A TE KÍVÁNSÁGAID

Azért mondom néktek, amit csak kértek imádságotokban, higgyétek, hogy mindazt már megnyertétek és meglészen néktek.

- Márk 11,24.

„…Amit csak kértek…”

Nem amit a nagypapád kér. Sem amit a nagynénéd. Nem amit a férjed kíván. Sem amit a feleséged.

Te kaphatod meg a kívánságaidat. Ha azonban a te kívánságod nem egyezik meg mások kívánságával, nem kényszerítheted rájuk a te kívánságaidat. Miért? Mert amikor más is érintett, az ő akarata is szerepet játszik a helyzetben.

A te hited mindig működni fog a saját életedben. És néha — nem mindig — működtetheted a hitedet mások érdekében is.

Megvallás: Az én hitem mindig működik saját magam számára a saját dolgaimban. Isteni bölcsesség által, tudni fogom, hogy mikor használhatom a hitemet mások érdekében.

/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/

Dr-Kováts György ÖVEZD FEL ELMÉD DEREKÁT!-4.

1Pét 1,13.

"Annak okáért felövezvén elmétek derekait, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet a Jézus Krisztus hoz nektek, mikor megjelenik."

És mivel „övezed fel” elméd derekát? Hogyan teszed meg ezt a gyakorlatban? Hogyan teszed munkaképessé, hogyan teszed felfegyverzetté és útra késszé?

Ezek jutnak eszembe:

1./ Tudatosan odakötözöd elmédet, gondolataidat az Úr Jézus Krisztus ígéreteihez, személyéhez – akinek megismerted Őt. Nem engeded, hogy más irányba induljanak. Nem engeded a fantáziádnak, hogy a gonoszság képeit vetítse ki elméd képernyőjére. Beülsz autódba, és nem arra gondolsz, hogy most karambolozni fogsz – lehet, hogy megjelenik egy gondolat formájában, de rabul ejted, elfogod a gondolatot, nem engeded, hogy elfoglalja elmédet, hanem kiveted azt. Körbehatárolod, megnevezed, és kiveted – Jézus nevében: ahogy jó szerencsével indulok el, úgy is fogok hazaérkezni. Köszönöm, Uram, ígéreteidet, hogy velem – velünk – vagy most is, pontosan ezen az úton.

2./ Tudatosan odakötözöd magad imádságban az Úr Jézus Krisztus személyéhez, ígéreteihez, jelenlétéhez. Folytatva az előző példát: kimondod szóval, kimondod, lerögzíted imádságban, hogy Ki van veled, és hogy mennyire veled van. „Uram, köszönöm, hogy velem vagy, ebben az útban is, Veled indulok, és köszönöm az előttem haladókat, mögöttem jövőket, s mindazokat, akik egyidejűleg közlekednek most. Köszönöm, hogy megőrzöd az autó műszaki állapotát, megőrzöl bennünket emberektől, állatoktól, minden szabálytalanságtól és technikai hibától is. Köszönöm, hogy angyalaidnak parancsoltál, hogy őrizzenek bennünket minden utunkon, kézen hordoznak bennünket, és nem engedik, hogy megüssük lábunkat a kőben. Teljes bizalommal bízunk Benned, Uram, rád bízzuk most életünket, és mindenünket. Ámen.”

Ez is az elme derekának felövezéséhez tartozik. Az, hogy tudatosan imádkozol. Amikor valami rossz hír jön, azonnal. Odakötöd gondolataidat Uradhoz. Ahhoz, Aki Ő. Amilyen Ő. És ez megőrzi gondolkodásodat a rossz irányoktól.

3./ Az elme derekának felövezése a jó szó kimondása is. Őrzöd szájadat attól, hogy reménységeddel ellentéteset mondjon ki. A reménység és a hálaadás, a reménység és az Úr Jézus Krisztus dicsőítése, szoros kapcsolatban van. Ha jön a rossz hír, vagy jön a rossz gondolat, azonnal mondod: „dicsőség az Úrnak!”. Azonnal dicsőséget adsz Istennek – mint Ábrahám tette (Róma 4,17-21.) – és így folyamatosan megerősödsz a hitben is, és hited élő reménységgel lesz teljes. Átszövi mindennapjaidat, minden élethelyzetedet.

4./ A felövezéshez tartozik az is, hogy számot vetsz azzal, mit veszíthetsz. Mit is? Valójában, ha örök életed van, és az Úr Jézus vár rád – valójában semmit. Persze vannak fájdalmas területek, ahol rád sújthatott az ellenség – szeretteid, egészség, anyagi helyzet, szolgálatodban bekövetkező rombolás, és hasonlók – de a vége biztos, a vége az Úr Jézus győzelme, és ha Benne szorosan bízol, a te győzelmed is. Ezért, végső soron nincs vesztenivalód. És ez szabadsággal jár. Ha felméred ezt, ha őrzöd elmédet ebben a biztonságos állapotában, akkor felövezted, mint józan – aki szembenéz a valósággal – elméd derekát, és tökéletesen tudsz majd reménykedni az Úr Jézus Krisztusban, és az Ő kegyelmes, megkülönböztető, kiemelő, felemelő csodálatos munkájában.

Irma Nyári

A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

Mindent látó Istenünk megbízható idegenvezető. 

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/

Dr. Nasir Siddiki muzulmán csodálatos gyógyulása, megtérése és

Zsoltár 8. A TEREMTŐ DICSÉRETE (héberrel és kapcsolódó igékkel)

Zsolt. 8,1 Az éneklőmesternek [a karvezetőnek; Gát (jelentése: borsajtó, prés, csöbör közhírré tétel) szerint] a gittithre [a Szőlőtaposók, Szőlőprések kezdetű ének dallamára]. Dávid zsoltára^*

*A Dávid által írt Zsoltárok a Szent Szellem kijelentései: „Ezek Dávidnak utolsó beszédei. Dávidnak, Isai fiának szózata, annak a férfiúnak szózata, aki igen felmagasztaltaték, Jákób Istenének felkentje és Izráel dalainak kedvence. Az Úrnak Szelleme szólott énbennem, és az ő beszéde az én nyelvem által” (2 Sám. 23,1-2)

Ezt erősíti meg az Úr Jézus is: „Hiszen Dávid maga mondotta a Szent Szellem által: Monda az Úr az én uramnak: ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul. (Márk. 12,36)

És erről tesz bizonyságot Péter apostol is: „Atyámfiai, férfiak, szükség volt betelni annak az írásnak, melyet megjövendölt a Szent Szellem Dávid szája által...” (Csel. 1,16).

Zsolt. 8,2 [Uram] Mi Urunk [Jahve, = örökké létező, Örökkévaló] Istenünk, mily felséges [('addír): hatalmas, fenséges, csodálatos] a te neved az egész földön, [széles e világon, és szerte a világon] aki az egekre helyezted dicsőségedet [(hôḏ): ragyogásodat, pompádat, fenségedet, méltóságodat].

»Más fordítás: Ó, Urunk, Örökkévaló! Az egész Földön nincs nevednél felségesebb, az égnél is magasabbra emelted dicsőségedet. Mert: A te dicsőséged fölmagasztaltatott az egek fölött, és méltóságodról az egeken túl is beszélnek]^*

*Minden próféta az Urat dicsőíti: „Ki olyan az istenek között, mint te vagy, Uram? Ki olyan felséges, mint te vagy szentségedben? Dicső tetteiben félelmetes, csodákat cselekvő” (2Móz. 15,11)

„Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten? Te vagy az Isten, aki csodát művelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat. És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hűséges voltodat is a szentek gyülekezetében. Mert a felhőkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, s ki olyan, mint az Úr, az istenek fiai között? Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön!” (Zsolt. 77,14-15; 89,6-7;108,6)

„Kicsoda hasonló az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, aki a magasságban lakozik? Ifjak és szüzek, vének gyermekekkel: Dicsérjék az Úrnak nevét, mert az ő neve dicső egyedül; az ő dicsősége égre-földre kihat!” (Zsolt. 113,5; 148,12-13)

Habakuk így prófétál a testben megjelent Istenről, aki dicsőségben jön vissza: „Isten a Témán (jelentése: a jobbra fekvő, déli vidék) felől jön, és a Szent a Párán (jelentése: szépség, ékesség) hegyéről. Szela. Dicsősége elborítja az egeket, és dicséretével megtelik a föld. Ragyogása, mint a napé, sugarak támadnak mellőle; és ott van az ő hatalmának rejteke” (Hab. 3,3-4).

Zsolt. 8,3 A csecsemők [a gyermekek, és kisdedek] és csecsszopók [kicsinyek, csecsemők] szájával [szája által hirdetteted dicséretedet, és mutattad meg erődet], erősítetted [és építetted] meg hatalmadat. [Védőbástyát, és erődöt emeltél] a te ellenségeid [az ellenfeleid, az ellened törők, a támadóid] miatt, hogy a gyűlölködőt [az ellenszegülőt, és ellenséget] és bosszúállót [a lázadót, bosszúra kelőt] elnémítsd. [elhallgattasd, megrontsad, tönkretedd, és megállítsad].

»U.F: Kisgyermekek és csecsemők szája dicsér: hirdeti hatalmadat. Énekükkel némítod el bosszúszomjas ellenségeidet«^*

*Ézsaiás így prófétál az Úrról: „Kit tanít tudományra? A tanítást (a kijelentést) kivel érteti meg? (Kinek akarja kifejteni a kinyilatkoztatást?) Akiket most választottak el az anyatejtől. Akiket most vettek le az anyamellről” (Ésa. 28,9).

Az Úr Jézus idézi a próféciát, kijelentve ezzel azt is, hogy Ő a Teremtő, akiről a dicséretek szólnak: „Amikor pedig a főpapok és az írástudók látták azokat a csodákat, amelyeket tett, és a gyermekeket, akik a templomban ezt kiáltották: „Hozsánna a Dávid Fiának!” - haragra lobbantak, és így szóltak hozzá: „Hallod, mit mondanak ezek?” Jézus pedig így válaszolt nekik: „Hallom. Sohasem olvastátok: Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet?” (Mt. 21,15-16).

Zsolt. 8,4 Mikor [nézem, és] látom egeidet, a te ujjaidnak munkáját; [a Te kezednek művét, alkotását] a holdat és a csillagokat, amelyeket teremtettél: [és amelyeket Te alkottál; elrendeztél, melyeket fölraktál] (akkor így gondolkodom)^*

*Dávid megvallása: „Te vetettél hajdan alapot a földnek, az ég a te kezed alkotása” (Zsolt. 102,26)

Az Újszövetség bizonyságtétele a mi Urunkról, az Úr Jézus Krisztusról: „Te vetettél, Uram, alapot a földnek kezdetben; és a te kezed alkotása az ég” (Zsid. 1,10)

A nap és a hold – és az idő – megteremtése  így történt: „És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek. És legyenek világítókul az ég mennyezetén, hogy világítsanak a földre. És úgy lőn. Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat. És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre; És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválasszák a világosságot a sötétségtől. És látá Isten, hogy jó. És lőn este és lőn reggel, negyedik nap” (1 Móz. 1,14-19)

„Mert nagy az Úr és igen dicsérendő, és rettenetes minden istenek felett; Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket” (1 Krón. 16,25-26)

Ő a teremtő, és Övé minden: „Ímé az Úréi, a te Istenedéi az egek, és az egeknek egei, a föld, és minden, a mi rajta van!” (5 Móz. 10,14).

 Az embernek tudnia kell, hogy Isten a Teremtő: „Mert ami az Isten felől tudható [megismerhető, megérthető, és nyilvánvaló] nyilván van ő bennük; [és világosan ismerik] mert az Isten megjelentette [nyilvánvalóvá, és láthatóvá tette, sőt kijelentette] nékik. Mert ami Istenben láthatatlan tudniillik az ő örökké való hatalma [az Ő ereje, ami képessé tesz bármi megtételére] és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból [az Ő műveiből, és munkái értelmes vizsgálata révén] megértetvén megláttatik; [és világosan látszanak, mivel a teremtett dolgokból érzékelhetők] úgy, hogy ők menthetetlenek. [És ezért nincs hát mentségük]” (Róm. 1,19-20).

 Hiszen: „Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat. Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést. Nem olyan szó, sem olyan beszéd, amelynek hangja nem hallható: Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk” (Zsolt. 19,2-5)

 „Kérdezd csak meg az állatokat, azok is tanítanak, és az égi madarakat, azok is tudósítanak. Vagy elmélkedj a földről, az is tanít, a tenger halai is beszélnek neked. Ki ne tudná mindezekről, hogy az ÚR keze alkotta őket?” (Jób. 12,7-9).

 Hiszen: „Az Úr szavára (logoszára) lettek az egek, és szájának leheletére (Szellemére) minden seregük. Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott.

(Más fordítás: Mert az Úr (logosza): Igéje alkotta az eget egész seregét szájának Szelleme” (Zsolt. 33,6.9).

És János apostol megvallása: „Kezdetben [már] vala az Ige (a logosz) és az Ige [a logosz] vala az Istennél, és Isten maga vala az Ige (a logosz). Ő kezdetben [(arkhé): eredetileg] az Isten. Minden [a mindenség] Őáltala lett [teremtetett; rajta keresztül támadt; általa jött létre] és nála nélkül [Tőle különválasztva] semmi sem lett [teremtetett], ami lett [teremtetett; létrejött; s egyetlen létező sem lett Őnélküle]” (Ján. 1,1-3).

És hogy ki a Teremtő, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Kezdetben teremté Isten az eget (mennyet) és a földet” (1 Móz. 1,1)

 De ezt csak: „Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde (réma: megnyilatkozása, kijelentése) által teremtetett (a világokat Isten szava alkotta), hogy ami látható, a láthatatlanból (nem a jelenségek világából) állott elő” (Zsid. 11,3).

 Ő, a Logosz lett hústestté: „És az Ige (logosz) (hús)testté lett és lakozék (sátorozott, letáborozott) mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal” (Ján. 1,14).

Őbenne: „…van a mi megváltásunk az Ő vére által…” (Eféz. 1.7).

Bizony Ő az: „Aki teremtette (és megalkotta) a nagy (égitesteket, a) világító testeket; mert örökkévaló az ő kegyelme (és örökké tart szeretete). A napot, hogy uralkodjék nappal; mert örökkévaló az ő kegyelme (és mert örökké tart szeretete). A holdat és csillagokat, hogy uralkodjanak éjszaka; mert örökkévaló az ő kegyelme (és örökké tart szeretete)” (Zsolt. 136,7-9).

És Ő, az: „Aki a fiastyúkot és a kaszáscsillagot (alkotta, és) teremtette; aki reggellé változtatja a homályt és a nappalt (sötét) éjszakává sötétíti… az Úr (Jahve) annak a neve” (Ámós. 5,8).

 És Ő az: „Aki teremtette a gönczölszekeret, (Ő alkotta a Nagymedvét), és a kaszás csillagot és a fiastyúkot és (Dél csillagait), és délnek titkos tárait. Aki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul (és kikutathatatlanul), és csodákat megszámlálhatatlanul” (Jób. 9,9-10).

Mert Ő, vagyis: „…Isten maga az Ige (a Logosz)” (Ján. 1,1). 

Zsolt. 8,5 Micsoda az ember [a halandó] - mondom - hogy megemlékezel róla? [(záḵar): emlékezetedben tartod, nem feledkezel meg róla, számon tartod, gondolsz rá, figyelemre méltatod] és az embernek fia, hogy gondod van reá? [(páqaḏ): meglátogatod, számbaveszed, utánanézel, utánamégy, gondját viseled, törődsz vele]^*

*Értetlenül kérdezi Jób is: „Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?” (Jób. 7,17)

 Dávid is ámulva kérdezi: „Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felőle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?” (Zsolt. 144,3).

 És az apostol így idézi a próféciát: „Sőt [mi több] bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda [és kicsoda] az ember, hogy megemlékezel ő róla [és gondolsz rá], avagy az embernek fia, hogy gondod van reá [és hogy reá tekintesz; (episzkeptomai): és meglátogatod, gondoskodsz róla, és vigyázol rá]? Kisebbé tetted őt rövid időre az angyaloknál [Elohim: Istennél], dicsőséggel és tisztességgel [és méltósággal] megkoronáztad [és megkoszorúztad] őt és úrrá tetted kezeid munkáin. Mindent lábai alá vetettél. Mert azzal, hogy néki mindent [vagyis a mindenséget] alávetette, semmit sem hagyott alávetetlenül: de most még nem látjuk, hogy néki minden [vagyis a mindenség] alávettetett, [hogy minden uralma alatt áll]” (Zsid. 2,6-8).

Hiszen Isten már a teremtéskor – a bűneset előtt – uralkodásra rendelte az embert Isten: „És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon” (1 Móz. 1,26-28).  

Zsolt. 8,6 Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, [(məʿáṭ məʿaṭ): és kis híján isteni lénnyé tetted őt]^* és dicsőséggel és tisztességgel [(káḇóḏ káḇôḏ): fenséggel; méltósággal; tisztelettel; pompával] megkoronáztad őt!^**

*Káldi Biblia: Némelyek így is fordítják a hébert: „Tenmagadnál kevéssé tetted őt kisebbé. t. i. a megváltottat, ki kegyelmet nyert. A természeti embernek nincs dicsősége, nincs függetlensége, szégyennel és ínséggel van tele”.

És: „Szívének kivánságát megadtad néki; és ajkainak (óhajtását, és) kérését nem tagadtad meg. Szela. Hiszen gazdag áldással fordulsz feléje, sőt eléje vitted javaidnak áldásait; szín-arany koronát tettél fejére. Életet kért tőled: adtál néki hosszú időt, örökkévalót és végtelent. Nagy az ő dicsősége a te segítséged által; fényt (fenséget) és méltóságot adtál reája. Sőt áldássá tetted őt örökké, megvidámítottad őt színed örömével” (Zsolt. 21,3-7).

Mert: „Mindent rendeltetésének megfelelően készített az ÚR…” (Péld. 16,4).

Azt mondja az Úr: „Mindent: aki csak az én nevemről neveztetik, akit dicsőségemre teremtettem, (formáltam) alkottam és készítettem!” (Ésa. 43,7).

Mert Isten szólt, és meglett: „És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. ...Ez az Ádám nemzetségének könyve. A mely napon teremté Isten az embert, Isten hasonlatosságára teremté azt. (1 Móz. 1,26; 5,1).

A bűnbeesés után azonban: „Élt vala pedig Ádám száz harminc esztendőt, és nemze fiat az ő képére és hasonlatosságára és nevezé annak nevét Séthnek” (1 Móz. 5,3).

De: „Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. megváltja életedet a koporsótól (a sírtól); kegyelemmel (szeretettel) és irgalmassággal koronáz meg téged. Betölti javaival életedet és megújul a te ifjúságod, mint a sasé” (Zsolt. 103,3-5).

Zsolt. 8,7 Úrrá [uralkodóvá] tetted őt kezeid munkáin, [kezed alkotásain, és kezed művei fölé állítottad] mindent lábai alá vetettél^*

*És hogy mi az a minden, azt Dávid próféciája jelenti ki: „Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája” (Zsolt. 102,26).

„És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak [vagyis az eklézsiának, kihívottak közösségének)] fejévé” (Eféz. 1,22).

„Mert mindent az ő lábai alá vetett [Isten]. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló (és világos) hogy azon kívül [vagyis annak kivételével], aki neki mindent alávetett. [vagyis aki a mindenséget alá rendelte]. Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, [vagyis Istennek] aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben” (1 Kor. 15,27-28).

 És hogy ez a hatalom – amelyet visszaad Istennek – a Krisztusé, és az Ő testéé, vagyis az Eklézsiáé, a felkenté,– azaz a fiúé – arról így beszél az Ige: „Ha ugyanis mindent alávetett neki, akkor semmit sem hagyott, ami ne lenne neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll, azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált” (Zsid. 2,8-9).

Hiszen Krisztus a fej, és az eklézsia – a kihívottak gyülekezete, mely Uráról, Krisztusról neveztetik – az Ő teste: „És Ő a feje a testnek, az egyháznak: aki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első. Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék” „Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg. és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak” (Kol. 1,18-19; 2,9-10).

 Hiszen az Úr Jézus feltámadása után búcsuzva tanítványaitól, kijelenti, hogy: „Nékem [és bennem] adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén tehát, tegyetek tanítványokká [és tanítsatok] minden népeket [az összes nemzeteket], bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében [hatalmába, dicsőségébe, erejébe]” (Mát. 28,18-19).

 De ez a hatalom csak azután nyilvánul meg, ha: „… vesztek [kaptok] erőt [hatalmat], minekutána a Szent Szellem eljő [és leszáll] reátok: és lesztek nékem tanúim [bizonyságtevőim] úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,8).

*Már a teremtéskor így szólt Isten: „És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, (vagyis az állatokon) mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be (és hódítsátok meg) a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon (és a földön mozgó minden élőlényen)” (1 Móz. 1,26-28). Dávidon keresztül így szól az Úr: „Hiszen enyém az erdőnek minden vadja, és az ezernyi hegynek minden állata. Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam” (Zsolt. 50,10-11). Mert: „Én teremtettem a földet, az embert és a barmot, amelyek e föld színén vannak, az én nagy erőmmel és az én kinyujtott karommal, és annak adom azt, (akinek én jónak látom) aki kedves az én szemeim előtt” (Jer. 27,5).

Zsolt. 8,8 Juhokat és mindenféle barmot [vagyis mindenféle jószágot], és még a mezőnek vadait [a mezei állatokat] is^*

^*Már a teremtéskor így szólt Isten: „És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, (vagyis az állatokon) mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be (és hódítsátok meg) a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon (és a földön mozgó minden élőlényen)” (1 Móz. 1,26-28). Dávidon keresztül így szól az Úr: „Hiszen enyém az erdőnek minden vadja, és az ezernyi hegynek minden állata. Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam” (Zsolt. 50,10-11). Mert: „Én teremtettem a földet, az embert és a barmot, amelyek e föld színén vannak, az én nagy erőmmel és az én kinyujtott karommal, és annak adom azt, (akinek én jónak látom) aki kedves az én szemeim előtt” (Jer. 27,5).

Zsolt. 8,9 Az ég madarait és a tenger^* halait, mindent, ami a tenger ösvényein jár^**

*Tenger: (H. jám, g. thalassa): A vizek egybefolyása, - ellentétbe a szárazfölddel. Képletesen a változékony, nyughatatlan nemzetek, akik nem ismerik az igaz Istent.

**Az özönvíz után újjá lett a föld – mintegy előképéül az új földnek – és az Úr parancsa: „Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet. És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden ami nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott” (1 Móz. 9,1-2) Az Újszövetség is arról tesz bizonyságot: „Mert nem angyaloknak vetette alá a jövendő világot, amelyről szólunk. Sőt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel ő róla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá?  Kisebbé tetted őt rövid időre az angyaloknál, dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt és úrrá tetted kezeid munkáin, Mindent lábai alá vetettél. Mert azzal, hogy néki mindent alávetett, semmit sem hagyott alávetetlenül: de most még nem látjuk, hogy néki minden alávettetett” (Zsid. 2,5-8) Mert az új teremtést hívja az Úr a vele való uralkodásra: „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden” (2 Kor. 5,17) Péter apostolon keresztül így szól az új teremtés: „De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik” (2 Pét. 3,13) János apostol már látta ezt az új eget és földet: „Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala...” (Jel. 21,1)

Zsolt. 8,10 [Uram] Mi Urunk Istenünk, mily felséges [mily nagy, és csodálatos, dicsőséges, fenséges] a te neved az egész földön! [széles e világon].

Áldjon meg téged az Úr

67-es ZSOLTÁR

Keresztény szépségportál

Ha valaki segít neked az nem azt jelenti, hogy gyenge vagy, csupán azt, hogy nem vagy egyedül! Ismeretlen

www.keresztenyszepsegportal.hu

Irma Nyári

Igeversek és gondolatok

Krisztus Gyülekezete Marosvásárhely

Zsoltárok 112:4
Még a sötétben is világosság ragyog az istenfélőkre
Istentől, aki irgalmas, kegyelmes és igazságos

A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

Ha segítő kezet nyújtunk mások felé, istentiszteletet végzünk. 

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/

Prazsák László-Nyisd meg a Menny kapuját!..........és elindul az éb

Keresztény szemmel

Szeretet-Közösség

Keresztény szépségportál

A csodák nem természeti törvényekkel állnak ellentmondásban, hanem csupán azzal, amit a természetről tudunk. Szent Ágoston

www.keresztenyszepsegportal.hu

Lydia magazin

Irma Nyári

Elohim - Karneol - Békési Konfi 2012

Ige: Az igehirdetésről

 „Mivel tehát a világ, vagyis evilág a saját maga bölcsessége, tudása, ismerete és tapasztalata útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, és nem is akart tudni róla, mert nem is értette. Tetszett Istennek, aki úgy határozott, és döntött, mert úgy látta helyesnek és jónak, hogy az igehirdetés bolondsága, vagyis ostobaságnak, képtelenségnek látszó igehirdetés, a prédikálás által üdvözítse, azaz szerezzen bűnbocsánatot, megszabadítást, biztonságot, jólétet, egészséget, boldogságot, és tartsa meg a hívőket, vagyis azokat, akik hisznek” (1Kor. 1,21)

Te vagy az élet.

Humor

SZÁMÍTÓ GÉPES TANFOLYAM

A halálról

Jézus azért halt meg, hogy az ember éljen. A testünk halála nem más, mint az Élettel való találkozás.

Luther Márton: A fegyverekről

Úgy gondolom, hogy a lőfegyvereket maga a Sátán találta fel, mert ellenük nem lehet közönséges fegyverekkel és ököllel védekezni. Minden emberi erő elszáll, amikor lőfegyverekkel találkozik. Az ember meghal, mielőtt meglátná, mi közelít.

A szenteknek szól a kijelentés

 „Ti Krisztus teste (teljes lénye) vagytok, és egyenként annak tagjai” (1Kor. 12,27)

A BARLANGTÚRA

Róm 5,1-5.

1 Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi
Urunk Jézus Krisztus által. 2 Őáltala kaptuk hitben a szabad utat ahhoz
a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is,
hogy részesülünk az Isten dicsőségében. 3 De nem csak ezzel dicsekszünk,
hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás
munkálja ki az állhatatosságot, 4 az állhatatosság a kipróbáltságot, a
kipróbáltság a reménységet; 5 a reménység pedig nem szégyenít meg, mert
szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által.

                          A BARLANGTÚRA


A megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a
kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem
szégyenít meg. (Róm 5,3-5)

Unokám nem régen egy barlangtúrán vett részt. A barlang csak szakemberek vezetésével tekinthető meg. Sem a bejárat nem a normál túrizmus számára lett kialakítva, sem a belső járatok nem "komfortosak". Egyes helyeken olyan szűk, hogy csak kúszva-mászva lehet továbbhaladni.

Unokám élménybeszámolójából kiderült, hogy a túra elején - már néhány nehéz szakasz leküzdése után - a túravezetők felkínálták a visszafordulás lehetőségét. Ezt a lehetőséget néhányan meg is ragadták a csoport tagjai közül. A nehezebb, sáros, szűk részek, de a szép látványt nyújtó nagyobb termek is csak ezután következtek.

Édesanyám kérdésére lettem figyelmes: "Akik visszafordultak, nem bánták meg utólag, hogy nem láthatták ezeket a szép részeket?" Unokám válasza elgondolkodtatott: "Nem, mert nem tudták miből maradtak ki."

A mottóigénk jutott eszembe. Néha valóban végig kell járnunk a próbák útját, hogy a szabadulás örömét és a "tágas terek" szépségét megtapasztaljuk.

Imádság: Urunk, segíts minket, akiket szűk szorosokon keresztül vezetsz, hogy megmaradjunk az engedelmesség útján, megtapasztaljuk a szabadulás örömét, és tudjunk téged dicsérni. Ámen.

A próbák útján Isten különleges szeretetét tapasztalhatjuk meg.

Schauermann Henrik (Pécs, Magyarország)

http://csendespercek.hu

Oswald Chambers: TISZTASÁG

„...a szívből származnak..." (Mt 15,18-20).

Azzal kezdjük, hogy a tudatlanságunkban bízunk és elnevezzük ártatlanságnak; aztán ártatlanságunkba helyezzük bizodalmunkat és elnevezzük tisztaságnak; mikor aztán Urunk éles kijelentéseit halljuk, vállat vonva mondjuk: "Soha nem éreztem a szívemben semmit ezekből a borzalmas dolgokból." Rossz néven vesszük, hogy Jézus Krisztus leleplezi ezeket a dolgokat. - Vagy Jézus Krisztus a legfőbb tekintély az ember szíve felett, vagy arra sem érdemes, hogy figyelemre méltassuk. Merek-e bízni az Ő átható éleslátásában, vagy inkább bízom a magam ártatlanságnak nevezett tudatlanságában? Ha tudatosan próbálok ártatlan lenni, valószínűleg eljutok arra a pontra, ahol borzadva ébredek rá, hogy igaz, amit Jézus Krisztus mond; és egészen elrémülök a bennem rejlő rettenetes lehetőségektől. Amíg az ártatlanságom mögé menekülök, addig "bolondparadicsomban" élek. Csak a gyávaság és a civilizált élet őrzött meg attól, hogy nem züllöttem el, de amikor mezítelenül állok Isten előtt, akkor látom, hogy Jézus Krisztus diagnózisa igaz.

Egyetlen biztos oltalom van: ez Jézus Krisztus váltsága. Ha kész vagyok magam kiszolgáltatni neki, nem kell megtapasztalnom a szívemben szunnyadó szörnyű lehetőségek valóra válását. A tisztaság elérhetetlenül mélyen van, természetes úton nem érem el; de amikor a Szent Szellem lakozást vesz bennem, azt a szellemiséget teszi életem középpontjává, ami Jézus Krisztus életében nyilvánvaló volt, és ez a Szent Szellem, aki a szeplőtlen tisztaság.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Pintér Béla: Aki végig megy (with lyrics)

14 éves srác írta a század legfontosabb versé

http://ujnemzedek.hu/kivagy/1081/14_eves_srac_irta_a_szazad_legfontosabb_verset.html

http://ujnemzedek.hu/kivagy/1081/14_eves_srac_irta_a_szazad_legfontosabb_verset.html

14 éves srác írta a század legfontosabb versét

ujnemzedek.hu

Az amerikai tininek fogalma sem volt arról, hogy egy egyszerű beadandó házi dolgozat helyett  remekművet alkotott.

Reinhard Bonnke: Fontosak vagyunk

Amikor elfogadjuk Jézust, mint személyes megváltónkat, ő átveszi az életünk irányítását, és felelősséget vállal az életünk hátralevő részéért: „Akiket Isten Szelleme vezérel, azok az Isten fiai” (Róma 8,14). Ha a Szellem vezet minket, akkor biztosan eljutunk oda, ahova ő akarja. Ha megengeditek, elmondok egy viccet: a pápa egy gyönyörű limuzinban utazik, és megkéri a sofőrt, hadd vezesse egy kicsit az autót. Helyet cserélnek, a pápa a kormányhoz, a sofőr hátra az ülésre. A pápa egyre jobban élvezi a vezetést, és egy kicsit rálép a gázpedálra.

Hirtelen egy rendőrautó szirénázva megállítja. A pápa félrehúzódik a limuzinnal. A rendőr odasétál az autóhoz, rápillant a vezetőjére, majd leesik az álla, nem bír megszólalni. A pápa ül a volánnál, és ő megállította gyorshajtásért! Mivel nem tudja, mi ilyenkor a szabály, felhívja a parancsnokságot. „Jelentem, megállítottam egy autót gyorshajtásért, de valaki nagyon fontos személyiség utazik benne.” „Kicsoda?” - kérdik tőle. „Azt nem tudom, de rendkívül fontos ember lehet, ha a pápa a sofőrje!” Komolyra fordítva a szót: ki ül az életünk volánjánál? A Szent Szellem! Milyen fontosnak kell lennünk Istennek, ha a Szent Szellemet jelölte ki sofőrnek számunkra? Ugyanaz a Szent Szellem, aki Jézust vezette, most minket is vezet. Ennyire „rendkívül” fontosak vagyunk Istennek! 

Kenneth Copeland: Tudja meg az egész világ

De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédökre hisznek majd én bennem;...És én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk: Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, amiként engem szerettél. Ján 17,20-22-23

Az Egyház az évek során mindenféle bonyolult tervet dolgozott, és ötlött ki, hogyan is evangelizálja a világot. Összejöttünk, gyűléseket tartottunk, stratégiákat ötlöttünk ki, terveket szőttünk, sőt még pénzt is gyűjtöttünk erre. De csak ritkán gondoltunk arra a tervre, amit Jézus maga adott nekünk.

A legtöbb hívő nem is tudja, hogy Jézus már ideadta nekünk azt a kulcsot, amivel megnyerhetjük a világot. Közvetlenül azelőtt imádkozott, hogy a keresztre ment volna. Kérte az Atyát, hogy hozzon minket olyan egységre egymással és Ővele, amiből a világ megtudja, hogy Őt küldte Isten hozzánk.

Ha te és én, Krisztus teste, mindannyian egységre jutnánk, s elkezdenénk szeretni egymást, akkor olyan gyorsan tudnánk a világot megnyerni az örömhírnek, ami minden képzeletet felülmúlna. Pedig ez igaz! De addig is bizony túl elfoglaltak vagyunk azzal, hogy egymást csépeljük, és megbántjuk, és megbántódunk, ami aztán teljesen lefoglal minket.

De dicsőség Istennek, néhányunkban már kezd leérkezni, hogy ezeket bizony abba kellene hagyni. Szükséges, hogy Jézus parancsát komolyan vegyük, és nem választási lehetőség az, hogy nekünk szeretnünk KELL egymást. Felejtsük el végre a buta okoskodásainkat, és legyünk egységben Isten Szelleme által.

Akarsz ma egy lépéssel közelebb kerülni ahhoz, hogy a világ megismerje az örömírt, és tenni valamit azért? Akkor kezdj el imádkozni másokért! Döntsd el magadban, hogy szeretni fogod a hívő társaidat ahelyett, hogy elégedetlenkednél, kritizálnál, vagy ostoba dolgokat beszélnél róluk.

Legyen egy új megvallásod az, hogy Isten Egyháza fel fog kelni együtt hitben és szeretetben mint egy dicsőséges Test, akit Jézus ereje maga fog kormányozni. Mi egyek vagyunk – tudod. Jézus imádkozott ezért, hogy ez megtörténjen, és a Szent Szellem ezt már elvégezte.

Sátán szeretné ezt megállítani, de nem képes rá. Sokkal hatalmasabb és erősebb Jézus imája, mint ő. Jézus egy olyan nagy lyukat fog robbantani a sátán birodalmában és működésében, hogy ez akár egy mozdonynak is elég lenne. Az egész világ meg fogja tudni, hogy Jézus az igazi Úr!

Fordította: Orbán Tibor

KC Ministry engedélyével

Ján17,9-26

Ján 17:9 Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nékem adtál, mert a tiéid.

Ján 17:10 És az enyémek mind a tiéid, és a tiéid az enyémek: és megdicsőíttetem ő bennök.

Ján 17:11 És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, akiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!

Ján 17:12 Mikor velök valék a világon, én megtartám őket a te nevedben; akiket nékem adtál, megőrizém, és senki el nem veszett közülök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön.

Ján 17:13 Most pedig te hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő magokban.

Ján 17:14 Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok.

Ján 17:15 Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.

Ján 17:16 Nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok.

Ján 17:17 Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.

Ján 17:18 Amiképpen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;

Ján 17:19 És én ő érettök [oda] szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek [az] igazságban.

Ján 17:20 De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédökre hisznek majd én bennem;

Ján 17:21 Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.

Ján 17:22 És én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk:

Ján 17:23 Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, amiként engem szerettél.

Ján 17:24 Atyám, akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, amelyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése előtt.

Ján 17:25 Igazságos Atyám! És e világ nem ismert téged, de én ismertelek téged; és ezek megismerik, hogy te küldtél engem;

Ján 17:26 És megismertettem ő velök a te nevedet, és megismertetem; hogy az a szeretet legyen ő bennök, amellyel engem szerettél, és én [is] ő bennök [legyek].

http://mindenlehetseges.shp.hu/hpc/web.php?a=mindenlehetseges&o=hirlevtudja_meg_az_egesz_vilag_LAn