Jel. 3,1 A Sárdisbeli [jelentése: menekülő, megmaradt, túlélő, maradék; az öröm éneke], gyülekezet [(ekklészia):
kihívottak közössége, az eklézsia] angyalának* [(aggelosz): hírnökének,
követének] is írd meg: Ezt mondja az, akinél van [(ekhó): aki magába foglalja,
aki birtokolja, akié] az Isten hét [(pneuma)] Szelleme** [az Isten
teljessége] és a hét csillag:*** Tudom a te dolgaidat, [(eidó oida ergon): ismerem tetteidet, tudok tevékenységedről]
hogy az a neved, hogy élsz, és halott vagy****
*És hogy kik a
kihívott közösség angyalai, arról Aggeus, és Malakiás prófétán keresztül hangzik a kijelentés: „És szóla
Aggeus, (jelentése: ünnepen
született) az Úr követe (aggelosz:
angyala), az Úr küldetésében, mondván a népnek: Én
veletek vagyok, azt mondja az Úr (Jahve)” (Agge. 1,13;Malak. 2,7).
„Mert a papnak ajkai őrzik a tudományt, (az Isten ismeretét)
és az ő szájából törvényt (tanítást) várnak, mivel a Seregek Urának követe (aggelosz: angyala) ő” És hogy a papok a kihívott
közösségek tagjai, arról János apostol kap kijelentést: „És tett minket királyokká
és papokká, az ő Istenének és
Atyjának [országában]: övé legyen
dicsőség [(doxa): méltóság, dicséret, imádás, a fény, a
ragyogás] és hatalom [(kratosz): az erő, uralom, uralkodás, és győzelem] mind örökkön örökké [(aión): örökkévalóságban is]! Ámen” (Jel.
1,6).
És Péter apostolon keresztül
is hangzik a kijelentés: „Simon Péter,
Jézus Krisztus (rab)szolgája és
apostola [(aposztolosz): követe, aki a küldő személy hatalmával szól, és cselekszik, írja
e levelet]… ” (2 Pét. 1,1).
És aki a kijelentést adja,
annak Neve, Ámós (jelentése: teherhordozó) prófétán
keresztül kerül kijelentésre: „Aki a
fiastyúkot és a kaszáscsillagot teremtette; aki reggellé változtatja a homályt
és a nappalt éjszakává sötétíti; aki hívja a tenger vizeit és kiönti azokat a
földnek színére: az Úr (Jahve) annak
a neve” (Ámós. 5,8).
Zakariáson (jelentése:
Jahve
megemlékezett róla) keresztül pedig kijelentést nyer, hogy milyen terhet hordoznak a
próféták: „Az Úr igéjének terhe a
Kadrák földe ellen…” (Zak. 9,1).
**Kijelentés a hét
szellemről: „A királyiszékből (a trónusból) pedig villámlások és
mennydörgések és szózatok jőnek vala ki. És hét tűzlámpás ég vala (lobogó lánggal) a királyiszék (a trónus) előtt, amely az Istennek hét
Szelleme (az Isten teljessége)” (Jel. 4,5).
Az Úr Jézusról így hangzik a
prófécia, Ő az: „Akin az Úrnak Szelleme megnyugszik: bölcsességnek és
értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak (és
erőnek) Szelleme, az Úr ismeretének és félelmének Szelleme” (Ésa. 11,2).
„És láték a királyiszék és a négy lelkes állat (a négy élőlény) között és a Vének között egy
Bárányt állani, mint egy megölettet, hét szarva és hét szeme vala, ami az
Istennek hét Szelleme, (az Istennek teljessége)
amely elküldetett az egész földre” (Jel.
5,6).
És a testben
megjelent Krisztusról hangzik a kijelentés: „Mert Őbenne lakozik (szómatikósz):
az Ő lényében)” (Kol. 2,9).
***És a
kijelentőről hangzik a kijelentés: „Vala pedig a
jobb kezében hét csillag; és a szájából kétélű éles kard jő vala ki; és az ő
orcája, vagyis [(opszisz):
külső megjelenése], mint a nap amikor
[teljes erejével] fénylik [(phainó):
amikor feltűnik, ragyog, világít, tündököl] az
ő erejében. [Más fordítás: a látvány olyan
ragyogó volt, mint mikor a nap teljes hatalmával fénylik]” (Jel. 1,16).
Ő az, aki testben itt járt
közöttünk, aki megmutatta magát tanítványainak is, mégpedig így: „És hat nap múlva magához [vagyis maga
mellé] vevé Jézus Pétert, Jakabot és
ennek testvérét Jánost, és felvivé őket magukban [külön] egy [igen] magas hegyre. És elváltozék [és átalakult] előttük, [ott szemük láttára],
és az ő orcája ragyog [fénylik, és világítani kezdett] vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn [és fehéren ragyogott,
tündökölt], mint a fényesség [és úgy
vakított, mint a fény, mint a napsugár; mert ruhái olyan fehérek lettek, mintha
napfényből volnának]” (Mát. 17,1-2).
Pál apostolnak akkor
jelentette ki magát az Úr, amikor sietett elfogni a Krisztusban hívőket: „Délben látám az úton király, hogy mennyből
a napnak fényességét meghaladó (a nap fényénél is ragyogóbb) világosság sugárzott körül engem és azokat,
kik velem együtt haladnak vala” (Csel.
26,13).
És a hét csillagról így szól
az Úr, kijelentve: „A hét csillag titkát,
amelyet láttál az én jobb kezemben, és a hét arany gyertyatartót [a hét
arany mécstartót; lámpatartót]. A hét
csillag a hét gyülekezet [(ekklészia): kihívottak közössége] angyala [hírnöke, követe], és amely hét gyertyatartót [és a hét
mécstartóállvány; lámpatartót] láttál, az
hét gyülekezet [(ekklészia): kihívottak közössége]”
(Jel. 1,20).
****És hogy ki az
aki csak látszólag él: „A felelőtlenül, tékozló életet élő,
bár él, halott” (1 Tim. 5,6).
És hogy ki az aki tékozol,
arról így beszél az Úr Jézus: „Aki velem
nincsen, ellenem van; és aki velem nem gyűjt, tékozol” (Mát. 12,30)
Jel. 3,2 Vigyázz, [(grégoreuó grégoreó): serkentsd fel magad, ébredj fel, és tartsd ébren] és erősítsd [(sztéridzó):
támogasd, és szilárdítsd] meg a
többieket, [(loipoi): akik megmaradtak, a maradékot], akik halófélben
vannak, akik (apothnészkó melló): halni készülnek]. Mert
nem találtam a te cselekedeteidet Isten [(enópion): színe] előtt teljeseknek [(pléroó):
teljes értékűeknek]*
*Mert: „Atyámfiai, testvéreim, hogyha valaki ti köztetek
eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti őt valaki, Tudja meg, hogy aki bűnöst
térít meg, és visszafordít az ő tévelygő útjáról, életet ment meg a haláltól és
sok tévedést, hibát elfedez” (Jak. 5,19-20).
És azért kell figyelmeztetni,
mert azt mondja az Úr: „És ha elfordul az
igaz az ő igazságától, és cselekszik álnokságot, és én vetek eléje botránkozást:
ő meg fog halni. Ha meg nem intetted őt,
vétke miatt hal meg és elfelejtetnek igazságai, amelyeket cselekedett; de
vérét, azaz életét a te kezedből
kívánom meg. (Más fordítás: Ha az igaz letér
az igaz útról, és gonoszságot követ el, akkor én bukását okozom, és ő meg fog
halni. Ha nem figyelmezteted őt, akkor meghal ugyan vétke miatt, és emléke sem
marad meg igaz tetteinek, amelyeket véghezvitt, de életét tőled kérem számon). Ha pedig te figyelmeztetted azt az igazat,
hogy az igaz ne vétkezzék többé, és ő nem vétkezik többé: élvén él, vagyis
akkor életben marad, mert engedett a figyelmeztetésnek, és te is a te életedet
megmentetted” (Ezék. 3,20-21).
Így töltöd be Isten akaratát, hiszen az Úr már az
Ószövetségben kijelentette, hogy mit kell tenni: „Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat, vagy
honfitársadat nyíltan, és bátran, hogy ne viseljed az ő bűnének
terhét, hogy ne légy részes a vétkében” (3 Móz. 19,17).
Jel. 3,3 Megemlékezzél azért hogyan vetted [(pósz
lambanó):
és milyen módon kaptad], és hallottad, és [(akúó): értetted meg];
és tartsd meg [(téreó): vigyázz rá, őrizd meg, tarts ki mellette], és térj meg
[metanoeó térj új felismerésre, változtasd meg gondolkodásodat]. Hogyha
tehát nem vigyázol, [(grégoreuó grégoreó): nem maradsz éber,
és nem virrasztasz, nem őrködsz] elmegyek, és [(hékó): úgy
érkezem] hozzád, mint a tolvaj [(kleptész): eljövök lopva]. És nem tudod [(ginószkó):
nem tudod meg, mert nem ismersz fel], mely órában megyek hozzád [(hékó):
mely órában vagyok ott]*
*Az Úr Jézus
így figyelmezteti a minden korban élő övéit: „Vigyázzatok azért, [legyetek állandóan készen,
virrasszatok; legyetek éberek] mert nem tudjátok, mely órában [vagy melyik nap] jő
el a ti Uratok. Azt pedig jegyezzétek meg [és emlékezzetek erre; értsétek meg, és legyetek tudatába], hogy
ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában [melyik órájában; melyik őrváltáskor] jő
el a tolvaj: [akkor ébren
maradna, virrasztana, és] vigyázna, és nem engedné, hogy
házába [be]törjön. Azért legyetek készen [álljatok mindig készenlétben] ti is [akiket előkészítettek erre az eseményre];
mert amely órában nem gondoljátok, abban
jő el az embernek Fia” (Mát. 24,42-44).
Hát: „Ne is aludjunk azért, mint egyebek (és
mint a többiek), hanem legyünk éberek és
józanok” (1 Thess. 5,6).
És így folytatódik a
kijelentés: Vigyázzatok azért, mert sem a
napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek Fia eljő” (Mát. 25,13)
„És: „… vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg
ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak (mámornak), részegségnek és ez élet (és a megélhetés) gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jöjjön (és hirtelen
lepjen meg titeket) az a nap: Vigyázzatok
azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek
mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt. (Más fordítás: Legyetek tehát éberek és szüntelen
könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek mindazokból, amik történni fognak, és
hogy megállhassatok az Emberfia előtt)!” (Luk. 21,34-36)
Tehát: „Figyeljetek, vigyázzatok (legyetek
ébren) és imádkozzatok; mert nem
tudjátok, mikor jő el az az idő” (Márk.
13,33)
És: „Vigyázzatok [legyetek éberek; virrasszatok; maradjatok ébren, figyeljetek], álljatok meg [szilárdan,
mozdíthatatlanul; tartsatok ki állhatatosan] a hitben, legyetek férfiak, [viselkedjetek bátran, és cselekedjetek
férfiasan] legyetek erősek! [és erősödjetek meg; győzedelmeskedjetek]” (1
Kor. 16,13).
És hogy hogyan tudod
megőrizni magadat, és hallgatóidat, arról így beszél a Szent Szellem: „Gondot viselj magadról és a tudományról
[(epekhó
didaszkalia): ügyelj erre, és fordíts figyelmet magadra, és a
tanításra]; maradj meg azokban; mert ezt
cselekedvén, mind magadat megtartod [megmented; üdvösségre segíted], mind a te hallgatóidat” (1 Tim. 4,16).
„Mert
igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj
éjjel” (1 Thess. 5,2).
Ezért azt mondja a
megdicsőült Úr: „Ímé eljövök, mint a
tolvaj. Boldog, aki vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy mezítelenen ne járjon, és
meg ne lássák az ő rútságát (és az ő szégyenét)” (Jel. 16,15).
Jel. 3,4 De van Sárdisban egy kevés neved, azoké akik
nem fertőztették meg [(molünó): nem
szennyezték be] a ruháikat:
és fehérben fognak velem járni; mert méltók arra*
*És így
folytatódik a kijelentés: „Akinek van füle hallja, [(akúó): meghallja, felfogja, megérti] mit mond a Szellem a gyülekezeteknek [(ekklészia):
kihívottak közösségének, az eklézsiáknak]. A
győzedelmesnek [(nikaó): a kemény küzdelem árán győzelmet aratóknak] enni adok az elrejtett [(krüptó):
az emberek szeme elől elzárt, titokban tartott] mannából [(manna): a titokzatos mennyei eledelből],
és adok annak fehér [(leukosz):
fényes, ragyogó, tündöklő] kövecskét, és
a kövecskén új [(kainosz): ismeretlen, szokatlan,
meglepő] írott nevet, amelyet senki nem
tud, [(ginószkó): senki nem
ismer] csak az, aki kapja [(lambanó): aki elfogadja, és befogadja]” (Jel.
2,17).
Jel. 3,5 Aki győz, [(nikaó): aki győzedelmeskedik] az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki
annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám
előtt és az ő angyalai előtt*
*Az Úr
Jézus kijelentése: „Hogyha valaki elismeri az emberek előtt,
hogy hozzám tartozik, arról az Emberfia is elismeri Isten angyalai előtt, hogy
hozzá tartozik. És azt majd az Emberfia is magáénak vallja az Isten angyalai
előtt” (Luk. 12,8).
És János apostol
így folytatja: „Senkiben nincs meg az
Atya, aki tagadja a Fiút. Aki vallást tesz a Fiúról, abban az Atya is megvan.
Amit azért ti kezdettől hallottatok, az maradjon meg bennetek. Ha bennetek
marad az, amit kezdettől fogva hallottatok, ti is az Atyában és a Fiúban
maradtok. És az az ígéret, amelyet ő (maga) ígért nékünk: az örök élet” (1
Ján. 2,23-25).
Mert: „Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az
Isten Fia, az élet sincs meg abban” (1
Ján. 5,12).
Jel. 3,6 Akinek van füle, hallja [(akúó):
és értse meg], mit mond a Szellem a [kihívott] gyülekezeteknek [az eklézsiának]*
*Az Úr
Jézus amikor kijelentést adott, vagy példázatot mondott, ezzel fejezte be: „Akinek van füle a hallásra, hallja [meg]” (Mát. 11,15)
Jel. 3,7 A Filadelfiabeli [jelentése: testvérszeretet] gyülekezet [(ekklészia): kihívottak
közösségének] angyalának [(aggelosz):
hírvivő követének] is írd meg: Ezt mondja a Szent, az Igaz, [(aléthinosz):
a valóság] akinél a Dávid kulcsa van, [(ekhó): aki birtokolja a Dávid kulcsát]
aki megnyitja és senki be nem zárja, [(anoigó kleió): szellemi meglátásban
részesít, és azt senki el nem zárja] és bezárja [elzárja] és
senki meg nem nyitja*
*A feltámadott Úr
kijelentése tanítványainak: „És hozzájuk
menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem [bennem]
adatott minden hatalom mennyen
és földön” (Mát. 28,18).
Én vagyok: „az Élő; pedig
halott valék, és ímé élek örökkön örökké [az
örökkévalóságban] Ámen. És nálam vannak [(ekhó)
a kezembe vannak letéve, birtokomban, és hatalmamban vannak, és nekem vannak
alárendelve] a pokolnak [(hadész):
a holtak
hazájának] és a [(thanatosz)]: halálnak kulcsai, vagyis [(kleisz): nálam
van a nyitás és zárás hatalma]” (Jel. 1,18).
Ezt a hatalmat adja át a
feltámadott Úr az Övéinek: „És néked adom a mennyek országának [a mennyek Királyságának;
az Isten Királyságának] kulcsait. És amit megkötsz a földön, a
mennyekben is kötve lészen. és amit meg / vagy
feloldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen. [Más fordításban: „Ha bármit
kijelentesz, hogy meg van kötve ezen a földön, az a mennyben is meg lesz kötve.
Ha bármit kijelentesz, hogy fel van oldva itt a földön, az a mennyben is fel
lesz oldva]” (Mát. 16,19).
A feltétel, és amit megkötni
vagy feloldani kell: „Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek!
Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket. Ezt
mondván, rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyetek
Szent Szellemet! Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek,
akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak” (Ján. 20,21-23).
És ez a hatalom a teljes eklézsiáé: „Bizony mondom néktek: Amit
megköttök a földön [és ha bármit kijelentetek,
hogy meg van kötve ezen a földön], a mennyben is kötve lészen. és amit
megoldotok [szabaddá tesztek, eltöröltök, érvénytelenítetek] a földön [ha bármit kijelentetek,
hogy fel van oldva itt a földön], a mennyben is oldva lészen” (Mát. 18,18).
Ézsaiás így prófétál arról, aki
amit bezár, azt senki ki nem nyitja: „És lesz ama napon, hogy elhívom
szolgámat, Eliákimot (jelentése: Isten által
feltámasztott), a Hilkiás (jelentése: az
Úr tulajdona vagy öröksége) fiát, S felöltöztetem őt öltözetedbe, és
öveddel megerősítem, és uralmadat kezébe adom, és ő lesz atyjuk Jeruzsálem
lakosainak és a Júda házának (Más fordítás: palástodat rá adom övedet rá erősítem,
és neki adom hatalmadat. Ő viseli gondját Jeruzsálem lakóinak és Júda házának);
S az ő vállára adom a Dávid házának kulcsát, és amit megnyit, senki be nem
zárja, és amit bezár, nem nyitja meg senki; S beverem őt, mint szeget erős
helyre, és lészen dicsőséges székül az ő atyja házának; S reá függesztik atyja
házának minden dicsőségét: fiakat és unokákat, minden kicsiny edényt, a
csészeedényektől a tömlőknek minden edényeiig. Ama napon, azt mondja a
seregeknek Ura, kiesik a szeg, mely erős helyre veretett, és levágatik és leesik
és összetörik a teher, mely rajta volt, mert az Úr mondá” (Ésa. 22,20-25).
Jel. 3,8 Tudom a te dolgaidat [(eidó oida ergon): ismerem tetteidet]. - Ímé adtam elődbe [(szú enópion): a te szemed elé] egy
nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat, és [(thüra): szellemi
látásban részesítettelek, amit (údeisz
údemia úden kleió): senki, és semmi sem képes, és nem tudhat elzárni] -
hogy kevés erőd és [(dünamisz): hatalmad] van. [(kai): Mégis] megtartottad [(ekhó téreó):
megragadtad, birtokba vetted, magadba fogadtad] az én beszédemet, [(logosz): az én igémet] és nem tagadtad meg az én
nevemet*
*A
feltámadott Úr ezt mondja az Efézusbeli (jelentése: vég, határ). /
végidők /) szenteinek: „Tudom a te dolgaidat [(eidó oida ergon): ismerem
tetteidet], és a te fáradságodat [(koposz):
és hogy nem fáradtál ki]. És tűrésedet,
[(hüpomoné):
türelmedet, kitartásodat, állhatatosságodat]. És [tudom] hogy a gonoszokat, a [(kakosz): rossz, káros,
ártalmas, értéktelen, hitványakat] nem
szenvedheted, [(basztadzó): hogy nem tűröd meg, nem vagy képes elhordozni,
elviselni]. És [(peiradzó)] próbára tetted azokat, akik apostoloknak
[(aposztolosz):
kiküldötteknek, hírvivő követeknek] mondják [(phaszkó): állítják] magukat, holott nem azok, és hazugoknak
találtad őket [(pszeudész heuriszkó): hamis csalóknak
bizonyultak]” (Jel. 2,2).
És a Pergánumbeli
(jelentése: vár, fellegvár, erődítmény,
őrség) szenteknek is: „Tudom a te
dolgaidat, [(eidó oida ergon): ismerem cselekedeteidet] és hogy hol laksz. [(hopú):
ott] ahol a Sátán [(Szátánász):
ellenség, üldöző, vádoló, rátámadó] királyiszéke
van [trónja áll]. És az én nevemet
megtartod [(krateó): ragaszkodsz a nevemhez], és az én hitemet [(pisztisz): a bennem való bizalmadat,
meggyőződésedet, hitedet] nem tagadtad
meg Antipásnak [(antipasz): az apához hasonló], az én hű bizonyságomnak [(pisztosz
martüsz):
engedelmes tanúmnak, a vértanúmnak] napjaiban
sem, aki megöleték nálatok, [(hopú): ott] ahol a Sátán lakik” (Jel. 2,13).
De: „Itt van a szenteknek békességes
tűrése, itt akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!” (Jel. 14.12).
Jel. 3,9 Ímé én adok a Sátán zsinagógájából, azok
közül, akik zsidóknak mondják magukat és [(kai): ugyanis] nem azok, hanem
hazudnak. Ímé azt művelem, azt [teszem
velük] hogy azok eljöjjenek és [hódolattal]
leboruljanak a te lábaid előtt, és megtudják, és [(ginószkó): megértik]
hogy én szerettelek téged, hogy [(agapaó): magamat teljesen odaadtam, teljesen összekötöttem, és eggyé váltam
veled]*
*Pál
apostol megvallása: „Krisztus szerette – vagyis teljesen eggyé
vált a kihívott gyülekezetekkel, az
eklézsiákkal, és Önmagát adta, és feláldozta, kiszolgáltatta azért, odaadva érte a saját életét.
Hogy azt megszentelje, azaz
Istennek elkülönítse, szentté tegye,
megtisztítván a víznek fürdőjével az ige, a (rema) az élet igéje által. [Más
fordítás: Hogy felkészítse, és megtisztítsa az övéit az Isten élő
beszéde által]. Hogy majd Önmaga elébe
állítsa dicsőségben az egyházat, azaz hogy
megdicsőülve állítsa maga mellé a kihívottak közösségeit, az eklézsiát, úgy hogy azon ne legyen
szeplő, szennyfolt, vagy
sömörgözés, vagy ránc, vagy bármi hasonló; hanem hogy legyen szent, azaz kifogástalan, feddhetetlen, támadhatatlan,
hibátlan, és feddhetetlen” (Eféz. 5,26-27).
A Smirnabeli
gyülekezethez is így szól az Úr: „Tudom
[(eidó
oida): ismerem] a te dolgaidat
[(ergon):
tetteidet] - és nyomorúságodat [(thlipszisz):
szorongattatás, szorult helyzet, megpróbáltatás, gyötrődés, szorongás] és szegénységedet [(ptókheia):
nélkülözésedet, nincstelenségedet]. De
valójában mégis gazdag [(plúsziosz): bővölködő] vagy, - és azoknak káromkodását, [(blaszphémia): rágalmazás,
gyalázkodás, becsmérlődés, szitkozódás] akik
azt mondják, [(heauton legó): önmagukról jelentik ki] hogy ők zsidók, és nem azok,
hanem a Sátán [(Szatanasz): ellenség, ellenfél, üldöző, vádoló, ellenkező,
szembeszegülő, rátámadó] zsinagógája
[(szünagógé):
gyülekező helye]” (Jel. 2,9).
Ézsaiás pedig így
prófétál: „És királyok lesznek dajkálóid,
fejedelmi asszonyaik dajkáid, arccal a földre borulnak előtted és lábaid porát
nyalják; és megtudod, hogy én vagyok az Úr, kit akik várnak, (és bennem
bíznak) meg nem szégyenülnek”
(Ésa. 49,23).
Mert: „meghajolva hozzád mennek a téged
nyomorgatók fiai, és leborulnak lábad talpainál minden megutálóid, (mind,
akik megvetettek) és neveznek téged az Úr
városának, Izráel Szentje Sionának (Ésa.
60,14).
„Mivel kedves vagy az én szemeimben, becses
vagy (drágának tartalak) és én szeretlek:
embereket adok helyetted, és népeket a te életedért” (Ésa. 43,4).
És: „Így szól az Úr: Egyiptom (jelentése:
lezárás, bezárás, körülkerítés, beszűkülés, szorongatás, fogság) gyűjtött kincse és Kús (jelentése:
fekete, szerecsen, sötétbőrű; a megégett arcok földje; összevisszaság,
zűrzavar; összefutott nép) nyeresége és a
nagy termetű Szabeusok (jelentése: Sába népe) hozzád mennek és tieid lesznek, téged követnek, békókban járnak,
előtted leborulnak és hozzád könyörögnek: Csak közted van az Isten és nincsen
több Isten!” (Ésa. 45,14).
És Dávid boldog
megvallása: „Nincsen Uram hozzád hasonló
az istenek között, és nincsenek hasonlók a te munkáidhoz (műveidhez fogható
nincsen). Eljőnek a népek mind, amelyeket
alkottál, és leborulnak előtted Uram, és dicsőítik a te nevedet. Nagy vagy te,
csodákat teszel, te vagy Isten egyedül!”
(Zsolt. 86,8-10).
Jel. 3,10 Mivel megtartottad az én béketűrésre intő
beszédemet, [(logosz): igémet] én
is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljő, hogy
megpróbálja e föld lakosait. [Más fordítás: Mert (téreó):
megtartottad és megőrizted (hüpomoné):
türelemmel, állhatatosan és kitartóan az én (logosz): igémet, én is (téreó):
meg foglak őrizni, kimentelek, és megszabadítlak téged peiraszmosz): a megpróbáltatás órájától, amely a [(oikúmené erkhomai melló):
földkerekségre, a lakott világra elkerülhetetlenül elkövetkezik, hogy
megpróbálja azokat, akik a földön (katoikeó): tartózkodnak]*
*És hogy mik ezek a
megpróbáltatások, arról így szól az Úr Jézus: „Hallanotok kell majd háborúkról és
háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek [és
vigyázzatok, meg ne riadjatok; meg ne ijedjetek; és ne kerítsen
hatalmába benneteket a félelem];
mert mindezeknek meg kell lenniük [meg kell történniük; és be kell
következniük]. De ez itt még nem a vég [vagyis ezzel még nem jön el a beteljesedés, a vég, a befejeződés].
Mert nemzet támad nemzet ellen, és
ország, ország ellen [fog felkelni].
És lesznek éhségek [és sok helyen az embereknek nem lesz
mit enniük] és döghalálok [vagyis ragályos, járványos betegségek], és
földindulások [földrengések
lesznek, a levegőben szélvihar], és a
föld megrendül itt is, ott is. Mindez pedig a sok nyomorúságnak [gyötrelmeknek; a fájdalmaknak] a kezdete. [Más fordítás: De mindez még csak
olyan lesz, mint a szülési fájdalmak, a vajúdás kínjainak kezdete]” (Mát. 24,6-8) .
Lukács további
megpróbáltatásokról ír: „… és rettenetes
dolgok történnek, és nagy jelek
lesznek az égből (és hatalmas jelek tűnnek fel az égen)” (Luk.
21,8-11).
Már a prófétákon keresztül
így szólt az Úr a bekövetkezendőkről: „Fenyegető
jövendölés Egyiptom ellen. Ímé az Úr könnyű felhőre ül (és száguld az ÚR
gyors felhőn), és bemegy Egyiptomba, és
megháborodnak (és meginognak) előtte
Egyiptomnak bálványai, és az egyiptomiak szíve (a bensője) megolvad őbennük (és megdermed
keblében). És összeveszítem az
egyiptomiakat az egyiptomiakkal (Egyiptomit egyiptomira uszítok), és egyik hadakozik a másik ellen (testvér
testvér ellen), kiki felebarátja (és
ember embertársa) ellen, város, város
ellen, és ország, ország ellen. És
elfogyatkozik az egyiptomiak szelleme őbennük, és az ő tanácsát elnyelem, és
tudakoznak a bálványoktól, szemfényvesztőktől, halottidézőktől és
jövendőmondóktól (Más fordítás: Oda lesz
Egyiptom bátorsága, tanácstalanná teszem. Kérdezgetik majd a bálványokat és a
szellemeket, a halottidézőket és a jövendőmondókat). És adom (vagyis kiszolgáltatom) az
egyiptomiakat kemény úrnak kezébe, és kegyetlen király uralkodik rajtok, szól
az Úr, a seregeknek Ura” (Ésa. 19,1-4)
És: „… ezekben az időkben nincs békessége sem a kimenőnek, sem a
hazajövőnek (és nincs biztonságban sem az eltávozó, sem a hazatérő), mivelhogy nagy a nyomorúsága mindazoknak
(és mert sok gyötrelem szakadt mindazokra), akik e földön laknak; Annyira, hogy egy nemzetség (vagyis
egyik nép) a másik nemzetséget (a
másik népet) és egyik város a másik
várost elpusztítja (és szétzúzza); mert
az Isten gyötri őket minden sanyarúsággal (mindenféle nyomorúsággal). Ti azért bátorságosok (és erősek) legyetek, kezeiteket le ne eresszétek (és
ne lankadjatok el), mert a ti munkátoknak
(a ti tetteiteknek) jutalma van” (2 Krón. 15,5-7)
Azt mondja az Úr, mert: Én megindítom (és megrendítem) az
eget és a földet. És felforgatom az országok királyi székét, és elfogyasztom a
pogány országok erejét, és felforgatom a szekeret és a benne ülőket, és
lehullnak a lovak és a rajtok ülők: kiki az ő atyjafiának fegyvere által. (Más fordítás: ledöntöm a királyi trónokat, és megtöröm
a népek királyainak erejét. Felforgatom a harci kocsikat a harcosokkal együtt,
elhullnak a lovak a lovasokkal együtt; az emberek egymás kardja által esnek
el)” (Agge.
2,21-22).
De akkor teljesül be ez az
ige: „És az Isten országának [az Isten királyságának] ez
az Evangéliuma [örömhíre, jó
híre] hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek, és [csak] akkor
jő el a vég. [Más fordítás: „és Isten Királyságának ezt az evangéliumát (örömhírét) hírnökök fogják hirdetni az
egész lakott földkerekségen tanúbizonyságul minden nemzetnek és akkor jön el a
vég]” (Mát. 24,6-8.14).
És megvalósul az Úr Jézus
parancsa: „Elmenvén azért, tegyetek
tanítványokká minden népeket, bemerítve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent
Szellemnek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én
parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ
végezetéig. Ámen!” (Mát. 28,19-20)
És az az Evangélium fog
hirdettetni minden népnek, amelyet az Úr Jézus hirdetett: „És bejárá Jézus az egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban, és
hirdetve az Isten országának
evangéliumát [a királyság örömhírét], és
gyógyítva [orvosolt] a nép között
minden betegséget (kór,
fogyatékosság, rosszullét, krónikus jellegű fizikai rendellenesség az emberi
szervezetben. Ártalom, baj, csapás, panasz; gyötrő, kínos betegségek) és minden erőtlenséget [erőtlenség, nagyfokú
gyengeség, bágyadtság; szó szerint: lágyság; puhaság csüggedés, kedvetlenség,
bátortalanság, ernyedtség]” (Mát. 4,23)
„Ezért, szeretett
testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az
Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban” (1
Kor. 15,58)
De ennek az a feltétele,
hogy: „…megmaradtok [megálltok] a hitben alaposan [megalapozottan;
szilárdan állva az alapon] és
erősen [állhatatosan; egyenesen;
mozdíthatatlanul]. És el nem távoztok [el nem tántorodva; ki nem mozdulva] az evangélium [az örömhír; örömüzenet; (elváró)]
reménységétől, amelyet hallottatok, amely
hirdettetett [prédikáltatott]
minden teremtménynek az ég alatt [amely hírül adatott az egész teremtett
világon az ég alatt]; amelynek
lettem én, Pál, szolgájává” (Kol. 1,23)
.
Jel. 3,11 Ímé eljövök hamar: tartsd meg a mi nálad
van, hogy senki el ne vegye a te koronádat [Más
fordítás: Ímé (erkhomai
takhü): eljövök gyorsan, hirtelen: (krateó): szilárdan
tartsd meg, és ragaszkodj ahhoz (hosz hé
ho ekhó): amit birtokolsz, (hina):
azért, hogy (médeisz) senki, és
semmi(lambanó szú): meg ne szerezze
a te (sztephanosz): győzelmi koszorúdat, és senki ne fosszon meg téged a
te győzelmedtől]. *
*Az apostol így
folytatja: „Nem tudjátok-é, hogy akik versenypályán futnak, és küzdenek, mindnyájan
futnak ugyan, de egy nyeri el a jutalmat, a győzelmi díjat. Úgy fussatok, hogy
elnyerjétek. Mindaz pedig aki pályafutásban tusakodik, aki versenyen indul, aki
versenyben vesz részt, ökölharcban küzd, mindenben, és minden módon, mindig, és
állandóan magatűrtető, uralkodik magán, önuralmat gyakorol mindenben. Azok
ugyan, hogy romlandó és hervadó, mulandó koszorút nyerjenek, mi pedig
romolhatatlant, és hervadhatatlant” (1 Kor.
9,24-25).
„Mert
nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a
hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság
szellemei ellen, melyek a magasságban vannak” (Eféz. 6,12)
Ez a harc a hit harca: „Boldog ember az, aki a kísértésben megáll, aki
kísértés idején kitart. Mert miután a kísértés alapján igazinak,
valódinak bizonyult, elnyeri az életnek koronáját, az élet győzelmi koszorúját.
Amit az Úr, vagyis Isten ígért az őt szeretőknek. Azoknak, akik teljesen odaadják,
átadják, teljesen összekötik magukat Istennel, eggyé válnak vele” (Jak. 1,12)
Tehát ha az én nevemért
szenvedsz, mondja a Feltámadott Úr: „Semmit
ne félj azoktól, amiket szenvedned kell: Ímé a Sátán egynéhányat ti közületek a
tömlöcbe fog vetni, hogy megpróbáltassatok; és lesz tíz napig való
nyomorúságtok. Légy hív mind halálig, és néked adom az életnek koronáját” (Jel. 2,10). Az apostol is így
bátorítja a Krisztus népét: „És mikor
megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőségnek hervadatlan koronáját, vagyis
koszorúját” (1 Pét. 5,4)
És: „Ama napon a seregek Ura lesz ékes koronája, dicsőséges és díszes
koszorúja népe maradékának” (Ésa. 28,5)
És amit tennünk kell: „Egy harcos sem elegyedik bele a
mindennapi élet gondjaiba, és dolgaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki
harcosává fogadta, aki harcosává avatta. Ha pedig versenyez, és küzd is valaki,
nem koronáztatik meg, vagyis nem nyer koszorút, ha nem szabályszerűen
versenyez, és küzd ” (2 Tim. 2,4-5).
És arra is figyelmeztet az
apostol, hogy mit kell ezért tennünk: „Ezért
tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le
minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és
állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit
szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal
nem törődve - vállalta a keresztet, azaz a kínoszlopot, és az Isten trónjának a
jobbjára ült” (Zsid. 12,1-2)
Hát: „Senki tőletek a pálmát, a versenydíjat el ne vegye, kedvét találván
alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, amelyeket nem látott, olyakat
tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván az ő testének értelmével” (Kol. 2,18)
„És ne szabjátok
magatokat, és ne igazodjatok, ne legyetek hasonlóvá, ne alkalmazkodjatok e
világhoz, ehhez a világkorszakhoz. Hanem változzatok el, és alakítsátok,
formáljátok át, változtassátok meg magatokat a ti elméteknek, az értelmetek,
gondolkodásotok, megértésetek, vélekedésetek, a szellemetek belső, értelmes
felfogóképességének megújulása által, vagyis gondolkodásmódotok
megújításával alakuljatok át úgy, hogy
megvizsgáljátok, és felismerjétek,
megítélhessétek, megválasszátok, és azt próbálgassátok, hogy mi az Istennek jó,
kedves és tökéletes akarata. Mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a
tökéletes, ami neki tetsző” (Róm. 12,2).
Jel. 3,12 Aki győz, oszloppá* teszem azt az én Istenemnek
templomában,** [szentélyében] és többé onnét ki nem jő
[(exerkhomai):
onnan nem kerül ki többé]; és felírom
őreá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új [(kainosz):
ismeretlen] Jeruzsálemét,*** amely a mennyből száll alá [(katabainó):
ereszkedik le] az én Istenemtől, és az én új [(kainosz): ismeretlen]
nevemet.****
*Az
oszlopokról így szól a Szent Szellem: „…Jakab
és Kéfás, meg János, kik oszlopokul tekintetnek…” (Gal. 2,9).
**Az eklézsiáról, azaz a kihívottak
közösségéről: „Kik fölépíttettetek Isten házává az apostoloknak és
prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő, vagyis a sarokkő maga Jézus Krisztus. Akiben az
egész épület szép renddel rakattatván, és szorosan összeillesztve,
egybeszerkesztve növekedik, és emelkedik szent templommá az Úrban. [Más fordítás: Ő
tartja össze az egész épületet, belőle nő ki az Úr szent temploma]. Akiben
ti is együtt és eggyé építtettek Isten hajlékává, lakóhelyévé a Szellem által,
a Szellemben” (Eféz.
2,20-22).
És megismétli a
Szent Szellem által az apostol: „… Mert ti az élő Istennek temploma vagytok,
amint az Isten mondotta: Lakozom bennük, és közöttük járok; és leszek nékik
Istenük, és ők én népem lesznek” (2 Kor.
6,16).
***És
az új Jeruzsálemről: „És én János látám a szent várost, az új
Jeruzsálemet, amely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje
számára felékesített menyasszony. És hallék nagy szózatot, amely ezt mondja
vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakozik, és azok
az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük, az ő Istenük” (Jel. 21,2-3).
„És elvive engem szellemben egy nagy és magas
hegyre és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, amely
Istentől szállott alá a mennyből. Benne vala az Isten dicsősége; és annak
világossága (ragyogása) hasonló vala
a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kőhöz” (Jel. 21,10-11).
****És
az Úr új nevéről: „Annakokáért az Isten is mindenek fölé
felmagasztalá Őt, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden más név fölött való, amely minden névnél nagyobb. [Más fordítás:
„Ezért azután Isten a legmagasabb méltóságra emelte.
Olyan nevet és hatalmat adott neki, amely minden más név és hatalom fölött áll]”
(Fil. 2,9).
És: „… fel is magasztalta őt Isten mindenek
fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, Hogy a Jézus nevére
minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv
vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Fil. 2,9-11).
„Bizonnyal tudja meg azért Izráelnek egész
háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ti
megfeszítettetek. [akit ti (sztauroó): kínoszlopra feszítettetek]” (Csel. 2,36).
Dávid: „…minden neveden felül felmagasztalád a te
beszédedet (igédet)” (Zsolt. 138,2).
És János apostol:
„És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé
vala egy fehér ló, és aki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és
igazságosan ítél és hadakozik. És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a
neve Isten ígéjének neveztetik”
(Jel. 19,11.13).
És: „…az ő neve: királyoknak Királya, és uraknak
Ura” (Jel. 19,16).
Jel. 3,13 A kinek van füle, hallja [(akúó):
felfogja, és megérti], mit mond a Szellem a gyülekezeteknek [(ekklészia):
kihívottak közösségeinek, az eklézsiáknak]*
*Elihu (jelentése:
maga az Isten) így szól Jóbhoz: „Ha tehát van eszed, és (elég értelmes vagy) halld meg ezt, és a te füledet hajtsd az én beszédeimnek szavára
(figyelj hangos beszédemre)!” (Jób. 34,16).
Az Úr Jézus példázatot mond a
megvetőről, és egyben kijelentést nyer Elihu személye: Ezeket mondván (emelt hangon hozzátette, és) kiált vala: Akinek van füle a hallásra, hallja” (Luk. 8,8).
Jel. 3,14 A Laodiceabeli [jelentése: népjog, a nép igazsága; népítélet]
gyülekezet [(ekklészia): kihívottak közösségei, eklézsiái] angyalának [(aggelosz):
hírvivő követének] is írd meg: Ezt
mondja az Ámen [(amén): úgy legyen], a hű [(pisztosz): hűséges] és igaz [(aléthinosz):
valóságos] bizonyság [(martüsz): a megbízható és igazmondó tanú]. Az Isten teremtésének kezdete [(ktiszisz
arkhé): az
Isten teremtésének, a teremtett világnak eredete]:*
*János apostolon
keresztül így szól a Szent Szellem: „Kezdetben már vala az Ige és az Ige [logosz] vala az Istenben, és Isten maga vala az Ige. Ő kezdetben, azaz
eredetileg az Isten. Minden, vagyis a mindenség Őáltala lett, Ő általa
teremtetett, rajta keresztül támadt, és általa jött létre, és nála nélkül, Tőle
különválasztva semmi sem lett,
ami lett, ami létrejött, s egyetlen létező sem lett Őnélküle (Ján. 1,1-3).
Ő öltözött húsba: „És az Ige, a (logosz) hústestté lett és lakozék, sátorozott,
letáborozott mi közöttünk, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya
egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal” (Ján. 1,14).
Pál apostol bizonyságtétele: „Aki, azaz Ő képe a láthatatlan
Istennek, minden teremtménynek előtte született, az elsőszülött minden
teremtmény közül. Mert Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a
földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, azaz trónusok, akár
uraságok, és uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek
Ő általa és Ő reá nézve teremttettek. És Ő előbb volt mindennél, és minden
Őbenne áll fenn” (Kol. 1,15-17).
„Mert Őbenne
lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, vagyis az Ő személyében. Mert
tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék” (Kol. 2,9; 1,19).
Pál apostolon keresztül nyer kijelentést, hogy
ki jött el hústestben: „És minden versengés nélkül (közismerten,
elismerten, bevallottan, valóban) nagy a kegyességnek eme titka: Isten (aki)
megjelent (láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált; megmutatkozott) (hús)testben.
megigazíttatott (igaznak bizonyult) lélekben (pneuma: szellemben).
Megláttatott (megjelent, megmutatkozott) az angyaloktól / nak.
hirdettetett a pogányok (népek, nemzetek) közt, hittek benne a világon,
felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).
És: „Minekutána az Isten sok
rendben, sokszor és sokféleképpen szólott hajdan, azaz régen az atyáknak a
próféták által, ez utolsó, ezekben a végső időkben szólott nékünk Fia által.
Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette. Aki az Ő -
Isten - dicsőségének visszatükröződése, és kisugárzása, és az ő valóságának, az
Ő lényének képmása, aki hatalma szavával fenntartja, és hordozza a mindenséget,
aki miután minket bűneinktől megtisztítván üle a mennyei Felségnek
jobbjára a magasságban” (Zsid. 1,1-3).
Ő: „Aki,
mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az
Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl,
emberekhez hasonlóvá lévén, és magatartásában is embernek bizonyult”
(Fil. 2,6-7).
És a hústestté lett Ige kijelenése: „És mert senki sem ment
fel a mennybe, hanemha csak az, aki a mennyből szállott alá, az embernek Fia,
aki a mennyben van” (Ján. 3,13).
Az apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Az pedig, hogy fölment,
mit jelentene mást, mint hogy előbb le is szállott erre a földre. Aki
leszállott vala, ugyanaz, aki fel is ment, feljebb minden egeknél, hogy
mindeneket, azaz a mindenséget betöltse” (Eféz. 4,9-10).
János apostol megvallása: „Ami kezdettől fogva vala, amit
hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk, és megfigyeltünk,
és kezeinkkel is megtapintottunk, az életnek Igéjéről. És mert az élet
megjelent, és mi láttuk és tanúbizonyságot teszünk róla és ezért hirdetjük
néktek is az örök életet, amely azelőtt az Atyában vala és most pedig megjelent
nékünk. Amit tehát hallottunk és
láttunk, azt hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségetek legyen
velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus
Krisztussal” (1 Ján. 1,1-3).
János apostol elragadtatásban így
látta az Urat: „És látám, hogy
az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és aki azon ül vala, hivatik vala
Hűnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. És az ő szemei olyanok,
mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, amit senki
nem tud, csak ő maga. (Más fordítás: És fején sokágú korona és rajta egy-egy
név, amelyet senki sem tud rajta kívül). És vérrel hintett, vérbe mártott
ruhába vala öltöztetve és a neve Isten igéjének neveztetik, mert ez a név
adatott neki: az Isten Igéje” (Jel.
19,11-13).
Jel. 3,15 Tudom a te dolgaidat, [(eidó oida ergon): ismerem tetteidet, tudok cselekedeteidről,
ismerem a munkáidat] hogy te sem
hideg nem vagy, sem hév [(dzesztosz): sem forró]; vajha hideg volnál, vagy hév [(dzesztosz): vagy forró]*
*Az
apostol így buzdítja az Úr népét: „Az igyekezetben
[és fáradozásban,
erőfeszítésben, buzgóságban, szorgalomban, odaadásban] ne legyetek restek. Szellemben buzgók legyetek; az Úrnak szolgáljatok.
[Más fordítás: A buzgóságban ne lankadjatok;
a szolgálatkészségben fáradhatatlanok; az igyekezetben nem lusták; a
serénykedésben nem késlekedők; ne legyetek tunyák tennivalótokban. Legyetek
tüzes szelleműek, izzatok a Szellemtől. Krisztus tulajdonaként végezzétek
munkátokat, azaz: rabszolgálkodjatok]” (Róm. 12,11).
És így folytatódik a kijelentés: „Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az
örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak szolgáltok. [Más fordítás: tudván,
hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget. az Úr Krisztusnak
szolgáljatok tehát]” (Kol. 3,24).
Jel. 3,16 Így mivel lágymeleg [(khliarosz): langyos,
közönyös] vagy, sem hideg, sem hév [(dzesztosz): sem forró, azaz
buzgó, lelkes], kivetlek [kiköplek]
téged az én számból.
Jel. 3,17 Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, [(plúsziosz):
dúsgazdag, és bővölködöm] és meggazdagodtam [(plúteó):
és sokra
vittem; és igen sok kincsem
van] és [(kai): így aztán] semmire nincs szükségem [és nem szorulok senkire]; és nem tudod, [(eidó oida): nem látod, nem veszed észre] hogy épp te vagy a nyomorult [(talaipórosz):
szánalomra méltó szerencsétlen] és a nyavalyás és szegény [(ptókhosz):
nélkülöző, nincstelen koldus] és vak és mezítelen:*
*Mert a
gazdagságban bízókhoz így szól az Úr: „Monda pedig néki az Isten:
Bolond [esztelen, ostoba, öntelt, és meggondolatlan], ez éjjel elkérik [visszakövetelik tőled] a te lelkedet [a te életedet]; amiket
pedig készítettél [a vagyon, amit összegyűjtöttél; amit felhalmoztál, és
mindaz, amit szereztél], kiéi lesznek?
Így van dolga annak [és így jár az], aki
kincset takar magának [aki elraktároz, és felhalmoz], és nem az Istenben gazdag” (Luk.
12,20-21).
Az Úr Jézus
figyelmeztetése: „Ne gyűjtsetek [ne halmozzatok fel] magatoknak kincseket [nehogy kincset
kincsre halmozzatok] a földön, hol
[azokat] a rozsda [marja, megeszi,
tönkreteszi] és a moly megemészti
[megrágja], és ahol a tolvajok kiássák
[betörnek; átássák a falat] és ellopják.
Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket
mennyben [hanem kincset kincsre az égben halmozzatok], ahol sem a rozsda [azokat nem marja; nem teszi tönkre], sem a moly meg nem emészti [nem rágja
meg], és ahol a tolvajok ki nem ássák
[nem törnek be; hol tolvajok falat nem ásnak át], sem el nem lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van [lesz] a ti szívetek is” (Mát. 6,19-21).
Ezért hangzik így
az apostoli figyelmeztetés: „Azoknak,
akik gazdagok e világon, mondd (parancsold) meg, hogy ne fuvalkodjanak fel (ne legyenek gőgösek), se ne reménykedjenek a bizonytalan
gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi
tápláltatásunkra (megélhetésünkre). Hogy
jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók,
közlők, (javaikat osszák meg másokkal). Kincset
gyűjtvén magoknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök (az igazi) életet”
(1 Tim. 6,17-19).
Tehát: „Ne fáraszd magadat ebben, hogy
meggazdagodj; ez ilyen (hús)testi
eszességedtől szűnjél meg (és a magad
belátásából hagyd abba)” (Péld. 23,4).
Mert: „Siet a marhakeresésre (a
vagyonszerzésre) a gonosz szemű ember
(vagyis vagyont akar szerezni a kapzsi ember); és nem veszi észre, hogy szükség jő reá (de nem tudja, hogy ínségbe
jut)” (Péld. 28,22).
Hát: „Nosza immár (tehát) ti gazdagok, sírjatok, jajgatván a ti (bekövetkező)
nyomorúságaitok miatt, amelyek elkövetkeznek reátok. Gazdagságotok
megrothadt, és a ruháitokat moly ette meg; Aranyotokat és ezüstötöket rozsda
fogta meg (megrozsdásodott), és azok
rozsdája bizonyság (tanúskodik) ellenetek,
és megemészti a ti (hús)testeteket,
mint a tűz. Kincset gyűjtöttetek
(még) az utolsó napokban (is)!” (Jak.
5,1-3).
Hanem: „Fösvénység nélkül való legyen a magatok
viselete (ne legyetek pénzsóvárak); elégedjetek
meg (érjétek be) azzal, amitek van;
mert Ő mondotta: Nem hagylak el (nem maradok el tőled), sem el nem távozom tőled (sem el nem
hagylak téged)” (Zsid. 13,5).
Mert: „Akik gazdagságukban bíznak, és nagy
vagyonukkal dicsekednek. Gondolatuk ez (és azt képzelik): az ő házuk (örökké megmarad, mert) örökkévaló, lakóhelyeik (az ő házuk, és
lakásuk) nemzedékről-nemzedékre szállnak,
nevüket hangoztatják a földön (és földeket neveznek el róluk). Pedig az ember, még ha tisztességben van,
(ha gazdag) sem marad meg; hasonlít a
barmokhoz (az állatokhoz), amelyeket
levágnak (és amelyek kimúlnak). Ez az
ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavukban az ő követőik. Szela
(Más fordítás: Ez a bolondok sorsa, és követik
őket azok, akiknek tetszik beszédük. Szela). Mint juhok, a Seolra vettetnek (vagyis a holtak hazájába kerülnek),
a halál (lesz a pásztoruk, és az) legelteti őket, és az igazak uralkodnak
rajtuk reggel; alakjukat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól. (Más fordítás: Alakjuk eltűnik a holtak hazájában, nem
lesz lakásuk. Reggelre a becsületesek uralkodnak)” (Zsolt. 49,7.12-15).
„Bizony árnyékként jár-kel az ember; bizony
csak hiába szorgalmatoskodik (hiába vesződik); rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat (és ki fogja
hasznát venni)!” (Zsolt. 39,7).
„Hiszen azt sem tudjátok, mit hoz a holnap!
Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán
eltűnik. Holott ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, ím ezt, vagy
amazt fogjuk cselekedni. Ti ellenben (most) elbizakodottságotokban
dicsekedtek (és kérkedtek): Minden
ilyen dicsekedés (és kérkedés) gonosz”
(Jak.
4,14-16).
„Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak (az elvetemültnek), hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét (ha
véget vet neki Isten, és számon kéri tőle életét)?” (Jób. 27,8).
„Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem
tudod, mit hoz a nap tereád” (Péld.
27,1).
Mert: „A gazdagnak vagyona az ő erős városa, és
mint a magas kőfal, az ő gondolata szerint, (magas várfalnak képzeli)”
(Péld. 18,11).
Mert: „Van, aki gazdagnak mutatja magát, pedig
semmije sincs” (Péld. 13,7).
És ezt mondja: „Bizony meggazdagodtam; vagyont szerzettem
magamnak. Semmi szerzeményemben nem találnak rajtam álnokságot, amely bűn volna!” (Hós. 12,8).
És: „örültök a hiábavaló dolognak, (az
értéktelen, semminek) és akik ezt
mondjátok: Nem a magunk erejével szereztünk-é magunknak a szarvakat (qeren:
erőt, hatalmat, dicsőséget)?” (Ámós. 6,13).
Jel. 3,18 Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben
megpróbált [tűzben izzított, és megtisztított] aranyat, hogy gazdaggá
légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen [(periballó): hogy köröskörül borítva légy], és ne
láttassék ki [(mé phaneroó): nehogy
kitűnjön, és nyilvánvalóvá /
ismertté váljon] a te [szégyenletes]
mezítelenségednek rútsága [(aiszkhüné): szégyene, gyalázata];
és szemgyógyító írral kend meg a te
szemeidet, hogy [(blepó): újra] láss.*
*A
feltámadott Úr kijelentése: „Ímé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki
vigyáz és őrzi az ő ruháját, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő
rútságát, az ő szégyenét” (Jel.
16,15).
Azért kellenek a
próbák: „Hogy a ti kipróbált [(dokimion): és a próba alapján igazinak, valódinak
bizonyuló] hitetek [(pisztisz): és hűségetek, megbízhatóságotok, hiteles
hitvallásotok]. Ami sokkal becsesebb [és sokkal
értékesebb] a veszendő, de tűz által
kipróbált [(dokimadzó): megvizsgált, jóváhagyott jónak /
megfelelőnek / alkalmasnak bizonyuló] (vert)aranynál. Dicséretre [(epainosz): elismerésre], tisztességre [megbecsülésre, tiszteletre]
és dicsőségre [dicsőséges ragyogásra] méltónak találtassék [és méltónak
bizonyuljon] a Jézus Krisztus
megjelenésekor [(apokalüpszisz): lelepleződésekor, kinyilatkoztatásakor, kijelentésekor]” (1
Pét. 1,7).
Pál apostol megvallása: „Azért is sóhajtozunk, és fohászkodunk is ebben, óhajtván és vágyódva, felöltözni erre a mi mennyei
hajlékunkat. [Más fordítás: Azért is
nyöszörgünk, és nyögünk és fohászkodunk
is ebben az eredeti hajlékban,
és kívánkozva epekedünk, hogy mennyei lakásunkat ráhúzhassuk a földire; mert szeretnénk
beköltözni mennyei otthonunkba]. Ha
ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk! [Más fordítás: Hogyha le kell majd vetkőznünk,
mezítelennek ne bizonyuljunk]” (2 Kor. 5,2-3).
János apostol
elragadtatásban látja, hogy kik kaptak – és mit jelent az, hogy – fehér ruhát
kaptak: „Azután látám, és ímé egy nagy
sokaság volt ott, amelyet senki meg nem számlálhatott, minden
nemzetből és ágazatból, és népből és
nyelvből. És a királyiszék, a trónus
előtt, a Bárány előtt állnak vala, fehér
ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak.
És kiáltanak hatalmas hangon, nagy szóval, mondván: Az üdvösség a mi Istenünké, - aki a királyiszékben, a trónuson ül, - a Bárányé! Ekkor megszólalt egy a vének közül, és megkérdezte
tőlem: „Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?” Ezt mondtam neki: „Uram, te tudod”.
Mire ő így válaszolt: „Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a
Bárány vérében. Ezért vannak az
Isten királyiszéke, trónusa előtt; és szolgálnak neki éjjel és nappal az
ő templomában; és aki a királyiszékben ül, kiterjeszti sátorát felettük (és
a trónuson ülő, velük lakik)” (Jel. 7,9-10.13-15).
Hát: „Örüljünk és örvendezzünk, és ujjongjunk, és adjunk dicsőséget néki, és
dicsőítsük Őt, mert eljött a Bárány
menyegzője, és az ő felesége, az Ő menyasszonya
felkészítette magát, És adatott annak,
hogy felöltözzék tiszta és ragyogó, fényes
fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei” (Jel. 19,7-8).
És aki már
megkapta a fehér gyolcsból készült ruhát, azt még további díszes ruhákba
öltöztetik. Erről prófétál Ézsaiás is: „Örvendezvén
örvendezek, és nagy örömöm telik az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemben,
mert víg örömre indít Istenem. Mert az üdvösség
ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engemet körül,
és a megigazulás palástját terítette rám.
Mint vőlegény, aki pap módon ékíti fel magát, és aki fölteszi fejdíszét, és mint menyasszony, aki felrakja
ékességeit, az ékszereit” (Ésa.
61,10).
Jel. 3,19 Akiket [(hoszosz): akiket csak] én szeretek
[(phileó):
kedvelek], megfeddem [(elegkhó):
megvizsgálom, fölfedem, föltárom; napvilágra hozom] és megfenyítem [(paideuó):
tanítom, nevelem]: légy buzgóságos azért, [(dzéloó): lelkesen törekedj,
igyekezz, buzgólkodj tehát] és térj meg [és térj új felismerésre; (ún metanoeó): valóban változtasd meg a
gondolkodás módodat]*
*És így
folytatódik a kijelentés: „Emlékezzél meg azért honnét, és [(pothen): hogyan, miképpen] estél ki, [gondold meg, honnan
süllyedtél ide] és térj meg [(metanoeó): térj más felismerésre,
változtasd meg a gondolkozásmódodat], és
az előbbi [(prótosz): a kezdeti, az eredeti] cselekedeteket cselekedd. Ha pedig nem, hamar [(takhü):
gyorsan, hirtelen] eljövök ellened [(szoi):
hozzád], és a te gyertyatartódat [mécslábadat,
mécstartó állványodat, lámpatartódat] kimozdítom
helyéből [(kineó toposz): mozgásba hozom, megrázom,
vagy felrázom helyzetéből], ha meg nem
térsz [(metanoeó): ha nem térsz más felismerésre, és nem változtatsz
gondolkodásmódodon]” (Jel. 2,5).
Mert: „Ímé, boldog ember az, akit Isten megdorgál
[megfedd]; azért a Mindenhatónak
büntetését [fenyítését] meg ne utáljad. [Héber szerint: ('ešer):
boldogság a ('ĕnôš): halandó, esendő embernek, akit Isten (jḵḥ):
megvizsgál, kikérdez. Azért a (šaddaj): Mindenható, (músár):
figyelmeztetését, tanítását, útmutatását ne (má'as): utasítsd el,
és ne utasítsd vissza]!”
(Jób. 5,17).
„Gondold, és (jḏʿ: értsd) meg azért a te
szívedben (a te bensődben), hogy
amiképpen megfenyíti (jásar): figyelmeztet; tanít,
korrigál) az ember az ő gyermekét, úgy
fenyít (jásar): figyelmeztet; tanít, korrigál) téged az Úr (jəhóváh 'ĕlóhím: Jahve, az Örökkévaló
Istened), a te Istened” (5 Móz. 8,5).
Ugyanis: „mikor ítéltetünk, azaz helyrehozásra kerül a helytelen, az
Úrtól taníttatunk, vagyis utat mutat, útbaigazít, hogy ezzel a világgal, azaz
evilággal, vagyis a teremtett világgal
együtt el ne kárhoztassunk, azaz nehogy a kárt hozó, vagyis a sátán hatalma
alatt maradjunk” (1 Kor. 11,32).
Dávid így kéri az
Urat, kijelentve azt is, hogy mit jelent az Úr ítélete: „Tartsd meg életemet, hogy dicsérhesselek, és a te döntéseiddel segíts engem!” (Zsolt.
119,175)
Már Salamon így
figyelmezteti a mindenkorban élő hívőket: „Az
Úrnak tanítását, nevelését,
útbaigazítását, és helyreigazítását fiam, ne utáld, és ne vesd meg. Se
meg ne und, és el ne lankadj az ő oktatásán, vagy amikor megfegyelmez az Igével.
Mert akit szeret az ÚR, azt megdorgálja. - azaz próbatételeknek
veti alá, - de mint apa a fiát, akit
kedvel, akiben örömét leli”
(Péld.
3,11-12)
Az apostol
kérdése minden hívőhöz: „És
elfeledkeztetek-e buzdításról, és
bátorításról, amely néktek,
mint fiaknak szól. Fiam, ne vesd meg, és ne nézd le az Úrnak tanítását, útbaigazítását, vagy helyreigazítását,
se meg ne lankadj, és el ne csüggedj, ha ő elmondja a hibád, és
meggyőz téged. Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, oktatja, próbatételeknek
vet alá pedig mindenkit, akit fiává fogad. Semmiféle tanítás, nevelés, fegyelmezés, útbaigazítás és helyreigazítás
ugyan pillanatnyilag nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek. Ámde utóbb a
megigazulás békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik általa megedződtek” (Zsid.
12,5.6.11)
Dávid megvallása:
„Boldog ember az, akit te oktatsz, helyreigazítsz, Uram, és akit
megtanítasz a te törvényedre; Hogy
nyugalmat adj annak a veszedelem napján, és hogy megóvd a rossz, káros,
ártalmas, azaz gonosz napoktól, míg megásták a sírját a hitetlennek!” (Zsolt. 94,12-13).
Így aztán én: „Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az
Úrnak cselekedeteit! Keményen oktatott engem az Úr; de nem adott át engem a
halálnak” (Zsolt. 118,17-18).
Jel. 3,20 Ímé az ajtó előtt állok és [kopogok] zörgetek; ha valaki meghallja
az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele (eszem) vacsorálok, és ő én velem*
*Az Úr
figyelmeztetése: Amikor látjátok a nagy nyomorúság eseményeit. „Azonképpen
ti is, mikor mindezeket [az
eseményeket] látjátok [megtörténni; beteljesülni],
tudjátok meg [és vegyétek észre],
hogy közel van [az idő, és Ő], az ajtó előtt [a küszöbön van, és hamarosan eljön]” (Mát. 24,33).
Jakab apostol
pedig így inti a mindenkori hívőket: „Legyetek
azért, atyámfiai (testvéreim), béketűrők
(és legyetek tehát türelemmel) az Úrnak
eljöveteléig. Ímé a szántóvető (és a földművelő) várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel (és türelmesen) várja, míg reggeli (vagyis korai) és
estveli (vagyis késői) esőt kap. Legyetek
ti is béketűrők (és legyetek türelemmel), és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van. Ne
sóhajtozzatok (és ne panaszkodjatok) egymás
ellen, atyámfiai (testvéreim), hogy
el ne ítéltessetek: ímé a Bíró az ajtó előtt áll” (Jak. 5,7-9).
„Ti meg hasonlók az olyan emberekhez, akik az
ő urukat visszavárják, mikor jő meg a menyegzőről, hogy mihelyt megjő és
zörget, azonnal megnyissák néki. [Más fordítás: Akiknek arra van gondjuk,
hogy bármikor kerekedik is fel uruk a menyegzőből, amikor eljő és kopogtat,
tüstént megnyissanak neki]” (Luk. 12,36).
És az Úr
menyasszonya így válaszol: „Aludtam, de
ébren volt szívem. Hallga, szerelmesem kopogtat! - Nyiss ajtót, húgom,
kedvesem, galambom, gyönyörűségem! Mert fejem belepte a harmat, fürtjeimet az
éjszaka cseppjei” (Énekek. 5,2).
Jel. 3,21 Aki győz, megadom annak, hogy az én
királyiszékembe üljön velem, amint én is
győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében. [Más
fordítás: A győztest magam mellé
ültetem a trónra, ahogy én is győztem, és együtt ülök Atyámmal a trónon]*
*Az Úr
Jézus kijelentése a győztes jutalmáról: „Bizony mondom néktek, hogy ti,
akik követtetek engem, az újjászületéskor, amikor az embernek Fia beül az ő
dicsőségének királyi székébe [és helyet foglal dicsőségének trónján], ti is beültök majd tizenkét királyi székbe [és
ti is ott ültök majd vele tizenkét trónon]. És
[így] ítélitek [krinó):
hadakozva elbíráljátok magatartását, és kiválogatjátok] az Izráel tizenkét nemzetségét [vagyis
törzsét]” (Mát. 19,28).
Mert: „Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én
velem az én kísérteteimben (vagyis kísértéseimben); Én azért adok néktek (és rátok hagyom a királyságot), miképpen az én Atyám adott nékem országot (és
rám hagyta azt), Hogy egyetek és igyatok
az én asztalomon az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az
Izráelnek tizenkét nemzetségét (vagyis törzsét)” (Luk. 22,28-30)
„Ti azért bátorságosok (és erősek) legyetek, kezeiteket le ne eresszétek (és ne lankadjatok el), mert a ti munkátoknak (és tetteiteknek) jutalma van” (2 Krón. 15,7).
És: „Ha
tűrünk [ha kitartunk, és ha állhatatosak vagyunk], vele
együtt fogunk uralkodni is [vele
együtt királyságra fogunk jutni mi is]:
ha megtagadjuk [(arneomai): elutasítjuk], ő
is megtagad [(arneomai):
elutasít] minket” (2 Tim. 2,12).
Hát: „Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett
[elhatározása, és örömmel való döntése] a
ti Atyátoknak, hogy néktek adja [néktek ajándékozza] az országot [a királyságot, a királyi hatalmat]”
(Luk. 12,32) .
Jel. 3,22 A kinek van füle, hallja [(akúó):
felfogja, és megérti], mit mond a
Szellem a gyülekezeteknek, [(ekklészia): az eklézsiának, a kihívottak közösségének]*
*Akinek
szellemi fülei már megnyittattak, azoknak ezt mondja az Úr: „…A
győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának
közepette van” (Jel. 2,7).
És: „… A győzedelmesnek [(nikaó): kemény küzdelem
árán győzelmet arat, győztesnek] enni
adok az elrejtett [(krüptó): az emberek szeme elől
elzárt, titokban tartott] mannából [(manna):
a titokzatos mennyei eledelből], és adok
annak fehér [(leukosz): fényes, ragyogó, tündöklő] kövecskét, és a kövecskén új [(kainosz): ismeretlen, szokatlan,
meglepő] írott nevet, amelyet senki nem
tud, [(ginószkó): senki nem ismer] csak
az, aki kapja [(lambanó) elfogadja, és befogadja]” (Jel. 2,17).
Mert azt ígéri a
feltámadott Úr, hogy: „Adok nékik
házamban és falaimon belül helyet, és oly nevet, amely jobb, mint a fiakban és
lányokban élő név; örök nevet adok nékik, amely soha el nem vész” (Ésa. 56.5).
És ők: „…látják
az ő orcáját; és az ő Neve homlokukon lesz”
(Jel. 22,4).
„És leszünk dicsőség koronája az Úr kezében,
és királyi fejdísz Istenünk kezében (Istenünk tenyerén)” (Ésa. 62,3).
