2012. augusztus 18.
Fejszés András: SZERETNI
.jpg)
Szeretni annyit jelent, mint adni,
ezzel örömöt szerezni másnak,
minden alkalmat megragadni,
hogy bús arcokon mosolyt lássak,
terheit hordozni egymásnak...
Embert szeretni így kellene.
Szeretni annyit jelent: magamat adni.
A teljes szeretet: énemet feladni.
Krisztust követni így kellene.
Feladni akaratomat, ízlésemet,
az indulatokat, érzületet,
és akkor bennem is megszülethet
az Agapé - az isteni szeretet
Így szeretett Isten: adott, nem kért,
hanem Jézusban önmagát adta
a világért.
A kedvesség értéke
„Többet ér a jó hírnév a nagy gazdagságnál, a jóindulat jobb
az ezüstnél és az aranynál.”
Példabeszédek 22,1
Értékválságban szenvedő világunkban sokan bolyongnak
céltalanul, keresve valamit, ami betölti az életüket, vagy kisebb dologra
gondolva értelmet ad számukra a pillanatnak.
Az egyik ismerős kis falucskában volt egy ház, ahol nagyon
sokan megfordultak, nap, mint nap. Sokszor volt ez a hajlék az ilyen emberek
gyűjtőhelye. Betért ide az álhatatlan barát, aki sokszor volt haszonleső, mégis
megtapasztalhatta mindig a szíves vendéglátást. Jó szóért betért a
javasasszony, kinek átkára nem hízott, hanem fogyott a jószág. A magányos
harmadik szomszédasszony, hogy valaki meghallgassa a határból hozott pletykát
és ne feleljen rá. Láttam ott kisiklott életű vesztest, aki akkor mégis
embernek érezte magát; előítélettől menedéket kereső asszonyt, aki otthagyta
rendes urát, gyermekét egy pénzes piásért; nagyhatalmú hivatalnokot, ki
őszinteségre vágyott; vagy megközelíthetetlen orvost, ki csak barátságra.
Mit gondoltok milyen volt az a ház, palota? Szeretetotthon
vagy csoda-vár? S még sorolhatnám.
Egyik sem. Egy tanácsi bérlakás volt, enyhén salétromos
fallal. Nem volt benne vízvezeték, csatorna; így sem WC, sem fürdőszoba. Az
előszobából nyílt a konyha, a spájz, és a szoba. Hiányzott belőle az új bútor,
de még középosztálybeli kényelem is.
Nem tette azt vonzóvá semmi sem, csak akik benne laktak:
szeretetteljes, kedves emberek.
Mégis gazdagok voltak-e? Szerintem igen.
Bűnvallás
Készítette: Lisa Szanyel
Aki takargatja vétkeit, annak nem lesz jó vége, aki pedig
megvallja és elhagyja, az irgalmat nyer" (Péld 28:13).
Amen!
Az ajtóban álló idegen!
Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Havas karácsonyeste volt. A meleg házban vidáman ragyogtak a
karácsonyfa fényei, alatta ott sorakozott tucatnyi ajándék. Az anya és a
gyerekek ünneplőbe öltözve készülődtek a templomba.
"Gyere velünk"- kérték az apát, mert nagyon
szerették.
"Én aztán nem" - csattant fel. "Én nem hiszem
el ezt a sok vallásos szemetet".
A felesége évek óta próbált neki Jézus Krisztusról és az
általa felkínált üdvösségről beszélni. Arról, hogy Isten Fia hogyan lett
emberré, hogy megmutassa nekünk az utat a Mennybe.
"Ostobaság" - mondta erre mindig a férfi.
A család elindult a templomba, és a férfi egyedül maradt
kényelmes kis vidéki házukban. Egy pillantást vetett az ablakon át a hideg
havas tájra. Aztán a tűz felé fordult, hogy melegedjen. Ahogy azonban
elfordult, szeme sarkából valami mozgást észlelt kinn a hóban. Újra
odapillantott. Cicák! Három kiscica sétált el lassan az ablaka előtt.
"Az ostobák!" - gondolta. "Meg fognak
fagyni!" Felvette kalapját és kabátját, és kinyitotta az ajtót. A jeges
téli szél megborzongatta.
"Gyertek ide, cicuskák! Gyertek be ide, ahol meleg és
étel vár benneteket! Odakinn elpusztultok." A cicák azonban elfutottak,
megijedve az ajtóban álló idegentől.
Ő kiment. "Gyertek vissza! Ne féljetek! Meg akarlak
menteni titeket!"
A cicák azonban eltűntek. Túl késő volt.
"Nos, én minden tőlem telhetőt megtettem értük" -
motyogta magában a férfi. "Mit tehettem volna még? Nekem is macskává
kellene válnom ahhoz, hogy elérjem és megmentsem őket. Ha macskává válnék,
elmondhatnám és megmutathatnám nekik. Akkor hinniük kellene nekem, hacsak nem
bolondok."
Ahogy visszaért az ajtóhoz, a távolban megkondultak a
harangok. A férfi egy pillanatra megállt és hallgatózott. Aztán bement a
tűzhöz, letérdelt, és sírva fakadt.
A világmindenség teremtője annyira szeretett bennünket, hogy
lejött a Földre ember alakban megmutatni nekünk, hogyan menekülhetünk meg. És
ha hallgatunk Rá, és követjük Őt, akkor nem fogunk elkárhozni, hanem örök életet
kapunk (Jn 3,16; Fil 2,6-8).
Jel. 3.20 Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki
meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok,
ő pedig énvelem.
Tóth Géza: A csodálatos telefon (Tóth Géza Hit Gy.)
Készítette: Melinda Vörösné
Roppant szórakoztatónak tartom a meggyőződéses
evolucionisták magabiztosságát, amikor is szemrebbenés nélkül,
elbizonytalaníthatatlan szilárdsággal, egy csipetnyi megvetéssel a hangjukban
ereszkednek le közénk, teremtéshívő „élőlénytársaik” közé. Olykor megszégyenítő
alázatosságuk miatt megkísért a bűntudat, amiért én, hitem miatti vakmerő
kevélységemben különbnek merem tartani magamat az állatvilág egyedeitől, és nem
elégszem meg a főemlősök között felkínált kitüntető pozíciójukkal. E
beszélgetések élményeinek állítok emléket egy kicsiny jelenettel.
Két ember megy az utcán, az egyik talál egy telefont…
- Oda nézz! Valaki elvesztett egy telefont!
- Ugyan már, honnan tudod, hogy azt valaki elvesztette.
Hiszen nem láttad!
- Ne viccelj! Különben hogyan kerülne ide? Itt hevert a fa
tövében.
- Hát éppen azért! A fa a természet része, azt pedig tudjuk,
hogy a természet milyen csodálatos dolgokra képes..
- Mit akarsz ezzel mondani?
- Semmit! Csak annyit, hogy nincs bizonyíték rá, hogy valaki
elvesztette. Lehet, hogy az évmilliók folyamán, ahogy az anyag evolúciós
ugráson ment keresztül, a metéria úgy szervezte önmagát, hogy összeállt ez a
telefon.
- Ezt nem mondhatod komolyan. Van fogalmad arról, hogy egy
ilyen pici berendezés mennyire bonyolult és összetett módon működik? Micsoda
őrültség azt mondani, hogy ez a telefon véletlenül állt össze. A szerkezet
bonyolultsága elég bizonyíték kell hogy legyen arra, hogy ezt valahol
gyártották.
- Mond! Te tanultál biológiát?
- Igen!
- Hát akkor annyit illene tudnod, hogy például a szemed,
amivel most éppen bambán bámulsz rám, sokkal bonyolultabb szerkezet, mint ez a
vacak telefon. És akkor még nem beszéltem az idegrendszerről, a
hallószerveidről és az egész testedről. Nem értem miért akadékoskodsz. Ha az
emberi test létre tudott jönni az evolúció által, akkor miért olyan nehéz
elhinni, hogy egy egyszerű telefon is képes erre.
- Hm.. végül is igazad van.. Az ember, vagy akár egy állat
sokkal bonyolultabb rendszer, mint egy telefon. Érdekes….(elgondolkodva)
Szerinted tényleg lehetséges, hogy ez egy olyan telefon, ami nem emberi
alkotás, hanem az evolúció eredménye?
- Persze! Miért ne?!
- Óriási. Erre sosem gondoltam volna. De hát a biológia
tudománya…
- Szevasztok. Bocs! Nem találtatok valahol egy telefont?
Elvesztettem!
- Nahát a tied? És tudtad, hogy a telcsidet egy több
milliárd éves evolúciós folyamat eredménye?
- Mi van!? Szórakozol velem? Ez egy egyszerű Nokia, csak
lekopott róla a felirat…
Hittel való hozzáállás
Készítette: Keresztény idézetek ツ
A hittel való hozzáállás nem aggódik, nem izgul, és nem fél
a holnaptól, mert tudja. hogy akárhova is kell mennie, akár a holnap
ismeretlenjébe is, Jézus ott van vele. :)
Készítette: Akik Vágynak Isten Szeretetére
Készítette: Akik Vágynak Isten Szeretetére
„ Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be az
megtartatik, az bejár és kijár, és legelőt talál.” János 10:9
Az Úr Jézus sokszor meglepő hasonlatokat mond önmagáról, de
azt tudnunk kell, hogy ezek mindig: igazak, tartalmasak, rendkívül fontosak és
kifejezők! Első hallásra ez a hasonlat is megdöbbentő! Vajon miért éppen ezt a
szemléletes képet használja küldetésével kapcsolatban az Úr?
Az ajtó egy igen fontos, sőt döntő jelkép Isten országával
kapcsolatban!
Megnyit, vagyis szabadságot ad
Bezár, vagyis biztonságot ad
Összeköt, vagyis kapcsolatot ad
Mi már tudjuk azt, hogy Jézus az egyedüli olyan ajtó,
amelyen keresztül az örök életbe lehet belépni.
Jézus az egyetlen bejárat a mennybe Ő az a mennyei ajtó, aki
a földre érkezett, hogy utat nyitva átmentsen minket az örök hazába.
Golgotai kereszthalálával nyitotta meg az utat nekünk!
A kárpit szétszakadása jelzi, hogy nyitva áll az ajtó
előttünk.
Jézus az, aki megnyitja, sőt összetöri a bűneink rácsait, és
szabadon kijöhetünk a fényre.
Feltámadásával még a halál kapuit is kinyitotta.
Jézus az a kapu, aki bezárja gyermekeit, biztonságot nyújtó
ölelő karjaiba és szeretetével megvéd minket minden gonosztól.
Jézus az a kapu, aki azért jött, hogy összekösse a mennyet a
földdel, hogy az ember által szétszakított szeretetkapcsolatot újra megépítse,
összekapcsolja!
Nagyon elgondolkodtató az, hogy mennyi sok emberi ajtón
kilincseltünk, zörgettünk már keserű szívvel, és annyiszor csalódtunk, mert nem
kellettünk és kizártak minket.
Ne késlekedjünk, lépjünk most be bátran az áldott élő
nyitott AJTÓN, aki az Úr Jézus Krisztus, Ő szeret és hív minket, nála nyugalmat
találunk.
2012. augusztus 17.
Ige: Az ima
„Minden
helyzetben imádkozzatok a Szent Szellem által. Gyakoroljátok az imádkozás és
kérés minden fajtáját! Erre mindig legyetek készen, maradjatok éberek, és
tartsatok ki az imádkozásban]” (Eféz.
6,18).
És bízzunk az Úrban: „Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az ő
akarata szerint kérünk, meghallgat minket. Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk,
meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle” (1 Ján. 5,14-15).
Ige: Mik vagyunk?
Krisztus jó illata
vagyunk, és ahol megjelenünk:
„… a ház pedig
megtelék a kenet illatával
(Ján.
12,1-8)
Ige: Ne aggodalmaskodjatok
Az Úr Jézus így szól a mindenkori
tanítványihoz: „… Annakokáért mondom
néktek, ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek; se a ti testetek
(szóma: egész lényetek)
felől, mibe öltözködjetek (hogy mivel
ruházkodjatok). Az élet több, hogysem az
eledel (táplálék), és a test (szóma: egész
lényetek), hogysem az öltözet (ruházat).
Tekintsétek (nézzétek) meg a hollókat, hogy nem vetnek, sem nem
aratnak; kiknek nincs tárházuk (kamrájuk), sem csűrjük; és az Isten (mégis) eltartja őket: mennyivel drágábbak (értékesebbek) vagytok ti a madaraknál? Kicsoda pedig az
közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal (vagy
ki tudná közületek akár egy arasznyival is meghosszabbítani életét //életidejét//)? Annakokáért ha a mi
legkisebb dolog, azt sem tehetitek (ha tehát a legcsekélyebbre sem vagytok
képesek), mit aggodalmaskodtok a többi
felől?
Tekintsétek (nézzétek) meg a liliomokat, mi módon növekednek: nem
fáradoznak, és nem fonnak: de mondom néktek: Salamon minden (teljes) ő dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek
közül egy (bármelyik). Ha pedig a
füvet, mely ma a mezőn van, és holnap kemencébe vettetik, így ruházza
(öltözteti) az Isten; mennyivel inkább
titeket, ti kicsinyhitűek!
Ti se kérdezzétek, mit egyetek vagy mit igyatok; és ne kételkedjetek (és ne nyugtalankodjatok). Mert
mind ezeket a világi pogányok (a nemzetekből valók) kérdezik; a ti Atyátok pedig tudja, hogy néktek szükségetek van ezekre.
Csak (inkább) keressétek az Isten országát, és ezek (is ráadásul) mind megadatnak néktek” (Luk. 12,22-31).
Mert: „Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak;
kóvályognak, mert nincs mit enniük?” (Jób.
39,3).
Hiszen Ő az: „Aki megadja táplálékát a baromnak (az
állatoknak), a holló-fiaknak, amelyek
kárognak” (Zsolt. 147,9).
Ezért:
„Minden gondotokat (aggályosság,
nyugtalanság, gond, aggodalom) Őreá
vessétek (minden gondotokkal forduljatok hozzá), mert néki gondja van (gondot visel) reátok (törődik veletek, gondoskodik rólatok)” (1Pét 5,7). Már Dávid ezt tanácsolja: „Vessed
az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad…” (Zsolt. 55,23).
És az aggodalmaskodás helyett:
„Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked
szíved kéréseit. Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti
(mert ő munkálkodik)” (Zsolt. 37,4-5).
Hiszen: „Isten
dicsőséges gazdagsága mind a Krisztus Jézusban található. Ehhez a gazdagsághoz
mérten fog az én Istenem gondoskodni mindenről, amire szükségetek van;
Az én Istenem minden szükségeteket be
fogja tölteni a Krisztus Jézusban elhelyezett dicsőséges gazdagságának
mértékében]” (Fil.
4,19).
Mert: „Hiába
néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret
ennetek! (mert akit az ÚR szeret) szerelmesének
álmában (is) ád eleget. (Zsolt. 127,2).
Ezért boldogan vallja Dávid: „Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm” (Zsolt. 23,1).
Hiszen: „Gyermek voltam, meg is vénhedtem (öregedtem), de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, (sem azt, hogy) a magzatja (gyermeke) pedig kenyérkéregetővé (vagy koldussá
vált)” (Zsolt. 37,25).
Hát bízzunk az Úrban: „Az iránta
való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk,
meghallgat minket. Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket,
akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle” (1 Ján. 5,14-15)
Látogatás az űrből
A gazdák törték a fejüket, aztán az egyik megszólalt: „Nos,
van rádiónk és tévénk! Rádió- és mikrohullámú jeleket tudunk küldeni a bolygó
bármelyik pontjára a műholdak segítségével."
Az űrlények így feleltek: „Ó, ez nálunk már évezredek óta
működik. Sőt, ez a fajta technológia már elég elavultnak számít! Mi más
történt?"
A gazdák megint csak vakargatni kezdték a fejüket, aztán
egyikük azt mondta: „Olyan számítógépeket hoztunk létre, amelyek másodpercek
alatt feldolgoznak annyi információt, amennyi régebben évekbe telt. És ezek a
számítógépek olyan kicsik, hogy egy táskába beleférnek!"
„Hát, ez sem újdonság!" - mondták az űrlények. „Semmi
említésre méltó nem történt?"
A gazdák még töprengtek, amikor az egyik űrlény megkérdezte:
„Hallottunk egy kósza hírt arról, hogy Isten sok évvel ezelőtt meglátogatta a
bolygótokat. Igaz ez a hír?"
„Hát, volt egy Jézus Krisztus nevű ember. Azt
állította..."
„Igen, ez az! Jézus Krisztus! Tényleg eljött?" -
kérdezték az űrlények izgatottan.
„Igen - mondták a gazdák - de..."
„Milyen különleges dolog! Milyen csodálatos esemény!" -
kiáltottak fel az űrlények. „Mondjátok, mit tettetek, amikor Isten meglátogatta
a bolygótokat? Ajándékokat vittetek, és leraktátok a lábai elé? Ujjongva,
énekelve szaladgáltatok az utcákon? Az egész világ felismerte végre, hogy Isten
mennyire szeret titeket? Kérlek, mondjátok el, mit csináltatok!"
A gazdák egy percig még haboztak, aztán zavartan így
szóltak: „Öööö... Megöltük."
Te mit teszel Krisztussal? Ünnepled? Beszélsz róla a
világnak? Az életedben él, és te lelkesen Őérte élsz?
A Biblia azt mondja, hogy ha mi nem dicsérjük Istent, és nem
adjuk neki a dicsőséget, akkor a többi teremtmény fogja ezt megtenni (még más galaxisból
származó űrlények is, ha léteznek!). Isten meglátogatta a bolygónkat egyetlen
Fia, Jézus személyében. Szolgáljuk Őt és ünnepeljünk!
Ősi szó
„Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű
kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és
megítéli a szív gondolatait és szándékait.”
Zsidókhoz írt levél 4:12
Felötlik benned a vágy, és elkezdesz keresni, kutatni a
lakásban. Keresni valami régit, valami elfeledettet, valamit, ami valaha talán
sokat jelentett az egyik ősödnek. Így találsz rá egy könyvre egy dobozban a
padláson, ott, ahova évtizedek óta nem nézett be senki. Óvatosan kiveszed,
lefújod róla az elmúlt évszázad porát, és lassan lapozni kezded az elsárgult,
vékony lapokat.
Egy helyen csak úgy, kíváncsiságból nekiállsz olvasni, és
csak haladsz egyre előre, egyik mondatról a másikra, bekezdést bekezdés után
teszel magadévá, fejezetek köszönnek egymásnak a fejedben. Te csak olvasol, és
egy különleges érzés kerít a hatalmába: mintha Valaki neked üzenne a rég
elfeledett könyv lapjain. És neked szól minden, amit olvasol.
Mint egy kard, olyan élesen hatol a szívedbe egy-egy szó, és
összetörik benned valami. Büszke emberi lényed egyszer csak engedni kezd valami
felsőbb Hatalomnak, és végre kezded érteni mi a Jó és a Rossz, mert Isten Igéje
megszólított, és benned él tovább.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)