Nem elég Istent megismernünk, engedni kell, hogy Ő éljen
bennünk. (Kapi)
2012. március 7.
Napi Ige és gondolat
Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az
elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük.
(1Thess 4:13)
Elveszíteni valaki szeretteink, a hozzánk közel állók
közösségéből szomorúsággal tölti el lelkünket. Mintha ez baj lenne az Ige
szerint. Nem, ez nem baj, hiszen érző lények vagyunk mindnyájan, és ez alól a
hívő ember sem kivétel. Akkor mire gondol valójában mai Igénk? Arra, hogy
szomorúság és szomorúság között különbség van.
Létezik ugyanis egy reménytelen szomorúság, mely úgy
gondolkodik, amikor meghal valaki, hogy ennyi az élet, kész, vége. A másik
fajta szomorúság viszont reményteljes. Van élet a halál után, Isten Jézusban
feltámadást, örök életet, üdvösséget ígért övéinek.
Ha a hívő veszít el valakit, akit szívében hordozott,
szintén megszomorodik, bánat járja át lelkét, könnyeket hullat, de mindezt a
boldog feltámadás és viszontlátás reményében teszi.
Ismeri a vigasztalás forrását: az örökkévaló Istent. Vajon
Benne keressük és találjuk meg vigaszunkat?
NAPI ÁHÍTAT: A szenvedés erős hitet nevel
Jó, ha a férfi már ifjúkorában igát hordoz" (JSir
3,27).
Ebben a versben is ígéret van. Jó volt, ma is jó és ezután
is jó lesz nekem, ha igát kell viselnem.
Fiatal koromban sokszor nehéz volt számomra a lelkiismeret
terhét viselni, azóta ezt már lelket gazdagító tehernek tekintem. Vajon
szeretném-e ennyire az evangéliumot, ha keserű tapasztalataim nem tanítottak
volna meg arra, mennyire rá vagyok szorulva a kegyelemből való megigazulásra.
Jabéc tekintélyesebb volt testvéreinél. Anyja nevezte el Jabécnak, mert ezt
mondta: Bizony fájdalommal szültem őt!" (1Krón 4,9) - akik sok szenvedés
közepette születnek újjá, azokból erős hívőket alakít Isten határtalan kegyelme.
A feddés, a megrovás kellemetlen dolog, de előkészíti az
embert a későbbi elismerésekre. Aki nem szenvedte el a megaláztatás vesszejét,
abból soha nem lesz jó vezető. Akik küzdelem nélkül emelkednek magasra,
rendszerint elbuknak.
Nyilván senki nem áhítja a szomorúság, a kiábrándulás vagy a
nehéz munka igáját. Ha azonban az Úr már ifjúságunkban reánk teszi azt, olyan
jellemmé fejlődhetünk, amely Istent dicsőíti, és áldás a gyülekezet számára.
Jöjj én lelkem, hajtsd meg kemény nyakadat és vedd fel keresztedet!
Jót tett ez neked ifjúságodban, most sem fog ártani. Hordozd vidáman az Úr
Jézusért!
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
Ahogy a megprófétált váltások megtörténnek a
szellemvilágban, a természetes világban is meg fognak nyilvánulni, tudatosabb
éberség formájában és a körülmények fölötti hatalommal. Gyakorolhatod a
képességedet, hogy legyőzd a jelenleg fennálló körülményeket, de ezt erős és
kitartó hit által kell megtenned. A győzelem elleni legnagyobb elrettentő
fegyvert az elnyomott érzelmek jelentik, amelyek hirtelen fognak előbukkanni,
de a megjelenésük pontosan azt fogja megmutatni, hogy mi az, ami nem lett
kezelve. Itt az ideje, hogy diadalmat szerezz minden olyan dolog fölött, ami
visszatartott a teljes körű szabadságtól, mondja az Úr.
Galata 5:1 A szabadságban, amelyre Krisztus minket
megszabadított, álljatok meg és nehogy újra a rabszolgaság igájába fogjanak be
titeket.
-Faith Tabernacle of Kremmling-
Oswald Chambers: SZEDD ÖSSZE MAGAD
"...most adjátok oda tagjaitokat szolgákul az
igazságosságnak a szent életre" (Róm 6,19).
Nem tudom magamat megváltani és megszentelni, nem
szerezhetek engesztelést bűneimért, nem tudom jóvá tenni, ami rossz, tisztává,
ami tisztátalan, szentté, ami szentségtelen. Ez mind Isten munkája. Hiszek-e
abban, amit Jézus Krisztus elvégzett? Tökéletes váltságot szerzett! Állandó
valóságként áll-e ez előttem? Nem arra van nagy szükségünk, hogy tegyünk, hanem
hogy higgyünk! Krisztus váltsága nem élmény, hanem Isten nagy tette, amit
Krisztus által véghez vitt, és nekem erre kell építenem a hitemet. Ha hitemmel
élményeimre támaszkodom, teljesen írásellenes kegyességre jutok. Elszigetelten
élek és szememet saját tisztaságomra szegezem. Őrizkedj attól a kegyességtől,
amelynek nem az Úr engesztelő műve az előfeltétele.
- Az ilyen a világtól elvonult élethez vezet, nem hasznos
Istennek. Káros az embereknek is. Maga az Úr mérje le mindenfajta vallásos
élményedet. Nem tehetünk semmi Istennek tetszőt, amíg határozottan nem a
váltságra építünk.
Jézus váltságának gyakorlati módon kell kialakítania az
életemet. Valahányszor engedelmeskedem, a felséges Isten mellettem áll, úgyhogy
Isten kegyelme és a természetes alárendeltség egybeesik. Az engedelmesség azt
jelenti: teljesen Jézus engesztelő áldozatára építek, és engedelmességemre
Isten természetfeletti kegyelmének öröme válaszol.
Őrizkedj attól a kegyességtől, amely a természetes életet
tagadja; ez csalás.
Mindig újra állj oda a váltság ítélőszéke elé, hogy egyik
vagy másik dolgodat a váltság világosságában lásd meg!
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
2012. március 6.
Ige: A szombatról
Az Úr Jézus szombaton gyógyít: „Felelvén pedig a
zsinagógafő [a zsinagógavezetője, elöljárója], haragudva [fölháborodva, és méltatlankodva a felett
való bosszúságában], hogy szombatnapon [a
nyugalom napján] gyógyított Jézus, monda a sokaságnak [a tömegnek]: Hat nap van, amelyen munkálkodni kell; azokon jöjjetek
azért és gyógyíttassátok magatokat, és ne szombatnapon [vagyis ne a nyugalom napján].
Felele azért néki az Úr, és monda: Képmutató, [kétszínűek] szombatnapon nem oldja-é el
mindenitek az ő ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem viszi-é [és nem vezeti-e el] itatni?
Hát ezt, az Ábrahám leányát, kit a Sátán megkötözött [és fogva tartott] ímé tizennyolc
esztendeje, nem kellett-é feloldani e kötélből [nem szabad szombatnapon feloldani bilincsétől, a kötelékből]
szombatnapon?
És mikor ezeket mondta, megszégyenülnek mindnyájan [ellenfelei], kik magukat néki ellenébe
veték [akik vele szembeszegültek]; és
az egész nép örül vala mind azokon a dicsőséges dolgokon [és mindazoknak a csodáknak], amelyek őáltala lettek [amelyeket ő vitt véghez]
(Luk. 13,14-17)
A törvény így hangzott: „Hat napon át munkálkodjál, és
végezd minden dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja
(vagyis nyugalomnapja). Semmi dolgot se
tégy (és semmiféle munkát ne végezz) azon
se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod
(se állatod), se jövevényed, aki a te
kapuidon belől van. Mert hat napon teremté (és alkotta meg) az Úr az eget és a földet, a tengert és
mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék (vagyis
megpihent). Azért megáldá az Úr a szombat
napját (vagyis a nyugalom napját), és
megszentelte (vagyis elkülönítette) azt” (2 Móz. 20,9-11).
És Mózesen keresztül jelenti ki Isten, hogy
a nyugalom napja, a szabadítás napja: „Hat
napon át munkálkodjál (és dolgozz), és
végezd minden dolgodat (és mindenféle munkádat). De a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja (azaz:
nyugalomnapja). Semmi dolgot se tégy
(és semmiféle munkát ne végezz) azon, se
magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se ökröd, se
szamarad, és semminemű barmod (és semmiféle állatod), se jövevényed, aki a te kapuidon belől van, hogy megnyugodjék (és
hadd pihenjen) a te szolgád és
szolgálóleányod, mint te magad (vagyis hozzád hasonlóan). És megemlékezzél róla, hogy szolga voltál
Egyiptom földén, és kihozott onnan téged az Úr, a te Istened erős kézzel és
kinyújtott karral. Azért parancsolta néked az Úr, a te Istened, hogy a szombat
napját (vagyis a nyugalom napját) megtartsad” (5
Móz. 5,13-15).
És azért adta az Úr, hogy felismerjék Őt. „És adtam nékik szombatjaimat (vagyis a
nyugalom napjait) is, hogy legyenek
jegyül köztem és ő közöttük (vagyis annak jeléül, hogy köztük vagyok, és); hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, az ő
megszentelőjük” (Ezék. 20,12)
Ige: Isten hosszútűrésének okáról
Isten hosszútűrésének oka az, hogy Ő a SZERETET: „Nem késik el az ígérettel az Úr, mint
némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy
némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson. És a mi Urunknak
hosszútűrését üdvösségnek tartsátok” (2
Pét. 3,9.15).
„Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és
eljusson az igazság megismerésére” (1Tim. 2,4) Mert azt mondja az
Úr:
Ige: A megigazult emberről
„Az igaz (dikaio:
megigazult) virágzik (virul), mint a pálmafa, (magasra) növekedik, mint a cédrus a Libanonon. Még a
vén korban is gyümölcsöznek; kövérek (dús lombúak) és zöldellők lesznek” (Zsolt. 92,13.15).
Joseph Prince: Istennek tetszik, ha megvallod, hogy Jézus Krisztus által megigazultál
Minden alkalommal, amikor megvallod, hogy „Isten igazsága
vagyok Krisztusban” (2 Korinthus 5:21), akkor az Atya elégedett. Ez a megvallás
arra emlékezteti Őt, amit Fia tett érted, hogy megigazulj. Azáltal, hogy téged
megigazított, Isten a saját igazságosságát is megmutatta: „hogy e mostani
időben mutassa meg az igazságát: mert ahogyan Ő igaz, igazzá teszi azt is, aki
Jézusban hisz” (Róma 3:26).
Minden alkalommal, amikor Jézus hallja, hogy megvallod
„Isten igazsága vagyok Krisztusban”, akkor örömet szerzel neki, mert megragadod
azt, amiért szenvedett és meghalt, hogy neked adhassa.
A Szent Szellem, Aki most benned él, hogy meggyőzzön az
igazságról (János 16:10), szintén örül, ha megvallod „Isten igazsága vagyok
Krisztusban”. Örül, ha összhangban vagy Vele.
Nemcsak az Istennek szerzett öröm az egyetlen nyereség, ha
megvallod „Isten igazsága vagyok Krisztusban”. A Biblia azt tanítja, hogy
„keressétek először az Ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul
megadatnak nektek” (Máté 6:33). Legyen az akár étel, ruha, vagy más, az élethez
szükséges dolog, „mind ráadásul megadatnak nektek”. Nem csak úgy megadatnak,
hanem jogos örökségünkként, „ráadásul” adatnak meg, ha először az Ő igazságát
keressük.
Használd a hitedet, hogy ezt az egyszerű igazságot
megragadd: megigazultál, Isten Krisztus áldozata miatt igaznak lát, azaz „Isten
igazsága vagy Krisztusban”, és Isten áldása fog követni.
Joseph Prince
A szavak ereje
"Mint
az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott ige."
Példabeszédek
Könyve 25:1
A kimondott szónak ereje van.
Gondold csak végig mennyi könnyet fakaszt egy szó, egy másik hahotázást vált
ki, a harmadik idegessé tesz. Gyakran a meggondolatlan szavak okoznak neked a
legnagyobb törést. Nem simogatnak, nem ölelnek át, és nem szeretnek.
Pedig vannak olyan szavak, amelyek
az ellenkezőjét teszik. Csak mi emberek nem használjuk őket. Felemelnek, jobbá
tesznek, megmosolyogtatnak - vannak ilyen szavak.
Mint pl. a szeretlek, ne haragudj
és kezdjük újra. Egyszerű szavak, mégis nehéz kimondani, ha a másik balesetet
okozott, nélküled hozott meg döntéseket, leszidott stb.
Vannak olyan bibliai idézetek,
amelyeket előszeretettel vágunk a másik fejéhez, nem éppen bátorító, megjobbító
szándékkal.
Pedig nem is ezért íródtak. Sokkal
inkább azért, hogy visszataláljunk a helyes útra! Aranyalma ezüsttányéron,
ilyen jó, szép, ragyogó az a szó, amit helyes időben, módban közölnek a másik
emberrel. Értékes, fényes, egyszerűen odavaló!
Ma szeretném megtalálni ezeket a
szavakat. Megtalálni a helyüket a kirakósban! Szeretném ha én is, meg te is
elmondanánk a kedvesünknek, hogy mennyire értékeljük őt! Szavakkal, tettekkel,
akármivel.
Adjunk a szomszédunknak valami
figyelmességet. És mondjuk nekik, hogy Isten szereti őket!
Mondjunk szavakat, hogy építsük a
másikat. Az egész társadalom ma csak rombolni akar. A szemét elárasztja az
utcát. Mond olyan szavakat, amelyek gyógyítanak!
Csendes Percek: BÉKESSÉG MINDENKOR
Mt
28,16-20.
16 A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába arra a
hegyre, ahova
Jézus rendelte őket. 17 Amikor meglátták őt, leborultak
előtte, pedig
kétségek fogták el őket. 18 Jézus hozzájuk lépett, és így
szólt: "Nekem
adatott minden hatalom mennyen és földön. 19 Menjetek el
tehát, tegyetek
tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a
Fiúnak és a
Szentléleknek nevében, 20 tanítva őket, hogy megtartsák
mindazt, amit én
parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon
a világ
végezetéig."
Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen
énbennem. A
világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.
(Jn
16,33)
Csípős, hűvös idővel indult a nap. Megkönnyebbültünk a késő
nyári hőség
után. A 2001. szeptember 11-i vihar előtti nyugalom volt. A
gyerekek
iskolában voltak. Rengeteg elintéznivalóm volt, s férjem,
aki pilóta, a
repülőtérre tartott. Csak egy szokásos napnak indult, amíg
meg nem
hallottuk a híreket.
Ahogy fotelbe roskadtan az ikertornyok összeomlását néztem,
elöntött a
pánik. A biztonság és védettség érzése elpárolgott belőlem.
Nemcsak az
országunkat támadták meg, fegyvernek is épp olyan típusú
repülőgépet
választottak, amilyet a férjem szokott vezetni. Most
egyetlen
repülőgépet sem engedtek felszállni, a jövő bizonytalanná
vált.
Kétfajta aggodalom is gyötört: egyrészt arra vágytam, hogy
minden
pilóta biztonságban legyen, ugyanakkor a férjem munkájáért
is aggódtam.
Mielőtt a kétségbeesés teljesen úrrá lett volna rajtam,
leültem
elolvasni Isten igéjét. A fenti vers hangosan és tisztán
szólt hozzám,
arra emlékeztetve, hogy Isten Krisztusban legyőzte a világot.
S ha Isten
az egész világot legyőzte, akkor képes arra is, hogy
vigyázzon rám. A
kétségbeesés idején Isten békességet kínál nekünk.
Imádság: Békesség Istene, köszönjük szereteted erejét, amely
legmélyebb
csüggedésünket is legyőzi. Tarts minket a szíved közelében
mindig. Ámen.
Isten ismeri fájdalmainkat, és mindig közel van hozzánk.
Mary Annslee Urban (Észak-Karolina, USA)
Forrás: http://csendespercek.gportal.hu/
Hála a bűnbocsánatért
"Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg,
hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé
szeret."
Lukács evangéliuma 7:47
A mai nyakig eladósodott emberek világában talán még
hatásosabban szólalna meg Jézus példája, melyet egy Simon nevű farizeus házában
mondott el. Vacsora közben egyszer csak megjelent egy nő, aki drága kenettel
megkente Jézus lábát, és hajával megtörölte. A hüledező, botránkozó férfinak
Jézus elmondott egy példát, amely megmagyarázza az asszony viselkedését.
"Egy hitelezőnek volt két adósa: az egyik ötszáz
dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Mivel nem volt miből megadniuk, mind
a kettőnek elengedte. Közülük vajon melyikük szereti őt jobban?"
Simon így válaszolt:
"Úgy gondolom, hogy az, akinek többet engedett el." Ő pedig ezt
mondta neki: "Helyesen ítéltél" (7:41-43)
Istennél nem a rögzített árfolyam, vagy a végtörlesztés
esetleg kamattámogatás a megoldás életünk adósságcsapdájára. Bűneink miatt
ugyanis olyan "tartozásunk" van, melyet soha nem tudnánk megfizetni.
Illetve egyszer igen, de az halált jelentené.
A Rómabeliekhez írt levél 6. fejezet 23. verse világosan
elmondja: "Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az
örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban."
Az örök élet tehát ajándék. Nincs ingyen (Krisztus életébe
került), de elérhető bárki számára. Akkor fogjuk viszont igazán értékelni, ha
látjuk méltatlanságunkat, bűnösségünket. Ilyen értelemben boldogok a lelki
szegények, mert tudják, érzik ráutaltságukat és hogy Isten országába
tartozhatnak.
Gondoljuk végig életünket. Mennyit engedett el nekünk Jézus,
és hogyan reagáltunk rá?
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
.jpg)




.jpg)



.jpg)
