2012. augusztus 9.
Adakozás
Ha úgy adsz egy tíz fillérest, hogy tíz forintnak gondolják
az emberek, akkor az az ördög alamizsnája. Ha pedig adományodat nem az Úrnak
adod, inkább ne is adakozzál! (Trudel)
APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
Vigyázz, nehogy az ellenség aláássa a magabiztosságodat,
hazugságokat szólva az életképességedről és az értékességedről. Utasítsd
vissza, nehogy befogadd a megvetettséget, mert bizonyosan kárhoztatást hoz és
az elidegenülés érzését. Ez a támadás arra lett tervezve, hogy szellemileg
lebénítson, és megakadályozzon abban, hogy a Szellemben járj. Kelj fel, és
emlékeztesd magadat az igazságra, mondja az Úr. Te az Én szeretettem vagy, és
nagyon értékes vagy az Én királyságomban.
1 Péter 2:1-5 Levetvén azért minden gonoszságot, minden
álnokságot, képmutatást, irigykedést, és minden rágalmazást, Mint most
született csecsemők, az Ige tiszta, hamisítatlan teje után vágyakozzatok, hogy
azon növekedjetek; Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr. Járuljatok Őhozzá,
mint élő kőhöz, aki az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott és
becses, Ti magatok is, mint élő kövek épüljetek fel szellemi házzá, szent
papsággá, hogy szellemi áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a
Jézus Krisztus által.
Bob Gass: Ez a te látomásod – követned kell! (4)
„…Írd le ezt a kijelentést, vésd táblákra, hogy könnyen el
lehessen olvasni!” (Habakuk 2:2)
A Mózes első könyve harminckilencedik részében ötször
olvassuk: „de az Úr Józseffel volt”.
Téged is biztasson ez: Isten munkálkodik abban is, amin épp
most mégy keresztül.
Honnan nyerte József azt a bölcsességet, amivel egy népet
tudott kormányozni?
Onnan, hogy
megtanulta kezelni saját családja problémáit, irányította Potifár házának
szolgáit, és intézte a börtönparancsnok feladatait. A létra fokaihoz hasonlóan,
minden lépés közelebb vitte őt a csúcshoz.
Figyeld meg, hogy
működött mindez: testvérei eladták őt izmaelita rabszolga-kereskedőknek, akik
eladták Potifárnak, aki börtönbe vetette, ahol találkozott a főpohárnokkal, aki
bemutatta a fáraónak, aki Egyiptom miniszterelnökévé tette, beteljesítve József
álmát.
Könnyen ment? Nem. Amíg az idő el nem érkezett, „…Isten
próbára tette őt” (Zsoltárok 105:19 NKJV).
Látomásodat próbára fogják tenni olyan helyzetek, melyek
vagy felkészítenek, vagy megtörnek. Bill Gothard úgy írja le ez a folyamatot,
mint a látomás születése, a látomás halála és a látomás feltámadása.
Ha nincs elegendő
tőkéd, nincsenek barátaid, és már nem maradt benned erő küzdeni (ha már a
halálodon vagy), emlékezz Jézus szavaira: „…ha a búzaszem nem esik a földbe, és
nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz” (János 14:24)
Ha látomásod meghal,
de Isten feltámasztja, egészen másként kezdesz beszélni és cselekedni.
Ha az éned háttérbe
szorul, és a kegyelem kerül előtérbe, te is elkezded mondani a zsoltárossal:
„De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén” (Zsoltárok
27:13). Ekkor Isten mosolyogva fogja mondani: „Végre megértetted!”
A nagy kő!
Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Egy szombat reggel egy kisfiú a homokozójában játszott. Ott
volt nála egy doboznyi autója és teherkocsija, a műanyagvedre és egy fényes,
piros műanyag lapát.
Ahogy utakat épített, és alagutakat ásott a puha homokban,
talált egy nagy követ a homokozó közepén. A fiúcska körülásta a követ, és így
sikerült kiszabadítania a homokból. Nem csekély vesződséggel nyomta-taszigálta
a követ a lábával. (A fiúcska nagyon kicsi volt, a kő meg nagyon nagy.) Amikor
a homokozó láda falához ért a kővel, azt látta, hogy nem tudja átgurítani
rajta.
A kisfiú csak tolta, nyomta, és a lapáttal feszítve emelte,
de valahányszor azt gondolta, hogy előbbre jutott, a kő megbillent, és
visszaesett a homokozóba. A kisfiú morgott, küszködött, taszította, lökte - de
csak annyit ért el, hogy a kő visszagurult, és meghorzsolta pufók ujjait.
Végül csalódottságában sírva fakadt.
Közben édesapja a nappali ablakából követte az események
alakulását. Ahogy eleredtek a könnyek, egy óriási árnyék vetődött a homokozóban
a sírdogáló kisfiúra. A fiúcska édesapja volt az. Szelíden, de határozottan
kérdezte:
- Fiam, miért nem vetettél be minden rendelkezésedre álló
erőt?
A kisfiú megsemmisülten zokogta:
- De hát azt csináltam, apa, hát azt csináltam! Minden
erőmet beleadtam!
- Nem, fiam - helyesbített az apa kedvesen. - Nem adtad bele
minden erődet. Nem kértél meg engem!
Azzal az édesapa lehajolt, megragadta a követ, és kirakta a
homokozóból.
A mi Atyánk kész megadni nekünk azt az erőt, amire
szükségünk van az akadályok leküzdéséhez és ahhoz, hogy nagy dolgokat vigyünk
véghez Őérte. „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a
nyomorúságban" (Zsolt 46,2).
A mi harcunk
Készítette: Dobog Szivem Jézusért
Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a
fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói
ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak. Efezus 6,12
2012. augusztus 8.
Ige: A győztesek
Ha sok is a probléma az
életünkben: „De mindezekben [és
mindezekkel szemben] győzteseknél is
többek vagyunk, [és felettébb
diadalmaskodunk; döntő (teljes,
tökéletes, végleges, fölényes) győzelmet aratunk] Őáltala, aki minket szeretett” (Róm. 8,37)
És: „… hála az Istennek,
aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!” (1Kor. 15,57)
És mindazok győztesek, akik
víztől és Szellemtől újonnan születtek: „Mert
minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely
legyőzte a világot, a mi hitünk. Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki
hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?” (1Jn. 5,4-5)
Az Úr Jézus így bátorította és
bátorítja a mindenkori tanítványait: „Ezeket azért mondom nektek, hogy
békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én
legyőztem a világot” (Jn. 16,33)
Ige: Az Úr Jézus küldetése
„Mert azért
jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa [és megmentse; üdvözítse], a mi elveszett” (Luk. 19,10)
És az Evangélium újra-meg újra
megismétli: „Mert az embernek Fia
azért jött, hogy megtartsa [üdvözíteni jött, vagyis, hogy: megtartsa,
megőrizze, megmentse, kiszabadítsa, biztonságba helyezze, meggyógyítsa] azt, aki elveszett vala [(apollümi): tönkrement].
Mit gondoltok [és
mi a véleményetek]? Ha valamely embernek
száz juha van, és egy azok közül eltévelyedik [vagy eltéved; elkóborol,
elcsatangol, mert eltévelyítették, félrevezették, eltérítették, becsapták]: vajon a kilencvenkilencet nem hagyja-e ott
[a pusztában], és a hegyekre (idegen
istenek szimbóluma) menvén, nem keresi-e
azt, amelyik eltévelyedett [amelyik elveszett; eltévedt]?
És ha történetesen
megtalálja azt, bizony mondom néktek, inkább örvend azon [és jobban örül
neki], mint a kilencvenkilencen, amely el
nem tévelyedett [és amelyik nem tévedt el]. Ekképpen [ugyanígy] a ti
mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy
is elvesszen [vagy elpusztuljon,
tönkremenjen, megsemmisüljön] e kicsinyek közül” (Mát. 18,11-14).
És így folytatja az Úr Jézus:
„Mert az embernek Fia nem azért jött,
hogy elveszítse az emberek lelkét (vagyis életét), hanem hogy megtartsa (és megmentse)….” (Luk. 9,56).
„Mert nem azért küldte
az Isten az ő Fiát a világra/ba, hogy kárhoztassa (vagyis hogy elítélje) a világot, hanem hogy megtartassék (vagyis hogy üdvözüljön) a világ általa.” (Ján. 3,17).
A farizeusokhoz (a vallásos emberekhez) pedig így szól az
Úr: „Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi
az: Irgalmasságot [könyörületet] akarok
és nem áldozatot. Mert nem az igazakat [Isten jogrendjéhez igazodó, megigazultakat] hívogatni jöttem, hanem a bűnösöket [a céltévesztetteket] a megtérésre [gondolkodásmód megváltoztatására, hogy visszatérjenek,
visszaforduljanak Isten felé]”
(Mát. 9,13).
Mert: „… Nem az
egészségeseknek [a jó erőben levőknek] van
szükségük orvosra, hanem a betegeknek [azoknak, akik rosszul, szerencsétlenül, nyomorúságosan vannak]. Nem
azért jöttem, hogy igazakat [igazságosokat;
(meg)igaz(ult)akat], hanem hogy bűnösöket [vétkezőket;
(céltévesztetteket)] hívjak megtérésre [gondolkodásmód megváltoztatására;
Isten felé való visszatérés-, visszafordulásra]” (Márk. 2,17).
Tehát az Úr Jézus
azért jött, hogy ezt a próféciát is betöltse: „Az elveszettet megkeresem, s az elűzöttet visszahozom (az
eltévedtet visszaterelem), s a
megtöröttet (sérültet) kötözgetem
(bekötözöm), s a beteget (a gyengét) erősítem; a kövérre és az erősre vigyázok…” (Ezék. 34,16)
Ezékielen keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy ki Ő,
aki elmegy az egyetlen eltévelyített juhot is megkeresni: „Mert így szól az én Uram, az Úr: Ímé, én magam keresem meg
(juhaimat), és nyájamat, és magam
tudakozódom utána (és én viselem gondjukat).
Miképpen a pásztor
tudakozódik nyája után, (és gondját viseli a nyájnak) amely napon ott áll elszéledt juhai között (amelyek szét voltak
szóródva); így tudakozódom nyájam után,
(és úgy viselem gondját juhaimnak) és
kiszabadítom őket minden helyről, ahova szétszóródtak a felhőnek és borúnak
napján. Az elveszettet megkeresem, s az elűzöttet visszahozom, (és
eltévedtet visszaterelem) s a megtöröttet
(a sérültet) kötözgetem, s a beteget (és a gyengét) erősítem; és a kövérre és az erősre vigyázok, és legeltetem őket úgy,
mint illik (és ahogy kell)” (Ezék. 34,11-12.16).
A próféta már így dicséri az Urat: „Kicsoda olyan Isten, mint te, aki
megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja
meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad” (Mik.
7,18).
Pál apostol bizonyságtétele: „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét [agapéját, isteni
természetét] abban mutatta meg,
[azzal bizonyítja] hogy [abban az
időben] mikor még bűnösök [céltévesztők] voltunk, Krisztus [már akkor] érettünk
meghalt” (Róm. 5,8).
„Igaz beszéd ez és
teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy
megtartsa (üdvözítse, megtartsa, meggyógyítsa, megszabadítsa) a bűnösöket, akik közül első vagyok én” (1 Tim. 1,15)
Bob Gass: Ez a te látomásod – követned kell! (3)
„…Írd le ezt a kijelentést, vésd táblákra, hogy könnyen el
lehessen olvasni!” (Habakuk 2:2)
Pál missziós úton volt. Könnyű felszereléssel utazott,
fegyelmezte magát, kerülte mindazt, ami elterelné figyelmét, és mindig a célra
összpontosított. „…egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig
előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé…” (Filippi 3:14).
A sikeres vállalatok olyan küldetésnyilatkozat alapján
működnek, amelyet minden csapattag megérthet, és amelyet mindig szem előtt
tartanak.
Isten ezt mondta Habakuknak: „Írd le ezt a kijelentést, vésd
táblákra, hogy könnyen el lehessen olvasni!” (Habakuk 2:2). Le kell írnod a
látást, amit Istentől kaptál, rendszeresen el kell olvasnod, emlékezned kell rá
minden időben, és aszerint kell élned.
Legnagyobb ellenséged nem a szembenállás, hanem a figyelem
elterelése. Hallottál már valaha a „fehér elefántról”? Amikor Sziám királya el
akarta pusztítani valamelyik ellenségét, egy fehér elefántot ajándékozott neki.
Abban az időben a fehér elefántot szent állatnak tartották, és senki sem
merészelte volna visszautasítani a király ajándékát. A gond csak az volt, hogy
a fehér elefántot nem volt szabad munkába állítani, viszont etetni kellett –
méghozzá rengeteg étellel. Így tehát a király „ajándéka” végül teljes csődbe
juttatta ellenségét.
Ébresztő! Vigyázz a „fehér elefántokkal”, melyek elszívják
idődet, energiádat és erőforrásaidat! Látomásod védelme érdekében élj ezek
szerint a szavak szerint: „…tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a
bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő
pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte
levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és az
Isten trónjának a jobbjára ült. Gondoljatok rá…, hogy lelketekben megfáradva el
ne csüggedjetek.” (Zsidók 12:1-3)
A PESTI SAMARITÁNUS HISTÓRIÁJA
Szerző: Gyökössy Endre
(Lukács ev. 10:30-37
nyomán)
Botránkozás ne essék, de majdnem imígyen történt. A hithű
pesti ember, aki segítvén segített, ahol tudott, egy szombati napon beült az ő
Trabantjába, hogy az Pestről Gödre vezető úton, kertecskéjébe menjen. Elindult,
hogy megkapálgassa azt és fáiban, bokraiban gyönyörködjék, amelyek gyümölcsöket
teremnek majdan neki.
Elhagyván a Megyeri Csárda házat, az út kanyarulatában, a
nagy fa tövében, egy ifjút látott, aki arcán feküdött, rojtos farmer mezében,
tépett trikójában. Olybá tűnt neki, mint akit elütöttek és sorsára hagytak.
Az volt ama kanyar, ahol autósok gyakran emberek életét
vették, vagy megsebesítvén vérükben hagyták őket.
A pesti samaritánus leállítván Trabantja motorját
mentőládikájával az ifjúhoz lépett, hogy sebeit megtisztítsa s azokat
bekötözvén kórházba vigye őt. Ám nagy csodálkozással látta, hogy nincsenek
vérző sebei. Megérintette annak homlokát, s az ifjú imígyen szóla hozzá:
- Hagyj aludnom - majd ismét behunyta szemeit.
De ama samaritánus unszolására újból kinyitá azokat és
elmondá, hogy járt arra már egy pap, kinézett autója ablakán; részegnek
gondolván őt - tovább hajtott útján. Így tettek utána sokan mások. Mind békében
hagyták őt feküdni a földön.
Ám a pesti samaritánus letérdele mellé, azzal biztatta az
ifjút, haza vinné szülői házába. Amikor az hallgatott, tovább kérdezgette sok
jó szavakkal bajáról. Mire az megunván annak zaklatását, azt válaszolta neki:
- Minek állanék fel, ha feküdhetek? Minek nyissam ki a
szemeimet, amikor a semmit látom velük? Minek mennék haza, amikor észre sem
vennék? Minek tegyek valamit, amikor nincs miért?
Majd arra kérte a samaritánust, hagyja őt békén. Ne vegye
fel a Trabantjába, hanem menjen az útjára.
Ám az leült mellé és megfogván annak kezét, imígyen beszélt
hozzá:
- Kelj fel, mert minden emberből csak egyetlenegy él a Nap
alatt. Nem tehetem meg azt, amit neked kell megtenned. Nem szólhatom azt, amit
neked kell szólanod. Nem kereshetem meg azt, akihez te küldettél, hogy
megbátorítsd őt és elmondd neki, amit én szóltam teneked.
Mire az ifjú ezt kérdezte:
- Hogyan tehetném mindezt, amikor erőtelen vagyok?
A samaritánus pedig azt mondotta neki:
- Ha megmozdulsz, már fel tudsz ülni. Ha felülsz, már fel
tudsz állni; ha felállsz, már el tudsz indulni; ha elindulsz és megkeresed,
akihez küldettél és át tudod adni az üzenetet, akkor meggyógyul a te lelked és
meggyógyul annak a lelke is, míg mindezt megcselekszed. Ezért kelj fel és ekképpen
cselekedjél.
Az felkelvén felkelt és akképpen cselekedett, amiként
megmondatott neki.
(Gyökössy Endre: Mai példázatok c. könyvből)
A HIT KÉPE
Lk 18,15-17.
15 Ezután kisgyermekeket is vittek, hogy megérintse őket.
Amikor a tanítványok ezt meglátták, rájuk szóltak, 16 Jézus azonban magához
hívta őket, és így szólt: "Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne
akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. 17 Bizony, mondom néktek:
aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek,
semmiképpen nem megy be abba."
A HIT KÉPE
Aki nem úgy
fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek,
semmiképpen nem megy be abba. (Lk 18,17)
Kizártuk
magunkat a házból. Kis unokahúgom már könnyekkel szemében azt kérdezte: Val
néni, hogy jutunk megint be? Karjaimba zárva azt kérdeztem tőle: Elhiszed, hogy
vigyázok rád, és megtalálom a módját, hogy bejussunk? Bólogatva és kezemet
fogva jött velem a zárt háztól távolabb akció tervet kovácsolni. Nem tett fel
több kérdést, hogy hogyan jutunk be. Ehelyett visszatért játékához, bízott
abban, hogy én majd megoldom a
helyzetet.
Egy gyermek
hite megszégyenítő. Nem csoda, hogy Jézus őket teszi elénk Isten elfogadásában
a hit mércéjeként. A gyerekeknek megvan az a képességük, hogy azt is
elfogadják, amit nem értenek. A felnőttek ezt az ajándékot elveszítik, a hitet
kihívásnak tekintik. Minden csalódásnál felteszik a kérdést: Ez miért történt?
Hogy fogjuk ezt túlélni? Hogyan tovább? Ezzel szemben Krisztus a hit és bizalom
képét tárja elénk. Bár nem tudjuk hogyan és miért, felnézhetünk rá,
megragadhatjuk kezét, és élhetünk a reménység és békesség érzésével.
Istenben hihetünk, ha nem is tudjuk miértjeinkre a választ.
Imádság: Drága Jézusunk, segíts, hogy a
gyermeki hit ajándékát soha ne veszítsük el. Ámen.
Valerie Jordan
Mangrum (Colorado, USA)
Bizalom Istenben
"Gyönyörködj az ÚRban, és megadja szíved kéréseit!
Hagyd az ÚRra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik." Zsoltárok könyve
37:4-5
A szívek kérését nem kell erőltetni - van belőle
mindenkinek. Az Úrra hagyni az utunkat, azaz egész életünket, már nehezebb.
Miért? Mert mi gyorsan szeretünk haladni. Egyre inkább egy olyan világban
élünk, ahol a gyorsaság a menő, a türelmeseket lenézik - pedig az Úr a
legtöbbször a türelmünkön keresztül vezet bennünket.
Amikor Ábrahám beleegyezett felesége tanácsába és Hágártól
lett gyermeke - nem hagyta Istenre, hanem a saját útját járta. Amikor vitte
Izsákot feláldozni, akkor egyedül Istentől várhatott segítséget - és az Úr
valóban munkálkodott: gondoskodott az áldozatra való bárányról.
Jákób, amikor Isten Fia legyőzte őt birkózásban, letett
minden okoskodást és Istenre bízta magát. Az az útja volt az egyetlen, ami az
addigi életében mentes volt a csalástól. Sem csaló, sem megcsalatott nem volt
akkor.
A legjobb kezekben akkor van az életünk, ha egy olyan
Hatalmas Lényre bízzuk, Aki ismeri minden hajszálunkat,a múltunk és a jövőnk
minden egyes pillanatát, de ezt a mindentudását nem ítélkezésre használja fel,
hanem arra, hogy segítsen olyannak lenni, amilyennek kell. Nem kell álmodozni
Róla, mert létezik: pontosan ismer bennünket, ennek ellenére szeret. Csak azt
kéri tőlünk, hogy Benne gyönyörködjünk, mert csak ezen az egy módon vagyunk
hajlandóak elfelejteni a saját sérelmeinket.
Miközben Istennel vagyunk elfoglalva, a dolgaink nemhogy
állnának, hanem a legjobb kezekbe tettük őket, mert az Úr Maga munkálkodik, és
mindenből a legjobbat hozza ki.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)