Római levél 2. fejezet: A HIT törvénye (göröggel és kapcsolódó igékkel, revideált)

Róm 2,1 [Ezért] Nincs hát számodra mentség, [és menthetetlen vagy] bárki vagy is, te ember, aki ítélkezel. Mert amikor [és amiben] mást elítélsz, [vagy más felett ítélkezel] magadat marasztalod el, [mert magadra mondasz ítéletet] hiszen ugyanazt műveled [vagy hasonlókat teszel] te is, ítélkező, [miközben ítélkezel]*

*Az Úr Jézus figyelmeztetése: „Ne ítéljetek [és nehogy ítélkezzetek], hogy ne ítéltessetek [hogy fölöttetek se ítélkezzenek, és nehogy elítéljenek titeket is]. Mert amilyen ítélettel ítéltek [és ítélkeztek, amilyen elmarasztaló ítéletet, és véleményt alkottok a felebarátaink magatartásáról, és amilyen kedvezőtlen mellékértelemmel elítélitek, és bírálgatjátok, és rosszalljátok őket], olyannal ítéltettek [és olyannal fognak titeket is megítélni, és olyannal fognak fölöttetek is ítélkezni], és amilyen mértékkel mértek, [másoknak] olyannal mérnek [majd vissza] néktek [is]. Előbb önmagadat ítéld meg: Miért nézed [és miért nézegeted, és miért látod meg] pedig a szálkát [vagy a forgácsot, a szilánkot], amely a te atyádfia [a te testvéred] szemében van, a gerendát [a hosszú, nehéz fadarabot] pedig, amely a te [saját] szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon [és hogyan] mondhatod a te atyádfiának [a te testvérednek, vagy embertársadnak]: Hadd vessem ki, [hadd távolítsam el, és dobjam ki] a szálkát [a forgácsot, vagy a szilánkot] a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda [vagyis hosszú, nehéz fadarab] van? Képmutató [te színészkedő, kétszínű], vesd [és dobd] ki előbb a gerendát [azt a hosszú, nehéz fadarabot] a te [saját] szemedből, és akkor gondolj arra [mert azután fogsz elég élesen, és tisztán látni ahhoz], hogy kivessed [és kidobjad] a szálkát [a forgácsot, vagy a szilánkot] a te atyádfiának [a te testvérednek] szeméből!” (Mát. 7,1-5).

És így folytatja az apostol: Ne szóljátok meg egymást, testvéreim. Aki testvérét megszólja, vagy ítélkezik felette, az a törvény ellen szól, és a törvény felett ítélkezik. Ha pedig a törvény felett ítélkezel, nem megtartója, hanem ítélő bírája vagy a törvénynek. Egy a törvényadó és az ítélőbíró, aki megmenthet és elveszthet. De ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett?” (Jak. 4,11-12)

 „Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod [elítéled, vagy megbírálod] a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik, [mert saját Ura állítja talpra, vagy ítéli el]. De meg fog állani [a talpán], mert az Úr által képes, hogy megálljon. [mert hatalmas ereje van az Úrnak arra, hogy megerősítse, és felállítsa]” (Róm. 14,4).

Az ítélet Istené: „Te pedig miért kárhoztatod [vagyis miért ítéled el] a te atyádfiát? [a testvéredet] avagy te is miért veted meg [és nézed le, és állítod semminek] a te atyádfiát? [a te testvéredet az embertársadat]? Hiszen mindnyájan oda állunk [és oda jutunk] majd a Krisztus ítélőszéke [vagyis díjkiosztó emelvénye, az Ő trónja] elé” (Róm. 14,10)

„… hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, a szerint, amit e testben (szóma = a saját személyében) cselekedett: akár jót, akár gonoszat” (2Kor. 5,10)

„Azért [a megfelelő] idő előtt semmit se ítéljetek (el), míg el nem jő az Úr, aki egyrészt világ(osság)ra hozza [és megvilágítja, és fénybe borítja] a sötétségnek titkait, [a sötétségnek rejtekeit, rejtelmeit, titkos dolgait]. Másrészt megjelenti [és földeríti; és nyilvánvalóvá teszi, kinyilatkoztatja, és nyilvánosságra hozza, és láthatókká teszi] a szíveknek [a bensőknek] tanácsait, [vagyis szándékait, akaratát]. És akkor mindenkinek az Istentől lészen a dicsérete, [és majd mindenki megkapja az elismerést az Istentől]” (1 Kor. 4,5)

Lukács is idézi az Úr Jézus kijelentését: „Ne ítéljetek el másokat és akkor titeket sem ítélnek el; Senkit se vádoljatok, és akkor titeket sem vádolnak majd; megbocsássatok [másoknak], néktek is megbocsáttatik [(szó szerinti fordítás: Bocsássátok szabadon (az adóst) és ti is szabadon bocsáttattok]” (Luk. 6,37-38)

Róm. 2,2 Tudjuk pedig, hogy az Istennek ítélete igazság [a valóság, vagyis Isten Igéje] szerint van azokon, akik ilyeneket [és efféle dolgokat] cselekszenek.

Róm 2,3 Azt hiszed [és azt gondolod, és arra számítasz] talán, te ember, hogy kibújhatsz [és elkerülöd, megmenekülsz] Isten ítélete [elhatározása, döntése] alól, ha elítéled azokat, akik ilyeneket tesznek, [akik folyamatosan ilyeneket művelnek] amikor magad is ugyanazt műveled, [és teszed]?

Róm. 2,4 Avagy megveted [és semmibe veszed, lenézed, vagy félreérted, mert helytelenül gondolkozol] az ő [végtelen gazdagon ömlő] jóságának, elnézésének és hosszútűrésének [magatürtőztetésének, és türelmes hosszúvárakozásának] gazdagságát. Nem tudván, [és nem jut eszedbe, nem fogod fel, mert nem érted meg] hogy az Istennek jósága [és irgalma] téged megtérésre [gondolkozásmódod megváltoztatására, új felismerésre térésre, és Isten felé való visszafordulásra] indít? [és ösztönöz és próbál vezetni]*

*Isten hosszútűrésének oka az, hogy Ő a SZERETET: Ezért: „… hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre (vagyis: gondolkozásmódjának megváltoztatására, új felismerésre térjen, és Isten felé való visszafordulásra) jusson. És a mi Urunknak hosszútűrését üdvösségnek tartsátok; amiképpen a mi szeretett atyánkfia Pál is írt néktek, a néki adott bölcsesség szerint” (2 Pét. 3,9.15)

 Mert Isten az: „Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság (a valóság, vagyis Krisztus) megismerésére” (1Tim. 2,4)

 Mert azt mondja az Úr: „Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, hanem azt, hogy megtérjen (és visszaforduljon) útjáról, és éljen” (Ez. 18,23)

Róm. 2,5 De te a te keménységed [konokságod, kőszívűséged, érzéketlenséged; megátalkodottságod; gondolkozásmód megváltoztatást nem akarásod] és meg nem tért [megátalkodott, és új látásra térni nem akaró] szíved [bensőd] szerint gyűjtesz [és halmozol] magadnak haragot* a haragnak és az Isten igaz ítélete [igazságos döntése] kijelentésének [megnyilvánulásának; lelepleződésének] napjára.

*Harag: (orgé): felháborodás, harag, elkeseredés. Isten haragja nem érzelmi, hanem a bűn ellen irányuló ítéletes, így aktív, cselekvésben megnyilvánuló magatartás, amely megnyilvánul a jelenben is a bűn ellen.

Róm. 2,6 Aki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei [(ergon): tevékenysége, eredménye, teljesítménye] szerint*

*És hogy milyen cselekedetek alapján fizet az Úr, arról így szól a Szent Szellem: „Szabadítsd meg azokat, akik a halálra vitetnek, és akik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg! Ha azt mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, aki vizsgálja az elméket, ő érti, és aki őrzi a te életedet, ő tudja? És kinek-kinek az ő cselekedetei szerint fizet” (Péld. 24,11).

Elihu így szól Istenről Jóbnak: „… Távol legyen Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság! Sőt inkább, amint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az ő útja szerint találja meg, amit keres. Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!” (Jób. 34,10-12).

Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyer az ítélet, vagyis a megfizetés: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratja is. Mert aki vet az ő (hús)testének, a (hús)testből arat veszedelmet; aki pedig vet a szellemnek, a szellemből arat örök életet” (Gal. 6,7-8)

„Mert a (hús)test szerint valók a (hús)test dolgaira gondolnak; a Szellem szerint valók pedig a Szellem dolgaira. Mert a (hús)testnek gondolata halál; a Szellem gondolata pedig élet és békesség. Mert a (hús)test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.” De mi „… atyámfiai, nem vagyunk adósok a (hús)testnek, hogy (hús)test szerint éljünk: Mert, ha (hús)test szerint éltek, meghaltok; de ha a (hús)test cselekedeteit a Szellemmel megöldökölitek, éltek” (Róm. 8,5-7.12-13)

A Szellem gondolata élet: „Ha pedig az őrálló látja a fegyvert jőni, s nem fújja meg a trombitát, és a nép nem kap intést, és eljő a fegyver s utolér közülük valakit, ez a maga vétke miatt éretett utol, de vérét az őrálló kezéből kérem elő. És te, embernek fia, őrállóul adtalak téged Izráel házának, hogy ha szót hallasz a számból, megintsed őket az én nevemben. Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen, halálnak halálával halsz meg; és te nem szólasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő útjáról: az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg. De ha te megintetted a hitetlent az ő útja felől, hogy térjen meg róla, de nem tért meg útjáról, ő vétke miatt meghal, de te megmentetted a te életedet” (Ezék. 33,6-9)

Róm. 2,7 azoknak, akik állhatatosan [és kitartóan] jót cselekedve [jótettekkel, jó munkával] törekszenek [és igyekeznek] dicsőségre, megbecsülésre, [tiszteletre, tisztességre] és halhatatlanságra, [romolhatatlanságra, és múlhatatlanságra], örök életet ad; [vagyis természetfeletti életet, az életnek egy más létezési formáját].

Róm 2,8  [de fizet majd] haraggal és megtorlással [búsulással; bosszankodással] annak, aki haszonleső, [viszálykodó, perlekedő, önérdek keresője, hajszolója] s nem hajlik [nem hisz szándékosan és önfejűen] az igazságra, [vagyis nem engedelmeskedik a valóságnak, az Igének, Krisztusnak]. Hanem a gonoszsággal [hazugsággal, istentelenséggel, Igével ellentétesen] tart, [mert engedi magát meggyőzni, és az Igével ellentétesen hisz]*

*Ők azok: „Akikben [az ilyen hitetleneknek] e világ (e világkorszak: aion) istene megvakította a hitetlenek elméit [gondolkozását, értelmüket] hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának [örömüzenetének] világosságát, aki az Isten képe [képmása]

»Más fordítás: hogy a Krisztusnak dicsőségéről szóló evangélium világossága (fénye) ne ragyogjon fel nekik«” (2 Kor. 4,4).

De: „Mi az Istentől (valók) vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki nincsen az Istentől, (az) nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak (a valóságnak) Szellemét és a tévelygésnek (csalásnak, félrevezetésnek) szellemét” (1 Ján. 4,6).

Ők azok: „Kik értelmükben meghomályosodtak (az ő elméjükre sötétség borult), elidegenültek az isteni (az Istennek tetsző) élettől a tudatlanság miatt (mert megmaradtak tévelygésükben), mely az ő szívük keménysége miatt van bennük (és megkeményedett a szívük)” (Eféz. 4,18).

És ennek következménye, hogy amikor eljön az Úr Jézus: „Tűznek lángjában [lángoló tűzben]. Ki bosszút áll (és megérdemelt módon visszaad, és igazságot szolgáltat) azokon [és akkor fogja, megbünteti lobogó tűzzel azokat], akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus Evangéliumának [a jó hírnek, örömhírnek; a győzelmi hírnek, győztes hadvezér érkezése hírének].

»Más fordítás: akik nem akarnak engedelmeskedni az örömhírnek, amely Urunkról, Jézus Krisztusról szól«. Akik [megfizetik az árát), kiteszik magukat az ellenségnek / a sátánnak], és meg fognak lakolni örök veszedelemmel [pusztulással, végveszéllyel, romlással, és halállal] az Úr ábrázatától [Úr jelenlététől], és az ő hatalmának [vitézségének, és küzdőképességének] dicsőségétől >( fényességétől, és  ragyogásától<.

[Más fordítás: Ezek majd világkorszakra szóló (létkorszaki) pusztulással bűnhődnek az Úrtól és az ő dicső hatalmától;

 Egy másik fordításban: Örökre távol maradnak az Úrtól és dicsőséges (és fönséges) hatalmától; mellyel az Úr orcája és dicsőséges ereje fogja őket igazságos ítéletképpen sújtani]. Amikor [amikor csak, valahányszor] eljő [eljön, megérkezik, megjelenik] majd, hogy megdicsőíttessék az Ő szenteiben.

[Más fordítás: azon a napon, amikor majd eljön, hogy dicsőségét megmutassa szentjeiben], és csodáltassék [vagyis csodálat tárgya legyen, és csodálatos hatalmát megmutassa bennetek, hívőkben] vagyis mindazokban, akik hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok) ama napon

[Más fordítás: Mindez akkor történik meg, amikor az Úr eljön. Akkor mindenki dicsőíteni fogja őt, mert meg fogják látni dicsőségét azokban, akik teljesen az Övéi. Igen, mindenki csodálni fogja őt azok miatt, akik benne hisznek. Ezek közé tartoztok ti is, hiszen hittel elfogadtátok, amit Jézusról mondtunk” (2 Thess. 1,8-10).

Ézsaiás is prófétál az Úr eljöveteléről, és arról, hogy megöli az Úr az óembert, hogy feltámadjon az újember:: „Mert ímé, az Úr eljő tűzben, s mint forgószél az ő szekerei (harci kocsijai gyorsak), hogy megfizesse (rájuk zúdítja) búsulásában az Ő (lángoló) haragját, és megfeddését sebesen égő lánggal (és fenyítését lángoló tűzben). Mert az Úr tűzzel ítél és kardjával minden (hús)testet (kardja mindenkit elér), és sokan lesznek az Úrtól megöltek” (Ésa. 66,13-16)

 És az Úr kardjáról így hangzik a bizonyságtétel: „Mert az Istennek beszéde (logosz=Ige) élő és ható (élő energia), és élesebb minden kétélű fegyvernél (kardnál), és elhat a szívnek és (és áthatol az elmének és) szellemnek, az ízeknek (ízületeknek) és a velőknek megoszlásáig (szétválásáig), és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait (és szándékait). És nincsen oly teremtmény, amely nyilvánvaló nem volna (amely rejtve volna) előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek (fedetlenek) annak szemei előtt, akiről mi beszélünk. (Neki kell majd számot adnunk)” (Zsid. 4,12-13)

És ennek a „fegyvernek” az erejéről prófétál Dávid: „Az Úr szava: tűzlángokat szór (Az ÚR hangjára lángok törnek elő). Az Úr szava (hangja) megrengeti (megremegteti) a pusztát, megrengeti (megremegteti) az Úr Kádesnek pusztáját. Az Úr szava megborjaztatja a nőstény szarvasokat (Az ÚR hangja megriasztja a szarvasokat), lehántja (letarolja) az erdőket, és az ő hajlékában mindene azt mondja: dicső (templomában mindenki őt dicsőíti)!” (Zsolt. 29,7-9)

Ézsaiás bizonyságtétele a prófétai szóról, amely szintén Isten kardja: „Hallgassatok reám, ti szigetek, és figyeljetek távol való népek (nemzetek): anyám méhétől hívott el az Úr, anyámnak szíve alatt már emlékezett nevemről. Hasonlóvá tevé számat az éles kardhoz, keze árnyékában rejtett el engem, és fényes nyíllá tett engemet, és tegzébe zárt be engem” (Ésa. 49,1-2)

És „Igazságban ítéli a gyöngéket (igazságosan ítél a nincstelenek ügyében), és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett (és méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában); megveri a földet szájának vesszejével (logosz=Ige), és ajkai lehével (pneuma=Szellemével) megöli a hitetlent. Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője (csípőjének öve pedig) a hűség” (Ésa. 11,4-5)

Már Bemerítő János így hirdeti az Úr Jézus Krisztust: „Én ugyan vízbe merítelek be titeket megtérésre [hogy más felismerésre térjetek, a gondolkozásmód megváltoztatás végett], de aki utánam jő, [a nyomomba lép], erősebb [hatalmasabb] nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó [alkalmas; megfelelő]; Ő Szent Szellembe és tűzbe merít be majd titeket” (Mát. 3,11)

És Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy ez mit jelent:  „Avagy nem tudjátok-é, [hát nem értitek] hogy [mi] akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be? Eltemettettünk [azaz szellemben hasonlóvá váltunk] azért Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott [életre kelt] Krisztus a halálból [a halottak közül] az Atyának dicsősége [fényessége, ragyogása] által, azonképpen mi is új életben [állapotban] járjunk. Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint Ővele eggyé lettünk [egybenőttünk; egyesültünk] bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk. [feltámadásával is összenőttekké leszünk]. Tudván azt, hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett [oszlopra feszíttetett] hogy megerőtlenüljön [teljesen működésképtelenné, erejét vesztetté legyen] a bűnnek teste, (amartias szóma: a céltévesztett én) [megsemmisüljön (elpusztuljon; tétlenné; tehetetlenné váljon) a bűn hatalmában álló (a céltévesztett) test (szóma = egó, én)] hogy ezután ne szolgáljunk [ne legyünk rabszolgája] a bűnnek. [ne legyünk a céltévesztés) rabszolgái]. Mert aki [így] meghalt, felszabadult a bűn alól. [megigazult; igazságossá lett; (felmentést nyert) a bűntől, a cél ELVÉTÉSÉTŐL)]. Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy [együtt] élünk [továbbra] is Ővele” (Róm. 6,3-8).

Mert: „Mi nem a világ [világrendszer, kozmosz] szellemét kaptuk, hanem az Istentől eredő [Istenből való] Szellemet hogy megismerjük [megtudjuk azokat] »és hogy tudatában legyünk annak«  amit az Isten a kegyelemben [kegyelme] ajándékozott nekünk” (1Kor 2,12)

                                                  

Róm 2,9 Mindenkit, [vagyis minden embert] aki gonoszat [vagyis rosszat haszontalan, hibás dolgot, bajt] művel, [és elkövet, végrehajt] utolér a kín [a nyomorúság, aggodalom, baj, keserűség, megpróbáltatás, szorongattatás, zaklatás, üldözés, szükség]. És a gyötrelem, [és ínség, szorongató veszedelem, szorongás, szorongatás, szükséghelyzet] elsősorban [és először is] a zsidót, azután a pogányt [vagyis görögöt, hellént].

Róm 2,10 [ámde] dicsőség, tisztelet [megbecsülés, méltóság, rang, tisztesség] és békesség vár [vagyis épség, jó egészség, jólét, a veszély érzetétől való mentesség, boldogság, boldogulás jut majd osztályrészül] mindenkinek, aki jót tesz, [s a jót folyamatosan munkálja] elsősorban a zsidóra, azután a pogányra, [vagyis görögre].

Róm. 2,11  Mert [ugyanis] Isten nem személyválogató [nem részlehajló, Nála nincs kedvezés, vagy protekció]*

*Már Mózesen keresztül kijelentésre kerül, hogy Isten – aki mindenek Ura – egyformán szeret minden embert: „Mert az Úr, a ti Istenetek, isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, erős, hatalmas és rettenetes Isten, aki nem személyválogató, sem ajándékot el nem fogad” (5 Móz. 10,17).

És folytatódik a kijelentés: „Azért az Úr félelme legyen rajtatok, vigyázzatok arra, a mit tesztek; mert az Úrnál, a mi Istenünknél nincsen hamisság, (és nem tűri a hamisságot) sem személyválogatás, sem ajándékvétel (és nem lehet megvesztegetni)” (2 Krón. 19,7)

Amikor Kornélius és háznépére is kitöltetett a Szent Szellem, akkor értette meg Péter apostol, hogy mit jelent az, hogy Isten nem „személyválogató”: „Péter pedig megnyitván száját, monda: Bizonnyal látom, (és most kezdem igazán megérteni) hogy nem személyválogató az Isten” (Csel. 10,34).

 Róm. 2,12 Akik ugyanis törvény ismerete nélkül [és akiket a törvény nem kötelezett] vétkeztek [vagyis tévesztették el a célpontot], a törvény nélkül vesznek [és pusztulnak] el, és akik a törvény ismeretében [törvénynek alávetve] vétkeztek [vagyis tévesztették el a célpontot], azok a törvény alapján [a törvény által, és a törvényen keresztül] kapják [nyerik] meg majd az ítéletet. [vagyis a törvény alapján kerülnek szétválasztásra, és lesznek megkülönböztetve]*

*Mert „… akik a törvény cselekedeteiből vannak [a törvény szerint élnek, és akik a törvény szerinti tetteikre támaszkodnak], átok alatt vannak [azokat átok sújtja]; minthogy meg van írva: Átkozott minden, aki meg nem marad mindazokban [és aki nem tartja meg hűségesen], amik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje” (Gal. 3,10).

És ez így lett megírva: „Átkozott, aki meg nem tartja e törvénynek igéit, hogy cselekedje azokat (és nem a szerint cselekszik)! És mondja az egész nép: Ámen!” (5 Móz. 27,26)

„… Így szól az Úr, Izráelnek Istene: Átkozott (az az ember) mindenki, aki meg nem hallja e szövetségnek igéit (aki nem hallgat annak a szövetségnek az igéire). Amelyet akkor (azon a napon) parancsoltam a ti atyáitoknak (őseiteknek), amikor kihoztam őket Egyiptom földéről, a vaskemencéből (vaskohóból), mondván: Halljátok meg az én szómat (és hallgassatok szavamra), és cselekedjétek (teljesítsétek) mindazokat, amiket én parancsolok néktek, és (akkor) népemmé lesztek, én pedig Istenetekké leszek néktek” (Jer. 11,3-4)

 „Pál apostolon keresztül fejti ki a Szent Szellem a fenti kijelentést: „[mi azonban] Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond, azt a törvény alatt élőknek mondja, [azokra vonatkozik, akik a törvény hatálya alá vannak vetve] hogy elnémuljon [bedugassék; betömessék] minden száj, és az egész világot [világegyetemet] Isten ítélje meg” (Róm. 3,19).

„Mert az Isten mindeneket [minden embert] engedetlenség [hitetlenség (csökönyös és lázadó), makacsság] alá rekesztett [mindnyájukat a hitetlenségbe hagyta merülni; összezárta = közös helyzetbe hozta annak érdekében] hogy mindeneken [mindenkin; mindnyájukon] könyörüljön. [Irgalmazzon, irgalmasságot gyakoroljon]” (Róm. 11,32)

Mert: „… az Írás mindent (mindenkit) bűn alá rekesztett, hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből (Jézus Krisztusban vetett hit alapján) adassék a hívőknek (azoknak, akik hisznek)” (Gal. 3,22)

Ugyanis: „… a törvény vége [bevégzése; végcélja; beteljesedése; megszűnése; befejeződése] Krisztus minden hívőnek igazságára [megigazulására annak, aki hisz]” (Róm. 10,4)

A pogányokhoz (nemzetekből valókhoz pedig így szól az Úr. „Tisztesség (megbecsülés, tisztelet) azért néktek, akik hisztek (tiétek, a hívőké a tisztesség) (számotokra, hívők számára tehát érték). Az engedetleneknek (akik nem hisznek, szándékosan és önfejűen, hitetlenek) pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek (a próbán elvetettek), (megtagadtak, elutasítottak), az lett a szegletnek fejévé (szegletkővé) és (egyben) megütközésnek (botlás) kövévé s botránkozásnak (botrány) sziklájává. Akik engedetlenek (nem hisz, szándékosan és önfejűen, hitetlen) lévén, (bele) megütköznek (nekicsapódik, nekirohan), az igébe(n), amire rendeltettek is. (Mivel nem hisznek az igének, elbotlanak, ami már meg is történt velük)” (1Pét 2:7-8).

Mert már csak egyetlen törvény van: „… a hit „törvénye…” (Róm. 3,27).

És egyetlen parancsolat: „mert aki szereti a felebarátját [embertársát; különböző; „másféle” más fajtából való (Ádámi); idegent] a törvényt [Isten útmutatását, tanítását, amelyet az Igében jelentett ki] betöltötte. [beteljesít; véghezvisz, megvalósít; tartalmat adott neki] (Róm. 13,8).

A testté lett Igéről – az Úr Jézusról – így hangzik a prófécia, és kijelentést nyer, hogy Ő jelenti ki az igazi törvényt: „Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, (akit támogatok) az én választottam, a kit szívem kedvel, (akiben gyönyörködöm) Szellememet adtam ő belé, törvényt beszél (törvényt hirdet) a népeknek….és a törvényt igazán jelenti meg. (Ésa. 42,1.3).

Az Úr Jézus kijelentése: „Új parancsolatot (rendeletet, utasítást) adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást” (Ján. 13,34).

Róm. 2,13 Mert nem azok igazak [mert nem azok igazulnak meg] Isten előtt, [vagyis Isten szemében] akik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, [vagyis megigazíttatni] akik a törvényt [a rendelkezést, Isten útmutatását] betöltik [megcselekszik, és megvalósítják]*

*Az Úr Jézusról szóló bizonyságtétel: „...Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne. ...Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért” (2Kor. 5,21; Róm. 4.25).

Az apostol levonja a következtetést: „Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből [olyan tettekből, melyekkel a törvényt akarja betölteni] egy (hús)test sem igazul meg Őelőtte [Isten előtt]: mert a bűn ismerete [felismerése] a törvény által vagyon” (Róm. 3,20).

„hiszen a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké [Krisztushoz vezető nevelőnkké] lett, hogy hitből [a hit alapján] igazuljunk meg (Gal. 3,24).

És így folytatódik a kijelentés: „Mert a törvény vége [bevégzése; végcélja; beteljesedése; megszűnése; befejeződése] Krisztus minden hívőnek igazságára [megigazulására annak, aki hisz]” (Róm. 10,4)

„Minthogy a törvény semmiben sem szerzett tökéletességet; de beáll a jobb reménység, amely által közeledünk az Istenhez” (Zsid. 7,19)

„Mert a törvény [a valóságban] haragot nemz [szül; munkál, eredményez] ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet (törvényszegés) sincsen. [nem lehet áthágni sem a törvényt]” (Róm. 4,15)

„Minthogy a törvényben a jövendő jóknak (az eljövendő javaknak csak) árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg (de nem a mennyei dolgok valóságos alakját tartalmazza), ennél fogva azokkal az áldozatokkal, amelyeket esztendőnként szünetlenül visznek (rendszeresen bemutatnak), sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat” (Zsid. 10,1)

„Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság” (Kol. 2,17).

Róm. 2,14 Mert amikor a pogányok, [vagyis a nemzetekből valók] akik nem ismerik a törvényt, [mert nincsen törvényük] természetes eszük [azaz emberi természetük] szerint [természetüktől vezérelve, és természetszerűleg] cselekszik [és megteszik] azt, amit a törvény követel, [vagyis a törvény dolgait, Isten útmutatását, tanítását, amelyet az Igében jelentett ki]. Akkor ezek a törvény nélküliek [törvény híján] önmaguknak szabnak törvényt, és [saját maguknak a törvénye].

Róm. 2,15  [Mint akik] ezzel azt bizonyítják, [azt mutatják meg, és igazolják] hogy a törvény [lényege] cselekedete [és teljesítése] be van írva [be van vésve] a szívükbe. Erről [egyetemben bizonyságot tévén] lelkiismeretük [szellemi együttészlelésük] és egymást [kölcsönösen] vádló [helytelenítő, és kifogásoló], vagy éppen védő [mentegető, és felmentő] gondolataik [vagyis önítéletük, és szívük fontolgatásai] együtt tanúskodnak majd,

Róm. 2,16 azon a napon, amelyen megítéli Isten az emberek rejtett gondolatait [titkait, és titkos dolgait] az én evangéliumom [a jó hír, amelyet hirdetek] szerint Krisztus Jézus által.

Róm. 2,17 Ha pedig te zsidónak [vallásos embernek] nevezed magadat [nevet viseled], aki a törvényre hagyatkozol, [a törvényre támaszkodsz, hamis biztonságot merítve, és megnyugvást találsz] és [ha te] az Istennel dicsekszel, [kérkedsz, és büszkélkedsz].

Róm. 2,18 És ismered az ő akaratát, [a törvényben (az Igében) megnyilatkozó isteni akaratot] és meg tudod ítélni, [ki tudod választani; dönteni tudsz] mi a helyes, [és mik azok, amelyek különböznek attól] mert megtanultad [és mert oktatást nyertél] a törvényből.

Róm. 2,19 És meg vagy győződve arról is, [mert elhitetted magaddal], hogy te a vakok vezetője vagy, meg a sötétben járók [és sötétben élők] világossága, [és fénye],

Róm. 2,20 A balgatagok [tudatlanok, buták, ostobák, értetlenek, oktalanok] tanítója, [nevelője, oktatója, fegyelmezője] a kiskorúak [gyermekek, kisdedek, tapasztalatlanok] mestere [tanítója] vagy, bírván [mivel birtokodban van] a törvényben [vagyis Isten Igéjében] az ismeret [és megismerés, és a tudás kiformálódását] és igazság [a valóság] (külső) formáját. [vázát, látszatát, vagyis a tartalom nélküli formát].

Róm. 2,21 Ha tehát mást tanítasz [oktatsz, és felvilágosítsz], magadat nem tanítod [oktatod]? Aki hirdeted, [és prédikálod] hogy ne lopj, [és magad] lopsz?

Róm 2,22 Azt mondod: ne törj házasságot, s magad házasságot törsz? Utálod a bálványokat [aki kifejezed, hogy irtózol, undorodsz, borzadsz, és iszonyodsz az istenszobroktól], és templomrablást [templomgyalázást] követsz el? [vagyis szentségtörő vagy]?

Róm. 2,23 Aki a törvénnyel dicsekszel, [kérkedsz, és büszkélkedsz] a törvény megszegésével [és megrontása által áthágásával] gyalázod [tiszteletlenséggel illeted; becsülésétől megfosztod, mert csúfot űzöl, és megveted] az Istent?*

*És így folytatja az Úr: „Hogyan mondhatjátok: Bölcsek vagyunk, és az Úr törvénye nálunk van? Bizony ímé hazugságra munkál az írástudók hazug tolla!

Szégyent vallottak a bölcsek, megijedtek, zavarba jöttek. Mit is ér a bölcsességük, ha megvetették az ÚR igéjét?!” (Jer. 8,8-9).

Ezért a törvény ismerőinek, akik ismerik a törvényt, de nem cselekszik, ezt mondja Isten:: „… Hogy mered emlegetni rendelkezéseimet, és Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet? Hiszen te gyűlölöd (ellenszenvesnek tartod) a fenyítést (vagyis a figyelmeztetést, a tanítást, és az útmutatást), és hátad mögé veted rendelésimet (és megtagadod, elutasítod (logoszaimat): igéimet)! Ha lopót (vagyis tolvajt) látsz, (vele cimborálsz) mellé adod magad (és együtt futsz velük), és ha paráznákat (vagyis házasságtörőket), társalkodol velük (és a házasságtörőkkel tartasz). A szádat gonoszságra tátod (szádból gonosz beszéd jön ki, becsapás, és félrevezetés,), és a nyelved csalárdságot sző (és ennek következményeként bajt, gyalázatot, csapást, és szerencsétlenséget)” (Zsolt. 50,16-19).

Róm. 2,24 Bizony „miattatok káromolják [rossz hírbe hozzák; rosszat mondanak rá, rágalmazzák, becsmérelik] az Isten nevét a pogányok [a nemzetek] között, úgy amint meg van írva*

*Így van megírva: Ezékielhez szól az Úr, ezt mondva: „Emberfia! Amikor Izráel háza a saját földjén lakott, tisztátalanná tették azt életükkel és tetteikkel. Olyan tisztátalan volt előttem az életük, mint a havi vérzés… mert vért ontottak a földre, és tisztátalanná tették azt bálványaikkal. Ezért elszélesztettem őket a népek között, és szétszóródtak az országokba… De amikor a népek közé jutottak, amerre csak jártak, gyalázatossá tették szent nevemet, mert ezt mondták róluk: Az ÚR népe ezek, mégis ki kellett jönniük országából!” /Isten országából/ (Ez. 36,17-20).  

Pedig: „Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel” (Mik. 6,8)

 Isten akarata, hogy: „…féljed az Urat, a te Istenedet; hogy minden ő utjain járj, és szeresd őt, és tiszteljed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, és teljes lelkedből” (5 Móz. 10,12)

Ezt pedig akkor tudod megtenni, ha Isten igéjére figyelsz, ezért: „El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utjaidon, és akkor boldogulsz” (Józs. 1,8)

„Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! Kösd azokat jelként a kezedre (cselekedeteid mutassák), és legyenek fejdíszként a homlokodon (gondolataid csak az Ige szerintiek legyenek). Írd azokat házad ajtófélfáira és kapuidra!” (5Móz. 6,6-9)

„Vegyétek azért a ti szívetekre (bensőtökbe) e szavaimat, és kössétek azokat jegyül a ti kezetekre (amit cselekszenek kezeid, és homlokkötőkül legyenek a ti szemeitek  között (szemeid előtt legyenek mindenkor); És tanítsátok meg azokra a ti fiaitokat, szólván azokról, mikor házadban ülsz, mikor úton jársz, mikor fekszel, és mikor felkelsz. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire és a te kapuidra; Hogy megsokasodjanak a ti napjaitok és fiaitoknak napjai azon a földön, amely felől megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, hogy nékik adja mindaddig, amíg az ég a föld felett lészen” (5 Móz. 11,18-21)

„Semmit se tegyetek az igéhez, amelyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, amelyeket én parancsolok néktek” (5 Móz. 4,2)

Róm. 2,25 A körülmetélkedés valóban használ, [és hasznodra válik] ha megtartod [és megteszed, és gyakorlod] a törvényt [az Igét]; de ha törvényszegő vagy, [áthágod, és megrontod az igét] akkor körülmetéltséged körülmetéletlenséggé lett*

*Így hangzik a prófécia, amelyet elutasított Isten népe: „És most mit tegyek itt? Szól az Úr, hiszen népem elvitetett ok nélkül, (és ingyen vitték el népemet), és a rajta uralkodók ujjonganak, szól az Úr, és nevem szüntelen mindennap gúnyoltatik (és gyalázzák nevemet szüntelen). Ezért hadd ismerje meg népem az én nevemet, ezért ama napon! Hogy én VAGYOK, aki mondom: Ímé, itt vagyok!” (Ésa. 52,5-6).

És amikor Isten hústestet öltött, vagyis: „… a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de (hús)testet alkottál nékem. Égő és bűnért való áldozatokat nem kedveltél. Akkor mondám: Ímé itt vagyok, (a könyvtekercsben írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat. Előbb azt mondván, hogy áldozatot és ajándékot és égő, meg bűnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél, amelyeket a törvény szerint visznek (és mutatnak be). Ekkor ezt mondotta: Ímé itt vagyok, hogy (teljesítsem), és cselekedjem a te akaratodat. (Ezzel megszünteti), és eltörli az elsőt, hogy meghagyja (helyébe állítsa) a másodikat. Amely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus (hús)testének megáldozása által” (Zsid. 10,5-10).

Róm. 2,26 Ha pedig a körülmetéletlen [pogány, vagyis nemzetek közül való megőrzi, és] megtartja a törvény rendelkezéseit, [és igazságait, melyet Isten az Igében jelentett ki] nem tekinti-e [nem tulajdonítja-e] Isten a körülmetéletlenségét körülmetéltségnek?

Róm. 2,27 Még a származása [vagyis természet] szerint körülmetéletlen [ember] is, aki [természeténél fogva] betölti [megtartja, és teljesíti] a törvényt [a rendelkezést, melyet Isten az Igében jelentett ki], el fog ítélni téged azért, mert az Írás [a törvény betűje] és a körülmetélés ellenére törvényszegő [és törvényeknek áthágója] vagy.

Róm. 2,28 Mert nem az a zsidó [vagyis izraelita], aki külsőképpen [szemmel láthatóan] az; sem nem az a körülmetélés, ami a (hús)testen külsőképpen van [és hústesten látható]:

Róm. 2,29 Hanem az a zsidó, [vagyis az számít zsidónak, vagyis izraelitának] aki belsőképpen [titkos belsejében] az; és a szívnek Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van. [Istentől jön, és származik]*

*Pál apostolon keresztül jelenti ki Isten, hogy Őelőtte mi számit körülmetélkedésnek: „Mert mi vagyunk a körülmetélkedés, akik Szellemben szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a (hús)testben bizakodunk”.

 „Ahol nincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés és körülmetélkedetlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus”

.„Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg (szóma=személyében). És ti Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak. Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök (hús)testét a Krisztus körülmetélésében” (Fil. 3,3; Kol. 3,11; 2,9-11)

 Így teljesedett be Isten ígérete, amely így hangzott: „És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből (teljes éneddel), hogy élj” (5 Móz. 30,6)

Magasztaljuk Őt a mindenség Urát

Ige: Az Úr áldottairól

„Nem fáradnak (fáradoznak) hiába, nem (veszedelemre) nemzenek (és nem szülnek) a korai halálnak, mivel az Úr áldottainak magva ők, és ivadékaik velük megmaradnak (mert az ÚR áldott népe ez, ivadékaival együtt). És mielőtt kiáltanának, én felelek (válaszolok), ők még beszélnek, és én már meghallgattam” (Ésa. 65,23-24).

Isten tanácsa a gyermekek részére

Gyermekek!

Engedelmeskedjetek szüleiteknek, mert z az Isten akarata” (Ef. 6,1;)

Spurgeon: A hit cselekedete

Világos dolog, hogy életünk legegyszerűbb cselekedete is, ha hitből származik, nagy és magasztos lehet.

ISTEN KIRÁLYSÁGÁNAK KAPUJA

"Boldogok a szellemi szegények" (szellemben koldusok) (Mt 5,3).

Vigyázz, Urunkat ne tanítónak tekintsd elsősorban. Ha Jézus Krisztus csak tanító, akkor gyötör engem egy mérték felállításával, amit sohasem érhetek el. Mit használ, ha van eszményünk, amit nem érhetünk el? Boldogabb vagyok, ha mit sem tudok róla. Mi jó van abban, ha azt mondják nekem: legyek olyan, amilyen sohase lehetek, legyek tisztaszívű, tegyek többet a kötelességemnél, teljesen szenteljem magam oda Istennek? Ha nem ismerem meg Jézus Krisztust, tanítása olyan eszményt állít elém, amely kétségbeesésbe sodor, mert képtelen vagyok elérni. De mikor Isten Szelleme által újjászülettem, akkor tudom, hogy Jézus Krisztus nemcsak azért jött, hogy tanítson, hanem hogy engem azzá tegyen, amivé tanítása szerint lennem kell. A váltság azt jelenti, hogy Jézus Krisztus minden emberbe belehelyezheti a saját Szellemét, az életét irányító szándékait és mindaz, amit Isten tőlünk kíván, ezekre van alapozva.

A Hegyi beszéd tanítása a természetes embert kétségbeejti - de éppen ezt akarta Jézus Krisztus is. Amíg bennünk van az az önigaz, magabiztos elképzelés, hogy meg tudjuk valósítani az Úr tanítását, addig Isten ránk hagyja, míg csak nem jutunk csődbe. Csak akkor megyünk hozzá, mint koldusok, hogy kapjunk tőle valamit. "Boldogok a szellemben koldusok." Isten királyi uralmának ez a legelső alaptörvénye. Jézus Krisztus királysága nem a birtoklásra, hanem a szegénységre épül. Nem a Jézus melletti döntésünk az első, hanem a teljes semmiségünk átérzése: "El sem tudom kezdeni"! Erre mondja Jézus: "Boldog vagy!" Így lépünk be, és sokáig tart, amíg igazán elhisszük, hogy nincstelenek vagyunk! Szegénységünk tudata visz át azon az országhatáron, ahol elkezdődik Jézus Krisztus munkaterülete.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

NE INGERELD!

1 Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. 2 És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. 3 És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. 4 A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. 5 Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. 6 Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. 7 Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.

8 A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken való szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. 9 Mert töredékes az ismeretünk és töredékes a prófétálásunk. 10 Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes. 11 Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. 12 Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az
Isten. 13 Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet. 1Kor 13.

                           NE INGERELD!

Ti apák, ne ingereljétek gyermekeiteket, nehogy bátortalanokká legyenek. (Kol 3,21)

Nagyon régen, amikor éppen, hogy megismertem Istent, olvastam egy újságban a Biblia tanítását a szülők számára, hogy ne ingereljék gyermekeiket. Ez egy világi újság volt, és valami oknál fogva nem tudtam elhinni, hogy a Bibliában ilyen szavak lehetnek. Gyermekkorunk óta, már akkor is, amikor még nem hittünk, hallottunk arról, hogy szüleinket tisztelni kell. De nem hallottuk a fordítottját, hogy a szülőknek is tekintettel kell lenniük gyermekeikre.

Azonnal kinyitottam a Bibliámat, és elkezdtem olvasni az Újszövetséget, hogy megkeressem ezt a részt. Sokáig nem találtam, de azután rábukkantam, és megértettem jelentését. Ez lett lányommal való kapcsolatom alapja.
Amikor zavart gyermekem viselkedése, nagyon nagy vigaszt találtam benne. Mottóként hordoztam a szívemben, és sokszor, amikor nehéz volt
gyermekemet nevelni, e szavak által az Úr megerősített. A lányom is megtalálta Istent, és azt gondolom, ennek egyik oka, hogy hallgattam Isten szavára, és ahelyett, hogy ingereltem volna, biztattam őt.

Imádság: Drága Istenünk, Vezetőnk, adj nekünk erőt, hogy mindig biztassunk és tiszteljünk másokat. Ámen.

Mások tisztelete ajtónyitás lehet, hogy hitünkről beszéljünk.

Galina Samson (Voronyezs, Oroszország)

http://csendespercek.hu

Hullj eső,kenet jöjj!

Gloria Copeland: Jó időkben, rossz időkben

Zsolt 91,14-15 Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet! Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt. (Mert ő szeret engem, ezért megszabadítom őt, magas helyre állítom, mert ismeri az én nevemet. Hív engem és válaszolok neki, vele vagyok a bajaiban. Meg fogom szabadítani és tisztelni fogom őt. King James ford.)

Nagyon sok hívő van, aki soha nem tapasztalta még meg Isten hatalmas szabadító erejét, mert várnak addig, míg a veszélyek, bajok elborítják őket, és akkor hívját Őt segítségül ahelyett, hogy napról napra az Úrral járnának. Testvérem, így egyszerűen nem megy! Ha azt akarod, hogy Isten a nehéz időkben a bajokból kimentsen, közösségben kell lenned Vele a jó időkben is. Miért? Mert Ő a hitre válaszol. A hitünk és nem a szükségeink azok, amik miatt az érdekünkben beavatkozik és cselekszik. Soha nem leszünk képesek ilyenfajta hitet, bizalmat felépíteni magunkban, ha nem töltünk elég időt Vele, hogy megismerjük Őt.

1János 3,20-22 azt mondja: akkor van bizalmunk Isten felé, ha azt tesszük, amik az Ő szemeiben kedvesek. Ha csak fél szívvel szolgáljuk, akkor nem lesz bizalmunk Benne arra, hogy a nehéz időkben megszabadít. Amikor a veszély, a bajok körülvesznek, ahelyett, hogy hittel lennénk tele, a félelem bénít meg.

Szeresd és szolgáld Istent teljes szívedből. Járj Vele a jó időkben, és mikor Szabadítóként van Rá szükséged, tudni fogod minden kétség nélkül, hogy bízhatsz Benne, mert gondja van rád!

Fordította: Orbán Tibor

K. C. M. által engedélyezett fordítás

Zsolt 108:1 Ének. Dávid zsoltára.

Zsolt 108:2 Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsőségem is [kész].

Zsolt 108:3 Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!

Zsolt 108:4 Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!

Zsolt 108:5 Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhőkig ér a te hűséges voltod!

Zsolt 108:6 Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön!

Zsolt 108:7 Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!

http://mindenlehetseges.shp.hu/hpc/web.php?a=mindenlehetseges&o=hirlev0113gloria_copeland:nehez_idok___jo_idok_vSb

Szabolcs Bolla: Mit mond az Úr rólad, neked?

Január 1.- és december 31.- között születtél ?????

Akkor Isten kegyelmének jegyében születtél. "Mert megjelent az Isten kegyelme minden ember üdvösségére" (Tit. 2,11)

CSILLAGKÉPED ??? "Én (Jézus) vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag"(Jel. 22,16).

SZERELMED ??? "Isten a hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk Krisztus meghalt értünk"(Róm 5,8)

ÚTJAID ??? "Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, akik szövetségét és bizonyságait megtartják" (Zsolt 25.10).

PÉNZED ??? "Keressétek először Istennek országát és igazságát, és ezek is mind megadatnak néktek" (Mt 6,33)

JÖVŐD ??? "Kezedben van sorsom" (Zsolt 31,16).

Mindez rád nézve is igaz, ha Jézus Krisztusra bízod életedet Akkor már nem kell aggódva faggatnod a horoszkópot, amelyet neked állítottak fel ügyes üzletemberek. Sok ember érzi magát napjainkban elhagyatottnak Sokan elbizonytalanodnak, és biztos támaszt keresnek a életben. Ezt a támaszt csak Istenben lehet megtalálni, aki Jézusban Atyánk akar lenni és gondunkat akarja viselni.

Joseph Prince: Légy tudatában a kereszt fontosságának

2,2 Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről. (1Korinthus 2)

Pál apostol a korinthusi gyülekezetnek írt levelében azt mondja, hogy eldöntötte, nem tud másról közöttük, „csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről”. Tehát Pálnak, aki az Újszövetség kétharmadát írta, Jézussal, és az Ő bevégzett munkájával volt telve az elméje.

Isten azt szeretné, ha a mi elménk is Jézus keresztjével lenne telve, azaz, kereszt-tudatosak lennénk. De mit is jelent kereszt-tudatosnak lenni?

Azt jelenti, hogy Jézust úgy látod, mint aki annyira szeret téged, hogy önként meghalt érted a kereszten. Kereszt-tudatosnak lenni azt jelenti, hogy Jézusra nézel, aki a saját testét adta oda, hogy elhordozza a büntetést, hogy te minden büntetéstől szabad lehess. Kereszt-tudatosnak lenni azt jelenti, hogy a tekintetedet Jézusra emeled, aki a kereszten kiharcolta a szabadságodat és a győzelmedet.

Amikor az izraeliták keserűnek találták a vizet Máránál, Isten egy fadarabot mutatott Mózesnek. Mózes beledobta a fadarabot a vízbe, és a víz édesre változott (2Mózes 15:23-25). A fadarab a keresztet jelképezi. A Golgota fája képes arra, hogy a keserű helyzetedet édesre változtassa.

Amikor az izraelitákat megmarták a mérges kígyók a pusztában, Isten azt mondta Mózesnek, hogy tegyen egy rézkígyót egy póznára. A pózna a keresztet jelképezi, a bronz pedig az ítéletet. Azok, akik a póznán lévő kígyóra néztek életben maradtak, mert a problémájukat -a halálos kígyót- a keresztre szögezve, halottnak látták (4 Mózes 21:6-9).

Minden bűnödet, gyengeségedet, betegségedet, fájdalmadat bukásodat lásd úgy, mint amiket Jézus a testében felvitt a keresztfára és ott meg lettek ítélve. Minden, ami halálos az életedben, meg lett ítélve a kereszten, és elvétetett!

Joseph Prince

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/joseph-prince/63-legy-tudataban-a-kereszt-fontossaganak.html

Az imáról

Készítette: Szeretet-Közösség

Győztes

Készítette: Krisztus Szeretete Egyház

És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételüknek beszédéért… (Jelenések 12,11.)

Mivel a sátán az istene ennek a világnak (2Kor. 4,4), megpróbálja majd használni a hatalmát feletted. Megpróbál majd visszatartani attól, hogy élj a megváltásod jogaival. De te legyőzheted az ördögöt minden egyes alkalommal, bármi legyen is a próbatétel. Legyőzheted Jézus vére által, és a bizonyságtételed beszédével!
Csak tudnod kell, hogy mit vásárolt meg számodra a vér: szabadulást a sötétség (a sátán) erejéből (hatalmából), és áthelyezést (az újjászületés által) a világosság birodalmába. Neked a bizonyságtételedet kell hozzátenned ehhez a tudáshoz.
Állj meg a helyeden! Valld meg, hogy mit szerzett neked a Bárány vére. Dicsőség Istennek, van erő a vérben! A vér ereje azonban nem fog automatikusan működni — hozzá kell tenned a bizonyságtételedet!
Megvallás: Én győztes vagyok, legyőzöm az ördögöt minden egyes összecsapásban; ő sohasem győz le engem. Én győzöm le őt a Bárány vérével és a bizonyságtételem beszédével.

Kenneth E. Hagin

Jézus a király

Isten változhatatlansága

Jak. 1,16 Ne tévelyegjetek [és nehogy tévedésben legyetek] szeretett atyámfiai [szeretett testvéreim]!

Jak. 1,17 Minden jó adomány [(doszisz): ajándék] és minden tökéletes [célba vivő; bevégzett, felnőtt, és érett korú] ajándék [(dóréma): adomány, ajándék hatása, onnan] felülről való [(anóthen): fentről származó]* És a világosságok [a (phósz): fény, ami képessé tesz a szellemi látásra] Atyjától száll alá, akinél nincs változás [(parallagé): változékonyság], vagy változásnak árnyéka

[Más fordítás: akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása; sem folyton forduló árnyék]^**

*És hogy mik azok a jók, amiket az Úr ad, arról ez van megírva: Először is adja az Úr az Ő Szellemét: Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak (gyermekeiteknek) jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Szellemet azoknak, akik tőle kérik” (Luk. 11,13).

Adja az Ő Igéjét: „[Az Ige] az igazi világosság [a fény], … amely megvilágosít [és fénybe borított, beragyogott] minden [e világra jövő] embert” (Ján. 1,9).

A Szent Szellem megnyilvánulásait: „A gyülekezetben végzett szolgálat közben, a bennünk lakozó Szent Szellem különböző megnyilvánulásai vannak a nékünk adott [a nékünk juttatott] kegyelem szerint… (Róm. 12,6).

Pál apostolon keresztül jelenti ki az Úr, hogy minden szellemi áldást is Ő ad: „Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden szellemi áldással a mennyekből [vagy a mennyeiek között] a Krisztusban^” (Eféz. 1,3).

 Dávid így magasztalja Istent azért is, hogy Ő adja az anyagi javakat, és azokat adományozó akaratunkat is: „Mert micsoda vagyok én, és micsoda az én népem, hogy erőnk lehetne a szabad akarat szerint való ajándék adására, amint tettünk? Mert tőled van minden, és amiket a te kezedből vettünk, azokat adtuk most néked” (1 Krón. 29,14-15).

Minden e világi létünkhöz szükséges anyagiak megszerzéséhez is Ő ad erőt: „… gondolj arra, hogy Istened, az ÚR ad neked erőt a gazdagság megszerzésére… Így van ez ma is” (5 Móz. 8,18).

 Ezért kérdezi az apostol: „… Mid van … amit nem kaptál volna?...” (1 Kor. 4,7).

 Mert: „… Az ember semmit sem vehet [és szerezhet; semmit sem vallhat a magáénak; nem tulajdoníthat magának], hanem ha a mennyből adatott néki. (Ján. 3,27) .

„Mert [csak] az Úr [JHVH=Jahve, az Ő jelenléte] ad bölcsességet, az ő szájából tudomány [és megismerés] és értelem [és megértés, ismeret, okosság, és tisztánlátás] származik” (Péld. 2,6)

Mert Ő maga a világosság: „És ez az az üzenet, a melyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen ő benne semmi sötétség” (1 Ján. 1,5)

„Mert én, az Úr, meg nem változom…” (Malak. 3,6).

És Ő nem változik: „Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?” (4 Móz. 23,19).

És ezért: „Visszavonhatatlanok az Istennek ajándékai [azaz szabadítás (a veszélyből vagy a szenvedésből, vagy egy szenvedélyből) vagyis a Szellem megnyilvánulása] és az ő elhívása^” (Róm. 11,29)

Az óceán szavadra vár.

Istenben élünk.

 „Mert Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk; …Mert az Ő nemzetsége is vagyunk” (Csel 17:28)

Seneca: A beszédről

Bármit akarsz mondani, mielőtt másnak mondanád, előbb mondd magadnak. 

Albert Einstein: A relativitásról

Tartsd a kezed egy percig a forró kályhán, meglátod, egy órának fogod érezni. Beszélgess egy csinos nővel egy órát, mintha csak egy perc lenne. Na, ez a relativitás.

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, Marsha Burns

A kezemben van a jutalom, de a te döntésed, hogy elveszed-e a legjobbat, amim van a számodra, vagy megelégszel valami kevesebbel. A legjobb, amit tartogatok neked, az Én királyságomban való szellemi örökséged.

A kevesebb pedig nem más, mint a fizikális és anyagi áldások vágya a földön. Azt mondom neked, ha először az Én országomat keresed, mindkettő a tied lesz.

Máté 6:33  hanem keressétek először az Isten királyi uralmát és igazság(osság)át és a többit mind ráadásul megkapjátok.  

http://gyurinaploja.blogspot.com

Bob Gass: Hagyd abba a panaszkodást! (5)

„Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent…” (Filippi 2:14)

Íme három záró gondolat a panaszkodás gondolatkörében.

Először is: Ne panaszkodj, inkább kérj! Bármennyire jogos is a panaszod, nyafogásnak fog hallatszani – nagyban csökkentve ezzel a jó kimenetel esélyét. Bármi is a helyzet, sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy megkapod azt, amit kedvesen kérsz, mint annak, hogy helyrehozod azt, ami miatt panaszkodsz. Ha azt kérdezed: „Megtennéd, kérlek ezt [előnyben részesített viselkedés], ahelyett, hogy azt tennéd [régi viselkedés]?” – ez tiszteletteljes, világos, elkerüli a múltbeli dolgok feletti vitát, hiszen azon már úgysem lehet változtatni, és mindig jobb eredményt hoz.

 Másodszor: Ha már kimondtad, hát rendben, de most már hagyd Istent dolgozni! Az emberek megváltoztatása Isten dolga, tehát vonulj vissza, légy türelmes és adj esélyt Istennek! „De nem kellene valakinek figyelemmel kísérni, hogy csakugyan megváltoznak-e?” Hacsak nincsenek rácsok mögött, és nem te vagy a börtönőr, akkor a válasz: nem! Állj félre Isten útjából, és hagyd, hogy ő végezze el, amit te úgysem tudsz! Neki olyan eszközei és olyan módszerei vannak, amilyenekről te soha nem is álmodtál. Ha hagyod, hogy átvegye a feladatot, akkor Ő tökéletesen el fogja végezni.

 Harmadszor: Mit kell tenned, amíg Isten munkájára vársz? Nos, üldögélhetsz sértődötten a múlton rágódva, vagy tanulhatsz valamit Józseftől. Neki minden oka megvolt rá, hogy felpanaszolja a családja rossz bánásmódját, és bosszút álljon, amikor fordult a kocka. Ehelyett lelkiismeretesen és ügyesen tette, amit tennie kellett, kivárva azt a stratégiai pillanatot, amelyet minden probléma felkínál, amikor a megoldás részévé tudott válni. Megtette, és így a családja újra egyesült, Isten pedig még nagyobb áldásokkal ajándékozta meg őt. Tanulj tőle!

Pintér Béla: Fel fel fel

Klaus Douglass: Hagyatkozzunk Krisztusra

Nem várhatjuk el, hogy az emberek Krisztusra hagyatkozzanak, ha mi magunk nem hagyatkozunk rá.

Erdélyi László: A rossz szokásokról

 "A rossz szokások megváltoztatják, és helytelen irányba terelik ítélőképességünket is, s végül oda juthatunk, hogy a bűnt erénynek, az erényt pedig az ember számára életidegennek tartjuk"

Guti Tünde: VALÓS VESZÉLYEK

   Veszélyes dolog ünnepelt szolgálóvá felnőni!

Előbb-utóbb csak az egyik jelző maradhat meg. Vagy ünnepelt, vagy szolgáló.

   Veszélyes dolog híres gyülekezetté válni, ahol a zene, az ének, a prédikáció, a táncegyüttes, a színjátszó csoport és a gyermek kézművesség magas színvonalon működik, mert alig lehet észrevenni, amikor a programdús, felpörgött ritmusból lassan elvész a lényeg, és Jézus csendben, alázatosan háttérbe vonul...

A haragról

Készítette: Keresztény szépségportál

Minél több haragot cipelsz a szívedben a múltadból, annál kevesebb hely marad a jelenben a szeretet számára.

Barbara De Angelis

Ő URALKODIK

Krisztus Szeretete Egyház

… [Isten] feltámasztotta Őt [a Krisztust] a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben. Magasan minden fejedelemség és hatalmasság és erő és uraság és minden név fölé, mely neveztetik nemcsak e világon, hanem a következendőben is. És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak fejévé, mely az Ő teste, teljessége Őnéki, aki mindeneket betölt mindenekkel.
- Efézus 1,20-23.

Ha már új teremtmények vagyunk a Krisztus Jézusban, a sátán uralma véget ért felettünk. Jézus az ura és feje ennek az új testnek, az Egyháznak. Mi vagyunk a test. Krisztus a fej. Az Egyház a test. Krisztus a fej.
A hívő világ egésze - minden újjászületett ember — új teremtés a Krisztus Jézusban. Mint egyedek is új teremtmény vagyunk, mert mindegyikünk tagja ennek a testnek. A sátánnak nincs joga uralkodni a Krisztus Teste felett — és ahhoz sincs joga, hogy egyedenként uralkodjon felettünk. Krisztus a feje a testnek. Ő az, akinek kormányozni és uralkodni kell a Krisztus Teste felett. A sátán elveszítette hatalmát a szellemünk, a testünk, az elménk, a pénzügyeink és az életkörülményeink felett, mert Isten mindent Krisztus lábai alá helyezett.

Megvallás: Isten mindent Krisztus lábai alá vetett. Én tagja vagyok a Krisztus Testének. A láb része a testnek, így tehát a sátán az én lábam alatt van!
/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/

Pintér Béla Eljön az a nap Tenyerembe metszettelek Nymra

Köszönöm Neked Uram!

Megáll a tűz a Jézus Nevében

Szeptember 11. Ma 13 éve hogy Megvàltozott a Vilàg ezért "Ertük

Jób beszéde

Mikor Jóbnak – a sátán által gyűlöltnek, és üldözöttnak – minden csapásról hírt adtak: „Akkor felkele [fölállt] Jób, megszaggatá köntösét [ruháját], megberetválá [megnyírta] a fejét, és [azután] a földre esék és leborula [és imádkozott].

 [Így szólt], és monda: Mezítelen jöttem ki az én anyámnak méhéből, és mezítelen [ruhátlanul] térek oda, vissza [mezítelen is megyek el]. Az Úr adta, az Úr vette el. [amint az Úrnak tetszett, úgy lett].  Áldott legyen az Úrnak neve!

Mindezekben nem vétkezik Jób, és Isten ellen semmi illetlent nem cselekedék.

[Más fordítás: Mindezek ellenére, és még ebben a helyzetben sem vétkezett Jób, és nem követett el megbotránkoztató dolgot (és nem szólt dőreséget, oktalanságot) Isten ellen]* (Jób. 1,20-22)

*De az Újszövetség népének már kijelenti a Szent Szellem, hogy Istentől nem jöhet csapás: „Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai (testvéreim)! Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék (onnan) felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél (akiben) nincs változás, vagy változásnak árnyéka (sem fénynek és árnyéknak váltakozása)” (Jak. 1,16-17).

Itt még Jób azt mondta ki, amit hitt, hogy Isten mérte rá ezt a súlyos csapást. Ő adta, Ő vette el. Nem vétkezett a nyelvével, mint aki tudja, hogy: „Aki megőrzi az ő száját (vigyáz a szájára), megtartja önmagát (életét); aki felnyitja (feltátja) száját, romlása az annak (arra romlás vár)” (Péld. 13,3).

Mert: „A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek (elkerülhetetlen a tévedés); aki pedig megtartóztatja ajkait, az értelmes (az eszes ember vigyáz a beszédre)” (Péld. 10,19).

Hiszen: „Aki megőrzi száját és nyelvét (vigyáz a szájára és a nyelvére), megtartja (megőrzi) életét a nyomorúságtól” (Péld. 21,23)

És arra figyelmeztet a Szent Szellem, hogy: „Ne félj (és ne törődj azzal), ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége (ha sok kincs lesz is házában); Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána (nem követi kincse)” (Zsolt. 49,17-18).

Hiszen: „Amint kijött (világra jött) az ő anyjának méhéből, mezítelen megy ismét el, amint jött vala: és semmit nem vesz el munkájáért (semmit sem kap fáradozásáért), amit (magával) kezében elvinne” (Préd. 5,15).

„De valóban nagy nyereség az Istenfélelem, megelégedéssel; Mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit” (1 Tim. 6,6-7)

Jézus benned van az ÉLET.

Az Úr Jézus kijelentése.

 „Míg e világon vagyok, e világ világossága, fénye vagyok” (Ján. 9,5)

Jót tesz az egészségednek, ha Istenben bízol

"Azt mondtam magamnak: 'Nyugodj meg, az Úr gondot visel rólad." (Zsolt. 116:7, TEV fordítás)

Isten ajándékként adta neked a tested, használati utasítással, a Bibliával együtt. Tartalmazza az összes tudnivalót, amelyre szükséged van ahhoz, hogy vigyázhass magadra és hosszú életet élj. 

Az alapokat már tudod: megfelelő táplálkozás, mozgás és a jól megérdemelt pihenés. A négy egészségfaktorból, ma az elsőt fogjuk közelebbről megnézni, amiről lehet, hogy nem gondoltad, hogy fontos a hosszú és jó élethez. 

Jót tesz az egézségednek, ha Istenben bízol. "Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!" (Péld 3:5). Miért jó az egészségednek, ha bízol Istenben? Mert amikor bízol benne, nem aggódsz. 

A Zsoltárok 116:7 azt írja, "Azt mondtam magamnak: 'Nyugodj meg, az Úr gondot visel rólad.'" Ha igazán bízol Istenben, kevesebb stressz fog érni. 

A Biblia ezt mondja a Példabeszédek 14:30-ban: "A szelíd szív élteti a testet, az indulat viszont rothasztja a csontokat." Nem csak az számít, hogy mit eszel, mit emésztesz, hanem az is, hogy téged mi emészt. Lehet, hogy az életedben jelen van minden szükséges életmeghosszabbító és organikus étel, de ha tele vagy nehezteléssel, aggodalommal, félelemmel, vágyakozással, bűnnel, méreggel, megkeseredettséggel, vagy egyéb érzelmi betegséggel, az megrövidíti az életedet. 

Van választási lehetőséged:

• Aggódsz vagy dicsőítesz;
• Imádkozol vagy pánikolsz. 

Minél többet imádkozol, annál kevesebbet pánikolsz. Nyugodj meg, mert Isten gondot fog rólad viselni!

 (Daily Hope by Rick Warren, 2013.01.05.)

http://napiremeny.blog.hu/2013/01/12/jot_tesz_az_egeszsegednek_ha_istenben_bizol

A beszéd hatalma

"Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek."

Példabeszédek 16:24

Aki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember. Sajnos nem nagyon van ilyen. A kilencedik parancsolatban Isten a nyelvünktől védi az embertársainkat. A Tízparancsolatból egy a nyelvünk bűnei ellen emel védelmet.

Hogyan vétkezünk a szavainkkal?

- Többet mondunk a kelleténél, vagy kevesebbet.

- Tudunk beszélni a semmiről is, de a fontos témákról egyáltalán.

- Akkor válaszolunk, ha nem kérdeztek, de némák maradunk, amikor valaki valami igazán fontosra kíváncsi.

- Ugyanazt elmondjuk többezerszer, míg a lényegeset nem mondtuk ki még talán soha.

- A Hogy vagy? kérdésre kurtán azt mondjuk, hogy jól, vagy túl bőven válaszolunk.

- Panaszkodunk, vagy repkedünk a magasban, ezzel elbizonytalanítjuk azokat, akik azt hiszik, hogy velük valami baj van, mert nincs kedvük ujjongani.

- Dicsekszünk, pedig nincs rá okunk, vagy nem mondjuk el a jó tapasztalatainkat, azt gondolva, hogy ez senkit sem érdekel.

Szókratész egyszer azt mondta a tanítványának, hogy a szavainkat mindig három szűrővel kell megmérni: igaz, jó, hasznos.

- Ha valami nem igaz, nem érdemes róla beszélni, még a végén valaki elhisz egy hazugságot.

- Ha nem jó - bár attól még lehet igaz -, nem szabad róla beszélni, mert így is sok a rossz a világban, ne szaporítsuk még jobban.

- Ha nem hasznos, hallgassunk, mert nem feltétlenül kell minden szemetet továbbadni. Ez a világ nemcsak az áruk szemetébe fog belefulladni, hanem abba a sok felesleges szócséplésbe, amivel csak elbonyolítunk mindent, ami addig egyszerű volt.

Jézus azt mondta, hogy a szavaink alapján mentenek fel, vagy marasztalnak el bennünket az ítéletben. Isten csak olyan embereket enged be az országába a megtisztult bűnösök közül, akik nem jelentenek veszélyt a világegyetem tökéletességére nézve és a szavaik is igazak. Nem beszélnek sokat, de nem is némák. Megvédik a másikat és nem sározzák. A másik erényeiről beszélnek és a maguk hibáiról.

Hemingway szerint az embernek két év kell ahhoz, hogy beszélni megtanuljon és 50 év, hogy a hallgatás is a sajátja legyen. Szerintem egy egész élet kell ahhoz, hogy az ember helyesen megtanuljon beszélni és közben elsajátítsa azt is, hogy mikor kell hallgatnia. Bölcsesség szükségeltetik hozzá. Azt pedig Istentől kérhetjük.

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/05/a-beszed-hatalma.html

Imádság:

Urunk!

Belénk oltottad a csak Nálad csillapuló szomjat, hogy Benned találjon enyhületet szívünk, ezért kitárjuk Feléd egész létünket, s hívunk magunkhoz: Aki a mennyekben vagy.

 (Dr. Békefy Lajos)

Zeller: Az engedelmességről

Az engedelmesség Isten gyermekeinek életfeladata. 

Adj teret Istennek

Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot. Akkor engedett neki. (Máté 3:15)

Mit jelent Istennek engedni? A mai Igében kétszer is olvassuk ezt a szót, amikor Jézus Keresztelő Jánoshoz beszél: „Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot." Akkor engedett neki.” (Mt 3.15) 

Keresztelő János nem akart engedni Jézus kérésének, miszerint Őt is keresztelje meg. Arra hivatkozott János, hogy ő kisebb, jelentéktelenebb, mint Jézus, s éppen fordítva kellene, hogy legyen: Jézus keresztelje meg őt. De nem. Isten Fia másként gondolkodott. Osztozni kívánt embervalónkban és Atyja menetrendje szerint vállalni akarta a keresztséget, s megmutatni, hogy egy velünk. Azt kérte Jánostól, hogy engedjen neki. S akkor olvassuk ezt az egyszerű mondatot: „Akkor engedett neki.” Milyen szép ez a mondat.

Az ember teret enged az Istennek. Enged akaratának, megengedi terve megvalósulását. Nem okoskodik, nem bölcselkedik felül azon, ami adatott neki, enged Teremtő, Megváltó Istenének. (Berencsi Balázs)

Maradj velem

MÁRIA

Készítette: Jákob Erika

Nézd, mit tettek Máriával:

Gúnyolják őt csúf tréfával.

Hiszen meggyalázzák őt:

Úgy tisztelik, mint istennőt.

Egyszerű, hű szolgáló volt,

Egyedül az Úrnak hódolt.

Most a „Menny Királynőjének mondják őt,

Imában hívják: „Reménységünk! Segítőnk!”

Nagyasszonyként emlegetik,

Mint pogányok holt isteneit.

Éppúgy, mint Baal, Molok s Diána,

Mária is imádat tárgya.

Mai neve „Szeplőtelen”,

Habár ő sem volt bűntelen.

Gyengeségben hűen küzdött.

Kegyelemből ő is győzött.

Társmegváltónak jelölték,

Megcsorbítva Jézus művét.

Pedig maga Mária hagyta meg:

„BÁRMIT MOND MEGTEGYÉTEK!”

Ha példa Mária hűsége:

Dobd rózsafüzéredet félre!

Ha tényleg tiszteled Máriát,

Kerüld el Lourdes-ot s Fatimát.

Istenhez egy a közvetítő:

Jézus! Ő az üdvözítő.

Egyetlen út ő Istenhez,

Nekem, Máriának s neked.

Csak Urunké az imádat.

Nem adhatjuk Máriának.

Istent szolgáljuk, az ég Urát!

Ki megváltott téged, s Máriát.

ISTEN GYÖNYÖRŰSÉGE

Dicsérjétek az URat! Milyen jó Istenünkről énekelni, milyen gyönyörű a szép dicséret! Felépíti Jeruzsálemet az ÚR, összegyűjti a szétszóródott Izráelt.

Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.

Megszabja a csillagok számát, nevet ad mindegyiknek.

Nagy a mi Urunk és igen erős, bölcsessége határtalan.

Támogatja az ÚR az alázatosokat, de porig alázza a bűnösöket.

Zengjetek hálaéneket az ÚRnak, énekeljetek hárfakísérettel Istenünknek!

Ő az, aki beborítja felhőkkel az eget, esőt bocsát a földre, füvet sarjaszt a hegyeken. Eledelt ad az állatoknak, a károgó hollóknak is. Zsolt 147,1-9.

ISTEN GYÖNYÖRŰSÉGE

Így szól az Úr: "Mivel drágának tartalak és becsesnek... Ne félj, mert én veled vagyok!" (Ézs 43,4-5)

A feleségem unokanővére, Isabelle, egy hatalmas tengerparti homokdűne-sor tetején lakik. Hosszú évek alatt, sok fáradságos munkával és komposztanyagokkal sikerült a homoktalaj ellenére valóságos kis botanikus kertet létesítenie. Örömmel és nyilvánvaló büszkeséggel mutogatja mindenkinek a kertjét, elmondja a virágok nevét, honnan szerezte őket, és hogy mikor virágoznak. Néhány növényt a barátai ajándékoztak, más ritkaságot a csemetekertekből vásárolt, egynéhányat maga nevelt a vidéken összegyűjtött hajtásokból. Sőt, egy-kettőt a szemétre kidobott növénykupacból szedett ki! Jó látni Isabelle örömét a szeretett virágai között.

A mai igeszakasz arról beszél, hogy mindannyian Isten kertjének értékes "növényei" vagyunk. Teremtőnk, aki "megszabja a csillagok számát, nevet ad mindegyiknek" (Zsolt 147,4), névről ismer minket is, és mindent tud rólunk. Isten némelyikünket szörnyű körülmények közül emelt ki, egyesekre nem várt helyen talált rá, másokat a világ legkülönbözőbb részéről gyűjtött össze. Örvendez, amikor virágba borulunk, vagy gyümölcsöt termünk, bármilyen jelentéktelennek tűnik is az. Értékesek vagyunk Isten szemében, örömét leli bennünk.

Imádság: Köszönjük, Istenünk, hogy megláttál valami értékeset bennünk, és elhívtál a magad számára. Ámen.

Bár minden ember különböző, Isten örömét leli bennünk.

Gerald McCann (Nyugati-fok, Dél-Afrika)

http://www.csendespercek.hu/ahitatok/5458-isten-gyonyorusege-2013-09-08

Dr-Kováts György: AZ IGAZSÁG BESZÉDE (Kol 1,5-6.) - 2.

5 A mennyekben nektek eltett reménységért, amelyet [már] előbb hallottatok az igazság beszédében, mely az evangélium:

6 Mely eljutott hozzátok, miképpen az egész világra is, és gyümölcsöt terem, úgy mint nálatok is a naptól fogva, melyen hallottátok és megismertétek az Isten kegyelmét igazán:

Az evangélium gyümölcsöt terem. Személyenként. Bent a szívben. Átformál. Új életet ad. Megismered az igazságot, és az igazság szabaddá tesz téged. Felszabadít a bűn és a halál törvénye alól. (Róma 8,2.)

Az igazság és a kegyelem munkája (Jn 1,14-17) benned, új életet teremt. Az újjászületés által pedig beköltözik a békesség, és ez kiáradó békesség. A hit és a szeretet nem csak a tiéd, nem marad meg csupán a te életedben, elfoglalja a környezetedet is. Megismerik az igazságot és szabadokká lesznek ők is.

Az evangélium gyümölcsöt terem benned és gyümölcsöt terem körülötted is. Mások szívében is.

Vannak társadalmi gyümölcsök is. Átformálja a környezetedet is. Olyan emberek jönnek elő, olyanná válnak körülötted az emberek – s köztük te magad is – amilyenné Isten formál benneteket. És általatok az egész környezetet, a társadalmat is. Lépésről-lépésre. Ez a menny munkája. Ez az evangélium gyümölcsözése.

Persze, az egész világ nem változik meg – egy csapásra – de, ha imádkozol, és hirdeted az Igét, képviseled az Urat, úgy, ahogy Ő szeretné, és végzed az Ő átformáló munkáját – tanítvánnyá teszed az embereket, és imádkozol, imádkozol, imádkozol – akkor meg fog látszani az Ő munkája. Legalábbis ott, ahol te élsz, és képviseled az Isten országát, meg fog látszani. Nem lesznek ugyanazok az emberek, mint korábban, és még a körülményeken is változás lesz majd látható. Csak tarts ki. Mert az evangélium gyümölcsöt terem.

Ez a jellemzője.

A hitről

Készítette: Keresztény szépségportál

A hit nem látható, de a cselekedetek által láthatóvá kell válnia.

Ismeretlen