Mert aki nyelveken szól, nem
embereknek szól, hanem az Istennek; mert senki sem érti, hiszen a Szellem által
szól titkokat […] Mert ha nyelveken imádkozom, a szellemem imádkozik, de az
értelmem gyümölcstelen. Hogy van hát? Imádkozom a szellemmel, de imádkozom az
értelemmel is; énekelek a szellemmel, de énekelek az értelemmel is. Mert ha
szellemmel mondasz áldást, az ott lévő avatatlan miképpen fog a te hálaadásodra
áment mondani, mikor nem tudja, mit beszélsz? Mert jóllehet, te szépen mondasz
áldást, de más nem épül abból. - 1Korinthus 14,2. 14–17.
Isten adott az Egyháznak egy
isteni, természetfeletti módot arra, hogy beszélgessünk Ővele! Isten Szellem.
Amikor nyelveken imádkozunk, közvetlen kapcsolatban vagyunk Istennel, aki
Szellem! Beszélgetünk Ővele, isteni, természetfeletti módon. Ilyen módon
vagyunk képesek „szellemmel mondani áldást”, és „szépen mondani áldást”.
Amikor Pál az ott lévő
avatatlanról szólt, azokra gondolt, akik járatlanok a szellemi dolgokban. Ha
vacsorára hívsz, és előtte azt mondod: „Kérlek, mondj áldást”, én pedig
nyelveken beszélnék, nem tudhatnád, hogy mi hangzott el. Nem épülnél általa.
Ezért mondta Pál, hogy ilyen helyzetben jobb értelemmel imádkozni.
Jegyezzük meg azonban, hogy
Isten Igéje kijelenti: a nyelveken való imádkozás egy tökéletes módja a
hálaadásnak!
Megvallás: Én áldani fogom
Istent a Szellemmel. Én szépen fogok áldást mondani.
/Kenneth Hagin Hitünk
tápláléka napi adagokban/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.