Jób 2. fejezet: Jób az Őt ért csapásokat Istennek tulajdonítja (héberrel és kapcsolódó igékkel)

Jób. 2,1 Lőn pedig, hogy egy napon eljövének az Istennek fiai [(bén): az Istennek angyalai], hogy udvaroljanak az Úr előtt. Eljöve a Sátán is közöttük, hogy udvaroljon az Úr előtt. [Más fordítás: Történt pedig midőn egyik napon fölkerekedtek, és eljöttek az istenfiak (vagyis az Istennek angyalai) és az Úr (JHVH = létező, vagy Örökkévaló) színe elé járultak [hogy az Úrnál jelentkezzenek]. A sátán (jelentése: szembenálló, ellenség, vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség) is megérkezett, közéjük jött, és megállt az ÚR előtt].

 

Jób. 2,2 És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jössz [honnét és hogyan kerülsz ide]? És felele a Sátán az Úrnak, és monda: Körülkerültem és át meg átjártam a földet, [a földön barangoltam, ott jártam-keltem, és kószáltam rajta].

Jób. 2,3 Monda pedig az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é [G: (proszekhó): figyelted] az én szolgámat, Jóbot [jelentése: a megtámadott, a gyűlölt, üldözött]? Bizony nincs [hozzá fogható] a földön [bizony nincs] olyan, mint ő; feddhetetlen, igaz [(tám): vagyis igazi ártatlan, feddhetetlen becsületes, derék ember], istenfélő, bűngyűlölő [vagyis fél Istentől, (šּׂúr súr): és elfordul, eltávozik, eltávolodik, és tartózkodik a gonosztól, és kerüli a rosszat].

Még [(ḥázaq): még most is kitartóan, ragaszkodik, és] erősen áll az ő feddhetetlenségében [(tummáh): tökéletességében, és ártatlanságában], noha [(ḥinnám): ok nélkül, indokolatlanul, és alaptalanul] ellene ingereltél, hogy ok nélkül rontsam meg őt [(blʿ): vagyis adjam át az enyészetnek, hogy megsemmisüljön]^*

*Dávid így panaszkodik az Úrnak, kijelentve azt is, hogy az ellenség miatt – aki nem más, mint az ördög, vagyis a sátán, aki vádoló, rágalmazó, hiszen meg van, van írva: „a ti ellenségetek az ördög” /1 Pét 5,8/: „Gyalázatom naponta előttem van (mert minden nap szidalmaznak engem), és szégyen borítja arcomat. A csúfolók (a gyalázó, aki arcunkba vágva káromol, aki gúnyol, ócsárol, szidalmaz, és becsmérel), és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt, (aki folyamatosan üldöz minket) mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet (nem szegtük meg szövetségedet). Nem pártolt (és nem szakadt) el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről” (Zsolt. 44,16-19).

 És felkiáltva kérdezi: „Meddig szidalmaz, (és meddig gyalázhat) oh Isten, a sanyargató (az ellenfél)? Örökké gyalázza-é (és csúfolhatja) az ellenség a te nevedet” (Zsolt. 74,10).

 És Isten válasza az Evangéliumban: Ő nem megront, hanem helyreállít: „Amikor Jézus továbbment, meglátott egy születése óta vak embert. Tanítványai megkérdezték tőle: „Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?” Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne (és rajta) az Isten dolgai.

Nékem cselekednem kell annak dolgait, aki elküldött engem, amíg nappal van: (mert) eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhat. Ezeket mondván, a földre köpött, és sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire, és monda néki: Menj el, mosakodjál meg a Siloám tavában (a mi azt jelenti: Küldött). Elméne azért és megmosakodott, és megjöve látva (vagyis: és már látott, amikor visszatért)” (Ján. 9,1-4.6-7)

Jób. 2,4 És felele a Sátán [jelentése: ellenség, vádló, rágalmazó, uszító] az Úrnak, és monda: Bőrt bőrért; de mindent, amije van, odaad az ember az életéért.

Jób. 2,5 Azért bocsásd ki csak [emeld csak rá] a te kezedet, és verd meg őt csontjában és testében [(šálaḥ): hagyd magára és küldj el, hogy elmenjek, (nḡʿ): és hozzányúljak, megérintsem a csontját és a húsát, vagyis a teljes hústestét]: avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged? [Szavamra, szemtől szemben fog majd káromolni]^*

*Dávid megvallja a betegség okát: „Avagy elfelejtkezett-é könyörülni (vagy elfelejtette kegyelmét) Isten? Avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát (vagy elnyomta irgalmát a harag)? Szela. És mondám: Ez az én betegségem (és az az én bajom, gondoltam), hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott” (Zsolt. 77,10-11)

Jób. 2,6 Monda pedig az Úr a Sátánnak [jelentése: ellenség, vádló, rágalmazó, uszító]: Ímé kezedbe [a te hatalmadban] van ő [és visszaadom], csak életét kíméld^*

*És hogy miért adja vissza Isten a sátánnak Jóbot, annak az az oka, hogy a sátán Ádám céltévesztése miatt: „… e világ (e világkorszak: aion) istene” (2 Kor. 4,4)

Jób. 2,7 És kiméne [vagyis eltávozott] a Sátán az Úr [JHVH: Jahve = létező, örökkévaló színe] elől [vagyis jelenlétéből]. És megverte [(náḵáh): csapással sújtotta] Jóbot undok [(rá šəḥín): gonosz, rosszindulatú, fájdalmas, és forró, lángoló gyulladással, és] fekéllyel talpától fogva a feje tetejéig, [vagyis undok, rosszindulatú, és fájdalmas keléssel sújtotta tetőtől talpig]^*

*A csapást e világ istene zúdította Jóbra, Isten pedig az Úr Jézusban szabadította meg a sátán hatalmából mindazokat, akik ezt hittel elfogadták, mert az Úr Jézus az: „Aki a mi bűneinket (és vétkeinket) maga vitte fel testében (vagyis a testén) a fára, … akinek sebeivel gyógyultatok meg (és lettetek teljessé, és éppé, és az Ő véres zúzódásai gyógyítottak meg titeket). (És az Ő sajgó sebei által gyógyultatok meg)” (1Pét 2,24)

Jób. 2,8 És vőn egy cserepet, hogy azzal vakarja magát, és így ül vala a hamu^* közepett.

*A görög fordításban: és így ült a városon kívül lévő trágyadomb mellett.

Jób. 2,9 Monda pedig őnéki az ő felesége: Erősen állasz-é még mindig a te feddhetetlenségedben [és még most is kitartasz amellett, hogy tökéletes, és ártatlan vagy]? Átkozd meg az Istent, és halj meg!

Jób. 2,10 Ő pedig monda néki: Úgy [beszélsz, és úgy] szólsz, mint szól egy a bolondok közül [mint akik istentelenek, vagyis Isten nélkül élnek]. Ha már a jót [a jó dolgokat, javakat, és áldást] elvettük [és elfogadtuk] Istentől, a rosszat [vagyis a sikertelenséget, boldogtalanságot, és szerencsétlenséget] nem vennők-é [nem fogadnánk-e] el? Mindezekben sem vétkezik Jób az ő ajkaival [és még ebben a helyzetben sem vétkezett, és nem hibázott, és nem botlott meg Jób a szájával, a beszédével]^*

*A testi emberről így hangzik a kijelentés: „Mert mi jut az embernek mindabból, amit fáradsággal és teljes odaadással szerzett a nap alatt, hiszen mindennap fájdalom és bosszúság gyötri, és még éjjel sincs nyugta szívének?! Ez is hiábavalóság!” (Préd. 2,22-23).

De az is kijelentést nyer, hogy a csapás kísértés, aminek célja az Istenben való hit elrablása: „Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért az őt szeretőknek. Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal (és a gonosztól) nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért. Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szül; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.

Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai (szeretett testvéreim)! Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akiben nincs változás, vagy változásnak árnyéka (sem fénynek és árnyéknak váltakozása)” (Jak. 1,12-17).

„Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben. Jób állhatatosságáról hallottatok, és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr; mert igen irgalmas és könyörületes az Úr” (Jak. 5,11).

Dávid tudta ezt, ezért az Úrhoz kiáltva várja a szabadítást: „Uram, meddig felejtkezel el rólam végképen? (meddig tart ez, Uram) Meddig rejted el orcádat tőlem? Meddig kell magamban tanakodnom, és bánkódnom szívemben naponként? Meddig kerekedhetik fölém (és meddig hatalmaskodik) ellenségem (rajtam)?” (Zsolt. 13,2-3).

És az Úrnak panaszkodva mondja, hogy csapásában egyedül maradt, mert: „Szeretteim és barátaim félreállnak csapásomban; rokonaim (is elhúzódnak tőlem) és messze állanak (mert csapás ért)” (Zsolt. 38,12)

Jób. 2,11 Mikor pedig meghallá Jóbnak három barátja mind ezt a nyomorúságot, amely esett vala rajta, eljöve mindenik az ő lakó helyéből

[Más fordítás: Jób három barátja pedig értesült mindazokról a csapásokról, és szerencsétlenségről, amely őt érte, és eljöttek hazájukból]. A témáni [jelentése: a jobbra fekvő, déli vidék] Elifáz [jelentése: az én istenem színarany, gazdagság; az arany istene, a gazdagság istene]. A sukhi [jelentése: elnyomás, gödör, árok, mélység, hajlat; hajlott, görbe] Bildád [jelentése: Bél szerette; a viszály fia; nyakas]. És a naamai [jelentése: az istenség gyönyörűség, kedvesség, bűbájosság] Czófár [karom, nyers, vakmerő; fütyülő, fecsegő; táncoló, ugráló; csicsergő, versengés fia].

És elvégezték [és megállapodtak egymással], hogy együtt mennek be [hozzá], hogy bánkódjanak vele és [részvéttel] vigasztalják őt. [És fejüket csóválva, élénk, keleti gesztusokkal együttérzésüket kifejezzék].

Jób. 2,12 És amint ráveték szemüket távolról [és messziről megpillantották], nem ismerték meg őt [és alig ismertek rá], és fennhangon zokognak vala [és hangos sírásban törtek ki]; azután pedig megszaggatá kiki a maga köntösét, és port hintenek [és port szórtak a] fejükre az ég felé.

Jób. 2,13 És ülnek vele hét napon és hét éjszakán át a földön, és nem szóla [hozzá] egyetlen egy szót egyik sem, mert látják vala, hogy igen nagy az ő fájdalma.

Élet van Tebenned Úr Jézus

Kijelentés:

„Szereti az Úr az igazakat” (Zsolt. 146:8).

Ravasz László: Mit jelent Jézusban hinni?

Hinni annyit jelent, mint Jézushoz jönni vakon és hinni, hogy szemünket megnyithatja.

Hozzáfordulni szegényen, és hinni, hogy meggazdagíthat.

Hozzámenni üresen és elfogadni, amivel megkínál, magunkat halálra ítéltnek tekinteni és Benne örök életet találni.

Önigazságunkat kárnak ítélni, Jézust pedig bölcsességünk, igazságunk, szentségünk és megváltásunk gyanánt elfogadni.

Szentgyörgyi Albert: Az ember életéről

Ha az ember élete nem egy üzenet, mit ér akkor bármiféle üzenet? 

Ne élj együtt a bűnnel, bánkódással vagy a szégyennel

"Miképpen a Krisztus is szerette a gyülekezetet, és önmagát adta azért, hogy azt megszentelje, megtisztítván a víz fürdőjével az Ige által." Efézus 5:25-26

Nem kell többé együtt élned a bűnnel, a bánkódással vagy a szégyennel. Túl sok ember ragad meg az emlékei által a múltban, amin aztán nem tudnak túljutni. Akár téged sértettek meg és neheztelsz, akár te bántottál meg valakit és bűntudatod van. Isten nem akarja, hogy egész életedben cipeld ezt a nehéz csomagot. Azt szeretné, hogy szabad légy. Ez az egyik oka annak, hogy a Bibliát nekünk adta. Az Igéjét használja arra, hogy kiírtsa a bűnünket.

Emlékszem, sok évvel ezelőtt, amikor prédikáltam, egy hölgy könnyek között jött oda hozzám. Egy nagyon szomorú történetet osztott meg velem, benne az összes hibával, amit valaha elkövetett. Kétségbeesett volt és nagyon sírt. Folyamatosan csak azt mondta, hogy mennyire bűnösnek érzi magát.

Elolvastam neki az 1 János 1:9-et: "Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól." Ez a szappantartó igevers. Isten azt mondja, hogy megfürdet téged, megszabadít életed mocskától, megbocsát és letörli a bűneidet.

Aztán megmutattam a Róma 8:1-et: "Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak." A hölgy ezt kérdezte: "Úgy érted, hogy Isten nem fog megbüntetni mindazért, amit rosszul tettem az életemben?" "Nem."- mondtam. "Miért?"-kérdezte. "Mert Jézus fizetett mindenért." "És mi a helyzet azokkal, amiket holnap fogok megbánni?"-kérdezte. "Jézus azokért is fizetett."

Isten Igéje megtisztít a piszoktól, kitakarítja az elmémet, és megtisztítja a testemet. Az összes koszt, mocskot, szennyt, bűnt és szégyent kitakarítja az életemből.

A Biblia az Efézus 5:25-26-ban ezt mondja: "miképpen a Krisztus is szerette a gyülekezetet, és önmagát adta azért; hogy azt megszentelje, megtisztítván a víz fürdőjével az Ige által".

 (Daily Hope by Rick Warren, 2012.03.04)

http://napiremeny.blog.hu/2012/03/12/ne_elj_bunben_sajnalkozasban_vagy_szegyenben

Jézus Imája

A farizeus és a vámszedő

Két ember ment fel a templomba imádkozni...

A farizeus és a vámszedő

Két ember ment fel a templomba imádkozni. Az egyik fiatal, a másik idős. A fiatal megállt és így imádkozott magában.

- Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember. Életunt, panaszkodó, vagy mint ez az idős is. Csak megszokottságból imádkozó, a kákán is csomót kereső. Új énekekkel dícsérlek nap mint nap, elmegyek minden alkalomra.

Az idős pedig térdre borulva, szinte magába roskadva így szólt:

- Istenem elfáradtam a hitharcban. Légy irgalmas hozzám.

Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát megaláztatik, aki pedig megalázza magát felmagasztaltatik.

Két ember ment fel a templomba imádkozni. Az egyik idős, a másik fiatal. Az idős meghajtotta fejét, és így imádkozott magában:

- Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember. Könnyelmű, vagy mint ez a fiatal is. Pillanatnyi hangulata mozgatja, a gyülekezeti élet rendjét nem ismeri. Egész életemben tiszteltem nevedet. Naponta imádkozom gyermekeimért és unokáimért.

A fiatal pedig az előtérben állva, még hátul sem akart leülni, hanem csendben így szólt,:

- Isten, látod milyen üres nélküled az életem. Légy irgamas hozzám.

Mondom nektek ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.

Két ember ment fel a templomba imádkozni. Az egyik karizmatikus, a másik konzervatív. A karizmatikus felemelte a kezét és így imádkozott:

- Isten, dicsőítelek Téged, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember. Szent Szellemed kenete, áldásod nélküli látszathívő, vagy mint ez a konzervatív is. Böjtölök, éjszakákon át imádkozom, naponta bizonyságot teszek az embereknek.

 A konzervatív távol állva még fejét sem akarta felemelni, így szólt:

- Tiszta szívet teremts bennem Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem.

Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.

Két ember ment fel a templomba imádkozni. Az egyik konzervatív, a másik karizmatikus. A konzervatív kezét összekulcsolva megállt, és így imádkozott magában:

- Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember. Érzelmektől hajtott, csak szájjal dícséretet mondó, újdonságokat hajhászó, vagy mint ez a karizmatikus is. Ismerem Igédet, az apostoli hitvallást, segítem a rászorulókat.

A karizmatikus pedig távol állva könnyes szemmel így szólt:

- Isten, megérintettél, és most egész életem átformáló munkádra vár.

Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.

Két ember ment fel a templomba imádkozni. Az egyik presbiter, a másik vállalkozó. A presbiter időben érkezett és csendben így imádkozott magában:

- Isten, hálát adok Neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember. A vasárnapot ágyban töltő, megbízhatatlan, vagy mint ez a vállalkozó is. Szolgálok Neked, látogatom az időseket, néped gondja-baja a vállamon.

A vállalkozó pedig megkésve és fáradtan, fejét a padra hajtva így szólt:

- Isten, szétfolynak dolgaim, légy irgalmas hozzám.

Mondom nektek, ez megigazulva ment haza nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki, felmagasztalja magát megaláztatik, aki pedig megalázza magát felmagasztaltatik.

Két ember ment fel a templomba imádkozni. Az egyik vállalkozó, a másik presbiter.

A vállalkozó megkereste helyét, és így imádkozott magában:

- Isten, hálát adok Neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember. Akiknek csak beszédben áll az Isten országa, az élet sűrűjében tapasztalatlan, vagy mint ez a presbiter is. Üzleti dolgaimat Igéd szerint végzem, és az én adományaimból épült ez az imaház.

A presbiter pedig felment a szószékre és így szólt:

- Isten, nem vagyok méltó, hogy Igédet hírdessem, de fogadj el irgalmadból.

Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.

Két ember ment fel a templomba imádkozni. Az egyik újonnan megtért, a másik régi hívő. Az újonnan megtért örömmel jött és így imádkozott magában:

- Isten, hálát adok Neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember. Boldogtalan, céltalan, vétkek között élő, vagy mint ez a régi hívő is. Megtértem, megkeresztelkedtem, Igéd naponta szól hozzám, és irányítasz.

A régi hívő szokásos lépteivel jött, és magában ezt az éneket dúdolta:

- Üres kézzel menjek-é s úgy álljak-é az Úr előtt?

Mondom néktek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát megaláztatik, aki pedig megalázza magát felmagasztaltatik.

Két ember ment fel a templomba imádkozni. Az egyik régi hívő, a másik újonnan megtért. A régi hívő megállt, és így imádkozott magában:

- Isten, hálát adok, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember. Tékozló, Igéd mélységeit nem ismerő, vagy mint ez az újonnan megtért is. Próbára tettek a nehéz időkben és nem tagadtalak meg, megbecsülnek testvéreim is.

 Az újonnan megtért pedig a hátsó padba ült, és szemét egyszerűen egy pillanatra behunyva így szólt:

- Isten, friss fogadalmam a kísértések között pillanat alatt szétporladt. Légy irgalmas hozzám.

Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát megaláztatik, aki megalázza magát, felmagasztaltatik.

http://csendespercek.gportal.hu/gindex.php?pg=2199&nid=3256985

Dr-Kováts György: IRIGYSÉGBŐL ÉS VERSENGÉSBŐL?

Fil 1,15-16:

Némelyek ugyan irigységből és versengésből is, de mások jóakaratból is hirdetik a Krisztust. /16/ Némelyek versengésből prédikálják a Krisztust, nem tiszta lélekkel, azt hivén, hogy fogságom nyomorúságait így megnevelik; [Róm. 2,8.]

Azon gondolkoztam el, hogy mi mindent nem használ fel az ember arra, hogy saját nagyságát megmutathassa a másik felett. Még az evangélizációt is végezheti ilyen indítékból. Lehet, hogy kívülről nem látszik meg ez, - legalábbis azonnal -, de a szív mélyén ilyen az indíték: bebizonyítani, hogy jobb vagyok, mint a másik, ügyesebb, nagyobb eredményt tudok felmutatni, kiválóbb vagyok, mint ő.

1./ Fájdalmas törekvés. Ki nem elégíthető vágy a szív mélyén. Hiába mutatja meg valaki, hogy ő jobb a másiknál, nem nyugszik meg benne a szíve: állandó bizonyítási vágy fogja gyötörni utána is. Mindig többre vágyik az ilyen ember, mindig többet akar felmutatni, és mindig másokhoz viszonyítja magát: ezért hát nincs megállás.

A minap olvastam Nansen életét. Nem jutott el az Északi Sarkhoz, vissza kellett fordulniuk jóval a cél előtt, mert lassú volt az előrehaladás és nem volt elegendő élelmük. Jó döntés volt, s hazajutottak. Évekkel később találkozott Amundsennel, aki szerette volna meghódítani az Északi Sarkot. Már fel is szerelték a hajót, az expedíció készen állt, de jött a hír: Pearry elérte előttük. Amundsen úgy tett, mintha folytatná erőfeszítéseit az Északi Sarki expedícióra, de belül már tudta, hogy mit fog tenni. Elindult, de néhány nappal indulása után bejelentette, hogy a Déli Sarkot tűzi ki útirányul. Meg is hódította. Miért? Mert nevét be akarta írni a történelembe. Első akart lenni. Tudta, hogy Scotték már úton vannak oda, s ha nem siet, nem lehet az első. A másodikat ugyan ki jegyzi fel? Ha pedig ezt meghódítják előtte, nem marad már más hely a Földön, amit még elsőként felfedezhetne. Ezért döntött: nem számít, hogy mire kapta a felhatalmazást, nem számít, hogy hány embert csapott be ezzel, nem számít a közvélemény - az úgyis megváltozik, ha győztesen visszatér - semmi nem számít, csak az, hogy győzzek, hogy első legyek, hogy beírjam nevemet a történelembe. Scotték ott szenvedtek ugyanazon az úton. Nem törődött velük. Megfagytak, éhen haltak, lehet, hogy Amundsen tudott volna segíteni nekik, s akkor megmenekülhettek volna. Nem volt fontos számára. Nem, mert nem segítette volna elő azt, hogy első legyen. Emberi életek mentek rá, hogy ő legyen az első. A versengés gyilkossá tette. Mint Káint. Első akart lenni. Nem akarta, hogy mások megelőzzék. Arról akart híres lenni, hogy ő a “leg”: a legelső, a leghatalmasabb, a legsikeresebb, a leggazdagabb, a legeredményesebb, a leggyorsabb, a legnagyobb.

Hány embert mozgat ez? Hány ember nem tudja elviselni a második helyet. Hány ember nem alhat, ha valaki jobb nála valamilyen területen. Hányan érzik magukat boldogtalannak, ha nem róluk van szó a társaságban, ha nem őket emelik ki dicséretképpen és nem velük példálóznak. Azt szeretik, ha irigyek rájuk, ha sóvárognak az után, amivel ők rendelkeznek.

Nansen minden bizonnyal megállt volna Scott mellett, megkereste volna őket, segített volna, és legboldogabb azzal lett volna, ha egy angol-norvég közös expedíció, a Scott-Nansen csoport éri el először a Sarkot. Megmentette volna az embert, s nem a hírnév lett volna fontos a számára.

2./ Az irigység és versengés az evangélizációban olyan tettekre sarkallja az embert, amikre nem Isten indítja őt, hanem amikkel felülmúlhatja a másikat. Nem magát, hanem a másikat. Nem az Úr terve szerint, hanem a magáé szerint. Nem azzal a célkitűzéssel, hogy az Úr nagyobbá legyen az emberek szemében, hanem azzal, hogy ő maga nagyobbá legyen a másiknál, és elismerést találjon az emberek előtt.

3./ Ez az indíték pusztító. Isten akaratát keresztülhúzza. Az ember akaratát felmagasztalja. Isten dicsőségét megrabolja. Az ember dicsőségét felemeli. S az Úr engedi. Végbe lehet vinni. Még fel is használja az Úr néha. Nem akadályozza meg, nem állítja le - sokszor. De mi lesz belőle? Az, akivel szemben versengenek, még talán épülhet is belőle - a szenvedések között. De az, aki verseng - előbb vagy utóbb, de lerombolódik. Nem marad győztes. Mert az elsőségből soha nem lehet elég, s ameddig szíve össze nem törik, addig az ember sóvárog kielégíthetetlenül. Ameddig így sóvárog, mindig további célokra tör és felemészti magát.

Uram, őrizz meg kérlek a rossz indítékból való szolgálattól! Őrizz meg, a magad céljaira. Arra, hogy Neked szerezzek dicsőséget! Ámen.

Ne járj körbr, körbe...

Készítette: Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

A békességről

Készítette: Keresztény szépségportál

Isteni törvény, hogy az ember csak úgy juthat el békességre, ha kész mara­déktalanul

megbocsájtani másoknak.

Trudel

www.keresztenyszepsegportal.hu

Belül

Készítette: Krisztus Szeretete Egyház

Bölccsé teszlek és megtanítlak téged az útra, amelyen járnod kell: szemeimmel tanácsollak téged. Ne legyetek oktalanok, mint a ló, mint az öszvér, ezeknek kantárral és zablával kell szorítani az állát…
- Zsoltárok 32,8. 9.

Tudtam a belső bizonyosság által, hogy vissza kell mennem abba a gyülekezetbe. Azt is tudtam: a feleségemnek is az a belső bizonyossága, hogy vissza kell menni. Mégis azt akartam, hogy az Úr valamilyen „természetfeletti” módon mozduljon és erősítse meg ezt. (Akkor még csak huszonhárom éves voltam.) Azt akartam, hogy Isten adjon nekem egy szót, nyelveket és magyarázatát, próféciát — vagy talán még azt is, hogy írja fel az égre, hogy: „MENJ EL ODA!” Ezért böjtöltem és imádkoztam három napig. Harmadnap már térden állva sikoltoztam, kiáltoztam és könyörögtem, mivel eddig terjedt a tudományom: „Ó, drága Istenem…” Isten pedig azt mondta nekem — mert Ő éppúgy vezet belső hang által, mint belső bizonyosság által — „Kelj fel onnan, és hagyd már abba!” Én felkeltem, de azt mondtam: „Uram, ha adnál nekem egy természetfeletti jelet, akkor jobban érezném, hogy vissza kell mennem abba a gyülekezetbe.” Ő azt válaszolta: „Mindened megvan, amit adni akarok neked. Nincs szükséged semmilyen jelre, sem írásra az égen. Nincs szükséged nyelvekre és magyarázatára, se próféciára. Te belül tudod, hogy mit kell tenned. Akkor most tedd meg!”

Megvallás: Az értelmem szemei megvilágosodtak. Én belülről tudom, hogy mit kell tennem. Isten vezet engem ezáltal a csodálatos belső bizonyosság által. Én pedig hallgatok erre! 
/Kenneth Hagin-Hitünk tápláléka napi adagokban/

Kegyelem-4D

Ige: A kimondott szó életre kel

Jób. 1,13 Lőn pedig egy napon, hogy az ő fiai és leányai esznek és bort isznak vala [lakomáztak, és borozgattak] az ő elsőszülött bátyjuknak [testvérük] házában.

Jób. 1,14 És követ jöve [hírnök érkezett] Jóbhoz, és monda: Az ökrök szántanak [a marhákkal szántottak], a szamarak pedig mellettük legelésznek vala.

Jób. 1,15 De a Sabeusok [sébaiak] rajtuk ütnek [rájuk rontottak] és elhajtják [elvitték] azokat, a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg [a legényeket pedig kardélre hányták]. Csak én magam szaladok el [menekültem meg], hogy hírt adjak néked.

Jób. 1,16 Még szól [beszélt] vala ez, mikor jöve [megérkezett] egy másik, és monda [így szólt]: Istennek tüze esék le az égből, és megégeté a juhokat és a szolgákat, és megemészti őket. [Más fordítás: Isten nyila hullott az égből, tűzvészt támasztott a juhok és a szolgák között, és elpusztította őket]. Csak én magam szaladok el [menekültem meg], hogy hírt adjak néked.

Jób. 1,17 Még ez is szól [beszélt] vala, mikor jöve [megérkezett] egy másik, és monda [így szólt]: A Káldeusok [jelentése: harcias] három csapatot alkotnak és ráütnek a tevékre, és elhajtják azokat; a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg [a legényeket pedig kardélre hányták], csak én magam szaladok el [menekültem meg], hogy hírt adjak néked.

Jób. 1,18 Még ez is szól [beszélt] vala, mikor jöve [megérkezett] egy másik, és [így szólt, és] monda: A te fiaid és leányaid esznek [lakomáztak] és bort isznak vala [borozgattak] az ő elsőszülött bátyjuknak [testvérük] házában;

Jób. 1,19 És ímé [hirtelen hatalmas vihar kerekedett] nagy szél támada a puszta felől [sivatagon túl keletkező elsöprő erejű hatalmas orkán; a sivatagon túlról], megrendíti a ház négy szegletét [sarkát, úgyhogy az összeomlott], és rászakadt az a gyermekekre [a fiatalokra] és meghalának. Csak én magam szaladok el [menekültem meg], hogy hírt adjak néked^*

*Így elmélkedik a földi emberről a Prédikátor: „Mert nem is tudja az ember az ő idejét; mint a halak, melyek megfogatnak a gonosz hálóban, és mint a madarak, melyek megfogatnak a tőrben, miképpen ezek, azonképpen megfogatnak az emberek fiai a gonosznak idején, mikor az eljő reájuk hirtelenséggel.

(Más fordítás: Nem tudja az ember azt sem, hogy mennyi ideje van még. Ahogyan a halak veszedelmes hálóba kerülhetnek, ahogyan a madarak tőrbe eshetnek, ugyanúgy jutnak kelepcébe az emberek is, ha hirtelen rájuk szakad a veszedelem ideje)” (Préd. 9,14).

 Mert: „Mint szélvészek, délen tombolók, úgy jő a pusztából, rettenetes földről” (Ésa. 21,1).

De: „Jobb a siralmas házhoz menni, hogysem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élő ember megemlékezik arról.

(Más fordítás: Jobb olyan házba menni, ahol gyászolnak, mint olyanba, ahol mulatnak, hiszen így lesz vége minden embernek. Szívlelje meg ezt, aki él)!

Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orcának szomorúsága által jobbá lesz a szív.

(Más fordítás: Többet ér a bánat, mint a nevetés, ha a szomorú arc mellett jobbá lesz a szív)” (Préd. 7,2-3)

Öröktől fogva vártál

A megigazultakról.

„Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak” (Zsolt. 37:29).

A prédikálásról

Aki a bűnről prédikál, az bűn tudatúvá  Aki Krisztusról prédikál, az Krisztus tudatúvá teszi az embereket.

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

Isten nem az őszinte kételkedést keni fel. Nem az a feladatunk, hogy babusgassuk azokat a keresztényeket, akik sajnál(tat)ják magukat. Nincsen semmi megnyugtató a kételkedésben.

Miért is kételkedsz az igazságban? Kételkedj inkább a kételkedéseidben, és bízzál az Úrban! Jézus ma feléd fordul, és azt mondja: „Ne félj, csak higgy!”, és a „csak” szót azért biggyeszti oda, mert hinni mindenki tud. REINHARD BONNKE

Isten szolgálatára szentelt élet

 „Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”

(Róma 12:1-2 MBT)

Pál apostol könyörgő szavakkal fordul testvéreihez, és kérve kéri őket, hogy hozzanak döntést Isten mellett. Sok mindent már megismertek, tudnak Isten akarata felől, de a tudás, az ismeret nem minden. Szükség van döntésre is. A tudás és az ismeret csak akkor ér valamit, ha a gyakorlatba átültetjük, így termi meg ugyanis a gyümölcsét. A döntést mindenkinek egyedül kell meghoznia. Isten mindenben segít, de a döntés a mi kezünkben van. Az Úr nem tud helyettünk dönteni, ezt a lépést nekünk kell megtenni.

A legbölcsebb istentisztelet, ha egész életünket az Úr szolgálatára adjuk át. Ez nem azt jelenti, hogy mindannyian lelkészek, papok vagy szerzetesek leszünk. Isten szolgálatában állni azt jelenti, hogy akármit teszünk, bármivel foglalkozunk, mindazon keresztül Isten neve dicsőül meg. Pál apostol ezt így fogalmazta meg: „Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére műveljetek” (1Korinthus 10:31). A legokosabb istentisztelet tehát, ha úgy döntünk, hogy mindent, amivel csak rendelkezünk, Isten szolgálatába állítunk. Ezzel a döntéssel engedélyezzük Isten Szentlelkének, hogy átvegye életünk felett az irányítást, és véghezvigye bennünk Isten csodálatos, személyre szabott tervét.

A nagyvilági életnek mindig is nagy vonzereje volt. Az ember hajlamos arra, hogy a kisebb ellenállás irányába haladjon. Az Istent nem ismerő világban sok mindent megengednek maguknak az emberek, olyat is, amelyek kimondottan ártalmasak, veszélyesek. Isten igéje óv attól, hogy kövessük a szabadosságot. Ezért mondja: „ne igazodjatok e világhoz”, hanem ezzel szemben igazodjunk ahhoz az ismerethez, amely felől meggyőződtünk, hogy helyes, jó és egyedül tökéletes. Igazodjunk Isten akaratához. A szövegből az is kiderül, hogy Isten akaratának felismerése vizsgálódást igényel! „Kapásból”, vagy „csípőből” nem lehet tudni. Isten igéjének ismeretére, bölcs élettapasztalatra és legfőképpen a Szent Szellem vezetésére van hozzá szükség.

Életünk akkor lesz boldog és akkor tudunk hatékony, áldott szolgálatot végezni Isten oldalán, ha megvizsgáljuk mi az Ő akarat. Isten akarat pedig jó, kedves és tökéletes. Ki ne lenne azonnal kész egy ilyen akaratnak engedelmeskedni? Sajnos legtöbbször nem ilyennek látjuk Isten tervét, akaratát. Talán ezzel magyarázható az, hogy istenkövetésünk sokszor bőven von maga után kívánnivalót. Talán, ha több időt szánnánk arra, hogy elmerüljünk Isten akaratának megismerésében, vizsgálódásában és így lehetőséget adnánk Isten Szellemének arra, hogy tanítson bennünket, akkor minden bizonnyal keresztény életünk és szolgálatunk is jó, kedves és tökéletes lenne!

Mi gátol meg abban, hogy így legyen? A rossz döntés, vagy döntések sorozata, illetve a jó döntés hiánya! Hát itt a lehetőség, hogy most dönts jól! Mi gátol meg abban, hogy meghozd azt a döntést, hogy mostantól odaszánod magad Isten szolgálatára, és ezt el is mondd Istennek? Tedd meg most!

Végezetül hadd álljon itt egy nagyszerű tanács arra vonatkozóan, hogy szülőként hogyan teremthetünk olyan körülményt, amely segíti gyermekeinket abban, hogy Istennek szentelt életet éljenek: „Azoknak az embereknek, akik Isten irányítása alatt álltak, ifjúkorukban nagyon egyszerű volt az élete. A természet közelében éltek. A gyermekek részt vettek szüleik munkájában, szemlélték a természet szépségét és titkait. Az erdők és mezők csendjében elmélkedtek azokról a fenséges igazságokról, amelyeket a későbbiekben szent megbízatásként adtak tovább nemzedékről nemzedékre. Az ilyen nevelés erős jellemű embereket formált. Korunkban az élet elfajult, mesterkéltté vált. Igaz, hogy nem térhetünk vissza a régi idők egyszerű szokásaihoz, de példát vehetünk róluk…” (Ellen Gould White, Előtted az élet, Budapest: Advent Kiadó, 1992. p.211)

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/05/isten-szolgalatara-szentelt-elet.html

Készülj fel a lehetetlenre!

"Az ő akarata szült minket az igazság igéje által..."(Jak.1,18)

 Isten arra akarja használni az ő Igéjét, hogy te újrakezdhesd az életed.

Isten Igéje nélkül soha nem menekülhetnénk meg. Igéje nélkül nem a Mennyországba tartanánk. Nem tudnánk arról, hogy Jézus meghalt értünk a kereszten. Nem tudnánk arról sem, hogy Istennek terve van az életünkkel.

A Biblia nélkül nem ismerhetjük meg Istent.

Isten mindezt meg akarja adni nekünk — de előbb ismernünk kell az Igéjét. Az Úr a Biblián keresztül újjáteremti az életünket. Amikor úgy érzem, hogy fogytán van az erőm, az Úr a Bibliát használja arra, hogy adjon nekem egy lehetőséget az újrakezdésre, kapok egy újabb esélyt. A Biblia ezt újjászületésnek hívja. A Jakab 1,18-ban a Biblia azt mondja, hogy "Az ő akarata szült minket az igazság igéje által".

A Biblát gyakran hasonlítják egy maghoz. Amint a Biblia gyökeret ereszt a szívedben, kicsírázik, elkezd növekedni és gyümölcsözni. Ez az Isten Igéje által történik, az Úrtól egy jobb életet kapsz.

Jézus ezt mondja János 6,63-ban az Igéről: "...Azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: Szellem és élet". Isten Igéje nem csupán szavak egy könyv lapjain. Szellem és élet. Szellemi erő.

Az Ő Igéje képes átalakítani a társadalmat és a történelmet. Képes a lehetetlenre. Meg tudja változtatni a te életedet is.

D.L. Moody, egy híres chicagoi lelkész, aki 100 évvel ezelőtt élt, azt mondta, hogy "A Biblia nem azért adatott, hogy a mi tudásunkat növelje, hanem azért, hogy megváltoztassa az életünket."

Neked mennyire van szükséged arra, hogy az életed megváltozzon? Életednek mely részén érzed erőtlennek magad a változtatáshoz?

A Biblia azt mondja, hogy Isten Igéje meg tud változtatni olyan dolgokat is az életedben, amikre te magad képtelen vagy.

Tedd Isten Igéjét az életed állandó részévé, és készülj fel a lehetetlenre!

 (Daily Hope by Rick Warren, 2012.03.04.)

 http://napiremeny.blog.hu/2012/03/11/keszulj_fel_a_lehetetlenre

Megváltó.

A nyelveken szólás és a kegyelem 313 rész

Pásztor Chris: Az Ő Bölcsességének Részesei

Készítette: József Balogh

… és Krisztusban; Amelyben van a bölcsességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve. (Kolossé 2:1-3)

A fenti versben a “bölcsesség” szó megfelelője a görög “Sophia”, amely azt jelenti, hogy betekintés a valóságba: a tanulásba, a tudományba vagy a rejtett dolgokba, köztük a rejtélyes és a szimbolikus nyelvekbe. Ez jelenti a tisztánlátást és a mély betekintést a dolgokba, amelyeket az embereknek nehéz megérteni vagy megfejteni. Ez a bölcsesség, a Biblia azt mondja, el van rejtve Krisztusban.

Van két megdöbbentő gondolat a nyitóversünkben, amit szeretném, ha észrevennél. Először is vedd észre, hogy a Biblia nem azt mondja, “Krisztusban van a bölcsességnek és az ismeretnek NÉHÁNY kincse elrejtve”; inkább azt mondja, “Krisztusban van a bölcsességnek és ismeretnek MINDEN kincse elrejtve.” Másodszor pedig figyeld meg, hogy nem azt mondja, “Jézusban van a bölcsességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve.”; helyette azt mondja, “Krisztusban...” Krisztus, ebben az összefüggésben utal az Egyházra, melynek Jézus a feje, és mi vagyunk az Ő teste. Tehát, Jézus, te és én alkotjuk Krisztust – az Egyházat.

A Róma 8:17 tudatja velünk, hogy örököstársak vagyunk Vele, amilyen Ő, olyanná válunk, ami pedig hozzátartozik, az hozzánk is tartozik. Ez azért van, mert mi Krisztus testének a részei vagyunk: “Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint ” (1 Korinthus 12:27). Bennünk – mindannyiunkban, akik Krisztusban vagyunk – el van rejtve a tudásnak és a bölcsességnek minden ismerete. Ezért van az, hogy semminek sem kellene meghaladnia a megértésed hatáskörét. Tudhatsz bármiről és betekinthetsz a rejtélybe és titkokba, mert benned van az Atya bölcsessége. A Kolossé 2:9-10 azt mondja “Mert Ő benne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg; És ti Ő benne vagytok beteljesedve....”: Egyek vagyunk Vele (1 Korinthus 6:17). Isten elhelyezte számunkra a tudás és a bölcsesség minden kincsét; tehát hozzáférésünk van a rejtett bölcsességhez.

Megvallás

Magas szintjén működöm a pontosságnak, kiválóságnak és tökéletességnek, ezért Isten bölcsessége dolgozik bennem; fel vagyok ruházva a bölcsességnek és tudásnak minden ismeretével Krisztusban. Halleluja.

TOVÁBBI TANULMÁNYOK: Máté 13:11; Róma 12:5

Guti Tünde TANÍTÁSOK SZELE

   Az I. század szeretetben és szolgálatban lobogó gyülekezetei után az elvilágiasodott Egyház belesüllyedt a sötét középkor züllött megtévesztéseibe.

Ezekben az időkben Luther és Kálvin munkássága nyomán Isten megfrissülést hozott a reformációval, azonban sajnos - néhány megújult sarjat leszámítva, mint pl. Moody, Wesley, Spurgeon, Finey, az anabaptisták, pünkösdiek - a keresztyénség mind tanításában, mind életminőségében ismét felhígult, teret engedve a széles körben terjedő antiszemitizmusnak és az erkölcsi szabadosságnak.

   A XX. században az 50-es, 60-as évek Bethánista Szövetsége (főként református hívők megújulása), majd a 70-es évek "Jézus forradalma" világszerte nemet mondott az egyházasdira, de igent mondott Jézusra, az Ő stílusára és valóságos hatalmat hordozó tanításaira.

   Majd a karizmatikus mozgalom a Szent Szellem megnyilvánulásai, a tűzkeresztség és az erő jegyében indult hosszú, hódító útjára a kiszáradt, megcsontosodott vallási dogmákkal szemben - jó kezdetekkel, de a későbbiekben önálló szellemi irányzatával nem kis zűrzavart teremtve.

   Napjaink kegyelem tanítása pedig kihívó válasz a teokráciára hivatkozó, egyre inkább hatalmaskodó karizmatikus egyházi klérusnak másokat leuraló, az atyaság-tanítványság értelmében szellemileg kiskorúsítani akaró, a mindennapok nehézségeit démoni jelenléttel magyarázó, lelkeket megnyomorító rendszerére.

   Sokaknak, sajnos egyre nehezebb kiigazodni ebben az ideológiai káoszban.

   Azonban Isten, aki megemésztő tűz, nem dogmákat adott, nem fektetett le teológiai irányelveket, hanem igazságban és szentségben, az Ő felfoghatatlan kegyelméből kiküldte Szavát megmentésünkre. Önmagát nyilatkoztatta ki Fiában: Jézus Krisztus a testté lett, örökkévaló Ige, maga az Igazság és az Élet.

   A pünkösdkor létrejött Egyházban a hívőket nem egymás alá és fölé, hanem egymás mellé rendelte. (A vezetők pedig előttük járnak, mint pásztor a juhnyáj előtt.)

Az Élő Egyház = Krisztus élő Teste. Nem mozgalom, nem szabályok halmaza, nem kapcsolati alá- és fölérendeltség.

Túl az évszázadok számos megújulási hullámán, azokat kiértékelve és okulva belőlük, ne sodródjunk el a különböző tanítások szelével, ne váljunk önteltekké és langyossá, mint a Jelenések könyvéből ismert laodiczeabeliek!

   Az Isten által indított ébredés középpontjában mindig Jézus és a kereszt áll a bűnbánatra hívás, a megtérés és megváltottság evangéliumával, annak túláradó örömével, szabadságával, a testvérek egymás iránti szeretetével és az Ige iránti tisztelettel, nem pedig az - egyébként épülésre adatott - ajándékok vagy a csodák.

   Az Istentől küldött ébredés sodrásában lelepleződik minden testiesség, hazug képmutatás vagy titkolt gyűlölködés.

  

Jézus így imádkozott az Atyához:

"Szenteld meg őket a Te igazságoddal: a Te igéd igazság!"

János 17:17.

Az igazságban járás = világosságban járás:

"Lábam szövétneke a Te Igéd, és ösvényem világossága."

2013. július 17.