Ige: Az Úr Jézus az,

„Akiben van a mi váltságunk, ugyanis ebben a szerelmesben lett mienk a váltság, és történt a megváltásunk az Ő vére árán, és a bűnöknek* félre-csúszásoknak, elhajlásoknak bocsánata, és eltörlése, és az elesések elengedése, az Ő kegyelmének gazdagsága szerint, az Ő kegyelmének gazdag voltához mérten**

Melyet nagy bőséggel, és túláradóan közlött velünk, és bőven ajándékozott nekünk, minden bölcsességgel és értelemmel, vagyis / Isten / ismerettel, és okossággal”** (Eféz. 1,7-8)

*Bűnöknek (páráptómá): - egy félre-csúszás, botlás, elhajlás, tévedés, hibás lépés, baklövés, mulasztás, törvényszegés, áthágás, vétek.

**És tette ezt a minden kegyelem Istene azért, mert: „mindenki vétkezett, eltévesztette a célpontot ezért nélkülözi, szűkölködik és híjával van, az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. 

[Más fordítás: Megigazulásukat azonban ingyen, az ő kegyelméből kapják a Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén, amelyet a Krisztus Jézus megváltó munkája fordított felénk]. 

Mert az Isten őt eleve elrendelte, és oda adta engesztelő, véres áldozatul 
/ fedélnek, a Láda fedele a Templomban, mint előkép, vagyis az irgalom helye, a kiengesztelés /. Azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa nekünk, nyilvánvaló jelül, bizonyítékként. Isten ugyanis az előbb a korábban elkövetett bűnöket végtelen türelmében elnézte, és elengedte, megbocsátotta, türelme idején, vagyis az előbb történt vétkezések büntetlenül hagyása, elengedése, megbocsátása által. Melyeket Isten elszenvedett, eltűrt, béketűrésével hogy e mostani időben mutassa, és jelentse meg igazságát, és kimutatta igazságosságát a jelen időre nézve is. Mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, vagyis megigazít mindenkit, aki Jézusban hisz, aki a Jézus hitéből való” (Róm. 3,23-26).


[Más fordítás: Amelyet végtelen bölcsességében és megértésében gazdagon árasztott ránk]**

***És így: „… a vele való közösségben, vagyis Őbenne mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben, azaz (logoszban): az Igében, és minden ismeretben, vagyis Istenismeretben, tudományban, abban a mértékben, amint a Krisztusról való bizonyságtétel, tanúságtétel megerősödött, és megszilárdult bennetek” (1 Kor. 1,5-6).