Zsoltár 15. Ki lakhat Istennél? (héberrel és kapcsolódó igékkel)

Zsolt. 15,1 Dávid zsoltára. [éneke] 

Uram, [Jahve] [ki lehet sátradnak vendége]? Kicsoda tartózkodhat [(gúr): lakozhat, időzhet jövevényként] sátorodban, [ki fog lakni a te hajlékodban] kicsoda lakozhatik [(šáḵan): kicsoda nyugszik meg, és ki élhet veled] szent hegyeden?*

*Dávidon keresztül a Szent Szellem újra és újra felteszi a kérdést, és válaszol is rá, tanítva minket: „Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda áll meg az ő szent helyén? Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan.” (Zsolt. 24,3-4)

Azokról a gyülekezetben (Sionban) lévőkről – akik látszólag az Úréi, de nem tértek meg igazán – így szól az Úr: „Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel? Aki igazságban jár és egyenesen beszél, aki megveti a zsarolt nyereséget, aki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, aki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson” (Ésa. 33,14-15)

Dávid így könyörög az Úrhoz, megvallva könyörgése okát is: „Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában. Bizony elrejt engem az ő hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem. Mert te vagy az én menedékem, s erős tornyom az ellenség ellen. Hadd lakozzam a te sátorodban mindörökké; hadd meneküljek a te szárnyaid árnyéka alá!” Mert: „Boldogok, akik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek téged szüntelen!” (Zsolt. 27,4-5; 61,4; 84,5)

És buzdít arra, hogy: „Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, és boruljatok le az ő szent hegyén; mert szent az Úr, a mi Istenünk!” (Zsolt. 99,9).

[Dávid hol a templom, hol pedig a sátor oltalmáról prófétál, azt mondva, hogy: a templom, a sátor (vagyis a Krisztus teste) - menedékhely, ahol a hívő ember az Úr uralma alatt és egyúttal az Úr oltalma alatt áll].

Zsolt. 15,2 Aki tökéletességben jár, [(támím): aki tökéletes, fogyatkozás nélküli, hibátlan, ártatlan, feddhetetlen, támadhatatlan]. Igazságot [(ceḏeq): jogosságot, méltányosságot, a valóságot, vagyis az igét] cselekszi, [és törekszik a megigazulásra] és igazat [gondol, és] szól az az ő szívében [és igazságot, az igét forgatja szívében] ^*

*Az jár tökéletességben, aki Istennel jár: „Noénak pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé” Mert: „Az Isten, aki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi utamat” (1 Móz. 6,9; Zsolt. 18,33)

Az tudja csak Isten akaratát cselekedni, és csak az tartózkodhat Isten jelenlétében: „Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan” (Zsolt. 24,4)

Aki az Igét cselekszi, vagyis: „Aki igazságban jár és egyenesen beszél, aki megveti a zsarolt nyereséget, aki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, aki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson: Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy” (Ésa. 33,15-16)

Mert az Úr megmondta, hogy mit cselekjünk: „Ezek azok a dolgok, amelyeket cselekedjetek: Igazságot szóljon ki-ki az ő felebarátjával: igazságos és békességes ítélettel ítéljetek a ti kapuitokban. És senki ne gondoljon az ő szívében gonoszt az ő felebarátja ellen; s a hamis esküvést se szeressétek, mert ezek azok, amiket én mind gyűlölök, így szól az Úr” (Zak. 8,16-17)

És: „Ne bízzatok hazug beszédekben, mondván: Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma ez! Mert csak ha valóban megjobbítjátok a ti útaitokat és cselekedeteiteket; ha igazán ítéltek az ember között és felebarátja között; Ha jövevényt, árvát és özvegyet meg nem nyomorgattok, és ezen a helyen ártatlan vért ki nem ontotok, és idegen istenek után sem jártok a magatok veszedelmére: akkor megengedem, hogy ezen a helyen tartózkodjatok…” (Jer. 7,4-7).

És Pál apostolon keresztül jelenti ki az Úr, hogy az Ő akarata nem változott: „Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, kiki az ő felebarátjával: mert egymásnak tagjai vagyunk” (Eféz. 4,25).

Zsolt. 15,3 Nem rágalmaz [másokat, nem követ el álnokságot] nyelvével; nem tesz rosszat [nem árt, nem okoz szenvedést] felebarátjának, [embertársának] és nem szerez [nem hoz] gyalázatot [(ḥerəpáh): gúnyolódást, lenézést, megvetést, szégyent] rokonainak, és [(qáróḇ qárôḇ): ismerőseinek]^*

*Az Úr újra és újra figyelmeztet: „Vigyázz, hogy nyelved ne szóljon rosszat, és ajkad ne beszéljen csalárdságot!” (Zsolt. 34,14)

 Azt is kijelentve, hogy miért fontos a nyelvünkre vigyázni: „Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló” (Jak. 1,26)

Mert: „A nyelv tűz, a gonoszságnak összessége [az igazságtalanságnak egész világa]. Úgy van a nyelv a mi tagjaink között, hogy megszeplősíti [beszennyezi] az egész testet, és lángba borítja életünk folyását [lángba borítja létünk körét, egész életünket, sőt lángra lobbanva, egész életutunkat fölégeti], maga is lángba boríttatván a gyehennától [a gyehenna tüzétől] (Jak. 3,6).

Az Úr Jézus kijelenti, hogy a beszéd mutatja meg, hogy ki lakik a szívben: „Mérges kígyóknak fajzatai, mi módon szólhattok jókat, holott gonoszak vagytok? Mert a szívnek teljességéből szól a száj. A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat. De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, amit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédedből ismertetel igaznak, és a te beszédedből ismertetel hamisnak. (Mát. 12,34-37)

„...mert a szívnek teljességéből szól a ...száj...” (Luk. 6,45)

Az Úr már figyelmeztetett, hogy: „Ne terjessz rágalmakat néped között! Ne törj felebarátod életére. Én vagyok az ÚR!” (3Móz. 19,16).

Hát vigyázz, hogy: „Ne forralj [ne törekedj, és ne tervezz, és ne eszelj ki gonosz tervet] a te felebarátod [embertársad, vagy barátod] ellen és gonoszt [gonosz dolgot, vagy káros, ártalmas bajt romlására], holott ő együtt ül bátorságosan [és bizalommal] te veled, [vagy aki gyanútlanul lakik melletted]” (Péld. 3,29).

Mert, aki a gonosz hatalmába juttatja embertársát, annak még a fiai is viselik ennek következményét: „Aki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak. Aki haszonért jelenti föl embertársait, annak a fiai hiába fognak sóvárogni” (Jób. 17, 4-5).

Tehát: „Ki az az ember, akinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson? Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtől. Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt.” (Zsolt. 34,13-15).

Vagyis: keresd az Urat, és ha megtaláltad, Őt kövessed, mert: „... Krisztus Jézus... Ő a mi békességünk..” (Eféz. 2,13-14).

Zsolt. 15,4 A megbélyegzett^* [az alávaló, a gonosz, aki az Urat (má'as): nem választja, hanem elutasítja, visszautasítja] útálatos az ő szemeiben, [megvetéssel néz az alávalókra, előtte semmivé lett, és nem ér semmit a gonosz, elutasítóan tekint arra ki megvetésre méltó]. De az Urat [Jahvét] tisztelőket tiszteli [nagyra tartja, megbecsüli]: aki kárára esküszik, és meg nem változtatja.

[Más fordítás: Megvetéssel néz az alávalókra, a gonoszt nem veszi sokba, de tiszteli azokat, akik az URat tisztelik. Aki nem szegi meg, nem vonja vissza, nem másítja meg esküjét, még ha kárt vall is, még ha veszt is rajta; ki felebarátjának esküszik, és nem csalja meg]^**

*Megbélyegzett: a bélyeg: Olyan cselekvés, magatartás, mely valamire felhívja a figyelmet, ismertetőjel, mely tulajdonságot vagy hovatartozást fejez ki; valamely fogalmat, összefüggést kifejező cselekvés; olyan esemény, tény, melyből valaminek a meglétére vagy bekövetkezésére lehet gondolni.

**Az Ige egy történeten keresztül mutatja be, hogy az esküt be kell tartani: A Gibeoniták hazugsággal kerültek be Izráel fiai közé, s amikor ez kiderült: „De nem bánták őket Izráel fiai, mivelhogy megesküdtek vala nékik a gyülekezet főemberei az Úrra, Izráel Istenére, és zúgolódék az egész gyülekezet a főemberek ellen” (Józs. 9,18)

Az Úr Jézus pedig arra tanít, hogy egyértelmű legyen a beszédünk, és azt tartsuk is be: „Én pedig azt mondom néktek: Teljességgel ne esküdjetek; se az égre, mert az az Istennek királyi széke. Se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya. Se Jeruzsálemre, mert a nagy Királynak városa; Se a te fejedre ne esküdjél, mert egyetlen hajszálat sem tehetsz fehérré vagy feketévé; Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy, úgy; nem, nem; ami pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon” (Mát. 5,33-37).

Mert: „A csalárd szív távol van éntőlem, gonoszt nem ismerek, tudni sem akarok a gonoszságról. Aki titkon rágalmazza az ő felebarátját, (embertársát) azt elnémítom; a nagyralátót és a kevélyszívűt, azt el nem szenvedem (nem tűröm meg). Szemmel tartom a föld hűségeseit, hogy mellettem lakozzanak; a tökéletesség útjában járó, az szolgál engem. Nem lakozik az én házamban, aki csalárdságot művel; aki hazugságot szól, nem állhat meg szemeim előtt” (Zsolt. 101,4-7).

Zsolt. 15,5 Pénzét nem adja uzsorára [uzsorakamatra], és nem vesz [nem fogad] el ajándékot [vesztegetésül] az ártatlan ellen, [és nem hagyja magát megvesztegetni az ártatlan rovására, kárára]^* Aki ezeket cselekszi, nem rendül [nem tántorodik meg, nem inog] meg soha örökké^**

*Az Úr figyelmeztetetése: „Ha a te atyádfia elszegényedik, és keze erőtlenné lesz melletted, segítsd meg őt, akár jövevény, akár zsellér, hogy megélhessen melletted. Ne végy ő tőle kamatot vagy uzsorát, hanem félj a te Istenedtől, hogy megélhessen melletted a te atyádfia. Pénzedet ne add néki kamatra, se uzsoráért ne add a te eleségedet” (3 Móz. 25,35-37)

Az Úr megismétli a figyelmeztetést: „Ha pénzt adsz kölcsön a népemből való szegény embernek, ne légy neki uzsorása, ne vessetek ki rá uzsorát!” (2Móz. 22,24)

Az Úr Jézus pedig kifejti, hogy miért hangzik a figyelmeztetés: „És ha csak azoknak adtok kölcsönt, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is adnak kölcsönt a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Hanem szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos Istennek fiai lesztek: mert ő jóltevő a háládatlanokkal és gonoszokkal” (Luk. 6,34-35).

**Ha rendíthetetlen akarsz lenni, tedd, amit az Úr mond: „El ne fordítsd az ítéletet; személyt se válogass; ajándékot se végy; mert az ajándék megvakítja a bölcsek szemeit, és elfordítja az igazak beszédét. Igazságot, igazságot kövess, hogy élhess, és örökségül bírhasd azt a földet, amelyet az Úr, a te Istened ád néked” (5 Móz. 16,19-20)

Mert: „Kárt okoz saját házának a nyerészkedő, de aki gyűlöli a vesztegetést, az élni fog” (Péld. 15,27)

Éli fiainak történetén keresztül mutatja be az Ige az engedetlenség következményét, ami az egész népet bűnbe viszi: „Fiai azonban nem az ő útján jártak, hanem a maguk hasznát keresték; megvesztegetésre szánt ajándékot fogadtak el, és elferdítették az igazságot. Összegyűltek azért Izráel vénei, és elmentek Sámuelhez Rámába. Ezt mondták neki: Te már megöregedtél, fiaid pedig nem a te utadon járnak. Tégy valakit királyunkká, hogy ő bíráskodjék fölöttünk, ahogyan az minden népnél szokás!” (1Sám. 8,3-5)