Érinthetetlen? 1.

 Jorsits Attila, 2013. november 04.

A feltámadott Jézus más lett? Dicsőséges teste érinthetetlenné vált? Már nem vállalt közösséget az emberekkel? Az már nem is valódi test volt? Mi az igazság?

“Jézus nevén szólította: Mária! Az megfordult, és így szólt hozzá héberül: Rabbuni! – ami azt jelenti: Mester. Jézus ezt mondta neki: Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez. Elment a magdalai Mária, és hírül adta a tanítványoknak: Láttam az Urat!, és hogy ezeket mondta neki.” (Jn 20,16-18)

A fenti igerészt Sytka, egy teológus kollégám ajánlotta figyelmembe, mint olyan problémás szakaszt, amiről számos zavaros és furcsa magyarázatot hallani, olvasni. Sokan valóban a legextrémebb módokon próbálják meg értelmezni Jézus Mária felé elhangzó felszólítását: Ne érints engem… A magyarázatok a viszony megváltozásától kezdve egészen addig terjednek, hogyJézus dicsőséges testét beszennyezte volna Mária érintése.Gondolom, aki már hallott vagy olvasott efféle magyarázatot, érezte, hogy itt valami nem stimmel. Miért ne érinthette volna Jézust Mária?

Kezdjük most is a görög szöveggel, ahol az érintés szónál az aptóigét olvassuk, aminek a jelentése: fogni, érinteni. Ez eddig még semmin nem változtatna, de ha figyelembe vesszük a szó igeidejét, akkor máris érdekességet találunk. Az igeidő folyamatos,tehát ez a bizonyos érintés éppen folyamatban van, vagyis Máriamár érinti Jézust. Ha figyelembe vesszük az aptó ige másik jelentését (fogni), akkor Jézus tulajdonképpen arra szólítja fel Máriát, hogy ne fogja Őt, vagyis engedje el. Jó, de van ennek bármi értelme?

Erre a kérdésre a választ Máté evangélista adja meg, aki szerint a feltámadott Jézussal való első találkozás a következőképpen történt:

“És íme, Jézus szembejött velük, és ezt mondta: Legyetek üdvözölve! Ők pedig odamentek hozzá, megragadták a lábát, és leborultak előtte.” (Mt 28,9)

A mátéi kontextusnak tökéletesen melléje helyezhető Jánosé, az, hogy Jézus felszólítja Máriát, engedje el Őt (görögben: fejezze be a folyamatban lévő fogást vagy érintést). Máté és János evangélista beszámolóját együtt nézve ugyanis Mária épp Jézus előtt leborulva fogja annak lábát.

Ha még kételyünk maradt volna ennek a magyarázatnak a helyességéről, János evangélista beszámol egy későbbi eseményről,aminek alapján tudható, hogy Jézust feltámadása után nem volt tilos megérinteni:

“Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta: Békesség néktek! Azután így szólt Tamáshoz: Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő.” (Jn 20,26-27)

Itt az érintést mint parancsot olvashatjuk, tehát semmi alapja azoknak a magyarázatoknak, amelyek szerint ez valamilyen titokzatos ok miatt tilos lett volna. Túl prózai ez a magyarázat? Lehet, de csak addig, amíg fel nem fedjük az esemény teológiai jelentőségét. Legközelebb… (Folyt. köv.)

17 embert akartam megölni - Joey Perez

Gateway Worship - You Are My Hope (magyarul)

Istent látni

Isten Jézusban látható, aki őt meg akarja ismerni, benne kell hinnie.

Ige: A Bölcsesség hívása

 „A bölcsesség künn szerül-szerte kiált; az utcákon [úton-útfélen, köztereken] zengedezteti [hallatja] az ő szavát. [szónokol; adja szózatát].

Lármás utcafőkön [utcasarkon; a népsokaság főhelyén], kiált a kapuk bemenetelin [bejáratánál, ajtóiban], a városban [a városkapuk ajtóiban] szólja az ő beszédit. [mondja mondásait] *(Péld 1,20-21)

*Ezért azt kérdezi az Úr: „Hát a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem (és az okosság) nem bocsátja-é ki (nem hallatja-e) az ő szavát? A magas helyeknek tetein, az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg

(Más fordítások: Kiáll a magaslatok ormára, az útra, a keresztutakra;

>Fönt a magaslaton az út fölött, ott áll, ahol az utak keresztezik egymást<).

A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.

(Más fordítás: A városba vivő kapuknál, a bejáratoknál hangosan kiált).

Tinéktek (hozzátok) kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van (szavam az emberekhez szól)!” (Péld. 8,1-4).

És hogy miért azt Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem: „Hogy vigasztalást [bátorítást] vegyen az ő szívük, egybeköttetvén [egyesíttetve] a(z) [(agapé): Isten szerinti]  szeretetben. És hogy eljussanak az értelem meggyőződésének teljes gazdagságára, az Isten és az Atya és a Krisztus ama titkának megismerésére.

[Más fordítás: „hogy szívükben megerősödve (felbátorodva) és a szeretetben egyesülve (összeforrva) eljussanak a tökéletes (teljes) megismerés (megértés) minden gazdagságára: Isten titkának, Krisztusnak a megismerésére (ismeretére)”]^. Amelyben [Akiben] van a bölcsességnek és ismeretnek [és a tudománynak; (gnószisz): megismerés, ismeret, tudás.(főként a kinyilatkoztatásból származó tudás)] minden kincse elrejtve. [(apokrüphosz): Benne rejlik a bölcsesség rejtett, titkos (a természeti embernek hozzáférhetetlen) kincsei]” (Kol. 2,2-3).

Már Salamon azt tanácsolja, hogy Őrá, vagyis Krisztusra figyeljünk: „Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet (és ha figyelmesen hallgatsz a bölcsességre). Hajtod a te elmédet (és szívből törekszel) az értelemre.  Igen (bizony), ha a bölcsességért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled (és hangosan kéred), Ha (úgy) keresed azt, mint az ezüstöt, és mint az (elrejtett) kincseket (úgy) kutatod azt: Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz (akkor megérted, mi az ÚR félelme, és rájössz, mi az istenismeret). Mert (csak) az Úr ad bölcsességet, az ő szájából (ismeret és) tudomány és értelem származik” (Péld. 2,2-6).

 Mert Ő, vagyis: …[Krisztus] az Isten ereje [hatalma; hatóereje] és az Isten bölcsessége. Mert Ő adatott nékünk: „… bölcsességül… Istentől, [Isten rendeléséből] és igazságul [megigazulásunkká] szentségül [megszentelődésünkké] és váltságul: [váltság általi szabadításul]” (1Kor. 1,24.30)

Semmin ne aggódj!

Istent látni

Isten Jézusban látható, aki őt meg akarja ismerni, benne kell hinnie.

Martin Luther King: A megbocsátásról

A megbocsátás nem egyszeri cselekedet, hanem egy magatartásforma.

Guti Tünde VALLÁSOS EMLÉK CSUPÁN?

   „Én vagyok a világ világossága, aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága” János 8:12.

    Emlékeim szerint, ennek az igének leginkább az elejét és a végét szokták kiemelni. Bennem ma a középső szakasz vált hangsúlyossá: „Nem járhat sötétségben”.

Jézus szavait akár tiltásként és értelmezhetjük.

Ne vegyük félvállról azokat a dolgokat, amikről tudjuk, hogy utálatos Isten előtt, ne ringassuk magunkat kényelembe, megnyugtatva lelkiismeretünket azzal, hogy „nagy az Úr kegyelme”!

Tűzzük ki a szívünk és elménk várkapujára, felekezeti és gyülekezeti címkéktől függetlenül:

    NEM JÁRHATOK SÖTÉTSÉGBEN!

Bizony, radikális reformokra van szükség ma is!

„Őrizkedjetek, hogy az istentelenek tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek!” II. Péter 3:17.

Bob Gass: Kísértés idején figyelj másra!

„Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.” (Jak 4:7)

Jon Walker lelkész írja: „Tolsztoj kisfiú korában megalapította a »Jegesmedve Klubot«. A tagság feltételeként 30 percig úgy kellett állni, hogy közben nem volt szabad jegesmedvére gondolni.

Próbáltál már valaha szándékosan nem gondolni valamire? Ez csaknem lehetetlen!

Gyakran hasonló módon kezeljük a kísértést. Azt hisszük, hogy megállhatunk a közelében, és ha nem gondolunk rá, akkor miénk a győzelem. A probléma az, hogy minél inkább megpróbálunk nem összpontosítani rá, annál inkább gondolataink középpontjába kerül… minél tovább gondolunk arra, hogy nem fogunk engedni neki, annál nagyobb a valószínűsége, hogy végül mégis fogunk.

A Biblia azt mondja: »Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek« (Jakab 4:7).

Csak az igevers második részét idézgetjük, de ha csupán annyit teszünk, hogy az ördögre koncentrálunk, akkor még mindig a kísértésre összpontosítunk. Nem azt sugalmazom… hogy nem kell azt mondanod: »Tűnj előlem, ördög!«.

Csak azt mondom, hogy erre nem vagy képes a saját erődből, csak akkor tudod megtenni, ha megalázod magad Isten előtt, felismerve, hogy Ő a te erőd… Ha tekinteted Őrá szegezed, akkor a sátán elmenekül, mert ellenállsz neki azzal, hogy átöleled Istent.

Legyen benned elég alázat ahhoz, hogy segítséget kérj! A bukás legbiztosabb jele az, ha azt gondolod: »Elboldogulok ezzel egyedül is«. Tekintsd ezt sürgető vészjelzésnek arra, hogy engedelmeskedj Istennek, és mondd: »Uram, szükségem van az erődre és a bölcsességedre. Ne vígy engem kísértésbe!«. Aztán pedig hagyd ott a kísértő helyzetet! Ha pedig arra van szükség, hívj egy barátot, aki imádkozik érted, és elszámoltat.”

Ismerd fel a sátánt

"Megbocsátottam nektek a Krisztusban, azért, hogy a sátán nehogy túljárjon az eszünkön. Mert tisztában vagyunk az ő fondorlataival." (2 Kor 2:10b-11 angol NIV fordítása)

Az ördög romba akarja dönteni házasságodat. Minden jó kapcsolatot le akar rombolni. Miért? Mert nagyon szereti a konfliktusokat és a vitákat. Össze akar zavarni, vitát, stresszt, sérelmeket, csalódásokat, dühöt, káoszt gerjeszt. Szereti ezt csinálni. Jakab azt mondja, meg kell adnod magad Istennek és engedned kell, hogy Ő vegye kézbe az irányítást. Majd ezután tenned kell néhány védelmi lépést. Ellen kell állnod az ördögnek, fel kell ismerned, hogy mit tesz. Ha fölkelsz reggel és nem rohansz neki fejjel az ördögnek, akkor már egy irányba haladtok.

Pál ezt mondja a 2 Kor. 2-ben: "Igen, feltétlenül szükséges, hogy így bocsássunk meg egymásnak, különben becsaphat bennünket a Sátán. Hiszen jól tudjuk, hogy mik a szándékai." Más szóval: légy bölcs! Ismerd fel a Sátán taktikáit. Tanuld meg, ő hogyan működik.

Hogyan dolgozik az ördög? Nos, nem járkál körülöttünk vasvillával, vörös ruhában. Büszkeségünkre játszik - főleg a megsebzett büszkeségünkre. Azt mondja nekünk, amit hallani akarunk. Fülünkbe suttogja apró gondolatait, javaslatait, ötleteit. Amikor egy vita kellős közepén vagy, elkezdi a füledbe suttogni pl. ezt: "Nem kell ezt csinálnod. Bosszuld meg. Kinek képzelik ők magukat? Számolj le. Érvényesítsd az akaratodat. Ne érd be ennyivel. Mutasd meg nekik, ki itt a főnök." Elmondja az összes olyan dolgot, amit a büszkeséged hallani akar. 

Ezt kell válaszolnod: "Sátán, tudom, hogy te vagy az." Állj ellen a sátánnak.

Állj ellene úgy, ahogy Jézus tette: Ő a Szentírást idézte. Tanuld meg a Péld. 13:10-et: "A büszkeség konfliktushoz vezet" (NLT fordítás). Legközelebb, amikor vitába keveredsz, az Úr eszedbe fogja juttatni ezt az igeverset. Állj meg és kérdezd meg magadtól: "Hogyan lettem én büszke ebben a dologban? Mit nem akarok beismerni? Miért nem akarok megegyezni? Miért csak magamra gondolok és nem pedig másik szükségleteire, kívánságára és viselkedésére?"

Van egy óriási ígéret a Jakab 4:7-ben: "Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek." Nem kell eltűrnöd őt. Add át magad Istennek, állj ellen az ördögnek.

http://napiremeny.blog.hu/2012/03/27/ismerd_fel_a_satant

Jota A - Tu És Santo (English Subtitles)

Reinhard Bonnke: A keresztről

Jézus története nem ér véget a keresztre feszítéssel. Ha véget ért volna, akkor a keresztre, mint a lesújtó vereség és kétségbeesés szimbólumára tekintenénk. A jó hír, hogy Jézus nem csak a bűn erejét zúzta szét a kereszten, de a halál erejét is. Három nappal később élve tért vissza, győztesként a sötétség, a halál és a Sátán fölött.

Jézus, a názáreti ács a kereszt fájából az életre nyíló ajtót készített. Az evangélium ezt üzeni: a keresztnek ereje van átformálni az életünket. A kereszten a mínuszból plusz, a negatívból pozitív lett; a sötétségből világosság, a halálból élet, a gyűlöletből szeretet, a kétségbeesésből öröm, az összetörtségből helyreállás, és a pokol tüzéből a menny dicsősége. Reinhard Bonnke

A MEG NEM BOCSÁTÁS

És mikor imádkozva megállotok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket. - Márk 11,25.

Jézus közvetlenül azután, hogy megtette azokat a csodálatos, izgalmas, elképesztő és döbbenetes kijelentéseket, amelyek a Márk 11,23–24-ben vannak feljegyezve, (És még soha senkinek nem sikerült behatolni ezeknek a kijelentéseknek a mélységeibe) ugyanott — és ugyanazzal a lélegzettel azt mondta: „És amikor imádkozva megállotok, bocsássatok meg…”

Ha a meg nem bocsátás légköre vesz körül, a hited nem fog működni! Az imáid nem fognak működni! A meg nem bocsátást a hit egyedüli akadályaként említette meg Jézus.

Ezért a megbocsátás elsőrendű kérdés kell, hogy legyen. (Ha az imáim és a hitem nem működnek, a megbocsátás kérdése az első, amit megvizsgálok az életemben.) Semmiképpen, soha nem engedem meg, hogy bárkivel szemben meg nem bocsátás kerüljön a szívembe. Megtagadom, hogy bárkiről gonoszat gondoljak. Nem hagyom, hogy bárkire megsértődjek. Nem számít, hogy mit tettek ellenem, nem számít, mit mondtak rólam — nem hagyom, hogy ez hatással legyen rám.

Megvallás: Az imáim működnek. A hitem működik. Nem hagyom, hogy a szívembe meg nem bocsátás férkőzzön. Minden sértődöttséget elutasítok bárkivel kapcsolatban is.

/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/

Pásztor Chris: “Őt Hallgassátok…….”

Készítette: József Balogh

… Mikor ő még beszél vala, ímé, fényes felhő borítá be őket; és ímé szózat lőn a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok. (Máté Evangéliuma 17:1-5).

Amikor Isten a fenti igeversben Jézusra vonatkozóan azt mondta, hogy “ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm, őt hallgassátok.” minden teremtményhez szólt. A teljes természet – élő és élettelen – alá lett rendelve Jézusnak. A sziklák, a szél, a fák, a víz, a halak, az angyalok, démonok, stb.. A Mennyben, a Földön és a Föld alatt mindennek Jézusnak kell engedelmeskednie és Rá kell hallgatnia Isten parancsolata szerint. A Filippi levél 2:9-10 versszakok szerint “Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való; Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.”

Nem csoda hát, hogy Jézus összes kimondott szava valósággá vált. Minden felett teljes hatalommal és uralommal rendelkezik. Szólt a fához és az kiszáradt. (Márk Evangélium 11:12-22); Szólt a dühöngő viharhoz és elcsendesedett. (Márk Evangélium 4:35-39); Szólt a kenyérhez és a halakhoz, és megszaporította azokat, hogy a sokaságnak legyen eledele. (Máté Evangéliuma 14:17-21, Máté Evangéliuma 15:32-38); Szólt a tetemekhez és életre keltek! (Lukács Evangélium 7:11-15, János Evangélium 11:32-44) A szavára a bénák járni kezdtek, a vakok szeme megnyílt, a süketek fülei megnyíltak és a démonok elmenekültek! (Máté Evangélium 15:30) Amikor Jézus szólt, minden esetben csodák történtek; minden teremtmény engedelmeskedett és figyelt a kimondott szóra, valamint aszerint cselekedett.

János Apostol azt írta rólunk : "… mert amint ő (Jézus) van, úgy vagyunk mi is e világban.” (1 János levél 4:17). Az Úr Jézus hatalmat adott nekünk, hogy helyette cselekedjünk; felhatalmazást kaptunk a nevének a használatára. Ezért amikor szólsz, minden teremtmény vigyázzba áll és engedelmesedik. Az Ő nevében hatalmad van kimondani bármit, bármilyen pozitív változásra vágysz.

Megvallás

Drága Atyám, köszönöm, hogy felhatalmaztál engem Jézus nevének használatára, és mint egy király kimondhatom az erőteljes szavakat a kívánt változáshoz a munkám, az anyagi életem, a családom és egészségem területén. Mindennek életet szólok magamra vonatkozóan a mai napon, a Jézus nevében. Ámen

TOVÁBBI TANULMÁNYOK: Róma levél 8:19; Máté Evangélium 12:36-37

A kereszténységről

Készítette: Szeretet-Közösség

A forrásunk!

Készítette: Keresztény szépségportál

Jézus az a forrás, amely a lélek szomját oltja. (Spurgeon)

www.keresztenyszepsegportal.hu

jézus Végidők jelei Edda dolly Roll Isten guszti keresztény

Helyes_Beat - Lényed Érint [OFFICIAL VIDEO]

János evangélium 14. fejezet: Egyesülés Jézussal (szerkesztett)

Ján. 14,1 Ne nyugtalankodjék [(tarasszó): ne rendüljön meg, ne háborodjék meg, ne remegjen, és ne legyen zaklatott] a ti szívetek [a ti bensőtök]: higyjetek [(piszteuó): és bízzatok] Istenben, és higyjetek [(piszteuó): és bízzatok] én bennem.

Ján. 14,2 Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.

Ján. 14,3 És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.

Ján. 14,4 És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok.

Ján. 14,5 Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat?

Ján. 14,6 Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság [(alétheia): vagyis a valóság] és az élet; senki sem mehet [és senki sem juthat] az Atyához, hanemha [csakis] én általam [vagyis csak rajtam keresztül].

Ján. 14,7 Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt [(autosz): magát].

Ján. 14,8 Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk!

Ján. 14,9 Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? Aki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?.

Ján. 14,10 Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket [(réma): kijelentéseket, az élő Igéket], amelyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, aki én bennem lakik [(menó): aki bennem jelen van, és bennem él], ő cselekszi e dolgokat.

Ján. 14,11 Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magukért a cselekedetekért higyjetek nékem.

Ján. 14,12 Bizony, bizony mondom néktek: Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek.

Ján. 14,13 És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.

Ján. 14,14 Ha valamit kértek [tőlem] az én nevemben, én megcselekszem azt.

Ján. 14,15 Ha engem szerettek [(agapaó): ha teljesen átadjátok, vagyis teljesen odaszánjátok magatokat nekem], az én parancsolataimat megtartsátok [(téreó): megőrizzétek, és óvjátok meg, és ügyeljetek arra, hogy megtartsátok].

Ján. 14,16 És én kérem az Atyát, és más [(allosz): egy másfajta] vígasztalót [(paraklétosz): Pártfogót, Bátorítót, Segítőt, Védőt, Közbenjárót, Védőügyvédet, szószólót] ád néktek, hogy veletek maradjon [(hümón menó): hogy bennetek éljen] mindörökké.

Ján. 14,17 Az igazságnak [(alétheia: a Valóságnak] ama Szellemét: akit a világ [(koszmosz): a teremtett, a látható, vagyis evilág] be nem fogadhat [(lambanó dünamai): nem fog fel, nem érzékel, nem ért meg, mert nem képes rá, ezért nem is lehetséges számára]. Mert nem látja [(theóreó): nem veszi észre, ezért nem is tapasztalja meg] őt. És nem ismeri őt [(ginószkó): és nem is akar tudni Róla]. De ti ismeritek [(lambanó): érzékelitek, és megértitek] Őt, mert nálatok lakik [(hümin menó): és bennetek él], és bennetek marad, mert (eszomai): veletek, és bennetek leszek].

Ján. 14,18 Nem hagylak [úk aphészó: és semmiképpen nem bocsátlak el] titeket árvákul; eljövök ti hozzátok.

Ján. 14,19 Még egy kevés idő [(eti): innentől kezdve] és a világ [(koszmosz): vagyis a látható világ, evilág] nem lát [(theóreó): nem vesz észre, nem tapasztal meg] engem többé; de ti megláttok [(theóreó): észrevesztek, megtapasztaltok] engem: mert én élek, ti is élni fogtok.

Ján. 14,20 Azon a napon megtudjátok [(ginószkó): tudni fogjátok, mert fel fogjátok ismerni, és biztosak lesztek benne] majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti énbennem, és én tibennetek.

Ján. 14,21 Aki ismeri [(ekhó): megragadja, birtokolja, alárendeli magát neki, rendelkezésére áll, befogadja, érti, tudja, megtartja

befogadja] az én parancsolataimat és megtartja [(téreó): ügyel rá, megőrzi, magánál tartja] azokat, az [vagyis ő] szeret engem [(agapaó): vagyis az teljesen átadja, oda szánja magát nekem, eggyé válik velem]. Aki pedig engem szeret [(agapaó): vagyis teljesen átadja, oda szánja magát nekem, eggyé válik velem], azt szereti [(agapaó): vagyis teljesen átadja, oda szánja magát neki, eggyé válik vele] az én Atyám. Én is szeretem őt [(agapaó): és teljesen átadom, oda szánom magamat neki, eggyé válok vele], és kijelentem [(emphanidzó emautú): megismertetem, kijelentem magam, tudomására hozom, láthatóvá, nyilvánvalóvá teszem, megmagyarázom] (ön)magamat annak.

Ján. 14,22 Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat [mi történt, hogy nekünk készülsz (emphanidzó): láthatóan megjelenni; láthatóvá tenni és kijelenteni magadat], és nem a világnak [(koszmosz): és nem a látható világnak, vagyis evilágnak]?

Ján. 14,23 Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem [(agapaó): vagyis teljesen átadja, oda szánja magát nekem, eggyé válik velem], megtartja [(téreó): ügyelrá, megőrzi, magánál tartja] az én beszédemet [(logoszomat): az én igémet]. És az én Atyám szereti őt, [(agapaó): vagyis teljesen átadja, oda szánja magát neki, eggyé válik vele] és ahhoz megyünk, [(poieó moné): és szállást készítünk magunknak nála] és annál lakozunk.

Ján. 14,24 Aki nem szeret engem [(agapaó): vagyis nem adja át teljesen, és nem szánja oda magát nekem, és nem válik eggyé velem], nem tartja [(téreó): nem ügyelrá, nem őrzi meg] meg az én beszédeimet [vagyis az én (logoszaimat): igéimet]. És az a beszéd [az az ige (logosz) pedig], amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem.

Ján. 14,25 Ezeket beszéltem néktek, amíg veletek vagyok.

Ján. 14,26 Ama Vigasztaló [[(paraklétosz): Pártfogó, Bátorító, Segítő, Védő, Közbenjáró, Védőügyvéd, szószóló] pedig, a Szent Szellem, akit az én nevemben küld az Atya, Ő mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, [és emlékeztetni fog mindarra] amiket mondottam néktek.

Ján. 14,26 Ama Vigasztaló [[(paraklétosz): Pártfogó, Bátorító, Segítő, Védő, Közbenjáró, Védőügyvéd, szószóló] pedig, a Szent Szellem, akit az én nevemben küld az Atya, Ő mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, [és emlékeztetni fog mindarra] amiket mondottam néktek.

Ján. 14,27 Békességet [(eiréné): vagyis azt az állapotot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] hagyok néktek. Az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ [(koszmosz): a teremtett, a látható világ, vagyis evilág] adja. Ne nyugtalankodjék [(taraszszó): nehogy megrémítsen, ne rémüljön, és ne rendüljön meg, és nehogy háborogjon, vagy remegjen] a ti szívetek [(kardia): a ti bemsőtök], sem pedig ne féljen [(deiliaó): ne rettegjen, és ne is csüggedjen; és ne legyen gyáva, vagy félénk]!.

Ján. 14,28 Hallottátok, hogy én azt mondtam néktek: Elmegyek, és eljövök [vagyis visszajövök] hozzátok. Ha szeretnétek engem [(agapaó): vagyis teljesen átadnátok, oda szánnátok magatokat nekem, és eggyé válnátok velem], örvendeznétek, hogy azt mondtam: Elmegyek az Atyához; mert az én Atyám nagyobb [(meidzón): és hatalmasabb] nálamnál.

Ján. 14,29 És most mondtam meg néktek, mielőtt meglenne [(ginomai) megtörténne]: hogy amikor majd meglesz [(ginomai) megtörténik], higyjetek.

Ján. 14,30 Nem sokat beszélek már veletek, mert [(erkhomai): közeledik, és] jön a világ [(koszmosz): a látható világ, evilág] fejedelme: és én bennem nincsen semmije [(ekhó): így nem tud vádolni, bennem nem talál kifogásolni valót, ellenem nem tud vádat felhozni, „nem talál rajtam fogást” ezért felettem nincs hatalma].

Ján. 14,31 De, hogy megtudja [(ginószkó): megismerje, és megértse] a világ [(koszmosz): a látható világ, vagyis evilág], hogy szeretem az Atyát [(agapaó): és eggyé váltam az Atyával] és úgy cselekszem, amint az én Atyám parancsolta nékem: keljetek fel, menjünk el innen.

IMMÁNUEL

Halljátok az Úr szavát?

 „Halljátok egek, és vedd füleidbe föld! Mert az Úr szól: Fiakat neveltem, s méltóságra emeltem, és ők elpártolának tőlem” (Ésa. 1,2)

Erőnket az Úr adja!

Az Úr ad erőt népének, az Úr megáldja népét békességgel. Zsolt. 29.11

Nemes Pál: Isten döntése

Pont jókor, pont jó helyen, pont jó időben születtünk meg. Pontosan ott és pontosan akkor, amikorra és ahová a Mindenható Isten, a Teremtő Istenünk, ami Mennyei Atyánk kigondolt, eltervezett. De Ő nem 'csak' eltervezett, hanem ki is választott. Ő hozott egy döntést és azt el is rendelte, hogy mi az Ő fiai, az Ő örökösei legyünk pontosan ITT Magyarországon, pontosan EKKOR, a 21. század elején.

Pascal: Az életről és a halálról

Az életet és a halált csak Jézus Krisztus által ismerjük. Jézus Krisztus nélkül nem tudjuk, mi az életünk, mi a halálunk, mi az Isten, és mik vagyunk mi magunk.  Így a Szentírás nélkül, amelynek egyetlen tárgya Jézus Krisztus, nem ismerünk semmit, és mind Isten, mind a magunk természetében csupán sötétséget és zűrzavart látunk.

Luther Márton: Mi teszi bűnössé az embert?

Az orvosság beteggé, a matematika szomorúvá, a teológia bűnössé teszi az embert.

Hova szól a jegyed

A gyülekezet

Készítette: Teológia Mennyei Maflás

Az úr Jézus szeretete

Készítette: Keresztény idézetek ツ

...Jézus akkor is vállalta volna a keresztet  és meghalt volna érted!

Az imák

Készítette: Keresztény szemmel

Ki a bátor ember?

Készítette: Szeretet-Közösség

Jézus vére

Készítette: Keresztény szépségportál

Jézus vére bármilyen bűnt képes elfedezni, még azt is, ami a te szívedet nyomja. Tegyél le mindent átlyuggatott kezeibe! (Alex Fairy)

www.keresztenyszepsegportal.hu

Találkoztam Teveled

Ige: A szent Szellem figyelmeztetése.

 „[Szerelmes] fiam, ha a bűnösök [(aszebész): istentelen (Isten nélkül élő), szentségtörő] el akarnak csábítani téged [el akarnak hitetni, és rosszra csábítanak]: ne fogadd beszédüket. [ne engedj nekik] ne egyezz bele [('ḇh): még ha kívánod, hajlasz rá, vágyódsz, áhítozol rá, kedvedre volna]!

Ha [így szólnak hozzád, és] azt mondják: Gyere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el [rejtsünk el] az ártatlan ellen ok nélkül [tőrt, kelepcét, csapdát];

Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint akik mélységbe szállottak. [úgy elnyeljük őket élve, [elevenen] mint az alvilág, [a sír; a koporsó; a holtak hazája az élőket; a seol]* az egészségest csakúgy, mint azt, aki sírba készül, [egészen, tökéletesen) mint akik mélységbe (sírba) szállnak; mint a gödörbe (verembe) szállót]

* (H: šə'ól šə'ôl; G: hadész): A holtak hazájának neve az Ószövetségben, ahova az emberek haláluk után »alászállanak«. Sírgödörszerű képződmény. Ezt a téries képzetet nem szabad túlértékelni. A Seolba való leszállás gyakran csak a meghalás képes kifejezése, az eltemetésre történő utalás. Balázs Károly: Újszövetségi Szómutató szótár)

Minden drága marhát [jószágot, értéket, kincset] nyerünk [szerzünk, találunk], megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal; [mindenféle drága kincset [marhát; jószágot; értéket] szerzünk, [nyerünk; találunk] megtöltjük zsákmánnyal [fosztott marhákkal; ragadománnyal] a házunkat.

Sorsodat [osztályrészedet] vesd közénk [Ha ránk bízod sorsodat, osztozz sorsunkban, társulj velünk; vess sorsot velünk]; egy erszényünk legyen mindnyájunknak: s velünk együtt részesedsz [a prédából] a sorsoláskor, mindannyiunknak közös lesz az erszényünk.” [egy erszényünk lesz].

 [Szerelmes] fiam, ne járj [ne indulj] egy úton [(dereḵ): életmód, életvitel; vallási szokás, istentiszteleti mód] ezekkel [ne járj (menj velük) egy úton], tartóztasd meg [tartsd távol; fordítsd el] lábaidat ösvényüktől [ne lépj rá ösvényükre];

Mert lábaik a gonoszra [(ráʿ) rosszaság, romlottság, gonoszság, becstelenség; hitványság, gyávaság, veszélyes, rosszindulatú, sikertelen, boldogtalan, szerencsétlen, baj, gyalázat, csapás, szerencsétlenség] futnak [ők rossz úton futnak], és sietnek a vérnek ontására [rohannak].

Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt: [valójában nem hoz az a háló semmit] amit minden madár [szárnyas állat] szeme láttára [szemei előtt] vetnek [De hiába feszítik (vetik) ki a hálót a sok szárnyassal szemben].

Ezek mégis vérük árán is ólálkodnak, lelkük [önmaguk] árán is leselkednek; [mert ők a saját vérük ellen állnak lesbe] saját életük kárára ólálkodnak.[vetnek csapdát; forralnak ármányokat; vetnek tőrt]

Ilyen az útja [ösvénye; ('óraḥ): sorsa] minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el. [így végzi mind], aki rablott holmit szerez, [így jár minden kapzsi, fösvény ember; haszonleső; aki tisztességtelen hasznot szerez] életét veszi az saját gazdájának. [tulajdon életét veszi el]* (Péld 1,10-19)

**És így folytatódik a figyelmeztetés: „Ne irigykedjék a te szíved a bűnösökre; hanem az Úr félelmében légy egész napon” (Péld. 23.17)

Mert: „Az erőszakos ember elhiteti az ő felebarátját, és nem jó úton viszi őt.” (Péld. 16,29).

Ezért, még: „Ha testvéred, anyádnak a fia, vagy a saját fiad, leányod, kedvelt feleséged vagy testi-lelki jó barátod titokban így csábítgat. Menjünk és tiszteljünk más isteneket, akiket nem ismertél te sem, atyáid sem. Azoknak a népeknek az istenei közül, akik körülötted vannak, akár közel, akár távol, a föld egyik végétől a föld másik végéig, ne engedj neki, és ne hallgass rá, ne szánd meg, ne kíméld, és ne mentegesd azt” (5Móz. 13,7-9).

Az Úr figyelmeztetése: „A hitetleneknek útjára ne menj, se ne járj a gonoszok ösvényén” (Péld. 4,14).

A hívő válasza: „Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat; a te szavaid örömömre váltak nékem és szívemnek vígasságára; mert a te nevedről neveztetem, oh Uram, Seregeknek Istene! Nem ültem a nevetgélők gyülekezetében, és nem ujjongtam velük…” (Jer. 15,16.17).

„Nem ültem együtt hivalkodókkal, és alattomosakkal nem barátkoztam. Gyűlölöm a rosszak társaságát, és a gonoszokkal együtt nem ülök”

(Más fordítás: Gyűlölöm az összesereglett gonoszokat, s az istenteleneknél nem időzöm) (Zsolt. 26.4-5).

Így hangzik a prófécia: „Elveszett e földről a kegyes, és igaz sincs az emberek között. Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát. Gonoszságra készek a kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelőzik, és a bíró fizetésre vár; a főember is maga mondja el lelke kívánságát, és összeszövik azt. Aki jó közöttük, olyan mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor… „ (Mik. 7,2-4).

„Lábaik a gonoszra futnak; és sietnek, hogy ártatlan vért ontsanak; gondolataik hamisságnak gondolatai, pusztítás és romlás ösvényeiken. A békesség útját nem ismerik, és nincsen jogosság kerékvágásukban, ösvényeiket elgörbítik, a ki azon jár, nem ismeri a békességet. Ezért van távol tőlünk a törvény, és nem ér el hozzánk az igazság. Világosságra várunk, de csak sötétség van, napfényre, de homályban járunk.” (Ésa. 59,7-9).

És hogy ezek a próféciák a mindenkorban élő hívőkről szól, arról Pál apostolon keresztül szól a Szent Szellem megismételve a kijelentést: „Lábaik gyorsak a vérontásra. Útjaikon romlás és nyomorúság van. És a békességnek útját nem ismerik. Nincs isteni félelem az ő szemük előtt.” (Róm. 3.15-18).

Ezek: „Mert nem alhatnak (mert aludni sem tudnak) azok, ha gonoszt (ha rosszat) nem cselekesznek: és kimegy szemükből az álom, ha mást romlásra nem juttatnak (és elrabolja álmukat, ha nem vethetnek gáncsot). Mert az istentelenségnek étkét eszik, és az erőszaktételnek borát isszák

(Más fordítás: Bűnnel szerzett kenyeret esznek, és erőszakkal szerzett bort isznak)” (Péld. 4,16-17).  

Ezek Isten nélkül élő emberek, csak látszatra hívők, vagyis vallásosak: „Az istenteleneknek beszédei leselkednek a vér után (a bűnösök szavai vérszomjasak); az igazaknak pedig szája (beszédük) megszabadítja (megmenti) azokat” (Péld. 12,5).

Ezért: „Ha valaki elmegy hozzátok és nem ezt a tudományt (ezt a tanítást) viszi, ne fogadjátok azt be házatokba (a gyülekezetbe), és azt ne köszöntsétek; (2 Ján. 1,10).

Ezek okoznak szakadást, ezért: „Az eretnek (a szakadást okozó) embert egy vagy két intés után kerüld (térj ki előle); Tudván, hogy az ilyen romlott (kivetkőzött önmagából), és vétkezik (bűnben él), önmaga is kárhoztatván magát (és magában hordja ítéletét)” (Tit. 3,10-11).

„Mert ezek közül valók azok, a kik betolakodnak (akik belopakodnak) a házakba, és foglyul (rabul) ejtik a bűnökkel megterhelt és sokféle kívánságoktól (és vágytól) űzött asszonykákat, Kik mindenkor tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem juthatnak” (2 Tim. 3,6-7).

 Dávid megvallása: Boldog ember [vagyis: a gondoktól és bajoktól mentes az élete, (amely: jelenti a hiánytalanság és hibátlanság állapotát, mely az anyagi jólétet is magában foglalja. Ez a boldogság, az Istennel való közösségből fakad, és Isten ajándéka], aki nem indul [jár; követi] a gonoszok [hitetlenek; istentelenek, vagyis az Isten nélküli emberek] tanácsa nyomán, [szerint] aki nem jár [meg nem áll] a bűnösök [a célt eltévesztők] útján és nem vegyül [téblábol, lézeng, lakik, tartózkodik, időzik] a csúfot űzők közé. [nem ül (telepedik le) a csúfolódók (a veszedelmes, kártékony, ártalmas emberek) székébe]” (Zsolt 1,1)

Jézus ó Jézus te vagy az ÉLET

Zsoltár 4-es.

Az Úr szava!

„légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az ÚR, mindenütt,

amerre csak jársz” (Józs. 1,9)

Uram! Úr Jézus!

„Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől.

(2 Sám. 22,4)