Mát. 4,1 Akkor Jézus viteték a Szellemtől [elvezette
a Szellem] a pusztába [a sivatagba,
egy magányos, elhagyatott helyre], hogy megkísértessék* az ördögtől**
*Ördög (diabolos): vádló,
rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló, hamis vádló, szanaszét-dobáló; sátán.A megkísértetés okáról így ír Isten Igéje: „Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak
kellett lennie az atyafiakhoz (testvéreihez), hogy könyörülő (és irgalmas) legyen
és hív (vagyis hű) főpap az Isten
előtt való dolgokban (szolgálatában), hogy
engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mert amennyiben szenvedett, ő maga is
megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek” (Zsid. 2,17-18)
Mert az embert már az Édenben megkísértette az ördög, és
sikerült céltévesztésbe vinnie: „A kígyó
pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál (mezei állatnál), melyet az Úr Isten teremtett (és
alkotott) vala, és monda az asszonynak:
Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek? És monda
az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk; De annak a fának
gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek,
azt meg se illessétek (azt meg se érintsétek), hogy meg ne haljatok.
És monda a kígyó az
asszonynak: Bizony nem haltok meg. Hanem tudja az Isten, hogy amely napon
ejéndetek abból (tehát ha esztek belőle), megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek, mint az Isten:
jónak és gonosznak tudói. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy
kedves a szemnek (Más fordítás: Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni
arról a fáról, mert csábítja a szemet), és
kívánatos az a fa a bölcsességért (mert okossá tesz): szakaszt azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének
is, és az is evék. És (ekkor) megnyilatkozának
mindkettőjüknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; ezért fügefalevelet
aggatnak (és fűztek) azért össze, és
körülkötőket (ágyékkötőket) csinálnak
(azaz készítettek) maguknak” (1 Móz. 3,1-7)
Mát. 4,2 És mikor negyven nap és negyven éjjel böjtölt vala, végre [vagyis
végül] megéhezék.
Mát. 4,3 És hozzámenvén a kísértő, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd [és parancsold meg], hogy e kövek
változzanak kenyerekké*
*A sátán Isten szavát kérdőjelezi
meg, hogy elbizonytalanítsa Jézust. Ha valóban Isten Fia vagy, fordítsd a te
isteni erődet a te saját szükségleteid kielégítésére. Pedig Isten így szólt:
„És ímé [az égből szózat hallatszott]
egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm
[akiben kedvem telik; akiben én megengeszteltettem]” (Mát.
3,17)
Mát. 4,4 Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember,
hanem minden Igével kijelentéssel,
Isten élőbeszédével], amely Istennek szájából származik*
*Itt az Úr Jézus arra tanít, hogy az
ördög próbálkozásait – kísértését – csak Isten élő beszédével lehet
visszaverni: „… az ember nemcsak
kenyérrel él, hanem mindazzal él az ember, ami az Úrnak szájából származik” (5 Móz. 8,3)
„Mert az Istennek
beszéde (igéje) élő és ható (élő
energia), és élesebb minden kétélű
fegyvernél (kardnál), és elhat a
szívnek és léleknek (életnek és szellemnek), az ízeknek (és az ízületeknek)
és a velőknek megoszlásáig (szétválásáig), és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait (és szándékait)” (Zsid.
4,12)
Maga az Úr kijelentette, hogy: „Nem olyan-e az én igém, mint a tűz? Azt mondja az Úr, (vagy) mint a sziklazúzó pöröly?” (Jer. 23,29)
Az apostol is arra tanít, hogy győzni csak Isten Igéjével
lehet, ezért: „Öltözzétek föl
(öltsétek magatokra) az Isten minden
fegyver(zet)ét, hogy megállhassatok az ördögnek minden
ravaszságával (és mesterkedéseivel) szemben.
Mert nem vér és (hús)test ellen van
nékünk tusakodásunk (vagyis harcunk), hanem
a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok (az erők és hatalmak) ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen
(és a sötétség világának urai), a
gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak. Annakokáért (és
éppen ezért) vegyétek föl az Istennek
minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket
elvégezvén (és leküzdve) megállhassatok.
Az üdvösség sisakját is fölvegyétek, és a
Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde” (Eféz. 6,11-13.17).
Mát. 4,5 Ekkor vivé Őt az ördög [a
sátán, vádló, rágalmazó, félrevezető, és
ellenség] a szent városba [Jeruzsálembe], és odahelyezi a
templom tetejére [a templom párkányára,és a templom ormára) állította].
Mát. 4,6 És monda néki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva:
Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen [és a tenyerükön] hordoznak [hogy megőrizzenek] téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe*
*A kísértő Isten Igéjét idézi, de
kihagyja az ígéret teljesedésének feltételét: „Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a
te hajlékoddá (és ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak), Nem illet (nem érhet) téged a veszedelem (a baj), és csapás nem közelget (nem is férhet) a sátorodhoz. Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged (és
vigyázzanak rád) minden utadban. Kézen
hordoznak (és kézen fogva vezetnek) téged,
hogy meg ne üssed lábadat a kőbe” (Zsolt.
91,9-12).
Mát. 4,7 Monda néki Jézus: Viszont meg van írva [és megmondatott]:
Ne kísértsd [ne tedd próbára] az
Urat, a te Istenedet*
*Az Úr Jézus is Igével válaszol,
ezzel utalva a próba következményére is: „Meg ne kísértsétek az Urat, a ti Isteneteket, miképpen
megkísértettétek (illetve próbára tettétek) Masszában (jelentése:
próbatétel, teher, súly)” (5 Móz. 6,16)
Itt zúgolódtak Izráel fiai, és Mózes és Áron sem azt tette,
amit kellett: „És nevezé annak a helynek
nevét Masszának és Méribának (jelentése:
elégedetlenség, ellenszegülés), Izráel
fiainak versengéséért (és perlekedése miatt), és mert (így) kísértették
(így tették próbára) az Urat, mondván:
Vajon köztünk van-e az Úr vagy nincsen?” (2
Móz. 17,7)
És a következmény: „Akkor
ezt mondta az ÚR Mózesnek és Áronnak: Mivel nem hittetek bennem, és nem
tartottatok szentnek Izráel fiai előtt, nem vezethetitek be ezt a gyülekezetet
arra a földre, amelyet nekik adok” (4
Móz. 20,12)
Mát. 4,8 Ismét [és végül] vivé Őt az ördög [a vádló, rágalmazó, uszító,
hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló; a Sátán] egy igen [egy rendkívül]
magas hegyre, és megmutatá néki [és
felvonultatta szeme előtt] a világ [a
világegyetem, a teremtett világ]
minden országát [minden királyságát, és birodalmát] és azok
dicsőségét [és gazdagságát]*
*A sátán nem tudta, hogy azt
kísérti, és akarja céltévesztésbe vinni, aki maga a CÉL, és aki így
figyelmezteti az Övéit: „Ne
szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot
szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a (hús)test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az
élet(tel való) kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. És (pedig) a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de
aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17)
„Mert mit használ az embernek, ha az egész
világot megnyeri is, de az ő lelkében (az ő életében) kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért (az
életéért)?” (Mát.
16,26)
Mát. 4,9 És monda néki: Mindezeket [mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét] néked adom [mert nékem adatott, és
annak adom, akinek akarom],
ha leborulva imádsz engem [akkor mindez a tied lesz].
Mát. 4,10 Ekkor [elutasította, és]
monda néki Jézus: Eredj el* sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te
Istenedet imádd, és csak néki szolgálj [Neki
adj Isten(nek járó) tiszteletet] **
**Az Úr Jézus most is, – mint a
kísértő minden próbálkozására – az írott Igével válaszol, példát adva nekünk,
és ez egyben figyelmeztetés is arra, hogy az írott Ige ismerete feltétele
győzelmünknek: „Féljed az Urat, a
te Istenedet, Őnéki szolgálj, és az ő nevére esküdjél” (5 Móz. 6,13)
Mát. 4,11 Ekkor elhagyá [otthagyta] őt
az ördög [(a vádló,
rágalmazó, félrevezető, ellenség, a
sátán]. És ímé angyalok jövének hozzá és szolgálnak vala néki*
*A Márk írása szerinti Evangélium
röviden így számol be a kísértés történetről: „És ott volt [és kin is maradt] a
pusztában [a sivatagban, a sivár, elhagy(at)ott, magányos, pusztaságban]. Negyven napig kísértetve a sátántól [aki megpróbálta
elcsábítani céltévesztésre], és a vadállatokkal [veszélyes, dühös, vadállat; szörnyeteg,
fenevad; bestia, a sátánnal] vala együtt. És az angyalok szolgálnak vala néki” (Márk. 1,13)
Az Úr Jézus megkísértetett, de nem
bukott el, ezért bátorít így az apostol: „Mert
nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan,
aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt (a céltévesztést). Járuljunk
tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet
találjunk, amikor segítségre van szükségünk” (Zsid. 4,15-16)
Jakab apostol pedig gyakorlati útmutatást ad a győzelemhez: „Engedelmeskedjetek azért az Istennek;
(de) álljatok ellene az ördögnek, és
elfut tőletek” (Jak. 4,7)
Mát. 4,12 Mikor pedig meghallotta Jézus, hogy János börtönbe vettetett [hogy kiszolgáltatták, és fogságra vitetett],
visszatért [és visszavonult; félrevonult] Galileába [jelentése: a pogányok körzete]*
*Lukács röviden így számol be erről:
„Mikor pedig Heródes, a negyedes
fejedelem, megfeddetett (vagyis megintetett) őtőle Heródiásért, az ő testvérének, Filepnek feleségéért és mindama
gonoszságokért (és minden gonosz tettéért), amiket Heródes cselekedett, Ez még azzal tetézte mindezeket, hogy
Jánost tömlöcbe vetteté (tömlöcbe csukatta)” (Luk. 3,19-20)
Bemerítő János idézte Isten Igéjét, amely kimondja, hogy: „A te fiútestvéred feleségének szemérmét fel
ne fedd; a te fiútestvérednek szemérme az. Ha pedig elveszi valaki az ő
fiútestvérének feleségét: vérfertőzés az; az ő fiútestvérének szemérmét fedte
fel; magtalanok (vagyis gyermektelenek) legyenek”
(3 Móz. 18,16; 20,21)
Erről így számol be
Máté: „Mert Heródes elfogatta vala
Jánost, és megkötöztetvén (bilincsbe verette), tömlöcbe (azaz börtönbe) vettette
vala Heródiásért (Heródiás kedvéért), az
ő testvérének, Fülöpnek feleségéért. Mert (ugyanis) ezt mondja vala néki János: Nem szabad néked ővele (együtt) élned. (Heródes szerette volna
megöletni) de mikor meg akarta öletni,
félt a sokaságtól, mert mint egy prófétát úgy tartják vala őt. Hanem mikor a
Heródes születése napját ünnepelék, táncolt a Heródiás leánya ő előttük (a
társaság előtt), és megtetszék
Heródesnek; Azért esküvéssel fogadá, hogy amit (és bármit) kér, megadja néki.
A leány pedig, anyja
rábeszélésére (és unszolásának engedve), monda: Add ide nékem egy tálban a Bemerítő János fejét. És
megszomorodék (és elkomorodott) a
király, de esküjéért és a vendégek miatt parancsolá, hogy (teljesítsék
kérését és) adják oda. És elküldvén
(embereit), fejét véteté Jánosnak a
tömlöcben. És előhozzák az ő fejét egy tálban, és adák a leánynak; az pedig
vivé az ő anyjának. És előjövén az ő tanítványai, elvivék a (holt)testet, és eltemették azt; és elmenvén, megjelenték
(és hírül adták ezt) Jézusnak” (Mát. 14,3-12)
Márk is bizonyságot tesz a történtekről, újabb részletekkel
kiegészítve azt: „Mert maga Heródes
fogatta el és (bilincseltette meg és) vettette
vala börtönbe Jánost, Heródiás miatt, Fülöpnek, az ő testvérének felesége
miatt, mivelhogy azt vette vala feleségül.
Mert János (erre) azt mondá
Heródesnek: Nem szabad néked a testvéred feleségével (együtt) élned. Heródiás pedig (ezért
megharagudott rá és) ólálkodik vala utána, és meg akarja vala őt ölni; de nem
tehette.
Mert Heródes fél vala Jánostól, igaz és szent embernek
ismervén őt, (ezért védelmébe vette) és oltalmazá őt; és (bár hallgatva őt, gyakran zavarba jött, de) ráhallgatván, sok dologban követi, és
örömest (és szívesen) hallgatja vala
őt. De egy alkalmatos nap jöttével (amikor végül is eljött a kedvező
alkalom), mikor Heródes a maga születése
ünnepén nagyjainak (és főembereinek), vezéreinek
és Galilea előkelő embereinek lakomát adott.
És ennek a Heródiásnak a leánya beméne és
táncolt, és megtetszék Heródesnek és a vendégeknek, monda a király a leánynak:
Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom néked. És megesküvék néki, hogy: Bármit
kérsz tőlem, megadom néked, még ha országom felét is. Az (a leány) pedig kimenvén, monda az ő anyjának: Mit
kérjek? Ez pedig mondja: A Bemerítő János fejét. És a királyhoz nagy sietve
azonnal bemenvén, kéré őt mondván: Akarom, hogy mindjárt add ide nékem a
Bemerítő János fejét egy tálban.
A király pedig, noha
igen megszomorodék, esküje és a vendégek miatt nem akará őt elutasítani. És
azonnal hóhért küldvén a király, megparancsolá, hogy hozzák el annak
(vagyis Jánosnak) fejét. Ez pedig
elmenvén, fejét vevé annak a börtönben, és előhozá a fejét egy tálban és adá a
leánynak; a leány pedig az anyjának adá azt. A tanítványai pedig, amikor ezt
meghallották vala, eljövének, és elvivék a (holt)testét, és sírba tevék (sírba helyezték)” (Márk. 6,17-29)
Ezután pedig az Úr Jézus folytatta az Evangélium hirdetését:
„Minekutána pedig János tömlöcbe
(vagyis fogságba) vettetett, elméne Jézus
Galileába, prédikálván (és így hirdette) az Isten országának evangéliumát, És mondván: Bétölt az idő, és
elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higgyetek az Evangéliumban” (Márk. 1,14-15)
Mát. 4,13 És odahagyva [és elhagyva]
Názáretet, elméne és lakozék [és letelepedett]
a tengerparti Kapernaumban [jelentése: vigasztalás
faluja, Vigaszfalva], a Zebulon [jelentése: lakás, lakóhely, magasságos] és Nafthali [jelentése: harcok, küzdve, harcolva]
határain [ezek vidékére költözött];
Mát. 4,14 Hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás próféta mondott, így szólván:
Mát. 4,15 Zebulonnak földje és Naftalinak földje, a tenger felé [a tenger menti út], a Jordánon túl [a
túlsó parton], a pogányok [a
nemzetek] Galileája [jelentése: csekély, alacsony,
megvetett, pogányok körzete],
Mát. 4,16 A nép, amely sötétségben* ül vala, láta nagy
világosságot [nagy fényt], és akik a halálnak földében [és országában] és árnyékában ülnek [és laknak] vala, azoknak világosság
támada. [fény virradt rájuk; (Más
fordítás: a sötétségben lakó nép nagy
fényt látott, s a halál országában és árnyékában lakók felett fény ragyogott
fel!)]**
*Sötétség (szkotosz): 1) sötétség,
homályosság; 2) vakság; 3) szédülés; 4) tudatlanság; titokzatosság;
gyűjtőfogalma mindannak, ami démoni.
*És beteljesült az Ézsaiás prófétán keresztül hangzó ígéret: „De nem lesz (nem marad)
mindig sötét(ség) ott, ahol most szorongatás (és elnyomás) van.
Először megalázta Zebulon (A név
jelentése: Ő a megadott menyasszonyi váltságdíj) és Nafthali (jelentése: harcok, küzdve, harcolva) földjét,
de azután megdicsőíti a tenger útját (a tenger felé vivő utat), a Jordán
túlsó partját (a Jordánon túli részt) és a pogányok határát (és a
pogányok területét). A nép, amely sötétségben jár vala, lát nagy
világosságot; akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény (és
világosság) ragyog fel fölöttük! (Ésa.
9,1-2)
Az
Evangélium kijelentése a megjelent világosságról: „Kezdetben [már] vala az Ige és az
Ige vala az Istennél, és Isten vala
az Ige. Ő kezdetben az Istennél vala. Őbenne
vala az (örök)élet, és az (örök)élet vala az emberek
világossága [és fénye]. És
a világosság [a fény] a
sötétségben fénylik [világít;
felragyog; tündöklik], de a sötétség nem fogadta
be azt. [nem fogta fel; nem ismerte meg; fel nem tartóztatta; nem tudta megragadni, hatalmába keríteni, elfoglalni; fogva
tartani. Itt: A sötétség nem tudott erőszakkal úrrá lenni a világosság
fölött]” (Ján. 1,1-2.4-5)
Mert: „Az igazi világosság eljött
volt már a világba (Az Ige volt az igazi világosság), amely megvilágosít
minden (e világra jövő) embert (ő jött el a világba). A világban
volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt” (Ján. 1,9-10)
Dávid
megvallása Istennek:
„Mert nálad van az (örök)életnek forrása; a te világosságod (a Te fényed) által látunk világosságot” (Zsolt. 36,10)
„Mert te gyújtod meg az én
szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet (Más fordítás: Mert te gyújtasz
nekem mécsest Uram, fénysugarat ad nekem Istenem a sötétségben)” (Zsolt. 18,29)
Mert: „Az
igazakra (becsületesekre) világosság
fénylik (és ragyog) a
sötétben (is): attól aki irgalmas, kegyelmes és igaz” (Zsolt. 112,4)
És: „Világosság támad fel
(és fényözön árad) az igazra, és az egyenes (a tiszta) szívűekre
öröm” (Zsolt. 97.11
Mát. 4,17 Ettől fogva kezde Jézus prédikálni [hirdetni],
és ezt mondani: Térjetek meg [térjetek új
felismerésre; változtassátok meg gondolkozás(mód)otokat], mert
elközelgetett a mennyeknek országa. [a mennyek
királysága, az Egek Istenének királyi
uralma]*
*A pusztai kísértés után: „Jézus pedig megtére a Szellemnek erejével
Galileába: és híre méne néki az egész környéken. És ő tanít azoknak
zsinagógáiban, dicsőíttetvén mindenektől” (Luk.
4,14-15)
És folytatja a Bemerítő János által hirdetett üzenetet, aki:
„… ezt mondja [és így prédikált; ezt
hirdette] vala: Térjetek meg
[térjetek új felismerésre, változtassátok meg gondolkozásmódotokat; térjetek,
forduljatok vissza Isten felé] mert
elközelített a mennyeknek országa [királysága, uralma]” (Mát. 3,2)
A tanítványoknak is ezt parancsolja az Úr Jézus: „Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván (és hirdessétek): Elközelített a mennyeknek országa.
Betegeket gyógyítsatok, poklosokat (leprásokat) tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen
vettétek (Ingyen kaptátok), ingyen
adjátok” (Mát. 10,7-8)
Mát. 4,18 Mikor pedig a galileai tenger mellett [a galileai tó partján] jár [és járt-kelt] vala Jézus,
láta két testvért, Simont, akit Péternek neveznek, és Andrást az ő testvérét,
amint a tengerbe (kör)hálót vetnek [körhálót dobtak] vala; mert halászok valának.
Mát. 4,19 És monda nékik: [gyertek] Kövessetek engem [jöjjetek
utánam], és azt művelem, hogy embereket halásszatok. [és emberek halászává teszlek
benneteket]
Mát. 4,20 Azok pedig azonnal [azon nyomban;
tüstént] otthagyván a hálókat, követék őt. [és csatlakoztak hozzá].
Mát. 4,21 És onnan tovább menve [és útját
folytatva], láta [vagyis megpillantott; és észrevett]
más két testvért, Jakabot a Zebedeus fiát, és Jánost amannak testvérét,
amint a hajóban [a bárkában]
atyjukkal Zebedeussal a hálóikat kötözgetik [javították; rendezték; foltozták; szedték rendbe] vala; és hívá
őket.
Mát. 4,22 Azok pedig azonnal [rögtön;
mindjárt; tüstént] otthagyván a hajót [a
bárkát] és atyjukat, követék őt. [és
a nyomába szegődtek; és csatlakoztak Hozzá]*
*A János írása szerinti Evangélium
bemutatja az előzményeket: a leendő tanítványok először hallottak Jézusról: „Másnap ismét ott állt János két tanítványával együtt, és rátekintve
Jézusra, aki arra járt, így szólt: „íme, az Isten Báránya!” Meghallotta a két
tanítvány, hogy ő ezt mondta, és követték Jézust. Jézus megfordult, és amikor
meglátta, hogy követik őt, megszólította őket: „Mit kerestek?” Ők pedig ezt
válaszolták: „Rabbi - ami azt jelenti: Mester -, hol van a lakásod?” Ő így
szólt: „Jöjjetek, és meglátjátok.” Elmentek tehát, meglátták, hol lakik, és
nála maradtak azon a napon; körülbelül délután négy óra volt ekkor. A kettő
közül, akik ezt hallották Jánostól és követték őt, András, Simon Péter testvére
volt az egyik. Ő mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, ezt mondta neki:
„Megtaláltuk a Messiást” - (ami azt jelenti: Felkent). Odavitte Jézushoz, aki
rátekintve így szólt: „Te Simon vagy, Jóna fia: téged Kéfásnak fognak hívni” -
(ami azt jelenti: Kőszikla)” (Jn.
1,35-42)
A Lukács írása szerinti Evangélium további részleteket közöl
a tanítványok elhívásáról: „És lőn, hogy
mikor a sokaság hozzá tódult, hogy hallgassa az Isten beszédét, ő a Genezáret
tavánál áll vala; És láta két hajót állani a vízen: a halászok pedig, miután
azokból kiszállottak, mossák vala az ő hálóikat. És ő bemenvén az egyik hajóba,
amely a Simoné vala, kéré őt, hogy vigye egy kissé beljebb a földtől: és mikor
leült, a hajóból tanítá a sokaságot.
Mikor pedig megszűnt beszélni, monda Simonnak:
Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra. És felelvén Simon, monda
néki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, még sem fogtunk semmit:
mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót. És ezt megtévén, halaknak
nagy sokaságát kerítik be; szakadoz vala pedig az ő hálójuk. Intenek azért
társaiknak, akik a másik hajóban valának, hogy jöjjenek és segítsenek nékik. És
eljövén, megtölték mind a két hajót, annyira, hogy csaknem elsüllyednek.
Látván pedig ezt Simon Péter, Jézusnak lábai
elé esék, mondván: Eredj el én tőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram! Mert
félelem fogta körül őt és mindazokat, akik Ővele valának, a halfogás miatt,
amelyet fogtak; Hasonlóképen Jakabot és Jánost is, a Zebedeus fiait, akik
Simonnak társai valának. És monda Simonnak Jézus: Ne félj; mostantól fogva
emberhalász leszel. És a hajókat a szárazra vonván, elhagyták mindenüket és
követék őt” (Luk. 5,1-11)
Márk rövid híradása így hangzik: „Mikor pedig Galilea tengere mellett [Galileai-tó partján] járt, látá Simont és Andrást, annak
testvérét, amint a tengerbe [a vízbe] (kör)hálót vetének [azaz kerítőhálót dobtak]; mert halászok valának. És monda nékik [és így szólította meg őket] Jézus: [gyertek] Kövessetek engem, és én azt művelem [azt cselekszem], hogy
embereket halásszatok [és emberhalászokká teszlek benneteket]. És azonnal [rögtön; tüstént] elhagyván az ő (kerítő)hálóikat, követék őt [és csatlakoztak
hozzá]” (Márk. 1,16-18)
A próféciák beteljesülése ezzel elkezdődött: „Ímé én sok halász után küldök (sok
halászt hívatok), ezt mondja az Úr, hogy
halászszák ki őket; az után pedig elküldök sok vadász után, hogy vadászszák ki
őket minden hegyből, minden halomból és a sziklák hasadékaiból is. Oh, Uram, én
erősségem (erőm), én bástyám (mentsváram)
és én menedékem a nyomorúság idején!
Hozzád jőnek majd a nemzetek a föld határairól (legszéléről is), és ezt mondják: Bizony hamis isteneket
bírtak a mi atyáink és hiábavalókat, mert nincs köztük segíteni tudó (egyik
sem ér semmit)” (Jer. 16,16.19)
Ezékiel már prófétált az „emberhalászok”- ról. Az Úr
megmutatta Ezékielnek az Új templomot: „Azután
visszavitt engem a templom bejáratához. Ott víz fakadt a templom küszöbe alól
kelet felől, mert a templom keletre néz. A víz a templom déli oldala mellől, az
oltártól délre folyt tovább.
És mondá nékem: Ez a víz a keleti tájékra foly
ki, és a lapácra megyen alá, és a tengerbe megyen be, a tengerbe szakad, és
meggyógyul a víz. És lészen, hogy minden élő állat, amely nyüzsög, valahova e
folyam bemegyen, élni fog; és a halaknak nagy bőségük lészen, mert ez a víz
bement oda, és azok meggyógyulnak, és él minden, valahova e folyó bement. És
lészen, hogy halászok állanak rajta Éngeditől (vadkecskék forrása /pogányok/) Énegláimig (a két borjú forrása /Izráel/): varsák kivető helye
lészen; nemük szerint lesznek benne a halak, mint a nagy tenger halai, nagy
bőséggel” (Ez. 47,1.8-10)
Mát. 4,23 És bejárá Jézus az egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban, és
hirdetve az Isten [a mennyek]
országának evangéliumát [a királyság örömhírét], és gyógyítva [orvosolt]
a nép között minden betegséget* és minden erőtlenséget** [és fogyatékosságot; bajt; gyengeséget]
*Betegség (noszosz):
- betegség, kór, fogyatékosság, rosszullét, krónikus jellegű fizikai
rendellenesség az emberi szervezetben. Ártalom, baj, csapás, panasz; gyötrő,
kínos betegségek.
*Erőtlenség (malakia): - erőtlenség, nagyfokú
gyengeség, bágyadtság; szó szerint: lágyság; puhaság csüggedés, kedvetlenség,
bátortalanság, ernyedtség.
Mát. 4,24 És elterjede az ő híre egész Siriában: és hozzávivék mindazokat, akik
rosszul [szerencsétlenül, nyomorúságosan] valának [minden szenvedőt]. A különféle
betegségekben [súlyos nyavalyákban]
és kínokban [gyötrelmekben]
sínylődőket [akiket különféle betegségek
és bajok gyötörtek; a fájdalmas bajokban szenvedőket], ördöngösöket [ördögtől
(démonoktól) megszállottakat;
démonizáltakat, epilepsziásokat], holdkórosokat és gutaütötteket [bénákat; és inaszakadtakat]; és
meggyógyítja vala őket.
Mát. 4,25 És nagy sokaság [nagy sereg, egy egész tömeg] követé őt [és szegődött nyomába; csatlakozott hozzá;
és csapatostul kísérték] Galileából
és a Tízvárosból [Dekapoliszból] és
Jeruzsálemből és Júdeából és a Jordánon túlról [való tartományokból]*
*Mert az
Úr Jézus nem csak szavakkal hirdette Isten országát, hanem bemutatta, hogy ez
mit jelent az emberek életében: „És
körüljárja (bejárta) vala Jézus a
városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az
Isten (a mennyek) országának
evangéliumát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erőtlenséget a
nép között” (Mát. 9,35)
„És nagy sokaság megy vala hozzá, vivén magukkal sántákat
(bénákat), vakokat, némákat, csonkákat
(nyomorékokat) és sok egyebeket (és
sok más beteget), és odahelyezték
(oda tették) őket a Jézus lábai elé; és
(Ő) meggyógyítá őket” (Mát. 15,30)
Az emberek pedig – hallva és látva
a csodákat – özönlöttek Hozzá: „Az est
beálltával pedig vivének hozzá sok ördöngőst (megszállottat), és egy szóval kiűzé a tisztátalan
szellemeket, és meggyógyít vala minden beteget; Hogy beteljesedjék, amit
Ézsaiás próféta mondott, így szólván: Ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő
hordozta a mi betegségünket” (Mát.
8,16-17)
„És kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot, és megszáná őket, és azoknak
betegeit meggyógyítá” (Mát. 14,14)
Így prófétált erről Ézsaiás: „Utált és (megvetett volt), az emberektől elhagyott volt, fájdalmak
férfia és betegség ismerője! Mint aki elől orcánkat elrejtjük (és
eltakartuk arcunkat előle), utált
(megvetett) volt; és nem gondoltunk (nem
törődtünk) vele. Pedig (a mi) betegséginket ő viselte, és (a mi) fájdalmainkat (és gyötrelmeinket) hordozá (cipelte), és mi azt hittük (azt gondoltuk), hogy ostoroztatik, verettetik (hogy Isten csapása sújtotta) és kínoztatik Istentől! És ő
megsebesíttetett bűneinkért (és törvénytelenségünk, törvényszegéseink miatt
kapott sebeket), megrontatott (és
összetörték) a mi vétkeinkért (a mi
céltévesztésünkért), békességünknek
büntetése rajta van (és Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen), és az ő sebeivel (az ő sebei árán) gyógyulánk meg (és tett éppé).
Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk (és
mindenki a maga útját járta); de az Úr
mindnyájunk vétkét (céltévesztését) ő
reá veté (őt sújtotta mindnyájunk bűnéért azaz: céltévesztéséért). Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját
nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre (vágóhídra) vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt
nyírók előtt (és mely némán tűri, hogy nyírják); és száját nem nyitotta meg!” (Ésa. 53,3-8)
Az Úr Jézus a tanítványainak azt
is kijelenti, hogy ez az evangélium lesz a jele annak, hogy befejeződött ez a
világkorszak: „És az Isten országának ez
az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és
akkor jő el a vég (Mát. 24,14)
Márk írása szerinti Evangélium
bizonyságtétele így hangzik: „És
(Jézus) prédikál vala [hirdette az
igét] azoknak zsinagógáiban, egész
Galileában, és ördögöket [démonokat] űz
[kihaj(í)t; kidob] vala” (Márk.
1,39)
„És megmondá tanítványainak, hogy egy kis hajót tartsanak néki készen,
a sokaság miatt, hogy ne szorongassák őt (ne tolongjanak körülötte). Mert sokakat (sok embert) meggyógyított, úgy hogy akiknek valami bajuk
volt, reá rohanának, hogy illethessék (hogy megérinthessék) őt. A tisztátalan szellemek is, mikor
meglátták vala őt, leborulának előtte, és (így) kiáltanak, mondván: Te vagy az Istennek a Fia. Ő pedig erősen fenyegeti
vala őket (és Ő ezt erélyesen megtiltotta nekik), hogy őt ki ne jelentsék (és nehogy felfedjék kilétét)” (Márk. 3,9-12)
„És
(némelyek) azt az egész környéket
befutván, kezdék a betegeket a nyoszolyákon ide-oda hordozni, amerre hallják
vala, hogy ő ott van (ahol hallomásuk szerint éppen tartózkodott). És ahová bemegy vala a falvakba vagy
városokba, vagy majorokba (vagy településekre), a betegeket letevék a piacokon (a tereken), és kérik vala őt, hogy legalább a ruhája szegélyét illethessék (és
érinthessék). És valahányan csak illeték (és
akik csak megérintették meg is), gyógyulnak”
(Márk. 6,55-56)
„Jézus pedig elméne (elvonult) tanítványaival
a tenger mellé; és nagy sokaság követé őt Galileából és Júdeából, És
Jeruzsálemből és Idumeából és a Jordánon túlról; és a Tirus és a Sidon
környékiek is, amikor hallották, hogy miket mivel vala (milyen nagy
dolgokat visz véghez), nagy sokasággal
jövének ő hozzá” (Márk. 3,7-8)
Kivéve azokat, akik „ismerik” az
Írásokat: „Az írástudók pedig, akik
Jeruzsálemből jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebub van vele (illetve
benne), és: Az ördögök fejedelme által
(az ő segítségével) űzi ki az ördögöket” (Márk. 3,22)
Lukács is erről az Evangéliumról
tesz bizonyságot: „Sokakból (sok
emberből) pedig ördögök is mentek ki,
kiáltozván és mondván: Te vagy ama Krisztus, az Isten Fia! De ő megdorgálván
(rájuk parancsolt), nem engedi őket
szólani (és beszélni), mivelhogy
tudták, hogy ő a Krisztus” (Luk. 4,41)
„És alámenvén ővelük (vagyis
a tanítványaival), megálla a síkságon
(egy sík helyen), és (vele együtt) az ő tanítványainak serege (nagy
sokasága) és a népnek nagy sokasága
(nagy néptömeg) egész Júdeából és
Jeruzsálemből és Tírusnak és Sídonnak tengermelléki határából, akik jöttek,
hogy hallgassák őt és meggyógyíttassanak betegségeikből. És akik tisztátalan
szellemektől gyötrettek, meggyógyulnak. És az egész sokaság igyekezik vala őt
illetni (és megérinteni): mert erő
származék (erő áradt ki) belőle, és
mindeneket meggyógyíta” (Luk. 6,17-19)
Erről
tesz bizonyságot az apostol is: „A
názáreti Jézust felkente az Isten Szent Szellemmel és hatalommal, és ő
szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában
vergődtek, mert az Isten volt vele” (Csel.
10,38)
És az Úr
Jézus beteljesítette Ézsaiás próféciáját a Messiás (a Felkent) küldetéséről: „Az Úr Isten Szelleme van én rajtam azért,
mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak. Elküldött, hogy
bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a
megkötözötteknek megoldást (és szabadon bocsátást). Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét, és Istenünk bosszúállása
napját; megvigasztaljak minden gyászolót. Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak
nékik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek
palástját a csüggedt szellem helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr
plántáinak, az Ő dicsőségére!”(Ésa. 61,1-3)