A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Galata levél. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Galata levél. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. december 7.

Galata levél 6. fejezet: A Krisztus törvényének betöltése.

Gal. 6,1 Atyámfiai [testvéreim], még ha előfogja is az embert valami bűn [(paraptóma): ha valakit tetten is érnek valamilyen hibás lépés, botlás, baklövés, melléfogásban],

ti, akik szellemiek [szellemi emberek] vagytok, igazítsátok útba [igazítsátok helyre; oktassátok az ilyet; intsétek meg] az olyant szelídségnek szellemével [(praotész): szelídség, jóindulat, barátságosság, higgadtság].

Ügyelvén [de azért vigyázz] magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is. [Más fordítás: Az ilyen testvért gyengéden és szelíden azok igazítsák helyre, akik a Szent Szellem szerint élnek! De ők is vigyázzanak magukra, nehogy ugyanabba a kísértésbe essenek]*

*Intsétek az ilyeneket: „De ne tartsátok (ne tekintsétek) ellenségnek, hanem intsétek, mint atyafit (mint testvéreteket)” (2 Thess. 3,15).

Mert: „Atyámfiai (testvéreim), hogyha valaki ti köztetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti őt valaki, Tudja meg, hogy aki bűnöst térít meg (visszafordít) az ő tévelygő útjáról, lelket (életet) ment meg a haláltól és sok bűnt (tévedést, hibát) elfedez” (Jak. 5,19-20).

És azért kell figyelmeztetni, mert azt mondja az Úr: „És ha elfordul az igaz az ő igazságától, és cselekszik álnokságot, és én vetek eléje botránkozást: ő meg fog halni.
Ha meg nem intetted őt, vétke miatt hal meg és elfelejtetnek igazságai, amelyeket cselekedett; de vérét (életét) a te kezedből kívánom meg.

(Más fordítás: Ha az igaz letér az igaz útról, és gonoszságot követ el, akkor én bukását okozom, és ő meg fog halni. Ha nem figyelmezteted őt, akkor meghal ugyan vétke miatt, és emléke sem marad meg igaz tetteinek, amelyeket véghezvitt, de a vérét tőled kérem számon).

Ha pedig te megintetted (figyelmeztetted) azt az igazat, hogy az igaz ne vétkezzék (többé), és ő nem vétkezik többé: élvén él (akkor életben marad), mert engedett az intésnek (a figyelmeztetésnek), és te (is) a te lelkedet (életedet) megmentetted” (Ezék. 3,20-21).

Így töltöd be Isten akaratát, hiszen az Úr már az Ószövetségben kijelentette, hogy mit kell tenni: „Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat (honfitársadat) nyilván (bátran), hogy ne viseljed az ő bűnének terhét (hogy ne légy részes a vétkében)” (3 Móz. 19,17).

De: „Ne álljon elő egy tanú senki ellen semmiféle hamisság és semmiféle bűn miatt (mert nem lehet elég egy tanú senkinek a bűne vagy vétke dolgában sem); akármilyen bűnben bűnös valaki (és bármilyen vétket követett is el), két tanú szavára vagy három tanú szavára álljon a dolog (két vagy három tanú szavával lehet érvényes egy ügy)” (5 Móz. 19,15)

Gal. 6,2 Egymás terhét [(barosz): súlyos, nyomasztó teher, nehézség /olyan teherről van szó, amelynek hordozásához testvéri segítség kell/] hordozzátok. [(basztadzó): visz, hordoz, cipel; elvisel, felvesz, elhordoz], és úgy töltsétek be [(anapléroó): beteljesít, megvalósít, teljessé tesz, teljességre juttat] a Krisztus törvényét. »(nomosz): Krisztus útmutatása, tanítása, amelyet az Igében jelentett ki«.

[Más fordítás: Segítsetek egymásnak, amikor valakit gondok és bajok vesznek körül. Így engedelmeskedtek igazán a Krisztus törvényének].

Gal. 6,3 Mert ha valaki azt véli [beképzeli magának (úgy gondolja)], hogy ő valami, holott semmi, önmagát csalja meg [tévútra viszi saját eszét; félrevezeti önmagát]. »Más fordítás: Ha valaki nem akar másoknak segíteni, mert olyan fontosnak tartja magát, akkor valójában senki, csupán magát csapja be«

Gal. 6,4 Minden ember pedig az ő maga cselekedetét vizsgálja meg [a saját munkáját értékelje; próbálja meg; a saját tetteit tegye mérlegre], és akkor csakis önmagára nézve lesz dicsekedése [Akkor csakis a maga munkájával dicsekedhet, és nem a máséval] és nem másra nézve. [dicsekvését pedig tartsa meg magának, ne tárja mások elé]

Gal. 6,5 Mert kiki a maga terhét [(phortion): teher; lehet egy feladat vagy szolgálat] hordozza [(basztadzó): visz, hordoz, cipel; elvisel, felvesz, elhordoz]*

*Pál apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Tartozunk [kötelességünk, ami egyben szükségszerűség is] pedig mi az erősek, [akik képesek vagyunk rá; akiknek van erőnk erre] hogy az erőtlenek [akik képtelenek megtenni, mert gyengék, ezért nem lehetséges nekik] erőtlenségeit [a gyöngeség megnyilvánulásait] hordozzuk [elviseljük, cipeljük, és őket felemeljük],

és ne magunknak kedveskedjünk. [az a kötelességünk, akik hatalmat érzünk magunkban, hogy a gyengék, tehetetlenek gyarlóságát (gyengeségeit) elviseljük és ne a magunk javát (kedvét; tetszését) keressük (kedvére éljünk)]” (Róm. 15,1).

Az apostol saját maga ad példát arra, hogy mi a teendő, és annak mi a célja: „Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket. Mindezt pedig az evangéliumért teszem, hogy én is részestárs legyek abba” (1 Kor. 9,22-23).

Mert az Úr Jézus kijelentése így hangzik: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást” (Ján. 13,34-35).

Péter apostolon keresztül folytatódik a kijelentés. Még fontosabb és hathatósabb az Isten szerinti szeretet: „Mindenekelőtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre (az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek); mert a (az Isten szerinti) szeretet sok vétket (céltévesztést) elfedez (befed; eltakar; fátyolt borít; láthatatlanná tesz)” (1 Pét. 4,8).

És hogy ez mit jelent, arról így szól Isten Igéje: „Az (Isten szerinti) szeretet hosszútűrő [nagyon türelmes; Szó szerint: haragos indulatot megfékez].

Kegyes [jóságos; kedves; szeretetre méltó]; a szeretet nem irigykedik; [nem féltékeny, vetélkedik, verseng; nem lép fel vetélytársként],

a szeretet nem kérkedik [nem dicsekszik; (henceg)], nem fuvalkodik fel. [nem is kevély; nem pöffeszkedik; nem gőgös, nem fújja fel magát]” (Kor. 13,4).

Ezért: „Magatokat az igazság iránt való engedelmességben, az igazságnak engedelmeskedve képmutatás nélkül való, (őszinte, nem tettetett) atyafiúi (testvéri) szeretetre tisztítván meg a Szellem által, egymást tiszta szívből buzgón (forrón, hevesen) szeressétek” (1Pét 1:22).

Gal. 6,6 A ki pedig az igére [(logosz): Ige, a teremtő szó] taníttatik, közölje [(koinóneó): részesít valakit, közöl valakivel; - másokkal megoszt, részesül a közös dolgokból, amelyek lehetnek testi-lelki-szellemi javak] minden [(pasz pasza pan): egész, teljes; minden, összes] javát [(agathosz): jó dolgok, anyagi javak, haszon] tanítójával [(katékheó): tanít, oktat].

»Más fordítások: Akit pedig az Isten beszédére tanítanak, az viszonozza ezt a tanítójának, és az minden javából részesítse tanítóját; engedjen részt tanítójának minden javából«*

*Az apostol kifejti az előző kijelentést: „Avagy csak nekem és Barnabásnak [a megnyugtatás, vigasztalás; prófécia fia] nincs-e jogunk, [szabadságunk; felhatalmazásunk] hogy ne dolgozzunk? [mentesülni a kétkezi munkától? (hogy ne végezzünk világi munkát?)].

Kicsoda katonáskodik [vitézkedik; ki szállt táborba] valaha [bármikor is] a maga [saját] zsoldján? [költségén] Kicsoda plántál [ültet] szőlőt, és nem eszik annak gyümölcséből? [terméséből] Vagy kicsoda legeltet [terelget] nyájat, és nem eszik [issza; élvezi] a nyájnak tejéből?

Vajon emberi módon [megfontolásból; okoskodással] beszélem-e [mondom; szólom] ezeket? Vagy nem ezeket mondja-é [így nyilatkozik] a törvény is?

Mert a Mózes törvényében meg van írva: Ne kösd fel [be] a nyomtató [(aloaó): - kitapossa a gabonát. KJV: csépel; a mag (szem) különválasztása a héjától] ökörnek száját. [ne tégy szájkosarat a nyomtató ökör szájára; (phimoó): - elhallgattat (elnémít) szájkosarat rak fel]

Avagy [talán] az ökrökre van-e az Istennek gondja? [Vajon az ökörről gondoskodik-e így az Isten]. Avagy nem érettünk mondja-é általában? [inkább]

Mert mi érettünk íratott meg, hogy aki szánt, [szántóvetőnek] (elváró) reménység alatt kell szántania, és aki csépel, abban a(z) (elváró) reménységben teszi, hogy részesül a termésben.

Ha mi néktek [köztetek] a szellemieket [javakat] vetettük, nagy dolog-e, ha mi a ti (hús)testi [anyagi; földi] javaitokat aratjuk? [hogy aztán a hús világához tartozókat (hústestieket «hústest számára valókat») aratjuk abból, ami a tiétek].

Ha egyebek [mások] élnek nálatok e joggal [kiváltsággal, szabadsággal, felhatalmazással], mért nem inkább mi? [nekünk nincs több jogunk hozzá?]

De mi nem éltünk e jogunkkal [szabadsággal; felhatalmazással; nem használtuk ezt a jogot]; hanem mindent eltűrünk, [elviselünk] hogy valami akadályt ne gördítsünk [gátat ne vessünk] a Krisztus Evangéliuma [örömüzenete; a jó (győzelmi) hír] elé.

Nem tudjátok-é, hogy akik a szent dolgokban munkálkodnak, [akik a templomban (szentélyben) szolgálnak] a szent helyből [templomból (szenthelyből származó eledellel)] élnek, [a szentélyből valókat eszik] és akik az oltár [áldozati hely] körül forgolódnak, [szolgálnak; serénykednek] az oltárral együtt veszik el részüket? [az oltárra vitt adományokból részesednek].

Ekképpen rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot [örömüzenet; jó hír] hirdetik, [prédikálják] az evangéliumból [örömüzenetből; jó hírből] éljenek” (1 Kor. 9,6-14).

Hiszen: „A fáradozó földművesnek kell a gyümölcsökben először részesülnie” (2 Tim. 2,6).

És: „Mert azt mondja az Írás: A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját; és: Méltó a munkás a maga jutalmára (bérére)” (1 Tim. 5,18).

„Ez pedig így lett megírva: Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!” (5 Móz. 25,4).

Mert aki cselekszi az Úr akaratát: „Aki műveli földjét, jóllakik kenyérrel (megelégedik eledellel), de aki hiábavalóságokat hajszol (követ), az esztelen (bolond)” (Péld. 12,10).

Vagyis a rábízott életeket megfelelően táplálja: „Aki munkálja (műveli) az ő földét, megelégedik étellel (annak elég kenyér jut); aki pedig hiábavalóságok után futkos (hajhász), megelégedik szegénységgel” (Péld. 28,19)

Gal. 6,7 Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is. [Más fordítás: Ne áltassátok magatokat! Istent nem lehet becsapni! Azt fogja az ember aratni, amit vetett]*

*És így folytatja az apostol: „Felette igen örültem pedig az Úrban, hogy immár valahára megújultatok az én felőlem való gondviselésetekben (felbuzdultatok a velem való törődésre); mely dologban gondoskodtatok (volna) is, de nem volt (rá) alkalmatok.

Nem hogy az én szűkölködésemre nézve szólnék (nem a nélkülözés mondatja ezt velem); mert én megtanultam, hogy azokban, amelyekben vagyok (hogy körülményeim között), megelégedett legyek.

Tudok megaláztatni is (tudok szűkölködni), tudok bővölködni is; mindenben és mindenekben ismerős vagyok (egészen be vagyok avatva mindenbe) a jóllakással is, az éhezéssel is, a bővölködéssel is, a szűkölködéssel is (és a nélkülözésbe egyaránt).

Mindazáltal jól tettétek, hogy nyomorúságomban részesekké lettetek (Más fordítás: Mégis jól tettétek, hogy közösséget vállaltatok velem nyomorúságomban).

Tudjátok pedig ti is, Filippibeliek, hogy az evangélium hirdetésének kezdetén, mikor Macedóniából kimentem (eltávoztam), egyetlen egyház sem volt részes velem a kölcsönös adásban és vevésben (az ajándékozás és elfogadás tekintetében egyetlen gyülekezet sem állt velem kapcsolatban), csak ti egyedül:

Mert már Thessalónikában is, egyszer is, másszor is, küldtetek nékem szükségemre. Nem mintha kívánnám az ajándékot; hanem kívánom azt a gyümölcsöt, mely sokasodik a ti hasznotokra (hanem azt kívánom, hogy bőségesen kamatozzék az a ti javatokra).

Megkaptam pedig mindent, és bővölködöm; beteltem, vévén Epafróditustól, amit küldöttetek, mint kedves jó illatot, kellemes, tetsző áldozatot az Istennek (Más fordítás: Átvettem mindent, és bővelkedem.

El vagyok látva, miután megkaptam Epafroditosztól, ami tőletek jött olyan kellemes illatként és kedves áldozatként, amely tetszik az Istennek).

Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban” (Fil. 4,10-12.14-19).

Meg van írva, hogy: „Az istentelen (az Isten nélkül élő, a nem hívő) munkál (szerez) álnok (hamis) keresményt; az igazságszerzőnek (a megigazulást szerzőnek) pedig jutalma valóságos (de igaz bérhez jut az, aki igazságot /alétheia: valóság, Ige/ vet)” (Péld. 11,18).

Mert: „Aki vet álnokságot (H: 'áven: hazugság), arat nyomorúságot (bajt, /g: plégé: csapás, katasztrófa); és az ő haragjának (H eḇəráh: gőg, kevélység, arrogancia) vesszeje megtöretik (megsemmisül).

Az irgalmas szemű (a jóságos tekintetű) ember megáldatik, mert adott az ő kenyeréből a szegénynek (a nincstelennek)” (Péld. 22,8-9)

Gal. 6,8 Mert aki vet az ő (hús)testének [aki a hús világába vet], a (hús)testből arat veszedelmet [pusztulást; saját húsából fog romlást aratni]; aki pedig vet a Szellemnek, a Szellemből arat örök életet.

[Más fordítás: Aki azért vet, hogy kielégítse bűnös természetének kívánságait, annak a bűnös természete örök halált terem, és ezt fogja learatni. Aki viszont a Szent Szellem tetszésére vet, az a Szent Szellemből arat örök (természetfeletti) életet]*

*Már Mózesen keresztül így figyelmeztet az Úr: „Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt (a rosszat). Bizonyságul (tanúul) hívom ellenetek ma a mennyet (az eget) és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd (hát) az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod” (5 Móz. 30,15.19).

És mi az, ami halált eredményez, erről így szól a Szent Szellem: „Parázna (jelentése: Isten iránti hűtlenség) férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni (ha tehát valaki a világgal barátságot köt), az Isten ellenségévé lesz” (Jak. 4,4).

Hát: „… ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket” (Eféz. 5,11).

Mert: „Amint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot (vészt) vetnek, ugyanazt aratnak” (Jób. 4,8).

Hanem: „… levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert [hogy a korábbi gonosz életmódotokat hagyjátok el és vessétek le a „régi” embert], mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt

[Más fordítás: Ez ugyanis teljesen megromlott a saját vágyai miatt, amelyek rossz irányba vezették, és aki romlásba rohan a megtévesztő kívánságok miatt]; Megújuljatok pedig a ti elméteknek szelleme szerint” (Eféz. 4,22-23).

Mert: „Akik pedig Krisztuséi, a testet [a (hús)testet; bűnös természetüket szenvedélyeivel, kívánságaival és vágyaival együtt] megfeszítették [(sztauroó): a szenvedélyt, indulatot vagy az önzést eltörli, kiirtja (legyőzi).

Minden olyan magatartás, amellyel az ember Krisztus megfeszítésének jegyében megtagadja hústesti életét, és a világban őt körülvevő bűnt. (dr Varga Zsigmond: Újszövetségi görög-magyar szótár 879. oldal: sztauroó)] indulataival és kívánságaival együtt” (Gal. 5,24).

És: Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek és megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban” (2 Pét. 1,4)

Gal. 6,9 A jótéteményben [a jó cselekvésében; (kalosz): becsületes, tisztességes, megfelelő, méltó] pedig meg ne restüljünk [(ekkakeó enkakeó): belefárad, meglankad, kimerül, megrestül, elcsügged], mert a maga idejében [(kairosz): alkalmas / megfelelő (esedékes) idő] aratunk, ha el nem lankadunk. [(eklüó): ellankad, elernyed, elfárad, kidől]*

*És: „Ti pedig, atyámfiai (testvéreim), meg ne restüljetek (ne fáradjatok bele) a jó cselekvésben” (2 Thess. 3,13). „Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek (viszonzásul megkapjátok) az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak szolgáltok” (Kol. 3,24)

Gal. 6,10 Annakokáért míg időnk [(kairosz): alkalom, alkalmas / megfelelő idő; amíg alkalmunk] van [(ekhó): birtokol, nagyon sokféle értelmezésben használják, úgymint birtoklás; képesség, folytonosság, kapcsolat vagy feltétel; birtokában tart, hatalmában van], cselekedjünk jót [(agathosz): jó dolgok, javak] mindenekkel, kiváltképpen [(maliszta): főleg, leginkább, elsősorban] pedig a mi hitünknek cselédeivel.

[Más fordítás: Következőleg, amint alkalmunk adódik rá, munkáljuk mindenki irányában a jót, de leginkább azokkal, akik hitünk családjához tartoznak, vagyis hittestvéreinkkel]*

*Azért: „Hogy legyetek feddhetetlenek [kifogástalanok] és tiszták [romlatlanok, épek, vegyítetlenek, érintetlenek], Istennek szeplőtlen [ártatlan, hibátlan, tökéletes, ócsárlástól mentes, megrovást nem érdemlő, támadhatatlan] gyermekei [fiai] az elfordult [fonák, hamis, ravasz, álnok] és elvetemedett [elfajult, kificamodott, eltorzult] nemzetség közepette [a gonosz és romlott nemzedékben].

Kik között fényletek [ragyogtok, fénylettek, világítotok], mint csillagok [fénypontok] e világon [a mindenségben]. Más fordítás: „Akkor Isten ártatlan és tiszta gyermekei lesztek, akikben senki sem talál hibát. A gonosz és romlott emberek között úgy ragyogtok, mint a csillagok a sötét éjszakában” [ha az élet igéjére figyeltek]” (Fil. 2,15).

És így folytatódik a kijelentés: „Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza [fölkelti] az ő napját mind a gonoszokra [rosszakra, haszontalan, hibás, silány], mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak [igazságosoknak, megigazultaknak], mind a hamisaknak [bűnösöknek nem-hívőknek; engedetleneknek, igazságtalanoknak (ige nélkülieknek)].

Legyetek azért ti [valóban olyan] tökéletesek [felnőtt, érett korú (célba érkezők)], miként [éppen úgy, mint ahogy] a ti mennyei Atyátok tökéletes [célját betöltött; (a célban van)]” (Mát. 5,45.48).

Hát: „Legyetek annakokáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek” (Eféz. 5,1). És hogy te is: „Tökéletes (és feddhetetlen) légy az Úrral, a te Isteneddel” (5 Móz. 18,13).

„Mert úgy van az Isten akarata (Istennek ugyanis az az akarata), hogy jót cselekedvén (feddhetetlen élettel), elnémítsátok a balgatag (esztelen, oktalan, értelmetlen) emberek tudatlanságát” (1 Pét. 2,15).

Mert: „Ti vagytok a világ világossága [kozmosz fénye; ti vagytok a világ számára a fény]. Nem rejtethetik el [nem lehet eltitkolni, titokban tartani] a hegyen épített [fekvő, elhelyezett] város.

Úgy fényljék [világítson; ragyogjon fel] a ti világosságtok [fényetek] az emberek előtt, hogy lássák [meglássák, észrevegyék] a ti jó cselekedeteiteket [nemes; kitűnő /(eszményi) szép / tetteiteket], és dicsőítsék [magasztalják] a ti mennyei Atyátokat [aki a mennyekben van]” (Mát. 5,14.16).

Ezért: „Semmit nem cselekedvén versengésből [vetélkedésből; önzésből; viszálykodásból; perlekedésre való hajlamból], sem hiábavaló [hiú] dicsőségből [önhittségből; se hiú dicsőségvágyból], hanem alázatosan egymást különbeknek [kiválóbbnak] tartván [többre becsülvén] ti magatoknál.

[Más fordításban: Ne irányítson benneteket az önzés, irigység, vagy büszkeség! Ellenkezőleg, alázatosak legyetek, és adjatok a másiknak több tiszteletet, mint amit magatoknak kívántok]” (Fil. 2,3).

A kívül valókkal kapcsolatosan: „Meglássátok (jól vigyázzatok) annakokáért, hogy mi módon okkal járjatok (hogyan éltek), nem mint bolondok (ne esztelenül), hanem mint bölcsek: Áron is megvegyétek az alkalmatosságot (kihasználva az alkalmas időt), mert a napok (az idők) gonoszok. Annakokáért ne legyetek esztelenek (meggondolatlanok), hanem megértsétek, mi legyen az Úrnak akarata” (Eféz. 5,15-17).

„Bölcsen viseljétek magatokat a kívül valók irányában, a jó alkalmatosságot áron is megváltván (a kedvező alkalmakat jól használjátok fel)” (Kol. 4,5).

És: „Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, akiket illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése

(Más fordítás: Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd). Ne mondd a te felebarátodnak: menj el, azután térj meg, és holnap adok; holott nálad van, a mit kér.

(Más fordítás: Ha van mit adnod, ne mondd embertársadnak: Menj el, jöjj holnap, majd akkor adok)” (Péld. 3,27-28).

De aki a családjáról, és hittestvéreiről nem gondoskodik, arról azt mondja az Úr. „Ha pedig valaki az övéiről és főképpen az ő háza népéről gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél” (1 Tim. 5,8)

Gal. 6,11 Látjátok, mekkora betűkkel írok néktek a saját kezemmel!

Gal. 6,12 Akik (hús)testre szépek szeretnének lenni [akik a (hús)testben akarnak tetszelegni], azok kényszerítenek titeket a körülmetélkedésre. csak azért [teszik], hogy a Krisztus keresztjéért [kínoszlopáért] ne üldöztessenek

[Más fordítás: Mindazok, akik a hús vonalán akarnak tetszetős külsőt ölteni, arra kényszerítenek titeket, hogy metélkedjetek körül, csak hogy a Krisztus keresztjéért (kínoszlopáért) üldözést ne kelljen szenvedniük].

Gal. 6,13 Mert maguk a körülmetéltek sem tartják meg a törvényt; hanem azért akarják, hogy ti körülmetélkedjetek, hogy a ti (hús)testetekkel dicsekedjenek [(kaukhaomai): kérkedik, dicsekedik]*

*Mert jöttek júdeai hamis tanítók, és: „Némelyek pedig, kik Júdeából jöttek alá, így tanítják vala az atyafiakat (testvéreket): Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása szerint, nem üdvözülhettek” (Csel. 15,1).

Pál apostol válasza: „A körülmetélkedés valóban használ, [hasznodra válik] ha megtartod [megteszed; gyakorlod] a törvényt; de ha törvényszegő vagy, [áthágod; megrontod] akkor körülmetéltséged körülmetéletlenséggé lett.

Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen [szemmel láthatóan] az; sem nem az a körülmetélés, ami a testen külsőképpen van [hústesten látható]:

Hanem az a zsidó, [az számít zsidónak] aki belsőképpen [titkos belsejében] az; és a szívnek Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van. [származik; jön]” (Róm. 2,25.28-29).

Pál apostolon keresztül kijelenti Isten, hogy Őelőtte mi számit körülmetélkedésnek: „Mert mi vagyunk a körülmetélkedés, akik Szellemben szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a testben bizakodunk”.

„Ahol nincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés és körülmetélkedetlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus”.

„Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg (szóma = személyiségében).

És ti Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak. Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök (hús)testét a Krisztus körülmetélésében” (Fil. 3,3; Kol. 3,11; 2,9-11).

Így teljesedett be Isten ígérete, amely így hangzott: „És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből (füszé=éneddel), hogy élj” (5 Móz. 30,6)

Gal. 6,14 Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében [kínkarójában], aki által nékem megfeszíttetett a világ [(koszmosz): látható világ, evilág], és én is a világnak. »(koszmosz): látható világ, evilág«

[Más fordítás: Nálam pedig szóba se jöjjön a dicsekedés, hacsak Urunknak, a Krisztus Jézusnak keresztjével (kínkarójával) nem, akin keresztül nekem a világ meg van feszítve, én pedig a világnak]*

*És ismét. „Hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék” (1 Kor. 1,31).

Mert: „Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával;

Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr” (Jer. 9,23-24).

„Hogy aki magát áldja e földön, áldja magát az igaz Istenben, és aki esküszik e földön, esküdjék az igaz Istenre, mert elfeledvék a régi nyomorúságok, és mert elrejtvék szemeim elől” (Ésa. 65,16).

Ezért: „Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék” (2 Kor. 10,17).

Az apostol dicsekvése pedig így hangzik: „Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség” (Fil. 1,21).

Azért, mert: „Krisztussal együtt megfeszíttettem [oszlopra szegeztettem]. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most (hús)testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta [feláldozta] érettem” (Gal. 2,20).

Amíg a világban és a világ szerint élt, (vagyis amíg csak vallásos volt) azokat megtagadva így vall: „De amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem” (Fil. 3,7).

Mert Ő a Krisztusé, így buzdítja a mindenkori hívőket: Akik pedig Krisztuséi, a testet [a (hús)testet; bűnös természetüket szenvedélyeivel, kívánságaival és vágyaival együtt] megfeszítették [(sztauroó): a szenvedélyt, indulatot vagy az önzést eltörli, kiirtja (legyőzi). Minden olyan magatartás, amellyel az ember Krisztus megfeszítésének jegyében megtagadja hústesti életét, és a világban őt körülvevő bűnt. (dr Varga Zsigmond: Újszövetségi görög-magyar szótár 879. oldal: sztauroó)] indulataival és kívánságaival együtt” (Gal. 5,24)

Gal. 6,15 Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség nem használ semmit [(iszkhüó): nincs előnyére], hanem [csak] az új [(kainosz): újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő] teremtés [teremtmény]*

*És a kijelentés fontossága miatt újra-és újra megismétli az apostol: „A körülmetélkedés semmi, [hasonlóképpen] a körülmetéletlenség is semmi; hanem [csak az] Isten parancsolatainak [(entolé): végzés] megtartása. [fontos; ér valamit]” (1 Kor. 7,19).

„Mert [mindenki] aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem [mind] fitestvérem [fivérem], nőtestvérem [nővérem] és [az én] anyám” (Mát. 12,50).

És Isten parancsolatairól így beszél az Úr Jézus: „… Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami (hús)testtől született, (hús)test az; és a mi Szellemtől született, szellem az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek” (Ján. 3,5-7).

„Akik nem vérből, sem a (hús)testnek akaratából [vágyából; ösztönéből], sem a férfiúnak indulatjából [akaratából], hanem Istentől [Istenből] születtek” (Ján. 1,13).

És aki már újonnan – vagyis a Szent Szellemtől, és Isten Igéje által – született, az ilyen megvallást tesz: „Áldott (imádni való) az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága (könyörületessége, gyengéd, szerető irgalma) szerint újonnan szült minket élő reménységre („biztos várását” jelenti valaminek, ami be is fog következni.

Itt: az Isten ígéreteire irányuló, ember fölött álló, „földöntúli” remény) Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által” (1Pét 1,3).

Hiszen: „Az ő akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk” (Jak. 1,18).

Az újjászülő beszéd pedig: „… az igazság beszéde, mely az evangélium” (Kol. 1,5). És ti: „…nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által” (1Pt. 1,23).

Aki: „nem az általunk véghez vitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által” (Tit. 3,5).

„Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek…” (2 Pét. 1,4).

Így valósult meg a prófécia, amely az új teremtésnek figyelmeztetés is: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok…” (Ésa. 43,18-19).

„Mert ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem említtetnek (a régire nem is emlékeznek), még csak észbe sem jutnak” (Ésa. 65,17).

Hát ezért: „… Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit [(iszkhüó): nincs előnyére, nem használ], sem a körülmetéletlenség, hanem a [agapé: Isten szerinti] szeretet által munkálkodó hit” (Gal. 5,6).

És itt már: „Nincs [többé] zsidó, sem görög [hellén, azaz: pogány]; nincs (rab)szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok [eggyé lettetek] a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,28).

„Mert hiszen egy Szellem által [Szellemben] mi mindnyájan egy testté [szóma = személlyé] meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, [hellének, vagyis pogányok;] akár szolgák, [rabszolgák] akár szabadok; és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg. [valamennyiünket egy Szellem itatott át]. (1 Kor. 12,13).

Mert: „… akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel. Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,27-28).

És ismét: „Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus” (Kol. 3,11).

„Mert nincs különbség [megkülönböztetés] zsidó meg görög [pogány] között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, [mindnyájunknak] aki kegyelemben gazdag mindenekhez, [bőkezű mindazokhoz] akik Őt segítségül hívják” (Róm. 10,12).

„Azért ha valaki [mindenki, aki] Krisztusban van, új [(kainosz): ismeretlen, szokatlan, meglepő] teremtés az [új teremtmény]; a régiek [az eredeti, kezdeti, ősi] elmúltak [a régi megszűnt, tovatűnt], ímé, újjá lett minden [valami új valósult meg; új jött létre; új állt elő]” (2 Kor. 5,17).

Erről már a prófétákon keresztül így szólt az Úr: „A nép, amelyet magamnak alkoték (formáltam), hirdesse dicséretemet” (Ésa. 43,21).

Dávid is erről prófétál: „Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; Ő alkotott minket és nem magunk; (az övéi vagyunk) az ő népe és az ő legelőinek juhai (nyája) vagyunk” (Zsolt. 100,3).

„Mert az Ő alkotása [remek(műv)ei] vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk [azok szerint éljünk]” (Eféz. 2,10).

„Aki önmagát adta mi érettünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól (gonoszságtól), és tisztítson önmagának kiváltképpen való népet (a maga népévé), jó cselekedetekre igyekezőt (törekvőt)” (Tit. 2,14)

Gal. 6,16 És akik e szabály [(kanón): mérték, norma, szabály] szerint élnek [(sztoikheó): követ, alkalmazkodik, tartja magát], békesség [(eiréné): az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában].

És irgalmasság azokon, és az Istennek [igazi] Izráelén. [Más fordítás: És akik e zsinórmértéket követik (mértékmutatóval járnak), békesség azokra, és az Isten (igazi) Izraelére]*

*Minden korban élő hívőnek szól az üzenet: „Csakhogy amire eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint járjunk, ugyanazon értelemben legyünk. [de amit már elértünk, abban tartsunk ki, abban szilárdan meg kell állni] és a szerint éljünk. [azt az igazságot követnünk is kell]” (Fil. 3,16).

„Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Gal. 3,27)

Gal. 6,17 Ennek utána senki nékem bántásomra ne legyen [ezentúl senki se okozzon nekem fájdalmat]; mert én az Úr Jézusnak bélyegeit [(sztigma): nyomok, amelyek erre a szenvedésre utalnak személyünkben; bélyeg (a tulajdon felismerésére)], hordozom [jegyeit viselem; sebhelyeit hordozom] az én testemben [(szóma = személyemben)]*

*Ezekről a sebekről így beszél az apostol: „És megkísértetvén [(peiraszmosz): megpróbáltatás, (a gonoszság) megtapasztalása által; kísértés] (hús)testemben, nem vetettetek meg, sem nem utáltatok meg [nem utasítottatok el] engem, hanem úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát [(angelosz): hírnök, követ], mint Krisztus Jézust.

[Más fordítás: Ti akkor arra a kísértésre, mely a húsomban kísértett (és kiálltátok a próbatételt (hús)testi állapotom miatt), nem válaszoltatok megvetéssel (nem utáltatok meg), sem nem köptetek, engem látva, hanem úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát, mint magát a Krisztus Jézust]” (Gal. 4,14).

És hogy mi volt az a kísértés az apostol hústestében, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem. Az apostol Listrában hirdeti az Igét, és egy béna meggyógyul: „Amikor Listrában (jelentése: feloldó város; Listra Galácia egyik városa) hirdette az Evangéliumot: „Jövének… Antiókhiából (jelentése: bosszúálló, üldöző) és Ikóniumból (jelentése: képoszlop) zsidók, és a sokaságot eláltatván, megkövezék Pált, és kivonszolták a városból, azt gondolván, hogy meghalt.

De mikor körülvették őt a tanítványok, felkelvén, beméne a városba; és másnap Barnabással (jelentése: a vigasztalás fia) elméne Derbébe (jelentése: borókabokor). És miután hirdették az evangéliumot annak a városnak, és sokakat tanítványokká tettek, visszatértek Listrába, Ikoniumba és Antiókhiába” (Csel. 14,19-21)

Gal. 6,18 A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme [(kharisz): Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása] legyen a ti szellemetekkel atyámfiai [testvéreim]! Ámen.

2010. december 5.

Galata levél 5. fejezet: A szeretet által munkálkodó hit.

Gal. 5,1 Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával.

[Más fordítás: Krisztus azért szabadított fel bennünket, hogy éljünk is ebben a szabadságban. Ezért ne engedjétek magatokat újra rabszolgává tenni].

Gal. 5,2 Ímé, én Pál mondom néktek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus néktek semmit sem használ [akkor Krisztus nem jelent semmi áldást számotokra].
Gal. 5,3 Bizonyságot teszek pedig ismét minden embernek, aki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani

[Más fordítás: Most megismétlem, hogy aki hagyja magát körülmetélni, annak az egész Törvényt be kell tartania].

Gal. 5,4 Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek*

*És így folytatja az apostol: „De még a velem levő Titus sem kényszeríttetett a körülmetélkedésre, noha görög [hellén, azaz: pogány] vala, tudniillik a belopózkodott [betolakodott; befurakodott (pareiszaktosz): - becsempészett. KJV: észrevétlenül behozott; besurrant, nem tiszta úton bekerült] hamis atyafiakért [áltestvérek kedvéért sem],

akik alattomban közénk jöttek [akik azért tolakodtak (férkőztek) be közénk], hogy kikémleljék [(kataszkopeó) alattomosan megfigyel, megles] a mi szabadságunkat, mellyel bírunk a Krisztus Jézusban, hogy minket (rab)szolgákká tegyenek [taszítsanak; kényszerítsenek]” (Gal. 2,3-4).

Ugyanis:„Némelyek, akik Júdeából jöttek le, így tanították a testvéreket. Ha nem metélkedtek körül a mózesi szokás szerint, nem üdvözülhettek.

Mivel pedig Pálnak (jelentése:a kicsi, alacsony, csekély) és Barnabásnak (a vigasztalás fia) nem kis viszálya és vitája támadt velük, úgy rendelkeztek, hogy ebben a vitás ügyben Pál, Barnabás és néhányan mások is menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe” (Csel. 15,1-2).

És: Az apostolok a jeruzsálemi vénekhez fordultak a zsidó hamis tanítók miatt: „Akkor tetszék az apostoloknak és a véneknek az egész gyülekezettel egybe, hogy férfiakat válasszanak ki maguk közül és elküldjék Antiókhiába Pállal és Barnabással. Júdást (jelentése: áldott, bizonyságtevő), kinek mellékneve Barsabás (jelentése: a hűségeskü fia), és Silást (jelentése: hallgatag, erdei), kik az atyafiak között főemberek valának.

Ezt a levelet küldték velük: „Mi, az apostolok és a vének, a ti testvéreitek, az antiókiai, szíriai (jelentése: felföld, magaslat) és cilíciai (jelentése: kerek föld) pogány származású testvéreknek üdvözletünket küldjük!

Mivelhogy meghallottuk, hogy némelyek mi közülünk kimenvén, megháborítottak titeket beszédeikkel, feldúlva a ti lelketeket, azt mondván, hogy körülmetélkedjetek és a törvényt megtartsátok; kiknek mi parancsot nem adtunk: egymás között egyetértésre jutva, jónak láttuk, hogy férfiakat válasszunk és küldjünk hozzátok a mi szeretett Barnabásunkkal és Pálunkkal” (Csel. 15,22-25).

Péter apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „És a szíveket ismerő Isten bizonyságot tett mellettük, mert adta nékik a Szent Szellemet, miként nékünk is; És semmi különbséget sem tett mi köztünk és azok között, a hit által tisztítván meg azoknak szívét.

Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk? Sőt inkább az Úr Jézus Krisztus kegyelme által hisszük, hogy megtartatunk (üdvözülünk), miképpen azok is” (Csel. 15,8-11).

És az apostol így figyelmezteti a minden korban élő hívőket: „Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván, önmagokra hirtelen való veszedelmet (pusztulást) hoznak” (2 Pét. 2,1).

Mert: „A körülmetélkedés valóban használ, [hasznodra válik] ha megtartod [megteszed; gyakorlod] a törvényt; de ha törvényszegő vagy, [áthágod; megrontod] akkor körülmetéltséged körülmetéletlenséggé lett” (Róm. 2,25).

Akik ugyanis törvény ismerete nélkül [akiket a törvény nem kötelezett] vétkeztek [tévesztették el a célpontot], a törvény nélkül vesznek el [pusztulnak el teljesen], és akik a törvény ismeretében [törvénynek alávetve] vétkeztek, azok a törvény alapján [által] kapják [nyerik] meg majd az ítéletet. [ítéltetnek meg]” (Róm. 2,12).

„[Mi azonban] Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond, azt a törvény alatt élőknek mondja, [azokra vonatkozik, akik a törvény hatálya alá vannak vetve] hogy elnémuljon [bedugassék; betömessék] minden száj, és az egész világot [világegyetemet] Isten ítélje meg.

Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből [olyan tettekből, melyekkel a törvényt akarja betölteni] egy (hús)test sem igazul meg Őelőtte [Isten előtt]: mert a bűn [céltévesztés] ismerete [felismerése] a törvény által vagyon.

Most pedig [kijelentetett, hogy] a törvény nélkül jelent meg [a törvénytől függetlenül lett nyilvánvalóvá nekünk] Isten igazsága, [az Isten előtti megigazulás] amelyről bizonyságot is tesznek [tanúsítják] a törvény és a próféták.

Isten pedig ezt az igazságát [az Isten előtti megigazulást] most nyilvánvalóvá [láthatóvá] tette a [Jézus] Krisztusban való hit által minden hívőnek. [nyerik el mindazok, és száll mindazokra, akik hisznek Benne] Mert nincs különbség [ugyanis zsidó és nemzetbeli között]” (Róm. 3,19 -22).

Így vallja meg Pál apostol a hitét: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy (hús)test sem” (Gal. 2,16)

„Mert nem az a zsidó, aki külsőképen az; sem nem az a körülmetélés, ami a (hús)testen külsőképen van: Hanem az a zsidó, aki belsőképen az. és a szívnek Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés. amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van” (Róm. 2,28-29).

„Mert a törvény vége [bevégzése; végcélja; beteljesedése; megszűnése; befejeződése] Krisztus minden hívőnek igazságára [megigazulására annak, aki hisz]” (Róm. 10,4).

Ugyanis: „… az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek. Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg.

De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra.

Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,22-29).
„Mert akik a törvény cselekedeteiből vannak [a törvény szerint élnek, és akik a törvény szerinti tetteikre támaszkodnak], átok alatt vannak [átok sújtja]; minthogy meg van írva: Átkozott minden, aki meg nem marad mindazokban [aki nem tartja meg hűségesen], amik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje.

Hogy pedig a törvény által [a törvény útján] senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló [világos, egyértelmű], mert az igaz ember hitből él” (Gal. 3,10-11).

„Mert az Isten mindeneket [minden embert] engedetlenség [hitetlenség (csökönyös és lázadó), makacsság] alá rekesztett [mindnyájukat a hitetlenségbe hagyta merülni; összezárta = közös helyzetbe hozta annak érdekében] hogy mindeneken [mindenkin; mindnyájukon] könyörüljön. [Irgalmazzon, irgalmasságot gyakoroljon]” (Róm. 11,32)

A pogányokhoz (nemzetekből valókhoz pedig így szól az Úr. „Tisztesség (megbecsülés, tisztelet) azért néktek, akik hisztek (tiétek, a hívőké a tisztesség) (számotokra, hívők számára tehát érték).

Az engedetleneknek (akik nem hisznek, szándékosan és önfejűen, hitetlenek) pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek (a próbán elvetettek), (megtagadtak, elutasítottak), az lett a szegletnek fejévé (szegletkővé) és (egyben) megütközésnek (botlás) kövévé s botránkozásnak (botrány) sziklájává.

Akik engedetlenek (nem hisz, szándékosan és önfejűen, hitetlen) lévén, (bele) megütköznek (nekicsapódik, nekirohan), az igébe(n), amire rendeltettek is. (Mivel nem hisznek az igének, elbotlanak, ami már meg is történt velük)” (1Pét 2:7-8).

Tehát: „Nem törlöm el [nem utasítom vissza; Nem érvénytelenítem] az Isten kegyelmét; mert ha a törvény által [a törvényen keresztül; útján] van [valósulna meg] az igazság [megigazulás], tehát Krisztus ok nélkül [hiába] halt meg” (Gal. 2,21)

Gal. 5,5 Mert mi a Szellem által, hitből várjuk [(apekdekhomai): türelmetlenül /nagyon/ sóvárogva vár] az igazság [megigazulás] reménységét [a megigazulásból fakadó reményt].

Gal. 5,6 Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit [(iszkhüó): nincs előnyére, nem használ], sem a körülmetéletlenség, hanem a [agapé: Isten szerinti] szeretet által munkálkodó hit*

*És így folytatja az apostol: „A reménység pedig nem szégyenít [nem csal] meg; [nem engedi, hogy megszégyenüljünk] mert az Istennek szerelme [agapéja, természete] kitöltetett [kiáradt] a mi szívünkbe [bensőnkbe] a Szent Szellem által, ki adatott nékünk” (Róm. 5,5).

Mert a megigazulást: „Isten pedig ezt az igazságát [az Isten előtti megigazulást] most nyilvánvalóvá [láthatóvá] tette a [Jézus] Krisztusban való hit által minden hívőnek. [nyerik el mindazok, és száll mindazokra, akik hisznek Benne]

Mert nincs különbség [ugyanis zsidó és nemzetbeli között] mindenki vétkezett [eltévesztette a célpontot] és híjával van [nélkülözi; szűkölködik] az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által.

[Megigazulásukat azonban ingyen, az ő kegyelméből kapják a Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén, amelyet a Krisztus Jézus megváltó munkája fordított felénk]” (Róm. 3,22-24).

„Hogy a törvénynek igazsága [igazzá-tétel eredménye] beteljesüljön bennünk [rajtunk] kik nem (hús)test szerint járunk, [élünk] hanem Szellem szerint. [akiknek járását-kelését nem a hús vezérli, hanem a Szellem]” (Róm. 8,4)

Mert Istennek igazsága jelent meg az Úr Jézusban: „Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek. Mert nincs különbség. Vagy Isten kizárólag a zsidóké? Nem a pogányoké is? Bizony, a pogányoké is” (Róm. 3,22.29).

„Mert a Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem számít, sem a körülmetéletlenség; hanem csak az új teremtés” (Gal. 6,15).

„Hiszen egy Szellem által mi is mindnyájan egy testté (szóma = személlyé; egésszé) meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg” (1 Kor. 12,13).

„Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus” (Kol. 3,11).

„Mert Ő a mi békességünk, ki eggyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat” (Eféz. 2,14).

Ezért: „A körülmetélkedés semmi, [hasonlóképpen] a körülmetéletlenség is semmi; hanem [csak az] Isten parancsolatainak [(entolé): végzés] megtartása. [fontos; ér valamit]” (1 Kor. 7,19).

Isten parancsa pedig az, hogy „Szükség néktek újonnan születnetek (Ján. 3,7).

„Azért ha valaki [mindenki, aki] Krisztusban van, új [(kainosz): ismeretlen, szokatlan, meglepő] teremtés az [új teremtmény]. A régiek [az eredeti, kezdeti, ősi] elmúltak [a régi megszűnt, tovatűnt], ímé, újjá lett minden [valami új valósult meg; új jött létre; új állt elő]’ (2 Kor. 5,17).

Itt már: „Nincs [többé] zsidó, sem görög [hellén, azaz: pogány]; nincs (rab)szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok [eggyé lettetek] a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,28).

Ezért: „… nincs különbség [megkülönböztetés] zsidó meg görög [azaz: pogány] között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, [mindnyájunknak] aki kegyelemben gazdag mindenekhez, [bőkezű mindazokhoz] akik Őt segítségül hívják”(Róm. 10,12)

Gal. 5,7 Jól [szépen] futottatok; kicsoda gátolt [ki vetett gáncsot nektek; ki tartott fel; ki akadályozott] meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak [(alétheia): a valóságnak, Isten Igéjének]?

Gal. 5,8 Ez a hitetés nem attól van [ez a szellem nem attól ered], aki titeket hív

[Más fordítás: Ez a félrevezetés nem Istentől való, aki elhívott titeket].

Gal. 5,9 Kis [egy parányi] kovász az egész tésztát megkeleszti [megposhasztja; megerjeszti]*

*Így folytatódik a kijelentés: „Óh balgatag [nem gondolkodó, ostoba; értetlen; esztelen; oktalan; értelmetlen] Galáciabeliek [galaták], kicsoda igézett [babonázott] meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak [(alétheia): valóság = Igének],

kiknek szemei előtt a Jézus Krisztus úgy íratott le, mintha ti köztetek feszíttetett volna meg? [amikor szinte a szemetek elé állítottuk a megfeszített Jézus Krisztust]” (Gal. 3,1).

És így folytatja az apostol: „Csodálkozom, hogy Attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangéliumra [örömüzenethez; jó hírhez] hajlotok [(metatithémi): mássá tesz, megváltoztat; elfordul, elpártol valakitől; átáll, eltántorodik].

Holott nincs más [örömüzenet]; de némelyek zavarnak [megháborítanak; zavarba ejtenek; nyugtalanítanak] titeket, és el akarják ferdíteni [forgatni] a Krisztus evangéliumát. [örömüzenetét; a jó hírt].

De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek [jó hírként; örömüzenetként] valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk legyen átok. [átkozott (átok alatt) legyen!]” (Gal. 1,6-8).

„Ezért tehát mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt (tegyünk le minden ránk nehezedő terhet) és a megkörnyékező bűnt, kitartással (állhatatossággal) fussuk meg az előttünk levő küzdő tért (az előttünk levő pályát).

Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégzőjére, Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett (sztaurosz: jelentése itt: elszenvedte a kínhalált), s az Isten királyi székének jobbjára ült.

(Más fordítás: Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet (sztaurosz: a kínhalált), és az Isten trónjának a jobbjára ült).” (Zsid. 12,1-2)

„Miért is atyámfiai (testvéreim), legyetek állhatatosak (álljatok szilárdan) és tartsátok meg a tudományt, amelyre akár beszédünk, akár levelünk által taníttattatok” (2 Thess. 2,15).

Hogy: „A te ruháid mindenkor legyenek fehérek, és az olaj (a kenet) a te fejedről el ne fogyatkozzék (ne hiányozzék)” (Préd. 9,10)

Gal. 5,10 Bizodalmam van az Úrban ti hozzátok, hogy más értelemben nem lesztek [hogy egyáltalán nem fogtok másképp gondolkodni; vélekedni]; de aki titeket megzavar [(tarasszó): nyugtalanít, zaklat, megháborít], elveszi [hordozni fogja] az ítéletet [büntetését], bárki legyen is az;

[Más fordítás: Bízom az Úrban, hogy ti sem fogtok eltérni attól a gondolkodástól, ahogyan tanítottalak benneteket. De aki állandóan összezavar titeket, bárki is legyen, az megkapja méltó büntetését]*

*Az Úr így figyelmezteti az Övéit: „… Vigyázzatok és őrizkedjetek [óvakodjatok] a farizeusok [jelentése: (elkülönült, elzárkózó; elválasztó). Kiemelkedően kegyes férfiak zárt csoportja, vagyis: vallások csoportjai] és sadduceusok [jelentése: (igaz, egyenes, őszinte) egy másik vallási irányzat] kovászától [(dzümé): erjesztő, tovaterjedő emberi magatartást vagy tanítást jelent]” (Mát. 16,6)

Gal. 5,11 Én pedig atyámfiai [testvéreim], ha még a körülmetélést hirdetem, miért üldöztetem mégis? Akkor eltöröltetett [megszűnt; megsemmisült] a kereszt [sztaurosz: a kínoszlop] botránya.

Gal. 5,12 Bárcsak ki is metszetnék [kasztrálnák is] magukat, akik titeket bujtogatnak [megzavarnak; lázítanak; zavart támasztanak]*

*És hangzik a figyelmeztetés: „Őrizkedjetek az ebektől, őrizkedjetek [óvakodjatok] a gonosz [kontár; rossz] munkásoktól, őrizkedjetek a megmetélkedéstől:

[Más fordítás: Vigyázzatok, maradjatok távol a gonosz emberektől, akik olyanok, mint a kutyák! Legyetek óvatosak, és maradjatok távol azoktól, akik gonosz ügyet szolgálnak, és azoktól is, akik körülmetéltek].

Mert mi vagyunk a körülmetélkedés [körülmetéltek], akik Isten Szelleme szerint [Isten Szellemétől indítva] Isten Szellemében szolgálunk, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a (hús)testben bizakodunk” (Fil. 3,2-3).

„Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok [ravasz, alattomos, csaló; csalárd] munkások, akik a Krisztus apostolaivá [kiküldötteinek, követeinek] változtatják át [adják ki; tettetik; hazudják] magukat.

[Más fordítás: Mert ezek hamis (ál)apostolok. Becsapják az embereket, és elhitetik velük, hogy ők valóban Krisztus apostolai; kik a Krisztus apostolaihoz hasonlóvá változtatják a külsejüket, akik csak a látszatát keltik annak, hogy Krisztus apostolai]” (2 Kor. 11,13).

Ők azok: „Akik testre szépek szeretnének lenni (akik testi értelemben akarnak tetszést aratni), azok kényszerítenek titeket a körülmetélkedésre; csak azért, hogy a Krisztus keresztjéért (kínoszlopáért) ne üldöztessenek.

Mert maguk a körülmetélkedettek sem tartják meg a törvényt; hanem azért akarják, hogy ti körülmetélkedjetek, hogy a ti testetekkel dicsekedjenek” (Gal. 6,12-13)

„mi [pedig] a megfeszített [oszlopra feszített] Krisztust hirdetjük, [prédikáljuk] aki a zsidóknak ugyan megütközés, [(szkandalon) tőr, kelepce, sértő, bántó dolog, botlás köve] a pogányoknak [nemzeteknek] pedig bolondság, [balgaság; oktalanság]” (1Kor. 1,23)

Gal. 5,13 Mert ti szabadságra hívattatok atyámfiai [testvéreim]; csakhogy a szabadság ürügy [(aphormé): kiindulási pont, támaszpont, ok, alkalom, indok, indíték, ösztönzés] ne legyen a testnek [Csak ne használjátok ezt a szabadságot a bűnös természetetek kívánságaira; nem olyan szabadságra, mely ugródeszka a húsnak], sőt (agapé: Isten szerinti) szeretettel szolgáljatok egymásnak*

*És folytatódik a figyelmeztetés: „De meglássátok, [arra azonban ügyeljetek; (vigyázzatok)] hogy ez a ti szabadságtok [kiváltságotok; feljogosult voltotok] valamiképpen botránkozásukra ne legyen [(proszkomma): megtorpanás; hibás lépés; megütközés, fennakadás, valamibe való beleütközés; gát, akadály; botláskővé ne váljon] az erőtleneknek [a gyengéknek]” (1 Kor. 8,9).

Hanem: „Mint szabadok (szabad emberként), és nem, mint akiknél a szabadság a gonoszság palástja (de nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójának /ürügyként/ használják), hanem mint Istennek (rab)szolgái” (1Pét 2:16).

Mert: „… ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek (a bűn csábításától)” (Ján. 8,36)

Gal. 5,14 Mert az egész törvény ez egy igében [logoszban] teljesedik be: Szeresd [(agapaó): Ez azt jelenti: magadat teljesen odaadni, átadni. Vagyis teljesen odaszánni magad] felebarátodat [(plészion): a másik embert; embertársadat, a hozzád legközelebb levőt, szomszéd, a másik: vagyis minden embert], mint [saját] magadat*

*Amikor egy törvénytanító megkérdezi az Úr Jézust, Ő így válaszol: „… Szeresd [(agapaó) magadat teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad Istennel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben] az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből [(pszükhé) egész lényeddel] és teljes elmédből [egész gondolkozásmódoddal].

A második pedig hasonlatos ehhez [ugyanannyira fontos, mint ez, úgy]: Szeresd [(agapaó) szeret, önzetlenül, tárgya érdemeitől függetlenül. Isteni tulajdonság megnyilvánulása az emberek iránt, amely azok javát, üdvösségét munkálja] felebarátodat [(plészion): közelálló személy, embertárs, szomszéd, a másik, a különböző; „másféle” más fajtából való idegent], mint [saját] magadat.

E két parancsolaton függ (alapszik) az egész törvény és a próféták]” (Mát. 22,37-40).

Ezt már a törvény kimondta: „Halld (meg) Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr (egyedül az ÚR= JHVH/Jehova)! Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből (lényeddel) és teljes erődből” (5 Móz. 6,4-5).

És: „Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen (a népedhez tartozókkal), hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr” (3 Móz. 19,18).

„Mert: az egész törvény ez (ebben az) egy igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Gal. 5,14)

Ez a királyok Királyának törvénye: „Ha ellenben megtartjátok (betöltitek) a királyi törvényt az Írás szerint: Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat, jól (helyesen) cselekesztek” (Jak. 2,8)

Mert: „A gyűlölet viszályt teremt, de minden vétket elfedez (kalüptó: befed, betakar, elrejt, eltitkol) a szeretet” (Péld. 10,12)

Tehát: „Amit akartok azért [szeretnétek tehát], hogy az emberek ti veletek cselekedjenek [megtegyenek, bánjanak], mindazt ti is úgy [ugyanazt] cselekedjétek [tegyétek meg] azokkal [velük]; mert ez a törvény és [ezt tanítják] a próféták

[Ez a törvény és a próféták tanításának lényege]”.

Ezért. „Senkinek semmivel ne tartozzatok [ne legyetek adósok] hanem csak azzal, hogy egymást [ugyanabból a fajtából (Krisztusi) egy másikat] szeressétek. [kölcsönös szeretettel; (agapaó): SZERET önzetlenül, a másik érdemeitől függetlenül]

mert aki szereti a felebarátját [embertársát; különböző; „másféle” más fajtából való (Ádámi); idegent] a törvényt [Isten útmutatását, tanítását, amelyet az Igében jelentett ki] betöltötte. [beteljesít; véghezvisz, megvalósít; tartalmat adott neki].

Mert ez: Ne paráználkodjál [ne légy házasságtörő] ne ölj, ne orozz, [ne lopj] hamis tanúbizonyságot ne szólj, ne kívánj, [a másét] és ha valamely más parancsolat van, ebben az igében foglaltatik egybe: [egy egészbe foglalja ez az egy ige]

Szeressed felebarátodat [a közel levő embert, szomszédot, embertársadat] mint tenmagadat. [saját magadat].

A [felebaráti] szeretet [(agapé): isteni tulajdonság nyilvánuljon meg a másik ember iránt. Ez a szeretet nem tekint arra, hogy a másik ember megérdemli-e ezt a szeretetet.

Aki így szeret, az megbecsüli a másikat, igyekszik örömet szerezni neki, javát és jólétét elősegíteni] nem illeti gonosszal a felebarátot. [nem szerez az embertársnak gonosz bántalmazást (nem tesz rosszat)]

Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet. [tehát a szeretettel teljesen betöltjük a törtvényt]” (Róm. 13,8-10).

Mert: „A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet” (1 Tim. 1,5)

Az igazi (isteni) szeretet pedig: „A szeretet hosszútűrő (türelmes), kegyes (jóságos); a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül (Nem viselkedik bántóan),

nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt (a rosszat), Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr”(1 Kor. 13,4-7)

Gal. 5,15 Ha pedig egymást marjátok és faljátok [rágjátok], vigyázzatok, hogy egymást fel ne emésszétek [De ha tovább is marakodtok, végül még elpusztítjátok egymást]*

*És hogy mindez hogyan nyilvánul meg a gyakorlatban, arról így szól a Szent Szellem: „Ha pedig keserű irigység és civódás (viszálykodás) van a ti szívetekben, ne dicsekedjetek (ne kérkedjetek) és ne hazudjatok az igazság ellen (alétheia: valóság, Isten Igéje).

Ez nem az a bölcsesség, amely felülről jő, hanem földi, (hús)testi és ördögi (démoni). Mert ahol irigység és civakodás (viszálykodás) van, ott háborúság (zűrzavar) és mindenféle gonosz cselekedet is található” (Jak. 3,14-16).

Mert: „Honnét (is) vannak háborúk (viszályok) és harcok közöttetek? Nem onnan-é a ti gerjedelmeitekből, amelyek a ti tagjaitokban vitézkednek (Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e ezeket)?

Kívántok valamit, és nincs néktek (és nem kapjátok meg): gyilkoltok (öltök) és irigykedtek, és nem nyerhetitek meg (de nem tudtok célt érni); harcoltok és háborúskodtok (viszálykodtok); és nincsen semmitek, mert nem kéritek (Mégsem kapjátok meg azért, mert nem kéritek).

Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni” (Jak. 4,1-3).

Hát e helyett: „Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent. Aki (pedig) nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet.

Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az Ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa

(Más fordítás: Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk Őáltala)” (1 Ján. 4,7-9)

Gal. 5,16 Mondom pedig [intelek titeket], Szellem szerint járjatok [éljetek], és a (hús)testnek kívánságát [(epithümia): vágy, kívánság, szenvedély] véghez ne vigyétek. [ne teljesítsétek];

»Ezért azt javaslom, engedjétek, hogy a Szent Szellem irányítsa a viselkedéseteket. Akkor bűnös természetetek kívánságai nem fognak érvényesülni«;

Gal. 5,17 Mert a test [a hús kívánsága] a Szellem ellen törekedik, a Szellem pedig a (hús)test ellen [a Szellem kívánsága a húsé ellen fordít titeket]; ezek pedig egymással ellenkeznek [viaskodnak], hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok. [amit szeretnétek];

»Mert a bűnös természet a Szent Szellem ellen támad, a Szent Szellem pedig a bűnös természetünk ellen. Ezek tehát állandó harcban állnak egymással. Ebből következik, hogy nem azt teszitek, amit szeretnétek.

Mert a (hús)test arra vágyik, ami a Szellem ellen(ére) van, a Szellem pedig ami a (hús)test ellen(ére) van. Mert ezek egymással ellenkeznek (ellentétben állnak), hogy ne azokat tegyétek, amiket akartok«*

*Ezért: „… öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a (hús)testet ne tápláljátok a kívánságokra [és ne dédelgessétek (ne úgy gondozzátok «ápoljátok») (hús)testeteket, hogy bűnös kívánságokra gerjedjen]” (Róm. 13,14).

„Mert a (hús)test szerint valók [élők (a húshoz igazodók)] a (hús)test dolgaira gondolnak. [a hús dolgain jár az eszük; a hústest dolgaira összpontosítanak; (A (hús)testi ember bizony (hús)testiekre vágyik) törekszik, ragaszkodik, és teljesen lekötik a hús dolgai, ügyei, vágyai]

a Szellem szerint valók pedig a Szellem dolgaira. [de a Szellemhez igazodók a Szellem dolgaival törődnek (a szellemi ember ellenben szellemiekre törekszik)].

Mert a (hús)testnek gondolata [kívánsága; törekvése; okossága; bölcsessége; a hústest gondolatvilága; észjárása] halál [halálra visz; (vezet)];

a Szellem gondolata [vágyódása; törekvése; okossága; bölcsessége; gondolatvilága; észjárása] pedig élet és békesség. [mert az elmének a hústestre való irányítása halált jelent, de az elmének a szellemre való irányítása életet és békét jelent].

Mert a (hús)test gondolata [bölcsessége; törekvése; észjárása; gondolatvilága; vágya] ellenségeskedés [ellenszegülés] Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, [nem veti alá magát] mert nem is teheti. [sőt nem is képes rá, mert az természete ellen van; (mert az elmének a hústestre irányítása ellenségeskedést jelent Istennel, mivel nincs alárendelve Isten törvényének, hisz nem is lehet)].

Akik pedig (hús)testben vannak, [hústest szerint élnek] nem lehetnek kedvesek Isten előtt [Istennek nem tetszhetnek; nem is törekednek, hogy örömet okozzanak, hogy tetszenek]” (Róm. 8,5-8).

Az embernek kell eldöntenie, hogy melyik utat válassza, de a választás következményeivel együtt: „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a (hús)testének vet, az a (hús)testből arat majd pusztulást; aki pedig a Szellemnek vet, a Szellemből fog aratni örök életet” (Gal. 6,7-8).

Mert: „Senki sem szolgálhat [senki sem lehet rabszolgája] két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli [ellenszenvet érez iránta], és a másikat szereti [teljesen odaszánja magát]; vagy az egyikhez ragaszkodik [tiszteli], és a másikat megveti [megutálja, lenézi, lekicsinyli]…” (Mát. 6,24).

És folytatódik a figyelmeztetés: „Ne [engedjétek, hogy] uralkodjék… a bűn a ti halandó [mulandó] testetekben [Szóma: személyetekben, ami ki van téve a halálnak] hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban [vágyainak]” (Róm. 6,12).

Pál apostol példát ad a testi vágyak elleni harcról: „... megsanyargatom, és szolgává teszem a testemet (szóma = énemet), hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre” (1Kor. 9,27).

Ti is: „Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás.” (Kol. 3,5)

Péter apostol is felhívja a hívők figyelmét: „Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket: tartózkodjatok a (hús)testi vágyaktól, amelyek az élet (pszükhé = énünk, életünk) ellen harcolnak” (1Pt. 2,11).

Már Dávid ezt kéri az Úrtól, egyben kijelentve, hogy hogyan tudjuk megtartóztatni magunkat a testi vágyaktól: „Vezéreld utamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!” (Zsolt. 119,133)

Gal. 5,18 Ha azonban a Szellemtől vezéreltettek [a Szellem vezet titeket], nem vagytok a törvény [uralma] alatt*

*Azért: „Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem [Isten öröme és jótéteménye, felmentése] alatt. mert: „… a törvény csak büntetést eredményezhet. Ahol azonban nincs törvény, ott nincs törvényszegés” (Róm. 6,14; 4,15).

Mert: „… tudjuk azt is, hogy a törvény nem az igaz ellen van, hanem a törvényszegők és az engedetlenek, a hitetlenek és a bűnösök, a szentségtelenek és a szentségtörők, az apa- és anyagyilkosok, az embergyilkosok.

Paráznák, férfi fertőztetők (fajtalanok), emberrablók, hazugok, hamisan esküvők ellen van, és ami egyéb csak az egészséges tudománnyal ellenkezik. Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium, amely énrám bízatott” (1 Tim. 1,9-11)

Gal. 5,19 A testnek cselekedetei [a hús tettei] pedig nyilvánvalók [(phanerosz): jól láthatók], melyek ezek: házasságtörés, paráznaság [(porneia): házasságtörés, fajtalanság, prostitúció], tisztátalanság, bujálkodás [(aszelgeia): szemtelenség, arcátlanság, kicsapongás, féktelenség, szemérmetlenség];

Gal. 5,20 Bálványimádás, varázslás [(pharmakeia): kuruzslás, boszorkányság babonaság; mágia],

ellenségeskedések [(ekhthra): gyűlölet, gyűlölködés], versengések [(erisz): viszály, veszekedés, vita; vetélkedés; harc, civakodás],

gyűlölködések [féltékenység], harag [(thümosz): indulat, düh, bosszúság], patvarkodások [(eritheia): viszály, irigység, vetélkedés; (hivatalért történő) versengés], visszavonások [(dikhosztaszia): meghasonlás, széthúzás, elszakadás, lázadás],

pártütések [megosztottság; pártoskodás; meghasonlás; versengések; szakadások],

Gal. 5,21 Irigységek [(phthonosz): féltékenység, rosszindulat, gyűlölet], gyilkosságok, részegségek, tobzódások [vad mulatozás; lakmározás; dőzsölések] és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek [figyelmeztetlek benneteket], amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekesznek [hogy akik így élnek], Isten országának [Isten Királyságának] örökösei nem lesznek*

*Az apostolon keresztül újra-és újra figyelmeztet a Szent Szellem: „Avagy nem tudjátok-é, hogy igazságtalanok [gonoszok; hamisak] nem örökölhetik Istennek országát? [királyságát].

Ne tévelyegjetek; [ne ámítsátok (csaljátok meg; ejtsétek tévedésbe) magatokat; ne vezessenek félre titeket]. Se paráznák, [g.(pornosz): egy (férfi) prostituált (mint megvásárolható); parázna (buja, fajtalan), lányfuttató férfi] se bálványimádók [(eidólolatrész): kép- (szolgáló vagy) imádó].

Se házasságtörők, se pulyák, [malakosz): tisztátalanok; bujálkodók; kéjencek; puhák; elpuhultak; sem természetellenes célokra tartott férfiak; (pederaszta, homoszexuális férfi].

Se férfiszeplősítők, [(arszenokoitész): fajtalankodó férfi; a saját neme iránt természetellenes nemi vonzódást érző, gyakorló, homoszexuális férfi; kéjencek; férfiakkal paráználkodó (közösülő; háló)].

Se lopók, [tolvaj] se telhetetlenek, [kapzsi; fösvény; nyerészkedő; haszonleső] se részegesek, [iszákosak] se szidalmazók. [átkozódó; rágalmazó; gyalázkodó; káromkodó; gúnyolódó]

se ragadozók [rabló; harácsoló; zsaroló; (arpax): erőszakkal eltulajdonít; a zsákmányt gyors, hirtelen mozdulattal elragadja és elviszi, mint a farkas a zsákmányát] nem örökölhetik [nem részesülnek] Isten országát. [királyságát]” (1 Kor. 6,9-10).

És ez azért van: „mert még (hús)testiek vagytok. Amikor ugyanis irigység [féltékenység; vetélkedés; versengés] és viszálykodás [civódás; vita; visszavonás; (g.(dikhosztásziá): meghasonlás, széthúzás, megosztás] van közöttetek, nem (hús)testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e?” (1Kor. 3,3).

Hát: „Mint nappal, ékesen [tisztességesen, becsületesen, őszintén] járjunk. Nem tobzódásokban [tivornyázásban, zavargás és kicsapongásban] és részegségekben. [ne evés-ivásban, dorbézolásban, dáridózás és mulatozásban; dőzsölésben]

nem bujálkodásokban [együttélésben; ágyrajárásban] és feslettségekben, [kicsapongásban; (meg nem engedett nemi kapcsolatban és gátlástalan, féktelen viselkedésben; kéjsóvárgásban]

nem versengésben és irigységben: [ne civakodásban (viszálykodásban; féltékenységben; hivalkodásban; vetélkedésben)].

„Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a (hús)testet ne tápláljátok a kívánságokra [és ne dédelgessétek (ne úgy gondozzátok «ápoljátok») (hús)testeteket, hogy bűnös kívánságokra gerjedjen]” (Róm. 13,13-14).

„hogy többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le (hús)testi életetek hátralevő idejét. Bizony, elég volt abból, hogy a múltban a pogányok szokása szerint kicsapongásokban, kívánságokban, részegeskedésekben, dorbézolásokban, tivornyázásokban és szentségtelen bálványimádásokban éltetek.

Azért haragusznak rátok, sőt káromolják Istent, mert nem rohantok velük együtt a kicsapongásnak ugyanabba a posványába” (1 Pét. 4,2-4).

„Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, mert ezek miatt haragszik Isten. Ti is ezeket tettétek egykor, amikor ezekben éltetek” (Kol. 3,5-7).

És újra megismétli a Szent Szellem: „Paráznaság pedig és akármely tisztátalanság vagy fösvénység ne is neveztessék (vagy nyerészkedés még szóba se kerüljön) ti közöttetek, a mint szentekhez illik; Sem undokság (szemérmetlenség), vagy bolond (ostoba) beszéd, vagy trágárság (vagy kétértelműség), melyek nem illenek: hanem inkább hálaadás.

Mert azt jól tudjátok, hogy egy paráznának is, vagy tisztátalannak, vagy fösvénynek (vagy nyerészkedőnek), ki bálványimádó, nincs öröksége a Krisztusnak és Istennek országában” (Eféz. 5,3-5)

„Mert, ha (hús)test [kívánata] szerint éltek, meghaltok [minden bizonnyal be fog következni a halálotok] de ha a (hús)test cselekedeteit [tetteit] a Szellem által megöldöklitek, [a halálba viszitek; halálra juttatjátok] éltek. [de ha a Szellemmel azt, amit a hús művel, megölitek, élni fogtok]” (Róm. 8,13).

Mert Isten országába nem jutnak be, hanem: „…kinn maradnak az ebek és a bűbájosok (a varázslók), és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mindenki, aki szereti és szólja (és cselekszi) a hazugságot.

A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és utálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak (a varázslóknak), és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, ami a második halál” (Jel. 22,15; Jel. 21,8)

Gal. 5,22 De a Szellem gyümölcse: [(agapé): Isten szerinti] szeretet, öröm, békesség, béketűrés [(makrothümia): türelem, állhatatosság, kitartás], szívesség [kedvesség], jóság [(khrésztotész): jószívűség, becsületesség, egyenesség, használhatóság, kedvesség, szívesség, megbízhatóság],

hűség [(pisztisz): hit, bizalom, meggyőződés, bizonyosság, megbízhatóság, hitelesség], szelídség [(praotész): szelídség, jóindulat, barátságosság, higgadtság, nyugodtság], mértékletesség [(enkrateia): önuralom, önmérséklet, mértékletesség, önmegtartóztatás]*

*A Szent Szellem gyümölcsét maga az Úr Jézus Krisztus teremti meg bennünk: „Teljesek lévén az igazságnak [(dikaioszüné): megigazulásnak] gyümölcsével [hasznos eredményével], melyet Jézus Krisztus teremt [és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcseit Jézus Krisztuson át, vagy Őrajta keresztül] az Isten dicsőségére és magasztalására. [dicséretére]” (Fil. 1,11).

És azért is: „hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében.

Minden erővel megerősíttetvén az Ő dicsőségének hatalma szerint minden kitartásra és hosszútűrésre örömmel;

(Más fordítás: Az ő mindenen uralkodó dicsősége lehetővé teszi, hogy mindenféle képességgel felruházva olyan hatalomra jussatok, mely teljes állhatatosságra és hosszútűrésre képesít)” (Kol. 1,10-11).

„Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok. Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban (alétheia: Igében) van” (Eféz. 5,8-9).

Az Úr Jézus kijelentette ennek feltételét is: „Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem.

Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik” (Ján. 15,4-6).

Péter apostolon keresztül fejti ki a Szent Szellem, hogy nekünk is van feladatunk a gyümölcstermésben: „Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt.

A tudomány mellé pedig önuralmat, az önuralom mellé pedig állhatatosságot, az állhatatosságmellé pedig kegyességet, a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet.

Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve.

Akiben pedig ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, és elfeledkezett arról, hogy régi bűneiből megtisztult” (2 Pét. 1,5-9).

„Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és egyenességben és valóságban (alétheia: Igében) van” (Eféz. 5,9).

„Kérlek tehát titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz (éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz), mellyel elhívattatok. Teljes alázatossággal és szelídséggel (praotész: szelídség, jóindulat, barátságosság, higgadtság), hosszútűréssel (makrothümia: türelem, béketűrés, állhatatosság, kitartás).

Elszenvedvén (viseljétek el) egymást (agapé: Isten szerinti) szeretetben. Igyekezvén megtartani a Szellem egységét a békességnek kötelében (eiréné: vagyis abban az állapotban, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában).

Legyetek pedig egymáshoz jóságosak (khrésztosz: jó, alkalmas, hasznos, becsületes; jóindulatú, barátságos; derék, jóindulatú), irgalmasok (euszplankhnosz: irgalmas, együttérző, könyörületes, megindulni képes), megengedvén (bocsássatok meg) egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett (megbocsátott) néktek” (Eféz. 4,1-3.32).

Hát: „Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést (türelmet).

Elszenvedvén (viseljétek el) egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna. miképpen a Krisztus (az Úr) is megbocsátott néktek, akképpen ti is;

Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele (az tökéletesen összefog mindent). És az Istennek (a Krisztusnak) békessége uralkodjék a ti szívetekben (bensőtökben), amelyre el is hívattatok egy testben (szóma: személyben); és háládatosak legyetek” (Kol. 3,12-15).

Az apostol kérése: Titusz tanítsa a szenteket, hogy „Senkit ne szidalmazzanak (senkit se szóljanak meg), ne veszekedjenek (kerüljék a viszálykodást), gyöngédek (megértőek) legyenek, teljes szelídséget tanúsítván minden ember iránt” (Tit. 3,2).

Mert: „Az igaznak (megigazultnak) gyümölcse életnek fája; és lelkeket (életeket) nyer meg a bölcs” (Péld. 11,30)

Gal. 5,23 Az ilyenek ellen nincs törvény*

*Mert: „… tudjuk azt is, hogy a törvény nem az igaz ellen van, hanem a törvényszegők és az engedetlenek, a hitetlenek és a bűnösök, a szentségtelenek és a szentségtörők, az apa- és anyagyilkosok, az embergyilkosok, a paráznák, a fajtalanok, az emberrablók, a hazugok, a hamisan esküvők ellen, és mindaz ellen, ami csak ellenkezik az egészséges tanítással.

Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium, amely énrám bízatott” (1 Tim. 1,9-11)

Gal. 5,24 Akik pedig Krisztuséi, a testet [a (hús)testet; bűnös természetüket szenvedélyeivel, kívánságaival és vágyaival együtt] megfeszítették [(sztauroó): a szenvedélyt, indulatot vagy az önzést eltörli, kiirtja (legyőzi).

Minden olyan magatartás, amellyel az ember Krisztus megfeszítésének jegyében megtagadja hústesti életét, és a világban őt körülvevő bűnt. (dr Varga Zsigmond: Újszövetségi görög-magyar szótár 879. oldal: sztauroó)] indulataival és kívánságaival együtt*

*Őt követte Pál apostol is, amikor azt mondja, hogy: „… megsanyargatom [megzabolázom; állon ütöm; megöklözöm; alávetem] testemet (szóma: egész lényemet) és szolgává teszem; [és rabságba (rabszolgaságba) vetem (kényszerítem) leigázom]

hogy míg másoknak prédikálok, [tanítok; hirdetem az Igét; hogy amikor másokat versenybe hívok] magam valami módon méltatlanná ne legyek. [váljak; (magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre; magam valamiképpen olyannak ne bizonyuljak, mint aki nem állja ki a próbát)]” (1Kor. 9,27)

Ezt meg is tudjuk tenni: „Hiszen tudjuk, hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett [oszlopra feszíttetett] hogy megerőtlenüljön [teljesen működésképtelenné, erejét vesztetté legyen] a bűnnek teste. (amartias szóma: a céltévesztett én) [megsemmisüljön (elpusztuljon; tétlenné; tehetetlenné váljon) a bűn hatalmában álló (a céltévesztett) test (szóma = én)].

Hogy ezután ne szolgáljunk [ne legyünk rabszolgája] a bűnnek. [ne legyünk (a céltévesztés) rabszolgái]. Mert aki [így] meghalt, felszabadult a bűn alól. [megigazult; igazságossá lett; (felmentést nyert) a bűntől, a cél ELVÉTÉSÉTŐL)]” (Róm 6,6-7).

És aki Istentől születetett, azoknak azt mondja az Úr: „Ti azonban nem (hús)test, [húsban] hanem Szellem szerint [Szellemben] éltek, ha ugyan [valóban] az Isten Szelleme lakik bennetek.

Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé. [ha pedig valakinek a Krisztus Szelleme nem birtoka, (nem birtokolja) az nem is az Övé].

Hogyha pedig Krisztus bennetek van, jóllehet a test (szóma = személy) holt [halandó] a bűn miatt. [céltévesztés következtében] a szellem azonban élet (dzóé = örökélet, vagyis természetfeletti élet) az igazságért [de a szellem (örök)életet ad megigazultság által]”

Ezért tehát: „… atyámfiai, nem vagyunk adósok a (hús)testnek, hogy (hús)test szerint éljünk” (Róm. 8,9-12).

Azért kell bemerítkezni a Szent Szellembe: „Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt; újuljatok meg szellemetekben és elmétekben, És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben” (Ef. 4,22-24)

„Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Gal. 3,27)

A cselekedeteitek mutassák ezt meg: „Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést” (Kol. 3,12).

Akkor az apostollal együtt vallhatjuk meg, hogy: „Krisztussal együtt megfeszíttettem [oszlopra szegeztettem]. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most (hús)testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta [feláldozta] érettem” (Gal. 2,20)

Gal. 5,25 Ha Szellem szerint [által] élünk, Szellem szerint is járjunk [éljünk]; »Mivel a Szent Szellem által kaptunk új életet, a Szellemnek megfelelően viselkedjünk, kövessük a Szellem útmutatásait, vezetését«

Gal. 5,26 Ne legyünk hiú dicsőség kívánók [(kenodoxosz): hiábavaló dicsőség után sóvárgó, hiú dicsőségre törők], egymást ingerlők, egymásra irigykedők.

[Ne legyünk üres dicsőségre vágyók, egymással szemben kihívók, egymásra irigykedők; Ne törtessünk kihívóan s egymásra irigykedve hiú dicsőség után]*

*Onnan ismerhetők fel Isten fiai: „Mert [mindazok ugyanis] akiket Isten Szelleme vezérel, [indít] azok [mind] Istennek fiai” (Róm. 8,14).

Ha a Szent Szellem vezet, az meglátszik életünk minden területén. Ezért így figyelmeztet az apostol: „Atyafiúi [testvéri] szeretettel egymás iránt gyöngédek [egymást odaadóan szeretők] a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek. [a tisztelet dolgában egymással versengők]” (Róm. 12,10)

„Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel [türelemmel], elszenvedvén egymást szeretetben [Legyetek mindig alázatosak, szelídek és türelmesek, és isteni szeretettel viseljétek el egymást]” (Eféz. 4,2).

„Semmit nem cselekedvén versengésből [vetélkedésből; önzésből; viszálykodásból; perlekedésre való hajlamból], sem hiábavaló [hiú] dicsőségből [önhittségből; se hiú dicsőségvágyból], hanem alázatosan egymást különbeknek [kiválóbbnak] tartván [többre becsülvén] ti magatoknál.

[Más fordításban: Ne irányítson benneteket az önzés, irigység, vagy büszkeség! Ellenkezőleg, alázatosak legyetek, és adjatok a másiknak több tiszteletet, mint amit magatoknak kívántok!]” (Fil. 2,3)

„Valakik annakokáért tökéletesek vagyunk, ilyen értelemben legyünk: és ha valamiben másképpen értetek, az Isten azt is ki fogja jelenteni [feltárja majd előttetek] néktek.

[Más fordítás: Mindazoknak, akik bevégzettek (végcélra törők) vagyunk, ilyen észjárásunk van, és ha valamiben a ti észjárásotok más volna, Isten azt is le fogja előttetek leplezni;

Mert: „Akik szellemileg érettek vagyunk, mind így kellene gondolkozzunk. De ha valamiben más lenne a véleményetek, Isten majd azt is megmutatja nektek]” (Fil. 3,15)

2010. december 3.

Galata levél 4. fejezet:Krisztusban elnyerni a fiúságot.

Gal. 4,1 Mondom pedig, hogy ameddig az örökös kiskorú, [(népiosz): kisgyermek, éretlen] semmiben sem különbözik a (rab)szolgától, jóllehet ura mindennek [pedig már akkor is minden az övé];

Gal. 4,2 Hanem gyámok és gondviselők [felügyelete, gondozók fennhatósága] alatt van [él] az atyjától rendelt [az apa által megszabott] ideig.

[Más fordítás: Mégis nevelőszülők és gondviselők felügyelete alatt él az apja által előre meghatározott ideig]

Gal. 4,3 Azonképpen mi is, mikor kiskorúak [gyermekek] valánk, a világ elemei [(stoicheia tou kosmou): A világegyetemet irányító alapelvek és erők] alá voltunk vettetve (rab)szolgaként

[Más fordítás: a látható világ, azaz e világ természeti (elemi) erői alá voltunk vetve rabszolgaként]*

*De: „Ha meghalván a Krisztussal, megszabadultatok [elszakadtatok] e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel:

[Más fordítás: Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemeinek, miért vállaltok (miért vesztek) magatokra olyan kötöttségeket (szabályokat), mintha még a világban élnétek (amelyek csak az e világ szerint élőkre kötelezők)]” (Kol. 2,20)

„Avagy nem tudjátok-é, [hát nem értitek] hogy [mi] akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be?” (Róm. 6,3)

És a bemeritkezés következménye: „Eltemettetvén Ővele együtt a bemerítésben, akiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztá Őt a halálból... Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Kol. 2,12; Gal. 3,27)

Ezért: „Meglássátok [ügyeljetek rá], hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet [hogy valaki rabul ne ejtsen a tudományon keresztül hiú, és üres félrevezető szavakon át] a bölcselkedés és üres [(kenósz): céltalan; sikertelen; hiábavaló; semmit érő, megfosztott, alaptalan, haszontalan] csalás által [megtévesztéssel],

mely emberek rendelése szerint [(paradoszisz): emberek által továbbadott hagyomány, előírás, tanítás, rendelkezés], a világ elemi tanításai szerint (stoicheia tou kosmou: A világegyetemet irányító alapelvek és erők), és nem a Krisztus szerint való [nem pedig Krisztushoz igazodik]

»Más fordításban: „Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen (meg ne csaljon) benneteket (evilági) bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson«” (Kol. 2,8)

Gal. 4,4 Mikor pedig eljött [elérkezett] az időnek teljessége [a beteljesedés állapota], kibocsátotta [elküldte] Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett [született], aki törvény alatt lett [a törvénynek alávetve; és a törvény alá adatott],

Gal. 4,5 Hogy a törvény alatt levőket megváltsa [kivásárolja], hogy elnyerjük [visszanyerjük] a fiúságot [és Isten fiaivá legyünk]*

*És beteljesült az Úr ígérete, amelyet a bűneset után tett: „És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom (minden állat) és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.

És ellenségeskedést szerzek (támasztok) közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod” (1 Móz. 3,14-15).

Beteljesült a Jákób által mondott prófécia is: „Nem múlik (nem távozik) el Júdától a fejedelmi bot (a jogar), sem a vezéri pálca (a kormánypálca) térdei közül; míg eljő Siló (jelentése: örömet adó, uralkodó), és a népek néki engednek” (1 Móz. 49,10).

Eljött a Megváltó, Izráel Királya: „És az Ige (logosz) (hús)testté lett és lakozék [itt (élt) sátorozott; sátrat vert; letáborozott] mi közöttünk [közöttünk vett szállást] és láttuk [szemléltük] az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét. [mint az Atyától származó egyszülött dicsőségét].

Aki teljes vala kegyelemmel [(kharisz): Isten szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulása] és igazsággal [(alétheia): Ige = Az, ami megegyezik, megfelel a tényeknek, maga a VALÓSÁG]; »akit kegyelem és igazság tölt be«” (Ján. 1,14).

És így küldte el Isten az Ő Fiát. A Názáretbeli Mária: „És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyezteté (fektette) őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyük a vendégfogadó háznál (mivel a szálláson nem volt számukra hely)” (Luk. 2,7).

És tette ezt Isten azért: „Mivel tehát a gyermekek (hús)testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál(a) által megsemmisítse (működésképtelenné tegye) azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának” (Zsid. 2,14-15).

„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Aki hiszen Őbenne, el nem kárhozik (az nem jut ítéletre); aki pedig nem hisz, immár elkárhozott (már ítélet alatt van), mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében” (Ján. 3,16.18).

János apostol megvallása: „És mi láttuk és (mi) bizonyságot teszünk (arról), hogy az Atya elküldte a Fiút a világ üdvözítőjéül” (1 Ján. 4,14).

Pál apostolon keresztül nyer kijelentést, hogy ki jött el hústestben: „És minden versengés nélkül (közismerten, elismerten, bevallottan, valóban) nagy a kegyességnek eme titka: Isten (aki) megjelent (láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált; megmutatkozott) (hús)testben.

megigazíttatott (igaznak bizonyult) lélekben (pneuma: szellemben). Megláttatott (megjelent, megmutatkozott) az angyaloktól/nak. hirdettetett a pogányok (népek, nemzetek) közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).

Így beteljesült ez a prófécia is: „És megjelenik az Úr (JHVH=Jehova) dicsősége, és minden (hús)test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt (Az ÚR //JHVH=Jehova// maga mondja ezt)” (Ésa. 40,5)

Így lettünk Isten fiai: „Valakik pedig befogadák őt (az Úr Jézust), hatalmat [lehetőséget, jogot, jogosultságot] ada azoknak [azokat felhatalmazta arra], hogy Isten fiaivá legyenek [váljanak], azoknak, akik az Ő nevében hisznek.

Akik nem vérből, sem a (hús)testnek akaratából [vágyából; ösztönéből], sem a férfiúnak indulatából [akaratából], hanem Istentől [Istenből] születtek” (Ján. 1,12-13)

Gal. 4,6 Minthogy pedig fiak [az Isten fiai] vagytok, kibocsátotta [elküldte; kiárasztotta] az Isten az ő Fiának Szellemét a ti szíveitekbe [a ti bensőtökbe], ki ezt kiáltja: Abba, Atya! [azaz: Édesapám]

Gal. 4,7 [Úgyhogy] Azért nem vagy többé (rab)szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, [akkor Isten akaratából; kegyelméből] Istennek örököse is [akit maga Isten tett azzá] Krisztus által [Krisztuson át]*

*Mert azt mondja az Írás: így lettünk Isten fiai: „Valakik pedig befogadák őt (az Úr Jézust), hatalmat [lehetőséget, jogot, jogosultságot] ada azoknak [azokat felhatalmazta arra], hogy Isten fiaivá legyenek [váljanak],

azoknak, akik az Ő nevében hisznek. Akik nem vérből, sem a (hús)testnek akaratából [vágyából; ösztönéből], sem a férfiúnak indulatjából [akaratából], hanem Istentől [Istenből] születtek” (Ján. 1,12-13)

Akik ezt hittel befogadják, azoknak így szól az ígéret: „Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Gal. 3,26-27)

Így kaptuk meg a fiúság Szellemét: „Mert nem a félelemnek szellemét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság Szellemét” (2Tim. 1,7).

És így folytatódik a kijelentés: „Mert [mindazok ugyanis] akiket Isten Szelleme vezérel, [indít] azok [mind] Istennek fiai, Mert nem kaptatok szolgaság [rabszolgaság] szellemét ismét a félelemre [hogy félelemben éljetek; (újra féljetek, rettegjetek)] hanem a fiúságnak Szellemét kaptátok [nyertétek el] aki által kiáltjuk: Abba [az-az szerelmes] Atyám!

[Így magyarázza el a Szent Szellem, hogy ez gyakorlatilag mit jelent: 1. Megváltozott a családi helyzete, egy másik család tagja lett (Az Ádám (jelentése: földből való ember) családjából Isten családjának tagja, azaz: mennyei /szellemi/ emberré lett).

2. Ez névváltozással is járt (Ádámról Krisztusra változott a neve).

3. Új otthona lett, az új család szokásait, törvényeit kellett követnie (Otthona az Atya háza, vagyis a menny. A mennyország szokásait kell követnie, és annak törvénye vonatkozik rá).

4. Új felelősségek és kiváltságok birtokosa lett (Felelőssége az isteni természet /a feltétel nélküli – mentő – szeretet/ megjelenítése itt a földön, kiváltsága: minden helyzetben és helyzet feletti: győzelem)].

Ez a Szellem bizonyságot [tanúságot] tesz [együtt tanúskodik] a mi szellemünkkel együtt, [szellemünkben] hogy Isten [született] gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak…” (Róm. 8,14-17).

„És aki hisz Isten Fiában, abban megvan ez a bizonyságtétel. Aki nem hisz Istennek, az hazuggá teszi őt, mert nem hisz abban a bizonyságtételben, amellyel Isten bizonyságot tesz Fiáról” (1 Ján. 5,10)

Gal. 4,8 Ámde [ti] akkor, mikor még nem ismertétek az Istent, azoknak szolgáltatok, amik természet szerint nem istenek.

[Más fordítás: Régen, amikor még nem ismertétek Istent, olyan istenek rabjai voltatok, akik valójában (lényegüket tekintve) nem is istenek, és veletek született természetetektől oly dolgok rabszolgaságában éltetek, melyek nem istenek]*

*És így folytatódik a kijelentés: „Tudjátok, [emlékeztek] hogy [amikor] pogányok voltatok, [még a nemzetekhez tartoztatok] vitetvén, amint vitettetek, [kényszernek engedve mentetek] a néma bálványokhoz. [(agó): vezet; visz; űz; A mondat értelme szerint jobb fordítás: hogyan sodródtatok a néma bálványokhoz, amelyek vonzottak titeket;

(Más fordítások: „ellenállhatatlanul vitt és sodort valami benneteket) a néma bálványok elé; «úgy hurcoltak titeket a néma bálványokhoz, amint félrevezetőiteknek tetszett»]” (1 Kor. 12,2)
Gal. 4,9 Most azonban, hogy [miután] megismertétek az Istent, sőt [helyesebben] hogy megismert titeket az Isten [Görög szerint: most, hogy összeismerkedtetek Istennel, mi több, Isten is összeismerkedett veletek].

Miként [és miért] tértek vissza ismét az erőtlen [gyenge] és gyarló [szegény; esendő; nyomorúságos] elemekhez [hogyan fordulhattok vissza az erőtlen és nyomorúságos alapszabályokhoz], amelyeknek megint újból szolgálni akartok [és hogyan akartok újból rabszolgájukká lenni]?

Gal. 4,10 Megtartjátok [aggódva figyelitek] a napokat és hónapokat és időket [az évszakokat], meg az esztendőket.

[Más fordítás: Gondosan betartjátok a különleges napokat, hónapokat; ünnepi időket évszakokat, és éveket]

Gal. 4,11 Féltelek titeket, hogy [talán] hiába fáradoztam körültetek?. [Más fordítás: Aggódom miattatok! Lehet, hogy hiába volt minden értetek végzett munkám?]*

*Ugyanis: „… ha valaki [aki azonban] az Istent szereti [(agapaó): Ez azt jelenti: magadat teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad Istennel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben], ismeri azt az Isten

[Más fordítás: azt az Isten is (már megismerte), a magáénak tudja; az ilyen ember Istentől megajándékoztatott volt értelemmel (vagyis: ismeretet nyert)]” (1 Kor. 8,3)

„Ezt pedig azért mondom, hogy valaki titeket rá ne szedjen [senki félre ne vezessen, meg ne tévesszen, meg ne csaljon] hitető [(pithanologia): hitető, tetszetős, meggyőzőnek / valószínűnek tűnő] beszéddel [hamis következtetésekkel].

Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok [éljetek is] Őbenne. És: „Ha meghalván a Krisztussal, megszabadultatok [elszakadtatok] e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok…”

[Más fordítás: Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemeinek, miért vállaltok (miért vesztek) magatokra olyan kötöttségeket (szabályokat), mintha még a világban élnétek (amelyek csak az e világ szerint élőkre kötelezők)]” (Kol. 2,4.6.20)

És: „… többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a (hús)testben hátralevő időt” (1 Pét. 4,2)

„Óh balgatag [nem gondolkodó, ostoba; értetlen; esztelen; oktalan; értelmetlen] Galáciabeliek [galaták], kicsoda igézett [babonázott] meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak [(alétheia): valóság = Igének],

kiknek szemei előtt a Jézus Krisztus úgy íratott le, mintha ti köztetek feszíttetett volna meg? [amikor szinte a szemetek elé állítottuk a megfeszített Jézus Krisztust]” (Gal. 3,1)

„Csodálkozom, hogy Attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangéliumra [örömüzenethez; jó hírhez] hajlotok [(metatithémi): mássá tesz, megváltoztat; elfordul, elpártol valakitől; átáll, eltántorodik].

Holott nincs más [örömüzenet]; de némelyek zavarnak [megháborítanak; zavarba ejtenek; nyugtalanítanak] titeket, és el akarják ferdíteni [forgatni] a Krisztus evangéliumát. [örömüzenetét; a jó hírt]” (Gal. 1,6-7)

Miért a törvény előírásait akarjátok követni, amely kimondja: Hat napon át végezd dolgaidat, a hetedik napon pedig nyugodjál, hogy nyugodjék a te ökröd és szamarad, és megpihenjen (és lélegzethez jusson) a te szolgálód fia és a jövevény. Háromszor szentelj nekem ünnepet évenként! (2 Móz. 23,12.14)

És hogy: Fújjatok kürtöt újholdra, holdtöltekor, a mi ünnepünk napján; Izráelnek szóló rendelkezés ez, a Jákób Istenének rendelése (törvénye). (Zsolt. 81,4-5).

Hiszen: „… az előbbi (a korábbi) parancsolat eltöröltetik, mivelhogy erőtlen és haszontalan (használhatatlan)” (Zsid. 7,18).

„Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni” (Gal. 5,1).

Gal. 4,12 [Testvéreim, kérlek titeket] legyetek olyanok, mint én; mert én is olyanná lettem, mint ti: atyámfiai, (kérve-)kérlek titeket, semmivel sem bántottatok meg engem.

[Más fordítás: Könyörgöm hozzátok! Ti nekem semmit sem ártottatok; Hiszen, egészen mostanáig nem adtatok okot arra, hogy panaszom legyen rátok].

Gal. 4,13 [Hiszen] tudjátok pedig, hogy (hús)testem erőtlensége [(asztheneia): gyengeség, erőtlenség] miatt [erőtlenségében] hirdettem néktek az evangéliumot [(euangelidzó): győzelmi hír, győztes hadvezér érkezésének híre] először [az első alkalommal].

Gal. 4,14 És megkísértetvén [(peiraszmosz): megpróbáltatás, (a gonoszság) megtapasztalása által; kísértés] (hús)testemben, nem vetettetek meg, sem nem utáltatok meg [nem utasítottatok el] engem, hanem úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát [(angelosz): hírnök, követ], mint Krisztus Jézust.

[Más fordítás: Ti akkor arra a kísértésre, mely a húsomban kísértett (és kiálltátok a próbatételt (hús)testi állapotom miatt), nem válaszoltatok megvetéssel (nem utáltatok meg), sem nem köptetek, engem látva, hanem úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát, mint magát a Krisztus Jézust]*

*És hogy mi volt az a kísértés az apostol hústestében, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem. Az apostol Listrában hirdeti az Igét, és egy béna meggyógyul: „Amikor Listrában (jelentése: feloldó város; Listra Galácia egyik városa) hirdette az Evangéliumot: „Jövének… Antiókhiából (jelentése: bosszúálló, üldöző) és Ikóniumból (jelentése: képoszlop) zsidók, és a sokaságot eláltatván, megkövezék Pált, és kivonszolták a városból, azt gondolván, hogy meghalt.

De mikor körülvették őt a tanítványok, felkelvén, beméne a városba; és másnap Barnabással (jelentése: a vigasztalás fia) elméne Derbébe (jelentése: borókabokor).

És miután hirdették az evangéliumot annak a városnak, és sokakat tanítványokká tettek, visszatértek Listrába, Ikoniumba és Antiókhiába” (Csel. 14,19-21)

Gal. 4,15 Hová lőn tehát a ti boldogságotok? Mert bizonyságot teszek néktek [tanúsítom rólatok], hogy ti, ha lehetséges volt [ha módotokban lett] volna, szemeiteket kivájván, nékem adtátok volna.

[Más fordítás: Hova tűnt a korábbi lelkesedésetek? Emlékszem, hogy megtettetek volna bármit, hogy segítsetek rajtam. Állítom, hogy ha rajtatok múlik, még a saját szemeteket is kivettétek volna, hogy nekem adjátok].

Gal. 4,16 Tehát ellenségetek lettem-é, megmondván néktek az igazat?

[Más fordítás: Csak nem azért váltam ellenségetekké, mert megmondom (nyíltan kijelentem) nektek a (való)igazat, mert őszinte vagyok veletek].

Gal. 4,17 Nem szépen [(kalósz): nem tisztességesen, becsületesen] buzgólkodnak érettetek [némelyek nem jó szándékkal fáradoznak körülöttetek], sőt [inkább] minket ki akarnak rekeszteni [el akarnak titeket fordítani, el akarnak szakítani tőlem, hogy velük tartsatok], hogy mellettük [értük] buzgólkodjatok.

[Más fordítás: Azok az emberek nagy érdeklődést mutatnak irántatok, és minden áron azon mesterkednek, hogy elszakítsanak titeket tőlem. A szándékuk azonban nem tiszta. Azt akarják elérni, hogy csak őket kövessétek; sőt ki akarnak rekeszteni titeket Isten kegyelméből, hogy körülöttük buzgólkodjatok.]

Gal. 4,18 Szép dolog pedig fáradozni a jóban mindenkor [helyes az, ha valaki mindenkor a jóért buzgólkodik], és nem csupán akkor, ha köztetek [jelen] vagyok.

[Más fordítás: helyes dolog, ha igyekeztek mindig a jót tenni, ha mindenkor buzgók vagytok. De nem csak olyankor, amikor közvetlen közeletekben (körötökben) vagyok]*

*Beteljesült a gyülekezeten a prófécia: „És hittek az ő (Isten) beszédeinek (hittek ígéreteiben), és énekelték az ő dicséretét. (De csakhamar, és) hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várták az ő tanácsát (nem bíztak tervében)!” (Zsolt. 106,12-13)

És: „Gyűlölik azt, aki feddőzik (aki dorgálni mer)…, és utálják azt, aki feddhetetlenül beszél (aki megmondja az igazat)” (Ámós. 5,10)

Mert olyan tanítókat fogadtak be, akik: „… a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják…” (2Tim. 3,5)

„És a telhetetlenség (aszelgeia: szemtelenség, arcátlanság) miatt költött beszédekkel (logosz: kitalált Igékkel) vásárt űznek belőletek (és szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban benneteket); kiknek kárhoztatásuk régtől fogva nem szünetel (Ellenük már régóta készen van az ítélet), és romlásuk nem szunnyad (és nem kerülik el kárhozatukat).

Mert hiábavalóság kevély szavait szólván (üres, fellengzős szólamokat hangoztatva), (hús)testi kívánsággal, bujálkodással elhitetik (deleadzó: csábítják, csalogatják, csapdába csalják) azokat, akik valóban elszakadtak a tévelygésben élőktől.

(Más fordítás: Mert testi vágyaik kiélésére csábítják feslett életükkel azokat, akik nemrégen szakadtak el a tévelygésben élőktől). Szabadságot ígérvén azoknak, holott ők magok a romlottság szolgái; mert akit valaki legyőzött, az annak (rab)szolgájává lett” (2 Pét. 2,3.18).

Az apostol Dáviddal együtt vallja meg, hogy: „Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedről az én ellenségeim (Belső indulat sorvaszt engem, mert ellenfeleim megfeledkeztek igédről)” (Zsolt. 119,139)

És kéri a galatákat: „Szeretett testvéreim, ti mindig engedelmesek voltatok, amikor közöttetek éltem. Most, hogy távol vagyok tőletek, még fontosabb, hogy engedelmeskedjetek.

Tegyétek teljessé, és biztossá a megmeneküléseteket! Mindezt pedig Isten iránti teljes tisztelettel vigyétek véghez” (Fil. 2,12)

Gal. 4,19 Gyermekeim! [fiacskáim] kiket ismét [újra meg újra] fájdalommal [fájdalmak között] szülök [meg], míglen kiábrázolódik [kiformálódik; kialakul (morphoó): alakot ölt] bennetek Krisztus.

[Más fordítás: Drága gyermekeim! Most ismét olyan fájdalmakon megyek keresztül, mint egy édesanya, amikor a gyermekét megszüli. Ez addig tart majd, amíg igazán hasonlóvá nem váltok Krisztushoz].

Gal. 4,20 Szeretnék pedig most köztetek [nálatok] jelen lenni és változtatni a hangomon [és egészen más hangnemben beszélgetni veletek]; mert bizonytalanságban vagyok felőletek. [mert aggódom értetek; (és nyugtalankodom miattatok)].

Gal. 4,21 Mondjátok meg nékem, kik a törvény [uralma] alatt akartok lenni [akik a törvény igájába kívánkoztok]: nem halljátok-é [nem ismeritek, nem tanuljátok] a törvényt?

Gal. 4,22 Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt; egyik a szolgálótól [a fiatal rabszolganőtől], és a másik a szabadostól [a szabad asszonytól született fiú].

Gal. 4,23 De a szolgálótól [a rabszolganőtől] való [csak] (hús)test szerint született [természetes módon jött a világra]; a szabadostól [a szabad asszonytól] való pedig [az ígéreten át] az ígéret által.

Gal. 4,24 Ezek mást példáznak [ezek egy példázat képei, és jelképes értelme van]: mert azok az asszonyok a két szövetség [két szövetséget jelentenek], az egyik a Sinai hegyről való [a Sínai-hegyi szövetség, amely], szolgaságra szülő, ez Hágár,

[Más fordítás: Ennek az igaz történetnek másik jelentése is van. A két asszony ugyanis a két szövetséget jelképezi. Az egyik szövetséget Isten a Sínai-hegyen kötötte a népével, amikor a Törvényt adta nekik. Akikre ez érvényes, azok szolgák, ahogy Hágár, aki maga is szolga volt].

Gal. 4,25 Mert Hágár a Sinai hegy [a Sínai hegyet jelképezi] Arábiában, hasonlatos [megfelel] pedig a mostani Jeruzsálemnek, nevezetesen fiaival együtt szolgál [amely szolgaságban van fiaival együtt,és szolgasorban él].

»Más fordítás: az Arábiában levő Sínai-hegyet jelképezi, és ugyanakkor a mostani Jeruzsálemet is, hiszen ez a város népével együtt a Törvény rabszolgája, mert gyermekeivel együtt rabszolgaságban él«

Gal. 4,26 De a magasságos [a felső, a mennyei] Jeruzsálem [ellenben] szabad [Sára, a szabad asszony azonban a mennyei Jeruzsálemet jelképezi], ez mindnyájunknak anyja [ez a mi anyánk]*

*És így folytatja az apostol: „Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával

(Más fordítás: Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni” (Gal. 5,1).

Mert: Ti ugyanis nem tapintható hegyhez és lángoló tűzhöz járultatok, sem (sűrű) homályhoz, sötétséghez, szélvészhez vagy trombitaharsogáshoz és szózatok hangjához.

Akik ezt hallották, kérték, hogy ne szóljon többé hozzájuk. Ti a Sion hegyéhez járultatok (Sion jelentése: a harcos vagy a diadalmas Egyház), és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok ezreihez;

az elsőszülöttek ünnepi seregéhez és gyülekezetéhez, akik fel vannak jegyezve a mennyekben, és mindenek bírájához, Istenhez és a tökéletességre jutott igazak szellemeihez;

az újszövetség közbenjárójához, Jézushoz és a meghintés véréhez, amely hatalmasabban beszél, mint az Ábel vére.

Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok (és meg ne vessétek) azt, aki szól! Mert ha azok nem menekültek meg, akik elutasították azt, aki a földön adott kijelentést, mennyivel kevésbé menekülünk meg mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyből szól hozzánk” (Zsid. 12,18-19.22-25)

Hát: „Tekintsetek Ábrahámra, atyátokra, és Sárára, aki titeket szült, hogy egymagát hívtam el őt, és megáldám és megszaporítám őt” (Ésa. 51,2)

Gal. 4,27 Mert meg van írva: Ujjongj [vigadj; örvendj; örülj] te meddő [magtalan], ki nem szülsz [aki nem szültél]. Vigadozzál [fejezd ki örömöd és örvendezz] és kiálts [törj ki hangos kiáltásba], ki nem vajúdsz [aki nem vajúdtál; (szülőfájdalmat nem ismersz)]; mert sokkal több az elhagyottnak [a magányosnak] magzatja [gyermeke], mint akinek férje vagyon [mint a férjes asszonynak].

»Más fordítás: Mert az Írás így beszél róla: „Örülj, te asszony, akinek nem lehet gyermeke, aki még sohasem szültél gyermeket! Légy vidám, és ujjongva kiálts, te, akinek nem lehetnek szülési fájdalmai! Mert több gyermeke lesz az elüldözött asszonynak, mint annak, akinek férje van«*

*Pál apostol a Galatáknak idézi az Ézsaiáson keresztül hangzó Igét: „Ujjongj te meddő, ki nem szültél, (vígan) ujjongva énekelj és kiálts, ki nem vajúdtál, mert többek az elhagyottnak fiai a férjnél való fiainál, azt mondja az Úr.

Szélesítsd ki a sátorod helyét, és hajlékidnak kárpitjait terjesszék ki; ne tiltsd meg; nyújtsd meg köteleidet, és erősítsd meg szegeidet (Más fordítás: Széles helyet keress sátradnak, feszítsd ki sátorponyváidat teljes szélességükben! Húzd meg köteleidet, erősen verd le).

Mert mind jobb-, mind balkézre kiterjedsz, és magod népeket vesz örökségbe, és puszta városokat megnépesítnek. Ne félj, mert meg nem szégyenülsz, és ne pirulj, mert meg nem gyaláztatol, mert ifjúságod szégyenéről elfeledkezel, és özvegységednek gyalázatáról többé meg nem emlékezel

(Más fordítás: Ne félj, mert nem vallasz szégyent, ne pironkodj, mert nem ér gyalázat! Ifjúkorod szégyenét is elfelejted, özvegységed gyalázatára nem emlékezel többé).

Mert férjed a te Teremtőd (aki alkotott), seregeknek Ura az Ő neve, és megváltód (gá'al: visszavásárlód) Izráelnek Szentje, (aki) az egész föld Istenének hívattatik” (Ésa. 54,1-5)

„Mert romjaid és pusztaságaid és elpusztult földed, mindez szűk lesz most a lakosságnak, és messze távoznak elpusztítóid.

Gyermektelenségednek fiai még ezt mondják majd füled hallatára: Szoros (szűk) e hely nékem, menj el (menj odébb), hogy itt lakhassam (hadd telepedjem le)!

És te így szólsz szívedben: Ki szülte nékem ezeket? Hisz én gyermektelen és terméketlen (meddő) voltam, fogoly és számkivetett (száműzött); és ezeket ki nevelte föl? Ímé, én egyedül maradtam meg; ezek hol voltak (honnan valók ezek)?

Elvétethetik-é a préda az erőstől (a zsákmány a hőstől), és megszabadulhatnak-é (megmenekülhetnek-e) az igazak (adikosz: igazságtalan, jogtalan, hamis; ártó/sátán; engedetlen; hűtlen) foglyai?

Igen, így szól az Úr, az erőstől (a hőstől) elvétetnek a foglyok is, és megszabadul (megmenekül) a kegyetlen zsákmánya, és háborgatóidat én háborítom meg (Perlőiddel én fogok perelni), és én tartom (én szabadítom) meg fiaidat” (Ésa. 49,19-25)

„Tekintsetek Ábrahámra, atyátokra, és Sárára, aki titeket szült, hogy egymagát hívtam el őt, és megáldám és megszaporítám őt” (Ésa. 51,2)

Pál apostolon keresztül hangzik a kijelentés Isten alkotásairól: „Mert az Ő alkotása [remek(műv)ei] vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban… Mert az Ő testének tagjai vagyunk, az Ő testéből és az Ő csontjaiból valók” (Ef. 2,10; 5,30)

Gal. 4,28 Mi [és ti] pedig, atyámfiai [testvéreim], Izsák [módja] szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk. [Más fordítás: Ti is, testvéreim, ugyanannak az ígéretnek az alapján születtetek, mint Izsák]*

*Isten ugyanis így szólt Ábrahámhoz: „…A te magodnak adom ezt a földet” (1 Móz. 12,7)

És az apostolon keresztül megvilágítja a Szent Szellem a kijelentést: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16)

Ezért akik a Krisztuséi, azokhoz így szól az apostol: „Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk” (Gal. 4,28)

És a pogányokból (nemzetekből) megtérteknek is így szól az Úr: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,29)

Mert: „… nem a (hús)testnek fiai az Istennek fiai; [nem a testi származás szerinti utódok Isten gyermekei] hanem az ígéret fiait [gyermekeit] tekinti [nevezi] magul” (Róm. 9,8)

Gal. 4,29 De valamint akkor a (hús)test szerint [ahogy a hús vonalán] született üldözte a Szellem szerint valót, [a Szellem vonalán születőt], úgy [van ez] most is.

[Más fordítás: De, ahogyan annak idején a természetes módon született gyermek üldözte azt, aki a Szent Szellem ereje által született, ma is ugyanez történik].

Gal. 4,30 De mit mond az Írás? Űzd ki a szolgálót [űzd el a rabszolganőt] és az ő fiát; mert a szolgáló fia nem örököl a szabad nő fiával.

[Más fordítás: Mit mond erről az Írás? Kergesd el a rabszolganőt a fiával együtt, mert az ő fia nem fog együtt örökölni a szabad asszony fiával]*

*Ez pedig így történt: „Mikor pedig Sára nevetgélni látá az Egyiptombeli Hágárnak fiát (Hágár: jelentése: menekülés, kivándorlás, vándorlás; a vándor), kit Ábrahámnak szült vala, Monda Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálót az ő fiával egybe, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal.

Ábrahámnak pedig igen nehéznek látszék e dolog (és igen rosszul esett), az ő fiáért. De monda az Isten Ábrahámnak: Ne lássék előtted nehéznek (ne essék neked rosszul) a gyermeknek és a szolgálónak dolga; valamit (bármit) mond néked Sára, (hallgass a szavára, és) engedj az ő szavának, mert Izsákról neveztetik a te magod.

De a szolgáló fiából is népet támasztok, mert ő is tőled származik. Felkele azért Ábrahám jó reggel, és vőn (fogott egy) kenyeret és egy tömlő vizet, és adá Hágárnak, és feltevé azt és a gyermeket annak vállára s elbocsátá (és elküldte őt a gyermekkel együtt).

Az pedig elméne, és bujdosék (bolyongott) a Beérseba pusztájában (Beérseba jelentése: hetek kútja; eskü kútja, szerződés kútja)” (1 Móz. 21,9-14)

Az Úr Jézus kijelentése a szolgáról: „… Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. A bűn (a céltévesztés) pedig az, hogy nem hisznek énbennem” (Ján. 8,34;16,9)

Gal. 4,31 Annakokáért, atyámfiai [testvéreim mi], nem vagyunk a szolgáló [a rabszolganő] fiai, hanem a szabadoséi [hanem a szabad asszony gyermekei vagyunk].