Légy elégedett: Hagyd abba, hogy másokhoz hasonlítod magad

"Végezd jól a saját munkád, akkor lesz valamid, amire büszke lehetsz, de ne hasonlítsd magad másokhoz!" (Galata 6:4 - CEV fordítás)

A Biblia azt mondja, hogy sosem kellene az anyagi helyzetedet másokhoz hasonlítanod. Ez egy olyan dolog, amely aláássa a képességedet, hogy hálás legyél Istennek azért, amit kaptál tőle. Elégedetlenséghez vezet, mert mindig találsz olyan embereket, akik látszólag jobb helyzetben vannak nálad.

Pál bolondságnak nevezi az ilyen összehasonlításokat: "Mindezekben az összehasonlításokban, beskatulyázásokban, versengésekben teljesen célt tévesztenek." (2.Korinthus 10:12 - Msg fordítás) Az egyetlen ok, amiért Isten olyan hatalmasan használta Pált, hogy ő visszautasította a másokkal való hasonlítgatásokat, hogy ezek ne térítsék el a céljaitól.

A Biblia azt tanítja: "Végezd jól a saját munkád, akkor lesz valamid, amire büszke lehetsz, de ne hasonlítsd magad másokhoz!" (Galata 6:4 - CEV fordítás)

Kérd Istent, mutassa meg azokat a területeket, ahol másokhoz hasonlítgatod megad. Kérd Istent, hogy bocsássa meg a bűneidet, és fordítsa szívedet az elégedettség és a hála irányába.

(Daily Hope by Rick Warren 2011.10.15.)

http://napiremeny.blog.hu/2011/10/22/legy_elegedett_hagyd_abba_hogy_masokhoz_hasonlitod_magad

Oswald Chambers: A SZELLEMI ÖSSZEFÜGGÉSEK TITKA

"Nekem pedig ne legyen másban dicsekedésem, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében" (Gal 6,14).

Az újjászületett ember eleinte nem látja az összefüggéseket. Érzései rendezetlenül kavarognak, a külső dolgok mozzanatai között nem lát összefüggést. Pál apostol mindenben mély, szoros összefüggéseket látott, ezért külső élete is változhatott anélkül, hogy ez elkedvetlenítette volna, mert nála minden Istenre volt alapozva, benne gyökerezett. Krisztus keresztje az alapja ezeknek a szellemi összefüggéseknek. A legtöbben azért nem vagyunk szellemileg rendezettek, mert a dolgok külső rendezettsége jobban érdekel, mint a belső. Pál az alapokban élt, a kritikusok pedig, akik csak a dolgok külső rendjét ismerik el, a "felső emeleten" mozognak. Ez a két világ még csak nem is találkozhat egymással. Pál szilárdsága a fundamentumban gyökerezett. Ez a nagy alap Jézus Krisztus keresztje, Isten haláltusája volt a világ megváltásáért.

Vess számot újra azzal, mit hiszel, aztán ejts el abból, amit csak lehet és menj vissza Krisztus keresztjének kősziklájára! A történelem külső lefolyásában a keresztre feszítés jelentéktelen eseménynek látszik, de a Biblia szemszögéből nézve sokkal fontosabb a világ minden birodalmánál. Ha igehirdetésünkben nem a kereszt tragédiájából indulunk ki, nem érünk el semmit, mert nem közvetítjük Isten erejét az emberek számára. Lehet hogy érdekes amit mondunk, de nincs benne erő. Prédikáld csak a keresztet, és Isten ereje felszabadul: "...tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket." - "Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mégpedig mint megfeszítettet" (1Kor 1,21.23).

Oswald Chambers "Krisztus mindenek felett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Hit Gyülekezete- Közeleg az Úr

Nézz rám!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Kedves, meghitt, 13-14 évvel ezelőtti történetre emlékezem… Kicsi kezeivel megfogta az arcomat és maga felé fordította.

Éreztem bőre bársonyosságát, ahogy vékony ujjacskáival megérintett az állam. Volt benne valami halaszthatatlan sürgetés. Kisfiam látni akarta a tekintetemet. Ahogy odafordultam hozzá, észrevettem szemeiben a boldog várakozást. Szinte sóvárogva mondta:

- Mosolyogj rám! Úgy szeretem, ha mosolyogsz!
Ki tudna ellenállni egy ilyen kérésnek, belenézve egy ártatlanul csillogó szempárba? Azóta is sokszor eszembe jut. A szülők gyakran tanulhatnak kisgyermekeiktől…

Ezt mondja az Úr: „Szemeimmel tanácsollak téged.” Milyen nagyszerű, mély kapcsolatra utal ez a kijelentés, ami ígéret is egyben! Bámulatos, hogy akit így vezetnek, annak nincs szüksége sem útjelző táblákra, sem távirányítóra!
„Ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, semmiképpen nem mehettek be a mennyek országába!” Bizonyára fel tudnánk sorolni azokat az emberi tulajdonságokat, amik miatt ezt a feltételt állította Jézus a tanítványok elé a mennybe jutás kérdésében…
A kisbabáknak létfontosságú, hogy lássák szüleik arcát. Egyszerűen nem érzik jól magukat, ha nincs rajtuk az a kedves, odafigyelő, számukra életet és biztonságot jelentő szempár, telve elfogadással.
Amikor szorongunk, homályos a jövőnk és megoldatlan problémák terhelnek, még ha rövid ideig is, de elhagyatottnak érezzük magunkat. Pedig mennyei Atyánk védelmező szeretete körülvesz, Ő szüntelenül vigyáz ránk. Talán levettük szemünket az egyedüli Vigasztalóról, békességünk és örömünk forrásáról…
„Az én orcámat keressétek és éltek” – tanácsolja az Úr. Mennyire vágyik rá, hogy miként a kisgyermek az édesanyja arca után, mi is sóvárogva forduljunk mindig felé, hogy tekintetünk találkozhasson az övével, és szemeivel tanácsoljon, atyai szeretetével türelmesen vezessen, mert nem akarja, hogy egy is elvesszen közülünk…
Ő nem csak lenéz ránk a mennyből, hanem lát, ismer, nem rejthetünk el semmit, szívünk ott van előtte csupaszon, leplezetlenül.
A 139. Zsoltár az egyik legkedvesebb zsoltárom. Így kezdődik:
„Uram, megvizsgáltál engem és ismersz… Messziről érted gondolatomat. Járásomra és fekvésemre ügyelsz…” Lenyűgöz és rabul ejt ez a tudás, ez az odafigyelés, törődés! Isten ellenállhatatlanul magához vont szeretete és páratlan gondoskodása által.

Amikor Jézus a földön járt, meglátta a vak Bartimeust, akit csitítottak, hogy hallgasson már el. Észrevette és lehívta a fa lombja közt megbújó Zákeust, és nem sajnálta a pillantást, hogy az Őt éppen megtagadó Péterre nézzen. Jézus irgalma az Atya irgalma!
Szemeivel kíséri lépteinket akkor is, amikor engedetlenségünkben eltévedünk az úton, néz, figyel, kezét nyújtja, hogy segíthessen. Keressük az Úr arcát! Aki egyszer a szemébe néz, az soha többé nem tudja elfelejteni. Ő az, aki minden belső sóvárgásunkat, ürességünket betölti szerető lényével.
Mikor kértük Őt utoljára?
- Nézz rám! Fordítsd felém az arcodat és tanácsolj szemeiddel!



Szerző: Guti Tünde

A fordított csavarmenet!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

- Fél tizenegyig leszünk oda - szóltak be Krisztián szülei, amikor barátaik értük jöttek kocsival, hogy magukkal vigyék a bankettre. - Amíg oda leszünk, maradj itthon, és fejezd be a történelemdolgozatodat!

- Nem mehetnék el egy kicsit az autóval? - kérdezte Krisztián. Az előző hónapban szerezte meg a jogosítványát. - Ööö... kölcsön kell kérnem egy könyvet Oszkártól. Nem maradok sokáig.

- Szó sem lehet róla - mondta az édesapja. - Minden könyved megvan, amire ma este szükséged lehet. Itthon maradsz, és megírod a dolgozatodat.

A nemjóját! Krisztián feltétlenül együtt akart lenni a barátaival, amíg szülei oda vannak. Különben is, ők úgysem kocsival mentek, akkor meg ő miért ne használhatná? Ez nem tűnt igazságosnak. Hiszen ő csak egy órányira akart elmenni. Azután is lenne idő arra a történelemdolgozatra - morfondírozott. Ekkor csengett a telefon. Oszkár volt:

- Hékás, gyere át! - mondta. - Már mindenki itt van.

Krisztián úgy látta, hogy elmehet Oszkárhoz, és még időben vissza tud érni ahhoz, hogy a szülei meg ne tudják. Csak arra kell ügyelnie, hogy tankoljon egy kis benzint a kocsiba, nehogy gyanút fogjanak. A történelemdolgozatot meg majd gyorsan megírja, ha visszaér.

Beült a kocsiba, és elindult. Soha nem fog kiderülni - gondolta. Az Oszkárék felé vezető úton azonban nagy baj történt. Defektes lett az egyik kerék. - Na, csak ez hiányzott! - gondolta. Még soha nem cserélt kereket. És most nemcsak hogy ki kell cserélnie a kereket, de gyorsan meg is kell javíttatni, hogy a szülei semmit se vegyenek észre. Sietnie kellett.

Elővette az emelőt meg a csavarkulcsot, és munkához látott. Csakhogy a kerékcsavarok mind megmakacsolták magukat. Nem sikerült levennie a kereket. Teljes erővel megpróbálta elfordítani a csavarkulcsot, de hiába. Aztán, mikor úgy tűnt neki, hogy ez a meddő próbálkozás már órák óta tart, feladta, és elgyalogolt a legközelebbi benzinkúthoz. Teljesen ki volt merülve.

Tíz óra is elmúlt már, mire a benzinkutas hidraulikus csavarkulcs segítségével levette a kereket. Krisztiánnak sehogy nem fért a fejébe. Ő miért nem tudta kiszedni a csavarokat? Miért voltak annyira megszorulva? Az élet igazságtalan! Mostantól fogva megszorításokra számíthat egész életében.

- Merre csavartad őket? - kérdezte a kutas. Krisztián erre azt gondolta, hogy micsoda ostoba kérdés. Hát az már csak természetes, hogy tudja, merre kell csavarni egy csavart. Az óramutatóval ellentétes irányba.

- Nos, - mondta a benzinkutas, - a kocsinak ezen az oldalán fordított a csavarmenet iránya. Ha ki akarjuk szedni a csavarokat, az óramutatóval megegyező irányba kell csavarni őket.

Hirtelen nagyon ostobának érezte magát.

A mai világban sokan azért nem találják meg a boldogságot és a kiteljesedést, mert rossz irányból közelítik meg. Krisztiánhoz hasonlóan rossz irányba tekerik a csavart - és az egyre jobban szorul. Az élet nem jobbra fordul, hanem rosszabbra.

Az az élet, amelyre Jézus tanít minket, olyan, mint a fordított csavarmenet - pontosan az ellenkezője annak, amit az ember gondolna. A világ azt mondja: „Kaparints meg mindent, amit csak lehet!" Jézus azt mondja: „Adj, és adatik neked!" A világ azt mondja: „Csak az erősek és hatalmasok boldogulnak!" Jézus azt mondja: „A szelídek öröklik a földet." A világ azt mondja: „Ha valaki megsért, bosszuld meg!" Jézus azt mondja: „Tartsd oda a másik orcádat is! Tégy jót azokkal, akik rosszul bánnak veled!"

Te melyik irányba tekered a csavarkulcsot? Ne légy ostoba!

A fűszeres!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Jim Davis, aki egy fűszerüzletben volt eladó, szerette a munkáját, és büszke volt arra, hogy milyen jó munkát végez.

Ám az nagyon fel tudta bosszantani, ha fegyelmezetlen gyerekeket látott, és olyan szülőket, akik kiabáltak gyermekeikre, de semmit sem tettek annak érdekében, hogy helyreigazítsák utálatos viselkedésüket.

Egy este Jim éppen az egyik vásárlóval volt elfoglalva, aki mindenfélével telepakolta a bevásárlókocsiját. Miközben beütötte az árut, egy gyerek elkezdett nagyon hangosan sikoltozni mögötte, majd egy haragos férfihang odakiáltott: „Feküdj!"

Milyen bunkó fráter! - gondolta Jim, fel sem pillantva munkájából.

Tovább számolt, ahogy az árut egyenként elhúzta a szkenner előtt. A síró gyermek még mindig nem hallgatott el, és újra felhangzott a férfi kiáltása:

- Feküdj!

A mindenit! Szép kis nevelés, mondhatom! - gondolta Jim. - Ez a pasas egy balfácán! Anélkül, hogy tekintetét felemelte volna, folytatta a számolást. Mikor végre végzett a bevásárlókocsival, felnézett, és így szólt:

- 89 dollár 95 cent, asszonyom!

Minthogy senkit sem látott, körülnézett, és azt látta, hogy az üzletben mindenki, beleértve a soron következő vásárlót is, arccal lefelé a földön fekszik.

Éppen időben fordult még hátra ahhoz, hogy lássa, ahogy egy fegyveres férfi kilép az üzletből. A háta mögött lévő kollégája, még mindig a földön fekve, így szólt hozzá:

- Jim, tudod-e, hogy amikor a második alkalommal hallottad, hogy „feküdj", a betörő fegyvere a te fejednek volt szegezve?

Mi olyan mértékben hozzászoktunk a kultúránkból fakadó, bennünket körülvevő zajokhoz, valamint a világ figyelemelterelő dolgaihoz, hogy ha valaki valami fontosat akar közölni velünk, lerázzuk magunkról, mintha nem volna semmi jelentősége. Olyan sokszor figyelmen kívül hagyjuk a beszélőt, azt vélve, hogy a figyelmeztetés valaki másnak szól. A szokásos módon tovább végezzük a dolgunkat.

Nagy veszélynek teszed ki magadat, ha semmibe veszel egy olyan fontos üzenetet, ami megmentheti az életedet. Eljön majd az az idő, amikor már nem lesz lehetőségünk az üzenetet megfogadni. „Íme, most van az üdvösség napja!" (2Kor 6,2).

Úton a menny felé.

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

A vonat éppen befutott a pályaudvarra. A peronon egy kislány várt az „útipoggyászával”, egy szatyorral, amelybe a tervezett utazásra egy kis ennivalót csomagolt be. A kicsi felszállt, és talált egy ülőhelyet egy még nem egészen teli fülkében. Kutatva nézett körül, és megnézte az utasokat, akik azonban mind idegenek voltak.

Fáradt volt a hosszú várakozástól, és úti csomagját fejpárnának használta, hogy kissé kipihenje magát. Amikor jött a kalauz, nagy bizalommal megkérdezte tőle, hogy szabad-e itt aludni. Ő barátságos igennel felelt, de utána látni akarta a jegyet. A kislány így felelt:

- Nincs jegyem. Erre a következő beszélgetés alakult ki:

- Hova utazol hát? - A Mennybe megyek. - hangzott a válasz.

A kalauz körülnézett, és csodálkozva válaszolt:

- Igen? És ki fizeti a vonatjegyet

Az ÚR JÉZUS - felelte a kislány, és hozzáfűzte: - Ez a vonat nem a Mennybe megy, és az ÚR JÉZUS nem utazik rajta? - Azt hiszem nem. - válaszolta a kalauz, akit zavart a gyermek nyíltszívűsége. – De miből gondolod?

- Mert édesanyám gyakran énekelt egy éneket a vonatról, amely a mennybe megy, és az ÚR JÉZUS kifizette az útiköltséget mindenkiért, aki azon utazik. De most már nem tudja többé énekelni. Nemrég meghalt. Ezért elhatároztam, hogy utána utazom, hogy ismét együtt legyek vele. Nem ismeri a dalt a vonatról, amely a mennybe megy? Nem énekeli a kislányának, hogy el tudjon aludni? Vagy nincs is kislánya? - kérdezte a kicsi, miután a kalauz csendben végighallgatta. Megindult hangon válaszolt: - Volt egy kislányom, körülbelül olyan idős, mint te, de már meghalt. Talán ő is a mennyben van. - És most a bácsi is odautazik, hogy viszontlássa? - kérdezte a kislány nagy együttérzéssel. Néhány utas érdeklődve hallgatta a beszélgetést. Egyesek mélyen meghatódtak a kislány furcsa kérdéseitől. Valaki ezt mondta: - Ez egy angyal. - Nem, Kati vagyok. Az angyalok az ÚR Jézusnál vannak a Mennyben. – Ezután nagy bizalommal megkérdezte az utasokat: - Mindannyian a Mennybe utaznak? Annak nagyon örülnék! Biztosan mind szeretik az ÚR JÉZUST, és imádkoznak Hozzá, ahogyan anyukám is mindig tette velem. Anyukám azt mondta, hogy mindenki, aki valóban hisz az ÚR JÉZUS-ban, minden nehézség nélkül a Mennybe kerül.

- Édesanyád biztosan jó asszony volt. - szakította félbe az egyik utas a kislányt.

- Az én anyukám azonban sosem akarta, hogy valaki azt mondja neki, jó ember. Mindig azt mondta, hogy senki sem jó, csak egyedül ISTEN, és hogy nem azok az emberek jutnak a Mennybe, akik azt hiszik, hogy jók, hanem csak azok, akiknek az ÚR JÉZUS megbocsátotta bűneiket.

A kislány kék szemét a kalauzra emelte: - De még mindig nem mondta meg, hogy a Mennybe utazik-e. Nem akarja viszontlátni a lányát a Mennyben? Vagy nem is hisz az ÚR JÉZUS-ban?

A kalauz csöndben állt, és nem tudta, mit kezdjen a kislánnyal. Az egyik utas értésére adta, hogy kifizeti a kislány jegyét

A kalauz azonban így felelt: - Meddig vigyünk magunkkal a kislányt? Nem hagyhatjuk, hogy valahol csak úgy kiszálljon! Mi lesz ebből a gyermekből? – komolyan aggódott miatta. Nyugodtan kérdezett tovább a gyermek:

- Mit mondjak a kislányának, ha találkozom vele a Mennyben? Mondjam neki azt, hogy az apukája most nem tud a Mennybe jönni, de később eljön őt meglátogatni?

Az- az utas, aki tanúja volt ennek a beszélgetésnek, és tovább mesélte az esetet, sajnálta, hogy a vonat éppen ekkor ért lakóhelye vasútállomásához, és le kellett szállnia. Később azonban megtudta, hogy Kati dolga jól végződött. Valaki oltalmába vette a kislányt, és hazavitte, ahol a hozzátartozói már aggódtak a gyermek miatt. Előzőleg semmit sem mondott nekik tervezett „mennyei útjáról”.

Talán kicsit megmosolyogjuk a kislányt. De talán el kellene tűnődnünk ezen: Mi a megfelelő vonatot választottuk-e, és ismerjük-e a célállomást? Hova vezet életünk útja? Eldöntöttük-e már, hogy mi az úti célunk?

A bűn és az ítélet

Készítette: Éva Édes

"A bűn velem született és nem tudok hozzányúlni, de Isten hozzányúl a váltságban. Isten soha nem az öröklött bűnért teszi felelőssé az embert. Nem ezért ítél el, mert a bűn adottságával születtem, hanem azért, mert amikor ráébredek, hogy Jézus Krisztus eljött engem megszabadítani belőle, visszautasítom az Ő szabadítását." /Oswald Chambers/

Amaro Del - Megszületett

Ige: Vegyetek Szent Szellemet:

Mert: „Akin az Úrnak Szelleme megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak (és erőnek) Szelleme, az Úr ismeretének és félelmének (vagyis tiszteletének) Szelleme. Az ÚR félelme (vagyis az Úr tisztelete) lesz a gyönyörűsége, és nem szemeinek látása szerint (vagyis nem a látszat után) ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik (és nem hallomás után dönt)” (Ésa. 11,2-3).

Mikeás próféta is hittel vallja, hogy: „És megszégyenülnek a látók (ḥôzeh: látók, nézők, próféták), és elpirulnak a jövendőmondók (qásam: jósol, jövendőt mond, hamisan prófétál), és elfedik szájukat mindnyájan, mert nem lészen felelet Istentől. Én ellenben megteljesedem az Úr Szellemének erejével, és (mišəpáṭ: igazságossággal, törvényességgel) és hatalommal, és (gəḇúráh: hősiességgel, vitézséggel, és bátorsággal), hogy hirdessem Jákóbnak az ő vétkét (peša: lázadását, és elszakadását), és Izráelnek az ő bűnét (az ő céltévesztését)” (Mik. 3,7-8).

Ezért szükséges, hogy: „Vegyetek Szent Szellemet” (Ján. 20,21-22).

Pál apostol is így bátorítja az Istent szeretőket: „Mert nem félelemnek [és nem csüggedtségnek] szellemét adott [ajándékozott] nékünk az Isten; hanem erőnek és [(agapé): Isten szerinti)] szeretetnek és józanságnak szellemét

[Más fordítás: Hiszen a Szent Szellem, akit Isten adott nekünk, nem a gyávaság szelleme, hanem az erőnek, isteni szeretnek, kiegyensúlyozottságnak és fegyelmezettségnek Szelleme].

Ige: Aki hisz

István aki a kiválasztott hét közül való: „István pedig teljes lévén hittel, [kegyelemmel] és (csodatevő)erővel, és [hatalommal], nagy csodákat és jeleket cselekszik vala a nép között^” Csel. 6,8

Mert István elhitte az Úr szavát, így beteljesedett benne az Úr Jézus ígérete: „Azokat pedig, akik hisznek [akik hitre jutottak], ilyen [ezek a] jelek követik [fogják kísérni]: az én nevemben [(onoma): név, amely jelenti: a hatalom, tekintély, jellemvonást is] ördögöket [gonosz szellemeket; démonokat] űznek [haj(í)tanak ki]; új nyelveken szólnak. [(kainosz): újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő. Nem csupán újabb keletű, hanem lényegében is különbözik a korábbitól. Új az, ami a régebbi helyét foglalja el, és addig még nem használták, nem volt érvényben].  [Ha] Kígyókat vesznek föl [(airó): felemel, elveszít, kétségekbe taszít, félretesz, eltávolít, elvisz], és ha valami halálost [halálos mérget] isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik [teszik rá a] kezeiket, és [azok] meggyógyulnak^” (Márk. 16,17-18).

A feltámadott Úr kijelentése az ígéret megvalósulásának feltételéről: „… monda azért nékik Jézus (vagyis a tanítványainak, és a mindenkori Övéinek): Békesség néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket. És mikor ezt mondta, rájuk lehelt, (és így folytatta) és monda nékik: Vegyetek Szent Szellemet” (Ján. 20,21-22).

Mert ez a hatalom – erő – csak azután nyilvánul meg, ha: „… vesztek [kaptok] erőt [hatalmat], minekutána a Szent Szellem eljő [leszáll] reátok: és lesztek nékem tanúim [bizonyságtevőim] úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,8).

Csak a hittel lehet előszólítani a természetfelettiben létező dolgokat a látható világba: „A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látható dolgokról való meggyőződés” (Zsid. 11,1).

A hit keletkezéséről pedig így tesz megvallást az apostol: „Azért [tehát] a hit, hallásból van, [az Ige hallásából fakad] a hallás pedig Isten Igéje által. [Krisztus (beszéde; igéje;/rémája = kijelentése/) által]

„Más fordítás: Tehát a hit a meghallott üzenetből, a meghallott üzenet pedig Krisztus kijelentésén keresztül van” (Róm. 10,17)

Ige: Az Ige erősödésének feltétele

Isten Igéje bemutatja, hogy milyen feltételek mellett tud erősödni, és hatalmat venni az Ige:

1. Állandóan Krisztust kell hirdetni. Az apostolok pedig: „… mindennap a templomban [a szenthelyen] és házanként nem szűnnek vala meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust.

[Más fordítás: Továbbra is szünet nélkül, mindennap tanítottak, és hirdették az Evangéliumot a Templom­ban és a házaknál, és hirdették, hogy Jézus a Krisztus]” (Csel. 5,42).

2. Heródes (a gonosz vezető) halála után: „Az Istennek igéje pedig növekedik és terjed vala” (Csel. 12,24).

3. Az okkultizmust gyakorlók megtérése: „Sokan pedig azok közül, kik ördögi mesterségeket gyakoroltak (akik a varázslást űzték), könyveiket összehordva, mindeneknek (szeme) láttára megégetik vala. És mikor kiszámították a könyvek értékét, ötvenezer ezüstpénzre becsülték. Így az Úr ereje által az ige hatalmasan (és erősen növekedik, és) terjedt és megerősödött (és hatalmat vett)” (Csel. 19,19-20).

4. Az Ige állandó tanulmányozása, és megcselekvése: „El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól (és ne hagyd abba az olvasását). Hanem gondolkodjál arról (és tanulmányozd) éjjel és nappal, hogy vigyázz (őrizd meg) és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban (s tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva), mert akkor leszel jó szerencsés a te utjaidon (és akkor sikerrel jársz utadon) és boldogulsz. Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz (és mindenütt amerre csak jársz)” (Józs. 1,8-9).

Mert azt mondja az Úr: „Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek. Így lesz az én beszédem (az én logoszom, igém is), amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi (és véghezviszi), amit akarok, (és eléri célját, amiért küldtem) és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem” (Ésa. 55,10-11)

Isten gondviselése

Isten ígérete

Az Isten szeretőkről

Élő templom - Mike Duó koncert, Kecskemét, 2012.05.19.

Élő templom - Mike Duó koncert, Kecskemét, 2012.05.19.

Nagy Sándor

Nagy Sándor, minden idők egyik legnagyobb hadvezé­re, hatalmas seregével majdnem az egész akkor ismert világot meghódította. Egyik hadjárata alkalmával egy éjszaka nem tudott aludni, és kijött a sátrából, hogy körüljárja a tábort.

Ahogy az egyik szolgálattévő őrszem mellett elhaladt, észrevette, hogy az alszik - ami súlyos vétség volt. Az őrszolgálat közbeni elalvás büntetése bizonyos esetekben azonnali halál volt: a parancsnok leöntethette az alvó őrt petróleummal, és meggyújtathatta.

Amint a hadvezér az őrszem felé közeledett, a katona ébredezni kezdett. Felismerte, hogy ki áll előtte, és halálra rémült.

-     Tudod-e, hogy milyen büntetés jár azért, ha valaki őrség idején elalszik? - kérdezte meg Nagy Sándor a legényt.

-     Igen, uram - válaszolta a katona remegő hangon.

-     Hogy hívnak, katona? - kérdezte Nagy Sándor.

-     Sándornak, uram.

A hadvezér megismételte a kérdést.

-     Hogy hívnak?

-     Sándor a nevem, uram - ismételte meg a kérdezett.

Nagy Sándor harmadszor is feltette a kérdést, ezúttal még hangosabban.

-     Hogy hívnak?

-     Sándornak, uram - mondta a katona alázatosan harmadszor is.

Akkor Nagy Sándor erősen a szemébe nézett a fiatal katonának, és erélyesen így szólt hozzá:

-     Katona, vagy a neveden változtass, vagy a viselkedéseden

Nekünk, akik Krisztus nevének hordozói vagyunk, és magunkat keresztyéneknek nevezzük, úgy kell élnünk, hogy méltók legyünk e névhez (lásd 2Tim 2,19; Jak 2,7; 1Pét 4,16).

http://velunkazisten.hu/content/book/Nagy_S%C3%A1ndor

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Annak van az ideje, amikor el tudtok engedni, sőt el is kell engednetek mindent a múltból, hogy előre tudjatok menni az Én akaratomban és céljaimban. Vágjátok el a köteleket, amelyek fogva tartanak a csalódás és a kudarcélmények által. Most az örökkévaló dolgokat tartsátok a figyelmetek fókuszában, és maradjatok jelen mindenkor itt Nálam, mondja az Úr. Én most egy hatalmas felszabadító munkát végzek a szíveitekben és az elmétekben. Jól teszitek, ha együttműködtök ezzel a munkálkodással, és célba veszitek a szabadságot.

Róma 8:2 Mert a Jézus Krisztusban való élet Szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.

RONGYOKBÓL SZŐTT ÉLETEM

Szerző: Guti Tünde

Pisszenni sem mertem, ahogy gyengéden elhúztam a kárpitot, és óvatosan benéztem a királyi terembe.

Szemem nagyra nyílt, pupillám kitágult, ámulatomban szinte leesett az állam… Színesebbnél színesebb, dúsabbnál dúsabb perzsaszőnyegek hevertek a csodálatos márványlapokon. A hűvös falakat bársony borította, a bíbortól az enciánkékig. Lágy tapintású, könnyed függönyöket lebegtetett a beáramló gyenge szél, és a különös ablaknyíláson beszűrődő napfény mesés színben fürdette a drágakövekkel kirakott trónt.

Halk, kopogó hangot hallottam, ezért visszahúzódtam abba az árnyékos zugba, ahol várakoznom kellett. Valaki arra lépkedett, de hamar elcsendesedett a palotaszárny. Próbáltam felidézni gondolataimban azt a sok-sok gyönyörűséget, amit az előbb láttam. Hova kerültem? Egyáltalán behívnak? Meghallgatnak? Mi lesz? Vajon nem dobnak ki túl egyszerű ajándékomat meglátva?!

Összeszorult a gyomrom és könny szökött a szemembe. De hát meghívtak! És annyi gyász, szomorúság, gyötrelem van már mögöttem… Leültem szomorúan egy kőpadra és vártam. Távolból halk fuvolaszó hullámzott felém, kellemesen édes-fanyar virágillat terjengett a levegőben, ami kissé megnyugtatott. Gyerekkori emlékképek villantak fel gondolataimban. Magas, zöld hegyek, édesanyám ölelő karja, édesapám mosolya, testvéreim hancúrozása…

Újra lépések közeledtek, ami kizökkentett álmodozásomból. Hirtelen feleszméltem, hogy A KIRÁLY ELÉ KELL ÁLLNOM! Halántékom lüktetni kezdett, és újra az a régi gyomorszorítás… Annyira méltatlan vagyok!

A fuvolához már más hangszerek is társultak, így tökéletes harmóniában szólt az egyre erősödő, de mégsem bántó zene. A cipősarkak kopogása sietősebb lett, egyre többen igyekeztek a nagyterem felé, hallottam vidám suttogásukat, köntösük suhogását. A legszebb dallamsornál egy ünnepi dob is megszólalt.

- A király! – szólt egy tekintélyes hang.

- Fogadjátok tisztelettel! – Újra a ruhák suhogása, szöszmötölés, halk sóhajtások. Biztos meghajoltak, gondoltam.

- Ma egy kedves vendéget szeretnék bemutatni nektek, akit azonnal be is hívok.

Akkorát dobbant a szívem, hogy már szinte a torkomban éreztem dobogását. Lábam megingott, amikor valaki elhúzta az engem takaró kárpitot. Minden szem érdeklődve, mosolyogva szegeződött rám a bársonyos, selymes, dús perzsaszőnyegekkel kirakott trónteremből.

- Gyere be hozzám, ne félj! – szólított meg a KIRÁLY olyan hangon, amitől úgy tűnt, mintha nem is a kövezeten járnék, hanem lebegnék. Az idő megállt talán… Minden érzékszervemet átjárta ez a hang, a KIRÁLY HÍVÓ SZAVA.

Elém lépett, s amikor leborultam, a nevemen szólítva emelt fel és a szemembe nézett.

- Örülök, hogy eljöttél! Mostantól fogva az én házam az otthonod!

Csak néztem és csodáltam hangok nélkül, pedig a hála ezernyi dallama zsongott a lelkemben. Lassú mozdulatokkal, szem lesütve adtam át Neki szegényes ajándékomat, egy feltekert szőnyeget. Rongyokból szőtt életemet…

De Ő boldogan elfogadta és maga mellé terítette, mert tudta, hogy a legnagyobb értékemet hoztam el neki.

Gyönyörűséges zene szólt, mindenhol ragyogó szemek, és a KIRÁLY kézen fogva bevezetett az ünneplő sokaságba.

 Guti Tünde

http://keresztenydalok.hu/tortenetek/olvasas/115