Jób. 2,1 Lőn pedig, hogy egy napon eljövének az Istennek
fiai [(bén): az Istennek angyalai], hogy
udvaroljanak az Úr előtt. Eljöve a Sátán is közöttük, hogy udvaroljon az Úr
előtt. [Más fordítás: Történt pedig midőn egyik napon
fölkerekedtek, és eljöttek az istenfiak (vagyis az Istennek angyalai) és az Úr (JHVH = létező,
vagy Örökkévaló) színe elé járultak [hogy az Úrnál jelentkezzenek].
A sátán (jelentése: szembenálló,
ellenség, vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség) is megérkezett, közéjük jött, és megállt az ÚR előtt].
Jób. 2,2 És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jössz [honnét
és hogyan kerülsz ide]? És felele a Sátán az Úrnak, és
monda: Körülkerültem és át meg átjártam a földet, [a földön
barangoltam, ott jártam-keltem, és kószáltam rajta].
Jób. 2,3 Monda pedig az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é [G: (proszekhó): figyelted] az én szolgámat, Jóbot [jelentése:
a megtámadott, a gyűlölt,
üldözött]? Bizony nincs [hozzá
fogható] a földön [bizony nincs] olyan, mint ő; feddhetetlen,
igaz [(tám): vagyis
igazi ártatlan, feddhetetlen becsületes,
derék ember], istenfélő, bűngyűlölő [vagyis
fél Istentől, (šּׂúr súr): és elfordul, eltávozik, eltávolodik,
és tartózkodik a gonosztól, és kerüli a rosszat].
Még [(ḥázaq): még most
is kitartóan, ragaszkodik,
és] erősen áll az ő feddhetetlenségében [(tummáh): tökéletességében, és ártatlanságában], noha [(ḥinnám): ok nélkül, indokolatlanul, és
alaptalanul] ellene
ingereltél, hogy ok nélkül rontsam meg őt [(blʿ): vagyis adjam át az
enyészetnek, hogy megsemmisüljön]*
*Dávid így
panaszkodik az Úrnak, kijelentve azt is, hogy az ellenség miatt – aki nem más,
mint az ördög, vagyis a sátán, aki vádoló, rágalmazó, hiszen meg van, van írva:
„a ti ellenségetek az ördög” /1 Pét 5,8/: „Gyalázatom naponta előttem van (mert minden nap szidalmaznak
engem), és szégyen borítja arcomat. A
csúfolók (a gyalázó, aki arcunkba vágva káromol, aki gúnyol, ócsárol,
szidalmaz, és becsmérel), és káromlók
szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt, (aki folyamatosan üldöz
minket) mégsem feledtünk el téged, és nem
szegtük meg a te frigyedet (nem szegtük meg szövetségedet). Nem pártolt (és nem szakadt) el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért
le a te ösvényedről” (Zsolt. 44,16-19).
És felkiáltva kérdezi: „Meddig szidalmaz, (és meddig gyalázhat) oh Isten, a sanyargató (az ellenfél)? Örökké gyalázza-é (és csúfolhatja) az ellenség a te nevedet”
(Zsolt. 74,10).
És Isten válasza az Evangéliumban: Ő nem megront,
hanem helyreállít: „Amikor Jézus
továbbment, meglátott egy születése óta vak embert. Tanítványai megkérdezték
tőle: „Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?” Felele
Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká
legyenek benne (és rajta) az Isten
dolgai.
Nékem cselekednem kell annak dolgait, aki elküldött
engem, amíg nappal van: (mert) eljő az éjszaka, mikor senki sem
munkálkodhat. Ezeket mondván, a földre köpött, és sarat csinált a nyállal, és
rákente a sarat a vakon született ember szemeire, és monda néki: Menj el,
mosakodjál meg a Siloám tavában (a mi
azt jelenti: Küldött). Elméne azért
és megmosakodott, és megjöve látva (vagyis: és már látott, amikor
visszatért)” (Ján. 9,1-4.6-7)
Jób. 2,4 És felele a Sátán [jelentése: ellenség, vádló, rágalmazó, uszító] az Úrnak,
és monda: Bőrt bőrért; de mindent, amije van, odaad az ember az életéért.
Jób. 2,5 Azért bocsásd ki csak [emeld csak rá] a te kezedet, és verd meg őt csontjában és testében [(šálaḥ): hagyd
magára és küldj el, hogy elmenjek, (nḡʿ): és hozzányúljak, megérintsem a csontját és a
húsát, vagyis a teljes hústestét]: avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged? [Szavamra, szemtől szemben
fog majd káromolni]*
*Dávid megvallja a betegség okát: „Avagy
elfelejtkezett-é könyörülni (vagy elfelejtette kegyelmét) Isten? Avagy elzárta-é haragjában az ő
irgalmát (vagy elnyomta irgalmát a harag)? Szela. És mondám: Ez az én betegségem (és az az én bajom,
gondoltam), hogy a Fölségesnek jobbja
megváltozott” (Zsolt. 77,10-11)
Jób. 2,6 Monda pedig az Úr a Sátánnak [jelentése: ellenség, vádló, rágalmazó,
uszító]: Ímé kezedbe [a te hatalmadban] van ő [és visszaadom], csak életét kíméld*
*És hogy miért adja
vissza Isten a sátánnak Jóbot, annak az az oka, hogy a sátán Ádám céltévesztése
miatt: „… e világ (e világkorszak: aion) istene” (2 Kor. 4,4)
Jób. 2,7 És kiméne [vagyis eltávozott] a Sátán az Úr [JHVH: Jahve
= létező, örökkévaló színe] elől [vagyis jelenlétéből]. És megverte [(náḵáh): csapással sújtotta] Jóbot undok [(rá šəḥín): gonosz, rosszindulatú, fájdalmas, és forró,
lángoló gyulladással, és] fekéllyel
talpától fogva a feje tetejéig, [vagyis undok, rosszindulatú, és fájdalmas keléssel
sújtotta tetőtől talpig]*
*A csapást e világ
istene zúdította Jóbra, Isten pedig az Úr Jézusban szabadította meg a sátán
hatalmából mindazokat, akik ezt hittel elfogadták, mert az Úr Jézus az: „Aki a mi bűneinket (és vétkeinket) maga vitte fel testében (vagyis a testén) a fára, … akinek sebeivel gyógyultatok meg (és lettetek teljessé,
és éppé, és az Ő véres zúzódásai gyógyítottak meg titeket). (És az Ő sajgó
sebei által gyógyultatok meg)” (1Pét
2,24)
Jób. 2,8 És vőn egy cserepet, hogy azzal vakarja magát, és
így ül vala a hamu* közepett.
*A görög fordításban: és így ült a városon kívül lévő trágyadomb mellett.
Jób. 2,9 Monda pedig őnéki az ő felesége: Erősen állasz-é
még mindig a te feddhetetlenségedben [és még
most is kitartasz amellett, hogy tökéletes, és ártatlan vagy]? Átkozd meg az Istent, és halj meg!
Jób. 2,10 Ő pedig monda néki: Úgy [beszélsz, és úgy] szólsz,
mint szól egy a bolondok közül [mint akik istentelenek, vagyis Isten nélkül
élnek]. Ha már a jót [a jó
dolgokat, javakat, és áldást] elvettük [és elfogadtuk] Istentől, a rosszat [vagyis a sikertelenséget, boldogtalanságot, és
szerencsétlenséget] nem
vennők-é [nem fogadnánk-e] el? Mindezekben sem vétkezik Jób az ő
ajkaival [és még ebben a
helyzetben sem vétkezett, és nem hibázott, és
nem botlott meg Jób a szájával, a beszédével]*
*A testi emberről így hangzik a kijelentés: „Mert mi jut az
embernek mindabból, amit fáradsággal és teljes odaadással szerzett a nap alatt,
hiszen mindennap fájdalom és bosszúság gyötri, és még éjjel sincs nyugta
szívének?! Ez is hiábavalóság!” (Préd.
2,22-23).
De az is kijelentést
nyer, hogy a csapás kísértés, aminek célja az Istenben való hit elrablása: „Boldog ember az, aki a kísértésben kitart;
mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért
az őt szeretőknek. Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem:
mert az Isten gonoszsággal (és a gonosztól) nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért. Mert mindenki saját
kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság
megfoganván, bűnt szül; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.
Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai (szeretett testvéreim)! Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a
világosságok Atyjától száll alá, akiben nincs változás, vagy változásnak
árnyéka (sem fénynek és árnyéknak váltakozása)” (Jak. 1,12-17).
„Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben. Jób
állhatatosságáról hallottatok, és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr; mert
igen irgalmas és könyörületes az Úr”
(Jak. 5,11).
Dávid tudta ezt, ezért
az Úrhoz kiáltva várja a szabadítást: „Uram,
meddig felejtkezel el rólam végképen? (meddig tart ez, Uram) Meddig rejted el orcádat tőlem? Meddig kell
magamban tanakodnom, és bánkódnom szívemben naponként? Meddig kerekedhetik
fölém (és meddig hatalmaskodik) ellenségem
(rajtam)?” (Zsolt. 13,2-3).
És az Úrnak panaszkodva
mondja, hogy csapásában egyedül maradt, mert: „Szeretteim és barátaim félreállnak csapásomban; rokonaim (is
elhúzódnak tőlem) és messze állanak
(mert csapás ért)” (Zsolt. 38,12)
Jób. 2,11 Mikor pedig meghallá Jóbnak három barátja mind ezt
a nyomorúságot, amely esett vala rajta, eljöve mindenik az ő lakó helyéből
[Más
fordítás: Jób három barátja pedig értesült mindazokról a csapásokról, és
szerencsétlenségről, amely őt érte, és eljöttek hazájukból]. A témáni [jelentése: a jobbra fekvő,
déli vidék] Elifáz [jelentése: az én istenem színarany, gazdagság; az arany istene, a gazdagság istene]. A sukhi [jelentése: elnyomás,
gödör, árok, mélység, hajlat; hajlott, görbe] Bildád [jelentése: Bél
szerette; a viszály fia; nyakas]. És a naamai [jelentése: az istenség gyönyörűség, kedvesség, bűbájosság] Czófár [karom, nyers, vakmerő;
fütyülő, fecsegő; táncoló, ugráló; csicsergő, versengés fia].
És elvégezték [és megállapodtak egymással], hogy együtt mennek be [hozzá], hogy bánkódjanak vele és [részvéttel] vigasztalják őt. [És fejüket
csóválva, élénk, keleti gesztusokkal együttérzésüket kifejezzék].
Jób. 2,12 És amint ráveték szemüket távolról [és
messziről megpillantották], nem ismerték meg őt [és alig ismertek rá], és fennhangon zokognak vala [és hangos sírásban törtek ki];
azután pedig megszaggatá kiki a maga köntösét, és port hintenek [és
port szórtak a] fejükre az ég felé.
Jób. 2,13 És ülnek vele hét napon és hét éjszakán át a
földön, és nem szóla [hozzá] egyetlen egy szót egyik sem, mert
látják vala, hogy igen nagy az ő fájdalma.