Bob Gass: Vidd Jézushoz mindazt, ami „elfolyik”!

„És íme, egy… vérfolyásos asszony…” (Máté 9:20)

Vannak olyan problémáid, melyekkel már oly régóta küszködsz, hogy egészen kiszívták belőled az életet?

Előkapják az önéletrajzukat, és arra emlékeztetnek, hogy te már mindent megpróbáltál, de semmilyen megoldás nem működött?

 Azt suttogják: „Itt vagyok, és itt is maradok. Szokj hozzá!” Mondtad már magadnak: „Azt hittem, hogy mostanra meggyógyul a házasságom / helyreáll az egészségem / ki tudok mászni az adósságból / megnyílnak az ajtók”, de mindez nem történt meg, és ez elcsüggeszt?

Ha így van, tedd, amit ez az asszony tett: „És íme, egy tizenkét éve vérfolyásos asszony… ezt mondta magában: »Ha csak megérinthetem ruháját, meggyógyulok«.” (Máté 9:20-21. És ímé, egy asszony, aki tizenkét év óta vérfolyásban szenved vala, hozzájárulván hátulról, illeté az ő ruhájának szegélyét.

  21. Mert ezt mondja vala magában: Ha csak ruháját illetem is, meggyógyulok).

Ennek a beteg asszonynak három lehetősége volt.

 Mondhatta volna magának ezt:

1) „Semmi sem fog változni”

 2) „Ekkora tömegben Jézus soha észre sem vesz engem” vagy:

3) „Ha csak megérinthetem… meggyógyulok”. Ő a harmadik lehetőséget választotta, tedd ezt te is! Halkítsd le a nemet-mondókat, hallgattasd el a kétségeidet, kezdd el a hit szavait mondani, és indulj el Jézus felé!

Máté azt írja: „… ő pedig szóval űzte ki a tisztátalan szellemeket, és minden beteget meggyógyított, hogy beteljesedjenek az Ézsaiás próféta által mondottak: »Erőtlenségünket ő vette el, és betegségeinket ő hordozta«.” (Máté 8:16-17--- Az est beálltával pedig vivének hozzá sok ördöngőst, és egy szóval kiűzé a tisztátalan szellemeket, és meggyógyít vala minden beteget;

  17. Hogy beteljesedjék, a mit Ésaiás próféta mondott, így szólván: Ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta a mi betegségünket.

Jézus szeret téged, és meg akar gyógyítani. A múltad nem számít, sem a jelenlegi körülményeid. Az egyetlen dolog, ami számít, hogy hittel megérintsd őt. Amit Jézus annak az asszonynak mondott, azt mondja ma neked is: „a hited megtartott téged: menj el békességgel!” (Márk 5:34).Ő pedig monda néki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból.

Hozd tehát Jézus elé az életedet elapasztó problémákat, és engedd, hogy Ő megérintsen téged!

Az Úr irgalma

Ravasz László: A gőg következménye

A gőg kibuktatta Sault a királyságból, Nabukodonozort az emberek társaságából, Hámánt a fejedelmi udvarból, Ádámot a paradicsomból, és Lucifert a mennyországból. 

Joseph Prince: Isten mindent szépen elrendezett a maga idejében

3,11 Szépen megalkotott mindent a maga idejében… (Prédikátor)

Semmi sem történhet véletlenül annak az életében, aki Istené. Még a véletlennek tűnő dolgok is Isten áldott tervének a megvalósulását szolgálják az életünkben.

Isten rendezte, hogy a súnémi asszony találkozzon Elizeus prófétával. Így történt, hogy miután a próféta megáldotta, egy csoda folytán fiúgyermeke született, annak ellenére, hogy ő meddő volt a férje pedig már idős (2 Királyok 4:8-17). Néhány évvel később, az Isten emberével való barátság segítette át a nehézségen. A fiú súlyosan megbetegedett és meghalt, de Elizeus feltámasztotta (2 Királyok 4:18-37).

Amikor Isten rendezi az eseményeket az életünkben, akkor nem szenvedünk hiányt (Zsoltárok 23:1), és nem árthat nekünk a veszedelem. Amikor éhínség pusztított, a súnémi asszony és a családja nem szenvedtek, mert Isten Elizeuson keresztül üzent nekik, hogy hagyják el lakhelyüket. Így a filiszteusok földjére költöztek és ott laktak az éhínség hét éve alatt (2 Királyok 8:1-2).

Isten a megfelelő időben a megfelelő helyre tud tenni minket, akár a napi döntéseinken keresztül. A súnémi asszony visszatért a lakóhelyére, miután véget ért az éhínség. Kérelemmel fordult Izrael királyához, hogy segítsen visszaszerezni a házát és a földjét, amit illegálisan elsajátítottak tőle a távollétében. Így pont akkor került a király elé, amikor Elizeus szolgája, Géházi, éppen audiencián volt a királynál.

A király minden csodáról tudni akart, amit Elizeus tett. Ez lehetőséget adott a súnémi asszonynak, hogy elmondja a királynak, hogyan támasztotta fel Elizeus a fiát. Az álmélkodó király elrendelte, hogy adják vissza az asszonynak a házát és a földjét, sőt mezejének minden jövedelmét, attól a naptól, amikor elhagyta az országot egészen a megérkezéséig (2 Királyok 8:3-6). Isten mindent szépen eltervezett és elrendezett számára!

Kedves barátom, Isten ugyanúgy képes mindent elendezni számodra is a megfelelő időben. Ha bevonod Őt a mindennapi éltedbe, bízol az irántad való szeretetében, akkor meglátod a megfelelő helyre fog vezetni a megfelelő időben, hogy élvezhesd az áldásait.

Joseph Prince

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/joseph-prince/227-isten-mindent-szepen-elrendezett-a-maga-idejeben.html

Idezetek.ma

BIBLIA

Turn your eyes upon Jesus - Michael W. Smith

Zsoltár 11. Az Úr az igaznak nyilvánítottak menedéke; (héberrel és kapcsolódó igékkel)

Zsolt. 11,1 Az éneklőmesternek. Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok (nep̄eš): nekem: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!

[Más fordítás: A karmesternek, a karvezetőnek Dávid / jelentése: szeretett, egyesítő / zsoltára, éneke. Az Úrhoz (ḥásah): menekülök, Nála keresek menedéket, oltalmat. Hogy mondhatjátok nekem, (núḏ: fuss, menekülj a hegyre, bujdoss el, mint a (cippór cippôr): kismadár]*

Zsolt. 11,2 Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilukat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek

[Más fordítás: Mert a céltévesztett hitetlenek már feszítik az íjat, rátették a nyilat a húrra, hogy titokban rálőjenek a tiszta szívűekre, hogy az igazakat, az egyenes szívűeket a sötétben lenyilazzák, leterítsék]*

*Dávid panasza, és az Úr segítségének kérése: „Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívüket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, és leöljék az igazán élőket. ...Vess véget a bűnösök gazságának, és bátorítsd az igazat, szívek és vesék vizsgálója, igazságos Isten! Már megint kardját élesíti a gonosz, íját feszíti, és céloz. ...Az utcák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra. Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt. Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak. ...Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elől, a gonosztevőknek gyülekezetétől. Akik megélesítik nyelvüket, mint a szablyát; irányozzák nyilukat, keserű beszédüket. Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek” (Zsolt. 37,14; 7,10-11; 10,8-10; 64,3-5).

Zsolt. 11,3 Mikor a fundamentomok is elrontattak, [mert amiket te állítottál, elbontották, és leomlottak] mit cselekedett az igaz.

 [Más fordítás: Ha (šáṯóṯ): az oszlopokat is lerombolják, (háras): erőszakkal ledöntik, ha semmibe sem veszik végzéseidet, mit tehet (caddíq): az igaz / a megigazult ember]*

*Mert: „A csalárdnak eszközei gonoszak, / a gonosznak  eszközei csalárdok / ő álnokságot tervel, hogy elveszesse az alázatosokat (az elnyomott, szerencsétlen, nyomorultakat) hazug beszéddel, ha a szegény igazat szólna is” (Ésa. 32,7).

És Isten válasza: „Az elnyomottat és a szűkölködőt tegyétek szabaddá, mentsétek ki a gonoszok kezéből!” (Zsolt. 82,4-7).

 És hogy milyen oszlopokról beszél az Úr, arról Pál apostol beszél, amikor a kihívottak közösségéről, a Krisztus testéről szól az apostol: „… Mely az élő Istennek egyháza [a kihívottak közössége, eklézsiája], az igazságnak oszlopa [(alétheia sztülosz): a valóság oszlopa, és tartó pillére] és erőssége [(hedraióma): szilárd, és erős alapja]” (1 Tim. 3,15).

És Pál apostolon keresztül bemutatja a Szent Szellem, hogy mit vár Isten az Ő fiaitól: „Az Istennek nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, fundamentumot vetettem, de más épít reá. Kiki azonban meglássa mimódon épít reá. Mert más fundamentumot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus. Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentumra; Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg. Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi. Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül” (1 Kor. 3,10-15).

Zsolt. 11,4 Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az egekben [áll]; az ő szemei látják [a világot, és a szegényre tekintenek], szemöldökei megpróbálják [pillantása (szempillái; ragyogó szemei vizsgálják) szemügyre veszik (megvizsgálják)] az emberek fiait*

*Így szól az Úr: „Jaj annak, aki a fának mondja: Ébredj! - és a néma kőnek: Kelj föl! Adhat ez útmutatást? Arannyal, ezüsttel van ugyan borítva, de semmilyen lehelet nincs benne!  Az ÚR azonban ott van szent templomában: csendesedjék el előtte az egész föld!” (Hab. 2,19-20)

Mert: „Ezt mondja az ÚR: A menny az én trónusom, a föld pedig lábam zsámolya....” (Ézs. 66,1)

Ezért így figyelmeztet az Úr Jézus: „És aki az égre esküszik, esküszik az Isten királyiszékére és arra, ki abban ül” (Mát. 23,22)

Dániel így látja azt, Aki a királyiszékben ül: „Nézém, míg királyi székek tétetének, és az öregkorú leüle, ruhája hófehér, és fejének haja, mint a tiszta gyapjú. széke tüzes láng, ennek kerekei égő tűz. Tűzfolyam foly és jő vala ki az ő színe felől. ezerszer ezren szolgálának néki, és tízezerszer tízezren állának előtte; ítélők ülnek le, és könyvek nyittatnak meg” (Dán. 7,9-10)

Ezékiel próféta is látja azt, Aki a királyiszékben ül: „És a mennyezeten felül, amely fejük felett vala, látszék mint valami zafírkő, királyi széknek formája, és a királyi széknek formáján látszék mint egy ember formája azon felül; És látám izzó ércként ragyogni, amelyet, mintha tűz vett volna körül derekának alakjától fogva és fölfelé; és derekának alakjától fogva és lefelé látám, mintha tűz volna. És fényesség vala körülötte” (Ez. 1,26-27)

János apostol pedig így látja az ember Fiát, Aki szól is hozzá: „Megfordulék azért, hogy lássam a szót, amely velem beszéle; megfordulván pedig, láték hét arany gyertyatartót; És a hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához, bokáig érő ruhába öltözve, és mellénél aranyövvel körülövezve. Az ő feje pedig és a haja fehér vala, mint a fehér gyapjú, mint a hó; és a szemei olyanok, mint a tűzláng; És a lábai hasonlók valának az izzófényű érchez, mintha kemencében tüzesedtek volna meg; a szava pedig olyan, mint a sok vizek zúgása. Vala pedig a jobb kezében hét csillag; és a szájából kétélű éles kard jő vala ki; és az ő orcája, mint a nap amikor fénylik az ő erejében. Mikor pedig láttam őt, leesém az ő lábaihoz, mint egy holt. És reám veté az ő jobb kezét, mondván nékem: Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó, És az Élő; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké Ámen...” (Jel. 1,12-18).

Zsolt. 11,5 Az Úr az igazat megpróbálja. A gonoszt pedig, az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az ő lelke.

[Más fordítás: Az Úr az igazat [(caddíq): a megigazultat (báḥan): megvizsgálja, megfigyeli, és őrködik felette. (rášáʿ): a céltévesztett hitetlen istentelent, aki Isten nélkül él, (ḥámás): az erőszak, kár, sérelem, kegyetlenség, elnyomás szeretőjét (śáné' nep̄eš): megveti, és nem adja át magát neki. És nem köti össze magát vele, vagyis nem vállal közösséget vele]*

*Az Urat ismerve, így imádkozik Dávid: „Vizsgálj meg, Uram, és próbálj meg, kutasd át szívemet-lelkemet! Mert hűséged szemem előtt van, igazságod szerint járok-kelek. ...Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (Zsolt. 26,2-3; 139,23-24).

 „Mert nem olyan Isten vagy te, aki hamisságban [álnokságban, hitetlenségben, gonoszságban] gyönyörködnél; nem lakhatik tenálad [nem marad meg melletted a] gonosz.

(Más fordítás: Istenem, te nem leled örömöd [nem kedveled, nem tetszik, nem gyönyörködsz] a bűnben (a céltévesztésben). Nem talál otthonra nálad a gonosz /a rossz /” Nem állhatnak meg szemeid [a Te színed] előtt a kevélyek [a dicsekvők, elvakultak, hamisak], gyűlölsz [(miszeó): irtózol tőle; semmibe sem veszed; megvetsz] te minden bűnt [(anomia): törvénytelenség, törvénysértést, törvényszegést] cselekedőt” (Zsolt. 5,5-6).

És ezért: „A bűnösök [a célt eltévesztők] nem állnak meg az ítéletkor [az elkülönítés, kiválasztáskor] sem a gonoszok [a hitetlenek, istentelenek, vagyis az Isten nélkül élők] az igazak közösségében [a megigazultak gyülekezetében]” (Zsolt 1,5).

Zsolt. 11,6 Hálókat* hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészük.

[Más fordítás: Tüzes parazsat, eleven szeneket záporoztat (rášáʿ): a célt eltévesztőkre. (ziləʿáp̄áh zaləʿáp̄áh): perzselő, forró (rúaḥ): Szellem, mint szélvihar (kôs): kelyhük, poharuknak része]**

*A héber szöveg szerint „hálókat hullat a gonoszokra” Itt a pahím = hálók, csapdák szó helyett a pehám = parázs szó állt: pahamé ’és = tüzes parazsat hullat az Úr a bűnösökre.

**Az eleven szénről, vagy a tüzes parázsról így hangzik a kijelentés. Ézsaiás próféta az Úr jelenlétébe kerülve: „Akkor mondék: Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom: hisz a Királyt, a seregeknek Urát láták szemeim! És hozzám repült egy a szeráfok közül, és kezében eleven szén (tüzes parázs) vala, amelyet fogóval vett volt az oltárról; És illeté számat azzal, és mondá: Ímé ez illeté ajkaidat, és hamisságod eltávozott, és bűnöd elfedeztetett” (Ésa. 6,5-7).

Jeremiás próféta is erről ír: „És kinyújtá az Úr az ő kezét, és megilleté számat, és monda nékem az Úr: Ímé, az én igéimet adom a te szádba!” (Jer. 1,9).

És ez pünkösd napján így következett be: „És mikor a pünkösd napja eljött [betelt, elérkezett], mindnyájan egy [közös] akarattal [egyetértésben, egy indulattal] együtt valának [ugyanazon a helyen]. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek [(pnoé): lehelet, széllökés] zendülése, és eltelé [betöltötte] az egész házat, ahol ülnek vala.

 [Más fordítás: Hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt a mennyből, mintha erős sodró szél, heves szélvész jönne, és az betöltötte az egész házat, amelyben ültek].

És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek [a tűz az isteni hatalom és jelenlét jelképe] és üle [leereszkedtek] mindenikre azok közül.

[Más fordítás: Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre]. És megtelnek [(pléthó): beteljesedtek] mindnyájan Szent Szellemmel, és kezdenek szólni [(laleó): tagolt (artikulált), érthető hangokat bocsát ki; megszólal] más [(heterosz): másféle, másfajta, különböző] nyelveken, amint a Szellem adta nékik szólniuk [hogy kimondják; hogy megnyilatkozzanak] (Csel. 2,1-4)

Zsolt. 11,7 Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak meglátják az ő orczáját.

[Más fordítás: Mert az Úr (caddíq): igazságos, méltányos, pártatlan, (cəḏáqáh): igazságosságosságot, jogosságot ('áhéḇ 'áhaḇ): kíván, abban gyönyörködik. Az igaznak nyilvánítottak (horaó): megpillantják (páním): személyét, jelenlétét]*

*Az Úr Jézus kijelentése arról, hogy kik látják meg Istent: „Boldogok, akiknek szívük tiszta, érintetlen, vegyítetlen, őszinte. Amibe nincs idegen anyag, elegyítetlen. A szívükben és a szívükre nézve tiszták, vagyis tisztaszívűek: mert ők az Istent meglátják, mert Isten megjelenik, megmutatkozik nekik” (Mát. 5,8).

Mózes megvallása: „Mert az Úr, a ti Istenetek, isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, hatalmas és rettenetes Isten, aki nem személyválogató, sem ajándékot el nem fogad (és akit nem lehet megvesztegetni). (5 Móz. 10,17).

Dávid vallástétele: „Mert az Úr igéje igaz, és minden cselekedete hűséges. Szereti az igazságot és törvényt; az Úr kegyelmével telve a föld. ...Tudom, hogy felkarolja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát. Csak az igazak magasztalják a te nevedet, s orcád előtt lakoznak az igazságosak. ...Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a cédrus a Libanonon. Plánták ők az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornácaiban virágzanak. Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek; Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne! (Zsolt. 33,4-5; 140,13-14; 92,13-16).

 És hogy kik a plánták, arról Pál apostolon keresztül hangzik a kijelentés, aki Krisztust hirdetve ezt vallja önmagáról a szenteknek: „Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést” (1 Kor. 3,6)

A szeretet az ami meggyógyít

Prófécia az Úr Jézus feltámadásáról

Már Mózes megprófétálta a testté lett Ige – az Úr Jézus – feltámadását: „Monda ugyanis: Az Úr a Sinai (jelentése: az ingovány vidéke sár, szenny, mocsár, puszta) hegyéről jött, és Szeirből (jelentése: szőrös, durva, mint a daróc, hústest) támadt fel nékik. Párán (jelentése: szépség, ékesség) hegyéről ragyogott elő (tündökölt). Tízezer szent közül jelent meg, jobbja felől tüzes törvény vala számukra (jobbján lángoló tűzzel). Bizony szereti ő a népeket! Mind kezednél vannak az ő szentjei, oda szegődnek, a te lábaidhoz, és hallgatják (befogadják) a te beszédeidet” (5 Móz. 33,2-3).

Lenyűgözött jóságod

„Mily (nagy, és) bőséges a te jóságod, amelyet fentartasz a téged tisztelőknek, és megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai előtt” (Zsolt. 31,20)

Marcus Aurelius: Az erényről

Az erénynek olyannak kell lennie az emberben, mint a drágakőnek, amely minden körülmények közt megőrzi természetes szépségét. 

Max Lucado: Az önzés

Az önzés olyan a társadalomban, mint amilyen az Exxon olajtársaság Valdez nevű hajója volt a fésűkagylók és a tengeri vidrák számára, vagyis halálos.

Jézus, te vagy az életem Ura...

Papp Lajos: Istennel lehetséges!

Mindenki képes a vágyait elérni (...), csak nem szabad feladni.

SEMMI SEM LEHETETLEN A TEREMTŐ SEGÍTSÉGÉVEL.

Reinhard Bonnke: Hív az Úr!

 „Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket” (Máté 4,19)

Isten Szeretete

Meg kell tanulnunk akkor is bízni Istenben, ha nem értjük, mi történik az életünkben. (Joyce Meyer)

Mai Ige

A szelídség nem gyengeség, hanem erő,
amelyet a szolgálatban lehet kamatoztatni!

www.maiige.hu

Légy velem

Ige: Áldáskívánás

 „Kegyelem* néktek és békesség** Istentől, a mi Atyánktól, azaz az Úr Jézus Krisztustól” (Eféz. 1,2)

*Kegyelem (kharisz) „Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása az ember iránt” Így is fordítható: A kegyelem Isten szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulása az emberért, az emberen és az emberben.

**Békesség (eiréné): az, az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában. A fogalom egzisztenciális jellegéből következik, hogy kifejezetten csak szellemi értelemben vett békéről a Biblia úgyszólván sehol nem beszél.

Vágyom Hozzád Uram

107-es Zsoltár

Miért nem jöttél harcolni?

 „Miért maradtál ülve a hodályban? Hogy hallgasd nyájad bégetéseit?!

Rúben (lássátok a fiú) patakjainál nagyok voltak az elhatározások!

Gileád (Az Egyház) a Jordánon (a lefelé folyón) túl pihen.

Hát Dán (a bíró) miért időzik hajóinál?

Áser (a boldogság) a tenger partján ül és nyugszik öbleinél” (Bír. 5,16)

A győztes ÚR!

 „Isten háborúban győzelmet aratni képes, vitéz harcos, ellenségeit leuralni képes erejének munkája által lettünk hívőkké” (2Móz 15:3)

Joyce Meyer: Az önsajnálat

Az önsajnálat a világ leghaszontalanabb időpocsékolása.

Az öröm mindenkié!

 A Szellem gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény. (Gal. 5: 22-23)

Ahogyan beszéltem is róla néhány nappal ezelőtt, az öröm nem volt mindig természetes része az én személyiségemnek. Mindig is egy kisebb fokú depresszióval küzdöttem, amióta csak az eszemet tudom. Könnyen arra a következtetésre jutottam, hogy az öröm egész egyszerűen elérhetetlen egy olyan valaki számára, mint amilyen én vagyok. Ez csábítóan hangzik közülünk azoknak a fiatalabb vagy idősebb bátortalan és depressziós embereknek, akik egyszerűen csak elfelejtkeztek erről és hagyták, hogy az öröm a jókedélyű embereké legyen.

Íme egy kötet a személyiség jellemzőiről, típusairól és arról,  ahogy ezek hatnak, de egyszerűsítésre van szükségem. Mindent, amit a személyiségtipusokról hallottam, belesűrítettem a „Micimackó személyiségsuliba”

- Gyere nézzük meg!
 

• Tigrisek:  A Tigrisek Ugrik és Bugrik,  …csupa vicc , móka, kacagás!  Az életerejük átlendíti őket akadályokon az életben. Hangosan nevetgélnek a partikon (rájöttem, hogy ők mindent hangosan csinálnak), vicceket mesélnek és azt gondolják, hogy mindenki  a  legjobb barátjuk. Még ha nem is emlékeznek a nevedre, akkor is a legjobb barátjuk vagy. Persze, hogy az öröm gyakran betölti őket –igaz?  
• Micimackók:  Ezek az udvarias emberek sohasem izgatják fel túlzottan magukat semmiért, de mégis legtöbbször elégedettség ül az ábrázatukon. Nehéz a számukra az, hogy felébredjen az érdeklődésük valami iránt. Általában szívesen hagyják, hogy mások döntsenek helyettük. Megkérdezed, volna e kedvük egy ebédhez, és ők veszik, hogy te már döntöttél is helyettük.
• Nyuszik: A nyuszik a megoldóbajnokai  ennek a világnak. Legyen kész. Legyen meg tökéletesen. Legyen meg most rögtön. A Nyusziknak akkora listájuk van a tennivalóikról, mint ide Lacháza, és nem igazán hagyják, hogy a dolgok maguktól történjenek. Nem olyan tipusú emberkék, akikkel szívesen beszélget az ember egy kemény, hajtós nap után. Gyakran mondogatják az embernek: foglalkozz ezzel, vagy azzal. Nem túl valószínű, hogy a Nyuszik túl sok örömet élnének meg. Ha mégis így volna,  azt a feladat részének tekintik.
• Fülesek: Ez a kedvenc személyiségtipusom. A Fülesek heves, komoly emberek.. Megvan a maguk saját személyes kis esőfelhője, ami mindig ott lebeg a fejük felett. Mélyen éreznek és mélyen is fejezik ki magukat. Elég rendesen fel tudják bosszantani magukat azokon a fránya Tigriseken, akik nem tudják abbahagyni a vigyorgást. E világ Füleseinek az öröm egy meglehetősen nehezen megfogható dologgá vált.

De ez nem az, amit a Szentírás tanít nekünk! Az öröm mindenkié, beleértve Tigriseket, Nyuszikat, Micimackókat, sőt még a mélabús komor fickókat, a Füleseket is.

Az öröm újjászületésünktől fogva megillet bennünket a Szent Szellem ajándékaként és az Istennel való kapcsolatunkból fakad. A Galata 5:22 elmondja nekünk, hogy:

 A Szellem gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. 

Ez az Ige nem azt tanítja nekünk, hogy az öröm csak azok számára elérhető, akik személyisége könnyedén képes érzékelni az örömet. Nem.  Arra is utal, hogy az öröm mindazok számára elérhető, akik Krisztusban vannak, és akiknek az életében ott van a Szent Szellem teljessége.

Nekem ez ad reményt.  Ez késztet rá, hogy akarjam továbbfolytani.
 

 http://napiremeny.blog.hu/2012/04/14/az_orom_mindenkie

Nem lesz egyedül a szívem

https://www.youtube.com/watch?v=h01GZAhrRaM

Nem lesz egyedül.

www.youtube.com

Joyce Meyer: Bizonytalanság

Joó Sándor: Istenre koncentrálni

Nem tudjuk magunkat igazán koncentrálni az imádságra. Pedig ez lenne az imádságnak az alapállása. Odakoncentrálni teljes figyelmünket és teljes lelkünket az Istenre. Egyszer egy ember azt mondotta a lelkipásztorának, amikor erről szó volt, hogy ez azután már igazán nem olyan nagy dolog! Mire a lelkipásztor azt mondotta neki, hogy kedves Testvérem, ha maga csak két percig tud gondolni csak az Istenre, magának adom a lovamat. Akkor még a lelkészek lovon jártak. Mire az ember leült és elkezdett gondolni az Istenre. Egy perc múlva azonban már felugrott, odament a lelkészhez és azt mondotta: na, és a lóval együtt megkapom a nyerget is?

Guti Tünde: A PUSZTA ÁLDÁSAI

   Az átlagember nem szereti a pusztát. Az óceánok mélyétől a kozmosz titkáig kutat, a tengerfenék rejtett élővilágától a hófedte hegycsúcsokig mindent megfigyel, felfedez, tényeket tár fel vagy megcáfol.

De a „pusztát” nem kedveli. Ott nem számíthat senkire, nincs társaság, tréfa vagy ünnep. Csak ő egyedül. A lemeztelenített valóság, csontig lecsupaszított gondolatok. Fonákjára kifordított szív és büszke térdek meghajlása.

   A hívő ember sem vágyik a kietlenbe. Mégis elengedhetetlen, hogy elérkezzen arra a helyre, ahol számot kell vetnie. Ahol már nincs takargatnivaló, nincs szükség dobogóra, díszletekre vagy más kellékre. Mélységes csend emeli ki szívdobbanásának ritmusát. Megtanulja letenni ambícióit és önző magánszféráját. Leteszi életét, felveszi a keresztet és követi Mesterét.

   Olykor ki kell lépni a pusztába! A zsúfolt szorításból, a nyüzsgő tömegből, dicsérgető zajból, vitákból, félreértésekből, ki az éljenezés gyűrűjéből, a rakásra halmozott féligazságok nyomása alól, vagy a megbántottság fájdalmaiból.

   Bár a puszta kétségbeejtő azoknak, akik mindenáron menekülni akarnak, mégis az a hely, ahol Isten az ember szívére beszél. Ahol a makacs én megadja magát. Az Úr hangja szól és az óember szava elakad. Nincs más, csak felismerés, megtérés majd vigasztaló öröm. Megalázkodás és megbékélés, fegyverletétel és felfegyverzés: az önigazság porba hull és az igazság napja felragyog. Gyógyulás a Mindenható szárnyai alatt.

   Lehet nagy elbizonytalanodások és helyreállítások közege, ahol összedőlnek tervek, vágyak és álmok, viszont sziklaszilárd alapokon felépülhet valami egészen más, ami olyan, mint a kohóban megtisztított ezüst. Értékek átrendeződése. Megállások, Istenre várakozások és újra elindulások startvonala ez. Esetleg barátoktól elhagyatva, mégis társakra találva.

   A lelki puszta a szembesülésnek, a megtisztulásnak is a helye. Élet vagy halál választható. Pusztulás, vagy az élő víz elfogadásával kivirágzás. Új szív, új cél, új vágy. Értelmét veszti sok külsőség, míg a belső teljesen átformálódik, és Jézus Krisztus lesz a gyönyörűség forrása.

   Megtapasztaltam többször, hogy különösen fontos leckéket tanulhatok meg itt: magamat feladva imádkozni, esedezni, örülni a kegyelemnek. Semmi felesleges maszlag nem veszi el a figyelmemet az Élő Igéről. Kiég szívemből a salak, aszottan hull le a hiúság. Isten jelenlétében nem kell és nem is lehet magyarázkodni, jól ismeri a legelrejtettebb zugokat is a lelkemben. Nem kell szégyenkeznem senki fia előtt: kiálthatok, zokoghatok, jajgathatok, de örvendezhetek is a kisgyermek felszabadultságával. Lényegtelen a kényelem, de az őszinte kitárulkozás annál inkább.

A puszta magányos csendjében lekerül minden álarc, meghal az én, és nincs más, csak Krisztus.

   Természetesen, ez az írás nem a puszta felmagasztalása, hiszen ott nem életvitelszerűen töltünk időt. Lehet ez rövidebb-hosszabb lelki krízis, betegség, üldöztetés vagy elhagyatottság a mások általi meg nem értésben - mind csak átmeneti útszakasz. Küldetésünk a gyümölcstermés, világítás a sötétben, sóként hatni az elközömbösödött világban, felemelni és követni az igazságot még a környező hamissággal szemben is, irgalmasságot gyakorolni az elesettekkel, és alázatosan, szentségben járni Istennel a mindennapokban.

   Épp a pusztában járok… Sok minden fáj… De szerető Atyám keze tökéletes pontossággal dolgozik szívem rücskös kiszögellésein, és a puszta végül áldássá válik.

   "Azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukra van." Róma 8:28.

 2014. április 22.                                                   

  http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/egyeb-irasaim/a-puszta-aldasai.html

A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

 

Az Istenre tekintés felemel, a körülményeinkre nézés viszont lehangolhat. 

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/

Keresztény szemmel

Isteni gyógyulások - Melissa Helser

Pintér Béla Uj Erő

Ige: A vallásból is kihoz az Úr!

Erre mutat példát Pál apostol története: „Mert hallottátok, mint forgolódtam, és miként viseltem magamat én egykor a zsidóságban, vagyis a zsidó vallásban, hogy én felette igen háborgattam, és könyörtelenül üldöztem az Isten anyaszentegyházát, azaz kihívott gyülekezetét, eklézsiáját, és pusztítottam azt, és a romlására a pusztulására törtem*(Gal. 1,13)

*Mikor Istvánt megkövezték, a hívők eltemették, és szétoszolva hirdették az örömhírt mindenfelé, amerre jártak: „Saulus pedig pusztítá az anyaszentegyházat, házról-házra járva, és férfiakat és asszonyokat elővonszolva, tömlöcbe veti vala”. Így vallja meg a jeruzsálemi zsidók előtt, amikor meg akarják kövezni: „… ezt a tudományt üldöztem mindhalálig, megkötözvén és tömlöcbe vetvén mind férfiakat, mind asszonyokat.” Letartóztatása után is csak erről tesz bizonyságot, hogy mit tett a vallásos Saul, aki az Úrral való találkozása után Krisztus apostola és Pál lett: „én a mi vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus. Én egykor elhatároztam vala magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem. Mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben: és a szentek közül én sokat börtönbe vettettem, a főpapoktól való felhatalmazást megnyervén. Sőt mikor megölettetének, szavazatommal hozzájárultam. És minden zsinagógában gyakorta büntetvén őket, káromlásra kényszerítettem; és felettébb dühösködvén ellenük, kergettem mind az idegen városokig is” (Csel. 8,3; 22,4; 26,2-5.9-11)

 És Timóteusnak is bizonyságot tesz, Isten végtelen szeretetéről és kegyelméről: „Hálát adok a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki megerősített engem, mert megbízhatónak tartott, amikor szolgálatra rendelt. Ki előbb istenkáromló, üldöző és erőszakoskodó valék: de könyörült rajtam, mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségben” (1Tim. 1,12-16).

 „És felülmúltam a zsidóságban, vagyis a zsidó vallásosságban nemzetem és fajtámbeli sok kortársamat, szerfelett rajongván atyai hagyományaimért, és mert fölöttébb vakbuzgó követője voltam atyáim, azaz őseim hagyományainak*(Gal. 1,14)

*Az apostolon keresztül jelenti ki Isten Igéje, hogy mennyit ér a vallásosság: „Körülmetéltettem nyolcadnapon, Izráel nemzetségéből, Benjámin törzséből való vagyok, zsidókból való zsidó, törvény tekintetében farizeus, Buzgóság tekintetében az egyházat üldöző, a törvénybeli igazság tekintetében feddhetetlen voltam. De amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem, És találtassam Őbenne, mint akinek nincsen saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való igazságom a hit alapján” (Fil. 3,5-9).

Kértem és meglett

Tanulságos történet.

M Luther king: A férfiről.

Nem az a férfi mércéje, ahogyan kellemes és kényelmes percekben viselkedik, hanem az, hogyan állja meg a helyét vitákban, és hogyan oldja meg a kényes helyzeteket.