Hosszan tűr az Úr miérettünk!

„Türelmes az ÚR, de nagy a hatalma; Förgetegben és forgószélben visz az útja, felhő a lépteinek pora” (Náh. 1,3)

Pásztor Chris: Krisztus” Egy Hely Az Istenben

Készítette: József Balogh

Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden. (2 Korintus 5:17)

Az hogy keresztény légy azt jelenti, hogy Krisztushoz jöttél. Krisztus egy személy, Jézusra utal, mert Jézus a Krisztus.

De Krisztus egy hely is, Istenben egy hely. A nyitó vers azt mondja „ha bárki Krisztusban van, új teremtés az”.

Amikor újjá születtél egy olyan helyre jutottál, aminek neve „Krisztus”. Nos amikor azt mondod, Krisztusban vagyok, azt jelenti, Krisztusban élsz, Krisztus a te lakcímed. Az életed színhelye ahol ma élsz, ott nincs sötétség, mint az (1János 1:5-be) azaz nincs bűn, betegség, kórok, bukás, szegénység, legyőzöttség,

gyengeség, még a halálnak sem lehet uralma rajtad.

Hanem inkább mindez meg van Krisztusban: dicsőséges élet egészségben, örömben, sikerben, erőben, bővölködésben, és kiválóságban. Krisztusban adatott neked Isteni tekintély hogy uralkodj a földön, a sátán és a sötétség hordája felett.

Efézus 2:6 azt mondja felültettettünk mennyei helyekre „Krisztusban..” „Felül minden fejedelemségen, erőn és hatalmasságon, uraság és minden név fölé mely neveztetik nemcsak e világon, hanem a következendőben is”. (Efézus 1:21)

A János 14:2-3-ban Jézus azt mondja „Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek”.

Jézus nem a mennyre hivatkozott azzal mikor azt mondta „Elmegyek, hogy helyet készítsek a számodra”. Neki nincs arra szüksége, hogy a mennyet felkészítse a számunkra, a menny már fel van készítve. A

hely, amit készít a számunkra úgy hívatik Krisztus, a mi helyünket az Atya jobbján, ahol mi most ülünk, Ő vele a mennyei birodalomba, felette minden vereségnek, bukásnak és a sötétségnek minden negatív munkájától távol. A dicsőség és uralkodás helyén.

Ez a hely szintén Sionnak is neveztetik,az élő Istennek városa: „De ők

Sión hegyén élnek,az élő Isten város ában,a Mennyei Jeruzsálembe,

megszámlálhatatlan angyali seregek között, az első szülöttek gyülekezetében...”

(Zsidó 12:22-23).

Mi a neve az első szülöttnek? Krisztus.

Mi egy olyan helyre érkeztünk minek neve „Krisztus”ott vagyunk mi most. A

természetes ember nem láthatja ezt a helyet, de mi itt élünk. A Biblia

elmondja, hogy mikor Jézus feltámadt a halálból, „Ő az Isten jobbjára ült...” Isten jobbja (Zsidó 10:12, 1 Péter 3:22, Kolossé 3:1) nem Isten jobb keze felől. „Isten jobbja” arra vonatkozik, hogy a tekintély és erő helyére, és mi Vele együtt ültetettünk, arra a tekintély és uralom helyére. Áldott legyen az Úr.

Ima

Drága Atyám, köszönöm, hogy Krisztussal együtt feltámasztottál, és Vele együtt felültettél a Mennyei birodalomba, ahol uralmat gyakorlok a világ és annak rendszere felett. Egy magasabb természetfeletti birodalomban működök a

mai napon, mint mennyei ember Krisztusban, a Jézus nevében. Ámen.

TOVÁBBI TANULMÁNYOK: 1 Korintus 1:30; ApCsel 17:28

Dr-Kováts György: JÓ HÍRNÉV - 6.

Péld 22:1 Kívánatosabb a jó hírnév nagy gazdagságnál; ezüstnél és aranynál a KEDVESSÉG jobb.

1./ A te Urad akarja, hogy kedves legyél.

2./ A kedvességet kívánni kell. Fontosabb, mint az arany és az ezüst.

3./ Ha amiatt maradtál le aranyról és ezüstről, mert a kedvességet – itt: az Úr előtt való kedvességet – választottad, jól döntöttél. (Ő ki tudja pótolni, sokszorosan tud kárpótolni, ha kéred, s ha nem ellenkezik éppen akkor és ott konkrét tervvel – úgyhogy semmiről nem maradtál le valójában.)

4./ A kedvesség többet is jelent:

a./ Kedvesség az emberek felé. Akarja, hogy légy kedves. Szelíd. Kívánatos viselkedésű. Olyan ember, akit nem nehéz felhívni. Akitől nem kell „pokróc” viselkedésre számítani. Aki nem durva időnként, és ezért nem tartanak tőle. Aki nem kiszámíthatatlan. Kedves, tehát ad, kedves, tehát vigasztal, megért, bátorít. Kedves, aki érezteti veled, hogy örömmel fogadott személy vagy, bizalommal jöhetsz hozzá.

b./ Kedvesség az Úr előtt. Kegyelmet találtál, örömmel fogadnak ott. Ez is fontosabb, mint bármilyen érték, kincs, ezüst és arany. Imádságaid, életed, helyzeteid tudva vannak az Úr előtt, bejuthatnak Hozzá, ott vannak, ahol a megoldás, a meghallgatás van.

c./ Kedvesség az emberek előtt. Kedveznek neked, örömmel fogadják, ha ott vagy, meghallgatnak, szívesen fogadnak. Ki ne örülne ennek? De egy szempontból különösen fontos. Az, hogy egy nem hívő ember előtt kedves vagy, azt is jelenti, hogy az ÜZENETED IS ÉLBŐL KEDVES, vagyis, örömmel hallgat meg. Néha, talán nem is hallgat meg, de azért nem vet el. Nem akarja, hogy mindenestül kerüld háza táját, ha esetleg nem fogadja is az üzenetet tőled Istennel kapcsolatban. Miért nem vet el? Mert kedves vagy előtte. Ez pedig azt jelenti, hogy előbb-utóbb az Úr Jézust is fogja tőled fogadni, csak imádkozz, szeress tovább, élj helyes – példa – életet, és amikor lehet, a legnagyobb bölcsességgel, add az Igét, minden formában, a leginkább megfelelő módon. Bizonyságtétellel, ajándékkal, olvasni- vagy hallgatni-, néznivalóval, ahogy elfogadja, és ahogy még lehetséges. Ha közben KEDVES VAGY továbbra is őelőtte, akkor megmaradt a híd, ahol át tudod vinni az üzenetet.

Ugye, hogy fontos a kedvesség?

27. Zsoltár EFO

Készítette: Bölcsesség Biblia

1 Világosságom és Szabadítóm az Örökkévaló,
ugyan kitől féljek?
Erős váram az Örökkévaló,
miért félnék bárkitől?
2 Ha rám támadnak a gonoszok,
hogy elevenen felfaljanak,
ők fognak megbotlani és elesni.
3 Ha ellenség tábora vesz körül,
akkor sem félek,
ha háborút indítanak ellenem,
akkor is bízom én!

4 Csak egyet kérek az Örökkévalótól,
ezért könyörgök,
hogy házában lakhassam egész életemben,
szépségét nézhessem,
és templomában gyönyörködhessek.
5 Bizony, a veszedelem napján
hajlékában rejt el,
sátrábanbiztonságban leszek!
Magas sziklavárába felvisz magához!
6 Most is fölemeli fejemet
ellenségeim fölé, akik körülvettek!
Ezért örömkiáltással viszek áldozatot az Örökkévalónak,
dicséretet és zsoltárt éneklek neki.

7 Ó, Örökkévaló, hallgass meg, ha hozzád kiáltok!
Légy kegyelmes, válaszolj nekem!
8 Szívem helyetted mondja: „Keresd az Örökkévalót!"
Ezért jövök hozzád,
és téged kereslek, Örökkévaló!
9 Ne rejtsd el arcodat előlem,
ne fordulj el szolgádtól,
hiszen te vagy segítségem!
Ne lökj el magadtól, ne hagyj el,
Szabadítóm, Istenem!
10 Ha apám és anyám elhagyna,
az Örökkévaló akkor is magához fogad engem!
11 Taníts meg, utadon járni, Örökkévaló,
vezess egyenes ösvényen, ellenségeim miatt!
12 Ne adj ellenségeim kezébe!
Mert sokan vannak, akik ellenem támadnak,
hazugságokkal vádolnak, kegyetlenek és erőszakosak!
13 Mégis hiszem, hogy meglátom
az Örökkévaló jóságát, még életemben!
14 Várj az Örökkévalóra, légy erős és bátor!
Benne bízz, és benne reménykedj!

A teknőskirándulás

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Egy teknőscsalád kirándulni ment. Hét évig készülődtek rá. Elindultak, és alkalmas helyet kerestek, ahol letáborozhatnak. Útjuk második évében meg is találták.

Körülbelül hat hónapig tartott, míg megtisztították a területet, kipakolták az elemózsiás-kosarukat, és befejeztek minden előkészületet. Ekkor fedezték fel, hogy a sót otthon felejtették. Abban mindnyájan egyetértettek, hogy egy piknik só nélkül felér egy katasztrófával!

Hosszas vita után úgy döntöttek, hogy a legifjabb teknőst küldik haza a sóért. És bár a lomha teknősök közül ő volt a leggyorsabb, a kis teknős nyafogott, sírt, és ide-oda himbálózott a páncéljában. Végül egy feltétellel beleegyezett: ha senki nem eszik addig, amíg ő vissza nem tér. A család beleegyezett, és a kis teknős elment.

Eltelt három év, és a kis teknős csak nem tért vissza. Öt év. Hat év. Távolléte hetedik esztendejében a legöregebb teknős már nem bírta tovább az éhséget. Kijelentette, hogy ő most enni fog, és elkezdett kicsomagolni egy szendvicset. Ekkor a kis teknős hirtelen előugrott egy fa mögül, és elkiáltotta magát: „Látjátok! Tudtam én, hogy nem fogtok megvárni. Most már el sem megyek sóért!"

Néhányan a kis teknőshöz hasonlóan nem bízunk senkiben, és nem feltételezzük a legjobbat a másikról. Sokszor egész életünket elvesztegetjük azzal, hogy várjuk, amíg vissza nem igazolódnak rosszindulatú feltevéseink - és mindig visszaigazolódnak.

Hálásak lehetünk Istennek, hogy Ő nem így bánik velünk. Ő úgy fogad el bennünket, ahogy vagyunk. Ő hisz bennünk. Buzdít bennünket, s a legjobbat feltételezi rólunk. Isten büszke ránk. Amikor rosszat teszünk, Ő megbocsátja és elfelejti, és újabb lehetőséget ad arra, hogy jót tegyünk. Így bánik velünk Isten, és így kell nekünk is viszonyulnunk egymáshoz. Ne feltételezzük a legrosszabbat egymásról. Számítsunk a legjobbra!

Az emberi sors hajó utazása - Fodor Sándor - Hit Gyülekezete Marosvásárhely

jön vissza Jézus 2013 csilla664

jános evangélium 6. fejezet: Az örök élet beszéde (szerkesztett)

Ján. 6,1 Ezek után elméne Jézus a galileai tengeren [Jelentése: csekély, alacsony, megvetett, a pogányok körzete], a Tiberiáson [jelentése: a Tiberből (mint a folyók istenéből)] túl.

Ján. 6,2 És nagy sokaság [nagy tömeg] követé [(akolútheó): csatlakozott hozzá, és kísérte] őt, mivelhogy látják vala az ő csodatételeit, amelyeket cselekszik vala a betegeken [vagyis ahogyan a betegeket meggyógyította]

Ján. 6,3 Felméne pedig Jézus a hegyre, és leüle ott a tanítványaival.

Ján. 6,4 Közel vala pedig húsvét [(paszkha): a pászka], a zsidók [(iúdaiosz): júdeaiak] ünnepe.

Ján. 6,5 Mikor azért felemelé Jézus a szemeit, és látá, hogy nagy sokaság [nagy (nép)tömeg közeledik], és jő hozzá, monda Filepnek [jelentése: aki a lovakat //a testi erőt// kedveli]: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek?

Ján. 6,6 Ezt pedig azért mondá, hogy próbára tegye őt; mert ő maga tudta, mit akar [hogy mit szándékozik] vala cselekedni.

Ján. 6,7 Felele néki Filep: Kétszáz dénár [a dénár római ezüstpénz. Értéke egy munkás napszámának felelt meg] áru kenyér nem elég ezeknek, hogy mindenikök kapjon valami keveset [hogy mindegyiknek jusson egy-két falat].

Ján. 6,8 Monda néki egy az ő tanítványai közül, András, a Simon Péter testvére:

Ján. 6,9 Van itt egy gyermek, akinek van öt árpa kenyere és két [sózott] hala; de mi az ennyinek?

Ján. 6,10 Jézus pedig monda: Ültessétek [vagyis telepítsétek] le az embereket. Nagy fű vala pedig azon a helyen. Leülének [letelepedtek a fűbe] azért a férfiak, számszerint mintegy ötezeren.

Ján. 6,11 Jézus pedig vevé a kenyereket, és hálát adván, adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek; hasonlóképen a [sózott] halakból is, amennyit akarnak vala.

Ján. 6,12 Amint pedig betelének [és jóllaktak], monda az ő tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne veszszen [és semmi ne menjen kárba].

Ján. 6,13 Összeszedék azért, és megtöltének tizenkét kosarat az öt árpakenyérből való darabokkal, amelyek megmaradtak vala az evők után.

Ján. 6,14 Az emberek azért látva a jelt [a csodát], amelyet Jézus tőn, mondának: Bizonnyal ez ama próféta [(prophétész): Isten előtt álló, Isten jelenlétében élő, aki Tőle vesz Igéket, és az Ő nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személy], aki eljövendő vala a világra.

Ján. 6,15 Jézus azért, amint észrevevé, hogy jőni akarnak és őt elragadni, hogy királlyá tegyék, ismét elvonula egymaga a hegyre.

Ján. 6,16 Mikor pedig estveledék, lemenének az ő tanítványai a tengerhez,

Ján. 6,17 És beszállva a hajóba, mennek vala a tengeren túl Kapernaumba [Jelentése: Vigaszfalva]. És már sötétség volt, és még nem ment vala hozzájuk Jézus.

Ján. 6,18 És a tenger a nagy szél fúvása miatt háborog vala, [mert erős szél fújt, és a hullámok egyre magasabbak lettek].

Ján. 6,19 Mikor azért huszonöt, vagy harmincz futamatnyira beevezének [kb. 5-6 km-re, tehát a tó közepe táján voltak], megláták Jézust, amint jár vala a tengeren és a hajóhoz közeledik vala: és megrémülének.

Ján. 6,20 Ő pedig monda nékik: Én vagyok, ne féljetek!

Ján. 6,21 Be akarák azért őt venni a hajóba: és a hajó azonnal ama földnél vala, amelyre menének.

Ján. 6,22 Másnap a sokaság, amely a tengeren túl [vagyis a túlsó parton] állott vala, látva, hogy nem vala ott más hajó, csak az az egy, amelybe a Jézus tanítványai szállottak, és hogy Jézus nem ment be az ő tanítványaival a hajóba, hanem csak az ő tanítványai mentek el,

Ján. 6,23 De jöttek más hajók Tiberiásból [jelentése: Tiberből mint a folyók istenéből] közel ahhoz a helyhez, ahol a kenyeret ették, miután hálákat adott az Úr:

Ján. 6,24 Mikor azért látta a sokaság [a néptömeg], hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszállának ők is a hajókba, és elmenének Kapernaumba [jelentése: vigasztalás faluja, Vigaszfalva], keresvén Jézust.

Ján. 6,25 És megtalálván őt a tengeren túl [vagyis a túlsó parton], mondának néki: Mester [vagyis Rabbi], mikor jöttél [és hogy kerültél] ide?

Ján. 6,26 Felele nékik Jézus és monda: Bizony, bizony mondom néktek: nem azért kerestek engem, hogy jeleket [(szémeion): és csodákat] láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből, és jóllaktatok.

Ján. 6,27 Munkálkodjatok ne az eledelért, amely elvész, hanem az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet az embernek Fia ád majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten. [Más fordítás: Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert őt pecsétjével igazolta az Isten].

Ján. 6,28 Mondának azért néki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük [hogy Istennek tetsző dolgokat tegyünk]?

Ján. 6,29 Felele Jézus és monda nékik: Az az Isten dolga [és a Neki tetsző dolog], hogy higyjetek abban, akit ő küldött.

Ján. 6,30 Mondának azért néki: Micsoda jelt [és milyen csodát] mutatsz tehát te, hogy lássuk és higyjünk néked? Mit művelsz?.

Ján. 6,31 A mi atyáink a mannát ették a pusztában; amint meg van írva: Mennyei kenyeret adott vala enniök.

Ján. 6,32 Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi [(aléthinosz): valóságos; a valódi] mennyei kenyeret.

Ján. 6,33 Mert az az Istennek kenyere, amely mennyből száll alá, és életet ád a világnak [(koszmosz): a  teremtett világnak, a látható világnak].

Ján. 6,34 Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret!

Ján. 6,35 Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere [ho artos ho zón: az az élővé tevő hatalom]; aki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.

Ján. 6,36 De mondám néktek, hogy noha láttatok is engem, még sem hisztek.

Ján. 6,37 Minden, amit nékem ád az Atya, én hozzám jő; és azt, aki hozzám jő, semmiképen ki nem vetem [azt én nem küldöm el, és semmiképpen nem taszítom el].

Ján. 6,38 Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem.

Ján. 6,39 Az pedig az Atyának akarata, aki elküldött engem, hogy amit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámaszszam azt az utolsó napon.

Ján. 6,40 Az pedig annak az akarata, aki elküldött engem, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz őbenne, örök élete legyen; és én feltámaszszam azt az utolsó napon.

Ján. 6,41 Zúgolódának azért a zsidók [(iúdaiosz): júdeaiak; judaisták] ő ellene, hogy azt mondá: Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállott alá.

Ján. 6,42 És mondának: Nem ez-é Jézus, a József fia, akinek mi ismerjük atyját és anyját? mimódon mondja hát ez, hogy: A mennyből szállottam alá?.

Ján. 6,43 Felele azért Jézus és monda nékik: Ne zúgolódjatok egymás között!

Ján. 6,44 Senki [(údeisz): vagyis egyetlen egy férfi, vagy nő] sem jöhet én hozzám [(dünamai): mert nem képes rá], hanemha az Atya vonja [(helküó helkó): és vonzza] azt, aki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon [(eszkhatosz): vagyis az ember életének utolsó, végső napján].

Ján. 6,45 Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért [(ún): valóban] az Atyától hallott, és tanult [(manthanó): és megértette, amit tanult], én hozzám jő.

Ján. 6,46 Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, aki Istentől van [aki az Atya mellől származik], az látta az Atyát, [annak volt alkalma látni az Atyát].

Ján. 6,47 Bizony, bizony mondom néktek: Aki én bennem hisz, örök élete [vagyis természetfeletti élete, az életnek egy más létezési formája] van annak.

Ján. 6,48 Én vagyok az életnek kenyere.

Ján. 6,49 A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak.

Ján. 6,50 Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle és meg ne haljon.

Ján. 6,51 Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én (hús)testem, amelyet én adok a világ életéért.

Ján. 6,52 Tusakodának azért [és vitatkozni kezdtek] a zsidók [(iúdaiosz): júdeaiak] egymás között, [és ezt kérdezték]: mondván: Mimódon adhatja ez nékünk [enni] a (hús)testét, hogy azt együk?

Ján. 6,53 Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának (hús)testét, és nem iszszátok az ő vérét, nincs élet bennetek.

Ján. 6,54 Aki eszi az én (hús)testemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.

Ján. 6,55 Mert az én (hús)testem bizony [valóságos] étel és az én vérem bizony [valóságos] ital.

Ján. 6,56 Aki eszi [megrágja] az én (hús)testemet, és iszsza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban [mert az énbennem marad, és én őbenne].

Ján. 6,57 Amiként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, aki engem eszik, él én általam.

Ján. 6,58 Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott  alá; nem úgy, mint a ti atyáitok evék a mannát és meghalának [mert ez a kenyér másként hat, mint az atyáitok kenyere]: aki ezt a kenyeret eszi, él örökké.

Ján. 6,59 Ezeket mondá a zsinagógában, amikor tanít vala Kapernaumban.

Ján. 6,60 Sokan azért, akik hallák ezeket az ő tanítványai közül, mondának: Kemény beszéd ez; ki hallgathatja őt?

Ján. 6,61 Tudván pedig Jézus ő magában, hogy e miatt zúgolódnak az ő tanítványai, monda nékik: Titeket ez megbotránkoztat [(szkandalidzó): tőrbe csal, elgáncsol, elbotlaszt, bűnre, elpártolásra, elégedetlenségre csábít, felháborít]?

Ján. 6,62 Hát ha meglátjátok az embernek Fiát felszállani [vagyis felemelkedni, felmenni] oda, ahol elébb [vagyis előzőleg] vala?!.

Ján. 6,63 A Szellem az, aki megelevenít, [aki (dzóopoieó): életet ad, életre kelt], a (szarx: hús)test nem használ semmit: a beszédek [(rémák): a kijelentések], amelyeket én szólok néktek, Szellem és [halhatatlan] élet.

Ján. 6,64 De vannak némelyek közöttetek, akik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki elárulja [aki ki fogja szolgáltatni] őt.

Ján. 6,65 És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám [(dünamai): senki sem képes rá hogy hozzám jöjjön], hanemha az én Atyámtól van megadva néki.

Ján. 6,66 Ettől fogva sokan visszavonulának [(aperkhomai): eltávoztak, és visszahúzódtak] az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele.

Ján. 6,67 Monda azért Jézus a tizenkettőnek: Vajjon ti is el akartok-é menni?

Ján. 6,68 Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde [(rémája): Igéje] van te nálad.

Ján. 6,69 És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia [az Istennek Szentje].

Ján. 6,70 Felele nékik Jézus: Nem én választottalak-é ki titeket, a tizenkettőt? És egy közületek ördög [(diabolosz): vádló, rágalmazó, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló; vagyis a Sátán].

Ján. 6, 71 Értette pedig Júdás Iskáriótest, Simon fiát, mert ez akarta [ez (melló:) készült] őt elárulni [(paradidómi): és kiszolgáltatni], noha egy volt a tizenkettő közül.

Feltámadt itt jár köztünk

A halálról

Az ember testi halála az a kapu, amely által az ember Istenhez jut.

Vallási istentisztelet

A vallásos ember: Istentiszteletük istentelen, az élő Isten hiányáról árulkodik. Folyik a szertartás, de hiányzik belőle az Isten és az ő akaratára figyelő ember.

Aki Istenből született

 „Aki az Istentől van [aki Istenből való], hallgatja az Isten beszédeit; azért nem hallgatjátok ti, mert nem vagytok az Istentől valók” (Ján. 8,47)

Hogyan birkózzunk meg a rossz hírekkel? (1)

„Ezékiás... kiterítette azt... az Úr elõtt." (2Királyok 19:14)

A Biblia azt mondja: „Ezékiás átvette a levelet a követek kezébõl és elolvasta. Majd fölment az Úr házába, és kiterítette azt Ezékiás az Úr elõtt. És így imádkozott Ezékiás az Úr elõtt: Uram, Izráel Istene, aki a kerúbokon ülsz, egyedül te vagy a föld minden országának Istene, te alkottad a mennyet és a földet! Uram, hajtsd hozzám füledet, és hallgass meg! Uram, nyisd ki szemedet, és láss! … szabadíts meg bennünket …, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy te vagy, Uram, az egyedüli Isten!” (2Királyok 19:14-19)

 Ezékiás reménytelen helyzetben volt. Egy 185.000 fõs hadsereg sorakozott fel ellene, és el akarta pusztítani. Ám imádságára válaszul Isten egy angyalt küldött, aki mind egy szálig megsemmisítette õket.

Van, hogy a rossz hír levél, e-mail vagy telefonhívás formájában érkezik. Jöhet sivító autógumik és összetört üveg hangján, lehet egy csomó a melledben, lehet egy bírósági idézés vagy egy végelszámolási papír a munkahelyeden. A rossz híreket nem korlátozzák a társadalmi osztályok, a nemek vagy az életkor. Mindannyiunkhoz elérnek. Mit kell hát tenned, amikor olyan problémád támad, amit nem tudsz megoldani, sem elmenekülni nem tudsz elõle? Tedd azt, amit Ezékiás tett: vidd az Úr elé imádságban! Terítsd ki elõtte! Legelõször hozzá menj, ne csak utolsóként fordulj hozzá! Ha ezt teszed, hódolsz elõtte, mint a helyzet Ura elõtt, és Isten erre válaszolni fog. Az õ ígérete ez: „Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsõítem õt.” (Zsoltárok 91:15)

www.maiige.hu

HAT ÓRA!

22 Elvitték Jézust a Golgota nevű helyre, ami ezt jelenti: Koponya-hely, 23 és mirhás bort adtak neki; de ő nem fogadta el. 24 Ekkor keresztre feszítették, és megosztoztak a ruháin, sorsot vetve, hogy ki mit kapjon. 25 Kilenc óra volt, amikor megfeszítették. 26 Felirat is volt a kereszten az ellene emelt vádról, amely így szólt: A ZSIDÓK KIRÁLYA. 27 Vele együtt feszítettek keresztre két rablót, egyet jobb, egyet pedig bal keze felől. 28 (És így teljesedett be az Írás,

amely ezt mondja: "És bűnösök közé számlálták.") 29 Az arra járók fejüket csóválva káromolták, és ezt mondták: "Nosza te, aki lerombolod a templomot, és felépíted három nap alatt, 30 mentsd meg magadat, szállj le a keresztről!"

31 Hasonlóan csúfolódtak a főpapok is maguk között az írástudókkal együtt, és így szóltak: "Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. 32 A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le a keresztről, hogy lássuk, és higgyünk." Azok is gyalázták, akik vele együtt voltak megfeszítve. 33 Amikor tizenkét óra lett, sötétség támadt az egész földön három óráig. 34 Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: "Elói, elói, lámá sabaktáni!" - ami ezt jelenti: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" 35 Néhányan az ott állók közül, akik meghallották, így szóltak: "Nézd, Illést hívja." 36 Valaki elfutott, megtöltött egy szivacsot ecettel, nádszálra tűzte, inni adott neki, és így szólt: "Lássuk csak,

eljön-e Illés, hogy levegye?" 37 Jézus azonban hangosan felkiáltva kilehelte szellemét. 38 Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt. 39 Amikor a százados, aki vele szemben állt, látta, hogy így lehelte ki szellemét, ezt mondta: "Bizony, ez az ember Isten Fia volt!" Mk 15,22-39.

                              HAT ÓRA!

Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" (Mk 15,34)

Amikor fiatal voltam, egy kis városban laktunk. A főutcán található boltok nagypénteken déltől három óráig zárva voltak, annak emlékére, hogy Jézus ezekben az órákban függött a kereszten. Családom végigülte a 3 órás istentiszteletet, amit egyszer a baptistáknál, máskor a metodistáknál vagy a reformátusoknál tartottak, azért, mert ezek voltak a legnagyobb templomok a városban. Ezek az alkalmak formálták életemet.

Évtizedek óta a kora délután helyett nagypéntek este tartunk egy rövid istentiszteletet, mely egyre többet jelent számomra. A gyerekkori élményeim alapján úgy gondoltam Jézusra, mint aki a nap e szakában függött a kereszten.

Márk evangéliuma azonban azt mondja, Jézust délelőtt 9 órakor feszítették meg. Aztán a sötétség elborította a Földet déltől 3-ig. Megdöbbentett a hirtelen felismerés, hogy Jézus akkor 6 órát függött a fán - egy örökkévalóság ebben a pokolban. Nem csoda, hogy így imádkozott: "Én Istenem, miért hagytál el engem?" Ki az, aki ne így érezte volna magát ebben az elhagyatott állapotban?

Mégis, nagypéntek lényege nem elméletek alkotása arról, hogyan mentett meg minket Isten szeretete a kereszten. Inkább csak hallgassuk meg egyszerűen a történetet, éljük át a szeretetet, és csodálattal boruljunk térdre a kereszten függő Jézus előtt.

Imádság: Istenünk, köszönjük szeretetedet, amely megment minket, hogy az örökkévalóságot elhagyatva töltsük. Ámen.

Krisztussal való kapcsolat elvezet a legnagyobb szeretethez.

James A. Harnish (Florida, USA)

További információ: http://csendespercek.hu

Hillsong UNITED -- Más Que El Sol (A Million Suns)

Albert Einstein: A tudományról

A tudomány poharában az első korty az ateizmus, de a pohár alján ott az Isten.

  

Pásztor Anita: Légy Harcias a kihívásokkal

Készítette: József Balogh

Mert nem a félelemnek szellemét adta nékünk az Isten, hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak szellemét.(2Timóteus 1:7)

A fenti versek tisztán megmutatják nekünk, hogy Isten, mint az Ő gyermekeinek, az erőnek Szellemét adta. Azt jelenti te lényeges képességet

kaptál a változások létrehozásához. Ezért légy bátor minden időben, harciasan

állj ellen a kihívásoknak és tagadd meg a meglapulást.

Fontold meg például Izrael helyzetét, amikor ők ott voltak az egyiptomi

hadsereg és a Vörös tenger között, nem volt ilyesmire, mint visszavonulás vagy

megadásra esélyük. Hogy jobban megérts ezt „célegyenesen igyekszem az

Istennek a Krisztus Jézusban onnét felül való elhívása” (Filippi 3:14). Ami

neked meg van engedve csak az, hogy előre és felfelé haladj, függetlenül attól,

hogy kihívásokkal szembesülsz.

Úgy szintén vedd figyelembe Sidrák, Misák és Abednegot a Dániel

könyvében 3:12-30. Ők a tüzes kemencébe vettettek, de akkor is

rettenthetetlenek maradtak, ők kiálltak harciasan a kihívással szemben és az ő

hitük hatalmat vett. Neked ez a mentalitásod kell, hogy legyen minden időben.

Te több, vagy mint győztes semmi nem tud téged leteríteni! Te alaposan

megerősítettél a szellem által, hogy szembesülj mindennel, ami ellened jön a

Szellem által.

A Szentírás kijelenti „Ha tűzön mégy át nem éget az meg téged! Ha

vízen mégy át, el nem borít téged (Ézsaiás 43:2). Ezért hát haladj és győzz,

mert semmi sem fog megállítani téged. Ragadd meg a hitnek pajzsát és haladj

előre győzelemben. Tagadd meg hogy hitben gyenge légy, építvén a hitedet

erősen az Úrral, mert a gonosz napok eljönnek (Efézus 6:13).

Tagadd meg, ne ismerj el semmilyen korlátozást, mert nincs valóságos korlát. Neked az „Erőnek Szelleme” adatott ez azt jelenti neked adatott tekintély, hogy Istennek ítélőképességét gyakorold minden helyzetben. Ezért szembesülj a kihívásokkal és győzz. Tagadd meg a nyápicságot, gyakorolj uralmat, mert te mindent meg tudsz tenni Krisztus által aki, megerősít téged.

Megvallás

Szent Szellemel felkenettem és erővel, hogy csodákat tegyek!

Mindent meg tudok tenni Krisztus által, aki engem, megerősít, az Ő hatékony munkája által, amely hatalmasan munkálkodik bennem. Hatalmat veszek minden csapás felett a mai napon, a Jézus nevében.

TOVÁBBI TANULMÁNYOK: Filippi 4:13; Róma 8:35-37

Dr Kováts György: A kimondott beszéd

Luk 12:8 Mondom pedig néktek: Valaki vallást tesz én rólam az emberek előtt, az embernek Fia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt;

Luk 12:9 Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, megtagadtatik az Isten angyalai előtt.

MIKORRA teszed ezt az Igét gondolataidban? Hogy gondolkodsz erről? Mikor történik ez meg?

Két időt lehet mondani rá. Az egyik: „majd”, a másik pedig: „most”.

És mindkettő igaz.

1./ Ahogy általában gondolkodnak erről a keresztények:

Eljön MAJD a mennyei értékelés (ítélet), amikor az Úr Jézus lerögzíti, hogy Mellette álltál-e, vagy sem. Letetted-e a voksot Mellette, az emberek között, vagy sem. (Más szóval: megtagadtad-e, vagy vallást tettél-e Róla akkor, amikor tétje volt, amikor „veszíthettél” ezen?)

2./ De van egy másik üzenete is ennek az Igének. Ez MOST is történik! Ebben az időszakban. Amikor kimondod a menny szavát, amit az Úr mond, amikor leteszed a voksot az Úr Jézus Krisztus mellett, amikor képviseled Őt, és az Ő igazságát, amikor „először az Isten országát ’keresed’, és az Ő igazságát”, akkor valami elindul a mennyben. A menny ezt látja, érzékeli, hallja, és Isten angyalai megmozdulnak. Az Úr Jézus Krisztus képvisel téged ott, és amiben csak az angyalok tudnak segíteni, amit csak Isten láthatatlan mennyei hadserege tud kivitelezni, az elindul a cselekvés útján. Leteszi a voksot melletted az angyalok – és mennyei Atyja – előtt, és elindul a csoda az ő útján. Elindul, és végbemegy.

Ez a szó, a kimondott beszéd, a tudatosan választott döntés, az életed, életviteled jelentősége, MA, MOST, ebben az időben.

Én ezt értettem meg ebből az igéből.

És ezért sem mindegy, mit mondok ki, hogyan használom szavaimat, nehéz időkben, amikor „tétje van”, amikor nagyon tudatosan kell letennem a voksot az Úr Jézus Krisztus mellett, amikor sok nyomás kényszerítene arra, hogy hallgassak, vagy hogy ne mondjam el világosan, a „népszerűtlen” üzenetet. Ez mind azt jelenti, hogy „vallást teszek” az Úr Jézusról az emberek előtt.

Két hozzáfűzés, hogy tiszta legyen a kép – néhány esetleges kérdés megelőzése érdekében:

a./ Nézd meg a szövegkörnyezetet. Itt valóban olyan „vallástételről” van szó, ahol nagyon nagy a nyomás az Úr emberein. Minden arra irányul, hogy ne tegyék le a voksot az Úr Jézus mellett. Az ördög egzisztenciálisan próbálja kikészíteni őket – de az Úr azt mondja: légy bátor, tedd, mert én is vallást teszek rólad az angyalok előtt… veled vagyok, és veled lesznek láthatatlan hadseregem tagjai. Ne félj.

b./ A két idő – MAJD és MOST – EGYARÁNT fontos. Nem állítom, hogy a „majd”-nál fontosabb a MOST. Azt mondom, hogy ez a második üzenet, az, hogy az Úr MOST is bizonyságot tesz rólad az angyalok előtt, ha te is bizonyságot teszel Róla az emberek között, ez is benne van ebben az Igében, és kihat az életedre, MA. (A jövőben, a mennyei értékelésnél, pedig majd valószínűleg, pontosan ezeket a helyzeteket fogjuk majd együtt látni, az Úr Jézussal, akkor mindenki előtt, teljesen nyilvánvalóan, úgy, hogy látjuk mindazt, amit most nem látunk, az Ő hadseregének őrző-védő tevékenységét, csoda-munkáit, mindazt, amit AZÉRT tudott elvégezni, mert te letetted a voksot, minden értelemben, Őmellette.)

Együtt ültetett

Készítette: Krisztina Fazekas

Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, [Isten] megelevenített együtt a Krisztussal, kegyelemből tartattatok meg! És vele együtt feltámasztott és vele együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban. — EFÉZUS 2,5. 6.

Az a cselekedet, amely feltámasztotta az Urat a halálból, az Ő Testét is feltámasztotta. (Az csak természetes, hogy a fej és a test együtt van feltámasztva.)

Továbbá, az a cselekedet, amely a trónra ültette Krisztust, az Ő Testét is oda ültette. Hol ülünk mi most? A mennyekben! Most! Nem valamikor a jövőben fogunk ott ülni; Isten Krisztussal együtt ültetett le minket, mi most ülünk a mennyekben a Krisztus Jézusban.

Krisztus ott ül az Atya jobbján. Ezért mi is ott ülünk az Atya jobbján! (A jobb kéz a hatalom helye. Isten minden tervét és programját az Ő jobb kezén — Krisztuson keresztül hajtja végre, az Ő szellemi Testén keresztül, ami a Gyülekezet.)

A Felség trónjának jobb keze a mennyekben az egész univerzum feletti hatalom középpontja! (Zsid. 8,1) A mennyekbe felment Krisztusra bízták a trón hatalmának gyakorlását — és ez a hatalom a miénk.

Megvallás: Isten a Krisztussal együtt megelevenített engem. Isten Ővele együtt feltámasztott engem. Isten a Krisztussal együtt ültetett engem a mennyekbe. Ahogy a földön járok, együtt munkálkodván Istennel az Ő tervének végrehajtásában, hatalmi helyemet tekintve, én az Atya jobbján ülök.

Ahol Isten van...

Készítette: Megtört Angyal Szív