2012. augusztus 7.
Életcseppek
"Könnyű olyankor dicsőíteni Istent
amikor jó egészségben vagy, és a számláid be vannak fizetve. De amikor a világosság hirtelen sötétségbe fordul, akkor fedezzük fel,
miből van a hitünk, és miben bízunk igazán. Ilyenkor fejlődik ki az éjszakai
látásunk!" /Bob Gass/
A POFON
Szerző: G. F. Dempster
G.F.Dempster, híres angol író és igehirdető írja egyik
könyvében:
Vasárnap délután történt. London egyik legszegényebb negyedében egy nagy összejövetelen kellett beszélnem. Ha férfiakhoz szólok, gyakran gondolok a feleségükre is. Így történt, hogy igehirdetésem közben hirtelen ötlettől vezérelve a következőket mondtam:
- Férfiak! Most egy pillanatra eltérnék a témánktól és személyes tanácsot szeretnék adni. Ma határozzátok el, hogy az összejövetel után kivételesen egyenesen hazamentek. És miközben otthon a teát isszátok, jól nézzétek meg a feleségeteket és próbáljátok meg olyannak látni, amilyen akkor volt, amikor elkezdtetek udvarolni neki. Utána kerüljétek meg az asztalt és csókoljátok meg!
Majd folytattam a beszédemet és nem gondoltam többet a jó szándékú tanácsra.
Egészen a legutóbbi napokig.
Nemrégen ugyanis épp az irodám felé tartottam, amikor az utca túloldalán egy férfit láttam meg, aki élénken integetett felém. Vártam, amíg át tudott jönni a zebrán.
- Uram - mondta komoly hangon - szép kis ügybe kevert.
- Én? Magát?
- Igen, ön!
- De hiszen én nem is ismerem. Kicsoda ön tulajdonképpen?
- Annak semmi köze a dologhoz, hogy ki vagyok. De szép kis históriába kevert.
- De hogyan? Miért?
Még mindig halálosan komolyan nézett rám:
- Nem emlékszik, hogy mit mondott West Hamben a férfiösszejövetelen? - kérdezte.
- Dehogynem.
- Jó, én is ott voltam, és nem emlékszik már, hogy mit mondott?
Gondolkoztam.
- Azt hiszem, hogy Isten szeretetéről beszéltem.
- Igen. És nem emlékszik már, hogy még mit mondott?
Ez már nem jutott eszembe, és meg is mondtam neki.
- Nem emlékszik, hogy azt mondta, menjünk egyenesen haza és jól nézzük meg a feleségünket?
- Ja, igen, most jut eszembe, de ez okozta volna a bajt?
- Igen, ugyanis megtettem.
- És mi történt?
- Először még valamit el kell mesélnem önnek. Tehát amikor kijöttünk az összejövetelről, egy páran ott ácsorogtunk és azt mondtuk, hogy igaza van, otthon kell elkezdeni. Nem mondtam a többieknek, mit határoztam el, de azt gondoltam, hogy hazamegyek és megteszem, amit mondott. Tehát ahelyett, hogy még sokáig beszélgettünk volna, mint általában, és a beszédet és az igehirdetőt kritizáljuk, rögtön hazamentem, és amikor hazaértem, a tea már kész volt. Tehát leültem és jól megnéztem a feleségemet. Uram, micsoda megrázkódtatás!
Vasárnap délután történt. London egyik legszegényebb negyedében egy nagy összejövetelen kellett beszélnem. Ha férfiakhoz szólok, gyakran gondolok a feleségükre is. Így történt, hogy igehirdetésem közben hirtelen ötlettől vezérelve a következőket mondtam:
- Férfiak! Most egy pillanatra eltérnék a témánktól és személyes tanácsot szeretnék adni. Ma határozzátok el, hogy az összejövetel után kivételesen egyenesen hazamentek. És miközben otthon a teát isszátok, jól nézzétek meg a feleségeteket és próbáljátok meg olyannak látni, amilyen akkor volt, amikor elkezdtetek udvarolni neki. Utána kerüljétek meg az asztalt és csókoljátok meg!
Majd folytattam a beszédemet és nem gondoltam többet a jó szándékú tanácsra.
Egészen a legutóbbi napokig.
Nemrégen ugyanis épp az irodám felé tartottam, amikor az utca túloldalán egy férfit láttam meg, aki élénken integetett felém. Vártam, amíg át tudott jönni a zebrán.
- Uram - mondta komoly hangon - szép kis ügybe kevert.
- Én? Magát?
- Igen, ön!
- De hiszen én nem is ismerem. Kicsoda ön tulajdonképpen?
- Annak semmi köze a dologhoz, hogy ki vagyok. De szép kis históriába kevert.
- De hogyan? Miért?
Még mindig halálosan komolyan nézett rám:
- Nem emlékszik, hogy mit mondott West Hamben a férfiösszejövetelen? - kérdezte.
- Dehogynem.
- Jó, én is ott voltam, és nem emlékszik már, hogy mit mondott?
Gondolkoztam.
- Azt hiszem, hogy Isten szeretetéről beszéltem.
- Igen. És nem emlékszik már, hogy még mit mondott?
Ez már nem jutott eszembe, és meg is mondtam neki.
- Nem emlékszik, hogy azt mondta, menjünk egyenesen haza és jól nézzük meg a feleségünket?
- Ja, igen, most jut eszembe, de ez okozta volna a bajt?
- Igen, ugyanis megtettem.
- És mi történt?
- Először még valamit el kell mesélnem önnek. Tehát amikor kijöttünk az összejövetelről, egy páran ott ácsorogtunk és azt mondtuk, hogy igaza van, otthon kell elkezdeni. Nem mondtam a többieknek, mit határoztam el, de azt gondoltam, hogy hazamegyek és megteszem, amit mondott. Tehát ahelyett, hogy még sokáig beszélgettünk volna, mint általában, és a beszédet és az igehirdetőt kritizáljuk, rögtön hazamentem, és amikor hazaértem, a tea már kész volt. Tehát leültem és jól megnéztem a feleségemet. Uram, micsoda megrázkódtatás!
Megpróbáltam ugyanis elképzelni, milyen csinos volt
akkoriban, amikor elvettem feleségül. Sok mindent ígértem neki, és keveset vagy
semmit nem tartottam meg belőle. 14 éven keresztül csak csalódások, gondok,
szegénység és munkanélküliség jutott neki velem együtt, és sok szívtelenséget
is kapott tőlem. Mindez nyomot hagyott az arcán, ezért döbbentem úgy meg.
- És - kérdeztem - mi történt aztán?
- Aztán felálltam, megkerültem az asztalt és megcsókoltam. De ő csak hátrált, és pofonütött.
- És mit tett ön?
- Uram, ebben a pillanatban eszembe jutott, hogy egy másik alkalommal azt mondta, hogy tartsuk oda a másik arcunkat is, ezért mégegyszer negcsókoltam. Még egy pofont kaptam és feleségem így szólt: Mi történt veled? Megpróbáltam elmondani, mit mondott nekünk az összejövetelen - mindenre már nem emlékeztem, de a gyerekek is hallották, és most el akartam önnek mondani. Újra elkezdtük szeretni egymást, az egész család. A kicsik most újra járnak vasárnapi iskolába, és a feleségemmel mi is olyanok vagyunk, mint a gyerekek, mert mindketten szeretjük Istent. Uram, jó tudni, hogy Isten megbocsátott, és mi is megbocsátottunk egymásnak. Biztosíthatom, szükségem volt rá, mert jó asszony a feleségem.
Ezt a történetet három oldalról hallottam, az apától, az anyától és a legidősebb fiútól. Kikérdeztem a gyereket a részletekről, és elmesélte, hogy amikor apja 'sokkot' kapott, az első hatás hihetetlen csodálkozás volt.
- Még sohasem láttam, hogy az apám megcsókolja anyámat. Egyszerűen nem akartam elhinni. Nem tudtam, mi történt vele. De amikor anyám pofon ütötte, és ő nem ütött vissza, majd hanyatt estem.
Megdöbbenését meg tudtam érteni.
- Igen? És utána mit gondoltál?
- Tudja, hallottam, hogy mit mondtak, és ha már akkor megtettem volna, amit ma megtettem (szívét és életét egészen komolyan Istennek adta), akkor, azt hiszem, nagyon sok keserűséget megspórolhattam volna magamnak.
- És - kérdeztem - mi történt aztán?
- Aztán felálltam, megkerültem az asztalt és megcsókoltam. De ő csak hátrált, és pofonütött.
- És mit tett ön?
- Uram, ebben a pillanatban eszembe jutott, hogy egy másik alkalommal azt mondta, hogy tartsuk oda a másik arcunkat is, ezért mégegyszer negcsókoltam. Még egy pofont kaptam és feleségem így szólt: Mi történt veled? Megpróbáltam elmondani, mit mondott nekünk az összejövetelen - mindenre már nem emlékeztem, de a gyerekek is hallották, és most el akartam önnek mondani. Újra elkezdtük szeretni egymást, az egész család. A kicsik most újra járnak vasárnapi iskolába, és a feleségemmel mi is olyanok vagyunk, mint a gyerekek, mert mindketten szeretjük Istent. Uram, jó tudni, hogy Isten megbocsátott, és mi is megbocsátottunk egymásnak. Biztosíthatom, szükségem volt rá, mert jó asszony a feleségem.
Ezt a történetet három oldalról hallottam, az apától, az anyától és a legidősebb fiútól. Kikérdeztem a gyereket a részletekről, és elmesélte, hogy amikor apja 'sokkot' kapott, az első hatás hihetetlen csodálkozás volt.
- Még sohasem láttam, hogy az apám megcsókolja anyámat. Egyszerűen nem akartam elhinni. Nem tudtam, mi történt vele. De amikor anyám pofon ütötte, és ő nem ütött vissza, majd hanyatt estem.
Megdöbbenését meg tudtam érteni.
- Igen? És utána mit gondoltál?
- Tudja, hallottam, hogy mit mondtak, és ha már akkor megtettem volna, amit ma megtettem (szívét és életét egészen komolyan Istennek adta), akkor, azt hiszem, nagyon sok keserűséget megspórolhattam volna magamnak.
(Ez egy 13 éves gyerek filozófiája, akit Isten Szent Szelleme megvilágosított.)
(Evangéliumi életképek c. könyvből)
A SZERETET HULLÁMAI
Mk 4,35-41.
35 Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk
Jézus:"Menjünk át a túlsó partra." 36 Miután tehát elbocsátották a
sokaságot,magukkal vitték őt, úgy, ahogy éppen a hajóban volt; de más hajók
isvoltak a nyomában. 37 Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok
becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. 38 Ő
pedig a hajó hátsó részében volt, és a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették,
és így szóltak hozzá: "Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?" 39
Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek:
"Hallgass el, némulj meg!" És elállt a vihar, és nagy csendesség
lett. 40 Akkor ezt
mondta nekik: "Miért féltek ennyire? Miért nincs
hitetek?" 41 Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz:
"Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?"
A SZERETET HULLÁMAI
Mert megörvendeztettél tetteiddel, Uram, kezed alkotásainak
ujjongok.
(Zsolt 92,4)
Ahogy reggelente a munkahelyem felé autózok, mint több
százan hozzám hasonlóan, felteszem magamnak, s talán ők is a kérdést: Minek ez
az egész? Telnek-múlnak a napok, a megszokott útvonalon a megszokott helyre,
hogy aztán többnyire a megszokott munkát végezzük.
Egy nap úgy döntöttem, megállok a tengerparton, hogy egy kis
időt töltsek csendességben az Úrral. Leállítottam a kocsit, a rádiót is kikapcsoltam,
hogy csak az óceán hullámait hallgassam, amint a parthoz csapódnak. Hamarosan
olyan érzésem volt, mintha a hullámok a napi gondokat repítenék felém.
Aztán a felkelő ragyogó napban, mintha Istent hallottam
volna: "Íme, a teremtett világ, gyönyörködj benne!" Abban a
pillanatban megértettem a leckét, hogy ha rossz nézőpontból tekintünk az
életünkre, minden napunk szörnyű lehet. De ha Istenre összpontosítunk, és az ő
jelenléte bizonyítékait keressük, akkor élvezhetjük napjainkat, és az életet
úgy
tapasztaljuk, amilyennek ő szánta.
Mostanában, ha megállok a parton, hogy csendben
ráhangolódjak a napra - legyen akár napos, akár esős - a partot csapkodó hullámokban
már nem az aggodalmakat, hanem Isten szeretetét látom. Napok jönnek, napok
mennek, és szép az élet.
Imádság: Urunk, segíts, az aggódás és kétség hullámait a
szeretet és békesség hullámaivá változtatni. Ámen.
Ma időt szánok rá, és engedem, hogy Isten szeretete
betöltsön.
Shaun McHardy (Fokváros, Dél-Afrika)
Meg nem alkuvó elszántság
Egy farmer, ahogy egy nap az úton haladt, egy hirdetést
pillantott meg a helyi repülőtérnél, amelyen ez állt: Tapasztalja meg a repülés
izgalmát!
A farmer azt gondolta magában: Holnap van a feleségem
születésnapja. Szeretném, ha megtapasztalná a repülés izgalmát! Ez biztosan egy
szép születésnapi ajándék lenne.
A farmer bement a reptérre, és hamarosan talált is egy
pilótát, aki hajlandó volt őt és feleségét elvinni egy repülésre a farmjuk
felett. A pilótának egy kisebb, nyitott pilótafülkés repülője volt, ami minden
bizonnyal kellő izgalmat nyújthat a feleségének, de az ár túl magas volt. A
farmer sokáig alkudozott a pilótával, ragaszkodva ahhoz, hogy alacsonyabb
legyen a tarifa. A pilóta végül engedett, de egy feltétellel: ha a farmer
megígéri, hogy sem ő, sem a felesége nem szól egy szót sem az egész repülőút
alatt. Egyetlen hangosan kimondott szó, a legrövidebb is, megnöveli a
viteldíjat az eredetire. A farmer elszántságát, hogy feleségét a repülés
izgalmában részesítse, csak azon elszántsága múlta felül, hogy minél kevesebbet
költsön, így aztán ráállt az alkura.
Másnap reggel ők hárman felszálltak a repülővel, és
nemsokára a magasban szárnyaltak. A pilóta tudta, hogyha bevet néhány
hullámvasút-ereszkedést és fordulást, a hátsó ülésen lévőknek mindjárt megered
a nyelve, és akkor kérheti az eredeti árat.
Ebből a megfontolásból bukott és fordult, emelkedett és
ereszkedett, még néhány hurkot is vetett. De hátul egy pisszenés sem
hallatszott. Semmi sikoly, semmi jajgatás, csak mélységes csend.
Leszállás közben a pilóta, csodálkozva utasai elszántságán,
hátrakiáltott a farmernek:
- Nem hittem
volna, hogy szó nélkül megállják. Hiszen úgy buktam, fordultam, emelkedtem és
ereszkedtem, mint még soha, de maguk ketten végig csendben maradtak. Azt
hiszem, nyertek!
Az öreg farmer visszakiáltott:
- Hát, majdnem te
nyerted meg, fiam! Majdnem nyertél. Nem sok hiányzott hozzá, hogy felüvöltsek,
amikor a feleségem kiesett.
Az öreg farmer eltökélte magában, hogy eléri feltett célját.
El is érte, de olyan áron, amivel valószínűleg maga sem számolt. Néhányan
közülünk hasonlítanak a farmerre. Megdöbbentő elszántsággal tudunk küzdeni,
hogy úgy sikerüljenek dolgaink, ahogy elképzeltük. Engedjük, hogy a büszkeség
és csökönyösség megakadályozzon abban, hogy a józanészre hallgassunk, vagy azt
tegyük, amiről tudjuk, hogy helyes.
Te is ilyen vagy időnként? Tudod, hogy mi Isten akarata, de
te mást akarsz. Hamarosan összeütközik a két akarat. Ki fog győzni? Az igazság
az, hogy megnyerhetsz néhány csatát, de mindig el fogod veszíteni a háborút. Ha
erős akaratú, határozott ember vagy, Istennek szüksége van rád! Isten át akarja
formálni az elszántságodat, és abba az irányba terelgetni, hogy Krisztus
szolgálatára irányuljon, és hozzá ragaszkodj, bármi jöjjön is. Isten olyan
embereket keres, akik makacsul visszautasítják azt, hogy elforduljanak Jézus
Krisztustól.
Bob Gass: Ez a te látomásod – fel kell fedezned! (2)
„…Írd le ezt a kijelentést, vésd táblákra, hogy könnyen el
lehessen olvasni!” (Habakuk 2:2)
Jézus ezt mondta: „…én azért születtem…” (János 18:37).
Amikor tudod, hogy miért vagy itt ezen a világon, hogy mi az Istentől kapott
célod, akkor gyakorlatilag megállíthatatlan vagy. Nem leszel tökéletes, de
meglesz a veled született erő ahhoz, hogy felülkerekedj minden akadályon,
amivel találkozol. Ha valami elterelné a figyelmedet, Isten szeret eléggé
ahhoz, hogy újra maga felé irányítson, helyreigazítson, és visszatereljen a
helyes útra. De ahhoz, hogy a megfelelő választ meg tudd találni, először is a
megfelelő kérdéseket kell feltenned.
Mint például:
1) Milyen vágyak élnek bennem szinte egész életemben?
2) Mi indít leginkább arra, hogy termékeny legyek?
3) Mi tart mozgásban még akkor is, amikor fáradt vagyok?
4) Mi segít abban,
hogy ne adjam fel akkor sem, ha ellenállással találkozom?
5) Mi az, amit ha végzek, nem is tűnik munkának?
6) Mi az, amit ha teszek, arra mások pozitívan, támogatóan
válaszolnak?
7) Mi az, amit ha teszek, az ajtók szinte maguktól nyílnak,
minden erőfeszítés nélkül?
8) Mit gondolnak munkámról
bölcs vezetők és Isten szerinti tanácsadók?
9) Mi az, ami miatt jó érzés, hogy én én vagyok?
10) Mi az, ami beindítja, felszínre hozza ötleteimet,
kreativitásomat?
11) Mi az, amit hajlandó vagyok feláldozni ennek érdekében?
12) Mit teszek, amit bátran fel merek ajánlani Istennek,
mint neki tetsző ajándékot?
13) Mi az, amit fizetés nélkül is szívesen tennék, ha
megengedhetném magamnak?
14) Mi az, aminek véghezvitele annyira fontos számomra, hogy
ellenállnék a Sátán minden ostromának?
Mit mond most neked Isten? Még nincs túl késő, fedezd fel
látomásod, és kövesd!
A kötél és a talicska!
Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Ez a történet Charles Blondin nevű híres francia cirkuszi
mutatványosról szól a 19-dik században, aki egy hosszú acélkábelt feszített ki
a Niagara vízesés fölött. Erős szélben is biztonsági védőháló nélkül járkált,
futott, sőt táncolt a kötélen az őt figyelő óriási tömeg ámulatára és
gyönyörűségére.
Egyszer fogott egy téglával megrakott talicskát, és azzal
ejtette ámulatba a tömeget, hogy könnyedén áttolta a kötélen a vízesés egyik
szélétől a másikig. Ekkor Blondin odafordult a tömeghez, és azt kérdezte tőlük:
- Hányan hiszik el, hogy ebben a talicskában egy embert is át tudok tolni a
kötélen?
A vélemény egyöntetű volt. Mindenki éljenezett, és magasra
emelte a kezét. Mindenki elhitte, hogy meg tudja tenni!
- Akkor - kérdezte Blondin, - egyikük vállalkozna rá, hogy ő
legyen az az ember?
Amilyen gyorsan a magasba emelkedtek a kezek, ugyanolyan
gyorsan ereszkedtek le. Egyetlen néző sem akadt, aki vállalkozott volna a
hajmeresztő mutatványra, és az életét Blondinra bízta volna.
Sokan mondják Jézusnak: „Igen, hiszek." Ha te is azok
közé tartozol, akik ezt mondják, kész vagy-e hited bizonyítékát adni azáltal,
hogy teljesen őrá bízod az életed? Kész vagy-e „beülni a talicskába", és
kockára tenni mindent a hitedért? Ezt jelenti hinni. A hit nem csupán értelmi
tevékenység. Teljes elkötelezettséget kíván.
2012. augusztus 6.
LukÁCS eVANGÉLIUM 19. FEJEZET: Használd, amit Istentől kapsz (SZERKESZTETT)
Luk. 19,1 És bemenvén, általméne Jerikón (jelentése: illat
helye; pálmák városa).
[Más fordítás: Ezután
Jerikóba ért, és áthaladt, és
keresztülment a városon].
Luk. 19,2 És ímé [élt]
vala
ott egy ember, akit nevéről Zákeusnak hívtak [jelentése: tiszta, ártatlan]; és az
fővámszedő [(arkhitelónész): az
adószedők elöljárója, vámfőnök] vala, és gazdag [(plúsziosz): vagyonos].
Luk. 19,3 [Szerette
volna], és igyekezik Jézust látni, ki az; de a sokaságtól [vagyis a tömeg miatt azonban] nem láthatta, mivelhogy termete szerint kis ember [vagyis alacsony termetű] volt.
Luk. 19,4 És előre futván felhágott egy eperfüge fára, [vagyis
egy vadfügefára] hogy őt
lássa; mert arra vala elmenendő.
[Más fordítás: mert arra
kellett elmennie].
Luk. 19,5 És mikor [odaért],
és arra
a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda néki: Zákeus, hamar [sietve] szállj alá [szállj le]; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom [és ma a te házadban kell megszállnom].
Luk. 19,6 És sietve leszálla, és örömmel fogadá [és befogadta]
őt.
Luk. 19,7 És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódnak,
mondván hogy: Bűnös [(hamartólosz): céltévesztő] emberhez ment be szállásra.
Luk. 19,8 Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé
minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit
patvarkodással elvettem [kizsaroltam;
hamis ürüggyel, vagy csalással elvettem], négy
annyit adok helyébe [és a négyszeresét adom vissza neki]
Luk. 19,9 Monda pedig néki Jézus: Ma lett üdvössége ennek a
háznak! Mivelhogy ő is Ábrahám fia.
Luk. 19,10 Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse
és megtartsa [és megmentse; üdvözítse], a mi elveszett
Luk. 19,11 És mikor azok ezeket hallották, folytatá és monda
egy példázatot, mivelhogy közel vala Jeruzsálemhez, és azok azt gondolák, hogy
azonnal megjelenik [(anaphainó): feltűnik, megmutatkozik, nyilvánvalóvá válik, vagyis hamarosan megvalósul] az Isten
országa [az Isten Királysága,
királyi uralma]
Luk. 19,12 Monda azért: Egy nemes ember [vagyis egy magas rangú, előkelő ember] elméne [elutazott] messze tartományba [egy távoli
országba], hogy országot vegyen [hogy királyi
méltóságot szerezzen] magának [és
hogy ott királlyá koronázzák], aztán visszatérjen [hazájába].
Luk. 19,13 Előszólítván azért tíz (rab)szolgáját, ada nékik tíz gírát [vagyis tíz
minát] és monda nékik: Kereskedjetek, míg megjövök
Luk. 19,14 Az ő alattvalói pedig gyűlölték őt, és követséget
küldének utána, [a távoli vidéken
élőkhöz, és ezt üzenték] mondván: Nem
akarjuk, hogy ő uralkodjék mi rajtunk [hogy ő legyen a király].
Luk. 19,15 És lőn, mikor megjött az ország vétele után [vagyis megszerezte
a királyi méltóságot és visszatért], parancsolá, hogy az ő szolgáit, akiknek a
pénzt adta, hívják ő hozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett.
Luk. 19,16 Eljöve pedig az első, mondván: Uram, a te gírád [vagy minád]
tíz
gírát [vagy minát] nyert.
Luk. 19,17 Ő pedig monda néki: Jól vagyon jó [és derék] (rab)szolgám; mivelhogy kevesen voltál hű [és megbízható], legyen birodalmad [és legyen
hatalmad, fennhatóságod] tíz városon.
Luk. 19,18 És jöve a második, mondván: Uram, a te gírád öt
gírát nyert (öt gira hasznot hozott).
Luk. 19,19 Monda pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad [és uralkodj te
is] öt városon.
Luk. 19,20 És jöve egy másik, mondván: Uram, ímhol a te
gírád, melyet egy keszkenőben [vagyis
egy kendőbe kötve őriztem], és eltéve [félretéve] tartottam;
Luk. 19,21 Mert féltem tőled, mivelhogy kemény [(ausztérosz):
szigorú, rideg, merev, kemény, könyörtelen]
ember
vagy; elveszed, amit nem te tettél el [és azt is behajtod, amit nem fektettél be], és aratod,
amit nem te vetettél.
Luk. 19,22 Monda pedig annak: A te szádból [vagyis a
saját szavaid alapján] ítéllek meg téged, gonosz [(ponérosz): haszontalan, semmirekellő, hitvány, gyáva]
(rab)szolga. Tudtad,
hogy én kemény [rideg, merev, könyörtelen, és szigorú] ember vagyok, ki elveszem, amit nem én tettem el [és behajtom azt
is, amit nem fektettem be], és aratom, amit nem én vetettem;
Luk. 19,23 Miért nem adtad azért az én pénzemet a pénzváltók
asztalára, és én megjövén, kamatostól [és nyereséggel] kaptam [és
szerezhettem] volna azt vissza?
Luk. 19,24 És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettől a
gírát, és adjátok annak, akinek tíz gírája van.
Luk. 19,25 És mondának néki: Uram, tíz gírája van!
Luk. 19,26 És ő monda: Mert mondom néktek, hogy mindenkinek,
akinek van, adatik; akinek pedig nincs, még amije van is, elvétetik tőle
Luk. 19,27 Sőt ennek felette [és azon kívül] amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én
ő rajtok uralkodjam, [hogy
királlyá legyek felettük] hozzátok ide, és öljétek meg [és vágjátok le itt] előttem [és négyeljétek fel
őket a szemem láttára]!
Luk. 19,28 És ezeket mondván, megy vala elől, felmenvén
Jeruzsálembe. [vagyis továbbhaladt Jeruzsálem felé]
Luk. 19,29 És lőn [vagyis
történt], mikor közelgetett Béthfágéhoz [jelentése: éretlen fügék háza, a korai fügék háza] és
Bethániához [Jelentése: szomorúság,
nyomorúság, csapás, szegénység háza], a hegyhez, mely Olajfák hegyének hivatik,
elkülde kettőt az ő tanítványai közül,
Luk. 19,30 Mondván: Menjetek el az átellenben levő [vagyis a
szemben fekvő] faluba; melybe bemenvén, [és amikor beértek] találtok egy
megkötött vemhet [egy
megkötött szamárcsikót], melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt,
hozzátok [és vezessétek] ide.
Luk. 19,31 És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el?
Ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá.
Luk. 19,32 És elmenvén a küldöttek, úgy találák, amint nékik
mondotta.
Luk. 19,33 És mikor [és miközben] a vemhet [a szamárcsikót] eloldák, mondának nékik annak gazdái: Miért
oldjátok el a vemhet [a
szamárcsikót]?
Luk. 19,34 Ők pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá
Luk. 19,35 Elvivék [vagyis elvezették]
azért
azt Jézushoz: és az ő felsőruháikat a vemhére vetvén [ráterítették a szamárcsikóra], Jézust reá
helyhezteték [vagyis felültették
rá Jézust].
Luk. 19,36 És mikor ő méne, [az
emberek] az ő felsőruháikat az útra teríték.
Luk. 19,37 Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének
lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni [és magasztalni] az Istent fennszóval [hangos kiáltással] mindazokért
a [a hatalmas tettekért], és csodákért,
amelyeket láttak;
Luk. 19,38 Mondván: Áldott a Király, ki jő az Úrnak nevében!
Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!
Luk. 19,39 És némelyek a farizeusok közül a sokaságból
mondának néki: Mester, dorgáld meg [és
utasítsd rendre; korhold meg; intsd le] a te tanítványaidat!
Luk. 19,40 És ő felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha
ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani [(kradzó): hangosan kiáltani, rikoltani, sikítani, és
ordítani]
Luk. 19,41 És mikor
közeledett [vagyis közelebb ért], látván a várost, síra azon [és sírva fakadt rajta].
Luk. 19,42 Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te
mostani napodon is, amik néked a te békességedre valók [vagyis amikor bekövetkezett az az állapot,
amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély
érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a
közösség vonatkozásában]! De most elrejtettek a te szemeid elől [Más
fordítás: bár felismerted volna ezen a napon te is a
békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől].
Luk. 19,43 Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid te
körülted palánkot építenek [és sáncot húznak és ostromfalat építenek
ellened], és körülvesznek [körülzárnak;
bekerítenek] téged, és mindenfelől megszorítanak [szorongatnak; és mindenfelől
ostromolnak] téged.
Luk. 19,44 És a földre tipornak téged, [(edaphidzó):
földig lerombolnak, és a földdel
egyenlővé tesznek] és a te fiaidat te benned [akik
tebenned laknak]; és nem hagynak te benned követ kövön;
mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét
[Más fordítás: mert
nem ismerted fel azt az időt, (kairosz): alkalmas / megfelelő időt, a kijelölt, és elrendelt időszakot) amikor Isten eljött hozzád, hogy megmentsen
téged]
Luk. 19,45 És bemenvén a templomba, kezdé kiűzni [(ekballó):
kikergetni] azokat [az árusokat], akik adnak és vesznek vala abban,
Luk. 19,46 Mondván nékik: Meg van írva: Az én házam
imádságnak háza [legyen]; ti pedig
azt latroknak barlangjává tettétek.
Luk. 19,47 És tanít vala minden nap a templomban. A főpapok [vagyis a papi
fejedelmek] pedig és az írástudók [törvénymagyarázók
a nép vezetőivel] és a nép
előkelői [azon voltak], és igyekeznek
vala őt elveszteni [elpusztítani]:
Luk. 19,48 És nem találták el, mit cselekedjenek; mert az
egész nép ő rajta függ vala, reá hallgatván. [Más fordítás: De még nem találták meg a módját, hogy mit tegyenek
vele, mert az egész nép - hallgatva őt - rajongott érte]
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)