2012. március 14.
Oswald Chambers : HA AZ EGYÉNISÉG BÁTORSÁGÁT VESZTI, A SZEMÉLYISÉG MEGNŐ
"Mózes kiment testvéreihez és látta az ő nehéz
munkájukat..." (2Móz 2,11).
Mózes látta népe elnyomatását, biztosra vette, hogy ő az
egyetlen, aki megszabadíthatja őket - és saját szellemének igazságos
felháborodásában nekilátott, hogy megtorolja az igazságtalanságot.
Miután Mózes Istenért és a jogosságért síkraszállt, Isten
megengedte, hogy teljesen elriadjon attól, amit tesz és hogy ez a legnagyobb
csüggedésbe kergesse őt. Elküldte a pusztába negyven évre juhokat őrizni.
Ennek az időszaknak a végén Isten megjelent és megmondta
Mózesnek, hogy induljon el és vigye ki az Ő népét, és Mózes ezt felelte:
"Ki vagyok én, hogy engem küldesz?" Eleinte Mózes úgy látta, hogy ő a
nép szabadítója, de Istennek először rá kellett őt erre nevelnie, kiképeznie.
Igaza volt egyéni
látásában, de nem volt erre a munkára való ember addig, amíg meg nem tanult
Istennel közösségben lenni. Lehet, hogy van látásunk Istenről és nagyon
világosan megértettük, mit kíván Ő. Bele is kezdünk, de aztán jön valami, ami
hasonlít a pusztai negyven évhez, mintha Isten az egész ügyet semmibe venné.
Amikor már teljesen elvesztettük a bátorságunkat, akkor jön Isten vissza és
megismétli a hívást és mi remegve kérdezzük: "Ó, ki vagyok én?"
Meg kell tanulnunk Istennel megtenni az első nagy lépést:
"A VAGYOK AKI VAGYOK küld téged."
Meg kell tanulnunk, hogy egyéni fáradozásunk Istenért
vakmerőség. Egyéniségünknek az Istennel való személyes kapcsolat izzó tüzében
ki kell égnie (Mt 3,11).
Mi egyéni szempontból nézzük a dolgokat, van látásunk:
"Ez az, amit Isten akar velem", de lépéseinkkel nem igazodunk Isten
lépéseihez. Ha a csüggedés idejét éled, akkor Ő személyiségedet készül
megerősíteni a tűzben.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
Vida Sándor: Mézcseppek:
Péternél közbeszól - az Atya - a megdicsőülés hegyén - a Fiú
- a templomadó fizetésénél - a Szent Szellem - Kornéliusznál (csel. 10)
Imádság:
Látod, Uram, a választásaimban választ keresek.
De milyen gyakran tévesztem el az irányt, a célt!
Mert minden égető élet-kérdésemben Te vagy a válasz.
Ámen
(Hajdú Zoltán Levente)
A nap gondolata:
Nem az a fontos, hogy valaki mit, hanem az, hogy miként
szenved. Ugyanabban a tűzben az arany ragyog, a polyva pedig füstölög. Ugyanaz
a cséplő a szalmát összetöri, a gabonaszemet megtisztítja. (Augustinus)
Napi Ige és gondolat
Vesd az ÚRra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi
sohasem, hogy ingadozzon az igaz. (Zsoltárok 55:23)
Mennyi terhet hordozunk feleslegesen, ahelyett, hogy
letennénk az Úr elé. Az alábbi történet is erre tanít:
Két szerzetes zarándokútja során egy sekély folyóhoz ért.
Partján egy fiatal hölgy állt, aki nem szerette volna, ha megázik az új ruhája.
Az egyik szerzetes gondolkodás nélkül felkapta a hátára a nőt és átgázolt a
vízen és letette a túlparton. Aztán folytatták útjukat. Körülbelül egy óra
múlva a társa kifakadt:
- Nem helyénvaló megérinteni nőt, a parancsolatok tiltják!
Áthágtad a szabályokat!
A másik csendesen megjegyezte:
- Én már egy órája letettem a folyónál, Te miért hurcolod
most is magaddal?
Törekedjünk arra, hogy mihamarabb megszabaduljunk minden
olyan gondolattól, ami a lelkünket nehézzé teszi.
2012. március 13.
Ige: Akiben hiszünk
„Az által lett nyilvánvalóvá (abban nyilvánul meg) az Isten (hozzánk való) szeretete
bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk
általa. Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent (Ez a szeretet,
és nem az, ahogy mi szeretjük Istent), hanem hogy ő szeretett minket, és
elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért” (1 Ján. 4,9-10).
János apostol bizonyságtétele: „És mi láttuk és (mi) bizonyságot teszünk (arról), hogy
az Atya elküldte a Fiút a világ üdvözítőjéül” (1 Ján. 4,14).
Pál apostol is Isten szeretetéről tesz bizonyságot: „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét [agapéját, isteni természetét] abban mutatta meg, [azzal bizonyítja] hogy [abban az időben] mikor
még bűnösök [céltévesztők] voltunk, Krisztus [már akkor] érettünk meghalt” (Róm. 5,8).
És: „Aki hisz a
Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged [nem hisz; nem engedelmeskedik]
a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten
haragja marad rajta” (Ján. 3,36).
„Aki hisz az Isten
Fiában, bizonyságtétele van önmagában. Aki nem hisz az Istennek, hazuggá tette
őt; mert nem hitt abban a bizonyságtételben, amellyel bizonyságot tett Isten az
Ő Fiáról. És ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nékünk az Isten és
ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten
Fia, az élet sincs meg abban” (1 Ján. 5,10-12).
És ismét: „Aki hisz a
Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged [nem hisz; nem engedelmeskedik]
a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten
haragja marad rajta” (Ján. 3,36).
Ige: Isten szeretete
„Mert úgy szerette [(agapaó):
Ez azt jelenti: magát teljesen
odaadni, átadni, teljesen összekötni magát, eggyé válni. Vagyis teljesen
odaszánni, feloldódni a szeretetben] Isten e világot [(koszmosz): univerzum, a világegyetem, beleértve a lakóit is], hogy az Ő egyszülött [egyetlen] Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne [a Fiúban], el ne
vesszen [el ne pusztuljon], hanem
örök élete legyen [(ekhó): birtokol].
Mert nem azért küldte az Isten az Ő Fiát [erre] a világra
[(koszmosz): univerzum, a világegyetem, beleértve a
lakóit is], hogy kárhoztassa [elítélje]
a világot [az embereket], hanem hogy
megtartassék [üdvözüljön; megmeneküljön]
a világ általa [hanem azért, hogy
megmentse őket általa].
Aki hiszen [(piszteuó):
hitre jut] Őbenne, el nem kárhozik [nem esik ítélet alá, vagyis nem marad a kárt
hozó a (sátán) hatalma alatt]. Aki pedig nem hisz [(piszteuó): nem jut hitre, vagyis végleg elutasította Őt],
immár elkárhozott [már ítélet alatt van;
marad a kárt hozó a (sátán) hatalma alatt], mivelhogy nem hitt [(piszteuó): nem jut hitre, vagyis végleg
elutasította Őt] az Isten egyszülött Fiának nevében [Isten egyetlen Fiában]” (Ján. 3,16-18)
Erről így prófétál Ézsaiás,
kijelentve azt is, hogy ki a mi Atyánk: „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő
vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek,
örökkévalóság atyjának (Örökkévaló
Atyának), békesség fejedelmének!
Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága
felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól
mindörökké. A seregek Urának buzgó (féltő) szerelme mívelendi (viszi véghez) ezt! Beszédet (egy igét) küldött az Úr Jákóbnak, és leesett Izráelben
(eljutott Izráelhez)” (Ésa. 9,6-8).
Ez az Ige: „…(logosz)
(hús)testté lett és lakozék
[itt (élt) sátorozott; sátrat vert; letáborozott] mi közöttünk [közöttünk vett szállást] és láttuk [szemléltük] az ő
dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét. [mint az Atyától származó egyszülött dicsőségét]. Aki teljes vala kegyelemmel [(kharisz):
Isten szeretetének konkrét
cselekedetekben való megnyilvánulása] és
igazsággal [(alétheia): Ige = Az, ami megegyezik, megfelel a tényeknek,
maga a VALÓSÁG];
»Más fordítás: akit kegyelem és igazság tölt be«” (Ján.
1.14).
Ige: A Szabadító
„Ímé, az Isten az én
szabadítóm! Bízom, és nem félek (és nem rettegek); mert erősségem és énekem az Úr, az Úr, és lőn nékem szabadítóm! S
örömmel merítetek vizet a szabadító kútfejéből” (Ésa. 12,2-3)
„És vezérel téged az Úr szüntelen, (kopár földön is jól tart téged,
és) megelégíti egész lényedet nagy
szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött
kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy” (Ésa. 58,11)
APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
Vigyázz, mit mondasz el másoknak. A szavaid vagy építenek
vagy rombolnak mindenkit, aki hallja. Ha az aggodalmaidat, a csüggedésedet és a
haragodat fejezed ki, annak az lesz az eredménye, hogy beszennyezed a
körülötted levő embereket, és számon leszel kérve minden negatív és hiábavaló
kimondott szóért. (Mt 12:36) Állíts fel magadnak egy új mércét, hogy csak úgy
fogsz beszélni, ahogy a Szellem vezet, és nem leszel hajlandó rágalmazni,
pletykálni, kritizálni, ítélgetni és az embereket rombolni. Egy új szellemi
szintre hívlak benneteket, az Én Gyülekezetemet, ahová csak igazságosság és
feddhetetlenség által lehet eljutni. Ne szalasszátok el az arra adódó
lehetőségeket, hogy eljuthassatok ezekre a nagyobb magaslatokra, mondja az Úr.
Jakab 3:6 A nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Olyan
a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja
egész életünket, miközben maga is lángba borul a gyehenna tüzétől.
Imádság:
Uram! Magasztallak Téged, mert nehéz útjaimon is mellettem
vagy, ha megfáradok, Te felemelsz, ha elcsüggedek, Te erősítesz. Napról napra
segíts Rád tekintenem! Ámen
Napi Ige és gondolat
Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához,
hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein! (Ézs 2:3.)
Az ember vonzódik a hegyekbe. Nemrég egy nagyon magas, több
ezer méteres csúcsra másztunk fel. Ahogy bandukoltunk, többször is
megfogalmazódott bennem, az életnek a jelképe egy kicsit ez a túra.
Elindulásunkkor például néhány gyerek rögtön az elejére szaladt. Mikor nekem
már szinte lógott a nyelvem, ők büszkén közölték, nem is fáradtak el. De a túra
felénél ők lettek a legutolsók, és meg-megállva könyörgőre kellett fogni a
szót, hogy menjünk már tovább, mert ránk esteledik. Arra gondoltam, az életben
is sokszor előre szaladunk, mindent meg szeretnénk kapni hamar. Sikeresnek
gondoljuk azokat, akik az élen vannak. Aztán kiderül, hogy éppen azok lettek
boldogtalan emberek. És akik nem álltak egykor a dobogón, akik nem szaladtak
előre, azoknak az élete teljesedett ki. Isten vándorlásra hívott minket. Nem
szaladásra, nem vágtázásra, hanem arra, hogy a magunk tempójában célba érjünk.
A hegymászásban az igazán szép, a visszatekintés. Amikor
egy-egy szirtre érünk, és lenézünk, a megtett útra mintha valami királyok lennénk,
lenézünk, erőt érzünk magunkban: "Képes vagyok rá. Itt vagyok, és ezt a
gyönyörűséget mind láthatom, amit onnan lentről sose láthattam volna." Az
ember szeretne örök fiatal lenni. Szeretnénk megállítani az időt, és egy-egy
rossz futó gondolattal talán még gyerekeinket is kisbabának tartanánk meg a
legszívesebben, hogy soha ne nőjenek meg. De ez nem lehetséges. És jó is, hogy
ez így van, mert az igazi szépség az, amit utólag látunk. A visszatekintő
összegzés az, ami olyan élményt ad, amit semmi más. Fáradsággal, lihegve
megyünk fel életünk hegyére, de megéri, mert ez segít bennünket valami olyan
átlátásra, megértésre, amire másként soha nem jutnánk.
Gyertek, menjünk föl az Úr hegyére - hangzik Ézsaiás próféta
felhívása. Nem véletlen, hogy a hegyre vezető út az, ami megtanítja, milyen az
Úr ösvényein járni. (Fekete Ágnes)
Nem felejt el az Úr
"Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e
méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznek is, én nem feledkezem meg rólad!"
Ézsaiás 49:15
Voltál már olyan helyzetben, mikor úgy érezted, gondoltad,
hogy elhagyott az Isten? Bármilyen képtelen dolog, de Izrael népe épp ezt
hangoztatta, magyarán Istent okolta saját hűtlenségének következményeiért:
"De Sion ezt mondta: Elhagyott engem az Úr, megfeledkezett rólam az én
Uram!" (14.v.)
Istennek bőven lett volna oka magára hagyni a kemény nyakú
népét. Mégsem tette. Velük volt, vezette, elhordozta őket, és bevezette az
Ígéret Földjére gyermekeit. Emberi eszünkkel fel sem fogjuk, mit vállalt Isten
népéért, mikor negyven éven át személyesen vezette őket a pusztaságban tűz-, és
felhőoszlopban. A végletekig hű maradt szövetségéhez, ígéreteihez.
A mai igénk üzenete nagyon szívhez szóló, hiszen melyik
anyáról tudnánk elképzelni, hogy elfeledkezik gyermekéről. Bár hallunk
elhagyott, eldobott gyermekekről, de nem ez a jellemző, nem ez a normális
magatartás. Isten azt mondja: soha, de soha nem leszünk egyedül. Mellénk áll,
kitart mellettünk. Mi mit teszünk vele? Viszonozzuk-e hűségét?
A megértés hallgatással kezdődik
Annak érdekében, hogy szeressük felebarátainkat, meg kell
értenünk a fájdalmukat. A Biblia ezt mondja: "Egy úton lévő samaritánus
pedig , amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta." Lukács 10:33
Ha az érzékenység a szemeiddel kezdődik, ahogy tegnap erről
szó volt, akkor az odafigyelés a füleiddel. Az őszinte együttérzés
titka: megtanulni meghallgatni. Minél jobb hallgatóvá válsz, annál
együttérzőbb leszel.
A Biblia ezt mondja: " Örüljetek az örülőkkel és
sírjatok a sírókkal." Róma 15:12 Más szóval, lépjünk be az érzelmi
világukba és érezzük, amit ők éreznek. Hogyan tegyük ezt?
Kezdd az odafigyeléssel. Nem úgy értem, hogy adj tanácsokat
és próbálj meg megoldásokat ajánlani. Egyszerűen csak hallgasd meg. A figyelmes
hallgatás két alapvető szükségletünkből áll:szükségünk van arra, hogy
megértsenek és arra, hogy az érzéseink megerősítést nyerjenek.
A Biblia ezt így fogalmazza meg: "Egymás terhét
hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét." Galata 6:2.
Mi Krisztus törvénye? Ezt hívjuk a Nagy Parancsolatnak:
"Szeresd Istent teljes szívedből és szeresd felebarátodat, mint
önmagadat."
Szereted, ha megértenek? Persze, hogy szereted. Szereted, ha
az emberek együtt éreznek veled, amikor érzelmi vagy fizikai fájdalmad van?
Persze, hogy igen. Jézus azt mondja, hogy tégy ugyanígy másokkal is.
Daily Hope, 2011. november 21., Rick Warren
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)










