2012. október 3.

TÖRTÉNEK AZ ELSŐ AMERIKA TELEPESEKRŐL


Szerző: H.A.IRONSIDE

Amerikában történt, amikor az első telepesek úttörőként keletről haladtak nyugat felé:

Néhány úttörő az egyik középső államon haladt át a távoli területek felé, amelyeket a letelepedés előtt nyitottak meg. Ponyvás szekereken utaztak, amelyeket ökrök húztak, így a haladás szükségképpen lassú volt. Egy napon megrettenve vették észre, hogy nyugati irányban, mérföldeken át hosszú csíkban füstöl a préri. Préritűz volt az, égett a fű és sebesen közeledett feléjük. Egy nappal korábban keltek át egy folyón, de oda már lehetetlen lett volna a visszatérés mielőtt a lángok utolérték volna őket. Úgy látszott, hogy csak egy férfi ismeri fel, hogy mit kell tenniük. Utasítást adott, hogy gyújtsák fel a füvet maguk mögött. Azután amint leégett egy terület, mindannyian erre vonultak vissza.

Amint a lángok nyugat felé feléjük zúgtak, egy kislányka rémülten kiáltott fel: 'Biztos, hogy nem fogunk mindannyian itt égni?'

A férfi így válaszolt: 'Gyermekem, itt nem érhetnek el minket a lángok, mivel ahol mi állunk, ott már járt a tűz!'

'ERŐS TORONY AZ ÚRNAK NEVE, AHHOZ FOLYAMODIK AZ IGAZ, ÉS BÁTORSÁGOS LÉSZEN...NEM IS ADATOTT AT EMBEREK KÖZÖTT AZ ÉG ALATT MÁS NÉV, MELY ÁLTAL KELLENE NÉKÜNK MEGTARTATNUNK.' (Péld.18:10,  Csel. 4:12)

Oswald Chambers: ÍV A FELHŐKBEN


 "Az én ívemet helyezem a felhőkbe s ez lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között" (1Móz 9,13).

Isten azt akarja, hogy az emberek erkölcsi kapcsolatba jussanak vele: ezzel a céllal kötött velük szövetséget. "Miért nem szabadít meg engem Isten?" Már megszabadított, de én nem léptem vele kapcsolatba. "Miért nem teszi Isten ezt vagy azt?" Már megtette, de az a kérdés, szövetséget kötök-e én vele? Isten nagy áldásai befejezettek és készek, de nem az enyémek addig, amíg nem lépek vele kapcsolatba az Ő szövetsége alapján.

Megtestesült hitetlenség Isten jeleire várni. Azt jelenti, hogy nincs benne hitem, arra várok, tegyen valamit azért, hogy hihessek. Nem fogja megtenni, mert nem ez az alapja az Isten és ember közti kapcsolatnak. Az embernek önmagából kell kilépnie Istennel kötött szövetségéért, mint ahogyan Isten is kilépett magából az emberrel kötött szövetségében. Ez az Istenben való hit kérdése - a legritkább dolog, mert mi csak saját érzéseinkben hiszünk. Nem hiszek Istennek, ha csak a kezembe nem ad valamit, amiről tudom, hogy az enyém, akkor aztán kimondom: "Most hiszek!" Ez nem hit. "Térjetek énhozzám, hogy megtartassatok" (Ézs 45,22).

Amikor valóban szövetséget kötök Istennel, teljesen rábízom magam és végleg elengedek mindent. Akkor már nem gondolok érdemre vagy emberi hozzáadásra, hanem teljesen eláraszt annak a tudata, hogy egységre jutottam Istennel, és ezt az egységet öröm és békesség ragyogja be.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből


Áldott és szent

Ilyen az Isten által megigazult ember?


„Az igaz virul, mint a pálma… ott virulnak Istenünk udvarain” (Zsolt. 92,13-14)

Spurgeon: A harmatcsepp


A nap egyetlen harmatcseppben is visszatükröződik.

A hegyen épített város


 A hegyen épített város távolról meglátszik.
Fénye, hogyha nem is erős, de messzire világlik

Lent a völgyben ki eltévedt, ha felnéz, akkor látja,
sötét éjben irányt mutat a tévelygő útjára.

Voltam én is lent a völgyben, nehéz volt a léptem,
nem volt ember, hogy bajomból megsegítsen engem.

Lábam roskadt, hátam görnyedt, de nem szánt meg senki,
most már tudom, hogy a völgyben rab szinte mindenki.

Kiáltoztam: hé emberek, segítsetek rajtam!
S nem láttam, hogy mindenkinek nehéz már a batyuja.

Csak az én terhem ily nehéz! - nyögtem, amíg tudtam, -
míg végre egy éjjelen felnéztem, és fényt pillantottam.

 Gyenge fény volt, hívogató, reményt keltő sugár,
elmémben egy régi emlék képe elébem áll.

Hagytam magam, had segítsen emlékezni arra,
hogy Jézusnak énfelém is ki van tárva karja.

Eddig menekültem, más irányba mentem,
de pontosan ezért lett ily nehéz a terhem.

Nem bírtam már tovább! Vajon szeret-e még?
Hiszen tapasztaltam már a szeretetét.

Mit tegyek most vajon, merre is induljak?
Hogyha tovább megyek: éltem egyre rosszabb.

Ránéztem hát újra, - s ráléptem az útra. -
keskeny, rögös, meredek, de felfelé visz újra,

Sóhajtottam nagyot: - Óh, Istenem segíts meg!
Terhem nehéz, bűnöm oly sok, de mégis remélek. -

Az a kis fény, onnan fentről, biztatón hívogat,
Rá néztem, hogy a lábam ne tévessze célomat.

Az a kis fény akkor nekem, az életnek fénye volt.
Valakinek ablakából pont énreám ragyogott.

Jézus fénye a sötétben ma is hívón világít,
most e kis vers által érzed? Szeretettel téged hív.

E költeményt neked szánta: fentről, Tőle küldetett.
Halld meg tehát, nyisd meg szíved, indulj, mentsd meg életed.

Én felértem, Jézus engem is örömmel fogadott.
Gyere bátran, még ma jöhetsz, Te is legyél megváltott.

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN


Készítette: Bata Maria
Legyetek tisztában azzal, hogy az ördög nemcsak azért küldte el rablóbandáját, hogy kifosszon titeket, hanem azért is, hogy zavart keltsen köztetek, Én népem. Álljatok őrt és ne engedjétek, hogy a tolvaj ellopja javaitokat, egészségeteket vagy békességeteket. Utasítsatok vissza minden kísértést, amely elvonja figyelmeteket vagy elterel benneteket az általam adott céljaitoktól, azt mondja az Úr. Adtam nektek hatalmat, hogy ellenálljatok és megkötözzétek az ellenség erejét és minden próbálkozását, hogy eltérítsen a helyes iránytól. Keljetek fel és vegyétek vissza azt, amit elrabolt tőletek.

Jakab 4:7 Engedelmeskedjetek azért Istennek; álljatok ellene az ördögnek és az elfut tőletek.

Nyitott ajtó (Csodás Királyom) - Dics-suli 2011

Isten nyugodalmában

Csak Istenben nyugszik meg lelkem; tőle van az én szabadulásom. Csak ő az én kősziklám és szabadulásom; ő az én oltalmam, azért nem rendülök meg felettébb. Zsoltarok 62:2-3. Ámen!

Az Isten, Aki harcol érted!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Itt jön a nagy kérdés. Vajon, mit csinál Isten, amikor kutyaszorítóba kerülünk? Ha a mentőcsónakba szivárog a víz? Ha a mentőkötél elszakad? Amikor az utolsó fillér is elfogy, és ott van még egy kifizetetlen számla? Amikor az utolsó remény elment az utolsó vonattal? Ilyenkor mit csinál Isten?

Azt tudom, hogy mi mit teszünk ilyenkor. Tövig rágjuk a körmünket. Idegesen j
árkálunk fel s alá. Beveszünk egy nyugtatót.

De Isten mit csinál? Ez egy nagy kérdés, igazán nagy. Mi van, ha alszik? Akkor nekem annyi! És ha kinevet? Akkor végem van. És ha a fejét csóválja karba tett kézzel? Akkor nekem lőttek. Kedves barátom, ideje kiderítenünk. Mit csinál Isten?

Elhatároztam, hogy utánajárok ennek a kérdésnek. Képzeljünk el egy párbeszédet egy újságíró és Mózes között. A Mózes és a Szentföld Press (SZP) riportere között zajló interjú arra a kérdésre keresi a választ, vajon mit csinál Isten, amikor bajban vagyunk?

SZP: Meséljen nekünk a konfliktusról, ami az egyiptomiak és önök között történt.

MÓZES: Ó, az egyiptomiak – hatalmas nép. Kemény harcosok. Olyan gonoszok, mint a kígyó!

SZP: De sikerült megmenekülniük, ugye?

MÓZES: Csak miután ők elsüllyedtek.

SZP: A Vörös-tengeri konfliktusra gondol?

MÓZES: Igen. Ijesztő volt!

SZP: Mondja el, mi történt.

MÓZES: Nos, a Vörös-tenger volt az egyik oldalon, az egyiptomiak pedig a másik oldalon.

SZP: Megtámadták őket?

MÓZES: Viccel? Fél millió vályogtégla készítővel? Nem, népem túlságosan félt. Vissza akartak menni Egyiptomba.

SZP: Visszavonulást rendelt el?

MÓZES: Hova? A tengerbe? Nem voltak csónakjaink. Nem tudtunk sehová sem menni.

SZP: Mit javasoltak a vezetői?

MÓZES: Nem kérdeztem őket. Nem volt rá idő.

SZP: Hát akkor mit tett?

MÓZES: Azt mondtam nekik: „Csak álljatok veszteg, és meg fogjátok látni az Úr szabadítását.”

SZP: Miért akarta, hogy veszteg maradjanak?

MÓZES: Azért, hogy ne álljanak Isten útjába. Ha az ember nem tudja, mit tegyen, akkor a legjobb, ha megvárja, amíg az Úr cselekszik.

SZP: Ez egy furcsa stratégia, nem gondolja?

MÓZES: Igen, ha elég nagyok vagyunk a csatához. De ha a csata nagyobb, mint mi, és azt akarjuk, hogy Isten átvegye, akkor ez minden, amit tehetünk.

SZP: Beszélhetnénk valami másról?

MÓZES: Természetesen, ez az ön lapja.

SZP: Nem sokkal a megmenekülésük után…

MÓZES: A megszabadításunk után.

SZP: Nem mindegy?

MÓZES: Nem. Nagy a különbség. Ha valaki megmenekül, akkor azt ő maga hajtja végre. Ha valakit megszabadítanak, akkor azt valaki más hajtja végre.

SZP: Szóval, nem sokkal a megszabadításuk után harcolniuk kellett az ammo… amala… na, nézzük csak, valahol itt van nekem felírva…

MÓZES: Amalekitákkal.

SZP: Igen-igen, az amalekiták.

MÓZES: Hatalmas nép. Kemény harcosok. Olyan gonoszak, mint a kígyó.

SZP: De győztek, igaz?

MÓZES: Isten győzött.

SZP: Jó, Isten győzött, de ön harcolt. Ön volt a csatamezőn.

MÓZES: Tévedés.

SZP: Hogyan? Ön nem vett részt a csatában?

MÓZES: Nem, ebben nem. Amíg a seregünk harcolt, én fogtam két barátomat, Áront és Húrt, és felmentünk a hegytetőre. Mi ott fent harcoltunk.

SZP: Egymással?

MÓZES: A sötétséggel.

SZP: Karddal?

MÓZES: Nem, imával. Én csak felemeltem a kezeimet Istenhez, mint ahogy a Vörös-tengernél, csak ezúttal megfeledkeztem a botomról. Amikor fent tartottam a kezem, a seregünk győzött. Amikor leeresztettem a kezem, a seregünk veszített. Így megkértem a barátaimat, hogy segítsenek tartani a kezeimet, míg végül győztünk és az amalekitákból történelem lett.

SZP: Na, várjunk csak. Ugye nem azt akarja mondani, hogy számított valamit, hogy felemelt kezekkel állt a hegy tetején?

MÓZES: Lát maga körül amalekitákat?

SZP: Nem találja furcsának, hogy a sereg vezére a hegytetőn marad, miközben a katonái a völgyben harcoltak?

MÓZES: Ha a csata a völgyben zajlott volna, lementem volna, de nem ott zajlott.

SZP: Elég furcsa egy stratégia.

MÓZES: Gondoljon csak bele, ha az édesapja nagyobb, mint a fickó, aki önt gyepálja, nem kiabálna neki?

SZP: Tessék?

MÓZES: Ha egy alak megtámadná, és az apja, aki azt mondta, hívja őt bármikor, amikor segítségre van szüksége, hallótávolságon belül van, mit tenne?

SZP: Hívnám az apámat.

MÓZES: Hát pontosan ezt teszem én is. Ha a csata túl nagy, kérem Istent, hogy vegye át. Hagyom, hogy harcoljon értem.

SZP: És ez működik?

MÓZES: Látott mostanában zsidókat piramisokat építeni?

SZP: Na, nézzük csak, jól értettem-e. Tehát egyszer úgy győzték le az ellenséget, hogy nyugton maradtak, máskor pedig úgy nyerték meg a csatát, hogy ön felemelte a kezét. Mégis, honnan jöttek ezek az ötletek?

MÓZES: Hát, ha elmondanám, úgysem hinne nekem.

SZP: Tegyen egy próbát.

MÓZES: Az úgy volt, hogy egyszer csak észrevettem egy égő csipkebokrot…

SZP: Talán mégis igaza van. Ezt inkább meghagyjuk a következő alkalomra.

Nos, mit gondolsz? Mit csinál Isten, amikor nehéz helyzetbe kerülünk? Ahogy Mózes történetéből is kiderült: harcol! Harcol értünk. Belép a ringbe, a sarokba irányít minket, és átveszi a harcot.

„Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!” (2 Mózes 14:14)

Az Ő dolga a harc, a mi dolgunk pedig a bizalom. Csak bízz Benne. Ne próbáld meg irányítani, vagy megkérdőjelezni. Semmi többre nincs szükség.

„Csak Ő az én Kősziklám és Szabadulásom; Ő az én Oltalmam, azért nem rendülök meg” (Zsoltárok 62:7 - Károli).

Max Lucado

Joel Osteen: A várakozásról

Készítette: Lisa Szanyel
Majdnem mindig várakozni kell. Vársz egy új kapcsolatra, házasságra, előléptetésre, gyógyulásra. Az élet nagy része várakozással telik el. A különbség az, hogy lehet helyesen és helytelenül várakozni. Túl gyakran feladunk célokat, ha azok nem terveink szerint valósulnak meg. Ez azért történik, mert nem helyes módon várakozunk. 
Jakab 5:7 „Légy türelmes, amikor várakozo
l”
„amikor” várakozol és nem azt, hogy „ha” várakozol. Ez azt jelenti, hogy valamikor mindenki várakozni fog.

Jakab 5:7 „Nézd, ahogy a gazda elvárva várakozik”
Ez a kulcs! Elvárással kell várakoznunk. Nem szabad leülnöd letörve, negatívan és arra gondolva, hogy helyzeted soha nem fog megváltozni. Azt mondod, hogy hittel imádkoztál, mégsem látod, hogyan mászhatnál ki a slamasztikából. Az elvárás azt jelenti, hogy pozitívak, reményteltek vagyunk. Úgy kelünk fel reggel, hogy arra készülünk, hogy aznap csupa jó dolog történik velünk. Lehetnek problémáink, de tudjuk, hogy talán a mai napon fognak megoldódni, lehet, hogy a mai nap lesz az áttörés.
A várakozásnak tehát nem szabad passzívnak lennie. Ha helyesen várakozunk, akkor előrelátva várakozunk. Úgy beszélünk, teszünk, mintha már megtörtént volna. Előkészületeket teszünk.
Ha meghívsz valakit vacsorára, akkor nem vársz rá, hogy megjelenjen, mielőtt elhatároznád, hogy elkezdesz főzni. Sokkal valószínűbb, hogy már korán reggel ellenőrzöd, hogy tiszta-e a lakás, elmégy a zöldségeshez bevásárolni, a virágboltba csokrot venni az asztalra, a pékhez friss kenyeret venni. Mindezeket az előkészületeket azért teszed, mert vársz valakire. És erre a hozzáállásra van szükségünk akkor, miközben arra várakozunk, hogy Isten ígérete megvalósuljon. Nem elég csak imádkoznunk, hanem tettekkel is alá kell támasztanunk imánkat.
Jakab 2:17 „A megfelelő tettek nélküli hit halott.”
Azt jelenti, hogy hihetünk valamiben, imádkozhatunk valamiért, de ha nem támasztjuk alá tettekkel, akkor nem sül ki belőle semmi jó.

Túl sok embernek nem helyes az elvárása. Nem várják a felemelkedést, helyzetük javulását. Nem veszik észre, hogy elvárásuk tartja őket a középszerűség szintjén.
Fel kell emelnünk elvárásunk szintjét. Ha keveset várunk el, akkor keveset is kapunk. Ha nem várjuk, hogy valami jobbá váljon, akkor nem is fog jobbá válni. Isten elvárásunk szintjén találkozik velünk. Figyelnünk kell arra, hogy mit várunk el. Minden reggel, mikor felkelünk az ágyból, mondjuk azt, hogy: ma valami jó dolog történik velem. Határozzuk meg már reggel a nap alaphangulatát. Mint egy kisgyerek, aki kibont egy ajándékot, nézz előre, hogy vajon milyen meglepetések várnak ma rám. Ahelyett, hogy keseregnél, várd el, hogy ma a megfelelő időben a megfelelő helyen leszel. Mint ahogy az üzletbe is azzal az elvárással mégy be, hogy megkapod, amit keresel, az állásinterjúra is úgy menj, hogy elvárod, hogy megkapd az állást. Az elvárásaid a hited gyakorlati megvalósulása.
Elvárásaid minden irányban hatnak. Ha reggel azzal kelsz fel, hogy nehéz napod lesz, az emberek barátságtalanok veled, akkor azt fogod magadhoz vonzani. Elvárásaid működni fognak, de nem a megfelelő módon használod őket.
Emlékszem egy fiatalemberre, aki a záróvizsgáira készült. Nagyon ideges volt, mert eddig minden vizsgáján leblokkolt és hiába készült szorgalmasan, nem tudott jól teljesíteni. Azt mondta nekem: Joel, kérlek, imádkozz értem, mert tudom, hogy megint így lesz. Én azt mondtam neki, hogy nem jó az elvárása. Változtasd meg az elvárásod es mondogasd a nap folyamán, hogy: elvárom, hogy a vizsgám kitűnően sikerül és a memóriám jól működik, nyugodt vagyok. A fiatalembernek ez lett az egyik legjobb vizsgája.
Jézus ezt mondja a Bibliában:
Máté 9:29
„According to your faith be it done unto you."
„Legyen nektek hitetek szerint.”
Kérdezem tőled, hogy mit vársz el az élettől? Kis dolgokat? Nagy dolgokat? Vagy semmit? Nagyon egyszerű a legrosszabbat elvárni, de változtass és várd el, hogy álmaid megvalósulnak.
Sokan öntudatlanul is a legrosszabb dolgokat várják el és általában meg is kapják.
Lehet, hogy a múltban sok csalódás ért, de ne ess a negatív gondolkodás csapdájába. Ahelyett, hogy ugyanazt várnád el, kezdj el csupa jót elvárni. Amikor reggel fölkelsz, gondolj arra, hogy Isten csodálatos dolgokat tartogat számodra. Várd izgatottan a nap folyamán, hogyan változnak a dolgok a te javadra. Lehetnek nehézségeim, de elvárom, hogy megoldódjanak. Lehet, hogy álmaim lehetetlennek tűnnek, de elvárom, hogy Isten nyisson, nekem egy utat hozzá. Csak elvárásaink szabnak korlátot életünknek.
Valaki mondta nekem egyszer: Joel, én nem szeretek nagy dolgokat elvárni, mert ha nem sikerül, akkor így nem ér olyan nagy csalódás.
Ez nem helyes. Ha nem vársz el jót, akkor nem teljesíted ki hitedet. Ha valami nem elképzeléseid szerint, vagy számodra nem elég gyorsan történik, tudd, ez azért van, mert Istennek valami jobb terve van veled.
Ne éld úgy az életed, hogy a csalódástól való félelem miatt nem mersz semmi jót elvárni. Mondhatod, hogy: Joel, én nem várok el semmi rosszat.
Valójában ez nem elég, ha nem várunk el rosszat. Nem lehetsz közömbös az elvárasok tekintetében.
Az a kérdésem, hogy elvársz-e valami jót? Elvárod, hogy álmaid megvalósuljanak? Elvárod, hogy az idei éved jobb lesz, mint a tavalyi?
Figyelj arra, hogy mit vársz el.
Talán egyedülálló vagy és arra vágysz, hogy férjhez menj. Ne gondolj arra, hogy talán sosem fog sikerülni, mert egyre idősebb leszel, és nem találkozol senkivel. Kezdd el elvárni, hogy a megfelelő időben a megfelelő helyen leszel. Hidd, hogy Isten a megfelelő kapcsolatokat és a megfelelő személyt hozza utadba.
Kérdezed: Joel, mi van akkor, ha ezt megteszem, és mégsem történik semmi?
Én kérdezem: mi van akkor, ha megteszed és történik valami?
Elárulom neked, hogy semmi sem fog történni, ha már az elején nem hiszel benne.
Én megtapasztaltam, hogy ha nem tartunk fegyelmet gondolatvilágunkban, elvárásainkban, akkor azok hajlamosak negatív irányba elszabadulni.
Ismerek olyan embereket, akik csak a következő kudarcra várnak.
Valaki kérdezte tőlem egyszer: Joel, neked gyönyörű családod van, sikeres vagy. Nem félsz attól, hogy szinte túl szép, hogy igaz legyen? Nem félsz, hogy egyszer valami rossz történik és mindennek vége lesz?
Én mondtam, hogy ilyesmire nem is gondolok. Megtanultam, hogy hitemet nem fordítom negatív dolgokra.
Tarts fegyelmet gondolataidban, mert különben elszabadulnak negatív irányba!
Én elvárom a jó dolgokat. Elvárom, hogy ez az évem jobb lesz, mint az előző. Elvárom a felemelkedést anyagilag, a párkapcsolatban, karrierben. Elvárom, hogy vágyaink teljesüljenek.
Várd el a felemelkedést életed minden területén. Sokan nem várnak el eleget. Fel kell emelned elvárásod szintjét. Ha megteszed, olyan magasra tudsz eljutni, amiről álmodni sem mertél volna. Készülj fel a többre!
Kezdj elvárni pozitív dolgokat! Kezdd elvárni, hogy gondjaid megoldódnak! Ne ragadj le! Isten nem akarja, hogy jövőre ugyanazon a szinten legyünk, mint most. Ő fel akar emelni, több befolyást akar adni neked. Azt akarja, hogy egészségileg, anyagilag, párkapcsolatodban jobban állj. Még nem érted el a felső határt. Vannak olyan képességek és tehetségek bensődben, amiket még nem fedeztél fel. Tele vagy hihetetlen lehetőségekkel!
Ahelyett, hogy rosszra számítasz, várd el inkább a legjobbakat. Ekkor új szintekre fogsz emelkedni és a győztesek életet fogod élni!

A kitiltott Isten válasza

Készítette: Istenmorzsák
Gyakran megkérdezik az emberek a vallások képviselőit: Ha van Isten, miért engedi meg azt a sok szenvedést és bajt, amely sújtja világunkat, benne a sok ártatlan embert és gyermeket? Az alábbi interjú találó választ ad a kérdésre.

Az ismert amerikai lelkész, Billy Graham leányával, Anne Grahammel készítettek interjút az egyik rádióműsorban, amelyben Jane Clayson riporte
rnő megkérdezte őt az utóbbi idők borzalmas eseményeivel kapcsolatban: Hogyan engedhette meg Isten, hogy ilyenek történjenek?

Anne nagyon mély, éleslátásra utaló választ adott:

Úgy hiszem, Istent nagyon elszomorítja, ami velünk történik, ám évek óta azt mondjuk neki: menj ki az iskoláinkból, a kormányunkból, és távozz az életünkből. És Ő, amilyen gentleman, csendben hátrahúzódott.

Miképpen várhatjuk el Istentől, hogy áldását és védelmét adja, ha egyben arra szólítjuk fel, hogy hagyjon bennünket békén? O Hare (akit meggyilkoltak, testét nemrég találták meg) panaszkodott, hogy nem akar imádságot az iskoláinkban, és mi azt mondtuk, rendben.

Azután valaki azt mondta, jobb, ha nem olvassuk a Bibliát iskoláinkban: a Bibliát, amely azt mondja: ne ölj, ne lopj és szeresd felebarátodat, mint önmagadat. És mi azt mondtuk, rendben.

Azután dr. Benjamin Spock azt mondta, ne fenekeljük el a gyermekeinket, ha rosszul viselkednek, mert a kis személyiségük megsérül, és lerombolhatjuk önbecsülésüket (Spock fia öngyilkos lett). És mi azt mondtuk, egy szakember biztosan tudja, miről beszél, és azt mondtuk, rendben.

Aztán valaki azt mondta, hogy a tanárok és az osztályfőnök jobb, ha nem fegyelmezik a gyermekeinket, amikor rendetlenül viselkednek. És az iskola vezetői azt mondták, hogy a tanárok inkább meg se érintsék a diákokat, nehogy ezzel rossz reklámot csináljunk az iskolának, és semmiképpen sem akarjuk, hogy bepereljenek bennünket. És mi azt mondtuk, rendben.

Aztán valaki azt mondta, hagyjuk, hogy diáklányaink abortuszt végezhessenek, ha akarnak, és nem kell, hogy ezt elmondják szüleiknek. És azt mondtuk, rendben.

Aztán egy bölcs vezető azt mondta, mivel a fiúk fiúk, és úgyis meg fogják tenni, adjunk fiú diákjainknak annyi óvszert, amennyit akarnak, és nem kell, hogy erről szüleiknek beszámoljanak. És azt mondtuk, rendben.

Aztán valaki, az általunk jelentős posztra megválasztottak közül azt mondta, hogy nem számít, hogy mit teszünk a magánéletben, ha elvégezzük a munkánkat. Újból egyetértve velük, azt mondtuk, nem számít, mit tesz valaki (beleértve az elnököt is) a magánéletben, amíg van munkánk és a gazdaság jól működik.

Aztán valaki egyre tovább lépett ebben a csodálatban, és meztelen gyermekek képeit publikálta, majd tett még egy lépést, és ezeket elérhetővé tette az interneten . És mi azt mondtuk: rendben, a szabad szólás joga ezt lehetővé teszi számukra.

És aztán a szórakoztatóipar azt mondta, csináljunk tv- műsorokat és mozifilmeket, amelyek az erőszakot, az erkölcstelenséget és a tiltott szexet reklámozzák. És készítsünk olyan zenefelvételeket, amelyek bátorítanak a nemi erőszakra, a kábítószer-fogyasztásra, a gyilkosságra, az öngyilkosságra és a különböző sátáni témákat dolgozzák fel. És mi azt mondtuk, ez csak szórakozás, nincs is rossz hatása, és különben sem veszi senki komolyan, úgyhogy, csak hadd menjenek.

Most pedig feltesszük magunknak a kérdést: miért nincs a gyermekeinknek lelkiismerete, miért nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között, és miért nem okoz nekik problémát, hogy megöljék az idegeneket, osztálytársaikat, saját magukat? Talán, ha elég hosszan és keményen gondolkodunk rajta, ki tudjuk találni. Azt hiszem, elég sok köze van mindennek ahhoz a mondáshoz, hogy amit vet az ember, azt aratja.

"Kedves Isten, miért nem mentetted meg azt a kislányt, akit megöltek az osztályban? Tisztelettel, egy Érintett Tanuló"

És a válasz?

"Kedves Érintett Tanuló! Ki vagyok tiltva az iskolából. Tisztelettel: Isten."

Furcsa, milyen egyszerű az embereknek kivetni, kidobni Istent, zagyvaságnak, értelmetlenségnek tartani üzenetét, aztán csodálkoznak, miért megy a világ a Pokolba.

Furcsa, mennyire elhisszük, amit az újságok írnak, de megkérdőjelezzük, amit a Biblia mond. Furcsa, hogyan mondhatja valaki "Hiszek egy Istenben", miközben a Sátánt követi, aki egyébként szintén hisz az Istenben!

Furcsa, hogy milyen gyorsan készek vagyunk az ítélkezésre, és mennyire nem a megítéltetésre. Furcsa, milyen gyorsan továbbküldjük a viccek ezreit és azok bozóttűzként terjednek a köztudatban, de ha az Úrról szóló üzenetekkel tesszük ezt, az emberek kétszer is meggondolják, mielőtt továbbítanák.

Furcsa, hogy az erkölcstelen, obszcén, durva és vulgáris dolgok szabadon áramlanak a világhálózaton, miközben az Istenről való nyilvános beszédet elnyomják az iskolákban és a munkahelyeken. Furcsa, hogyan lehet valaki Krisztusért lángoló vasárnap és láthatatlan keresztény a hétköznapokban.

Furcsa, hogy jobban érdekel, mit mondanak rólam az emberek, mint az, hogy mit mond Isten felőlem! Gondolkozol?

Add tovább az üzenetet, ha úgy gondolod, hogy megéri! Ha nem, akkor csak szabadulj meg tőle. Senki sem fogja megtudni, hogy ezt tetted.

Azonban, ha kidobod ezt az elmélkedést, akkor ne panaszkodj arról, hogy milyen rossz bőrben van ez a világ!

kép: feeling

A mi Istenünk(Önként adtál oda mindent), Dobner Illés

2012. október 2.

Ige: Az Úr Jézus kijelentése


Az Ő kivégzésének módjáról, eszközéről és céljáról: „És amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának felemeltetnie. Hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne” (Ján. 3,14-15)

A rézkígyó felemelése pedig így történt: „Az ÚR pedig ezt mondta Mózesnek: Csinálj egy rézkígyót, és tűzd rá egy póznára. Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha föltekint arra. Mózes tehát csinált egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt” (4 Móz. 21,8-9)

Ige: Miért vagyunk a földön?


„Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy bemerítsek, hanem hogy az evangéliumot [a győztes hadvezér érkezésének jó hírét, az örömüzenetet] hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel hogy a Krisztus keresztje (kínoszlopa) [(sztaurosz): - egy cölöp vagy oszlop, függőlegesen felállítva] el ne veszítse erejét [tartalom nélkülivé (hasztalanná, üressé) ne legyen].

Mert a keresztről [kínoszlopról] szóló beszéd [(logosz): Ige] bolondság [ostobaság; esztelenség; butaság; képtelenség] ugyan azoknak, akik elvesznek, [(apollumenoi): Teljes feloldódás, elpusztul, megsemmisül] de nekünk, akik üdvözülünk, [szódzó; szótéria: bűnbocsánat. Megmenekülés (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból). Megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/. oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatást nyerünk] Istennek ereje [(dünamisz): a szabadításra/megmentésre]” (1Kor. 1,17-18)

Ezért: „Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy bölcsességgel hirdessem néktek az Isten bizonyságtételét. Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről” „És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédében állott, hanem szellemnek és erőnek megmutatásában” (1 Kor. 2,1.2.4)

Azt kérdezi az Úr:


„Kihez hasonlíthatnátok az Istent, és hogyan készíthetnétek el képmását? A mesterember bálványszobrot önt, az ötvös bevonja arannyal, és ezüstláncot forraszt hozzá. Aki szegény ilyen áldozathozatalra, nem korhadó fát választ, ügyes mesterembert keres, hogy olyan bálványszobrot készítsen, mely nem inog. Hát nem tudjátok, nem hallottátok, nem mondták el nektek régtől fogva, nem magyarázták meg a föld alapozását?” (Ésa. 40,18-21)

Az apostol is így szól a pogányokhoz: „Mivel tehát az Isten nemzetsége vagyunk, nem szabad azt hinnünk, hogy aranyhoz vagy ezüsthöz vagy kőhöz, művészi alkotáshoz vagy emberi elképzeléshez hasonló az istenség” (Csel. 17,29)

És az Úr így figyelmezteti az Övéit: „Őrizzétek meg azért jól a ti lelketeket (phüszé = magatokat), mert semmi alakot nem láttatok akkor, amikor a tűznek közepéből szólott hozzátok az Úr a Hóreben. [pusztaságban; sivatagban: vagyis a világban] Hogy el ne vetemedjetek, és faragott képet, valamely bálványféle alakot ne csináljatok magatoknak, férfi vagy asszony képére; Képére valamely baromnak, amely van a földön; képére valamely repdeső madárnak, amely röpköd a levegőben; Képére valamely földön csúszó-mászó állatnak; képére valamely halnak, amely van a föld alatt lévő vizekben. Se szemeidet fel ne emeld az égre, hogy meglásd a napot, a holdat és a csillagokat, az égnek minden seregét, hogy meg ne tántorodjál, és le ne borulj azok előtt, és ne tiszteljed azokat, amelyeket az Úr, a te Istened minden néppel közlött, az egész ég alatt. (5 Móz. 4,15-19)

„Ezt mondja az Úr: A pogányok útját el ne tanuljátok… Mert a népek bálványai csupa hiábavalóság, hiszen az erdő fájából vágják azt; ács-mester kezei készítik bárddal. Ezüsttel és arannyal megékesíti azt, szegekkel és pörölyökkel megerősítik, hogy le ne essék. Olyanok, mint az egyenes pálmafa, és nem beszélnek; viszik-hordják őket, mert mozdulni nem tudnak. Ne féljetek tőlük, mert nem tehetnek rosszat; de jót tenni se képesek! Mind egyig balgatagok és bolondok; hiábavalóságokra tanít; fa az. Társisból [leigázás] hozott lapított ezüst és Ofirból (vörös; gazdag, zsíros; a gazdagság földje) való arany; az ácsnak és az ötvös kezének munkája; öltözetük kék és piros bíbor; mesterek munkája valahány” (Jer. 10,2-6.8-9)

A Teremtő dicsérete.

Spurgeon: Isten ígéreteiről


Saját tehetetlenségünk semmit sem változtat Isten ígéretein

Erich Fromm: Az emberi létezésről


A szeretet az egyetlen ésszerű, és kielégítő válasz az emberi létezés problémájáéra.

Carl Eichhorn: Az ember csodálatos volta


Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. (Zsoltár 139, 14)

A zsoltáríró magasztalja Istent, hogy olyan csodálatos teremtményt alkotott, mint az ember. így azután az sem vak véletlen, ha egy ember születik a világra. Isten könyveibe még a nap is bele van írva, amikor formáltattunk (Zsolt 139, 16). Isten szeme minden egyes embert már jóelõre lát és felmér. Milyen vigasztalás ez például házasságon kívül vagy más szomorú körülmények között született embereknek. Hitre jutva hányan nyugtalankodnak közülük, vajon egyáltalán Isten akarata szerint való-e a létük. Lehetnek születési körülmények, melyek Isten akaratával ellentétesek, de az, hogy valaki egyáltalán a világra jött, nem Isten akaratán kívül történt. Hiszen õ nemcsak a csillagokat ismeri nevükrõl, hanem minden egyes ember létét is megszabja. Õ ad lelket neki, így különböztetve meg õt az állatoktól.

Az embert nemcsak sajátos belsõ élete teszi istenképûvé, hanem már tisztán testileg is csodálatos, Istentõl kapott vonásokat hordoz. Egyenes testtartása arra utal, hogy nem csupán lefelé, hanem felfelé is tud tekinteni. Szabad homloka mögött gondolkodási készsége rejlik. Az Ige szerint a homlok gyakran az ember jellemét fejezi ki. Így beszél például parázna homlokról (Jel 3, 3), de olyanról is, amelyre Isten pecsétie kerül. Egyszer majd az õ neve ragyog a homlokokon (Jel 7, 3; 22, 4). Csodálatos isteni ajándék a két kezünk. Tudunk velük mûködni, alkotni, dolgozni, Isten hasonlatosságában: Az ember az egész teremtett világ záróköve. Mint valami gyújtópontba, futnak össze benne Isten hatalmának és teremtõi bölcsességének sugarai.

Az embernek viszont Istentõl kapott tagjait eszközként kell az õ szolgálatára és dicsõségére használnia, egész testét mint áldozatot neki ajánlva. Az ótestamentumi fõpapok homlokán aranytábla volt, ezzel a felirattal: "Az Úrnak szenteltetett!" Ez a mi rendeltetésünk is. De mennyire visszaélünk tagjainkkal, a bûn szolgálatába állítva azokat! Mennyit vétkezünk kezeinkkel, testünkkel, mások testével! Ha Isten mindezért lesújtana ránk, megérdemelnénk.

Micsoda nagy dolog, hogy Jézus nemcsak lelkünket, hanem testünket is megváltotta vére árán. Tehát nemcsak szívünknek és lelkiismeretünknek, hanem testünknek is meg kell szenteltetnie. Istennek az az akarata, hogy testünk is õt dicsérje és magasztalja.

Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből