Mát. 3,1 Azokban a napokban pedig eljöve [megjelent, fellépett, és feltűnt]
Bemerítő János [jelentése: az Úr
megkegyelmezett], aki prédikál vala [és ezt hirdette, tanítván] Júdea pusztájában [a Júdeai-sivatagban]*
*Ő az, akinek születését, feladatát és nevét, angyal jelentette be
atyjának, Zakariásnak: „Monda
pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed,
és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak” (Luk. 1,13)
A Lukács írása szerinti Evangélium így ad hírt Bemerítő
János szolgálatáról, meghatározva az időt is, amikor szolgálatát elkezdte: „Tibérius császár uralkodásának tizenötödik
esztendejében pedig, mikor Júdeában Poncius Pilátus volt a helytartó, és
Galileának negyedes fejedelme Heródes, Iturea és Trakhónitis tartományának
pedig negyedes fejedelme az ő testvére Filep, Abiléné negyedes fejedelme meg
Lisániás. Annás és Kajafás főpapsága alatt, lőn az Úrnak szava Jánoshoz, a
Zakariás fiához, a pusztában. És méne a Jordán mellett lévő minden tartományba (a
Jordán egész környékén) prédikálván (hirdetve)
a megtérésre való bemerítést a bűnöknek
bocsánatára;
Amint meg van írva Ézsaiás próféta beszédeinek
könyvében, ki ezt mondja: Kiáltónak szava (Kiáltónak hangja szól) a pusztában: Készítsétek meg az Úrnak útját,
egyengessétek (és tegyétek egyenessé) az
ő ösvényeit. Minden völgy betöltetik (és minden szakadékot töltsetek fel), minden hegy és halom megalacsonyíttatik
(és minden hegyet és halmot hordjatok el); és
az egyenetlenek (a görbe utak) egyenesekké,
és a göröngyös utak simákká lesznek; És meglátja minden test (minden
halandó) az Istennek szabadítását. Monda
azért a sokaságnak, amely kiméne hozzá, hogy általa bemeríttessék: Viperák
fajzati, kicsoda intett meg (kicsoda figyelmeztetett) titeket, hogy a bekövetkező harag elől meneküljetek?
Teremjetek azért
megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne mondogassátok magatokban: Ábrahám a mi
atyánk! Mert mondom néktek, hogy az Isten ezekből a kövekből is támaszthat
fiakat Ábrahámnak. Immár pedig a fejsze is rávettetett a fák gyökerére: minden
fa azért, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik, és a tűzre vettetik.
Mikor pedig a nép (reménykedve) várt
és szívükben mind azon gondolkoztak (azt fontolgatták) János felől, hogy vajon nem ő-e a Krisztus.
Felele János
mindeneknek, mondván: Én ugyan bemerítlek titeket vízbe; de eljő, aki nálamnál
erősebb, akinek nem vagyok méltó, hogy sarujának kötőjét (szíját) megoldjam: az majd bemerít titeket Szent
Szellembe és tűzbe: Kinek szórólapátja kezében van, és megtisztítja szérűjét;
és a gabonát az ő csűrébe takarja (az ő csűrébe takarítja), a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.
És még sok egyebekre (sok másra) is
intvén (buzdította) őket, hirdeti az
evangéliumot a népnek” (Luk. 3,1-18)
Márk így ír róla: (Történt pedig hogy) Előáll vala János, bemerítvén
a pusztában és prédikálván (hirdetvén) a
megtérésnek bemerítését a bűnöknek bocsánatára. És kiméne hozzá Júdeának egész tartománya (egész vidéke) és a Jeruzsálembeliek is, és bemerítkeznek mindnyájan ő általa a Jordán
vizében, bűneikről vallást tévén” (Márk.
1,2-5)
János írása szerinti Evangélium is róla tesz bizonyságot: „(Megjelent) Vala egy Istentől küldött
ember, kinek neve János. Ez (Ő) jött
tanúbizonyságul (tanúként), hogy
bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen ő általa. Nem ő vala
a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen (bizonyságot kellett
tennie) a világosságról” (Ján. 1,6-8)
Mát. 3,2 És ezt mondja [és így prédikált; ezt hirdette] vala: Térjetek meg [térjetek új felismerésre, változtassátok meg
gondolkozásmódotokat; térjetek, forduljatok vissza Isten felé] mert elközelített
a mennyeknek országa [királysága, uralma]*
*Már a prófétákon keresztül is megtérésre hívja Isten népét: „Így szól a Seregek Ura (JHVH: Jehova), Izráel Istene: Jobbítsátok meg a ti útjaitokat és cselekedeteiteket (tetteiteket),
és veletek lakozom e helyen (és akkor
megengedem, hogy ezen a helyen tartózkodjatok)!” (Jer. 7,3)
„Térj vissza hát
Izráel az Úrhoz, a te Istenedhez, mert elbuktál (erőtlenné lettél) álnokságod (igazságtalanságod, az Ige
hiánya) miatt! Vigyetek veletek
beszédeket (Igéket, kijelentéseket),
és térjetek vissza az Úrhoz! Mondjátok
néki: Végy el minden álnokságot (Bocsáss meg minden igazságtalanságot)! És fogadd el (szívesen) azt, ami jó, és ajkaink tulkaival áldozunk
néked” (Hós. 14,2-3)
„Bizony így szól az Úr
az Izráel házához: Engem keressetek, és éltek!” (Ámós. 5,4)
„Térjetek az én
dorgálásomhoz (az én bizonyítékomhoz); ímé közlöm veletek (és én kiárasztom rátok) az én lelkemet (pnoé:
Életet adó erőmet), tudtotokra adom
néktek (és megismertetem veletek) az én beszédemet” ((logosz):
az én igéimet)” (Péld. 1,23)
Az Evangélium pedig
kijelenti, hogy kit ismertet meg az Úr: „És az Ige (a logosz) (hús)testté
lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya
egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal” (Ján.
1,14)
Mát. 3,3 Mert Ő
az, akiről Ézsaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában:
Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg [és tegyétek egyenessé] az ő ösvényeit*
*Zakariásnak így jelenti be az angyal a születendő gyermek feladatát:
„És az Őelőtte fog járni [az Úrnak
színe előtt] az Illés [jelentése: erősségem az Úr)] szellemével és erejével [Képességével,
és hatalmával]. Hogy az atyák szívét a fiakhoz (vissza)térítse [visszafordítsa], és az engedetleneket [a meggyőzhetetlen,
makacs, csökönyös hitetleneket] az igazak
[megigazultak vagy megigazítottak, az igaznak nyilvánítottak] bölcsességére [okosságára és
megfontoltságára térítse, észjárására hozza és vezesse; és az egész személyiség
„beállítottságát”, „irányultságát megváltoztassa]. Hogy készítsen az Úrnak [és állítson az Úr elé] tökéletes [alkalmas; felkészült] népet” (Luk. 1,17)
Zakariás is így
prófétál fia körülmetélésekor: „Te pedig
kis gyermek, a magasságos [a Magasságbeli; a Legmagasztosabb; a Legfelsőbb]
Isten prófétájának hivattatol; mert az Úr
[színe] előtt jársz, hogy az ő útjait
megkészítsed [és előkészítsd]”
(Luk. 1,76)
Mert őbenne fog
beteljesedni a prófécia, amelyet így hirdetett meg az Úr: „Ímé, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja (elegyengeti) előttem az utat, és mindjárt (és hamar) eljön az ő templomába az Úr, akit ti
kerestek (aki után vágyódtok), és a
szövetségnek követe, akit ti kívántok. ímé, eljön (sőt jön már), azt mondja a Seregeknek Ura. És az atyák
szívét a fiakhoz fordítja (a fiakhoz téríti), a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jöjjek, és meg ne verjem e
földet átokkal (és hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök)” (Malak.
3,1; 4.6)
Őróla szólt Ézsaiás próféta is: „Egy szó (Egy hang) kiált: A
pusztában készítsétek (építsétek) az
Úrnak útját, ösvényt egyengessetek (és készítsetek egyenes utat) a kietlenben a mi Istenünknek! Minden völgy
fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon (és süllyedjen le), és legyen az egyenetlen egyenessé és a
bércek rónává (a dombvidék síksággá). Mert megjelenik az Úr dicsősége, és minden test (minden ember egyaránt) látni fogja azt; mert az Úr szája szólt” (Ésa. 40,3-5)
Maga Bemerítő János
is így tesz bizonyságot arról, hogy a próféták által megjövendölt útkészítő ő: „És ez a János bizonyságtétele, amikor a
zsidók papokat és Lévitákat küldöttek Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt:
Kicsoda vagy te? (Erre ő így felelt és) monda:
Én kiáltó szó (kiáltó hang) vagyok a
pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját (és készítsetek egyenes utat az
Úrnak), amint megmondotta Ézsaiás
próféta” (Ján. 1,19.23)
Mát. 3,4 Ennek a Jánosnak a ruhája [az öltözete] pedig teveszőrből vala, és
bőröv vala a dereka [a csípője]
körül, elesége [vagyis tápláléka]
pedig sáska és erdei (vad)méz*
*Zakariásnak így jelenti be az angyal a születendő gyermek feladatát:
„És az Őelőtte fog járni [az Úrnak
színe előtt] az Illés [jelentése: erősségem az Úr)] szellemével és erejével [Képességével,
és hatalmával]. Hogy az atyák szívét a fiakhoz (vissza)térítse [visszafordítsa], és az engedetleneket [a meggyőzhetetlen,
makacs, csökönyös hitetleneket] az igazak
[megigazultak vagy megigazítottak, az igaznak nyilvánítottak] bölcsességére [okosságára és
megfontoltságára térítse, észjárására hozza és vezesse; és az egész személyiség
„beállítottságát”, „irányultságát megváltoztassa]. Hogy készítsen az Úrnak [és állítson az Úr elé] tökéletes [alkalmas; felkészült] népet” (Luk. 1,17)
Zakariás is így
prófétál fia körülmetélésekor: „Te pedig
kis gyermek, a magasságos [a Magasságbeli; a Legmagasztosabb; a Legfelsőbb]
Isten prófétájának hivattatol; mert az Úr
[színe] előtt jársz, hogy az ő útjait
megkészítsed [és előkészítsd]”
(Luk. 1,76)
Mert őbenne fog
beteljesedni a prófécia, amelyet így hirdetett meg az Úr: „Ímé, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja (elegyengeti) előttem az utat, és mindjárt (és hamar) eljön az ő templomába az Úr, akit ti
kerestek (aki után vágyódtok), és a
szövetségnek követe, akit ti kívántok. ímé, eljön (sőt jön már), azt mondja a Seregeknek Ura. És az atyák
szívét a fiakhoz fordítja (a fiakhoz téríti), a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jöjjek, és meg ne verjem e
földet átokkal (és hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök)” (Malak.
3,1; 4.6)
Őróla szólt Ézsaiás próféta is: „Egy szó (Egy hang) kiált: A
pusztában készítsétek (építsétek) az
Úrnak útját, ösvényt egyengessetek (és készítsetek egyenes utat) a kietlenben a mi Istenünknek! Minden völgy
fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon (és süllyedjen le), és legyen az egyenetlen egyenessé és a
bércek rónává (a dombvidék síksággá). Mert megjelenik az Úr dicsősége, és minden test (minden ember egyaránt) látni fogja azt; mert az Úr szája szólt” (Ésa. 40,3-5)
Maga Bemerítő János
is így tesz bizonyságot arról, hogy a próféták által megjövendölt útkészítő ő: „És ez a János bizonyságtétele, amikor a
zsidók papokat és Lévitákat küldöttek Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt:
Kicsoda vagy te? (Erre ő így felelt és) monda:
Én kiáltó szó (kiáltó hang) vagyok a
pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját (és készítsetek egyenes utat az
Úrnak), amint megmondotta Ézsaiás
próféta” (Ján. 1,19.23)
Mát. 3,5 Ekkor kiméne őhozzá Jeruzsálem és az egész
Júdea és a Jordánnak [jelentése: lejövő, lefolyó, lesiető] egész környéke.
Mát. 3,6 És bemerítkeznek vala őáltala a Jordán
vizében [a Jordán folyóban], vallást
tevén az ő bűneikről [az ő céltévesztésükről]
Mát. 3,7 Mikor pedig látá, hogy a farizeusok és
sadduceusok közül sokan mennek Őhozzá, hogy bemeritkezzenek, monda nékik:
Mérges kígyóknak [viperáknak]
fajzatai [ivadékai]! Kicsoda intett
meg [ki tanított, és figyelmeztetett]
titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek [és fussatok]?*
*Az Úr Jézus így szól a farizeusokhoz – szintén viperák fajzatának nevezve
őket – amikor azt mondják, hogy Ő Belzebub által űzi ki a démonokat: „Mérges
kígyóknak (viperáknak) fajzatai (ivadékai), mi módon (hogyan) szólhattok jókat (gonosz
létetekre), holott gonoszak (káros, veszélyes, ártalmas, ellenségek) vagytok? Mert a szívnek teljességéből szól
a száj (és mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj)” (Mát.
12,34)
„Kígyók, mérges
kígyóknak (viperáknak) fajzatai
(ivadékai), miképpen kerülitek ki a
gyehennának büntetését (hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó
ítélettől)?” (Mát. 23,33)
A hitetlen zsidókhoz így szól az Úr Jézus: „Ti az ördög (a vádló, rágalmazó,
félrevezető, az ellenség) atyától valók
vagytok (és származtok), és a ti
atyátok kívánságait (és vágyait tudjátok, és) akarjátok (és vagytok képesek) teljesíteni.
Az emberölő (embergyilkos) volt
kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban (az Igében, a valóságban), mert nincsen őbenne igazság (az Ige, a valóság). Mikor hazugságot szól, a sajátjából (a
magáéból) szól; mert hazug (csaló,
hamisító) és hazugság (hamisság,
valótlanság, kitalálás, csalás, becsapás) atyja”
(Ján. 8,44)
Mát. 3,8 Teremjetek hát megtéréshez [a gondolkozásmód-megváltoztatáshoz, az új
felismerésre téréshez, az Isten felé forduláshoz] illő [és méltó]
gyümölcsöket.
Mát. 3,9 És ne gondoljátok [ne véljétek], hogy így szólhattok [hogy arra hivatkozhattok, és így gondolkozhattok] magatokban:
Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy [képes, hatalmas az] Isten
eme kövekből is támasztani fiakat [mert
van ereje, hatalma, képessége, hogy
gyermekeket keltsen életre] Ábrahámnak*
*Az Úr Jézusnak ki is mondták a zsidók, mert valóban ezt gondolták:
„Ezt mondták neki: A mi atyánk Ábrahám.
Monda nékik Jézus: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, az Ábrahám dolgait
(cselekedeteit) cselekednétek (és tennétek). Ámde (ti) meg akartok engem
ölni, olyan embert (olyan valakit), aki
(azt) az igazságot beszéltem (és
hirdettem) néktek, amelyet az Istentől
hallottam. Ábrahám ezt nem cselekedte (nem tette volna)” (Ján.
8,39-40)
Mát. 3,10 A fejsze pedig immár a fák
gyökerére vettetett. Azért minden fa, amely jó [és nemes] gyümölcsöt nem terem, kivágattatik, és tűzre vettetik [azokat tűzbe dobják, tűzbe hajítják)]*
*Az Úr Jézus is meghirdeti, hogy: Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik, és tűzre
vettetik (tűzre dobatik)” (Mát. 7,19)
És példázattal magyarázza meg az Úr a kijelentést: „És ezt a példázatot mondá: Vala egy
embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt
keressen, és nem talála. És monda a vincellérnek: Ímé három esztendeje járok
gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a
földet is hiába? Az pedig felelvén (így válaszolt), és monda néki: Uram, hagyj
békét néki (hagyd meg) még ez
esztendőben, míg köröskörül megkapálom (és körülásom) és megtrágyázom: És ha
gyümölcsöt terem (jövőre), jó; ha
pedig nem, azután vágd ki azt” (Luk.
13,6-9)
Mert csak a megigazult ember tud gyümölcsöt teremni: „Az igaz (a megigazult) virágzik (és virul), mint a pálmafa, (és magasra) növekedik, mint a cédrus a Libanonon. Még a
vén korban is gyümölcsöznek; kövérek (dús lombúak) és zöldellők lesznek” (Zsolt.
92,13.15)
Mát. 3,11 Én ugyan vízbe merítelek be titeket
megtérésre [hogy más felismerésre
térjetek, a gondolkozás(mód) megváltoztatás végett], de aki utánam jő, [aki a
nyomomba lép], erősebb [és
hatalmasabb] nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó [sem alkalmas, vagy megfelelő]; ő Szent
Szellembe és tűzbe merít be majd
titeket*
*A Márk írása szerinti Evangélium bizonyságtétele: „És
prédikála, mondván (és ezt hirdette): Utánam
jő, aki erősebb nálam, akinek nem vagyok méltó, hogy lehajolván, sarujának
szíját megoldjam. Én vízbe merítettelek be titeket, de ő Szent Szellembe merít
be titeket” (Márk. 1,7-8)
János írása szerinti Evangélium bizonyságtétele: Amikor
farizeusok kérdezgették, Ő így: „Felele
nékik János, mondván: Én vízbe merítek be; de köztetek van, akit ti nem
ismertek. Ő az, aki utánam jő, aki előttem lett, akinek én nem vagyok méltó,
hogy saruja szíját megoldjam. És én nem ismertem őt; de aki elkülde engem, hogy
vízbe merítsek be, az mondá nékem: Akire látod a Szellemet leszállani és rajta
megnyugodni, az az, aki bemerít Szent Szellembe. És én láttam, és bizonyságot
tettem (arról), hogy ez az Isten Fia” (Ján.
1,26-28.33-34)
És: „János bizonyságot
tett Őróla, és kiáltott, mondván (és azt hirdette): Ő vala (az), akiről mondám:
Aki utánam jő, előttem lett (és megelőzött engem), mert előbb volt nálamnál. Ő az, akiről én ezt mondám: Én utánam jő egy
férfiú, aki előttem lett (megelőzött engem), mert előbb volt nálamnál. És
én nem ismertem őt; de hogy megjelentessék Izráelnek (hogy ismertté legyen Izráel előtt),
azért
jöttem én, aki vízbe merítek be”
(Ján. 1,15)
Pál apostol a vízbe bemerítkezett hívőktől
ezt kérdezi: „És monda nékik: Mibe
meritkeztetek be tehát? Azok pedig mondának: A János bemerítésébe. Monda pedig (ekkor)
Pál: János megtérésnek bemerítésével
merített be (és megtérést követelt), azt
mondván a népnek, hogy aki őutána jövendő, abban higgyenek, tudniillik a
Krisztus Jézusban” (Csel. 19,3-4)
A feltámadott Úr parancsa tanítványainak: „És velük összejővén (amikor együtt volt
velük), meghagyá (megparancsolta) nékik, hogy el ne menjenek (el ne
távozzanak) Jeruzsálemből, hanem várják
be az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem: Hogy János ugyan
vízbe merített be, ti azonban Szent Szellembe fogtok bemeríttetni
(nemsokára) nem sok nap múlva” (Csel. 1,4-5)
És mert Bemerítő János Isten küldötte és prófétája volt, a
prófécia – és az Úr Jézus ígérete – beteljesedett: „És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának (ugyanazon a helyen). És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy
sebesen zúgó szélnek zendülése (hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt
az égből), és eltelé (és betöltötte) az egész házat, ahol ülnek vala. És
megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek (valami lángnyelvek, amelyek
szétoszlottak) és üle (és leszálltak)
mindenikre azok közül. És megtelnek
mindnyájan Szent Szellemmel, és kezdenek szólni (és beszélni) más (vagyis különféle) nyelveken, amint a Szellem adta nékik
szólniuk” (Csel. 2,1-4)
Mát. 3,12 Akinek szórólapát van az ő kezében, és
megtisztítja [kitakarítja; áttisztítja]
az Ő szérűjét; és az Ő gabonáját [a búzát]
csűrbe [a magtárba] takarítja [és gyűjti], a polyvát [azaz: pelyvát] pedig megégeti
olthatatlan tűzzel*
*Dávid így prófétál a Krisztusban megigazult, és az Isten nélkül élő
emberről: „Boldog ember [vagyis: a gondoktól és bajoktól mentes az élete],
aki nem indul [nem jár; nem követi] a gonoszok [a
hitetlenek; istentelenek, vagyis az Isten nélküli emberek] tanácsa nyomán, [tanácsa szerint] aki nem jár [és meg nem
áll] a bűnösök [a célt eltévesztők] útján és nem vegyül [nem téblábol, nem lézeng, és nem lakik, nem
tartózkodik, és nem időzik] a csúfot űzők
közé. [nem ül (telepedik le) a csúfolódók (a veszedelmes, kártékony,
ártalmas emberek) székébe].
Hanem örömét [és kedvét] leli [és
gyönyörködik] az Úr törvényében [Isten útmutatásában, tanításában, amelyet az
Igében jelentett ki] s parancsairól
[törvényéről, az Igéről] elmélkedik [gondolkodik;
eszében forgatja] nappal és éjjel. Olyan [lesz], mint a víz [mint a folyóvizek] partjára
ültetett [és plántáltatott] (termő)fa,
amely kellő időben [vagyis a maga
idejében] gyümölcsöt terem, [és
gyümölcsét meghozza] és levelei nem
hervadnak [nem hullanak el]. Siker
koronázza minden tettét. [Boldogul minden munkájában; (mindenben, amit tesz
jó szerencsés lesz)].
De nem így
[járnak] a gonoszok [a
hitetlenek; istentelenek, vagyis az Isten nélkül élők] egyáltalán nem. Pelyvához hasonlók [és mint a szálló por], amelyeket elsodor [szétszór; ide s tovahány]
a szél a földről [a Te jelenléted elől]” (Zsolt. 1,1-4)
Mát. 3,13 Akkor eljőve [megérkezett] Jézus Galileából (jelentése: a pogányok körzete) a Jordán mellé Jánoshoz, hogy bemeríttesse
magát Őáltala.
Mát. 3,14 János azonban visszatartja vala őt, [és erősen ellenállt] mondván: Nékem kell
[nekem van arra szükségem, hogy] általad bemerítkezzem [hogy
te bemeríts engem], és [mégis] te jössz én hozzám?
Mát. 3,15 Jézus pedig felelvén, monda néki: Engedj
most [hadd történjék ez most így], mert így illik nékünk minden
igazságot betöltenünk. [és teljesítenünk
az egész igazságot]. Ekkor engede néki.
Mát. 3,16 És Jézus bemeríttetvén [miután alámerítkezett], azonnal kijöve [feljött] a vízből; és ímé az egek
megnyilatkozának néki, és ő [János]
látá az Istennek Szellemét alájőni mintegy galambot és Őreá szállani.
Mát. 3,17 És ímé [az
égből szózat hallatszott], és egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én
szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm [akiben
kedvem telik, akiben én
megengeszteltettem]*
*Márk bizonyságtétele így hangzik: „És lőn [vagyis történt] azokban
a napokban, eljöve [és odament] Jézus
a galileai Názáretből, és bemeríttette magát János által a Jordánban. És azonnal feljővén a
vízből, látá az egeket megnyilatkozni [meghasadni], és a Szellemet, mint egy galambot [vagyis galamb alakjában] Őreá leszállani [és rajta megnyugodni]. És szózat lőn az égből [és mennyekből
pedig egy hang hallatszott]: Te vagy az
én szerelmes [kedvesen, drágán,
nagyon szeretett, drága] fiam, akiben
én gyönyörködöm [tebenned telik kedvem; akiben én megengeszteltettem]” (Márk. 1,9-11)
Lukács is bizonyságot tesz: „Lőn (Történt) pedig, hogy
mikor az egész nép bemerítkezett, és Jézus is bemeríttetett, és imádkozott, megnyilatkozik az
ég. És leszálla őreá a Szent Szellem testi ábrázatban, mint egy galamb (azaz galambhoz hasonló testi (vagyis
személy alakjában), és szózat lőn (és hang hallatszott) a mennyből, ezt mondván: Te vagy amaz én
szerelmes (szeretett) Fiam, te benned
gyönyörködöm!” (Luk. 3,21-22)
Őbenne teljesedett be ez a prófécia is: „Ímé az én szolgám, akit gyámolítok (akit támogatok), az én választottam, akit szívem kedvel (akiben
gyönyörködöm), Szellememet adtam őbelé,
törvényt beszél a népeknek” (Ésa. 42,1)
Mert Ő az: „Akin az
Úrnak Szelleme megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és
hatalomnak (és erőnek) Szelleme, az
Úr ismeretének és félelmének (a szentség) Szelleme” (Ésa. 11,2)
Dávid így prófétált erről: „Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én
fiam vagy te; én ma nemzettelek téged” (Zsolt. 2,7)