Galata levél 6. fejezet: A Krisztus törvényének betöltése.

Gal. 6,1 Atyámfiai [testvéreim], még ha előfogja is az embert valami bűn [(paraptóma): ha valakit tetten is érnek valamilyen hibás lépés, botlás, baklövés, melléfogásban],

ti, akik szellemiek [szellemi emberek] vagytok, igazítsátok útba [igazítsátok helyre; oktassátok az ilyet; intsétek meg] az olyant szelídségnek szellemével [(praotész): szelídség, jóindulat, barátságosság, higgadtság].

Ügyelvén [de azért vigyázz] magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is. [Más fordítás: Az ilyen testvért gyengéden és szelíden azok igazítsák helyre, akik a Szent Szellem szerint élnek! De ők is vigyázzanak magukra, nehogy ugyanabba a kísértésbe essenek]*

*Intsétek az ilyeneket: „De ne tartsátok (ne tekintsétek) ellenségnek, hanem intsétek, mint atyafit (mint testvéreteket)” (2 Thess. 3,15).

Mert: „Atyámfiai (testvéreim), hogyha valaki ti köztetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti őt valaki, Tudja meg, hogy aki bűnöst térít meg (visszafordít) az ő tévelygő útjáról, lelket (életet) ment meg a haláltól és sok bűnt (tévedést, hibát) elfedez” (Jak. 5,19-20).

És azért kell figyelmeztetni, mert azt mondja az Úr: „És ha elfordul az igaz az ő igazságától, és cselekszik álnokságot, és én vetek eléje botránkozást: ő meg fog halni.
Ha meg nem intetted őt, vétke miatt hal meg és elfelejtetnek igazságai, amelyeket cselekedett; de vérét (életét) a te kezedből kívánom meg.

(Más fordítás: Ha az igaz letér az igaz útról, és gonoszságot követ el, akkor én bukását okozom, és ő meg fog halni. Ha nem figyelmezteted őt, akkor meghal ugyan vétke miatt, és emléke sem marad meg igaz tetteinek, amelyeket véghezvitt, de a vérét tőled kérem számon).

Ha pedig te megintetted (figyelmeztetted) azt az igazat, hogy az igaz ne vétkezzék (többé), és ő nem vétkezik többé: élvén él (akkor életben marad), mert engedett az intésnek (a figyelmeztetésnek), és te (is) a te lelkedet (életedet) megmentetted” (Ezék. 3,20-21).

Így töltöd be Isten akaratát, hiszen az Úr már az Ószövetségben kijelentette, hogy mit kell tenni: „Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat (honfitársadat) nyilván (bátran), hogy ne viseljed az ő bűnének terhét (hogy ne légy részes a vétkében)” (3 Móz. 19,17).

De: „Ne álljon elő egy tanú senki ellen semmiféle hamisság és semmiféle bűn miatt (mert nem lehet elég egy tanú senkinek a bűne vagy vétke dolgában sem); akármilyen bűnben bűnös valaki (és bármilyen vétket követett is el), két tanú szavára vagy három tanú szavára álljon a dolog (két vagy három tanú szavával lehet érvényes egy ügy)” (5 Móz. 19,15)

Gal. 6,2 Egymás terhét [(barosz): súlyos, nyomasztó teher, nehézség /olyan teherről van szó, amelynek hordozásához testvéri segítség kell/] hordozzátok. [(basztadzó): visz, hordoz, cipel; elvisel, felvesz, elhordoz], és úgy töltsétek be [(anapléroó): beteljesít, megvalósít, teljessé tesz, teljességre juttat] a Krisztus törvényét. »(nomosz): Krisztus útmutatása, tanítása, amelyet az Igében jelentett ki«.

[Más fordítás: Segítsetek egymásnak, amikor valakit gondok és bajok vesznek körül. Így engedelmeskedtek igazán a Krisztus törvényének].

Gal. 6,3 Mert ha valaki azt véli [beképzeli magának (úgy gondolja)], hogy ő valami, holott semmi, önmagát csalja meg [tévútra viszi saját eszét; félrevezeti önmagát]. »Más fordítás: Ha valaki nem akar másoknak segíteni, mert olyan fontosnak tartja magát, akkor valójában senki, csupán magát csapja be«

Gal. 6,4 Minden ember pedig az ő maga cselekedetét vizsgálja meg [a saját munkáját értékelje; próbálja meg; a saját tetteit tegye mérlegre], és akkor csakis önmagára nézve lesz dicsekedése [Akkor csakis a maga munkájával dicsekedhet, és nem a máséval] és nem másra nézve. [dicsekvését pedig tartsa meg magának, ne tárja mások elé]

Gal. 6,5 Mert kiki a maga terhét [(phortion): teher; lehet egy feladat vagy szolgálat] hordozza [(basztadzó): visz, hordoz, cipel; elvisel, felvesz, elhordoz]*

*Pál apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Tartozunk [kötelességünk, ami egyben szükségszerűség is] pedig mi az erősek, [akik képesek vagyunk rá; akiknek van erőnk erre] hogy az erőtlenek [akik képtelenek megtenni, mert gyengék, ezért nem lehetséges nekik] erőtlenségeit [a gyöngeség megnyilvánulásait] hordozzuk [elviseljük, cipeljük, és őket felemeljük],

és ne magunknak kedveskedjünk. [az a kötelességünk, akik hatalmat érzünk magunkban, hogy a gyengék, tehetetlenek gyarlóságát (gyengeségeit) elviseljük és ne a magunk javát (kedvét; tetszését) keressük (kedvére éljünk)]” (Róm. 15,1).

Az apostol saját maga ad példát arra, hogy mi a teendő, és annak mi a célja: „Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket. Mindezt pedig az evangéliumért teszem, hogy én is részestárs legyek abba” (1 Kor. 9,22-23).

Mert az Úr Jézus kijelentése így hangzik: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást” (Ján. 13,34-35).

Péter apostolon keresztül folytatódik a kijelentés. Még fontosabb és hathatósabb az Isten szerinti szeretet: „Mindenekelőtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre (az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek); mert a (az Isten szerinti) szeretet sok vétket (céltévesztést) elfedez (befed; eltakar; fátyolt borít; láthatatlanná tesz)” (1 Pét. 4,8).

És hogy ez mit jelent, arról így szól Isten Igéje: „Az (Isten szerinti) szeretet hosszútűrő [nagyon türelmes; Szó szerint: haragos indulatot megfékez].

Kegyes [jóságos; kedves; szeretetre méltó]; a szeretet nem irigykedik; [nem féltékeny, vetélkedik, verseng; nem lép fel vetélytársként],

a szeretet nem kérkedik [nem dicsekszik; (henceg)], nem fuvalkodik fel. [nem is kevély; nem pöffeszkedik; nem gőgös, nem fújja fel magát]” (Kor. 13,4).

Ezért: „Magatokat az igazság iránt való engedelmességben, az igazságnak engedelmeskedve képmutatás nélkül való, (őszinte, nem tettetett) atyafiúi (testvéri) szeretetre tisztítván meg a Szellem által, egymást tiszta szívből buzgón (forrón, hevesen) szeressétek” (1Pét 1:22).

Gal. 6,6 A ki pedig az igére [(logosz): Ige, a teremtő szó] taníttatik, közölje [(koinóneó): részesít valakit, közöl valakivel; - másokkal megoszt, részesül a közös dolgokból, amelyek lehetnek testi-lelki-szellemi javak] minden [(pasz pasza pan): egész, teljes; minden, összes] javát [(agathosz): jó dolgok, anyagi javak, haszon] tanítójával [(katékheó): tanít, oktat].

»Más fordítások: Akit pedig az Isten beszédére tanítanak, az viszonozza ezt a tanítójának, és az minden javából részesítse tanítóját; engedjen részt tanítójának minden javából«*

*Az apostol kifejti az előző kijelentést: „Avagy csak nekem és Barnabásnak [a megnyugtatás, vigasztalás; prófécia fia] nincs-e jogunk, [szabadságunk; felhatalmazásunk] hogy ne dolgozzunk? [mentesülni a kétkezi munkától? (hogy ne végezzünk világi munkát?)].

Kicsoda katonáskodik [vitézkedik; ki szállt táborba] valaha [bármikor is] a maga [saját] zsoldján? [költségén] Kicsoda plántál [ültet] szőlőt, és nem eszik annak gyümölcséből? [terméséből] Vagy kicsoda legeltet [terelget] nyájat, és nem eszik [issza; élvezi] a nyájnak tejéből?

Vajon emberi módon [megfontolásból; okoskodással] beszélem-e [mondom; szólom] ezeket? Vagy nem ezeket mondja-é [így nyilatkozik] a törvény is?

Mert a Mózes törvényében meg van írva: Ne kösd fel [be] a nyomtató [(aloaó): - kitapossa a gabonát. KJV: csépel; a mag (szem) különválasztása a héjától] ökörnek száját. [ne tégy szájkosarat a nyomtató ökör szájára; (phimoó): - elhallgattat (elnémít) szájkosarat rak fel]

Avagy [talán] az ökrökre van-e az Istennek gondja? [Vajon az ökörről gondoskodik-e így az Isten]. Avagy nem érettünk mondja-é általában? [inkább]

Mert mi érettünk íratott meg, hogy aki szánt, [szántóvetőnek] (elváró) reménység alatt kell szántania, és aki csépel, abban a(z) (elváró) reménységben teszi, hogy részesül a termésben.

Ha mi néktek [köztetek] a szellemieket [javakat] vetettük, nagy dolog-e, ha mi a ti (hús)testi [anyagi; földi] javaitokat aratjuk? [hogy aztán a hús világához tartozókat (hústestieket «hústest számára valókat») aratjuk abból, ami a tiétek].

Ha egyebek [mások] élnek nálatok e joggal [kiváltsággal, szabadsággal, felhatalmazással], mért nem inkább mi? [nekünk nincs több jogunk hozzá?]

De mi nem éltünk e jogunkkal [szabadsággal; felhatalmazással; nem használtuk ezt a jogot]; hanem mindent eltűrünk, [elviselünk] hogy valami akadályt ne gördítsünk [gátat ne vessünk] a Krisztus Evangéliuma [örömüzenete; a jó (győzelmi) hír] elé.

Nem tudjátok-é, hogy akik a szent dolgokban munkálkodnak, [akik a templomban (szentélyben) szolgálnak] a szent helyből [templomból (szenthelyből származó eledellel)] élnek, [a szentélyből valókat eszik] és akik az oltár [áldozati hely] körül forgolódnak, [szolgálnak; serénykednek] az oltárral együtt veszik el részüket? [az oltárra vitt adományokból részesednek].

Ekképpen rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot [örömüzenet; jó hír] hirdetik, [prédikálják] az evangéliumból [örömüzenetből; jó hírből] éljenek” (1 Kor. 9,6-14).

Hiszen: „A fáradozó földművesnek kell a gyümölcsökben először részesülnie” (2 Tim. 2,6).

És: „Mert azt mondja az Írás: A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját; és: Méltó a munkás a maga jutalmára (bérére)” (1 Tim. 5,18).

„Ez pedig így lett megírva: Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!” (5 Móz. 25,4).

Mert aki cselekszi az Úr akaratát: „Aki műveli földjét, jóllakik kenyérrel (megelégedik eledellel), de aki hiábavalóságokat hajszol (követ), az esztelen (bolond)” (Péld. 12,10).

Vagyis a rábízott életeket megfelelően táplálja: „Aki munkálja (műveli) az ő földét, megelégedik étellel (annak elég kenyér jut); aki pedig hiábavalóságok után futkos (hajhász), megelégedik szegénységgel” (Péld. 28,19)

Gal. 6,7 Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is. [Más fordítás: Ne áltassátok magatokat! Istent nem lehet becsapni! Azt fogja az ember aratni, amit vetett]*

*És így folytatja az apostol: „Felette igen örültem pedig az Úrban, hogy immár valahára megújultatok az én felőlem való gondviselésetekben (felbuzdultatok a velem való törődésre); mely dologban gondoskodtatok (volna) is, de nem volt (rá) alkalmatok.

Nem hogy az én szűkölködésemre nézve szólnék (nem a nélkülözés mondatja ezt velem); mert én megtanultam, hogy azokban, amelyekben vagyok (hogy körülményeim között), megelégedett legyek.

Tudok megaláztatni is (tudok szűkölködni), tudok bővölködni is; mindenben és mindenekben ismerős vagyok (egészen be vagyok avatva mindenbe) a jóllakással is, az éhezéssel is, a bővölködéssel is, a szűkölködéssel is (és a nélkülözésbe egyaránt).

Mindazáltal jól tettétek, hogy nyomorúságomban részesekké lettetek (Más fordítás: Mégis jól tettétek, hogy közösséget vállaltatok velem nyomorúságomban).

Tudjátok pedig ti is, Filippibeliek, hogy az evangélium hirdetésének kezdetén, mikor Macedóniából kimentem (eltávoztam), egyetlen egyház sem volt részes velem a kölcsönös adásban és vevésben (az ajándékozás és elfogadás tekintetében egyetlen gyülekezet sem állt velem kapcsolatban), csak ti egyedül:

Mert már Thessalónikában is, egyszer is, másszor is, küldtetek nékem szükségemre. Nem mintha kívánnám az ajándékot; hanem kívánom azt a gyümölcsöt, mely sokasodik a ti hasznotokra (hanem azt kívánom, hogy bőségesen kamatozzék az a ti javatokra).

Megkaptam pedig mindent, és bővölködöm; beteltem, vévén Epafróditustól, amit küldöttetek, mint kedves jó illatot, kellemes, tetsző áldozatot az Istennek (Más fordítás: Átvettem mindent, és bővelkedem.

El vagyok látva, miután megkaptam Epafroditosztól, ami tőletek jött olyan kellemes illatként és kedves áldozatként, amely tetszik az Istennek).

Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban” (Fil. 4,10-12.14-19).

Meg van írva, hogy: „Az istentelen (az Isten nélkül élő, a nem hívő) munkál (szerez) álnok (hamis) keresményt; az igazságszerzőnek (a megigazulást szerzőnek) pedig jutalma valóságos (de igaz bérhez jut az, aki igazságot /alétheia: valóság, Ige/ vet)” (Péld. 11,18).

Mert: „Aki vet álnokságot (H: 'áven: hazugság), arat nyomorúságot (bajt, /g: plégé: csapás, katasztrófa); és az ő haragjának (H eḇəráh: gőg, kevélység, arrogancia) vesszeje megtöretik (megsemmisül).

Az irgalmas szemű (a jóságos tekintetű) ember megáldatik, mert adott az ő kenyeréből a szegénynek (a nincstelennek)” (Péld. 22,8-9)

Gal. 6,8 Mert aki vet az ő (hús)testének [aki a hús világába vet], a (hús)testből arat veszedelmet [pusztulást; saját húsából fog romlást aratni]; aki pedig vet a Szellemnek, a Szellemből arat örök életet.

[Más fordítás: Aki azért vet, hogy kielégítse bűnös természetének kívánságait, annak a bűnös természete örök halált terem, és ezt fogja learatni. Aki viszont a Szent Szellem tetszésére vet, az a Szent Szellemből arat örök (természetfeletti) életet]*

*Már Mózesen keresztül így figyelmeztet az Úr: „Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt (a rosszat). Bizonyságul (tanúul) hívom ellenetek ma a mennyet (az eget) és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd (hát) az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod” (5 Móz. 30,15.19).

És mi az, ami halált eredményez, erről így szól a Szent Szellem: „Parázna (jelentése: Isten iránti hűtlenség) férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni (ha tehát valaki a világgal barátságot köt), az Isten ellenségévé lesz” (Jak. 4,4).

Hát: „… ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket” (Eféz. 5,11).

Mert: „Amint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot (vészt) vetnek, ugyanazt aratnak” (Jób. 4,8).

Hanem: „… levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert [hogy a korábbi gonosz életmódotokat hagyjátok el és vessétek le a „régi” embert], mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt

[Más fordítás: Ez ugyanis teljesen megromlott a saját vágyai miatt, amelyek rossz irányba vezették, és aki romlásba rohan a megtévesztő kívánságok miatt]; Megújuljatok pedig a ti elméteknek szelleme szerint” (Eféz. 4,22-23).

Mert: „Akik pedig Krisztuséi, a testet [a (hús)testet; bűnös természetüket szenvedélyeivel, kívánságaival és vágyaival együtt] megfeszítették [(sztauroó): a szenvedélyt, indulatot vagy az önzést eltörli, kiirtja (legyőzi).

Minden olyan magatartás, amellyel az ember Krisztus megfeszítésének jegyében megtagadja hústesti életét, és a világban őt körülvevő bűnt. (dr Varga Zsigmond: Újszövetségi görög-magyar szótár 879. oldal: sztauroó)] indulataival és kívánságaival együtt” (Gal. 5,24).

És: Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek és megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban” (2 Pét. 1,4)

Gal. 6,9 A jótéteményben [a jó cselekvésében; (kalosz): becsületes, tisztességes, megfelelő, méltó] pedig meg ne restüljünk [(ekkakeó enkakeó): belefárad, meglankad, kimerül, megrestül, elcsügged], mert a maga idejében [(kairosz): alkalmas / megfelelő (esedékes) idő] aratunk, ha el nem lankadunk. [(eklüó): ellankad, elernyed, elfárad, kidől]*

*És: „Ti pedig, atyámfiai (testvéreim), meg ne restüljetek (ne fáradjatok bele) a jó cselekvésben” (2 Thess. 3,13). „Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek (viszonzásul megkapjátok) az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak szolgáltok” (Kol. 3,24)

Gal. 6,10 Annakokáért míg időnk [(kairosz): alkalom, alkalmas / megfelelő idő; amíg alkalmunk] van [(ekhó): birtokol, nagyon sokféle értelmezésben használják, úgymint birtoklás; képesség, folytonosság, kapcsolat vagy feltétel; birtokában tart, hatalmában van], cselekedjünk jót [(agathosz): jó dolgok, javak] mindenekkel, kiváltképpen [(maliszta): főleg, leginkább, elsősorban] pedig a mi hitünknek cselédeivel.

[Más fordítás: Következőleg, amint alkalmunk adódik rá, munkáljuk mindenki irányában a jót, de leginkább azokkal, akik hitünk családjához tartoznak, vagyis hittestvéreinkkel]*

*Azért: „Hogy legyetek feddhetetlenek [kifogástalanok] és tiszták [romlatlanok, épek, vegyítetlenek, érintetlenek], Istennek szeplőtlen [ártatlan, hibátlan, tökéletes, ócsárlástól mentes, megrovást nem érdemlő, támadhatatlan] gyermekei [fiai] az elfordult [fonák, hamis, ravasz, álnok] és elvetemedett [elfajult, kificamodott, eltorzult] nemzetség közepette [a gonosz és romlott nemzedékben].

Kik között fényletek [ragyogtok, fénylettek, világítotok], mint csillagok [fénypontok] e világon [a mindenségben]. Más fordítás: „Akkor Isten ártatlan és tiszta gyermekei lesztek, akikben senki sem talál hibát. A gonosz és romlott emberek között úgy ragyogtok, mint a csillagok a sötét éjszakában” [ha az élet igéjére figyeltek]” (Fil. 2,15).

És így folytatódik a kijelentés: „Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza [fölkelti] az ő napját mind a gonoszokra [rosszakra, haszontalan, hibás, silány], mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak [igazságosoknak, megigazultaknak], mind a hamisaknak [bűnösöknek nem-hívőknek; engedetleneknek, igazságtalanoknak (ige nélkülieknek)].

Legyetek azért ti [valóban olyan] tökéletesek [felnőtt, érett korú (célba érkezők)], miként [éppen úgy, mint ahogy] a ti mennyei Atyátok tökéletes [célját betöltött; (a célban van)]” (Mát. 5,45.48).

Hát: „Legyetek annakokáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek” (Eféz. 5,1). És hogy te is: „Tökéletes (és feddhetetlen) légy az Úrral, a te Isteneddel” (5 Móz. 18,13).

„Mert úgy van az Isten akarata (Istennek ugyanis az az akarata), hogy jót cselekedvén (feddhetetlen élettel), elnémítsátok a balgatag (esztelen, oktalan, értelmetlen) emberek tudatlanságát” (1 Pét. 2,15).

Mert: „Ti vagytok a világ világossága [kozmosz fénye; ti vagytok a világ számára a fény]. Nem rejtethetik el [nem lehet eltitkolni, titokban tartani] a hegyen épített [fekvő, elhelyezett] város.

Úgy fényljék [világítson; ragyogjon fel] a ti világosságtok [fényetek] az emberek előtt, hogy lássák [meglássák, észrevegyék] a ti jó cselekedeteiteket [nemes; kitűnő /(eszményi) szép / tetteiteket], és dicsőítsék [magasztalják] a ti mennyei Atyátokat [aki a mennyekben van]” (Mát. 5,14.16).

Ezért: „Semmit nem cselekedvén versengésből [vetélkedésből; önzésből; viszálykodásból; perlekedésre való hajlamból], sem hiábavaló [hiú] dicsőségből [önhittségből; se hiú dicsőségvágyból], hanem alázatosan egymást különbeknek [kiválóbbnak] tartván [többre becsülvén] ti magatoknál.

[Más fordításban: Ne irányítson benneteket az önzés, irigység, vagy büszkeség! Ellenkezőleg, alázatosak legyetek, és adjatok a másiknak több tiszteletet, mint amit magatoknak kívántok]” (Fil. 2,3).

A kívül valókkal kapcsolatosan: „Meglássátok (jól vigyázzatok) annakokáért, hogy mi módon okkal járjatok (hogyan éltek), nem mint bolondok (ne esztelenül), hanem mint bölcsek: Áron is megvegyétek az alkalmatosságot (kihasználva az alkalmas időt), mert a napok (az idők) gonoszok. Annakokáért ne legyetek esztelenek (meggondolatlanok), hanem megértsétek, mi legyen az Úrnak akarata” (Eféz. 5,15-17).

„Bölcsen viseljétek magatokat a kívül valók irányában, a jó alkalmatosságot áron is megváltván (a kedvező alkalmakat jól használjátok fel)” (Kol. 4,5).

És: „Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, akiket illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése

(Más fordítás: Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd). Ne mondd a te felebarátodnak: menj el, azután térj meg, és holnap adok; holott nálad van, a mit kér.

(Más fordítás: Ha van mit adnod, ne mondd embertársadnak: Menj el, jöjj holnap, majd akkor adok)” (Péld. 3,27-28).

De aki a családjáról, és hittestvéreiről nem gondoskodik, arról azt mondja az Úr. „Ha pedig valaki az övéiről és főképpen az ő háza népéről gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél” (1 Tim. 5,8)

Gal. 6,11 Látjátok, mekkora betűkkel írok néktek a saját kezemmel!

Gal. 6,12 Akik (hús)testre szépek szeretnének lenni [akik a (hús)testben akarnak tetszelegni], azok kényszerítenek titeket a körülmetélkedésre. csak azért [teszik], hogy a Krisztus keresztjéért [kínoszlopáért] ne üldöztessenek

[Más fordítás: Mindazok, akik a hús vonalán akarnak tetszetős külsőt ölteni, arra kényszerítenek titeket, hogy metélkedjetek körül, csak hogy a Krisztus keresztjéért (kínoszlopáért) üldözést ne kelljen szenvedniük].

Gal. 6,13 Mert maguk a körülmetéltek sem tartják meg a törvényt; hanem azért akarják, hogy ti körülmetélkedjetek, hogy a ti (hús)testetekkel dicsekedjenek [(kaukhaomai): kérkedik, dicsekedik]*

*Mert jöttek júdeai hamis tanítók, és: „Némelyek pedig, kik Júdeából jöttek alá, így tanítják vala az atyafiakat (testvéreket): Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása szerint, nem üdvözülhettek” (Csel. 15,1).

Pál apostol válasza: „A körülmetélkedés valóban használ, [hasznodra válik] ha megtartod [megteszed; gyakorlod] a törvényt; de ha törvényszegő vagy, [áthágod; megrontod] akkor körülmetéltséged körülmetéletlenséggé lett.

Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen [szemmel láthatóan] az; sem nem az a körülmetélés, ami a testen külsőképpen van [hústesten látható]:

Hanem az a zsidó, [az számít zsidónak] aki belsőképpen [titkos belsejében] az; és a szívnek Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van. [származik; jön]” (Róm. 2,25.28-29).

Pál apostolon keresztül kijelenti Isten, hogy Őelőtte mi számit körülmetélkedésnek: „Mert mi vagyunk a körülmetélkedés, akik Szellemben szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a testben bizakodunk”.

„Ahol nincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés és körülmetélkedetlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus”.

„Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg (szóma = személyiségében).

És ti Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak. Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök (hús)testét a Krisztus körülmetélésében” (Fil. 3,3; Kol. 3,11; 2,9-11).

Így teljesedett be Isten ígérete, amely így hangzott: „És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből (füszé=éneddel), hogy élj” (5 Móz. 30,6)

Gal. 6,14 Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében [kínkarójában], aki által nékem megfeszíttetett a világ [(koszmosz): látható világ, evilág], és én is a világnak. »(koszmosz): látható világ, evilág«

[Más fordítás: Nálam pedig szóba se jöjjön a dicsekedés, hacsak Urunknak, a Krisztus Jézusnak keresztjével (kínkarójával) nem, akin keresztül nekem a világ meg van feszítve, én pedig a világnak]*

*És ismét. „Hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék” (1 Kor. 1,31).

Mert: „Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával;

Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr” (Jer. 9,23-24).

„Hogy aki magát áldja e földön, áldja magát az igaz Istenben, és aki esküszik e földön, esküdjék az igaz Istenre, mert elfeledvék a régi nyomorúságok, és mert elrejtvék szemeim elől” (Ésa. 65,16).

Ezért: „Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék” (2 Kor. 10,17).

Az apostol dicsekvése pedig így hangzik: „Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség” (Fil. 1,21).

Azért, mert: „Krisztussal együtt megfeszíttettem [oszlopra szegeztettem]. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most (hús)testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta [feláldozta] érettem” (Gal. 2,20).

Amíg a világban és a világ szerint élt, (vagyis amíg csak vallásos volt) azokat megtagadva így vall: „De amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem” (Fil. 3,7).

Mert Ő a Krisztusé, így buzdítja a mindenkori hívőket: Akik pedig Krisztuséi, a testet [a (hús)testet; bűnös természetüket szenvedélyeivel, kívánságaival és vágyaival együtt] megfeszítették [(sztauroó): a szenvedélyt, indulatot vagy az önzést eltörli, kiirtja (legyőzi). Minden olyan magatartás, amellyel az ember Krisztus megfeszítésének jegyében megtagadja hústesti életét, és a világban őt körülvevő bűnt. (dr Varga Zsigmond: Újszövetségi görög-magyar szótár 879. oldal: sztauroó)] indulataival és kívánságaival együtt” (Gal. 5,24)

Gal. 6,15 Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség nem használ semmit [(iszkhüó): nincs előnyére], hanem [csak] az új [(kainosz): újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő] teremtés [teremtmény]*

*És a kijelentés fontossága miatt újra-és újra megismétli az apostol: „A körülmetélkedés semmi, [hasonlóképpen] a körülmetéletlenség is semmi; hanem [csak az] Isten parancsolatainak [(entolé): végzés] megtartása. [fontos; ér valamit]” (1 Kor. 7,19).

„Mert [mindenki] aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem [mind] fitestvérem [fivérem], nőtestvérem [nővérem] és [az én] anyám” (Mát. 12,50).

És Isten parancsolatairól így beszél az Úr Jézus: „… Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami (hús)testtől született, (hús)test az; és a mi Szellemtől született, szellem az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek” (Ján. 3,5-7).

„Akik nem vérből, sem a (hús)testnek akaratából [vágyából; ösztönéből], sem a férfiúnak indulatjából [akaratából], hanem Istentől [Istenből] születtek” (Ján. 1,13).

És aki már újonnan – vagyis a Szent Szellemtől, és Isten Igéje által – született, az ilyen megvallást tesz: „Áldott (imádni való) az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága (könyörületessége, gyengéd, szerető irgalma) szerint újonnan szült minket élő reménységre („biztos várását” jelenti valaminek, ami be is fog következni.

Itt: az Isten ígéreteire irányuló, ember fölött álló, „földöntúli” remény) Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által” (1Pét 1,3).

Hiszen: „Az ő akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk” (Jak. 1,18).

Az újjászülő beszéd pedig: „… az igazság beszéde, mely az evangélium” (Kol. 1,5). És ti: „…nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által” (1Pt. 1,23).

Aki: „nem az általunk véghez vitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által” (Tit. 3,5).

„Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek…” (2 Pét. 1,4).

Így valósult meg a prófécia, amely az új teremtésnek figyelmeztetés is: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok…” (Ésa. 43,18-19).

„Mert ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem említtetnek (a régire nem is emlékeznek), még csak észbe sem jutnak” (Ésa. 65,17).

Hát ezért: „… Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit [(iszkhüó): nincs előnyére, nem használ], sem a körülmetéletlenség, hanem a [agapé: Isten szerinti] szeretet által munkálkodó hit” (Gal. 5,6).

És itt már: „Nincs [többé] zsidó, sem görög [hellén, azaz: pogány]; nincs (rab)szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok [eggyé lettetek] a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,28).

„Mert hiszen egy Szellem által [Szellemben] mi mindnyájan egy testté [szóma = személlyé] meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, [hellének, vagyis pogányok;] akár szolgák, [rabszolgák] akár szabadok; és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg. [valamennyiünket egy Szellem itatott át]. (1 Kor. 12,13).

Mert: „… akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel. Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,27-28).

És ismét: „Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus” (Kol. 3,11).

„Mert nincs különbség [megkülönböztetés] zsidó meg görög [pogány] között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, [mindnyájunknak] aki kegyelemben gazdag mindenekhez, [bőkezű mindazokhoz] akik Őt segítségül hívják” (Róm. 10,12).

„Azért ha valaki [mindenki, aki] Krisztusban van, új [(kainosz): ismeretlen, szokatlan, meglepő] teremtés az [új teremtmény]; a régiek [az eredeti, kezdeti, ősi] elmúltak [a régi megszűnt, tovatűnt], ímé, újjá lett minden [valami új valósult meg; új jött létre; új állt elő]” (2 Kor. 5,17).

Erről már a prófétákon keresztül így szólt az Úr: „A nép, amelyet magamnak alkoték (formáltam), hirdesse dicséretemet” (Ésa. 43,21).

Dávid is erről prófétál: „Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; Ő alkotott minket és nem magunk; (az övéi vagyunk) az ő népe és az ő legelőinek juhai (nyája) vagyunk” (Zsolt. 100,3).

„Mert az Ő alkotása [remek(műv)ei] vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk [azok szerint éljünk]” (Eféz. 2,10).

„Aki önmagát adta mi érettünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól (gonoszságtól), és tisztítson önmagának kiváltképpen való népet (a maga népévé), jó cselekedetekre igyekezőt (törekvőt)” (Tit. 2,14)

Gal. 6,16 És akik e szabály [(kanón): mérték, norma, szabály] szerint élnek [(sztoikheó): követ, alkalmazkodik, tartja magát], békesség [(eiréné): az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában].

És irgalmasság azokon, és az Istennek [igazi] Izráelén. [Más fordítás: És akik e zsinórmértéket követik (mértékmutatóval járnak), békesség azokra, és az Isten (igazi) Izraelére]*

*Minden korban élő hívőnek szól az üzenet: „Csakhogy amire eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint járjunk, ugyanazon értelemben legyünk. [de amit már elértünk, abban tartsunk ki, abban szilárdan meg kell állni] és a szerint éljünk. [azt az igazságot követnünk is kell]” (Fil. 3,16).

„Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Gal. 3,27)

Gal. 6,17 Ennek utána senki nékem bántásomra ne legyen [ezentúl senki se okozzon nekem fájdalmat]; mert én az Úr Jézusnak bélyegeit [(sztigma): nyomok, amelyek erre a szenvedésre utalnak személyünkben; bélyeg (a tulajdon felismerésére)], hordozom [jegyeit viselem; sebhelyeit hordozom] az én testemben [(szóma = személyemben)]*

*Ezekről a sebekről így beszél az apostol: „És megkísértetvén [(peiraszmosz): megpróbáltatás, (a gonoszság) megtapasztalása által; kísértés] (hús)testemben, nem vetettetek meg, sem nem utáltatok meg [nem utasítottatok el] engem, hanem úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát [(angelosz): hírnök, követ], mint Krisztus Jézust.

[Más fordítás: Ti akkor arra a kísértésre, mely a húsomban kísértett (és kiálltátok a próbatételt (hús)testi állapotom miatt), nem válaszoltatok megvetéssel (nem utáltatok meg), sem nem köptetek, engem látva, hanem úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát, mint magát a Krisztus Jézust]” (Gal. 4,14).

És hogy mi volt az a kísértés az apostol hústestében, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem. Az apostol Listrában hirdeti az Igét, és egy béna meggyógyul: „Amikor Listrában (jelentése: feloldó város; Listra Galácia egyik városa) hirdette az Evangéliumot: „Jövének… Antiókhiából (jelentése: bosszúálló, üldöző) és Ikóniumból (jelentése: képoszlop) zsidók, és a sokaságot eláltatván, megkövezék Pált, és kivonszolták a városból, azt gondolván, hogy meghalt.

De mikor körülvették őt a tanítványok, felkelvén, beméne a városba; és másnap Barnabással (jelentése: a vigasztalás fia) elméne Derbébe (jelentése: borókabokor). És miután hirdették az evangéliumot annak a városnak, és sokakat tanítványokká tettek, visszatértek Listrába, Ikoniumba és Antiókhiába” (Csel. 14,19-21)

Gal. 6,18 A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme [(kharisz): Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása] legyen a ti szellemetekkel atyámfiai [testvéreim]! Ámen.