Márk Evangélium. 1 Bemerítő Jánnos az Úr Jézust hirdeti

Márk. 1,1 A Jézus [héberül: Jehosua = Jahve az üdvösség, a szabadítás; a megváltó] Krisztus [Felkent], az Isten Fia Evangéliumának [(euángelidzó): jó hír, örömhír; győzelmi hír a győzedelmes hadvezérről] kezdete,

Márk. 1,2 Amint meg van írva a prófétáknál: Ímé én elküldöm az én követemet [(angelosz):- hírnökömet; angyalomat; küldöttemet] a Te orcád [színed; személyed] előtt, aki megkészíti [hogy előkészítse] a Te útadat előtted*

*És bemerítő Jánosban beteljesült a prófécia, amely így lett megírva: „Ímé, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja előttem az utat. És mindjárt eljön az ő templomába az Úr, akit ti kerestek, és a szövetségnek követe, akit ti kívántok; ímé, eljön, azt mondja a Seregeknek Ura”

„Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jöjjek, és meg ne verjem e földet átokkal” (Malak. 3,1; 4,5-6)

Zakariás – az ő apja – így prófétál róla:: „És ez Ő előtte fog járni az Illés szellemével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet” „hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére, bűneik bocsánata által” (Luk. 1,17; 1,77)

Márk. 1,3 (segély)Kiáltónak szava [hangja szól (hangzik)] a pusztában [sivatagban]: Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek meg [tegyétek egyenessé] az ő ösvényeit*

*A prófécia, amelyet Bemerítő János betöltött, így hangzott: „Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!

Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen (elgörbült, azaz kanyargós) egyenessé és a bércek rónává.

És megjelenik az Úr dicsősége, és minden (hús)test látni fogja azt; - Az üdvözítő (megmentő, szabadító Isten), az ÚR maga mondja ezt” (Ésa. 40,3-5)

Máté így ír erről: „Azokban a napokban megjelent Bemerító János, és ezt hirdette Júdea pusztájában: Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa! Mert ő volt az, akiről Ézsaiás így prófétált: Kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!” (Mát. 3,1-3)

Lukács meghatározza „azokat” a napokat: „Tibérius (a Tiberből (mint a folyók istenéből) császár uralkodásának tizenötödik esztendejében pedig, mikor Júdeában Poncius (áthidalt (hidat vert) Pilátus (hajítódárdával ellátott; a felfegyverzett) volt a helytartó, és Galileának (megvetett) negyedes fejedelme Heródes (hősies).

Iturea (nomádok földje) és Trakhónitis (vad, köves vidék; göröngyös terület) tartományának pedig negyedes fejedelme az ő testvére Filep (aki a lovakat (a testi erőt) kedveli), Abiléné (keserűség ligete, szenvedés ligete, siratóhely) negyedes fejedelme meg Lisániás (a fájdalom, szomorúság feloldója, a gondok összetörője).

Annás (alázatos) és Kajafás (kőfaragó; elnyomás) főpapsága alatt, lőn az Úrnak szava Jánoshoz (Jahve nagylelkű adakozó), a Zakariás (Jahve megemlékezett róla) fiához, a pusztában.

És méne a Jordán (az alájövő, a lefelé folyó, siető) mellett lévő minden tartományba prédikálván a megtérés (a gondolkozásmód megváltozásának) bemerítését a bűnöknek bocsánatára; Amint meg van írva Ézsaiás próféta beszédeinek könyvében, ki ezt mondja: Kiáltónak szava a pusztában: Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek az ő ösvényeit.

Minden völgy betöltetik, minden hegy és halom megalacsonyíttatik; és az egyenetlenek egyenesekké, és a göröngyös utak simákká lesznek; És meglátja minden (hús)test az (üdvözítő) Istennek szabadítását” (Luk. 3,1-6)

Bemerítő János a farizeusok kérdésére, hogy ki ő, így válaszol: „Monda: Én kiáltó szó vagyok a pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját, amint megmondotta Ézsaiás próféta” (Ján. 1,23)

Márk. 1,4 Előáll [megjelent] vala János, bemerítvén a pusztában [(erémosz): sivatagban, sivár, elhagy(at)ott, magányos helyen] és prédikálván a megtérésre [mely az új felismerésre térésről] szóló alámerítkezést [vagyis: hirdette a gondolkodásmód megváltoztatására való bemerítést. Visszatérést, visszafordulást Isten felé] a bűnöknek [céltévesztésnek, a cél ELVÉTÉSÉNEK] bocsánatára. [eltörlésére; elengedésére]*

*János apostol így tesz bizonyságot Bemerítő Jánosról, és feladatáról: „Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János. Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen őáltala. Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról” (Ján. 1,6-8)

És aki hirdesse,hogy: „Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban” (Márk. 1,15)

Márk. 1,5 És kiméne [kivonult] hozzá Júdeának egész tartománya és a Jeruzsálembeliek is, és bemerítkeznek [alámerítkeztek] mindnyájan őáltala a Jordán [lejövő] vizében, bűneikről [céltévesztésükről] vallást tévén [a saját céltévesztését elismerve, megvallva]

Márk. 1,6 János pedig teveszőrruhát és dereka [csípője] körül bőrövet viselt vala, és sáskát és erdei (vad)mézet eszik vala*

*Máté bizonyságtétele szerint Bemerítő János ruházkodás is olyan volt mint Illés prófétáé „Maga János teveszőr ruhát, és dereka körül bőrövet viselt, tápláléka pedig sáska és erdei méz volt” (Mt. 3,4)

Izráel királyának – Akháziának – küldöttei így válaszolnak a király kérdésére, hogy hogyan nézett ki akivel találkoztak: „És felelének néki: Egy szőr-ruhás ember, derekán bőr övvel felövezve. Akkor monda: Thesbites (a visszajövő) Illés (erősségem az Úr) volt” (2 Kir. 1,8)

Márk. 1,7 És prédikála [ezt hirdette], mondván: Utánam jő, aki erősebb [hatalmasabb] nálam, akinek nem vagyok méltó [elegendő], hogy lehajolván [leborulva], sarujának szíját megoldjam [kifűzzem].

Márk. 1,8 Én vízbe merítettelek [alá] titeket: Ő majd Szent Szellembe fog titeket (alá)meríteni!*

*És mert rendkívül fontos a kijelentés, minden apostol erről prédikál, vagy ír. Lukács is bizonyságot tesz: „Mivel a nép reménykedve várakozott, és szívében egyre azt fontolgatta Jánosról, hogy vajon nem ő-e a Krisztus (a Felkent)?

János így válaszolt mindenkinek: „Én ugyan vízbe merítelek be titeket, de eljön az, aki erősebb nálam, és én még arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam: Ő majd Szent Szellembe és tűzbe merít be titeket” (Luk. 3,15-16)

A farizeusok küldöttei jöttek: „És megkérdék őt és mondának néki: Miért merítsz be tehát, ha te nem vagy a Krisztus, sem Illés, sem a próféta?

Felele nékik János, mondván: Én vízbe merítelek be; de köztetek van, akit ti nem ismertek. Ő az, aki utánam jő, aki előttem lett, akinek én nem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam” (Ján. 1,25-27)

A feltámadott Úr parancsa tanítványaihoz. Egyben kijelentés arról, hogy miért fontos a szent Szellembe való bemerítés: „És velük összejövén, meghagyá nékik, hogy el ne menjenek Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem.

Hogy János ugyan vízbe merített be, ti azonban Szent Szellembe fogtok bemeríttetni nem sok nap múlva.” És: „… vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,4-5.8)

És beteljesültek a próféciák: „Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm Szellememet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre” (Ésa. 44,3)

Jóel próféta is erről prófétál, kijelentve a Szent Szellembe való bemerítés eredményét is: „És lészen azután, hogy kiöntöm Szellememet minden (hús)testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak” (Jóel. 2,28)

Pál apostol is a Szent Szellembe való bemerítést prédikálja: „Minekutána előbb János az ő eljövetele előtt a megtérésnek (a gondolkodásmód megváltozásának) bemerítését prédikálta Izráel egész népének. És mikor be akará végezni János az ő tisztét, monda: Kinek gondoltok engem? Nem én vagyok az, hanem ímé én utánam jő, kinek nem vagyok méltó megoldani lábainak saruját.” (Csel. 13,24-25)

Az apostol Efézusban prédikál: „Monda pedig Pál: János megtérésnek (a gondolkodásmód megváltozásának bemerítésével) merített be, azt mondván a népnek, hogy aki őutána jövendő, abban higgyenek, tudniillik a Krisztus Jézusban” (Csel. 19,4)

Márk. 1,9 És lőn [történt] azokban a napokban, eljöve [odament] Jézus a galileai Názáretből, és be(alá)meríttette magát János által a Jordánban

Márk. 1,10 És azonnal feljővén a vízből, látá az egeket megnyilatkozni [meghasadni], és a Szellemet, mint egy galambot [galamb alakjában] Őreá leszállani [és rajta megnyugodni]*

*Az apostolok mindegyike bizonyságot tesz erről a fontos eseményről.Lukács: „Lőn pedig, hogy mikor az egész nép bemerítkezett, és Jézus is bemerítkezett, és imádkozott, megnyilatkozék az ég, És leszálla ő reá a Szent Szellem testi (szómatikó = személy) ábrázatban, mint egy galamb, és szózat lőn mennyből, ezt mondván: Te vagy amaz én szerelmes Fiam, tebenned gyönyörködöm!” (Luk. 3,21-22)

Bemerítő János bizonyságtétele: „És bizonyságot tőn János, mondván: Láttam a Szellemet leszállani az égből, mint egy galambot; és megnyugodni Őrajta. És én nem ismertem Őt; de aki elkülde engem, hogy vízzel kereszteljek, az mondá nékem: Akire látod a Szellemet leszállani és rajta megnyugodni, Ő az, aki bemerít Szent Szellembe. És én láttam, és bizonyságot tettem, hogy ez az Isten Fia” (Ján. 1,32-34)

Őbenne teljesedett be ez a prófécia is: „Ímé az én szolgám, akit gyámolítok (támogatok), az én választottam, akit szívem kedvel (akiben gyönyörködöm), Szellememet adtam őbelé, törvényt beszél a népeknek” (Ésa. 42,1)

Mert Ő az: „Akin az Úrnak Szelleme megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak (erőnek) Szelleme, az Úr ismeretének és félelmének (szentség) Szelleme” (Ésa. 11,2)

Márk. 1,11 És szózat lőn az égből [mennyekből pedig egy hang hallatszott]: Te vagy az én szerelmes [kedvesen, drágán, nagyon) szeretett, drága] fiam, akiben én gyönyörködöm [tebenned telik kedvem; akiben én megengeszteltettem]*

*Dávid így prófétált erről: „Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged” (Zsolt. 2,7)

Márk. 1,12 És a Szellem azonnal elragadá [kiviszi, kiteszi, kiküldi, kibocsátja] őt a pusztába (a sivatagba). [A Szellem nyomban arra ösztönözte, hogy menjen ki a pusztába]

Márk. 1,13 És ott volt [kinn maradt] a pusztában [sivatagban, a sivár, elhagy(at)ott, magányos, pusztaságban]. Negyven napig kísértetve [(peiradzó): megkísérel valamit megtenni; megpróbál rávenni valamire, elcsábít (bűnre, vagyis céltévesztésre)] a sátántól, és a vadállatokkal [(thérion): - veszélyes állat; (dühös, vad) állat; szörnyeteg, fenevad; bestia] vala együtt. És az angyalok szolgálnak vala néki*

*A Lukács írása szerinti Evangéliumból megtudjuk, hogy milyen „fenevaddal” volt együtt az Úr Jézus azon az elhagyatott, magányos helyen: Lukács így ír erről az eseményről: „Jézus Szent Szellemmel telve visszatért a Jordántól, és a Szellem indítására a pusztában tartózkodott negyven napon át, miközben kísértette az ördög. Nem evett semmit azokban a napokban, de amikor azok elmúltak, megéhezett.

Ekkor az ördög így szólt hozzá: „Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré.” Jézus így válaszolt neki: „Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden igéjével.

Ezután felvitte az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatta neki egy szempillantás alatt a földkerekség minden országát, és ezt mondta neki: „Neked adom mindezt a hatalmat és dicsőséget, mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom. Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz.

Jézus így válaszolt neki: Távozz tőlem, Sátán; mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj. Ezután elvitte őt Jeruzsálembe, a templom párkányára állította, és ezt mondta neki: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat innen. Mert meg van írva: Az ő angyalinak parancsol te felőled, hogy megőrizzenek téged; és tenyerükön hordoznak, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.”

Jézus így válaszolt neki: „Megmondatott: Ne kísértsd [ne tedd próbára] az Urat, a te Istenedet.” Amikor az ördög elvégzett minden kísértést, eltávozott tőle egy időre” (Lk. 4,1-11)

Az Úr Jézus megkísértetett, de nem bukott el, ezért bátorít így az apostol: „Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt (amartias: céltévesztést).

Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk” (Zsid. 4,15-16)

Márk. 1,14 Minekutána pedig János [elfogatott és] tömlöcbe [fogságba] vettetett* elméne Jézus Galileába, prédikálván [s ott (így) hirdette] az Isten országának [királyságának] evangéliumát [örömhírét],

11Ez pedig így történt: „Heródes ugyanis elfogatta Jánost, bilincsbe verette, és börtönbe vettette, testvérének, Fülöpnek a felesége, Heródiás kedvéért. János ugyanis azt mondta neki: „Nem szabad együtt élned vele!” Heródes szerette volna megöletni, de félt a sokaságtól, mert prófétának tartották” (Mt. 14,3-12)

Márk. 1,15 És mondván: Betölt [beteljesedett; letelt a kijelölt] idő, és elközelített [már közel van] az Istennek országa [királysága; Isten királyi uralma]; térjetek meg [térjetek más felismerésre; változtassátok meg gondolkodásmódotokat], és higgyetek az evangéliumban [az üdvösség jó hírében; az örömhírnek]*

*Az eseményt így jegyzi fel a többi Evangéliumíró. Máté: „Mikor pedig meghallotta Jézus, hogy János börtönbe vettetett, visszatére Galileába. És odahagyva Názáretet (az őrzött), elméne és lakozék a tengerparti Kapernaumban (a vigasztaló faluja), a Zebulon (kör, megvetett) és Naftali (harcok, küzdve, harcolva) határain.

Hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás próféta mondott, így szólván: Zebulonnak földje és Naftalinak földje, a tenger felé, a Jordánon túl, (az alájövő, a lefelé folyó, siető) a pogányok Galileája,

A nép, amely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot, és akik a halálnak földében és árnyékában ülnek vala, azoknak világosság támada. Ettől fogva kezde Jézus prédikálni, és ezt mondani: Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa” (Mát. 4,12-17)

A Lukács írása szerinti Evangélium kijelentése, a kísértő feletti győzelem jutalmáról: „Jézus pedig megtére a Szellemnek erejével Galileába: és híre méne néki az egész környéken. És ő taníta azoknak zsinagógáiban, dicsőíttetvén mindenektől” (Luk. 4,14-15)

És hogy mi az Evangélium, vagyis az örömhír, amiben hinni kell, azt a Pál apostol bizonyságtétele magyarázza: „Mert amikor még erőtlenek [gyengék] voltunk [A (hús)test miatt,ami engedett a kísértésnek] a rendelt [alkalmatos; meghatározott; kijelölt] időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért. [gonoszokért]” (Róm. 5,6)

Tehát az Evangéliumban való hit: „… az Istenhez való megtérés, és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit…” (Csel. 20,21)

Márk. 1,16 Mikor pedig Galilea tengere mellett [Galileai-tó partján] járt, látá Simont és Andrást, annak testvérét, amint a tengerbe [vízbe] (kör)hálót vetének [kerítőhálót dobtak]; mert halászok valának.

Márk. 1,17 És monda nékik [Így szólította meg őket] Jézus: [Gyertek] Kövessetek engem, és én azt mívelem [cselekszem], hogy embereket halásszatok [és emberhalászokká teszlek benneteket].

Márk. 1,18 És azonnal [rögtön; tüstént] elhagyván az ő (kerítő)hálóikat, követék őt [és csatlakoztak hozzá].

Márk. 1,19 És onnan egy kevéssé elébb menve [továbbhaladva], látá [megpillantotta] Jakabot, a Zebedeus fiát és annak testvérét, Jánost, amint a (halász)hajóban azok is a (kerítő)hálókat kötözgetik [igazgatták; javították; rendezgették; foltozgatták; a hálót szedték rendbe] vala

Márk. 1,20 És azonnal hívá őket. És ők atyjukat [apjukat], Zebedeust a napszámosokkal [halászlegényeivel; béresekkel] a (halász)hajóban hagyva, utána menének [és a nyomába szegődtek; követék őt]*

*A János írása szerinti Evangélium bemutatja az előzményeket: a leendő tanítványok először hallottak Jézusról: „Másnap ismét ott állt János két tanítványával együtt, és rátekintve Jézusra, aki arra járt, így szólt: „íme, az Isten Báránya!”

Meghallotta a két tanítvány, hogy ő ezt mondta, és követték Jézust. Jézus megfordult, és amikor meglátta, hogy követik őt, megszólította őket: „Mit kerestek?” Ők pedig ezt válaszolták: „Rabbi - ami azt jelenti: Mester -, hol van a lakásod?”

Ő így szólt: „Jöjjetek, és meglátjátok.” Elmentek tehát, meglátták, hol lakik, és nála maradtak azon a napon; körülbelül délután négy óra volt ekkor. A kettő közül, akik ezt hallották Jánostól és követték őt, András, Simon Péter testvére volt az egyik.

Ő mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, ezt mondta neki: „Megtaláltuk a Messiást” - (ami azt jelenti: Felkent). Odavitte Jézushoz, aki rátekintve így szólt: „Te Simon vagy, Jóna fia: téged Kéfásnak fognak hívni” - (ami azt jelenti: Kőszikla)” (Jn. 1,35-42)

A Lukács írása szerinti Evangélium további részleteket közöl a tanítványok elhívásáról: „És lőn, hogy mikor a sokaság hozzá tódult, hogy hallgassa az Isten beszédét, ő a Genezáret tavánál áll vala; És láta két hajót állani a vízen: a halászok pedig, miután azokból kiszállottak, mossák vala az ő hálóikat.

És ő bemenvén az egyik hajóba, amely a Simoné vala, kéré őt, hogy vigye egy kissé beljebb a földtől: és mikor leült, a hajóból tanítá a sokaságot. Mikor pedig megszűnt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra.

És felelvén Simon, monda néki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, még sem fogtunk semmit: mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót. És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát keríték be; szakadoz vala pedig az ő hálójuk.

Intének azért társaiknak, akik a másik hajóban valának, hogy jöjjenek és segítsenek nékik. És eljövén, megtölték mind a két hajót, annyira, hogy csaknem elsülyedének.

Látván pedig ezt Simon Péter, Jézusnak lábai elé esék, mondván: Eredj el én tőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram! Mert félelem fogta körül őt és mindazokat, akik Ővele valának, a halfogás miatt, amelyet fogtak;

Hasonlóképen Jakabot és Jánost is, a Zebedeus fiait, akik Simonnak társai valának. És monda Simonnak Jézus: Ne félj; mostantól fogva emberhalász leszel. És a hajókat a szárazra vonván, elhagyák mindenüket és követék őt” (Luk. 5,1-11)

Ezékiel már prófétált az „emberhalászok”- ról. Az Úr megmutatta Ezékielnek az Új templomot: „Azután visszavitt engem a templom bejáratához. Ott víz fakadt a templom küszöbe alól kelet felől, mert a templom keletre néz.

A víz a templom déli oldala mellől, az oltártól délre folyt tovább. És mondá nékem: Ez a víz a keleti tájékra foly ki, és a lapácra megyen alá, és a tengerbe megyen be, a tengerbe szakad, és meggyógyul a víz.

És lészen, hogy minden élő állat, amely nyüzsög, valahova e folyam bemegyen, élni fog; és a halaknak nagy bőségük lészen, mert ez a víz bement oda, és azok meggyógyulnak, és él minden, valahova e folyó bement.

És lészen, hogy halászok állanak rajta Éngeditől (vadkecskék forrása /pogányok/) Énegláimig (a két borjú forrása /Izráel/): varsák kivető helye lészen; nemük szerint lesznek benne a halak, mint a nagy tenger halai, nagy bőséggel” (Ez. 47,1.8-10)

Márk. 1,21 És bemenének [betértek] Kapernaumba; és mindjárt szombatnapon bemenvén a zsinagógába, tanít vala.

Márk. 1,22 És elálmélkodának [megdöbbentette (felzaklatta) a zsinagógában lévőket] az ő tanításán [tudományán]; mert úgy tanítja vala őket, mint akinek hatalma van [mint aki Istentől fennhatóságot kapott], és nem úgy, mint az írástudók.

Márk. 1,23 Vala pedig azok zsinagógájában egy ember, akiben tisztátalan szellem volt, és felkiálta, [Éppen ott volt a zsinagógában, egy tisztátalan szellemben levő ember (aki) felkiáltott; felsikoltott]

Márk. 1,24 És monda: Ah! Mi dolgunk van nékünk veled [Mi közünk egymáshoz], Názáreti Jézus? Azért jöttél-é, hogy elveszíts [elpusztíts; megsemmisíts, romlásba vigyél] minket [a vesztünkre jöttél]? Tudom [rólad], hogy ki vagy te: az Istennek Szentje. [El innen! Mi bajod velünk, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket?]

Márk. 1,25 És megdorgálá őt [megfenyegeté; ráparancsolt; keményen rászólt] Jézus, mondván: Némulj meg [hallgass; fogd be a szád; kötessék be szád; szájkosarat rád], és menj [takarodj] ki belőle.

Márk. 1,26 És a tisztátalan szellem megszaggatá őt [erre össze-vissza rángatta (megrázta) az embert], és fennszóval [hangosan] kiáltva [(kradzó): rikolt, sikít, felkiált, ordít. (A szó nem mindig értelmes megnyilatkozást jelent], kiméne belőle.

Márk. 1,27 És mindnyájan elálmélkodának [megdöbbentek; elcsodálkoztak; elképedtek; megrémültek], annyira, hogy egymás között kérdezgeték [vitatkozva egymástól, és] mondván: Mi ez? [Ki ez] Micsoda új tudomány ez [tanítása egészen új], hogy hatalommal [akkora a hatalma (ereje, képessége)] parancsol a tisztátalan szellemeknek is, és engedelmeskednek néki?

Márk. 1,28 És azonnal elméne [elterjedt] az ő híre Galilea egész környékére [vidékén]*

*Lukács így írja le a történteket: „Jézus lement Kapernaumba, Galilea egyik városába, és tanította őket szombaton; ők pedig álmélkodtak tanításán, mert szavának hatalma volt.

A zsinagógában volt egy tisztátalan, ördögi (démoni) szellemtől megszállott ember, aki hangosan felkiáltott: „Ah, mi közünk hozzád Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy, az Isten Szentje!”

Jézus azonban ráparancsolt: „Némulj el, és menj ki belőle!” Erre az ördög odavetette őt közéjük, kiment belőle, de semmi kárt nem tett benne.

Ekkor rémület fogta el mindnyájukat, és így szóltak egymáshoz: „Milyen beszéd ez? Hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan szellemeknek, és azok kimennek!” És elterjedt a híre mindenütt a környéken” (Lk. 4,31-37)

A démonok hite halott, mert nem cselekszik Isten akaratát, ezért rettegnek: „Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök (démonok) is hiszik, és rettegnek.

Akarod-e pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt?” (Jak. 2,19-20)

Márk. 1,29 És a zsinagógából azonnal kimenvén, a Simon [akit hallanak, a meghallgatott] és András [férfias] házához menének Jakabbal [más helyébe lépő] és Jánossal [az Úr nagylelkű adakozó] együtt.

Márk. 1,30 A Simon napa [anyósa] pedig hideglelésben [(püreszszó): - tűzben van (ég); betegen; lázasan] fekszik vala, és azonnal szólának néki felőle [az érdekében].

Márk. 1,31 És ő odamenvén, [kézen fogva] fölemelé [felsegítette; felállította; talpra állította] azt, annak kezét fogván; és [erre mindjárt] elhagyá [megszűnt (elengedte)] azt a hideglelés [láz] azonnal, és (fel)szolgál vala nékik*

*Lukács és Máté is ír a történetről: „A zsinagógából eltávozva elment Simon házába. Simon anyósát pedig magas láz gyötörte, és szóltak az érdekében Jézusnak. Jézus ekkor fölébe hajolva ráparancsolt a lázra, mire a láz elhagyta az asszonyt. Ő pedig azonnal felkelt, és szolgált nekik” (Lk. 4,38-39)

„Amikor Jézus Péter házába ment, látta, hogy annak anyósa fekszik és lázas. Jézus megérintette a kezét, és elhagyta az asszonyt a láz, az pedig felkelt, és szolgált neki” (Mt. 8,14-15)

Márk. 1,32 Estefelé pedig, amikor leszállt a nap, mind Őhozzá vivék a betegeseket [(kakósz): gonosz (-ul), súlyosan, nyomorúságosan, beteg, fájdalmas rosszullévőket] és az ördöngősöket [gonosz szellemtől megszállottakat; (démonizáltakat)],

Márk. 1,33 És az egész város oda gyűlt vala az ajtó elé [ott tolongott ajtó előtt].

Márk. 1,34 És meggyógyíta sokakat, akik különféle betegségekben [nyavalyákban; bajokban (noszosz): - egy betegség, kór, fogyatékosság, rosszullét, krónikus jellegű fizikai rendellenesség az emberi szervezetben. Ártalom, baj, panasz; gyötrő, kínos betegségek] sínlődnek [gyötrődtek; gonoszul szenvedtek] vala.

és sok ördögöt [ördögi szellemet; démont] kiűze [kihajított, kidobott], és nem hagyja [nem engedte] vala szólni [szóhoz jutni; beszélni] az ördögöket [ördögi szellemeket; démonokat], mivelhogy Őt (fel)ismerék*

*Lukács így írja le a történetet: „Napnyugtakor mindenki hozzávitte a különféle bajokban szenvedő betegét; ő pedig mindegyikükre rátette a kezét, és meggyógyította őket. Sokakból pedig ördögök is mentek ki, kiáltozván és mondván: Te vagy ama Krisztus, az Isten Fia! De ő megdorgálván, nem engedé őket szólani, mivelhogy tudták, hogy ő a Krisztus” (Luk. 4,40-41)

A Máté írása szerinti Evangélium kijelenti, hogy egy Ézsaiás által mondott próféciát teljesített be az Úr Jézus: „Az est beálltával pedig vivének hozzá sok ördöngőst (démonizáltat), és egy szóval kiűzé a tisztátalan szellemeket, és meggyógyít vala minden beteget. Hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás próféta mondott, így szólván: Ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta [(basztadzó): hord, cipel; eltávolít, elvisz. (Itt: betegségeinket Ő vette le rólunk)] a mi betegségünket.

[Magára vállalta bajainkat és hordozta (eltávolította) betegségeinket]” (Mát. 8,16-17)

Ézsaiás próféciája így hangzik: „…a mi betegségeinket (Ő) viselte, a mi fájdalmainkat hordozta (távolította el). Mi meg azt (hittük) gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta (hogy Istentől ostoroztatik, verettetik és kínoztatik). Pedig a mi vétkeink (hamartia: céltévesztés) miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg” (Ésa. 53,4-5)

Márk. 1,35 Kora reggel pedig, még szürkületkor, fölkelvén, kiméne [eltávozott a városból], és elméne egy puszta [elhagyatott; lakatlan; magányos] helyre és ott imádkozék.

Márk. 1,36 Simon pedig és a vele lévők utána sietének [hogy megkeressék];

Márk. 1,37 És a mikor megtalálák őt, mondának néki: Mindenki téged keres.

Márk. 1,38 És ő monda nékik: Menjünk a közel való városokba, hogy ott is prédikáljak [hirdessem az igét; a királyságot], mert azért jöttem.

Márk. 1,39 És prédikál vala [hirdette az igét] azoknak zsinagógáiban, egész Galileában, és ördögöket [démonokat] űz [kihaj(í)t; kidob] vala*

*Nemcsak a tanítványok, hanem keresték Őt azok is, akik követték: „A nap fölkeltekor pedig kimenvén, puszta (elhagyatott; lakatlan; magányos) helyre méne; de a sokaság felkeresé őt, és hozzámenének, és tartóztaták őt, hogy ne menjen el tőlük.

Ő pedig monda nékik: Egyéb városoknak is hirdetnem kell nékem az Isten országának evangéliumát; mert azért küldettem. És prédikál vala Galilea zsinagógáiban” (Luk. 4,42-44)

Ő pedig: „…bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, és gyógyított mindenféle betegséget (kórt, fogyatékosságot, rosszullétet) és erőtlenséget (enerváltságot) a nép körében” (Mát. 4,23)

Erről tesz bizonyságot az apostol is: „A názáreti Jézust felkente az Isten Szent Szellemmel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek, mert az Isten volt vele” (Csel. 10,38)

Ézsaiás így prófétál a Messiás küldetéséről: „Az Úr Isten Szelleme van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak. Elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást (szabadon bocsátást).

Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját; megvigasztaljak minden gyászolót. Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nékik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt szellem helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő dicsőségére!”(Ésa. 61,1-3)

Márk. 1,40 És jöve hozzá egy bélpoklos [leprás], kérvén Őt [könyörögve] és leborulván [térdre] előtte és mondván néki: Ha akarod, megtisztíthatsz [képes volnál,mert van rá hatalmad, hogy megtisztíts] engem.

Márk. 1,41 Jézus pedig könyörületességre indulván [megesett rajta a szíve; megszánta; szánalomra gerjedt], kezét kinyújtva megérinté őt, és [közben] monda néki: Akarom, tisztulj meg.

Márk. 1,42 És amint ezt mondja vala, azonnal eltávozék tőle a poklosság [elhagyta (eltűnt róla) a lepra] és megtisztula.

Márk. 1,43 És erősen megfenyegetvén [szigorúan ráparancsolt; erélyesen, keményen rászólt], azonnal elküldé őt,

Márk. 1,44 És monda néki: Meglásd [vigyázz], hogy senkinek semmit ne szólj; hanem eredj el, mutasd meg magadat a papnak, és vidd [ajánld] fel a te tisztulásodért, amit Mózes parancsolt [a Mózes rendelte áldozatot], bizonyságul nékik [hogy bizonyíték legyen számukra]*

*Lukács is bizonyságot tesz a történtektől: „Amikor Jézus az egyik városban járt, egy leprával borított ember meglátva őt, arcra borult, és kérte: „Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani engem.”

Erre Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és így szólt: „Akarom, tisztulj meg!” És azonnal letisztult róla (eltávozék tőle) a lepra. Ő pedig megparancsolta neki: „Senkinek ne mondd el ezt, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak, és ajánlj fel áldozatot megtisztulásodért, ahogyan Mózes elrendelte, bizonyságul nekik.”

De a híre annál jobban terjedt, és nagy sokaság gyűlt össze, hogy hallgassák, és meggyógyítsa őket betegségeikből. Ő azonban visszavonult a pusztába, és imádkozott” (Luk. 5,12-16)

Az áldozati törvény pedig így szólt. Vigyen egy bárányt, vagy ha erre nincs módja, akkor két gerlicét, vagy galambfia: „És készítse el az egyiket a gerlicék közül, vagy galambfiak közül, amelyik az ő módjától telik.

Azt, ami kitelik az ő módjától: az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat pedig egészen égőáldozatul az ételáldozattal egybe; így szerezzen engesztelést a pap a megtisztulandó embernek az Úr előtt. Ez a törvénye annak, akin poklos fakadék (lepra) van, [de] akinek nincs módja az ő megtisztulásánál” (3Móz 14,30-33)

Márk. 1,45 Az pedig kimenvén, kezde sokat beszélni és [mindenfelé] terjeszteni [hirdetni nagy hangon] a dolgot [az esetet; történteket]. Annyira [ismertté tette], hogy nyilvánosan immár be sem mehetett Jézus a városba, hanem [inkább] künn [távoli] puszta [lakatlan; magányos; csendesebb] helyeken [tartózkodott] vala, és [az emberek mégis] mennek [tódultak] vala hozzá mindenfelől.

1-5 Zsoltár erdeti feldolgozás szerint

http://www.scribd.com/doc/48338308/1-5-ZSOLTAR-kapcsolodo-igekkel

Az eredeti feldolgozás szerint.

Sok Igét új megvilágításban helyez a görög szavak fordítása, és a kapcsolódó Igék.

A címre kattintva a scribdről letölthető

Galata levél eredeti feldolgozás szerint.

http://www.scribd.com/doc/48154666/GALATA-level-kapcsolodo-igekkel

Az eredeti feldolgozás szerint.
Sok Igét új megvilágításban helyez a görög szavak fordítása, és a kapcsolódó Igék.

A címre kattintva a scribdről letölthető

II Korintusi levél

http://www.scribd.com/doc/48026002/Korintusi-II-level-kapcsolodo-igekkel

I Korintusi levél erdeti feldolgozásban

http://www.scribd.com/doc/47859824/Korintusi-I-level-kapcsolodo-igekkel

Galata levél 6. fejezet: A Krisztus törvényének betöltése.

Gal. 6,1 Atyámfiai [testvéreim], még ha előfogja is az embert valami bűn [(paraptóma): ha valakit tetten is érnek valamilyen hibás lépés, botlás, baklövés, melléfogásban],

ti, akik szellemiek [szellemi emberek] vagytok, igazítsátok útba [igazítsátok helyre; oktassátok az ilyet; intsétek meg] az olyant szelídségnek szellemével [(praotész): szelídség, jóindulat, barátságosság, higgadtság].

Ügyelvén [de azért vigyázz] magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is. [Más fordítás: Az ilyen testvért gyengéden és szelíden azok igazítsák helyre, akik a Szent Szellem szerint élnek! De ők is vigyázzanak magukra, nehogy ugyanabba a kísértésbe essenek]*

*Intsétek az ilyeneket: „De ne tartsátok (ne tekintsétek) ellenségnek, hanem intsétek, mint atyafit (mint testvéreteket)” (2 Thess. 3,15).

Mert: „Atyámfiai (testvéreim), hogyha valaki ti köztetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti őt valaki, Tudja meg, hogy aki bűnöst térít meg (visszafordít) az ő tévelygő útjáról, lelket (életet) ment meg a haláltól és sok bűnt (tévedést, hibát) elfedez” (Jak. 5,19-20).

És azért kell figyelmeztetni, mert azt mondja az Úr: „És ha elfordul az igaz az ő igazságától, és cselekszik álnokságot, és én vetek eléje botránkozást: ő meg fog halni.
Ha meg nem intetted őt, vétke miatt hal meg és elfelejtetnek igazságai, amelyeket cselekedett; de vérét (életét) a te kezedből kívánom meg.

(Más fordítás: Ha az igaz letér az igaz útról, és gonoszságot követ el, akkor én bukását okozom, és ő meg fog halni. Ha nem figyelmezteted őt, akkor meghal ugyan vétke miatt, és emléke sem marad meg igaz tetteinek, amelyeket véghezvitt, de a vérét tőled kérem számon).

Ha pedig te megintetted (figyelmeztetted) azt az igazat, hogy az igaz ne vétkezzék (többé), és ő nem vétkezik többé: élvén él (akkor életben marad), mert engedett az intésnek (a figyelmeztetésnek), és te (is) a te lelkedet (életedet) megmentetted” (Ezék. 3,20-21).

Így töltöd be Isten akaratát, hiszen az Úr már az Ószövetségben kijelentette, hogy mit kell tenni: „Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat (honfitársadat) nyilván (bátran), hogy ne viseljed az ő bűnének terhét (hogy ne légy részes a vétkében)” (3 Móz. 19,17).

De: „Ne álljon elő egy tanú senki ellen semmiféle hamisság és semmiféle bűn miatt (mert nem lehet elég egy tanú senkinek a bűne vagy vétke dolgában sem); akármilyen bűnben bűnös valaki (és bármilyen vétket követett is el), két tanú szavára vagy három tanú szavára álljon a dolog (két vagy három tanú szavával lehet érvényes egy ügy)” (5 Móz. 19,15)

Gal. 6,2 Egymás terhét [(barosz): súlyos, nyomasztó teher, nehézség /olyan teherről van szó, amelynek hordozásához testvéri segítség kell/] hordozzátok. [(basztadzó): visz, hordoz, cipel; elvisel, felvesz, elhordoz], és úgy töltsétek be [(anapléroó): beteljesít, megvalósít, teljessé tesz, teljességre juttat] a Krisztus törvényét. »(nomosz): Krisztus útmutatása, tanítása, amelyet az Igében jelentett ki«.

[Más fordítás: Segítsetek egymásnak, amikor valakit gondok és bajok vesznek körül. Így engedelmeskedtek igazán a Krisztus törvényének].

Gal. 6,3 Mert ha valaki azt véli [beképzeli magának (úgy gondolja)], hogy ő valami, holott semmi, önmagát csalja meg [tévútra viszi saját eszét; félrevezeti önmagát]. »Más fordítás: Ha valaki nem akar másoknak segíteni, mert olyan fontosnak tartja magát, akkor valójában senki, csupán magát csapja be«

Gal. 6,4 Minden ember pedig az ő maga cselekedetét vizsgálja meg [a saját munkáját értékelje; próbálja meg; a saját tetteit tegye mérlegre], és akkor csakis önmagára nézve lesz dicsekedése [Akkor csakis a maga munkájával dicsekedhet, és nem a máséval] és nem másra nézve. [dicsekvését pedig tartsa meg magának, ne tárja mások elé]

Gal. 6,5 Mert kiki a maga terhét [(phortion): teher; lehet egy feladat vagy szolgálat] hordozza [(basztadzó): visz, hordoz, cipel; elvisel, felvesz, elhordoz]*

*Pál apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Tartozunk [kötelességünk, ami egyben szükségszerűség is] pedig mi az erősek, [akik képesek vagyunk rá; akiknek van erőnk erre] hogy az erőtlenek [akik képtelenek megtenni, mert gyengék, ezért nem lehetséges nekik] erőtlenségeit [a gyöngeség megnyilvánulásait] hordozzuk [elviseljük, cipeljük, és őket felemeljük],

és ne magunknak kedveskedjünk. [az a kötelességünk, akik hatalmat érzünk magunkban, hogy a gyengék, tehetetlenek gyarlóságát (gyengeségeit) elviseljük és ne a magunk javát (kedvét; tetszését) keressük (kedvére éljünk)]” (Róm. 15,1).

Az apostol saját maga ad példát arra, hogy mi a teendő, és annak mi a célja: „Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket. Mindezt pedig az evangéliumért teszem, hogy én is részestárs legyek abba” (1 Kor. 9,22-23).

Mert az Úr Jézus kijelentése így hangzik: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást” (Ján. 13,34-35).

Péter apostolon keresztül folytatódik a kijelentés. Még fontosabb és hathatósabb az Isten szerinti szeretet: „Mindenekelőtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre (az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek); mert a (az Isten szerinti) szeretet sok vétket (céltévesztést) elfedez (befed; eltakar; fátyolt borít; láthatatlanná tesz)” (1 Pét. 4,8).

És hogy ez mit jelent, arról így szól Isten Igéje: „Az (Isten szerinti) szeretet hosszútűrő [nagyon türelmes; Szó szerint: haragos indulatot megfékez].

Kegyes [jóságos; kedves; szeretetre méltó]; a szeretet nem irigykedik; [nem féltékeny, vetélkedik, verseng; nem lép fel vetélytársként],

a szeretet nem kérkedik [nem dicsekszik; (henceg)], nem fuvalkodik fel. [nem is kevély; nem pöffeszkedik; nem gőgös, nem fújja fel magát]” (Kor. 13,4).

Ezért: „Magatokat az igazság iránt való engedelmességben, az igazságnak engedelmeskedve képmutatás nélkül való, (őszinte, nem tettetett) atyafiúi (testvéri) szeretetre tisztítván meg a Szellem által, egymást tiszta szívből buzgón (forrón, hevesen) szeressétek” (1Pét 1:22).

Gal. 6,6 A ki pedig az igére [(logosz): Ige, a teremtő szó] taníttatik, közölje [(koinóneó): részesít valakit, közöl valakivel; - másokkal megoszt, részesül a közös dolgokból, amelyek lehetnek testi-lelki-szellemi javak] minden [(pasz pasza pan): egész, teljes; minden, összes] javát [(agathosz): jó dolgok, anyagi javak, haszon] tanítójával [(katékheó): tanít, oktat].

»Más fordítások: Akit pedig az Isten beszédére tanítanak, az viszonozza ezt a tanítójának, és az minden javából részesítse tanítóját; engedjen részt tanítójának minden javából«*

*Az apostol kifejti az előző kijelentést: „Avagy csak nekem és Barnabásnak [a megnyugtatás, vigasztalás; prófécia fia] nincs-e jogunk, [szabadságunk; felhatalmazásunk] hogy ne dolgozzunk? [mentesülni a kétkezi munkától? (hogy ne végezzünk világi munkát?)].

Kicsoda katonáskodik [vitézkedik; ki szállt táborba] valaha [bármikor is] a maga [saját] zsoldján? [költségén] Kicsoda plántál [ültet] szőlőt, és nem eszik annak gyümölcséből? [terméséből] Vagy kicsoda legeltet [terelget] nyájat, és nem eszik [issza; élvezi] a nyájnak tejéből?

Vajon emberi módon [megfontolásból; okoskodással] beszélem-e [mondom; szólom] ezeket? Vagy nem ezeket mondja-é [így nyilatkozik] a törvény is?

Mert a Mózes törvényében meg van írva: Ne kösd fel [be] a nyomtató [(aloaó): - kitapossa a gabonát. KJV: csépel; a mag (szem) különválasztása a héjától] ökörnek száját. [ne tégy szájkosarat a nyomtató ökör szájára; (phimoó): - elhallgattat (elnémít) szájkosarat rak fel]

Avagy [talán] az ökrökre van-e az Istennek gondja? [Vajon az ökörről gondoskodik-e így az Isten]. Avagy nem érettünk mondja-é általában? [inkább]

Mert mi érettünk íratott meg, hogy aki szánt, [szántóvetőnek] (elváró) reménység alatt kell szántania, és aki csépel, abban a(z) (elváró) reménységben teszi, hogy részesül a termésben.

Ha mi néktek [köztetek] a szellemieket [javakat] vetettük, nagy dolog-e, ha mi a ti (hús)testi [anyagi; földi] javaitokat aratjuk? [hogy aztán a hús világához tartozókat (hústestieket «hústest számára valókat») aratjuk abból, ami a tiétek].

Ha egyebek [mások] élnek nálatok e joggal [kiváltsággal, szabadsággal, felhatalmazással], mért nem inkább mi? [nekünk nincs több jogunk hozzá?]

De mi nem éltünk e jogunkkal [szabadsággal; felhatalmazással; nem használtuk ezt a jogot]; hanem mindent eltűrünk, [elviselünk] hogy valami akadályt ne gördítsünk [gátat ne vessünk] a Krisztus Evangéliuma [örömüzenete; a jó (győzelmi) hír] elé.

Nem tudjátok-é, hogy akik a szent dolgokban munkálkodnak, [akik a templomban (szentélyben) szolgálnak] a szent helyből [templomból (szenthelyből származó eledellel)] élnek, [a szentélyből valókat eszik] és akik az oltár [áldozati hely] körül forgolódnak, [szolgálnak; serénykednek] az oltárral együtt veszik el részüket? [az oltárra vitt adományokból részesednek].

Ekképpen rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot [örömüzenet; jó hír] hirdetik, [prédikálják] az evangéliumból [örömüzenetből; jó hírből] éljenek” (1 Kor. 9,6-14).

Hiszen: „A fáradozó földművesnek kell a gyümölcsökben először részesülnie” (2 Tim. 2,6).

És: „Mert azt mondja az Írás: A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját; és: Méltó a munkás a maga jutalmára (bérére)” (1 Tim. 5,18).

„Ez pedig így lett megírva: Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!” (5 Móz. 25,4).

Mert aki cselekszi az Úr akaratát: „Aki műveli földjét, jóllakik kenyérrel (megelégedik eledellel), de aki hiábavalóságokat hajszol (követ), az esztelen (bolond)” (Péld. 12,10).

Vagyis a rábízott életeket megfelelően táplálja: „Aki munkálja (műveli) az ő földét, megelégedik étellel (annak elég kenyér jut); aki pedig hiábavalóságok után futkos (hajhász), megelégedik szegénységgel” (Péld. 28,19)

Gal. 6,7 Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is. [Más fordítás: Ne áltassátok magatokat! Istent nem lehet becsapni! Azt fogja az ember aratni, amit vetett]*

*És így folytatja az apostol: „Felette igen örültem pedig az Úrban, hogy immár valahára megújultatok az én felőlem való gondviselésetekben (felbuzdultatok a velem való törődésre); mely dologban gondoskodtatok (volna) is, de nem volt (rá) alkalmatok.

Nem hogy az én szűkölködésemre nézve szólnék (nem a nélkülözés mondatja ezt velem); mert én megtanultam, hogy azokban, amelyekben vagyok (hogy körülményeim között), megelégedett legyek.

Tudok megaláztatni is (tudok szűkölködni), tudok bővölködni is; mindenben és mindenekben ismerős vagyok (egészen be vagyok avatva mindenbe) a jóllakással is, az éhezéssel is, a bővölködéssel is, a szűkölködéssel is (és a nélkülözésbe egyaránt).

Mindazáltal jól tettétek, hogy nyomorúságomban részesekké lettetek (Más fordítás: Mégis jól tettétek, hogy közösséget vállaltatok velem nyomorúságomban).

Tudjátok pedig ti is, Filippibeliek, hogy az evangélium hirdetésének kezdetén, mikor Macedóniából kimentem (eltávoztam), egyetlen egyház sem volt részes velem a kölcsönös adásban és vevésben (az ajándékozás és elfogadás tekintetében egyetlen gyülekezet sem állt velem kapcsolatban), csak ti egyedül:

Mert már Thessalónikában is, egyszer is, másszor is, küldtetek nékem szükségemre. Nem mintha kívánnám az ajándékot; hanem kívánom azt a gyümölcsöt, mely sokasodik a ti hasznotokra (hanem azt kívánom, hogy bőségesen kamatozzék az a ti javatokra).

Megkaptam pedig mindent, és bővölködöm; beteltem, vévén Epafróditustól, amit küldöttetek, mint kedves jó illatot, kellemes, tetsző áldozatot az Istennek (Más fordítás: Átvettem mindent, és bővelkedem.

El vagyok látva, miután megkaptam Epafroditosztól, ami tőletek jött olyan kellemes illatként és kedves áldozatként, amely tetszik az Istennek).

Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban” (Fil. 4,10-12.14-19).

Meg van írva, hogy: „Az istentelen (az Isten nélkül élő, a nem hívő) munkál (szerez) álnok (hamis) keresményt; az igazságszerzőnek (a megigazulást szerzőnek) pedig jutalma valóságos (de igaz bérhez jut az, aki igazságot /alétheia: valóság, Ige/ vet)” (Péld. 11,18).

Mert: „Aki vet álnokságot (H: 'áven: hazugság), arat nyomorúságot (bajt, /g: plégé: csapás, katasztrófa); és az ő haragjának (H eḇəráh: gőg, kevélység, arrogancia) vesszeje megtöretik (megsemmisül).

Az irgalmas szemű (a jóságos tekintetű) ember megáldatik, mert adott az ő kenyeréből a szegénynek (a nincstelennek)” (Péld. 22,8-9)

Gal. 6,8 Mert aki vet az ő (hús)testének [aki a hús világába vet], a (hús)testből arat veszedelmet [pusztulást; saját húsából fog romlást aratni]; aki pedig vet a Szellemnek, a Szellemből arat örök életet.

[Más fordítás: Aki azért vet, hogy kielégítse bűnös természetének kívánságait, annak a bűnös természete örök halált terem, és ezt fogja learatni. Aki viszont a Szent Szellem tetszésére vet, az a Szent Szellemből arat örök (természetfeletti) életet]*

*Már Mózesen keresztül így figyelmeztet az Úr: „Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt (a rosszat). Bizonyságul (tanúul) hívom ellenetek ma a mennyet (az eget) és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd (hát) az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod” (5 Móz. 30,15.19).

És mi az, ami halált eredményez, erről így szól a Szent Szellem: „Parázna (jelentése: Isten iránti hűtlenség) férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni (ha tehát valaki a világgal barátságot köt), az Isten ellenségévé lesz” (Jak. 4,4).

Hát: „… ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket” (Eféz. 5,11).

Mert: „Amint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot (vészt) vetnek, ugyanazt aratnak” (Jób. 4,8).

Hanem: „… levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert [hogy a korábbi gonosz életmódotokat hagyjátok el és vessétek le a „régi” embert], mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt

[Más fordítás: Ez ugyanis teljesen megromlott a saját vágyai miatt, amelyek rossz irányba vezették, és aki romlásba rohan a megtévesztő kívánságok miatt]; Megújuljatok pedig a ti elméteknek szelleme szerint” (Eféz. 4,22-23).

Mert: „Akik pedig Krisztuséi, a testet [a (hús)testet; bűnös természetüket szenvedélyeivel, kívánságaival és vágyaival együtt] megfeszítették [(sztauroó): a szenvedélyt, indulatot vagy az önzést eltörli, kiirtja (legyőzi).

Minden olyan magatartás, amellyel az ember Krisztus megfeszítésének jegyében megtagadja hústesti életét, és a világban őt körülvevő bűnt. (dr Varga Zsigmond: Újszövetségi görög-magyar szótár 879. oldal: sztauroó)] indulataival és kívánságaival együtt” (Gal. 5,24).

És: Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek és megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban” (2 Pét. 1,4)

Gal. 6,9 A jótéteményben [a jó cselekvésében; (kalosz): becsületes, tisztességes, megfelelő, méltó] pedig meg ne restüljünk [(ekkakeó enkakeó): belefárad, meglankad, kimerül, megrestül, elcsügged], mert a maga idejében [(kairosz): alkalmas / megfelelő (esedékes) idő] aratunk, ha el nem lankadunk. [(eklüó): ellankad, elernyed, elfárad, kidől]*

*És: „Ti pedig, atyámfiai (testvéreim), meg ne restüljetek (ne fáradjatok bele) a jó cselekvésben” (2 Thess. 3,13). „Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek (viszonzásul megkapjátok) az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak szolgáltok” (Kol. 3,24)

Gal. 6,10 Annakokáért míg időnk [(kairosz): alkalom, alkalmas / megfelelő idő; amíg alkalmunk] van [(ekhó): birtokol, nagyon sokféle értelmezésben használják, úgymint birtoklás; képesség, folytonosság, kapcsolat vagy feltétel; birtokában tart, hatalmában van], cselekedjünk jót [(agathosz): jó dolgok, javak] mindenekkel, kiváltképpen [(maliszta): főleg, leginkább, elsősorban] pedig a mi hitünknek cselédeivel.

[Más fordítás: Következőleg, amint alkalmunk adódik rá, munkáljuk mindenki irányában a jót, de leginkább azokkal, akik hitünk családjához tartoznak, vagyis hittestvéreinkkel]*

*Azért: „Hogy legyetek feddhetetlenek [kifogástalanok] és tiszták [romlatlanok, épek, vegyítetlenek, érintetlenek], Istennek szeplőtlen [ártatlan, hibátlan, tökéletes, ócsárlástól mentes, megrovást nem érdemlő, támadhatatlan] gyermekei [fiai] az elfordult [fonák, hamis, ravasz, álnok] és elvetemedett [elfajult, kificamodott, eltorzult] nemzetség közepette [a gonosz és romlott nemzedékben].

Kik között fényletek [ragyogtok, fénylettek, világítotok], mint csillagok [fénypontok] e világon [a mindenségben]. Más fordítás: „Akkor Isten ártatlan és tiszta gyermekei lesztek, akikben senki sem talál hibát. A gonosz és romlott emberek között úgy ragyogtok, mint a csillagok a sötét éjszakában” [ha az élet igéjére figyeltek]” (Fil. 2,15).

És így folytatódik a kijelentés: „Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza [fölkelti] az ő napját mind a gonoszokra [rosszakra, haszontalan, hibás, silány], mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak [igazságosoknak, megigazultaknak], mind a hamisaknak [bűnösöknek nem-hívőknek; engedetleneknek, igazságtalanoknak (ige nélkülieknek)].

Legyetek azért ti [valóban olyan] tökéletesek [felnőtt, érett korú (célba érkezők)], miként [éppen úgy, mint ahogy] a ti mennyei Atyátok tökéletes [célját betöltött; (a célban van)]” (Mát. 5,45.48).

Hát: „Legyetek annakokáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek” (Eféz. 5,1). És hogy te is: „Tökéletes (és feddhetetlen) légy az Úrral, a te Isteneddel” (5 Móz. 18,13).

„Mert úgy van az Isten akarata (Istennek ugyanis az az akarata), hogy jót cselekedvén (feddhetetlen élettel), elnémítsátok a balgatag (esztelen, oktalan, értelmetlen) emberek tudatlanságát” (1 Pét. 2,15).

Mert: „Ti vagytok a világ világossága [kozmosz fénye; ti vagytok a világ számára a fény]. Nem rejtethetik el [nem lehet eltitkolni, titokban tartani] a hegyen épített [fekvő, elhelyezett] város.

Úgy fényljék [világítson; ragyogjon fel] a ti világosságtok [fényetek] az emberek előtt, hogy lássák [meglássák, észrevegyék] a ti jó cselekedeteiteket [nemes; kitűnő /(eszményi) szép / tetteiteket], és dicsőítsék [magasztalják] a ti mennyei Atyátokat [aki a mennyekben van]” (Mát. 5,14.16).

Ezért: „Semmit nem cselekedvén versengésből [vetélkedésből; önzésből; viszálykodásból; perlekedésre való hajlamból], sem hiábavaló [hiú] dicsőségből [önhittségből; se hiú dicsőségvágyból], hanem alázatosan egymást különbeknek [kiválóbbnak] tartván [többre becsülvén] ti magatoknál.

[Más fordításban: Ne irányítson benneteket az önzés, irigység, vagy büszkeség! Ellenkezőleg, alázatosak legyetek, és adjatok a másiknak több tiszteletet, mint amit magatoknak kívántok]” (Fil. 2,3).

A kívül valókkal kapcsolatosan: „Meglássátok (jól vigyázzatok) annakokáért, hogy mi módon okkal járjatok (hogyan éltek), nem mint bolondok (ne esztelenül), hanem mint bölcsek: Áron is megvegyétek az alkalmatosságot (kihasználva az alkalmas időt), mert a napok (az idők) gonoszok. Annakokáért ne legyetek esztelenek (meggondolatlanok), hanem megértsétek, mi legyen az Úrnak akarata” (Eféz. 5,15-17).

„Bölcsen viseljétek magatokat a kívül valók irányában, a jó alkalmatosságot áron is megváltván (a kedvező alkalmakat jól használjátok fel)” (Kol. 4,5).

És: „Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, akiket illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése

(Más fordítás: Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd). Ne mondd a te felebarátodnak: menj el, azután térj meg, és holnap adok; holott nálad van, a mit kér.

(Más fordítás: Ha van mit adnod, ne mondd embertársadnak: Menj el, jöjj holnap, majd akkor adok)” (Péld. 3,27-28).

De aki a családjáról, és hittestvéreiről nem gondoskodik, arról azt mondja az Úr. „Ha pedig valaki az övéiről és főképpen az ő háza népéről gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél” (1 Tim. 5,8)

Gal. 6,11 Látjátok, mekkora betűkkel írok néktek a saját kezemmel!

Gal. 6,12 Akik (hús)testre szépek szeretnének lenni [akik a (hús)testben akarnak tetszelegni], azok kényszerítenek titeket a körülmetélkedésre. csak azért [teszik], hogy a Krisztus keresztjéért [kínoszlopáért] ne üldöztessenek

[Más fordítás: Mindazok, akik a hús vonalán akarnak tetszetős külsőt ölteni, arra kényszerítenek titeket, hogy metélkedjetek körül, csak hogy a Krisztus keresztjéért (kínoszlopáért) üldözést ne kelljen szenvedniük].

Gal. 6,13 Mert maguk a körülmetéltek sem tartják meg a törvényt; hanem azért akarják, hogy ti körülmetélkedjetek, hogy a ti (hús)testetekkel dicsekedjenek [(kaukhaomai): kérkedik, dicsekedik]*

*Mert jöttek júdeai hamis tanítók, és: „Némelyek pedig, kik Júdeából jöttek alá, így tanítják vala az atyafiakat (testvéreket): Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása szerint, nem üdvözülhettek” (Csel. 15,1).

Pál apostol válasza: „A körülmetélkedés valóban használ, [hasznodra válik] ha megtartod [megteszed; gyakorlod] a törvényt; de ha törvényszegő vagy, [áthágod; megrontod] akkor körülmetéltséged körülmetéletlenséggé lett.

Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen [szemmel láthatóan] az; sem nem az a körülmetélés, ami a testen külsőképpen van [hústesten látható]:

Hanem az a zsidó, [az számít zsidónak] aki belsőképpen [titkos belsejében] az; és a szívnek Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van. [származik; jön]” (Róm. 2,25.28-29).

Pál apostolon keresztül kijelenti Isten, hogy Őelőtte mi számit körülmetélkedésnek: „Mert mi vagyunk a körülmetélkedés, akik Szellemben szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a testben bizakodunk”.

„Ahol nincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés és körülmetélkedetlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus”.

„Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg (szóma = személyiségében).

És ti Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak. Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök (hús)testét a Krisztus körülmetélésében” (Fil. 3,3; Kol. 3,11; 2,9-11).

Így teljesedett be Isten ígérete, amely így hangzott: „És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből (füszé=éneddel), hogy élj” (5 Móz. 30,6)

Gal. 6,14 Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében [kínkarójában], aki által nékem megfeszíttetett a világ [(koszmosz): látható világ, evilág], és én is a világnak. »(koszmosz): látható világ, evilág«

[Más fordítás: Nálam pedig szóba se jöjjön a dicsekedés, hacsak Urunknak, a Krisztus Jézusnak keresztjével (kínkarójával) nem, akin keresztül nekem a világ meg van feszítve, én pedig a világnak]*

*És ismét. „Hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék” (1 Kor. 1,31).

Mert: „Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával;

Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr” (Jer. 9,23-24).

„Hogy aki magát áldja e földön, áldja magát az igaz Istenben, és aki esküszik e földön, esküdjék az igaz Istenre, mert elfeledvék a régi nyomorúságok, és mert elrejtvék szemeim elől” (Ésa. 65,16).

Ezért: „Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék” (2 Kor. 10,17).

Az apostol dicsekvése pedig így hangzik: „Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség” (Fil. 1,21).

Azért, mert: „Krisztussal együtt megfeszíttettem [oszlopra szegeztettem]. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most (hús)testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta [feláldozta] érettem” (Gal. 2,20).

Amíg a világban és a világ szerint élt, (vagyis amíg csak vallásos volt) azokat megtagadva így vall: „De amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem” (Fil. 3,7).

Mert Ő a Krisztusé, így buzdítja a mindenkori hívőket: Akik pedig Krisztuséi, a testet [a (hús)testet; bűnös természetüket szenvedélyeivel, kívánságaival és vágyaival együtt] megfeszítették [(sztauroó): a szenvedélyt, indulatot vagy az önzést eltörli, kiirtja (legyőzi). Minden olyan magatartás, amellyel az ember Krisztus megfeszítésének jegyében megtagadja hústesti életét, és a világban őt körülvevő bűnt. (dr Varga Zsigmond: Újszövetségi görög-magyar szótár 879. oldal: sztauroó)] indulataival és kívánságaival együtt” (Gal. 5,24)

Gal. 6,15 Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség nem használ semmit [(iszkhüó): nincs előnyére], hanem [csak] az új [(kainosz): újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő] teremtés [teremtmény]*

*És a kijelentés fontossága miatt újra-és újra megismétli az apostol: „A körülmetélkedés semmi, [hasonlóképpen] a körülmetéletlenség is semmi; hanem [csak az] Isten parancsolatainak [(entolé): végzés] megtartása. [fontos; ér valamit]” (1 Kor. 7,19).

„Mert [mindenki] aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem [mind] fitestvérem [fivérem], nőtestvérem [nővérem] és [az én] anyám” (Mát. 12,50).

És Isten parancsolatairól így beszél az Úr Jézus: „… Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami (hús)testtől született, (hús)test az; és a mi Szellemtől született, szellem az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek” (Ján. 3,5-7).

„Akik nem vérből, sem a (hús)testnek akaratából [vágyából; ösztönéből], sem a férfiúnak indulatjából [akaratából], hanem Istentől [Istenből] születtek” (Ján. 1,13).

És aki már újonnan – vagyis a Szent Szellemtől, és Isten Igéje által – született, az ilyen megvallást tesz: „Áldott (imádni való) az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága (könyörületessége, gyengéd, szerető irgalma) szerint újonnan szült minket élő reménységre („biztos várását” jelenti valaminek, ami be is fog következni.

Itt: az Isten ígéreteire irányuló, ember fölött álló, „földöntúli” remény) Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által” (1Pét 1,3).

Hiszen: „Az ő akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk” (Jak. 1,18).

Az újjászülő beszéd pedig: „… az igazság beszéde, mely az evangélium” (Kol. 1,5). És ti: „…nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által” (1Pt. 1,23).

Aki: „nem az általunk véghez vitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által” (Tit. 3,5).

„Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek…” (2 Pét. 1,4).

Így valósult meg a prófécia, amely az új teremtésnek figyelmeztetés is: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok…” (Ésa. 43,18-19).

„Mert ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem említtetnek (a régire nem is emlékeznek), még csak észbe sem jutnak” (Ésa. 65,17).

Hát ezért: „… Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit [(iszkhüó): nincs előnyére, nem használ], sem a körülmetéletlenség, hanem a [agapé: Isten szerinti] szeretet által munkálkodó hit” (Gal. 5,6).

És itt már: „Nincs [többé] zsidó, sem görög [hellén, azaz: pogány]; nincs (rab)szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok [eggyé lettetek] a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,28).

„Mert hiszen egy Szellem által [Szellemben] mi mindnyájan egy testté [szóma = személlyé] meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, [hellének, vagyis pogányok;] akár szolgák, [rabszolgák] akár szabadok; és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg. [valamennyiünket egy Szellem itatott át]. (1 Kor. 12,13).

Mert: „… akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel. Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,27-28).

És ismét: „Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus” (Kol. 3,11).

„Mert nincs különbség [megkülönböztetés] zsidó meg görög [pogány] között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, [mindnyájunknak] aki kegyelemben gazdag mindenekhez, [bőkezű mindazokhoz] akik Őt segítségül hívják” (Róm. 10,12).

„Azért ha valaki [mindenki, aki] Krisztusban van, új [(kainosz): ismeretlen, szokatlan, meglepő] teremtés az [új teremtmény]; a régiek [az eredeti, kezdeti, ősi] elmúltak [a régi megszűnt, tovatűnt], ímé, újjá lett minden [valami új valósult meg; új jött létre; új állt elő]” (2 Kor. 5,17).

Erről már a prófétákon keresztül így szólt az Úr: „A nép, amelyet magamnak alkoték (formáltam), hirdesse dicséretemet” (Ésa. 43,21).

Dávid is erről prófétál: „Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; Ő alkotott minket és nem magunk; (az övéi vagyunk) az ő népe és az ő legelőinek juhai (nyája) vagyunk” (Zsolt. 100,3).

„Mert az Ő alkotása [remek(műv)ei] vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk [azok szerint éljünk]” (Eféz. 2,10).

„Aki önmagát adta mi érettünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól (gonoszságtól), és tisztítson önmagának kiváltképpen való népet (a maga népévé), jó cselekedetekre igyekezőt (törekvőt)” (Tit. 2,14)

Gal. 6,16 És akik e szabály [(kanón): mérték, norma, szabály] szerint élnek [(sztoikheó): követ, alkalmazkodik, tartja magát], békesség [(eiréné): az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában].

És irgalmasság azokon, és az Istennek [igazi] Izráelén. [Más fordítás: És akik e zsinórmértéket követik (mértékmutatóval járnak), békesség azokra, és az Isten (igazi) Izraelére]*

*Minden korban élő hívőnek szól az üzenet: „Csakhogy amire eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint járjunk, ugyanazon értelemben legyünk. [de amit már elértünk, abban tartsunk ki, abban szilárdan meg kell állni] és a szerint éljünk. [azt az igazságot követnünk is kell]” (Fil. 3,16).

„Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Gal. 3,27)

Gal. 6,17 Ennek utána senki nékem bántásomra ne legyen [ezentúl senki se okozzon nekem fájdalmat]; mert én az Úr Jézusnak bélyegeit [(sztigma): nyomok, amelyek erre a szenvedésre utalnak személyünkben; bélyeg (a tulajdon felismerésére)], hordozom [jegyeit viselem; sebhelyeit hordozom] az én testemben [(szóma = személyemben)]*

*Ezekről a sebekről így beszél az apostol: „És megkísértetvén [(peiraszmosz): megpróbáltatás, (a gonoszság) megtapasztalása által; kísértés] (hús)testemben, nem vetettetek meg, sem nem utáltatok meg [nem utasítottatok el] engem, hanem úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát [(angelosz): hírnök, követ], mint Krisztus Jézust.

[Más fordítás: Ti akkor arra a kísértésre, mely a húsomban kísértett (és kiálltátok a próbatételt (hús)testi állapotom miatt), nem válaszoltatok megvetéssel (nem utáltatok meg), sem nem köptetek, engem látva, hanem úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát, mint magát a Krisztus Jézust]” (Gal. 4,14).

És hogy mi volt az a kísértés az apostol hústestében, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem. Az apostol Listrában hirdeti az Igét, és egy béna meggyógyul: „Amikor Listrában (jelentése: feloldó város; Listra Galácia egyik városa) hirdette az Evangéliumot: „Jövének… Antiókhiából (jelentése: bosszúálló, üldöző) és Ikóniumból (jelentése: képoszlop) zsidók, és a sokaságot eláltatván, megkövezék Pált, és kivonszolták a városból, azt gondolván, hogy meghalt.

De mikor körülvették őt a tanítványok, felkelvén, beméne a városba; és másnap Barnabással (jelentése: a vigasztalás fia) elméne Derbébe (jelentése: borókabokor). És miután hirdették az evangéliumot annak a városnak, és sokakat tanítványokká tettek, visszatértek Listrába, Ikoniumba és Antiókhiába” (Csel. 14,19-21)

Gal. 6,18 A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme [(kharisz): Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása] legyen a ti szellemetekkel atyámfiai [testvéreim]! Ámen.

Galata levél 5. fejezet: A szeretet által munkálkodó hit.

Gal. 5,1 Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával.

[Más fordítás: Krisztus azért szabadított fel bennünket, hogy éljünk is ebben a szabadságban. Ezért ne engedjétek magatokat újra rabszolgává tenni].

Gal. 5,2 Ímé, én Pál mondom néktek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus néktek semmit sem használ [akkor Krisztus nem jelent semmi áldást számotokra].
Gal. 5,3 Bizonyságot teszek pedig ismét minden embernek, aki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani

[Más fordítás: Most megismétlem, hogy aki hagyja magát körülmetélni, annak az egész Törvényt be kell tartania].

Gal. 5,4 Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek*

*És így folytatja az apostol: „De még a velem levő Titus sem kényszeríttetett a körülmetélkedésre, noha görög [hellén, azaz: pogány] vala, tudniillik a belopózkodott [betolakodott; befurakodott (pareiszaktosz): - becsempészett. KJV: észrevétlenül behozott; besurrant, nem tiszta úton bekerült] hamis atyafiakért [áltestvérek kedvéért sem],

akik alattomban közénk jöttek [akik azért tolakodtak (férkőztek) be közénk], hogy kikémleljék [(kataszkopeó) alattomosan megfigyel, megles] a mi szabadságunkat, mellyel bírunk a Krisztus Jézusban, hogy minket (rab)szolgákká tegyenek [taszítsanak; kényszerítsenek]” (Gal. 2,3-4).

Ugyanis:„Némelyek, akik Júdeából jöttek le, így tanították a testvéreket. Ha nem metélkedtek körül a mózesi szokás szerint, nem üdvözülhettek.

Mivel pedig Pálnak (jelentése:a kicsi, alacsony, csekély) és Barnabásnak (a vigasztalás fia) nem kis viszálya és vitája támadt velük, úgy rendelkeztek, hogy ebben a vitás ügyben Pál, Barnabás és néhányan mások is menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe” (Csel. 15,1-2).

És: Az apostolok a jeruzsálemi vénekhez fordultak a zsidó hamis tanítók miatt: „Akkor tetszék az apostoloknak és a véneknek az egész gyülekezettel egybe, hogy férfiakat válasszanak ki maguk közül és elküldjék Antiókhiába Pállal és Barnabással. Júdást (jelentése: áldott, bizonyságtevő), kinek mellékneve Barsabás (jelentése: a hűségeskü fia), és Silást (jelentése: hallgatag, erdei), kik az atyafiak között főemberek valának.

Ezt a levelet küldték velük: „Mi, az apostolok és a vének, a ti testvéreitek, az antiókiai, szíriai (jelentése: felföld, magaslat) és cilíciai (jelentése: kerek föld) pogány származású testvéreknek üdvözletünket küldjük!

Mivelhogy meghallottuk, hogy némelyek mi közülünk kimenvén, megháborítottak titeket beszédeikkel, feldúlva a ti lelketeket, azt mondván, hogy körülmetélkedjetek és a törvényt megtartsátok; kiknek mi parancsot nem adtunk: egymás között egyetértésre jutva, jónak láttuk, hogy férfiakat válasszunk és küldjünk hozzátok a mi szeretett Barnabásunkkal és Pálunkkal” (Csel. 15,22-25).

Péter apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „És a szíveket ismerő Isten bizonyságot tett mellettük, mert adta nékik a Szent Szellemet, miként nékünk is; És semmi különbséget sem tett mi köztünk és azok között, a hit által tisztítván meg azoknak szívét.

Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk? Sőt inkább az Úr Jézus Krisztus kegyelme által hisszük, hogy megtartatunk (üdvözülünk), miképpen azok is” (Csel. 15,8-11).

És az apostol így figyelmezteti a minden korban élő hívőket: „Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván, önmagokra hirtelen való veszedelmet (pusztulást) hoznak” (2 Pét. 2,1).

Mert: „A körülmetélkedés valóban használ, [hasznodra válik] ha megtartod [megteszed; gyakorlod] a törvényt; de ha törvényszegő vagy, [áthágod; megrontod] akkor körülmetéltséged körülmetéletlenséggé lett” (Róm. 2,25).

Akik ugyanis törvény ismerete nélkül [akiket a törvény nem kötelezett] vétkeztek [tévesztették el a célpontot], a törvény nélkül vesznek el [pusztulnak el teljesen], és akik a törvény ismeretében [törvénynek alávetve] vétkeztek, azok a törvény alapján [által] kapják [nyerik] meg majd az ítéletet. [ítéltetnek meg]” (Róm. 2,12).

„[Mi azonban] Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond, azt a törvény alatt élőknek mondja, [azokra vonatkozik, akik a törvény hatálya alá vannak vetve] hogy elnémuljon [bedugassék; betömessék] minden száj, és az egész világot [világegyetemet] Isten ítélje meg.

Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből [olyan tettekből, melyekkel a törvényt akarja betölteni] egy (hús)test sem igazul meg Őelőtte [Isten előtt]: mert a bűn [céltévesztés] ismerete [felismerése] a törvény által vagyon.

Most pedig [kijelentetett, hogy] a törvény nélkül jelent meg [a törvénytől függetlenül lett nyilvánvalóvá nekünk] Isten igazsága, [az Isten előtti megigazulás] amelyről bizonyságot is tesznek [tanúsítják] a törvény és a próféták.

Isten pedig ezt az igazságát [az Isten előtti megigazulást] most nyilvánvalóvá [láthatóvá] tette a [Jézus] Krisztusban való hit által minden hívőnek. [nyerik el mindazok, és száll mindazokra, akik hisznek Benne] Mert nincs különbség [ugyanis zsidó és nemzetbeli között]” (Róm. 3,19 -22).

Így vallja meg Pál apostol a hitét: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy (hús)test sem” (Gal. 2,16)

„Mert nem az a zsidó, aki külsőképen az; sem nem az a körülmetélés, ami a (hús)testen külsőképen van: Hanem az a zsidó, aki belsőképen az. és a szívnek Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés. amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van” (Róm. 2,28-29).

„Mert a törvény vége [bevégzése; végcélja; beteljesedése; megszűnése; befejeződése] Krisztus minden hívőnek igazságára [megigazulására annak, aki hisz]” (Róm. 10,4).

Ugyanis: „… az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek. Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg.

De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra.

Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,22-29).
„Mert akik a törvény cselekedeteiből vannak [a törvény szerint élnek, és akik a törvény szerinti tetteikre támaszkodnak], átok alatt vannak [átok sújtja]; minthogy meg van írva: Átkozott minden, aki meg nem marad mindazokban [aki nem tartja meg hűségesen], amik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje.

Hogy pedig a törvény által [a törvény útján] senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló [világos, egyértelmű], mert az igaz ember hitből él” (Gal. 3,10-11).

„Mert az Isten mindeneket [minden embert] engedetlenség [hitetlenség (csökönyös és lázadó), makacsság] alá rekesztett [mindnyájukat a hitetlenségbe hagyta merülni; összezárta = közös helyzetbe hozta annak érdekében] hogy mindeneken [mindenkin; mindnyájukon] könyörüljön. [Irgalmazzon, irgalmasságot gyakoroljon]” (Róm. 11,32)

A pogányokhoz (nemzetekből valókhoz pedig így szól az Úr. „Tisztesség (megbecsülés, tisztelet) azért néktek, akik hisztek (tiétek, a hívőké a tisztesség) (számotokra, hívők számára tehát érték).

Az engedetleneknek (akik nem hisznek, szándékosan és önfejűen, hitetlenek) pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek (a próbán elvetettek), (megtagadtak, elutasítottak), az lett a szegletnek fejévé (szegletkővé) és (egyben) megütközésnek (botlás) kövévé s botránkozásnak (botrány) sziklájává.

Akik engedetlenek (nem hisz, szándékosan és önfejűen, hitetlen) lévén, (bele) megütköznek (nekicsapódik, nekirohan), az igébe(n), amire rendeltettek is. (Mivel nem hisznek az igének, elbotlanak, ami már meg is történt velük)” (1Pét 2:7-8).

Tehát: „Nem törlöm el [nem utasítom vissza; Nem érvénytelenítem] az Isten kegyelmét; mert ha a törvény által [a törvényen keresztül; útján] van [valósulna meg] az igazság [megigazulás], tehát Krisztus ok nélkül [hiába] halt meg” (Gal. 2,21)

Gal. 5,5 Mert mi a Szellem által, hitből várjuk [(apekdekhomai): türelmetlenül /nagyon/ sóvárogva vár] az igazság [megigazulás] reménységét [a megigazulásból fakadó reményt].

Gal. 5,6 Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit [(iszkhüó): nincs előnyére, nem használ], sem a körülmetéletlenség, hanem a [agapé: Isten szerinti] szeretet által munkálkodó hit*

*És így folytatja az apostol: „A reménység pedig nem szégyenít [nem csal] meg; [nem engedi, hogy megszégyenüljünk] mert az Istennek szerelme [agapéja, természete] kitöltetett [kiáradt] a mi szívünkbe [bensőnkbe] a Szent Szellem által, ki adatott nékünk” (Róm. 5,5).

Mert a megigazulást: „Isten pedig ezt az igazságát [az Isten előtti megigazulást] most nyilvánvalóvá [láthatóvá] tette a [Jézus] Krisztusban való hit által minden hívőnek. [nyerik el mindazok, és száll mindazokra, akik hisznek Benne]

Mert nincs különbség [ugyanis zsidó és nemzetbeli között] mindenki vétkezett [eltévesztette a célpontot] és híjával van [nélkülözi; szűkölködik] az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által.

[Megigazulásukat azonban ingyen, az ő kegyelméből kapják a Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén, amelyet a Krisztus Jézus megváltó munkája fordított felénk]” (Róm. 3,22-24).

„Hogy a törvénynek igazsága [igazzá-tétel eredménye] beteljesüljön bennünk [rajtunk] kik nem (hús)test szerint járunk, [élünk] hanem Szellem szerint. [akiknek járását-kelését nem a hús vezérli, hanem a Szellem]” (Róm. 8,4)

Mert Istennek igazsága jelent meg az Úr Jézusban: „Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek. Mert nincs különbség. Vagy Isten kizárólag a zsidóké? Nem a pogányoké is? Bizony, a pogányoké is” (Róm. 3,22.29).

„Mert a Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem számít, sem a körülmetéletlenség; hanem csak az új teremtés” (Gal. 6,15).

„Hiszen egy Szellem által mi is mindnyájan egy testté (szóma = személlyé; egésszé) meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg” (1 Kor. 12,13).

„Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus” (Kol. 3,11).

„Mert Ő a mi békességünk, ki eggyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat” (Eféz. 2,14).

Ezért: „A körülmetélkedés semmi, [hasonlóképpen] a körülmetéletlenség is semmi; hanem [csak az] Isten parancsolatainak [(entolé): végzés] megtartása. [fontos; ér valamit]” (1 Kor. 7,19).

Isten parancsa pedig az, hogy „Szükség néktek újonnan születnetek (Ján. 3,7).

„Azért ha valaki [mindenki, aki] Krisztusban van, új [(kainosz): ismeretlen, szokatlan, meglepő] teremtés az [új teremtmény]. A régiek [az eredeti, kezdeti, ősi] elmúltak [a régi megszűnt, tovatűnt], ímé, újjá lett minden [valami új valósult meg; új jött létre; új állt elő]’ (2 Kor. 5,17).

Itt már: „Nincs [többé] zsidó, sem görög [hellén, azaz: pogány]; nincs (rab)szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok [eggyé lettetek] a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,28).

Ezért: „… nincs különbség [megkülönböztetés] zsidó meg görög [azaz: pogány] között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, [mindnyájunknak] aki kegyelemben gazdag mindenekhez, [bőkezű mindazokhoz] akik Őt segítségül hívják”(Róm. 10,12)

Gal. 5,7 Jól [szépen] futottatok; kicsoda gátolt [ki vetett gáncsot nektek; ki tartott fel; ki akadályozott] meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak [(alétheia): a valóságnak, Isten Igéjének]?

Gal. 5,8 Ez a hitetés nem attól van [ez a szellem nem attól ered], aki titeket hív

[Más fordítás: Ez a félrevezetés nem Istentől való, aki elhívott titeket].

Gal. 5,9 Kis [egy parányi] kovász az egész tésztát megkeleszti [megposhasztja; megerjeszti]*

*Így folytatódik a kijelentés: „Óh balgatag [nem gondolkodó, ostoba; értetlen; esztelen; oktalan; értelmetlen] Galáciabeliek [galaták], kicsoda igézett [babonázott] meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak [(alétheia): valóság = Igének],

kiknek szemei előtt a Jézus Krisztus úgy íratott le, mintha ti köztetek feszíttetett volna meg? [amikor szinte a szemetek elé állítottuk a megfeszített Jézus Krisztust]” (Gal. 3,1).

És így folytatja az apostol: „Csodálkozom, hogy Attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangéliumra [örömüzenethez; jó hírhez] hajlotok [(metatithémi): mássá tesz, megváltoztat; elfordul, elpártol valakitől; átáll, eltántorodik].

Holott nincs más [örömüzenet]; de némelyek zavarnak [megháborítanak; zavarba ejtenek; nyugtalanítanak] titeket, és el akarják ferdíteni [forgatni] a Krisztus evangéliumát. [örömüzenetét; a jó hírt].

De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek [jó hírként; örömüzenetként] valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk legyen átok. [átkozott (átok alatt) legyen!]” (Gal. 1,6-8).

„Ezért tehát mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt (tegyünk le minden ránk nehezedő terhet) és a megkörnyékező bűnt, kitartással (állhatatossággal) fussuk meg az előttünk levő küzdő tért (az előttünk levő pályát).

Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégzőjére, Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett (sztaurosz: jelentése itt: elszenvedte a kínhalált), s az Isten királyi székének jobbjára ült.

(Más fordítás: Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet (sztaurosz: a kínhalált), és az Isten trónjának a jobbjára ült).” (Zsid. 12,1-2)

„Miért is atyámfiai (testvéreim), legyetek állhatatosak (álljatok szilárdan) és tartsátok meg a tudományt, amelyre akár beszédünk, akár levelünk által taníttattatok” (2 Thess. 2,15).

Hogy: „A te ruháid mindenkor legyenek fehérek, és az olaj (a kenet) a te fejedről el ne fogyatkozzék (ne hiányozzék)” (Préd. 9,10)

Gal. 5,10 Bizodalmam van az Úrban ti hozzátok, hogy más értelemben nem lesztek [hogy egyáltalán nem fogtok másképp gondolkodni; vélekedni]; de aki titeket megzavar [(tarasszó): nyugtalanít, zaklat, megháborít], elveszi [hordozni fogja] az ítéletet [büntetését], bárki legyen is az;

[Más fordítás: Bízom az Úrban, hogy ti sem fogtok eltérni attól a gondolkodástól, ahogyan tanítottalak benneteket. De aki állandóan összezavar titeket, bárki is legyen, az megkapja méltó büntetését]*

*Az Úr így figyelmezteti az Övéit: „… Vigyázzatok és őrizkedjetek [óvakodjatok] a farizeusok [jelentése: (elkülönült, elzárkózó; elválasztó). Kiemelkedően kegyes férfiak zárt csoportja, vagyis: vallások csoportjai] és sadduceusok [jelentése: (igaz, egyenes, őszinte) egy másik vallási irányzat] kovászától [(dzümé): erjesztő, tovaterjedő emberi magatartást vagy tanítást jelent]” (Mát. 16,6)

Gal. 5,11 Én pedig atyámfiai [testvéreim], ha még a körülmetélést hirdetem, miért üldöztetem mégis? Akkor eltöröltetett [megszűnt; megsemmisült] a kereszt [sztaurosz: a kínoszlop] botránya.

Gal. 5,12 Bárcsak ki is metszetnék [kasztrálnák is] magukat, akik titeket bujtogatnak [megzavarnak; lázítanak; zavart támasztanak]*

*És hangzik a figyelmeztetés: „Őrizkedjetek az ebektől, őrizkedjetek [óvakodjatok] a gonosz [kontár; rossz] munkásoktól, őrizkedjetek a megmetélkedéstől:

[Más fordítás: Vigyázzatok, maradjatok távol a gonosz emberektől, akik olyanok, mint a kutyák! Legyetek óvatosak, és maradjatok távol azoktól, akik gonosz ügyet szolgálnak, és azoktól is, akik körülmetéltek].

Mert mi vagyunk a körülmetélkedés [körülmetéltek], akik Isten Szelleme szerint [Isten Szellemétől indítva] Isten Szellemében szolgálunk, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a (hús)testben bizakodunk” (Fil. 3,2-3).

„Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok [ravasz, alattomos, csaló; csalárd] munkások, akik a Krisztus apostolaivá [kiküldötteinek, követeinek] változtatják át [adják ki; tettetik; hazudják] magukat.

[Más fordítás: Mert ezek hamis (ál)apostolok. Becsapják az embereket, és elhitetik velük, hogy ők valóban Krisztus apostolai; kik a Krisztus apostolaihoz hasonlóvá változtatják a külsejüket, akik csak a látszatát keltik annak, hogy Krisztus apostolai]” (2 Kor. 11,13).

Ők azok: „Akik testre szépek szeretnének lenni (akik testi értelemben akarnak tetszést aratni), azok kényszerítenek titeket a körülmetélkedésre; csak azért, hogy a Krisztus keresztjéért (kínoszlopáért) ne üldöztessenek.

Mert maguk a körülmetélkedettek sem tartják meg a törvényt; hanem azért akarják, hogy ti körülmetélkedjetek, hogy a ti testetekkel dicsekedjenek” (Gal. 6,12-13)

„mi [pedig] a megfeszített [oszlopra feszített] Krisztust hirdetjük, [prédikáljuk] aki a zsidóknak ugyan megütközés, [(szkandalon) tőr, kelepce, sértő, bántó dolog, botlás köve] a pogányoknak [nemzeteknek] pedig bolondság, [balgaság; oktalanság]” (1Kor. 1,23)

Gal. 5,13 Mert ti szabadságra hívattatok atyámfiai [testvéreim]; csakhogy a szabadság ürügy [(aphormé): kiindulási pont, támaszpont, ok, alkalom, indok, indíték, ösztönzés] ne legyen a testnek [Csak ne használjátok ezt a szabadságot a bűnös természetetek kívánságaira; nem olyan szabadságra, mely ugródeszka a húsnak], sőt (agapé: Isten szerinti) szeretettel szolgáljatok egymásnak*

*És folytatódik a figyelmeztetés: „De meglássátok, [arra azonban ügyeljetek; (vigyázzatok)] hogy ez a ti szabadságtok [kiváltságotok; feljogosult voltotok] valamiképpen botránkozásukra ne legyen [(proszkomma): megtorpanás; hibás lépés; megütközés, fennakadás, valamibe való beleütközés; gát, akadály; botláskővé ne váljon] az erőtleneknek [a gyengéknek]” (1 Kor. 8,9).

Hanem: „Mint szabadok (szabad emberként), és nem, mint akiknél a szabadság a gonoszság palástja (de nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójának /ürügyként/ használják), hanem mint Istennek (rab)szolgái” (1Pét 2:16).

Mert: „… ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek (a bűn csábításától)” (Ján. 8,36)

Gal. 5,14 Mert az egész törvény ez egy igében [logoszban] teljesedik be: Szeresd [(agapaó): Ez azt jelenti: magadat teljesen odaadni, átadni. Vagyis teljesen odaszánni magad] felebarátodat [(plészion): a másik embert; embertársadat, a hozzád legközelebb levőt, szomszéd, a másik: vagyis minden embert], mint [saját] magadat*

*Amikor egy törvénytanító megkérdezi az Úr Jézust, Ő így válaszol: „… Szeresd [(agapaó) magadat teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad Istennel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben] az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből [(pszükhé) egész lényeddel] és teljes elmédből [egész gondolkozásmódoddal].

A második pedig hasonlatos ehhez [ugyanannyira fontos, mint ez, úgy]: Szeresd [(agapaó) szeret, önzetlenül, tárgya érdemeitől függetlenül. Isteni tulajdonság megnyilvánulása az emberek iránt, amely azok javát, üdvösségét munkálja] felebarátodat [(plészion): közelálló személy, embertárs, szomszéd, a másik, a különböző; „másféle” más fajtából való idegent], mint [saját] magadat.

E két parancsolaton függ (alapszik) az egész törvény és a próféták]” (Mát. 22,37-40).

Ezt már a törvény kimondta: „Halld (meg) Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr (egyedül az ÚR= JHVH/Jehova)! Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből (lényeddel) és teljes erődből” (5 Móz. 6,4-5).

És: „Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen (a népedhez tartozókkal), hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr” (3 Móz. 19,18).

„Mert: az egész törvény ez (ebben az) egy igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Gal. 5,14)

Ez a királyok Királyának törvénye: „Ha ellenben megtartjátok (betöltitek) a királyi törvényt az Írás szerint: Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat, jól (helyesen) cselekesztek” (Jak. 2,8)

Mert: „A gyűlölet viszályt teremt, de minden vétket elfedez (kalüptó: befed, betakar, elrejt, eltitkol) a szeretet” (Péld. 10,12)

Tehát: „Amit akartok azért [szeretnétek tehát], hogy az emberek ti veletek cselekedjenek [megtegyenek, bánjanak], mindazt ti is úgy [ugyanazt] cselekedjétek [tegyétek meg] azokkal [velük]; mert ez a törvény és [ezt tanítják] a próféták

[Ez a törvény és a próféták tanításának lényege]”.

Ezért. „Senkinek semmivel ne tartozzatok [ne legyetek adósok] hanem csak azzal, hogy egymást [ugyanabból a fajtából (Krisztusi) egy másikat] szeressétek. [kölcsönös szeretettel; (agapaó): SZERET önzetlenül, a másik érdemeitől függetlenül]

mert aki szereti a felebarátját [embertársát; különböző; „másféle” más fajtából való (Ádámi); idegent] a törvényt [Isten útmutatását, tanítását, amelyet az Igében jelentett ki] betöltötte. [beteljesít; véghezvisz, megvalósít; tartalmat adott neki].

Mert ez: Ne paráználkodjál [ne légy házasságtörő] ne ölj, ne orozz, [ne lopj] hamis tanúbizonyságot ne szólj, ne kívánj, [a másét] és ha valamely más parancsolat van, ebben az igében foglaltatik egybe: [egy egészbe foglalja ez az egy ige]

Szeressed felebarátodat [a közel levő embert, szomszédot, embertársadat] mint tenmagadat. [saját magadat].

A [felebaráti] szeretet [(agapé): isteni tulajdonság nyilvánuljon meg a másik ember iránt. Ez a szeretet nem tekint arra, hogy a másik ember megérdemli-e ezt a szeretetet.

Aki így szeret, az megbecsüli a másikat, igyekszik örömet szerezni neki, javát és jólétét elősegíteni] nem illeti gonosszal a felebarátot. [nem szerez az embertársnak gonosz bántalmazást (nem tesz rosszat)]

Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet. [tehát a szeretettel teljesen betöltjük a törtvényt]” (Róm. 13,8-10).

Mert: „A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet” (1 Tim. 1,5)

Az igazi (isteni) szeretet pedig: „A szeretet hosszútűrő (türelmes), kegyes (jóságos); a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül (Nem viselkedik bántóan),

nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt (a rosszat), Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr”(1 Kor. 13,4-7)

Gal. 5,15 Ha pedig egymást marjátok és faljátok [rágjátok], vigyázzatok, hogy egymást fel ne emésszétek [De ha tovább is marakodtok, végül még elpusztítjátok egymást]*

*És hogy mindez hogyan nyilvánul meg a gyakorlatban, arról így szól a Szent Szellem: „Ha pedig keserű irigység és civódás (viszálykodás) van a ti szívetekben, ne dicsekedjetek (ne kérkedjetek) és ne hazudjatok az igazság ellen (alétheia: valóság, Isten Igéje).

Ez nem az a bölcsesség, amely felülről jő, hanem földi, (hús)testi és ördögi (démoni). Mert ahol irigység és civakodás (viszálykodás) van, ott háborúság (zűrzavar) és mindenféle gonosz cselekedet is található” (Jak. 3,14-16).

Mert: „Honnét (is) vannak háborúk (viszályok) és harcok közöttetek? Nem onnan-é a ti gerjedelmeitekből, amelyek a ti tagjaitokban vitézkednek (Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e ezeket)?

Kívántok valamit, és nincs néktek (és nem kapjátok meg): gyilkoltok (öltök) és irigykedtek, és nem nyerhetitek meg (de nem tudtok célt érni); harcoltok és háborúskodtok (viszálykodtok); és nincsen semmitek, mert nem kéritek (Mégsem kapjátok meg azért, mert nem kéritek).

Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni” (Jak. 4,1-3).

Hát e helyett: „Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent. Aki (pedig) nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet.

Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az Ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa

(Más fordítás: Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk Őáltala)” (1 Ján. 4,7-9)

Gal. 5,16 Mondom pedig [intelek titeket], Szellem szerint járjatok [éljetek], és a (hús)testnek kívánságát [(epithümia): vágy, kívánság, szenvedély] véghez ne vigyétek. [ne teljesítsétek];

»Ezért azt javaslom, engedjétek, hogy a Szent Szellem irányítsa a viselkedéseteket. Akkor bűnös természetetek kívánságai nem fognak érvényesülni«;

Gal. 5,17 Mert a test [a hús kívánsága] a Szellem ellen törekedik, a Szellem pedig a (hús)test ellen [a Szellem kívánsága a húsé ellen fordít titeket]; ezek pedig egymással ellenkeznek [viaskodnak], hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok. [amit szeretnétek];

»Mert a bűnös természet a Szent Szellem ellen támad, a Szent Szellem pedig a bűnös természetünk ellen. Ezek tehát állandó harcban állnak egymással. Ebből következik, hogy nem azt teszitek, amit szeretnétek.

Mert a (hús)test arra vágyik, ami a Szellem ellen(ére) van, a Szellem pedig ami a (hús)test ellen(ére) van. Mert ezek egymással ellenkeznek (ellentétben állnak), hogy ne azokat tegyétek, amiket akartok«*

*Ezért: „… öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a (hús)testet ne tápláljátok a kívánságokra [és ne dédelgessétek (ne úgy gondozzátok «ápoljátok») (hús)testeteket, hogy bűnös kívánságokra gerjedjen]” (Róm. 13,14).

„Mert a (hús)test szerint valók [élők (a húshoz igazodók)] a (hús)test dolgaira gondolnak. [a hús dolgain jár az eszük; a hústest dolgaira összpontosítanak; (A (hús)testi ember bizony (hús)testiekre vágyik) törekszik, ragaszkodik, és teljesen lekötik a hús dolgai, ügyei, vágyai]

a Szellem szerint valók pedig a Szellem dolgaira. [de a Szellemhez igazodók a Szellem dolgaival törődnek (a szellemi ember ellenben szellemiekre törekszik)].

Mert a (hús)testnek gondolata [kívánsága; törekvése; okossága; bölcsessége; a hústest gondolatvilága; észjárása] halál [halálra visz; (vezet)];

a Szellem gondolata [vágyódása; törekvése; okossága; bölcsessége; gondolatvilága; észjárása] pedig élet és békesség. [mert az elmének a hústestre való irányítása halált jelent, de az elmének a szellemre való irányítása életet és békét jelent].

Mert a (hús)test gondolata [bölcsessége; törekvése; észjárása; gondolatvilága; vágya] ellenségeskedés [ellenszegülés] Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, [nem veti alá magát] mert nem is teheti. [sőt nem is képes rá, mert az természete ellen van; (mert az elmének a hústestre irányítása ellenségeskedést jelent Istennel, mivel nincs alárendelve Isten törvényének, hisz nem is lehet)].

Akik pedig (hús)testben vannak, [hústest szerint élnek] nem lehetnek kedvesek Isten előtt [Istennek nem tetszhetnek; nem is törekednek, hogy örömet okozzanak, hogy tetszenek]” (Róm. 8,5-8).

Az embernek kell eldöntenie, hogy melyik utat válassza, de a választás következményeivel együtt: „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a (hús)testének vet, az a (hús)testből arat majd pusztulást; aki pedig a Szellemnek vet, a Szellemből fog aratni örök életet” (Gal. 6,7-8).

Mert: „Senki sem szolgálhat [senki sem lehet rabszolgája] két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli [ellenszenvet érez iránta], és a másikat szereti [teljesen odaszánja magát]; vagy az egyikhez ragaszkodik [tiszteli], és a másikat megveti [megutálja, lenézi, lekicsinyli]…” (Mát. 6,24).

És folytatódik a figyelmeztetés: „Ne [engedjétek, hogy] uralkodjék… a bűn a ti halandó [mulandó] testetekben [Szóma: személyetekben, ami ki van téve a halálnak] hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban [vágyainak]” (Róm. 6,12).

Pál apostol példát ad a testi vágyak elleni harcról: „... megsanyargatom, és szolgává teszem a testemet (szóma = énemet), hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre” (1Kor. 9,27).

Ti is: „Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás.” (Kol. 3,5)

Péter apostol is felhívja a hívők figyelmét: „Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket: tartózkodjatok a (hús)testi vágyaktól, amelyek az élet (pszükhé = énünk, életünk) ellen harcolnak” (1Pt. 2,11).

Már Dávid ezt kéri az Úrtól, egyben kijelentve, hogy hogyan tudjuk megtartóztatni magunkat a testi vágyaktól: „Vezéreld utamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!” (Zsolt. 119,133)

Gal. 5,18 Ha azonban a Szellemtől vezéreltettek [a Szellem vezet titeket], nem vagytok a törvény [uralma] alatt*

*Azért: „Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem [Isten öröme és jótéteménye, felmentése] alatt. mert: „… a törvény csak büntetést eredményezhet. Ahol azonban nincs törvény, ott nincs törvényszegés” (Róm. 6,14; 4,15).

Mert: „… tudjuk azt is, hogy a törvény nem az igaz ellen van, hanem a törvényszegők és az engedetlenek, a hitetlenek és a bűnösök, a szentségtelenek és a szentségtörők, az apa- és anyagyilkosok, az embergyilkosok.

Paráznák, férfi fertőztetők (fajtalanok), emberrablók, hazugok, hamisan esküvők ellen van, és ami egyéb csak az egészséges tudománnyal ellenkezik. Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium, amely énrám bízatott” (1 Tim. 1,9-11)

Gal. 5,19 A testnek cselekedetei [a hús tettei] pedig nyilvánvalók [(phanerosz): jól láthatók], melyek ezek: házasságtörés, paráznaság [(porneia): házasságtörés, fajtalanság, prostitúció], tisztátalanság, bujálkodás [(aszelgeia): szemtelenség, arcátlanság, kicsapongás, féktelenség, szemérmetlenség];

Gal. 5,20 Bálványimádás, varázslás [(pharmakeia): kuruzslás, boszorkányság babonaság; mágia],

ellenségeskedések [(ekhthra): gyűlölet, gyűlölködés], versengések [(erisz): viszály, veszekedés, vita; vetélkedés; harc, civakodás],

gyűlölködések [féltékenység], harag [(thümosz): indulat, düh, bosszúság], patvarkodások [(eritheia): viszály, irigység, vetélkedés; (hivatalért történő) versengés], visszavonások [(dikhosztaszia): meghasonlás, széthúzás, elszakadás, lázadás],

pártütések [megosztottság; pártoskodás; meghasonlás; versengések; szakadások],

Gal. 5,21 Irigységek [(phthonosz): féltékenység, rosszindulat, gyűlölet], gyilkosságok, részegségek, tobzódások [vad mulatozás; lakmározás; dőzsölések] és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek [figyelmeztetlek benneteket], amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekesznek [hogy akik így élnek], Isten országának [Isten Királyságának] örökösei nem lesznek*

*Az apostolon keresztül újra-és újra figyelmeztet a Szent Szellem: „Avagy nem tudjátok-é, hogy igazságtalanok [gonoszok; hamisak] nem örökölhetik Istennek országát? [királyságát].

Ne tévelyegjetek; [ne ámítsátok (csaljátok meg; ejtsétek tévedésbe) magatokat; ne vezessenek félre titeket]. Se paráznák, [g.(pornosz): egy (férfi) prostituált (mint megvásárolható); parázna (buja, fajtalan), lányfuttató férfi] se bálványimádók [(eidólolatrész): kép- (szolgáló vagy) imádó].

Se házasságtörők, se pulyák, [malakosz): tisztátalanok; bujálkodók; kéjencek; puhák; elpuhultak; sem természetellenes célokra tartott férfiak; (pederaszta, homoszexuális férfi].

Se férfiszeplősítők, [(arszenokoitész): fajtalankodó férfi; a saját neme iránt természetellenes nemi vonzódást érző, gyakorló, homoszexuális férfi; kéjencek; férfiakkal paráználkodó (közösülő; háló)].

Se lopók, [tolvaj] se telhetetlenek, [kapzsi; fösvény; nyerészkedő; haszonleső] se részegesek, [iszákosak] se szidalmazók. [átkozódó; rágalmazó; gyalázkodó; káromkodó; gúnyolódó]

se ragadozók [rabló; harácsoló; zsaroló; (arpax): erőszakkal eltulajdonít; a zsákmányt gyors, hirtelen mozdulattal elragadja és elviszi, mint a farkas a zsákmányát] nem örökölhetik [nem részesülnek] Isten országát. [királyságát]” (1 Kor. 6,9-10).

És ez azért van: „mert még (hús)testiek vagytok. Amikor ugyanis irigység [féltékenység; vetélkedés; versengés] és viszálykodás [civódás; vita; visszavonás; (g.(dikhosztásziá): meghasonlás, széthúzás, megosztás] van közöttetek, nem (hús)testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e?” (1Kor. 3,3).

Hát: „Mint nappal, ékesen [tisztességesen, becsületesen, őszintén] járjunk. Nem tobzódásokban [tivornyázásban, zavargás és kicsapongásban] és részegségekben. [ne evés-ivásban, dorbézolásban, dáridózás és mulatozásban; dőzsölésben]

nem bujálkodásokban [együttélésben; ágyrajárásban] és feslettségekben, [kicsapongásban; (meg nem engedett nemi kapcsolatban és gátlástalan, féktelen viselkedésben; kéjsóvárgásban]

nem versengésben és irigységben: [ne civakodásban (viszálykodásban; féltékenységben; hivalkodásban; vetélkedésben)].

„Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a (hús)testet ne tápláljátok a kívánságokra [és ne dédelgessétek (ne úgy gondozzátok «ápoljátok») (hús)testeteket, hogy bűnös kívánságokra gerjedjen]” (Róm. 13,13-14).

„hogy többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le (hús)testi életetek hátralevő idejét. Bizony, elég volt abból, hogy a múltban a pogányok szokása szerint kicsapongásokban, kívánságokban, részegeskedésekben, dorbézolásokban, tivornyázásokban és szentségtelen bálványimádásokban éltetek.

Azért haragusznak rátok, sőt káromolják Istent, mert nem rohantok velük együtt a kicsapongásnak ugyanabba a posványába” (1 Pét. 4,2-4).

„Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, mert ezek miatt haragszik Isten. Ti is ezeket tettétek egykor, amikor ezekben éltetek” (Kol. 3,5-7).

És újra megismétli a Szent Szellem: „Paráznaság pedig és akármely tisztátalanság vagy fösvénység ne is neveztessék (vagy nyerészkedés még szóba se kerüljön) ti közöttetek, a mint szentekhez illik; Sem undokság (szemérmetlenség), vagy bolond (ostoba) beszéd, vagy trágárság (vagy kétértelműség), melyek nem illenek: hanem inkább hálaadás.

Mert azt jól tudjátok, hogy egy paráznának is, vagy tisztátalannak, vagy fösvénynek (vagy nyerészkedőnek), ki bálványimádó, nincs öröksége a Krisztusnak és Istennek országában” (Eféz. 5,3-5)

„Mert, ha (hús)test [kívánata] szerint éltek, meghaltok [minden bizonnyal be fog következni a halálotok] de ha a (hús)test cselekedeteit [tetteit] a Szellem által megöldöklitek, [a halálba viszitek; halálra juttatjátok] éltek. [de ha a Szellemmel azt, amit a hús művel, megölitek, élni fogtok]” (Róm. 8,13).

Mert Isten országába nem jutnak be, hanem: „…kinn maradnak az ebek és a bűbájosok (a varázslók), és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mindenki, aki szereti és szólja (és cselekszi) a hazugságot.

A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és utálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak (a varázslóknak), és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, ami a második halál” (Jel. 22,15; Jel. 21,8)

Gal. 5,22 De a Szellem gyümölcse: [(agapé): Isten szerinti] szeretet, öröm, békesség, béketűrés [(makrothümia): türelem, állhatatosság, kitartás], szívesség [kedvesség], jóság [(khrésztotész): jószívűség, becsületesség, egyenesség, használhatóság, kedvesség, szívesség, megbízhatóság],

hűség [(pisztisz): hit, bizalom, meggyőződés, bizonyosság, megbízhatóság, hitelesség], szelídség [(praotész): szelídség, jóindulat, barátságosság, higgadtság, nyugodtság], mértékletesség [(enkrateia): önuralom, önmérséklet, mértékletesség, önmegtartóztatás]*

*A Szent Szellem gyümölcsét maga az Úr Jézus Krisztus teremti meg bennünk: „Teljesek lévén az igazságnak [(dikaioszüné): megigazulásnak] gyümölcsével [hasznos eredményével], melyet Jézus Krisztus teremt [és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcseit Jézus Krisztuson át, vagy Őrajta keresztül] az Isten dicsőségére és magasztalására. [dicséretére]” (Fil. 1,11).

És azért is: „hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében.

Minden erővel megerősíttetvén az Ő dicsőségének hatalma szerint minden kitartásra és hosszútűrésre örömmel;

(Más fordítás: Az ő mindenen uralkodó dicsősége lehetővé teszi, hogy mindenféle képességgel felruházva olyan hatalomra jussatok, mely teljes állhatatosságra és hosszútűrésre képesít)” (Kol. 1,10-11).

„Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok. Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban (alétheia: Igében) van” (Eféz. 5,8-9).

Az Úr Jézus kijelentette ennek feltételét is: „Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem.

Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik” (Ján. 15,4-6).

Péter apostolon keresztül fejti ki a Szent Szellem, hogy nekünk is van feladatunk a gyümölcstermésben: „Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt.

A tudomány mellé pedig önuralmat, az önuralom mellé pedig állhatatosságot, az állhatatosságmellé pedig kegyességet, a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet.

Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve.

Akiben pedig ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, és elfeledkezett arról, hogy régi bűneiből megtisztult” (2 Pét. 1,5-9).

„Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és egyenességben és valóságban (alétheia: Igében) van” (Eféz. 5,9).

„Kérlek tehát titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz (éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz), mellyel elhívattatok. Teljes alázatossággal és szelídséggel (praotész: szelídség, jóindulat, barátságosság, higgadtság), hosszútűréssel (makrothümia: türelem, béketűrés, állhatatosság, kitartás).

Elszenvedvén (viseljétek el) egymást (agapé: Isten szerinti) szeretetben. Igyekezvén megtartani a Szellem egységét a békességnek kötelében (eiréné: vagyis abban az állapotban, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában).

Legyetek pedig egymáshoz jóságosak (khrésztosz: jó, alkalmas, hasznos, becsületes; jóindulatú, barátságos; derék, jóindulatú), irgalmasok (euszplankhnosz: irgalmas, együttérző, könyörületes, megindulni képes), megengedvén (bocsássatok meg) egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett (megbocsátott) néktek” (Eféz. 4,1-3.32).

Hát: „Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést (türelmet).

Elszenvedvén (viseljétek el) egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna. miképpen a Krisztus (az Úr) is megbocsátott néktek, akképpen ti is;

Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele (az tökéletesen összefog mindent). És az Istennek (a Krisztusnak) békessége uralkodjék a ti szívetekben (bensőtökben), amelyre el is hívattatok egy testben (szóma: személyben); és háládatosak legyetek” (Kol. 3,12-15).

Az apostol kérése: Titusz tanítsa a szenteket, hogy „Senkit ne szidalmazzanak (senkit se szóljanak meg), ne veszekedjenek (kerüljék a viszálykodást), gyöngédek (megértőek) legyenek, teljes szelídséget tanúsítván minden ember iránt” (Tit. 3,2).

Mert: „Az igaznak (megigazultnak) gyümölcse életnek fája; és lelkeket (életeket) nyer meg a bölcs” (Péld. 11,30)

Gal. 5,23 Az ilyenek ellen nincs törvény*

*Mert: „… tudjuk azt is, hogy a törvény nem az igaz ellen van, hanem a törvényszegők és az engedetlenek, a hitetlenek és a bűnösök, a szentségtelenek és a szentségtörők, az apa- és anyagyilkosok, az embergyilkosok, a paráznák, a fajtalanok, az emberrablók, a hazugok, a hamisan esküvők ellen, és mindaz ellen, ami csak ellenkezik az egészséges tanítással.

Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium, amely énrám bízatott” (1 Tim. 1,9-11)

Gal. 5,24 Akik pedig Krisztuséi, a testet [a (hús)testet; bűnös természetüket szenvedélyeivel, kívánságaival és vágyaival együtt] megfeszítették [(sztauroó): a szenvedélyt, indulatot vagy az önzést eltörli, kiirtja (legyőzi).

Minden olyan magatartás, amellyel az ember Krisztus megfeszítésének jegyében megtagadja hústesti életét, és a világban őt körülvevő bűnt. (dr Varga Zsigmond: Újszövetségi görög-magyar szótár 879. oldal: sztauroó)] indulataival és kívánságaival együtt*

*Őt követte Pál apostol is, amikor azt mondja, hogy: „… megsanyargatom [megzabolázom; állon ütöm; megöklözöm; alávetem] testemet (szóma: egész lényemet) és szolgává teszem; [és rabságba (rabszolgaságba) vetem (kényszerítem) leigázom]

hogy míg másoknak prédikálok, [tanítok; hirdetem az Igét; hogy amikor másokat versenybe hívok] magam valami módon méltatlanná ne legyek. [váljak; (magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre; magam valamiképpen olyannak ne bizonyuljak, mint aki nem állja ki a próbát)]” (1Kor. 9,27)

Ezt meg is tudjuk tenni: „Hiszen tudjuk, hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett [oszlopra feszíttetett] hogy megerőtlenüljön [teljesen működésképtelenné, erejét vesztetté legyen] a bűnnek teste. (amartias szóma: a céltévesztett én) [megsemmisüljön (elpusztuljon; tétlenné; tehetetlenné váljon) a bűn hatalmában álló (a céltévesztett) test (szóma = én)].

Hogy ezután ne szolgáljunk [ne legyünk rabszolgája] a bűnnek. [ne legyünk (a céltévesztés) rabszolgái]. Mert aki [így] meghalt, felszabadult a bűn alól. [megigazult; igazságossá lett; (felmentést nyert) a bűntől, a cél ELVÉTÉSÉTŐL)]” (Róm 6,6-7).

És aki Istentől születetett, azoknak azt mondja az Úr: „Ti azonban nem (hús)test, [húsban] hanem Szellem szerint [Szellemben] éltek, ha ugyan [valóban] az Isten Szelleme lakik bennetek.

Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé. [ha pedig valakinek a Krisztus Szelleme nem birtoka, (nem birtokolja) az nem is az Övé].

Hogyha pedig Krisztus bennetek van, jóllehet a test (szóma = személy) holt [halandó] a bűn miatt. [céltévesztés következtében] a szellem azonban élet (dzóé = örökélet, vagyis természetfeletti élet) az igazságért [de a szellem (örök)életet ad megigazultság által]”

Ezért tehát: „… atyámfiai, nem vagyunk adósok a (hús)testnek, hogy (hús)test szerint éljünk” (Róm. 8,9-12).

Azért kell bemerítkezni a Szent Szellembe: „Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt; újuljatok meg szellemetekben és elmétekben, És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben” (Ef. 4,22-24)

„Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Gal. 3,27)

A cselekedeteitek mutassák ezt meg: „Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést” (Kol. 3,12).

Akkor az apostollal együtt vallhatjuk meg, hogy: „Krisztussal együtt megfeszíttettem [oszlopra szegeztettem]. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most (hús)testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta [feláldozta] érettem” (Gal. 2,20)

Gal. 5,25 Ha Szellem szerint [által] élünk, Szellem szerint is járjunk [éljünk]; »Mivel a Szent Szellem által kaptunk új életet, a Szellemnek megfelelően viselkedjünk, kövessük a Szellem útmutatásait, vezetését«

Gal. 5,26 Ne legyünk hiú dicsőség kívánók [(kenodoxosz): hiábavaló dicsőség után sóvárgó, hiú dicsőségre törők], egymást ingerlők, egymásra irigykedők.

[Ne legyünk üres dicsőségre vágyók, egymással szemben kihívók, egymásra irigykedők; Ne törtessünk kihívóan s egymásra irigykedve hiú dicsőség után]*

*Onnan ismerhetők fel Isten fiai: „Mert [mindazok ugyanis] akiket Isten Szelleme vezérel, [indít] azok [mind] Istennek fiai” (Róm. 8,14).

Ha a Szent Szellem vezet, az meglátszik életünk minden területén. Ezért így figyelmeztet az apostol: „Atyafiúi [testvéri] szeretettel egymás iránt gyöngédek [egymást odaadóan szeretők] a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek. [a tisztelet dolgában egymással versengők]” (Róm. 12,10)

„Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel [türelemmel], elszenvedvén egymást szeretetben [Legyetek mindig alázatosak, szelídek és türelmesek, és isteni szeretettel viseljétek el egymást]” (Eféz. 4,2).

„Semmit nem cselekedvén versengésből [vetélkedésből; önzésből; viszálykodásból; perlekedésre való hajlamból], sem hiábavaló [hiú] dicsőségből [önhittségből; se hiú dicsőségvágyból], hanem alázatosan egymást különbeknek [kiválóbbnak] tartván [többre becsülvén] ti magatoknál.

[Más fordításban: Ne irányítson benneteket az önzés, irigység, vagy büszkeség! Ellenkezőleg, alázatosak legyetek, és adjatok a másiknak több tiszteletet, mint amit magatoknak kívántok!]” (Fil. 2,3)

„Valakik annakokáért tökéletesek vagyunk, ilyen értelemben legyünk: és ha valamiben másképpen értetek, az Isten azt is ki fogja jelenteni [feltárja majd előttetek] néktek.

[Más fordítás: Mindazoknak, akik bevégzettek (végcélra törők) vagyunk, ilyen észjárásunk van, és ha valamiben a ti észjárásotok más volna, Isten azt is le fogja előttetek leplezni;

Mert: „Akik szellemileg érettek vagyunk, mind így kellene gondolkozzunk. De ha valamiben más lenne a véleményetek, Isten majd azt is megmutatja nektek]” (Fil. 3,15)