2012. március 14.

The song of Moses and the Song of the Lamb

Oswald Chambers : HA AZ EGYÉNISÉG BÁTORSÁGÁT VESZTI, A SZEMÉLYISÉG MEGNŐ


 "Mózes kiment testvéreihez és látta az ő nehéz munkájukat..." (2Móz 2,11).

Mózes látta népe elnyomatását, biztosra vette, hogy ő az egyetlen, aki megszabadíthatja őket - és saját szellemének igazságos felháborodásában nekilátott, hogy megtorolja az igazságtalanságot.

Miután Mózes Istenért és a jogosságért síkraszállt, Isten megengedte, hogy teljesen elriadjon attól, amit tesz és hogy ez a legnagyobb csüggedésbe kergesse őt. Elküldte a pusztába negyven évre juhokat őrizni.

Ennek az időszaknak a végén Isten megjelent és megmondta Mózesnek, hogy induljon el és vigye ki az Ő népét, és Mózes ezt felelte: "Ki vagyok én, hogy engem küldesz?" Eleinte Mózes úgy látta, hogy ő a nép szabadítója, de Istennek először rá kellett őt erre nevelnie, kiképeznie.

 Igaza volt egyéni látásában, de nem volt erre a munkára való ember addig, amíg meg nem tanult Istennel közösségben lenni. Lehet, hogy van látásunk Istenről és nagyon világosan megértettük, mit kíván Ő. Bele is kezdünk, de aztán jön valami, ami hasonlít a pusztai negyven évhez, mintha Isten az egész ügyet semmibe venné. Amikor már teljesen elvesztettük a bátorságunkat, akkor jön Isten vissza és megismétli a hívást és mi remegve kérdezzük: "Ó, ki vagyok én?"

Meg kell tanulnunk Istennel megtenni az első nagy lépést: "A VAGYOK AKI VAGYOK küld téged."

Meg kell tanulnunk, hogy egyéni fáradozásunk Istenért vakmerőség. Egyéniségünknek az Istennel való személyes kapcsolat izzó tüzében ki kell égnie (Mt 3,11).

Mi egyéni szempontból nézzük a dolgokat, van látásunk: "Ez az, amit Isten akar velem", de lépéseinkkel nem igazodunk Isten lépéseihez. Ha a csüggedés idejét éled, akkor Ő személyiségedet készül megerősíteni a tűzben.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből


Vida Sándor: Mézcseppek:


Péternél közbeszól - az Atya - a megdicsőülés hegyén - a Fiú - a templomadó fizetésénél - a Szent Szellem - Kornéliusznál (csel. 10)

Imádság:


Látod, Uram, a választásaimban választ keresek.
De milyen gyakran tévesztem el az irányt, a célt!
Mert minden égető élet-kérdésemben Te vagy a válasz.

 Ámen

(Hajdú Zoltán Levente)

A nap gondolata:


Nem az a fontos, hogy valaki mit, hanem az, hogy miként szenved. Ugyanabban a tűzben az arany ragyog, a polyva pedig füstölög. Ugyanaz a cséplő a szalmát összetöri, a gabonaszemet megtisztítja. (Augustinus)

Napi Ige és gondolat


Vesd az ÚRra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz. (Zsoltárok 55:23)

Mennyi terhet hordozunk feleslegesen, ahelyett, hogy letennénk az Úr elé. Az alábbi történet is erre tanít:

Két szerzetes zarándokútja során egy sekély folyóhoz ért. Partján egy fiatal hölgy állt, aki nem szerette volna, ha megázik az új ruhája. Az egyik szerzetes gondolkodás nélkül felkapta a hátára a nőt és átgázolt a vízen és letette a túlparton. Aztán folytatták útjukat. Körülbelül egy óra múlva a társa kifakadt:

- Nem helyénvaló megérinteni nőt, a parancsolatok tiltják! Áthágtad a szabályokat!

A másik csendesen megjegyezte:

- Én már egy órája letettem a folyónál, Te miért hurcolod most is magaddal?

Törekedjünk arra, hogy mihamarabb megszabaduljunk minden olyan gondolattól, ami a lelkünket nehézzé teszi.

Amint vagyok

2012. március 13.

Ige: Akiben hiszünk


„Az által lett nyilvánvalóvá (abban nyilvánul meg) az Isten (hozzánk való) szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa. Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent (Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent), hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért” (1 Ján. 4,9-10).

János apostol bizonyságtétele: „És mi láttuk és (mi) bizonyságot teszünk (arról), hogy az Atya elküldte a Fiút a világ üdvözítőjéül” (1 Ján. 4,14).

Pál apostol is Isten szeretetéről tesz bizonyságot: „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét [agapéját, isteni természetét] abban mutatta meg, [azzal bizonyítja] hogy [abban az időben] mikor még bűnösök [céltévesztők] voltunk, Krisztus [már akkor] érettünk meghalt” (Róm. 5,8).

És: „Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged [nem hisz; nem engedelmeskedik] a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (Ján. 3,36).

Aki hisz az Isten Fiában, bizonyságtétele van önmagában. Aki nem hisz az Istennek, hazuggá tette őt; mert nem hitt abban a bizonyságtételben, amellyel bizonyságot tett Isten az Ő Fiáról. És ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nékünk az Isten és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban” (1 Ján. 5,10-12).

És ismét: „Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged [nem hisz; nem engedelmeskedik] a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (Ján. 3,36).

Ige: Isten szeretete


„Mert úgy szerette [(agapaó): Ez azt jelenti: magát teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magát, eggyé válni. Vagyis teljesen odaszánni, feloldódni a szeretetben] Isten e világot [(koszmosz): univerzum, a világegyetem, beleértve a lakóit is], hogy az Ő egyszülött [egyetlen] Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne [a Fiúban], el ne vesszen [el ne pusztuljon], hanem örök élete legyen [(ekhó): birtokol].

Mert nem azért küldte az Isten az Ő Fiát [erre] a világra [(koszmosz): univerzum, a világegyetem, beleértve a lakóit is], hogy kárhoztassa [elítélje] a világot [az embereket], hanem hogy megtartassék [üdvözüljön; megmeneküljön] a világ általa [hanem azért, hogy megmentse őket általa].

Aki hiszen [(piszteuó): hitre jut] Őbenne, el nem kárhozik [nem esik ítélet alá, vagyis nem marad a kárt hozó a (sátán) hatalma alatt]. Aki pedig nem hisz [(piszteuó): nem jut hitre, vagyis végleg elutasította Őt], immár elkárhozott [már ítélet alatt van; marad a kárt hozó a (sátán) hatalma alatt], mivelhogy nem hitt [(piszteuó): nem jut hitre, vagyis végleg elutasította Őt] az Isten egyszülött Fiának nevében [Isten egyetlen Fiában]” (Ján. 3,16-18)

Erről így prófétál Ézsaiás, kijelentve azt is, hogy ki a mi Atyánk: „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának (Örökkévaló Atyának), békesség fejedelmének! Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó (féltő) szerelme mívelendi (viszi véghez) ezt! Beszédet (egy igét) küldött az Úr Jákóbnak, és leesett Izráelben (eljutott Izráelhez)” (Ésa. 9,6-8).

Ez az Ige: …(logosz) (hús)testté lett és lakozék [itt (élt) sátorozott; sátrat vert; letáborozott] mi közöttünk [közöttünk vett szállást] és láttuk [szemléltük] az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét. [mint az Atyától származó egyszülött dicsőségét]. Aki teljes vala kegyelemmel [(kharisz): Isten szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulása] és igazsággal [(alétheia): Ige = Az, ami megegyezik, megfelel a tényeknek, maga a VALÓSÁG];

»Más fordítás: akit kegyelem és igazság tölt be«” (Ján. 1.14)

Ige: A Szabadító


„Ímé, az Isten az én szabadítóm! Bízom, és nem félek (és nem rettegek); mert erősségem és énekem az Úr, az Úr, és lőn nékem szabadítóm! S örömmel merítetek vizet a szabadító kútfejéből” (Ésa. 12,2-3)

 „És vezérel téged az Úr szüntelen, (kopár földön is jól tart téged, és) megelégíti egész lényedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy (Ésa. 58,11)

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:


Vigyázz, mit mondasz el másoknak. A szavaid vagy építenek vagy rombolnak mindenkit, aki hallja. Ha az aggodalmaidat, a csüggedésedet és a haragodat fejezed ki, annak az lesz az eredménye, hogy beszennyezed a körülötted levő embereket, és számon leszel kérve minden negatív és hiábavaló kimondott szóért. (Mt 12:36) Állíts fel magadnak egy új mércét, hogy csak úgy fogsz beszélni, ahogy a Szellem vezet, és nem leszel hajlandó rágalmazni, pletykálni, kritizálni, ítélgetni és az embereket rombolni. Egy új szellemi szintre hívlak benneteket, az Én Gyülekezetemet, ahová csak igazságosság és feddhetetlenség által lehet eljutni. Ne szalasszátok el az arra adódó lehetőségeket, hogy eljuthassatok ezekre a nagyobb magaslatokra, mondja az Úr.

Jakab 3:6 A nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, miközben maga is lángba borul a gyehenna tüzétől.

http://gyurinaploja.blogspot.com/

Imádság:


Uram! Magasztallak Téged, mert nehéz útjaimon is mellettem vagy, ha megfáradok, Te felemelsz, ha elcsüggedek, Te erősítesz. Napról napra segíts Rád tekintenem! Ámen

A nap gondolata:


 A hit nem látható, de a cselekedetek által láthatóvá kell válnia.

Napi Ige és gondolat


Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein! (Ézs 2:3.)

Az ember vonzódik a hegyekbe. Nemrég egy nagyon magas, több ezer méteres csúcsra másztunk fel. Ahogy bandukoltunk, többször is megfogalmazódott bennem, az életnek a jelképe egy kicsit ez a túra. Elindulásunkkor például néhány gyerek rögtön az elejére szaladt. Mikor nekem már szinte lógott a nyelvem, ők büszkén közölték, nem is fáradtak el. De a túra felénél ők lettek a legutolsók, és meg-megállva könyörgőre kellett fogni a szót, hogy menjünk már tovább, mert ránk esteledik. Arra gondoltam, az életben is sokszor előre szaladunk, mindent meg szeretnénk kapni hamar. Sikeresnek gondoljuk azokat, akik az élen vannak. Aztán kiderül, hogy éppen azok lettek boldogtalan emberek. És akik nem álltak egykor a dobogón, akik nem szaladtak előre, azoknak az élete teljesedett ki. Isten vándorlásra hívott minket. Nem szaladásra, nem vágtázásra, hanem arra, hogy a magunk tempójában célba érjünk.

A hegymászásban az igazán szép, a visszatekintés. Amikor egy-egy szirtre érünk, és lenézünk, a megtett útra mintha valami királyok lennénk, lenézünk, erőt érzünk magunkban: "Képes vagyok rá. Itt vagyok, és ezt a gyönyörűséget mind láthatom, amit onnan lentről sose láthattam volna." Az ember szeretne örök fiatal lenni. Szeretnénk megállítani az időt, és egy-egy rossz futó gondolattal talán még gyerekeinket is kisbabának tartanánk meg a legszívesebben, hogy soha ne nőjenek meg. De ez nem lehetséges. És jó is, hogy ez így van, mert az igazi szépség az, amit utólag látunk. A visszatekintő összegzés az, ami olyan élményt ad, amit semmi más. Fáradsággal, lihegve megyünk fel életünk hegyére, de megéri, mert ez segít bennünket valami olyan átlátásra, megértésre, amire másként soha nem jutnánk.

Gyertek, menjünk föl az Úr hegyére - hangzik Ézsaiás próféta felhívása. Nem véletlen, hogy a hegyre vezető út az, ami megtanítja, milyen az Úr ösvényein járni. (Fekete Ágnes)

Mert Te Uram fenséges vagy.

Élet a síron túl kábszer túladagolás2

Nem felejt el az Úr


"Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznek is, én nem feledkezem meg rólad!"
Ézsaiás 49:15

Voltál már olyan helyzetben, mikor úgy érezted, gondoltad, hogy elhagyott az Isten? Bármilyen képtelen dolog, de Izrael népe épp ezt hangoztatta, magyarán Istent okolta saját hűtlenségének következményeiért: "De Sion ezt mondta: Elhagyott engem az Úr, megfeledkezett rólam az én Uram!" (14.v.)

Istennek bőven lett volna oka magára hagyni a kemény nyakú népét. Mégsem tette. Velük volt, vezette, elhordozta őket, és bevezette az Ígéret Földjére gyermekeit. Emberi eszünkkel fel sem fogjuk, mit vállalt Isten népéért, mikor negyven éven át személyesen vezette őket a pusztaságban tűz-, és felhőoszlopban. A végletekig hű maradt szövetségéhez, ígéreteihez.

A mai igénk üzenete nagyon szívhez szóló, hiszen melyik anyáról tudnánk elképzelni, hogy elfeledkezik gyermekéről. Bár hallunk elhagyott, eldobott gyermekekről, de nem ez a jellemző, nem ez a normális magatartás. Isten azt mondja: soha, de soha nem leszünk egyedül. Mellénk áll, kitart mellettünk. Mi mit teszünk vele? Viszonozzuk-e hűségét?


A megértés hallgatással kezdődik


 "Örüljetek az örülőkkel és sírjatok a sírókkal." Róma 15:12

Annak érdekében, hogy szeressük felebarátainkat, meg kell értenünk a fájdalmukat. A Biblia ezt mondja: "Egy úton lévő samaritánus pedig , amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta." Lukács 10:33

Ha az érzékenység a szemeiddel kezdődik, ahogy tegnap erről szó volt, akkor az odafigyelés a füleiddel. Az őszinte együttérzés titka: megtanulni meghallgatni. Minél jobb hallgatóvá válsz, annál együttérzőbb leszel.

A Biblia ezt mondja: " Örüljetek az örülőkkel és sírjatok a sírókkal." Róma 15:12 Más szóval, lépjünk be az érzelmi világukba és érezzük, amit ők éreznek. Hogyan tegyük ezt?
Kezdd az odafigyeléssel. Nem úgy értem, hogy adj tanácsokat és próbálj meg megoldásokat ajánlani. Egyszerűen csak hallgasd meg. A figyelmes hallgatás két alapvető szükségletünkből áll:szükségünk van arra, hogy megértsenek és arra, hogy az érzéseink megerősítést nyerjenek.
A Biblia ezt így fogalmazza meg: "Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét." Galata 6:2.

Mi Krisztus törvénye? Ezt hívjuk a Nagy Parancsolatnak: "Szeresd Istent teljes szívedből és szeresd felebarátodat, mint önmagadat."

Szereted, ha megértenek? Persze, hogy szereted. Szereted, ha az emberek együtt éreznek veled, amikor érzelmi vagy fizikai fájdalmad van? Persze, hogy igen. Jézus azt mondja, hogy tégy ugyanígy másokkal is.

Daily Hope, 2011. november 21., Rick Warren

Hálával áldozom Neked

Kubinyi Károly (Minden nehézség a javunkra válik)