A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Evangélium. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Evangélium. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. szeptember 17.

Máté Evangélium 3. fejezet: készítsétek az Úr útját (revideált)


Mát. 3,1 Azokban a napokban pedig eljöve [megjelent, fellépett, és feltűnt] Bemerítő János [jelentése: az Úr megkegyelmezett], aki prédikál vala [és ezt hirdette, tanítván] Júdea pusztájában [a Júdeai-sivatagban]*

*Ő az, akinek születését, feladatát és nevét, angyal jelentette be atyjának, Zakariásnak: „Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak” (Luk. 1,13)

A Lukács írása szerinti Evangélium így ad hírt Bemerítő János szolgálatáról, meghatározva az időt is, amikor szolgálatát elkezdte: „Tibérius császár uralkodásának tizenötödik esztendejében pedig, mikor Júdeában Poncius Pilátus volt a helytartó, és Galileának negyedes fejedelme Heródes, Iturea és Trakhónitis tartományának pedig negyedes fejedelme az ő testvére Filep, Abiléné negyedes fejedelme meg Lisániás. Annás és Kajafás főpapsága alatt, lőn az Úrnak szava Jánoshoz, a Zakariás fiához, a pusztában. És méne a Jordán mellett lévő minden tartományba (a Jordán egész környékén) prédikálván (hirdetve) a megtérésre való bemerítést a bűnöknek bocsánatára;

 Amint meg van írva Ézsaiás próféta beszédeinek könyvében, ki ezt mondja: Kiáltónak szava (Kiáltónak hangja szól) a pusztában: Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek (és tegyétek egyenessé) az ő ösvényeit. Minden völgy betöltetik (és minden szakadékot töltsetek fel), minden hegy és halom megalacsonyíttatik (és minden hegyet és halmot hordjatok el); és az egyenetlenek (a görbe utak) egyenesekké, és a göröngyös utak simákká lesznek; És meglátja minden test (minden halandó) az Istennek szabadítását. Monda azért a sokaságnak, amely kiméne hozzá, hogy általa bemeríttessék: Viperák fajzati, kicsoda intett meg (kicsoda figyelmeztetett) titeket, hogy a bekövetkező harag elől meneküljetek?

Teremjetek azért megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne mondogassátok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy az Isten ezekből a kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak. Immár pedig a fejsze is rávettetett a fák gyökerére: minden fa azért, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik, és a tűzre vettetik. Mikor pedig a nép (reménykedve) várt és szívükben mind azon gondolkoztak (azt fontolgatták) János felől, hogy vajon nem ő-e a Krisztus.

Felele János mindeneknek, mondván: Én ugyan bemerítlek titeket vízbe; de eljő, aki nálamnál erősebb, akinek nem vagyok méltó, hogy sarujának kötőjét (szíját) megoldjam: az majd bemerít titeket Szent Szellembe és tűzbe: Kinek szórólapátja kezében van, és megtisztítja szérűjét; és a gabonát az ő csűrébe takarja (az ő csűrébe takarítja), a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel. És még sok egyebekre (sok másra) is intvén (buzdította) őket, hirdeti az evangéliumot a népnek” (Luk. 3,1-18)

Márk így ír róla: (Történt pedig hogy) Előáll vala János, bemerítvén a pusztában és prédikálván (hirdetvén) a megtérésnek bemerítését a bűnöknek bocsánatára. És kiméne hozzá Júdeának egész tartománya (egész vidéke) és a Jeruzsálembeliek is, és bemerítkeznek mindnyájan ő általa a Jordán vizében, bűneikről vallást tévén” (Márk. 1,2-5) 

János írása szerinti Evangélium is róla tesz bizonyságot: (Megjelent) Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János. Ez (Ő) jött tanúbizonyságul (tanúként), hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen ő általa. Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen (bizonyságot kellett tennie) a világosságról” (Ján. 1,6-8)


Mát. 3,2 És ezt mondja [és így prédikált; ezt hirdette] vala: Térjetek meg [térjetek új felismerésre, változtassátok meg gondolkozásmódotokat; térjetek, forduljatok vissza Isten felé] mert elközelített a mennyeknek országa [királysága, uralma]*

*Már a prófétákon keresztül is megtérésre hívja Isten népét: „Így szól a Seregek Ura (JHVH: Jehova), Izráel Istene: Jobbítsátok meg a ti útjaitokat és cselekedeteiteket (tetteiteket), és veletek lakozom e helyen (és akkor megengedem, hogy ezen a helyen tartózkodjatok)!” (Jer. 7,3)

Térj vissza hát Izráel az Úrhoz, a te Istenedhez, mert elbuktál (erőtlenné lettél) álnokságod (igazságtalanságod, az Ige hiánya) miatt! Vigyetek veletek beszédeket (Igéket, kijelentéseket), és térjetek vissza az Úrhoz! Mondjátok néki: Végy el minden álnokságot (Bocsáss meg minden igazságtalanságot)! És fogadd el (szívesen) azt, ami jó, és ajkaink tulkaival áldozunk néked” (Hós. 14,2-3)

„Bizony így szól az Úr az Izráel házához: Engem keressetek, és éltek!” (Ámós. 5,4)

„Térjetek az én dorgálásomhoz (az én bizonyítékomhoz); ímé közlöm veletek (és én kiárasztom rátok) az én lelkemet (pnoé: Életet adó erőmet), tudtotokra adom néktek (és megismertetem veletek) az én beszédemet ((logosz): az én igéimet)” (Péld. 1,23)

Az Evangélium pedig kijelenti, hogy kit ismertet meg az Úr:  „És az Ige (a logosz) (hús)testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal” (Ján. 1,14)


Mát. 3,3 Mert Ő az, akiről Ézsaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg [és tegyétek egyenessé] az ő ösvényeit*

*Zakariásnak így jelenti be az angyal a születendő gyermek feladatát: „És az Őelőtte fog járni [az Úrnak színe előtt] az Illés [jelentése: erősségem az Úr)] szellemével és erejével [Képességével, és  hatalmával]. Hogy az atyák szívét a fiakhoz (vissza)térítse [visszafordítsa], és az engedetleneket [a meggyőzhetetlen, makacs, csökönyös hitetleneket] az igazak [megigazultak vagy megigazítottak, az igaznak nyilvánítottak] bölcsességére [okosságára és megfontoltságára térítse, észjárására hozza és vezesse; és az egész személyiség „beállítottságát”, „irányultságát megváltoztassa]. Hogy készítsen az Úrnak [és állítson az Úr elé] tökéletes [alkalmas; felkészült] népet(Luk. 1,17)

Zakariás is így prófétál fia körülmetélésekor: „Te pedig kis gyermek, a magasságos [a Magasságbeli; a Legmagasztosabb; a Legfelsőbb] Isten prófétájának hivattatol; mert az Úr [színe] előtt jársz, hogy az ő útjait megkészítsed [és előkészítsd]” (Luk. 1,76)

Mert őbenne fog beteljesedni a prófécia, amelyet így hirdetett meg az Úr: „Ímé, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja (elegyengeti) előttem az utat, és mindjárt (és hamar) eljön az ő templomába az Úr, akit ti kerestek (aki után vágyódtok), és a szövetségnek követe, akit ti kívántok. ímé, eljön (sőt jön már), azt mondja a Seregeknek Ura. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja (a fiakhoz téríti), a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jöjjek, és meg ne verjem e földet átokkal (és hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök)” (Malak. 3,1; 4.6)

Őróla szólt Ézsaiás próféta is: „Egy szó (Egy hang) kiált: A pusztában készítsétek (építsétek) az Úrnak útját, ösvényt egyengessetek (és készítsetek egyenes utat) a kietlenben a mi Istenünknek! Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon (és süllyedjen le), és legyen az egyenetlen egyenessé és a bércek rónává (a dombvidék síksággá). Mert megjelenik az Úr dicsősége, és minden test (minden ember egyaránt) látni fogja azt; mert az Úr szája szólt” (Ésa. 40,3-5)

Maga Bemerítő János is így tesz bizonyságot arról, hogy a próféták által megjövendölt útkészítő ő: „És ez a János bizonyságtétele, amikor a zsidók papokat és Lévitákat küldöttek Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: Kicsoda vagy te? (Erre ő így felelt és) monda: Én kiáltó szó (kiáltó hang) vagyok a pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját (és készítsetek egyenes utat az Úrnak), amint megmondotta Ézsaiás próféta” (Ján. 1,19.23)


Mát. 3,4 Ennek a Jánosnak a ruhája [az öltözete] pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka [a csípője] körül, elesége [vagyis tápláléka] pedig sáska és erdei (vad)méz*

*Zakariásnak így jelenti be az angyal a születendő gyermek feladatát: „És az Őelőtte fog járni [az Úrnak színe előtt] az Illés [jelentése: erősségem az Úr)] szellemével és erejével [Képességével, és  hatalmával]. Hogy az atyák szívét a fiakhoz (vissza)térítse [visszafordítsa], és az engedetleneket [a meggyőzhetetlen, makacs, csökönyös hitetleneket] az igazak [megigazultak vagy megigazítottak, az igaznak nyilvánítottak] bölcsességére [okosságára és megfontoltságára térítse, észjárására hozza és vezesse; és az egész személyiség „beállítottságát”, „irányultságát megváltoztassa]. Hogy készítsen az Úrnak [és állítson az Úr elé] tökéletes [alkalmas; felkészült] népet(Luk. 1,17)

Zakariás is így prófétál fia körülmetélésekor: „Te pedig kis gyermek, a magasságos [a Magasságbeli; a Legmagasztosabb; a Legfelsőbb] Isten prófétájának hivattatol; mert az Úr [színe] előtt jársz, hogy az ő útjait megkészítsed [és előkészítsd]” (Luk. 1,76)

Mert őbenne fog beteljesedni a prófécia, amelyet így hirdetett meg az Úr: „Ímé, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja (elegyengeti) előttem az utat, és mindjárt (és hamar) eljön az ő templomába az Úr, akit ti kerestek (aki után vágyódtok), és a szövetségnek követe, akit ti kívántok. ímé, eljön (sőt jön már), azt mondja a Seregeknek Ura. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja (a fiakhoz téríti), a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jöjjek, és meg ne verjem e földet átokkal (és hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök)” (Malak. 3,1; 4.6)

Őróla szólt Ézsaiás próféta is: „Egy szó (Egy hang) kiált: A pusztában készítsétek (építsétek) az Úrnak útját, ösvényt egyengessetek (és készítsetek egyenes utat) a kietlenben a mi Istenünknek! Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon (és süllyedjen le), és legyen az egyenetlen egyenessé és a bércek rónává (a dombvidék síksággá). Mert megjelenik az Úr dicsősége, és minden test (minden ember egyaránt) látni fogja azt; mert az Úr szája szólt” (Ésa. 40,3-5)

Maga Bemerítő János is így tesz bizonyságot arról, hogy a próféták által megjövendölt útkészítő ő: „És ez a János bizonyságtétele, amikor a zsidók papokat és Lévitákat küldöttek Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: Kicsoda vagy te? (Erre ő így felelt és) monda: Én kiáltó szó (kiáltó hang) vagyok a pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját (és készítsetek egyenes utat az Úrnak), amint megmondotta Ézsaiás próféta” (Ján. 1,19.23)


Mát. 3,5 Ekkor kiméne őhozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak [jelentése: lejövő, lefolyó, lesiető] egész környéke.

Mát. 3,6 És bemerítkeznek vala őáltala a Jordán vizében [a Jordán folyóban], vallást tevén az ő bűneikről [az ő céltévesztésükről]

Mát. 3,7 Mikor pedig látá, hogy a farizeusok és sadduceusok közül sokan mennek Őhozzá, hogy bemeritkezzenek, monda nékik: Mérges kígyóknak [viperáknak] fajzatai [ivadékai]! Kicsoda intett meg [ki tanított, és figyelmeztetett] titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek [és fussatok]?*

*Az Úr Jézus így szól a farizeusokhoz – szintén viperák fajzatának nevezve őket – amikor azt mondják, hogy Ő Belzebub által űzi ki a démonokat: „Mérges kígyóknak (viperáknak) fajzatai (ivadékai), mi módon (hogyan) szólhattok jókat (gonosz létetekre), holott gonoszak (káros, veszélyes, ártalmas, ellenségek) vagytok? Mert a szívnek teljességéből szól a száj (és mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj)(Mát. 12,34)

„Kígyók, mérges kígyóknak (viperáknak) fajzatai (ivadékai), miképpen kerülitek ki  a gyehennának büntetését (hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől)?” (Mát. 23,33)

A hitetlen zsidókhoz így szól az Úr Jézus: „Ti az ördög (a vádló, rágalmazó, félrevezető, az ellenség) atyától valók vagytok (és származtok), és a ti atyátok kívánságait (és vágyait tudjátok, és) akarjátok (és vagytok képesek) teljesíteni. Az emberölő (embergyilkos) volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban (az Igében, a valóságban), mert nincsen őbenne igazság (az Ige, a valóság). Mikor hazugságot szól, a sajátjából (a magáéból) szól; mert hazug (csaló, hamisító) és hazugság (hamisság, valótlanság, kitalálás, csalás, becsapás) atyja” (Ján. 8,44)

Mát. 3,8 Teremjetek hát megtéréshez [a gondolkozásmód-megváltoztatáshoz, az új felismerésre téréshez, az Isten felé forduláshoz] illő [és méltó] gyümölcsöket.

Mát. 3,9 És ne gondoljátok [ne véljétek], hogy így szólhattok [hogy arra hivatkozhattok, és így gondolkozhattok] magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy [képes, hatalmas az] Isten eme kövekből is támasztani fiakat [mert van ereje, hatalma, képessége, hogy gyermekeket keltsen életre] Ábrahámnak*

*Az Úr Jézusnak ki is mondták a zsidók, mert valóban ezt gondolták:Ezt mondták neki: A mi atyánk Ábrahám. Monda nékik Jézus: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, az Ábrahám dolgait (cselekedeteit) cselekednétek (és tennétek). Ámde (ti) meg akartok engem ölni, olyan embert (olyan valakit), aki (azt) az igazságot beszéltem (és hirdettem) néktek, amelyet az Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem cselekedte (nem tette volna)” (Ján. 8,39-40)


Mát. 3,10 A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, amely jó [és nemes] gyümölcsöt nem terem, kivágattatik, és tűzre vettetik [azokat tűzbe dobják, tűzbe hajítják)]*

*Az Úr Jézus is meghirdeti, hogy: Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik, és tűzre vettetik (tűzre dobatik)” (Mát. 7,19)

És példázattal magyarázza meg az Úr a kijelentést: „És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála. És monda a vincellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába? Az pedig felelvén (így válaszolt), és monda néki: Uram, hagyj békét néki (hagyd meg) még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom (és körülásom) és megtrágyázom: És ha gyümölcsöt terem (jövőre), jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt” (Luk. 13,6-9)

Mert csak a megigazult ember tud gyümölcsöt teremni: „Az igaz (a megigazult) virágzik (és virul), mint a pálmafa, (és magasra) növekedik, mint a cédrus a Libanonon. Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek (dús lombúak) és zöldellők lesznek” (Zsolt. 92,13.15)

Mát. 3,11 Én ugyan vízbe merítelek be titeket megtérésre [hogy más felismerésre térjetek, a gondolkozás(mód) megváltoztatás végett], de aki utánam jő, [aki a nyomomba lép], erősebb [és hatalmasabb] nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó [sem alkalmas, vagy megfelelő]; ő Szent Szellembe és tűzbe merít be majd titeket*

*A Márk írása szerinti Evangélium bizonyságtétele:  „És prédikála, mondván (és ezt hirdette): Utánam jő, aki erősebb nálam, akinek nem vagyok méltó, hogy lehajolván, sarujának szíját megoldjam. Én vízbe merítettelek be titeket, de ő Szent Szellembe merít be titeket” (Márk. 1,7-8)

János írása szerinti Evangélium bizonyságtétele: Amikor farizeusok kérdezgették, Ő így: „Felele nékik János, mondván: Én vízbe merítek be; de köztetek van, akit ti nem ismertek. Ő az, aki utánam jő, aki előttem lett, akinek én nem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam. És én nem ismertem őt; de aki elkülde engem, hogy vízbe merítsek be, az mondá nékem: Akire látod a Szellemet leszállani és rajta megnyugodni, az az, aki bemerít Szent Szellembe. És én láttam, és bizonyságot tettem (arról), hogy ez az Isten Fia” (Ján. 1,26-28.33-34)

És: „János bizonyságot tett Őróla, és kiáltott, mondván (és azt hirdette): Ő vala (az), akiről mondám: Aki utánam jő, előttem lett (és megelőzött engem), mert előbb volt nálamnál. Ő az, akiről én ezt mondám: Én utánam jő egy férfiú, aki előttem lett (megelőzött engem), mert előbb volt nálamnál. És én nem ismertem őt; de hogy megjelentessék Izráelnek (hogy ismertté legyen Izráel előtt), azért jöttem én, aki vízbe merítek be(Ján. 1,15)

 Pál apostol a vízbe bemerítkezett hívőktől ezt kérdezi: „És monda nékik: Mibe meritkeztetek be tehát? Azok pedig mondának: A János bemerítésébe. Monda pedig (ekkor) Pál: János megtérésnek bemerítésével merített be (és megtérést követelt), azt mondván a népnek, hogy aki őutána jövendő, abban higgyenek, tudniillik a Krisztus Jézusban” (Csel. 19,3-4)

A feltámadott Úr parancsa tanítványainak: „És velük összejővén (amikor együtt volt velük), meghagyá (megparancsolta) nékik, hogy el ne menjenek (el ne távozzanak) Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem: Hogy János ugyan vízbe merített be, ti azonban Szent Szellembe fogtok bemeríttetni (nemsokára) nem sok nap múlva” (Csel. 1,4-5)

És mert Bemerítő János Isten küldötte és prófétája volt, a prófécia – és az Úr Jézus ígérete – beteljesedett: „És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának (ugyanazon a helyen). És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése (hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből), és eltelé (és betöltötte) az egész házat, ahol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek (valami lángnyelvek, amelyek szétoszlottak) és üle (és leszálltak) mindenikre azok közül. És megtelnek mindnyájan Szent Szellemmel, és kezdenek szólni (és beszélni) más (vagyis különféle) nyelveken, amint a Szellem adta nékik szólniuk” (Csel. 2,1-4)


Mát. 3,12 Akinek szórólapát van az ő kezében, és megtisztítja [kitakarítja; áttisztítja] az Ő szérűjét; és az Ő gabonáját [a búzát] csűrbe [a magtárba] takarítja [és gyűjti], a polyvát [azaz: pelyvát] pedig megégeti olthatatlan tűzzel*

*Dávid így prófétál a Krisztusban megigazult, és az Isten nélkül élő emberről: „Boldog ember [vagyis: a gondoktól és bajoktól mentes az élete], aki nem indul [nem jár; nem követi] a gonoszok [a hitetlenek; istentelenek, vagyis az Isten nélküli emberek] tanácsa nyomán, [tanácsa szerint] aki nem jár [és meg nem áll] a bűnösök [a célt eltévesztők] útján és nem vegyül [nem téblábol, nem lézeng, és nem lakik, nem tartózkodik, és nem időzik] a csúfot űzők közé. [nem ül (telepedik le) a csúfolódók (a veszedelmes, kártékony, ártalmas emberek) székébe].

 Hanem örömét [és kedvét] leli [és gyönyörködik] az Úr törvényében [Isten útmutatásában, tanításában, amelyet az Igében jelentett ki] s parancsairól [törvényéről, az Igéről] elmélkedik [gondolkodik; eszében forgatja] nappal és éjjel. Olyan [lesz], mint a víz [mint a folyóvizek] partjára ültetett [és plántáltatott] (termő)fa, amely kellő időben [vagyis a maga idejében] gyümölcsöt terem, [és gyümölcsét meghozza] és levelei nem hervadnak [nem hullanak el]. Siker koronázza minden tettét. [Boldogul minden munkájában; (mindenben, amit tesz jó szerencsés lesz)].

De nem így [járnak] a gonoszok [a hitetlenek; istentelenek, vagyis az Isten nélkül élők] egyáltalán nem. Pelyvához hasonlók [és mint a szálló por], amelyeket elsodor [szétszór; ide s tovahány] a szél a földről [a Te jelenléted elől]” (Zsolt. 1,1-4)


Mát. 3,13 Akkor eljőve [megérkezett] Jézus Galileából (jelentése: a pogányok körzete) a Jordán mellé Jánoshoz, hogy bemeríttesse magát Őáltala.

Mát. 3,14 János azonban visszatartja vala őt, [és erősen ellenállt] mondván: Nékem kell [nekem van arra szükségem, hogy] általad bemerítkezzem [hogy te bemeríts engem], és [mégis] te jössz én hozzám?

Mát. 3,15 Jézus pedig felelvén, monda néki: Engedj most [hadd történjék ez most így], mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk. [és teljesítenünk az egész igazságot]. Ekkor engede néki.

Mát. 3,16 És Jézus bemeríttetvén [miután alámerítkezett], azonnal kijöve [feljött] a vízből; és ímé az egek megnyilatkozának néki, és ő [János] látá az Istennek Szellemét alájőni mintegy galambot és Őreá szállani.

Mát. 3,17 És ímé [az égből szózat hallatszott], és egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm [akiben kedvem telik, akiben én megengeszteltettem]*

*Márk bizonyságtétele így hangzik: „És lőn [vagyis történt] azokban a napokban, eljöve [és odament] Jézus a galileai Názáretből, és bemeríttette magát János által a Jordánban. És azonnal feljővén a vízből, látá az egeket megnyilatkozni [meghasadni], és a Szellemet, mint egy galambot [vagyis galamb alakjában] Őreá leszállani [és rajta megnyugodni]. És szózat lőn az égből [és mennyekből pedig egy hang hallatszott]: Te vagy az én szerelmes [kedvesen, drágán, nagyon szeretett, drága] fiam, akiben én gyönyörködöm [tebenned telik kedvem; akiben én megengeszteltettem] (Márk. 1,9-11)

Lukács is bizonyságot tesz: „Lőn (Történt) pedig, hogy mikor az egész nép bemerítkezett, és Jézus is bemeríttetett, és imádkozott, megnyilatkozik az ég.  És leszálla őreá a Szent Szellem testi ábrázatban, mint egy galamb (azaz galambhoz hasonló testi (vagyis személy alakjában), és szózat lőn (és hang hallatszott) a mennyből, ezt mondván: Te vagy amaz én szerelmes (szeretett) Fiam, te benned gyönyörködöm!” (Luk. 3,21-22)

Őbenne teljesedett be ez a prófécia is: „Ímé az én szolgám, akit gyámolítok (akit támogatok), az én választottam, akit szívem kedvel (akiben gyönyörködöm), Szellememet adtam őbelé, törvényt beszél a népeknek” (Ésa. 42,1)

Mert Ő az: „Akin az Úrnak Szelleme megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak (és erőnek) Szelleme, az Úr ismeretének és félelmének (a szentség) Szelleme” (Ésa. 11,2)

Dávid így prófétált erről: „Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged” (Zsolt. 2,7)