Melyiket válasszam?

Egy asszony felkeresi a rendelőben a nőgyógyászt, és így szól:

- Doktor úr, óriási bajban vagyok. Rettentő nagy szükségem lenne az Ön segítségére. A gyermekem még nincs egy éves, s én ismét terhes vagyok. Nem akarok kis korkülönbséggel egymás után gyerekeket szülni.

- Értem, de mit kíván tőlem?

- Szeretném, ha megszakítaná a terhességemet. Nagyon számítok Önre.

Az orvos gondolkodóba esik, majd rövid idő múlva megszólal:

- Azt hiszem, van ennél egy jobb, az Ön számára is veszélytelenebb megoldás.

A nő elmosolyodik, gondolván, a doki megértette, mit szeretne.

Az orvos azonban így folytatja:

- Nézze, hogy ne kelljen egyszerre két kisbabára vigyáznia, öljük meg azt, amelyik most az ölében ül. Így - mielőtt a másik gyermeke megszületne - tudna egy kicsit pihenni. Ha meg akarja ölni az egyiket, teljesen mindegy, melyik az. Az Ön szervezetére semmilyen kockázatot nem jelentene, ha az ölében lévő babát választaná.

A hölgy elszörnyedt.

- Na de, doktor úr! Micsoda szörnyűséget beszél! Egy gyermeket megölni égbekiáltó bűn!

- Szerintem is - feleli az orvos -, de nekem úgy tűnt, Önnek ez nem jelent problémát, ezért arra gondoltam, ez lenne a legjobb megoldás.

Az orvos elmosolyodott, érezte, érthető volt az álláspontja. Sikerült meggyőznie a mamát arról, hogy nincs különbség aközött, hogy egy már megszületett gyermeket ölnek meg, vagy azt, aki még csak az anyaméhben fejlődik. A bűn ugyanaz!

A szeretet azt mondja: Feláldozom magam, hogy a másiknak jobb legyen. Az abortusz azt mondja: Feláldozom a másikat, hogy nekem jobb legyen.

http://velunkazisten.hu/small_story/Melyiket_valasszam

Surgeon: Ő megáld és megőriz

Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged" (4Móz 6,24).

   A főpapi áldás első mondata lényegében ígéret! Az áldást, amelyet Urunk (nagy főpapunk) nekünk ígért, bizonyosan megkapjuk, mert az megegyezik Isten akaratával. Milyen nagy öröm, ha élvezhetjük a mindent megszentelő isteni áldást! Ha (mi magunk) áldottak vagyunk,

összes tulajdonunk és minden örömünk (is) áldott, sőt, veszteségeink és keresztjeink, de még a csalódásaink is áldottak lesznek.

Isten áldása mélyreható és megtapasztalható. Az emberektől jövő áldás legtöbbször csak puszta szó, az Úr áldása viszont meggazdagít és megszentel. Ha igazán jót akarunk kívánni felebarátunknak, ne azt mondjuk: Sok szerencsét", hanem azt, hogy Áldjon meg téged az Úr".

  

Az áldáshoz hasonló nagy öröm, ha az Úr megőriz minket. Megőriz maga mellett, megőriz az önmagával való közösségben. Akiket Isten őriz, azok valóban védve vannak minden gonosztól, azokat Isten megőrzi az örök boldogságra.

Isten oltalma együtt jár áldásával, békességet és biztonságot nyerünk általa.

   E könyvecske szerzője szívből kívánja, hogy minden olvasója megtapasztalhassa Isten ezen gazdag áldását és oltalmát. Tedd magadévá ezért most ezt a mai ígéretet, és kérd azt Isten minden szolgája számára is!

http://www.eurochrist.net/hungary/spurg/0804.txt

Egy szív

Csodálatos David Icke beszéd 1994-ből - Aktuálisabb, mint valaha (magyar...

Buzdítás

Készítette: Lisa Szanyel

Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az Ő szent nevét.

Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. Aki megváltja életedet a pusztulástól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged. Aki jóval elégíti meg a te szádat, ifjúságodat megújítja, mint a sasét. Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal. Zsoltarok 103:1-6.

Amen!

Humor

A koldus rongyai!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Élt a király palotája mellett egy koldus. Egyik nap meglátott egy hirdetést kifüggesztve a palota kapuja mellett. A király nagy vacsorát rendez. Mindenki, aki királyi ruhába öltözik, bemehet az ünnepségre.

A koldus továbbment. Végignézett a rongyain, és felsóhajtott. Biztos, hogy csak a királyok és családtagjaik hordanak királyi ruhát, gondolta.

Lassan megfogant benne egy gondolat. Annyira merész gondolat volt, hogy szinte beleremegett. Meg merje-e próbálni?

Visszament a palotához. Odalépett a kapuőrhöz. „Kérem, uram, szeretnék a királlyal beszélni!"

„Várjon itt" - felelt az őr.

Pár perc múlva visszatért. „Őfelsége fogadja önt" mondta, és beengedte a koldust.

„Látni óhajtottál?" - kérdezte a király.

„Igen, felség. Annyira szeretnék részt venni a banketten, de nincsen királyi ruhám, amit felvehetnék. Kérem, felség, bátorkodhatom azt kérni, hogy adja nekem egy régi öltözetét, hogy én is részt vehessek az ünnepségen?"

A koldus annyira remegett, hogy észre sem vette a halvány mosolyt a király ajka körül.

„Bölcs dolog volt tőled, hogy hozzám fordultál" - szólt a király. Odaszólította fiát, az ifjú herceget. „Vezesd ezt az embert a szobádba, és öltöztesd fel valamelyik ruhádba!"

A királyfi úgy is tett, és a koldus hamarosan olyan ruhában állt a tükör előtt, amit még álmában sem mert remélni.

„Most már alkalmas vagy arra, hogy részt vegyél a királyi vacsorán holnap este" - mondta a királyfi. „De még ennél is fontosabb, hogy sosem lesz szükséged más ruhára. Ez a ruha sosem megy tönkre."

A koldus térdre hullott. „Ó, köszönöm" - kiáltott fel. Ahogy indulni készült, visszanézett koszos rongyaira, amik ott hevertek a padlón. Habozott. Mi van, ha a királyfi téved? Mi van akkor, ha újra szüksége lesz régi ruháira? Gyorsan összeszedte őket.

Az ünnepség sokkal pompásabb volt, mint képzelte, de mégsem tudta úgy élvezni, ahogy kellett volna. Rongyait kis batyuba tekerte, és az folyton leesett az öléből. Az ételt gyorsan adták tovább, és a koldus lemaradt a legfinomabb falatokról.

Az idő igazolta, hogy a királyfinak igaza volt. A királyi ruha tényleg elnyűhetetlen volt. Mégis, az öreg koldus egyre jobban kötődött régi rongyaihoz.

Ahogy telt az idő, az emberek már nem a királyi ruhát vették észre, amit viselt. Csak a mocskos rongyokból álló batyut látták, amihez annyira ragaszkodott, bárhová ment. Úgy is beszéltek róla, mint a rongyokat cipelő öregemberről.

Egy nap, amikor már haldoklott, a király meglátogatta. A koldus látta a szomorúságot a király szemében, amikor az ágy mellett heverő rongykupacra nézett. A koldusnak hirtelen eszébe jutottak a királyfi szavai, és felismerte, hogy rongyai megfosztották attól, hogy igazi királyként járjon egész életében. Keserves sírásra fakadt ostobasága miatt.

A király pedig vele sírt.

Meghívást kaptunk a királyi családba - Isten családjába. Ahhoz, hogy Isten vacsoraasztalánál lakomázzunk, csak annyit kell tennünk, hogy elhajítjuk régi rongyainkat, és felöltjük a hit „új ruháját", amelyet Isten Fia, Jézus Krisztus ad nekünk.

De nem ragaszkodhatunk régi rongyainkhoz. Ha Krisztusba vetjük hitünket, el kell engednünk a bűneinket és régi életmódunkat. Ezeket a dolgokat el kell vetnünk, ha meg akarjuk tapasztalni, milyen királyként élni és bővölködni Krisztusban. „A régi elmúlt, és íme: új jött létre!" (2Kor 5,17).

Élő Kövek Gyülekezet

Had áradjon

Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne. (János 4,14)

Szeretet. Öröm. Békesség. Béketűrés. Jóság. Hit (hűség). Szelídség. Mértékletesség. Óriási erők, melyeket a Biblia a Szellem gyümölcsének nevez. Magának Istennek a jellemvonásai, és amikor a Szent Szellem eljött, hogy benned lakozzon, akkor magával hozta ezeket, így a te jellemvonásaiddá is váltak.

Isten arra teremette ezeket, hogy a bensődben buzogjanak, erőteljes áradatként előtörjenek, így védjenek meg és tisztítsanak meg belülről kifelé.

Észrevetted már, hogy nem tudsz szemetet tenni egy forrás szájába? Amikor víz jön belőle, akkor az áradat ereje megvédi és tisztán tartja a kívülről jövő szennyeződéstől. A benned lévő szellemi forrás ugyanígy működik. Amikor hagyod, hogy olyan erők, mint a szeretet, öröm, békesség, szívesség és a többi kiáradjon a bensődből, akkor az ördög nem tudja a szemetet bejuttatni.

Hogyan éred el, hogy a Szellem folyamatosan áradjon? Annyira teletöltöd a szívedet Isten Igéjével, hogy az örök élet erői elkezdenek kibuggyanni. Először csak egy kicsit. aztán erősebben és magasabbra.

Határozd el, hogy engeded ezeket az erőket kiáradni a szíved forrásából! Ne engedd meg, hogy az önzés és a bűn megakadályozza az áramlást. Egy forrás van benned, tele ÉLETerővel, és készen áll arra, hogy feltörjön. Hadd áradjon!

Igei olvasmány: Jeremiás 17,7-13 

Kenneth Copeland

http://www.facebook.com/notes/krisztus-szeretete-egyh%C3%A1z/had-%C3%A1radjon/449288805093233

A hamis Evangélium

Készítette: Melinda Vörösné

Minden mi igazságunk olyan, mint a szennyes és megfertőztetett ruha…” Ézsaiás 64,5

„ Akarod-e pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt?”Jakab 2,20

Két tévedéstől kell óvakodniuk Krisztus követőinek, különösképpen azoknak, akik most jutottak arra a pontra, hogy bízni kezdenek kegyelmében. Az első tévedés abban áll, hogy a saját cselekedeteikre támaszkodnak. Abban bíznak, hogy minden lehetségeset megtesznek, hogy Isten kívánalmainak megfeleljenek. Akik a saját cselekedeteik által a törvény önerőből való megtartásával próbálnak szentté válni, azok lehetetlenséget kívánnak megvalósítani. Amire az ember Krisztus nélkül is képes, az mind önzéssel fertőzött, bűnnel szennyezett. Egyedül csak Krisztus kegyelme, a hit által elnyert kegyelem tehet mindent szentté.

A másik – nem kevésbé veszélyes tévedés – éppen az ellentéte az elsőnek. Azon a feltevésen alapul, hogy a Krisztusban való hit felmenti az embert a törvény megtartásának kötelezettsége alól, s mivel egyedül csak a hit által válhatunk Krisztus üdvözítő kegyelmének részeseivé, cselekedeteinknek semmi közük sincs megváltásunkhoz.

E. G. White: Krisztushoz vezető lépések

A kislány és a zongora!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Egy kislány álma az volt, hogy egyszer híres zongorista lesz, de a Szamárinduló volt az egyetlen darab, amit el tudott játszani. Akárhogy is próbálkozott, nem volt többre képes.

Egy idő után szülei elhatározták, hogy beíratják magántanítványként egy neves zongoraművészhez, hogy az megtanítsa őt rendesen zongorázni. A kislány természetesen el volt ragadtatva az ötlettől.

Amikor a kislány és szülei meghallgatásra mentek a művészhez, komornyik tessékelte be őket a kúria társalgójába, ahol egy gyönyörű koncertzongora állt. A kislány azonnal odaszaladt a zongorához, és elkezdte játszani rajta a Szamárindulót. Szégyenkező szülei elindultak felé, hogy leállítsák, de eközben belépett a művész, és bátorította a kislányt, hogy folytassa.

Azután helyet foglalt a kislány mellett az ülőkén, és hallgatta a játékát. Kisvártatva ő is bekapcsolódott, és akkordokkal, futamokkal és arpeggiókkal egészítette ki a darabot. A kislány folytatta a Szamárindulót. A szülők nem hittek a fülüknek. Egy gyönyörű négykezest hallottak, amelyet kislányuk és a nagy művész együtt adott elő, és eléggé meglepő módon még mindig a Szamárinduló volt a fő téma.

Időnként úgy érezzük, hogy senkik vagyunk, hogy Isten nem tud felhasználni nagy dolgok véghezvitelére. De gondoljunk csak a kislányra. Ő csak a Szamárindulót tudta játszani. A Szamárindulót senki nem akarta hallani. Szülei szégyenkeztek miatta, másokat idegesített. A művész azonban bátorította, hogy játssza tovább.

Isten tudja, mire vagy képes. Ő ajándékokat és tehetséget helyezett beléd. Természetesen néhány ember képességeihez viszonyítva a te ajándékaid és tehetséged „Szamárindulónak" tűnhetnek - nem túl eredetiek, és nem igazán látványosak. De Isten azt mondja: „Játssz tovább - és adj helyet nekem magad mellett a zongoránál!" Isten képes arra, hogy vegye azt a keveset, amit mi meg tudunk tenni, és széppé tegye a maga számára.

SEGÍTHETEK?

Készítette: Melinda Vörösné

Az öreg Ford-kocsi motorjával hiába küszködő fiatalember felegye­nesedett, hogy szemügyre vegye az ajánlkozót. A legújabb kiadású, ragyogó Fordból jól ápolt, elegáns férfi kászálódott ki. A bajba jutott bizalmatlanul szemlélte. "Jobban szeretem magam csinálni" -mondta nem valami barátságosan. A jól öltözött férfi nem sértődött meg, barátságos érdeklődéssel figyelte a másikat, aki néhány perc múlva mégis hozzá fordult: "Próbálja meg!"

Az idegen lehúzta kesztyűjét, kibújt a zakójából, felgyűrte ingujját... igazán tapasztalt ember benyomását keltette, ahogy a motor­hoz nyúlt. Csak néhány perc, egy-két mozdulat, előhúzta az öreg kocsikhoz még használatos kurblit, és pár tekerés után a motor be­indult. A meglepett és hálás fiatalembernek szerényen magyarázta: "Henry Ford vagyok, annak idején magam terveztem ezt a típust."

Gondolod, hogy Isten nem ért ahhoz, miképpen hozzon rendbe minket?

Egy másik történet:

John D. WHEELER, hajdani RENDŐRŐRMESTER, megtérése után evangélista lett Angliában, és nagy áldással szolgált. Hallgatói számára sokszor eredeti mó­don tette érthetővé az evangéliumot régi tapasztalatai elmondásával. Egyszer azt kérdezte prédikáció közben: "Még mindig az a véleményetek, hogy Jézus a legfőbb ellenségetek, aki örömötöket akarja elvenni, és zsarnokoskodni kíván rajtatok? - és folytatva a következőket mondta - Tanúskodnom kellett évek­kel ezelőtt egy veszedelmes bűnöző perében. Mikor a tárgyalótermet elhagy­tam, a folyosón haladva figyelmes letten egy másik tárgyalás védőügyvédjének hangjára, mely a zárt ajtón keresztül kihallatszott. Kíváncsi lettem, s belépve leültem. Egy Kelly nevű embert vádoltak valami értékes óra ellopásával. A teremben fojtott nevetés támadt, és a derültség fokozódott, mikor a vád­lott azzal védekezett, hogy az órát - mely a szakértő szerint kb. 15 fontot ért - 30 fontért vásárolta valakitől. Az eladó nevét azonban nem tudta meg­mondani, bár állította, hogy felismerné, ha látná. Méltatlankodott, hogy nem hisznek neki, mire a bíró rendreutasította izgágaságért. Fölemeltem a kezem, és a tanúk helyére álltam szót kérve, mivel tudtam valamit erről az óráról: Egyenruhám miatt a vádlott ellenségnek sejtett, és felháborodva tiltakozott meghallgatásom ellen. A bírák csendre intették, s így elmondhattam, hogy né­hány hete két elítéltet kísértem vonaton egyik börtönből a másikba. Az egyik rab vigyorogva mesélte társának: "Jól kitoltam az öreg Kellyvel, eladtam ne­ki egy-két fontot sem érő órát harminc fontért!" Ez a vallomás azonnal megváltoztatta a bíróság állásfoglalását, de a vádlott rólam alkotott negatív véleményét is. Kelly fél óra múlva szabad volt. - Miért mondtam ezt el? Hogy ne lássatok Jézusban ellenséget! Nem vádolni akar benneteket az ítéletkor, hanem kegyelmet kér számotokra, ha most a bűnbánat útjára tértek. Bűne­ink büntetését elhordozta a Golgotán, és bűnbocsánatot ad azoknak, akik ben­ne hisznek. Mint a legjobb barát zörget szívetek ajtaján. Azt ígéri: "Ha valaki meghallja hangomat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, vele vacsorálok, és ő énvelem (Jel 3,20)."

Forrás: Új Élet

AWESOME GOD

Ez a kegyelem!

Spurgeon idézetek

"Az igazság az, ha azt kapjuk amit érdemlünk. Az irgalom az, amikor többet kapunk, mint amit érdemlünk. Kegyelem viszont az, amikor megkapjuk azt, amit nem érdemlünk."

Mese egy kicsi kézről

Volt egyszer egy kicsi kéz. Egyik reggel úgy döntött, hogy valami hasznos dolgot fog tenni. Segíteni fog másoknak, másokon. Már épp indulni készült, amikor a kicsi láb így szólt hozzá:

- Ne menj egyedül, várj, én majd elviszlek!

- Rám is szükségetek lesz, ha beszélni kell. – mondta a száj, és ő is menni akart.

- De hogy fogjátok meglátni a szenvedőket, ha én itthon maradok? – kérdezte a szem és ő is csatlakozott a többiekhez.

A kicsi szív nagyot dobbant. Mivel ő volt a legérzékenyebb mind közül, el is szomorodott, hogy őt nem is hívják. Meghallotta a fül a kicsi szív sóhaját, s ezt mondta.

- Én hallom a sóhajokat, és azt is, ha valaki sír. Én is veletek megyek. De a kicsi szív nélkül nem mehetünk sehova. Ő az, aki együtt tud érezni a szenvedővel.

- Menjünk együtt! – jelentette ki örömmel a kicsi kéz. Milyen jó, hogy nem kell egyedül menjek, gondolta magában, és boldogan útnak indultak.

A szem már az első utcasarkon észrevett egy koldust. Szólt a lábnak, hogy álljon meg.

A szív megremegett, mikor látta a didergő koldust.

- Nincs pénzünk!- ijedt meg a kéz. Nincs mit adjunk neki.

- Bújjunk oda hozzá jó szorosan és melegítsük meg!- javasolta a szív nagy örömmel.

Így is tettek. Megmelegítették a koldusnak nem csak a testét, hanem a lelkét is a szeretetükkel. A koldus hálálkodott. A fül elmondta a többieknek, a koldus szavait. Nemsokára továbbmentek.

A utca túloldalán a szem megpillantott egy öreg nénit, aki meggörnyedt a sok csomag alatt. A láb odafutott, a kéz pedig átvette a teher felét. A nénike mosolygott, a kicsi szív erre nagyot dobbant. Hazakísérték. A nénike nagyon hálás volt.

Épp haza indultak, amikor a kihalt utcán, a járdaszélén ülve, a szem egy gyermeket pillantott meg.

- Odamegyek.- mondta a láb.

- Sír! – mondta a fül

- Miért sírsz? – kérdezte a száj.

- Már nincs senkim! – zokogta a gyermek.

A szív nagyon szenvedett.

- Elkéstünk!- kiáltott a kéz.

Odakuporodtak a gyermek mellé. Nem tudtak adni semmit neki. De a kicsi szív nagyon SZERETETT. A kicsi szem KÖNNYEZETT. A kicsi fül és láb CSENDBEN ÜLTEK. A kicsi száj HALLGATOTT. A kicsi kéz MEGÖLELTE a gyermeket. És együtt ültek az utca kövén!

„Mert miképpen egy testben sok tagunk van [ahogyan az ember személyiségének többféle szerepe, helyzete, működése van], minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete [tennivalója; feladata. Szerepe; működése, rendeltetése] van: Azonképpen sokan egy test (szóma=személyiség) vagyunk [szómát= testet képezünk] a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai [egy-egy funkciót végző tagja] vagyunk” (Róm. 12,4-5)

http://velunkazisten.hu/content/blog/sk/Mese_egy_kicsi_k%C3%A9zr%C5%91l

A SÓ

Szerző: Guti Tünde

A só sereg sziporkázva szárítkozott a hatalmas, tágas teremben. Ahova csak nézett, mindenhol egyforma kristályok tündököltek. Csak úgy szikráztak a beszüremlő fényben, mint sok-sok apró, csiszolatlan gyémánt! De nem a csillogás a feladatuk!

A lényeg az ízben van! Épp, hogy megszáradtak, azonnal bevetésre vitték őket. Csipetekbe osztva vártak.

Kényelmetlen, mondhatni rossz érzés volt két ujj közé morzsolódva szorongani a só kristályoknak. Mert bizony a feladat teljesítése előtt nagy a rájuk nehezedő nyomás.

Aztán az ijesztő zuhanás! Vége a tömörülésnek, vége a közösségnek! A szóródásban mindenki átérezte a magányosság gyötrelmét, s az egyre közeledő ismeretlen hely okozta nyugtalanságot…

Igen, már el is érték a munkaterepet. Feladat: oldódás, ízesítés. Egyik csipetnek túl hideg, a másiknak túl forró, a harmadiknak túl sűrű a közeg.

De az oldódásban feladták énjüket, elképzelésüket. Az általuk ízesített közeg MÁS LETT! A bevetés sikerrel járt!

Kedves sókristály testvérek! Ne féljetek a csipetté szorító atyai ujjaktól! Ne aggódjatok

 a bevetések miatt! A mi elhívásunk az oldódásról szól. Lényegünk az íz. Mennyei íz.

Milyen helyzetekben?

- türelmetlen, torzsalkodó emberek sorában a postán vagy az üzlet pénztáránál

- rosszindulatú szomszédok mellett a társasházban

- káromkodó, nemtörődöm, vagy sikerhajhász munkatársak közelében

- hazug, kétszínű, kacér iskolatársakkal egy intézményben

- gazdasági, politikai káoszban, válságban, a saját országunkban.

Ha vállalod a só szerepet, VÁLTOZÁST HOZOL mások életébe, de TE SEM MARADSZ

TÖBBÉ UGYANAZ!

„Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.” Róma 8:19.

http://keresztenydalok.hu/tortenetek/olvasas/72

A hatalmas mágnes

Én pedig, ha felemeltetem a földről, mindeneket magamhoz vonzok" (Jn 12,32).

Istennek munkásai, gyertek, bátorodjatok fel! Attól féltek, hogy igehirdetésetek nem vonzza az embereket? Próbáljátok meg a megfeszített, feltámadott és mennybe ment Megváltót hirdetni. Ez a legnagyobb vonzerő", amely valaha is nyilvánvaló lett az emberek között. Mert mi egyéb vont téged is oda Krisztushoz, ha nem Krisztus maga? Ha valami más késztetett arra, hogy hívő" legyél, hamarosan el fogod hagyni hitedet". De ha Krisztus lénye ragadott meg, akkor Ő meg is tart az élő hitben mindvégig. Miért kételkedsz tehát abban, hogy Krisztus ereje másokat is magához tud vonzani? Indulj Krisztus Jézus nevében azokhoz, akik idáig megmakacsolták magukat, és majd meglátod, hogy az Úr Krisztus őket is magához fogja vonzani.

Az Ő hívásának egyetlen ember sem tud ellenállni. Legyen fiatal vagy öreg, gazdag vagy szegény, tanulatlan vagy tudós, kiállhatatlan vagy szeretetreméltó - egyszer minden ember megérzi vonzóerejét. Krisztus maga a nagy mágnes. Ne keressünk másikat. A zene nem vonz Krisztushoz, sem az ékesszólás, sem a szép szertartás vagy ügyes hírverés. Önmagában mindez nem elég. Krisztus kell, hogy az embereket önmagához vonzza, és Ő ezt meg is tudja tenni. Ne próbálkozz tehát semmiféle modern emberi ügyeskedéssel, hanem - mint Isten munkásaihoz illik - az Ő módján dolgozzál. Krisztushoz hívd az embereket úgy, hogy magad is Krisztusban vagy, és meglátod: Ő rajtad keresztül hívja majd az embereket önmagához.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Leeland - I wonder (magyarul)

Krisztus menyasszonyának