Köszönöm Istenem,
hogy meghintettél az Úr Jézus szent vérével, (Zsid.12,24.) amely szent vér
távol tartja tőlem a pusztítót.
2015. február 12.
Azt mondja az apostol: Hogy megértsétek, hogy:
„Egy [(heisz
hen): egyetlen] az Isten és mindeneknek Atyja, aki
mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik. [Más fordítás: Csak egy Isten van – mindenek Atyja – aki uralkodik minden felett, mindenen
keresztül cselekszik, mindent átjár, és mindenhol jelen van]"
(Eféz. 4,6).
Carl Eichhorn: A hívők mennyei bölcsessége.
A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető,
méltányos, engedelmes, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és
nem képmutató.
(Jakab 3. 17)
Isten bölcsessége kiformálódik gyermekeinek lényében és életmódjában. Jakab
különbséget tesz a felülről való és a földi, sőt ördögi bölcsesség között. Ez
utóbbit a teljes önzés jellemzi.
A felülről való bölcsesség tiszta, óvakodik minden bűntől, sőt utál minden
tisztátalanságot. Arra indít, hogy egyedül Isten tetszését keressük. Távol tart
magától minden tisztátalan kívánságot, mely tönkreteszi a szív nemességét,
gyengédségét. - Ez a bölcsesség békeszerető. Eltávolítja az útból a kölcsönösen
zavart okozó dolgokat. Tud bocsánatot kérni, ha igazságtalan volt. Megbocsát,
nem ró fel semmit. Ahol csak teheti, kerüli a vitát és perlekedést; a felindult
szíveket lecsendesíti és szelíden biztat.
- A szelíd válasz lecsendesíti a haragot (Péld 15, 1), de az önző ember
kemény, barátságtalan és szeszélyes. - Az igazi bölcsesség tanulékony. Nem
ragaszkodik mereven, önfejűen a saját véleményéhez. Készségesen és hálásan
elfogadja, ha hibáira figyelmeztetik (Zsolt 141, 5). Engedi magát meggyőzni,
mint Jézus engedett a kánaáni asszony érvelésének.
Nem érzi magát hibátlannak, tévedhetetlennek. Alázatosan elfogadja a
helyreigazítást és isteni módon belátó.
A mennyei bölcsesség tele van irgalmassággal és jó gyümölcsökkel. Szabad
lett az irgalmatlan fukarságtól és a szívtelen önzéstől, amely nem szeret
áldozatot hozni. Az önző ember arca kemény. Sötét redők árnyékozzák be, amikor
mások nyomorúsága kopogtat az ajtón. A felülről való bölcsesség ragyogóvá teszi
az arcot és a kemény vonásokat megváltoztatja (Préd 8, 1).
A bölcs élete gyümölcsöket hoz, amelyeken mások felüdülnek, és örök életre
jutnak. - A mennyei bölcsesség nem részrehajló, helyesebben - nem hasonlott meg
önmagával. Nem személyválogató, nem ismeri az ellenszenvet. Mindent isteni
mértékkel mér és enged a felülről való vezetésnek. - Képmutatás nélkül való.
A testi okosság keresztül-kasul hamis, valótlan és álarc mögé rejtőzik. A
mennyei bölcsesség teljesen tiszta és igaz szavaiban, gondolataiban és
magatartásában. Nincsenek hátsó gondolatai és titkos redői. Egyszerű és
egyenes. Gyűlöli a kifogásokat, nem űz kétszínű játékot. A külső és a belső
fedik egymást.
Carl Eichhorn "Isten
muhelyében" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok/eichorn/
Bob Gass: A legnagyobb trófea (2)
„…Mi a mi… dicsőségünk koronája…?” (1Thessz 2:19 NIV)--
Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája? Avagy nem
azok lesztek-é ti is a mi Urunk Jézus Krisztus előtt az ő eljövetelekor?
--Károli//
Salamon azt írja: „… a kincs nem marad meg örökké… a
korona nem száll biztosan nemzedékről nemzedékre” (Péld 27:24 NIV).-- Mert
kicsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája? Avagy nem azok
lesztek-é ti is a mi Urunk Jézus Krisztus előtt az ő eljövetelekor? --Károli//
Ha megpróbálunk jó benyomást tenni azokra az emberekre,
akiket fontosnak tartunk, akkor trófea-gyűjtők vagyunk. Trófea lehet bármilyen
eredményed vagy szerzeményed, amit látva mások ezt mondják: „Hűha!”. Minden
elhívásnak megvannak a maga trófeái. Vannak lelkészek, akik számára a
gyülekezetük trófea, a képességeik trófeája, és vályúként használják arra, hogy
énüket táplálják belőle. A vályúból való etetéssel azonban az a gond, hogy csak
moslékot tudsz enni belőle.
Susan Howatch Glittering Images [Csillogó képek] című
könyvében ír egy lelkipásztorról, aki arra tette fel az életét, hogy
megjelenése mindig istenfélő, bölcs, szeretetteljes és karizmatikus legyen.
Közben pedig a lelke éhezett, mert senki sem ismerte őt. „Soha nem találkoztak
a bennem rejtőző emberrel. Csak azzal, aki a nyilvánosság kirakatában állt. Őt
a csillogó képnek hívtam, mert olyan jól nézett ki a tükörben. De mögötte… ott
volt a dühös idegen, aki mindannyiszor feltűnt a tükörben, valahányszor a
csillogó kép engedély nélkül távozott”.
A szolgálata volt a trófeája – és ugyanakkor a börtöne.
Vannak azonban
másfajta gyűjthető trófeák is – azok, melyeket érdemes gyűjteni. És senkit nem
kell felülmúlnod azért, hogy megszerezz egyet. Pál azt írta a filippi gyülekezetnek,
hogy régi koronáját – a vallásos teljesítményeit – most „kárnak és szemétnek”
(szó szerint: trágyának) tartja.
Most már újfajta
koronát gyűjt: „Ki is volna a mi… koronánk és dicsőségünk, ha nem ti, a mi
Urunk Jézus Krisztus színe előtt…?” (1Thessz 2:19)-- Mert kicsoda a mi
reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája? Avagy nem azok lesztek-é ti is
a mi Urunk Jézus Krisztus előtt az ő eljövetelekor? --Károli-//.
Pál számára a
legnagyobb trófea nem íróként vagy gyülekezetplántálóként elért személyes
teljesítménye volt, hanem az öröm, hogy megnyert és tanítvánnyá tett másokat,
befektetve azok életébe. Gondolkodj el ezen!
Eszt 1,1-4,17 Mt
25,41-46 Zsolt 69,19-36 Péld 8,30-31
Mit jelent kedvencnek lenni?
Isten kedvence vagy
„Bizonyára azért, miképpen egynek bűnesete által
minden emberre elhatott a kárhozat: azonképpen egynek igazsága által minden
emberre elhatott az életnek megigazulása.” Róma
5:18
Azt jelenti, hogy különösképpen szeretnek, értékelnek,
és nagyra becsülnek. Azt jelenti, hogy kitüntetett figyelemmel, szeretettel
vesznek körül, és különleges bánásmódban részesítenek még akkor is, ha
nem érdemled meg.
Ádám vétkezett Isten ellen és a BŰN megfertőzte az egész
földet, Jézus Krisztus viszont minden embernek elhozta a szabadulást. A saját
múltunk, tetteink miatt nem lehetnénk Isten kedvencei, de Ő választ
minket erre a kitüntetett helyre. Mi annyit tehetünk, hogy
hálaadással, alázatosan elfogadjuk Tőle ezt a csodálatos ajándékot.
Ezen a reggelen is ízleld ezt a szót, hogy „kedvenc”.
Mondd el Jézusnak:
„Köszönöm azt a különleges figyelmet, amit nap mint
nap tapasztalok Tőled. Bármi is történik velem a békességem megmarad, mert
tudom, hogy „akik Istent szeretik MINDEN a javukra
van” Róma 8:28.
http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/07/isten-kedvence-vagy.html
Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól
A kereszténység nem más, mint a Szent
Szellem kiáradása „minden testre”. Ezzel az erővel és energiával tört be az
akkori világba. Ahova eljutott, oda ébredést és megújulást hozott. Ez az erő
nem valami különleges dolog, ami a hétköznapi kereszténységben nem jelentkezik:
a kereszténység maga az ébredés. Nem adatik két Szent Szellem, az egyik az
újjászületéskor, a másik - mint mondják -, az ébredés Szelleme, amely kivételes
látogatásokkor árad ki a mennyből, és fejti ki munkáját. Isten Szelleme kétezer
éve kiáradt a Földre, és azóta sem vonult vissza. Nem látogatóba jön
néhanapján, hanem állandóan itt tartózkodik. Rá is igaz Jézus mondása: aki az
eke szarvára teszi a kezét, az nem nézhet hátra. Ébredés mindig ott van, ahol
az Isten Igéjét hirdetik, és a Szellem jelen van. Áldott napot! REINHARD BONNKE
2015. február 10.
Ige: Az igéről.
„Mert
bizony, ámen, úgy van, ahogy mondom néktek, míg az ég és a föld el nem múlik, hanem fennáll, és meg nem
semmisül, a törvényből, vagyis Isten
útmutatásából, tanításából, amelyet az Igében jelentett ki egy jóta vagy egyetlen pontocska el
nem múlik. És egy i betű vagy egy vesszőcske, azaz egyetlen írásjel sem vész el
és nem veszíti érvényét, amíg minden be nem teljesedik, és amíg csak minden meg
nem történik, és valóra nem válik, és meg nem lesz* (Mát.
5,18)
*Mert: „Könnyebb
pedig a mennynek és a földnek elmúlni, hogysem a törvényből azaz:
Isten útmutatásából,
tanításából, amelyet az Igében jelentett ki egy pontocskának elesni.
(Más fordítás: De
hamarabb elmúlik az ég és a föld, mint hogy a törvényből egyetlen vessző is
elveszne)” (Luk. 16,17).
Bizony: „Az ég és a föld elmúlnak, de az én
beszédeim semmiképpen el nem múlnak” (Luk.
21,33).
Dávid így
prófétál: „Uram (JHVH=Jehova)! Örökké
szilárdan megmarad a te igéd a mennyben, akár az ég” (Zsolt. 119,89).
Ézsaiás is Róla
prófétál, kijelentve, hogy minden mulandó, csak Isten Igéje áll meg örökké: „Szózat szól: Kiálts! És monda: Mit
kiáltsak? Minden hústest csak fű, és minden szépsége, mint a mező virága!
Megszáradt a fű, elhullt, mert
elhervadt a virág, ha az Úrnak szele
fuvallt reá; bizony csak fű a nép. Megszáradt a fű, elhullt, mert elhervadt a virág; de Istenünk beszéde igéje
mindörökre megmarad!” (Ésa. 40,6-8).
Ezt ismétli meg Péter apostol is: „Mert
minden hústest olyan, mint a fű, és az embernek minden
dicsősége, méltósága, megbecsülése,
dicsérete olyan, mint a fű, mint a mező virága. Elhervad, és megszárad a
fű, és virága elhull. De az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd,
vagyis ez a beszéd pedig az Evangélium, amely néktek hirdettetett” (1Pét
1,24-25).
Mert: „… az Úr kegyelme öröktől fogva való és
örökkévaló az őt félőkön, és az ÚR
szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és az ő igazsága a fiaknak fiain, vagyis még az unokáikkal is. Azokon,
akik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy
azokat megcselekedjék, és törődnek
rendelkezéseinek teljesítésével” (Zsolt. 103,17-18).
A logosz, azaz Isten Igéje, Ő lett hústestté:
„És az Ige (logosz) (hús)testté lett és
lakozék (sátorozott, letáborozott) mi közöttünk (és láttuk az ő
dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala
kegyelemmel és igazsággal” (Ján. 1,14).
APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
Már sokszor jutottál el erre a pontra, ahogy Velem jársz, de megálltál
anélkül, hogy megszerezted volna annak a teljességét, amit készítettem neked.
Ez nagyon olyan, mint az átkelés a folyón az ígéret földjére. A földet már
neked adtam, de neked kell elfoglalnod. Erőfeszítésekkel fog járni? Igen.
Harccal kell legyőzni az ellenséget? Igen. Megéri majd? Igen.
Tedd félre a félelmeidet és a remegésedet, és bízz Bennem, hogy meg foglak
erősíteni a vándorutadra, és veled leszek a harcban, mondja az Úr.
5 Mózes 27:3 ... amikor átkelsz, hogy bemenj arra a földre, amelyet
Istened, az ÚR ad neked; a tejjel és mézzel folyó földre, ahogyan megígérte
neked az ÚR, atyáid Istene.
http://gyurinaploja.blogspot.com
A TROMBITA, BILL BURNS:
Kijelentem
Magamat, mint Házigazdát az Én házam felett.
Noha eddig
nem értetted és nem ismerted a jelenlétemet úgy, ahogy szeretnéd ismerni, Én
tényleg vigyáztam rád és veled voltam. Sőt, az életed körülményei által is kijelentettem
Magamat. Ezek a körülmények úgy vannak megtervezve, hogy a föld királyaivá
tegyenek benneteket, akik dicsőséget hoznak az Én házamba. Ezért azt mondom,
újítsátok meg magatokat szellemben.
Nyújtsátok
ki a kezeteket hittel, és hagyjátok, hogy megérintselek benneteket. Én veletek
vagyok, és soha nem hagylak el titeket. Mindig veletek vagyok a szükség idején.
Mindig a ti oldalatokon állok. Ismerlek titeket, és arra vágyom, hogy egy még
nagyszerűbb módon megismerjetek engem.
Nyissátok ki
a szellemi füleiteket és szemeiteket; hallgassátok és nézzétek, ahogy többféle
váratlan módon jövök ezekben a napokban, szokatlan jelekkel és csodákkal,
amelyek megmutatják, hogy valóban nem feledkeztem el rólatok. Hiszen az Én igém
kihirdeti, hogy Én mindig veletek leszek, egészen ennek a korszaknak a
végezetéig, mondja az Úr.
http://gyurinaploja.blogspot.com
Pásztor Chris: Higgy Abban, Akivé Tett Téged
Készítette: Zoltan Berki
Ti pedig választott nemzetség, királyi papság,
szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas
dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket (1
Péter 2:9).
Figyeld meg a mélyreható leírást a
nyitóversben, amit most olvastunk: választottak vagyunk, királyok és
különlegesek, megtartandók; kiválasztottak, hogy Isten igazságának kifejezői
legyünk, és az Ő dicsőségének kinyilvánítói a földön. Isten legjobbjai vagyunk,
és nagyon sok mindent elraktározott bennünk, a szellemünkben, mellyel megáldja
a világot.
A Mózes 1. könyve 12:2-ben azt mondja
Ábrahámnak, "Nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom
a te nevedet, és áldás leszesz."
Ábrahám magja vagy, mert a Biblia azt mondja a
Galata 3:29-ben, hogy "Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva
vagytok..." Tehát nem csak áldott vagy, hanem te magad is áldás vagy.
Magaddal hordozod az áldást. Minden, amihez hozzáérsz áldott, ugyanez igaz
mindazokra is, akik kapcsolatban állnak veled.
Gondolkodj el egy pillanatra a sajátos,
különös tulajdonságaidon és az örökségeden Krisztusban. A Biblia azt mondja,
Isten kezének munkája vagy (Efézus 2:10), az ő kézimunkája – kiválóságra
munkálva. Már alaposan be vagy rendezve mindennel, ami szükséges, hogy
győztesen élj és rendkívül sikeres légy. Ezért ne próbálj meg valaki más lenni.
Elégedj meg azzal, aki vagy, a ténnyel, hogy Isten szeret, és örül annak, hogy
te vagy.
Továbbá folyamatosan a helyes magokat vesd el
– a helyes szavakat – a személyiségedbe; csak azokra a szavakra hallgass és
azokat támogasd, melyek inspirálnak, ösztönöznek, és felépítik a meggyőződésedet
arról, hogy ki is vagy Krisztusban. Isten bízik abban és meg van győződve
arról, amivé tett. Ismeri a valódi értékedet és a képességeidet. Tudja, hogy
számodra semmi sem lehetetlen. A betegség, a kór, a szegénység, a bukás, a
halál és a gonosz fölé helyezett téged. Elpusztíthatatlanná tett, ahogy mondta,
egy ellened készült fegyver sem lehet jószerencsés (Ézsaiás 54:17).
Higgy ezekben az igazságokban és élj ezek
szerint, így hatékonyan élheted a legjobb életet és lehetsz mindaz, amivé Isten
elrendelt, hogy legyél.
Ima
Drága Atyám, köszönöm, hogy különlegessé
tettél; örülök, hogy tudom, milyen páratlan vagyok, és mindazt, amivé Jézus
Krisztusban tettél engem. Átadom magam neked, hogy beteljesítsem a célodat és a
tökéletes akaratodat az életemre, a dicsőségedre és dicséretedre, a Jézus
Nevében. Ámen.
TOVÁBBI TANULMÁNYOK: Efézus 2:10; 2 Korinthus 5:21
2015. február 9.
Példabeszédek 5. fejezet: Kerüld az idegen asszonyt, a hamis egyházat! (szerkesztett)
Péld. 5,1 [Szerelmes] Fiam!
az én bölcsességemre figyelmezz, az én értelmemre [(tôḇunáh təḇúnáh táḇún): értelmes
szavaimra, értelmezésemre] hajtsd [(náṭáh): fordítsd] a te füledet.
Péld.
5,2
Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék [Más fordítás: Maradj
megfontolt, légy óvatos, őrizd meg az
oktatást, és ügyelj, hogy
ajkad okosan szóljon].
Péld.
5,3
Mert színmézet [lépes mézet] csepeg az idegen asszony [(ḥáláq): mézesmázos, hízelgő] ajka, és simább
az olajnál az ő ínye.
Péld.
5,4
De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr [mint a kétélű kard].
Péld.
5,5
Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek. [Héber szerint: (máveṯ):
halálos betegség, csapás, pusztulás,
romlás, és halál felé
visz az ő járása, léptei a
holtak hazájába tartanak, szilárd léptekkel
tart a sírba].
Péld.
5,6
A [(ḥaj): jólétnek, boldogulásnak, a virágzó, sikeres,
prosperáló] életnek
útját hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, és [(pálas maʿəḡáláh maʿəgál): kisimított pályán (núʿa): bolyongásra (jḏʿ): tanít] anélkül, hogy ő eszébe venné. [Más fordítás: Útjai csapongók, az ö léptei
változók és megismerhetetlenek, eszedbe
nem veheted. Nem az élet
ösvényét járod, téves úton jársz, és magad sem tudod].
Péld.
5,7
Most azért, fiaim, hallgassatok engem [(šámaʿ): értsétek meg, és engedelmeskedjetek], és ne
távozzatok, és [(šּׂúr súr): ne forduljatok] el számnak
beszéditől [(peh'émer): számnak igéitől].
Péld.
5,8
Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához.[Héber szerint: (ráḥaq):
messze kerüld el (dereḵ): vallási szokását, istentiszteleti módját, (qáraḇ): ne közelíts hozzá, és ne enged közel
magadhoz. Tartsd utadat
mindig távol tőle, (bajiṯ):
épületének (peṯaḥ): ajtajához
közel sose kerülj].
Péld.
5,9
Hogy másoknak [('aḥér): egy másiknak] ne add [(náṯan): szívedet, nehogy fogságba vessen] és a te ékességedet [(hôḏ): méltóságodat, ragyogásodat],
és [(šánáh šánéh): éveidet] esztendeidet a
kegyetlennek [('aḵəzárí):
a kegyetlen, kíméletlennek]. »Más fordítás: Hogy életedet
ne kelljen kiszolgáltatnod a könyörtelen, kegyetlen sátánnak«.
Péld.
5,10
Hogy ne az idegenek teljenek be a te
javaiddal [(kôaḥ kóaḥ): a te erőddel, és
hatalmaddal],
és
a te keresményed más házába ne jusson. [Héber
szerint: Hogy (zúr): az idegen, a házasság / a szövetségtörő / nő [(śáḇéʿa
śáḇaʿ): lakjon jól és elégedjen
meg (kôaḥ kóaḥ): erőddel, hatalmaddal, és gazdagságoddal, és a te (ʿeceḇ):
erőfeszítésed, vesződséged bajjá,
gyötrelemmé, kínná, fájdalommá váljon az (náḵərí): ellenséges, idegen (bajiṯ): házának belsejében.
Péld. 5,11 Hogy nyögnöd [(náham): sóhajtoznod]
kelljen [('aḥăríṯ):
később] életed végén, [végezetül ne sopánkodj]
amikor
megemésztetik [tönkremegy; miután lefogyott] a te húsod és a te tested [életed].
»Más fordítás: Nyögni fogsz majd a végén, amikor tönkremegy
tested és életed«. [Héber szerint: Hogy nyögnöd (náham): sóhajtoznod kelljen ('aḥăríṯ
káláh): később, amikor elhasználódik, elpusztul,
elenyészik
(báśár):
húsod, és (šə'ér) egész személyed, egész lényed].
Péld.
5,12
És azt kelljen mondanod: miképpen gyűlöltem [utáltam] az erkölcsi tanítást, [a tudományt]
és
a fenyítéket utálta az én elmém. [Más fordítás: És azt ne kelljen ('ámar):
gondolnod és mondanod magadban (śáné'):
gyűlöltem, utáltam (músár):
a tanítást, és az útmutatást, (tôḵaḥaṯ
tôḵéḥáh): az érveknek,
ellentmondtam (ná'ac): kicsúfoltam,
kigúnyoltam, megvetettem, és elutasította (léḇ): a szívem, a bensőm].
Péld.
5,13
És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam
fülemet, és [miért nem
figyeltem oktatóimra]!
Péld. 5,14 Kevés híja
volt, hogy minden gonoszságba nem merültem [és végső bajba nem jutottam] a
(qáhál): közösség (ʿéḏáh):
összejövetelének közepette [Más
fordítás: Kicsi híja volt
és majdnem rosszul jártam az egybesereglett közösség előtt]!
Péld.
5,15
Igyál vizet a te kutadból, [csak azt, ami a saját kutadban buzog fel] és
a te forrásod közepéből folyóvizet.
Péld. 5,16 Kifolyjanak-é [(púc): kibuggyanjanak, kiömöljenek, kiáradjanak-e] a
te forrásid, az utcákra [(ḥuc ḥúc): a puszta földre, a szabadba] a te vized
folyásai? [ne osztogasd vizedet az utcákon].
Péld. 5,17 Egyedül tied
legyenek, és nem az idegenekéi veled [ne oszd meg másokkal; és ne osztozzanak veled idegenek, rajtad kívül
senki máséi; a kívül valók ne osztozzanak, és ne részesüljenek
veled].
Péld.
5,18
Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének, [akit
ifjúkorodban elvettél].
Péld.
5,19
A szerelmes szarvas, és [igen] kedves [bájos] zerge; [lészen tenéked
a te feleséged, veled beszélgessen, nyugodj meg a keblén] az ő emlői
elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen [Más fordítás: Szerelmes
szarvasünő és kedves őzike ő, keblei gyönyörködtetnek mindenkor, szerelmétől
mindig mámoros leszel].
Péld. 5,20 És miért
bujdosnál [és miért (šáḡáh): bolyongnál] fiam, az idegen, a [(zúr):
nem hozzád tartozó] után, és ölelnéd keblét az [(náḵərí): ismeretlen] idegennek? [Más fordítás: Miért engednéd, fiam, hogy idegen asszony elcsábítson, s ugyan miért
melegednél más nő keblén]?
Péld.
5,21
Mert az Úrnak [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] szemei előtt
vannak mindenkinek útjai, és minden ösvényeit ő rendeli [és minden
ösvényeiket (pálas): mérlegeli].
Péld.
5,22
A maga álnokságai [gaztettei] fogják meg az istentelent,
és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg, és az [tartja fogva]. »Héber szerint: A
saját
(ʿávôn ʿáôn): törvényszegése láḵaḏ):
csalja tőrbe, és ejti foglyul az
Isten nélkül élőt, mégpedig
mindenkit saját céltévesztése«.
Péld.
5,23
Ő meghal, mert nem fogadta el a (músár):
tanítást, útmutatást, meghal [(mámôṯ):
elvész, elpusztul] tudomány híján.
Bolondságának [('ivveleṯ róḇ): ostobaságának, butaságának nagysága] és sokasága [megmámorosította].
Emiatt
támolyog [tévelyeg, és elvész, mert nagy ostobasága
romlásba dönti, és csapdába kerül].
Gandhi: A szeretet.
„A szeretet lángjaiban a legkeményebb vasnak is meg kell
olvadnia.
Senki sem téríthet el engem ettől a meggyőződéstől, mert
a tapasztalás tanított meg reá”
Jeremiás próféta így szól a hamis pásztorokról:
"Elveszett (és
pusztuló) juhnyáj volt az én népem,
pásztorai félrevezették őket, (a hegyeken tévútra terelték, / idegen istenekhez vezették őket / és) a hegyekben bujdostatták őket, hegyről halomra jártak, elfelejtkeztek
az ő (legelőjükről és) tanyájukról.
Aki csak reájuk talált, emésztette őket, (és aki csak érte, pusztította
őket), és az ő elnyomóik (az ő
ellenségeik) ezt mondták: Nem vétkeztünk,
(és azt gondolták, hogy nem fognak bűnhődni). Pedig vétettek az Úr ellen, Aki az ő igazi hajlékuk, és atyáiknak reménysége volt”
(Jer. 50,6-7).
Kenneth Hagin: A MI ATYÁNK
Mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek,
mielőtt kérnétek Tőle. Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk…
- Máté 6,8. 9.
Bár Isten olyan világos kijelentést adott magáról
Izraelnek, amilyet csak lehetett szellemileg halott embereknek, mégsem ismerték
Őt igazán. Nem ismerték fel a hústestben megjelent Istent, amikor Jézus ott
állt közöttük. (Az ó szövetség alatt Isten jelenléte a Szentek Szentjébe volt
zárva.)
Így azután, amikor a Krisztus Jézus eljött, az ítélkezés
kemény és durva légkörébe kellett eljönnie. A zsidók, akik körülvették, nem
tudták megérteni Őt. Úgy beszélt Istenről, mint az Ő Atyjáról. Arról beszélt,
hogy az Atya szereti az övéit és gondoskodik róluk! Ez zavarba ejtette őket.
Amikor Jézus úgy mutatta be Istent, mint a szeretet Atya Istenét, ez
legtöbbször süket fülekre talált.
Be kell ismernünk, amint elmélkedünk Jézus szavain Isten
szeretetéről, hogy néha Istennek újjászületett gyermekei sem látják meg
Istennek a szerető arcát.
Izrael sohasem tudta ezt felfogni. Nem értették meg, ki
az, akiről Jézus beszél. Újdonság volt számukra. Az igazat megvallva, ma is
újdonságnak számít az egyház legtöbb tagja számára! Arra tanították őket, hogy
féljenek Istentől, hogy reszkessenek az ítélkezés Istenétől.
Igazában sohasem látták meg Isten szeretetteljes
arculatát, amelyet Jézus jött el kijelenteni.
Megvallás: Ezennel komolyan elhatározom, hogy meglátom és
megismerem Isten szerető arcát, amelyet Jézus jött el kijelenteni. Elmélkedni
fogok azon, amilyennek Jézus kijelentette Istent, amíg valójában meg nem
ismerem Őt, mint az én szerető Atya Istenemet.
/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/
Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól
Isten Szelleme nem olyan, mint a gyülekezet, amelyik csak vasárnaponként gyűlik össze. Nem vár türelmesen addig, amíg megtaláljuk a méltó dicsérő énekeket az ő jövetelére. Nem szükséges imádkoznunk azért, hogy ott legyen, mert ő ott van - mindig ott van teljes lényével közöttünk! Soha nem teszi a szabadító munkáját a mi érzelmeinktől függővé, amelyek úgy ingadoznak fel s alá, mint az Empire State Building liftjei: egyik pillanatban még a földön van, a másikban pedig már a felhők között. Isten Napja soha nem nyugszik le. Isten Szelleme nem húzódik vissza, nem fogyatkozik el, és nem folyik el. Ő állandó. Isten nem bizonyos időre kötött velünk szövetséget, hanem mindörökre. Mára is. Isten áldjon benneteket! REINHARD BONNKE
2015. február 8.
Ige: Ha hústestiek vagytok, akkor arról tesztek megvallást, hogy milyen valláshoz tartoztok.
„Mert mikor
egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: Én Apollósé; nem hústestiek
vagytok-e?* (1 Kor. 3,4)
*A beszédük is
bizonyság a testiességüknek: „Azt értem pedig, hogy mindenitek ezt mondja:
Én Pálé vagyok, én meg Apollósé, én meg Kéfásé, én meg Krisztusé. Vajon
részekre osztatott-é a Krisztus? Vajon Pál feszíttetett-é meg érettetek, vagy a
Pál nevére merittetettek-é be?” (1 Kor.
1,12-13).
Hiszen: „Egy a test (szóma) vagyis
a személy, és egy a Szellem, miképpen
elhívatástoknak egy reménységében hívattatok el is” (Eféz. 4,4).
Tehát: „...sokan egy test (szóma) vagyis
egy
személy) vagyunk a Krisztusban,
egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk” (Róm.
12,5).
„Azért senki ne
dicsekedjék, és ne kérkedjék, és ne hencegjen emberekkel, mert minden a tietek” (1Kor. 3,21).
A teremtés.
„Az
ÚR (Logosza) igéje alkotta az eget,
egész seregét szájának lehelete. Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt
és előállott” (Zsolt. 33,6.9).
Vágyom Hozzád Uram!
„Szomjúhozik
lelkem Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten
előtt, hogy lássam arcát? (Zsolt. 42,3)
Terített asztal
„Asztalt terítesz nekem az én ellenségeim előtt”
Korábban mindig olyan ijesztőnek tűnt ez a kép.
Mostanában sokszor előjön, olvasom, hallom, és jobban elgondolkodtam rajta.
Elsőre tényleg frusztráló: az ellenség szeme előtt enni... Inkább félelem,
védekezés az ami normális lenne ilyenkor.
Az étkezés, egy bőven terített asztal nem éppen egy
harcba illő kép. Hanem nyugodtságot, biztonságot áraszt, asztal, székek,
gőzölgő, jó illatú ételek, család, beszélgetés, hálaadás az ételért, a
szeretteinkért. Ha egy ilyen pillanatban meglátnánk az ellenségünket, gyorsan
össze akarnánk szedelőzködni, mindenkit biztonságba helyezni. Félünk, hogy kárt
okoz bennünk, a hozzánk tartozókban, hogy elveszi amink van, hogy megzavarja a
békességet, a nyugalmat, vagy csak irigy lesz, és megpróbál békétlenséget hozni
ránk.
Isten pedig pont ezt a képet használja arra, hogy
meggyőzzön, hogy ha az övéi vagyunk, akkor olyan biztonságban lehetünk, amilyet
addig el sem tudtunk képzelni. Akár az ellenségeink előtt is jóízűen és
zavartalanul falatozhatunk. A terített asztal, a tele pohár, az olaj - mind az
áldás a biztonság jelei.
Az ellenségnek nincs hatalma fölöttünk, ha az Atya asztalánál
ülünk és az ő házában lakunk. Nem kell felriadnunk, félnünk, féltenünk a
nyugalmunkat. Nála béke és biztonság van.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)