Dietrich Bonhoffer: Az erőt Jézustól kapom

Készítette: Magdolna Surján

Dietrich Bonhoffer 

John Newton az időskorról (1725 – 1807)

Készítette: Kereszteny Hirek

“Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!” Fil. 1:21

Kedves Barátom!

Az egészségem felől érdeklődtél. Isten kegyelme által tökéletesen jól vagyok. Mindazonáltal, jóllehet egészséges vagyok, mégis egy olyan, egyre súlyosbodó betegségben szenvedek, amelyre nincsen gyógymód – és ez alatt az öregkort értem. És nagyon örülök annak, hogy ez egy halálos betegség, amelyből nem gyógyulok ki. Ugyanis nem akarnék folyton egy ilyen szegény, szerencsétlen világban élni, mint ez a mi világunk! Az ugyanis a Szentírásra alapozott reménységem, hogy dicsőséges örökség vár rám – egy olyan örökség, amely soha el nem múlik, tönkre nem megy, és meg nem fakul – és ezt a mennyben tartják fenn számomra!

Hetvenkettedik évemet taposom; már elég hosszú ideje élek. Megismertem valamennyit az élet gonosz dolgaiból – és sok jutott nekem az élet jó dolgaiból is. Tudom, hogy a világ mit tehet – és mit nem. Nem tudja sem megadni, sem elvenni Istennek azt a békességét, amely felülmúl minden értelmet; nem tudja megnyugtatni a sérült lelkiismeretet; és nem tud képessé tenni bennünket arra, hogy nyugalommal tudjunk szembenézni a halállal és az örökkévalósággal.

Ám van egy maradandó és túláradó megtapasztalásom afelől, hogy az evangélium az a “mindenre használható orvosság”, amely tökéletesen megfelel minden szükségünknek és bajunknak; egy “igen alkalmas segítség”, amikor minden más segítség csődöt mondott!

Maradok hű barátod:
John Newton

Szörnyû csalódás

Készítette: Kereszteny Hirek

Barátom, hogyan kerültél ide, hiszen nincs menyegzõi ruhád?
(Máté 22, 12)

Ez a megrázó Ige éppen a kegyesekre vonatkozik. A király „barátom"-nak szólítja, tehát azok közül való volt. Velük akarta ünnepelni a „menyegzõt", de ennél hiányzott a legfontosabb: a menyegzõi ruha. Ez pedig Krisztus, akibe felöltözünk (Róma 13, 14). A menyegzõi ruha ünnepi ruha, Isten gyermekei ünneplõ nép. A panaszkodás, kritizálás, zúgolódás, elégedetlenség, kicsinyes gondok és a földiekben való turkálás pontosan ellentéte az ünnepi magatartásnak. A hála, dicséret és imádat ünneplõ emberekké tesz minket a hétköznapokban is.

Igen sokan vannak, akik ezt a ruhát sohasem teszik igazán magukévá. Isten népéhez akarnak tartozni, de régi életüket sohasem számolják fel teljesen. Isten gyermekeinek nevezik magukat, de nem azok, mert az Úr sohasem tudott bennük lakozást venni, nem volt alapos megtérésük. „Hogyan kerültél ide?" Egyszerûen becsempészted magad? Nem volt életközösséged Krisztussal, mégis elhitetted magaddal és mások is veled, hogy Isten gyermeke vagy? Mindez csak vallásos formaság volt. Kölcsönvetted, elméletileg megtanultad, de nem felülrõl plántálták beléd. Mondogattad, hogy „Uram! Uram!", de ezt a dicsõséges nevet nem a Szentlélek írta be a szívedbe. Fenntartottad az istenfélõ élet látszatát, de hiányzott annak ereje. Kegyes fátyol leplezte régi, gonosz lényedet. Kegyes csalásban éltél.

Becsaphatjuk magunkat, még az embereket is, de Istent soha. Elõtte nem állhat meg a kegyes látszat. Lehull az álarc. „Az pedig hallgatott." Máskor kegyes szólamokkal jól kivágta magát és kedvezõ fénybe állította személyét. De ennek most már vége. „Kötözzétek meg kezét-lábát és vessétek a külsõ sötétségre!" - hangzik a király rendelkezése. Szörnyû ítélet vár minden hamis és képmutató emberre. Nincs szó ennek az embernek gonosz tetteirõl, de soha nem ragyoghatta át az igazság fénye, ezért valóban a sötétséghez tartozik. Tulajdonképpen már régóta megkötözte õt a bûn és a saját énje. - Nem az istentelenek kapják a legsúlyosabb ítéletet, hanem azok, akik a király barátai akartak lenni, de soha nem fogadták el az Õ lelkületét. A király „barátom"-nak nevezi, de éppen ez teszi súlyossá bûnét. Annak akart látszani, aki nem volt - ez a legítéletesebb, legszörnyûbb dolog.
Carl Eichhorn

Hit Gyülekezete - Melletted áll

Ige: Vigyázzatok!

Az apostol félelmének ad hangot mindazok felé, akik – megmásítják az Evangéliumot annak ellenére, hogy – megkapták Istentől elhívásukat:„Félek azonban, hogy amint a kígyó megcsalta Évát ravaszságával, úgy tántorodnak el a ti gondolataitok is a Krisztus iránti őszinte és tiszta hűségtől.

Mert ha valaki odamegy hozzátok, és más Jézust hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más szellemet fogadtok be, nem akit kaptatok, vagy más evangéliumot, nem amelyet elfogadtatok, azt szépen eltűritek” (Róm. 9,24; 2 Kor. 11,3-4)

Ige: Milyennek kell lenni Isten – vagyis – Krisztus népe felügyelőinek

 „Ha van feddhetetlen [aki kifogástalan, nem vádolható, és támadhatatlan, panaszra okot nem adó], egy feleségű férfiú, [vagyis monogám, úgy biológiai, mint szellemi értelemben]. Akinek hívő [és megbízható, keresztény, és] nem kicsapongással vádolt [vagyis nem vádolhatóak azzal, hogy a megmentetlen állapotból fakadó, veszélyes életmódot folytatnak, és kicsapongó, züllött, elvetemült, mértéktelen, orgiákon résztvevők].

Avagy engedetlen gyermekei vannak [akik akaratos, konok, dacos, rakoncátlanok, akik nem helyezik alá magukat a szülői tekintélynek]. Mert szükséges, hogy a püspök [vagyis a felügyelő, a felvigyázó] feddhetetlen [és kifogástalan] legyen [és ne legyen vádolható], mint Isten sáfára [mint Isten intézője].

Nem akaratos [ne legyen önelégült, öntelt, önkényeskedő, a maga tetszését kereső, vagy kihívó, kemény, kegyetlen, sem elbizakodott, önhitt, vagy kevély]. Nem haragos, [nem indulatos, vagy hirtelen haragú, ingerlékeny, dühkitörésre hajlamos, haragtartó, gyűlölködő, bosszúálló].

Nem részeges [nem borissza, vagy alkoholista], nem verekedő [vagyis nem erőszakos, arrogáns, harcias, veszekedő, civakodó, támadó], nem rút [és nem aljas] nyerészkedő [és nem anyagias haszonleső, vagy kapzsi].

»Más fordítás: Mert a felügyelő Isten népére visel gondot, ezért szükséges, hogy kifogástalan életet éljen, és ne lehessen jogosan vádolni. Szükséges, hogy ne legyen önfejű, vagy beképzelt, ne legyen hirtelen haragú, vagy részeges, se kötekedő, verekedő, vagy olyan ember, aki mások kárára próbál meggazdagodni«.

Hanem vendégszerető [aki a vendégeit kedvesen fogadja, és teljesen kiszolgálja], jónak kedvelője [és a jóra hajlandó, jóakaratú, irgalmas, kedves, és jóságos]. Mértékletes [és józan gondolkodású, épeszű, fegyelmezett, meggondolt, és megfontolt, visszafogott, megbízható, vagyis ép, egészséges elméjű, és önmagán uralkodni tudó], igaz [vagyis igazságos, méltányos, pártatlan, és megigazult, azaz Isten által igazzá tett], tiszta [és tisztességes, szent, hívő, tehát Istennek tetsző], magatűrtető [vagyis önmegtartóztató, fegyelmezett, mértékletes, mértéktartó, önuralmat tanúsító, vagyis önmagát legyőzni képes].

Aki a tudomány [vagyis a megtanított ismeret, és tudásanyag] szerint való, igaz [őszinte, szavahihető, becsületes, és a hívőhöz illő] beszédhez [logoszhoz=Igéhez] tartja magát [aki ragaszkodik az Igéhez, és kitart az Ige mellett], hogy inthessen [és aki képes bátorítani, buzdítani, vagy vigasztalni] az egészséges tudománnyal [vagyis a romlatlan tanítással, és ismeretben részesíteni] és meggyőzhesse  az ellenkezőket [megcáfolva, feltárva, és ismertté téve a tényeket az ellentmondóknak].

»Más fordítás: Aki ragaszkodik, amire taníttatott, a megbízható (hiteles) Igéhez, hogy képes legyen bátorítani (buzdítani) is az egészséges tanítással, de meggyőzni, és megcáfolni is az ellentmondókat«” (Tit. 1,6-9)

Ige: Az ítélkezésről

 „[Ezért] Nincs hát számodra mentség, [menthetetlen vagy] bárki vagy is, te ember, aki ítélkezel. Mert amikor [amiben] mást elítélsz, [más felett ítélkezel] magadat marasztalod el, [magadra mondasz ítéletet] hiszen ugyanazt műveled [hasonlókat teszel] te is, ítélkező. [miközben ítélkezel]. Tudjuk pedig, hogy az Istennek ítélete igazság [Isten Igéje] szerint van azokon, akik ilyeneket [efféle dolgokat] cselekszenek.

Azt hiszed [gondolod; arra számítasz] talán, te ember, hogy kibújhatsz [elkerülöd; megmenekülsz] Isten ítélete alól, ha elítéled azokat, akik ilyeneket tesznek, [művelnek folyamatosan] amikor magad is ugyanazt műveled? [teszed].

Avagy megveted [semmibe veszed; lenézed; félreérted, helytelenül gondolkozol] az ő [végtelen; gazdagon ömlő] jóságának, elnézésének és hosszútűrésének [türelmes hosszúvárakozásának] gazdagságát, nem tudván, [nem jut eszedbe; nem fogod fel; nem érted meg] hogy az Istennek jósága [irgalma] téged megtérésre [gondolkozásmódod megváltoztatására; új felismerésre Isten felé visszafordulásra] indít? [ösztönöz; próbál vezetni].

De te a te keménységed [Konokságod; kőszívűséged, érzéketlenséged; megátalkodottságod; gondolkozásmód megváltoztatást nem akarásod] és meg nem tért [megrögzött; új látásra térni nem akaró] szíved szerint gyűjtesz [halmozol] magadnak haragot a haragnak és az Isten igaz [igazságos] ítélete kijelentésének [megnyilvánulásának; lelepleződésének] napjára. Aki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei [tettei] szerint” (Róm 2,1-6)

A Te szereteted

Gördítsd terhedet az Úr Jézusra!

„Tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk lévő pályát” (Zsid. 12,1)

Kenneth & Gloria Copeland: Igaz vagy

 … nincsen saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való megigazulásom a hit alapján. - Filippi 3:9

Nem érdekel, milyen nagy hibát követtél el tegnap, vagy hányszor elrontottad már a dolgokat, azt akarom, hogy úgy kezdd ezt a napot, hogy tudod: igaz vagy! Nem azért, mert bármit is tettél, hanem mert a Jézusban való hit által elfogadtad Isten megigazultságát.

Csak nézd meg a sok-sok jó dolgot, amit Isten Igéje szerint a megigazultság lehetővé tesz:

„Az igaz virágzik, mint a pálmafa” (Zsoltárok 92:12).

„Az igazak javán örül a város” (Példabeszédek 11:10).

„Az igazaknak pedig magva megszabadul” (Példabeszédek 11:21).

„Mert az Úr szemei az igazakon vannak, és az Ő fülei azoknak könyörgésein” (1 Péter 3:12).

„Mert Te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a Te jóvoltoddal, mint egy pajzzsal” (Zsoltárok 5:12).

„Ha igazak kiáltanak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket” (Zsoltárok 34:17).

„Ifjú voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, sem hogy magzatja kenyeret kéregetett volna” (Zsoltárok 37:25).

„Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak” (Zsoltárok 37:29).

„Szereti az Úr az igazakat” (Zsoltárok 146:8).

Ne hagyd, hogy az ördög kiraboljon bármelyik áldásból azzal, hogy azt mondja, nem vagy rá méltó. Rázd le! Kiáltsd hangosan: „Én Isten igazsága vagyok!” Majd lépj ki hitben, és élvezd azokat a kiváltságokat, amelyeket Isten elkészített neked!

Igei olvasmány: Róma 3:21-28

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_spurgeon_xhtml&Itemid=34

INTELEM

„Amiképpen tejet köpülve vajat nyerünk, erős orrfújásnál meg vérezhetünk éppen úgy a harag köpülése sok háborúságot hoz a fejünkre” (Péld. 30, 33)

Szeretettel: Juli

A Kovács házaspár ezt a levelet kapta lányától, Julitól, aki elsőéves főiskolás:

 Kedves Anyu és Apu!

Gondoltam, írok egy pár sort magamról, hogy tudjátok, mi is történik velem mostanában. Szerelmes lettem egy fiúba, akit Bélának hívnak! Igazán klassz srác, csak egy pár évvel ezelőtt otthagyta a sulit, és megnősült. De nem jött össze neki, így tavaly elváltak. Már néhány hete együtt járunk, és azt tervezzük, hogy ősszel összeházasodunk. Úgy döntöttem, hogy addig is hozzá költözöm. Azt hiszem, terhes vagyok! Ja, és a múlt héten otthagytam az iskolát, hogy munkába állhassak, és így segítsek Bélának. Remélem, hogy be fogom tudni fejezni a főiskolát, miután megházasodtunk.

Anyu és Apu, szeretném, ha tudnátok, hogy mindaz, amit eddig leírtam, hazugság. Semmi nem igaz belőle.

De, Anyu és Apu, az igaz, hogy franciából hármast kaptam, matekból meg kettest. És az is igaz, hogy szükségem volna némi pénzre. Tudnátok küldeni 20.000 Ft-ot? Ezer köszönet. Szeretettel: Juli

 Két nappal később Juli megkapta postán a kért összeget szüleitől.

Juli okosan manőverezett. Tudta, hogy a rossz híreket be lehet úgy adagolni, hogy azok jó híreknek tűnjenek egy bizonyos nézőpontból.

Te honnan veszed a mindennapjaid életszemléletét - Isten Igéjéből, vagy a Music TV-ből és filmekből? Szoros közelségben kell maradnunk Istennel és az Ő családjával, a gyülekezettel, máskülönben eltorzul az életszemléletünk, és a világ értékrendjéhez idomul.

Ha eltévelyedünk az igazságtól, odajutunk, hogy a valóságról egy nagyon torz képünk alakul ki. Nem vagyunk képesek jó döntéseket hozni, sem felismerni a jó és rossz, igaz és hamis közti különbséget. A jó rossznak tűnik, a rossz jónak. A valóságról alkotott képünk mindig nézőpont kérdése, és az egyetlen nézőpont, amiben érdemes bízni, az Istené. Maradj az Ő közelében!

http://velunkazisten.hu/content/small_story/Szeretettel_Juli

Oswald Chambers: A TERMÉSZETINEK MEGTÁMADÁSA

"Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt" (Gal 5,24).

A természeti élet nem bűnös. A bűnt kell megtagadnunk, hogy semmilyen formában ne legyen közünk a bűnhöz. A bűn a pokolhoz és az ördöghöz tartozik, én pedig, mint Isten gyermeke, a mennyé és Istené vagyok. Ebben az Igében nem a bűnnel való szakításról van szó, hanem a magamhoz való jogom, függetlenségem és önmagam igenlésének a feladásáról - ezen a fronton kell megvívnunk a harcot. Olyan dolgok ezek, amelyek a természeti oldalról nézve helyesek, nemesek és jók, de ezek tartanak vissza a legjobbtól, ami Istentől való.

Lelkünket a létező leghevesebb csatába az sodorja, amikor felismerjük: természetes erényeink ellenkeznek azzal, hogy átadjuk magunkat Istennek. Csak igen kevesen harcolnak a szennyes, a rossz, a gonosz ellen, a legtöbben a jó ellen harcolunk. A jó gyűlöli a legjobbat és minél magasabbra jutsz a természeti erények létrafokain, annál hevesebb az ellenkezésed Jézus Krisztus ellen. "Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették..." - kiszolgáltattunk neki minden természeti elemet, igazán mindent, nemcsak egynéhányat. Jézus mondja: "Ha valaki jönni akar énutánam, tagadja meg magát" (Mt 16,24), azaz tagadja meg az önmagához való jogát, ezt pedig nem teheti meg addig, amíg meg nem látja, kicsoda Jézus Krisztus. Vigyázz, ne vonakodj elmenni saját függetlenséged temetésére.

A természeti élet nem szellemi, azzá csak odaáldozás által lehet. Amíg határozottan fel nem áldozzuk a természetit, addig a természetfeletti sohasem válhat bennünk természetessé. Itt nincsenek kitaposott utak, saját magunknak kell rátalálnunk. Ez nem imádság kérdése, hanem ezt végre kell hajtani.

---

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Favorite (lejátszási lista)

Az Úrban bízom!

„Ha félek is Benned bízom” (Zsolt. 56,4)

Gyöngyszemek

ÚGY ÉRZED, SZEGÉNY VAGY?

-          Van egészséged?

-          Van szemed, amellyel a világ szépségeit láthatod?

-          Van otthonod, ahová munkád után hazatérhetsz?

-          Van ágyad, melyen kipihenheted fáradalmaidat?

-          Van barátod, aki gondjaidban osztozik veled?

-          Van két kezed, amelyekkel dolgozhatsz?

-          Van kereseted, ami a betevő falatodat biztosítja?

-          Van hited a Megváltóban?

-          Vannak szép gondolataid?

-          Van valakid, aki szeret téged?

Nos, ha csak a felét is bírod ezeknek, máris gazdag vagy, és nincs okod a zúgolódásra!

Tihanyi Péter: Családi vészek

Mostohasors az ajtókon túl

    - Hol és hogyan éltél gyerekkorodban?

    - Tanyán laktunk, Pálmonostorán, nem volt külön szobánk, a húgommal aludtam egy ágyfélén, én aludtam kívül, a húgom meg belül. Aztán édesanyám élettársa bejött éjszakánként a szobánkba, és ott próbált meg csinálni velem mindenfélét, mikor a húgom már aludt, csakhogy én védekeztem, kezemmel, lábammal kapálódzni már nem tudtam, mert akkor már rajtam volt, csak a hangom maradt, de ahogy elkezdtem kiabálni, a kést, ami ott volt nála, egy kicsit a nyakamhoz szúrta, a torkomhoz, aztán megcsinált mindent.

    - És te?

    - Egy tizennégy éves gyerek hova menjen, ha megfenyegetik, hogy elvágom a torkodat, ha bárkinek szólsz róla? Először nem is tudtam, mi az, amit csinál.

    - Hányszor történt meg?

    - Nem számoltam, sokszor.

    - Anyád tudta ezt?

    - Tudta. Ők a konyhában aludtak, többször hallottam, amikor már nagyon késő volt, lehet, hogy már éjjel is, mikor a húgom már aludt, hallottam, hogy mondja anyámnak, megyek a nagyobbik lányodat fölcsinálni. Anyám mondta neki erre, ott van, menjél, úgyse mered. Aztán mégis merte. Anyám aranytálcán kínált föl apámnak.

    - Ez volt az első szexuális kapcsolatod?

    - Igen.

    - A mostohaapáddal?

    - Igen.

    - Meg a második is, meg a tízedik is?

    - Meg még a sokadik is. Megtanultam csöndben tűrni, a végén már nem fájt annyira, de a kés mindig ott volt a torkomon, úgy sírtam, hogy ne legyen hangja.

    - Ezek szerint a gyereked a mostohaapádtól van?

    - Tőle.

    - Anyád tudja?

    - Tudja.

    - Ő neked édesanyád?

    - Az, de nem szeretett igazából soha, ha a húgom, ha a bátyám valami rosszat csinált, nem ők kaptak ki, hanem én. Bármi baj volt a tanyán, mindenért engem vert meg.

    - Mesélj valamit anyádról, szép asszony volt, vagy esetleg intézetben nevelkedett?

    - Most negyvennyolc éves, de az ital teljesen tönkretette.

    - Alkoholista?

    - Nem is kicsit. Megcsinálta, hogy bement a kocsmába, és ha nem volt pénze, fölállt az asztalra, levetkőzött anyaszült meztelenre, táncolt az embereknek, és aztán meghívták inni, ő meg elment velük. És akik ott részegeskedtek vele, másnap meg harmadnap, mikor kijózanodtak, és megláttak minket, éreztették, hogy na, itt vannak a K-betűsnek a gyerekei.

    - A húgoddal nem próbálkozott a mostohaapád?

    - Nem, csak velem. Egyszer volt olyan, hogy arra ébredtem fel, a húgom nyöszörög, furcsa, mert hogy azokban a napokban nem volt jól a kishúgom, és őt fektettem kívülre, hogy ha valami nincs rendben, fel bírjon kelni, és ki bírjon menni, és arra ébredtem, hogy ott motoszkált a kishúgomnál, és akkor nem féltem, és rákiabáltam, hogy mit csinál, és azon nyomban kihúzta onnan a csíkot.

    - Hány éves volt akkor a húgod?

    - Tizenkettő.

    - Anyád mindig is ivott?

    - Nyolcvankettő óta, amikor a húgom megszületett, azóta iszik. Olyan az ital számára, mint a drog.

    - Nem lehetséges, hogy anyád egyikőtök megszületését sem akarta?

    - Nem tudom.

    - Anyád együtt él még ezzel az élettársával, aki téged megerőszakolt?

    - Nem, otthagyta az ital miatt. Aztán anyám férjhez ment egy volt rendőrhöz, aki negyvenöt évvel idősebb, mint ő, de hát hozzáment, hogy aztán minek… vagy hogy mit tudnak adni egymásnak… nem tudom.

    - A bátyáddal sem tudtál összefogni a mostohaapád ellen?

    - A bátyám korán elkerült a tanyáról, ment tanulni, aztán lett jó állása. Egyszer gondoltam, hogy mindent elmondok neki, de addigra már meghalt.

    - Hogyhogy meghalt?

    - Öngyilkos lett anyu miatt. Bátyámat szerettem a legjobban. Jól keresett, sokszor hazajött, hogy segítsen nekünk. Olyankor anyám mindig meglopta őt, volt, amikor mindenét elvette, és úgy ment vissza egy fillér nélkül. És mit csináljon a bátyám, verje meg a saját anyját, csak sírt, aztán már nem bírta, kiment a vonat elé, és amikor az jött, rátette a nyakát a…a… sínre.

    - Ivott a bátyád?

    - Nem, soha.

    - Mi volt, amikor a hasad egyszer csak elkezdett nőni ott a tanyán?

    - Én nem tudtam akkor, mi az, hogy terhesség, mert engem senki nem világosított fel ilyesmiről. De ahogy anyuék megtudták, hogy terhes lettem, kint dolgoztattak, hogy menjen el a gyerek, de hát akkor én ezt, mondom, nem tudtam, ha esett az eső, menjek ki, vigyázzak a disznókra, meg volt, amikor reggeltől estig a földön egyeltem, meg kapáltam, krumplit szedtem, a sok hajlástól azt gondolták, elmegy. Később kiderült, mondták a gyámügyön nekik, hogy ha nekem vagy a gyereknek bármi baja esik, őket lecsukják. De őket ez nem érdekelte.

    - Ki tudott arról, hogy a gyerek az apádtól van?

    - A gyámügyesek tudták, meg talán az intézetben is, ahol szültem. Felvettek egy jegyzőkönyvet, és kész.

    - Hogyhogy nem lett belőle rendőrségi ügy?

    - Nem tudom. De ott az intézetben, Kunfehértón, Kecskeméten is több gyerek mondta, hogy ilyen, meg hasonló dolgokat velük is csináltak otthon. Különben azt mondta a nevelőapám a gyámügyön, hogy nem fog elszökni, megvárja, amíg a gyerek megszületik, és minden vizsgálatnak aláveti magát. A bátyám akkor még élt, ő hívott fel a kórházban aznap, amikor megszületett a kislányom, hogy a kislány apja eltűnt, és nem találják. A mai napig se került elő, de jobb is, hogy nem került elő.

    - Mikor először karodba vetted a kisbabát, mire gondoltál, mit éreztél?

    - Hát arra, hogy ez a pici baba, ő nem tehet róla, hogy én így jártam, ő arról nem tehet, hogy énvelem ez megesett, hát ő nem hibás semmiért, így aztán csak annál inkább jobban szerettem.

    - Hogy kerültél intézetbe?

    - Mert terhes voltam, azért Kecskemétre vittek, a Farkas- villába, árpilis 26-ától szeptember 1-jéig, a húgom meg augusztus 24-ig. Ott szültem, Terepesi főorvos úrnál.

    - Ennyire tudod a dátumokat?

    - Ezeket nem tudom elfelejteni, félek, soha.

    - A kislányod hol van most?

    - Újfehértón.

    - Újfehértón hol?

    - Intézetben…, mert sajnos nem adják ki nekem, mert nincs hova vinnem.

    - Elvették tőled?

    - Hát nem elvették, mert én ott…, szóval együtt voltunk intézetben, ő a csecsemőknél, én meg a nagyoknál, de intézetben voltunk. A szülés után visszakerültem a Farkas-villába, ő meg a közeli csecsemőotthonba, aztán háromóránként jártam át hozzá szoptatni.

    - De már nem vagy intézetben, akkor hogyhogy nincs nálad a gyerek?

    - Mert mondom, nem engedik, csak a hétvégekre hozhatom ki.

    - Édesapádat ismered? Mi van vele most?

    - Még kicsi voltam, mikor édesapu elment, akkor se volt sok pénzünk, de valahogy megéltünk, amikor velünk volt, de aztán elment, mert anyu csak azzal foglalkozott, hogy az ital meglegyen, mindenkitől kölcsönkért mindig, egyik kölcsönből kifizette a másikat. Apu kezdettől fogva azt akarta, hogy mi intézetbe kerüljünk, mert nem bízott anyuban. Gondolta, hogy nekünk jobb volna ott bent, és igaza is lett.

    - Ki főzött, takarított, mosott a tanyán?

    - Nyolcéves korom óta mindent én csináltam, már hétéves koromban is, ha én nem vágtam fát a kályhába, akkor hideg volt a tanyán, aztán mégis volt, hogy aludni se aludhattunk benn, csak kinn a szénaboglyában.

    - Hogyhogy?

    - A szomszéd tanyában hagymával foglalkoztak, aztán, mikor jött a betakarítás, román vendégmunkásokkal pucoltatták a hagymákat, csakhogy ott nem volt hely, ahol aludjanak, aztán az anyám befogadta őket. Már inkább tél volt, mint ősz, sőt, ahogyan így gondolok rá, tél közepe volt, és a mi ágyunkba tették be a románokat, meg a konyhába is, nekünk meg ilyenkor irány a szénaboglya. Fejünk fölé húztunk egy fóliát, a húgomat jól begyömöszöltem a szénába, hogy mégse fázzon, én úgyszintén, és ott aludtunk.

    - És anyád, meg a román segédmunkások a szobában szerelmeskedtek?

    - Hát biztos valami disznólkodásos dolgot csináltak, mert aztán hallottam…, de mondjuk nem láttam…

    - Ez a házikó itt Halason, ahol most beszélgetünk, kié?

    - Ez az anyósomé, és megengedte, hogy ebben a kis szobában lakjunk, csak hát, hogy ez még nem elég annyira, hogy ide a gyereket kihozhassam.

    - Ez azt jelenti, hogy férjnél vagy?

    - Azt.

    - A férjed mindent tud rólad?

    - Még az elején elmondtam neki. Ő az egyetlen. Meg most te.

    - Hogy ismerkedtetek meg?

    - Az nehéz volt.

    - Miért?

    - Mert tizennégy éves korom után nagyon taszítónak találtam a fiúkat, mindenhogyan, rosszul is lettem volna, ha hozzám ért volna valaki. Elvégeztem szakmunkásképzőn a csipkekészítői szakmát, de csipkekészítői állást nem kaptam sehol sem, pedig itt, Halason van a Csipkemúzeum. Csak egy ládagyárba vettek fel dolgozni, ott ismerkedtünk meg. Attól kezdtem megkedvelni, mert olyan félénk szívű volt, és nem mert úgy hozzám közeledni.

    - Mi volt a dolgod a gyárban?

    - Ládaaljat csináltunk, és álltam ott a gép mellett végig, és alá kellett raknunk az anyagot, háromszor húszperces szünet volt a tizenkét óra alatt.

    - Mennyit kerestél?

    - Megkerestem az ötvenet is, de mondjuk le is vontak. Mikor a ládagyárnál a főnöknek a házassági évfordulóját ünnepeltük, akkor jött oda hozzám az, aki most a férjem. Hát nem mondta ki úgy, mondjuk, hogy akar velem járni, hanem hozott egy nyakláncot, amit a nyakamba akasztott, de medál nem volt rajta, és mondom neki, hogy egy fiú akkor ad egy lánynak ajándékot, ha járni akar vele, vagy névnapja van, vagy születésnapja, de ő akkor se merte megkérdezni, hogy járok-e vele, én kérdeztem akkor meg, és úgy jöttünk össze.

    - Mióta vagytok házasok?

    - Két éve.

    - Akartok közös gyereket?

    - Igen, de először szeretnénk kihozni a kislányt az intézetből. Ő az én szívem csücske.

    - Nem tartasz attól, hogy ami veled történt, az meghatározza az életedet, esetleg a lányodét is?

    - De, nagyon is tartok.

    - Mit vársz a jövőtől?

    - Hát hogy mondjam…, szeretnék minél hamarabb valami jobb sorsra jutni, jobban előre, mint ahogy most vagyok…, mert az anyósomtól mondjuk nagyon szép, hogy megengedi, hogy itt lakjunk, meg ilyen, de szeretnék az enyéimmel valami saját életet élni. Hogy sikerül-e végül is az élet… Nem tudom.

„Akkor monda Amnon Támárnak: Hozd be a kamarába az étket, hadd egyem kezedből; vevé azért Támár a bélest, melyet készített vala, és bevivé Amnon bátyjának az ágyasházba. És eleibe vivé, hogy egyék, és (az elkapta, és) megragadá őt, és monda néki: Jöjj, feküdj mellém, húgom (gyere, hálj velem). Ő pedig monda néki: Ne, bátyám, engem meg ne ronts meg, … (ne kövess el rajtam erőszakot, ne becsteleníts meg) ne kövess el ilyen gyalázatos dolgot. És én, ugyan hová vigyem szégyenemet (hova mehetnék szégyenemmel)?” (2 Sám. 13,10-13)

http://www.elza.eoldal.hu/cikkek/az-elet-pillanatai/csaladi-veszek.html

C.H. Spurgeon : Az Egyház

"Az egyház erejének kútforrása a Krisztussal való közösség." 

Bob Gass: Amikor ingadozik a hited (1)

„Ha… szíveddel hiszed… üdvözülsz.” (Róma 10:9 NIV)//Károli:Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol. //

Egy friss keresztyén írja: „Elfogadtam Jézust Megváltómnak. De aztán elcsúszok valamin, és végül azon tűnődöm, hogy elég erős-e a hitem. Ha tényleg meg vagyok váltva, akkor Isten miért nem beszél velem is úgy, mint másokkal?” Meg lennél lepve, ha tudnád, mennyien élünk úgy, hogy kétségekkel vagyunk tele, melyek ellopják békességünket és biztonságérzetünket.

 A Biblia azt mondja: „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.” Bízol Krisztusban? Vallod, hogy ő a Megváltód? Akkor meg vagy mentve! Jézus azt mondta: „Aki hisz bennem, annak örök élete van” (János 6:47).

A kétségek mindig akkor támadnak, ha az érzéseidre figyelsz Isten Igéje helyett. Az érzések változnak, mint az időjárás. Az ellenség arra használja őket, hogy elhitesse veled, az üdvösség másoknak talán működik, de neked nem.

 Pál azt mondta: „Tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze” (2Timóteus 1:12).

 Ő, akinek elkötelezted magad örök életedre, elkötelezte magát arra, hogy megváltson – és meg is tartson. Hannah Whitall Smith mondta: „A hit a legegyszerűbb dolog, a legsimább ügy a világon… egyszerűen csak hiszel Istennek”. Amikor úgy érzed, hogy ingadozik a hited, imádkozz: „Úr Jézus, beléd vetettem bizalmam. A te Igéd azt mondja, hogy tudhatom, hogy örök életem van (ld. 1János 5:13).

Ez nem érzések, gondolatok vagy kívánságok kérdése; ez hit kérdése, és annak tudata, hogy Te tartod magad kimondott szavadhoz. Ezért úgy döntök, hogy a kétségeimben fogok kételkedni, Benned pedig hinni!”

Hit Gyülekezete - Lesz egy pásztor