Minden gondotokat bízzátok rá, mert ő gondot visel rátok! 1 Péter 5:7 (ERV-HU)
2014. július 24.
2014. július 23.
Ige: A megigazulás szolgálata.
„Mert ha a kárhoztatás, azaz az
ítélet szolgálata dicsőséges, vagyis: ha már annak szolgálata is dicsőséges,
ami ítéletre vezet, mennyivel inkább dicsőséges az igazság, vagyis a
megigazulás szolgálata?* (2 Kor. 3,9)
*Mert ez által
jelentetik ki, hogy:„… a törvény nélkül jelent
meg, a törvénytől függetlenül lett nyilvánvalóvá nekünk Isten igazsága, vagyis
az Isten előtti megigazulás, amelyről bizonyságot is tesznek, és tanúsítják a
törvény és a próféták, az Isten
nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyek” (Róm.
3,21)
És folytatja az apostol, megokolva, hogy
miért: „Mert az Istennek igazsága,
vagyis az Isten által ajándékozott megigazulás jelentetik ki, és nyilvánul meg abban
hitből hitbe. Mert a megigazulásról hull le az örömüzenetben a lepel, amit a hívő a hittel nyer el, s ezt az
igazságosságot, ezt a megigazulást a hit a hitnek adja tudtul, miképpen meg van írva: Az igaz, azaz a megigazult vagy megigazított ember
pedig hitből él. És ez olyan hit, amely Istennek emberi ésszel fel
nem érhető segítségében, és csodáiban tud bizakodni” (Róm.
1,17).
Sőt a dicsőített nem is dicsőséges ebben a részben az őt meghaladó, felülmúló, túlszárnyaló dicsőség
miatt" (2 Kor. 3,10) "
[Más fordítás: Mert
dicsőséges nem lehet, ami ott fénylett, a kiváltképpen való dicsőséghez képest]*
*Mert: „Hiszen ezek
csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság” (Kol. 2,17)
„Mivel a
törvény az eljövendő javaknak csak árnyékát, de nem a mennyei dolgok valóságos
alakját tartalmazza…”(Zsid. 10,1).
„Mert ha
dicsőséges az elmúlandó, ami eltöröltetik, és érvénytelenné tétetik, sokkal inkább dicsőséges, ami
megmarad” (2 Kor. 3,11)
[Más fordítás: Mert ha a megszüntetendőt dicsőséggel
vezették be, sokkal inkább dicsőségnek kell öveznie a megmaradót].
Az Úr Jézus kijelentése:
„Aki
ismeri [(ekhó): megragadja, birtokolja,
alárendeli magát neki, rendelkezésére áll, befogadja, érti, tudja, megtartja,
befogadja] az én parancsolataimat és megtartja [(téreó):
ügyel rá, megőrzi, magánál tartja] azokat, az [vagyis ő] szeret engem
[(agapaó): vagyis az teljesen átadja, oda szánja magát nekem,
eggyé válik velem]. Aki pedig engem szeret [(agapaó):
vagyis teljesen átadja, oda szánja magát nekem, eggyé válik velem], azt
szereti [(agapaó): vagyis teljesen átadja, oda szánja magát
neki, eggyé válik vele] az én Atyám. Én is szeretem őt [(agapaó):
és teljesen átadom, oda szánom magamat neki, eggyé válok vele], és
kijelentem [(emphanidzó emautú): megismertetem, kijelentem
magam, tudomására hozom, láthatóvá, nyilvánvalóvá teszem, megmagyarázom] (ön)magamat
annak” (Ján 14:21)
Az út.
„Mindig
azon az úton járjatok, amelyet az Úr, a ti Istenetek parancsolt néktek, hogy
éljetek, és jó legyen dolgotok, és hosszú ideig élhessetek a földön, a melyet
bírni fogtok” (5 Móz. 5,33)
Az Úr Jézus kijelentése: Én vagyok az út…” (Ján. 14,6)
Ami követ bennünket
.jpg)
"Bizony, jóságod és
szereteted kísér életem minden napján" (Zsolt 23,6).
Minden négy évben csak
egyszer virrad ránk ez a nap. Ó, bárcsak négyszeres áldást hozna! Mind ez ideig
Isten jósága és szeretete, mint két testőr kísért minket napról napra. E kettő
alkotta a hátvédet, míg a kegyelem volt az elővédünk. Ez a rendkívüli nap is
egyike életünk napjainak, tehát a két testőr velünk lesz ma is.
A jóság, hogy gondoskodjék
arról, amire szükségünk van, a szeretet, hogy elfedezze bűneinket. Ők kísérjék
lépteinket ma és mindennap, míg egyszer majd több nap nem virrad ránk.
Ezért ezen a különleges napon
szolgáljuk az Urat szívünk még teljesebb odaszentelésével, és buzgóbban
dicsérjük nevét, mint eddig tettük. Nem tudnánk ma valami különlegesen jó
szolgálatot végezni az Úrért vagy a szegényekért? A szeretet találékonyságával
tegyük ezt a napot, mindörökre emlékezetessé!
C. H. Spurgeon "Isten
ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok
Johannes Kepler: A csillagászatról.
Az asztronómia, vagyi a
csillagászat művelése: olvasás Isten gondolataiban.
Mindennapi kenyerünk
„A mi mindennapi kenyerünket
add meg nékünk ma.”
(Máté evangéliuma 6. fejezet
11. vers)
Vajon a mai elkényeztetett
nemzedéknek milyen módon fogja megtanítani Isten a mindennapi kenyér értékét,
és az efféle önzetlenséget?
Rossz esztendő járt,
mostohásan hozta a föld a termést. Amit meghagyott a fagy, elverte a jégeső,
leégette a forróság. – Az idén aszalt almát termettek az almafák – hajította a
sarokba esténként édesapám a csíkos tarisznyát.
Az is jó volt nekünk már
akkor, a fonnyadt alma. Olyan szűkös volt nálunk a kenyér, hogy egyszer három
napig színét se láttuk. Éhesen ődöngtem
az utcánk gyepes árokpartján, mikor a gazdag Dobákné rám kiáltott a muskátlis
ablakukból:
– Te fiúcska, szaggass a
malackámnak egy kis papsajtfüvet ott az árokparton. Szép kövérlevelű papsajtok
bodorodtak ott, a levelüket megszedtem a malackának, én magam meg teleraktam a
zsebemet szép kerek papsajtocskával, abból lesz én nekem jó vacsorácskám.
Gazdag Dobákné nagyon meg
volt elégedve a munkámmal. Nagy karaj fehér kenyeret adott napszámba. –
Szeretnél-e mézet a lágy kenyérhez, Ferkó? – kérdezte tőlem. De én már nem
vártam a mézet. Szaladtam kifelé a kenyérrel s már a kis ajtóban bele haraptam.
De abban a percben eszembe
jutott édesanyám s a falat nem ment le a számon. – Lesz öröm, ha haza viszem neki – gondoltam
magamban s bele markoltam a papsajtba. Most már sokkal ízesebb volt, mint
azelőtt.
Édesanyám azonban nem örült
meg a kenyérnek. Inkább sírva fakadt s visszakínálta az ajándékom. – Én már megettem
a másik karajt – mondtam fülig elvörösödve. Anyám meg arra erősködött, hogy ő
is vacsorázott már. Még pedig bundás gombócot.
Az pedig a hajába főtt
krumplinak ünneplős neve, nem rossz étel az, ha jól megsózza az ember. – Hanem
tudod mit? – törülgette meg a szemét édesanyám –, eltesszük a kenyeret
édesapádnak. Jól esik neki, ha hazajön a szőlőből. Hanem azt már én nem értem
ébren. Hamar elnyomott az álom a dús vacsora után.
Csak hajnalban ébredtem föl
arra, hogy édesapám ellenkezett édesanyámmal. – Nem viszem ki a kenyeret, fiam.
Egyétek meg magatok. Engem ellát odakint az öreg eperfa.
– Minket se kell félteni, apja! – erősködött
édesanyám s beletette a kenyeret a tarisznyába. – Jó az Isten, ma is ád az
annyit, mint tegnap. Hát éppen annyit adott. Papsajtocskát, sárgarépácskát,
krumplicskát, de még egy darab sajtocskát is találtunk a láda fenekén.
Olyan száraz volt már az,
hogy a kés nem fogta. Örült is annak édesanyám nagyon, mert így mind nekem
adhatta. – Nekem nem mén bele ez az öreg fogam, fiacskám.
Még akkor is a sajtot
majszoltam, mikor az édesapám hazatért a szőlőből. Vígan csóválta meg a
tarisznyáját: – Találd ki, cselédem, mit hoztam neked? – Mit ugyan? Tán
fürjecskét? – ugrottam elé lelkendezve. – Többet ér ez annál, nagyobb ritkaság
is – ragyogott a szeme az édesapámnak s kiszedte a tarisznya csücskéből a nagy
kincset. – Nézd-e, madárlátta kenyér!
Tulajdon az a karaj kenyér
volt, amit én adtam az édesanyámnak, az édesanyám meg neki. Hármunknak a
mindennapi kenyere. Akkor tanultam meg igazán, mi az a mindennapi kenyér,
amiért az Úristenhez imádkozunk. (Móra Ferenc: Mindennapi kenyerünk /részlet)
http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/07/mindennapi-kenyerunk.html
2014. július 21.
Apostolok Cselekedeti 8. fejezet: A hivők üldöztetnek (szerkesztett)
Csel. 8,1 Saulus [aki később Pál lett] pedig szintén javallta [(szüneudokeó):
helyeselte, és jónak látta] az ő megöletését, vagyis [egyetértett István kivégzésével]. És
támada [(ginomai): keletkezett]
azon a napon nagy üldözés a jeruzsálemi gyülekezet, vagyis [ekklészia):
eklézsia, a kihívottak közössége]
ellen, és mindnyájan eloszlának [(diaszpeiró): szétszóródtak] Júdeának [jelentése: dicséret, magasztalás] és Samáriának
[jelentése: őrtorony, őrhegy, őrség] tájaira [(khóra): vidékeire], az apostolokat kivéve.
Csel. 8,2 Istvánt pedig eltakaríták [eltemették]
kegyes [(eulabész): hívő]
férfiak, és nagy sírást tőnek ő rajta [és
nagy gyászt tartottak felette].
Csel. 8,3 Saulus pedig [csakúgy tajtékzott a
kihívottak közössége ellen], és pusztítá [zaklatta, és (lümainomai
lümainó): igyekezett
megsemmisíteni] a kihívottak közösségét, az [(ekklészia): eklézsiát]. Házról-házra járva, és
férfiakat és asszonyokat elővonszolva [(szüró): elhurcolva], tömlöczbe [(phülaké): börtönbe]
veti vala
[Más fordítás: Saul meg házról házra menve mindenhová
behatolt, s úgy pusztította az eklézsiát, férfiakat is, nőket is elhurcolt,
hogy börtönbe vettesse őket].
Csel. 8,4 Amazok annakokáért eloszolván [(diaszpeiró): szétszóródtak], széjjeljártak [(dierkhomai):
mindenhova elmentek], hirdetve a [(logoszt)]
az ígét, [(euaggelidzó): az
örömüzenet szavát, az evangéliumot].
Csel. 8,5 És Filep [jelentése: aki a lovakat // a
testi erőt // kedveli] lemenvén Samária
[jelentése: őrtorony, őrhegy]
városába, prédikálja [(kérüsszó): hirdette] vala nékik a Krisztust.
Csel. 8,6 A sokaság [(okhlosz): a
tömeg] pedig egy szívvel-lélekkel [(homothümadon): egyhangulag, teljes egyetértésben] figyelmeze
azokra, [(proszekhó): odafigyelve,
és belemerülve azokba] amiket Filep mondott, hallván és látván a jeleket, a
[(szémeion): csodákat],
melyeket cselekedék.
Csel. 8,7 Mert sokakból, [sok megszállottból]
kikben tisztátalan szellemek voltak, akiket [(akathartosz ekhó): szennyes, tisztátalan szellemek vettek
birtokukba, elfoglalva, és hatalmukban tartva őket] nagy hangon [(megasz phóné boaó): rendkívül erős hangon] kiáltva kimenének
[(exerkhomai): távoztak].
Sok gutaütött [(paralüó): szélütött,
béna] és sánta [(khólosz): rokkant, nyomorék] pedig meggyógyula.
Csel. 8,8 És lőn nagy öröm, és [(khara): ujjongás] abban a városban.
Csel. 8,9 Egy Simon [jelentése: akit hallanak]
nevű ember pedig [mint mágus] már
előbb [előzőleg] gyakorolta abban a
városban a (mageuó): mágiát, és varázslást folytatott, és elámította, [exisztémi:
eksztázisban tartotta] Samária népét, magát valami nagynak állítván, és [magát a Nagynak nevezve]:
Csel. 8,10 Kire mindnyájan figyeltek, kicsinytől nagyig, mondván: Ez az Istennek ama
nagy ereje! [Ő az Isten Hatalmasnak
nevezett ereje].
Csel. 8,11 Azért figyeltek, és [hallgattak]
pedig rá, [és csüggtek rajta] mert
sok időn át (mageia) mágiával, és varázslásával elámította [ámulatban tartotta] őket [Más fordítás: Azért hallgattak rá, és csüggtek rajta mert
már meglehetős ideje magukon kívül, eksztázisban
voltak varázslásai miatt].
Csel. 8,12 De miután hittek Filepnek, aki az Isten országára, és a Jézus Krisztus
nevére tartozó örvendetes dolgokat, vagyis az [(euaggelidzó): Isten országáról és a Jézus Krisztus nevéről
szóló evangéliumot, örömüzenetet]
hirdeti vala, mind férfiak, mind asszonyok Jézus Krisztus nevében
bemerítkeztek.
Csel. 8,13 És Simon maga is hűn, [hisz] és
miután bemerítkezett Fileppel tarta; [(proszkartereó): kitartóan ragaszkodott Fülöphöz, és mellé szegődött] és látván, [(theóreó): szemlélve,
és tapasztalva] hogy jelek és nagy erők lesznek, és [nagy csodák és nagy erőmegnyilvánulások történnek], álmélkodik, és [önkívületbe esett, eksztázisba került] vala.
Csel. 8,14 Mikor pedig meghallották jeruzsálemben az apostolok, hogy Samária
befogadta az Isten (logoszát), igéjét, elküldék azokhoz Pétert és
Jánost;
Csel. 8,15 Kik mikor lementek, imádkoztak érettük, hogy vegyenek Szent Szellemet,
vagyis [hogy részesüljenek a Szent
Szellem ajándékában].
Csel. 8,16 Mert még senkire azok közül nem szállott [epipektókosz: nem esett]
rá, csupán be voltak merítve az
Úr Jézus nevébe.
Csel. 8,17 Akkor kezeiket reájuk veték, [rájuk
tették] és vőnek Szent Szellemet, vagyis [részesültek a Szent Szellem ajándékában].
Csel. 8,18 Mikor pedig látta Simon, hogy az apostolok kézrátétele által adatik a
Szent Szellem, [hogy az apostolok
kézrátétellel közvetítik a Szent
Szellemet], megkínálá őket pénzzel, vagyis [pénzt kínált fel nekik],
Csel. 8,19 Mondván: Adjátok nékem is ezt a hatalmat, ezt a [(exúszia): felhatalmazást, tekintélyt, jogosultságot],
hogy valakire vetem, vagyis [ráhelyezem]
kezeimet, Szent Szellemet vegyen.
Csel. 8,20 De Péter monda néki: A te ezüstpénzed veled együtt vesszen, és [pusztuljon] el, mivel azt gondoltad, hogy
az Istennek ajándéka pénzen megvehető [hogy
pénzen megszerezheted, és (ktaomai):
birtokolhatod, hogy saját javadra
használhasd az Isten ajándékát].
Csel. 8,21 Nincsen néked részed, sem örökséged e dologban [en tó lógó tútó: ebben a beszédben, (logoszban), vagyis igehirdetésben],
mert a te szíved [a te bensőd] nem
igaz [és nem egyenes] az Isten [színe] előtt.
Csel. 8,22 Térj meg azért ezen gonoszságodból, és [(kakia): romlottságodból], és [(metanoeó): változtatsd meg a felfogásodat, gondolkodásodat, szándékodat, és fordulj el ettől a gonoszságtól] és
kérjed az Istent [könyörögve, esedezz az
Úrhoz], ha talán megbocsáttatik, néked szívednek gondolatja, [elengedi majd néked bensődnek gonosz szándékát].
Csel. 8,23 Mert látom, hogy te keserűséges méregben és álnokságnak kötelékében
leledzel, [a keserű irigység és a
gonoszság fogságába estél, és a
hamisság bilincsébe jutottál bele].
Csel. 8,24 Felelvén pedig Simon, monda: Könyörögjetek ti énérettem az Úrnak, hogy
semmi azokból, amiket mondtatok, reám ne jőjjön [semmi se szálljon rám, és semmi se érjen abból, amit mondtatok].
Csel. 8,25 Azok annakokáért, minekutána bizonyságot tettek, és hirdették az Úrnak
ígéjét, megtérének Jeruzsálembe, és [útközben]
a Samaritánusoknak sok falujában prédikálák az Evangéliumot [az örömhírt].
Csel. 8,26 Az Úrnak angyala pedig szóla Filepnek [jelentése: aki a lovakat //a testi erőt// kedveli], mondván: Kelj fel és menj
el dél felé, arra az útra, mely Jeruzsálemből Gázába [jelentése: erős, szilárd; erődítmény, vár, megerősített
hely] megy alá. Járatlan ez, és [magányos,
elhagyatott].
Csel. 8,27 És felkelvén, elméne. És ímé egy szerecsen [egy etióp / jelentése: napégette, fekete arcú]
férfiú, Kandakénak [jelentése: a szolgák
királynője], a szerecsenek [az
etiópok] királyasszonyának hatalmas [(dünasztész): nagyhatalmú, és nagy tekintélyű]
komornyikja [(eunúkhosz): legfőbb
eunuchja], ki az ő egész kincstárának felügyelője vala, ki feljött
imádkozni Jeruzsálembe;
Csel. 8,28 És visszatérőben volt és az ő szekerén [az ő hintóján] ül vala, és olvasá Ésaiás prófétát.
Csel. 8,29 Monda pedig a Szellem Filepnek: Járulj oda és csatlakozzál ehhez a
szekérhez [ehhez a hintóhoz]!
Csel. 8,30 Filep azért oda futamodván, hallá, amint [az eunuch] az Ésaiás prófétát olvassa vala. És monda: Vajjon
érted-é, a mit olvasol?
Csel. 8,31 Ő pedig monda: Mimódon érthetném, ha csak valaki meg nem magyarázza nékem?
És kéré Filepet, hogy felhágván, [szálljon
fel, és] üljön mellé.
Csel. 8,32 Az írásnak helye pedig, melyet olvasott, ez vala: Mint juh viteték
mészárszékre [levágni], és mint a
bárány az ő nyírője előtt néma, azonképen nem nyitotta fel az ő száját.
Csel. 8,33 Az ő megaláztatásában az ő ítélete elvétetett, az ő nemzetségét pedig kicsoda
sorolja el? Mert elvétetik a földről az ő élete.
[Más fordítás: A megaláztatásért elvétetett róla az ítélet,
nemzetségét ki sorolhatná fel? Mert élete felvitetik a földről].
Csel. 8,34 Felelvén pedig a komornyik [az
eunuch] Filepnek, monda: Kérlek téged, kiről mondja ezt a próféta?
Magáról-é, vagy más valakiről?
Csel. 8,35 Filep pedig száját megnyitván, és elkezdvén ezen az íráson, hirdeté néki [örömüzenetként] a Jézust.
Csel. 8,36 Mikor pedig menének az úton, jutának egy vízhez; és monda a komornyik [az eunuch]: Ímhol a víz: mi gátol, [mi az akadálya] hogy bemerítkezzem?
Csel. 8,37 Filep pedig monda: Ha teljes szívből hiszel, meglehet. Az pedig felelvén,
monda: Hiszem, hogy a Jézus Krisztus az Isten Fia.
Csel. 8,38 És megállítá a szekeret [a hintót];
és leszállának mindketten a vízbe, Filep és a komornyik, vagyis [az eunuch]; és Fülöp bemerítette őt.
Csel. 8,39 Mikor pedig a vízből feljöttek, az Úrnak Szelleme [(harpadzó):
megragadva fölkapta, és] elragadá
Filepet; és többé nem látta őt a komornyik [az
eunuch], De azért örvendezve utazott tovább a maga útján.
Csel. 8,40 Filep pedig találtaték Azótusban [jelentése: erődítmény, vár, megerősített hely]; és széjjeljárva [és végigjárva valamennyi várost] hirdeté
az evangyéliomot [az örömhírt] minden
városnak, míglen Cézáreába [jelentése: császári
város] juta.
Szalézi Szt. Ferenc: Isten és az ember.
Nem látjátok?
Isten szinte
nyomon követ bennünket, hogy megmentsen. Mi pedig menekülünk előle, hogy a
vesztünkbe rohanjunk.
Az akaraterő
"Az akaraterő az, amikor
nagyon keményen megpróbálsz nem tenni valamit, amit nagyon szeretnél
megtenni."
Az evangélium nem egy cseppnyi pszichológia, ami kényelmesebbé teszi a napjainkat a Földön, körülbelül úgy, mint ahogy egy autó kényelmesebbé teszi a munkába járást. Nem újfajta megédesítője az életnek, egy napsütéses vallás, amolyan „imádkozz és megnyugszol, járj templomba és megvigasztalódsz” típusú hit. Az evangélium igazít el az élet dolgaiban, és ad kőszikla alapot az életünknek; megváltoztat városokat, uralkodókat és országokat, királyságokat és köztársaságokat; irányt mutat kormányoknak, és mindenkinek az örök sorsát illetően. Az Újszövetség tanítása nem a világtól elzárkózó zarándokokról szól, akik magányosan utaznak a megígért dicsőséges föld felé. Egy hatalmas ténnyel nézünk itt szembe: az evangélium Isten örök terve volt, úgy is fogalmazhatok, hogy eleve bele volt építve a teremtésbe. Nem kényszermegoldás volt, amellyel Isten egy váratlan helyzetet kezelt - valamiféle B terv, mert az A nem működött. Amikor Isten azt mondta: „Legyen világosság!”, azt is mondta: „Legyen egy Bárány, aki megöletik!” Ezért jött Jézus. „Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűneit!” Isten áldjon meg benneteket! REINHARD BONNKE
2014. július 19.
Ige: A törvény, és a megigazulás.
„Mert amikor a pogányok, vagyis a nemzetekből
valók, akik nem ismerik a törvényt, mert nincsen törvényük, természetes eszük,
azaz emberi természetük szerint természetüktől vezérelve, és természetszerűleg
cselekszik, és megteszik azt, amit a törvény követel, vagyis a törvény
dolgait, Isten útmutatását, tanítását, amelyet az Igében jelentett ki. Akkor
ezek a törvény nélküliek, törvény híján önmaguknak szabnak törvényt, és saját
maguknak a törvénye” (Róm. 2,14-16)
Mint akik ezzel azt bizonyítják, azt mutatják meg, és
igazolják, hogy a törvény lényege és teljesítése be van írva, be van vésve a
szívükbe. Erről egyetemben bizonyságot tévén lelkiismeretük, vagyis szellemi együttészlelésük, és egymást kölcsönösen vádló, helytelenítő, és kifogásoló,
vagy éppen védő, mentegető, és felmentő gondolataik. És önítéletük, és szívük fontolgatásai együtt tanúskodnak majd,
Azon a napon, amelyen megkülönbözteti Isten az
emberek rejtett gondolatait, titkait, és titkos dolgait az én
evangéliumom, a jó hír, amelyet hirdetek, Krisztus Jézus által.
Ki Jézus Krisztus?
Ő az egy igaz Isten: „Az én Atyám, aki azokat adta
nékem hatalmasabb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki, és senki hatalmába
nem ejtheti, nem rabolhatja el azokat az én Atyámnak kezéből. Én pedig és az
Atya egy és ugyanaz vagyunk” (Ján. 10,29-30)
.jpg)
Luther Márton: A békéről.
A béke fontosabb minden
igazságnál; és a béke nem az igazságért van, hanem az igazság van a békéért.
Ne akarj mindent te irányítani!
„a kétlelkű és minden útján állhatatlan
ember" (Jakab 1:8)
Ellenállhatatlan kényszert érzel arra, hogy minden
problémára megoldást találj, és mindent irányításod alatt tarts? Mindig vagy
egy B terved arra az esetre, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy szerinted
kellene? Észrevetted már, hogy minél inkább igyekszel rendbe hozni, megjavítani
a dolgokat, annál többet aggódsz és idegeskedsz? A Biblia azt mondja: „Mert a
testnek gondolata halál; a Szellem gondolata pedig élet és békesség” (Róma 8:6
Károli).
A „majd én rendbe hozom” a bizalom ellentéte.
Természetesen Isten nem azt akarja, hogy ne gondolkodj, és tanácstalan,
tehetetlen legyél; csak azt akarja, hogy hit által és ne pusztán az értelmedre
támaszkodva élj. Ha megtanulsz bízni Istenben, és megtanulsz a „Szellem gondolata
szerint” élni, akkor békességet fogsz találni, bármilyen nehéz körülmények
között vagy is. Az emberi értelem egyik csapdája a kétségeskedés. „…aki
kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda
hajt… a kétlelkű mindenben állhatatlan, megbízhatatlan és bizonytalan” (Jakab
1:6,8 AMP).
A te lelkivilágod milyen? Ahelyett, hogy mindig
megpróbálnál mindent megérteni, tanulj meg megnyugodni akkor is, ha nem tudsz
valamit, és bízz Istenben, aki viszont tudja. Döntsd el, hogy minden
alkalommal, amikor aggódni kezdesz, megállsz, és így imádkozol: „Uram, nem
fogok azzal próbálkozni, hogy magamtól megértsem ezt; hozzád hozom, rád bízom,
tőled várom a választ.”
Ha többé már nem küszködsz a mikor, hol, miért és
hogyan miatt, elkezded érezni Isten békességét úgy, ahogyan soha azelőtt. Sőt,
ekkor kerülsz olyan helyzetbe, ahol Isten közbe tud lépni az érdekedben. Hagyj
fel tehát azzal, hogy mindent te akarsz irányítani!
http://www.maiige.hu/
Pásztor Chris: Az Ő Akaratának Megértése A Kéréshez
Zoltan Berki
És ez az a bizodalom,
amelylyel ő hozzá vagyunk, hogy ha kérünk valamit az ő akarata szerint,
meghallgat minket. És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk,
tudjuk, hogy megvannak a kéréseink, amelyeket kértünk ő tőle (1 János 5:14-15).
Az Isten akarata szerinti ima
kulcsfontosságú összetevője a sikeres imának, különösen a kérés imájának.
Azonban sok a tévhit azzal kapcsolatban, hogy pontosan mint is jelent “kérni
Isten akarata szerint.” Néhányan azt feltételezték, leginkább azért, mert nem
megfelelő módon tanították nekik az Igét, hogy az oka, hogy nem kaptak választ
az imájukra az azért volt, mert az imájuk nem volt összhangban Isten akaratával
a számukra. Azt feltételezik, hogy Isten nem szeretné számukra azt, amit
kérnek.
Ez Isten Igéjének helytelen
értelmezése az ima összefüggésében. Azok, akik ezt a téves elképzelést tartják,
nem kaphatnak választ az imáikra, mert nem Isten akarata szerint imádkoznak,
nem értik, amit a Szent Szellem kihangsúlyoz a nyitóversben, nem az ő kéréseik
egységessége az elsődleges Isten akaratával, hanem az, hogy különleges
kiváltságuk van, mely szerint Isten meghallgatja őket. Amikor azt mondja
nekünk, hogy “kérjünk Isten akarata szerint”, akkor nem arról beszél, hogy
“MIT” kérjünk, hanem arról, hogy “HOGYAN kérjünk”
Más szavakkal amilyen úton
módon előadod a kérésedet, annak meg kellene felelnie Isten meghatározott
mintájának. Fontos tudnod tehát, hogy hogyan kell feltenni az Atyának az Ő
akarata szerint a kérést. A János 16:23-24 világosan képet ad nekünk erről: “És
azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről. Bizony, bizony mondom néktek,
hogy amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek.
Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és
megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen...”
Jézus, ez esetben megmutatott
egy különleges dolgot – az új, elfogadható módját az Atyától való kérésnek. Az
Atya akaratának kérése az a kérés, Jézus Nevében. Amikor Jézus Nevében kérsz az
Atyától, akkor valójában Jézusban működsz, helyettesítve Őt. Mintha Jézus volna
az, aki elmondja azt a kérést. Az Atya feltétel nélkül szeret téged; minden,
amit szeretne az az, hogy az Ő akarata szerint kérj – Jézus nevében – és
válaszokat kapsz.
Ima
Drága Atyám, fantasztikus
kiváltsággal és az ima áldásával örvendezem Jézus Nevében. Köszönöm, hogy arra
rendeltél el, hogy válaszokat kapjak az imáimra és megtanítottál a te akaratod
szerinti kérés módjára. A kéréseim válaszában biztos vagyok, ahogy feltettem
őket, a Jézus Nevében a mai napon. Ámen.
TOVÁBBI TANULMÁNYOK: János
16:26-27; János 15:16
2014. július 18.
Ige: A boldogok:
„Boldogok, akik sírnak, szomorkodnak
és keseregnek, és gyászolnak: mert ők megvigasztaltatnak, mert meg fogják
vigasztalni őket* (Mát. 5,4)
*Mert az Úr
Jézusban beteljesedett a prófécia: „Az Úr Isten Szelleme van és nyugszik én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek, az alázatosaknak örömöt mondjak, örömhírt vigyek. Elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a
foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást és szabadon bocsátást. Hogy hirdessem az Úr jókedvének és kegyelmének esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját. Megvigasztaljak minden
gyászolót. Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nékik ékességet, vagyis fejdíszt a hamu helyett, örömnek kenetét, azaz illatos olajat a gyász,
vagyis a gyászfátyol helyett, dicsőségnek palástját, és öröméneket a csüggedt lélek, és a
csüggedés helyett. Hogy igazság, vagyis megigazulás fáinak
neveztessenek, az Úr plántáinak, ültetvényének, az Ő dicsőségére, akik őt
ékesítik!” (Ésa. 61,1-3)
„Mert a Bárány,
aki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő
forrásaira, az élet vizének forrásaihoz viszi
őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet” (Jel. 7,17)
És: „Akik könnyhullatással vetnek, vigadozással, és ujjongva aratnak majd. Aki vetőmagját sírva emelve
megy tova, vigadozással jő elő, kévéit
emelve.
(Más
fordítás: Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha
kévéit hozza” (Zsolt. 126,5-6)
Ezért mondja az Úr Jézus
tanítványainak, hogy: „Boldogok vagytok ti, kik most éheztek: mert majd megelégíttettek.
Boldogok vagytok ti, kik most sírtok: mert nevetni fogtok” (Luk. 6,21)
„Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan
megtérést, vagyis az Istenhez való
visszafordulást szerez; a világ
szerint való szomorúság pedig halált szerez” (2 Kor. 7,10)
A megtérés – vagyis a
céltévesztés felismerésének és megvallásának – eredményét mutatja be az Ige
Dávidon keresztül: „Monda azért Dávid
Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! És monda Nátán Dávidnak: Az Úr is elengedte,
és elvette a te bűnödet, azaz: a te céltévesztésedet, nem fogsz meghalni” (2 Sám. 12,13).
Az Úr ad bölcsességet:
„Figyelmeztetés, oktatás, képzés, példa, útmutatás megismerésére, az értelem szavainak megértésére, és felismerésére; hogy tudományt, fegyelmet
tanuljunk, és megértsük, felfogjuk, felismerjük az értelmes mondásokat, (a logoszt) az Igét” (Péld. 1,2)
Joyce Meyer: Egészséges kapcsolatok
Ne legyetek a hitetlenekkel
felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi
köze van a világosságnak a sötétséghez? (2 Korinthus 6,14)
A kapcsolatok életünk fontos
részét alkotják. Istennek az a terve számunkra, hogy egészséges, örömteli
kapcsolataink legyenek.
Egy kapcsolat semmiképpen nem
egészséges, ha az egyik fél állandóan kontrollál, a másik pedig az
elfogadottságért küzd, és bármit kész megtenni, amit a másik akar tőle, attól
függetlenül, hogy mit gondol az adott dologról. Ha a lelkiismeretünk ellenére
cselekszünk azért, hogy elnyerjük mások elfogadását, elismerését, akkor biztos,
hogy Isten akaratán kívül vagyunk. Szert tehetsz barátokra azáltal, hogy
hagyod, hogy kontrolláljanak, de megtartani is csak ugyanezen a módon tudod
őket! Végül pedig bele fogsz fáradni abba, hogy nincs semmi szabadságod. Még
mindig jobb egyedül lenni, mint mások manipulációjának és kontrolljának az
áldozataként élni.
Előfordul, hogy az emberek a
kapcsolataik korai stádiumában helytelen kompromisszumokba mennek bele azért,
hogy megszerezzenek valamit, vagy valakit. Azt gondolják, később majd sikerül
megváltoztatni a másik felet. Sok hívő asszony is csapdába esett már így, akik
hitetlen férjet választottak maguknak, abban a reményben, hogy később rá tudják
majd venni párjukat, hogy szeressék Jézust. Legtöbbször ezek a kapcsolatok
megnyomorítják a hívő asszonyt.
Néha egy „nem” jobb lehet,
mint egy „igen”.
Úr Jézus, kérlek, mutasd meg,
ha vannak az életemben helytelen kompromisszumok, vagy ha hagyom, hogy
manipuláljanak, kontrolláljanak bármilyen kapcsolatban. Szabad akarok lenni,
hogy megáldhassak másokat, és örömteli kapcsolataim legyenek. Ámen.
Magyar fordítás: ahitatok.hu
http://www.ahitatok.hu/joyce-meyer/235-egeszseges-kapcsolatok.html
Alister McGrath: Isten szeretete.
Szeretni Istent, és általa
szeretve lenni: ez a legnagyobb érték, amely mindörökre megmarad.
/Kenneth Hagin: JÓ HÁLÁT ADNI
A Krisztusnak Igéje lakozzék
bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást
zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel, hálával zengedezvén a ti
szívetekben az Úrnak. És mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel,
mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és
Atyának Őáltala.
- Kolossé 3,16. 17.
Mindenben hálákat adjatok;
mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által tihozzátok.
- 1Thessalonika 5,18.
Mennyire hasonló a tegnapi és
a mai igevers. A szívben való éneklés és a hálaadások egyszerűen kéz a kézben
járnak egymással. Ha be vagy teljesedve a Szent Szellemmel, meg fogod
tapasztalni ezt a dicsőítést, ezt a hálaadást.
Ha nem így van, annak
egyszerűen csak az az oka, hogy nem vagy beteljesedve a Szellemmel. Teljesedj
be! (Lásd Ján. 7,37-39. 14,16-17. Csel. 1,4-5. 2,4. 8,14-17. 10,44-46. 19,1-3.
6.) Akkor benned lesz a dicséret szelleme és a hálaadás szelleme.
Megvallás: Én hagyom, hogy a
Krisztusnak Igéje lakozzon bennem gazdagon. Hasznomra válnak a tanítások, az
intések, a zsoltárok, a dicséretek és a szellemi énekek. Hálákat zengedezem a
szívemben az Úrnak. Mindent, amit csak cselekszem szóval vagy tettel, mindent
az Úr Jézusnak Nevében cselekszem. Hálát adok az Istennek és Atyának Őáltala.
/Kenneth Hagin Hitünk
tápláléka napi adagokban/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)