Hallelujah Néked mennyei Atyám

Kövesd Jézust!

„Hagyj fel a rosszal, és cselekedjél jót, törekedj békességre, és kövesd azt! (Zsolt. 34,15)

Az Úr jelenléte

„Ahol az Úr Jézus jelen van, ott soha nem fogy el az öröm” (Gy.M.)

Abraham Lincoln: Emberi nagyság

Abraham Lincoln a polgárháború idején sűrűn látogatta a kórházakat, hogy sebesült frontharcosokkal beszélgessen. Egy alkalommal az orvosok egy fiatal katonát mutattak neki, aki a halálán volt

— Mit tehetek önért? — lépett az ágyához Lincoln. A fiatalember nyilvánvalóan nem ismerte föl az elnököt, s erőlködve préselte ki magából a szavakat:

— Írna az anyámnak, kérem?

Tollat, papírt hoztak, s az elnök gondosan jegyezni kezdte, amit a haldokló diktált.

— Drága Édesanyám! Szolgálatteljesités közben súlyosan megsebesültem. Félek, hogy nem épülök fel többé. Kérlek, ne gyászolj miattam, csókold meg helyettem Maryt és Johnt! Isten áldjon Téged és Apát!

A katonának nem maradt ereje folytatni, úgyhogy Lincoln aláírta a nevében, és a lap aljára odakanyarította: „Az Ön fia helyett leírta: Abraham Lincoln.”

A fiatalember kérte, hadd láthassa a levelet, és megdöbbent a lábjegyzeten.

— Valóban ön az elnök?

— Igen, én vagyok — felelte csendesen Lincoln, és megkérdezte, segíthet-e még valamit.

— Legyen szíves, fogja meg a kezemet! Úgy könnyebben szembenézek a véggel.

A kórterem nyüzsgése fölé magasodó alak ott állt az ágynál, fogta a fiú kezét, és bátorító szavakat suttogott neki, míg végleg le nem hunyta a szemét.

(The Best of Bits & Pieces)

Valakinek fontos vagy ...

„Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked. Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked. Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?” Jób.12,7-9.

Ilyenkor tavasszal, nyár elején megújul a természet! Olyan üde, szép zöld minden! A virágok tündökölnek a szivárvány összes színében, a madarak éneke betölti a környezetet. A csodálatos, felhőtlen éjszakákon csillagok milliói hívogatnak az ismeretlen világegyetem megismerésére. Bármerre nézünk, minden azt sugallja, hogy ez a világ nem jöhetett létre csak úgy…. Kell lenni egy értelmes tervezőnek, egy zseniális alkotónak! Nem a véletlenek sorozata mindaz, amit látunk, aminek tanúi lehetünk.

Van valaki, Aki mindent bölcsen megalkotott, Aki tudatosan cselekedett. De ez a Valaki – Isten – nemcsak elindította a teremtés folyamatát, hanem oda is figyel alkotásaira. Minden egyes személy fontos neki! Látja az én parányi életemet, és tud is segíteni nekem, ha ezt igényelem, ha akarom. Sőt, baráttá fogad és mindent meg akar beszélni az emberrel. Együtt akar élni velem, és szeretne tanácsolni az élet útvesztőiben, szeretné mutatni az utat, hogy el ne tévedjek.

Nem hagyott bennünket magunkra, hanem ma is beszélhetek hozzá, megoszthatom vele aggodalmaimat, feltehetem neki kérdéseimet. Isten, Jézus Krisztus által egészen közel került hozzánk, embertestvérünkké lett. A legtöbbet adta, amit adhatott, mert szereti teremtményeit.

Amikor az emberiség fellázadt ellene, nem fordított hátat neki, hanem kinyújtotta kezét felé, és Jézus áldozata által visszafogadta őket családjába. Nem kell egyedül küszködnöm terheimmel, félelemben, rettegésben élnem a jövő miatt! Valakinek nagyon fontos az én kis parányi életem! Valaki figyel rám, és ez a Valaki megoldást is nyújt nekem, ha akarom!

Ezen a reggelen menj ki a kertbe, ha teheted, de legalább csodálj meg egy virágot a környezetedben, és adj hálát Istennek, aki a mai napon is biztosít afelől, hogy veled lesz, és figyeli lépteidet – mert fontos vagy neki….!

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2011/06/valakinek-fontos-vagy.html

Ne csak olvasd, fogadd is be Isten Igéjét!

Vessetek el azért magatoktól minden piszkot és mind-mind a sok gonoszságot és fogadjátok be szelídséggel a belétek plántált igét, amelynek van ereje arra, hogy lelketeket üdvözítse.  (Jak.1.21 Budai)

Befogadni Isten Igéjét annyit tesz, hogy amikor hallgatjuk, akkor azt nyitott szívvel tegyük és fogadjuk el igazságait. A magvető példázata mutatja meg nekünk leginkább, hogy a fogékonyságunk milyen  alapvetően határozza meg, hogy Isten Igéje gyökeret ereszt e, és gyümölcstermővé válik e életünkben, vagy sem. 

Jézus először három alapvető elutasító magatartásformát leplez le előttünk :

1. bezárt szív – ez az útfélre hullott mag esete,
2. felületes szív – ez a sziklás talaj,
3. nyugtalan, zavarodott szív – pedig a tövisek közé hullott mag jellemzője, 

majd így int bennünket:

Vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok!  (Luk 8:18 MBT)

Valahányszor azon kapod magad, hogy semmit nem tanultál az istentisztelet alatt vagy a bibliaórán, vizsgáld meg a hozzáállásodat különösen büszkeség tekintetében, mert Isten szólhat hozzád még a legunalmasabb tanítón keresztül is, ha a szíved alázatos és befogadó.

Jakab tanácsa, az hogy

 szelídséggel  fogadjátok be a veletek összenövő igét, melynek hatalma van arra, hogy lelketeket megmentse. (Csia)

http://napiremeny.blog.hu/2012/01/28/ne_csak_olvasd_fogadd_is_be_isten_igejet

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Ha keresni fogod az arcomat, és kitűzöd célul magad elé, hogy engedelmeskedsz a vezetésemnek, akkor elviszlek a tisztánlátás új szintjére, ami meg fog erősíteni téged az Én Szellemem és békességem áramlatában. Azt akarom, hogy tudd, mi a különbség a lelked kívánságainak betöltése által kapott békesség, és a Velem való igazi kapcsolatból származó békesség között, mondja az Úr.

Filippi 4:6-7 Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.

http://gyurinaploja.blogspot.com

Juhász Katalin - Mit viszel magaddal

Az Úr az én világosságom és üdvösségem

Célozz jól!

Készítette: Keresztény szépségportál

Célozd meg a mennyet, és ráadásként megkapod a földet is. Célozd meg a földet, s egyik sem lesz a tiéd.

Clive Staples Lewis
www.keresztenyszepsegportal.hu

A kisvitorlás

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Lehoczki Gyöngyi
Volt egyszer egy fiú, aki fából egy gyönyörű kis vitorlás csónakot faragott. Egy nap levitte az óceánhoz, hogy kipróbálja, de a széljárás megváltozott, és kisodorta a nyílt tengerre. A csónakot nem tudta visszaszerezni, így hát hazament nélküle. A következő dagály azután partra vetette a csónakot, és egy ember, aki épp arra járt a parton, megtalálta. Szemügyre vette a hajót. Megfigyelte, milyen csodaszép kidolgozással készült, így hát eladta egy boltosnak, aki megtisztította, és kitette a kirakatba egy árcédulával. Kicsit később a fiú az üzlet előtt ment el, és meglátta a csónakját.Azonnal tudta, hogy az övé, de nem bizonyíthatta be. Tudta, ha vissza akarja kapni, meg kell vennie. Munkát vállalt, hogy előteremtse a pénzt-egyebek között kocsit mosott és füvet nyírt. Amikor végre összegyűlt a szükséges összeg, benyitott a boltba, és visszavásárolta a csónakját. Kezébe fogta, a szívéhez szorította, és ezt mondta : Enyém vagy!!!! Én alkottalak, és meg is vettelek!!!
Képzeld magad a csónak helyébe....talán alkalmatlannak és értéktelennek érzed magad talán azon tűnődsz, vajon Isten törődik-e veled egyáltalán. Az Úr mégis ezt mondja neked : Kétszeresen is ENYÉM VAGY - Én alkottalak, és meg is vásároltalak, teljes mértékben az enyém vagy!

Az élet hatalma

Készítette: Krisztus Szeretete Egyház

Mind a halál, mind az élet, a nyelv hatalmában van, és amiképpen ki-ki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét. (PÉLDABESZÉDEK 18,21.)

Nem, nem fogok imádkozni a fiadért — mondtam annak a megdöbbent özvegyasszonynak, aki imát kért tizenöt éves fiáért —, nem lenne semmi értelme. Amíg azt mondogatod, hogy a fiadból sohasem lesz semmi, addig tönkreteszed az én imámat. — Ezt az Úr jelentette ki neked? — kérdezte.
— Nem — mondtam én —, egyszerűen csak tudom, hogy a szavainkkal teremtjük meg sajátmagunk és a gyermekeink életkörülményeit. — Akkor mit tegyek? — kérdezte újra.
— A fiad most tizenöt éves, vannak dolgok, amiket akkor kellett volna megtenned, amikor még kisebb volt. Most először is: ne zaklasd őt azzal, hogy térjen meg Istenhez. Másodszor pedig: ahelyett, hogy egész éjjel virrasztasz és aggodalmaskodsz miatta, mondd ezt az Úr Jézusnak: “Uram, én nem tudom, hogy most hol van a fiam, de bárhol is legyen, én hittel és szeretettel veszem körül.” Mindeddig bizalmatlansággal, félelemmel és ítélkezéssel vetted körül. Mondd ezt: “Uram, én hiszem, hogy a fiam nem fog a fiatalkorúak börtönébe kerülni. Soha többé nem mondom neki, hogy az életben nem lesz belőle semmi. Hiszem, hogy viszi valamire az életben.”
Másfél év múlva visszatértem abba a városba, ahol ez az asszony lakott. Rövidre fogva az történt, hogy odajött hozzám és elmondta: “Nem ment könnyen, de mindent úgy tettem, ahogy mondtad. Azelőtt a fiam igen ördögi életet élt, és most teljesen átadta magát Istennek!”
Megvallás: Az élet az én nyelvem hatalmában van, az én nyelvem életet ad. Én az élet szavait szólom!

Kenneth E. Hagin - Hitünk tápláléka napi adagokban Tavasz

Az életem

Készítette: Agnes S Vegvari 

Pótlékokkal telített életemet felfeszítem egy hajó árbócra, lengesse lobogtassa szellőztesse a friss tavaszi szellő, míg eltűnik életemből mindaz ami ál, visszatérjen az igaz, a hasznos, a szürkeségből felragyogjon a létünk fölé helyezett szivárvány. Tárd ki kezed felém,
életem had legyen a helyén.

Hajnalcsillag - Semmim sem volt nekem

János Evangélium 2. Fejezet: A kánai menyegző (szerkesztett)

Ján. 2,1 És harmadnapon menyegző [lakodalom] lőn a galileai [jelentése: csekély, alacsony, megvetett] Kánában [jelentése: nád; nádas]; és ott volt a Jézus anyja [is];

Ján. 2,2 És Jézus is meghivaték az ő tanítványaival együtt a menyegzőbe [a lakodalomba].

Ján. 2,3 És [hamar] elfogyván a bor [mert kevés volt], a Jézus anyja monda [megjegyezte] néki: Nincs [több] boruk.

Ján. 2,4 Monda néki Jézus: Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony [Mi dolgunk nekünk egymással, miért mondod ezt nekem, vajon énrám tartozik ez, vagy terád. Ez az én dolgom nem a tiéd, miért avatkozol bele]? Nem jött még el az én órám [az én időm]

Ján. 2,5 Mond az ő anyja a szolgáknak: Valamit mond néktek, megtegyétek.

Ján. 2,6 Vala pedig ott hat kőveder [kőből készült víztartó, víztároló edény; vizes kőkorsó] elhelyezve a zsidók tisztálkodási módja szerint [A zsidók tisztálkodási szokásának elvégzésére], melyek közül egybe-egybe két-három métréta fér vala [egyenként két vagy három (métréta, folyadék mérésére használt űrmértéke, kb. 40 liter) víz fért]

Ján. 2,7 Monda nékik [megparancsolta a szolgáknak] Jézus: Töltsétek meg a vedreket [a vizeskorsókat] vízzel. És megtölték azokat színig [csordultig].

Ján. 2,8 És monda nékik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak. És vittek.

Ján. 2,9 Amint pedig megízlelé [megkóstolta] a násznagy a borrá lett [borrá változott] vizet, és [ő] nem tudja vala, honnét van, (de a szolgák tudták, akik a vizet merítik vala), szólítá [odahívta] a násznagy a vőlegényt,

Ján. 2,10 És monda néki [s szemére vetette]: Minden ember a jó [a legjobb, a kitűnő (az eszményi jó)] bort adja [szolgálja] fel először, és mikor [a vendégek] megittasodtak [és már részegek], akkor az alábbvalót [akkor hozzák az olcsó bort, a silányabbat, a rosszabbat]. Te [pedig] a jó [a legjobb; a kitűnő (az eszményi jó)] bort ekkorra [mostanáig, a jelenre] tartottad.

Ján. 2,11 Ezt az első jelt  a galileai Kánában tevé [szó szerint: a jeleknek ezt a kezdetét, kezdeti jelként tette; Ezzel kezdte meg csodajeleit] Jézus, és megmutatá [így jelentette ki, és vele láthatóvá tette, és ezzel kinyilvánította, kinyilatkoztatta] az ő dicsőségét; és [erre] hívének benne az ő tanítványai.

Ján. 2,12 Azután leméne Kapernaumba, ő és az ő anyja és a testvérei és tanítványai; és ott maradnak [ott tartózkodtak] néhány napig.

Ján. 2,13 Mert közel vala a zsidók húsvétja [a zsidók ünnepe, a Pászka], és [ezért] felméne Jézus [is] Jeruzsálembe.

Ján. 2,14 És ott találá [a kalmárokat; kereskedőket] a templomban [a szenthelyen] az ökrök, juhok és galambok árusait és a pénzváltókat, amint [asztalaiknál] ülnek vala [akik ott telepedtek le]:

Ján. 2,15 És (káka)kötélből ostort [korbácsot] csinálván [ostort font], kiűzé mindnyájukat [és kizavarta, kihaj(í)totta őket] a templomból [a szenthelyről], az ökröket is a juhokat is; és a pénzváltók [a nyerészkedők] pénzét kitölté [szétszórta], az asztalokat pedig feldönté [felborította; felforgatta];

Ján. 2,16 És a galambárusoknak monda: Hordjátok el [vigyétek ki] ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává [vásárcsarnokká. Ne csináljatok piacot az én Atyám házából]

Ján. 2,17 Megemlékeznek [eszébe jutott]  pedig az ő tanítványai/nak, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltő szeretet [buzgóság] emészt [eléget] engem.

Ján. 2,18 Felelének azért a zsidók [akik azonban szót emeltek] és mondának néki [és ezekkel a szavakkal fordultak hozzá]: Micsoda jelt [csodajelet] mutatsz nékünk [annak igazolására, hogy ezeket mered tenni], hogy ezeket cselekszed [hogy jogod van ilyeneket tenni]?

Ján. 2,19 Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok [romboljátok; bontsátok] le [ezt] a templomot, és három nap alatt megépítem [újra felépítem] azt.

 Ján. 2,20 [A zsidók megütköztek ezen, és] Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig [éven át] épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt?

Ján. 2,21 Ő pedig az ő [saját] testének [(szóma):lényének] templomáról szól [beszélt, mondta ezt] vala

Ján. 2,22 Mikor azért [miután] feltámadt [életre kelt] a halálból [a halottak közül], megemlékeznek  [visszaemlékeztek] az ő tanítványai, hogy ezt mondta [amit ekkor mondott]; és hívének az írásnak, és a beszédnek [annak a (logosz): Igének], amelyet Jézus mondott vala.

Ján. 2,23 Amint pedig Jeruzsálemben vala húsvétkor az ünnepen, sokan hívének az ő nevében, látván [figyelve] az ő jeleit [a csodákat], amelyeket cselekszik [tett] vala.

Ján. 2,24 Maga azonban Jézus nem bízza vala magát reájuk, amiatt, hogy ő ismeri mindnyájokat,

Ján. 2,25 És mivelhogy nem szorult rá [nem volt szüksége arra], hogy valaki [bárki] bizonyságot tegyen [tanúskodjék, tanúságot tegyen] az emberről; mert magától is tudta [jól], mi volt [és mi lakozik] az emberben [mi van a szívükben]

Nálad megpihenek

Aggódás, vagy hit

Hallgass az Úr szavára! Ő megszabadít!

„Férfival ne hálj úgy, ahogyan asszonnyal hálnak. Utálatosság az” (3 Móz. 18,22)

A bűnvallásról

"Bűnvallomást tenni és a bűnt el nem hagyni, készülés a kárhozatra."

Semmi régi nem marad

A királyi széken ülő ezt mondta: „Íme, újjáteremtek mindent" (Jel 21,5).

Dicsőség legyen nevének! Valóban mindennek meg kell újulnia, mert a bűn miatt minden siralmasan megromlott, megkopott és elcsépelt lett. Itt az ideje, hogy a teremtett világ levesse régi ruháját, és vasárnapi ünneplőjét öltse fel. De senki más nem teheti újjá a dolgokat, csak az Úr, aki teremtette azokat, mert megromlottból újat teremteni éppúgy isteni hatalmat igényel, mint a semmiből való teremtés. Jézus Krisztus vállalta ezt a feladatot, és egyedül Ő méltó arra, hogy ezt el is végezze. Már régen elkezdte ezt a munkát, évszázadok óta teremti újjá az embereket és az emberi közösségeket. Lassan újjáteremt mindent, amit az emberek - ostobaságukban - olyan kitűnőnek ítéltek. Az emberi természet is megújul az Ő kegyelméből. Aztán egyszer eljön a nap, amikor földi testünk is megújul, és dicsőséges testéhez hasonlóvá lesz.

Milyen nagy öröm olyan országban állampolgárnak lenni, amelyben mindent megújít a Király hatalma. A halállal nincs vége életünknek, hanem egy dicsőségesebb élet felé mehetünk. Hiábavaló a gonosz hatalmak ellenállása, győzedelmes Krisztusunk eléri célját, megújít minket és körülöttünk is mindent. Így minden olyan tökéletesen szép lesz, ahogy azt Isten megteremtette.

---

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok