Jak. 4,1 Honnét vannak háborúk [(polemosz):
csaták] és harcok [(makhé):
viszályok, veszekedések, civakodások
és pártoskodás] közöttetek? Nem onnan-é a ti
gerjedelmeitekből, amelyek a ti tagjaitokban vitézkednek? [Más fordítás: Nemde
onnét, hogy bűnös vágyak - (hédoné): élvezetre, gyönyörre,
gyönyörűségre - csatáznak, tusakodnak, és
(sztrateuomai): hadjáratot indítanak (melosz): tagjaitokban]?*
*Az apostol a
továbbiakban így figyelmezteti a hívőket:
„Mert a (hús)test a szellem ellen törekedik, a szellem pedig a
(hús)test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat
cselekedjétek, amiket akartok” (Gal. 5,17).
Ezért mondja az apostol, hogy:
„Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok
meg magatokat a (hús)testi kívánságoktól, amelyek az (phüszé = életetek); ellen vitézkednek” (1
Pét. 2,11).
Jak. 4,2 Kívántok valamit, és nincs néktek [és nem kapjátok meg]: gyilkoltok
és irigykedtek, és nem nyerhetitek meg [és nem tudtok
célt érni]; harcoltok [viszálykodtok] és háborúskodtok; [mégsem kapjátok meg], és nincsen
semmitek, azért mert nem kéritek. [Görög szöveg: (epithümeó):
Vágyódtok valami után, (dzéloó): és
lelkesen törekedtek, fáradoztok, igyekeztek, buzgólkodtok, sőt irigykedtek,
féltékenykedtek, de (dunaszte) nem
vagytok képesek (epitügkhanó):
rátalálni, megszerezni. (makhomai):
Küzdötök, és harcoltok, de nem (ekhó):
bírjátok megragadni, azért mert nem (aiteó):
kéritek].
Jak. 4,3 Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól
kéritek [mert rosszul kéritek], hogy gerjedelmeitekre költsétek azt [csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni]*
*Az Úr Jézus arra
bátorít, hogy: „Kérjetek
és megadatik néktek, és kapni fogtok… Mert
mindenki, aki kér, mind kap, és megnyeri azt, amit kér… (Mát.
7,7-8).
De hittel kérjetek, mert: „amit könyörgésetekben [és imádságotokban hittel] kértek, mindazt meg is
kapjátok, ha hisztek. [Más fordítás: Meg
is fogtok kapni mindent, amit csak hittel imádságban kértek]” (Mát. 21,22).
Ezért: „Amit
könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek (hogy amiért
imádkoztok mindazt, amit kértek, megkapjátok), és meglészen néktek (és meg is adatik nektek). (Márk. 11,24).
És az Úr Jézustól kérjetek, az Ő Nevében: „És akármit kértek majd az én nevemben,
megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek (tőlem)
az én nevemben, én megcselekszem azt” (Ján. 14,13).
És ismét: „…
Kérjetek és megadatik néktek; … Mert aki kér, mind kap; …” (Luk. 11,9-10).
És
ez az a bizodalom, amellyel Őhozzá vagyunk (és az iránta való bizalmunk pedig azt
jelenti), hogy ha kérünk valamit az Ő
akarata szerint, meghallgat minket: És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket,
akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink (és hogy már megkaptuk),
amelyeket kértünk Őtőle” (1 Ján. 5,14-15).
Dávid így prófétál: „A
szegények (és alázatosok) kívánságát
meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívüket, (és feléjük fordítod füledet,
és) füleiddel figyelmezel” (Zsolt. 10,17).
Mert: „Az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő
fülei azoknak kiáltásán (Más fordítás: Az ÚR
szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat)” (Zsolt. 34,16)
Hiszen: „Közel van
az Úr minden őt hívóhoz; mindenkihez, aki hűséggel (és igazán) hívja őt. Beteljesíti az őt félőknek
kívánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti őket” (Zsolt. 145,18-19)
Bizony: „… az
igazaknak… könyörgését (és imádságát) meghallgatja”
(Péld. 15,29).
Jak. 4,4 Parázna [házasságtörő] férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é,
hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja
akar lenni, az Isten ellenségévé lesz. [Görög szöveg: (moikhosz):
házasságtörő nemzedék, nem (eidó oida):
tudjátok, nem vagytok tisztába vele, hogy a (philia): vonzalom, a barátkozás (koszmosz) evilág rendszerével (ekhthra): ellenkezés Istennel. (ún) Tehát, akinek (búlomai): szándékában áll, hogy (philosz): a világgal barátságban éljen, az (ekhthrosz):
ellenségévé (kathisztémi): válik Istennek]*
*Mert: „Senki sem
szolgálhat, és senki sem lehet rabszolgája két úrnak. Mert vagy az egyiket
gyűlöli és ellenszenvet érez
iránta, és a másikat szereti és teljesen
odaszánja magát; vagy az egyikhez ragaszkodik, és tiszteli, és a másikat
megveti, lenézi, lekicsinyli. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak, vagyis
evilág értékeinek, és a vagyonnak, a pénznek” (Mát. 6,24).
És hogy az Úr mit ért
mammonon, vagyis bálványon, azt János apostolon keresztül fejti ki a Szent
Szellem: „Ne szeressétek a világot, se
azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az
Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a hústest kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az
Atyától van, hanem a világból. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de
aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17).
Mert Isten akarata: „[tisztán] szeplő nélkül [(aszpilosz): (szenny)folt
nélkül, makulátlanul] megtartani [megóvni, és megőrizni] magát e világtól [hogy a világ be ne mocskolja]” (Jak. 1,27).
Pál
apostol figyelmeztetése: ne a világ szerint cselekedjetek: „És ne szabjátok magatokat [ne igazodjatok; ne legyetek
hasonlóvá,ne alkalmazkodjatok (idomuljatok)]
e világhoz, [ehhez a
világkorszakhoz]. Hanem változzatok el
[alakítsátok, formáljátok át, változtassátok meg magatokat] a ti elméteknek [értelmetek,
gondolkodásotok, megértésetek; vélekedésetek; a szellemetek belső, értelmes
felfogóképességének] megújulása által [hanem
gondolkodásmódotok megújításával alakuljatok át úgy] hogy megvizsgáljátok, [felismerjétek; megítélhessétek;
megválasszátok; hogy azt próbálgassátok] mi
az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. [mi a helyes, mi a
kedves előtte és mi a tökéletes; ami neki tetsző]” (Róm. 12,2).
És hogy ez konkrétan mit
jelent, azt így fejti ki az apostol: „Megújuljatok
pedig a ti elméteknek szellemi értelme szerint” (Eféz. 4,23)
„Intelek titeket: Szellem szerint járjatok, és a (hús)testnek
kívánságát véghez ne vigyétek” (Gal. 5,16)
„Mert ez az Isten akarata, a ti szentté lételetek,
hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok; Hogy mindenitek szentségben
és tisztességben tudja bírni a maga edényét, (emberi testét). Nem kívánság gerjedelmével, mint a pogányok,
akik nem ismerik az Istent” (1 Thess. 4,3-5)
„Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem
értsétek meg, mi az Úr akarata” (Ef. 5,17)
„Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti
előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; Hanem
amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek (elkülönültek)
legyetek teljes életetekben” (1 Pét. 1,14-15)
Mert ha az Úrnak és az
Üdvözítő Jézus Krisztusnak megismerése által (elkerülték, és) megszabadultak a világ förtelmeitől, de ismét belekeveredve azokba
(legyőzetnek, és) elbuknak; ez az utóbbi
állapotuk rosszabb lesz az elsőnél” (2 Pét. 2,20).
Hát:
„Forduljon el a gonosztól (kerülje
el, tartózkodjon tőle, térjen ki az útjából) és cselekedjék jót; keresse (kutat, vágyik, igyekszik, törekszik) a békességet, és kövesse azt
(hajszolja)” (1Pét 3,11).
Jak. 4,5 Vagy azt gondoljátok, [úgy vélitek, és azt hiszitek], hogy az Írás hiába, vagy [(kenósz):
alaptalanul] mondja:
Irigységre kívánkozik [(phthonosz epipotheó): féltőn
vágyakozik utánunk] a Szellem, Aki bennünk lakozik?*
*És ezt így mondja
az Írás: „Mert nem szabad (leborulnod más isten
előtt), és imádnod más istent; mert az
Úr, a kinek neve Féltőn-szerető, féltőn szerető Isten Ő” (2 Móz. 34,14).
Hát: „Ne imádd, és ne tiszteld azokat, mert én, az
ÚR, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok!” (2Móz. 20,5).
„Mert az Úr, a te Istened emésztő tűz,
féltőn szerető Isten Ő” (5 Móz. 4,24).
Jak. 4,6 De majd [annál] nagyobb kegyelmet ad; ezért mondja: Az
Isten a kevélyeknek, a [(hüperéphanosz): gőgös
fennhéjázóknak, büszkéknek] ellenük áll, velük [(antitasszomai
antitasszó): szembehelyezkedik], az alázatosoknak, a [(tapeinosz): nyomorult, megalázottaknak]
pedig kegyelmet ad*
*És így folytatódik a kijelentés: „[A gőgösöknek, kevélyeknek] kik csúfolók [és gúnyolódók], ő megcsúfolja azokat [és kigúnyolja,
és csúffá teszi]; a szelídeknek [nyomorult, és megalázottaknak]
pedig ad kedvességet [mert a szelídekhez jóindulattal van, és kegyelmet ad]” (Péld. 3,34).
Dávid megvallása: „Az irgalmashoz irgalmas vagy: a
tökéleteshez tökéletes vagy. A tisztához tiszta vagy, de a hamisnak ellenállsz”
(Zsolt. 18,26-27)
Péter apostolon keresztül részletesebben
kifejti az Úr az Ő igéjét: „Hasonlatosképpen
ti ifjabbak engedelmeskedjetek a véneknek: mindnyájan, egymásnak
engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek
ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ád” (1 Pét. 5,5).
„...és ő az alázatost megtartja” Jób. 22,29).
Dávid megvallása:
„Bár fenséges az ÚR, meglátja az
alázatost, a megalázottat, és messziről megismeri (a kevélyt), a fennhéjázót” (Zsolt. 138,6).
„Mert így szól a magasságos és felséges,
aki örök hajlékában lakik, és akinek neve szent: Magasságban és szentségben
lakom, de a megtörttel, a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy
megelevenítsem az alázatosok szellemét, és megelevenítsem és felüdítsem a
megtörtek szívét” (Ésa. 57,15).
„Mert arra tekintek én, aki szegény, aki
nyomorult és megtörött szellemű, és aki beszédemet,
igéimet tiszteli” (Ésa. 66,2).
Jak. 4,7 Engedelmeskedjetek azért, és [(hüpotasszó ún):
vessétek hát alá magatokat valóban] az Istennek; álljatok
ellene az ördögnek [(diabolosz
anthisztémi: Vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség,
ellenállónak, és szálljatok szembe a
sátánnal], és elfut tőletek [(kai pheugó):
ugyanis elmenekül, és távol tartja magát tőletek]*
*Ne legyen harag
bennetek: „Hogy meg ne csaljon, be ne hálózzon, rá ne szedjen minket, és túl ne
járjon az eszünkön a sátán, és hogy a sátántól el ne foglaltassunk, és hogy még
nagyobb nyeresége ne legyen belőlünk. Mert jól ismerjük és tudjuk az ő
szándékait, az ő
mesterkedéseit, fondorkodásait, törekvéseit” (2
Kor. 2,10-11).
A sátán gondolatait, és
célját így mutatja be Isten Igéje: „Holott
te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem
ülőszékemet, és lakom a gyülekezet
hegyén messze északon. Felibük hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a
Magasságoshoz” (Ésa. 14,13-14)
Ezt tudva int a Szent
Szellem: „Józanok legyetek, vigyázzatok;
mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit
elnyeljen: Akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben...” És: „Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az
Úrban, és az ő hatalmas erejében. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét,
hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával, mesterkedéseivel szemben. Mert nem vér és test ellen van nékünk
tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet
sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a
magasságban vannak” (1 Pét. 5,8-9; Eféz.
6,10-12)
Az Úr Jézus kijelentése a sátánról
– aki az ördög – és az ő természetéről: „…
az ördög… emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert
nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól, mert hazug és
hazugság atyja” (Ján. 8,44).
Jak. 4,8 Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog
hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, [(hamartólosz): céltévesztők] és
szenteljétek [(hagnidzó): tisztítsátok]
meg szíveiteket [(kardia): bensőtöket] ti kétszívűek [ti (dipszükhosz):
tétovázó, ingadozó kételkedők]*
*Az Úr Jézus
kijelentése: „Boldogok, akiknek szívük tiszta, érintetlen,
vegyítetlen, őszinte, vagyis tisztaszívűek. Akiknek szívében nincs idegen
anyag, mert ők az Istent meglátják, mert Isten megjelenik, megmutatkozik nekik”
(Mát.
5,8).
Ezért a Szent Szellem így
figyelmeztet „Minden féltett dolognál
jobban őrizd, és óvd meg szívedet, mert abból indul ki minden
élet. Vesd el tőled a száj hamisságát, és
tartsd távol szádtól a csalárdságot, és
az ajkak álnokságát távoztasd el magadtól” (Péld. 4,23-24)
„Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok,
házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, és tanúskodások, Istenkáromlások” (Mát. 15,19)
Ezért kéri Dávid, hogy: „Tiszta
szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős szellemet újítsd meg bennem” (Zsolt. 51,12)
Mert: „Kicsoda megy fel az Úr hegyére Isten
jelenlétébe? És kicsoda állhat meg az ő szent helyén? Az ártatlan kezű és
tiszta szívű, aki nem adja életét, és aki
nem sóvárog hiábavalóságra, és nem
esküszik meg csalárdságra, és nem
esküszik hamisan. Áldást nyer az ilyen az Úrtól, és igazságot, vagyis megigazulást az üdvösség Istenétől” (Zsolt. 24,3-5)
„Aki szereti a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség, és jóindulattal
beszél: annak barátja a király” (Péld. 22,11)
„És látják majd az ő orcáját, és az ő neve homlokukon lesz” (Jel. 22,4)
A prófétákon keresztül pedig
kijelenti az Úr, hogy hogyan lehet tiszta szívre szert tenni: „És adok néktek új szívet, és új szellemet
adok belétek, és elveszem, eltávolítom
a kőszívet hústestetekből, és adok néktek
hússzívet. És az én Szellememet adom belétek, és azt cselekszem veletek, hogy az én parancsolatimban járjatok, és rendelkezéseim szerint éljetek, és az én törvényeimet megőrizzétek, megtartsátok, betöltsétek,
és teljesítsétek” (Ezék. 36,26-27)
És ismét: „És adok
nékik egy szívet és egy utat,
hogy mindenkor engem féljenek, hogy jól legyen dolguk, nékik és az ő fiaiknak ő
utánuk. És örökkévaló szövetséget kötök velük, hogy nem fordulok el tőlük és a
velük való jótéteménytől. Jót teszek
velük, és az én félelmemet adom az ő
szívükbe, és olyanná teszem szívüket,
hogy féljenek engem, hogy el ne
távozzanak, és ne hajoljanak el tőlem” (Jer.
32,39-40)
És az Ígéret beteljesült az
Úr Jézusban, aki kijelentette: „… Én vagyok az út…” (Ján.
14,6).
Jak. 4,9 Nyomorkodjatok és gyászoljatok [bánkódjatok] és sírjatok [keseregjetek, szomorkodjatok és
siránkozzatok]; a ti nevetésetek gyászra forduljon, és
örömötök szomorúságra [levertségre]. »Görög szöveg: (talaipóreó) ismerjétek el
nyomorúságotokat, gyötörjétek meg magatokat, (kai) és (pentheó):
szomorkodjatok, gyászoljatok (klaió)
jajgatva sírjatok, és zokogjatok (gelósz
penthosz metasztrephó): a
nevetésetek változzék szomorkodássá (khara):
örömötök, forduljon gyászra«*
*Az Úr Jézus
kijelentése világítja meg, hogy miért kell keseregniük: „Boldogok, akik
sírnak, szomorkodnak
és keseregnek, és gyászolnak: mert ők megvigasztaltatnak, mert meg fogják
vigasztalni őket” (Mát. 5,4).
Mert: „Akik könnyhullatással vetnek, vigadozással, és ujjongva aratnak majd. Aki vetőmagját sírva emelve
megy tova, vigadozással jő elő, kévéit
emelve” (Zsolt. 126,5-6) „
Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való
megbánhatatlan megtérést, vagyis az Istenhez való visszafordulást szerez; a világ szerint való szomorúság
pedig halált szerez” (2 Kor. 7,10)
A megtérés – vagyis a
céltévesztés felismerésének és megvallásának – eredményét mutatja be az Ige
Dávidon keresztül: „Monda azért Dávid
Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! És monda Nátán Dávidnak: Az Úr is elengedte,
és elvette a te bűnödet, azaz: a te céltévesztésedet, nem fogsz meghalni” (2 Sám. 12,13).
Jak. 4,10 Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és [(hüpszoó):
felemel], és felmagasztal
titeket*
*Az Úr Jézus így
tanítja az Övéit: „Hanem aki a (leg)nagyobb
közöttetek, legyen a ti szolgátok. Mert aki magát felmagasztalja [és magasra emeli], megaláztatik;
és aki magát megalázza, felmagasztaltatik [és magasra emelik]” (Mát.
23,11-12).
Az Úr Jézus példázatokkal
világítja meg kijelentését: „Mikor valaki
lakodalomba hív, ne ülj a fő helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben
álló (és érdemesebb) embert is hívott
meg az. És eljövén az, aki mind
téged, mind azt meghívta, (odamegy hozzád), és ezt mondja majd néked: Engedd (át) ennek a helyet! És akkor szégyennel (és szégyenszemre) az utolsó helyre fogsz ülni (az utolsó
helyre fogsz kerülni). Hanem mikor
meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre; hogy mikor eljő az, aki téged
meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb! Akkor néked dicsőséged lesz
azok előtt, akik veled együtt ülnek (és becsületed lesz minden asztaltársad
előtt). Mert mindenki, aki magát
felmagasztalja, megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik” (Luk. 14,8-11)
Példázaton mutatja be az Úr
Jézus az Isten előtti megalázkodást, és annak eredményét: „Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a
másik vámszedő. A farizeus megállván, ily módon imádkozik magában: Isten!
hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek (mint a többi
ember), ragadozók (rablók), hamisak (gonoszok), paráznák, vagy mint ím e vámszedő is. Böjtölök kétszer egy héten;
dézsmát (tizedet) adok mindenből,
amit szerzek. A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az
égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem,
bűnösnek! Mondom néktek, ez
megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogysem amaz: mert valaki
felmagasztalja magát, megaláztatik; és aki megalázza magát, felmagasztaltatik” (Luk. 18,10-14)
Mert: „Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet
nyer” (Péld. 29,23)
„A csúfolódókat ő megcsúfolja, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad” (Péld. 3,34)
Mert: „A megromlás előtt felfuvalkodik az ember elméje; a tisztesség előtt
pedig alázatosság van (Más fordítás: Akire
romlás vár, annak fölfuvalkodik a szíve, de akire dicsőség, az alázatos)” (Péld.
18,12)
Ezért jobb az: „Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost
megtartja” (Jób. 22,29)
Az emberek előtti
megalázkodásra mutat példát az Úr Jézus: „Ti
engem így hívtok: Mester, és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok. Azért, ha
én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok
egymás lábait. Mert példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek,
ti is akképpen cselekedjetek” (Ján.
13,13-15)
Tehát:
„… Ha valaki első akar lenni, legyen
mindenek (vagyis mindenki) között
(az) utolsó és mindeneknek (és
mindenkinek) szolgája” (Márk. 9,35)
Az apostol is arra kéri a mindenkori hívőket, hogy: „Teljesítsétek be [és tegyétek teljessé] az én örömömet, [azzal] hogy egyenlő
indulattal [egyetértésben; egyet
akarva; (és gondolva), közös lelkesedéssel] legyetek, ugyanazon [(agapé): Isten szerinti] szeretettel
viseltetvén, egy érzésben [összeforrva],
egyugyanazon indulattal lévén [és ugyanarra törekedtek]. Más fordításban: [Ha igen, akkor, tegyétek meg, amire
kérlek titeket! Ezzel nagy örömöt fogtok szerezni. Legyen a gondolkozásotok
összhangban egymással, legyen bennetek ugyanaz az isteni szeretet egymás iránt,
éljetek teljes egyetértésben, és ugyanarra a célra törekedjetek]. Semmit nem cselekedvén versengésből [vetélkedésből; önzésből; viszálykodásból;
perlekedésre való hajlamból], sem
hiábavaló [hiú] dicsőségből [önhittségből; se hiú dicsőségvágyból], hanem alázatosan egymást különbeknek [kiválóbbnak] tartván [többre becsülvén] ti magatoknál. [Más
fordításban: Ne irányítson benneteket az önzés, irigység, vagy
büszkeség! Ellenkezőleg, alázatosak legyetek, és adjatok a másiknak több
tiszteletet, mint amit magatoknak kívántok]” Fil. 2,2-3).
Jak. 4,11 Ne szóljátok meg [(mé katalaleó allélón): ne mondjatok rosszat egymásról, és
ne rágalmazzátok] egymást atyámfiai [testvéreim]. Aki
megszólja [(katalaleó):
rosszat mond, vagy rágalmazza] atyjafiát [testvérét], és aki
kárhoztatja [krinó): megítéli]
atyjafiát, az a
törvény ellen szól [(nomosz
katalaleó) Isten útmutatása, tanítása, - amelyet az Igében jelentett ki -
ellen beszél, és a törvényt sérti meg], és a törvényt kárhoztatja [(krinó): ítéli meg]. Ha pedig a
törvényt kárhoztatod [(krinó): megítéled], nem
megtartója [(poiétész):
cselekvője, megvalósítója], hanem bírája vagy a törvénynek [Más fordítás: Ne rágalmazzátok
egymást, testvéreim. Aki testvérét rágalmazza vagy ítélkezik felette, az a
törvényt rágalmazza, és a törvény felett ítélkezik. Ha pedig a törvény felett
ítélkezel, nem megtartója, hanem ítélőbírája vagy a törvénynek]*
*Az Úr Jézus
figyelmeztetése: „Ne ítéljetek, és nehogy
ítélkezzetek, hogy ne ítéltessetek,
és hogy fölöttetek se ítélkezzenek,
és nehogy elítéljenek titeket is. Mert
amilyen ítélettel ítéltek, és
ítélkeztek, amilyen elmarasztaló ítéletet, és véleményt alkottok a felebarátjaink magatartásáról, és
amilyen kedvezőtlen mellékértelemmel elítélitek, és bírálgatjátok, és
rosszalljátok őket, olyannal
ítéltettek, és olyannal fognak
titeket is megítélni, és olyannal fognak fölöttetek is ítélkezni, és amilyen mértékkel mértek másoknak
olyannal mérnek majd vissza néktek is. Előbb önmagadat ítéld meg: Miért nézed, miért nézegeted, és miért látod meg pedig a szálkát vagy a forgácsot, a szilánkot, amely a te atyádfia, a te
testvéred szemében van, a gerendát,
a
hosszú, nehéz fadarabot pedig, amely a te saját szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi
módon, és hogyan mondhatod a te atyádfiának, a te testvérednek, vagy embertársadnak: Hadd, vessem ki, hadd távolítsam el, és dobjam ki a szálkát, a forgácsot, vagy a szilánkot a te szemedből; holott ímé, a te szemedben
gerenda, vagyis hosszú, nehéz fadarab van? Képmutató, te színészkedő, kétszínű, vesd és dobd ki előbb a gerendát, azt
a hosszú, nehéz fadarabot a te saját
szemedből, és akkor gondolj arra, mert azután fogsz elég élesen, és tisztán
látni ahhoz, hogy kivessed, és
kidobjad a szálkát, a forgácsot, vagy a szilánkot a
te atyádfiának, a te testvérednek
szeméből!” (Mát. 7,1-5).
„Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod, elítéled,
vagy megbírálod a más szolgáját? Az ő
tulajdon urának áll vagy esik, mert saját Ura állítja talpra, vagy ítéli el.
De meg fog állani a talpán, mert az Úr által képes, hogy megálljon, mert hatalmas ereje van az
Úrnak arra, hogy megerősítse, és felállítsa” (Róm. 14,4).
Az ítélet Istené: „Te pedig miért kárhoztatod, vagyis miért ítéled el a te atyádfiát, a testvéredet? Avagy te is
miért veted meg és nézed le, és
állítod semminek a te atyádfiát, a te
testvéredet vagy embertársadat? Hiszen
mindnyájan oda állunk, és oda jutunk
majd a Krisztus ítélőszéke, vagyis díjkiosztó emelvénye, az Ő trónja
elé” (Róm. 14,10)
„… hogy mindenki megkapja,
amit megérdemel, a szerint, amit e testben (szóma) = a saját személyében cselekedett: akár
jót, akár gonoszat” (2Kor. 5,10)
Már a törvény
kimondta: „Ne járj rágalmazóként (ne
terjessz rágalmakat) a te néped között;
ne törj a te felebarátodnak életére. Én vagyok az Úr” (3 Móz. 19,16)
„Azért a megfelelő idő előtt semmit se ítéljetek el,
míg el nem jő az Úr, aki egyrészt
világosságra hozza, megvilágítja, és
fénybe borítja a sötétségnek titkait,
a sötétségnek
rejtekeit, rejtelmeit, titkos dolgait. Másrészt
megjelenti, földeríti és
nyilvánvalóvá, láthatókká teszi, kinyilatkoztatja, és nyilvánosságra hozza a szíveknek, a bensőknek tanácsait, vagyis szándékait, akaratát. És akkor
mindenkinek az Istentől lészen a dicsérete, és majd mindenki megkapja az elismerést az Istentől” (1
Kor. 4,5)
Lukács is idézi az Úr Jézus
kijelentését: „Ne
ítéljetek el másokat és akkor titeket sem ítélnek el; Senkit se vádoljatok, és akkor titeket sem vádolnak majd; megbocsássatok másoknak, néktek is megbocsáttatik [szó szerinti fordításban:
Bocsássátok szabadon az adóst, és ti is szabadon bocsáttattok]” (Luk.
6,37-38).
Mert bizony: „Ezért nincs hát számodra mentség,
menthetetlen vagy, bárki vagy is te ember, aki ítélkezel. Mert amikor és amiben mást elítélsz, vagy más felett ítélkezel
magadat marasztalod el, mert magadra mondasz ítéletet, hiszen ugyanazt, vagy
hasonlót teszel te is, ítélkező, miközben ítélkezel” (Róm
2,1).
Jak. 4,12 Egy a törvényhozó, [a törvényadó és az ítélőbíró] aki hatalmas [(dünamai) aki hatalommal
bír] megtartani és elveszíteni: [aki megmenthet
és elveszthet; aki üdvözíthet].* Kicsoda vagy te, hogy kárhoztatod a másikat [hogy ítélkezel (heterosz): a másik felett]?**
*Üdvözítő (szódzó):- 1) megtart, (biztonságban) megőriz
2) megment, kiszabadít,
biztonságba helyez, meggyógyít; üdvözít. 3) betart (ígéretet). 4) megtart
(emlékezetében). 5) elrejt, titokban tart. 6) életben marad, tovább él. 7)
megmenekül, épségben marad, biztonságba kerül. 8) elmenekül, szerencsésen eljut
valahová; egészségessé tesz; életben tart; megtart, megment, megszabadít.
**Már a törvény
kimondta: „Ne járj rágalmazóként (ne terjessz
rágalmakat) a te néped között; ne törj a
te felebarátodnak életére. Én vagyok az Úr”
(3 Móz. 19,16).
Igen: „az Úr a mi bíránk, (az ÚR a
törvényadónk) az Úr a mi vezérünk, az Úr
a mi királyunk, Ő tart meg minket!”
(Ésa. 33,22).
Jak. 4,13 Nosza, immár ti, akik azt mondjátok: Ma
vagy holnap elmegyünk ama városba, és ott töltünk egy esztendőt, és
kalmárkodunk [(emporeuomai): kereskedünk], és nyerünk [és (kerdainó): nyereséget
fogunk szerezni]*
*Így folytatódik a
kijelentés: „Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem
tudod, mit hoz az a nap tereád” (Péld.
27,1).
Jak. 4,14
Akik nem tudjátok, mit hoz a holnap: mert micsoda a ti életetek? Bizony
pára az, [(atmisz): mint a lehelet] amely rövid
ideig látszik, azután pedig eltűnik [aztán ismét
eloszlik]*
*Ezért így
figyelmeztet az apostol: „És akik élnek a világ javaival, vagyis e világgal, és
igénybe veszik, és felhasználják a világ dolgait; akik hasznot húznak a
világból, mintha nem élnének vele: mint akik azt nem kényük-kedvük szerint
használnák, és mintha nem vennék igénybe, mert elmúlik e világnak ábrázatja,
alakja, formája, pompája, külső arculata, megjelenési formája. Mert változik e
világ színtere” (1 Kor. 7,31).
Hát: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki
a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a
világban van, a hústest kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel, a létezés
jelenlegi állapotával való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. És a
világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi,
megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17)
Mert: „Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik;
rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!” (Zsolt. 39,7)
Bizony: „Az
asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő, (tele
nyugtalansággal). Mint a virág, (kihajt), és kinyílik (majd elfonnyad) és
elhervad, árnyékként tűnik el és nem állandó (és nem marad meg)
(Jób. 14,1-2).
„Az embernek
napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága. Hogyha (végigsöpör),
és általmegy rajta a szél, nincsen többé,
(vége van) és az ő helye sem ismeri azt
többé (még a helyét sem lehet felismerni)” (Zsolt. 103,15-16).
Jób így imádkozik. Hallgass
meg, mert: „Napjaim gyorsabbak voltak a
takács vetélőjénél, és most reménység nélkül tűnnek el. Emlékezzél meg, hogy az
én életem csak egy lehelet, és az én szemem nem lát többé jót” (Jób. 7,6-7).
Dávid is így könyörög: „Ne rejtsd el a te orcádat tőlem; mikor
szorongatnak engem, (ha szorult helyzetben vagyok)! Hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely,
üszkösök” (Zsolt. 102,3-4).
Hisz: „Olyan az ember, mint a lehelet; napjai, mint az átfutó (a tűnő) árnyék” (Zsolt. 144,4).
És így szól az Úr: „Ne bízzatok az emberben, hiszen csak
lehelet van az orrában: mire lehet hát becsülni?” (Ézs. 2,22).
Hiszen miután: „megformálta az Úristen az embert a föld
porából, élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé” (1Móz. 2,7).
Ezért tehát úgy éljetek: „Mint akik újonnan születtetek nem romlandó magból, de
romolhatatlanból, Istennek igéje által, amely él és megmarad örökké. Mert minden hústest olyan, mint a fű, és
minden dicsősége, mint a mező virága: megszárad a fű, és virága elhull, de az
Úr beszéde megmarad örökké. Ez a beszéd pedig az az evangélium, amelyet
hirdettek nektek” (1 Pét. 1,23-25).
Jak. 4,15 Holott ezt kellene mondanotok: Ha az Úr
akarja és élünk, ím ezt, vagy amazt fogjuk cselekedni.
Jak. 4,16 Ti ellenben elbizakodottságotokban [üres kevélységetekben] dicsekedtek [(aladzoneia): most
kérkedtek, nyegle kijelentésekkel hencegtek]: Minden ilyen
dicsekedés gonosz, és [(ponérosz) rossz, haszontalan, káros].
Jak. 4,17 Aki azért tudna, és [(eidó oida): képes] jót cselekedni, de nem cselekszi, bűne az annak.