2012. február 20.

Idézetek


"Nem építhetünk egyidejűleg két országot. Vagy a saját kis világunkon dolgozunk és önmegvalósításra törekszünk - amit majd a rozsda fog megemészteni, vagy pedig Isten országát építjük, ami örökre megmarad."
Bruno Schwengeller

Mennydörög az Úr szava népéhez!



 Az Úr 2012. 02. 11-én reggel szólt hozzám az Ő Szelleme által és azt mondta, hirdessem ki az Ő szavait az Igéi által. Eredetileg más helyen akartam a bibliát tanulmányozni, de az Úr változtatott az én tervemen és elvitt először a Dániel 12: 1-4 részhez, és azt mondta, hogy hirdessem ki Magyarországra a többi igéjével együtt a megfelelő sorrendben. Közben lelkemben mélyen megrendültem szavaitól, amik úgy hatoltak elmémig, mint a menydörgés, és kegyelemért kiáltottam ezért az országért, mert éreztem az Úr haragját. Dánielnél kérdeztem az Urat, miért mutatott rá most erre az igére. Így vezetett el a többi igéhez, és azt mondta, hogy azoknak előtte be kell következnie, mert hűtlen az én népem, sokak a saját igazukat keresik, eltértek az én akaratomtól. Földi uralkodókkal keresik törtetve a hamis szövetséget, és annak alamizsnájában bíznak. A hitetlenség és félelem eltérítette őket az én oltáromtól, és idegeneknek tömjéneznek, saját bálványaikhoz szólnak, így süket a fülük a hallásra és vak a szemük a látásra. Büszkeségük sokszor csapdába csalja őket. A kiáltó szót nem hallják meg a pusztában és restek a megtérésre. A szálkát észreveszik, de a gerendát nem veszik ki saját szemükből.

 Tudtam, hogy mindazok, amik most bekövetkeznek, azért adatnak e népnek, hogy felrázza őket csipkerózsika álmukból és kijöjjenek abból a mesevilágból, varázslásból, amibe a sátán fondorlatos és erőszakos módon belevitte, és bűnöket ragasztott rá, amivel bemocskolta ésmegbélyegezte ezt a nemzetet az évszázadok során. De a Bárány vére meghinti, bűnbánatra, megvallásra, megtisztulásra vezeti ezt az országot. Ámen!

 Az üzenet írása alatt és miközben az igéket írtam sokszor percekre megálltam, mert az Úrnak olyan erős jelenléte volt rajtam, hogy szinte teljesen elgyengültem, vagy éppen könnyeztem, és nem láttam a sorokat, vagy a levegő után kapkodtam. Sokszor erőt kellet gyűjtenem a folytatáshoz. Éreztem, hogy az Úr súlyos terheket és nehéz, fajsúlyos üzenetet bíz rám. Olyan érzés volt, mint amikor egy háztető be akarna szakadni, és alatta állva tartanám és kiáltanék segítségért. Estig több alkalommal visszaültem az üzenet írásához, mire az Isten egybe kovácsolta. Közben folyton csak kegyelemért kiáltottam az Úrhoz ezért a népért, de éreztem, hogy hajthatatlan az Úr.

 Miután leírtam kértem feleségem támogatását és félre tettem az üzenetet, mert féltem a kihirdetéstől, túl erősnek tartottam, emberi ésszel nem akartam elfogadni és vívódtam azon mikor, mit tegyek.

 A kihirdetéshez az egyik pecsétet az szolgáltatta, hogy 13-án este a híradóban láttam, amint arról tudósítottak, hogy Kadarkúton leégett a Pünkösdi egyház szeretetotthona az éppen majdnem teljesen felújított kastély. Isten kegyelméből senki sem sérült meg, de úgy csapott belém a hír, mint egy villámcsapás. Olyan volt számomra, mint egy vészcsengő. Tudtam, hogy ki kell hirdetni ezt az üzenetet, hogy akinek van füle, halja, mit mond a Szent Szellem, és ez az ország végre az egy igaz Istent keresse és hirdesse, hozzá megtérve..

 Az Úr szava ehhez a néphez:
Térjetek hozzám én népem, és megismeritek kegyelmemet, szent tüzemet adom nektek, és hordozni fogjátok az Én dicsőségemet, majd megismer benneteket minden nép, azt fogják mondani az Úr az ő Istenük!

 Dániel 12: 1-4.

„Abban az időben eljön Mikáél, a nagy vezér, aki a te néped mellett áll. Nyomorúságos idő lesz az, amilyen nem volt, mióta népek vannak, addig az időig. De abban az időben megmenekül néped, mindaz, aki be lesz írva a könyvbe. Azok közül akik alusznak a föld porában, sokak felébrednek majd: némelyek örök életre, némelyek gyalázatra és örök utálatra. Az okosok fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezetnek, mint a csillagok, mindörökké. Te pedig Dániel, zárd be ezeket az igéket, és pecsételd le ezt a könyvet a végső időkig. Sokan tévelyegnek majd, de az ismeret gyarapodik.”

 Az Úr Szelleme tovább vitt a következő igékhez és azt mondta, hogy a végidőkben vagyunk amelyben a pecséteket a Bárány feltörte!
 Az Úr szava most ez:
Apcsel, 2: 19-21,

„És csodákat teszek az égen fenn, és jeleket a földön lenn: vért, tűzet és füstfelleget. A nap sötétté válik, és a hold vérré, mielőtt eljön az Úr nagy és fenséges napja. Aki azonban segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.”

 Az Úr további szavai ehhez a nemzethez:
  
Jelenések 6: 12-17,

„És láttam, amikor feltörte a hatodik pecsétet: nagy földrengés támadt, és a nap elsötétült, mint egy fekete szőrcsuha, a telihold olyan lett, mint a vér, és az ég csillagai lehullottak a földre, ahogyan a fügefa hullajtjaéretlen gyümölcsét, amikor nagy szél rázza, az ég is eltűnt, mint egy felgöngyölődő papírtekercs, minden hegy és sziget elmozdul a helyéről. A föld királyai, a fejedelmek és a vezérek, a gazdagok és a hatalmasok, a szolgák és a szabadok mind elrejtőznek a barlangokban és a hegyek szikláiban, és így szólnak a hegyekhez és a sziklákhoz: „Essenek ránk, és rejtsenek el minket a királyi trónuson ülő arca elől, és a Bárány haragja elől, mert eljött az ő haragjuk nagy napja, és ki állhat meg?”

  Közben láttam remegni a földet és nagy áradó vizeket és sok kiáltást az Úrhoz, és éreztem, hogy ez nagyon közel van és ettől megrettentem. Az az álmom jutott eszembe, amikor az Úr azt mutatta, hogy egy pincében sok tartós élelmiszert és palackozott tiszta ivóvizet halmoztunk fel, mert egy időre ez létfontosságú ellátást biztosított számunkra.

 Miközben ezeket írtam láttam szellemben amint Pál és Szilász a börtönben, fogságukban és emberileg kilátástalannak tűnő helyzetükben, imádkoznak, dicsérik és imádják az Urat és ezért a  börtön alapjai, falai megrendültek és megnyíltak a börtönajtók, és lehullottak a bilincseik, de ők nem futottak el, hanem hirdették az Úr kegyelmét a börtönőrnek, az megtért, megkeresztelkedett háza népével együtt. A börtönőr magához fogadta őket,kimosta sebeiket, és asztalt terítet számukra.
 Ekkor ezt mondta nekem az Úr. Szólj az új nemzedékemhez és hirdesd nekik az én beszédemet az én élő igém által ezekre, az időkre:

 Jelenések 7: 13-16,
„Ekkor megszólalt egy a vének közül, és megkérdezte tőlem: „Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?” Ezt mondtam nekik: „Uram te tudod.” Mire ő így válaszolt: „Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten trónusa előtt, és szolgálják őt éjjel és nappal az ő templomában, és a trónuson ülő velük lakik. Nem éheznek és nem szomjaznak többé, sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi más hőség, mert a Bárány, aki középen a trónusnál van, legelteti őket, elvezeti őket élet vizének forrásaihoz, és az Isten letöröl szemükről minden könnyet.”

 Azt mondja az Úr: Ezek az én szavaim ezekre az időkre okuljatok belőle én népem!
 Hálát adtam az Úrnak az Ő üzenetéért és kértem erőt annak hirdetéséhez, és kegyelméért esedeztem.
 Hiszem, hogy az Úr szólt rajtam keresztül, csak az történjen meg ami, az Ő mennyei akaratában van. Akinek van füle, hallja, mit mond a Szent Szellem.

Ámen! Az áldás, a dicsőség és a bölcsesség, a hálaadás és a tisztesség, a hatalom és az erő a mi Istenünké örökkön-örökké. Ámen.


2012. 02. 14.                                       Such Attila
   


'Grace' (magyarul) Egy kéz, egy kéz ...

2012. február 19.

11-es ZSOLTÁR.

Ige: miért adatott a törvény


 „Micsoda tehát a törvény? A bűnök okáért adatott [vagyis a törvényszegések a törvény áthágások miatt toldották meg vele az ígéretet], amíg eljő a Mag, akinek tétetett az ígéret; rendeltetvén angyalok által, közbenjáró kezében.

[Más fordítás: Angyalok által lett érvényes, angyalok által adták parancsba, közvetítő révén (közbenjáró kezén át)] (Gal. 3,19).

Tehát: „A törvény pedig bejött [közbejött; azért csúszott be  a kegyelem mellett], hogy a bűn [a félre-csúszás, botlás és elhajlás] megnövekedjék. [vagyis fokozódjék, bőséges legyen, hogy vele szaporodjék a bukás, hogy megsokasítsa az elesést]. De ahol megnövekedik [és elhatalmasodik, megsokasodik] a bűn [vagyis a céltévesztés] ott [azt messze felülmúlva] a kegyelem sokkal inkább bővölködik [megszaporodott, és ott még bőségesebben kiáradt]” (Róm. 5,20).

A törvény nem mindenkire vonatkozik, mert akik nem a hústest, hanem a Szellem szerint élnek: Az ilyenek ellen nincs törvény” (Gal. 5,23).

Ige: A PARANCSOLAT CÉLJA


A parancsolatnak vége [célja, csúcspontja, végcélja, megvalósulása, beteljesedése, és eredménye] pedig a tiszta [őszinte, romlatlan, becsületes] szívből [vagyis a szellemi élet központjából, a bensőből, és], jó lelkiismeretből [szellemi-önismeretből, szellemi együttészlelésből] és igaz [képmutatás, kétszínűség és tettetés nélküli; őszinte] hitből való [hitből fakadó, hitből származó, Isten szerinti] szeretet.

»Más fordítás: Azért parancsolom ezt, hogy a hívőkben felébredjen Isten szeretete, amelyhez tiszta szív, jó lelkiismeret és őszinte hit szükséges«

Melyektől némelyek eltévelyedvén [és elfordulva], hiábavaló beszédre [és üres fecsegésre] hajlottak [üres fecsegésre adták magukat]:

»Más fordítás: Ezeket azonban némelyek elhibázták és letértek az útról, hogy hiábavalóságokat fecsegjenek«” (1 Tim. 1,5-6) „

És ezt: „A Szellem pedig nyilván (és világosan) mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető (és megtévesztő) szellemekre és gonosz (ördögi) szellemek tanításaira figyelmezvén (és azokat hallgatva). Hazug beszédűeknek képmutatása által (vagyis olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek), kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretükben” (1 Tim. 4,1)

humor


Bűnbánat

Egy fiatalember gyónni megy a paphoz.
- Atyám, én vétkeztem.
- Mi a vétked, fiam?
- A hiúság bűnébe estem. Naponta többször belenézek a tükörbe, és csodálom magam, hogy milyen szép vagyok.
A pap megfordul, és ránéz a fiúra:
- Ez nem bűn, fiam, csak egyszerű tévedés

Carl Eichhorn. Napi áhitat: Isten elõtt kedves az õszinteség



Boldog ember az, akinek lelkében csalárdság nincsen.
(Zsoltár 32, 2)

Ha Dávid bukásának a történetét olvassuk, azt gondolhatnánk, hogy Nátán próféta bûnbánatra hívása után azonnal töredelemre jutott és bûnbocsánatot nyert. De ez nem így történt. Dávid nem talált azonnal kegyelmet. Legalább egyhónapos harc játszódott le szívében a hazugság és az igazság, a világosság és a sötétség között. Dávid megkísérelte házasságtörésének bûnét valamiképpen eltussolni. Mindenféle mesterkedésekbe kezdett és végül is, mikor Uriást, Bethsabé férjét eltétette láb alól, azzal vigasztalta magát: az ellenség ölte meg õt. A bûnnek megvan az a szörnyû oldala, hogy megvakítja lelki szemeinket és elhallgattatja igazságérzetünket.

Bûnbánatot tartani annyit jelent, mint õszintének lenni, önmagunkat csalárdnak és Istent igaznak tartani, nyíltan, kendõzetlenül bûnvallást tenni. Dávid a maga keserves, bensõ tusakodásában felismerte, hogy minden azon fordul meg, vajon le tudja-e gyõzni a rejtett hamisságot és álnokságot. Elõször még csak kertelt, csûrte-csavarta az igazságot, el akarta hallgatni a maga gonoszságát, vagy legalábbis nem akarta teljesen sem önmagának, sem másoknak bevallani azt. Isten azonban kérlelhetetlen volt irányában. Keze éjjel és nappal súlyosan ránehezedett. Testileg is gyötrõdött, mintha minden életerõ kiment volna belõle. Végül is elhatározta: bevallom hamisságomat az Úrnak és ezt szilárdan fenntartotta. Nátán elõtt is töredelmes bûnvallást tett. Most már csak a saját bûnét látta. Lehet, hogy Bethsabé is vétkezett. Lehet, hogy nem egészen szándék nélkül ébresztette fel a király testi indulatait. Dávid azonban most már csak önmaga bûnét látja. Gyilkosságát is õszintén beismeri (Zsolt 51, 16). Vállalja, hogy vétkes a vérontásban Uriás halálával kapcsolatban.

„Te az igazságban gyönyörködöl, amely a vesékben (a bensõben) van" - kiáltja az 51. zsoltárban. Lehet, hogy az ember meg tudja magát tartóztatni a kifejezett hazugságoktól, de bensõleg mégsem jár igazságban. A látszatok világában mozog és próbál másokat is megtéveszteni. Aki azonban bensejében igazságra törekszik, mint Dávid, az megtapasztalja, hogy Isten késedelem nélkül elébe jön a maga kegyelmével. Dávid megszomorodott, de ezt Isten végezte el benne. Szomorúsága átmenet volt az örvendezés felé.

Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből

Eljött az Élet..

Építő gondolatok. Joyce Meyer: Isten jót tervez az életedre


2,10 Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.(Efezusi)

Még mielőtt megszülettünk volna, Istennek már egy egyedülálló, különleges terve volt az életünkre. Ez a terv nem a betegségekről, bukásokról, nyomorúságokról, szegénységről szólt. Isten jót tervez a számunkra: életet, teljességet, örömöt. A Jeremiás 29:11-ben ezt olvassuk: „Mert csak én tudom mi a tervem veletek – így szól az Úr -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.”

Nagyon hasznos lenne mindannyiunk számára, ha minden nap többször is elmondanánk magunknak: „Isten jót tervez számomra.” Szilárd meggyőződésünkké kell válnia ennek az igazságnak, mert csak ezáltal tudunk megállni a változó körülményeink és érzelmeink közepette. Most lehet, hogy azt kérded: „Ha egyszer Istennek ilyen csodálatos terve van az életemre, akkor én ezt miért nem tapasztalom meg?” Teljesen megértelek, ha feltetted ezt a kérdést. Furcsának tűnik, hogy ha egyszer Isten annyira szeret, és jó tervei vannak számunkra, akkor meg miért kell átmennünk annyi szenvedésen és fájdalmon?

Nem szabad elfelejtenünk, hogy van egy ellenségünk, aki le akarja romboni Isten nagyszerű tervét. Bár Istennek jó terve volt az életemre, mégis úgy nőttem fel, hogy állandóan bántalmaztak, azért mert a gonosz le akarta rombolni Isten jó tervét. Azonban van valami, amit feltétlenül meg kell értenünk Istennel kapcsolatban. Istennek nem tetszik, ha bántanak minket és megpróbálják meghiúsítani az Ő tervét az életünkben! Ő felkel és elvezet minket a füves legelőkhöz és csendes vizekhez, ahol felüdíti a lelkünket (Zsoltárok 23:2-3), miközben változást hoz a helyzetünkben!

Vigasztaljon az a tudat, hogy amit mi nem tudunk megtenni magunkért, azt az Úr fogja megtenni értünk, ha bízunk Benne!

12,25 Mert ha én, az Úr, szólok, akkor az az ige, amelyet én mondok, valóra válik késedelem nélkül. (Ezékiel)

Joyce Meyer


Idézetek a szeretetről


"Csak mert valaki nem úgy szeret téged, ahogy te szeretnéd, az még nem jelenti, hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével." /Gabriel Garcia Márquez/

Imádság: Isten magasztalása


Dicsőítelek Téged Istenem az életemben eddig megtapasztalt számtalan áldásodért, segítségedért! Köszönöm azt is, amit ezután fogok megtapasztalni kegyelmedből! Magasztallak Uram, mert méltó vagy rá. Ámen

A nap gondolata:


Csak a hálás ember lehet boldog ember, csak a hálás ember elégedett ember, csak a hálás ember kiegyensúlyozott lélek. S mégis ezt az egyet, a háládatosságot tanuljuk meg legkevésbé. (Ravasz László)

Napi Ige és gondolat


Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem. (Zsolt 50:15)

Emberi életünket átszövik a nyomorúságok. De a hívő ember Istenhez fordul, kéri szabadítását és bízik az Úr segítségében. Meg is kaptuk már életünk magunk mögött hagyott valamennyi szakaszában. De mindezért dicsőítettük Őt? Az Ige és abban az Úr ugyanis azt kéri tőlünk, hogy nyomorúságunk idején hívjuk Őt segítségül. Bízzunk szabadításában, mely vitathatatlanul bekövetkezik életünkben. De itt ne álljunk meg: dicsőítsük az Urat érte. Ha ezt megtesszük, akkor kifejezzük vele, hogy tudjuk, tényleg Isten segített rajtunk, tényleg Tőle jött a szabadítás és hálásak is vagyunk Neki mindezért. Ne felejtsd el dicsőíteni az Urat!

Megteheted ezt nemcsak utólag, hanem már előre is. Vagyis még azelőtt, hogy megtörténne a Tőle jövő szabadítás életedben. Ezzel a feltétel nélküli bizalmat mutatod meg az Úrnak. Vajon így bízunk benne és így tudjuk őt dicsőíteni?

Te éltetsz engem.

Életcseppek


"A béke nem az, ha nincs háború, hanem ha jelen van Isten." /Peter Hahne, televíziós újságíró/

Vida Sándor: Mézcseppek:


Csodálatos: az Élet Kenyere (Jn. 6,48) életét éhezve kezdi (Mt. 4,2) az Élet Vize (Jn. 4,14) életét szomjazva fejezi be (Jn. 19,28) az Úr Jézus elfáradt (Jn. 4,6), mégis megpihentetünk (Mt. 11,28) imádkozott (Mk. 1,35) és imáinkat meghallgatja (Jn. 14,14) sírt (...Jn. 11,35) és letörli könnyeinket (Lk. 9,13) mint Bárányt vitték mészárszékre (Ézs. 53,7), s Ő a mi jó [szó szerint: eszményien szép, ideális] Pásztorunk (Jn. 10,11) szegénnyé lett, hogy bennünket meggazdagítson (2.Kor. 8,9).

Hit Gyülekezete-Kincsed itt van szívemben -Vidámvasárnap-FaithChurchHungary

Bob Gass. Napi elmélkedés: Válaszd mindig a jobb utat!



„Imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket!” (Lukács 6:28)

Don Shula, a Miami Delfinek amerikaifutball-csapatának vezető edzője, mindig a „24 órás szabály”-hoz ragaszkodott játékosainál. Huszonnégy órát adott nekik arra, hogy a győzelmüket ünnepeljék vagy a vereségük miatt duzzogjanak, aztán tovább kellett lépniük.

 Milyen nagyszerű életszabály! Amikor kritika ér, akkor természetes emberi reakció, hogy vissza akarsz vágni, de ha veszed a fáradtságot, és megpróbálod megérteni az embereket, akkor könnyebb megbocsátani nekik.

Sok körülöttünk lévő negatív ember életéből egyszerűen csak hiányoznak a bensőséges kapcsolatok, ezért tartják a három lépés távolságot és ritkán osztják meg érzéseiket másokkal, sőt kényelmetlenül érzik magukat, ha mások ezt teszik. Számukra könnyebb elítélően, mint elfogadóan megnyilvánulni.

Merev nézeteik és előítéleteik miatt rugalmatlanok. Ezek az emberek gyakran képtelenek kezelni a szabadságot; szabályokra van szükségük, hogy korlátozzák választási lehetőségeiket, és csak saját határaik között érzik magukat biztonságban.

 Abraham Lincoln mondta: „Ha megpróbálnék minden ellenem irányuló támadásra válaszolni, akkor az összes többi ügy számára bezárhatnám a boltot. Megteszem, amit tudok. Ha végül jónak bizonyulok, akkor nem számít, mások mit mondanak. Ha kiderül, hogy tévedtem, akkor az sem számítana, ha tíz angyal jelentené ki, hogy igazam volt.”

Másokkal kapcsolatban válaszd mindig a jó utat, amit Jézus fektetett le: „Áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket. Aki arcul üt, annak tartsd oda a másik arcodat is, és aki elveszi felsőruhádat, attól alsóruhádat se tagadd meg. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és attól, aki elveszi a tiedet, ne követeld vissza. És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük!” (Lukács 6:28-31).
28. Áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, a kik titeket háborgatnak.
  29. A ki egyik arcodat megüti, fordítsd néki a másikat is; és attól, a ki felső ruhádat elveszi, ne vond meg alsó ruhádat se.
  30. Mindennek pedig, a ki tőled kér, adj; és attól, a ki elveszi a tiédet, ne kérd vissza.
  31. És a mint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképpen cselekedjetek azokkal.

Ezt mindig könnyű megtenni? Nem – de mindig kifizetődik!


Ne félj ,mert megváltottalak ...