Imádság:

Mennyei Atyám! Van mit tanulnom a mások terhének hordozásában. Ennek az az oka, hogy sokszor csak magamra figyelek, csak az számít, ami nekem jó és kényelmes. Pedig Te nem ezt várod tőlem, hanem a szeretetteljes önzetlenséget, áldozathozatalt magamat nem nézve, hanem a másik javát munkálva tevékenykedni. Segíts így, ilyen lelkülettel élnem és szolgálnom! Ámen

A nap gondolata: Saját magunkról

Önmagunk megtalálásának a legjobb módja, ha elveszünk mások szolgálatában.

Hogy túlélj, használd a hited…

Egymás terhét hordozzátok, úgy töltsétek be a Krisztus törvényét! (Gal 6:2)

Egymás terhének hordozásában vannak különböző fokozatok. A következő történet is erről szól. Szolgáljon lelki épülésedre!

Egy ház renoválása során egy japán felnyitotta a háza falát. A Japán házak falai fából készült, üreges falak. Ahogy bontott, felfedezte, hogy egy gyík van bent fogságban, mivel a fal szögelése közben annak idején egy szög átütötte az egyik lábát. Látja a japán ezt, sajnálja nagyon, és egyúttal kíváncsi is, hisz látja, hogy oda van szögelve, a ház pedig tíz éve épült! Hogyan történt?

A gyík tíz évig túlélte ebben a helyzetben! Egy sötét falon belül, mozgás nélkül ez lehetetlen és őrjítő! Aztán elkezdett csodálkozni a japán, hogy élt túl tíz évig egy lépés megtétele nélkül – hisz a lába oda volt szögelve! Abbahagyta hát a munkát, és elkezdte figyelni a gyíkot, hogy mit is csinál ott, és hogyan táplálkozott tíz éven át. Később, nem tudni honnan, feltűnt egy másik gyík, étellel a szájában. Oh! A munkás nagyon megdöbbent, és mélyen érintette a dolog. A gyíkot, akit a szög fogva tartott a sötét fal mögött, egy másik gyík etetett tíz éven keresztül… El tudod képzelni? Tíz éven keresztül, fáradhatatlanul, anélkül, hogy feladta volna a reményt. Meg tudnád ezt tenni? Meg tudnád ezt tenni az Édesanyádért, aki hosszú kilenc hónap után világra hozott? Vagy Édesapádért, a barátaidért, a testvéreidért, a kollégáidért? Képzeld el, hogy egy ilyen kicsi teremtmény meg tudja tenni, amit egy briliáns elmével megáldott lény nem képes.

Ahogy a kommunikációs technológia fejlődik, az információhoz való hozzáférésünk egyre gyorsabbá és gyorsabbá válik. A távolság az emberek között csökken, vagy növekszik? Ne hagyd el soha azokat, akiket szeretsz, ne mondd soha, mennyire elfoglalt vagy, amikor igazán szükségük van Rád! Előtted hever az egész világ, de lehet, hogy te vagy a világ az ő számukra! Az elhanyagolás összetörheti azt a szívet, ami minden ellenére szeret téged.

Mielőtt bármit mondasz, emlékezz:

Egy életig tart felépíteni, egy pillanatig tart lerombolni…

Hogy élj, használd a szíved..

Hogy túlélj, használd a hited…

Hillsong - Jesus Generation (Levél Atyádtól)

Vallások és nők – Allah jobban tudja?

Egyenlők, de nem azonosak

Buttiglione professzor, akiről gyakran megjegyzik, hogy a pápa barátja, a nőkről szólva kijelentette: " a család azért létezik, hogy lehetővé tegye a nőknek, hogy gyermekeket neveljenek és férjük védelmét élvezzék".
Buttiglione szemlélete megegyezik a Joaquín Navarro Valls, a Szentszék sajtóirodájának igazgatója által a Nők Negyedik Világkonferenciáján, Pekingben, 1995 szeptemberében elmondottakkal.

Navarro Valls a Vatikán nevében a nők emberi méltósága és a családban játszott szerepük védelmében szólalt fel, hangsúlyozva, hogy a katolikus vallás szerint a férfi és a nő ugyanazt az egyedi méltóságot élvezi. Ennek következtében egy nőnek joga van választani, hogy szakmai karrierre vágyik, egyszerre lesz anya és dolgozó nő, vagy minden tevékenységében a családjának szenteli magát. A Vatikán szerint a család a társadalom alapegysége, amit semmi nem helyettesíthet.

Ennek ellenére manapság egy nő számára egyre nehezebbé válik, hogy kizárólag az otthonának szentelje magát. Nyilvánosan elismerik az otthon végzett munka társadalmi értékét, de eddig még soha nem kapott megfelelő jogi elismerést. Navarro Valls e gondolatok jegyében felhívta a konferencia figyelmét, hogy tegyenek javaslatokat a "hatalom feminizálódásának" jelensége ellen. A katolikus álláspont a Navarro Valls által kifejtettek szerint fizikai erőszaknak tekint olyan gyakorlatokat, mint a nemi erőszak, a női nemi szervek megcsonkítása, a prostitúcióra való kényszerítés, a sterilizáció, emellett az erőszakhoz sorolja a megszervezett házasság intézményét és az abortuszt is.

Megerősíti, hogy az abortusz nem tartozik az emberi jogok közé, mivel az ellentétes az élethez való emberi joggal.
A pápa külön üdvözletben köszöntötte a pekingi konferencia résztvevőit, amelyben megfogalmazta a katolikus vallás ma érvényben lévő, nőkre vonatkozó tanításait. A pápa szerint "a nők méltóságbeli egyenlősége nem jelenti a férfival való azonosságot" – tehát a katolikus tanítás is különbséget tesz férfi és nő között, mint valamennyi világvallás.

Az azonosságra törekvés szegényebbé teszi a nőket és a társadalmat, mivel deformálja a valódi nőiség lényegét. Ezt a női méltóságot legjobban a családban lehet megélni – fejti ki az üdvözlő levél. Az anyai szerep nem jelent elnyomást a nő számára, a család és a gyermekek felé való elkötelezettség nem akadályozza meg az önmegvalósítást. A nőknek teljes joguk van arra, hogy a közélet minden területén aktívak legyenek, hangsúlyozta üzenetében a pápa. Annak ellenére, hogy a pápai üzenet szorgalmazta a nők bátrabb szerepvállalását a közéletben, a legtöbb keresztény felekezettől eltérően továbbra is elzárkózik a női szolgálatok elől. 


Idén nyáron Ratzinger bíborosnak a pápa által is jóváhagyott levele kavart kisebb botrányt, melyben a feminizmus kérdését vette górcső alá. "Férfiak és nők együttműködése az egyházban és a világban" című, 37 oldalas levelét a katolikus egyház vezetőinek címezte. A feminizmus Ratzinger szerint elmossa "a férfi és a nő közötti különbségeket", megkérdőjelezi a természetes, kétszülős, apára és anyára épülő családmodell létjogosultságát, és "a heteroszexualitást lényegében egyenrangúvá teszi a homoszexualitással". Az írás egy közel egy évvel korábban megjelentetett dokumentum folytatásának is tekinthető, amely a homoszexualitás témája kapcsán erősítette meg a katolikus egyháznak a hagyományos, férfi-női családmodell iránti elkötelezettségét – utalva arra, hogy bármilyen más felállás veszélyt jelent a családra és a társadalomra nézve. 


A Ratzinger-levél nyomán számos kritikus ortodox szigorúsággal vádolta a katolikus egyházat. Az America magazin szerkesztője, Thomas Reese védelmébe vette a karriert építő nőket, és nem minden gúny nélkül kijelentette: "Amikor a Vatikán kétségeit fejezi ki a dolgozó anyákkal kapcsolatban, akkor valószínűleg a havat lapátoló lengyel asszonyokra és a vécét tisztító spanyol ajkúakra gondol."


A Buttiglione-ügynél – amely szintén magában hordozza a kultúra és az ideológiai harc jegyeit – sokkal direktebb, ritkán tapasztalható vallási és ideológiai konfliktus színterévé vált Hollandia az elmúlt héten, amikor iszlám fanatikusok meggyilkolták Theo van Gogh filmrendezőt, aki Engedelmesség című filmjében az iszlámnak a nők iránti magatartását bírálta (Életveszélyben a szólásszabadság. Hetek, 2004. november 5.). A rendező halálát követően néhány nap alatt országos méretű iszlámellenes hangulat alakult ki, melynek során a feldühödött hollandok mecseteket gyaláztak meg, illetve felrobbantottak egy iszlám iskolát. Van Gogh mellesleg Allah jobban tudja címen egy könyvet is írt a témában, amelyben nem rejtette véka alá az iszlámról alkotott véleményét: az iszlám militánsokat és papságot nőgyűlölőnek nevezte. Filmje is erre a koncepcióra épült, olyan nők szenvedéseit mutatva be, akiket a saját családjuk részéről ért a legtöbb sérelem: házasságba kényszerítették őket, megerőszakolták, verték és "rossz magaviseletük" miatt megbüntették őket.

Játékszerek

Az iszlám tanítás a nőket illetően valószínűleg a legkonzervatívabbak közé számít. Igaz, nem minden muzulmán hívő, és nem minden muzulmán nemzet követi egyformán a tanítások mindegyikét, de ma is számos nőt érintenek a rendkívül szigorú, és méltóságról egyáltalán nem szóló nézetek és rendelkezések. 
A Korán és a Hadithok (Mohamed próféta tettei és mondásai) tartalmazzák azokat a kijelentéseket, melyek alapján a muszlim férfiak a nőkről vélekednek.

Bár a Korán a két nemet teremtésük folytán egymástól kölcsönösen függőnek tekinti, emberként nem számítanak egyenlőnek: "A férfi a nőnél magasabb rendű, és jobb, mint a nő" – szól Ibn Kathir kommentárja. Ezenkívül a nők intelligenciában és vallási szempontból sem érnek fel a férfiakkal. A női tanú vallomása nem egyenrangú a férfiéval, ezért két férfi tanúbizonysága elfogadható, egy férfi mellett azonban csak két nő tanúskodása számítható hitelesnek. Mindezek alapján a nő nem nagyon számíthat megfelelő társaságnak a férfi számára, hiszen vallási alacsonyabb rendűsége folytán nem képes emelkedett diskurzus folytatására sem.

Ezt a Korán egyik kommentárja nemes egyszerűséggel úgy fejezi ki, hogy a nő nem több, mint játékszer. Istenhez akkor áll a legközelebb, ha a házban marad, és jobb, ha otthon imádkozik, mint a mecsetben. A férj teljes jogkörrel bír a feleség fölött, ami számos egyéb mellett a szexuális területen is érvényesül: az iszlám tanítás szerint jobb, ha a tűzhelyen odaég az étel, mintha a férjnek várnia kell vágyai kielégülésére. Ha a nő visszautasítja, az ég angyalai ellene fordulnak – tanítja a Hadith. 
Ha egy nő nem engedelmeskedik a férjének, akkor minden istenfélelme hiábavalóvá válik.

A Hadith bőségesen sorolja a férj jogait, miközben a nők jogai igen egyszerűen felsorolhatók: "Milyen joga van a nőnek…? Hogy enni adj neki, ha te már ettél, hogy felruházd, ha magadat már felruháztad…" Bár a Hadith azt állítja, hogy a legjobb férjek azok, akik a legjobbak a feleségükhöz, ennek a jóságnak a határait is megszabja: a Korán ugyanis jogot ad a férjnek, hogy nem megfelelő viselkedés esetén megdorgálja feleségét, ha ez nem használ, szexuálisan ne közelítsen hozzá, és következő büntetésként meg is verje. Hogy ezt miért teszi, arról a muzulmán férfinak nem kell számot adnia, mert ez megkérdőjelezhetetlen joga. A verés egyébként kijár több esetben is, például, ha a nő nem ékesíti magát férje kívánságának megfelelően, nem hajlandó vele szexuális kapcsolatra, nem hajlandó megfürdeni az imához való megtisztulás céljából, vagy férje engedélye nélkül utazik külföldre. 

Derék asszonyok

A judaizmus általában véve pozitívan szemléli a nőt, és számos rendelkezése védelmébe veszi az önálló tevékenységet folytató asszonyt is. A legősibb bizonyíték erre a Bibliában található. A Példabeszédek könyvének utolsó fejezete, amely a derék asszony dicséreteként is ismeretes, kifejezetten pozitív példaként állítja elénk az önállóan, férje külön engedélye nélkül akár gazdasági tevékenységet is folytató asszonyt, aki ugyanakkor serényen dolgozik az otthonában is, és maradéktalanul ellátja családját és a házhoz tartozókat.

Ez a szemlélet nem idegen a későbbi korok judaista tanításaitól sem, ha nem is valósul meg maradéktalanul. Középkori rabbinikus döntés tiltotta meg a zsidók számára az Ószövetségben még engedélyezett többnejűséget, azzal az indokkal, hogy a férjnek képesnek kell lennie felesége teljes eltartására és ellátására, ami több nej esetén nem biztosított. 
Szintén a nők megbecsülését és védelmét tükrözi az a középkori döntés, amely Maimonidész nevéhez fűződik: a folyton utazó férj nem volt képes – és hajlandó – megfelelően gondoskodni családjáról, ezért a nő arra kényszerült, hogy saját munkájával tartsa el a családot. A férj azonban nem akarta engedni, hogy felesége dolgozzon. Ebben az esetben a bölcs döntés úgy szólt, hogy a feleségnek joga van elválni a kötelességét nem teljesítő férjtől, és saját munkájából megélni.

Mindemellett természetesen azt sem árt tudni, hogy a vallásos zsidó férfi imakönyvében ma is ott van a reggelente elmondott ima, amelyben hálát ad Istennek, hogy nem nőnek született. 
Innen az egyik irányba nézve a rendkívül szigorú ortodox irányzatoknak a nők lehetőségeit sokkal erősebben behatároló szabályait találjuk, a másik oldalon pedig ott van a reformzsidóság, amely ma már a női rabbik működését is engedélyezi. New York-ban a hatvanas-hetvenes években még mindössze egyetlen női rabbi dolgozott, a nyolcvanas évekre számuk már kétszáz fölöttire emelkedett. Tevékenységüket persze jelentős mértékben akadályozza, hogy a férfiakkal ellentétben – részben családi kötelezettségeik miatt – csak kisebb közösségek szolgálatát tudják vállalni, ahol a fizetés is kevesebb. Családi kötelezettségeik ellátása szintén nehezen egyeztethető össze a szolgálattal, hiszen a gyermekszüléssel járó kiesés miatt a közösség ilyenkor helyettesítő rabbi szolgálatát kénytelen igénybe venni. 

http://www.mindenlehetseges.hu/vallasok-es-nok/

Az autóbusz

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

A kocsisor megáll a kereszteződésben. A néni, aki eddig csak megszokásból nézegetett kifelé, hirtelen odahajol az üveghez.

- Igen, ez ő, semmi kétség!

Erélyesen megkopogtatja az üveget, hiába. Veri az ablaküveget egyre türelmetlenebbül, hátha észreveszi az a valaki ott az út túloldalán, a járdán, amint éppen az ellenkező irányba siet. Veri a néni az üveget, s a kopogás egyre reménytelenebbül semmisül bele az utca zajába, nem éri el az elhaladó ismerőst. Talán a fia, a veje az, akihez éppen indult.

- Az előző megállóban le kellett volna szállnom! Átmenni a túloldalra, és akkor – pontosan szembetalálkoztam volna vele.

Így talán meg sem találják egymást. Köztük van az üveg, az út és az egész forgalom.

Vált a lámpa, a busz megindul. Viszi az utasokat, viszi a nénit – pontosan az ellenkező irányba, mint amerre menne. Jelezni kell, le kell szállni!

- Talán egy másik busszal még elérem, esetleg taxival!

A busz nekilódul. Viszi az utasokat. Sokat talán éppen az ellenkező irányba, mint amerre menni akar. Száguld az úton, börtönként zárja magába utasait. Nem lehet belőle bármikor egyszerűen kiszállni. Csak a kijelölt megállóhelyeken. Aki nem száll ki, azt viszi tovább a végállomás felé.

Ott ülsz a buszon, nézel kifelé. Egyszerre meglátod Őt, akit keresel. Szeretnél kiszállni, de most nem lehet. Nem tudsz odamenni hozzá, mert az alkalmas megállót elmulasztottad. Tehetetlen vagy, visz az autóbusz az ellenkező irányba. Megkopogtatod az üveget. Jóformán magad sem hallod. Sokkal nagyobb a lárma körülötted, s rohan veled – az élet – az ellenkező irányba, mint amerre Ő halad.

Igazán találkozni akarsz Vele?

Nyomd meg a vészcsengőt, tépd fel az ablakot, és kiálts! Kiálts úgy, hogy beleremegjen az ellenkező irányba rohanó világ! Tépd fel szíved ajtaját, és kiálts az elhaladó után!

- Várj meg! Találkozni akarok Veled! Téged kereslek! Hozzád indultam, csak rossz járműre szálltam! Rossz irányba visz ez a száguldó masina! Várj meg! Ne menj el addig! Itt a következő megálló, és leszállok! Várj!

Jön a következő megálló, az autóbusz fékez. Minden ember életében vannak ilyen kijelölt megállóhelyek, ahol le lehet szállni, más irányba lehet tovább menni. Ahonnan vissza is lehet fordulni.

Itt az alkalmas megálló. Most jelezz, hogy lássák: le akarsz szállni! Hadd lássa mindenki, hogy le akarsz szállni, hogy le lehet szállni! Ha leszálltál, szabaddá leszel. Elindulhatsz vissza, arra a helyre, ahol megpillantottad Őt!

Ő, aki meghallotta kiáltásodat, és találkozásra készen vár rád!

Győzd le az óriásodat

Készítette: Krisztus Szeretete Egyház

Kicsoda ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy gyalázattal illeti az élő Istennek seregét? (1Sámuel 17,26)

Talán egy óriással nézel éppen szembe. Lehet, hogy ez az óriás egy betegség, kudarc, anyagi hiány vagy valamilyen más probléma. De ne ijedj meg tőle! Van egy titkos fegyvered. Ez a fegyver annak idején egy pásztorfiút a medve, oroszlán és óriás felett győzedelmeskedő bajnokká tette. Ez a fegyver a Mindenható Istennel kötött vérszövetség.
Dávid idejében a körülmetélkedés volt a szövetség jele. Ezért amikor Dávid körülmetéletlennek nevezte Góliátot, valójában azt mondta: „Lehet, hogy ez az ember egy óriás, lehet, hogy erős, de nincs szövetsége Istennel, és ezért tudom megölni.”
Dávidhoz hasonlóan neked is van szövetséged. De a tied jobb! Az a szövetség, ami Dávidnak volt, bőséges áldást ígért azoknak, aki megtartották, de átkot ígért azoknak, akik megtörték azt.
A tied nem ilyen. Neked egy új szövetséged van, amelyet Jézus szerzett a saját vérével. Nem a te képességedtől függ, hanem Jézustól és attól, amit Ő már megtett. És Ő már mindent megtett! Annyi a dolgod, hogy elhiszed és elfogadod ezt.
Most olvasd el az 5Mózes 28,16-68-as verseket. Ezek az átkok, amiktől Jézus megszabadított. Hívhatod ezt egy listának az óriásokról, akiket Jézus már megölt érted. Minden ördögi dolog benne van, amit a sátán bármikor is bevethetne ellened.
Olvasd el, és örvendezz! Isten meggyógyított, és megszabadított ezekből a dolgokból!
Ne ijesszen meg egy óriás sem! A Mindenható Istennel vagy vérszövetségben. Nincs olyan körülmetéletlen körülmény a föld színén, ami elvehetné tőled a győzelmedet!
Igei olvasmány: Galata 3,13-29

Kenneth Copeland

Nem szégyellem az evangeliumot

Ébredés (Pintér Béla)

Ige: Így ír az apostol mindazoknak, akik tisztelik Istent.

„Én, Pál, azért lettem apostol, mert megmentő Istenünk és Krisztus Jézus, aki a mi reménységünk, így parancsolta, és az Ő felhatalmazása alapján írom e levelet.

Timóteusnak [jelentése: aki Istent tiszteli; istenfélő], az én igaz [és szeretett] fiamnak a hitben: Kegyelem, [azaz: Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása], irgalmasság és békesség [vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] Istentől, a mi Atyánktól, és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól”(1 Tim. 1,1-2)

Hallelujah áldjuk az Urat

Az Úr Jézus, és a bűnös

„Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz” (Jn 8,11)

Charles Wood: A TE LÁNYODDAL IS ...

Kathrin Khulman: részlet „Isten mot is megteheti” c. könyvéből

Senki se olyan szegény, mint akinek csak pénze van, – és nem háládatos. A Charles Wood család egyike a leggazdagabbaknak a világon. Gazdagok a hálában is, mert Isten csodálatos dolgot cselekedett a lányukkal, Sheryllel.

Charles Wood tagja egy nagy amerikai egyesületnek és jelenleg ellenőre egy nagy clevelandi testületnek. 1962-ben nagyobbik lányunk, Sheryl, aktiv atletizáló, 13 éves volt, aki éppen most lépett az iskola nyolcadik osztályába. Az előző nyáron ő, és tizenegy éves húga egy ifjúsági táborban voltak, ahol mindenben részt vettek, kezdve a baseball partin és a párnaviadalokon. Sheryl a vezető minden vidámságban. Délutánonként hangos az udvarunk a kiáltozásoktól és kacagástól. Az a tény, hogy Sheryl élénksége több kemény ütést

okozott a fejére, akkor nem látszott jelentőséggel bírni. Mindenben egy élénk, tevékeny, tréfakedvelő tizenéves volt.

Aztán egy hétfő reggel feleségemet Gwent felhívták telefonon, hogy az iskolában Sheryl elájult a folyosón. Gwen az iskolába sietett. Mire odaért, Sheryl jobban lett, de Gwen hazavitte. Másnap Sheryl elment az iskolába. Szerdán az irodámban hívtak fel. Sheryl ismét elájult, és nem tudtak összeköttetést kapni az édesanyjával. Természetesen ott hagytam az irodát és az iskolába hajtottam. Kissé sápadtan és ijedten, de teljesen jól érezte magát Sheryl. Mégis, ezen a délután beszéltem a háziorvosunkkal.

Miután az orvos megvizsgálta Sheryit, semmi okot nem látott arra nézve, hogy ne engedjük iskolába járni. Azt ajánlotta, hogy ha ismét történne valami, azonnal hívjuk őt.

A következő napon újra felhívtak az iskolából. Sheryl harmadszor is elájult. Képtelenek feléleszteni őt, és bevitették a kórházba Bereába, kivizsgálásra. A kórházba rohantam de Sheryl addigra visszanyerte eszméletét. Mégis ott hagytam. Amikor elájult, a feje odakoppant a padlóhoz, és ezért a doktor röntgent ajánlott. Ez megtörtént. Átvilágították a koponyáját és a gerincét, hogy megállapítsák, miért vannak az ájulások. Mivel a vizsgálat eredménye határozatlan volt, a doktor néhány napi pihenést ajánlott, és további megfigyelést a kórházban. De itt is volt egy ájulása, miközben karosszékben ült.

Mivel nem volt határozott diagnózis, megengedték, hogy hazajöjjön, és újra kezdje a tanulást. A következő hetek folyamán több újabb ájulása is volt, s úgy érezte, mintha csengetnének a fejében. Egy napon azt mondta, hogy az iskolában a lányok egymást szurkálták valami tűvel, és ő semmit sem érzett a jobb karjában.

Az ájulások mind gyakrabban jöttek elő, és mind hosszabb ideig maradt öntudatlan. Mind nehezebbé vált számára az iskolába járás – nemcsak a hiányzások miatt, hanem a „csöngetés” miatt is, ami miatt minden nap panaszkodott. Egy éjjel későn arra ébredtem fel, hogy jajgat és sír. Berohantunk a szobájába és láttuk, hogy a fejét fogja és előre-hátra hajlong az ágyában. „A fejem, apu, úgy érzem, mintha szét akarna repedni.”

Az egyedüli, ami elnyomni látszott a szorítást, a rádió hangja volt. Oly erősen ordított, hogy a család nem tudott tőle aludni. Sheryl a kis rádiójával ment aludni – teljes hangerővel. Később beosontam a szobájába és elzártam a rádiót, és így tudtunk némi nyugalmat találni.

Végül, november első hetében megvizsgáltattuk Sheryit a clevelandi klinikán. Megfigyeltem az első vizsgálatot. A doktor vett egy tűt és gyengéden megszúrta a homlokát itt-ott. A baloldalon érezte, de a jobbon nem. Ugyanezt a vizsgálatot tette a hasán, majd a talpain, ugyanilyen eredménnyel. Láthatólag elvesztette érzékenységét a teste jobboldalán. Azt is megtudtuk, hogy duplán lát és a jobb fülén nem hall. Mindazonáltal ami legjobban megijesztett minket, az a változás volt, amin a megjelenése átment. Mindig olyan szép, formás gyermek volt. Most észrevettem, hogy a jobb szemhéja lecsüng és fokozatosan kezdett úgy kinézni, mint egy abnormális gyermek.

November közepére fejfájása olyan komoly kezdett lenni, hogy egy héten három napig is otthon kellett tartanunk. Elvesztette az erejét is. Egy este tompa puffanást hallottunk Sheryl szobájából. Berohantunk, és ájultan, élettelenül találtuk az ágya mellett. A szívem a torkomban dobogott, mikor felvettem és sikertelenül élesztgettem. Sehogy se sikerült felélesztenünk. Az én elkeseredésemet csak a helyzet reménytelensége múlta felül. Az ágyára fektettem és imára hajtottam a fejem. Mikor felnéztem, láttam, hogy Carol az ajtóban áll, és gyermeki arca sápadt a félelemtől, és szeme kitágult a rémülettől. Nagy Isten, mért kell neki ezt látni? – nyögtem. Ezen az estén

Sherylt bevittük a klinikára.

Hazamenetelünk nyomott hangulatban történt, és úgy látszott, az egész világ összeomlik. Sem Gwen, sem én nem aludtunk az éj hátralévő részében, és a szomszéd szobából hallottam Carolt, amint álmában zokogott. „Kérlek, Uram, tégy valamit” – imádkoztam. Kérlek, segíts!

Másnap úgy tizenegy órakor felhívott a kórházból egy orvos. Sheryl jól van – mondta, de reggel kiszállt az ágyából és újra elájult, és megütötte a vállát, mikor elesett. Megröntgeneztük és a kép szerint a jobb karja eltört egy hüvelyknyire a válla alatt. A jobb vállában a csont szilánkosra tört. Ebéd után meglátogathatják, de meg kell mondanom, hogy gipszben van.

Mi történt? – kérdeztem magamtól, mikor letettem a kagylót. Minden olyan jól ment, és most minden elromlott. Az egyháznál diakónus és pénztáros voltam és szellemileg tájékozott, de ez már több volt, mint

amire felkészültem. Éreztem, hogy valami szörnyen rossz következik, de teljesen tehetetlen voltam. Gwen elhívta a lelkészt. Nyájas és rokonszenves volt, és eljött a házunkba, hogy imádkozzon velünk.

Carol is elhatározta, hogy akcióba lép. Egy délután, míg mi Gwennel Sherylt látogattuk a klinikán, levelet irt.

Anélkül, hogy tudtuk volna, hallgatta Kathrin Kuhlman adásait a rádióban. Érezte nyugtalanságunkat és tudva, hogy valami nagyon rossz történik a nővérével, leült és leírta miss Kuhlman egyik könyörgő imáját. Mialatt nem voltunk otthon, elment a másfél mérföldre lévő postahivatalba és elküldte. Három nap múlva az

orvos hívott minket és elmondta, hogy új röntgenfelvételt készített Sheryl karjáról. Az új képeken látható volt, hogy a kar nem volt eltörve, csupán csúnyán összezúzódott. Egy technikus rosszul látta a képet. Mindenesetre az, hogy az imádság és a kar gyógyulása találkoztak, Gwent arra bírta, hogy fontolóra vegye egy Isteni gyógyulás lehetőségét. Ez kezdete volt annak, ami mindnyájunk számára új élet útjára nyitottlehetőséget.

Sheryl két hétig maradt a klinikán. Egy egész sereg vizsgálatot ejtettek meg rajta, beleértve az agy elektromos hullámainak vizsgálatát is. Kiderült, hogy az agy egy része nem funkcionál megfelelő módon, és ez az oka az ájulásoknak. Mégis, tétováztak egy bizonyos diagnózis kimondásában. Először hallottam az orvosok szájából ezt a szót: „roham”. Mielőtt elhagyta a klinikát, Sheryl gyógyszereket kapott,

amelyeknek csökkenteni és enyhíteni kellett a rohamok lefolyását. Azt tanácsolták, hogy csak akkor menjen iskolába, ha képes rá. De a rohamok folytatódtak és minden esetben látszólag kissé tovább tartottak. Az iskola elöljárói megértőek voltak és rokonszenvvel kisérték Sheryl sorsát, sőt az igazgató azt ajánlotta, hogy egy közeli ismerőséhez menjen lakni, aki vigyázna is rá. A helyzet nagyon komoly volt, és a klinikán tapasztalt esetből megértettük, hogy nem lehet egyedül hagyni. Vigyáztunk, mikor a lépcsőn le- vagy felment, de ez nem volt mindig lehetséges. Gwennek a háztartással volt dolga, nekem meg az állásom után kellett nézni. Állandó aggodalomban éltünk.

Karácsony előtt, míg Gwen és Sheryl bevásárolni mentek egy nagy áruházba, Sheryl ismét elájult. Bevitték egy kórházba, de mikor jobban lett, elbocsátották. Ámbár valahogy átvészeltük a karácsonyt, állandóan felettünk lebegett egy sötét felhő, mely ismeretlen veszélyekkel fenyegetett. Minden nap hozott valami okot az elkeseredésre és kétségbeesésre. Észrevettük, hogy a rohamok

gyakoribbak és erősebbek lettek. Néha napokig kimaradtak a rohamok máskor több is volt egy nap alatt.

Mikor az ünnepek után visszatért az iskolába, el kellett fogadni azt a tényt, hogy a nap folyamán rohama lesz, sokszor az asztala előtt. Biztos vagyok benne, hogy kell valami helynek lennie, ahonnan segítséget kaphatunk. Ezen az éjjelen alázatosan, őszintén imádkoztunk Isten segítségéért.

Januárban hallottam egy orvosról, aki sikerrel gyógyított hasonló bajban szenvedő betegeket. Clevelandban a legtiszteletreméltóbb neurológus volt. Elhívtuk és megvizsgálta Sherylt. Utána behívott minket. Sherylnek – mondta – a fején baloldalt sérülés van, ami befolyásolja az agyában a reflexeket, amik a jobb oldalán vannak.

Semmi kétség, hogy a diagnózis, mely epilepsziát állapított meg, helyes. – Nem tudtam hinni a fülemnek: epilepszia! Még hozzá azt is mondta, hogy a legsúlyosabb formája. Az orvos mégis bátorított minket és azt mondta, csaknem garantálhatja, hogy a rohamokat csökkenteni lehet az orvosságok szedésével úgy évente két alkalomra. Ez volt az első bátorítás, amit kaptunk, és örömmel mentünk haza reménykedve a jövőben és az orvosságok megígért csodálatos hatásában.

A következő hónapok alatt sokat tanultunk az epilepsziáról. Megtudtuk, hogy először van egy elektromos áram, ami végigfut az agyon, mint ahogy a ház elektromos vezetékén átszalad. Ha valami sérülés van a vezetékben, rövidzárlatot okoz és kész a roham. Azt is megtanultunk, hogy az epilepsziás esetek 95 %-a agysérülés folytán keletkezik, vagy a születéskor, vagy később. Tehát azok az ütések, amiket Sheryl a fejére kapott az elmúlt nyáron, fokozottan fontosak voltak ebből a szempontból. Ezek okozhatták jelenlegi állapotát. Jelenleg nincs erre gyógyszer, sem gyógymód. Néha, ritkán, az agy operációja fel tudja oldani a helyzetet, de sokszor egy kúra is használ. „Meg lehet állítani” – mondta az orvos – „de sohase gyógyul”, ő is

intett, hogy legyünk óvatosak, ne hagyjuk újból elesni, mert ez végzetes lehet. Azt tanácsolta, hogy tiltsunk meg minden aktivitást, mint úszás, biciklizés és más sportok. Klarinéton szokott gyakorolni, s ez is többször vezetett rohamra, így nem volt többé képes játszani az iskolai zenekarban. Így Sheryl aktív és atlétikával tűzdelt élete beszűkült. Tétlenségre lett kárhoztatva. Ülő életmódra kényszerült.

Mindenesetre rohamai folytatódtak, még pedig ijesztő mértékben. Először nyugodtan elájult, most pedig már dobálta a tagjait és kapálózott, ha rohama volt. Gyakran erőszakkal kellett szétnyitnom az állkapcsát, hogy el ne harapja a nyelvét, mert a fogsora közé szorult. Még mérsékelt aktivitás miatt is veszélyben volt. Hallottuk, hogy egy

fiatal a fürdőkádba fulladt rohama alatt, s ezért még jobban aggódtunk. Sheryl hallása is új aggodalomra adott okot, mert két szakorvos is megállapította, hogy elvesztette a hallása 60 százalékát a jobb fülén.

Tavasz jöttével hetenként két-három ízben is doktorhoz mentünk vele. Akkor egy előirt gyógyszer a foghúsán daganatot okozott, ami a foga fölé nőtt. Fogsebésznek kellett eltávolítani. Tehetetlenül néztük leányunk hanyatlását. Az egész megjelenése megváltozott. Mozdulatai lassúak voltak. Az orvosságok sokszor imbolygásra késztették, mintha részeg lett volna. Sokszor egy székbe, vagy a falba kapaszkodott járás közben, hogy támasztékot nyerjen. Ámbár nagyon fájt a szívünk, igyekeztünk megtartani az erő látszatát nemcsak Sheryl miatt, hanem Carol előtt is. De belül éreztük, hogy minden reményünk elveszett.

Kétségbeesett voltam. Baptista diakónus vagyok – gondoltam –, aktívan részt veszek egyházam minden megmozdulásában, de ez előtt tehetetlenül állok. Sohase fordult elő, hogy isteni gyógyulásért imádkozzak. A bibliai napokban történtek csodák, de később nem. Ezt tudtam. Napjainkban orvosok és ápolók, és „csodatevő gyógyszerek” által történnek a gyógyulások. Ennek dacára egyszer csak azon vettem magam észre, hogy imádkozom ahhoz az Istenhez, akiről azt hittem, hogy többé nem tesz csodát, olyan csodát, amilyenre nekünk Sheryl számára szükségünk lenne.

Gwen kezdte hallgatni Kathrin Kuhlman adásait a rádióban. Titokban azt hitte, hogy Sheryl törött karja az ő imádságára gyógyult meg. Engem is rá akart venni, hogy hallgassam. De női prédikátorok nem fértek bele az én teológiámba. Életem folyamán azt tanultam, hogy a nőknek nincs joguk a férfiakat vezetni. Mint diakónus, a többiekkel együtt mindig arra törekedtem, hogy nők ne juthassanak be ebbe a státusba. Ha női misszionáriusok látogatták meg egyházunkat, mindent elkövettünk, hogy ne használhassák a szószéket, hanem csak nők előtt beszélhessenek vagy tegyenek bizonyságtételt.

Azonkívül elnöke voltam egy másik jelentékeny evangelizációs tanácsnak, melynek egyrészt az is feladata volt, hogy a misszionáriusokat felülvizsgálja és ajánlatot tegyen különféle testületeknek. Az egyik fő elvünk az volt, hogy női misszionáriusok ne taníthassanak férfiakat még idegen földön sem. Így, mikor Gwen azt mondta nekem, hogy Sherylt elviszi egy „gyógyító szolgálatra” Pittsburghba, amit egy nő vezet, nem akartam beleegyezni. Semmit se akartam tenni, semmi közöm nem lehetett egy „hitből való gyógyuláshoz” különösen, ha azt nő vezeti.

Sok olyanról hallottam, aki magáról állit valamit – mondtam. Erre Gwen kijelentette, hogy miss Kuhlman nem állítja magáról, hogy ő „gyógyító”. Lefegyverezve Gwen állandó duruzsolásától és attól, hogy miss Kuhlman nem tulajdonit magának gyógyító hatalmat, két héttel később, mikor Gwen újra kérte, hogy elvihesse Sherylt Pittsburghba, vonakodva bár, de beleegyeztem. Elkísérte őket Gwen atyja és nővére, Eunice.

Miután a szolgálat megkezdődött, Gwen apja azt mondta: Nem gondolod, hogy le kell vinned Sherylt az emelvényre kérni, hogy miss Kuhlman imádkozzék érte? Gwen nem ismerte a szolgálat rendjét és

bizonytalankodott. De mikor Eunice karon fogta Sherylt és azt mondta: Gyere, Sheryl, lemegyünk – Gwen beleegyezett. Félúton az auditórium hátsó lépcsőjén lefelé Sheryl megfordult és különös tekintettel nézett a nénjére. Mi a baj, drágám? – kérdezte Eunice. Nem tudom. Valami pattant a fülemben. Hallok. Bár Eunice és

Sheryl nem is hallották, miss Kuhlman e pillanatban megszólalt az emelvényen: „Valakinek megnyílt a hallása.” Gwen azonnal Sherylre gondolt és nem kevéssé lepődött meg, mikor miss Kuhlman lejött az

emelvényről és Sheryl és Eunice felé ment félúton a terem hajójában. Miss Kuhlman kinyúlt és gyengéden megérintette Sheryl fejét. Az azonnal a földre hanyatlott Isten ereje alatt. Gwen magán kívül volt az

ámulattól, és mikor az előcsarnokban találkoztak, könnyek árasztották el a szemét.

Mialatt visszakocsiztak Clevelandbe, a kis zarándokcsapat még mindig ámulatban volt. Újra és újra elismételték, amit láttak és hallottak. Sheryl hallása végérvényesen meggyógyult, és ettől Carol épp annyira el volt ragadtatva, mint a nővére. Ezen az éjszakán Gwen ezt mondta nekem: Ha Isten meg tudta ezt gyógyítani, épp úgy meg tudja gyógyítani az epilepsziáját is. – Mégis, ha másik csoda volt is elkészítve Sherylnek, még nem láttuk semmi előjelét. Ezen az éjjelen újra rohama volt.

Miss Kuhlman vasárnap szolgálatot tart Youngstownban. Miért ne mennénk mi is el? Az egyháznál vállalt kötelezettségeim és más kötelességek miatt szükséges volt otthon maradnom, így hát csak két hónap múlva került sor az útra. Közben Sheryl rohamai mind rosszabbak lettek. Néha két órán át is tartott, és a teste ebben

a sokkos állapotban nagyon lassan gyógyult. De közben meg kellett állapítanunk, hogy nemcsak testileg változott, hanem a személyisége is. Nagyon lázadozó lett, s ezért állandó feszültségben éltünk miatta. Nem szerettük Sherylt fenyíteni, mert ez újabb rohamot váltott volna ki. Carolra is gondolnunk kellett, de mégse hagyattuk, hogy Sheryl mindent a maga feje szerint tegyen Mit tehettünk? Úgy látszott, mintha semmi se menne jól. Gwen fáradsága és kimerültsége szemmel látható volt. Várakozásunkkal ellentétben Sheryl rohamait nem szüntették az orvosságok. Családi életünk – úgy látszott – összeomlik a terhek alatt. Semmi se mutatta ezt jobban, mint Gwen magatartása és kijelentése, hogy inkább látná Sherylt halva, mint ilyen állapotban élve, ami, úgy látszik, a sorsa lesz.

Mikor Sheryl elérte 14. születésnapját, egyházunkban missziós konferencia volt. A konferencia végén, mikor felnéztem, láttam, hogy

az én szomorú lányom előrejön és Isten szolgálatára ajánlja fel az életét. Mikor ezt láttam, fejemet csóváltam a szánalomtól. Szegény gyermek, mit adhat ő Istennek? Mit tud tenni Isten egy elformátlanodott testtel, beteg aggyal?

Sheryl a valóságban kimaradt az iskolából az év vége előtt két héttel. A rohamok most majdnem naponként jöttek, és nem lehetett tudni, meddig tartanak. Tanítói engedték, s gondolom, főként csodálták a bátorságát.

Úgy terveztük, hogy június második hetében kezdjük meg vakációnkat. Volt egy kis házunk vidéken és én út közben útba akartam ejteni Youngstownt is. Egy héttel indulás előtt Sherylnek a legkeservesebb rohama volt. Csaknem végzetessé vált. Szombaton éjfél felé kezdődött. A nappaliban ültünk, Sheryl a díványon. Hirtelen felugrott és azt mondta: „Ó, apu ...” Aztán lemerevedett. Odasiettünk, hogy felfogjam az esésben, hogy ne essen a kávézóasztalra.

Gwen segített kinyújtóztatni a díványon, míg a teste az egyik görcsből a másikba ment át. Testének minden izma megfeszült, az ökle oly erősen össze volt szorítva, hogy lehetetlen volt kinyitni. Minden erőmet össze kellett szednem, hogy szétfeszítsem az állkapcsát, hogy kendőt tegyek közé. A roham nem akart felengedni, úgy körülbelül másnap déli egy óráig. Végül is elhívtam egy neurológust. Azt ajánlotta, hogy adjunk be neki valami orvosságot. Ha nem használ, vigyék a kórházba és majd meglátjuk, mit tehetünk vele. Gwen és én a

dívány két ellentétes oldalán ültünk és próbáltuk feltartani Sheryl hánykolódó testét. Időnként megpróbáltam beadni neki valami pirulát, de a roham további egy óráig folytatódott folytonos rángatózások között.

Istenem, imádkoztam elkeseredésemben hangosan. Kérlek, segíts rajtunk! Akkor majdnem hallhatóan hallottam egy hangot, egy bibliai mondást, amit Gwen és én is nagyon szerettünk: „Kiálts hozzám és megfelelek és nagy dolgokat mondok neked, és megfoghatatlanokat,

amelyeket nem tudsz.” (Jeremiás 33,3.).

Nagy békesség szállt rám, míg ismételtem ezeket a szavakat. Lenéztem a mi vonagló, görcsben feszülő kislányunk testére és tudatosan az Úr gondjaiba ajánlottam. Pillanatok múlva éreztem, hogy valamennyire megnyugszik a teste. A rángatózás csökkent, és az arcára békesség költözött. Mély álomba merült. Felemeltem, karjaimra vettem és a nappaliból felvittem őt a lépcsőn a saját szobájába. Gwen előttem ment, hogy megvesse az ágyát, és gondosan betakargattuk.

Ezen az éjszakán ébren feküdtem a rózsás hajnal megjelentéig ... „nagy dolgokat mondok neked és megfoghatatlanokat, amelyeket nem tudsz ...” Ezek a szavak jutottak folyton az eszembe és különös módon megnyugtattak. Egy hét múlva, vasárnap reggel elindultunk nyaralásunkra. Először Youngstownba hajtottunk, hogy részt vegyünk Kathrin Kuhlman szolgálatán a Tambaugh Auditóriumban. Mivel későn érkeztünk, Gwen és Carol az emeletre ültek, Sheryl és én a földszinten találtunk helyet a harmadik sorban.

A zene mennyei volt. Az egész szolgálatban volt valami élettel teljes. Életemben először tudtam érezni Isten Szellemének jelenlétét az istentisztelet résztvevői között. Mi is énekeltünk a többiekkel együtt úgy a szolgálat félidejéig. Akkor Sheryl hozzám fordult és egyszerűen azt mondta: Apu, én meggyógyultam. Hangja halk és bizakodó volt. A szemei úgy csillogtak, mint a csillagok a téli égbolton. Hogyan ... hogy tudod? – kérdeztem, és dadogtam hitetlenségemben. Nem tudom, apu – suttogta – de úgy érzem, mintha valami lejött volna és elvette mind a fejemről, ami nyomta. A csengetés is elmúlt. A szemem sem fáj. Nem fáj a fejem. Meggyógyultam, apu, tudom. Úgy éreztem, mintha Isten rátette volna az ujját a fejemre és minden fájdalmat elvett volna.

Mélyen a szemébe néztem és az én szemem megtelt a ritkán jövő könnyekkel. Megpróbáltam szólni, de nem tudtam. Lehajoltam hozzá és megöleltem, megcsókoltam mindenki jelenlétében. Megfeledkeztem róla, hogy vannak körülöttünk, akik figyelik a kis drámát apa és leánya között.

Azt hiszem, a munkások egyike észrevette, hogy valami történt, mert miss Kuhlman, mikor szólt neki, odajött és én egyszerre csak azt láttam, hogy mellettünk áll. Az egész arca csupa mosolygás volt, és szemei ragyogtak. Drága Jézus – mondta halkan – teljes szívünkből köszönjük.

Megfélemlítve támolyogtunk fel. Miss Kuhlman szelíden megérintette Sheryl arcát, mire az a Szellem ereje alatt a földre esett. Ez egy csodálatos gyógyulás – szólt hozzám miss Kuhlman. Isten fel akarja használni ezt a kislányt, hogy bizonyságot tegyen az Ő hatalmáról. – Ezt is tette. Az én saját hitem is erősödött. Szemtőlszembe

találkoztam egy csodával és tudtam, hogy ettől az időtől kezdve cselekedeteim és azok következményei hitre vannak alapozva úgy, mintha tudás lenne.

A szolgálat után visszamentünk a kocsihoz és együtt köszöntük meg Istennek, amit cselekedett. Egyetértettünk abban, hogy a csodát, amiben részünk volt, hittel el kell fogadni. Folytattuk nyaralásunkat. Több mint 24 óra telt el Sheryl legutolsó rohama óta – a leghosszabb idő, ami hónapók óta szabadnak engedte őt. Az orvosok azt mondták, hogy nem helyes orvosságot adni neki, ha nincs folytatólagosan rohama. Ezen a délután hét lyukat ment velem a golfpályán. Az orvosok azt is mondták, hogy némi megerőltetés rohamot válthat ki. Sheryl gyenge volt és fáradt, de ez egészséges kimerültség volt.

– Másnap – úgy egy év óta először – úszni ment. Nem volt rohama. Többé nem kételkedtem. Meggyógyult!

Ettől kezdve Sheryl teljesen átadta magát Isten gondviselésének, és nem használt többé sem orvosságot, sem orvosi kezelést nem vett igénybe. Később a nyár folyamán Sheryl újra elment ugyanabba a táborba, ahol az előző nyáron volt. Mindenben részt vett és díjat nyert.

Egy évvel később Sheryl belépett a new-yorki Houghton Academybe, ahol különféle atlétikában szerzett kiképzést: lányok futballjában, kosárlabdában stb. Több díjat is nyert sportversenyeken.

Az olvasó bizonyára megfigyelte, hogy milyen örömmel mondom el élményeimet, melyek számomra drágábbak minden eddigi élménynél. De minden érzelem közt a legdrágább a hála. Szó ki nem fejezheti azt,

amit érzek. Csupán csak hálánknak adhatunk kifejezést Isten iránt azzal, hogy mindenkinek elmondjuk, amit a családunkkal cselekedett.

Életünk nagy kérdése

Életünkben az a kérdések kérdése: be van e írva nevünk az élet könyvébe?

Borulj térdre!

Pásztorok tanyáztak azon a vidéken..." (Lukács 2:8)

A karácsonyi történet így hangzik: Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és õrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta õket az Úr dicsõsége, és nagy félelem vett erõt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: »Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítõ született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.«" (Lukács 2:8-12).

Tûnõdtél már valaha azon, hogy az angyal miért a pásztorokhoz, a társadalmi ranglétra legaljának számító foglalkozás gyakorlóihoz szólt elõször? Gondold végig: ha a vallási vezetõkhöz szólt volna, nekik utána kellett volna nézniük a teológiai szakkönyvekben, és tanácskozniuk kellett volna a gyülekezetek vezetõségeivel.

Ha ünnepelt személyiségeknek jelent volna meg, nekik ellenõrizniük kellett volna a nézettséget.

 Ha vállalatvezetõknek jelent volna meg, azoknak egyeztetniük kellett volna az idõbeosztásukat, és ellenõrizni a táblázataikat. Ezért adta hírül a világtörténelem legnagyobb hírét azoknak, akiknek nem volt fejszéjük, amit meg kellett volna élesíteni, nem volt jó hírnevük, amit meg kellett volna védeni, és nem volt szamárlétrájuk, amit meg kellett volna mászni. Ezeknek az embereknek alázatos szívük, nyitott gondolkodásuk és egyszerû, gyermeki hitük volt. Érted már a lényeget?

Betlehem mellett van egy templom, amely Jézus születésének helyét jelzi. Az oltár alatt van egy barlang, ahol egy szimbolikus csillag van a padlóba vésve. Be lehet menni ebbe a barlangba, de van egy feltétele: le kell térdelni hozzá. Az ajtó olyan alacsony, hogy állva nem lehet bemenni rajta! Isten ma is így dolgozik. Bármilyen hétköznapi helyen megtalálhatod - de térdre kell borulnod ahhoz, hogy találkozz vele.

www.maiige.hu

Oswald Chambers: AMÍG EGÉSZEN AZ ÖVÉ LESZEL

"A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek, minden fogyatkozás nélkül" (Jak 1,4).

A legtöbbünknél általában rendben van minden, csak néhány terület van, ahol rendetlenek vagyunk. Nem bűnökről van itt szó, hanem a test szerinti élet maradványairól, ezek tesznek rendetlenné. A rendetlenség megbántja a Szent Szellemet. Semmiben sem lenne szabad rendetleneknek lennünk, akár evésről, ivásról, vagy Isten szolgálatáról van is szó.

Nemcsak Istennel való kapcsolatunknak kell rendben lenni, hanem e kapcsolat külső kifejezésében is. Végül is Isten nem enged kibújni semmi alól, legapróbb részletekig átvizsgál mindent. Nem fárad bele, hogy mindaddig visszavigyen minket arra a pontra, amíg megtanuljuk a leckét, és Ő az, aki be is fejezi a munkát. Lehet, hogy ingerültségünk az a bizonyos pont, ahova Isten állhatatos türelemmel újra meg újra visszavisz; lehet hogy szellemi szétszórtságunk vagy féktelen egyéniségünk. Isten igyekszik belénk vésni, hogy mi az az egy, ami nincs teljesen rendben.

Áldott időt éltünk át, amikor Isten váltságáról elmélkedtünk; szívünk egészen Isten felé fordult. Bennünk végzett csodálatos munkája tudtunkra adja, hogy legnagyobbrészt rendben vagyunk vele. "Most tehát" - mondja a Szent Szellem Jakab apostol által - "a kitartásban tökéletes cselekedet legyen". Ügyelj a kis hanyagságokra, ne mondd: "egyelőre így is jó lesz". Bármi is az, Isten állhatatosan rámutat mindaddig, amíg végleg és teljesen az övéi nem leszünk.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Bob Gass: Fel akarod adni? Ne tedd!

„Legyetek… rendíthetetlenek!” (1Kor 15:58)

Georg Friedrich Händel zenei zseni volt. Huszonegy évesen a billentyűk virtuózaként ismerték. Amikor az előadó-művészettől a zeneszerzésre váltott, azonnal hírnevet szerzett, és hamarosan kinevezték a hannoveri választófejedelem (később I. György néven Anglia királya) udvari zeneigazgatójává.

Amikor Händel Angliába költözött, hírneve tovább nőtt. Negyvenéves korára már világhírű volt. De tehetsége és hírneve ellenére sokféle nehézséggel kellett szembenéznie. Az angol zeneszerzők között ádáz rivalizálás folyt.

A hallgatóság szeszélyes volt – előfordult az is, hogy senki sem jelent meg a hangversenyén. Áldozatául esett a változó politikai áramlatoknak. Többször is a csőd szélén állt.

Számos baját még romló egészségi állapota is tetőzte. Agyvérzést szenvedett, aminek következtében a jobb karja elerőtlenedett, és többé nem tudta rendesen használni jobb keze négy ujját.

 Bár egészsége később helyreállt, mindez azt eredményezte, hogy depressziós lett. Végül ötvenhat évesen úgy döntött, hogy itt az ideje nyugdíjba vonulni. Csüggedten, nyomorúságosan és adósságoktól terhelten úgy érezte, hogy az adósok börtönében fogja végezni. Így 1741. április 8-án koncertet adott, melyet akkor búcsúkoncertnek szánt.

Csalódottan és önsajnálattal telve feladta. De még abban az évben valami hihetetlen történt. Egy gazdag barátja, Charles Jennings lelket öntött bele azzal, hogy meglátogatta, és átadott neki egy szövegkönyvet, amely Krisztus életére alapult. A mű felkeltette Händel kíváncsiságát, és elkezdett írni. Az ihlet hirtelen jött, mint az áradat. Három hétig csaknem megállás nélkül írt. Aztán még két napot töltött a hangszereléssel. Huszonnégy nap alatt teljesen elkészült a Messiás oratórium 260 oldalas kéziratával! Arra gondolsz, hogy feladod? Ne tedd! Légy rendíthetetlen!

Amikor teljes sötétség

A döntés

Készítette: Keresztény szépségportál

Soha ne hozz komoly, életbevágó döntéseket érzelmi alapon. Az olyan, mintha mézeskalács házra vennél fel jelzáloghitelt.

David Mitchell 

www.keresztenyszepsegportal.hu