2 Thess. 1,3 Mindenkor folytonos
hálaadással tartozunk az Istennek, atyámfiai, testvéreim, ti érettetek,
amiképpen méltó is ezt tennünk, mivelhogy felettébb megnövekedék, és nőttön nő a ti
hitetek, és mindnyájatokban bővölködik, gazdagodik, gyarapszik az egymáshoz való kölcsönös Isten szerinti szeretet*
*Az apostolon keresztül a
Szent Szellem már korábban is így buzdította a hívőket, és ma is ezt teszi: „Hálát
adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, emlékezvén rólatok a mi
imádságainkban; Szüntelenül megszakítás, és megállás nélkül, állandóan, emlegetve a ti hitetek munkáját, és a
ti Isten szerinti szeretetetek fáradozását,
és a mi Urunk Jézus Krisztus felől való elváró reménységeteknek állhatatosságát,
és kitartását, az Isten előtt, a mi Atyánk színe előtt: [Más fordítás: Állandóan
gondolunk Istenünk és Atyánk előtt tevékeny hitetekre, áldozatos szeretetetekre
és Urunkba, Jézus Krisztusba vetett szilárd, állhatatos reményetekre; És a mi
Urunkban, Jézus Krisztusban való hitetek gyümölcseire].
Tisztában vagyunk vele, és meg
vagyunk győződve róla, Istentől szeretett atyámfiai, testvéreim, hogy ti ki
vagytok választva, azaz választottak vagytok. Mivelhogy a mi Evangéliumunk
ti nálatok nem áll csak szóban, vagyis nemcsak szavakban jutott el hozzátok,
nem csak üres beszéd volt, hanem isteni erőkben, erő-megnyilvánulásban,
csodatevő erőben is. A Szent Szellemben,
azaz a Szent Szellem kiáradásával, és meggyőző erejével is. És teljes
bizonyossággal és sok meggyőződéssel, nagy biztonsággal is, és annak a teljes
bizonyosságával, hogy ez az igazság. Amiképpen láttátok, és tudjátok, hogy
milyenek voltunk, és hogyan éltünk, hogyan léptünk fel közöttetek a ti
érdeketekben, és hogy mindent értetek tettünk” (1
Thess. 1,2-5).
És minden gyülekezetért való
imában a hit és szeretetért ad hálát az apostol, így a Rómaiakért is: „Először hálát adok az én Istenemnek a
Jézus Krisztus által mindnyájatokért,
hogy a ti hiteteknek az egész világon híre van. Mert bizonyságom nékem az
Isten, kinek szellemben szolgálok az ő Fiának evangéliumában, amit hirdetek, hogy imáimban
szüntelenül, szakadatlanul,
megszakítás, megállás nélkül említést teszek rólatok” (Róm. 1,8-9).
A Kolossébeliekért: „Hálát
adunk az Istennek és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának, mindenkor, valahányszor tiértetek könyörögvén, imádkozunk. Mivelhogy hallottuk a ti hiteteket a Krisztus Jézusban, és a
szeretetet, amellyel minden szentekhez
vagytok” (Kol. 1,3-4).
Az Efézusbeliekért: „Én tehát, miután hallottam az Úr
Jézusba vetett hitetekről és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló
szeretetről, szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem rólatok
imádságaimban; és kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség
Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Szellemét, hogy
megismerjétek őt” (Eféz. 1,15-17).
„Mert kicsoda a mi
reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája? Avagy nem azok lesztek-é ti is a mi Urunk Jézus Krisztus előtt az ő
eljövetelekor? Bizony ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk” (1 Thess. 2,19-20).