Tit. 3,1 Emlékeztessed őket, hogy a fejedelemségeknek és
hatalmasságoknak, az elöljáróknak engedelmeskedjenek, hódoljanak, [szót
fogadjanak] minden jó cselekedetre készek
legyenek.
[Más fordítás: Emlékeztesd őket arra, hogy a (arkhé): kormányzói,
uralmon lévő hatalomnak, vezető pozícióknak [(exúszia):
lehetősége, és joga, hogy (hüpotasszó): alattvalóvá, és szófogadóvá tegyen, vagy
leigázzon, és (peitharkheó):
hódolatra kényszerítsen. Hogy (pasz pasza pan): minden (agathosz ergon): hasznos
tevékenységre, munkára, foglalkozásra, és feladatra (hetoimosz): késszé,
és hajlandóvá (einai): legyenek]*
*Az apostolon keresztül fejti ki a Szent Szellem, a felettes
hatalmakkal szembeni magatartást, és annak okát: „Mindenki
engedelmeskedjék [rendelje és vesse alá magát] a felső hatalmasságoknak [a felettes hatalmaknak; a hatalom
képviselői és gyakorlóinak; a hatalmon lévőknek] mert nincs hatalmasság, [vagyis hatalom mástól] hanem csak Istentől: és amely hatalmasságok
vannak, az Istentől rendeltettek, [és a létező hatalmak Isten által állnak
fenn a maguk viszonylagos állásában]. Azért, aki ellene támad [vagy
szembeszáll] a hatalmasságnak, [vagyis a hatalomnak] az Isten rendelésének támad [Isten rendelésének szegül] ellene; akik pedig ellene támadnak, [és akik ellenállnak, és szembeszegülnek]
önmaguknak ítéletet szereznek [vagyis ítéletet vonnak magukra]. Mert a fejedelmek [az elöljárók, akik
uralkodnak] nem a jó, hanem a rossz [a gonosz, káros, ártalmas] cselekedetnek rettegésére [és
elrettentésére] vannak. Akarod-e pedig,
hogy ne félj [és ne rettegj] a
hatalmasságtól? [vagyis a hatalomtól] Cselekedjed
a jót, és [elismerésed, és] dicséreted
lesz attól. Mert Isten szolgája [Isten eszköze] ő a te javadra. Ha pedig a gonoszt [a rosszat, károst, ártalmast] cselekszed, [és teszed] félj [és rettegj]. Mert nem ok [és cél] nélkül [nem hiába, és nem véletlenül,
alaptalanul, feleslegesen, nem a látszat kedvéért] viseli a fegyvert. Mert Isten szolgája, [Isten eszköze, hogy a
gonosztevőt megbüntesse, és igazságot
szolgáltasson] bosszúálló a haragra [hogy megtorlója
legyen] annak, aki gonoszt [vagyis
rosszat, károst, ártalmast] cselekszik.
Annakokáért szükség engedelmeskedni, nem
csak a haragért, [Alá kell tehát magadat vetned neki nemcsak a büntetés
miatt] hanem a lelkiismeretért is”
(Róm. 13,1-5).
Az Úr Jézus parancsa is így
hangzik: „Ő pedig monda nékik:
Adjátok meg azért ami a császáré, a császárnak, és ami az Istené, az Istennek”
(Luk. 20,25).
És nemcsak engedelmeskedni
kell, hanem: „Intelek azért mindenek előtt, hogy
tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért.
Királyokért és minden méltóságban levőkért, hogy csendes és nyugodalmas életet
éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel. Ez jó és kedves a mi üdvözítő
Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson
az igazság megismerésére” (1Tim. 2,1-4)
Mert azt akarja
az Úr, hogy zavartalanul hirdethessük az Úr Jézusban való megmenekülést minden
embernek: „Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát - így szól az én
Uram, az ÚR -, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen” (Ez. 18,23)
Ezért: „Tisztességesen
éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket, mint
gonosztevőket, a ti jó cselekedeteiteket látva, dicsőítsék Istent a
meglátogatás napján. Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendelésnek az
Úrért: akár királynak, mint felebbvalónak; akár a helytartóknak, mint akiket ő
küld a gonosztevők megbüntetésére és a jót cselekvők megdicsérésére. Mert Isten
akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek
tudatlanságát, mint szabadok: nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság
takarójául használják, hanem mint Isten szolgái” (1 Pét. 2,12-16)
A lázadás és
forradalom nem Istentől van, ezért aki az Úré, az tartózkodjon tőle: „Féljed,
fiam, az Urat és a királyt, és felforgatók közé ne keveredj! Mert
hirtelenséggel feltámad az ő nyomorúságuk, és e két rendbeliek büntetését ki
tudja?” (Péld. 24,21-22)
Hiszen minden
hatalom és erő Istené, Ő dönt a világi hatalmasságokról is: „Szóla Dániel,
és monda: Áldott legyen az Istennek neve örökkön örökké: mert övé a bölcsesség
és az erő. Ő szabja meg a különböző időket és alkalmakat. Királyokat taszít el,
és királyokat támaszt. Ő ad bölcsességet a bölcseknek és tudományt a nagy
tudósoknak” (Dán. 2,20-21)
És: „Aki megtartja a
parancsolatot, nem ismer nyomorúságot, és a bölcsnek elméje megért mind időt,
mind ítéletet” (Préd. 8,5).
A testté lett Ige
– az Úr Jézus – is kijelenti, hogy minden hatalom Istentől van: „Pilátus
ekkor így szólt hozzá: „Nekem nem felelsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra,
hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy megfeszíttesselek?”
Jézus így válaszolt: „Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott
volna neked: ezért annak, aki engem átadott neked, nagyobb a bűne” (Ján.
19,10-11).
Tit. 3,2 Senkit ne szidalmazzanak, [(blaszphémeó):
senkit se szóljanak meg, senkit rossz hírbe ne hozzanak, senkit ne káromoljanak, és ne rágalmazzanak]. Ne veszekedjenek, [(amakhosz):
a maga igazáért nem harcolók, nem
vitatkozók, nem veszekedők, legyenek békések, békeszeretők, így lesznek
legyőzhetetlenek]. Gyöngédek (epieikész):
szelídek, jóindulatúak, elnézőek,
engedékenyek, udvariasak, mérsékeltek, türelmesek, megértőek, kíméletesek, előzékenyek, barátságosak]
legyenek. [(pasz pasza pan): Minden
módon, és mindig] teljes szelídséget [(praotész): jóindulatot,
barátságosságot, higgadtságot] tanusítván
minden ember iránt, és minden tekintetben*
*És így folytatja az apostol: „Soha ne kiabáljatok
mérgesen senkire, ne kívánjatok rosszat senkinek, se ne átkozódjatok” (Eféz. 4,31).
„A ti szelídlelkűségetek [szelídségetek,
jóindulatotok, elnéző, méltányos, engedékenységetek] ismert legyen minden ember
előtt. Az Úr közel!” (Fil. 4,5).
És:
„Törekedjetek mindenki iránt a békességre
és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat” (Zsid. 12,14).
Tit. 3,3 Mert régenten [egykor, vagyis (pote): valamikor,
az elmúlt időben] mi [(hémeisz): magunk] is [(kai):
szintén] esztelenek, [(anoétosz):
értelmetlenek, és balgák] engedetlenek [(apeithész): meggyőzhetetlen,
makacs, csökönyösök],
tévelygők [(planaó):
félrevezetettek, becsapottak] voltunk. Különböző, és [(poikilosz): sok fajta]
kívánságoknak [(epithümia):
vágyaknak, szenvedélyeknek] és
gyönyöröknek szolgái, [(hédoné dúleuó):
élvezeteknek rabszolgái voltunk, mert mindenféle szenvedély és gyönyör hatalmában
tartott bennünket]. Gonoszságban [(kakia): rosszaságban, rosszindulatúságban] és irígységben [(phthonosz diagó): féltékenységben, rosszindulatban] élők, gyűlölségesek, [utálatosak, egymástól gyűlöltek] egymást gyűlölők valánk*
*Pál apostol minden gyülekezetben elmondja, hogy milyen a
Krisztus nélkül élő ember: „Melyekben ti is jártatok régente. [ti is
ezeket tettétek, ilyen életmódot folytattatok egykor], mikor éltetek azokban [mikor ezekből állt az életetek]”
(Kol. 3,7).
„Melyekben jártatok [éltetek] egykor [azelőtt] e világ [(koszmosz): a
teremtett világ; világmindenség; világegyetem] folyása [(aion): a (világ)korszak szokása;
életmódja] szerint, a
levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint
[igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez], ama szellem szerint, mely most az engedetlenség [hitetlenség] fiaiban munkálkodik. [dolgozik; működik,
tevékenykedik]. Akik között forgolódtunk
egykor [közéjük tartoztunk] mi is
mindnyájan a mi (hús)testünk
kívánságaiban [amíg (hús)testi
vágyainkban éltünk], cselekedvén a
(hús)testnek és a gondolatoknak akaratát [hajlamait], és természet [születésünknél fogva
emberi természetünk] szerint haragnak fiai
valánk, mint egyebek [mint a többi ember] is” (Eféz. 2,2-3).
Péter
apostol is erről tesz bizonyságot: „Mert
elég(séges) nékünk, hogy életünk
elfolyt (már eltelt) idejében a
pogányok (nemzetek) akaratát
(vágy, tetszés, akarat) cselekedtük (vittük
véghez, követtük, valósítottuk meg), járván
feslettségekben (erkölcstelen, kicsapongás, bujálkodás, kéjsóvárgás), kívánságokban (érzékiség, vágy,
epekedés) (bujaságban, gyönyörök közt), részegségekben
(borozások, mértéktelenség), dobzódásokban
(dőzsölések, lakomák) (dorbézolás, dáridózás, zavargás, tivornya), ivásokban és undok (bűnös, törvényt
félretevő, tiltott) bálványimádásokban”
(1Pét 4:3).
„Bizony régen ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattatok, megtisztultatok,
mert Isten megmosott, de megszentelődtetek, vagyis megszenteltettetek, szentek
lettetek, de megigazíttattatok, megigazultatok, Isten igazzá tett benneteket az
Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Szelleme által” (1 Kor. 6,11).
Tit. 3,4 De mikor a mi megtartó [üdvözítő (szótér): megváltó, szabadító, megtartó, megmentő,
segítő, gyámolító, gyógyító] Istenünknek jóvolta [(khrésztotész): jósága, kedvessége] és az
emberekhez való szeretete [(philanthrópia):
emberszeretete] megjelent [(epiphainó):
feltűnt, felragyogott]*
*Azért: „Mert úgy szerette [(agapaó): eggyé vált] Isten e világot
[(koszmosz): univerzum, a világegyetem, beleértve a
lakóit is], hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne [a Fiúban], el ne vesszen [el ne pusztuljon], hanem örök élete legyen [(ekhó): birtokoljon]” (Ján. 3,16).
És tette ezt azért: „Hogy megmutassa [kinyilvánítsa rajtunk] a következendő időkben [az eljövendő
/világ/korszakokban /aionokban /] az Ő
kegyelmének felséges [mérhetetlen] gazdagságát
[túláradó bőségét] hozzánk való jóságából
a Krisztus Jézusban” (Eféz. 2,7.)
És ez bennünk is
nyilvánvalóvá lett: „Az által lett
nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az
Isten e világra, hogy éljünk általa” (1
Ján. 4,9.
Tit. 3,5 Nem az igazságnak
cselekedeteiből, vagyis [(dikaioszüné en ergon):], amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő
irgalmasságából [(eleosz): gyengéd, szerető irgalmából] tartott meg [(szódzó):
üdvözített, megmentett, kiszabadított, meggyógyított,
egészségessé tett] minket az
újjászületésnek fürdője [(lútron):
alámerítésében] és a Szent Szellem megújítása
által.
[Más fordítás: Nem a mi igaz cselekedeteink alapján, hanem az ő gyengéd, szerető irgalmából
üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője, a Szent Szellem alámerítése által]*
*Az Úr Jézus kijelentése Nikodémusznak, ami
egyben kijelentés arról, hogy zsidóknak is szükséges újjászületni: „Bizony, bizony
[igazán] mondom néked: ha valaki újonnan
nem születik [nem származik fentről], nem
láthatja [nem képes meglátni, felfogni] az
Isten országát [Isten Királyságát; birodalmát; királyi uralmát]. Bizony,
bizony [igazán] mondom néked: Ha
valaki nem születik [nem származik] víztől
és Szellemtől [vízből és Szellemből], nem mehet be [nem tud, nem képes
bemenni] az Isten országába [Isten
királyságába; birodalmába]. Ne csodáld [ne csodálkozz], hogy azt mondám néked: Szükség [(dei): szükségszerű] néktek újonnan [felülről] születnetek [fentről kell származnotok]”
(Ján.
3,3.5.7).
Arról is bizonyságot
tesz Isten Igéje, hogy hogyan lehet újjá születni: „Valakik pedig befogadák őt (az Urat, vagyis a Szent Szellemet /2 Kor. 3,17/), hatalmat [lehetőséget,
jogot, jogosultságot] ada azoknak [azokat felhatalmazta arra],
hogy Isten fiaivá legyenek [Isten
gyermekeivé váljanak], azoknak, akik az Ő
nevében hisznek; Akik nem
vérből, sem a (hús)testnek akaratából
[ösztönéből], sem a férfiúnak
indulatjából [vágyából], hanem Istentől
[Istenből] születtek” (Ján.
1,12-13).
És Pál apostol folytatja a kijelentést: „Aki
önmagát adta mi érettünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól (gonoszságtól), és tisztítson önmagának kiváltképpen való népet (a maga népévé),
jó cselekedetekre igyekezőt
(törekvőt)” (Tit. 2,14).
Hiszen: „Az ő akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő
teremtményeinek valami zsengéje legyünk” (Jak.
1,18).
Az újjászülő beszéd
pedig: „… az igazság beszéde, mely az
evangélium” (Kol. 1,5).
És ti: „…nem
romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó
igéje által” (1Pt. 1,23).
A
pogányok, vagyis a nemzetekből valókat is bemeríti az Úr az Ő Szellemébe, ha az
Úr Jézusról szóló bizonyságot hirdetik nékik: „Róla (az Úr Jézusról) tesznek
bizonyságot a próféták mind, hogy aki hisz őbenne, az ő neve által
bűnbocsánatot nyer. Mikor még szólá Péter ez ígéket, leszálla a Szent Szellem
mindazokra, akik hallgatják vala ez az igét. És elálmélkodának a zsidóságból
való hívek, mindazok, akik Péterrel együtt mentek, hogy a pogányokra is
kitöltetett a Szent Szellem ajándéka. Mert hallják vala, hogy ők nyelveken szólnak és magasztalják az
Istent” (Csel. 10,43-46).
Így válhatnak az Úr
Jézus bizonyságtevőívé: „Mert az ő tanúja
leszel minden ember előtt arról, amiket láttál és hallottál. Most tehát miért
késlekedsz? Kelj fel, merítkezz be, mosd le bűneidet, segítségül híván az Úr
nevét” (Csel. 22,15-16).
„Mert hiszen egy Szellem által [egy Szellemben] mi
mindnyájan egy testté [szóma
= személlyé] meríttettünk be, akár
zsidók, akár görögök, [hellének, vagyis pogányok;] akár szolgák, [rabszolgák] akár
szabadok; és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg. [valamennyiünket
egy Szellem itatott át]. (1 Kor. 12,13).
És: „Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt
a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek…” (2 Pét.
1,4).
Tit. 3,6 Melyet kitöltött [kiárasztott] reánk bőséggel, és [gazdagon] a mi megtartó [Üdvözítőnk: bűnt
megbocsátó, megváltó;
megmentő, szabadító, gyógyító, biztonságot adó] Jézus Krisztusunkon keresztül*
*Ezáltal vált valóra, hogy: „Eltemettettünk [azaz szellemben
hasonlóvá váltunk] azért Ővele
együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott [életre
kelt] Krisztus a halálból [a halottak
közül] az Atyának dicsősége [fényessége, ragyogása] által, azonképpen mi is új [újszerű,
ismeretlen, szokatlan, meglepő, természetfeletti] életben járjunk. (Róm. 6,4).
És tette ezt azért Isten: „Hogy levetkezzétek [félretegyétek] ama régi élet [vagyis a korábbi gonosz
életmódotok életvitel, életvezetés, magatartás, viselkedés] szerint való ó embert, mely meg van romolva
[el van tévelyítve, és csábítás áldozatául esett] a csalárdság [megtévesztés, becsapás,
csalás, árulás, csábítás] kívánságai
miatt.
[Más
fordítás: Vessétek le az óembert, mely magát korábbi forgolódástokhoz
szabja, mely a csalárd kívánságok útján megromlik; Aki romlásba rohan a
megtévesztő, csalárd és gonosz kívánságok miatt, és akit a saját vágyai rossz
irányba vezettek].
Megújuljatok pedig a ti elméteknek [a ti bensőtök]
szelleme szerint. És felöltözzétek amaz új [újszerű,
ismeretlen, szokatlan, meglepő] embert,
mely Isten szerint teremtetett igazságban [Hit által való megigazulásban] és valóságos [maga a VALÓSÁG, az Ige
által] szentségben” (Eféz.
4,22-24).
És ez az Újjonnan – vagyis a Szent Szellemtől, és Isten Igéje által –
született, az ilyen megvallást tesz: „Áldott
(imádni való) az Isten és a mi Urunk
Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága (könyörületessége,
gyengéd, szerető irgalma) szerint újonnan
szült minket élő reménységre („biztos várását” jelenti valaminek, ami be is
fog következni. Itt: az Isten ígéreteire irányuló, ember fölött álló,
„földöntúli” remény) Jézus Krisztusnak a
halálból való feltámadása által” (1Pét 1,3).
Hiszen: „Az ő
akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményeinek
valami zsengéje legyünk” (Jak. 1,18).
Ezért:
„Mint most született csecsemők
(gyanánt), a tiszta (csalárdságtól
mentes, szellemi) hamisítatlan
(megtéveszthetetlen) tej (Isten
igéje) után vágyakozzatok (nagyon
vágyódik valami után, epekedik), hogy
azon növekedjetek. (általa növekedjetek az üdvösségre) (amíg majd
megmenekültök)” (1Pét 2,2).
Ekkor valósult meg a
prófécia: „És hintek reátok tiszta vizet,
hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól
megtisztítlak titeket” (Ezék. 36,25).
Tit. 3,7 Hogy az ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk
az örök élet reménysége szerint*
*Annak:
„Az örök [a természetfeletti, és halhatatlan] élet [elváró] reménységére
[ez biztos várása a halhatatlan életnek, ami be is fog következni], melyet
megígért [és hírül adott] az igazmondó Isten [aki nem tud hazudni] örök
időknek [vagyis ősidőknek] előtte.
[Más fordítás: Ez a
felismerés az örök élet reménységén alapul, melyet az idők kezdete előtt
megígért az az Isten, aki nem hazudik]” (Tit. 1,2).
„Ha
ugyan megmaradtok [megálltok] a hitben alaposan
[megalapozottan; szilárdan állva az alapon] és erősen [állhatatosan;
egyenesen; mozdíthatatlanul]. És el nem távoztok [el nem tántorodva; ki
nem mozdulva] az evangélium [az örömhír; örömüzenet; (elváró)] reménységétől,
amelyet hallottatok, amely hirdettetett [prédikáltatott] minden
teremtménynek az ég alatt [amely hírül adatott az egész teremtett világon
az ég alatt]; amelynek lettem én, Pál, szolgájává” (Kol. 1,23).
Tit. 3,8 Igaz ez a beszéd, [(pisztosz
logosz): megbízható, szavahihető, hitelt érdemlő az ige] és
akarom [(búlomai): tanácsolom], hogy ezeket megerősítsed, [és szeretném, ha szilárdan
tanúskodnál ezek mellett] hogy
igyekezzenek [(phrontidzó): megfontoltan törekedjenek] jó [(kalosz): becsületes, hasznos] cselekedetekkel előljárni azok, akik Istenben [(piszteuó): hitre jutottak], és hívőkké
lettek. Ezek jók és hasznosak [(óphelimosz): előnyösek] az
embereknek;
[Más fordítás: S azt akarom, hogy e dolgok
felől teljes biztonságot nyújts hallgatóidnak; hogy azok, akik Istenben hívőkké lettek, azon jártassák eszüket, hogy
hogyan lehet hasznos tettekkel a többiek élére kerülni].
Tit. 3,9 A balgatag [ostoba] vitatkozásokat
[(dzétészisz): kérdezgetéseket,és
kutatásokat] azonban és a
nemzetségekről való tudakozásokat, [(genealogia): nemzetség táblázatokkal kapcsolatos
kérdéseket] és a civakodást [(erisz): veszekedéseket, vitákat, és viszálykodást]
és a törvény felől való [(nomikosz): törvénnyel
kapcsolatos, a törvénykörüli] harczokat
kerüld [(periisztémi): mellőzd, és
térj ki előlük]. Mert haszontalanok
[(anóphelész): nem segítenek,
sőt ártalmasak, károsak] és
hiábavalók [(mataiosz): sikertelenek, eredménytelenek]*
*És így
folytatja az apostol: „Se mesékkel [és mondákkal, mítoszokkal,
vagy hitregékkel] és vége-hossza nélkül való nemzetségi táblázatokkal ne
foglalkozzanak [se ne figyeljenek mesékre és céltalan, végnélküli
nemzedéksorozatokra], amelyek inkább versengéseket támasztanak [és
vitákra vezetnek és vitatkozásra adnak alkalmat], mint Istenben való
épülést [mint az Isten üdvözítő tervének megvalósítását] a hit által. [”
(1 Tim. 1,4).
„Ezekre
emlékeztesd, kérvén, kérve őket (és bizonyságot téve) az
Úr színe előtt, hogy ne vitatkozzanak haszontalanul (ne folytassanak
haszontalan szóharcot), a hallgatóknak romlására. A szentségtelen üres
lármákat pedig kerüld, mert mind nagyobb istentelenségre növekednek
(Más fordítás: A
szentségtörő, üres fecsegők elől pedig térj ki, mert egyre messzebb mennek az
istentelenségben). És az ő beszédük (és szavuk) mint a rákfekély
(mint a rákos fekély úgy) terjed” (2 Tim. 2,14.16-17).
„Mert van sok engedetlen, hiába való beszédű és
csaló (akik fecsegők és ámítók), kiváltképpen a körülmetélkedésből valók
(és különösen a körülmetéltek között), Ezért ne foglalkozzanak zsidó
mondákkal, és az igazságot megvető emberek parancsolataival” (Tit. 1,10.14).
De te: „A szentségtelen és (szentségtörő) vénasszonyos
meséket pedig eltávoztasd (és utasítsd el). Hanem (inkább) gyakorold
magadat a kegyességben (vagyis az Istenfélő, hívő életben)” (1
Tim. 4,7).
És: „A botor [(mórosz):
meggondolatlan, ostoba, éretlen], és gyermekes [(apaideutosz):
értelmetlen, nevelésre alkalmatlan] vitatkozásokat [(dzétészisz):
vitás kérdéseket, kérdezgetéseket] pedig kerüld [(paraiteomai):
mellőzd, utasítsd el, könyörgéssel hárítsd el; és az ilyen vitatkozások elől
térj ki]. Tudván, hogy azok háborúságokat [(makhé): harcot,
vitát, viszályt, civakodást, versengést] szülnek [(gennaó):
hoz létre, okoz, teremt, vezet]” (2 Tim. 2,23).
Tit. 3,10 Az eretnek embert [(hairetikosz): a szakadást szító tévtanítót, aki
megosztottságot / szakadást idéz elő] egy vagy két intés [(nútheszia): figyelmeztetés,
rendreutasítás] után kerüld, [(paraiteomai) térj
kielőle, és utasítsd el]*
*Az
apostol szinte minden levelében figyelmezteti Isten gyermekeit: „Kérlek
[buzdítlak, bátorítalak] pedig titeket atyámfiai [testvéreim], vigyázzatok
azokra, [és tartsátok szemmel azokat] akik szakadásokat
[egyenetlenséget; széthúzásokat; megosztást, meghasonlásokat támasztanak;
háborúságnak okai volnának] és botránkozásokat okoznak [vagyis
kelepcéket készítenek; elégedetlenséget okoznak, és ezáltal bűnre csábítanak] a
tudomány körül, [vagyis akik más tudományra tanítanának azon kívül, vagy az
ellenkezőjét tanítják annak] melyet tanultatok. és azoktól hajoljatok el
[és kerüljétek és távoztassátok el őket. Térjetek ki előlük]” (Róm.
16,17).
„Mert
az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá
változtatják át magukat. Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság
angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság
szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz” (2 Kor.
11,13-15).
Ezért: „Ha valaki tévtanokat hirdet, és nem
tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédéhez és a kegyességhez
(vagyis hithez) illő tanításhoz, az felfuvalkodott, és nem tud semmit, hanem
a vitatkozás és a szóharc betegségében szenved, amelyből irigység,
viszálykodás, istenkáromlás, gonosz gyanúsítás származik. Ezek megbomlott
elméjű és az igazságot elvető emberek torzsalkodásai, akik a kegyességet (a
hitet) a nyerészkedés eszközének tekintik” (1 Tim. 6,3-5)
Mert: „Az ilyenek a kegyesség (vagyis a hit)
látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el,
tehát ezektől” (2 Tim. 3,5)
Hiszen: „Aki félrelép, és nem marad meg a
Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus
tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé. Ha valaki hozzátok érkezik,
és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokba (vagyis a
gyülekezetbe, amely a házatokban van), és ne köszöntsétek, mert aki
köszönti, közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel” (2 Ján. 1,9-11).
Tit. 3,11 Tudván, hogy az ilyen romlott és vétkezik, önmaga is
kárhoztatván magát.
[Más fordítás: Tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából,
rossz útra fordult, és eltévesztette a célt, aki saját magát ítéli el].
Tit. 3,12 Mikor Ártemást [jelentése: egészséges, friss, teljes] vagy Tikhikust [jelentése: a szerencsés] hozzád küldöm, [igyekezz], és siess hozzám jőni
Nikápolyba [jelentése:
győztes város]; mert elhatároztam, és
úgy [(krinó): döntöttem]
hogy ott töltöm a telet.
Tit. 3,13 A törvénytudó Zénást [jelentése:
alázatos, szerény; Zeusnak
szentelt] és Apollóst [jelentése: Apolló
által adott] gondosan [(szpúdaiósz
propempó): körültekintően bocsátsd el], és indítsd
útnak, hogy semmiben se legyen fogyatkozásuk, [hiányuk].
Tit. 3,14 Tanulják meg pedig a mieink is, hogy jó
cselekedetekkel járjanak elől a szükséges hasznukra, [a
kényszer szülte szükségben ott, ahol sürgős segítségre van szükség] hogy ne legyenek gyümölcstelenek.
Tit. 3,15 Köszöntenek téged a velem levők mindnyájan. Köszöntsd
azokat, akik szeretnek minket hitben, akik [(phileó): kedvelnek, jóindulattal vannak hozzánk, és
szívesen látnak]. Kegyelem
mindnyájatokkal! Ámen.
(Titushoz, a krétaiak kihívott gyülekezeteinek első
kézrátétellel kijelölt felvigyázójához íródott a makedóniai Nikopoliszból)