Mindenhol Jézus nevét zengjék!

„Zengjen a puszta és városai, a falvak, amelyekbe Kédár lakik! Ujjongjanak a kősziklákon lakók, a hegytetőkön is kiáltozzanak! (Ésa 42,11)

Jézus az Úr!

„JÉZUS Krisztus Úr! (Filippi 2,11)

Az Úr meghallgatott

„Mikor kiáltottam, meghallgattál, bátorítottál engem, lelkemben erő támadt. (zsolt. 18,3) 

Istennek minden lehetséges!

Isten meg tudja gyógyítani az összetört szívet, de ahhoz minden darabját neki kell adnod.

(Ismeretlen)

baptista enekek (lejátszási lista)

A nap gondolata: A gyertya

Készítette: János Pauló

A gyertya csak akkor lesz valóban gyertya, ha meggyújtják. Azelőtt csak faggyú és kanóc volt.

Imádság:

Istenem! Köszönöm, hogy lelkemet Te üdíted fel. Te tudod igazán, hogy mire van szükségem, és azt meg is adod számomra. Áldalak érte! Ámen

Te vagy a példaképem

A nap gondolata:

A kérés és a hálaadás olyan, mint a frigyláda két kerubja: a kettőt nem szabad egymástól elválasztani. (Spurgeon)

Lelkemet felüdíti… (Zsoltárok 23:3)

Amikor az élet elborít minket, általában két dolgot keresünk. Egyik esetben valakit, aki megadhat minden választ. A gond csak az, hogy ha bárki másnál keressük azt, amit csak Isten adhat meg, akkor eleve kudarcra ítéljük azt az embert, magunkat pedig csalódásnak tesszük ki.

Másik esetben egy kevésbé problémás helyet keresünk. Paul Harvey írta: „Miután az Andrew hurrikán letarolta Dél-Floridát, Patricia Christy megesküdött, hogy a legelső repülőgéppel elhagyja azt a helyet. Elhatározta, hogy pihentető nyaralásra megy, olyan messzire a hurrikán okozta szörnyűségtől, amennyire csak tud.” Harvey így folytatja: „Most hallottam Patricia Christyről. Éppen friss vízért állt sorba Kauain, a Hawaii-szigetek egyikén, amelyen most söpört végig az Iniki hurrikán!” 

A juhok idegesek lesznek, amikor vihar támad, ragadozók üvöltenek, vagy amikor arra kényszerülnek, hogy ismeretlen területre költözzenek. Hogyan birkóznak meg az ilyen helyzetekkel? Közelebb mennek a pásztorhoz!

Ma úgy érzed, hogy elvesztetted a lelki nyugalmad, oda a békességed? Olvasd el a következő igeverseket, segíteni fognak közelebb kerülni Pásztorodhoz. „Mind örülnek majd, akik hozzád menekülnek. Örökké ujjonganak, mert oltalmazod őket…” (Zsoltárok 5:12). „Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak” (5Mózes 33:27). „Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik” (Ézsaiás 26:3). „Jó az Úr! Menedék a nyomorúság idején, gondja van a hozzá folyamodókra” (Náhum 1:7). „Gondol ránk az Úr, meg fog áldani” (Zsoltárok 115:12).

(Forrás: www.maiige.hu)

A NYÍLVESSZŐ TÓ TITKA - Teljes film

C.H. Spurgeon: Jézus Krisztus jövetelének célja

Jézus Krisztus nem azért jött e világba, hogy az emberek között jóságot és igazságot keressen, hanem azért, hogy jóságot és igazságot hozzon, és megajándékozza vele azokat, akik sem nem jók, sem nem igazak. Nem azért jött hozzánk, mert igazak vagyunk, hanem azért, hogy igazakká tegyen bennünket.

Spurgeon: A házasságról

Ha a férj és feleség egy kötelet húznak, mindkettőjük terhe könnyebb lesz. Az igazi otthonban csak abban lehet versenyezni, hogy ki járul hozzá többel a család boldogságához.

Boldog hálaadás

Írta:  Ismeretlen

Sok-sok esztendeje egyszer korgó gyomorral, üres zsebbel virradtunk a hálaadás napjára. Kopogtak. Kinyitottuk az ajtót, és egy férfi lépett be óriási élelmiszeres csomaggal, egy hatalmas pulykával, amihez még tepsit is mellékeltek.

Nem hittünk a szemünknek.

- Ki maga és honnan jött? – csodálkozott apám.

- Egy barátjuk küldött – válaszolta az idegen – , aki tudja, hogy nélkülöznek, de visszautasítanák a közvetlen segítséget, ezért küldött engem. Kellemes ünnepeket!

- Nem, ezt nem fogadhatjuk el – szabódott apám.

- Pedig kénytelenek – felelte az ismeretlen férfi, sarkon fordult, és behúzta maga mögött az ajtót.

Ez az élmény maradandó hatást gyakorolt az életemre. Megfogadtam, hogy egyszer majd én is viszem annyira anyagilag, hogy másoknak ugyanígy segíthessek.

Tizennyolc éves koromra kialakítottam a magam hálaadás napi rituáléját. Mivel szeretem a kötetlen megoldásokat, azt találtam ki, hogy egyszerűen bevásárolok egy vagy két család számára elegendő élelmiszert, azután küldöncnek öltözve felkeresem a legszegényebb környéket, és találomra becsöngetek valahova.

Az ajándékba mindig elrejtettem egy levelet, amelyben leírtam gyerekkori élményemet. Beszámolómat az alábbi mondattal zártam: “Cserébe csak annyit kérek, hogy törekedjenek előbbre jutni, s egyszer ugyanezt cselekedjék valaki mással.”

Számomra ez az évente ismétlődő szertartás nagyobb gyarapodást jelent minden pénznél, amit valaha kerestem.

http://www.keresztenyszepsegportal.hu/index.php?option=com_k2&view=item&id=1746:boldog-h%C3%A1laad%C3%A1s&Itemid=183

*---

Spurgeon: A kegyelem ereje

Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz" (2Kor 12,9).

Gyengeségünk azért olyan értékes, mert helyet készít az isteni erőnek. Soha nem ismertük volna fel a kegyelem erejét, ha nem éreznénk természettől való gyöngeségünket. Áldott legyen az Úr a testünkbe szúrt tövisért, és a Sátán kísértéseiért, mert mindezek Isten kegyelméhez hajtanak bennünket.

Ez a drága igehely az Úr Krisztus ajkáról származik. Amikor e könyv szerzője először olvasta ezt az Igét, végtelen öröm töltötte el a szívét: Elég nekem Isten kegyelme! Tudom, hogy elég. Avagy nem elég az ég a madárnak, az óceán a halaknak? A Mindenható kielégíti legnagyobb szükségemet is. Ő, aki fenntartja az eget és a földet, csak meg tud elégíteni egy olyan szerencsétlen férget, mint én?

Hagyatkozzunk hát Istenre és az Ő kegyelmére. Ha nem veszi le rólunk a bajokat, erőt ad az elhordozásra. Erejével addig táplál, míg a féreg elhordja a hegyeket, és a senkik győzedelmesen kerülnek ki a kísértésekből és minden nyomorúságból. Jobb nekünk, ha Isten erejével küzdünk, mint ha a magunkéval, mert ha ezerszer annyi erőnk is lenne, mint amennyi van, mit sem érnénk vele az ellenséggel szemben. Ha viszont még gyengébbek lennénk, mint amilyenek vagyunk - ami aligha lehetséges -, mégis diadalmaskodnánk Krisztus által, aki megerősít minket.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Isten Báránya

Készítette: győzedelmes Gyülekezet
Egy idős házaspár Finnország egyik falujában sokszor beszélt Jézus szeretetéről. Ez részben bosszantotta az embereket, részben kiakasztotta őket. Nagy gyűlöletet is kiváltott, különösen a fiatalok között. De ők beszéltek tovább Jézus szeretetéről.

Legtöbben nevettek rajtuk. S páran a fiúk közül - ahogy ez általában lenni szokott - kitervelték azt, hogy majd ők megvakargatják ezt az

 idős hívő házaspárt, hogy igazi-e ez a hit vagy nem.
Egyik éjjel leszedik a házukról az összes cserepet. Aztán, ha beázik a házuk, akkor majd kiderül, hogy milyen hívők is ők. Neki is láttak a munkának, szorgalmasan szedegették a cserepeket, és az öreg bácsi ezt észrevette. Beszólt a feleségének, hogy hozd ki a kolbászt, a sonkát, a kenyeret meg az uborkát, amijük volt, mert nagy munkában vannak ezek a fiúk. Biztos megéheznek. És megterítettek ott nekik, és kiszólt, hogy gyertek be, mert látom, hogy sokat dolgoztatok eddig is, egyetek egy kicsit, akkor jobban bírjátok a munkát.

Azok ott összekacsintottak, hogy na hát, ezek az öregek még enni is lehet, menjünk csak be. Leültek az asztalhoz, és akkor a bácsi elkezdett imádkozni. Szokásos asztali áldást, és elkezdett imádkozni külön-külön minden fiúért, hogy ismerjék meg Jézus Krisztust, mert nagy szükségük van rá. Nehezen ment le nekik a kolbász meg a sonka. Aztán szépen csöndben fölálltak, és visszarakták a cserepeket.
Én tudom, hogy nem kell olyan naivnak lennünk, hogy ez mindig így megy. Van, amikor leszedik, és el is viszik a cserepet, és nem rakják vissza. És hiába a sonka és kolbász, az sem hat, mert a világ az a farkastörvények mentén rendezkedik be, de időnként azért olyan is van, hogy megbánják, hogy megértik, hogy visszarakják, hogy elszégyellik magukat, és esetleg rá is kérdeznek, hogy honnan az erő és a józanság?

Nem az van, hogy per, bíróság, és majd öt év múlva ítélet, amikor a ház esetleg már régen összedőlt. Arról nem is beszélve, hogy az idős házaspár mennyi mérget spórolt meg magának. Nem? Nem kellett illetékeket befizetni, fellebbezésre, mert nem kellett a perköltséget sem fizetni. Úgy fogták fel, ahogy ezt igazán kellett. Mindent egy lapra tettek fel - lehet ezt is mondani. Hátha bejön. Most nekik éppen bejött. Ez volt ott Isten akarata.
És nagyon sokszor így áll hozzá valaki, és nem az történik, hogy a másik fél sírva, zokogva megbánja, hanem esetleg még jobban megkeményedik, és még gonoszabb lesz. Mert a sötétedő világban lassan ez lesz a természetes, és nem az előbbi.

Mennyi bajt, nyomorúságot és bosszúságot spóroltak meg maguknak. Tudtak bárányok lenni egy farkastörvényű világban. Egyszerűen azért, mert ők ismerték a Bárány Jézust. Jó barátságban voltak vele. És akkor az ő Bárány Jézusuk ezt mondta nekik, hogy vendégeljétek meg őket, s majd meglátjátok, hogy mi lesz. Biztos nem volt sok ereje a két öregnek, már mozogni is alig bírtak.
Ha tényleg leszedik a cserepeket, s ott maradnak egy beázó házzal, akkor mi lesz? De ők inkább engedtek az Isten akaratának, mint a saját indulatuknak. Tudták is, hitték, hogy értük is, meg a fiúkért is meghalt Isten Báránya ott a Golgotán.

Joel Osteen: Hogyan élj teljes életet

Készítette: Lisa Szanyel

Joel Osteen ma arról beszél, hogyan élj teljes életet. Túl sokan elveszítették a lelkesedésüket. Valamikor bizakodóak voltak a jövőt illetően. követték az álmaikat. A hosszú út azonban lefékezte őket. A dolgok nem működnek, nem kapták meg a várt előléptetést, kapcsolatuk tönkrement, egészségük elromlott. Mindezek kivették a szelet vitorlájukból megpróbáltatásokon mennek keresztül. Lélegeznek, de nem igazán élnek. Életben vannak, de nincsenek élettel telve. Mi történt?

Ők abbahagyták az álmodozást, abbahagyták a célok kitűzését, elvesztették életük értelmét. Ha teljes életet akarsz élni, akkor magad előtt kell tartani az álmaidat. Kell, hogy legyen valami ok, amiért minden nap felkelünk. Tudnod kell, hogy rendeltetésed van, életednek van célja, értelme. Nem csak a véletlen folytán jelentél meg a Földön. Isten már ismert téged, mielőtt alakot öltöttél. Van egy feladata számodra. Van valami, amit Isten szeretne, hogy véghezvigyél. Valakinek szüksége van arra, amid van.

Valakinek szüksége van a szeretetedre.

Valakinek szüksége van a mosolyodra.

Valakinek szüksége van a bátorításodra. Arra születtél, hogy más legyél, hogy hatást gyakorolj közösségünkre, hogy jobbá tedd ezt a világot.

Most is vannak a bensődben álmok és vágyak, amit a Teremtő adott neked. De az idők folyamán az élet megpróbálja ezeket az álmokat elnyomni. Csak lépésről lépésre. Egy csalódás itt, egy visszaesés ott, egy tönkrement kapcsolat, egy álom, ami nem valósult meg. Már nem figyelünk oda, nem nézünk fel, nem próbálunk többé előre törni. Elmulasztunk lehetőségeket. Már nem hisszük, hogy magasabbra emelkedünk. Mi a probléma? Megengedjük, hogy az élet elhervasszon bennünket. Mint egy hulló falevél. Nem egy nap alatt száradt el, hanem fokozatosan fonnyadt egészen addig, amíg egy nap teljesen elszáradt.

A Bibliában találkozott Jézus egy emberrel. Nincs néven nevezve, nincs leírva mit csinált, hanem csak úgy hívta, hogy a sorvadt kezű ember. Ez érdekes, mert ez az ember tudott menni, tudott beszélni, voltak barátai, de a keze béna volt. Ez jelképes volt, ami azt jelenti, hogy semmit nem tudott megfogni. Az élet elment mellette. Bármi után nyúlt, nem tudta elérni. Csak visszalépett és elfogadta ezt, hiszen volt rá egy kifogása, mert a keze sorvadt volt.

Valaki virágokat adott Victoriának, néhány hete. Olyan gyönyörűek, olyan ragyogóak és színesek voltak, de anélkül, hogy eleinte bármit is észrevettünk volna, Még akkor is, ha olyan lassan történt, hogy észrevehettük volna, azok a virágok napról-napra hervadtak, és egy nap azt vettük észre, hogy teljesen elhervadtak. Ugyanez történhet velünk az életben. Erőtől duzzadva indulunk el, Izgatottan tervezzük álmainkat, szenvedélyesen gondolunk a jövőnkre, de a csalódások, visszaesések, hibák miatt életünk lelassul és megpróbál elhervasztani bennünket. Ha nem figyelünk oda, elkezdünk panaszkodni, hogy: az én álmaim sosem fognak megvalósulni, sosem fogok kilábalni ebből, sosem fogok megházasodni. Kifejlesztünk egy negatív gondolkodásmódot. Nagyon tetszik, amit Jézus mondott ennek az embernek. Nem állt vele szembe, nem mondta neki, hogy sajnálja őt, amiért nehéz élete volt. Jézus arra kéri, hogy tegye azt, amit nem tudott megtenni. Azt mondta neki: Nyújtsd ki a kezed! Az embernek választania kellett: vagy hisz és lerázza magáról a múlt csalódásait, a múlt hibáit, lerázza magáról azt, amit az agya mondott neki és elhiszi, hogy meg tudja tenni, vagy pedig hátradől és tovább keresi a kifogásokat: „Nem tudom megtenni, mert a kezem sorvadt, én már túl sok mindent megéltem így életemben.” A kifogások egész sorát hozhatta volna fel, amik ott tartották volna őt ahol volt, de ez az ember elhitte, hogy Isten helyre tudja őt állítani, elhitte, hogy Isten új kezdetet tud adni neki.

Ő megtette, ami rajta múlt, kinyújtotta a kezét és azonnal meggyógyult.

De néhányan közületek lélegeznek, de nem igazán élnek. Elvesztettétek a lelkesedéseteket, nem tűztök ki célokat. Talán úgy jártok, mint ez az ember, megpróbáltok valamit és elbuktok, csalódásokon mentek keresztül, de vissza kell nyernetek a tüzet. Az élet megpróbálhatott már elhervasztani, de Isten azt mondja, nyújtsd ki kezedet. Merj olyat tenni, amit eddig még nem tettél! Nyújtózz ki egy új szintre, nyújtózz ki egy új kenetre, egy új gondolkodásmódra, növeld meg a látóteredet. Szabadulj meg a negatív gondolatoktól. Lehet, hogy a szüleid, akik felneveltek, vagy egy edző, egy tanár azt mondta neked, sosem leszel sikeres, neked nincsenek meg a képességeid hozzá. Ne hidd el ezeket a hazugságokat. Csak nyújtsd előre a kezed! Talán a saját gondolataid mondják neked, hogy ez sosem lesz jobb, sosem fogom megvalósítani az álmaimat, megpróbáltam és belebuktam.

Nyújtsd ki a kezed! Lásd másképp a jövődet!

Kezdd el azt az álmot álmodni, amit Isten ültetett el benned. Gondolod, hogy ez talán túl sokáig fog tartani és túl öreg leszel, de ez az álom még mindig él. Valamikor lobogó tűzként kezdődött és egyszer ez egy égető vágy volt, de már csak parázs lett belőle. És mit kell csinálnod? Fel kell élesztened a tüzet. Újra lángra kell lobbantani a tüzed. Isten azt mondja, hogy ez a Te éved, hogy olyat tegyél, amit még soha. Ez a te éved, hogy megszabadulj kötöttségeidtől. Ez a te éved, hogy belépj a természetfölötti lehetőségek világába! Isten mondja Ézsiás 43:19-ben „Íme, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még?” Isten valami újat akar hozni az életedbe. Lehet, hogy ezerszer megpróbáltad és falba ütköztél, de Isten azt mondja, még mindig én irányítok, még van tervem veled, még a tenyeremen vagy. És addig, amíg hiszel, minden lehetséges. Ahelyett hogy hagyjuk, hogy az élet elhervasszon, inkább bízzunk és imádkozzunk.

Ha imával ajándékozzuk meg Istent, az olyan, mint amikor locsoljuk az elvetett magot.

Ha úgy telik a napod, hogy hálát adsz Istennek, amiért kezében tartja a dolgokat, megköszönöd, amiért a felszín alatt dolgozik neked, megköszönöd, hogy a javadra fordítja a dolgokat, akkor az elültetett magot, az álmodat folyamatosan táplálod.

Beszéltem egy emberrel a minap, aki 7-szer próbálta már megszerezni a jogosítványt, hogy egy bizonyos területen tudjon dolgozni. De minden egyes alkalommal megbukott. Annyira csalódott volt, azt mondta: Joel, ez biztosan nem nekem van rendelve, mert már több mint 3 éve dolgozok rajta. Már kész volt feladni. Azt mondtam neki, amit most nektek is mondok. Menj vissza és még egyszer és próbáld meg még egyszer. Lehet, hogy a 8-adik lesz sikeres. Ha Isten elültet valamit a szívedben, még ha egész életedben győzködnöd is kell magad. Sosem szabad felhagynod a próbálkozással. Higgyél, törj előre! Mondtam a férfinak, hogy mondogassa magának: „Köszönöm Istenem, hogy le fogom tenni ezt a vizsgát. Köszönöm, hogy telve vagyok a bölcsességeddel. Köszönöm, hogy képes vagyok arra, amire hívattál, hogy megtegyem.” Tereld a gondolataidat a helyes irányba. Talán te is úgy vagy, mint ez az ember, hogy megpróbáltad és elbuktál és éppen fel akarod adni, de kelj fel és tápláld az elültetett magjaidat.

Tudod, mit teszek ma? Feltöltelek táplálékkal. Isten szavai tele vannak erővel. Dávid mondta a Zsoltárok 1:3-ban, hogy ha Isten ígéreten elmélkedsz, olyan leszel, mint egy fa a vízparton, leveleid nem fognak elhervadni és bármit teszel, virágozni fogsz. Ez az én imám mindannyiótoknak. Az élet nem fog elhervasztani, ami azt jelenti, hogy minden támadást vissza fogsz verni, legyőzöl minden akadályt és minden ellenséget és álmaid megvalósulnak. Ha leveleid hervadoznak, hiszem, hogy ma visszatérnek az életbe, új látás van kialakulóban a bensődben. Isten új álmokat szül.

Azokat az álmokat, amiket te már feladtál, amikre azt hitted, hogy túl messze vannak.

Isten fel fogja ezeket a halott álmokat támasztani.

Vissza fogja állítani azt, amire te azt hitted, hogy lehetetlen. Húzz egy vonalat a homokba, hogy ez az enyém. Most lerázom magamról a múlt csalódásait, Lerázom magamról a múlt bukásait. Lehet, hogy kis időre hagytam, hogy az élet hervasszon, de nem fogok itt leragadni, ez most az én évem, hogy előrelépjek egy új szintre. Ez az én évem, hogy egy új szintre emelkedjek.

Tudatosítsd magadban, hogy mindegy mi jön ellenem, mindegy mi nem sikerül, nem fogok hervadni, nem fogom elveszíteni a lelkesedésem. Még a szűkös időkben is, amikor a dolgok nem működnek, te csak menj tovább. Maradj jó az emberekhez, szolgálj tovább, imádkozz tovább, maradj meg a hit reménységében. Számomra érdekes, hogy milyen sok felfedezés keletkezett a társadalmunkban, olyan emberektől, akik nem csüggedtek el, akik nem hagytak fel a próbálkozásaikkal.

Olvastam Henry Fordról, hogy 5-ször is csődbe ment. Nem gondolod, hogy az első csőd után is kiábrándultnak kellett volna lennie? Vagy a második vagy a harmadik után, végül az 5-dik után azt kellett volna gondolnia, hogy Istenem, ez nem nekem való, nincs hozzá tehetségem? De a szíve mélyén én hiszem, hogy ő tudta, hogy a Mindenható ültette el benne ezt az álmot. A lelkesedést megtartotta magában Ő nem hagyta, hogy az élet lelombozza. Bar 5-ször már csődbe ment, de a 6. cége felvirágzott. Még ma is sokan fizetünk neki havonta. Ne hagyd, hogy az élet elhervasszon! Ha az egyik álom meghal, álmodj egy másikat! Csak akkor buksz el, ha abbahagyod a próbálkozást. Vagyis ha 9-szer már elbuktál és nem sikerül, kelj fel és próbáld meg 10-edszerre is, hogy győztes legyél.

A Biblia azt mondja Jeremiás 17:7-8-ban, hogy áldott az, aki az Úrban bízik, és akinek bizodalma az Úr, olyan ő, mint egy fa a folyóparton, kinek gyökerei mélyen benyúlnak a vízbe. Nincs gondja a forrósággal és a hosszú száraz hónapokkal. Levelei zöldek maradnak, és zamatos gyümölcsöket hoz. Úgy gondolom a mi utunk is ez, mert a mi bizalmunk és reményünk a Mindenható Istenben van. Még ha száraz időszakokon is megyünk keresztül, még ha szűkös idők is jönnek és a dolgok nem a mi javunkat szolgáljak, és természetünknél fogva hajlanánk a csüggedésre, most tudjuk, hogy mivel gyökerünk mélyre lemegy, ezért nem fog ránk hatni. Leveleink zöldek maradnak, az élet nem fog elhervasztani.

Mások kidőlhetnek a sorból, de nekünk természetfölötti ajtók nyílnak meg.

Mások panaszkodhatnak, de a mi szívünkben az imák dalolnak. Mások letörhetnek, de a mi arcunkon mosoly ül. Minden lépésünk tavasz övezi.

Miért van ez? Mert mi a Mindenséggel vagyunk összeköttetésben. A mi gyökereink mélyre lejutnak, az elménk meg van újulva, mi Isten ígéretén elmélkedünk. Szeretem, ahogy azt mondja, hogy még a száraz időkben is zamatos gyümölcsöket fogunk teremni. Nem elfonnyadt, visszataszító gyümölcsöt, hanem zamatos gyümölcsöt. Tény, hogy mindannyian átmegyünk száraz időszakokon, amikor nem a javunkra történnek a dolgok, de Isten azt mondja, hogy még a sötét időszakokban, még a mélyponton is, ha Őt tartjuk első helyen, természetfölötti erőre és javakra fogunk szert tenni, ami bennünket átsegít, még ha mások meg is buknak. Mindegy mi történik a gazdaságban, mindegy mit mond az orvosi jelentés, nem kell aggódnod. Isten nemcsak átvezet rajta, hanem fel is virágoztatja azt.

Nem a munkahelyed a forrásod, hanem Isten.

Az orvosi jelentésed lehet reménytelen, de Isten még a lehetetlent is meg tudja tenni. Lásd magad előtt ezeket a képet, hogy még szűkös időkben is zamatos gyümölcsöket hozok. Nem hallottad, hogy mit mondanak a gazdaságról, Joel? Nem hallottad, hogy embereket küldenek el a munkahelyekről? Nem aggódsz? Nem, nem aggódom, a gyökereim mélyen vannak. Tudom, hogy ez nem befolyásol engem. Még a száraz időkben is zamatos gyümölcsöket fogok teremni.

Egy másik kulcs, ami segít, hogy az élet ne hervasszon el, az, ha produktív maradsz. Minden nap úgy kell felkelned, hogy valamilyen cél él a szívedben.

Cél nélkül nincs szenvedély.

Pál Apostol rengeteget írt meg az újtestamentumból a börtön falai közt. Gondolhatta volna azt is, most nincs értelme semminek, majd amikor kikerülök innen, visszatérek a célom megvalósításához. De ő nem ezt tette, produktív maradt ott ahol volt. Ha felhagysz az alkotással, akkor felhagysz a növekedéssel. Ha felhagysz a növekedéssel, akkor kezd majd el az élet elhervasztani téged. Kell, hogy legyen egy ok, amiért minden nap felkelsz az agyból. Tudnod kell, hogy tudsz valamit nyújtani. Valakinek szüksége van arra, amid van. Különösen fontos idősebb embereknek, hogy aktívak maradjanak, tanuljanak továbbra is, növekedjenek, dolgoztassak elméjüket, segítsenek másokat.

Lehetsz fáradt a munkádtól, de sosem lehetsz fáradt az életedtől.

Találj módot arra, hogy tevékeny maradj! Légy önkéntes egy kórházban. Keress fiatalokat, akiket támogatni tudsz. Gyere és segíts telefonon keresztül imádkozni az emberekért. Ha felhagysz az alkotással, akkor lassan el fogsz halni. Ha nem használod az agyadat, nem lesz olyan éles, mint amilyennek lennie kellene.

Olvastam, hogy az egyik legjobb módszer az idősebbeknek a keresztrejtvényfejtés. Miért? Mert az megdolgoztatja az agyat. Ne legyél közönyös. Próbálj meg igerészeket memorizálni. Jegyezz meg telefonszámokat. Ha van egy kis matek, amit csinálnod kell, ne vedd mindig elő a számológépet, számolj kézzel. Tartsd az elmédet ébren és aktívan. A minap Art Linkletter-t láttam a TV-ben. Már 98 éves. Még mindig utazgat világszerte. Minden évben több száz előadást tart, legtöbbször idős embereknek ugyanezen a területen, bátorítja őket, hogy legyenek aktívak. Olyan élesen vág az esze, egy teához volt öltözve, érthető volt és egyben vicces is. Azt gondoltam, hogy ő 98 éves, akár otthon is üldögélhetne, de tudja, hogy amikor már többé nem produktív, olyankor kezd lassan meghalni. Az műsorvezető azt kérdezte: „Art, mikor fogsz nyugdíjba vonulni?” Nevetett és azt mondta: „Nyugdíj? Mit csinálnék akkor?” Ő megértette ezt a fontos dolgot. Nem arra születtünk, hogy hátradőljünk, és ne csináljunk semmit, hanem alkotásra születtünk.

Isten ígéri nekünk, ha Őt első helyen tartjuk, akkor Ő majd hosszú, elégedett életet ad nekünk. Kérdezed: milyen hosszú az a hosszú élet, Joel? Én azt mondom, addig tart, amíg elégedett nem vagy. Ha 50-évesen felhagysz az alkotással és elégedett vagy, akkor az ígéret beteljesült. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én még nem akarok meghalni, még nem vagyok elégedett. Még vannak álmaim, amik nem valósultak meg. Még vannak ígéreteim, amik nem teljesültek. Vannak gyermekeim, akiknek felnövekedését látni akarom. Vannak unokáim, akiket még nem láttam. Vannak üzeneteim, amiket meg nem adtam át. Amikor már 85 éves leszek és még mindig erős, még mindig egészséges és jóképű, még mindig meglesz a hajam, még mindig a vicceimet mesélem, Majd talán még 45 év aktív szolgálat után, Talán majd akkor, 90 évesen, lehet, visszavonulok. És azt mondom, rendben van Istenem, elégedett vagyok. Készen állok a váltásra. Vágjunk bele! Sok emberrel találkozom, aki könnyen megelégszik. Felhagynak az élettel 50 évesen, 80-éves koruk előtt nem temetjük el őket. Életben vannak, de nem élnek igazán. Kell, hogy legyen egy szándékod, egy indok, amiért minden nap felkelsz az agyból.

Talán már idősebb vagy és küszködsz az egészségeddel, Egész napodat az ágyban töltöd azt gondolva: Nem akarok felkelni és felöltözni. Nincs semmi, amit csinálhatnék... Nem, neked fel kell kelned és fel kell öltöznöd! Menj, látogass meg egy szomszédot! Menj el egy sétálni! Hívd meg a barátod! Ha nem szállsz ki az ágyból, amíg bírsz, hamar eljutsz addig, amíg már nem fogsz bírni. Még akkor is, ha csak azért keltél fel hogy felöltözz, és integess a postásnak. vagy, hogy sétálj 5 percet az utcában és köszönj egy ismerőseidnek. Ez jó, ez már megérte. Kell, hogy legyen egy célod. Ha nincs célod, lassanként elveszíted lelkesedésedet és az élet könnyedén elhervaszt. Talán már nem vagy képes mindenre, amire régebben, de akkor tegyél olyat, amire képes vagy.

Kaptam egy levelet egy jól ismert pásztortól. Most már a 80-as éveiben jár. Sok éven át pásztorolt egy gyülekezetet és világszerte utazott. Egy nagyszerű prédikátor volt, nagyon elfoglalt volt. De nemrég Parkinson-kórja lett és eljutott ahhoz a ponthoz, ahol már nem tudott nyilvánosság előtt beszélni. Nagyon szomorúnak látszott. Régen nagyon ékesszóló, erős és sugárzó volt, de most úgy nézett ki mint aki nem vesz részt semmiben. Olyan volt mintha el lett volna mosva, a legjobb napjai már mögötte voltak. Egy csomagot kaptam postán, egy kézzel írt kéziratot. Azt írta: Joel, amint már tudod, nem tudok beszélni, szóval elkezdtem írni. Itt egy másolat az új könyvemről. A címe valami olyasmi volt, hogy "Mit csinálj, ha már nem tudsz felállni." Arról írt, hogy hogyan légy a legjobb ott ahol éppen vagy. Látod? Már nem tudta azt produkálni, amit eddig csinált, de tudott valami újat csinálni. Ha már nem tudsz beszélni, akkor írj. Ha már nem tudsz futni, akkor sétálj. Ha már nem tudsz állni, akkor ülj le, Ha nem tudsz énekelni, táncolj. Ha nem tudsz táncolni, akkor rázd a fejed. Csináld azt, amit tudsz csinálni, de ne hagyd abba! Ha felhagysz az alkotással, felhagysz az élettel. Amíg van lélegzeted, van benned valami, van valami, amit nyújtani tudsz. Törj tovább előre, tanulj tovább, növekedj, tartsd aktívan az elmédet, mozogj!

Nagyapám nyugdíjba ment majdnem 50 év után. Soha ki nem hagyott egy napot a munkából. De amikor a nyugdíjba ment, nem maradt otthon tétlenül, hanem gyakran eljött a gyülekezetbe és itt dolgozott. füvet nyírt, megjavított dolgokat. Emlékszem láttam a konténerek alatt, sokszor a vízvezetéket javította. Aktív maradt még a 80-as éveiben is. Az édesanyám ugyanezt csinálja. Ő most 74 éves, ami fiatalnak számít ezekben a napokban, és még mindig jön az irodába a levelekkel foglalkozni minden nap. Jegyzeteket ír és biztatja az embereket. Valamelyik évben kiszámoltuk azt, hogy 15000 Kézzel írt levelet írt meg abban az évben. Ő aktív maradt. Amikor az édesapám elköltözött az Úrhoz, akkor kicsit aggódtunk, hogy az édesanyám majd nem akar feljönni az irodába vagy talán otthon marad, és nem megy ki olyan sokat, de ő pont az ellentéte volt ennek. Soha nem volt otthon. Ha este 10-kor hívnám, Valahol kint lenne néhány barátnővel az irodából, megnézni egy színdarabot, elmenni egy labdajátékra vagy egy szülinapi partira. Már azt gondoltam kijárási tilalom kéne neki.

Egyszer, amikor felhívtam, furcsa hangok jöttek a háttérből. Azt kérdeztem: Anya, hol vagy? Erre ő: Átrepültem Coloradóba, hogy megnézzem a baseball döntőt. Azt gondoltam magamban, hogy most már az anyukám jobban érzi magát, mióta édesapám elment. Ez egy kicsit érdekes. Sokuk az édesanyám barátnői közül fele annyi idősek, mint ő. Fiatalokkal tölti az idejét. Nem csodálkozom, hiszen ő is fiatal. Ha majd te is eléred ezt az kort, ne olyan emberekkel töltsd az idődet, akiket neked kell felrázni, hogy jól érezd magad. Keress fiatal barátokat, akik legalább szívben fiatalok, akik majd fiatalon és aktívan tartanak. Én tényleg hiszem, hogy öregek csakis gondolatban vagyunk. A testünk talán öregszik, de ha a fejünkben fiatalok maradunk, akkor majd ez segíteni fog teljes életet élni. Isten hosszú, elégedett életet ígér nekünk. Miről is beszélek ma? Arról, hogy ne elégedj meg túl könnyen.

A minap összefutottam egy hölggyel az alkalom után. Aki 103 éves. Olyan boldog volt amilyen csak lehetett, tele élettel. Akár a 70-es éveiben is járhatott volna, és viccesen azt kérdeztem: „Milyen sokáig tervezel élni?” Elmosolyodott és azt mondta: „Joel, addig nem térhetek haza, amíg nem láthatom az összes gyermekemet az Urat szolgálni.” Ezt az igét mondta: „Én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk''. Valójában azt mondta, Nem vagyok elégedett. A szívemben még vannak álmok. Még vannak olyan ígéreteim, amik nem teljesültek be. Hét gyermeke van, és az egyik a fiai közül az, nincs a helyes úton. Mármint ő maga is már a 80-as éveiben jár. Elmondta, hogy minden nap hogy kel fel. Mindig felhívja, bátorítja, ige részeket olvas fel neki. Ez az ő célja, ez az ő indoka arra, hogy minden nap felkeljen. És neked is el kell határozni, hogy egy elégedett életet fogsz élni. Ez azt jelenti, hogy minden ígéretet, minden álmot, minden vágyadat látni fogod megvalósulni. Néhányan 50-évesen felhagynak az élettel, azért mert hagyják, hogy az élet elhervassza őket. Felhagytak az álmaikkal. Fel kell élesztened magadban azt, amit Isten helyezett el benned. Lehet, hogy volt néhány visszaesésed, de Istennek van még számodra tennivalója.

Erről mindig Naomi története jut eszembe. Egy özvegy volt, aki nagyon szomorú életet élt. A férje meghalt, és most a két fiát is megölték a csatában. Nagyon elkedvetlenedett volt. Nem gondolta, hogy bármi oka is lenne rá hogy tovább éljen. Úgy döntött, hogy visszaköltözik a gyermekkori otthonába, hogy amikor meghal, ott temessék el őt. A menye, Rút az egyik meggyilkolt fiának volt a felesége. Egyedül csak ő akart visszamenni vele. Naomi megpróbálta őt lebeszélni. Azt mondta: Rút, menj és éld az életed. Én már idős vagyok, nem kell rám vigyázni. Menj és éld a saját életed! De Rút nem tágított, együtt mentek vissza. Rút minden nap kiment a mezőre és összeszedte az ott hagyott magvakat. Így élték túl. Egy nap Rút találkozott a föld tulajdonosával. Egy emberrel, akit Boáznak hívtak. Egy gazdag emberrel, és Naomi elkezdett segíteni Rútnak. Tanácsokat adott, társkereső féléket. Például; Ha kimész, ezt vedd fel. Ha találkozol Boázzal, akkor ezt meg azt mond neki. Naomi megtalálta az ő célját abban, hogy segítsen Rútnak. Amikor megtalálod a célodat, akkor az majd segít neked meggyógyítani a múlt sebeit. Annak ellenére, hogy Naomi másnak segített, Isten ezt arra használta, hogy helyreállítsa őt. Rút és Boáz végül is összeházasodtak és gyermekük született, akit Obednek neveztek el. Nagyon büszkék voltak rá, és elvitték Naomihez. Amikor Naomi a kezében tartotta az újszülöttet, valami érdekes történt. Néhány magyarázat azt mondja, hogy elkezdett tej termelődni a testében. Itt van Naomi, ez az idős nő, aki sok évvel idősebb, és képes volt szoptatni azt a gyermeket. Végül ő viselte gondját a fiúnak.

Miről is beszélek? Amikor megtalálod a célod, akkor a "tejed" elkezd majd áradni. Nem számít, hogy 25 vagy 85 éves vagy, Isten mindig megadja pontosan, amire szükséged van. Néhányan közületek úgy éreznek, mint Naomi. Csalódásokon mentetek át. Voltak igazságtalan dolgok az életedben, amik miatt azt gondoltad, én végeztem. Joel, én befejeztem. Az álmaim soha nem fognak megvalósulni. De tudod, van ott egy másik Rút is akinek szüksége van rád. Amíg segítesz másokon, amíg megtalálod az okot, hogy minden nap felkelj, addig Isten valami újat fog cselekedni az életedben. Fel kell magadban éleszteni ezeket az álmokat és adottságokat. Ne hagyd, hogy az élet elhervasszon. Amíg csak lélegzel, Isten tud neked feladatot adni. Ha elevenen fogsz élni egész életedben, akkor tudnod kell, hogy te a cél embere vagy. Valakinek szüksége van arra, amid van.

Rázd le a csalódásokat, ne rágódj a visszaeséseken. Ez egy új nap!

Az élet talán megpróbált elhervasztani, de Isten azt mondja, nyújtsd előre a kezed. Legyen új célod. Engedd, hogy a remény magjai gyökeret verjenek. Döntsd el! Mindegy mi kerül az utadba, alkoss tovább, növekedj tovább, tanulj tovább, maradj aktív. Ha megőrzöd lelkesedésedet, tudod mik a céljaid és minden nap legjobbat mutatod, Isten megígéri, hogy a leveleid nem fognak elsorvadni. Isten rád hinti áldását és kegyelmét és a győztesek életét fogod élni, amit számodra tartogat. Ámen.

Befogadtad a mai üzenetet? Biztos vagyok benne, hogy igen. Atyám, hálás vagyok a mai üzenetért. Tudom, hogy jó földbe esett. A Lakewood-i emberekre és a nézőkre. Imádkozom, hogy gyökeret eresszen a szívünkbe. Hogy felélesztettük magunkban az álmainkat, céljainkat és látásunkat. Atyám, annak ellenére, hogy talán sok ideig is eltarthat, még akkor is hittel kitartunk, tudva, hogy te irányítasz mindent. Köszönjük, hogy inspirálva és kihívásokkal telve fogunk innen kimenni, és ezt az igazságot valóra váltjuk, a Jézus nevében.

Joel Osteen

film jézus visszajövetele csilla664

Üzenetek Miért nem valósulnak meg Isten ígéretei az életedben

Máté evangélium 14. fejezete: Bízzatok! én vagyok, ne féljetek! (revideált)

Mát. 14,1 Abban az időben hírét hallá Heródes [jelentése: hősies] negyedes fejedelem [a Tetrarka] Jézusnak,

Mát. 14,2 És monda szolgáinak: Ez ama Bemerítő János; ő támadt fel  a halálból [ő kelt életre a halottak közül], és azért működnek benne [és általa] az erők [e hatalmas csodatevő erők].

Mát. 14,3 Mert Heródes elfogatta vala Jánost, és megkötöztetvén [bilincsbe verette], tömlöcbe [vagyis börtönbe] vettette [és börtönbe záratta] vala Heródiásért [Heródiás kedvéért], az ő testvérének, Fülöpnek feleségéért.

Mát. 14,4 Mert ezt mondja vala néki János: Nem szabad néked ővele [együtt] élned [nem lehet a tiéd; nem szabad neked őt bírnod; nincs megengedve neked, hogy ő a tiéd legyen]^*

*Lukács röviden így számol be erről: „Mikor pedig Heródes, a negyedes fejedelem, megfeddetett (megintetett) ő tőle Heródiásért, az ő testvérének, Filepnek feleségéért és mindama gonoszságokért (és minden gonosz tettéért), amiket Heródes cselekedett, Ez még azzal tetézte mindezeket, hogy Jánost tömlöcbe vetteté (és börtönbe csukatta)” (Luk. 3,19-20)

 Mert azt mondta neki Bemerítő János, idézve Isten Igéjét: „A te fiútestvéred feleségének szemérmét fel ne fedd; a te fiútestvérednek szemérme az” (3 Móz. 18,16) 

„Ha pedig elveszi valaki az ő fiútestvérének feleségét: vérfertőzés(t követ el) az; az ő fiútestvérének szemérmét fedte fel; magtalanok (vagyis gyermektelenek) legyenek” (3 Móz. 20,21)

Mát. 14,5 De mikor meg akarta öletni, félt [mert megijedt] a sokaságtól [a néptől, a tömegtől], mert mint egy prófétát úgy tartják vala őt.

Mát. 14,6 Hanem mikor a Heródes születése napját ünnepelék, táncola [vagyis táncolni kezdett a terem közepén] a Heródiás leánya ő előttük [vagyis a vendégek előtt], és [úgy] megtetszék Heródesnek;

Mát. 14,7 [hogy] azért esküvéssel fogadá [és ígérte meg], hogy amit kér [legyen az bármi], megadja néki^*

*Íme, az elhirtelenkedett beszédnek szomorú vége van: „Ne gyorsalkodjál a te száddal (és ne beszélj elhamarkodottan), és a te elméd ne siessen valamit szólni Isten előtt (és ne hirtelenkedd el az Isten előtt kimondott szavadat). Mert az Isten (a) mennyben van, te pedig e földön, azért a te beszéded kevés legyen; Mert… a sok beszédből bolond beszéd lesz (és a sok beszéd ostoba fecsegéssel jár)” (Préd. 5,2-3)

Mát. 14,8 A leány pedig [akit anyja előzőleg rávett a dologra], anyja rábeszélésére [tanácsára, unszolásának engedve; előre kitanítva anyjától], monda: Add ide nékem egy tálban a Bemerítő János fejét.

Mát. 14,9 És [bár] megszomorodék [és elkomorodott] a király [mert nyugtalanította a dolog], de esküjéért és a vendégek miatt parancsolá [hogy teljesítsék kérését, és] hogy adják oda.

Mát. 14,10 És elküldvén [embereit a király], fejét véteté Jánosnak [vagyis lefejeztette Jánost] a tömlöcben [vagyis a börtönben].

Mát. 14,11 És előhozzák az ő fejét egy tálban, és adák a leánynak; az pedig vivé az ő anyjának.

Mát. 14,12 És előjövén az ő tanítványai, elvivék a [holt]testet, és eltemették azt; és [ezután pedig] elmenvén, megjelenték [és hírül adták ezt]  Jézusnak^*

*Márk is bizonyságot tesz a történtekről: Az Úr Jézus kiküldi a hetven tanítványt, felruházva őket erővel, és hatalommal: „És sok ördögöt űznek vala ki, és olajjal sok beteget megkennek és meggyógyítnak vala. És meghallá ezeket Heródes király (mert nyilvánvalóvá  lőn (és közismertté vált) az Ő (vagyis Jézus) neve és monda: Bemerítő János támadt fel a halálból és azért működnek benne ezek a (csodatevő)erők. Némelyek (meg) azt mondják vala, hogy Illés Ő; (ismét) mások meg azt mondják vala, hogy Próféta, vagy olyan, mint egy a próféták közül. Heródes pedig ezeket hallván, monda: Akinek én fejét vétetém (akit én lefejeztettem), az a János ez; ő támadt fel a halálból. Mert maga Heródes fogatta el és vettette vala (és bilincseltette meg a) börtönbe Jánost, Heródiás miatt (a Heródiásnak kedvéért), Fülöpnek, az ő testvérének felesége miatt, mivelhogy azt vette vala feleségül. Mert János azt mondá Heródesnek: Nem szabad néked a testvéred feleségével élned. Heródiás pedig (ezért megharagudott rá, és) ólálkodik vala utána, és meg akarja vala őt ölni; de nem teheti. Mert Heródes fél vala Jánostól, igaz és szent embernek ismervén őt, és oltalmazá (és védelmébe vette) őt; és ráhallgatván (gyakran zavarba jött, de) sok dologban követi, és örömest (és szívesen) hallgatja vala őt. De egy alkalmatos nap (vagyis a kedvező alkalom) jöttével, mikor Heródes a maga születése ünnepén nagyjainak (főembereinek), és vezéreinek és Galilea előkelő embereinek lakomát ad vala, és ennek a Heródiásnak a leánya beméne és táncola, és megtetszék Heródesnek és a vendégeknek, monda a király a leánynak: Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom néked. És megesküvék néki, hogy: Bármit kérsz tőlem, megadom néked, még ha országom felét is. Az pedig (vagyis a leány) kimenvén, monda az ő anyjának: Mit kérjek? Ez pedig mondja: A Bemerítő János fejét. És a királyhoz nagy sietve azonnal bemenvén, kéré őt mondván: Akarom, hogy mindjárt add ide nékem a Bemerítő János fejét egy tálban. A király pedig, noha igen megszomorodék, (de) esküje és a vendégek miatt nem akará őt elutasítani. És azonnal hóhért küldvén a király, megparancsolá, hogy hozzák el annak fejét. Ez pedig elmenvén, fejét vevé annak (vagyis lefejezte Jánost) a börtönben, és előhozá a fejét egy tálban és adá a leánynak; a leány pedig az anyjának adá azt. A tanítványai pedig, amikor ezt meghallották vala, eljövének, és elvivék a testét (ptóma: a holttestet), és (egy) sírba tevék (egy sírboltba helyezték)” (Márk. 6,13-29)

Lukács röviden így írja le a történetet: Kimenvén annakokáért (a hetven tanítvány útra kelt tehát, és jártak faluról falura), és bejárják a falukat, hirdetvén az evangéliumot, és gyógyítván mindenütt. Meghallá pedig Heródes a negyedes fejedelem, mindazokat, amik Ő általa történtek: és zavarban volt, mivelhogy némelyek azt mondák (és azt állították), hogy János támadt fel a halálból; Némelyek pedig, hogy Illés jelent meg; mások meg (azt), hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik. És monda Heródes: Jánosnak én vettem fejét (vagyis Jánost lefejeztettem): kicsoda hát (ki lehet) ez, aki felől én ilyen dolgokat hallok? És igyekezik vala őt látni” (Luk. 9,6-8)

Mát. 14,13 És mikor ezt [a hírt] meghallotta Jézus, elméne [vagyis eltávozott, és félrevonult] onnét hajón egy puszta [lakatlan, elhagyatott] helyre, egyedül. [hogy egyedül és egymagában legyen]. A sokaság [a tömeg, a nép] pedig ezt hallva [és tudomást szerezve róla, utána ment], és gyalog követé őt a városokból.

Mát. 14,14 És [amikor kiszállt, vagyis kilépett a hajóból, (vagy a bárkából)] kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot [nagy, hatalmas tömeget, látta a sok embert], és megszáná [megkönyörült, részvétet érzett, megesett, és megindult rajtuk a szíve, mert megsajnálta, és megszánta] őket, és azoknak betegeit [az erőtleneket, a gyengélkedőket] meggyógyítá.

Mát. 14,15 Mikor pedig esteledett [és későre járt az idő, és beesteledett],

hozzá menének az ő tanítványai, mondván: Puszta [sivár, lakatlan, elhagyatott] hely ez, és az idő már elmúlt [és későre jár]; bocsásd el a sokaságot [a tömeget; és küldd el az embereket], hogy menjenek el a falvakba és vegyenek maguknak eleséget [vagyis élelmet].

Mát. 14,16 Jézus pedig monda nékik: Nem szükség elmenniük; adjatok nékik ti enniük.

Mát. 14,17 Azok pedig mondának néki: Nincsen itt [egyebünk], csupán öt kenyerünk és két halunk.

Mát. 14,18 Ő pedig monda: Hozzátok azokat ide hozzám.

Mát. 14,19 És mikor megparancsolá a sokaságnak [a tömegnek], hogy üljenek [és telepedjenek] le a fűre, [kezébe] vevé az öt kenyeret és két halat, és szemeit az égre emelvén, hálákat ada [és megáldotta]; és megszegvén [megtörte] a kenyereket, adá a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak [a tömegnek].

Mát. 14,20 És [miután] mindnyájan evének, és megelégednek [és jóllaktak]; és felszedték a maradék [a letört] darabokat, tizenkét teli kosárral.

Mát. 14,21 Akik pedig ettek vala, mintegy ötezren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül^*

*Márk bizonyságtétele: És az apostolok (visszatértek és) összegyülekeznek Jézushoz, és elbeszélnek néki mindent, azt is, amiket cselekedtek (amiket tettek), azt is amiket tanítottak vala. Ő pedig monda nékik: Jertek el (velem) csupán ti magatok valamely puszta (lakatlan) helyre és pihenjetek meg egy kevéssé. Mert sokan valának a járó-kelők (akik odaérkeztek, és akik elindultak), hogy még evésre sem volt alkalmas idejük. És elmenének hajón egy puszta (lakatlan) helyre csupán ő maguk. A sokaság pedig meglátá (vagyis meglátták és felismerték) őket, amint mennek vala, és sokan megismerik Őt; és minden városból egybefutnak (és összefutottak) oda gyalog, és megelőzik őket, és hozzá gyülekeznek. És (kiszállván), és kimenvén Jézus nagy sokaságot láta, és megszáná őket, mert olyanok valának, mint a pásztor nélkül való juhok. És kezdé őket sokra tanítani. Mikor pedig immár nagy idő vala (és az idő már későre járt), hozzámenvén az ő tanítványai mondának: Puszta (lakatlan) ez a hely, és immár nagy idő van (és az idő már későre jár): Bocsásd el őket, hogy elmenvén a körülfekvő (és a környező településekre a) majorokba és falvakba, vegyenek maguknak kenyeret (és ennivalót); mert nincs mit enniük. Ő pedig felelvén, monda nékik: Adjatok nékik ti enniük. És mondának néki: Elmenvén, vegyünk-é kétszáz pénz árú (azaz: kétszáz dénárért) kenyeret, hogy enni adjunk nékik? Ő pedig monda nékik: Hány kenyeretek van? Menjetek és nézzétek meg. (Amikor megnézték) és megtudván, mondának: Öt (kenyerünk van) és két halunk. És parancsolá nékik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként (egy-egy csoportba) a zöld pázsitra (a zöld fűre). Letelepednek azért szakaszonként, százával és ötvenével (százas és ötvenes csoportokban). Ő (Jézus) pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada (és megáldotta); és megszegé (vagyis megtörte) a kenyereket és adá tanítványainak, hogy tegyék azok elé; és a két halat is elosztá mindnyájok között. Evének azért mindnyájan, és megelégednek (és jól is laktak); És maradékot is szednek fel (és összeszedték a kenyérdarabokat) tizenkét tele kosárral, és a halakból is (ami maradt). Akik pedig a kenyerekből ettek, mintegy ötezren valának (csak) férfiak. (Márk. 6,30-44)

Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus által tett csodáról: „Visszatérvén pedig az apostolok, elbeszélnek néki mindent, amit cselekedtek (és tettek). És azokat maga mellé vévén, elvonult (velük külön) magányosan a Bethsaida nevű városnak puszta helyére. A sokaság pedig ezt megtudván (és amikor észrevette), követé őt (és utánament): és Ő (Jézus) örömmel fogadván őket, szóla (és beszélt) nékik az Isten országáról, és akiknek gyógyulásra volt szükségük (a gyógyulásra szorulókat), azokat meggyógyítá. A nap pedig hanyatlani kezdett; és a tizenkettő őhozzá járulván, monda néki: Bocsásd el a sokaságot, hogy elmenvén a körülvaló (és a környező településekre a) falvakba és majorokba (hogy ott) megszálljanak, és eledelt találjanak (és élelmet szerezzenek), mert itt puszta (lakatlan) helyen vagyunk. Ő pedig monda nékik: Adjatok nékik ti enni. Azok pedig mondának: Nincs nékünk több öt kenyerünknél és két halunknál; hanem ha elmegyünk, és mi veszünk eledelt (ennek) az egész sokaságnak. Mert valának ott mintegy ötezren férfiak. Monda pedig az ő tanítványainak: Ültessétek le őket csoportokba ötvenével (vagyis ötvenenként). És akképpen cselekednek (és így tettek), és leültették valamennyit. Minekutána pedig vette az öt kenyeret és a két halat, (feltekintett az égre és) a mennybe emelvén szemeit, megáldá azokat, és megszegé (és megtörte); és adá a tanítványoknak, hogy a sokaság elé tegyék. Evének azért és megelégednek (és jóllaktak) mindnyájan; és (azután) felszedték, ami darabok maradtak tőlük, tizenkét kosárral” (Luk. 9,10-17)

 János is bizonyságot tesz az Úr Jézus csodatettéről: „Ezek után elméne Jézus a galileai tengeren, a Tiberiáson túl (vagyis a Tiberiás tavának túlsó partjára). És nagy sokaság követé őt, mivelhogy látják vala (azokat a jeleket), az ő csodatételeit, amelyeket cselekszik (és tett) vala a betegeken. Felméne pedig Jézus a hegyre, és leült ott a tanítványaival. Közel vala pedig húsvét, a zsidók ünnepe. Mikor azért felemelé Jézus a szemeit (és amikor körültekintett), és látá, hogy nagy sokaság jő hozzá, monda Filepnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek? Ezt pedig azért mondá, hogy próbára tegye őt; mert ő maga (már) tudta, mit akar vala cselekedni (és mit fog tenni). Felele néki Filep: Kétszáz dénár áru kenyér nem elég ezeknek, hogy mindenikük kapjon valami keveset (dénár: római ezüstpénz, értéke egy napszám). Monda néki egy az ő tanítványai közül, András, a Simon Péter testvére: Van itt egy gyermek, akinek van öt árpa kenyere és két hala; de mi az ennyinek? Jézus pedig monda: Ültessétek le az embereket. Nagy fű vala pedig azon a helyen. Leülnek (és letelepedtek) azért a férfiak, szám szerint mintegy ötezren. Jézus pedig vevé a kenyereket, és hálát adván, adta (és kiosztotta) a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek; hasonlóképen (osztott) a halakból is, amennyit akarnak (és amennyit kívántak) vala. Amint pedig betelének (és jóllaktak), monda az ő tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen (és semmi ne menjen kárba). Összeszedik azért, és megtöltenek tizenkét kosarat az öt árpakenyérből való darabokkal, amelyek megmaradtak vala az evők után” (Ján. 6,1-13)

Dávid így prófétál az Úr Jézus tetteiről: „Dicsérjétek az Urat… Nagyok az Úrnak cselekedetei (és tettei); kívánatosak mindazoknak, akik gyönyörködnek azokban (és kikutathatják, akiknek csak kedvük telik benne). Dicsőség és méltóság az ő cselekedete (az Ő munkája fenséges és ékes), és igazsága megmarad mindvégig (és örökre). Emlékezetet szerzett az ő csudálatos dolgainak (és emlékezetessé tette csodáit); kegyelmes és irgalmas az Úr. Eledelt ad az őt félőknek; megemlékezik az ő szövetségéről örökké” (Zsolt. 111,1-5)

„Mindenki szemei tereád vigyáznak (és mindenki várakozva néz rád), és te idejében megadod eledelüket. Megnyitod a te kezedet, és megelégítesz minden élő(lény)t ingyen (kegyelmesen). Igaz az Úr minden ő útjában (mert az Úrnak minden útja igaz), és minden dolgában kegyelmes (és minden tette jóságos)” (Zsolt. 145,15-17)

Egy előképben pedig így hangzik a prófécia az Úr Jézus csodatettéről: „(Egyszer) jöve pedig egy férfi Baál Sálisából (jelentése: a harmad ura), és hoz vala az Isten emberének első zsengék kenyereit (az első termésből készült kenyeret), húsz árpakenyeret, és megzsendült (meg friss) gabonafejeket az ő ruhájában (vagyis a tarisznyájában). De ő (vagyis Elizeus: jelentése: az én Istenem üdvösség, szabadító) monda: Add (oda) a népnek, hadd egyenek. Felele az ő szolgája: Minek (és hogyan) adjam ezt száz embernek? Ő pedig monda ismét: Add (oda) a népnek, hadd egyenek, mert ezt mondja az Úr: Esznek, és még marad is. És ő eleikbe adá, és evének, és még maradt (mert még hagytak) is belőle, az Úrnak beszéde szerint (ahogyan az ÚR megmondta)” (2 Kir. 4,42-44)

Mát. 14,22 És mindjárt [és nyomban] kényszeríti Jézus az ő tanítványait [és megparancsolta a tanítványainak], hogy szálljanak a hajóba [vagy a bárkába], és menjenek át előre a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot [a tömeget].

Mát. 14,23 És amint elbocsátá a sokaságot [a tömeget], felméne a hegyre, magányosan imádkozni, [hogy egyedül imádkozzon]* Mikor pedig beestveledék [már teljesen], egyedül vala ott.

[Más fordítás: közben besötétedett, s ő ott volt egymagában]

*Az Evangélium bizonyságtétele szerint az Úr Jézus minden cselekedete előtt azt megbeszéli mennyei Atyjával, példát adva minden hívőnek. Erről így ír Márk: „És azonnal kényszeríti tanítványait, hogy hajóba szálljanak, és menjenek át előre a túlsó partra Bethsaida felé, amíg ő a sokaságot elbocsátja. Minekutána pedig (elbúcsúzott tőlük, és) elbocsátotta őket, fölméne a hegyre imádkozni” (Márk. 6,45-46)

János bizonyságtétele: „Az emberek azért látva a jelt, amelyet Jézus tőn, mondának: Bizonnyal ez ama próféta, aki eljövendő vala a világra. Jézus azért, amint észrevevé, hogy jőni akarnak (érte) és őt elragadni, hogy királlyá tegyék, ismét elvonult (vagyis visszavonult) egymaga a hegyre” (Ján. 6,14-15)

Lukács is erről tesz bizonyságot: „És lőn (és történt) azokban a napokban, kiméne a hegyre imádkozni, és az éjszakát az Istenhez való imádkozásban tölté el (és imádkozva virrasztotta át az éjszakát). És mikor megvirrada, előszólítá (és odahívta) az ő tanítványait és kiválaszta azok közül tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett” (Luk. 6,12-13)

 Mielőtt a tanítványainak kijelentette, hogy mi vár Őreá: „És lőn (történt), mikor ő (egyszer) magában imádkozék, vele valának a tanítványok; és megkérdé őket, mondván: Kinek mond engem a sokaság?” (Luk. 9,18)

 Mielőtt kijelenti, és bemutatja, hogy mi a feladata: „Kora reggel pedig, még szürkületkor, fölkelvén, kiméne [és eltávozva a városból], elméne egy puszta [elhagyatott; lakatlan; magányos] helyre és ott imádkozék” (Márk. 1,35)

Mát. 14,24 A hajó [vagy a bárka] pedig immár a tenger közepén vala [már messze, több stádiumnyira^* eltávolodott a parttól], a haboktól háborgattatva [és a hullámok között hányódott, küszködött a hullámokkal]; mivelhogy a szél szembe fújt vala, [mert ellenszél volt].

232 Stádium: Ez (római) mérföld, eredetileg ezer lépés (8 stadion, vagyis kb. 1478 m)

Mát. 14,25 Az éjszaka negyedik részében^* [a negyedik éjszakai őrváltáskor, reggel három és hat óra között] pedig [a víz tükrén elindult feléjük], és hozzájuk méne Jézus, a tengeren [a vízen] járván.

*Az éjszaka negyedik részében: Jézus korában az éjszakát este 6 órától reggel 6-ig négy, egyenként három órás „őrváltás”-ra osztották. Ebben az esetben tehát hajnali három óra körül lehetett.

Mát. 14,26 És mikor látták [és észrevették] a tanítványok, hogy ő a tengeren jár, megrémülnek [és megrettentek, megijedtek, megriadtak, azt] mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltoznak^* [és ijedtükben felkiáltottak; és félelmükben össze-vissza kiabáltak]

234 Kiáltoznak: (kradzó): hangosan kiált, rikolt, sikít, ordít.

Mát. 14,27 De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!

Mát. 14,28 Péter pedig felelvén néki [így szólt hozzá, és] monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken [a habokon].

Mát. 14,29 Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, [a bárkából, elindult], és jár vala a vizeken [a habokon, és Jézus felé ment], hogy Jézushoz menjen.

Mát. 14,30 De látva a nagy szelet [és hogy milyen erősen fúj a szél], megrémült [vagyis amikor azonban az erős szélre figyelt, és nézett, megijedt, megriadt, félt]; és amikor kezd vala merülni [és süllyedni kezdett], kiálta, [és hangosan kiált, rikolt, sikít, ordít] mondván: Uram, tarts meg [ments meg] engem!

Mát. 14,31 Jézus pedig azonnal kinyújtván [felé a] kezét, megragadá [vagyis megfogta, és megkapta] őt, és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél?

Mát. 14,32 És amikor beléptek [és beszálltak] a hajóba [vagyis a bárkába], elállt [és elült] a szél.

Mát. 14,33 A hajóban levők pedig hozzámenvén, leborulának előtte [és térdre borulva imádták, és megvallották], mondván: Bizony, [valóban] Isten Fia vagy^*

*János bizonyságtétele így hangzik: „Mikor pedig esteledik, lemennek az ő tanítványai a tengerhez, és beszállva a hajóba, mennek vala a tengeren túl (vagyis átmentek a tenger túlsó partjára) Kapernaumba. És már sötétség volt, és még (mindig) nem ment vala (oda) hozzájuk Jézus. És a tenger a nagy szél fúvása miatt háborog vala. Mikor azért huszonöt, vagy harminc futamatnyira beeveznek, (kb. 5-6 km-re, tehát a tó közepe táján voltak), meglátták Jézust, amint jár vala a tengeren, és a hajóhoz közeledik vala: és megrémülnek. Ő pedig monda nékik: Én vagyok, ne féljetek! Be akarják azért őt venni a hajóba: és a hajó azonnal ama földnél vala, amelyre menének (vagyis a hajó egyszeriben odaért a partra, ahová tartottak)” (Ján. 6,16-21)

Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus csodatételéről: „És mikor beesteledék, a hajó a tenger közepén vala, ő pedig egymaga a szárazon (vagyis a parton egyedül). És látá őket, amint vesződnek (és meglátta, hogy mennyire küszködnek) az evezéssel; mert a szél szembe fúj vala velük (mert ellenszelük van); és az éj negyedik szakában hozzájuk méne a tengeren járva (vagyis a negyedik éjszakai őrváltás idején, a tengeren járva közeledett feléjük); és el akar vala haladni (és el akart menni) mellettük. Azok pedig látván őt a tengeren járni, kísértetnek vélték (kísértetnek hitték), és felkiáltanak; Mert mindnyájan látják vala őt és megrémülnek (és megrettenek). De ő azonnal megszólítá őket, és monda nékik: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek. Ekkor beméne (vagyis beszállt) hozzájuk a hajóba, és elállt (és elült) a szél; ők pedig magukban szerfölött álmélkodnak és csodálkoznak vala” (Márk. 6,47-51)

Mert Ő az, akiről így hangzik a prófécia: „Ezek látták az Úrnak dolgait (és tetteit), és az ő csodáit a mélységben (és a mélységes tengeren). Szólott ugyanis és szélvészt támaszt (és szavára forgószél támadt), amely felduzzasztá a habokat (és fölemelték őket a hullámok). Az égig emelkednek, a fenékig süllyednek (majd a mélybe zuhantak); lelkük elolvadt az ínségben (és kétségbeestek a veszedelemben). Szédülnek (és imbolyogtak) és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességüknek esze vész vala (és bölcsességük egészen odalett). De az Úrhoz kiáltanak az ő szorultságukban (az ő nyomorúságukban), és sanyarúságukból kivezeti őket (és kiszabadította őket szorult helyzetükből). Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék (és lecsendesítette a forgószelet), és megcsendesedtek a habok (és elcsitultak a hullámok). És örülnek, hogy lecsillapodtak vala (amikor azok elsimultak), és vezérli őket az ő kívánságuknak partjára (és a kívánt kikötőbe vezette őket)” (Zsolt. 107,24-30)

Hiszen Ő az: „Aki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos (és a tenger hullámhegyein lépdel)” (Jób. 9,8)

Hát: „Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erős, mint te vagy Uram? És a te hűséges voltod körülvesz téged. Te uralkodol a tengernek kevélységén (a dühöngő tengeren); mikor az ő habjai felemelkednek (ha hullámai tornyosulnak), te csendesíted le azokat” (Zsolt. 89,9-10)

Mát. 14,34 És általkelvén [a túlsó partra], eljutnak Genezáret [a galileai tenger másik neve. Jelentése: (hárfa, lant, citera; a király kertje, fejedelmi kert)] földére.

Mát. 14,35 És mikor megismerték őt annak a helynek lakosai, szétküldenek [embereket, és mindenfelé elhíresztelték] abba az egész környékbe, és minden beteget hozzá hoznak [aki gonoszul szenvedett, rosszul volt, szerencsétlenül, nyomorúságosan, súlyosan beteg volt];

Mát. 14,36 És [rimánkodva] kérik vala őt, hogy csak [legalább] az ő ruhájának [a köpenyének] peremét [vagyis szegélyét, szélét, bojtját; szegélyrojtját] illethessék [és megérinthessék]. És akik [csak] illeték [és megérintették] vala, mindnyájan meggyógyulnak [és megmenekedtek a bajból]^*

*Márk így írja le a történteket: „És (ezek után a túlsó partra) átkelve, eljutottak (és megérkeztek) a Genezáret földére, és kikötnek. De mihelyt kiszálltak a hajóból, azonnal megismerik (és felismerték) őt, és (némelyek) azt az egész környéket befutván, kezdék a betegeket a nyoszolyákon (vagy ágyakon) ide-oda hordozni, amerre hallják vala, hogy ő ott van (ahol éppen tartózkodott). És ahová bemegy vala a falvakba vagy városokba, vagy majorokba (vagy településekre), a betegeket letevék a piacokon (és a tereken), és kérik vala őt, hogy legalább a ruhája szegélyét illethessék (és érinthessék). És valahányan csak illeték (és megérintették), meggyógyultak” (Márk. 6,53-56)

Lukács bizonyságtétele: „És az egész sokaság igyekezik vala őt illetni (és megérinteni): mert erő származék (és erő áradt ki) belőle, és mindeneket meggyógyíta” (Luk. 6,19)

És az emberek megtapasztalták Isten országának jelenlétét: „Mert sokakat [vagyis sok embert] meggyógyított, úgy hogy akiknek valami bajuk volt [és akiknek valami betegségük volt; akiket valamilyen fájdalom gyötört, akiket csak valami ostor vert], reá rohanának [vagyis megrohanták őt, körülötte tolongtak; és hozzátódultak], hogy illethessék [hogy megérinthessék] őt” (Márk. 3,10)