Kol.
4,1 Ti urak, ami igazságos és méltányos, a ti
rabszolgáitoknak megadjátok, tudván, hogy néktek is van Uratok mennyekben*
Kol. 4,2 Az imádságban állhatatosak, kitartóak és éberek legyetek, vigyázván,
és őrködve virrasszatok abban
hálaadással;
Kol. 4,3 Imádkozván egyszersmind mi érettünk is, hogy
az Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát,
amely miatt most fogoly is
vagyok, amelyért bilincset is
viselek;
Kol. 4,4 Hogy nyilvánvalóvá, és világossá tegyem azt
úgy, amint nékem szólnom kell, ahogy
azt hirdetnem kell*
Kol. 4,5 Bölcsen viseljétek magatokat* ismeret és
tapasztalat legmagasabb szintű, érett, megfontolt alkalmazásával a kívül valók** irányában, a jó alkalmatosságot*** az alkalmas / megfelelő időt áron
is megváltván****és kihasználva a lehetőséget, megragadva az
alkalmat, és Jézus életével kiszabadítva a bűn és a sátán rabszolgaságából őket*****
*****És így folytatódik a kijelentés: „Ezt pedig cselekedjétek, tudván,
és felismerve
az időt, hogy ideje már, hogy az álomból, a szellemi kábultságból felserkenjünk, és fölkeljünk.
Mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk”
(Róm. 13,11).
És: „Mivel az Úr félelme / tisztelete átjár bennünket, igyekszünk meggyőzni,
és
megnyerni az embereket, hiszen az Isten ismer minket…” (2 Kor. 5,11).
De arra is: „jól vigyázzatok, hogyan éltek, ne
esztelenül, hanem mint bölcsek: Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, és kihasználva
az alkalmas időt, mert a napok, és idők
gonoszok” (Eféz. 5,15-16).
És aki
hirdeti az Igét: „Szükséges,
hogy a kívülállóknak is jó véleményük legyen róla, nehogy gyalázatba és az
ördög csapdájába essen” (1Tim. 3,7).
„Ezt
pedig azért mondom, testvéreim, mert a hátralevő idő rövidre szabott” (1
Kor. 7,29) .
Kol. 4,6 A ti beszédetek a ti Igéitek mindenkor* azaz minden időben kellemetes, kedves; megnyerő,
elfogadható legyen, sóval,
vagyis a Szent Szellemmel fűszerezett,
és ízesített; hogy tudjátok, hogy kinek milyen választ kell adnotok**
Kol.
4,7 Minden én dolgaimat, és az én egész helyzetemet
megismerteti veletek Tikhikus, a szeretett atyafi, testvér, és hűséges, megbízható szolga
és rabszolgatársam az Úrban;
Kol.
4,8 Akit éppen a végett küldtem hozzátok, hogy megismerje a
ti dolgaitokat, és ti is megismerjétek
körülményeinket, és
megvigasztalja, és felbátorítsa a ti szíveteket, a ti bensőtöket.
Kol.
4,9 Onézimussal együtt megy, a hű és szeretett atyafival,
testvérrel, ki ti közületek való; minden itteni dolgot, mindent, ami itt történik, megismertetnek és tudatnak ők
veletek*
*Mert: „Tudtotokra akarom pedig adni, atyámfiai, testvérek, hogy az
én dolgaim, a jelen körülményeim, és helyzetem inkább előmenetelére, és
hasznára vannak az evangéliumnak, mert: az örömüzenet
előrehaladását, és terjedését szolgálják.
Annyira, hogy a Krisztusban ismertté,
és híressé lett az én fogságom a császári testőrség egész házában, az
egész pretóriumban és mindenki más előtt; Sőt: a többiek körében
is köztudomású lett, hogy bilincseimet Krisztusért viselem” (Fil. 1,12-13).
És hogy a
gyülekezetek megvigasztalódjanak, Tikhikoszt küldi hozzájuk az apostol: „Hogy pedig ti is
megtudjátok, mi van velem, és hogyan élek, mindent elmond nektek Tikhikosz, az
Úrban szeretett testvér és hű diakónus, akit éppen azért küldtem hozzátok, hogy
értesüljetek helyzetünkről, és megvigasztalja szíveteket” (Eféz. 6,21-22).
Mert az apostolt Jeruzsálemben
elfogták, és Rómába szállították, mint foglyot, de itt is a Krisztust hirdette:
„Mikor pedig Rómába megérkeztünk, a százados átadá
a foglyokat a testőrsereg fővezérének. Pálnak azonban megengedteték, hogy külön
lakjék az őt őriző vitézzel, katonával. Marada pedig Pál két egész esztendeig
az ő saját bérelt szállásán, és mindazokat befogadja vala, kik őhozzá menének,
akik felkeresték. Prédikálván az Istennek országát és tanítván az Úr Jézus
Krisztus felől való dolgokat teljes bátorsággal, minden tiltás, és
akadályoztatás nélkül” (Csel. 28,16.30-31).
Kol.
4,10 Köszönt titeket Aristárkhus, az én fogolytársam, és
Márk, a Barnabás unokatestvére, ki felől parancsolatokat vettetek: ha hozzátok
megy, és ha megérkezik hozzátok, fogadjátok őt szívesen,
Kol.
4,11 És Jézus, kit Justusnak is hívnak, kik a zsidók - a judabeliek - közül valók: csak ezek azok a munkatársaim
az Isten országában, akik nékem vigasztalásomra voltak. [Más fordítás: A zsidók közül
csupán ők munkatársaim az Isten országa hirdetésében, és építésében. Ők, akik
segítségemre szolgáltak, és mellém álltak]*
*De: „Azért kérlek, hogy ne csüggedjetek, ne veszítsétek
el bátorságotokat, és ne gyengítsenek el az én tiérettetek való nyomorúságaim,
az elszenvedett megpróbáltatásaim, szorongattatásom, és az üldözésem miatt,
amelyek néktek dicsőségetekre szolgálnak” (Eféz. 3,13).
És én: „Bízom pedig az Úrban, hogy magam is csakhamar el
fogok menni, hogy nemsokára magam is indulhatok hozzátok, és hamarosan
meglátogatlak benneteket” (Fil. 2,24).
Kol. 4,12 Köszönt titeket Epafrás, ki ti közületek
való, Krisztusnak szolgája, aki mindenkor küzd ti érettetek imádságaiban, hogy
megállhassatok tökéletesen és teljes meggyőződéssel, teljes bizonyossággal,
állhatatosan, célba érkezetten, megmaradjatok az Istennek minden akaratában. [Más fordítás: Azért imádkozom, hogy szellemileg érettek
legyetek, és minden helyzetben egészen biztosan tudjátok, hogy mi az Isten
akarata].
Kol. 4,13 Mert bizonyságot teszek ő felőle, hogy sokat
fárad, és keményen küzd érettetek és azokért, kik Laodiceában
és Jerápolisban vannak*
Kol.
4,14 Köszönt titeket Lukács, ama szeretett orvos, a mi kedves barátunk, és Démás.
Kol.
4,15 Köszöntsétek az atyafiakat, a testvéreket, kik
Laodiceában vannak, és Nimfást, és a házánál összegyűlt kihívott gyülekezetet, eklézsiát*
Kol. 4,16 És mikor felolvastatik
nálatok e levél, cselekedjétek meg, hogy a laodiceaiak kihívott gyülekezetében, eklézsiájában is felolvastassék, és hogy a
Laodiceából átveendő levelet ti is felolvassátok.
Kol.
4,17 És mondjátok meg Arkhippusnak: Vigyázz, legyen gondod a
szolgálatra, hogy betöltsed azt, melyre vállalkoztál az Úrban.
Kol.
4,18 A köszöntés a saját kezemmel, a Páléval, van írva.
Emlékezzetek meg az én bilincseimről, az én fogságomról! A kegyelem veletek.
Ámen. / A Kolossébeliekhez íratott Rómából, Tikhikus és Onésimus által /*