A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Biblia Újszövetség Filippibelieknek írt levél.Filippi 1. fejezet: Nekem az Élet Krisztus (göröggel és kapcsolódó igékkel). Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Biblia Újszövetség Filippibelieknek írt levél.Filippi 1. fejezet: Nekem az Élet Krisztus (göröggel és kapcsolódó igékkel). Összes bejegyzés megjelenítése

2011. június 13.

Filippibelieknek írt levél.Filippi 1. fejezet: Nekem az Élet Krisztus (göröggel és kapcsolódó igékkel)


Fil. 1,1 Pál és Timótheus, Jézus Krisztus szolgái [rabszolgái írják e levelet], minden szenteknek a Krisztus Jézusban, akik Filippiben vannak [jelentése = a lovakat kedvelők városa (a lovak a testi erőt, vagyis az ember természetes erejét szimbolizálják)], a püspökökkel [elöljárókkal; felügyelőkkel; felvigyázókkal] és diakónusokkal [az egyházban szolgálókkal] egyetemben*

*Pál apostol: Az Úr így hívja el őket Filippibe. „Egy éjjel látomás jelent meg Pálnak: egy macedón férfi állt előtte, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: Jöjj át Macedóniába (jelentése: összezúzás; kiterjedt föld), légy segítségünkre. Mihelyt pedig a látást látta, azonnal igyekeznek elmenni Macedóniába, megértvén, hogy oda hívott minket az Úr, hogy azoknak prédikáljuk az evangéliumot.

Elhajóztunk tehát Tróászból (jelentése: átfúrás); egyenesen Szamotrákéba mentünk, másnap meg Neápoliszba (jelentése: újváros), onnan pedig Filippibe, amely Macedónia vidékének első városa, római település volt. (Római polgárjogú veterán katonák települése) Néhány napot ebben a városban töltöttünk” (Csel. 16,9-12)

Fil. 1,2 Kegyelem [Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása] néktek és békesség [az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól*

*Az apostol minden levelében így köszönti Isten népét, azt kívánva, hogy Isten kegyelme (ami mindenre elegendő /2 Kor. 12.9/) és az Úr Jézustól nyert békesség, vagyis a teljes egészség, anyagi jólét, boldogság legyen osztályrészük: „Mindeneknek, akik Rómában vagytok, Isten szerelmeseinek, hivatalos szenteknek: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól” (Róm. 1,7)

„az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett; mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják: kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól” (1 Kor. 1,2-3)

„Pál, Jézus Krisztus apostola Isten akaratából, az Efézusba lévő és Krisztus Jézusban hívő szenteknek. Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól” (Eféz. 1,1-2)

Fil. 1,3 Hálát adok az én Istenemnek, minden tirólatok való emlékezésemben [valahányszor rátok gondolok],

Fil. 1,4 Mindenkor minden én könyörgésemben [imádságomban] mindenitekért nagy örömmel könyörögvén*

*Az apostol minden gyülekezetet – akiket ismer, és akikről csak hallott – és minden hívőt az Úr előtt hordoz imádságban, példát mutatva nekünk, így imádkozik: A Korinthusbeliekért: „Hálát adok értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott” (1 Kor. 1,4)

A Rómabeliekért: „Először is hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy hiteteknek az egész világon híre van” (Róm. 1,8)

A Thessalonikabeiekért: „Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban; mert szüntelenül emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő munkátokat, szeretetből jövő fáradozásotokat, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől táplált reménységetek állhatatosságát” (1 Thess. 1,2-3)

Az Efézusbeliekért: „Annakokáért én is, hallván a ti hiteteket az Úr Jézusban, és minden szentekhez való szerelmeteket (és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló szeretetről), Nem szűnöm meg hálát adni tiérettetek, emlékezvén reátok az én könyörgéseimben (imádságaimban)” (Eféz. 1,15-16)

A Kolossébeliekért: „Hálát adunk az Istennek és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának, mindenkor ti értetek könyörögvén, Mivelhogy hallottuk a ti hiteteket a Krisztus Jézusban, és a szeretetet, amellyel minden szentekhez vagytok (és arról a szeretetről, amely valamennyi szent iránt él bennetek)” (Kol. 1,3-4)

Filemonért: „Hálát adok mindenkor az én Istenemnek, amikor megemlékezem rólad imádságaimban, mert hallok a te hitedről és szeretetedről, amely az Úr Jézus és minden szent iránt van benned” (Filem. 1,4-5)

Fil. 1,5 Mivelhogy részt vettetek [közösséget vállaltatok velem] az evangélium [örömüzenet] ügyében [szolgálatában; hirdetésében] az első naptól fogva mind ez ideig;

Fil. 1,6 Meg lévén győződve arról, hogy aki elkezdette bennetek a jó dolgot [jó munkát], elvégezi [be is fejezi] a Krisztus Jézusnak napjáig*

*A Zsoltár szavaival megvallhatjuk, hogy: „Ha szorult helyzetben vagyok is, megtartod életemet. Haragos ellenségeim ellen kinyújtod kezedet, jobbod megsegít engem. Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!” (Zsolt. 138,7-8)

Mert Isten az: „Aki meg is erősít… mindvégig feddhetetlenségben, a mi Urunk Jézus Krisztusnak napján” (1 Kor. 1,8)

Hiszen: „Ő megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába” (Kol. 1,13)

Fil. 1,7 Amint hogy méltó, hogy én ilyen értelemben legyek [így érezzek, így viszonyuljak, így gondolkodjam] mindenitek felől, azért, mert én szívemben [bensőmben] hordalak titeket, mint akik mind az én fogságomban, mind az evangéliumnak [örömhírnek; jó hírnek] oltalmazásában és megbizonyításában [megerősítésében] mindnyájan részestársaim vagytok a nékem adott kegyelemben. [társak bilincseimben, az örömüzenet védelmében és megszilárdításában]*

*És így folytatja az apostol: „Ezért vagyok én, Pál, a Krisztus Jézus foglya értetek, a pogányokért” (Eféz. 3,1)

„Nem vádképpen mondom, hiszen az előbb mondottam, hogy szívünkben vagytok, hogy együtt éljünk, és együtt haljunk. Nagy a bizalmam irántatok, sok dicsekedni valóm van veletek, tele vagyok vigasztalódással, minden nyomorúságunk ellenére csordultig vagyok örömmel” (2 Kor. 7,3-4)

Hiszen Őáltala: „… kegyelmet és apostolságot kaptunk arra, hogy az ő nevéért hitre és engedelmességre hívjunk fel minden népet: akik közé tartoztok ti is, mint Jézus Krisztus elhívottai” (Róm. 1,5-6)

Mert: „Ugyanolyan tusakodástok lévén (és hogy ugyanabban a küzdelemben álljatok), amilyent láttatok én nálam, és most hallotok én felőlem” (Fil. 1,30)

És azért van tele a szíve örömmel, mert: „Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel” (Márk. 16,20)

Fil. 1,8 Mert bizonyságom [tanúm]* az Isten, mely igen vágyakozom [epekedem; sóvárgok] mindnyájatok után a Krisztus Jézus szerelmében [szeretetével]**

*Minden gyülekezetet imában hordoz Isten előtt az apostol, és vágyakozik utánuk: „Mert bizonyságom [tanúm] nékem az Isten, kinek szellem szerint [szellemben] szolgálok az ő Fiának evangéliumában [amit hirdetek], hogy [imáimban] szüntelen [szakadatlanul; megszakítás, megállás nélkül] emlékezem felőletek, [említést teszek rólatok]. Mert [hiszen] kívánlak [sóvárogva (epedve) vágyom] titeket látni…” (Róm. 1,9.11)

**Szeretetével (szplagkhnon): érzelem, érzés, együttérzés, könyörület, részvét; szeretet. A belső részek megindulása, könyörületesség; a szív összefacsarodása valaki elesett, reménytelen, menthetetlen állapotának láttán. Itt szó szerint: a Krisztus Jézus bensőjével. És azért a Krisztus szeretetében, mert: „Krisztussal együtt megfeszíttettem (oszlopra szegeztettem). Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most (hús)testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta [feláldozta] érettem” (Gal. 2,20)

Fil. 1,9 És azért imádkozom [könyörgök], hogy a ti [(agapé): Isten szerinti] szeretetetek még jobban-jobban bővölködjék [gyarapodjon] (Isten)ismeretben [teljes (igazi) megismerésben; tudományban; megértésben] és minden értelmességben [és a teljes tapasztalatban és mindenféle észlelésben; érzékelésben]*

*Az az Isten szerinti szeretet növekedjen bennetek, amely: „… hosszútűrő [nagyon türelmes; Szó szerint: haragos indulatot megfékez], kegyes [jóságos; kedves; szeretetre méltó]; a szeretet nem irigykedik; [nem féltékeny, vetélkedik, verseng; nem lép fel vetélytársként], a szeretet nem kérkedik [nem dicsekszik; (henceg)], nem fuvalkodik fel. [nem is kevély; nem pöffeszkedik; nem gőgös, nem fújja fel magát].

Nem cselekszik éktelenül [nem tapintatlan; nem viselkedik bántóan. Nem nagyravágyó; nem illetlen], nem keresi a maga hasznát [a maga érdekeit; javát], nem gerjed [lobban] haragra [nem bőszül fel; nem válik ingerültté], nem rója fel [nem számítja fel; nem tartja számon] a gonoszt [rosszat; sérelmet; nem gondol rosszra].

Nem örül [örvendezik] a hamisságnak [gonoszságnak; igazságtalanságnak; istentelenségnek], de együtt örül [örvendezik] az igazsággal; [örömét az igazság, a valóság, vagyis Isten igéjének győzelmében leli].

Mindent elfedez [eltakar; csenddel elleplezi (szó nélkül eltűri, türelmesen elviseli); elhallgat, magában tart], mindent hiszen [elhisz; mindig bizakodik], mindent [elvárva] remél, [Ez biztos várása valaminek, ami be is fog következni] mindent eltűr. [elvisel; elszenved; teher alatt marad; kitartással tűr, mindenben állhatatos].

A szeretet soha el nem fogy [nem szűnik meg soha (el nem múlik; alább nem hagy; nem roskad össze; nem vall kudarcot; nem merül ki)]” (I Kor. 13,4-7)

És az apostol kéri Istent: „… hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Szellemét, hogy megismerjétek őt. És világosítsa meg szellemi szemeteket, hogy meglássátok: milyen reménységre hívott el minket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között. És milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön…„(Eféz. 1,17-19)

De a Szent Szellem azt is kijelenti, hogy az ismeretben való gyarapodásnak mi a feltétele: „Hálát adok értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott. Mert a vele való közösségben mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben és minden ismeretben, amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek” (1 Kor. 1,4-6)

Fil. 1,10 Hogy megítélhessétek [hogy el tudjátok dönteni, (bírálni)], hogy mi a rossz és mi a jó [mi a helyes; (lényeges; fontos) míg az eltérő dolgokat meg tudjátok próbálni (vizsgálni)]. Hogy legyetek (napfény)tiszták [a NAP fényében megvizsgált, megítélt, minden hamisságtól mentesek] és botlás nélkül valók [kifogástalanok; feddhetetlenek; (és megütközést nem keltők), meg nem botránkoztatók, vagyis: nem tévútra vezetők, nem eltévelyitők, olyanok, akikben senki meg nem botolhat] a Krisztusnak napjára*

*Hiszen: „… ismered az ő akaratát, és meg tudod ítélni, mi a helyes, mert megtanultad a törvényből” (Róm. 2,18)

Mégpedig: „Krisztus törvényéből” (1 Kor. 9,21)

Ezért: „… ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes” (Róm. 12,2)

„Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen” (Eféz. 5,15)

„… mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel együtt. És felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt” (Kol. 3,9-10)

Ezért: „Mindent vizsgáljatok meg; ami jó, azt megtartsátok! Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek!” (1 Thess. 5,21-22)

„Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták (romlatlanok), Istennek szeplőtlen (hibátlan) gyermekei az elfordult és elvetemedett (elfajult) nemzetség közepette (nemzedékben), kik között fényletek (ragyogtok), mint csillagok e világon” (Fil. 2,15)

„Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes” (Mát. 5,45.48)

„Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől (teljes egészében); és a ti egész valótok (pneuma: szellemetek), mind lelketek (elmétek), mind testetek (szóma: egész lényetek) feddhetetlenül (teljes épségben, kifogástalanul, feddhetelenül, hibátlanul) őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.

Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben (a szent életben), a mi Istenünk és Atyánk (színe) előtt, amikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szenteivel egyetemben” (1 Thess. 5,23; 3,13)

Isten igéjének fényében kell mindent (önmagunkat is) megvizsgálni, hiszen a NAP-ról így vall Dávid: „Mert nap és pajzs az ÚR, kegyelmet és dicsőséget ad az Isten. Nem vonja meg javait az ÚR azoktól, akik feddhetetlenül élnek” (Zsolt. 84,12)

És: „Menedékem és pajzsom vagy te; igédben van az én reménységem” (Zsolt. 119,114)

Fil. 1,11 Teljesek lévén az igazságnak [(dikaioszüné): megigazulásnak] gyümölcsével* [hasznos eredményével], melyet Jézus Krisztus teremt [és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcseit Jézus Krisztuson át, vagy Őrajta keresztül] az Isten dicsőségére és magasztalására. [dicséretére]**

*Gyümölcsével (karposz): az a kásás vagy húsos anyag, amely bizonyos növények, fák termésének magját körülveszi. A „gyümölcs” a többi terméstől abban különbözik, hogy azonnal fogyasztható, míg a többit el kell készíteni, hogy élvezhető legyen.

**Az Úr Jézus kijelentette a gyümölcstermés feltételét: „Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.

Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik. Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim” (Ján. 15,4-8)

És azért is: „hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében. Minden erővel megerősíttetvén az Ő dicsőségének hatalma szerint minden kitartásra és hosszútűrésre örömmel;

(Más fordítás: Az ő mindenen uralkodó dicsősége lehetővé teszi, hogy mindenféle képességgel felruházva olyan hatalomra jussatok, mely teljes állhatatosságra és hosszútűrésre képesít)” (Kol. 1,10-11)

„Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok. (Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van)” (Eféz. 5,8-9)

Ez pedig: „A Szellem gyümölcse …(amely): szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás” (Gal. 5,22)

Péter apostolon keresztül fejti ki a Szent Szellem, hogy mi a mi feladatunk a gyümölcstermésben: „Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt. A tudomány mellé pedig önuralmat, az önuralom mellé pedig állhatatosságot, az állhatatosságmellé pedig kegyességet, a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet.

Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve. Akiben pedig ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, és elfeledkezett arról, hogy régi bűneiből megtisztult” (2 Pét. 1,5-9)

Mert: „Az igaznak (megigazultnak) gyümölcse életnek fája; és lelkeket (életeket) nyer meg a bölcs” (Péld. 11,30)

Fil. 1,12 Tudtotokra akarom pedig adni, atyámfiai [testvérek], hogy az én dolgaim [jelen körülményeim; helyzetem] inkább előmenetelére lőnek. [gyarapodására; (hasznára) vannak] az evangéliumnak [jó hírnek]; (Mert): [az örömüzenet előrehaladását (terjedését) szolgálják]*

*És hogy a gyülekezetek megvigasztalódjanak, Tikhikoszt küldi hozzájuk az apostol: „Hogy pedig ti is megtudjátok, mi van velem, és hogyan élek, mindent elmond nektek Tikhikosz (jelentése: a szerencsés, szerencse fia. Akinek szerencséje van), az Úrban szeretett testvér és hű diakónus, akit éppen azért küldtem hozzátok, hogy értesüljetek helyzetünkről, és megvigasztalja szíveteket” (Eféz. 6,21-22)

Fil. 1,13 Annyira, hogy a Krisztusban híressé [nyilvánvaló; ismert] lett az én fogságom a [császári] testőrség egész házában [Az egész pretóriumban] és mindenki más előtt; [és a többiek körében is köztudomású lett, hogy bilincseimet Krisztusért viselem]*

*Mert az apostolt Jeruzsálemben elfogták, és Rómába szállították, mint foglyot, de itt is a Krisztust hirdette: „Mikor pedig Rómába jutottunk (megérkeztünk), a százados átadá a foglyokat a testőrsereg fővezérének. Pálnak azonban megengedteték, hogy külön lakjék az őt őriző vitézzel (katonával).

Marada pedig Pál két egész esztendeig az ő tulajdon (saját) bérelt szállásán, és mindazokat befogadja vala, kik őhozzá menének (akik felkeresték). Prédikálván (hirdetve) az Istennek országát és tanítván az Úr Jézus Krisztus felől való dolgokat teljes bátorsággal, minden tiltás (akadályoztatás) nélkül” (Csel. 28,16.30-31)

Fil. 1,14 És többen az Úrban való atyafiak [testvérek] közül bízván az én fogságomban [fogságom körülményeiből bizalmat merített, fölbuzdult az én bilincseimből, és] nagyobb bátorsággal [félelem nélkül] merik szólani az igét.[terjesztik az Isten szavát, a (logoszt: Igét)]*

*Már az Úr Jézus kijelentette, hogy: „Boldogok, akik háborúságot szenvednek (akiket üldöznek) az igazságért: mert övék a mennyeknek országa” (Mát. 5,10)

Péter apostol is így bátorítja Krisztus népét: „De ha szenvedtek (szenvednétek) is az igazságért, (akkor is) boldogok vagytok, azoktól való félelemből pedig ne féljetek, se zavarba ne essetek (és a fenyegetésüktől pedig ne ijedjetek meg, se meg ne rettenjetek)” (1 Pét. 3,14)

Pál apostol megvallása: „Most örülök a ti érettetek való szenvedéseimnek, és a magam részéről betöltöm (és /hús/testem elszenvedi mindazt) ami híja van (ami még hátravan) a Krisztus szenvedéseinek (gyötrelmeiből) az én (hús)testemben az Ő testéért (szóma: lényéért), ami az egyház” (Kol. 1,24)

„Amelyért, mint egy gonosztevő, szenvedek mind a fogságig (és még bilincseket is viselek); de az Istennek beszéde (logosza: Igéje) nincs bilincsbe verve. Annakokáért (ezért tehát) mindent elszenvedek (elviselek) a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget örök dicsőséggel egyben” (2 Tim. 2,9-10)

Fil. 1,15 Némelyek ugyan irigységből [féltékenységből, rosszindulatból, gyűlöletből] és versengésből [kételkedve, és vetélkedésből] is* de mások jóakaratból [jó szándékkal] is hirdetik a Krisztust.

*Az apostol szinte minden levelében figyelmezteti Isten gyermekeit „Mert az ilyenek hamis (ál)apostolok, álnok (csaló) munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át (adják ki) magukat.

Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja (adja ki) magát világosság angyalává. Nem nagy dolog azért (nem meglepő tehát), ha az ő szolgái is átváltoztatják (adják ki) magokat az igazság szolgáivá; akiknek végük az ő cselekedeteik szerint (cselekedeteikhez méltó) lészen” (2 Kor. 11,13-15)

„Kérlek [buzdítlak, intelek] pedig titeket atyámfiai [testvérek], vigyázzatok azokra, [tartsátok szemmel azokat] akik… más tudományra tanítanának azon kívül;és az ellenkezőjét tanítják annak, melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el. [kerüljétek (eltávoztassátok) őket; Térjetek ki előlük]” (Róm. 16,17)

Fil. 1,16 Némelyek versengésből [vetélkedésből; számításból] prédikálják [hirdetik] a Krisztust, nem tiszta lélekkel [szándékkal; nem tisztességesen], azt hívén [abban bízva; azt feltételezve], hogy fogságom [bilincseim] nyomorúságait [gyötrelmeit; megpróbáltatásait] így megnövelik; [megnehezítik]

Fil. 1,17 De mások [(agapé): Isten szerinti] szeretetből, tudván, hogy én az evangéliumnak [örömüzenetnek; jó hírnek] oltalmazására [védelmére] rendeltettem [küldettem].

Fil. 1,18 Mert mit mondjak? Csakhogy minden módon, akár színből [látszatból; színlelésből; érdekből; hátsó gondolattal], akár szívből [igazán; tiszta (őszinte) szándékkal; meggyőződésből], a Krisztus prédikáltatik: és én ennek örülök, sőt örülni is fogok.

Fil. 1,19 Mert tudom, hogy ez nékem üdvösségemre [megmenekülésemre, megszabadulásomra] lesz a ti könyörgésetek [imáitok] által és a Jézus Krisztus Szellemének segedelme [segítsége, és támogatása] által*

*És így folytatja az apostol: „És ebben bízva (és erről meggyőződve), tudom (is), hogy megmaradok (életben maradok) és együtt maradok mindnyájatokkal a ti hitben való gyarapodástokra (növekedésetekre) és örömötökre; Hogy bőven dicsekedhessetek velem Krisztus Jézusban az én ti nálatok való újabb megjelenésem által” (Fil. 1,25-26)

Filemonnak is a hit beszédét szólja, amikor így ír neki: „Egyúttal pedig készíts nékem szállást; mert remélem, hogy a ti imádságaitokért néktek ajándékoztatom (ajándékul kaptok engem)” (Filem. 1,22)

Fil. 1,20 Amaz én esengő [feszült, intenzív] várásom és [(elpisz): az Isten ígéreteire irányuló, ember fölött álló (természetfölötti)] reménységem szerint, hogy semmiben meg nem szégyenülök. [nem vallok szégyent]* Hanem mint mindenkor, úgy most is nagy bátorsággal [teljes nyíltsággal, akadálytalanul] fog magasztaltatni [megdicsőülni] Krisztus az én testemben [(szómato: egész valómban], akár [biológiai, fizikai] életem, akár halálom által**

*Mert: „A reménység pedig nem szégyenít [nem csal] meg; [nem engedi, hogy megszégyenüljünk] mert az Istennek szerelme [agapéja, természete] kitöltetett [kiáradt] a mi szívünkbe [bensőnkbe] a Szent Szellem által, ki adatott nékünk (Róm. 5,5)

Mert máskor is: „… az Úr mellém állt, és megerősített, hogy elvégezzem az ige hirdetését, és a pogányok valamennyien meghallják azt. Azután megszabadultam az oroszlán torkából. Meg is szabadít engem az Úr minden gonosztól, és bevisz az ő mennyei országába. Övé a dicsőség örökkön örökké. Ámen” (2Tim. 4,17-18)

**Az apostol megvallása: „mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk” (Róm. 14,8)

„aki meghalt értünk, hogy akár élünk, akár meghaltunk, vele együtt éljünk” (1Thessz. 5.10)

És én megvallhatom, hogy: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megad nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró…” (2 Tim. 4,7-8)

Fil. 1,21 Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség*

*Az apostol megvallása így folytatódik: Krisztussal együtt megfeszíttettem [oszlopra szegeztettem]. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most (hús)testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta [feláldozta] érettem” (Gal. 2,20)

Ezért most már: „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében (g: sztaurosz = kínoszlopában), aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak” (Gal. 6,14)

Amíg a világban és szerint élt, (és amíg csak vallásos volt) azokat megtagadva így vall: „De amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem” (Fil. 3,7)

És azért nyereség a meghalás, azaz: a (hús)testből való kiköltözés, mert: „… bizakodunk, és inkább szeretnénk kiköltözni a testből (szómato: a földi megjelenési formámból), és hazaköltözni az Úrhoz. Ezért arra törekszünk, hogy akár itt lakunk még, akár elköltözünk, kedvesek legyünk neki” (2 Kor. 5,8-9)

Fil. 1,22 De ha e (hús)testben való életem munkámat gyümölcsözteti: hogy melyiket válasszam, meg sem mondhatom.

Fil. 1,23 Mert szorongattatom [vívódom; gyötrődök] e kettő között, kívánván [vágyva vágyok] elköltözni [visszatérni, hazatérni], és a Krisztussal lenni [létezni]; mert ez sokkal inkább jobb; [mind a kettő vonz: Szeretnék elköltözni (megszabadulni), hogy Krisztussal egyesüljek, mert ez mindennél jobb volna]*

*És így folytatja az apostol: Mert tudjuk [tisztában vagyunk vele], hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol [leomlik; leoldódik, összeomlik, megsemmisül], épületünk [lakásunk, hajlékunk] van Istentől, nem kézzel csinált [nem kézzel épített; alkotott, nem mesterséges], örökkévaló [világkorszakra szóló,(aioni)] házunk [örök otthonunk (épületünk)] a mennyben. [a legfelső égben]

Azért is sóhajtozunk [fohászkodunk is] ebben (a testben) [itt], óhajtván [vágyódva, kívánkozva epekedünk] felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat; [hogy mennyei lakásunkat ráhúzhassuk a földire; mert szeretnénk beköltözni mennyei otthonunkba] ” (2 Kor. 5,1-2)

Hiszen az Úr Jézus már kijelentette, hogy: „Aki nékem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya” (Ján. 12,26)

Még a kínoszlopon függő latornak is azt mondta: „… Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban” (Luk. 23,43)

Ezért az apostol nem meghalásról, hanem elköltözésről ír: „Mert én nemsokára feláldoztatom, és elérkezett az én elköltözésem ideje” (2Tim. 4,6)

Fil. 1,24 De e (hús)testben megmaradnom szükségesebb tiérettetek.

Fil. 1,25 És ebben bízva, tudom, hogy megmaradok, és együtt maradok mindnyájatokkal a ti hitben való gyarapodástokra [fejlődésetekre] és örömötökre;

Fil. 1,26 Hogy bőven dicsekedhessetek velem Krisztus Jézusban az én ti nálatok való újabb megjelenésem által.

Fil. 1,27 Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan [megfelelően éljetek és] viseljétek magatokat.

[Más fordítás: „Csak éppen arra ügyeljetek, hogy a ti mennyei polgárságban való forgolódásotok* a Krisztus örömüzenetéhez méltó legyen]**

Hogy akár odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megálltok [erősen] egy Szellemben, egy érzéssel [egy akarattal; szívvel; egyetértően] viaskodván [bajtársian együtt küzdötök] az evangélium [örömüzenet] hitéért***

*Viselkedik (politeuomai): - állampolgárként viselkedik. Amely városnak, vagy államnak a polgára, annak megfelelően viselkedik, olyan életmódot folytat.

**És így folytatódik a kijelentés: „Mert a mi országunk mennyekben van (nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk vagyis: „nekünk a polgárjogunk” (= magatartásunkat meghatározó eredetünk és hovatartozásunk) a mennyekben van). Honnét a megtartó (üdvözítő) Úr Jézus Krisztust is várjuk”

Hát: „Legyetek én követőim (szümmimétisz: szó szerint: együttkövetőim, vagyis akik velem együtt követik Jézust), atyámfiai (testvéreim). És figyeljetek azokra, akik úgy járnak (élnek), amiképpen mi néktek példátok vagyunk (példát adtunk).

Mert sokan járnak (élnek) másképpen, kik felől (és akikről) sokszor mondtam néktek, most pedig sírva is mondom, hogy (ők) a Krisztus keresztjének (kínoszlopának) ellenségei. Kiknek végük veszedelem (apóleia: tönkretétel, veszteség, romlás, pusztulás), kiknek Istenük az ő hasuk, és akiknek dicsőségük az ő gyalázatukban van (mert azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk), kik mindig a földiekkel (mert ők földi dolgokkal) törődnek” (Fil. 3.20; 17-19)

Timóteust (jelentése: aki Istent szereti, tiszteli) így buzdítja Pál apostol: „Te azért a munkának terhét hordozzad (vállald velem együtt a (kakopatheó): a nehézségeket, nehéz helyzeteket, és tűrd el; viseld el, szenvedd el), mint a Jézus Krisztus jó (kalosz: derék, vitéz, bátor, becsületes) vitéze (katonája, harcosa).

Egy harcos (sztrateuomai: hadseregben szolgáló; bajnok) sem elegyedik bele (emplekó: bonyolódik, gabalyodik, keveredik, bocsátkozik bele) a (biosz): földi) élet (pragmateia: ügyes-bajos) dolgaiba, (ügyeibe, gondjaiba; a világi dolgokba). Hogy tessék (örömöt okozzon) annak, aki őt harcossá avatta (fogadta; sztratologeó: besorozta a hadseregbe; harcosává választotta; aki Istenért harcol).

Ha pedig küzd ((athleó): küzd, harcol, versenyez) is valaki, nem koronáztatik meg (sztephanoó: nem részesül győzelmi díjban), ha nem szabályszerűen (nomimósz: törvényesen, törvénynek megfelelően, törvénnyel összhangban, szabályosan) küzd (harcol, versenyez)” (2 Tim. 2,3-5)

***Az apostolok figyelmeztetik a hívőket, hogy a hit megtartása küzdelemmel – harccal – jár, és ebben a harcban csak közösen, teljes egységben lehet győzni: „Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, mellyel elhívattatok. Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben, igyekezzetek megtartani a Szellem egységét a békesség kötelékével” (Eféz. 4,1-3)

„Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek!” (1 Kor. 16,13)

És hogy „férfiakká” válhassunk, ezért: „… Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul. Hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére. Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére:

Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által; Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban” (Eféz. 4,11-15)

Ha pedig eljutunk az érett férfiúságra, akkor teljesedik be a prófécia, amely kijelenti, hogy: „Azon a napon ékes és dicső sarjat ád az ÚR, a föld gyümölcse pedig pompás és díszes lesz azoknak, akik Izráelből megmaradnak” (Ézs. 4,2)

Júdás apostol is arra inti a hívőket, hogy harcoljanak a hitért: „Szeretteim, miközben teljes igyekezettel azon fáradoztam, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek, szükségesnek láttam, hogy ezt az intést megírjam: küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra, a szentekre bízatott” (Jud. 1,3)

Mert meg van írva, hogy: „Minden istentelen (akiben nincs Isten, Isten nélkül élő) fut, ha senki nem üldözi is; az igazak (a megigazultak) pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak” (Péld. 28,1)

Fil. 1,28 És meg nem félemlvén [rettenve; (ptüromai): megijed, félelembe esik, félelem fogja el, megrémül; Itt: semmiféle módon ne féljetek (ne ijedezzetek; ne riadjatok meg) ellenségeitektől] semmiben az ellenségek [ellenfelek; szembeszegülők; (sátán)] előtt. Ami azoknak a veszedelem [romlásnak, pusztulásnak] jele [bizonyítéka], néktek pedig az üdvösségé [megmenekülés; megmentés; megszabadítás megmutatása], és ez az Istentől van*

*Az ellenséggel szembeni magatartásról egy történeten keresztül beszél a Szent Szellem: „Történt pedig egyszer, hogy amikor az imádkozás helyére mentünk, egy szolgálóleány jött velünk szembe, akiben jövendőmondó szellem volt, és jóslásával nagy hasznot hajtott gazdáinak. Követte Pált és minket, és így kiáltozott: „Ezek az emberek a Magasságos Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek!” Ezt több napon át is művelte.

Pált azonban bosszantotta ez. Ezért megfordult, és ezt mondta a szellemnek: „Parancsolom neked Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle!” És az még abban az órában kiment belőle.

Amikor látták urai, hogy odalett az, amiből hasznot reméltek, megragadva Pált és Szilászt, a hatóság elé, a főtérre hurcolták őket. És odavezetvén őket a bírákhoz, mondának: Ezek az emberek zsidó létükre megháborítják a mi városunkat, És olyan szertartásokat hirdetnek, melyeket nem szabad nékünk bevennünk, sem cselekednünk, mivelhogy rómaiak vagyunk.

Velük együtt a sokaság is rájuk támadt, az elöljárók pedig letépették ruhájukat, és megbotoztatták őket. Sok ütést mértek rájuk, majd börtönbe vetették őket, és megparancsolták a börtönőrnek, hogy gondosan őrizze őket.

Az pedig, mivel ilyen parancsot kapott, a belső börtönbe vetette őket, és a lábukat kalodába zárta. Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket.

Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek” (Csel. 16,16-26)

Erről tesz bizonyságot az apostol a Tessalonikabelieknek is: „Mert magatok tudjátok, atyámfiai, hogy a mi ti hozzátok való menetelünk nem volt hiábavaló; Sőt amint tudjátok, miután előbb szenvedés és bántalmazás ért minket Filippiben, a mi Istenünktől bátorságot kaptunk arra, hogy nyíltan hirdessük nektek az Isten evangéliumát sok tusakodás közben” (1 Thess. 2,1-2)

Minden hívőt így buzdít az apostol: „Vigyázzatok [legyetek éberek; virrasszatok; maradjatok ébren, figyeljetek], álljatok meg [szilárdan, mozdíthatatlanul; tartsatok ki állhatatosan] a hitben, legyetek férfiak, [viselkedjetek bátran, és cselekedjetek férfiasan] legyetek erősek! [és erősödjetek meg; győzedelmeskedjetek]” (1 Kor. 16,13)

„Mert nem félelemnek (csüggedtség, gyávaság, félénkség) szellemét adta nékünk az Isten; hanem erőnek (hatalomnak) és szeretetnek és józanságnak [Ige szerinti gondolkodás] szellemét” (2 Tim. 1,7)

„Végezetre, atyámfiai (testvérek), legyetek erősek (erősödjetek meg) az Úrban, és az ő hatalmas erejében” (Eféz. 6,10)

Megvallva, hogy: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” (Fil. 4,13)

Fil. 1,29 Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Őbenne, hanem hogy szenvedjetek is Őérette*

*Szenvedjetek (paszkhó): ÉRZELEM; érzések töltik el, amelyek ha kellemetlenek: fájdalmasak, vagy rosszak = szenved. Kibír; átél; megtapasztal; valamilyen helyzetbe kerül; elszenved valakiért, vagy valamiért.

A jeruzsálemi apostolokat megverették, amiért hirdették az Úr Jézust, és: „Ők pedig örömmel távoztak a nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért; és nem hagytak fel a naponkénti tanítással, és hirdették a Krisztus Jézust a templomban és házanként” (Csel. 5,41-42)

És tették ezt azért, ahogy Pál apostol is megvallja, hogy: „Mi [pedig] nem a világ [világrendszer, kozmosz] szellemét kaptuk, hanem az Istentől eredő [Istenből való] Szellemet hogy megismerjük [megtudjuk azokat] »g: eidó oida = tudatában legyünk annak« amit az Isten a kegyelemben [kegyelme] ajándékozott nekünk.

Ezeket hirdetjük [prédikáljuk] is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, [nem az emberi tudomány bölcs beszédeivel] hanem a Szent Szellemtől jött tanítással a szellemi dolgokat a szellemi embereknek [nyújtva] magyarázva” (1 Kor. 2,12-13)

Az Úr Jézus így szól a tanítványaihoz: „Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek” (Mát. 5,11-12)

Fil. 1,30 Ugyanolyan tusakodástok [küzdelmetek, harcaitok] lévén [hiszen ugyanazt a harcot (tusát) kell megvívnotok], amilyent énnálam láttatok, és most hallotok felőlem*

*A Szent Szellem pedig így bátorítja a hívőket: „De emlékezzetek a korábbi napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedéssel teljes küzdelmet állottatok ki. Mert egyrészt gyalázásokkal és gyötrésekkel nyilvánosan megszégyenítettek titeket, másrészt társaikká lettetek azoknak, akikkel ugyanez történt.

A foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását is örömmel fogadtátok, mivel tudtátok, hogy nektek értékesebb és maradandóbb vagyonotok van. Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van” (Zsid. 10,32-34)

Hát: „Engedelmeskedjetek azért az Istennek; (de) álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek” (Jak. 4,7)

„Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk (harcunk), hanem a fejedelemségek (erők) ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen (a sötétség világának urai és), a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak.

Annakokáért (éppen ezért) vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén (leküzdve) megállhassatok” (Eféz. 6,12-13)