Zsolt. 15,1 Dávid zsoltára. [éneke]
Uram, [Jahve]
[ki lehet sátradnak vendége]? Kicsoda tartózkodhat [(gúr): lakozhat, időzhet jövevényként] sátorodban, [ki fog lakni a te hajlékodban] kicsoda
lakozhatik [(šáḵan): kicsoda nyugszik meg,
és ki élhet veled] szent hegyeden?*
*Dávidon keresztül a Szent
Szellem újra és újra felteszi a kérdést, és válaszol is rá, tanítva minket: „Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda
áll meg az ő szent helyén? Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog
hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan.” (Zsolt. 24,3-4)
Azokról a gyülekezetben
(Sionban) lévőkről – akik látszólag az Úréi, de nem tértek meg igazán – így
szól az Úr: „Megrettentek a bűnösök
Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki
lakhatik közülünk örök hőséggel? Aki igazságban jár és egyenesen beszél, aki
megveti a zsarolt nyereséget, aki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, aki fülét
bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne
lásson” (Ésa. 33,14-15)
Dávid így könyörög az Úrhoz,
megvallva könyörgése okát is: „Egyet
kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden
idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő
templomában. Bizony elrejt engem az ő hajlékába a veszedelem napján; eltakar
engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem. Mert te vagy az én menedékem,
s erős tornyom az ellenség ellen. Hadd lakozzam a te sátorodban mindörökké;
hadd meneküljek a te szárnyaid árnyéka alá!” Mert: „Boldogok, akik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek téged szüntelen!”
(Zsolt. 27,4-5; 61,4; 84,5)
És buzdít arra, hogy: „Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, és
boruljatok le az ő szent hegyén; mert szent az Úr, a mi Istenünk!” (Zsolt. 99,9).
[Dávid hol a templom, hol pedig a sátor oltalmáról prófétál, azt mondva,
hogy: a templom, a sátor (vagyis a Krisztus teste) - menedékhely, ahol a hívő
ember az Úr uralma alatt és egyúttal az Úr oltalma alatt áll].
Zsolt. 15,2 Aki tökéletességben jár, [(támím): aki tökéletes, fogyatkozás nélküli, hibátlan, ártatlan, feddhetetlen,
támadhatatlan]. Igazságot [(ceḏeq): jogosságot, méltányosságot,
a valóságot, vagyis az igét] cselekszi, [és törekszik a megigazulásra]
és igazat [gondol, és]
szól az az ő szívében [és igazságot, az igét forgatja szívében] *
*Az jár tökéletességben, aki Istennel jár: „Noénak pedig ez a története: Noé igaz,
tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé” Mert:
„Az Isten, aki felövez engem erővel, és
tökéletessé teszi utamat” (1 Móz. 6,9;
Zsolt. 18,33)
Az
tudja csak Isten akaratát cselekedni, és csak az tartózkodhat Isten
jelenlétében: „Az ártatlan kezű, a tiszta
szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan” (Zsolt. 24,4)
Aki
az Igét cselekszi, vagyis: „Aki
igazságban jár és egyenesen beszél, aki megveti a zsarolt nyereséget, aki
kezeit rázván, nem vesz ajándékot, aki fülét bedugja, hogy véres tervet ne
halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson: Az magasságban lakozik,
kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy” (Ésa. 33,15-16)
Mert
az Úr megmondta, hogy mit cselekjünk: „Ezek
azok a dolgok, amelyeket cselekedjetek: Igazságot szóljon ki-ki az ő
felebarátjával: igazságos és békességes ítélettel ítéljetek a ti kapuitokban.
És senki ne gondoljon az ő szívében gonoszt az ő felebarátja ellen; s a hamis
esküvést se szeressétek, mert ezek azok, amiket én mind gyűlölök, így szól az
Úr” (Zak. 8,16-17)
És:
„Ne bízzatok hazug beszédekben, mondván:
Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma ez! Mert csak ha valóban
megjobbítjátok a ti útaitokat és cselekedeteiteket; ha igazán ítéltek az ember
között és felebarátja között; Ha jövevényt, árvát és özvegyet meg nem
nyomorgattok, és ezen a helyen ártatlan vért ki nem ontotok, és idegen istenek
után sem jártok a magatok veszedelmére: akkor megengedem, hogy ezen a helyen
tartózkodjatok…” (Jer. 7,4-7).
És
Pál apostolon keresztül jelenti ki az Úr, hogy az Ő akarata nem változott: „Azért levetvén a hazugságot, szóljatok
igazságot, kiki az ő felebarátjával: mert egymásnak tagjai vagyunk” (Eféz. 4,25).
Zsolt. 15,3 Nem rágalmaz [másokat, nem
követ el álnokságot] nyelvével; nem tesz
rosszat [nem árt, nem okoz szenvedést] felebarátjának, [embertársának] és nem szerez [nem hoz] gyalázatot [(ḥerəpáh): gúnyolódást, lenézést, megvetést, szégyent]
rokonainak, és [(qáróḇ
qárôḇ): ismerőseinek]*
*Az Úr újra és újra figyelmeztet: „Vigyázz,
hogy nyelved ne szóljon rosszat, és ajkad ne beszéljen csalárdságot!” (Zsolt. 34,14)
Azt is kijelentve, hogy miért fontos a
nyelvünkre vigyázni: „Ha valaki
istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja
a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló” (Jak. 1,26)
Mert: „A
nyelv tűz, a gonoszságnak összessége [az
igazságtalanságnak egész világa]. Úgy van a nyelv a mi tagjaink között, hogy
megszeplősíti [beszennyezi]
az egész
testet, és lángba borítja életünk folyását [lángba
borítja létünk körét, egész életünket, sőt lángra lobbanva, egész életutunkat
fölégeti], maga is lángba boríttatván a
gyehennától [a gyehenna tüzétől] (Jak. 3,6).
Az
Úr Jézus kijelenti, hogy a beszéd mutatja meg, hogy ki lakik a szívben: „Mérges kígyóknak fajzatai, mi módon
szólhattok jókat, holott gonoszak vagytok? Mert a szívnek teljességéből szól a
száj. A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; és a gonosz
ember az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat. De mondom néktek:
Minden hivalkodó beszédért, amit beszélnek az emberek, számot adnak majd az
ítélet napján. Mert a te beszédedből ismertetel igaznak, és a te beszédedből
ismertetel hamisnak. (Mát. 12,34-37)
„...mert a
szívnek teljességéből szól a ...száj...” (Luk.
6,45)
Az
Úr már figyelmeztetett, hogy: „Ne
terjessz rágalmakat néped között! Ne törj felebarátod életére. Én vagyok az
ÚR!” (3Móz. 19,16).
Hát
vigyázz, hogy: „Ne forralj [ne
törekedj, és ne tervezz, és ne eszelj ki gonosz tervet] a te felebarátod [embertársad,
vagy barátod] ellen és gonoszt [gonosz
dolgot, vagy káros, ártalmas bajt romlására], holott ő együtt ül bátorságosan [és bizalommal] te veled, [vagy aki gyanútlanul lakik melletted]” (Péld. 3,29).
Mert,
aki a gonosz hatalmába juttatja embertársát, annak még a fiai is viselik ennek
következményét: „Aki prédává juttatja
barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak. Aki haszonért jelenti föl
embertársait, annak a fiai hiába fognak sóvárogni” (Jób. 17, 4-5).
Tehát: „Ki az az ember, akinek tetszik az élet, és szeret
napokat, hogy jót láthasson? Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a
csalárd beszédtől. Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és
kövesd azt.” (Zsolt. 34,13-15).
Vagyis: keresd az Urat, és ha megtaláltad, Őt
kövessed, mert: „... Krisztus Jézus... Ő
a mi békességünk..” (Eféz. 2,13-14).
Zsolt. 15,4 A megbélyegzett* [az alávaló,
a gonosz, aki az Urat (má'as): nem választja, hanem elutasítja,
visszautasítja] útálatos az ő
szemeiben, [megvetéssel néz az alávalókra, előtte semmivé lett, és nem ér semmit a gonosz, elutasítóan tekint arra ki megvetésre méltó]. De az Urat [Jahvét] tisztelőket tiszteli [nagyra
tartja, megbecsüli]: aki kárára esküszik, és meg nem változtatja.
[Más fordítás: Megvetéssel
néz az alávalókra, a gonoszt nem veszi sokba, de tiszteli azokat, akik az URat
tisztelik. Aki nem szegi meg, nem vonja vissza, nem másítja
meg esküjét, még ha kárt vall is, még ha veszt is
rajta; ki felebarátjának esküszik, és nem csalja meg]**
*Megbélyegzett: a bélyeg: Olyan
cselekvés, magatartás, mely valamire felhívja a figyelmet, ismertetőjel, mely
tulajdonságot vagy hovatartozást fejez ki; valamely fogalmat, összefüggést
kifejező cselekvés; olyan esemény, tény, melyből valaminek a meglétére vagy
bekövetkezésére lehet gondolni.
**Az Ige egy történeten keresztül mutatja be, hogy az esküt be kell
tartani:
A Gibeoniták hazugsággal kerültek be Izráel fiai közé, s amikor ez kiderült: „De nem bánták őket Izráel fiai, mivelhogy
megesküdtek vala nékik a gyülekezet főemberei az Úrra, Izráel Istenére, és
zúgolódék az egész gyülekezet a főemberek ellen” (Józs. 9,18)
Az
Úr Jézus pedig arra tanít, hogy egyértelmű legyen a beszédünk, és azt tartsuk
is be: „Én pedig azt mondom néktek:
Teljességgel ne esküdjetek; se az égre, mert az az Istennek királyi széke. Se a földre, mert az az ő lábainak
zsámolya. Se Jeruzsálemre, mert a nagy Királynak városa; Se a te fejedre ne
esküdjél, mert egyetlen hajszálat sem tehetsz fehérré vagy feketévé; Hanem
legyen a ti beszédetek: Úgy, úgy; nem, nem; ami pedig ezeken felül vagyon, a
gonosztól vagyon” (Mát. 5,33-37).
Mert:
„A csalárd szív távol van éntőlem,
gonoszt nem ismerek, tudni sem akarok a gonoszságról. Aki titkon rágalmazza az
ő felebarátját, (embertársát) azt
elnémítom; a nagyralátót és a kevélyszívűt, azt el nem szenvedem (nem tűröm
meg). Szemmel tartom a föld hűségeseit,
hogy mellettem lakozzanak; a tökéletesség útjában járó, az szolgál engem. Nem
lakozik az én házamban, aki csalárdságot művel; aki hazugságot szól, nem állhat
meg szemeim előtt” (Zsolt. 101,4-7).
Zsolt. 15,5 Pénzét nem adja uzsorára [uzsorakamatra], és nem vesz [nem fogad]
el ajándékot [vesztegetésül]
az ártatlan ellen, [és nem hagyja magát megvesztegetni az
ártatlan rovására, kárára]* Aki ezeket
cselekszi, nem rendül [nem tántorodik
meg, nem inog] meg soha örökké**
*Az Úr figyelmeztetetése: „Ha
a te atyádfia elszegényedik, és keze erőtlenné lesz melletted, segítsd meg őt,
akár jövevény, akár zsellér, hogy megélhessen melletted. Ne végy ő tőle kamatot
vagy uzsorát, hanem félj a te Istenedtől, hogy megélhessen melletted a te
atyádfia. Pénzedet ne add néki kamatra, se uzsoráért ne add a te eleségedet” (3 Móz. 25,35-37)
Az
Úr megismétli a figyelmeztetést: „Ha
pénzt adsz kölcsön a népemből való szegény embernek, ne légy neki uzsorása, ne
vessetek ki rá uzsorát!” (2Móz. 22,24)
Az
Úr Jézus pedig kifejti, hogy miért hangzik a figyelmeztetés: „És ha csak azoknak adtok kölcsönt, akiktől
remélitek, hogy visszakapjátok, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is adnak
kölcsönt a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Hanem szeressétek
ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván;
és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos Istennek fiai lesztek: mert ő
jóltevő a háládatlanokkal és gonoszokkal”
(Luk. 6,34-35).
**Ha rendíthetetlen akarsz lenni, tedd, amit az Úr mond: „El ne fordítsd az ítéletet; személyt se
válogass; ajándékot se végy; mert az ajándék megvakítja a bölcsek szemeit, és
elfordítja az igazak beszédét. Igazságot, igazságot kövess, hogy élhess, és
örökségül bírhasd azt a földet, amelyet az Úr, a te Istened ád néked” (5 Móz. 16,19-20)
Mert:
„Kárt okoz saját házának a nyerészkedő,
de aki gyűlöli a vesztegetést, az élni fog” (Péld. 15,27)
Éli
fiainak történetén keresztül mutatja be az Ige az engedetlenség következményét,
ami az egész népet bűnbe viszi: „Fiai
azonban nem az ő útján jártak, hanem a maguk hasznát keresték; megvesztegetésre
szánt ajándékot fogadtak el, és elferdítették az igazságot. Összegyűltek azért
Izráel vénei, és elmentek Sámuelhez Rámába. Ezt mondták neki: Te már
megöregedtél, fiaid pedig nem a te utadon járnak. Tégy valakit királyunkká,
hogy ő bíráskodjék fölöttünk, ahogyan az minden népnél szokás!” (1Sám. 8,3-5)
.jpg)
.jpg)
