Legszomorúbb óráinkban is rengeteg okunk van a
hálaadásra, csüggedés és bánkódás helyett keressük meg inkább ezeket az okokat.
2015. március 4.
Pastor Chris: Kövesd A Feljegyzett Elrendelést ·
Minthogy kezdettől fogva nem művelték ezt, az Úr, a mi Istenünk csapást bocsátott reánk, mert nem kerestük őt a rendtartás szerint (1 Krónikák 15:13).
Isten azt szeretné, hogy az utasításait a
feljegyzett elrendelés szerint végezd el. Másképp cselekedve az Ő tökéletes
akarata ellen jársz, ahogy az Dáviddal és Izrael népével történt, amikor nem
követték az Ő feljegyzett elrendelését Isten ládájának átvitelekor Dávid városába.
Dávid szerzett egy új szekeret, és két férfi,
Uzza és Ahió vezették azt a szekeret, rajta a ládával Dávid városába (2 Sámuel
6:3).
Ám akkor valami jelentős dolog történt. Az
ökrök húzták a szekeret, de megbotlottak és a szekér megdőlt. Uzza próbálta
megállítani a ládát, hogy az ne essen le, és amikor ezt megtette, azonnal
meghalt. Dávidot ez zavarba ejtette és megijedt attól, ami történt, olyannyira,
hogy többé nem akarta bevinni a ládát a városba. Egy Obed Edon nevű férfi
házában tartották. Érdekességképpen, amíg a láda Obed Edom házában volt, ő és a
családja szerfelett bővölködött.
Dávid nem értette ezt és csodálkozott, hogy
lehet az, hogy ugyanaz a láda, amit Uzza megérintett, és meghalt, egy másik
férfinak és annak családjának áldást hoz. Ahogy keresgélt a Szentírásban,
felfedezte, hogy miért. Az 1 Krónikák 15:2-ben Isten feljegyzett elrendelése az
volt, hogy csak a papok (a Leviták) vihetik Isten ládáját. Ez volt Isten terve.
Dávid rájött a hibájukra, és azt mondta a
papoknak és az idősebb Izraelieknek, "Minthogy kezdettől fogva nem művelték
ezt, az Úr, a mi Istenünk csapást bocsátott reánk, mert nem kerestük őt a
rendtartás szerint" (1 Krónikák 15:13).
Milyen fontos ez! Uzzát megkímélhették volna,
ha Isten feljegyzett elrendelését követik.
Ez eszünkbe juttatja az Úr figyelmeztetését
Mózesnek, amikor ő éppen a sátrat állította fel; azt mondta neki,
"Meglásd…mindeneket azon minta szerint készíts, amely a hegyen mutattatott
néked" (Zsidó 8:5). Van egy minta; van egy út; van egy feljegyzett
elrendelés Isten dolgainak megcselekvésében; kövesd azt és meg fogod
tapasztalni az Ő kegyelmét és áldásait az életedben és Isten szolgálatában.
Ima
Drága Atyám, köszönöm, hogy felfeded a
tökéletes akaratodat és vágyadat számomra az Igéden át, és a Szent Szellemed
által. Most és mindig, téged szolgállak, nem a saját szemszögemből, hanem
egyetértésben az Igéddel. Az Igéd világosságában járok, és ezért megtapasztalom
a Szellem nagyobb megnyilatkozásait, a Jézus Nevében. Ámen.
TovábbI Tanulmányok:Példabeszédek 19:20;
Példabeszédek 4:13
2015. március 3.
Ige: Az apostoli példamutatás.
„Mert akarom, hogy tudtotokra legyen és
tisztába legyetek vele, hogy milyen nagy tusakodásom van, és hogyan küzdök, harcolok ti érettetek, és azokért, kik
Laodiceában vannak, és mindazokért, akik nem láttak engem személy szerint e
hústestben;
Hogy bátorítást
vegyen az ő szívük, egybeköttetvén, és egyesíttetve az Isten szerinti szeretetben. És hogy eljussanak az értelem
meggyőződésének teljes gazdagságára, az Isten azaz az Atya, vagyis a Krisztus
ama titkának megismerésére. [Más fordítás: „Hogy
szívükben megerősödve, felbátorodva és a szeretetben egyesülve, összeforrva eljussanak a tökéletes, a teljes
megismerés, és megértés minden gazdagságára: Isten
titkának, Krisztusnak ismeretére]* (Kol. 2,1-2)
*És: „Ama titkot,
mely el vala rejtve ősidők óta és nemzetségek, és generációk, nemzedékek óta az emberek elől, most pedig
megjelentetett, kijelentetett,
kinyilatkoztatott, nyilvánvalóvá tétetett, láthatóvá vált az Ő
szentjeinek” (Kol. 1,26)
„És azért
imádkozom, hogy a ti Isten szerinti szeretetetek még jobban-jobban gyarapodjon,
és bővölködjék Istenismeretben, Isten teljes, igazi megismerésében,
tudományban, megértésben, és a teljes tapasztalatban és mindenféle észlelésben,
érzékelésben” (Fil. 1,9)
„Amikor pedig
felolvasták nálatok ezt a levelet, gondoskodjatok arról, hogy a laodiceai
gyülekezetben is felolvassák, de arról is, hogy a Laodiceából érkezett levelet
ti is felolvassátok” (Kol. 4,16).
Imádság:
Istenem! Köszönöm, hogy tudok
bocsánatot kérni. Áldalak bűnbocsátó kegyelmedért. Jézus Nevében. Ámen
Guti Tünde MINDENNÉL FONTOSABB LEGYEN JÉZUS!
A külső támadások,
még ha félelmetesek, sőt drámaiak is, erősítik a keresztyéneket
meggyőződésükben, és ahol hosszú távon nincsenek kihívások, észrevétlen bele
lehet kényelmesedni az elsekélyesedett vallásosságba.
Ha jól emlékszem,
talán épp végzős diák voltam, amikor politikai gazdaságtan órán, egy pedagógusi
litániát megcáfolva hangosan olvashattam fel a Bibliából, és bizonyságot tettem
az Ige igazságáról az egész osztály előtt.
A tanár nem tudott mit kezdeni
velem, amikor sorban megválaszoltam provokatív, tipikusan marxista kérdéseit.
Végül feladta, hallgatagon összeszedte a holmiját, és enyhén bosszús arccal
kiment a teremből…
Gondoltam, a tanáriban leadja rólam
a számára felháborító információkat (Mégis leérettségiztem!), de nem bántam,
sőt örültem, hogy a négyszemközti beszélgetéseken kívül most ennyi emberrel
oszthattam meg Isten Igéjét.
Azokban az időkben
bizony nagyobb bátorság kellett az ilyen vallástételre. Tudom, hogy évekkel
korábban – megtérésem idején – még utasításra, figyeltek is minket. Érdekes
módon tudták, mikor kivel megyek haza, vagy hova indulok tanítás után. Ha a
füstös, borgőzös bisztróba hívtak be egy fagyira, az nem volt probléma. De
amikor – még reformátusként – egy kedves baptista családhoz mentem el többször
is, hamarosan felszólított az osztályfőnököm, és az egész osztály előtt vont
felelősségre, hova szoktam menni x. y-nal. Természetesen megszeppentem, ahogy a
tizenévesek megszeppenhetnek, és megéreztem valamit a légkörből, hogy ez
Jézusért történik. Mert a baptisták nyíltan felvállalták meggyőződésüket. Még
abban az évben bemerítkeztem, mert Jézust akartam követni én is.
Mi még a
szocialista típusú hatósági zaklathatóság árnyékában voltunk hívők, amihez
képest a jelen szabadság olyan, mint egy „délutáni teázás”. Mégsem
féltünk! Mindennél fontosabb volt Jézus, és az, hogy Neki tetsző, tiszta,
szent módon éljünk. Minden lehetőséget megragadtunk, hogy imaközösségben
keressük az Urat. Ha visszagondolok, elámulok azokon az elszánt
bizonyságtételeken, amiket megosztottam, megosztottunk úton-útfélen!
Természetesen,
ezek az események sehol sincsenek az 50-es, 60-as évek szorongattatásaihoz
képest! Szégyenkezve pirulok az Úr előtt, mert az elmúlt jó pár
évben csak takaréklángon égtem, és nem használtam ki eléggé a nagy
vallásszabadság kínálta lehetőségeket. Sokkal lelkesebb és bátrabb voltam a
régebbi időkben, mint most. Igen, ez volt az első szeretet tüze, aminek fel
kell lobbannia újra a szívemben Jézus iránt, hogy az élet gondja ne
közömbösítsen el, és semmi e világi érték vagy hamisan elcsűrt-csavart
keresztyén tanítás ne tarthasson vissza, amikor eljön Menyasszonyáért!
Bizony, fel kell
rázni magunkat és egymást, figyelmeztetve – bátorítva, hogy ébresztő, testvér!
Az éjszaka legsötétebb órájába értünk! Dobáljuk le terheinket, alázzuk meg
magunkat bűnbánattal! Holmi pislákoló fény mellett, holmi szórakoztató, langyos
keresztyén szabadosságban hogy találunk el a célba?!?
Kiáltó hang
készülődik már a magasságban: Jön a Vőlegény, gyertek fogadására!
2014. július
29. Guti
Tünde
http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/blog/mindennel-fontosabb-legyen-jezus-.html
Dr. Che H. Ahn.: Isten szól.
Isten többet akar hozzánk beszélni annál, amit mi általában meg akarunk hallani, vagy amiről úgy gondoljuk, hogy meghallottuk. És mennyire boldoggá teszi az embert, amikor abban az örömben jár, hogy tisztán hallja Isten hangját.
Kenneth Hagin: A SZŐLŐMŰVES
Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves.
- János 15,1.
Az én mennyei Atyám a Gondviselő.
Ő az Oltalmazó.
Ő a Pártfogó.
Ő az Eltartó.
Ő a Nevelő.
Ő a Tanító.
A „szőlőművesnek” fordított görög szó mindezeket a jelentésárnyalatokat
tartalmazza. Ahogy a szőlőműves gondozza a szőlőtő vesszeit, úgy gondozza Isten
Krisztus Testének szőlővesszeit. És ne feledd, Isten a szeretet!
Megvallás: Jézus az igazi szőlőtő. Én egy szőlővessző
vagyok. Az én Atyám a szőlőműves. Ő az én Gondviselőm, az én Oltalmazóm, az én
Pártfogóm, az én Eltartóm, az én Nevelőm, az én Tanítóm. Én sok gyümölcsöt
fogok teremni!
/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/
2015. március 2.
Zsoltár 25. IMA A VESZÉLY IDEJÉN (szerkesztett);
Zsolt.
25,1
Dávidé. (Jelentése: szeretett, szerető,
összekötő, egyesítő; főember). [Végig Dávid zsoltára, dicsőítése]
Hozzád
emelem, Uram, lelkemet! [Héber
szerint: Dávidé. (jəhóváh): Jahve, Örökkévaló! Hozzád (násá' náśá'): felemelem (nep̄eš): szívemet].
Zsolt.
25,2
Istenem [('ĕlóhím)], Benned bízom [Benned (báṭaḥ): reménykedem]; ne [hagyd, hogy] megszégyenüljek [meg ne
gyaláztassam, és meg ne piruljak]; ne örüljenek rajtam [ne nevessenek ki, ne (ʿálac): ujjongjanak fölöttem] ellenségeim [ne diadalmaskodjanak rajtam].
Zsolt.
25,3
Senki se szégyenüljön meg, aki téged vár [aki benned reménykedik, és tebenned bízik]; szégyenüljenek meg,
akik ok nélkül elpártolnak tőled [akik a hűséget könnyen
megszegik]. »Héber szerint: Senki se (bvš):
szégyenkezzen, és csalódjon várakozásában, (qáváh): reményében, aki Téged vár, és Benned reménykedik. (bvš): Szégyenkezzen, és csalódjon
várakozásában, aki (rêqám):
ok nélkül (bḡḏ): hűtlenkedik, elpártol,
áruló módon cselekszik«.
Zsolt.
25,4
Útjaidat, Uram [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló], ismertesd meg velem,
ösvényeidre taníts meg engem.
Zsolt.
25,5
Vezess [hűségesen és oktass] engem a Te igazságodban [a Te ('ĕmeṯ): igazságod
szerint] és taníts engem, mert
te vagy az én szabadító [megmentő, üdvözítő] Istenem, [és gyámolom] mindennap várlak téged [mindig benned
reménykedem,
és tebenned bízom szüntelen].
Zsolt.
25,6
Emlékezzél meg Uram [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló], irgalmasságodról [könyörületedről] és kegyelmedről [(ḥeseḏ): szeretetedről, jóakaratodról, jóindulatodról, jóságodról], mert azok öröktől
fogva vannak [hisz azok (ʿólám ʿôlám): időtlen időktől fogva valók].
Zsolt.
25,7
Ifjúságomnak [Ifjúkorom] vétkeiről
[(ḥaṭṭá'ṯ ḥaṭṭá'áh):
tévedéseiről, céltévesztéséről, botlásairól, félrelépéséről, az útról való
letéréséről] és
bűneimről [(pešaʿ):
lázadásomról, elszakadásomról] ne emlékezzél meg [(záḵar): ne tartsd emlékezetedbe, és ne
tartsd számon, ne idézd fel többé, ne gondolj vissza]. Kegyelmed [(ḥeseḏ): szereteted, jóakaratod,
jóindulatod, jóságod] szerint emlékezzél meg rólam [kegyelmesen gondolj
rám], a te jóvoltodért [mert te (ṭúḇ): jóságos
vagy], Uram [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló]!.
Zsolt.
25,8
Jó [(ṭôḇ): kedves] és igaz [(jášár): igazságos] az
Úr, [(jəhóváh): Jahve, az
Örökkévaló] azért
útba igazítja a vétkezőket [(ḥaṭṭá'):
a céltévesztőket].
Zsolt.
25,9
Igazságban [(mišəpáṭ): jóindulatúan]
járatja
[végzésével
(dáraḵ): vezérli] az
alázatosokat, a [(ʿánájv ʿánáv): szerény,
szelíd elnyomottakat],
és az ő útjára [(dereḵ): ösvényére] tanítja
meg az alázatosokat, a [(ʿánájv ʿánáv): szerény,
szelíd elnyomottakat].
Zsolt.
25,10
Az Úrnak [(jəhóváh): Jahve, az
Örökkévalónak] minden
útja kegyelem [minden
('óraḥ): ösvénye (ḥeseḏ): szeretet, jóakarat,
jóindulat, jóság] és
hűség [('ĕmeṯ): szilárdság,
stabilitás, állandóság; biztonság] azoknak, akik szövetségét és
bizonyságait [(ʿéḏáh): bizonyítékait] megtartják [megőrzik].
Zsolt.
25,11
A te nevedért, Uram [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló], bocsásd meg bűnömet [(ʿávôn ʿáôn): hogy elvétettem a célt], mert súlyos az.
Zsolt.
25,12
Kicsoda az [('íš): az ember], aki féli [(járé'): tiszteli] az Urat [(jəhóváh): Jahvet, az Örökkévalót]? Megmutatja annak az
utat, amelyet válasszon [(járá' járáh): Ő oktatja, hogy melyik utat válassza].
Zsolt.
25,13
Annak lelke [(nep̄eš):
élete] megmarad a jóban [élete (ṭôḇ): boldog, sikeres, áldott], és magzatja [(zeraʿ): és utóda,
gyermeke] örökli a földet, [(járéš járaš): birtokba veszi ('erec):
az országot].
Zsolt.
25,14
Az Úr [(jəhóváh): Jahve, az
Örökkévaló] bizodalmas
az őt félőkhöz, az Őt [(járé'): tisztelőkhöz], és [(sôḏ):
meghitt együttlétben van velük] és szövetségével oktatja őket. [Más fordítás: Barátja az Úr azoknak, akik őt félik, és szövetségét
megmutatja nekik].
Zsolt.
25,15
Szemeim mindenha [(támíḏ): szüntelenül, és
állandóan] az
Úrra [(jəhóváh): Jahvéra, az
Örökkévalóra] néznek, [(ʿajin): reá tekintenek]mert ő húzza ki a
tőrből lábamat [mert
ő (jácá') szabadít
ki a (rešeṯ) hálóból].
Zsolt.
25,16
Tekints reám [(pánáh): fordulj felém] és könyörülj rajtam [(ḥánan): légy kegyelmes hozzám], mert árva és szegény
[(jáḥíḏ): magányos és (ʿání): elnyomott, szerencsétlen, nyomorult] vagyok .
Zsolt.
25,17
Eláradtak [(ráḥaḇ): igen megsokasodtak] szívemnek [(léḇáḇ): bensőmnek] szorongásai, [(cáráh): nyomorúságai, gyötrelmei] nyomorúságaimból [(məcuqáh məcúqáh): szorongattatásom, és
gyötrelmemből] szabadíts
meg engem [Más
fordítás: Adj enyhülést szívem
gyötrelmének és (jácá'): szabadíts, ments meg, vezess
ki bajaimból, szorult helyzetemből, szükségeimből, ínségemből].
Zsolt.
25,18
Lásd meg szegénységemet [(ʿŏní): nyomorúságomat szenvedésemet, szorultságomat], és gyötrelmemet [(ʿámál):
gyötrődésemet, bajomat,
megalázottságomat]; bocsásd meg [(násá' náśá'): vedd el]
minden
bűnömet [(ḥaṭṭá'ṯ ḥaṭṭá'áh): minden vétkemet].
Zsolt.
25,19
Lásd [(rá'áh): tekintsd] meg ellenségeimet, mert
megsokasodtak, [mekkora
elleneim száma] és gyilkos
gyűlölséggel [és kegyetlen gyűlölettel] gyűlölnek engem.
Zsolt.
25,20
Őrizd [(šámar): óvd] meg
életemet és szabadíts [(nácal): ragadj ki, ments]
meg
engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam [Más fordítás: Tartsd meg életemet, ments meg, ne szégyenüljek
meg, mert hozzád menekültem, (ḥásah):
oltalmat / menedéket Nálad kerestem].
Zsolt.
25,21
Ártatlanság (tóm):
tökéletesség feddhetetlenség] és becsület [(jóšer): egyenesség, igazság] védelmezzenek [(nácar): rejtsenek el, óvjanak] meg
engem, mert téged várlak [(qáváh): mert benned reménykedem].
Zsolt.
25,22
Mentsd ki, [(páḏáh): szabadítsd ki, ó Uram] Isten, Izráelt [(jiśərá'él): Isten harcosa, Isten fejedelme] minden bajából [nyomorúságából; minden szorongattatásából].
Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól
Jákóbnak áttörést hozó megtapasztalása volt Istennel,
amely nemcsak hogy új szintre emelte Istennel való kapcsolatát, de a nevét is
Izraelre változtatta. Gedeon, a frusztrált és kételkedő földműves bátran
Istenre hagyatkozva kilépett a tettek mezejére, és tettével szabadulást hozott
az egész nemzet számára. Évszázadokkal később, a Galileai-tenger partján Jézus
hét lehangolt tanítványával találkozott, újra feltöltötte hit-akkumulátorukat,
majd kiküldte őket, hogy megváltoztassák az egész világot. Az Efézus 1-ben Pál
egy olyan áttörésért imádkozik a hívők életében, hogy megnyíljon a szemük arra,
hogy Istennek milyen „mérhetetlen nagy hatalma” áll rendelkezésükre.
Ezek az emberek mind kockáztattak Istenért. Korábban
nem hittek, de aztán azt mondták: „Mostantól bízni fogok Istenben!” Egy kis
hitlépést tettek, amely végül hatalmas lépésnek bizonyult az új életükben, és
hatásában a későbbi nemzedékek életében is. „Hit nélkül lehetetlen Istennek
tetszeni” (Zsidó 11,6). Ezt a szükséges „kockázatot” vállalja a hit.
Milliók élnek ma is e szerint. „Az igaz ember hitből
él” (Róma 1,17). A hit egyik alkotóeleme a kockázat - nincs kockázat nélküli
hit. Ez a kockázat egy feltétlen bizalom és várakozás, amely Isten megismerésén
alapul. Péter ismerte Jézust, ezért vállalta a vízen járás „kockázatát”.
A hit azt jelenti, hogy az alapján cselekszem, amit
megismertem, és azzal az elvárással vagyok, hogy Isten annak fog bizonyulni
felém, akinek megismertem. Ha mindent „kockára teszünk” Istenért, Ő hűségesnek
bizonyul irántunk! Áldjon meg benneteket az Úr! REINHARD BONNKE
https://www.facebook.com/167788570054522/photos/a.170196299813749.1073741830.167788570054522/217177575115621/?type=1&permPage=1
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)