Fil. 2,1 Ha annakokáért helye van [ha valóban tényleg ér valamit] Krisztusban az intésnek [buzdításnak, bátorításnak]. Ha helye van a(z) (agapé: Isten szerinti) szeretet(ből fakadó) vigasztalásnak. Ha helye van a Szellemben való közösségnek [szellemi egyesülésnek], ha helye van a szívnek [a bensőből fakadó irgalmasságnak], és könyörületességnek, [a résztvevő szeretetnek, és együttérzésnek].
Más fordítások szerint: »ha telik belőle a szeretetnek valamilyen vigasztalása, a Szellemnek valamilyen közlése, ha tud irgalmat gerjeszteni bennetek«.
És még más fordítás: [Kérhetek-e tőletek valami vigasztalást a Krisztusban? Van-e bennetek szeretetteljes vigasztalás? Valóban közösségünk van egymással a Szent Szellemben? Van bennetek gyengéd együttérzés a számomra] ?
Fil. 2,2 Teljesítsétek be [tegyétek teljessé] az én örömömet, [azzal] hogy egyenlő indulattal [egyetértésben; egyet akarva; (gondolva), közös lelkesedéssel] legyetek, ugyanazon [(agapé): Isten szerinti] szeretettel viseltetvén, egy érzésben [összeforrva], egyugyanazon indulattal lévén [ugyanarra törekedtek].
Más fordításban: [Ha igen, akkor, tegyétek meg, amire kérlek titeket! Ezzel nagy örömöt fogtok szerezni. Legyen a gondolkozásotok összhangban egymással, legyen bennetek ugyanaz az isteni szeretet egymás iránt, éljetek teljes egyetértésben, és ugyanarra a célra törekedjetek!]
Fil. 2,3 Semmit nem cselekedvén versengésből [vetélkedésből; önzésből; viszálykodásból; perlekedésre való hajlamból], sem hiábavaló [hiú] dicsőségből [önhittségből; se hiú dicsőségvágyból], hanem alázatosan egymást különbeknek [kiválóbbnak] tartván [többre becsülvén] ti magatoknál.
Más fordításban: [Ne irányítson benneteket az önzés, irigység, vagy büszkeség! Ellenkezőleg, alázatosak legyetek, és adjatok a másiknak több tiszteletet, mint amit magatoknak kívántok!]
Fil. 2,4 Ne nézze [ne keresse] kiki a maga hasznát [javát; ne csak a magatok érdekeit nézzétek], hanem mindenki a másokét is. [szeme előtt tartsa, és mindenki törődjön a testvérei érdekeivel is]
Fil. 2,5 Annakokáért az az indulat [érzés; észjárás, törekvés, az a gondolkodásmód és szándék] legyen [uralkodjon] bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is [amely a Krisztus Jézust jellemezte]*
*Az Úr Jézus szeretetéről így hangzik a kijelentés: „A (az Isten szerinti) szeretet hosszútűrő [nagyon türelmes; Szó szerint: haragos indulatot megfékez], kegyes [jóságos; kedves; szeretetre méltó]; a szeretet nem irigykedik; [nem féltékeny, vetélkedik, verseng; nem lép fel vetélytársként], a szeretet nem kérkedik [nem dicsekszik; (henceg)], nem fuvalkodik fel. [nem is kevély; nem pöffeszkedik; nem gőgös, nem fújja fel magát].
Nem cselekszik éktelenül [nem tapintatlan; nem viselkedik bántóan. Nem nagyravágyó; nem illetlen], nem keresi a maga hasznát [a maga érdekeit; javát], nem gerjed [lobban] haragra [nem bőszül fel; nem válik ingerültté], nem rója fel [nem számítja fel; nem tartja számon] a gonoszt [rosszat; sérelmet; nem gondol rosszra].
Nem örül [nem örvendezik] a hamisságnak [gonoszságnak; igazságtalanságnak; istentelenségnek], de együtt örül [örvendezik] az igazsággal; [örömét az igazság, a valóság, vagyis Isten igéjének győzelmében leli].
Mindent elfedez [eltakar; csenddel elleplezi (szó nélkül eltűri, türelmesen elviseli); elhallgat, magában tart], mindent hiszen [elhisz; mindig bizakodik], mindent [elvárva] remél, [Ez biztos várása valaminek, ami be is fog következni] mindent eltűr. [elvisel; elszenved; teher alatt marad; kitartással tűr, mindenben állhatatos]” (Kor. 13,4-7)
Erre a szeretetre hív az Úr Jézus: „Vegyétek föl magatokra az én igámat [jármomat], és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat [megnyugvást] találtok a ti lelkeiteknek (magatoknak)” (Mát. 11,29)
Akkor következik be a hívő életében, hogy: „És majd ama napon, amelyen nyugalmat ád néked az Úr fáradságodtól és nyomorúságodtól és ama kemény szolgálattól, amellyel szolgálnod kellett. (Amikor majd nyugalomra fordítja az ÚR fájdalmaidat, nyugtalanságodat és azt a kemény szolgálatot, amelyet végezned kellett). E gúnydalt mondod Babilon királya felett, és szólsz: Miként lőn vége a nyomorgatónak (sanyargatónak), a szolgaság házának (az erőszaknak) vége lőn! Eltörte az Úr a gonoszok pálcáját (vesszejét), az uralkodóknak vesszejét (a zsarnokság botját)” (Ésa. 14,3-5)
Ezért így figyelmeztet az apostol: „Óvakodjunk tehát, hogy mivel megvan (de még nem teljesedett be) az ő nyugodalmába való bemenetel ígérete, (gondosan ügyeljünk arra, hogy közülünk senki le ne maradjon erről, és) valaki közületek fogyatkozásban levőnek ne láttassék. Mert aki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől (munkáitól), amiképpen Isten is a magáéitól” (Zsid. 4,1.10)
Ezért… „Atyafiúi [testvéri] szeretettel egymás iránt gyöngédek [egymást odaadóan szeretők] a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek. [a tisztelet dolgában egymással versengők]” (Róm. 12,10)
„A testvéri szeretet legyen maradandó” (Zsid. 13,1)
„Tisztítsátok meg egész valótokat az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből (szellemből) szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által” (1 Pét. 1,22-23)
„Egymás iránt ugyanazon indulattal [érzéssel] legyetek [éljetek egymással egyetértésben; egy célra, egymás javára törekedjetek; ugyanolyan legyen a gondolkodásotok mások iránt, mint önmagatok iránt].
Ne kevélykedjetek [ne legyetek fennhéjázók (nagyra törők); ne a magas (fellengzős) dolgokon jártassátok eszeteket] hanem az alázatosakhoz szabjátok [tartsátok] magatokat. [hanem alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez; nem nagyravágyók, hanem együtt érzők az alacsonyrendűekkel]
Ne legyetek bölcsek [okosak; eszesek; értelmesek] timagatokban [a magatok értelme szerint; ne legyetek olyanok, akik csak a saját (emberi) értelmükben bíznak, és erre építenek].
Senkinek gonoszért gonosszal [rosszért rosszat] ne fizessetek [sérelem; igazságtalanság, méltatlanság, káros, ártalmas dologgal ne viszonozzátok] A tisztességre [becsületességre a Krisztusi magatartásnak megfelelően] gondotok legyen minden ember előtt [jóra törekedjetek, úgy hogy azt minden ember lássa]” (Róm. 12,16-17)
És az apostol részletesen kifejti a fenti kijelentés értelmét, azaz: Isten akaratát: „A békességes tűrésnek és vigasztalásnak Istene pedig adja néktek, hogy ugyanazon indulat legyen bennetek egymás iránt Krisztus Jézus szerint: hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját. Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére” (Róm. 15,5-7)
Hát: „Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok (éljetek) úgy, mint illik (méltón) elhívatásotokhoz, mellyel elhívattatok. Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel (és türelemmel), elszenvedvén (viseljétek el) egymást szeretetben, Igyekezvén megtartani a Szellem egységét a békességnek kötelében.
(Viszont) legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak (bocsássatok meg), miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett (megbocsátott) néktek” (Eféz. 4,1-3.32)
„Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést (türelmet).
Elszenvedvén (elviselvén) egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna. miképpen a Krisztus (az Úr) is megbocsátott néktek, akképpen (tegyetek) ti is;
Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele (mert az tökéletesen összefog mindent)” (Kol. 3,12-14)
És : „Valakik annakokáért tökéletesek vagyunk, ilyen értelemben legyünk (így gondolkozzunk): és ha valamiben (vagy valamit) másképpen értetek (gondoltok), az Isten azt is ki fogja jelenteni néktek: Csakhogy amire eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint járjunk, ugyanazon értelemben legyünk” (Fil. 3,15-16)
„Ne legyünk hiú dicsőség kívánók (becsvágyók), egymást ingerlők, egymásra irigykedők” (Gal. 5,26)
És: „Senki ne keresse, ami az övé, [a maga javát; a maga érdekét; előnyét] hanem kiki azt, [hanem csak] ami a másé [a másikét]” (1 Kor. 10,24)
Azt értem ezalatt, hogy: „Mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának [közel levő embernek, szomszédnak] kedveskedjék [szolgálatára legyen, törekedjen szeretetre méltónak lenni] annak javára, épülésére. (megerősítésére) [közülünk mindenki felebarátjának (embertársának, szomszédjának) tetszését (kedvét, javát és épülését) keresse, hogy azt munkálja, ami az építéshez jó” (Róm. 15,2)
„mint ahogyan én is mindenben mindenkinek igyekszem kedvére lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek” (1 Kor. 10,33)
Már Dávid így prófétál erről, kijelentve az egyetértés és szeretet eredményét: „… Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron (jelentése: megvilágosított) szakállára, amely leér köntöse gallérjára.
Olyan, mint a Hermon (szent; hozzáférhetetlen; felszentelt) harmatja, amely leszáll a Sion (kiszáradt, megperzselt hely) hegyére. Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor” (Zsolt. 133,1-2)
Fil. 2,6 Aki, mikor Istennek formájában [alakjában]* vala [(hüparkhó): létezik, jelen van], nem tekintette [nem tartotta] zsákmánynak [ragadománynak] azt, hogy Ő az Istennel egyenlő, [olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell]
Más fordításban: [Ő ugyanis, minden tekintetben Istenhez volt hasonló, sőt, egyenrangú volt Istennel. Ehhez azonban nem ragaszkodott mindenáron, mint jogos tulajdonához]**
*Forma (morphé): - alak, forma, megjelenés, külső. Egy test, tárgy stb. látható megjelenési formája. Alak, külső megjelenés; képe valakinek, vagy valaminek; valódi forma (idea).
**Így magyarázza ezt a titkot a Szent Szellem: „Kezdetben (már) vala az Ige (logosz: - egyszerre jelent szót és dolgot is; - speciális értelemben: (Jánosnál névelővel) az Isteni Kifejeződés (vagyis Krisztus). És az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige. Ő kezdetben az Istennél vala.
Minden [a mindenség] Őáltala lett (teremtetett; rajta keresztül támadt; általa jött létre) és nála nélkül (Tőle különválasztva) semmi sem lett (teremtetett), ami lett (teremtetett; létrejött; s egyetlen létező sem lett Őnélküle).
És az Ige (logosz: Ige) (hús)testté lett és lakozék (itt (élt) sátorozott; sátrat vert; letáborozott) mi közöttünk (közöttünk vett szállást) és láttuk (szemléltük) az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét. (mely olyan volt, mint az Atya mellől érkező Egyszülöttnek dicsősége; //mint az Atyától származó egyszülött dicsőségét//).
Aki teljes vala kegyelemmel (kharisz: Isten szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulása) és igazsággal (alétheia: Az, ami megegyezik, megfelel a tényeknek, maga a VALÓSÁG, azaz: az IGE); akit kegyelem és igazság tölt be.
És az ő teljességéből vettünk mindnyájan [mindannyian abból kaptunk, akivel Ő volt tele] kegyelmet is kegyelemért (kegyelem fejében; kegyelmet kegyelemre halmozva).
Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú (Isten), aki az Atya kebelében (ölén) van (nyugszik), az jelentette (nyilatkoztatta) ki Őt. (Ő jelentette ki; hirdette meg félreérthetetlenül, tette nyilvánvalóvá) (Ján. 1,1-3.14.16.18)
A testté lett Ige, az Úr Jézus kijelentése Önmagáról: „Én és az Atya egy vagyunk” (Ján. 10,30)
A tanítványoknak – vagyis az övéinek – ezt mondja: „Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp (aki a lovakat kedveli, vagyis testi erőt szereti, azaz: abban bízik)? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Atyát? Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom; az Atya pedig bennem lakozva viszi végbe az ő cselekedeteit.
Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van; ha pedig másért nem, magukért a cselekedetekért higgyetek” (Jn. 14,9-11)
Isten Őbenne vett lakozást, ahogy most az Ő gyermekeiben: „Mert tetszett az Atyának [az egész Teljességnek], hogy Őbenne lakozzék az egész teljesség [minthogy az Atya úgy látta helyesnek, hogy benne lakozzék mindaz, ami a teremtést betölti]. „Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg (szóma: énjében),
[Mert testileg őbenne lakozik minden, ami az istenséget betölti]” (Kol. 1,19. 2,9. Kol. 1,15)
Őbenne: Aki képe (képmása) a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született. (az egész teremtés elsőszülöttje //LEGELŐSZÖR ELŐHOZOTTja//) „Aki (Ő) az ő (Isten) dicsőségének visszatükröződése (kisugárzása), és az ő valóságának (lényének) képmása, aki hatalma(s) szavával fenntartja (és hordozza) a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítván, üle a (mennyei) Felségnek jobbjára a magasságban” (Zsid. 1,3)
„Pál apostol vallástétele: „És minden versengés nélkül (közismerten, elismerten, bevallottan, valóban) nagy a kegyességnek eme titka: Isten (aki) megjelent (láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált; megmutatkozott) (hús)testben. Igaznak bizonyult szellemben (pneuma).
Megláttatott (megjelent, megmutatkozott) az angyaloktól/nak. Hirdettetett a pogányok (népek, nemzetek) közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16)
Fil. 2,7 Hanem önmagát megüresíté* szolgai formát vévén föl [szolgai alakot öltött], emberekhez hasonlóvá lévén [és külsejét tekintve olyan lett (úgy jelent meg), mint egy ember (és magatartásában is embernek bizonyult)].
Más fordításban: »hanem azzal, hogy rabszolgai alakját öltötte fel, s emberi hasonmásba öltözött, üressé tette magát, mindenről önként lemondott, és beleegyezett abba, hogy szolga legyen. Amikor a Földön megszületett és emberré lett, valóban olyan is volt, mint egy szolga«
Fil. 2,8 És mikor olyan állapotban találtatott, mint ember [(szkhéma): alakjára nézve embernek bizonyult; vagy formájában embernek mutatkozott], megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának [kínoszlopon való] haláláig*
Más fordítások: [sőt még akkor is, mikor külső idomban olyan volt már, mint egy ember, megalázta magát azzal, hogy a halálig engedelmes lett, éspedig a kereszt (kínoszlopon bekövetkezett) haláláig].
»Még más fordítás: Amikor külsejét tekintve úgy élt, mint ember, megalázkodott, és tökéletesen engedelmeskedett Istennek. Még akkor is engedelmes volt, amikor emiatt meg kellett halnia. Igen, a kereszten (kínoszlopon) történt halála pillanatáig engedelmes maradt«
*Az apostoli bizonyságtétel így hangzik: „Ki az ő (hús)testének napjaiban (Ő (hús)testi élete idején) könyörgésekkel és esedezésekkel, erős (hangos) kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz (az elé), aki képes megszabadítani (akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa) őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért” (Zsid. 5,7-10)
Az Evangélium bizonyságtétele szerint, amikor elközelgetett az Úr Jézus halálának ideje, így járult az Atyához a Gecsemáné (jelentése: olajütő, olajprés) kertben: „És egy kissé előre menve, arcra borula, könyörögvén és (így imádkozott) mondván: Atyám! Ha lehetséges, múljék (távozzék) el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen amint (és ahogyan) én akarom, hanem amint te” (Mát. 26,39)
Az Úr Jézus kijelentése: „Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem (odaadom) az én életemet, hogy újra felvegyem (visszavegyem) azt. Senki sem veszi (és veheti) azt el éntőlem, hanem én teszem le azt én magamtól (én magamtól adom oda). Van hatalmam letenni azt (hogy odaadjam), és van hatalmam ismét felvenni (hogy ismét visszavegyem) azt. Ezt a parancsolatot vettem (ezt a küldetést kaptam) az én Atyámtól” (Ján. 10,17-18)
Fil. 2,9 Annakokáért az Isten is felmagasztalá Őt [mindenek fölé], és ajándékoza néki oly nevet, amely minden [más] név fölött való; [amely minden névnél nagyobb]
Más fordítás: „ezért azután Isten a legmagasabb méltóságra emelte. Olyan nevet és hatalmat adott neki, amely minden más név és hatalom fölött áll”
Fil. 2,10 Isten azért tette ezt, mert azt akarja] Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké [égieké], földieké és föld alatt valóké [(katakhthoniosz): föld alatti; alvilági, sátáni, sötét: (Mohay András: Újgörög-Magyar kéziszótár 318. oldal)].
Fil. 2,11 És minden nyelv vallja [hirdesse; vallást tegyen arról], hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.
Más fordítás: „Mindenki el fogja ismerni, és ki fogja mondani: „Jézus Krisztus az Úr”. Ez pedig dicsőségére lesz az Atya Istennek”*
*Mert engedelmes volt mindhalálig: „aki miután felment a mennybe, az Isten jobbján van, és alávettettek neki angyalok, hatalmasságok és erők” (1 Pét. 3,22)
Isten megmutatta az Ő hatalmát és erejét: „… a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból [életre keltette a halottak közül], és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben. [az egeken túliakon]
Felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és (ható)erőn és uraságon és minden néven, mely neveztetik [és valamennyi névnél, amelyet segítségül hívnak] nemcsak e világon [(világ)korszakban (aionban)], hanem a következendőben [ami még KÖRÜL fog venni; az eljövendő (világ)korszakban] is.
És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak [eklézsiának (kihívott gyülekezetnek)] fejévé. Mely az Ő teste (szóma = lénye), teljessége Őnéki [amely telítve van azzal], aki mindeneket betölt mindenekkel. [mindenben mindent teljessé tesz]” (Eféz. 1,20-23)
Fil. 2,12 Annakokáért, szerelmeseim [szeretteim], amiképpen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, [nemcsak amikor köztetek vagyok], hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel [félelem és rettegés között] vigyétek véghez a ti üdvösségeteket; [munkálkodjatok üdvötökre].
Más fordításban: „Szeretett testvéreim, ti mindig engedelmesek voltatok, amikor közöttetek éltem. Most, hogy távol vagyok tőletek, még fontosabb, hogy engedelmeskedjetek. Tegyétek teljessé, és biztossá a megmeneküléseteket! Mindezt pedig Isten iránti teljes tisztelettel vigyétek véghez”
Fil. 2,13 Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást [cselekvést, véghezvitelt] jó kedvéből.
Más fordításban: „Hiszen Isten maga ébreszti bennetek a szándékot, s hajtja végre a tettet tetszésének megfelelően”
Még másik fordításban: „Hiszen maga Isten az, aki bennetek munkálkodik. Segít benneteket, hogy akarjátok azt tenni, ami Istennek örömet okoz. Ő ad hozzá erőt is, hogy valóban meg is tudjátok tenni ezeket”*
*És így folytatja az apostol: „Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan viseljétek magatokat, hogy akár oda menvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől (rólatok), hogy megállotok egy Szellemben, egy érzéssel (egy szívvel) viaskodván (együtt küzdve) az evangélium hitéért. Ugyanolyan tusakodástok lévén (és hogy ugyanabban a küzdelemben álljatok), amilyent láttatok én nálam (tőlem), és most hallotok én felőlem” (Fil. 1,27.30)
Dávid így bátorítja a hívőket: Szolgáljátok az Urat félelemmel [rettegéssel]. És örüljetek [ujjongással, az öröm hangos megnyilvánulásával] reszketéssel [reszketve vigadjatok. örvendezzetek neki rettegéssel; ujjongjatok előtte remegve]” (Zsolt 2,11)
Ézsaiás pedig így prófétál: „Mert így szólott hozzám az Úr, rajtam lévén erős keze (amikor keze megragadott), hogy tanítson engem (és arra intett), hogy e népnek útján ne járjak, mondván: Ti ne mondjátok összeesküvésnek (mindazt), valamit e nép összeesküvésnek mond (és amitől fél), félelme szerint ne féljetek, és ne rettegjetek. A seregek Urát (tartsátok szentnek): Őt szenteljétek meg, Őt féljétek, és Őt tiszteljétek!” (Ésa. 8,11-13)
És azért féljenek és rettegjenek, mert: Feltárul előttük Isten dicsősége, irgalmassága, szeretete és jósága Ennek nyomán erősödik, tudatosodik a hívő istenfélelme, amelyben már legfeljebb attól fél, hogy vétkezik Isten ellen, holott földi és örök életében minden jót neki köszönhet. //Keresztény lexikon//
Fil. 2,14 Mindeneket zúgolódások és versengések [huzavona; vonakodás; halogatás; habozás; számítgatás; okoskodás, elégedetlenség és panaszkodás] nélkül cselekedjetek; [tegyetek]*
*Az apostol Izráelt hozza fel tanulságul, rajtuk mutatva be a zúgolódás következményét: „Se pedig ne zúgolódjatok (go/n/ggüdzó: morog. Félhangosan, fogai között mormolja elégedetlenségét, morogva beszél, zúgolódik), miképpen ő közülük zúgolódtak némelyek, és elveszének a pusztító [keze] által. [ezért lesújtott rájuk (elveszítette őket) a pusztító angyal].
Mindezek pedig példaképpen [(tüposz): előre mutató értelemben: példa, (minta)kép; példa (figyelmeztetésre), előkép] estek rajtuk; [történt velük] megírattak pedig a mi tanulságunkra, [figyelmeztetésül; és azért írták le, hogy okuljunk belőlük mi)] akikhez az időknek [világkorszakok (aionok)] vége elérkezett. [akik a végső (utolsó) időkben élünk]” (1 Kor. 10,10-11)
És azért se zúgolódjatok: „Hogy megítélhessétek [hogy el tudjátok dönteni, (bírálni)], hogy mi a rossz és mi a jó [mi a helyes; (lényeges; fontos) míg az eltérő dolgokat meg tudjátok próbálni (vizsgálni)].
Hogy legyetek (napfény)tiszták [a NAP fényében megvizsgált, megítélt, minden hamisságtól mentesek] és botlás nélkül valók [kifogástalanok; feddhetetlenek; (és megütközést nem keltők), meg nem botránkoztatók, vagyis: nem tévútra vezetők, nem eltévelyitők, olyanok, akikben senki meg nem botolhat] a Krisztusnak napjára” (Fil. 1,10)
Fil. 2,15 Hogy legyetek feddhetetlenek [kifogástalanok] és tiszták [romlatlanok, épek, vegyítetlenek, érintetlenek], Istennek szeplőtlen [ártatlan, hibátlan, tökéletes, ócsárlástól mentes, megrovást nem érdemlő, támadhatatlan] gyermekei [fiai] az elfordult [fonák, hamis, ravasz, álnok] és elvetemedett [elfajult, kificamodott, eltorzult] nemzetség közepette [a gonosz és romlott nemzedékben]. Kik között fényletek [ragyogtok, fénylettek, világítotok], mint csillagok [fénypontok] e világon [a mindenségben].
Más fordítás: „Akkor Isten ártatlan és tiszta gyermekei lesztek, akikben senki sem talál hibát. A gonosz és romlott emberek között úgy ragyogtok, mint a csillagok a sötét éjszakában” [ha az élet igéjére figyeltek]*
*És így folytatódik a kijelentés: „Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza [fölkelti] az ő napját mind a gonoszokra [rosszakra, haszontalan, hibás, silány], mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak [igazságosoknak, megigazultaknak], mind a hamisaknak [bűnösöknek nem-hívőknek; engedetleneknek, igazságtalanoknak (ige nélkülieknek)].
Legyetek azért ti [valóban olyan] tökéletesek [felnőtt, érett korú (célba érkezők)], miként [éppen úgy, mint ahogy] a ti mennyei Atyátok tökéletes [célját betöltött; (a célban van)]” (Mát. 5,45.48)
„Legyetek annakokáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek” (Eféz. 5,1)
És hogy te is: „Tökéletes (és feddhetetlen) légy az Úrral, a te Isteneddel” (5 Móz. 18,13)
„Mert úgy van az Isten akarata (Istennek ugyanis az az akarata), hogy jót cselekedvén (feddhetetlen élettel), elnémítsátok a balgatag (esztelen, oktalan, értelmetlen) emberek tudatlanságát” (1 Pét. 2,15)
Az apostol megvallása: „Mi őt hirdetjük, intvén minden embert, és tanítván minden embert minden (teljes) bölcsességgel, hogy minden embert tökéletesnek állassunk elő (tökéletessé tegyünk) a Krisztus Jézusban” (Kol. 1,28)
Mert: „Ti vagytok a világ világossága [kozmosz fénye; ti vagytok a világ számára a fény]. Nem rejtethetik el [nem lehet eltitkolni, titokban tartani] a hegyen épített [fekvő, elhelyezett] város.
Úgy fényljék [világítson; ragyogjon fel] a ti világosságtok [fényetek] az emberek előtt, hogy lássák [meglássák, észrevegyék] a ti jó cselekedeteiteket [nemes; kitűnő /(eszményi) szép / tetteiteket], és dicsőítsék [magasztalják] a ti mennyei Atyátokat [aki a mennyekben van]” (Mát. 5,14.16)
Fil. 2,16 Életnek beszédét [logosz=Ige] tartván elébük, hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába. [eredménytelenül haszontalanul, hiábavaló módon].
Más fordításban: „Igen, így fényletek közöttük, amikor Isten életet adó üzenetét mondjátok nekik. Ezért azután büszke leszek rátok a Krisztus Napján, amikor Ő visszajön. Akkor látni fogom, hogy nem hiába dolgoztam közöttetek. Akkor látszik meg, hogy a versenypályát végig futottam, és győztem”
És más értelmezésben: Ragaszkodjatok (erős markolással kapaszkodva) az élet igéjéhez; Krisztus Jézus napján dicsőségemre váljatok. Akkor nem futottam hiába, és nem fáradtam fölöslegesen*
*Az apostol megvallása: „Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája (koronánk és dicsőségünk)? Avagy nem azok lesztek-é ti is a mi Urunk Jézus Krisztus (színe) előtt az ő eljövetelekor? Bizony ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk” (1 Thess. 2,19)
Fil. 2,17 De ha kiontatom is italáldozatként a ti hitetek áldozatánál [hitetekért bemutatott áldozatban] és papi szolgálatánál, mégis örülök, és együtt örülök [örvendezem] mindnyájatokkal;
[Hitetek által egész életetek olyan, mint Isten oltárán az áldozat. Lehet, hogy ehhez az áldozathoz a saját halálomat is hozzá kell adnom. De még ha így is történik, akkor is boldog vagyok, és együtt örülök veletek]
Fil. 2,18 Azonképpen ti is örüljetek, és örüljetek [örvendezzetek] együtt velem*
*És így folytatja az apostol: „hogy amikor az örömüzenet papi szolgálatát végzem, én a Krisztus Jézusnak a nemzetek közé kirendelt áldozó papja vagyok; hogy a pogány népek a Szent Szellemtől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek. Van okom az ujjongásra a Jézus Krisztusban, az Istenre tartozó dolgokban. [Isten előtt]” (Róm. 15,16-17)
„Azért kérlek, hogy ne csüggedjetek [ne veszítsétek el bátorságotokat, ne gyengítsenek] el az én tiérettetek való nyomorúságaim [megpróbáltatásaim, szenvedéseim] miatt, amelyek néktek dicsőségetekre vannak. [szolgálnak]” (Eféz. 3,13)
Mert én: „… örülök a ti érettetek való [elviselt] szenvedéseimnek, és a magam részéről betöltöm a mi híja van a Krisztus szenvedéseinek [a Krisztusért való szorongattatásaimnak] az én (hús)testemben az Ő testéért [(szóma): személyéért], ami az egyház [ekklészia: kihívottak közössége]” (Kol. 1,24)
„Mert amint bőséggel [túláradóan] kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseiből [megpróbáltatásaiból, amin keresztülment, amit elszenvedett, átélt és megtapasztalt], úgy bőséges a mi vigasztalásunk [buzdításunk, megbátorodásunk] is Krisztus által.
De akár nyomorgattatunk [elnyomást szenvedünk; szorongattatunk; háborgattatunk, kínoztatunk, megpróbáltatást szenvedünk, zaklatnak, gyötörnek, szorult helyzetbe jutunk], a ti vigasztalástokért és üdvösségetekért [vagyis: a bűnbocsánatért, megmenekülésetekért (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből, mindenfajta problémából, bajból). Megszabadításotokért (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/. oltalmazásotok, biztonságotok. Állandóságotok. Jólétetek (bővölködés anyagi és szellemi javakban). Jóllét, azaz egészségetekért). Boldogságotok, és megtarttatásotokért] van az, mely hathatós [működik hatékonyan és erőt ad] ugyanazon szenvedések [amit átéltek és megtapasztaltok] elviselésére [elhordozására, a tehernek alatta maradására, türelmes, kitartó; várakozásra], amelyeket mi is szenvedünk;
akár megvigasztaltatunk a ti vigasztalástokért, és üdvösségekért van az. És a mi reménységünk erős [szilárd; bizonyos] felőletek” (2 Kor. 1,5-6)
És mert az apostol ismeri az Igét és Istennek minden ígéretét, ezért ilyen megvallást tesz: „Ezért várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben maradok, akár meghalok. Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!
... Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk” (Fil. 1,20-21; Róm. 8,18)
„Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk” (2 Kor. 4,15.17)
És én: „… semmivel sem gondolok (én mindezekkel nem gondolok), még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról” (Csel. 20,24)
Így bátorít a Szent Szellem Péter apostolon keresztül minden hívőt: „...amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vigadozva örvendezhessetek. Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket; mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és az Istennek Szelleme, amit amazok káromolnak ugyan, de ti dicsőítitek azt” (1 Pét. 4,13-14)
Fil. 2,19 Remélem pedig az Úr Jézusban, hogy Timóteust rövid nap [hamarosan] elküldöm tihozzátok, hogy én is megviduljak [megnyugodjam], megértvén a ti dolgaitokat. [és hallva hogylétetekről, és hogy a jó hírek, amiket rólatok fog hozni, felvidítsanak]
Fil. 2,20 Mert nincsen velem senki hozzá hasonló indulatú [érzületű], aki igazán [őszintén] szívén viselné [törődne] dolgaitokat.[ügyeteket, gondjaitokat].
Más fordításban: „Nincs senki más, aki ennyire hasonló lenne hozzám a gondolkodásában. Ő igazán szívén viseli a sorsotokat]
Fil. 2,21 Mert mindenki a maga hasznát [saját javát, érdekét, azt, ami az övé] keresi [a maga dolgával törődik], nem a Krisztus Jézusét. Más fordítás: „A többiek ugyanis csak a saját érdekeikkel törődnek, nem a Jézus Krisztus dolgaival”*
39 Az apostol így figyelmezteti a minden korban élő hívőket: „Senki ne keresse, ami az övé, [a maga javát; a maga érdekét; előnyét] hanem kiki azt, [hanem csak] ami a másé [a másikét]” (1 Kor. 10,24)
Azt értem ezalatt, hogy: „Mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának [közel levő embernek, szomszédnak] kedveskedjék [szolgálatára legyen, törekedjen szeretetre méltónak lenni] annak javára, épülésére. (megerősítésére) [közülünk mindenki felebarátjának (embertársának, szomszédjának) tetszését (kedvét, javát és épülését) keresse, hogy azt munkálja, ami az építéshez jó]” (Róm. 15,2)
„mint ahogyan én is mindenben mindenkinek igyekszem kedvére lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek” (1 Kor. 10,33)
„Azért tehát törekedjünk azokra, [a dolgokra, igyekezzünk elérni azt] amik a békességre [vagyis arra az állapotra, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] és az egymás épülésére valók [megerősítésére szolgálnak]” (Róm. 14,19)
Mert a Szeretet: „… nem keresi a maga hasznát [a maga érdekeit; javát]” (1 Kor. 13,5)
Fil. 2,22 Az ő kipróbált [megbízható] voltát [hogy milyen ember] pedig ismeritek, hogy miképpen atyjával a gyermek [ahogy a fiú az apjának segít], együtt (rab)szolgált velem az evangélium [jó hír, örömhír; győzelmi hír, győztes hadvezér érkezésének híre] ügyében. [érdekében, terjesztésében,]
Fil. 2,23 Őt azért reménylem, hogy tüstént [azonnal] elküldöm, mihelyt meglátom [megtudom] az én dolgaimat; [hogyan áll (merre fordulnak) az ügyem(im); hogyan alakul az én sorsom]*
*És így folytatja az apostol: „Hogyha pedig megérkezik [oda jut] Timótheus [jelentése: Istent tisztelő Istennek kedves], meglássátok [legyen gondotok rá], hogy bátorságos [félelem nélküli] maradása legyen [zavartalanul tartózkodhasson] nálatok; mert az Úrnak dolgát cselekszi [végzi ő is], mint én is” (1 Kor. 16,10)
Mert: „Azért küldtem [bocsátottam] hozzátok Timóteust, ki nékem [nagyon] szeretett [kedves, drága] és hű [megbízható] fiam [gyermekem] az Úrban. Aki eszetekbe juttatja néktek [emlékeztet titeket] az én útjaimat [tanításomat; utasításaimat] a Krisztusban [Krisztus Jézussal kapcsolatos módszereimet, emlékeztetni fog titeket arra, hogyan élek Krisztus Jézusban], amint mindenütt, minden [kihívott] gyülekezetben [eklézsiában] tanítok [hirdetek]” (1 Kor. 4,17)
És: „Akit éppen azért küldöttem hozzátok, hogy megismerjétek a mi dolgainkat (értesüljetek helyzetünkről), és megvigasztalja a ti szíveteket” (Eféz. 6,22)
Fil. 2,24 Bízom pedig az Úrban, hogy magam is csakhamar el fogok [el tudok] menni. [hogy nemsokára magam is indulhatok hozzátok, és hamarosan meglátogatlak benneteket]
Fil. 2,25 De szükségesnek tartám [és úgy gondoltam, itt az ideje], hogy Epafróditust [jelentése: szeretetreméltó], az én atyámfiát [testvéremet] és munkatársamat és bajtársamat [harcostársamat]. Néktek pedig követeteket [a ti apostolotokat, és az én szükségleteimben pedig szolgálatteljesítő papotokat] és szükségemben [szűkölködésemben] áldozatot hozó szolgátokat [akit ti küldtetek, hogy ebben a helyzetben segítsen és szolgáljon nekem] hazaküldjem [visszaküldjem] hozzátok;
Fil. 2,26 Mivelhogy vágyva vágyott mindnyájatok után [mert már nagyon hiányoztatok neki], és gyötrődött [nyugtalankodott, szomorú volt, bánkódott] amiatt, hogy meghallottátok [hogy ti közben megtudtátok], hogy ő beteg volt.
Fil. 2,27 Mert bizony beteg volt, halálhoz közel [sőt majdnem meg is halt]; de az Isten könyörült rajta, nem csak ő rajta pedig, hanem én rajtam is, hogy szomorúság [bánat, fájdalom] ne jöjjön [halmozódjék] szomorúságomra. [bánatra bánat ne érjen]
Fil. 2,28 Annakokáért hamarabb [még gyorsabban] küldtem őt haza, hogy meglátván [hogy mikor találkoztok, viszontlátva] őt, ismét [együtt] örüljetek, és nékem is kisebb legyen a szomorúságom [én pedig szabadabb legyek a bánattól, és megnyugodhatok].
Fil. 2,29 Fogadjátok azért őt az Úrban teljes örömmel [ujjongással]; és az ilyeneket megbecsüljétek [mert az ilyen ember megérdemli, hogy tiszteljétek]:
Fil. 2,30 Mert a Krisztus dolgáért [ügyéért; munkájáért tevékenységéért] jutott majdnem halálra [került közel a halálhoz], kockára tévén életét, hogy kárpótoljon engem azért, hogy nékem tett szolgálatotoknál ti nem voltatok jelen. [hogy az értem végzett papi szolgálatban a ti hiányzásotokat távollétetekben betöltse]*
Így folytatja az apostol: „Megkaptam pedig mindent, és bővölködöm; beteltem (el vagyok látva), vévén Epafróditustól, amit küldöttetek, mint kedves jó illatot, kellemes, tetsző áldozatot az Istennek (ami tőletek jött olyan kellemes illatként és kedves áldozatként, amely tetszik az Istennek). Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban” (Fil. 4,18-19)
Az Úr Jézus ilyen szolgáit pedig: „És az ő munkájukért viseltessetek irántuk megkülönböztetett szeretettel (és nagyon becsüljétek őket)…” (1 Thess. 5,13)
