János evangélium 14. fejezet: Egyesülés Jézussal (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Ján. 14,1 Ne nyugtalankodjék [(tarasszó): ne rendüljön meg, ne háborodjék meg, ne remegjen, és ne legyen zaklatott] a ti szívetek [a ti bensőtök]: higyjetek [(piszteuó): és bízzatok] Istenben, és higyjetek [(piszteuó): és bízzatok] én bennem.

Ján. 14,2 Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.

Ján. 14,3 És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek*

*Az Úr újra -és újra megígéri: „Mert az embernek Fia eljő az ő Atyjának dicsőségében, az ő angyalaival [vagyis az Ő angyalai kíséretében]…” (Mát. 16,27).

Azért, hogy: Aki nékem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya” (Ján. 12,26).

Pál apostol megvallása: „Mert tudjuk [és tisztában vagyunk vele], hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol [vagyis leomlik; leoldódik, összeomlik, megsemmisül], épületünk [és lakásunk, hajlékunk] van Istentől, nem kézzel csinált [nem kézzel épített; alkotott, nem mesterséges, hanem], örökkévaló házunk [azaz örök otthonunk (épületünk)] a mennyben [a legfelső égben]” (2 Kor. 5,1).

„Mert a mi országunk mennyekben van (azaz nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk), honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk (üdvözítőül); Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos (gyarló) testünket (szómánkat: egész valónkat), hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez (szómájához: személyéhez). Amaz Ő hatalmas munkája szerint (azzal az erővel), mely által maga alá is vethet mindeneket” (Fil. 3,20-21).

 Még a kínoszlopon függő latornak is azt mondta az Úr: „… Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban” (Luk. 23,43).

És hogy hol készít helyet az Úr Jézus, és milyen városban, arról így szól a Szent Szellem János apostolon keresztül: „És elvive engem szellemben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagyvárost, a szent Jeruzsálemet, amely Istentől szállott alá a mennyből. Benne vala az Isten dicsősége; és annak világossága (ragyogása) hasonló vala a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta (a kristályfényű) jáspis kőhöz” (Jel. 21,10-11).

A hit emberei ezt mindig is tudták: „Hit által (költözött át, és) lakott az ígéret földén (Ábrahám), mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival. Mert várja vala az alapokkal bíró várost (azt a várost, amelynek szilárd alapja van), melynek (tervezője, és) építője és alkotója az Isten” (Zsid. 11,9-10).

És amikor az Úr eljön az övéiért, így viszi el őket: „Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk [(harpadzó): elragadtatunk, gyors, hirtelen mozdulattal megragadja, és elviszi, mint farkas a zsákmányát] azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe [az Úr fogadására] a levegőbe; és ekképen mindenkor az Úrral leszünk.

[Más fordítás: Azután mi, akik élünk és megmaradtunk, azokkal egyidejüleg felhőbe takartan elragadtatunk a levegőégbe, hogy összetalálkozzunk az Úrral, és így mindig az Úrral leszünk]” (1 Thess. 4,17).

És ez: „lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya és beljebb hatol a kárpítnál, Ahová útnyitóul bement érettünk Jézus, aki örökké való főpap lett Melkisédek rendje szerint” (Zsid. 6,19-20).

Ján. 14,4 És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok.

Ján. 14,5 Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat?

Ján. 14,6 Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság [(alétheia): vagyis a valóság] és az élet; senki sem mehet [és senki sem juthat] az Atyához, hanemha [csakis] én általam [vagyis csak rajtam keresztül]^*

*Az Úr Jézus válasza: „Én vagyok az ajtó [a kapu]: ha valaki én rajtam [keresztül] megy be, megtartatik [vagyis gondviselésben, ellátásban, védelemben részesül, és megmenekül, tehát üdvözül] és bejár és kijár [vagyis tovább megy, tovább halad] majd, és legelőt talál” (Ján. 10,9).

Az apostol bizonyságtétele:  „És nincsen senki másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk [vagyis üdvözülhetnénk].

»Más fordítás: Jézus az egyetlen, aki megmentheti az embereket, és az Ő neve az egyetlen hatalom a világon, ami üdvözíthet bennünket«” (Csel. 4,12).

 És csak Őáltala: „van a menetelünk is [mert megnyílt számunkra az út, és szabadon járulhatunk] hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben [most] állunk [élünk, és vagyunk] és dicsekedünk [ujjongunk] az Isten [fiai] dicsőségének reménységében. [Más fordítás: és dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk]” (Róm. 5,2).

„Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van. [Őbelőle ered]” (2 Kor. 3,4).

Mert: „Őbenne van a mi bátorságunk és bizodalommal való menetelünk (szabad utunk) Istenhez az Ő benne való hit által” (Eféz. 3,12).

„Mivel pedig, atyámfiai, teljes bizalmunk (és szabad utunk) van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által” (Zsid. 10,19-20).

 Hát: „Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez (a kegyelem trónusához), hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül (amikor segítségre van szükségünk)” (Zsid. 4,16).

Ján. 14,7 Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt [(autosz): magát].

Ján. 14,8 Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk!

Ján. 14,9 Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? Aki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?^*

*Hiszen: „Én és az Atya egy [(heisz hen): és ugyanaz] vagyunk” (Ján. 10,30).

És az Úr Jézus újra-és újra kijelenti magát a Júdeabelieknek is: „Jézus pedig kiálta és monda: Aki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem. És aki engem lát, azt látja, aki küldött engem” (Ján. 12,44-45).

Pál apostol is erről tesz megvallást: „És minden versengés nélkül (közismerten, elismerten, bevallottan, valóban) nagy a kegyességnek (vagyis a hitnek) eme titka: Isten (aki) megjelent (láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált; megmutatkozott) (hús)testben. megigazíttatott (igaznak bizonyult) szellemben. Megláttatott (megjelent, megmutatkozott) az angyaloktól/nak. Hirdettetett a pogányok (népek, nemzetek) közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).

„Hiszen Istent csak Krisztusban, és az Ő kijelentése alapján lehet megismerni: Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette [nyilatkoztatta] ki Őt. [Ő jelentette ki; hirdette meg félreérthetetlenül, tette nyilvánvalóvá]” (Ján. 1,18).

Mózes kéri az Urat: „És mondá Mózes: Kérlek, mutasd meg nékem a te dicsőségedet. És monda az Úr: Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orcád előtt menjen el (elvonultatom előtted egész fenségemet), és kiáltom előtted az Úr nevét (és kimondom előtted az ÚR (JHVH=Jehova) nevét): És könyörülök (irgalmazok), akin könyörülök (akinek irgalmazok), kegyelmezek, akinek kegyelmezek. Orcámat azonban, mondá, nem láthatod; mert nem láthat engem ember, élvén (úgy, hogy életben maradjon). És monda az Úr: Ímé van (itt) hely énnálam; állj a kősziklára. És mikor átmegy (elvonul) előtted az én dicsőségem, a kőszikla hasadékába állatlak téged, és kezemmel betakarlak téged, míg átvonulok. Azután kezemet elveszem rólad, és hátulról meglátsz engemet, de orcámat nem láthatod (senki sem láthatja meg)” (2 Móz. 33,18-23).

A testté lett Ige – az Úr Jézus – kijelentése: „…senki sem ismeri a Fiút (senki sem tudja, kicsoda a Fiú), csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki (és senki sem tudja, hogy kicsoda az Atya), csak a Fiú, és (az) akinek a Fiú akarja megjelenteni” (Mát. 11,27 és Luk 10,22)

Mert: „Nemhogy (mintha) az Atyát valaki (bárki) látta, csak az, aki Istentől van, az látta az Atyát” (Ján. 6,46)

„Kié (Övé) egyedül a halhatatlanság, aki hozzáférhetetlen (megközelíthetetlen) világosságban lakozik; akit az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat: akinek tisztesség (övé a tisztelet) és örökkévaló hatalom. Ámen” (1 Tim. 6,16).

Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent” (1 Ján. 4,7)

 És bár: Az Istent soha senki nem látta: Ha szeretjük egymást, az Isten (lakik bennünk, és) bennünk marad, és az Ő szeretete teljessé lett bennünk” (1 Ján. 4,12).

És Ézsaiás prófétán keresztül is így jelentette ki magát az Úr: „Ti vagytok a tanúim - így szól az ÚR -, és szolgáim, akiket kiválasztottam, hogy megismerjetek, higgyetek bennem, és megértsétek, hogy csak én vagyok. Előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz! Én, én vagyok az Úr, és rajtam kívül nincsen szabadító! Mostantól fogva is én az leszek, és nincs, aki az én kezemből kimentsen; cselekszem, és ki változtatja azt meg? Így szól az Úr, a ti megváltótok, Izráel Szentje… Én az Úr vagyok, szent Istenetek, Izráelnek teremtője, királyotok. Így szól az Úr, Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kívül nincsen Isten. Ne féljetek, és ne rettegjetek! Hát nem mondtam-e meg és nem jelentém előre? Ti vagytok tanúim! Hát van-e rajtam kívül Isten? Nincs kőszál, nem tudok!” (Ésa. 43,10-15. 44,6.8).

Mert Ő „… az Isten teremtésének kezdete (ktiszisz arkhé: teremtett világ eredete)” (Jel. 3,14).

Ő az: „Aki az ő (vagyis Isten) dicsőségének visszatükröződése [(apaugaszma): ragyogása, kisugárzása, visszfénye, kifénylése, vagy visszatükröződése. Szó szerint: kifénylése, Belőle kiáradó fénysugár], és az ő valóságának képmása [(hüposztaszisz kharaktér): létezésének alátámasztása, bizonyítéka, és lényege, lenyomata, kifejező képmása, külső megjelenése, lényegének látható kifejeződése], aki hatalma szavával [(dünamisz): hatalmas szavának, igéjének erejével, hatalmával, energiájával] fenntartja [(pheró pasz pasza pan): hordozza; összetartja és irányítja az egész] világmindenséget, aki minket bűneinktől  [(hamartia): céltévesztésünktől, tévedéseinktől, hibáinktól] megtisztítván, [(kathariszmosz): szó szerint: céltévesztésünket, tévedéseinket, hibáinkat leemelve, eltávolítva, megtisztítva; lemosva], üle a Felségnek jobbjára, a hatalom és méltóság helyén ül a magasságban. (Zsid. 1,3).

Ézsaiás így prófétált Róla: „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, Örökkévaló Atyának, békesség fejedelmének!” (Ésa. 9,6).

„Hiszen Te vagy Atyánk, hiszen Ábrahám nem tud minket, és Izráel nem ismer minket, Te, Uram, vagy a mi Atyánk, megváltónk, ez neved öröktől fogva” (Ésa. 63,16).

Ján. 14,10 Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket [(réma): kijelentéseket, az élő Igéket], amelyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, aki én bennem lakik [(menó): aki bennem jelen van, és bennem él], ő cselekszi e dolgokat.

Ján. 14,11 Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magukért a cselekedetekért higyjetek nékem.

Ján. 14,12 Bizony, bizony mondom néktek: Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek^*

*És így folytatódik a kijelentés: „Azokat pedig, akik hisznek [akik hitre jutottak], ilyen [és ezek a] jelek követik [és fogják kísérni]: az én nevemben [és az én hatalmammal] ördögöket [vagyis gonosz szellemeket, démonokat] űznek [és haj(í)tanak ki]; új [vagyis újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő] nyelveken szólnak. [Ha] Kígyókat vesznek föl, és ha valami halálost [valami halálos mérget] isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik [és teszik rá a] kezeiket, és [azok] meggyógyulnak” (Márk. 16,17-18).

A feltámadott Úr ígérete az Övéinek: „… monda azért nékik (a tanítványainak, és a mindenkori Övéinek) Jézus: Békesség néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket. És mikor ezt mondta, rájuk lehelt, (és így folytatta) és monda nékik: Vegyetek Szent Szellemet” (Ján. 20,21-22).

Mert ez a hatalom – erő – csak azután nyilvánul meg, ha: „… vesztek [kaptok] erőt [hatalmat], minekutána a Szent Szellem eljő [leszáll] reátok: és lesztek nékem tanúim [bizonyságtevőim] úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,8).

 És ez minden tanítványnak szóló ígéret: „Visszatére pedig a hetven tanítvány örömmel [és ujjongással jelentette], mondván: Uram, még az ördögök [még a gonosz szellemek, a démonok] is engednek [és engedelmeskedtek] nékünk [és meghódoltak] a te neved [hatalma, és tekintélye] által [amikor a nevedben rájuk parancsoltunk]!” (Luk. 10,17).

 Ehhez azonban az szükséges, hogy: „Legyetek az Istenhit birtokosai; Legyen bennetek Isten hite. Azért mondom néktek: Amit könyörgésetekben kértek higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek.

[Más fordítás: higgyétek, hogy már megkaptátok, és a tiétek lesz az]” (Márk. 11,22.24).

Ha pedig nem teljesül a kérésünk, az: … A ti hitetlenségetek miatt [kishitűségetek miatt lesz. Mert kevés, gyenge a hitetek]. Mert bizony [igazán] mondom néktek: Ha [csak] akkora [és annyi] hitetek volna, mint a mustármag… semmi sem volna lehetetlen néktek [vagyis számotokra]” (Mát. 17,20).

És az Úr Jézus kijelenti, hogy mitől növekszik a hit: „Azért [tehát] a hit hallásból van, [az Ige hallásából fakad] a hallás pedig Isten Igéje által. [vagyis Krisztus beszéde; igéje;/rémája = kijelentése/ által]

(Más fordítás: Tehát a hit a meghallott üzenetből, a meghallott üzenet pedig Krisztus kijelentésén keresztül van” (Róm. 10,17).

 Ez pedig minden korban élő tanítványinak szóló ígéret. Máltán: „…Pál nagy sok venyigét szedett és a tűzre tette, egy vipera a melegből kimászva, az ő kezére ragada. De néki, minekutána a kígyót lerázta a tűzbe, semmi baja sem lőn” (Csel. 28,3.5)

Ján. 14,13 És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.

Ján. 14,14 Ha valamit kértek [tőlem] az én nevemben, én megcselekszem azt^*

*Újra -és újra kijelenti az Úr: „Kérjetek és (meg)adatik néktek [és kapni fogtok]; keressetek és találtok; zörgessetek [folyamatosan kopogtassatok] és megnyittatik néktek [és ajtó nyílik előttetek]. Mert [mindenki] aki kér, mind kap [és megnyeri azt, amit kér]; és aki keres, talál [és megtalálja, amit keres]; és a zörgetőnek megnyittatik [és aki kopogtat, annak ajtó nyílik]” (Mát. 7,7-8).

„És amit könyörgésetekben [és imádságotokban hittel] kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek [Más fordítás: Meg is fogtok kapni mindent, amit csak hittel imádságban kértek]” (Mát. 21,22).

 „Azért mondom néktek: Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek (hogy amiért imádkoztok mindazt, amit kértek, megkapjátok), és meglészen néktek (és meg is adatik nektek). (Márk. 11,24).

És ismét: „… Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek (aki zörget annak) megnyittatik” (Luk. 11,9-10)

 És a feltételei annak, hogy kérésünk teljesüljön: „De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához (és az olyan, mint a tenger hulláma), amelyet a szél hajt (és sodor) és ide s tovahány (és ide-oda hajt). Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit (vagy bármit is) az Úrtól; A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember” (Jak. 1,6-8).

És: Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok (és bármit akartok), és meglesz az néktek (és megadatik nektek)” (Ján. 15,7).

„És akármit kérjünk, megnyerjük (és megkapjuk) tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekesszük, amik kedvesek előtte. Ez pedig az ő parancsolata, hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nékünk (és ahogyan erre parancsolatot adott nekünk)” (1 Ján. 3,22-23).

Mert: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek” (Ján. 15,16).

Halála előtt így szól az Úr az Övéihez: „Ti is azért most ugyan szomorúságban vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a ti szívetek, és senki el nem veszi tőletek a ti örömeteket. És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről. Bizony, bizony mondom néktek, hogy a mit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek. Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen. Azon a napon az én nevemben kértek, és nem mondom nektek, hogy én kérem majd az Atyát értetek” (Ján. 16,22-24.26).

„Ugyanis én és az Atya egy [és ugyanaz] vagyunk” (Ján. 10,30).

Hiszen már a prófétán keresztül ezt ígérte az Úr: „Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket” (Jer. 29,12).

Ján. 14,15 Ha engem szerettek [(agapaó): ha teljesen átadjátok, vagyis teljesen odaszánjátok magatokat nekem], az én parancsolataimat megtartsátok [(téreó): megőrizzétek, és óvjátok meg, és ügyeljetek arra, hogy megtartsátok]^*

*És így folytatódik a kijelentés: „Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében” (Ján. 15,10).

És hogy ki mondja ezt, arról Mózesen keresztül hangzik a kijelentés: „Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egyedül az Úr! Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből. És ez ígék, amelyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz. És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között (és fejdíszként a homlokodon). És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra” (5 Móz. 6,4-9).

„És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk. Aki azt mondja: ismerem őt, de nem tartja meg parancsolatait, az hazug, és abban nincs meg az igazság, Aki pedig megtartja az ő beszédét (az ő igéjét), abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy Őbenne vagyunk” (1 Ján. 2,3-5).

„Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek” (1 Ján. 5,3).

„És akármit kérjünk, megnyerjük tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekeszszük, amik kedvesek előtte. És aki az ő parancsolatait megtartja, az Őbenne marad és Ő is abban; és abból ismerjük meg, hogy bennünk marad, hogy a Szelleméből adott nekünk” (1 Ján. 3,22).

„Ez a szeretet pedig azt jelenti, hogy az ő parancsai szerint élünk: ez a parancs viszont az, amelyről kezdettől fogva hallottátok, hogy a szerint élhessetek” (Ján. 1,6).

És ezért: „az Úr kegyelme (és szeretete) öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain (vagyis még az unokáin is); Azokon, akik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék (vagyis törődnek rendelkezéseinek teljesítésével)” (Zsolt. 103,17-18).

Ján. 14,16 És én kérem az Atyát, és más [(allosz): egy másfajta] vígasztalót [(paraklétosz): Pártfogót, Bátorítót, Segítőt, Védőt, Közbenjárót, Védőügyvédet, szószólót]^* ád néktek, hogy veletek maradjon [(hümón menó): hogy bennetek éljen] mindörökké.

*A Szent Szellem: (paraklétosz): Aki egy másfajta közbenjáró, vigasztaló maga mellé hívott, segítségül hívott, meghívott személy, aki amásik / az Őt hívó / mellett áll, aki megsajnál, megszán valakit. Közbenjáró, védőügyvéd, segítő, pártfogó, szószóló, gyám, közvetítő, tanácsadó, vezető, aki bátorít, buzdít, vígasztal, Aki kedvesen beszél, jó szót szól. Aki sarkall, késztet, sürget valamire. Aki kér, könyörög, esedezik valamiért. Lelkére beszél valakinek. aki megkövetel, kíván valamit. Aki int, korrigál, felszólít.

Ján. 14,17 Az igazságnak [(alétheia: a Valóságnak] ama Szellemét: akit a világ [(koszmosz): a teremtett, a látható, vagyis evilág] be nem fogadhat [(lambanó dünamai): nem fog fel, nem érzékel, nem ért meg, mert nem képes rá, ezért nem is lehetséges számára]. Mert nem látja [(theóreó): nem veszi észre, ezért nem is tapasztalja meg] őt. És nem ismeri őt [(ginószkó): és nem is akar tudni Róla]. De ti ismeritek [(lambanó): érzékelitek, és megértitek] Őt, mert nálatok lakik [(hümin menó): és bennetek él], és bennetek marad, mert (eszomai): veletek, és bennetek leszek]^*

*Higgyétek, hogy: „én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vígasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok. És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn (vagyis a céltévesztés), mi az igazság (vagyis a valóság) és mi az ítélet. A bűn (vagyis a céltévesztés) az, hogy nem hisznek énbennem; az igazság (vagyis a valóság) az, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett” (Ján. 16,7-11).

És hogy ki Ő, azt János apostolon keresztül jelenti ki az Úr, aki így köszönti Isten, vagyis Krisztus gyermekeit… akiket én igazán [(alétheia): a valóságban, őszintén, (agapaó): Isten szerinti szerettettel] szeretek, és nem csak én, hanem mindenki, aki megismerte az igazságot [a valóságot, vagyis az Igét]” (2 Ján. 1,1)

„akiket azért az igazságért, azért a valóságért, azaz: az Úr Jézusért szeretek, aki bennünk van, és velünk lesz örökké” (2 Ján. 1,2).

Vagyis az Úr Jézusért, mert Ő jelentette ki: „Én vagyok … az igazság (alétheia: a valóság)” (Ján. 14,6).

Ő a bizonyságtevő: „Mikor pedig eljő majd a Vígasztaló (paraklétosz: Pártfogó, Bátorító, Segítő, Védő, Közbenjáró, Védőügyvéd, szószóló) akit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak (a valóságnak) Szelleme, aki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot” (Ján. 15,26).

Ő dicsőíti az Úr Jézust: „Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek” (Ján. 16,14).

Ő fog vezetni, és Ő a kijelentő: „amikor azonban eljön ő, az igazság (vagyis a valóság) Szelleme, a teljes igazság útján vezet titeket… és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek” (Ján. 16,13).

Ha üldöznek benneteket: „…nem ti vagytok, akik szóltok [akik beszéltek], hanem a ti Atyátoknak Szelleme az, aki szól ti bennetek [és általatok, és rajtatok keresztül]” (Mát. 10,20).

De Őt: „Érzéki ember [vagyis a testi ember] pedig nem foghatja meg [nem fogja fel; (nem fogadja el)] az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok néki [Balgaságnak tartja; oktalanság, ostobaság, azaz képtelenség az számára]. Meg sem értheti [nem képes megérteni (megismerni)] mivelhogy szellemileg ítéltetnek meg. [szellemileg kellene megvizsgálni]” (1 Kor. 2,14).

A (hús)testi ember azért nem értheti Isten dolgait: „Mert a (hús)test szerint valók a (hús)test dolgaira gondolnak; a Szellem szerint valók pedig a Szellem dolgaira... Minthogy a (hús)test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert az Isten törvényének nem veti alá magát, és nem is tudja magát alávetni” (Róm. 8,5.7).

Az Úr Jézus kijelenti, hogy mi az oka ennek: „...Ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami (hús)testtől született, (hús)test az; és ami Szellemtől született, szellem az” (Ján. 3,5-6).

Azok a (hús)testi emberek: „...akikben nincsen Szent Szellem” (Júd. 1,19).

És azok a szellemi emberek, akikben: „...az Isten Szelleme lakik. Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé” (Róm. 8,9).

Ján. 14,18 Nem hagylak [úk aphészó: és semmiképpen nem bocsátlak el] titeket árvákul; eljövök ti hozzátok.

Ján. 14,19 Még egy kevés idő [(eti): innentől kezdve] és a világ [(koszmosz): vagyis a látható világ, evilág] nem lát [(theóreó): nem vesz észre, nem tapasztal meg] engem többé; de ti megláttok [(theóreó): észrevesztek, megtapasztaltok] engem: mert én élek, ti is élni fogtok.

Ján. 14,20 Azon a napon megtudjátok [(ginószkó): tudni fogjátok, mert fel fogjátok ismerni, és biztosak lesztek benne] majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti énbennem, és én tibennetek^*

*Az Úr Jézus kijelentése övéinek: „Ti engem így hívtok: Mester, és Uram és jól mondjátok, mert az vagyok” (Ján. 13,13).

És az apostol bizonyságtétele: „Az Úr pedig a Szellem [Az Úr ugyanis Szellem]; és ahol az Úrnak Szelleme, ott a szabadság” (2 Kor. 3,17).

„Így is van megírva: Lőn [teremtetett] az első ember, Ádám [jelentése: (vörös) földből való], élő lélekké [élőlénnyé]; az utolsó Ádám megelevenítő [és éltető] Szellemmé” (1 Kor. 15,45).

És így folytatja az apostol: „Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az újszövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Szellemé, mert a betű megöl, a Szellem pedig megelevenít” (2 Kor. 3,6).

És hogy ki az, az Úr, azt az Úr Jézus jelenti ki: „Az Isten Szellem: és akik őt imádják, szükség, hogy szellemben és igazságban imádják” (Ján. 4,24)

Az Úr Jézus kijelentése arról, hogy miért létfontosságú a Szent Szellem bennünk lakása: „A Szellem az, aki életre kelt, a (hús)test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, Szellem és élet” (Ján. 6,63)

„És aki az ő parancsolatait (beszédeit) megtartja, az Őbenne marad, és Ő is abban; és ezt, hogy Ő bennünk van, abból tudjuk meg, hogy a Szelleméből adott nekünk” (1 Ján. 3,24)

És: „Ez az, aki víz és vér által jő vala, Jézus a Krisztus; nemcsak a vízzel, hanem a vízzel és a vérrel. És a Szellem az, amely bizonyságot tesz, mert a Szellem az igazság. (Más fordítás: Ő az a Jézus Krisztus, aki eljött víz és vér által: nemcsak a víz által, hanem a víz és a vér által; a Szellem pedig bizonyságot tesz róla, mert a Szellem az Igazság, a valóság)” (1 Ján. 5,6)

 Hát: „Kísértsétek [vizsgáljátok] meg magatokat, ha a hitben vagytok-é? Magatokat próbáljátok meg. Avagy nem ismeritek-é magatokat, hogy a Jézus Krisztus bennetek van? Kivévén, ha méltatlanok [(adokimosz): alkalmatlan, megbízhatatlan; a próbát ki nem állók] vagytok.

[Más fordítás: Vizsgáljátok meg magatokat, hogy valóban hitben éltek-e! Tegyétek próbára magatokat! Vagy talán nem tudjátok, hogy Jézus Krisztus bennetek él? Természetesen ez csak akkor igaz, ha valóban hitben éltek; ha nem, a vizsgát ki nem állók vagytok]” (2 Kor. 13,5).

És hogy honnan tudjuk, hogy Krisztus bennünk, és mi Őbenne: „Erről ismerjük meg, hogy Benne maradunk és Ő mibennünk; mert a maga Szelleméből adott minékünk” (1 Ján. 4,13).

„Ez a Szellem bizonyságot [tanúságot] tesz [együtt tanúskodik] a mi szellemünkkel együtt, [a mi szellemünkben] hogy Isten [született] gyermekei vagyunk” (Róm. 8,16).

Ján. 14,21 Aki ismeri [(ekhó): megragadja, birtokolja, alárendeli magát neki, rendelkezésére áll, befogadja, érti, tudja, megtartja

befogadja] az én parancsolataimat és megtartja [(téreó): ügyel rá, megőrzi, magánál tartja] azokat, az [vagyis ő] szeret engem [(agapaó): vagyis az teljesen átadja, oda szánja magát nekem, eggyé válik velem]. Aki pedig engem szeret [(agapaó): vagyis teljesen átadja, oda szánja magát nekem, eggyé válik velem], azt szereti [(agapaó): vagyis teljesen átadja, oda szánja magát neki, eggyé válik vele] az én Atyám. Én is szeretem őt [(agapaó): és teljesen átadom, oda szánom magamat neki, eggyé válok vele], és kijelentem [(emphanidzó emautú): megismertetem, kijelentem magam, tudomására hozom, láthatóvá, nyilvánvalóvá teszem, megmagyarázom] (ön)magamat annak^*

*És így folytatódik a kijelentés: „Aki pedig megtartja az ő beszédét (az ő igéjét), abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Ebből tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk; Atyámfiai, nem új parancsolatot írok néktek, hanem (egy) régi parancsolatot, amely előttetek volt (megvan nálatok) kezdettől fogva; a régi parancsolat az íge, amelyet hallottatok kezdettől fogva. Aki szereti az ő atyjafiát (a testvérét) a világosságban marad, és nincs benne botránkozásra való. (1 Ján. 2.5.7-8.10).

És azt is kijelenti a Szent Szellem, hogy mi az eredménye az Isten szerinti az agapé szeretetnek: „… Ha szeretjük egymást, (Isten lakik bennünk, és) az Isten bennünk marad, és az ő szeretete teljessé lett bennünk: Erről ismerjük meg, (és abból tudjuk) hogy benne maradunk és ő mibennünk; mert a maga Szelleméből adott minékünk. És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne. Az a parancsolatunk is van ő tőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát (a testvérét) is” (1 Ján. 412-13.16.21).

És az engedelmesség eredményéről így hangzik a kijelentés: „Ha pedig engedelmeskedtek e végzéseknek, és megtartjátok, és teljesítitek azokat: az Úr, a te Istened is megtartja néked a szövetséget és irgalmasságot, amely felől megesküdött a te atyáidnak. És szeretni fog téged, és megáld téged, és megsokasít téged; és megáldja a te méhednek gyümölcsét, a te földednek gyümölcsét: gabonádat, mustodat és olajodat; teheneid fajzását és juhaidnak ellését (és szaporulatát) azon a földön, amely felől megesküdt a te atyáidnak, hogy néked adja azt. Áldottabb lészesz minden népnél; nem lészen közötted magtalan férfi és asszony, sem barmaid között meddő. És távol tart az Úr (JHVH: Jahve: az Örökkévaló) te tőled minden betegséget, (šּׂúr súr ḥŏlí): vagyis elvesz, eltávolít, megszüntet, elfordít, minden gonosz, veszélyes, rosszindulatú betegséget, nyavalyát, bajt). Égyiptomnak minden gonosz nyavalyáját, (és mindazokat a rosszindulatú egyiptomi bajokat) amelyeket ismersz ((jḏʿ): tudsz, érzékelsz, megtapasztalsz). Nem veti azokat te reád, vagyis:(śím śúm): nem tétethetők, nem helyeztethetők azok tereád), hanem mind azokra, akik gyűlölnek téged” (5 Móz. 7,12-15).

Ján. 14,22 Monda néki Júdás^* (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat [mi történt, hogy nekünk készülsz (emphanidzó): láthatóan megjelenni; láthatóvá tenni és kijelenteni magadat], és nem a világnak [(koszmosz): és nem a látható világnak, vagyis evilágnak]?

*Máté így nevezi Őt: „…. Lebbeus [jelentése: szívélyes, értelmes férfi], akit Taddeusnak [jelentése: szívélyes; dicséret; vagy Tádénak: jelentése: bátor] hívtak; (Mát. 10,3).

Ján. 14,23 Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem [(agapaó): vagyis teljesen átadja, oda szánja magát nekem, eggyé válik velem], megtartja [(téreó): ügyelrá, megőrzi, magánál tartja] az én beszédemet [(logoszomat): az én igémet]. És az én Atyám szereti őt, [(agapaó): vagyis teljesen átadja, oda szánja magát neki, eggyé válik vele] és ahhoz megyünk, [(poieó moné): és szállást készítünk magunknak nála] és annál lakozunk^*

*És folytatódik a kijelentés: „Aki pedig megtartja az ő beszédét, (az ő igéjét) abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk” (1 Ján. 2,5).

 „Ez pedig az ő parancsolata, hogy higyjünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nékünk. És aki az ő parancsolatait megtartja, az Őbenne marad és Ő is abban; és abból ismerjük meg, hogy bennünk (van, és) marad, abból a Szellemből, amelyet nékünk adott (vagyis hogy a saját Szelleméből adott nekünk)” (1 Ján. 3,23-24).

Mert: „Az Istent soha senki nem látta: Ha szeretjük egymást, az Isten bennünk (lakik, és) marad, és az ő szeretete teljessé lett bennünk: Erről ismerjük meg, hogy benne maradunk és ő mibennünk; mert a maga Szelleméből adott minékünk. És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne” (1 Ján. 4,12-13.16).

 „Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek” (1 Ján. 5,3).

„Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma [a templom magva, vagyis a Szentek Szentje, a legfőbb szentély] vagytok, és az Isten Szelleme bennetek lakik?” (1Kor. 3,16).

„Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek (szóma = személyiségetek, legbelső énetek) a bennetek lakozó Szent Szellemnek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben (szómati = egész valótokban)” (1 Kor. 6,19-20)

Pál apostol megvallása: „...Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: „Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek” (2Kor. 6,16).

Így teljesült be a prófécia: „És az én hajlékomat közétek helyezem, és meg nem útál titeket az én Szellemem. És közöttetek járok, és a ti Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Égyiptom földéről, (vagyis evilágból) hogy ne legyetek azoknak rabjai, és összetörtem a ti igátok szegeit, (és jármotok fáját és fölegyenesítve vezettelek benneteket) és egyenesen járattalak titeket” (3 Móz. 26,11-13).

Ján. 14,24 Aki nem szeret engem [(agapaó): vagyis nem adja át teljesen, és nem szánja oda magát nekem, és nem válik eggyé velem], nem tartja [(téreó): nem ügyelrá, nem őrzi meg] meg az én beszédeimet [vagyis az én (logoszaimat): igéimet]. És az a beszéd [az az ige (logosz) pedig], amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem^*

*Az Úr Jézus újra -és újra kijelenti, hogy: „… Az én tudományom [(didakhé): az én tanításom, az a tan, amit tanítok] nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem” (Ján. 7,16).

„Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak, és mit beszéljek. Én pedig tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amit tehát én mondok, úgy hirdetem, ahogyan az Atya mondta nekem” (Ján. 12,49-50).

Mert Őbenne teljesedett be a prófécia: „Prófétát támasztok nékik az ő atyjukfiai (az ő testvéreik) közül, olyat mint te, és az én ígéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, amit parancsolok néki. És ha valaki nem hallgat (šámaʿ: nem engedelmeskedik, nem érti meg, nem figyel) az én ígéimre, amelyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon (ekdikeó: számon kérem attól, és felelősségre vonom azt)” (5 Móz. 18,18-19).

Ján. 14,25 Ezeket beszéltem néktek, amíg veletek vagyok.

Ján. 14,26 Ama Vigasztaló [[(paraklétosz): Pártfogó, Bátorító, Segítő, Védő, Közbenjáró, Védőügyvéd, szószóló] pedig, a Szent Szellem, akit az én nevemben küld az Atya, Ő mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, [és emlékeztetni fog mindarra] amiket mondottam néktek*

*A Lukács írása szerinti Evangélium bizonyságtétele: „És ímé én [(aposztelló): kibocsátom], és elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában [ti pedig (kathidzó): tartózkodjatok, és várakozzatok a városban], mígnem felruháztattok mennyei erővel [(endüó): amíg a mennyből jövő hatalmat nem öltöttétek magatokra]” (Luk. 24,49).

Mert akkor: „… vesztek [kaptok] erőt [hatalmat], minekutána a Szent Szellem eljő [leszáll] reátok: és lesztek nékem tanúim [bizonyságtevőim] úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,8).

Mert Ő a: „… bölcseségnek (ḥáḵəmáh: szakértelemnek, és ügyességnek), értelemnek  (bínáh: ítélőképességnek, megkülönböztető képességnek, felismerésnek, megértésnek) Szelleme, tanácsnak (ʿécáh: előrejelzésnek) és hatalomnak Szelleme. Erőnek (gəḇúráh: vitézségnek, bátorságnak) Szelleme, az Úr ismeretének és tiszteletének Szelleme” (Ésa. 11,2)

És: „… mikor eljő Ő, az igazságnak Szelleme, elvezérel majd titeket minden igazságra (a teljes igazság útján vezet titeket). Mert nem önmagától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek (és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek). Ő engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz (merít), és megjelenti néktek (és azt jelenti ki nektek)” (Ján. 16,13-14).

 „Mikor pedig eljő majd a Vigasztaló (a Pártfogó, Bátorító, Szószóló), akit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Szelleme, aki az Atyától származik, Ő tesz majd én rólam bizonyságot. De ti is bizonyságot tesztek; mert kezdettől fogva én velem vagytok „(Ján. 15,26-27).

„De én az igazat (alétheia: valóságot) mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló (a Pártfogó): ha pedig elmegyek, elküldöm Őt tihozzátok.  És Ő, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság (megigazulás) és ítélet tekintetében (leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság (a megigazulás) és mi az ítélet). Bűn tekintetében (a bűn az), hogy nem hisznek énbennem. És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem; Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett. (Mert) mikor eljő Ő, az igazságnak Szelleme, elvezérel majd titeket minden (a teljes) igazságra (a teljes igazság útján vezet titeket). »hodégeó: utat mutat, vezet, irányít, kísér«” (Ján. 16,7-11).

Ján. 14,27 Békességet [(eiréné): vagyis azt az állapotot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] hagyok néktek. Az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ [(koszmosz): a teremtett, a látható világ, vagyis evilág] adja. Ne nyugtalankodjék [(taraszszó): nehogy megrémítsen, ne rémüljön, és ne rendüljön meg, és nehogy háborogjon, vagy remegjen] a ti szívetek [(kardia): a ti bemsőtök], sem pedig ne féljen [(deiliaó): ne rettegjen, és ne is csüggedjen; és ne legyen gyáva, vagy félénk]!^*

*Ez a békesség az Isten által megigazíttattotaké: „Megigazulván azért hit által békességünk van Istennel [vagyis létrejött az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás], a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm. 5,1). Ők már Isten országának polgárai, és: „az Isten országa [királysága; uralma] nem evés, nem ivás, [nem eszem-iszom, és nem ételben, nem italban áll]. Hanem igazság, [vagyis megigazultság] békesség [vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] és Szent Szellem által való öröm. [jókedv, vidámság, és boldogság a Szent Szellemben]” (Róm. 14,17).

Isten őrzi meg a Krisztusban lévőket: „És az Istennek békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni [(phrúreó): őriz, őrködik, őrséget áll] szíveiteket [(kardia): a szellemi élet központja] és gondolataitokat [(noéma): felfogás, gondolkodásmód, gondolat; döntés, ötlet, terv, szándék; maga az intézkedés] a Krisztus Jézusban. (Fil. 4,7).

Mert ez a békesség a Krisztusban lévőknek adatott: „Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen énbennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én legyőztem a világot” (Ján. 16,33).

Hiszen Ő az a gyermek, akiről meg van írva: „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!” (Ésa. 9,6).

 És Ő: „a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg” (Ézs. 53,5).

Ján. 14,28 Hallottátok, hogy én azt mondtam néktek: Elmegyek, és eljövök [vagyis visszajövök] hozzátok. Ha szeretnétek engem [(agapaó): vagyis teljesen átadnátok, oda szánnátok magatokat nekem, és eggyé válnátok velem], örvendeznétek, hogy azt mondtam: Elmegyek az Atyához; mert az én Atyám nagyobb [(meidzón): és hatalmasabb] nálamnál^*

*És ismét: „Az én Atyám, [(meidzón): hatalmasabb] mindeneknél… Én [pedig] és az Atya egy [(heisz hen): és ugyanaz] vagyunk” (Ján. 10,29-30).

Ján. 14,29 És most mondtam meg néktek, mielőtt meglenne [(ginomai) megtörténne]: hogy amikor majd meglesz [(ginomai) megtörténik], higyjetek^*

*És folytatódik akijelentés: „Most megmondom néktek, mielőtt meglenne, hogy mikor meglesz, higyjétek majd, hogy én VAGYOK” (Ján. 13,19).

Az, aki Mózeshez így szólt: „… VAGYOK, AKI VAGYOK. Majd azt mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem hozzátok” (2Móz. 3,14).

Ján. 14,30 Nem sokat beszélek már veletek, mert [(erkhomai): közeledik, és] jön a világ [(koszmosz): a látható világ, evilág] fejedelme: és én bennem nincsen semmije [(ekhó): így nem tud vádolni, bennem nem talál kifogásolni valót, ellenem nem tud vádat felhozni, „nem talál rajtam fogást” ezért felettem nincs hatalma]^*

*És hogy mi a világ ítélete, arról így szól az Úr: „Most megy végbe az ítélet e világ felett; most vettetik ki e világ fejedelme” (Ján. 12,31).

Már Ézsaiás így prófétál e világ ítéletéről: „És (kiszolgáltatom), és adom az égyiptomiakat kemény úrnak kezébe, és kegyetlen király uralkodik rajtok, szól az Úr, a seregeknek Ura” (Ésa. 19,4).

És az Úr Jézus felett azért nincs hatalma, mert Ő: „bűnt nem cselekedett (követett el) (hamartia: nem vétette el a célt), sem a szájában álnokság nem találtatott (csalárdságot, hamis szót nem találtak szájában)…” (1Pét 2:22).

„És tudjátok… hogy Őbenne nincsen bűn, (Ő nem lett céltévesztő)” (1 Ján. 3,5)

Ján. 14,31 De, hogy megtudja [(ginószkó): megismerje, és megértse] a világ [(koszmosz): a látható világ, vagyis evilág], hogy szeretem az Atyát [(agapaó): és eggyé váltam az Atyával] és úgy cselekszem, amint az én Atyám parancsolta nékem: keljetek fel, menjünk el innen.

 /GyM/

A szeretet bajnoka

Joyce Meyer: Gondolom, akarom, érzem.

Isten szeretete

Készítette: Keresztény szépségportál

Semmit sem tehetsz , hogy Isten kevésbé szeressen, és semmit sem tehetsz, hogy Isten jobban szeressen! Ő tökéletesen szeret, most is. Rick Warren

www.keresztenyszepsegportal.hu

Az imára emelt kéz

Készítette: Rozsa Nemes Nagy

Az Úr legyen körülötted

Készítette: Krisztus Szeretete Egyház

A szeretet nélkül...

Készítette: Egyedülálló Karizmatikusok Közössége

Hadd legyek csupán...

Tudom mi következik

Keresztény idézetek ツ

...Isten azonban minden nap ott lesz velem!

Az új nap

A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

Minden nap új lehetőségeket hoz Isten útját választani. 

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/

A megtérés

Készítette: Keresztény szemmel

Az Istennel való kapcsolatról

Készítette: Szeretet-Közösség

Az Úr gondoskodik rólunk

Készítette: Keresztény szépségportál

Ha az Úr nem is lép közbe, ahogy mi azt várjuk, így vagy úgy, mégis gondoskodik rólunk.

 Charles Spurgeon - The Prince of Preachers 

Megnyílt Ajtó Gyülekezet - Kiálts az Úrnak

Ige: Krisztus lakozzék szívedben!

(Eféz. 3,17) „Hogy [állandóan ott] lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben;*

*Hogy velem együtt megvallhassátok, hogy: „Krisztussal együtt megfeszíttettem [oszlopra szegeztettem]. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most (hús)testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta [feláldozta] érettem” (Gal. 2,20)

Az Úr Jézus kijelentése: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ha valaki nem marad énbennem, kivettetik, mint a (lemetszett) szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek (mert elégetik)” (Ján. 15,5-6)

 És Pál apostolon keresztül így szól az Úr: „…Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé. [ha pedig valakinek a Krisztus Szelleme nem birtoka, (nem birtokolja) az nem is az Övé]. Hogyha pedig Krisztus bennetek van, jóllehet a test (szóma = személyiség) holt [halandó] a bűn miatt. [céltévesztés következtében] a szellem azonban élet (dzóé = örökélet, vagyis természetfeletti élet) az igazságért  [de a szellem (örök)életet ad megigazultság által]” (Róm 6,6-7)

 „A [agapé: Isten szerinti] szeretetben meggyökerezvén [(ridzoó): szilárddá, stabillá válva, gyökeret verve, és gyökereivel szilárdan a talajba kapaszkodva, és azokon keresztül táplálkozva] és alapot vévén, [azért] hogy megérthessétek [képesek legyetek felfogni] minden szentekkel egybe [együtt], mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága. [Más fordításban: „hogy az összes szentekkel együtt erőt nyerjetek annak felfogására, hogy a szeretetben mennyi a szélesség, hosszúság, magasság és mélység (az előzőek mellett ez a négyirányú kiterjedést a mondat egyenlőnek, egyenlően végtelennek tekinti: ez a négyirányú (kockaszerű) kiterjedés a tökéletesség kifejezője)]* (Eféz. 3,18)

*Jóbhoz így szól az Úr: „Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é? Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál (a holtak hazájánál); hogy ismerheted meg (mit tudhatsz róla)? Hosszabb annak mértéke (terjedelme) a földnél, és szélesebb a tengernél” (Jób. 11,7-9)

 „És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig.* [és beteltek az Isten egész teljességével]** (Eféz. 3,19)

*Teljessége (pléróma): ami telve van valamivel; teljesség, tökéletes beteljesedés. /vagyis: az egyház az a „hely” amelyet teljesen betölt Isten valósága/

**Azért: „Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg (szóma: lényében), [Mert testileg (szóma: lényében) őbenne lakozik minden, ami az istenséget betölti]. És ti Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje minden fejedelemségnek [kormányzatnak] és hatalmasságnak [hatalomnak]; »s benne lettetek ennek a teljességnek részesei, titeket pedig ő tölt meg«” (Kol. 2,9-10)

Látom az élő Jézust

8. ZSOLTÁR.

Folk Iván: Ösvény /Anette/

Krisztus a mi szentségünk

„Ő, vagyis: …[Krisztus] az Isten ereje [hatalma; hatóereje] és az Isten bölcsessége. Mert Ő adatott nékünk: „… bölcsességül… Istentől, [Isten rendeléséből] és igazságul [megigazulásunkká] szentségül [megszentelődésünkké] és váltságul: [váltság általi szabadításul]” (1Kor. 1,24.30)

10. A hívõk különleges kincse 2. rész

C. H. Spurgeon: ÍGÉRET SZERINT

Ha az ígéret felvidít minket, az csak azért van, mert Isten áll mögötte, hiszen az ígéret puszta szavai semmit sem jelentenek számunkra, kivéve, ha Isten szájából erednek, aki nem hazudhat, és olyan kéz dolgozta ki, amely nem hibázhat. Az ígéret az isteni cél megjövendölése, az eljövendõ áldás elõjele; valójában annak a jele, hogy Isten közel van hozzánk.

Csak Istenre hagyatkozhatunk, hogy teljesítse ígéreteit, és ez az egyik oka annak, hogy Õ az ígéret módszere szerint bánik velünk. Talán, ha az Úr az ajtónk elé dobta volna a kegyelmét anélkül, hogy elõzõleg utalt volna az érkezésére, akkor nem érdekelt volna minket, hogy ki hozta. Ha rendszeresen küldte volna, ahogy a nap is felkel minden reggel, akkor talán semmibe vettük volna, mint a természeti törvények következményét, és elfelejtettük volna Istent gondoskodásának rendszeressége miatt. Bizonyára nélkülöztük volna Isten létezésének és szeretetének azt a nagy próbatételét, aminek alá vagyunk vetve, amikor olvassuk az ígéretet, elfogadjuk hit által, hivatkozunk rá imáinkban, és látjuk, hogy kellõ idõben beteljesül.

Az isteni bõkezûség rendszeressége, amelynek célja a hit fenntartása és gyarapítása lenne, csak gyengítené azt. Aki állami segélybõl vásárolja mindennapi kenyerét, az hajlamos elfelejteni, hogy Isten keze van a dologban. Nem kellene így lennie, de mi keményszívûek vagyunk, és az emberi gondoskodás állandósága ide vezet.

Nem lepõdnék meg, ha azok az izráeliták, akik a pusztában születtek, és minden reggel mannát gyûjtöttek éveken keresztül, egy idõ után már nem csodálkoztak volna rajta, vagy nem látták volna benne Isten kezét. Szégyenletes ostobaság! De milyen gyakori! Sokan máról holnapra éltek, és minden kenyérmorzsában Isten kezét látták, aztán a jóságos Isten jóra fordította a sorukat, és rendszeres jövedelemre tettek szert, amit minden gond nélkül megkaptak, és nemsokára kezdtek úgy tekinteni rá, mint saját iparkodásuk eredményére, és többé nem dicsérték az Úr szeretõ gondoskodását.

Szörnyû állapot lehet az Úr tudatos jelenléte nélkül élni – külsõ ellátásban részesülni, de nem Isten által; fennmaradni Isten keze nélkül! Akkor már jobb lenne szegénynek, betegnek vagy számûzöttnek lenni, ami rákényszerítene minket, hogy közelebb kerüljünk mennyei Atyánkhoz.

Hogy elkerülhessük Isten elfelejtésének átkát, az Úr a legnagyszerûbb áldásait összekapcsolta az ígéreteivel, és rájuk hivatkozva elõhívta bennünk a hitet. Nem engedi meg, hogy irgalma fátyol legyen, amely eltakarja arcát szeretetünk szemei elõl, hanem ablakká teszi, amelyen keresztül Õreá tekinthetünk. Az Ígérettevõ látható az ígéretben, keze pedig látható az ígéret teljesítésében; így menekülünk meg az ateizmustól, ami ott ólálkodik az ember szívében.

Azt hiszem, nem árt megismételni, hogy Isten az ígéret uralma alá helyez minket, hogy növekedhessünk a hitben. Hogyan létezhetne hit ígéret nélkül? Hogyan növekedhetne a hit, ha nem értenénk meg egyre többet az ígéretbõl? Az ínség órájában eszünkbe kell jutnia, hogy mit mondott Isten: ’Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, és én megszabadítlak’ (Zsolt 50,15). A hívõ ember elhiszi ezeket a szavakat, segítségül hívja Istent, és megszabadul; így megerõsödik, és dicsõíti az Urat.

Néha a hívõ azt tapasztalja, hogy az ígéret nem teljesül azonnal, hanem várnia kell rövidebb-hosszabb ideig. Ez kiváló gyakorlat a hit számára, mert próbára teszi õszinteségét és erejét: ez a próba bizonyosságot nyújt a hívõ számára, és vigasszal tölti el.

Isten a maga idejében válaszol az imára, megadja az ígért jótéteményt, a hit gyõzelmet arat, Isten pedig megdicsõül; de idõközben a késedelem türelmessé tette a reménységet, a könyörület pedig kétszer olyan értékessé vált. Az ígéretek edzõpályát biztosítanak a hit számára: oszlopok és ugrólécek fiatal hitünk atlétikai edzéséhez, amelyek használatával az megerõsödik, és képes áttörni egy seregen, vagy átugrani egy falon. Ha a bizalmunk Istenben szilárd, nevetünk a lehetetlenségen, és így kiáltunk: ’Meglesz!’; de ez csak úgy lehetséges, hogy van egy csalhatatlan ígéret, amellyel a hit felövezheti magát.

Azok az ígéretek, amelyek még nem teljesültek, segítik elõrehaladásunkat a hitéletben. Nagy és becses ígéretek bátorítanak minket, hogy a magasabb dolgokra törekedjünk. Az eljövendõ jó kilátása megerõsít minket, hogy kitartsunk és elõrenyomuljunk. Te és én olyanok vagyunk, mint a kisgyerekek, akik járni tanulnak, és akiket úgy vesznek rá az elsõ lépésekre, hogy egy almát tartanak eléjük. Minket egy ígéret kilátása késztet, hogy kipróbáljuk hitünk remegõ lábait. Így egy lépéssel közelebb jutunk Istenünkhöz. A kisgyerek hajlamos belekapaszkodni egy székbe, és nehéz rávenni, hogy engedjen el mindent, és próbáljon meg a lábára állni; végül kellõképpen felbátorodik, és megtesz egy rövid utat, amely anyja térdeinél végzõdik. Ezt a kis vállalkozást újabb és újabb követi, és végül már egyedül szaladgál. Az almának nagy szerepe van a baba edzésében, akárcsak az ígéretnek a hitre való nevelésben.

Egyik ígéretet kaptuk a másik után, és most már, úgy hiszem, nem kell többé

a földön csúsznunk-másznunk és a rajta lévõ dolgokba kapaszkodnunk, és elkötelezhetjük magunkat a hitben való járásra. Az ígéret szükséges eszköz, amikor lelkünket mindenfajta isteni tulajdonságra és cselekvésre neveljük. Milyen gyakran mondtam: ’Uram, sok dolgot kaptam tõled, áldott legyen a neved érte, de van még egy ígéret, ami nem teljesült, ezért addig megyek elõre, amíg el nem érem a teljesülését!

A jövõ ismeretlen ország, de én a te ígéreteddel lépek be oda, és azt várom, hogy megtalálom benne ugyanazt a jóságot és kegyelmet, amely idáig követett; igen, én a földieknél nagyobb dolgokat keresek.’

Arra is emlékeztetnem kell téged, hogy az ígéret része szellemi állapotunk irányításának, mert imára serkent. Mi az ima, ha nem könyörgés az ígéret beteljesítéséért? Az ígéret úgyszólván az ima nyersanyaga. Az ima olyan vízzel öntözi az élet földjeit, amely az ígéret víztározóiban van. Az ígéret az ima ereje. Odamegyünk Istenhez, és ezt mondjuk neki: ’Tégy úgy, ahogy mondtad. Ó, Uram, megígérted; könyörgünk, teljesítsd!’ Tehát az ígéret az íj, amivel kilõjük a könyörgés nyilait. Ha bajban vagyok, szívesen keresek egy ígéretet, amely pontosan megfelel a szükségletemnek, és aztán ráteszem az ujjam, és ezt mondom: ’Uram, ez a te ígéreted; kérem, bizonyítsd be, hogy igaz, és teljesítsd az én esetemben is. Hiszem, hogy ez a te ígéreted, és esedezem, hogy tedd áldássá a hitem számára.’ Hiszek a Biblia teljes sugalmazásban, és alázatosan kérem az Urat, hogy teljesen váltson valóra minden mondatot, amit leírt.

Szeretem szaván fogni az Urat, és hogy azt tegye, amit mondott, hiszen Õ mondta. Nagy dolog, ha a szükség visz rá az imádkozásra, de sokkal jobb, ha azok a várakozások késztetnek rá, amelyeket az ígéret kelt. Vajon imádkoznánk-e egyáltalán, ha Isten nem adna alkalmat számunkra az imádkozásra, és nem bátorítana minket a válasz ígéretével? A gondviselés rendjében próbára tétetünk, aztán mi tesszük próbára az ígéreteket; szellemileg éheztetünk, majd azzal a szóval tápláltatunk, amely Isten szájából ered. Ama rendszer által, amely szerint az Úr bánik a választottjaival, állandó kapcsolatban vagyunk Vele, így nem felejtjük el mennyei Atyánkat. Gyakran állunk a kegyelem trónjánál, áldva Istent a teljesített ígéretekért, és esedezve azokért az ígéretekért, amelyekben bízunk.

Számtalanszor meglátogatjuk Isten lakóhelyét, mert van egy ígéret, amiért esedeznünk kell, és egy Isten, aki alig várja, hogy kegyelmes lehessen. Vajon nem kell-e hálásnak lennünk a dolgok eme rendjéért? Nem kell-e magasztalnunk az Urat, amiért nem zúdítja ránk a meg nem ígért áldások záporát, hanem növeli az értéküket azáltal, hogy ígéretei és hitünk tárgyává teszi õket?

Õszinte érzelmek

„Jézus könnyekre fakadt. A zsidók ezt mondták: »Íme, mennyire szerette!«" (János 11:35-36)

Vannak köztünk, akik olyanok, mint egy csukott könyv; az emberek soha nem fogják megtudni, mi van bennünk. Jézus nem félt attól, hogy sebezhetõvé válik, szabad folyást engedett könnyeinek barátja, Lázár sírjánál.

Te ki tudod fejezni õszintén érzelmeidet? Szoktál beszélni a díjakról, amiket megnyertél, de hallgatsz az elhullatott könnyekrõl? Ha csak a sikerekrõl beszélsz, de nem mondod el, min mentél keresztül, amíg elérted õket, az emberek úgy fogják érezni, hogy õk sosem lesznek képesek eljutni odáig, ahová te eljutottál. Ezt szeretnéd?

Jézus haragudott, amikor az erõsek kihasználták a gyengéket; ezért is ûzte ki a pénzváltókat a templomból. Sírt Jeruzsálem felett, mert tudta, milyen következményekkel jár az, hogy elutasítják õt. Itt nem elszabadult indulatokról beszélünk, vagy arról, hogy minden alkalommal könnyekben törjünk ki, amikor baj ér minket. Azonban ha nem vagy képes arra, hogy megfelelõ mértékben együtt érzõ és õszinte legyél, akkor nem leszel hiteles az emberek szemében. A Biblia azt mondja: „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt… Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak” (Prédikátor 3:1,4).

Ha kemény tudsz maradni, de arra nem vagy képes, hogy érzelmeidet is kimutasd, az emberek talán csodálni fognak elért eredményeidért, és követik útmutatásaidat, de távolságot fognak tartani. Te pedig magányos leszel. Ez azonban önkéntes számûzetés a magányba, amit magadnak okozol azzal, hogy nem vagy hajlandó megnyílni, és nem engeded be õket. Jézus õszintén kimutatta érzelmeit, neked is ezt kell tenned.

http://maiige.hu/

Az Ima

A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

Amikor Isten felé száll egy gondolatunk, már imádkozunk.

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/

Az ima

Készítette: Keresztény szemmel

Isten többé nem emlékezik a bűneidre

Nem tudom te hogy vagy vele, de szerintem a Zsidó 10:17 az egy nagyszerű hír. Isten látja minden bűnünket - múltbeli, jelenbeli és jövőbelieket -, és azt mondja, "Bűneikről többé meg nem emlékezem!" 

A "többé nem" egy erős, dupla tagadás az eredeti görög szövegben. Más szóval, Isten azt mondja: "A bűneidre én egyáltalán nem fogok emlékezni, soha!"

Vajon Isten lejjebb engedett a sztenderdjéből? Nem, Ő még mindig tökéletesen szent. Ő emlékezett minden bűneinkre - 2000 évvel ezelőtt a kereszten. Minden bűn, amit elkövetettünk, vagy el fogunk követni már meg lett büntetve teljes egészében a Jézus Krisztus testén, a kereszten. Ezért ma, Isten többé nem emlékszik bűneinkre. Épp ezért nem kell bűntudatosan élnünk.

Minden alkalommal, mikor bűnbe esünk, Isten azt akarja, hogy jusson eszünkbe a kereszt és ezt mondjuk: "Úr Jézus, te el lettél ítélve ezért a bűnért, amit most elkövettem. Magadra vetted az ítéletet, így Isten nem fog elítélni engem ezért a bűnért. Te kárhoztatva voltál ezért a bűnért, így Isten nem fog kárhoztatni engem is."

Ha nem tekintesz a keresztre, akkor bűntudatos leszel, és úgy fogsz élni, hogy arra számítasz, hogy bármelyik pillanatban el leszel ítélve. Az ítéletre való számításod ad lehetőséget az ördögnek, hogy elhitesse veled, hogy Isten a bűnöd miatt számon fog kérni.

El kell jutnod arra a szintre, hogy tudd és hidd, hogy minden bűnöd meg van bocsátva, hogy nincs az a bűn, ami kizárhatna téged Isten áldásaiból. Hogy nincs az a bűn, ami miatt valaha is a pokolra jutnál, mert meg van neked bocsátva és meg vagy mentve örökké.

Zsidók 10:12, 14 azt mondja: "Ő (Jézus) azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre ülé az Istennek jobbjára. Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket..."

Te és én örökké tökéletesek vagyunk Jézus tökéletes munkájának köszönhetően a kereszten.

 Isten teljes elfogadása tökéletessé tett minket és tökéletes az örömünk az Ő Fia munkájának köszönhetően, amely megdicsőítette az Ő szentségét. Szerettem, halld, ahogyan Isten ezt mondja neked: "Irgalmas leszek, és a te bűneidről és álnokságaidról többé meg nem emlékezem "

„Azután pedig ezt mondja: És nem fogok soha visszaemlékezni bűneikre és gonoszságaikra.”
(Zsidók 10:17 WBHU)

forrás: http://www.uzenetek.com/2012/07/isten-tobbe-nem-emlekezik-buneidre_9.html#ixzz2ho750GSW

Meggyökerezni a szeretetben

„Hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben; A szeretetben meggyökerezvén és alapot vevén, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának, És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felülhaladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig.”

(Efézusbeliekhez írt levél 3. fejezet 17-19. vers)

Faipari tanulóként anyagismeret órán felelésnél az volt a beugró, hogy tanárunk kis fadarabokat hozott és meg kellett mondani milyen fából származnak, és mit lehet róluk tudni. Így jól megtanulhattuk színük, szaguk, és a rétegek alapján megkülönböztetni a fafajtákat.

Bizony mikor egy fának a törzsét nézzük, a különböző rétegek elárulják milyen volt a tápanyag, a csapadék mennyisége, minősége az adott évben, vagy milyen irányból fújt legtöbbet a szél, melyik oldal volt fagyosabb, stb.

Ám nem csupán a fák élete mesél az őket ért hatásokról és a tápanyagról. A Biblia sokszor fákhoz hasonlítja az ember életét; Az Úrban bízó, „mint a víz mellé ültetett fa” (Zsolt. 1:3; Jer.17:8) Sion gyászolói „igazság fáinak, az Úr plántáinak” (Ézs.61:3) neveztetnek

Jézus pedig előszeretettel beszélt a szándék és megvalósítás kapcsolatáról a gyümölcstermés képével. „Vagy legyetek jó fák, és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek romlott fák, és teremjetek romlott gyümölcsöt; mert gyümölcséről ismerik meg a fát.” (Máté 12:33)

Ó, Uram milyen jó lenne, ha az életem jó gyümölcsökkel lenne tele! Ha a rothadt beszédet, a panaszkodást, a pletykát, az önző, tisztátalan cselekedeteket felváltaná a Rólad szóló dicséret, melyből mindenki észrevehetné, hogy hozzád tartozom.

Ezért kérlek, lakjál szívemben! Segíts megismerni a te mindent meghaladó jóságodat! És segíts még mélyebben meggyökerezni a te szeretetedben és táplálkozni abból éjjel és nappal!

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/05/meggyokerezni-szeretetben.html

Kenneth E. Hagin - Szállj szembe a betegséggel

És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az Evangéliumot minden teremtésnek. […] Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben… betegekre vetik kezeiket, és azok meggyógyulnak.

— MÁRK 16,15. 17. 18.

Álljunk meg és vizsgáljunk meg itt valamit. Mit mondott Jézus, hogy a betegek közül kikre tegyük rá a kezünket?  Jézus csak azt mondta: „betegekre” — ez a rendelkezés.

Ha Isten lenne a betegség szerzõje — ha Isten sújtaná betegséggel és testi bajokkal az embereket — és ha az lenne az akarata, hogy bizonyos emberek betegek legyenek, — akkor ez a kijelentés zavart okozhatna.  Mert ebben Jézus felhatalmazott minket a kézrátételre MINDEN beteget illetõen: hogy tegyük a kezünket MINDEN betegre. 

Ha nem Isten lenne az, aki gyógyít, Jézusnak valami ilyesmit kellett volna mondania: „Tegyétek a kezeteket azokra, akiket Isten meg akar gyógyítani, és azok meg fognak gyógyulni. Akik számára pedig nem ez Isten akarata — nem fognak meggyógyulni.”

De ez nem így van!  Isten megbízta a Gyülekezetet, hogy szálljon szembe a betegséggel — ez a rendelkezése!

Megvallás: Isten az, aki gyógyít.  Isten senkit sem tesz beteggé. Isten az, aki megszabadít. Isten senkit sem kötöz meg. Nem engedem meg az ellenségnek, hogy megpróbálja elfogadtatni velem a betegséget vagy a megkötözöttséget, mintha Istentõl volna. A sátán a betegség szerzõje. Isten megbízott engem, hogy szálljak szembe a betegséggel!

Ne légy passzív

Készítette: Szeretet-Közösség

A sérelmekről

Készítette: Keresztény szépségportál

Abban megyünk tönkre, hogy minden sérelmet felírunk és számon tartunk, és őrizzük, mint fájó, büszke titkot.

Cseri Kálmán

www.keresztenyszepsegportal.hu

Pastor Chris magyar felirattal Ki a szellem 1

Zozo Zoltán énekel

Ige: A kísértésben való megállás után, hirdesd az örömhírt!

Erre mutat példát az Úr Jézus, aki a kísértésből kijött, és: „Ettől fogva kezde Jézus prédikálni [hirdetni], és ezt mondani: Térjetek meg [térjetek új felismerésre; változtassátok meg gondolkozás(mód)otokat], mert elközelgetett a mennyeknek országa. [a mennyek királysága, az Egek Istenének királyi uralma]* (Mát. 4,17)

Mert a pusztai kísértés után: „Jézus pedig megtére a Szellemnek erejével Galileába: és híre méne néki az egész környéken. És ő tanít azoknak zsinagógáiban, dicsőíttetvén mindenektől” (Luk. 4,14-15)

És folytatja a Bemerítő János által hirdetett üzenetet, aki: „… ezt mondja [és így prédikált; ezt hirdette] vala: Térjetek meg [térjetek új felismerésre, változtassátok meg gondolkozásmódotokat; térjetek, forduljatok vissza Isten felé] mert elközelített a mennyeknek országa [királysága, uralma]” (Mát. 3,2)

 A tanítványoknak is ezt parancsolja az Úr Jézus: „Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván (és hirdessétek): Elközelített a mennyeknek országa. Betegeket gyógyítsatok, poklosokat (leprásokat) tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek (Ingyen kaptátok), ingyen adjátok” (Mát. 10,7-8)

Csodálatos, Szent és Fenséges Megváltóm vagy.

Egy varázsló szabadulása, megmenekülése

Isten szólt!

 „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, így szól Istenetek!

Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának (letelt rabsága), hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sújtotta őt az Úr keze minden bűneiért (vétkéért)” (Ésa. 40,1-2)

Megvallás

Köszönöm Úr Jézus Krisztus, hogy Te tettél alkalmassá arra, hogy mint világosság fia, úgy járjak, (Eféz.5,8.) Meg van írva, hogy a világosságban nincsen semmi sötétség.(1Ján.1,5.), tehát a sötétség gyümölcstelen cselekedetei sincsenek bennem, (Eféz.5,11.)

E. Mörike: Fohász

Istenem hadd tegyünk le mindent kezedbe, a kezdetet, s a véget egyaránt. 

Hányféle keresztyén él a földön?

Sötétkamra keresztyén: hitéletét titkon, a sötétben éli, hogy más meg ne lássa.

Novemberi keresztyén: közelében az embert a hideg rázza.

Nézőközönség keresztyén: érdeklődik, lelkesedik, de nem vesz részt semmiben.

Porcelán keresztyén: vigyázni kell vele, mert érzékeny és könnyen sértődik.

Kirakat keresztyén: kifelé szépet mutat, de élettelen, mint egy kirakati bábu.

Látszat keresztyén: képmutató, azaz hamis képet mutat önmagáról.

Névleges keresztyén: csak a neve az, de ő maga halott.

Tamáskodó keresztyén: aki csak azt hiszi el, amit lát.

Mentsen Uram! - keresztyén: aki a szenvedésnek még a gondolatától is visszariad.

Ágaskodó keresztyén: csak egy a fontos számára, hogy ki a nagyobb? - természetesen ő maga!

Világítólámpás keresztyén: olvasd el Máté 5,16-ot!

http://www.csendespercek.hu/gondolatok/1633-hanyfele-keresztyen-el-a-foldon-2579290

10. A hívõk különleges kincse 1. rész

C. H. Spurgeon: ÍGÉRET SZERINT

Isten ígéretei a hívõk különleges kincsei: bennük van a hit öröksége. A szövetség Istenének összes ígérete a miénk, a személyes tulajdonunk. Hit által kapjuk és fogadjuk el õket, és azok alkotják valódi gazdagságunkat. A jelenben is birtoklunk és élvezhetünk bizonyos dolgokat, de vagyonunk tõkéje, birtokunk nagy része Istenünk ígéretében van. Amit a kezünkben tartunk, csak elõlege annak a kegyelembõl való mérhetetlen jutalomnak, amit kellõ idõben kifizet nekünk.

Az Úr kegyelmesen már most megad nekünk minden dolgot, amire szükségünk van ehhez az élethez és a kegyességhez, de legcsodálatosabb áldásait az eljövendõ idõkre tartogatja. A naponta tõle kapott kegyelem csupán költõpénz – az utazási költségekre úton hazafelé –, de nem vagyon.

A gondviselésszerû ellátmányok menet közben kiosztott fejadagok, de ez nem a szeretet végsõ lakomája. Lehet, hogy hiányoljuk az útszéli étkezéseket, de mi a Bárány Vacsorájára megyünk. A tolvajok elrabolhatják tõlünk készpénzünket,

de különleges kincsünk el van rejtve Krisztusnál, Istenben, tehát nem kell attól

tartanunk, hogy elveszítjük. A kéz, amely azért vérzett, hogy a miénk lehessen ez a kincs, meg is tartja nekünk.

Nagy öröm az ígéretekben való részesedésünk teljes bizonyossága, de ezt az örömteli érzést elveszíthetjük, és lehet, hogy nehéz lesz újra megtalálnunk, ám az örök örökség bizonyosan a miénk lesz. Bár jó, ha az ember kezében ott van birtoklevelének másolata, és sok örömet lelhet az olvasásában, de valami véletlen folytán elvesztheti vagy ellophatják. Iratainak elvesztése azonban nem jelenti jogainak elvesztését. Birtoklevelének kellemes olvasgatását félbe kell ugyan szakítania, de a birtokhoz való joga nem sérül. A szövetség ígéretét minden örököstárs kegyelembõl kapja, és ez a kegyelem nem vész el.

 Sok esemény megrendítheti a hívõ biztonságérzetét, de ’az ígéret bizonyos minden hívõ számára.’ A mi legértékesebb vagyonunk nem az ígéretben való jelenbeli vigaszunkban és bizalmunkban van, hanem magában az ígéretben, és abban a dicsõséges örökségben, amit biztosít számunkra. Örökrészünk nem a Jordán innensõ oldalán van. Lakóhelyünk nem a jelen határain belül található: messzirõl látjuk, és várunk rá, hogy gyönyörködhessünk benne azon a nevezetes napon, amikor szövetségkötõ Fõnk megjelenik dicsõségben, és egész népe vele lesz.

Isten gondviselése földi járandóságunk, Isten ígérete viszont mennyei örökségünk. Elgondolkodtál-e valaha azon, hogy Isten miért az ígéretei által gondoskodik választottjairól? Azonnal kioszthatta volna az áldásait anélkül, hogy szándékait elõre bejelentette volna. Ily módon elkerülhette volna, hogy szövetséget kössön velük. A dolgok természete szerint nem volt szükségszerû az ígéreteknek ez a terve. Az Úr megadhatta volna nekünk mindazt a kegyelmet, amire szükségünk van, anélkül, hogy elkötelezte volna magát. Isten – nagy hatalmával és céltudatosságával – titokban elhatározhatta volna, hogy mindent, amit a hívõkért tesz, anélkül teszi, hogy beavatta volna õket isteni terveibe. Sok rendeletét titokban tartotta a világ teremtése óta, akkor miért nyilatkoztatta ki áldásainak célját? Miért van az, hogy nyilvánosan kijelentett ígéretei szerint bánik a hívõkkel – az Éden kapujától a mai napig egészen életük földi végéig.

A kérdésben benne van a válasz. Elõször is, nem lehetnénk hívõk, ha nem lenne egy ígéret, amiben hihetünk. Ha az üdvösség a hiten alapszik, Istennek kell tennie egy ígéretet, amin a hit gyakorolhatja magát. A hit általi üdvözülés tervét azért választotta Isten, mert ez illik legjobban a kegyelem elvéhez; és ez a terv szükségszerûvé teszi az ígéreteket, hogy a hitnek meglegyen mind a tápláléka, mind az alapja. Az ígéret nélküli hit olyan lenne, mint egy láb talaj nélkül, amin állhatna; és az ilyen hit – ha egyáltalán hitnek nevezhetõ – méltatlan lenne a kegyelem tervéhez. Miután Isten a hitet tette meg az evangélium nagy parancsává, a hit az evangélium törvényének lényeges részévé vált.

Elragadó gondolat, hogy a mi hûséges Istenünk szándékosan ígér meg nekünk jó dolgokat, hogy kétszer élvezhessük õket: elõször hit által, másodszor pedig amikor valóra válnak. Mivel ígéret által ad, kétszer ad; és mi is kétszer kapunk,

hit által elfogadva az ígéretet. Sok ígéret beteljesülésének ideje nem a távoli jövõben van, mert hit által megvalósítjuk az ígéretet, és a várt áldás elõjelei örömmel töltik el szívünket jóval az áldás elérkezése elõtt. Jó példa erre az ószövetségi szentek hite. Isten megígérte az Utódot, akiben a népek áldást nyernek, és ez az ígéret volt a hit indítéka, a reménység alapja és az üdvözülés indítéka sok ezer hívõ számára, mielõtt Isten Fia ténylegesen megjelent az emberek között. Nem ezt mondta-e Urunk: ’Ábrahám... megláthatja az én napomat: meg is látta, és örült is’ (Jn 8,56)? A hívõk nagy õsatyja látta eljönni Krisztus napját Isten ígéretének látcsövén keresztül, a hit szemével, és bár Ábrahám nem érhette meg eme ígéret beteljesülését, mert meghalt az Úr eljövetele elõtt, akárcsak Izsák, Jákób és sok más szent, de bízott Krisztusban, örvendezett Krisztusban, szerette és szolgálta Krisztust.

Mielõtt Jézus megszületett Betlehemben, és feláldoztatott a Golgotán, az ószövetségi hívõk már látták õt, és boldogok voltak. Az ígéret Üdvözítõt adott nekik, mielõtt az Üdvözítõ ténylegesen megjelent. Így van ez velünk is most: az ígéret segítségével még sohasem látott dolgok birtokába jutunk. Elõrelátás által az eljövendõ áldást jelenvalóvá tesszük a magunk számára. A hit elfeledteti az idõt, megszünteti a távolságot, és azonnal birtokba veszi a jövõbeli dolgokat. Az Úr még nem adta meg nekünk, hogy csatlakozhassunk a mennybeli hallelujához: még nem léptünk át a gyöngykapun, és nem jártunk az átlátszó aranyból készült utcákon, de eme boldogság ígérete átvilágít nyomorúságunk homályán, és ízelítõt ad a dicsõségbõl. Hit által diadalmaskodunk, mielõtt kezünk ténylegesen megragadná a pálmaágat.

Hit által együtt uralkodunk Krisztussal, mielõtt fejünkre tennék a soha el nem halványuló koszorút. Sokszor láttuk a menny hajnalát, miközben megpillantottuk az ígéretbõl áradó fényt. Amikor hitünk erõs volt, felmásztunk oda, ahol Mózes állt, és láttuk a tejjel és mézzel folyó országot. Amikor az ateisták kijelentették, hogy Égi Város nem létezik, mi ezt válaszoltuk: ’Vajon nem láttuk-e a Gyönyörûséges Hegyekrõl?’ Eleget láttunk az ígéret által, hogy bizonyosak lehessünk a dicsõségben, amelyet az Úr készített azoknak, akik szeretik Õt; így hát megízleltük az elsõ kortyot az ígért üdvösségbõl, és megtaláltuk benne teljes és végsõ örömünk biztosítékát.

Nem lehetséges, hogy Istennek az ígérettel az volt a szándéka, hogy elterelje a figyelmünket a látható dolgokról, és rátelje a láthatatlan és hitbeli dolgokra? Aki Isten ígéretén él, az egy más atmoszférába emelkedett, mint amelyik a mindennapi élet mélyen fekvõ völgyeiben nyomaszt minket. ’Jobb az Úrban bízni, mint az emberekben reménykedni. Jobb az Úrban bízni, mint fõemberekben reménykedni’ (Zsolt 118,9). És valóban így van, mert ez jobb, nemesebb, felemelõbb. Szükségünk van arra, hogy az isteni erõ felemeljen minket eme magasztos bizalom magasságába, mert lelkünk hajlamos a sárba ragadni. Sajnos, akadályoz minket bálványimádásig menõ vágyunk, hogy megnézzük, megérintsük és megfogjuk a dolgokat: bízunk érzékeinkben, de túl érzéketlenek vagyunk ahhoz, hogy bízzunk Istenben. Ugyanaz a szellem, amely arra késztette Izráelt, hogy így kiáltson a pusztában: ’Készíts nekünk isteneket, hogy elõttünk járjanak!’, minket arra késztet, hogy olyasmi után sóhajtozzunk, ami megérinthetõ, amit bizalmunk megragadhat. Áhítozunk a bizonyítékokra és a jelekre, és nem fogadjuk el, hogy az isteni ígéret biztosabb és megbízhatóbb, mint a látható dolgok. Így hát látható jelek és bizonyítékok

után epekedünk, amíg rá nem kényszerülünk, hogy kipróbáljuk a biztosabb és megbízhatóbb dolgokat, amelyek láthatatlanok. Áldott dolog Isten gyermeke számára, ha el kell hagynia az átmeneti dolgok homokját az örök dolgok sziklájáért, elhíva arra, hogy az ígéret szabálya szerint járjon.

Ezenkívül az ígéretek segítségünkre vannak abban, hogy az Úrra várjunk. Amikor a hívõ elhiszi az ígéretet, Isten gyermeke tudja, hogy Isten létezik, és megjutalmazza azokat, akik szorgalmasan keresik Õt. Hajlamosak vagyunk eltávolodni a valóságos Istentõl. Az anyag világában élünk és mozgunk, és lenyûgöznek minket a hatásai. Testünket valóságosnak érezzük, amikor fájdalmat érzünk, és a világot is valóságosnak érezzük, amikor cipelnünk kell a keresztjét; de a test szegényes sátor, a világ pedig csupán buborék. E látható dolgok lényegtelenek, de gyakran tartósnak tûnnek számunkra. Tudnunk kell, hogy a láthatatlan dolgok éppoly valóságosak, mint a láthatóak, sõt még valóságosabbak. Szükségünk van egy élõ Istenre ebben a haldokló világban, és közel kell kerülnünk hozzá, különben kudarcot vallunk. Az Úr arra oktatja embereit, hogy miként vegyék észre Õt. Az ígéret része ennek az oktatási folyamatnak.

Amikor az Úr hitet ad nekünk, és mi bízunk az ígéretében, akkor kerülünk szemtõl szembe vele. Ezt kérdezzük: ’Ki tette ezt az ígéretet? Ki fogja teljesíteni?’, és így gondolataink a dicsõséges Jahve közelébe jutnak. Érezzük, mennyire szükségünk van rá hívõ életünk egész rendszerében, és hogy Õ mennyire valóságosan belép abba, úgyhogy benne élünk, mozgunk, létezünk.

Fuss el Babilonból - Folk Iván

Andrew Wommack A szentség gyümölcs

Lukács 11:42-44

De jaj nektek, farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságos ítéletet és az Isten szeretetét, pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhanyagolni! (Lukács 11:42)

Amikor Jézus azt mondta: “…és amazokat sem elhanyagolni!”, akkor Ő nem a helyes cselekedetek  ellen érvelt. Isten Igéje hangsúlyozza a cselekedeteinkben való szentséget . A farizeusok tévedése – ami Jézus feddését kiváltotta – az volt, hogy ők abban hittek, hogy helyes cselekedeteik helyes kapcsolatot hoznak létre Istennel, de az Istennel való helyes kapcsolat csak magunk megalázásával, és hitünk a Megváltóba, Jézus Krisztusba való helyezésével érhető el.

Isten kegyelemből, hit által tisztítja meg a szívünket (Efézus 2:8), és ezután már birtokoljuk a szentségre való gyümölcsöt. (Róma 6:22) A szentség gyümölcs, nem pedig a megváltás gyökere. Egy hasonló helyzetben (Máté23:26) Jézus a következőt mondta: “Vak farizeus, tisztítsd meg először a pohár és a tál belsejét, hogy azután a külseje is tiszta legyen!” Az igazi kereszténység belülről fakad. Egy jó szív meg fogja változtatni az ember cselekedeteit, de az ember cselekedetei nem tudják megváltoztatni a szívét.

A vallás egyik kedvenc tanítása, hogy ha jót cselekszel, akkor jó leszel. Semmi sem áll távolabb az igazságtól! Újjá kell születned Isten Szelleme által, ezután lesznek a cselekedeteid szentek, mivel te szent vagy. Szent vagy a belsődben, és a szentség egyre inkább megnyilvánul a külsődleges dolgokban is.

Ez az evangélium szíve. Minden nagy világvallás rendelkezik erkölcsi mércével a megváltást illetően, kivéve a kereszténységet, amely a megváltást egy Megváltón keresztül kínálja. Ha megváltást nyertél nincs szükséged arra, hogy külsőleg is láthatóan szentté változtassad magad.

Ma, csak engedd, hogy az Úr szentsége, mely benned van, megnyilvánítsa magát a gondolataidon, szavaidon és cselekedeteiden keresztül! Ezek egyre nyilvánvalóbbakká válnak, ahogy követed a Szellemet és megújítod az elmédet Isten Beszédével. (Róma 12:2) A szentség gyümölcse meg fog jelenni életed minden területén.

http://awme.hu/2010/08/napi-inspiracio-augusztus-2/#.Ul2Eo9LGqZA

A SZÍV A FEJ ELLENÉBEN

Bizodalmad legyen az Úrban teljes szívedből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. - Példabeszédek 3,5.

A saját értelmed egyszerűen az elméd működési folyamata — a saját emberi gondolkodásod. Más szavakkal így is olvashatnánk ezt a verset: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes szívedből; és a saját fejedre ne támaszkodj.”

A hit működni fog a szívedben, még ha a fejedben kételkedés van is! Sok keresztény amiatt szenved vereséget, hogy amikor a kételkedés belép az elméjébe, azt mondja: “Én kételkedem.” Jézus azonban nem azt mondta: „és a fejében nem kételkedik”, hanem azt mondta: „és a szívében nem kételkedik, hanem hiszi…” (Márk 11,23) A szív hite az, ami elvégzi a munkát, nem pedig a fejé.

Azok közül a nagy csodák közül, amelyek megtörténtek az életemben, némelyik akkor történt, amikor ilyen hit kijelentéseket tettem, mint: „Én a szívemből való hittel elfogadom a gyógyulásomat” — miközben a fejem egyre azt mondta: „Ez nem így van. Ez nem így van!” (Két szervi szívbetegségből gyógyultam meg és egy gyógyíthatatlan keringési betegségből, ami majdnem teljesen megbénította a testemet.)

Neked is szokott bajod lenni a fejeddel? Ilyenkor egyszerűen csak bízzál az Úrban teljes szívedből (ne a fejedből), és a saját értelmedre ne támaszkodj!

Megvallás: Bizodalmam van az Úrban teljes szívemből. Nem támaszkodom a saját értelmemre. Én hiszem a szívemből, hogy amit Isten Igéje mond, az igaz.

/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/

Dr-Kováts György: AZ EVANGÉLIUM ISTENNEK EREJE-3.

Róma 1,16-17.

16 Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére, zsidónak először meg görögnek.

17 Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él.

Nem szégyellem.

1./ Elmondom. Kihirdetem.

2./ Ahol lehet, továbbadom. Mert tudom, hogy az evangélium ment meg.

3./ Úgy mondom el, ahogy az megtörtént. Mert az evangélium: TÖRTÉNT. Az evangélium VÉGBEMENT. Az evangélium TÖRTÉNELMI TÉNY. Valóság.

a./ Isten elküldte a történelem egy bizonyos időpontjában, az emberiség egy bizonyos népéből és népéhez, s meghatározott földrajzi helyen az Ő Fiát. Isten emberré lett. Az Ige testté lett. Egy bizonyos családban. Egy ponton a történelemben. Az evangélium történelmi tény.

b./ Isten Fia itt élt közöttünk, emberek között. Izráel földjén – földrajzilag pontosan meghatározható helyeken járt – a történelem pontosan meghatározható időszakában, lefixálható uralkodók, vezetők, személyiségek korszakában, és közöttük. Letagadhatatlanul. Nyomot hagyott – ezrek ismerték, tízezrek hallottak Róla, saját korában, megfoghatták, megismerkedhettek Vele, hallgathatták, láthatták, átélhették szerető csodáit, hatalmát, amivel a halottakat feltámasztotta (sohasem titokban, mindig emberek szeme láttára). Leellenőrizhető személyisége, cselekedetei és szavai itt, ezen a földön, a történelem egy bizonyos időszakában, meghatározott személyek között, szemtanúk jelenlétében hatottak.

c./ Annyira valóságosan itt volt, mint te vagy én. És annyira valóságosan bizonyította teljes lényével – szavaival, viselkedésével, bátorságával, az embereknek a gonosz szellemektől való megszabadítással, halottak nyilvános feltámasztásával, gyógyíthatatlan betegségek – csonkaságok, vakság és lepra okozta elnyomorodások – emberek szeme előtt való egyértelmű, orvosilag igazolható meggyógyításával, hogy hazugságnak semmiképpen nem lehetett bélyegezni. Legfeljebb azt mondhatták, hogy „az ördögök fejedelmével teszi” mindezt – de letagadni lehetetlen volt. Nyilvánvaló volt ezrek és ezrek előtt. A saját korában. Saját kortársai között. Szemtanúk ezrei előtt. Letagadhatatlan. Történelmi tény.

d./ De mivel a vallási status quót (a beállt vallási rendet) zavarta ez a tény – mármint, hogy a Messiás eljött, itt volt az emberek között, cselekedett, és a kor megszokott vallási rendjét nem követte mindenben (pl. szombat napokon is meggyógyította az embereket, visszament Mózes első könyvéig, hogy az életre szóló útmutatásokat megadja, szemben a kor vallási tanítóival, akik felmentést találtak maguknak bibliamagyarázatokban, stb.) – és mivel nem tudták félretenni, de a nép vallási vezetői féltették tekintélyüket, hatalmukat, jövőjüket: eljutottak odáig, hogy „elhallgattatják”. Sem hazugság, sem vád, sem megfélemlítés nem hatott. A gyógyulások, a halottak feltámadása, nyilvánvaló volt, tömegek látták és hallották a Messiás cselekedeteit és tanítását, és tömegek kezdték felismerni, hogy Ő a várva-várt személy, Izráel (és minden ember) Megváltója. Valamit tenniük kellett – úgy érezték. Így kerestek lehetőséget arra, hogy egy koncepciós per során, koholt vádak alapján elítéltessék a római helytartóval, és kivégeztessék a római katonákkal.

e./ Az Örökkévaló Isten az emberek – Őellene – elkövetett bűnét (bűneit) nem tudta másként eltenni az Őhozzá (vissza)vezető útból, csak úgy, ha Ö Maga elhordozza ezeknek a bűnöknek a következményét. Magát a bűnt kellett felvennie, és saját, örökkévaló életét odaadnia, letennie azért, hogy ez a bűn, ezek a bűnök, kiengesztelést, és megbocsátást nyerjenek. Erről beszélt évszázadokon át az a sok áldozati állat, amit Isten Igéjének rendelése alapján az emberek vittek bűneik bocsánatáért, de amelyek, vérükkel, nem tudták eltörölni a bűnt, hiszen a bűn súlyához nem voltak mérhetők. Erről beszélt évszázadokon át az Isten Igéje, Mózes első könyvétől Ézsaiásig, és Dánieltől keresztelő Jánosig, írásban és szóban. Amikor János azt mondta: „Íme az Isten Báránya, aki elhordozza – elviszi – a világ bűneit” – erről a jövendő áldozatról, az Isten Fiának, tulajdon testében bemutatott engesztelő áldozatáról beszélt. Isten elküldte a Fiát – „Isten megjelent testben” – hogy életét adja Ellene fellázadt teremtményeiért. Ezért engedte át Fiát a „sötétség órájának”. Ez az evangélium része. Isten oda akarta adni életét az elveszettekért. Meg akarta váltani őket. És meg is tette. A történelem egy bizonyos pillanatában. Fent a golgotai kereszten. Kimondta – saját szájával, emberi testben – „Elvégeztetett”. A megváltás végbement. Az Isten Fia meghalt. Teljességgel. Úgy, ahogy a bűn miatt minden embernek meg kellett halnia. Véglegesen. A bűn számára, és a bűnért – ahogy a Római levélben olvasod. Azért, hogy a bűn pusztító erejét semlegesítse. Megváltson a bűn és a halál törvényétől.

5./ Az, amit a vallási vezetők – összekapcsolódva a politikai vezetéssel – véghezvittek, a kivégzés, egy régóta várt kijelentés – prófécia – beteljesítése volt: felhasadt a világosság. Az Isten Fia eljött, hogy megváltson bennünket, életét letette, odaadta a bűneinkért, és ezzel elgördítette az akadályt az Istenhez vezető útról. Ismét édesapád lehet az Örökkévaló Isten. Ez a tény a feltámadásban lett megpecsételve. Mivel az Isten Fiában nem volt bűn, (jóllehet a bűnt felvette, elhordozta, és eltette az útból azzal, hogy megváltott bennünket tőle), nem maradt a halálban. A halál a bűn – lázadás, engedetlenség, Istentől való elfordulás – következtében jött be erre a világra. Minden ember, aki testben megszületett, meghalt egyszer. Az Isten Fia, aki testben szintén megszületett, szintén meghalt – de nem saját bűneiért – Neki nem voltak bűnei. Teste tekintetében Ádámtól származott – „az asszony magva volt” – de természete tekintetében Isten Fia volt, akinek nem voltak bűnei. Megkísértették a bűnök, ugyanúgy, ahogy mindenkit, aki testben él, de nem követett el egyetlen egyet sem. Őbenne nem lehetett megtalálni semmit sem, ami az ördöghöz kötötte volna. „Jön értem e világ fejedelme, de énbennem nincsen semmije” – mondta elfogatása és a koncepciós per kezdete előtt közvetlenül a Megváltó. Nem volt benne bűn. Nem saját bűneiért halt meg. S mivel meghalt, de nem volt benne bűn, a HALÁL NEM TARTHATTA FOGVA.

A halál nem egy biológiai folyamat csupán. Amiről itt az Ige beszél, a halál egy szellemi hatalom, egy hatalmas uralkodó, aki fogságban tart. De Jézus Krisztust nem tarthatta fogva. Nem tarthatta vissza attól, hogy feltámadjon. És a Megváltó harmadnapra – ahogy a Szentírásban előre megmondták a próféciák – feltámadt a halálból. Saját testében. Ez is történelmi tény. Természetesen mindent megpróbáltak a kor vallási vezetői, hogy eltussolják ezt, lepénzeléssel, hazugsággal, fenyegetéssel, elhallgattatással, üldözéssel, kivégzésekkel, amit tudtak megtettek ennek érdekében, de többé nem lehetett eltűntetni az emberek szeme elől. Jézus Krisztus, az Isten Fia, feltámadt a halálból, a kivégzés sebeit kezein, lábain és oldalában ott hordozta, hatalmas volt, megjelent a tanítványok között, annak ellenére, hogy be voltak zárva az ajtók, evett előttük, és meg lehetett tapogatni, bizonyítandó, hogy teste van, csontjai és húsa, izmai és bőre, valósággal a saját testében támadt fel. Történelmi tény. Nem csak a halála, de a feltámadása is. Bizonyíték amellett, hogy a megváltás végbement.

6./ Jézus Krisztus feltámadása pecsét. Pecsét amellett, hogy az Úr Jézus igaz – tiszta – volt. Nem maradt a sírban. De ha meghalt – és nem a saját bűnei miatt – akkor megváltott bennünket. Eleget tett minden feltételnek és követelménynek – tiszta és ártatlan bárány volt – és megváltott. Sőt, a halál többé Rajta nem uralkodik. Ő maga győzte le a halált. A bűn és a halál törvénye le van győzve. És ezt továbbadta tanítványainak. Rájuk lehelt: „vegyetek Szent Szellemet”. Lehetővé tette a bűnök bocsánatát. Az új teremtést. Azt, hogy ha befogadod Őt, hatalmat kapj arra, hogy Isten gyermekévé legyél. Fiává, aki örököse is. Vele együtt örökölsz. Élő örökséged van. Olyan, ami egész életedre kihat. Soha nem hagy el. Az örökkévalósághoz, Isten országához, Isten családjához tartozol. Vele együtt élsz most – és örökké. Nem lehet senki, aki elválaszt téged Őtőle. Vele élsz, és vele végzed az Ő megmentő munkáját. Továbbadod az Evangéliumot. Továbbadod, és mented így az embereket az ördög hatalma alól, a bűn alól, az Isten nélküli állapotból. Ez az az evangélium, amiről az apostol beszél: a „Krisztus evangéliuma”, amit nem szégyell. Amit bátran hirdet. Ami mellett kiáll. Ami megmentő evangélium. Amitől minden más lesz. A régiek elmúlnak, és íme újjá lesz minden. Amiért érdemes élni. Ami küldetést ad neked és nekem. Ami elkísér egész életedben. Amiről szóltak a művészek kétezer év óta, és amit kifejezni, teljességgel, még senki nem tudott. Amire soha nem lehet ráunni, és ami mindenkor elegendő életet fog jelenteni a szabadításra.

A háláról

Készítette: A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

Hálánk azért, amink van, kiszoríthatja az aggodalmat esetleges hiányaink miatt.

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/

szakítsatok minden gonosztól

Készítette: Keresztény szépségportál

Szakítsatok minden gonoszsággal, képmutatással, hazugsággal, mások átverésével, irigységgel és minden rágalmazással. Biblia (1 Péter 2:1)

www.keresztenyszepsegportal.hu

A helyes megközelítés - Kubinyi Károly

- Öröktől ismered...- Szabó Balázs és zenekara

Dicsérem az Urat amíg élek.

Jotta A - UMADEB 2012 - Vídeo Oficial em HD