„Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét” (Ef. 6,11)
2012. szeptember 18.
Ravasz László: Az Ige
Isten Igéje az a sínpár,
melyen életednek haladni kell - naponként engedelmeskednetek kell az Igének – a
vonat csak két sínen mehet, különben baj lesz. (Stewart)
Cseri Kálmán: Fiú tisztelet
Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok rá... (Lk
15,22)
A harmadik, amivel Jézus folytatja a mennyei Atya arcképének
megrajzolását, az, ahogyan a példázatbeli apa mozgósítja a házat. Egészen eddig
hallgatott, most azonban mindent megtesz, hogy visszatért fiát megvédje a
szégyentől. A hosszú fehér ruha tiszteletet parancsolt, a gyűrű és a saru a
fiúság jele volt, s a jogi formula rehabilitálta a tékozlót: ez az én fiam. Nem
csavargó, nem gazember, még csak nem is béres, hanem a fiam. Így nézzetek rá,
így beszéljetek vele és róla! Ennek a gyereknek nincs múltja, tiszta lappal
indul, csak jövője van.
Isten irántunk való szeretetében mérhetetlenül sok
gyengédség van, s Ugyanakkor az ő visszafogadó kegyelme radikális,
megfellebbezhetetlen. Jó lenne, ha mi is ezt a radikális bocsánatot kérnénk el
tőle nagy alázattal, és így tudnánk megbocsátani egymásnak is.
Elkezdődik az örömlakoma, és akkor ér haza az idősebb
testvér. Őt felháborítja ez az egész, amit az apja művel. Ő, a jó fiú, csak
öccse viselt dolgait látja, és elképzelhetetlennek tartja, hogy ezt meg lehet
bocsátani, és azok után újat lehet kezdenie otthon. Durván rátámad az apjára.
Az apa azonban őt is ugyanazzal a szeretettel veszi körül,
mint másik fiát. Annak elébe futott, ennek utánamegy, és hívja a közös örömbe.
„Örülnöd kellene, hogy a testvéred megjött." Ő azonban nem tud örülni.
Isten szereti a bűnbánattal megtérőt is, és az önelégülten
duzzogót is. Egyiket a messzeségből vonzotta szeretete, másikat a közelből
hívja magához, mert mindkettőnek őrá van szüksége.
Ismerjük mi már ezt az Istent? A valódi, az élő Istent, akit
Jézus Krisztus jelentett ki nekünk és élt elénk. „Aki engem lát, látja az
Atyát." (Jn 14,9)
Érdemes szomorkodni?
"...szomorúságotok
örömre változik" (Jn 16,20).
A
tanítványok rendkívüli szomorúságának az oka az Úr halála volt. Ez a szomorúság
örömre fordult, amikor Jézus Krisztus halottaiból feltámadt és megjelent
közöttük. Ugyanígy kell, hogy örömre változzék ma is a hívők minden
szomorúsága, még a legkeservesebbek is, amelyek pedig úgy látszanak, mintha
mindörökké a keserűség forrásává kellene lenniük az életünkben.
Minél
nagyobb valahol a szomorúság, annál több lehet ott az öröm. Ha egy halom
fájdalmam van, az Úr hatalma egy nagy hegynyi örömre fordítja azt. Minél
keservesebb a baj, annál édesebb az Úr vigasztalása: ha az inga magasra lendül
jobbra, ugyanolyan magasra fog kilendülni balra is. A fájdalmakat a velük
kapcsolatban megtapasztalt örömök teszik emlékezetessé, és ha szembeállítjuk
egyiket a másikkal, az öröm gyémántjai kiragyognak a fekete háttérből.
Jöjj,
én lelkem, örvendezzél. Még egy kis idő, és olyan boldog leszek, amilyen komor
most vagyok. Az Úr Jézus azt ígéri. hogy a mennyei "gyógyszer" örömre
fogja változtatni szomorúságomat. Nem tudom, hogyan lesz ez lehetséges, de
hiszek benne, és már előre énekelek boldog reménységben. A szellem szomorúsága
nem tart sokáig. Nemsokára ott leszek az örvendezők között, velük együtt
dicsérem az Urat szüntelen, és irgalmáról énekelek, mert megszabadított a nagy
megpróbáltatásokból.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Ige: A törvény hatása
"Én pedig éltem egykor a törvény nélkül. De a törvény
jöttével megelevenedett a bűn és én meghaltam" (Róm 7,9-10).
Itt lakik az Úr Jézus?
.jpg)
Egy öreg, kedves kis
parasztház állt valahol, nem messze az országúttól. Egy szép napon egy fáradt,
poros vándor ment arra. Megállt és törölgette izzadt homlokát. Gondolt egyet és
bekopogtatott a házba. A gazda felesége nyitott ajtót. Azt hitte, hogy egy szomszéd
kopogtat. Meglepődött, amikor az idegent meglátta.
- „Mondja, kérem, itt lakik az Úr Jézus?” – kérdezte.
Az asszony majd kővé vált a csodálkozástól. Nem tudott
felelni. Az idegen másodszor is megkérdezte:
- „Tessék mondani, itt lakik az Úr Jézus?”
Az asszony most annyira zavarba jött, hogy becsapta az ajtót
az idegen orra előtt.
Az ember a fejét csóválta, megfordult, és továbbment.
Az asszony a csűrbe futott, ahol a férje dolgozott.
Izgatottan kezdte mondani, hogy mi történt. A férje mérges lett, és
elvörösödött. Nem talált szavakat a meglepetéstől. Végül is megkérdezte:
- „Nem mondtad neki, hogy mi jó egyháztagok vagyunk?”
- „Nem, nem mondtam neki – felelte az asszony,- de nem is
ezt kérdezte.”
- „Miért nem mondtad meg neki, hogy én presbiter vagyok, és
te meg tagja vagy a női bibliakörnek?”
-„ Tudod, az idegen nem ezt kérdezte, hanem hogy itt lakik-e
a házunkban az Úr Jézus?- és erre nem tudtam mit felelni.”
A furcsa idegen kérdése nem hagyott nyugtot neki. Egész nap
bármerre fordultak, egyre a fülükbe csengett:
- „Tessék mondani, itt lakik az Úr Jézus?”
Este a munkanap végén, amikor a vacsoránál ültek, még erről
beszélgettek. Lefeküdtek, de aludni nem tudtak. Egyre foglalkoztatta őket a
kérdés. Tanakodtak, hogy mire gondolt az idegen. Az éjszaka csendjében aztán
felismerték, hogy mindaz, amit előhoztak, üres kifogás, és az életük nincs
rendben, és az Úr Jézus nem is lakhat ilyen rendetlen, képmutató, álszenteskedő
családnál. Meglátták bűneiket, mulasztásaikat. Még azon az éjjelen sírva,
térdeiken keresték Isten bocsánatát, és szívükbe fogadták az Urat.
Most már örömmel felelhették volna az idegennek: igen,
kegyelemből, mert Isten a szeretet, itt lakik az Úr Jézus a szívünkben és a
házunkban.
Te mit felelhetsz a kérdésre?
Isten Szentlelke téged kérdez most, téged akar
nyugtalanítani, és nálad is el akarja érni, hogy a szívedet és otthonodat
megnyissad neki, aki annyira szeret téged.
/Ungár Aladár – Új Élet/
A templomban járás
A templomba járás nem tesz jobban kereszténnyé, mint a
garázsba járás autóvá.
Laurence J. Peter
Koncentrálj az örök értékű dolgokra
„Ne a földön
gyűjtsetek magatoknak kincseket! Itt a moly és a rozsda mindent elpusztít, vagy
- ami még rosszabb - betörnek a tolvajok és ellopják azokat! Inkább a mennyben gyűjtsetek magatoknak
kincseket, mert ott sem moly, sem rozsda nem pusztít, és tolvajok sem törnek
be, hogy ellopják azokat! Nyilvánvaló,
nem? Mert ahol a kincsed van, ott van a szíved is.” (Máté 6:19-21, egyszerű
fordítás)
Az elégedettség igazi titka az, hogy azokra a dolgokra
összpontosítsunk, amelyeknek örök értékük van. Lehet, hogy ez ismerős tanítás a
számodra, de Jézus azt mondta, hogy a mennyben kellene kincseket gyűjtenünk,
nem a földön, "ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok
kiássák és ellopják" (Máté 6:19-21).
Gondolkozz el életeddel kapcsolatban a következőn:
Melyek azok a dolgok, amelyek örökké tartanak?
Melyek azok, amelyek addig tartanak, amíg itt élsz a földön?
Melyek azok, amelyek csak néhány évre, néhány hónapra vagy
néhány napra szólnak?
Az örök értékek szempontjából melyek az életedben a
legfontosabb dolgok? Mibe - és kibe - kellene időd és energiád legjavát
fektetned?
Ha úgy szervezed át
az életed, hogy az örök értékű
dolgokat tartod szem előtt, észre fogod venni, hogy egyre elégedettebb leszel,
ahogy Isten terve és céljai szerint élsz.
(Daily Hope by Rick Warren, 2011. 10. 05)
Joel Osteen tanítása: Hogy megfoganjanak az Istentől való jó dolgok?
Ma arról szeretnék szólni, hogy azoknak a jó dolgoknak, amiket Isten tartogat a számunkra, meg kell foganniuk. Nem lehet úgy életet adni valaminek, hogy ne foganna meg előtte. Én hiszem, hogy Isten mindig azon munkálkodik, hogy új magokat ültessen el a szívünkbe. A remény, a növekedés, a változás magjait. De ha a szívünk állapo
ta nem megfelelő, annak ellenére, hogy ott van a mag, nem fog megfoganni. A foganás alatt azt értem, hogy helyet kell készíteni a dolgok számára a gondolkodásunkban. Hinned kell, hogy feljebb tudsz emelkedni. Hinni, hogy beteljesednek az álmaid. Hinni a házasságod helyreállításában, hinni, hogy hosszú és egészséges életed lesz. A magnak gyökeret kell eresztenie. A foganás a legelső lépés. Semmi sem mutatkozik meg kívül, amíg meg nem fogan belül. ’Állapotosnak’ kellene lennünk az álmainkkal. ’Állapotosnak’ kellene lennünk Isten javaival.
Manapság sokan megakadnak egy bizonyos ponton. Azt hiszik, hogy már elérték a korlátaikat, és nem hiszik, hogy valami jó következhet rájuk, nem számítanak arra, hogy bármi is megváltozna. Aztán csodálkoznak, hogy nem javulnak a dolgok. Mert korlátozva vannak a gondolkodásukban. Nem adhatsz úgy életet egy gyermeknek, hogy előbb meg ne foganna. Helyet kell készítened az elmédben rá. A hit szemein keresztül kell nézned, és meglátnod, ahogy valóságba jön. Jézus a Máté 9,17-ben azt mondta, hogy nem tehetünk új bort régi, ó tömlőbe. Akkoriban a tömlőt bőrből készítették, és ahogy a bőr megöregedett, kemény lett és merev, elvesztette a rugalmasságát. Ezért, ha az új bort beletették volna, szétrepedt volna, és persze elveszett volna a bor. Amit Jézus ezzel a példabeszéddel mondott: Nem lehet új életed régi gondolkodással. És nagyon gyakori, hogy az elöregedett tömlőhöz hasonlóan megrekedünk az útjainkon, megmerevedik a viselkedésünk, megmakacsoljuk magunkat a gondolkodásunkban. Isten pedig igyekszik kitölteni az új bort. Új kezdetet akar nekünk adni, hogy felemeljen, előbbre vigyen minket. Az igazi kérdés: Hajlandóak vagyunk-e megszabadulni a régi tömlőnktől? Hajlandóak vagyunk-e kitágítani a látásunkat? Nem tudsz úgy keresztülmenni az életen, hogy azt gondolod, elérted már a határaidat, az elméd negatív állapotban van, és közben Isten áldásait várod. „Ó Joel, a házasságom soha nem lesz jobb.” „Soha sem szabadulok meg az adósságomtól.” „Soha nem jutok előbbre.” Nem! Isten annyi mindent tartogat a számunkra! Magasabb szintre akar emelni téged, de neked meg kell tenned a magad részét, és hagynod kell, hogy a mag megeredjen.
Az első lépés ahhoz, hogy megváltozzon az életed, hogy megváltoztatod a gondolkodásodat. Nem nézhetsz többé arra, mit nem tudsz megtenni, el kell kezdened arra szegezni a tekintetedet, amit meg tudsz tenni. Te és Isten együtt többségben vagytok. Ha Isten melletted van, ki mer akár csak ellened szólni? Ha valaha is fel akarsz emelkedni és az akarsz lenni, akinek Isten teremtett téged, akkor meg kell szabadulnod a korlátolt gondolkodástól, és el kell kezdened az „igen, lehetséges” alapján gondolkodni. Ki kell terjesztened a látásodat! Hinned kell, hogy azzá tudsz válni, akinek Isten megteremtett téged. Cselekedj úgy, mint aki az! Beszélj a szerint, mint aki az! Hadd verjen gyökeret az a mag! Elmondom nektek, hogy nem tudtunk volna beköltözni ebbe az új gyülekezeti házba, ha nem ezt tettük volna. Ki kellett terjesztenünk a látásunkat. Gondolkodhattunk volna így: „Á, ez túl sok pénzbe kerül! Túl sok az akadály. Ez túl nagy. Soha nem fog megtörténni!” Nem! Egyszerűen azt mondtuk: „Urunk! Ne a mi akaratunk legyen meg, hanem a Tiéd! Mi készen állunk. Hisszük, hogy Te megadod erre a lehetőséget. Hisszük, hogy megharcolod értünk a harcot. Tudjuk, hogy nincs ember, aki Ellened állhatna.” A bensőnkben a győzelemről alkottunk képet magunknak. A mag elkezdett növekedni, és ma látjuk, mindez valósággá vált. Arra buzdítalak téged is, hogy legyen a saját életedre vonatkozóan nagy látásod! Ne beszéld ki magadat azokból az új dolgokból, amiket Isten próbál előhozni! Ő fel akar emelni téged. Helyre akarja állítani, amit az ellenség ellopott. Miért nem engeded, hogy a reménynek ez az új magja ma gyökeret eresszen? Miért nem mered elhinni, hogy Isten képes és hajlandó ezt valóságba hozni?
Emlékezz: amikor Isten azt mondta Ábrahámnak, hogy a feleségének, Sárának gyermeke lesz, már mindketten idősek voltak, közel a nyolcvanhoz. Amikor Sára meghallotta, először csak nevetett és nevetett: „Ábrahám, miről beszélsz? Nekünk soha nem lesz gyermekünk, idős asszony vagyok!” Látod, a szívének állapota nem volt megfelelő. Isten próbálta elültetni azt az új magot, de Sára gondolkodása megakadályozta. Először a szívében kellett megfogannia, mielőtt meg tudott volna foganni a fizikai testében. És teltek az évek, a gyermek nem jött. Végül úgy húsz évvel később életet adott a fiuknak, Izsáknak. Hiszem, hogy az egyik fő oka annak, hogy ez ilyen sokáig tartott, hogy Sára nem volt hajlandó megszabadulni a régi tömlőjétől. Nem tudott a szívében megfoganni.
Ma sokan valami újat keresnek az életben, egy új kezdetet, egy új korszakot. Az egyetlen módja annak, hogy ezt elérjétek, ha megszabadultok a régi gondolkodásmódotoktól, ami visszatart titeket. „Joel, én soha sem fogok másképp élni, mindig ilyen voltam.” „A házasságom soha nem lesz jobb. Mindig voltak problémáink.” „Soha nem fogok kikerülni az adósságból.” „Soha nem fog megváltozni a gyermekem.” Meg kell szabadulnod a legyőzöttségnek ettől a mentalitásától! A mi hozzáállásunk ez kellene legyen: „Mindent meg tudok tenni, mindenre van erőm Krisztusban! Isten megy előttem és utat készít nekem. Tudom, hogy bármihez nyúlok, gyarapodni fog és sikeres lesz!” „Joel, te nem ismered a családomat. Mindig is negatívak voltak, mindig alul maradtunk és bátortalanok voltunk.” Nem! Te egy új példát mutathatsz. Nem korlátoz téged a környezeted, nem korlátoz a múltad. Ami korlátot szab neked, az a saját gondolkodásod. Meg kell szabadulnod ettől az ó tömlőtől, új elképzelésed kell legyen magadról, és ahogy felfelé haladsz, betöltetnek az álmaid. Látnod kellene magadat, amint új mértéket állítasz fel a családod számára, hogy a szerint éljen.
Az édesapám pontosan ezt tette. Apa nagyon szegény családban nőtt fel, gyapotföldjük volt és mindent elvesztettek a nagy válság idején. Apa úgy járt középiskolába, hogy lyukas volt a nadrágja és a cipője. Nem úgy nézett ki, mint aki előtt fényes jövő áll. És könnyen megrekedhetett volna ebben az állapotban. De nem, tizenhét évesen az Úrnak adta az életét, és Isten új magot ültetett a szívébe. Isten egy álmot adott neki arról, hogy egy nap egy több ezer emberből álló gyülekezetet fog pásztorolni. Akkoriban nem lehetett ilyesmiről hallani. Hatvan-hetven évvel ezelőtt nem voltak olyan nagy gyülekezetek, mint manapság. Természetes ésszel ez lehetetlennek tűnt. Nem volt semmiféle végzettsége, hogy így tudjon beszélni, nem járt szemináriumra, nem volt pénze. De nem engedte, hogy ezek megállítsák. Megfogant benne ez a mag. A bensőjében megvolt ez a látása. Apa elkezdte látni, ahogy kiemelkedik abból a környezetből. Kezdte látni magát, amint nagy dolgokat végez az Úrnak, a világon mindenhol megérinti az embereket. Ismeritek a történetét, valóban meg is tette, betöltötte az elhívását. És mindannyian megtehetitek. Nem számít, hol vagy, nem számít, mik jönnek ellened, fel tudsz emelkedni. Ki tudsz törni a múlt korlátai közül. A mag a földbe került. Nem tudom, talán érzed, hogy Isten szól hozzád, talán érzed, hogy hit ébred a szívedben. De meg kell értened: nem elég az, hogy ott van a mag. Ez egy kétirányú utcához hasonlít. Meg is kell fogannia bennünk. A mag benned lehet egész életedben, de amíg nem kezded el hinni és cselekedni, semmi hasznod nem lesz belőle. Isten az Ésaiás 43,19-ben azt mondta: „Ímé, újat cselekszem, most készül, avagy nem tudjátok-e?” Vedd észre: Isten mindig új dolgokat próbál véghezvinni az életünkben. Mindig a növekedésünkön dolgozik. Hogy jobbá váljon a házasságunk, hogy nagyobb hatással tudjunk lenni másokra. Nem érdekes, hogy Isten felteszi a kérdést: El tudod fogadni? Más szavakkal azt kérdezte Isten: „Készítesz helyet számára a gondolkodásodban?” Hiszel egy jobb házasságban? Hiszel abban, hogy előrejutsz a pályádon? Vagy megragadsz a mostani szinteden, mint olyan sokan mások, akik azt hiszik, hogy már elérték a határaikat. Miért nem terjeszted ki a látásodat? Meg kell tanulnod, hogy megfoganjanak benned annak az újnak a magjai, amit Isten próbál elvégezni az életedben.
Emlékszem, évekkel ezelőtt még egy régi házban laktunk Victoriával, ami a negyvenes években épült, és gondok voltak az alapjaival. A padló helyenként megvetemedett, meghajolt, igazán rossz állapotban volt. Viszont nagyon szerettük a környéket. Nagy telek tartozott a házhoz, ezért elkezdtünk spórolni, hogy meg tudjuk azt venni. És hetente többször sétáltunk a környéken, ahol sok új házat építettek. Nagy kétszintes épületek voltak, igazán gyönyörűek. Egyik nap, amikor sétáltunk, eldöntöttük, hogy átsétálunk az egyik házon, amit éppen akkor fejeztek be. Persze, még senki sem lakott benne. Tehát bementünk, és ahogy mondtam, gyönyörű volt. Emlékszem, hogy a nappali két szint magasságban épült, és a tetejéig értek az ablakok. Nagyon megragadott minket. Ahogy kimentünk és a tornácon álltunk, soha nem felejtem el, amit Victoria mondott: „Joel, egy napon egy ugyanilyen házban fogunk élni”. Akár azt is mondhatta volna: Egy napon a Marson fogunk lakni. Ezt sem hittem el jobban. „Victoria, miről beszélsz? Soha nem engedhetünk meg magunknak egy ilyen otthont. Egész életünkben spórolhatnánk, és még akkor sem jönne össze.” Neki az egyik fülén be, a másikon pedig kiment ez a beszéd, nem engedte, hogy érintse. „Nem, Joel. Érzem, itt és most, hogy egy napon olyan szép házunk lesz, mint ez.” Ott álltunk a ház előtt és körülbelül félórán át vitatkoztunk. Elmondta az érveket, hogy miért tud ez megtörténni. Én pedig, a nagy hitember, elmondtam neki az okokat, hogy miért nem fog ez soha megtörténni. Látjátok, Isten megpróbált egy új magot ültetni a szívembe. Isten őt akarta használni, hogy rávegyen engem arra, hogy kiterjesszem a látásomat, hogy higgyek a rendkívüliben. De én sok más emberhez hasonlóan a természetes síkra néztem. Megpróbáltam a saját gondolkodásom szerint kiokoskodni a dolgot, és amikor ezt tettem, az elmém mindig leintett: „Állj! Állj! Állj! Ez nem fog megtörténni. Ez lehetetlen.” Meg kell értenünk, hogy Isten útjai nem a mi útjaink. Mi a természetes, Isten viszont a természetfeletti szerint gondolkodik. Jézus is azt mondta: Ha el tudod hinni, minden lehetséges! Más szavakkal: ha megengeded, hogy a mag gyökeret eresszen, semmi nem korlátozza, mit tehet meg Isten az életedben! Lehet, hogy nem tudsz rájönni, hogyan fog valaha is fellendülni a vállalkozásod. Úgy tűnik, lehorgonyoztál, és sok problémád van, de ne tégy úgy, mint én, engedd, hogy a mag gyökeret eresszen! Lehet, hogy Isten egy új ötletet ad neked. Vagy új ügyfelet, aki mindent megváltoztat körülötted. Isten el tudja rendezni, hogy csak úgy ’belefuss’ valakibe, hogy a megfelelő helyen a megfelelő időben légy. Valaki egy teljesen új lehetőséget ajánl fel neked. Foganjon ez meg a bensődben, hadd töltse be remény a szívedet! Vagy lehet, hogy itt vagy ma, és nem tudod elképzelni, hogyan tud az egészségi állapotod javulni. Minden orvos, minden specialista azt mondta neked, hogy ez a dolog túl rossz állapotban van, meg kell tanulnod együtt élni vele, nem tehetnek semmit. De Isten alkotta a testedet. Ő természetfeletti módon helyre tudja állítani, ami elromlott. Isten meg tudja teremteni, amire szükséged van. Miért nem engeded, hogy a remény egy új magja meggyökerezzen? Miért nem kezded el mindennap megvallani, hogy Isten helyreállítja az egészségedet? – Egyre jobban és jobban leszek, hosszú élettel elégít meg engem! Látod, meg kell szabadulnod a régi gondolkodásmódodtól, az ó tömlőtől. Terjeszd ki a látásodat, ne korlátozd Istent! Jó pár hónap eltelt, és amikor sétálni mentünk, Victoria minden alkalommal elmondta ugyanazt: „Egy napon a miénk lesz itt az egyik ház.” Végül olyan sokat hallottam ezt, hogy megadtam magam, hagytam, hogy meggyőzzön, és engedtem, hogy a mag gyökeret eresszen. Azt gondoltam: „Egyébként, mi baj lehet abból, ha hiszek ebben. Mi baj lehet abból, ha eddigi hozzáállásomat feladom? Mi baj lehet abból, ha elhiszem? Jobb, ha valami nagyban hiszek, és csak a felét érem el annak, mint ha nem hiszek semmiben és azt teljes egészében megkapom.” Így hát minden alkalommal, amikor elmentünk sétálni, arra mentünk és egyre csak hálát adtunk az Atyának a jóságáért. „Atyánk köszönjük, hogy arra indítod az embereket, hogy jót tegyenek velünk. Köszönjük, hogy a Te kegyeltségednek keze felettünk van. Köszönjük, hogy meg fogod mutatni a jóságodat az életünkben.” Egyre csak öntöztük azt a magot. Aztán egy napon a semmiből, egy építési vállalkozó kopogott az ajtónkon, és azt ajánlotta, hogy megveszi a telkünk felét, több pénzt ígért érte, mint amennyit mi az egészért fizettünk. Két házat akart építeni, egyet nekünk, egyet pedig valaki másnak. Mi eladtuk a miénket, és hogy rövid legyek, most, ilyen sok év után egy olyan házban élünk, mint amit Victoria mondott. Megtanultam már, hogy többször hallgassak rá. De nem hiszem, hogy ebből bármi is megtörtént volna, ha előbb bennem nem fogan meg a dolog. Ki kellett terjesztenem a látásomat. A hit szemein keresztül látnom kellett ezt.
Néhányan… Isten egyre csak azon munkálkodik, hogy új magot ültessen el benned, de te hozzám hasonlóan azt gondolod: „Ó, ez soha nem fog megtörténni. Túl sok akadály áll előttem. Soha nem fognak előléptetni, már elmentem addig, amíg a végzettségem engedi.” „Soha nem fogok megházasodni. Joel, én már olyan régóta egyedül vagyok.” Miért nem engeded, hogy egy új mag meggyökerezzen benned? Ahogy már mondtam, nem adhatsz úgy életet valaminek, hogy az ne foganna meg előbb. Meg kell változtatnod a gondolkodásodat. Meg kell változtatnod a viselkedésedet. Kezdj el hinni a többen, ami Istentől jön! Kezdd elvárni a kegyeltséget! Helyet kell készítened a saját elmédben. Szeretek úgy gondolni erre, mint egy házaspárra, aki gyermeket vár. Attól kezdve, hogy észreveszik, hogy várandós a feleség, előkészületeket tesznek a gyermek érkezésére. Még soha nem látták fizikailag, egyetlen bizonyítékuk lehet, egy orvosi jelentés vagy valamilyen teszteredmény. Mégis elmennek és bébiruhát vásárolnak, bútorokat, és „bababiztossá” teszik a házukat. Látjátok, terveket készítenek: egy baba megfogant, egy gyermek van úton. Nekünk ugyanezt kellene tennünk. Ha egyszer a mag gyökeret ereszt, nemcsak az elmédben kell felkészülnöd, hanem meg kell tenned bizonyos lépéseket, hogy megmutasd a hitedet.
Példaként elmondok valamit. Ismerek egy házaspárt, akiknek kábítószeres volt a fia. A húszas évei közepén járt, egy bandába keveredett, egyedül élt. Nagyon lázadó volt. Sokszor imádkoztunk érte együtt ennél az oltárnál. Ez a fiatalember összetörte a szülei szívét. De ők nem voltak hajlandóak feladni. Visszautasították, hogy ez mindig így marad. A reménynek egy magja volt a szívükben és engedték, hogy meggyökerezzen. Hitték, hogy egy napon itt lesz velük a gyülekezetben és Istent fogja szolgálni. Hitték, hogy sikeres lesz és betölti az elhívását. És készültek arra, hogy majd megfordul a fiuk élete. Elmentek, vettek egy Bibliát és belegravíroztatták a nevét. Ez a fiatalember nem járt haza, még beszélni is alig beszélt a szüleivel. Sokszor volt haragban velük. De kitették a Bibliát a dohányzóasztalra, és amikor elmentek mellette és látták a nevét rajta, az mindig emlékeztette őket, hogy hálát adjanak Istennek, a fiuk hazatéréséért. Hogy megköszönjék Istennek, hogy egy napon a családjuk újra együtt lesz. Tudjátok, hét év telt el, és változásnak egy jele sem mutatkozott. A fiuk alig beszélt velük. Egy péntek este azonban, mesélték, egyszer csak bekopogott az ajtajukon és azt mondta: „Anya, apa, vissza szeretnék jönni, helyre akarom hozni az életemet.” Éppen, mint a tékozló fiú. Tárt karokkal fogadták, és minden segítséget megadtak neki. És most, szinte minden alkalommal látom itt ezt a fiatalembert, ahogy azt a Bibliát tartja a kezében, amit a szülei több mint hét évvel ezelőtt vettek neki. Mindig eljön velük. Látjátok, a mag gyökeret eresztett. Megmutatták a hitüket azáltal, hogy előkészületeket tettek.
Ismerek egy másik párt, akik több évig próbálkoztak, hogy gyermekük lehessen, de nem jártak sikerrel. Minden orvosi kezelésen túl voltak már, és úgy tűnt, nem történik semmi. Egy nap azonban elhatározták, hogy továbblépnek, és elmentek, vettek egy kicsi bébi ruhát. Egy bébi összeállítást vettek és kitették a konyhájukba, hogy mindig lássák. Ez segített nekik a képet szem előtt tartani. Értitek? Ha tudjátok, írjátok le a látásotokat, tegyetek valamit, ami segít a hiteteket megőrizni! Néhány hónappal azután, hogy megtették ezt a hitlépést és megvették a ruháját, a gyermek megfogant. Nem olyan régen pedig odaszenteltük az Úrnak a kicsit ennél az oltárnál. Tudjátok, mi volt rajta? Az a ruha, amit akkor vettek neki. De nem ez volt az első alkalom, hogy ebben a ruhában látták a gyermeküket. A hit szemeivel sokszor látták őt így. Látjátok, a mag meggyökerezett. Ők pedig készültek rá, kifejezték a hitüket.
Lehet, hogy valamiféle csalódáson mentél keresztül a házasságodban, egy kapcsolatban nem működött valami, vagy valamilyen álmod nem teljesedett be. Bátorítani szeretnélek, mert ezzel még nincs vége, Istennek még mindig csodálatos terve van az életeddel. És ha egy ajtó bezárul, tudom, hogy Isten mindig meg fog nyitni egy másik ajtót. Nem járkálok körbe magamat sajnálva, azt gondolva, hogy nagyon elrontottam, egyre csak lefelé haladok. Isten meg akarja ragadni a negatív dolgokat, amik történetek veled, és meg akarja fordítani őket, a te javadra akarja használni őket. És ha meghal egy álom, újat kell álmodnod. Nem csüggedhetsz el, fel kell állnod, hiszen továbbra is Istené az irányítás. Ne engedd, hogy az ellenség meggyőzzön arról, hogy ez már soha nem lesz jobb, soha nem lesz jó sorod! „Joel, ez egy nagyszerű történet, de én tudom, hogy nekem soha nem lesz szép házam. Az én családom soha nem fog helyreállni.” Meg kell szabadulnod ettől az ó tömlőtől! Isten jó dolgokat tartogat a számodra. Nem számít, min mentél keresztül, mindegy, milyen reménytelennek látszik, a mi Istenünk számára nem elég nehéz! Isten teremtette a világmindenséget, és a tenyerén hordoz téged. Ha el mered hinni, ha fel mered adni eddigi elképzeléseidet, feljebb tudsz emelkedni, ki tudsz törni abból a kötésből, ami a múltban fogva tartott. Új kezdetet fogsz látni az életedben.
Néhányan olyan erősen koncentráltok a hibáitokra, arra, hogy mit rontottatok el, és meg vagytok győződve róla, hogy Isten befejezte veletek, ti már csak az élet küszöbén élhettek. Nem lehetnétek messzebb az igazságtól. Miért nem fogadjátok el Isten kegyelmét? Miért nem tanultok meg megbocsátani magatoknak, és kezditek el elvárni Isten áldásait és a kegyeltséget? Tudom, sokan vannak elfoglalva a vétkeikkel és gyengeségeikkel. Ezentúl nem lenne szabad arra tekintened, hogy mi nem vagy, helyette arra kellene nézned, mivé válhatsz. Lehet, hogy vannak olyan szokásaid, amikre nem vagy büszke, vagy talán valamilyen függőséggel küzdesz. Hadd mondjam el neked, hogy ha állandóan úgy járkálsz, hogy rossz érzésed van magaddal szemben, bűnösnek érzed és kárhoztatod magad, akkor a változásnak az az új magja soha sem fog gyökeret verni. Az egyik kedvenc Igém a Filippi 1,6, mindannyian tudjátok: „Mert meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, tovább fogja végezni, amíg be nem teljesedik” (Joel parafrázisa). Ez azt jelenti: lehet, hogy nem vagyok az, ami szeretnék lenni, de Isten nem fejezte be rajtam a munkáját. Nem vagyok még késztermék. Ha valaha is fel akarunk emelkedni, a megfelelő képnek kell lennie a bensőnkben. Fel kell hagynod azzal, hogy arra tekintesz, ki nem vagy te, mi nincs meg neked és mit nem tudsz megtenni. Figyelj rám, a Mindenható Isten gyermeke vagy, az Ő ereje van a bensődben, mindent meg tudsz tenni, amire szükséged van! Olyan dolgokat vagy képes bevégezni, amikről soha nem gondoltad volna, hogy lehetségesek.
Ha akadályokkal találod szemben magad, vagy egy lehetőség nyílik meg előtted, ne hátrálj meg félelemből, tanuld meg, hogy felkelsz, és azzá válsz, akinek Isten megalkotott téged! Én tudom. Soha még csak nem is álmodtam arról, hogy itt fogok állni. Soha nem is álmodtam arról, hogy képes lennék erre. Amikor apa hazaköltözött az Úrhoz, úgy éreztem, hogy tőlem várják, hogy előálljak és pásztoroljam ezt a gyülekezetet. De az első, ami eszembe jutott, azon okok listája volt, hogy miért nem tudom ezt megtenni. Soha nem beszéltem így előtte, nem vagyok prédikátor, nem érzem magam képesítettnek erre… Egy ilyen harc alakult ki a bensőmben. Isten egy új magot próbált ültetni belém. Megpróbált engem előléptetni és bevinni az isteni elhívásomba. De nekem döntést kellett hoznom. Engedem, hogy megfoganjon a mag, elhiszem, hogy képes vagyok erre és megteszem a hit lépését, vagy úgy cselekszem, mint ahogy akkor, az első házunknál. Megtartom az ó tömlőmet: én nem tudom ezt megtenni, túl ideges vagyok ehhez, túl félénk vagyok, nincsenek meg hozzá a szükséges feltételeim. Hála Istennek, ez alkalommal megtanultam, engedtem, hogy a mag gyökeret engedjen. Az első, amit tettem, hogy elkezdtem látni magamat itt fent, ahogy szolgálok az emberek felé. Kezdtem látni a megtelt épületet. Kezdtem látni, hogy sikeres vagyok. Ez volt a bensőmben. Persze, voltak éjjelek, amikor hideg verítékkel ébredtem fel az éjszaka közepén: „Mit tettem? Soha senki nem fog eljönni!” De megtanultam, hogy megszabaduljak a legyőzöttség ilyen gondolataitól. Így beszéltem magamhoz: „Joel, mindent meg tudsz tenni a Krisztusban. Erős vagy az Úrban és az Ő hatalmas erejében.” Elmondtam magamnak, hogy igenis képes vagyok arra, hogy betöltsem az elhívásomat. Az történt, hogy a mag meggyökerezett és növekedésnek indult. Ma pedig látom valóságba jönni. Látom, hogy Isten többet tesz, mint amit kérni vagy elgondolni tudnék. Te is megteheted ugyanezt. Olyan sokkal több van benned. Isten a nagyság magjait ülteti el benned. Azt akarja, hogy kiválóan végezd azt, amire elhívott. Miért nem veszed el ma előle a korlátokat? Miért nem kezded el kiterjeszteni a látásodat? Boldogabb lehetsz, egészségesebb lehetsz, teljesebbé válhatsz. De elmondom neked, hogy ez mind azzal kezdődik, hogy megfogan a bensődben. Más szavakkal arra van szükséged, hogy legyen erről egy képed, egy elképzelésed. Olyan nagyon fontos az, hogy mit látsz. És néhányan, amikor a jövőbe tekintenek, csak egyre többet látnak ugyanabból a középszerűségből, vereségből. Az a probléma, hogy a rossz mag fogan meg bennük. Meg kell szabadulnod attól a szeméttől, és látnod kell magadat, ahogy felemelkedsz. Kezdd el egészségesebbnek, boldogabbnak látni magadat, úgy, hogy betöltöd az Istentől való elhívásodat! Ez az egyetlen módja annak, hogy a mag megfoganjon. Folyamatosan látnod kell a hit szemeivel.
Az 1Mózes 30-ban van egy történet Jákóbról és a nagybátyjáról Lábánról. Jákób sok-sok évig dolgozott Lábánnak, de jó volt a kapcsolatuk. Lábán azonban igazságtalan volt vele. Jákób készen állt, hogy a maga útját járja és önállóan éljen, de azt mondta: „Lábán, ha szeretnéd, továbbra is gondját viselem a nyájadnak.” Lábán azt mondta: „Ez nagyszerű lenne, de mit szeretnél, mennyit fizessek?” Jákób azt mondta: „Kössünk üzletet. Ha nekem adod az összes pettyes és tarka bárányt és kecskét, az lesz az én fizetségem, te pedig megtarthatod az összes többit, amik egyébként is értékesebbek. És ilyen módon mindig meg tudjuk különböztetni őket: a tieid az egyszínűek, az enyémek a pettyesek és tarkák.” Lábán azt mondta, ez jól hangzik. De olyan tisztességtelen volt, hogy kiment éjjel és elvitte az összes állatot, ami Jákóbé lett volna, és a fiainak adta. És meggyőződött róla, hogy az összes foltos hímet elvitte. Jákób tehát nemcsak azt nem kapta meg, ami járt volna, de arra sem volt lehetőség, hogy a nyája szaporodjon. A 37-es versben azonban valami nagyon érdekes dolgot tett Jákób. Az Ige azt mondja, hogy friss vesszőket vágott le a fáról, egyes helyeken lehántotta róla a kérgét, hogy foltosnak látszódjanak. Gondolom, az ágak zöldes-barnák voltak, és ahol meghántotta őket, fehérek lettek. Ott voltak tehát ezek a foltos ágak és odatette őket az itatóvályúk elé. Nemcsak vizet ittak itt, hanem itt párzottak is, itt fogantak. Képzeljétek el, hogy amikor ezek az állatok párzottak, ezekre a foltos ágakra bámultak. És tudjátok, a Biblia azt mondja, hogy amikor Lábán állatai ellettek, annak ellenére, hogy egyszínűek voltak, az utódaik pettyesek és tarkák lettek. Isten természetfeletti módon oldotta meg Jákób helyzetét. Végül kétszer akkora nyája lett, mint Lábánnak. Amit szeretnék, ha észrevennétek, hogy hiszem, hogy az egyik oka annak, hogy Jákób az állatok elé tette azokat a foltos ágakat, hogy tudta, hogy azt fogják megteremni, amit látnak.
És ugyanez az alapelv érvényes ma is. Azt fogjuk megteremni, amire folyamatosan tekintünk! Te a Mindenható Isten gyermeke vagy, arra teremtettél, hogy győzelemben élj, egészségben, bőségben. De tudod, ha továbbra is a helytelen dolgokra tekintesz, ha helytelen a bensődben kialakított kép, nem azt fogod előhozni, amit kellene. A mag nem fog meggyökerezni. Néhányatoknak le kell hántolnia néhány új ágat. El kell kezdenetek a jó dolgokra tekinteni, egy nagyobb látásra van szükség az életetekre vonatkozóan. Milyen elképzelésed van magadról? Nem látod képesnek magad a dologra? Soha nem leszel így képes rá. Ha legyőzöttnek és magányosnak látod magad, akkor így is fogsz élni. Meg kell változtatnod, hogy mit látsz, mire tekintesz. Miért nem hántolsz meg új ágakat? A házadban mindenhova Igéket kellene kitenned. Az asztalra, az autóba, mindenhol, ahova mész, azt kellene látnod: „Mindent meg tudok tenni a Krisztusban! Több vagyok, mint győztes! A fej vagyok és nem a farok! Minden, amihez nyúlok, gyarapodik és sikeres lesz.” Ha éjjel-nappal erre kezdesz tekinteni, a bensődben egy új képet alkotsz meg. A mag gyökeret fog ereszteni, és új szintekre fogsz felemelkedni Isten győzelmében.
Újra bátorítalak ma, hogy legyen nagy látásod az életedre vonatkozóan! Szabadulj meg azoktól az ó tömlőktől! Lépj túl a múlt korlátain és kezd el elvárni, hogy Isten nagy dolgokat visz véghez az életedben! Feljebb tudsz emelkedni, előbbre tudsz lépni. Tanuld meg engedni, hogy megfoganjon benned Isten jó terve. Engedd, hogy a hit, a remény, a győzelem magja megfoganjon! Emlékezz: előbb meg kell fogannia a bensődben ahhoz, hogy utána valóságba tudjon jönni a kinti világban. Isten még oly sok mindent tartogat mindnyájatok számára. Olyan helyekre akar elvinni titeket, amikről soha még csak nem is álmodtatok. Ha el mered hinni, ha el mered venni Isten elől a korlátokat, én mondom neked, semmi nem fogja korlátozni Istent abban, amit megtehet az életedben. Ki fogja árasztani az áldásait és kegyelmét, és győztes életet fogsz élni, amit Ő tartogat a számodra. Ámen.
Hányan fogadtátok el ezt? Tudom, hogy megtettétek.
Dicsőség Istennek!
Fordító: -bcs-
Joel Osteen pastor, Lakewood Church, Houston, Texas
Manapság sokan megakadnak egy bizonyos ponton. Azt hiszik, hogy már elérték a korlátaikat, és nem hiszik, hogy valami jó következhet rájuk, nem számítanak arra, hogy bármi is megváltozna. Aztán csodálkoznak, hogy nem javulnak a dolgok. Mert korlátozva vannak a gondolkodásukban. Nem adhatsz úgy életet egy gyermeknek, hogy előbb meg ne foganna. Helyet kell készítened az elmédben rá. A hit szemein keresztül kell nézned, és meglátnod, ahogy valóságba jön. Jézus a Máté 9,17-ben azt mondta, hogy nem tehetünk új bort régi, ó tömlőbe. Akkoriban a tömlőt bőrből készítették, és ahogy a bőr megöregedett, kemény lett és merev, elvesztette a rugalmasságát. Ezért, ha az új bort beletették volna, szétrepedt volna, és persze elveszett volna a bor. Amit Jézus ezzel a példabeszéddel mondott: Nem lehet új életed régi gondolkodással. És nagyon gyakori, hogy az elöregedett tömlőhöz hasonlóan megrekedünk az útjainkon, megmerevedik a viselkedésünk, megmakacsoljuk magunkat a gondolkodásunkban. Isten pedig igyekszik kitölteni az új bort. Új kezdetet akar nekünk adni, hogy felemeljen, előbbre vigyen minket. Az igazi kérdés: Hajlandóak vagyunk-e megszabadulni a régi tömlőnktől? Hajlandóak vagyunk-e kitágítani a látásunkat? Nem tudsz úgy keresztülmenni az életen, hogy azt gondolod, elérted már a határaidat, az elméd negatív állapotban van, és közben Isten áldásait várod. „Ó Joel, a házasságom soha nem lesz jobb.” „Soha sem szabadulok meg az adósságomtól.” „Soha nem jutok előbbre.” Nem! Isten annyi mindent tartogat a számunkra! Magasabb szintre akar emelni téged, de neked meg kell tenned a magad részét, és hagynod kell, hogy a mag megeredjen.
Az első lépés ahhoz, hogy megváltozzon az életed, hogy megváltoztatod a gondolkodásodat. Nem nézhetsz többé arra, mit nem tudsz megtenni, el kell kezdened arra szegezni a tekintetedet, amit meg tudsz tenni. Te és Isten együtt többségben vagytok. Ha Isten melletted van, ki mer akár csak ellened szólni? Ha valaha is fel akarsz emelkedni és az akarsz lenni, akinek Isten teremtett téged, akkor meg kell szabadulnod a korlátolt gondolkodástól, és el kell kezdened az „igen, lehetséges” alapján gondolkodni. Ki kell terjesztened a látásodat! Hinned kell, hogy azzá tudsz válni, akinek Isten megteremtett téged. Cselekedj úgy, mint aki az! Beszélj a szerint, mint aki az! Hadd verjen gyökeret az a mag! Elmondom nektek, hogy nem tudtunk volna beköltözni ebbe az új gyülekezeti házba, ha nem ezt tettük volna. Ki kellett terjesztenünk a látásunkat. Gondolkodhattunk volna így: „Á, ez túl sok pénzbe kerül! Túl sok az akadály. Ez túl nagy. Soha nem fog megtörténni!” Nem! Egyszerűen azt mondtuk: „Urunk! Ne a mi akaratunk legyen meg, hanem a Tiéd! Mi készen állunk. Hisszük, hogy Te megadod erre a lehetőséget. Hisszük, hogy megharcolod értünk a harcot. Tudjuk, hogy nincs ember, aki Ellened állhatna.” A bensőnkben a győzelemről alkottunk képet magunknak. A mag elkezdett növekedni, és ma látjuk, mindez valósággá vált. Arra buzdítalak téged is, hogy legyen a saját életedre vonatkozóan nagy látásod! Ne beszéld ki magadat azokból az új dolgokból, amiket Isten próbál előhozni! Ő fel akar emelni téged. Helyre akarja állítani, amit az ellenség ellopott. Miért nem engeded, hogy a reménynek ez az új magja ma gyökeret eresszen? Miért nem mered elhinni, hogy Isten képes és hajlandó ezt valóságba hozni?
Emlékezz: amikor Isten azt mondta Ábrahámnak, hogy a feleségének, Sárának gyermeke lesz, már mindketten idősek voltak, közel a nyolcvanhoz. Amikor Sára meghallotta, először csak nevetett és nevetett: „Ábrahám, miről beszélsz? Nekünk soha nem lesz gyermekünk, idős asszony vagyok!” Látod, a szívének állapota nem volt megfelelő. Isten próbálta elültetni azt az új magot, de Sára gondolkodása megakadályozta. Először a szívében kellett megfogannia, mielőtt meg tudott volna foganni a fizikai testében. És teltek az évek, a gyermek nem jött. Végül úgy húsz évvel később életet adott a fiuknak, Izsáknak. Hiszem, hogy az egyik fő oka annak, hogy ez ilyen sokáig tartott, hogy Sára nem volt hajlandó megszabadulni a régi tömlőjétől. Nem tudott a szívében megfoganni.
Ma sokan valami újat keresnek az életben, egy új kezdetet, egy új korszakot. Az egyetlen módja annak, hogy ezt elérjétek, ha megszabadultok a régi gondolkodásmódotoktól, ami visszatart titeket. „Joel, én soha sem fogok másképp élni, mindig ilyen voltam.” „A házasságom soha nem lesz jobb. Mindig voltak problémáink.” „Soha nem fogok kikerülni az adósságból.” „Soha nem fog megváltozni a gyermekem.” Meg kell szabadulnod a legyőzöttségnek ettől a mentalitásától! A mi hozzáállásunk ez kellene legyen: „Mindent meg tudok tenni, mindenre van erőm Krisztusban! Isten megy előttem és utat készít nekem. Tudom, hogy bármihez nyúlok, gyarapodni fog és sikeres lesz!” „Joel, te nem ismered a családomat. Mindig is negatívak voltak, mindig alul maradtunk és bátortalanok voltunk.” Nem! Te egy új példát mutathatsz. Nem korlátoz téged a környezeted, nem korlátoz a múltad. Ami korlátot szab neked, az a saját gondolkodásod. Meg kell szabadulnod ettől az ó tömlőtől, új elképzelésed kell legyen magadról, és ahogy felfelé haladsz, betöltetnek az álmaid. Látnod kellene magadat, amint új mértéket állítasz fel a családod számára, hogy a szerint éljen.
Az édesapám pontosan ezt tette. Apa nagyon szegény családban nőtt fel, gyapotföldjük volt és mindent elvesztettek a nagy válság idején. Apa úgy járt középiskolába, hogy lyukas volt a nadrágja és a cipője. Nem úgy nézett ki, mint aki előtt fényes jövő áll. És könnyen megrekedhetett volna ebben az állapotban. De nem, tizenhét évesen az Úrnak adta az életét, és Isten új magot ültetett a szívébe. Isten egy álmot adott neki arról, hogy egy nap egy több ezer emberből álló gyülekezetet fog pásztorolni. Akkoriban nem lehetett ilyesmiről hallani. Hatvan-hetven évvel ezelőtt nem voltak olyan nagy gyülekezetek, mint manapság. Természetes ésszel ez lehetetlennek tűnt. Nem volt semmiféle végzettsége, hogy így tudjon beszélni, nem járt szemináriumra, nem volt pénze. De nem engedte, hogy ezek megállítsák. Megfogant benne ez a mag. A bensőjében megvolt ez a látása. Apa elkezdte látni, ahogy kiemelkedik abból a környezetből. Kezdte látni magát, amint nagy dolgokat végez az Úrnak, a világon mindenhol megérinti az embereket. Ismeritek a történetét, valóban meg is tette, betöltötte az elhívását. És mindannyian megtehetitek. Nem számít, hol vagy, nem számít, mik jönnek ellened, fel tudsz emelkedni. Ki tudsz törni a múlt korlátai közül. A mag a földbe került. Nem tudom, talán érzed, hogy Isten szól hozzád, talán érzed, hogy hit ébred a szívedben. De meg kell értened: nem elég az, hogy ott van a mag. Ez egy kétirányú utcához hasonlít. Meg is kell fogannia bennünk. A mag benned lehet egész életedben, de amíg nem kezded el hinni és cselekedni, semmi hasznod nem lesz belőle. Isten az Ésaiás 43,19-ben azt mondta: „Ímé, újat cselekszem, most készül, avagy nem tudjátok-e?” Vedd észre: Isten mindig új dolgokat próbál véghezvinni az életünkben. Mindig a növekedésünkön dolgozik. Hogy jobbá váljon a házasságunk, hogy nagyobb hatással tudjunk lenni másokra. Nem érdekes, hogy Isten felteszi a kérdést: El tudod fogadni? Más szavakkal azt kérdezte Isten: „Készítesz helyet számára a gondolkodásodban?” Hiszel egy jobb házasságban? Hiszel abban, hogy előrejutsz a pályádon? Vagy megragadsz a mostani szinteden, mint olyan sokan mások, akik azt hiszik, hogy már elérték a határaikat. Miért nem terjeszted ki a látásodat? Meg kell tanulnod, hogy megfoganjanak benned annak az újnak a magjai, amit Isten próbál elvégezni az életedben.
Emlékszem, évekkel ezelőtt még egy régi házban laktunk Victoriával, ami a negyvenes években épült, és gondok voltak az alapjaival. A padló helyenként megvetemedett, meghajolt, igazán rossz állapotban volt. Viszont nagyon szerettük a környéket. Nagy telek tartozott a házhoz, ezért elkezdtünk spórolni, hogy meg tudjuk azt venni. És hetente többször sétáltunk a környéken, ahol sok új házat építettek. Nagy kétszintes épületek voltak, igazán gyönyörűek. Egyik nap, amikor sétáltunk, eldöntöttük, hogy átsétálunk az egyik házon, amit éppen akkor fejeztek be. Persze, még senki sem lakott benne. Tehát bementünk, és ahogy mondtam, gyönyörű volt. Emlékszem, hogy a nappali két szint magasságban épült, és a tetejéig értek az ablakok. Nagyon megragadott minket. Ahogy kimentünk és a tornácon álltunk, soha nem felejtem el, amit Victoria mondott: „Joel, egy napon egy ugyanilyen házban fogunk élni”. Akár azt is mondhatta volna: Egy napon a Marson fogunk lakni. Ezt sem hittem el jobban. „Victoria, miről beszélsz? Soha nem engedhetünk meg magunknak egy ilyen otthont. Egész életünkben spórolhatnánk, és még akkor sem jönne össze.” Neki az egyik fülén be, a másikon pedig kiment ez a beszéd, nem engedte, hogy érintse. „Nem, Joel. Érzem, itt és most, hogy egy napon olyan szép házunk lesz, mint ez.” Ott álltunk a ház előtt és körülbelül félórán át vitatkoztunk. Elmondta az érveket, hogy miért tud ez megtörténni. Én pedig, a nagy hitember, elmondtam neki az okokat, hogy miért nem fog ez soha megtörténni. Látjátok, Isten megpróbált egy új magot ültetni a szívembe. Isten őt akarta használni, hogy rávegyen engem arra, hogy kiterjesszem a látásomat, hogy higgyek a rendkívüliben. De én sok más emberhez hasonlóan a természetes síkra néztem. Megpróbáltam a saját gondolkodásom szerint kiokoskodni a dolgot, és amikor ezt tettem, az elmém mindig leintett: „Állj! Állj! Állj! Ez nem fog megtörténni. Ez lehetetlen.” Meg kell értenünk, hogy Isten útjai nem a mi útjaink. Mi a természetes, Isten viszont a természetfeletti szerint gondolkodik. Jézus is azt mondta: Ha el tudod hinni, minden lehetséges! Más szavakkal: ha megengeded, hogy a mag gyökeret eresszen, semmi nem korlátozza, mit tehet meg Isten az életedben! Lehet, hogy nem tudsz rájönni, hogyan fog valaha is fellendülni a vállalkozásod. Úgy tűnik, lehorgonyoztál, és sok problémád van, de ne tégy úgy, mint én, engedd, hogy a mag gyökeret eresszen! Lehet, hogy Isten egy új ötletet ad neked. Vagy új ügyfelet, aki mindent megváltoztat körülötted. Isten el tudja rendezni, hogy csak úgy ’belefuss’ valakibe, hogy a megfelelő helyen a megfelelő időben légy. Valaki egy teljesen új lehetőséget ajánl fel neked. Foganjon ez meg a bensődben, hadd töltse be remény a szívedet! Vagy lehet, hogy itt vagy ma, és nem tudod elképzelni, hogyan tud az egészségi állapotod javulni. Minden orvos, minden specialista azt mondta neked, hogy ez a dolog túl rossz állapotban van, meg kell tanulnod együtt élni vele, nem tehetnek semmit. De Isten alkotta a testedet. Ő természetfeletti módon helyre tudja állítani, ami elromlott. Isten meg tudja teremteni, amire szükséged van. Miért nem engeded, hogy a remény egy új magja meggyökerezzen? Miért nem kezded el mindennap megvallani, hogy Isten helyreállítja az egészségedet? – Egyre jobban és jobban leszek, hosszú élettel elégít meg engem! Látod, meg kell szabadulnod a régi gondolkodásmódodtól, az ó tömlőtől. Terjeszd ki a látásodat, ne korlátozd Istent! Jó pár hónap eltelt, és amikor sétálni mentünk, Victoria minden alkalommal elmondta ugyanazt: „Egy napon a miénk lesz itt az egyik ház.” Végül olyan sokat hallottam ezt, hogy megadtam magam, hagytam, hogy meggyőzzön, és engedtem, hogy a mag gyökeret eresszen. Azt gondoltam: „Egyébként, mi baj lehet abból, ha hiszek ebben. Mi baj lehet abból, ha eddigi hozzáállásomat feladom? Mi baj lehet abból, ha elhiszem? Jobb, ha valami nagyban hiszek, és csak a felét érem el annak, mint ha nem hiszek semmiben és azt teljes egészében megkapom.” Így hát minden alkalommal, amikor elmentünk sétálni, arra mentünk és egyre csak hálát adtunk az Atyának a jóságáért. „Atyánk köszönjük, hogy arra indítod az embereket, hogy jót tegyenek velünk. Köszönjük, hogy a Te kegyeltségednek keze felettünk van. Köszönjük, hogy meg fogod mutatni a jóságodat az életünkben.” Egyre csak öntöztük azt a magot. Aztán egy napon a semmiből, egy építési vállalkozó kopogott az ajtónkon, és azt ajánlotta, hogy megveszi a telkünk felét, több pénzt ígért érte, mint amennyit mi az egészért fizettünk. Két házat akart építeni, egyet nekünk, egyet pedig valaki másnak. Mi eladtuk a miénket, és hogy rövid legyek, most, ilyen sok év után egy olyan házban élünk, mint amit Victoria mondott. Megtanultam már, hogy többször hallgassak rá. De nem hiszem, hogy ebből bármi is megtörtént volna, ha előbb bennem nem fogan meg a dolog. Ki kellett terjesztenem a látásomat. A hit szemein keresztül látnom kellett ezt.
Néhányan… Isten egyre csak azon munkálkodik, hogy új magot ültessen el benned, de te hozzám hasonlóan azt gondolod: „Ó, ez soha nem fog megtörténni. Túl sok akadály áll előttem. Soha nem fognak előléptetni, már elmentem addig, amíg a végzettségem engedi.” „Soha nem fogok megházasodni. Joel, én már olyan régóta egyedül vagyok.” Miért nem engeded, hogy egy új mag meggyökerezzen benned? Ahogy már mondtam, nem adhatsz úgy életet valaminek, hogy az ne foganna meg előbb. Meg kell változtatnod a gondolkodásodat. Meg kell változtatnod a viselkedésedet. Kezdj el hinni a többen, ami Istentől jön! Kezdd elvárni a kegyeltséget! Helyet kell készítened a saját elmédben. Szeretek úgy gondolni erre, mint egy házaspárra, aki gyermeket vár. Attól kezdve, hogy észreveszik, hogy várandós a feleség, előkészületeket tesznek a gyermek érkezésére. Még soha nem látták fizikailag, egyetlen bizonyítékuk lehet, egy orvosi jelentés vagy valamilyen teszteredmény. Mégis elmennek és bébiruhát vásárolnak, bútorokat, és „bababiztossá” teszik a házukat. Látjátok, terveket készítenek: egy baba megfogant, egy gyermek van úton. Nekünk ugyanezt kellene tennünk. Ha egyszer a mag gyökeret ereszt, nemcsak az elmédben kell felkészülnöd, hanem meg kell tenned bizonyos lépéseket, hogy megmutasd a hitedet.
Példaként elmondok valamit. Ismerek egy házaspárt, akiknek kábítószeres volt a fia. A húszas évei közepén járt, egy bandába keveredett, egyedül élt. Nagyon lázadó volt. Sokszor imádkoztunk érte együtt ennél az oltárnál. Ez a fiatalember összetörte a szülei szívét. De ők nem voltak hajlandóak feladni. Visszautasították, hogy ez mindig így marad. A reménynek egy magja volt a szívükben és engedték, hogy meggyökerezzen. Hitték, hogy egy napon itt lesz velük a gyülekezetben és Istent fogja szolgálni. Hitték, hogy sikeres lesz és betölti az elhívását. És készültek arra, hogy majd megfordul a fiuk élete. Elmentek, vettek egy Bibliát és belegravíroztatták a nevét. Ez a fiatalember nem járt haza, még beszélni is alig beszélt a szüleivel. Sokszor volt haragban velük. De kitették a Bibliát a dohányzóasztalra, és amikor elmentek mellette és látták a nevét rajta, az mindig emlékeztette őket, hogy hálát adjanak Istennek, a fiuk hazatéréséért. Hogy megköszönjék Istennek, hogy egy napon a családjuk újra együtt lesz. Tudjátok, hét év telt el, és változásnak egy jele sem mutatkozott. A fiuk alig beszélt velük. Egy péntek este azonban, mesélték, egyszer csak bekopogott az ajtajukon és azt mondta: „Anya, apa, vissza szeretnék jönni, helyre akarom hozni az életemet.” Éppen, mint a tékozló fiú. Tárt karokkal fogadták, és minden segítséget megadtak neki. És most, szinte minden alkalommal látom itt ezt a fiatalembert, ahogy azt a Bibliát tartja a kezében, amit a szülei több mint hét évvel ezelőtt vettek neki. Mindig eljön velük. Látjátok, a mag gyökeret eresztett. Megmutatták a hitüket azáltal, hogy előkészületeket tettek.
Ismerek egy másik párt, akik több évig próbálkoztak, hogy gyermekük lehessen, de nem jártak sikerrel. Minden orvosi kezelésen túl voltak már, és úgy tűnt, nem történik semmi. Egy nap azonban elhatározták, hogy továbblépnek, és elmentek, vettek egy kicsi bébi ruhát. Egy bébi összeállítást vettek és kitették a konyhájukba, hogy mindig lássák. Ez segített nekik a képet szem előtt tartani. Értitek? Ha tudjátok, írjátok le a látásotokat, tegyetek valamit, ami segít a hiteteket megőrizni! Néhány hónappal azután, hogy megtették ezt a hitlépést és megvették a ruháját, a gyermek megfogant. Nem olyan régen pedig odaszenteltük az Úrnak a kicsit ennél az oltárnál. Tudjátok, mi volt rajta? Az a ruha, amit akkor vettek neki. De nem ez volt az első alkalom, hogy ebben a ruhában látták a gyermeküket. A hit szemeivel sokszor látták őt így. Látjátok, a mag meggyökerezett. Ők pedig készültek rá, kifejezték a hitüket.
Lehet, hogy valamiféle csalódáson mentél keresztül a házasságodban, egy kapcsolatban nem működött valami, vagy valamilyen álmod nem teljesedett be. Bátorítani szeretnélek, mert ezzel még nincs vége, Istennek még mindig csodálatos terve van az életeddel. És ha egy ajtó bezárul, tudom, hogy Isten mindig meg fog nyitni egy másik ajtót. Nem járkálok körbe magamat sajnálva, azt gondolva, hogy nagyon elrontottam, egyre csak lefelé haladok. Isten meg akarja ragadni a negatív dolgokat, amik történetek veled, és meg akarja fordítani őket, a te javadra akarja használni őket. És ha meghal egy álom, újat kell álmodnod. Nem csüggedhetsz el, fel kell állnod, hiszen továbbra is Istené az irányítás. Ne engedd, hogy az ellenség meggyőzzön arról, hogy ez már soha nem lesz jobb, soha nem lesz jó sorod! „Joel, ez egy nagyszerű történet, de én tudom, hogy nekem soha nem lesz szép házam. Az én családom soha nem fog helyreállni.” Meg kell szabadulnod ettől az ó tömlőtől! Isten jó dolgokat tartogat a számodra. Nem számít, min mentél keresztül, mindegy, milyen reménytelennek látszik, a mi Istenünk számára nem elég nehéz! Isten teremtette a világmindenséget, és a tenyerén hordoz téged. Ha el mered hinni, ha fel mered adni eddigi elképzeléseidet, feljebb tudsz emelkedni, ki tudsz törni abból a kötésből, ami a múltban fogva tartott. Új kezdetet fogsz látni az életedben.
Néhányan olyan erősen koncentráltok a hibáitokra, arra, hogy mit rontottatok el, és meg vagytok győződve róla, hogy Isten befejezte veletek, ti már csak az élet küszöbén élhettek. Nem lehetnétek messzebb az igazságtól. Miért nem fogadjátok el Isten kegyelmét? Miért nem tanultok meg megbocsátani magatoknak, és kezditek el elvárni Isten áldásait és a kegyeltséget? Tudom, sokan vannak elfoglalva a vétkeikkel és gyengeségeikkel. Ezentúl nem lenne szabad arra tekintened, hogy mi nem vagy, helyette arra kellene nézned, mivé válhatsz. Lehet, hogy vannak olyan szokásaid, amikre nem vagy büszke, vagy talán valamilyen függőséggel küzdesz. Hadd mondjam el neked, hogy ha állandóan úgy járkálsz, hogy rossz érzésed van magaddal szemben, bűnösnek érzed és kárhoztatod magad, akkor a változásnak az az új magja soha sem fog gyökeret verni. Az egyik kedvenc Igém a Filippi 1,6, mindannyian tudjátok: „Mert meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, tovább fogja végezni, amíg be nem teljesedik” (Joel parafrázisa). Ez azt jelenti: lehet, hogy nem vagyok az, ami szeretnék lenni, de Isten nem fejezte be rajtam a munkáját. Nem vagyok még késztermék. Ha valaha is fel akarunk emelkedni, a megfelelő képnek kell lennie a bensőnkben. Fel kell hagynod azzal, hogy arra tekintesz, ki nem vagy te, mi nincs meg neked és mit nem tudsz megtenni. Figyelj rám, a Mindenható Isten gyermeke vagy, az Ő ereje van a bensődben, mindent meg tudsz tenni, amire szükséged van! Olyan dolgokat vagy képes bevégezni, amikről soha nem gondoltad volna, hogy lehetségesek.
Ha akadályokkal találod szemben magad, vagy egy lehetőség nyílik meg előtted, ne hátrálj meg félelemből, tanuld meg, hogy felkelsz, és azzá válsz, akinek Isten megalkotott téged! Én tudom. Soha még csak nem is álmodtam arról, hogy itt fogok állni. Soha nem is álmodtam arról, hogy képes lennék erre. Amikor apa hazaköltözött az Úrhoz, úgy éreztem, hogy tőlem várják, hogy előálljak és pásztoroljam ezt a gyülekezetet. De az első, ami eszembe jutott, azon okok listája volt, hogy miért nem tudom ezt megtenni. Soha nem beszéltem így előtte, nem vagyok prédikátor, nem érzem magam képesítettnek erre… Egy ilyen harc alakult ki a bensőmben. Isten egy új magot próbált ültetni belém. Megpróbált engem előléptetni és bevinni az isteni elhívásomba. De nekem döntést kellett hoznom. Engedem, hogy megfoganjon a mag, elhiszem, hogy képes vagyok erre és megteszem a hit lépését, vagy úgy cselekszem, mint ahogy akkor, az első házunknál. Megtartom az ó tömlőmet: én nem tudom ezt megtenni, túl ideges vagyok ehhez, túl félénk vagyok, nincsenek meg hozzá a szükséges feltételeim. Hála Istennek, ez alkalommal megtanultam, engedtem, hogy a mag gyökeret engedjen. Az első, amit tettem, hogy elkezdtem látni magamat itt fent, ahogy szolgálok az emberek felé. Kezdtem látni a megtelt épületet. Kezdtem látni, hogy sikeres vagyok. Ez volt a bensőmben. Persze, voltak éjjelek, amikor hideg verítékkel ébredtem fel az éjszaka közepén: „Mit tettem? Soha senki nem fog eljönni!” De megtanultam, hogy megszabaduljak a legyőzöttség ilyen gondolataitól. Így beszéltem magamhoz: „Joel, mindent meg tudsz tenni a Krisztusban. Erős vagy az Úrban és az Ő hatalmas erejében.” Elmondtam magamnak, hogy igenis képes vagyok arra, hogy betöltsem az elhívásomat. Az történt, hogy a mag meggyökerezett és növekedésnek indult. Ma pedig látom valóságba jönni. Látom, hogy Isten többet tesz, mint amit kérni vagy elgondolni tudnék. Te is megteheted ugyanezt. Olyan sokkal több van benned. Isten a nagyság magjait ülteti el benned. Azt akarja, hogy kiválóan végezd azt, amire elhívott. Miért nem veszed el ma előle a korlátokat? Miért nem kezded el kiterjeszteni a látásodat? Boldogabb lehetsz, egészségesebb lehetsz, teljesebbé válhatsz. De elmondom neked, hogy ez mind azzal kezdődik, hogy megfogan a bensődben. Más szavakkal arra van szükséged, hogy legyen erről egy képed, egy elképzelésed. Olyan nagyon fontos az, hogy mit látsz. És néhányan, amikor a jövőbe tekintenek, csak egyre többet látnak ugyanabból a középszerűségből, vereségből. Az a probléma, hogy a rossz mag fogan meg bennük. Meg kell szabadulnod attól a szeméttől, és látnod kell magadat, ahogy felemelkedsz. Kezdd el egészségesebbnek, boldogabbnak látni magadat, úgy, hogy betöltöd az Istentől való elhívásodat! Ez az egyetlen módja annak, hogy a mag megfoganjon. Folyamatosan látnod kell a hit szemeivel.
Az 1Mózes 30-ban van egy történet Jákóbról és a nagybátyjáról Lábánról. Jákób sok-sok évig dolgozott Lábánnak, de jó volt a kapcsolatuk. Lábán azonban igazságtalan volt vele. Jákób készen állt, hogy a maga útját járja és önállóan éljen, de azt mondta: „Lábán, ha szeretnéd, továbbra is gondját viselem a nyájadnak.” Lábán azt mondta: „Ez nagyszerű lenne, de mit szeretnél, mennyit fizessek?” Jákób azt mondta: „Kössünk üzletet. Ha nekem adod az összes pettyes és tarka bárányt és kecskét, az lesz az én fizetségem, te pedig megtarthatod az összes többit, amik egyébként is értékesebbek. És ilyen módon mindig meg tudjuk különböztetni őket: a tieid az egyszínűek, az enyémek a pettyesek és tarkák.” Lábán azt mondta, ez jól hangzik. De olyan tisztességtelen volt, hogy kiment éjjel és elvitte az összes állatot, ami Jákóbé lett volna, és a fiainak adta. És meggyőződött róla, hogy az összes foltos hímet elvitte. Jákób tehát nemcsak azt nem kapta meg, ami járt volna, de arra sem volt lehetőség, hogy a nyája szaporodjon. A 37-es versben azonban valami nagyon érdekes dolgot tett Jákób. Az Ige azt mondja, hogy friss vesszőket vágott le a fáról, egyes helyeken lehántotta róla a kérgét, hogy foltosnak látszódjanak. Gondolom, az ágak zöldes-barnák voltak, és ahol meghántotta őket, fehérek lettek. Ott voltak tehát ezek a foltos ágak és odatette őket az itatóvályúk elé. Nemcsak vizet ittak itt, hanem itt párzottak is, itt fogantak. Képzeljétek el, hogy amikor ezek az állatok párzottak, ezekre a foltos ágakra bámultak. És tudjátok, a Biblia azt mondja, hogy amikor Lábán állatai ellettek, annak ellenére, hogy egyszínűek voltak, az utódaik pettyesek és tarkák lettek. Isten természetfeletti módon oldotta meg Jákób helyzetét. Végül kétszer akkora nyája lett, mint Lábánnak. Amit szeretnék, ha észrevennétek, hogy hiszem, hogy az egyik oka annak, hogy Jákób az állatok elé tette azokat a foltos ágakat, hogy tudta, hogy azt fogják megteremni, amit látnak.
És ugyanez az alapelv érvényes ma is. Azt fogjuk megteremni, amire folyamatosan tekintünk! Te a Mindenható Isten gyermeke vagy, arra teremtettél, hogy győzelemben élj, egészségben, bőségben. De tudod, ha továbbra is a helytelen dolgokra tekintesz, ha helytelen a bensődben kialakított kép, nem azt fogod előhozni, amit kellene. A mag nem fog meggyökerezni. Néhányatoknak le kell hántolnia néhány új ágat. El kell kezdenetek a jó dolgokra tekinteni, egy nagyobb látásra van szükség az életetekre vonatkozóan. Milyen elképzelésed van magadról? Nem látod képesnek magad a dologra? Soha nem leszel így képes rá. Ha legyőzöttnek és magányosnak látod magad, akkor így is fogsz élni. Meg kell változtatnod, hogy mit látsz, mire tekintesz. Miért nem hántolsz meg új ágakat? A házadban mindenhova Igéket kellene kitenned. Az asztalra, az autóba, mindenhol, ahova mész, azt kellene látnod: „Mindent meg tudok tenni a Krisztusban! Több vagyok, mint győztes! A fej vagyok és nem a farok! Minden, amihez nyúlok, gyarapodik és sikeres lesz.” Ha éjjel-nappal erre kezdesz tekinteni, a bensődben egy új képet alkotsz meg. A mag gyökeret fog ereszteni, és új szintekre fogsz felemelkedni Isten győzelmében.
Újra bátorítalak ma, hogy legyen nagy látásod az életedre vonatkozóan! Szabadulj meg azoktól az ó tömlőktől! Lépj túl a múlt korlátain és kezd el elvárni, hogy Isten nagy dolgokat visz véghez az életedben! Feljebb tudsz emelkedni, előbbre tudsz lépni. Tanuld meg engedni, hogy megfoganjon benned Isten jó terve. Engedd, hogy a hit, a remény, a győzelem magja megfoganjon! Emlékezz: előbb meg kell fogannia a bensődben ahhoz, hogy utána valóságba tudjon jönni a kinti világban. Isten még oly sok mindent tartogat mindnyájatok számára. Olyan helyekre akar elvinni titeket, amikről soha még csak nem is álmodtatok. Ha el mered hinni, ha el mered venni Isten elől a korlátokat, én mondom neked, semmi nem fogja korlátozni Istent abban, amit megtehet az életedben. Ki fogja árasztani az áldásait és kegyelmét, és győztes életet fogsz élni, amit Ő tartogat a számodra. Ámen.
Hányan fogadtátok el ezt? Tudom, hogy megtettétek.
Dicsőség Istennek!
Fordító: -bcs-
Joel Osteen pastor, Lakewood Church, Houston, Texas
A Szabadító
Az igazaknak valóságos jót rejteget, paizst a tökéletesen járóknak, Hogy megőrizze az igazságnak útait, és kegyeseinek útját megtartja. Akkor megérted az igazságot, és törvényt és becsületességet, és minden jó útat.
Mert bölcseség megy a te elmédbe, és a tudomány a te lelkedben gyönyörűséges lesz.
Meggondolás őrködik feletted, értelem őriz téged,
Hogy megszabadítson téged a gonosznak útától, és a gonoszságszóló férfiútól; A kik elhagyják az igazságnak útát, hogy járjanak a setétségnek útain. Peldabeszedek 2:7-13.
Amen!
János 3:16
Chicago
városban egy hideg, sötét éjszakán hóvihar tört ki. Egy kisfiú újságot árult a
sarkon, az emberek közül néhányan bent, páran kint voltak a hidegben.
A
kisfiú annyira fázott, hogy meg sem próbált több újságot eladni. Odament egy
rendőrhöz és megkérdezte:
-
Uram, meg tudná mondani, hogy egy szegény fiú hol találhat meleg helyet, ahol
éjszaka elalhat? Tudja, egy dobozban alszom a sarok után mindjárt lefelé a
sikátorban, és ez elég hideg lesz számomra. Legyen olyan kedves, segítsen egy
meleg helyet találnom éjszakára.
A
rendõr végignézett a kisfiún és ezt mondta:
-
Menj lefelé az utcában addig a nagy fehér házig és kopogtass be. Amikor ajtót
nyitnak, te csak mondd azt, hogy János 3:16 és be fognak engedni.
A
kisfiú megtette. Felment a lépcsőn, kopogott az ajtón és egy hölgy válaszolt. A
kisfiú felnézett és ezt mondta:
-
János 3:16.
A
hölgy így válaszolt:
-
Gyere be fiam.
Bevezette
õt és leültette egy megrepedt aljú hintaszékbe a hatalmas régi öreg tûzhely
elõtt és õ kiment. A fiú ott ült egy rövid ideig és gondolkodott: János 3:16…
Én ezt nem értem, de ez biztosan felmelegít egy átfagyott fiút.
Késõbb
visszajött a hölgy és megkérdezte:
-
Éhes vagy?
A
fiú felelt:
-
Hát, csak egy kicsit. Jó pár napja nem ettem és találgattam, meddig bírom még
valamicske étel nélkül.
A
hölgy bevezette õt a konyhába és leültette egy csodálatosabbnál csodálatosabb
ételekkel megrakott asztalhoz. A kisfiú csak evett és evett addig, amíg nem
bírta tovább. Akkor ezt gondolta magában: János 3:16… Haver, én ezt nem értem,
de egy éhes fiút jóllakottá tesz.
A
hölgy ezután felvezette õt a lépcsőn a fürdõszobába, egy hatalmas fürdõkádhoz
tele meleg vízzel. A kisfiú ott maradt és áztatta magát egy ideig. Amíg ezt
tette, elgondolkodott: János 3:16… Ezt én nem értem, de egy piszkos fiúból
tisztát varázsol.
Az
az igazság, hogy úgy igazán, még soha nem fürödtem egész életemben. Az egyetlen
fürdõm az volt, amikor odaálltam a nagy öreg tûzcsap elé, amikor az kitört. A
hölgy bejött és kivitte õt. Bevezette egy szobába, lefektette egy nagy régi
puha ágyba, betakarta a nyakáig, jóéjt puszit adott neki és eloltotta a lámpát.
Amíg ott feküdt a sötétben és kinézett az ablakon a lehulló hópelyhekre azon a
hideg éjszakán, ezt gondolta magában: János 3:16… Ezt én nem értem, de egy
fáradt fiút kipihentté tesz.
A
következő reggel a hölgy visszajött és újra levitte a kisfiút ahhoz a nagy
asztalhoz, tele ennivalóval. Miután evett, visszavitte ahhoz a nagy, öreg
repedt aljú hintaszékhez a tûzhely elõtt és felemelte a nagy, öreg Bibliát. A
hölgy leült a kisfiú elé és belenézett fiatal arcába.
-
Érted a János 3:16-ot? - kérdezte szelíden.
A
kisfiú felelt:
-
Nem hölgyem, nem értem. Első alkalommal akkor hallottam, amikor a rendőr
mondta, hogy ezt mondjam.
A
hölgy kinyitotta a Bibliát a János 3:16-nál és elkezdett neki Jézusról
beszélni.
Ott,
a nagy, öreg tûzhely elõtt a kisfiú átadta a szívét és életét az Úr Jézusnak. A
kisfiú ott ült és gondolkodott: János 3:16… Ezt nem értem, de egy elveszett
fiút megmentetté tesz.
Tudod…
bevallom, hogy nem értem, Isten hogyan akarhatta elküldeni az Ő Fiát, hogy
meghaljon értem és Jézus hogyan egyezhetett bele, hogy megtegyen egy ilyen
dolgot. Nem értem az Atya és az összes angyal gyötrelmét a mennyben, amint
látták Jézust szenvedni és meghalni. Nem értem azt a nagyfokú szeretetet
IRÁNTAM, ami Jézust a kereszten tartotta a haláláig. Én nem értem ezt, de egy
életet teljes értékűvé tesz...
Mert úgy
szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz õbenne, el
ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3: 16
2012. szeptember 17.
Máté Evangélium 3. fejezet: készítsétek az Úr útját (revideált)
Mát. 3,1 Azokban a napokban pedig eljöve [megjelent, fellépett, és feltűnt]
Bemerítő János [jelentése: az Úr
megkegyelmezett], aki prédikál vala [és ezt hirdette, tanítván] Júdea pusztájában [a Júdeai-sivatagban]*
*Ő az, akinek születését, feladatát és nevét, angyal jelentette be
atyjának, Zakariásnak: „Monda
pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed,
és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak” (Luk. 1,13)
A Lukács írása szerinti Evangélium így ad hírt Bemerítő
János szolgálatáról, meghatározva az időt is, amikor szolgálatát elkezdte: „Tibérius császár uralkodásának tizenötödik
esztendejében pedig, mikor Júdeában Poncius Pilátus volt a helytartó, és
Galileának negyedes fejedelme Heródes, Iturea és Trakhónitis tartományának
pedig negyedes fejedelme az ő testvére Filep, Abiléné negyedes fejedelme meg
Lisániás. Annás és Kajafás főpapsága alatt, lőn az Úrnak szava Jánoshoz, a
Zakariás fiához, a pusztában. És méne a Jordán mellett lévő minden tartományba (a
Jordán egész környékén) prédikálván (hirdetve)
a megtérésre való bemerítést a bűnöknek
bocsánatára;
Amint meg van írva Ézsaiás próféta beszédeinek
könyvében, ki ezt mondja: Kiáltónak szava (Kiáltónak hangja szól) a pusztában: Készítsétek meg az Úrnak útját,
egyengessétek (és tegyétek egyenessé) az
ő ösvényeit. Minden völgy betöltetik (és minden szakadékot töltsetek fel), minden hegy és halom megalacsonyíttatik
(és minden hegyet és halmot hordjatok el); és
az egyenetlenek (a görbe utak) egyenesekké,
és a göröngyös utak simákká lesznek; És meglátja minden test (minden
halandó) az Istennek szabadítását. Monda
azért a sokaságnak, amely kiméne hozzá, hogy általa bemeríttessék: Viperák
fajzati, kicsoda intett meg (kicsoda figyelmeztetett) titeket, hogy a bekövetkező harag elől meneküljetek?
Teremjetek azért
megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne mondogassátok magatokban: Ábrahám a mi
atyánk! Mert mondom néktek, hogy az Isten ezekből a kövekből is támaszthat
fiakat Ábrahámnak. Immár pedig a fejsze is rávettetett a fák gyökerére: minden
fa azért, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik, és a tűzre vettetik.
Mikor pedig a nép (reménykedve) várt
és szívükben mind azon gondolkoztak (azt fontolgatták) János felől, hogy vajon nem ő-e a Krisztus.
Felele János
mindeneknek, mondván: Én ugyan bemerítlek titeket vízbe; de eljő, aki nálamnál
erősebb, akinek nem vagyok méltó, hogy sarujának kötőjét (szíját) megoldjam: az majd bemerít titeket Szent
Szellembe és tűzbe: Kinek szórólapátja kezében van, és megtisztítja szérűjét;
és a gabonát az ő csűrébe takarja (az ő csűrébe takarítja), a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.
És még sok egyebekre (sok másra) is
intvén (buzdította) őket, hirdeti az
evangéliumot a népnek” (Luk. 3,1-18)
Márk így ír róla: (Történt pedig hogy) Előáll vala János, bemerítvén
a pusztában és prédikálván (hirdetvén) a
megtérésnek bemerítését a bűnöknek bocsánatára. És kiméne hozzá Júdeának egész tartománya (egész vidéke) és a Jeruzsálembeliek is, és bemerítkeznek mindnyájan ő általa a Jordán
vizében, bűneikről vallást tévén” (Márk.
1,2-5)
János írása szerinti Evangélium is róla tesz bizonyságot: „(Megjelent) Vala egy Istentől küldött
ember, kinek neve János. Ez (Ő) jött
tanúbizonyságul (tanúként), hogy
bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen ő általa. Nem ő vala
a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen (bizonyságot kellett
tennie) a világosságról” (Ján. 1,6-8)
Mát. 3,2 És ezt mondja [és így prédikált; ezt hirdette] vala: Térjetek meg [térjetek új felismerésre, változtassátok meg
gondolkozásmódotokat; térjetek, forduljatok vissza Isten felé] mert elközelített
a mennyeknek országa [királysága, uralma]*
*Már a prófétákon keresztül is megtérésre hívja Isten népét: „Így szól a Seregek Ura (JHVH: Jehova), Izráel Istene: Jobbítsátok meg a ti útjaitokat és cselekedeteiteket (tetteiteket),
és veletek lakozom e helyen (és akkor
megengedem, hogy ezen a helyen tartózkodjatok)!” (Jer. 7,3)
„Térj vissza hát
Izráel az Úrhoz, a te Istenedhez, mert elbuktál (erőtlenné lettél) álnokságod (igazságtalanságod, az Ige
hiánya) miatt! Vigyetek veletek
beszédeket (Igéket, kijelentéseket),
és térjetek vissza az Úrhoz! Mondjátok
néki: Végy el minden álnokságot (Bocsáss meg minden igazságtalanságot)! És fogadd el (szívesen) azt, ami jó, és ajkaink tulkaival áldozunk
néked” (Hós. 14,2-3)
„Bizony így szól az Úr
az Izráel házához: Engem keressetek, és éltek!” (Ámós. 5,4)
„Térjetek az én
dorgálásomhoz (az én bizonyítékomhoz); ímé közlöm veletek (és én kiárasztom rátok) az én lelkemet (pnoé:
Életet adó erőmet), tudtotokra adom
néktek (és megismertetem veletek) az én beszédemet” ((logosz):
az én igéimet)” (Péld. 1,23)
Az Evangélium pedig
kijelenti, hogy kit ismertet meg az Úr: „És az Ige (a logosz) (hús)testté
lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya
egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal” (Ján.
1,14)
Mát. 3,3 Mert Ő
az, akiről Ézsaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában:
Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg [és tegyétek egyenessé] az ő ösvényeit*
*Zakariásnak így jelenti be az angyal a születendő gyermek feladatát:
„És az Őelőtte fog járni [az Úrnak
színe előtt] az Illés [jelentése: erősségem az Úr)] szellemével és erejével [Képességével,
és hatalmával]. Hogy az atyák szívét a fiakhoz (vissza)térítse [visszafordítsa], és az engedetleneket [a meggyőzhetetlen,
makacs, csökönyös hitetleneket] az igazak
[megigazultak vagy megigazítottak, az igaznak nyilvánítottak] bölcsességére [okosságára és
megfontoltságára térítse, észjárására hozza és vezesse; és az egész személyiség
„beállítottságát”, „irányultságát megváltoztassa]. Hogy készítsen az Úrnak [és állítson az Úr elé] tökéletes [alkalmas; felkészült] népet” (Luk. 1,17)
Zakariás is így
prófétál fia körülmetélésekor: „Te pedig
kis gyermek, a magasságos [a Magasságbeli; a Legmagasztosabb; a Legfelsőbb]
Isten prófétájának hivattatol; mert az Úr
[színe] előtt jársz, hogy az ő útjait
megkészítsed [és előkészítsd]”
(Luk. 1,76)
Mert őbenne fog
beteljesedni a prófécia, amelyet így hirdetett meg az Úr: „Ímé, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja (elegyengeti) előttem az utat, és mindjárt (és hamar) eljön az ő templomába az Úr, akit ti
kerestek (aki után vágyódtok), és a
szövetségnek követe, akit ti kívántok. ímé, eljön (sőt jön már), azt mondja a Seregeknek Ura. És az atyák
szívét a fiakhoz fordítja (a fiakhoz téríti), a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jöjjek, és meg ne verjem e
földet átokkal (és hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök)” (Malak.
3,1; 4.6)
Őróla szólt Ézsaiás próféta is: „Egy szó (Egy hang) kiált: A
pusztában készítsétek (építsétek) az
Úrnak útját, ösvényt egyengessetek (és készítsetek egyenes utat) a kietlenben a mi Istenünknek! Minden völgy
fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon (és süllyedjen le), és legyen az egyenetlen egyenessé és a
bércek rónává (a dombvidék síksággá). Mert megjelenik az Úr dicsősége, és minden test (minden ember egyaránt) látni fogja azt; mert az Úr szája szólt” (Ésa. 40,3-5)
Maga Bemerítő János
is így tesz bizonyságot arról, hogy a próféták által megjövendölt útkészítő ő: „És ez a János bizonyságtétele, amikor a
zsidók papokat és Lévitákat küldöttek Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt:
Kicsoda vagy te? (Erre ő így felelt és) monda:
Én kiáltó szó (kiáltó hang) vagyok a
pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját (és készítsetek egyenes utat az
Úrnak), amint megmondotta Ézsaiás
próféta” (Ján. 1,19.23)
Mát. 3,4 Ennek a Jánosnak a ruhája [az öltözete] pedig teveszőrből vala, és
bőröv vala a dereka [a csípője]
körül, elesége [vagyis tápláléka]
pedig sáska és erdei (vad)méz*
*Zakariásnak így jelenti be az angyal a születendő gyermek feladatát:
„És az Őelőtte fog járni [az Úrnak
színe előtt] az Illés [jelentése: erősségem az Úr)] szellemével és erejével [Képességével,
és hatalmával]. Hogy az atyák szívét a fiakhoz (vissza)térítse [visszafordítsa], és az engedetleneket [a meggyőzhetetlen,
makacs, csökönyös hitetleneket] az igazak
[megigazultak vagy megigazítottak, az igaznak nyilvánítottak] bölcsességére [okosságára és
megfontoltságára térítse, észjárására hozza és vezesse; és az egész személyiség
„beállítottságát”, „irányultságát megváltoztassa]. Hogy készítsen az Úrnak [és állítson az Úr elé] tökéletes [alkalmas; felkészült] népet” (Luk. 1,17)
Zakariás is így
prófétál fia körülmetélésekor: „Te pedig
kis gyermek, a magasságos [a Magasságbeli; a Legmagasztosabb; a Legfelsőbb]
Isten prófétájának hivattatol; mert az Úr
[színe] előtt jársz, hogy az ő útjait
megkészítsed [és előkészítsd]”
(Luk. 1,76)
Mert őbenne fog
beteljesedni a prófécia, amelyet így hirdetett meg az Úr: „Ímé, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja (elegyengeti) előttem az utat, és mindjárt (és hamar) eljön az ő templomába az Úr, akit ti
kerestek (aki után vágyódtok), és a
szövetségnek követe, akit ti kívántok. ímé, eljön (sőt jön már), azt mondja a Seregeknek Ura. És az atyák
szívét a fiakhoz fordítja (a fiakhoz téríti), a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jöjjek, és meg ne verjem e
földet átokkal (és hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök)” (Malak.
3,1; 4.6)
Őróla szólt Ézsaiás próféta is: „Egy szó (Egy hang) kiált: A
pusztában készítsétek (építsétek) az
Úrnak útját, ösvényt egyengessetek (és készítsetek egyenes utat) a kietlenben a mi Istenünknek! Minden völgy
fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon (és süllyedjen le), és legyen az egyenetlen egyenessé és a
bércek rónává (a dombvidék síksággá). Mert megjelenik az Úr dicsősége, és minden test (minden ember egyaránt) látni fogja azt; mert az Úr szája szólt” (Ésa. 40,3-5)
Maga Bemerítő János
is így tesz bizonyságot arról, hogy a próféták által megjövendölt útkészítő ő: „És ez a János bizonyságtétele, amikor a
zsidók papokat és Lévitákat küldöttek Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt:
Kicsoda vagy te? (Erre ő így felelt és) monda:
Én kiáltó szó (kiáltó hang) vagyok a
pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját (és készítsetek egyenes utat az
Úrnak), amint megmondotta Ézsaiás
próféta” (Ján. 1,19.23)
Mát. 3,5 Ekkor kiméne őhozzá Jeruzsálem és az egész
Júdea és a Jordánnak [jelentése: lejövő, lefolyó, lesiető] egész környéke.
Mát. 3,6 És bemerítkeznek vala őáltala a Jordán
vizében [a Jordán folyóban], vallást
tevén az ő bűneikről [az ő céltévesztésükről]
Mát. 3,7 Mikor pedig látá, hogy a farizeusok és
sadduceusok közül sokan mennek Őhozzá, hogy bemeritkezzenek, monda nékik:
Mérges kígyóknak [viperáknak]
fajzatai [ivadékai]! Kicsoda intett
meg [ki tanított, és figyelmeztetett]
titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek [és fussatok]?*
*Az Úr Jézus így szól a farizeusokhoz – szintén viperák fajzatának nevezve
őket – amikor azt mondják, hogy Ő Belzebub által űzi ki a démonokat: „Mérges
kígyóknak (viperáknak) fajzatai (ivadékai), mi módon (hogyan) szólhattok jókat (gonosz
létetekre), holott gonoszak (káros, veszélyes, ártalmas, ellenségek) vagytok? Mert a szívnek teljességéből szól
a száj (és mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj)” (Mát.
12,34)
„Kígyók, mérges
kígyóknak (viperáknak) fajzatai
(ivadékai), miképpen kerülitek ki a
gyehennának büntetését (hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó
ítélettől)?” (Mát. 23,33)
A hitetlen zsidókhoz így szól az Úr Jézus: „Ti az ördög (a vádló, rágalmazó,
félrevezető, az ellenség) atyától valók
vagytok (és származtok), és a ti
atyátok kívánságait (és vágyait tudjátok, és) akarjátok (és vagytok képesek) teljesíteni.
Az emberölő (embergyilkos) volt
kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban (az Igében, a valóságban), mert nincsen őbenne igazság (az Ige, a valóság). Mikor hazugságot szól, a sajátjából (a
magáéból) szól; mert hazug (csaló,
hamisító) és hazugság (hamisság,
valótlanság, kitalálás, csalás, becsapás) atyja”
(Ján. 8,44)
Mát. 3,8 Teremjetek hát megtéréshez [a gondolkozásmód-megváltoztatáshoz, az új
felismerésre téréshez, az Isten felé forduláshoz] illő [és méltó]
gyümölcsöket.
Mát. 3,9 És ne gondoljátok [ne véljétek], hogy így szólhattok [hogy arra hivatkozhattok, és így gondolkozhattok] magatokban:
Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy [képes, hatalmas az] Isten
eme kövekből is támasztani fiakat [mert
van ereje, hatalma, képessége, hogy
gyermekeket keltsen életre] Ábrahámnak*
*Az Úr Jézusnak ki is mondták a zsidók, mert valóban ezt gondolták:
„Ezt mondták neki: A mi atyánk Ábrahám.
Monda nékik Jézus: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, az Ábrahám dolgait
(cselekedeteit) cselekednétek (és tennétek). Ámde (ti) meg akartok engem
ölni, olyan embert (olyan valakit), aki
(azt) az igazságot beszéltem (és
hirdettem) néktek, amelyet az Istentől
hallottam. Ábrahám ezt nem cselekedte (nem tette volna)” (Ján.
8,39-40)
Mát. 3,10 A fejsze pedig immár a fák
gyökerére vettetett. Azért minden fa, amely jó [és nemes] gyümölcsöt nem terem, kivágattatik, és tűzre vettetik [azokat tűzbe dobják, tűzbe hajítják)]*
*Az Úr Jézus is meghirdeti, hogy: Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik, és tűzre
vettetik (tűzre dobatik)” (Mát. 7,19)
És példázattal magyarázza meg az Úr a kijelentést: „És ezt a példázatot mondá: Vala egy
embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt
keressen, és nem talála. És monda a vincellérnek: Ímé három esztendeje járok
gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a
földet is hiába? Az pedig felelvén (így válaszolt), és monda néki: Uram, hagyj
békét néki (hagyd meg) még ez
esztendőben, míg köröskörül megkapálom (és körülásom) és megtrágyázom: És ha
gyümölcsöt terem (jövőre), jó; ha
pedig nem, azután vágd ki azt” (Luk.
13,6-9)
Mert csak a megigazult ember tud gyümölcsöt teremni: „Az igaz (a megigazult) virágzik (és virul), mint a pálmafa, (és magasra) növekedik, mint a cédrus a Libanonon. Még a
vén korban is gyümölcsöznek; kövérek (dús lombúak) és zöldellők lesznek” (Zsolt.
92,13.15)
Mát. 3,11 Én ugyan vízbe merítelek be titeket
megtérésre [hogy más felismerésre
térjetek, a gondolkozás(mód) megváltoztatás végett], de aki utánam jő, [aki a
nyomomba lép], erősebb [és
hatalmasabb] nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó [sem alkalmas, vagy megfelelő]; ő Szent
Szellembe és tűzbe merít be majd
titeket*
*A Márk írása szerinti Evangélium bizonyságtétele: „És
prédikála, mondván (és ezt hirdette): Utánam
jő, aki erősebb nálam, akinek nem vagyok méltó, hogy lehajolván, sarujának
szíját megoldjam. Én vízbe merítettelek be titeket, de ő Szent Szellembe merít
be titeket” (Márk. 1,7-8)
János írása szerinti Evangélium bizonyságtétele: Amikor
farizeusok kérdezgették, Ő így: „Felele
nékik János, mondván: Én vízbe merítek be; de köztetek van, akit ti nem
ismertek. Ő az, aki utánam jő, aki előttem lett, akinek én nem vagyok méltó,
hogy saruja szíját megoldjam. És én nem ismertem őt; de aki elkülde engem, hogy
vízbe merítsek be, az mondá nékem: Akire látod a Szellemet leszállani és rajta
megnyugodni, az az, aki bemerít Szent Szellembe. És én láttam, és bizonyságot
tettem (arról), hogy ez az Isten Fia” (Ján.
1,26-28.33-34)
És: „János bizonyságot
tett Őróla, és kiáltott, mondván (és azt hirdette): Ő vala (az), akiről mondám:
Aki utánam jő, előttem lett (és megelőzött engem), mert előbb volt nálamnál. Ő az, akiről én ezt mondám: Én utánam jő egy
férfiú, aki előttem lett (megelőzött engem), mert előbb volt nálamnál. És
én nem ismertem őt; de hogy megjelentessék Izráelnek (hogy ismertté legyen Izráel előtt),
azért
jöttem én, aki vízbe merítek be”
(Ján. 1,15)
Pál apostol a vízbe bemerítkezett hívőktől
ezt kérdezi: „És monda nékik: Mibe
meritkeztetek be tehát? Azok pedig mondának: A János bemerítésébe. Monda pedig (ekkor)
Pál: János megtérésnek bemerítésével
merített be (és megtérést követelt), azt
mondván a népnek, hogy aki őutána jövendő, abban higgyenek, tudniillik a
Krisztus Jézusban” (Csel. 19,3-4)
A feltámadott Úr parancsa tanítványainak: „És velük összejővén (amikor együtt volt
velük), meghagyá (megparancsolta) nékik, hogy el ne menjenek (el ne
távozzanak) Jeruzsálemből, hanem várják
be az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem: Hogy János ugyan
vízbe merített be, ti azonban Szent Szellembe fogtok bemeríttetni
(nemsokára) nem sok nap múlva” (Csel. 1,4-5)
És mert Bemerítő János Isten küldötte és prófétája volt, a
prófécia – és az Úr Jézus ígérete – beteljesedett: „És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának (ugyanazon a helyen). És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy
sebesen zúgó szélnek zendülése (hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt
az égből), és eltelé (és betöltötte) az egész házat, ahol ülnek vala. És
megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek (valami lángnyelvek, amelyek
szétoszlottak) és üle (és leszálltak)
mindenikre azok közül. És megtelnek
mindnyájan Szent Szellemmel, és kezdenek szólni (és beszélni) más (vagyis különféle) nyelveken, amint a Szellem adta nékik
szólniuk” (Csel. 2,1-4)
Mát. 3,12 Akinek szórólapát van az ő kezében, és
megtisztítja [kitakarítja; áttisztítja]
az Ő szérűjét; és az Ő gabonáját [a búzát]
csűrbe [a magtárba] takarítja [és gyűjti], a polyvát [azaz: pelyvát] pedig megégeti
olthatatlan tűzzel*
*Dávid így prófétál a Krisztusban megigazult, és az Isten nélkül élő
emberről: „Boldog ember [vagyis: a gondoktól és bajoktól mentes az élete],
aki nem indul [nem jár; nem követi] a gonoszok [a
hitetlenek; istentelenek, vagyis az Isten nélküli emberek] tanácsa nyomán, [tanácsa szerint] aki nem jár [és meg nem
áll] a bűnösök [a célt eltévesztők] útján és nem vegyül [nem téblábol, nem lézeng, és nem lakik, nem
tartózkodik, és nem időzik] a csúfot űzők
közé. [nem ül (telepedik le) a csúfolódók (a veszedelmes, kártékony,
ártalmas emberek) székébe].
Hanem örömét [és kedvét] leli [és
gyönyörködik] az Úr törvényében [Isten útmutatásában, tanításában, amelyet az
Igében jelentett ki] s parancsairól
[törvényéről, az Igéről] elmélkedik [gondolkodik;
eszében forgatja] nappal és éjjel. Olyan [lesz], mint a víz [mint a folyóvizek] partjára
ültetett [és plántáltatott] (termő)fa,
amely kellő időben [vagyis a maga
idejében] gyümölcsöt terem, [és
gyümölcsét meghozza] és levelei nem
hervadnak [nem hullanak el]. Siker
koronázza minden tettét. [Boldogul minden munkájában; (mindenben, amit tesz
jó szerencsés lesz)].
De nem így
[járnak] a gonoszok [a
hitetlenek; istentelenek, vagyis az Isten nélkül élők] egyáltalán nem. Pelyvához hasonlók [és mint a szálló por], amelyeket elsodor [szétszór; ide s tovahány]
a szél a földről [a Te jelenléted elől]” (Zsolt. 1,1-4)
Mát. 3,13 Akkor eljőve [megérkezett] Jézus Galileából (jelentése: a pogányok körzete) a Jordán mellé Jánoshoz, hogy bemeríttesse
magát Őáltala.
Mát. 3,14 János azonban visszatartja vala őt, [és erősen ellenállt] mondván: Nékem kell
[nekem van arra szükségem, hogy] általad bemerítkezzem [hogy
te bemeríts engem], és [mégis] te jössz én hozzám?
Mát. 3,15 Jézus pedig felelvén, monda néki: Engedj
most [hadd történjék ez most így], mert így illik nékünk minden
igazságot betöltenünk. [és teljesítenünk
az egész igazságot]. Ekkor engede néki.
Mát. 3,16 És Jézus bemeríttetvén [miután alámerítkezett], azonnal kijöve [feljött] a vízből; és ímé az egek
megnyilatkozának néki, és ő [János]
látá az Istennek Szellemét alájőni mintegy galambot és Őreá szállani.
Mát. 3,17 És ímé [az
égből szózat hallatszott], és egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én
szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm [akiben
kedvem telik, akiben én
megengeszteltettem]*
*Márk bizonyságtétele így hangzik: „És lőn [vagyis történt] azokban
a napokban, eljöve [és odament] Jézus
a galileai Názáretből, és bemeríttette magát János által a Jordánban. És azonnal feljővén a
vízből, látá az egeket megnyilatkozni [meghasadni], és a Szellemet, mint egy galambot [vagyis galamb alakjában] Őreá leszállani [és rajta megnyugodni]. És szózat lőn az égből [és mennyekből
pedig egy hang hallatszott]: Te vagy az
én szerelmes [kedvesen, drágán,
nagyon szeretett, drága] fiam, akiben
én gyönyörködöm [tebenned telik kedvem; akiben én megengeszteltettem]” (Márk. 1,9-11)
Lukács is bizonyságot tesz: „Lőn (Történt) pedig, hogy
mikor az egész nép bemerítkezett, és Jézus is bemeríttetett, és imádkozott, megnyilatkozik az
ég. És leszálla őreá a Szent Szellem testi ábrázatban, mint egy galamb (azaz galambhoz hasonló testi (vagyis
személy alakjában), és szózat lőn (és hang hallatszott) a mennyből, ezt mondván: Te vagy amaz én
szerelmes (szeretett) Fiam, te benned
gyönyörködöm!” (Luk. 3,21-22)
Őbenne teljesedett be ez a prófécia is: „Ímé az én szolgám, akit gyámolítok (akit támogatok), az én választottam, akit szívem kedvel (akiben
gyönyörködöm), Szellememet adtam őbelé,
törvényt beszél a népeknek” (Ésa. 42,1)
Mert Ő az: „Akin az
Úrnak Szelleme megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és
hatalomnak (és erőnek) Szelleme, az
Úr ismeretének és félelmének (a szentség) Szelleme” (Ésa. 11,2)
Dávid így prófétált erről: „Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én
fiam vagy te; én ma nemzettelek téged” (Zsolt. 2,7)
IQ teszt
Volt olyan eset, amikor kifejezetten annak érdekében töltették ki a tesztet, hogy majd az összegzésnél megállapítsák, hogy a különböző embercsoportok hogyan teljesítenek.
Amikor egy már-már kihalófélben lévő szűk indiáncsoportra került a sor, különös dolog történt. Ahogy kézhez kapták a tesztet, elkezdték egymást közt megbeszélni. Ekkor a felügyelő azonnal közbelépett: „A tesztet nem szabad egymással megbeszélni és senki nem segíthet a másiknak. Mindenki csak magára számíthat!" - harsogta fennhangon.
Erre az indiánok nagyon dühösek lettek, és az egyikőjük felkiáltott:
- Nem az a fontos, hogy én vagyok az okosabb vagy a testvérem! Csak az számít, hogy együtt mire vagyunk képesek!
A mai önző világunkban már gyerekkorunktól kezdve arra vagyunk nevelve, hogy csak az egyéni teljesítmény számít. Az iskolában, a sportban, a munkában csak az számít, hogy egyénileg hogyan teljesítünk! Pedig ez helytelen látásmód. Az valóban fontos, hogy tisztában legyünk egyéni képességeinkkel, de Isten minket társas lénynek teremtett. Szükségünk van egymásra, mert csak csapatban tudunk eredményesek lenni. Ehhez pedig olyan erények szükségesek, melyek már nem divatosak pl. alázat, önfegyelem stb.
A versengés kapzsiságot, büszkeséget és szeretetlenséget okoz. Lássuk be, hogy szükségünk van egymásra, és az ehhez szükséges erények alapja a szeretet.
„Valóban közösségünk van egymással a Szent Szellemben? Van bennetek gyengéd együttérzés a számomra?]” (Fil. 2,1)
http://velunkazisten.hu/content/book/IQ_teszt
Idézetek a szeretetről
Akit nem szeretünk, annak szemében mindig találunk szálkát,
és azt is sokszor gerendának látjuk. (Varga Tamás)
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)