A Pásztorló Mozgalom utóhatásai

Készítette: KMA

http://kma-hu.com/onlinetv/index.php/az-egyhaz/a-pasztorlo-mozgalom-utohatasai

Előszó
Ez a cikk nem azért született, hogy a Shepherding (Pásztorló Mozgalom) mozgalom dolgait boncolgassa. Mi valós problémákba botlottunk bele, amin nem lehet csak úgy átlépni. És ezek a problémák kísértetiesen hasonlítanak az említett mozgalom káros hatásaira. Aki felismeri vétkességét az alábbiakban, reméljük, tudni fogja, mit kell tennie (sokan megtértek ebből, köztük Derek Prince és Bob Mumford).
Az egész jelenségnek a lényegét ebben a mondatban lehetne körülírni: emberek, főleg gyülekezeti vezetők veszik át a Szent Szellem (Szentlélek) munkáját, olyan módszereket alkalmazva, amelyek teljesen biblikusnak tűnnek a tagok számára, de ha egy kívülálló vizsgálja meg ezeket a gyakorlatokat, vagy gyülekezeti látásnak elnevezett szokásokat, akkor hamarosan kiderül, hogy semmi bibliai nincsen bennük, sőt.....
Ezeket a "Shepherding" mozgalommal azonosított szellemi túlkapásokat úgy ismerheted fel, hogy megvizsgálod azt a gyülekezetet, ahová jársz (akkor is, ha ez tilosnak állították be eddig, sőt... akkor mindenképpen).
Fő vonalakban ez a három dolog jöhet a felszínre: a Szentírás elferdítése***; zsarnoki, egyeduralmi vezetés; elszigetelődés; További jellegzetességek: kontroll-beállítottságú vezetés; elzárkózó magatartás; szellemi elitizmus; életmódmerevség; eltérő vélemény helytelenítése, rosszallása; fájdalmas távozás.

*** Annyira közel állnak általában az igei igazsághoz, és a hiba annyira hajszálnyi és szövevényes, hogy amikor valaki meg akarja fogni a problémát, nagy nehézségek árán tudja megfoghatóvá tenni a dolgokat. 


A Shepherding Movement ("Pásztorló" vagy "Tanítványi Mozgalom")

A Pásztorló Mozgalom befolyásos és ellentmondásos mozgalom volt brit és amerikai karizmatikus gyülekezeteken belül. A mozgalom alapelmélete erőteljesen kihangsúlyozta a mentori kapcsolatokat, amelyek a 2. Timóteus levélben vannak leírva.
Akkor kezdődött, amikor négy ismert karizmatikus tanár, Bob Mumford, Derek Prince, Charles Simpson, és Don Basham egy dél-floridai karizmatius gyülekezetben esett morális kudarcra reagált. Ern Baxter később csatlakozott a vezetőség magjához, és a "Fort Lauderdale-i Ötök" néven váltak ismertté.


A mozgalom alapítói

Hamarosan házicsoportok hálózatai alakultak ki. A tagok egy "pásztorlónak" voltak alárendelve, aki ugyancsak alá volt rendelve az Ötök közül egynek, vagy az egyik beosztottjuknak. Sok karizmatikus pásztort a CGM (Christian Growth Ministries) vezetői elkezdtek "pásztorolni".  Körülbelül 100 000 hívük volt csak az Egyesült Államokban. 
A mozgalom arról a káros befolyásról lett híres, ami különleges hangsúlyt fektetett a saját pásztornak való feltétlen engedelmességre. Sok esetben a pásztorlónak való engedetlenséget egyenlőnek találták Istennek való engedetlenséggel.
De az ügy komolysága tapasztalható volt egy nyílvánossá tett levél által, amit 1975-ben írt Pat Robertson Bob Mumfordnak. Robertson azt mondta, a Louisville/Kentucky-ba tett látogatása során olyan bibliai fogalmakat elferdítő kifejezéseket vett észre, mint "alávetettséget" gyülekezetek helyett, "pásztorlókat" pásztorok helyett, "kapcsolatokat" Jézus helyett. Pat Robertson azzal vádolta a vezetőket, hogy a személyes kijelentést (Rhema) egyenlővé teszik az írott Igével. Így idézett egy követőjüktől: "Ha maga Isten szólt volna hozzám, és biztosra tudtam volna, hogy Isten szólt, és a pásztorlóm az ellenkezőjére utasított volna engem, akkor a pásztorlómnak engedelmeskedtem volna."
Tehát Pat Robertson menesztette a CGM vezetőket, és kitörölt minden hanganyagot a szalagokról, ami tőlük származott. A Shepherding mozgalmat pedig varázslásnak bélyegezte. Kathryn Kuhlman is visszautasított több fellépést, amin CGM vezetők is részt vettek volna. Demos Shakarian kijelentette, hogy a CGM vezetők "nemkívánt személyek". A Kereszténység leghíresebbjei emelték fel a hangjukat a mozgalom ellen.
A "Fort Lauderdale-i Ötök" végül is szétesett.
Derek Prince és Bob Mumford mindketten nyilvánosan elhatárolták magukat a tanításoktól. Derek Prince 1983-ban lépett ki, beismervén, hogy  "beleestünk a galatai hibába: amit Szellemben kezdtünk el, gyorsan átvittük a testbe." (Gal 3:3) Bob Mumford benyújtott egy "Hivatalos Megtérő Nyilatkozatot Krisztus Testének" 1989 novemberében. Idézet: "Megtérek. Bocsánatot kérek."
Ugyanabban a cikkben Mumford elismerte a rombolást, amit az ő tanítása okozott az alávetettségről, engedelmességről. Elismerte, hogy felállított egy rendszert, ami által  olyan sok ember károsult a tekintéllyel való visszaélések miatt. "Voltak családok, melyek felbomlottak, széthullottak, életek mentek tönkre" - mondta Mumford. "Több család a mai napig sem tudott újra egyesülni. Ez a mozgalom egy romlott és nem Biblikus engedelmességre vezette az embereket a vezetők iránt" - fűzte még a cikkhez Mumford.
"Nyilatkozatában Mumford elismerte, nem hallgatott a figyelmeztetésekre a tanítás helytelenségéről, Hayford és két másik  ember részéről. "Nem az volt a szándékom, hogy önfejű legyek" - mondta - "de nem vettem tudomást a véleményükről, a saját magam és mások kárára." Mumford felvállalta ezt a romboló tevékenységet, mondván, az gyakran az ő vezetése alatt történt."


A Tanítványság másik oldala (részletek)
Írta: Lawrence A. Pile
A Ministries Today 1990 januári / februári számának borítóján feltűnően fekete betűkkel ez állt, éles előtérbe helyezve a szavakat: "A tanítványság téves volt. Megtérek. Bocsánatot kérek. - Bob Mumford." Azoknak, akiknek ismerős Bob Mumford és a nevéhez kötődő mozgalom, ez egy elég megdöbbentő bejelentés volt. Akiknek kevésbé ismerős Bob Mumford, kétség kívül kérdések merültek fel benne: "Micsoda!? A tanítványság téves? Ez meg hogy lehet? Miért kell megtérni a tanítványságról való tanításból?"
Ez a  mozgalom 1974-ben indult, Derek Prince, Don Basham, Ern Baxter és Charles Simpson karizmatikus vezetők által. Hivatalosan "Christian Growth Ministries"-nek hívták őket, de a köznyelv "pásztorló" vagy "tanítványság" mozgalomként emlegette. Ez a vezetők által kihangsúlyozott elvek miatt volt, melyek szerint a keresztények életében nagy hangsúlyt kell fektetni a hívők élete alávetésének egy tekintéllyel bíró "pásztor" alá, hogy a hívő "tanítvánnyá" váljon keresztény életében.
Bár ez biblikusnak tűnik, ám a CGM gyülekezetekben egy rosszfajta, visszaélésekkel teli tekintélyrend alakult ki, ami végül sokakat megfosztott Krisztusban lévő szabadságuktól és autonomitásuktól.
Olyanokkal is dolgoztam együtt, akik ilyen szervezetek tagjai voltak, ám elvileg egyik sem volt mondható "tévelygőnek" abban az értelemben, ahogy azt a  legtöbb keresztény magyarázná, mivel ezek a mozgalmak és gyülekezetek mind olyan fundamentális tanításokra alapultak, amelyeket konzervatív és evangéliumi keresztények mind alapvetőnek tartottak az üdvösséghez. Mindezek ellenére a volt tagok és aggódó kívülálló megfigyelők ezeket a szervezeteket szellemi visszaéléssel és nagy károk okozásával vádolták. 
Milyen formákat ölthet ez a szellemi visszaélés? Ronald M. Enroth jelentős segítséget adott a tanítványképzés e másik oldala veszélyeinek felismeréséhez.

Hét fő jellegzetességet ismert fel a csoportokban és gyülekezetekben, ahol ezek a visszaélések megnyilvánultak. "Gyülekezetek a határvonalon" című cikke alapján ezek a jellegzetességek a következők:
- A Szentírás elferdítése
- Zsarnoki, egyeduralmi vezetés
- Elszigetelődés
- Szellemi Elitizmus
- Az élet parancsok alá vetése
- Más vélemény tiltása
- Nyomasztó emlékű távozás

Ezekkel a jellemvonásokkal bíró csoportok megpróbálják kontroll alatt tartani a tagok életének majdnem minden területét. Annyira közel állnak általában az igei igazsághoz, és a hiba annyira hajszálnyi (szövevényes), hogy amikor valaki meg akarja fogni a problémát, nagy nehézségek árán tudja megfoghatóvá tenni a dolgokat. Ezek a dolgok világossá válnak, ha közelebbről megvizsgálunk néhány szembetűnő pontot.


Félremagyarázott biblia

1, A Szentírás elferdítése (sok ilyen van, most egyet említünk)
Pál Apostol ezt írja Az 1Kor. 10:23-ban: "Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de nem minden épít." Ami legelőször az ember eszébe jut: "mik azok a dolgok, amik nem használnak és nem építenek?" Pál itt ezt nem írja, de ahhoz, hogy ezen alapelv szerint tudjunk cselekedni, tudnunk kell, mik ezek a dolgok. Totalista "pásztorok" örömmel elmondják nekünk, mik ezek a dolgok, ám ha Isten ezeket a dolgokat a Bibliában nem tiltja, ez a "pásztor" saját véleménye. minden hívőnek szükséges megtanulni egyenesen Istenhez menni imában, és az Ige tanulmányozásában, hogy megkapja a választ bármilyen egyéni helyzetben. Semmilyen gyülekezeti vezetőnek nincs joga törvényt alkotni, ahol a Biblia nem teszi. A legtöbb, amit tehetnek, az, hogy felajánlják segítségüket és tanácsolnak (ha valaki kikéri a tanácsukat, persze), ám ennek segítségnek és tanácsnak is kell maradia, nem erőltetésnek.



2. Zsarnoki, egyeduralmi vezetés (kontroll-beállítottságú vezetés)
Pásztorkodó-tanítványi csoportoknál nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a "bárány" alávesse magát a "pásztornak", szavának megkérdőjelezése nélkül. Ez főleg így van, mikor nagy döntéseket kell hozni, mint  például: ház, autó, nagyobb dolog vásárlása, eladása; állás vagy iskolaváltás; vakációk tervezése; másik városba való költözés; párválasztás; gyereknevelés és fegyelmezés. A vezetőség tekintélye sok esetben mindennapos, és kis dolgokban is mérvadó. A tagok eljutnak addig a pontig, hogy már kis dolgokban sem mernek saját döntéseket hozni.
Ahogy Chuck Smith írta: A pásztorok totális tekintélyre törekszenek életed felett... alá kell rendelned a pásztornak életed minden területét, amit ők fontosnak és szükségesnek tartanak. Ha valaki ezt nem teszi, lázadónak pecsételik meg. Ezt a tekintélyelvűséget rendszeresen támasztják alá Bibliaszövegek által, mint például a Zsidókhoz írt levél 13:17 ("Engedelmeskedjetek előljáróitoknak és fogadjatok szót, mert ők vigyáznak lelkeitekre, mint számadók; hogy ezt örömmel míveljék és nem bánkódva, mert ez néktek nem használ.")
Ennek a következménye az, hogy a csoport tagjai minden kritika nélkül elfogadják, mit mond a vezetőjük, és elveszítik azt a képességüket (ha volt nekik), hogy egyenesen Istenhez forduljanak bölcsességért és vezetésért.



3.Elszigetelődés (elzárkózó magatartás).
Ezeknek a csoportoknak a tagjai különböző mértékben el vannak különítve a csoportjukon kívüli világtól, látszólag azért, hogy elkerüljék a világ általi beszennyeződést. Ám elgondolkodtató, amit Ron Enroth is felvet, hogy ez az elszigetelődés vajon nem egy  kísérlet-e annak megakadályozására, hogy az emberek helyes kiegészítő tanításokhoz jussanak, amelyek több okból is versenyképesek vagy akár fenyegetőek is lehetnek. Sok volt pásztorlási csoport tagja megerősíti ezt.
A csoportok tagjainak azt ajánlják, hogy csak "jóváhagyott" keresztény szerzők könyveit olvassák, s ezeket sokszor maga a csoport hozza létre.
A tagokat lebeszélik más gyülekezetbeli bibliatanárok hallgatásától is, mert ők nem látták Isten Szavának teljes igazságát, különben "hozzánk tartoznának". A világi irodalomra rosszallóan néznek, még a klasszikusokra is, mondván, azok "nem szellemiek" és időpazarlás.
Ez az elszigetelődés az emberek magánéletére is kihat, mivel azt a tanácsot kapják, hogy szakítsanak meg minden közeli barátságot nem keresztény személyekkel, sőt, keresztényekkel is, akik nem az ő csoportjuk tagjai. Figyelmeztetik őket, hogy nem megtért családtagok nem fogják megérteni és helyeselni vágyukat Isten szolgálatára úgy, mint a csoport tagja, s még  keresztény rokonok is ellenségeikké válhatnak. Külső elfoglaltságokban való részvétel, mint például klubokba járás, más szervezetbe való eljárás tiltva lehet, vagy erősen lebeszélik őket róla, mivel ez eltávolítja a tagot eredeti céljától (elhívásától) - ez a tiltás kiterjedhet más keresztény szervezetekre is. A másik nemmel való érintkezés ugyancsak erősen korlátozott, sok csoport ellenzi, vagy egyenesen tiltja a másik nemmel való találkát. Ugyanakkor a legtöbb csoportnak félig-meddig titokzatos tanítása van természetfeletti párválasztásról, a pároktól elvárják, hogy engedélyt kérjenek a vezetőktől a házasságra, de van olyan csoport is, ahol általuk szervezett házasságok, sőt kényszerházasságok vannak.


Én nagyobb vagyok, mint te

4. Szellemi Elitizmus
A csoportokra tipikusan jellemző, hogy saját magukat az Újszövetség elvei leghitelesebb követőinek tartják. Isten Különleges Alakulatának tartják magukat, különleges elhívással. Ron Enroth egy ilyen csoporttagtól így idéz: "Bár nem mondtuk ki hangosan, mégis szívünk mélyén mindannyian úgy éreztük, az egész világon nincs hasonló hely a mi gyülekezetünkhöz... Arra gondoltunk, a kereszténység többi csoportja csak szórakozik, míg mi tesszük az igazi munkát."
Ez az elitizmus a fent említett elszigetelődéshez hozzásegít, főleg egyházi befelé fordulás formájában, mikor is a tagokat elriasztják más csoportokhoz tartozó keresztényekkel való kapcsolattól, főleg máshova tartozó prédikátoroktól, tanítóktól, íróktól óvják őket. Végső soron minden Bibliatanítás a mozgalom vagy csoport kifinomult légköréből származik, mivel félnek attól, hogy kívülállók ellentétes eszmékkel "megmérgezik az elméjét" azoknak a tagoknak, akik befolyásolhatóak.
Az ilyen csoportok úgy látják magukat, hogy egy magasabb elhívású életük van, mint más gyülekezeteknek. Az állandó kísértés ezeknél a megújító mozgalmaknál az, hogy önigazultak és önelégültek lesznek, ezáltal immunissá téve magukat más keresztények kritikáira.



5. Az élet parancsok alá vetése (életmódmerevség)
Hogy egy magas szintű, Krisztusnak való odaszántságot érjenek el, valamint "igazi tanítványságot" és szent életet (ami lényegében ugyanazt fejezi ki), ezek a csoportok egy "györsnövesztő" környezetet alakítanak ki, hogy "kikényszerítsék" a tanítvánnyá válást.
Krisztusban való hited megmentett téged, ám hogy szellemileg felnőtt lehess, minden kérdés nélkül való engedelmességet kell bemutatnod felénk, és megtenned, bármit mondunk neked. Ám Pál szavai ma is ugyanolyan igazak és hangosak, mint amikor leírta őket: "Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával." (Gal 5:1)



6. Más vélemény tiltása (eltérő vélemény helytelenítése, rosszallása)
A csoportok e jellegzetessége ugyancsak kapcsolódik az elszigeteltség hajlamához. Az elszigeteltség egyik fő oka, hogy a tagokat arra késztessék, hogy csak a saját vezetőjükhöz forduljanak útmutatásért és vezetésért. Mondanunk sem kell tehát, hogy az elsőnek a második felé engedelmességben való elfogadással kell lennie, engedelmesen elnyomva minden kérdést vagy ellenvéleményt, ami a csoport tanításait vagy tevékenységeit érinti.
Ez kizárja a lehetőségét annak, hogy valakinek más véleménye vagy egyéni gondolkodása legyen bizonyos területen, ami sok evangéliumi gyülekezetben megengedett.
A legtöbb csoportnál a más vélemény és egyet nem értés tiltása kiterjed mindenre, amire azt lehet értelmezni, hogy "aláássa a tekintélyét" a pásztornak, vezetőnek - és ez legfőképp arra vonatkozik, hogy ne javítsa ki a vezetőt senki nyilvánosan. Még a magánjellegű kísérletek is rosszul sülnek el arra nézve, aki van olyan bátor, hogy megpróbálja. Enroth mesélt egy olyan emberről, akit kirúgtak, mert "túl sokat kérdezett". A fiatalember elmondta, hogy a csoport alapítója néha "imádkozott az önálló gondolkodás penésze ellen".
Ahelyett, hogy a kérdező aggodalmát bármennyire is elismerjék, a vezető jellemző módon azt fogja megerősíteni, hogy az egyetlen probléma a kérdezővel van - világos, mondja majd, hogy az adott személynek "lázadó szelleme" van, "rossz a szívállapota" és "ha alávetné magát", meglátná a tanítás vagy tevékenység helyességét, amit most kérdőjelez. Ha tovább folytatja az effajta kérdezést, főleg, ha a kérdező megosztja kételyeit és ellenvetéseit a tagokkal is a vezetőségen kívül, távoznia kell.



7. Nyomasztó emlékű távozás
Volt olyan csoport, ahol a vezetők állítólag bekényszerítették magukat más véleményen levő tagok otthonába, hogy szembesítsék őket a "bűnnel" és "lázadással". Ezek általában hosszú, éjszakai látogatások voltak. Ezek a taktikák, eljárásmódok sokszor eredményt érnek el, legalábbis ideiglenesen. A késő éjszakai "látogatás" élménye legtöbb esetben olyan traumatikus, nyomasztó, hogy a célba vett egyén gyakran inkább beleegyezik mindenbe, amit mondanak neki, csak hogy elkerüljön még egy ilyen élményt. Egy idő után talán inkább úgy dönt, hogy elhagyja a csoportot, mint hogy elfojtsa ellenvetéseit, vagy hogy még egy hasonló "találkozáson" menjen keresztül.
Attól függetlenül, hogy a más véleményen levő tag hogyan hagyja el a csoportot, az majdnem mindig egy fájdalmas folyamat. Akár önkéntesen megy el, akár nyomás alatt, akár kitiltják, kiközösítik, a volt tag ott találja magát elválasztva az összes, vagy majdnem összes közeli barátjától (néha családtagoktól), akik a csoportban maradnak. Gyakran más lakhelyet kell keresnie magának, mivel közösségi lakóhelyen lakott (gyakran használt módszer, hogy a tagokat érzelmileg is egymáshoz kössék), vagy közösen bérelt szobát egy vagy több taggal. Voltak esetek, amikor a volt tagnak más állást kellett keresnie, mert nem érezték jól magukat, amikor továbbra is együtt dolgoztak volt gyülekezetük, társaságuk tagjaival vagy tagjainak. Még házasságok is összetörtek, mikor az egyik tag annyira elkeseredett volt, hogy szükségesnek érezte nemcsak a csoporttól való menekülést, hanem annak hatása alól való menekülést is, és úgy érezte, inkább feladja házasságát, ha ehhez az kell.
Miután egy barátját követte egy lány a csoportból, így írta le lelki és érzelmi állapotát: "Mikor elmentem onnan, tudtam, hogy valami nem stimmel, de azt hittem, velem nincs rendben valami. Azt hittem, nekik van igazuk, olyannyira, hogy azt hittem, ha elhagyom őket, Istent hagyom el. Annyira elkeseredett voltam, hogy még azt a lépést is megtettem volna a menekvéshez... úgy éreztem, az életemért futok."
Világos, hogy semmilyen Istenfélő, Jézust dicsőítő, Isten Igéjét követő gyülekezetnek vagy keresztény csoportnak nem kellene tolerálnia ezt a légkört, nemhogy ilyet kreáljon. Ez bármilyen tagot annyira elkeseredetté tesz, hogy még Istentől is elfutna, csakhogy megnyugvást találjon. Sajnos túl sok egyház és keresztény szervezet teszi ezt. Mégis a vezetők az ilyen egyházakban és szervezetekben feddhetetlenek. Az a komoly vágy van bennük, hogy lelkeket mentsenek meg, és tanítványokat képezzenek az Úr Jézusnak, és kidolgoznak egy rendszert, módszert, amely megítélésük szerint a leggyorsabban fogja elérni e dicséretes célokat. Úgy vélik, hogy a hatalmuk és közeli felügyeletük - és a tagok megfelelő alávetettsége - nélkül a tanítványképzési folyamat nem lehet sikeres. Szóval, ahogy már említettük, az általuk létrehozott "spirituális melegházat" és módszereket alkalmaznak, olyan magatartásokat sulykolnak, ami gyakran ellentétes a Szentírással, az Igével. Ez a folyamat kihathat a Szent Szellem munkájára is, nem engedvén Neki, hogy a saját munkáját a maga módján és a maga idejében végezze. Nagyon gyakran megtörténik ezekben a csoportokban az, hogy a Szent Szellem helyét gyakorlatilag minden szempontból átveszi  a csoport, a vezető és tanításai - még a karizmatikus csoportoknál is, ahol minden hangsúlyt a Szent Szellem ajándékaira fektetnek. Ha van egy lista jóváhagyott és letiltott tevékenységekről az élet minden területére, akkor hogyan vezesse a tagokat a Szent szellem? Isten nem azt akarja, hogy csupán vezetőkre és iránymutatásokra támaszkodjunk szellemi vezetésül, Ő azt akarja, hogy az Ő vezetésére és az Ő Igéjére támaszkodjunk elsősorban. Azért adta a tanárokat és pásztorokat, hogy segítsenek nekünk a megfelelő döntések meghozatalában, és el tudjuk választani az igazságot a hamisságtól; és nem azért adja őket, hogy elfoglalják az Ő helyét az életünkben.
Pál "más evangéliumnak" hívja a keresztény törvényeskedést, és azt mondja, Krisztus evangéliumának az elferdítése (Gal 1:6-8).



Jézus nem azért adta az életét a kereszten, kifizetve a váltságdíjat bűneinkért, hogy felcseréljük az egyik bilincset a másikra. Ő meghalt, hogy megszabadítson a bűntől és a rabszolgaságtól. Szégyent hozunk rá, ha átadjuk magunkat bármiféle (rab)szolgaságnak, beleértve próbálkozásokat önmagunk tökéletessé tételére. A megszentelődésben és a megigazulásban semmilyen emberi erőfeszítésnek nem szabad lennie, semminek, amivel dicsekedhetnénk.



Ismét Pál Apostol fejezte ki ezt a legjobban: "Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak" (Gal. 6:14).


Ha Jézus megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.  Jn 8:36 
 
Utószó:
A cikk azért született, hogy szabad légy olyan igáktól, amit emberek tetted rád.
Mert több magyar egyházban egy elfojtó gépezet működik, ami szinte teljesen visszaszorítja a kreatív gondolkodást a tagokban.
Az egyik ilyen gyülekezetben kijelentették: semmi saját ambíciód nem lehet Krisztusban.
Sőt még magánvéleményed sem. Hanem az ő biblikusnak hitt gyülekezeti látásukat kell követned, ellenvetés nélkül.
Szinte minden művészeti próbálkozást elfojtanak az ilyen gyülekezetekben (vagy nem támogatják, jobbik esetben).
Ebből légy szabad, Jézus nevében.
És ne feledd: a vezetők dolga tanítványokat nevelni.
Tehát olyan keresztényekre van szükség, akik döntéseket tudnak hozni, maguktól.
Arra vannak rávezetve, hogy ne mások hite szerint járjanak, hanem saját hitbeli cselekedeteik legyenek.
Ha elvették a hitedet (és más hite szerint jársz), akkor elvették a kereszténységedet is. Jézus hiába halt meg érted.
Mert ha az Úr visszajön, a hitet fogja elsőnek keresni a Lk 18:8 szerint, (ami viszont szeretet nélkül nem sokat ér).  
Ha bátorításra van szükséged, csak írj.

Ha többet akarsz olvasni (angolul) a Sheperding Mozgalomról, Googlézd ezt: shepherding movement




Utólagos bejegyzések a KMA és a hozzászólók részéről.

A tagok, akik távoznak, vagy távozniuk kell, nagy szellemi nyomás alá kerülnek a gyülekezet részéről. Diszkreditálják őket mindenki előtt, lázadónak, árulónak kiáltják ki őket. Vallásoskodó emberek, akiknek az élete hamarosan tönkre fog menni, mert elhagyták az Istentől rendelt helyüket. Ha nem térnek vissza pár napon belül, elkezdődik a nyilvános megszégyenítés. Olyan (mindenre képes) egyedeket küldenek utánuk, akik nyilvánosan kezdik el kiteregetni a "menekülők" vélt vagy valós dolgait, ezáltal beleesve Noé átkába. (kma megjegyzése: ezek a szemünk láttára, nemrég is megtörtént dolgok, sőt többen írtak nekünk hasonló helyzetekről) 

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól.

A próféták mindhiába küzdöttek azért, hogy Izraelt visszatérítsék Istenhez. Azonban amikor Péter pünkösdkor Szent Szellemmel telve prédikált, háromezer ember megtért az Úrhoz.

Szent Szellem nélkül a kereszténység lefokozódik a vallás szintjére, amely semmivel sem hatékonyabb, mint az Ószövetség rendszere volt, sem az Ige szolgái nem erőteljesebbek azoknál, akik a Szent Szellem kora előtt szolgálták Istent.

Jézus azt mondta: „Erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szent Szellem” (ApCsel 1,8). E nélkül a mennyei erő nélkül csak egy elvilágiasodott, névleges, racionális és ártalmatlan vallást gyakorolunk. A misztikus merengésnek semmi köze az Újszövetség dinamizmusához. A passzív elmélkedés a buddhistáknak való, nem a keresztényeknek. A kereszténység csak „egyháziasság”, míg a Szent Szellem át nem veszi az irányítást. REINHARD BONNKE

Dr-Kováts György: VEZETÉS – 3. MEGMARAD A HIT… és a remény…

A hit is megmarad. Honnan jön, miből táplálkozik? Az igazság az, ami hitet indít fel az ember szívében. Ezért a második dolog, aminek bele kell kerülnie ebbe a levélbe, az igazságnak.

A szeretet igazság nélkül nem visz előre, - sem a megtérés, sem a bűnbánat, - a megszentelés útján. A kettőnek együtt kell működnie. Ez a bölcsesség, Isten ajándéka, Jézus Krisztus. Amikor az igazságot szeretetben tudod elmondani. Lehet, hogy rövid válasz fog születni a levélre, de tartalmazni fogja az igazságot szeretetben.

Hit: megbocsátok neked, nem rovom fel a rosszat, de lerögzítem, hogy bibliai értelemben nem helyes, amit tettél.

Reménység része:

A reménység jót vár. A reménység szüntelen készenlétben áll arra, hogy jó dolog fog történni. A jó várása. Az a bizodalom, amivel az ember a mai nap végét és a holnapi napot nézi. Akármilyen körülmények is vannak. A reménység életszükséglet. Az az ember, aki reménység szerint él, reményt táplál a másik emberben is. A hit a nem látott dolgok valósága, arról való meggyőződés, amit Isten igéje mond. Akár látszik működni ebben a pillanatban, akár nem. Ez olyan, mint egy sisak, ami megvédi a fejedet. Kívülről jönnek a rossz gondolatok, és akkor a hit pajzsát, és a reménység sisakját felöltve nem tudsz ellenállni.

Ha döntenem kell az élet egy helyzetében, és figyelek Isten Szent Szellemére: ez a három ott lesz a döntésemben, és egyik sem fog megsérülni.

Bíztatásul, bátorításul és áldásul mondtam el mindezt.

John G. Lake: Kalandok Istennel. 3. rész

Egy ideig távol voltam Spokane városától, és amikor hazatértem, a feleségem nem volt otthon. Már éppen ideje lett volna a délutáni istentiszteletre indulni, amikor valaki bejött, és ezt mondta: „A titkárnője, Mrs. Graham a halál küszöbén áll. A felesége nála van.” Azonnal odasiettem. Az egyik lelkészem felesége ezekkel a szavakkal fogadott az ajtóban: „Túl későn jött - ő már elment.” Amikor beléptem, a lelkész épp kifelé tartott. „Már hosszú ideje nem lélegzik” - mondta. De ahogy ránéztem arra a hölgyre, arra gondoltam, hogyan támasztotta fel őt a Mindenható Isten három évvel azelőtt, hogyan adta vissza csodálatos módon a műtétek során eltávolított méhét, petefészkeit és petevezetékeit, és hogyan ment utána férjhez, és szült gyermeket. Ahogy ezek a gondolatok támadtak bennem, a szívem lángra gyúlt!

Fölemeltem a hölgyet a párnáról, és Istenhez kiáltottam, hogy a menny villámaival perzselje szét a halál erejét, és szabadítsa meg őt. Megparancsoltam a nőnek, hogy jöjjön vissza, és maradjon is itt. Így is történt, miután már huszonhárom perce nem lélegzett!

Még nem tanultunk meg élő kapcsolatot tartani Isten erejével. Néha-néha a lelkünk szárnyra kel, és meglátjuk, amint Isten lángja ilyen vagy olyan csodát tesz. Csakhogy, szeretteim, Jézus Krisztus Isten jelenlétében élt a nappal és éjszaka minden órájában. Soha egyetlen más szó nem hagyta el Jézus Krisztus száját, csakis Isten Igéje. Ezt mondta: „A beszédek, amelyeket szólok néktek, Szellem és élet.” (Jn 6:63)

Amikor te és én belefeledkezünk Isten Fiába, és Jézus tüze ég a szívünkben, ahogy az övében is Isten tüze égett, a szavaink életté és Szellemmé válnak; akkor nem lesz bennük halál. Szeretteim, úton vagyunk efelé.

Tudományos képzettségem formális elismeréseként abban a kiváltságban volt részem, hogy bejáratos lehessek klinikákra, és gyakran éltem is a lehetőséggel.

Egy alkalommal egy kísérletsorozatnak vetettem alá magam. Nem értem be azzal az ismerettel, hogy Isten gyógyít - tudnom kellett, hogyan teszi. Elmentem az egyik nagy kísérleti intézetbe, ahol alávetettem magam egy kísérletsorozatnak.

Először a fejemre kapcsoltak egy berendezést, amely az agyhullámokat regisztrálta.

Többek között a 23. zsoltárt kezdtem ismételni, hogy az elmém megnyugodjon, és a rezgések kitérése a lehető legalacsonyabb legyen. Ezután a 31. zsoltárt mondtam el, majd Ézsaiás 35. fejezetét, a 91. zsoltárt és Pál Agrippa előtt elmondott beszédét.

Ezután világi irodalom következett: Tennyson egyik művét mondtam fel, a „Könnyű dandár támadásá”-t, végül Poe „Holló”-ját. Közben a szívemben azért imádkoztam, hogy a megfelelő lélektani pillanatban Isten kenjen fel Szent Szellemmel.

A nehézséget az okozta, hogy nem állhattam ellene, hogy szavalás közben a Szent Szellem rám szálljon. Amikor végeztem a „Holló”-val, a kísérletek elvégzésével megbízott személyzet ezt mondta: „Ön ritka jelenség. Emberi lénynél még sohasem mértünk ilyen széles hullám-tartományt.”

Valójában nem erről volt szó. A dolog nyitja abban rejlett, hogy Isten Szelleme olyan mértékben szállt le rám, hogy érezhettem a mozgását magamban.

A szívemben így imádkoztam: „Úr Isten, ha csak két másodpercre is megengeded, hogy a Szellemed mennyei villámként átjárja a lelkemet, tudom, valami történni fog, amit ezek az emberek még sohasem láttak.”

Amikor a költemény utolsó sorait adtam elő, Isten Szelleme hirtelen lecsapott rám, és kitört belőlem a dicsőítés és a nyelveken szólás. A műszer mutatója kilendült a legfelső határig, és halvány fogalmam sincs róla, milyen értéknél állapodik meg, ha följebb mehetett volna.

- Sohasem láttunk ehhez hasonlót! - mondták a professzorok.

- Uraim - feleltem -, ez a Szent Szellem működése volt.

Második kísérlet gyanánt egy mikroszkópos tartozékokkal felszerelt, érzékeny röntgenkészüléket kapcsoltak a fejemhez - azzal a szándékkal, hogy ha lehetséges, láthatóvá váljék az agysejtek reakciója.

Ugyanúgy folytattam, mint az előző kísérlet alkalmával. Előbb nyugtató hatású igeverseket ismételtem el, ami a várakozás szerint a lehető legalacsonyabb értékre csökkentette a kéreg-állomány sejtjein mért reakciót. Ezután gazdagabb tartalmú igék következtek, míg el nem jutottam János első fejezetéig. Amikor ezt kezdtem szavalni, Isten tüze égni kezdett a szívemben.

Egyszer csak Isten Szelleme ugyanúgy rám szállt, mint előzőleg, és a mögöttem levő férfi megérintett. Így jelezte nekem, hogy maradjak meg ebben az állapotban, amíg egymás után belenézhetnek a műszerbe.

Végül, amikor engedtem, a Szellem elült.

- Nézze - mondták a professzorok -, nem értjük, mi folyik itt, de a kéregsejtek bámulatos módon kitágultak!

- Uraim, még valamit hadd mutassak önöknek - mondtam nekik. - Menjenek le a kórházi részlegbe, és hozzanak fel valakit, aki csontgyulladásban szenved. Fogják a műszerüket, és csatolják a lábára. Hagyjanak elég helyet ahhoz, hogy én is rátehessem a kezemet. Mindkét oldalon rákapcsolhatják a berendezést.

Amikor a műszer készen állt, kezemet a férfi sípcsontjára helyezve úgy imádkoztam, ahogyan Etter mama szokott. Nem valami különös ima volt, csak a szívem kiáltása Istenhez.

„Isten, pusztítsd el ezt az ördögi kórságot erőd által! - mondtam. - A Te Szellemed folyjon át a testén, és töltse be élettel!”

Ezután megkérdeztem:

- Uraim, mi történik?

- Minden sejt normálisan reagál - válaszolták.

Olyan egyszerű az egész: Isten élete visszatér a betegségtől kínzott testrészbe, és azonnal helyreáll a vérkeringés, a pangó sejtek újra reagálnak - és a munka elvégeztetett!

Ez Isten tudománya.

Az életről.

Készítette: Papp László

Jézus világosságában járni 311.rész

DOBNER ILLÉS (feat. MEA) - HA ESIK (LYRIC VIDEO)

János evangélium 10. fejezet: A jó pásztor és annak juhai. (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Ján. 10,1 Bizony, bizony mondom néktek: Aki nem az ajtón [(thüra): vagyis a kapun át] megy [(eiszerkhomai): és hatol] be a juhok aklába, hanem másunnan [(allakhothen): vagyis máshonnan] hág [(anabainó): megy, és lép be] be, [vagyis másfelől hatol és oson be], tolvaj az és rabló.

Ján. 10,2 Aki pedig az ajtón [vagyis a kapun át] megy be, a juhok pásztora az.

Ján. 10,3 Ennek az ajtónálló [(thürórosz): kapuőr, aki őrizte az ajtót, vagyis a kapus] ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára [(phóné): hangjára, kiáltására, mert megismerik a hangját], és a maga juhait nevükön szólítja, és kivezeti őket.

Ján. 10,4 És mikor kiereszti az ő juhait, [(hotan): és valahányszor a maga juhait mind kivezette] előttük megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.

Ján. 10,5 Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak [(pheugó): elmenekülnek] attól: mert nem ismerik az idegenek hangját^*

*Az Úr Jézus szenvedése előtt így szól tanítványaihoz: „Akkor monda nékik Jézus: Mindnyájan ezen az éjszakán megbotránkoztok [és elveszítitek a hiteteket; megbotlotok] én bennem [és tőrbe estek]. Mert meg van írva: Megverem [és megölöm] a pásztort, és elszélednek [és szétszóródnak] a nyájnak juhai” (Mát. 26,31).

És ez így került megírásra: „Fegyver, serkenj fel az én pásztorom ellen és a férfiú ellen, aki nékem társam! Így szól a Seregeknek Ura. Verd meg a pásztort és elszélednek a juhok, én pedig a kicsinyek ellen fordítom kezemet. (Más fordítás: Kard! Támadj pásztoromra, bizalmas emberemre! - így szól a Seregek URA (JHVH = Jahve). Vágd le a pásztort, széledjen el a nyáj! Még a bojtárokra is kezet emelek!)” (Zak. 13,7).

Az Úr Jézus tanítványaival elmegy, hogy a szolgálat után pihenjenek a tanítványok, de a tömeg utánuk megy:  „És kimenvén Jézus nagy sokaságot [nagy tömeget] láta, és megszáná [és megsajnálta] őket [és megesett rajtuk a szíve], mert olyanok valának, mint a pásztor nélkül való juhok. És kezdé őket sokra [vagyis sok mindenre] tanítani” (Márk. 6,34).

És Péter apostol így beszél a Krisztushoz megtértekhez: „Mert olyanok valátok, mint tévelygő juhok; de most megtértetek (visszatértetk, visszafordultatok) lelketek (életetek) pásztorához és felvigyázójához (és felügyelőjéhez, és gondozójához)” (1Pét 2:25).

 Dávid megvallása a jó Pásztorról: „Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. Fűves legelőkön (terelget) nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget (vezet) engem. Lelkemet megvidámítja (felüdíti), az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért. Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, (semmi bajtól) mert te velem vagy; a te veszsződ és botod, azok vigasztalnak engem” (Zsolt. 23,1-4)

Ján. 10,6 Ezt a példázatot [példabeszédet] mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi az, [nem érteték, hogy mit jelent] amit szól vala nékik [hogy mit akart vele mondani].

Ján. 10,7 Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja [a juhok számára (thüra): a kapu].

Ján. 10,8 Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájuk a juhok^*

*Jeremiás próféta így szól a hamis pásztorokról: „Elveszett (és pusztuló) juhnyáj volt az én népem, pásztorai félrevezették őket, (a hegyeken tévútra terelték, /idegen istenekhez vezették őket / és) a hegyekben bujdostatták őket, hegyről halomra jártak, elfelejtkeztek az ő (legelőjükről és) tanyájukról. Aki csak reájuk talált, emésztette őket, (és aki csak érte, pusztította őket) és az ő elnyomóik (az ő ellenségeik) ezt mondták: Nem vétkeztünk, (és azt gondolták, hogy nem fognak bűnhődni). Pedig vétettek az Úr ellen, aki igazság otthona, (Aki az ő igazi hajlékuk), és atyáiknak reménysége volt” (Jer. 50,6-7).

Ján. 10,9 Én vagyok az ajtó [a kapu]: ha valaki én rajtam [keresztül] megy be, megtartatik [vagyis gondviselésben, ellátásban, védelemben részesül, és megmenekül, tehát üdvözül] és bejár és kijár [vagyis tovább megy, tovább halad] majd, és legelőt talál.

Ján. 10,10 A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon [(kleptó): észrevétlenül hatalmába kerítsen, rászedjen, és félrevezessen] és öljön [(thüó): áldozatként levágjon] és pusztítson [(apollümi): tönkretegyen, romlásba vigyen, elpusztítson, megsemmisítsen, semivé tegyen, és elveszítsen]. Én azért jöttem, hogy életük legyen [(dzóé ekhó): hogy az életet birtokolják], és bővölködjenek [(perisszosz): vagyis rendkívüli, különleges, szokatlan életet birtokoljanak]^*

*És folytatódik a kijelentés: „Őbenne vala az (örök)élet, és az (örök)élet vala az emberek világossága [fénye]” (Ján. 1,4).

 „Hogy valaki [mindenki, aki] hiszen [(piszteuó): hitre jut] Őbenne, el ne vesszen [(apollümi): el ne pusztuljon, tönkre ne menjen, meg ne semmisüljön], hanem örök élete legyen [Őbenne]” (Ján. 3,15)

Ján. 10,11 Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért^*

*Az Úr Jézus megjelenti tanítványainak az Ő halálát: „Mindnyájan ezen az éjszakán megbotránkoztok [és elveszítitek a hiteteket; megbotlotok] én bennem [és tőrbe estek]. Mert meg van írva: Megverem [és megölöm] a pásztort, és elszélednek [és szétszóródnak] a nyájnak juhai” (Mát. 26,31).

És ez így került megírásra: „Fegyver, serkenj fel az én pásztorom ellen és a férfiú ellen, aki nékem társam! Így szól a Seregeknek Ura. Verd meg a pásztort és elszélednek a juhok, én pedig a kicsinyek ellen fordítom kezemet. (Más fordítás: Kard! Támadj pásztoromra, bizalmas emberemre! - így szól a Seregek URA. Vágd le a pásztort, széledjen el a nyáj! Még a bojtárokra is kezet emelek!)” (Zak. 13,7).

És hogy ki a jó Pásztor, arról így prófétál Ézsaiás: „Ímé, az Úr (JHVH: Jahve) Isten (az én Uram, az Úr /JHVH: Jahve/) jő hatalommal, és karja uralkodik! ímé, jutalma (vagyis szerzeménye) vele jő, és megfizetése (amiért fáradozott.) ő előtte. Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat (és ölébe veszi és hordozza őket), a szoptatósokat szelíden vezeti” (Ésa. 40,10-11).

 És hogy Isten maga jött el, azt megerősíti Ezékiel próféta is: „Mert így szól az Úr Isten (az én Uram, az ÚR /JHVH: Jahve/): Ímé, én magam keresem meg nyájamat, és magam tudakozódom utána (és én viselem gondjukat.). Miképen a pásztor tudakozódik nyája után (ahogyan a pásztor gondját viseli a nyájnak), a mely napon ott áll elszéledt juhai között; így tudakozódom nyájam után (úgy viselem gondját juhaimnak), és kiszabadítom őket minden helyről, a hova szétszóródtak a felhőnek és borúnak napján. És kihozom (kivezetem) őket a népek közül s egybegyűjtöm a földekről (az országokból), és beviszem őket az ő (saját) földjükre, és legeltetem őket Izráel hegyein, a mélységekben (a völgyekben) s a föld minden lakóhelyén. Jó legelőn legeltetem őket, és Izráel magasságos hegyein leszen akluk (Izráel magas hegyein fognak tanyázni), ott feküsznek jó akolban (jó tanyájuk lesz, ott heverésznek), s kövér legelőn legelnek Izráel hegyein. Én magam legeltetem nyájamat, (és én keresek nekik pihenőhelyet) s én nyugosztom meg őket, ezt mondja az Úr Isten (az én Uram, az ÚR). Az elveszettet megkeresem, s az elűzöttet  visszahozom (az eltévedtet visszaterelem), s a megtöröttet kötözgetem (a sérültet bekötözöm), s a beteget (a gyengét) erősítem; a kövérre és az erősre vigyázok, és legeltetem őket úgy, mint illik (ahogy kell)” (Ezék. 34,12-16).

És folytatódik a kijelentés: „És (én megszabadítom, és) megtartom az én juhaimat, hogy többé ne legyenek zsákmányul, és ítéletet teszek juh és juh között (vagyis igazságot teszek bárány és bárány között). És állatok föléjük egyetlenegy pásztort, hogy legeltesse őket: az én szolgámat, Dávidot, ő legelteti őket s ő lesz nékik pásztoruk. Én pedig, az Úr, leszek nékik Istenük, és az én szolgám, Dávid, fejedelem közöttük. Én, az Úr mondottam” (Ezék. 34,22-24).

Dávid így prófétál az egyetlen Pásztorról: „Dávid zsoltára. Az Úr /JHVH: Jahve/ az én pásztorom; nem szűkölködöm. Fűves legelőkön (terelget), és nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem” (Zsolt. 23,1-6).

János apostolon keresztül kerül kijelentésre, hogy kiről szóltak a próféták: „Nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé; sem a nap nem tűz rájok, sem semmi hőség: Mert a Bárány, aki a királyiszéknek  közepette (a trón közepén) van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könyet” (Jel. 7,16-17).

Ján. 10,12 A béres pedig és aki nem pásztor [(poimén):juhpásztor, aki gondját viseli a juhoknak. Áé: olyan személy, akinek gondjaira van bízva a gyülekezet]. Akinek a juhok nem tulajdonai, [(idiosz): nem sajátjai] látja a farkast jőni [(theóreó): amikor észreveszi, hogy a farkas közeledik], és elhagyja a juhokat, és elfut [(pheugó): elmenekül]. És a farkas elragadozza [(harpadzó): megragadja, és hatalmába ejti] azokat, és elszéleszti [(szkorpidzó): szétszórja, szétkergeti] a juhokat^*

*Az Úr Jézus kijelentése: a hamis próféták juhoknak látszó farkasok: „Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól [és óvakodjatok, ügyeljetek, figyeljetek oda, és tartsátok szemmel az ál- a látszat, és hazug prófétákat], akik juhoknak ruhájában [vagy báránybőrben, bárány-külsőben] jőnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok” (Mát. 7,15).

És az apostol így folytatja, hogy ez: „Nem is csoda [nem is rendkívüli]; hisz maga a sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává. [a fény követévé, és elhiteti az emberekkel, hogy ő a világosság angyala, mert a világosság angyalának képére változik át]. Nem nagy dolog azért [nem csodálkozom tehát], ha az ő szolgái [követei, küldöncei] is átváltoztatják magukat [adják ki (tettetik) magukat] az igazság szolgáivá [követeivé, küldönceivé]; akiknek [megérdemelt] végük az ő cselekedeteik [az ő munkájuk] szerint lészen. [Nem meglepő tehát, ha a Sátán szolgái olyan álarcot vesznek fel, hogy az igazság szolgáinak látsszanak. Végül azonban megkapják, amit a tetteikkel megérdemeltek]^” (2 Kor. 11,14-15).

És az Úr Jézus ezek közé küldi az Övéit: „Ímé, én elbocsátlak [és úgy küldelek] titeket, mint juhokat [vagyis bárányokat] a farkasok közé; legyetek azért okosak [józanságot megőrzők, önmagatokon uralkodók, érzéseiteknek parancsolók, körültekintők, fortélyosok, ravaszok, eszesek, és meggondoltak] mint a kígyók. És szelídek [keveretlen, vegyítetlen, tiszta, érintetlen, romlatlan, ártatlan, be nem szennyezettek, egyszerűek] mint a galambok” (Mát. 10,16).

Pál apostol így búcsuzik az efézusi (jelentése: a vég) véneitől, előljáróítól: „Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek (dühös és) gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak (és nem kímélik a nyájat). Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják” (Csel. 20,29-30).

Már Ezékielen keresztül így figyelmeztet az Úr: „Elöljárói ő közepette, mint a ragadományt ragadozó farkasok: vért ontani, a lelkeket elveszteni (vagyis az embereket elpusztítani), hogy nyerekedhessenek nyereséggel (vagyis nyereségvágyból). És prófétái mázolnak nékik mázzal (és mázolják a habarcsot): hiábavalóságot látnak, s jövendölnek (és jósolgatnak) hazugságot nékik, mondván: Így szól az Úr Isten! Holott az Úr nem beszélt (és nem szólt)” (Ezék. 22,27-28).

„Elmegyek azért a főemberekhez, és beszélek velük; hiszen ők ismerik az Úrnak útját, Istenüknek ítéletét! Ámde ők törték össze egyetemlegesen az igát, és tépték le a köteleket! Azért széttépi őket az oroszlán az erdőből, elpusztítja őket a puszták farkasa, párducz ólálkodik az ő városaik körül; aki kijön azokból, mind szétszaggattatik; mert megsokasodtak az ő bűneik, és elhatalmasodtak az ő hitszegéseik” (Jer. 5,5-6).

Mert: „Fejedelmei olyanok benne, mint az ordító oroszlánok, birái, mint az estve járó farkasok, nem hagynak reggelre a csonton” (Sof. 3,3).

De: „Jaj a mihaszna pásztornak, aki elhagyja a nyájat! Fegyver járja át a karját, meg a jobb szemét! Száradjon el a karja, vakuljon meg a jobb szeme! (Zak. 11,17).

Ján. 10,13 A béres pedig azért fut [(pheugó): és menekül] el, mert béres, és nincs gondja a juhokra [(meló): nem fontos neki a nyáj, ezért nem törődik vele].

Ján. 10,14 Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim^*

*És: „Az én juhaim hallják az én szómat, (és hallgatnak a hangomra) és én ismerem őket, és követnek engem” (Ján. 10,27). Bizony a jó pásztor nem fut el: „Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért” (Ján. 10,11)

Ján. 10,15 Amiként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom [(tithémi): és leteszem] a juhokért^*

*Mert: „Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, aki Istentől van [aki az Atya mellől származik], az látta az Atyát, [annak volt alkalma látni az Atyát]” (Ján. 6,46).

Bizony: „Az Atyát nem ismeri senki (és senki sem tudja, hogy kicsoda az Atya), csak a Fiú, és (az) akinek a Fiú akarja megjelenteni” (Luk 10,22).

Ján. 10,16 Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, [és azokat is vezetnem kell] és hallgatnak majd az én szómra[az én (phóné): hangomra]; és lészen egy akol [egy nyáj] és egy [(heisz hen): egyetlen] pásztor^*

*Az Úr Jézus kijelentése: „De [azt] mondom néktek, hogy sokan eljőnek [sokan fognak érkezni] napkeletről és napnyugatról [is], és letelepednek [vagyis asztalhoz dőlnek] Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában [az Egek Istenének királyságában]” (Mát. 8,11).

Mert beteljesül az Írás, amely kimondja: „És teszem minden hegyemet úttá (mert minden hegyen utat készítek), és ösvényeim magasak lesznek (és kimagaslanak az országutak). Ímé, ezek messziről (vagyis messze földről) jönnek ímé, amazok észak és a tenger felől (és nyugat felől), és amazok Sinnek (Jelentése: sár, szenny, mocsár, iszap, láp; iszapos, agyagos; az ingovány városa v. vidéke) földéről! Ujjongjatok egek, és föld örvendezz (és vigadozz), ujjongva énekeljetek (és törjetek ki ujjongásba) hegyek; mert (megszánta, és) megvígasztalá népét az Úr, és könyörül szegényein (és a nyomorultakon)!” (Ésa. 49,11-13).

Hogy ez beteljesedjen, így szól az Úr parancsa a mindenkorban élő Övéihez: „Elmenvén azért tegyetek tanítványokká [és tanítsatok] minden népeket [az összes nemzeteket], bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében [hatalmába, dicsőségébe, erejébe]” (Mát. 28,19).

„Elmenvén e széles világra [a föld minden részére], hirdessétek az evangéliumot [az örömhírt, a győztes hadvezér érkezésének hírét] minden teremtésnek [minden teremtménynek, vagyis minden embernek]” (Márk. 16,15).

 Mert már a prófétán keresztül így szólt az Úr: „Kevés az, hogy nékem szolgám légy, a Jákób nemzetséginek megépítésére és Izráel megszabadultjainak visszahozására: sőt a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen!” (Ésa. 49,6).

Mert: „Én, az Úr (JHVH=Jahve), hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek (ʿam: az emberiségnek, az emberi fajnak) szövetségévé teszlek, pogányoknak (a nemzeteknek) világosságává. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket” (Ésa. 42,6-7).

Így teljesedik be a prófécia: „De lesz még annyi Izráel fiainak a száma, mint a tenger fövenye, (mint a homok a tengerparton) amely meg nem mérettethetik és meg nem számláltathatik; és lészen, hogy ahol az mondatott nékik: Nem vagytok az én népem, ez mondatik nékik: Élő Istennek fiai! És összegyűlnek Júda fiai és Izráel fiai együvé, és egyetlen fejedelmet választanak, és feljőnek az országból, mert nagy lesz a Jezréel (Jelentése: Isten új vetésének, plántálásának, új nép alapításának) napja!” (Hós. 1,10-11)

Ján. 10,17 Azért szeret engem [vagyis: (agapaó): magát teljesen odaadta, átadta, teljesen összekötötte velem, vált eggyé velem] az Atya, mert én leteszem [odaadom] az én életemet [(tithémi): lemondok az életemről, átadom, kiszolgáltatom azt], hogy újra felvegyem [(palin): hogy ismét visszavegyem] azt.

Ján. 10,18 Senki sem veszi [egyetlen ember sem (lambanó): szerezheti meg, és veheti el] azt el én tőlem, hanem én teszem le [önként adom át, szolgáltatom ki , és adom oda] azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. [(exúszia): szabadságom, képességem, jogom, van arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem] Ezt a parancsolatot vettem [ezt a küldetést, ezt a feladatot kaptam] az én Atyámtól^*

*Mert: amiként az Atyának élete van önmagában [önmagában birtokolja az életet], akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában, [hogy önmagában bírja az életet]” (Ján. 5,26).

Ján. 10,19 Újra meghasonlás [(szkhiszma): szakadás, megosztás] lőn a zsidók [(iúdaiosz): a júdeaiak] között e beszédek [e logoszok): igék] miatt.

Ján. 10,20 És sokan mondják vala közülök: Ördög van benne [(daimonion): démon, gonosz szellemi lény (ekhó): ragadta meg, és tartja hatalmában, ezért] bolondozik [(mainomai): magánkívül van, megháborodott, és őrültségeket beszél], mit [(tisz ti): miért] hallgattok reá?

Ján. 10,21 Mások mondának: Ezek nem ördöngősnek [(daimonidzomai): nem démoni megszállottnak,  nem egy démonizált embernek] beszédei [(réma): megnyilatkozásai].  Vajjon az ördög megnyithatja-é a vakok szemeit [(daimonion, dünamai)): démonnak, egy gonosz szellemnek lehet-e hatalma, képes-e arra, hogy vakok szemét megnyissa]^*

*Hiszen meg van írva, hogy: „Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr az igazakat” (Zsolt. 146,8)

Ján. 10,22 Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés [(egkainia): vagyis a templom újraszentelésének, megújításának] ünnepe [a Hanukka = avatás, szentelés]: és tél vala^*

*Ezt az ünnepet még Izráel királya, Salamon vezette be: „És Salamon ünnepet szerze ebben az időben hét napig, és vele együtt az egész Izráel, nagy gyülekezet, mely összegyülekezék Hámáttól fogva (jelentése: erődítmény, vár, falaktól körülvett város) az Égyiptom (jelentése: lezárás, bezárás, körülkerítés, beszűkülés, szorongatás, fogság) patakáig. A nyolczadik napon pedig gyülekezést (záróünnepet) tartának, mert az oltár felszentelését (fölavatását) hét napon át végezték és az ünnepet is hét napon” (2 Krón. 7,8-9)

Ján. 10,23 És Jézus [(hieron): a szenthelyen] a templomban, a Salamon tornáczában [a Salamon (sztoa): oszlopcsarnokában] jár vala.

Ján. 10,24 Körülvevék azért [(kükloó): körülfogták] őt a zsidók [a júdeaiak], és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban [(airó): kétségekben, feszültségben] bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván [(parrészia): nyíltan, világosan; mondd ki a nyilvánosság előtt]!

Ján. 10,25 Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, amelyeket én cselekszem az én Atyám nevében [az Ő hatalmával, és erejével], azok tesznek bizonyságot rólam [azok tanuskodnak mellettem].

Ján. 10,26 De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok [és nem az én nyájamhoz tartoztok]. Amint megmondtam néktek:

Ján. 10,27 Az én juhaim hallják az én szómat [és hallgatnak a hangomra], és én ismerem őket, és követnek engem^*

*János apostol bizonyságtétele a Krisztushoz tartozásról, ami egyben kijelentés Krisztus Istenségéről: „Mi az Istentől vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak Szellemét, és a tévelygésnek szellemét” (1 Ján. 4,6).

Ján. 10,28 És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek [(apollümi): el nem pusztulnak, meg nem semmissülnek], és senki ki nem ragadja [(harpadzó): senki hatalmába nem ejti, nem rabolja el] őket az én kezemből.

Ján. 10,29 Az én Atyám, aki azokat adta nékem, nagyobb [(meidzón): hatalmasabb] mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki [(harpadzó): senki hatalmába nem ejtheti, nem rabolhatja el] azokat az én Atyámnak kezéből.

Ján. 10,30 Én [pedig] és az Atya egy [(heisz hen): és ugyanaz] vagyunk^*

*És az Úr Jézus újra-és újra kijelenti magát a júdeabelieknek: „Jézus pedig kiálta és monda: Aki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem. És aki engem lát, azt látja, aki küldött engem” (Ján. 12,44-45).

Amikor búcsúzik az Úr Jézus tanítványaitól, így jelenti ki magát nekik: „Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? Aki engem látott, látta az Atyát; mi módon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát? Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, amelyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, aki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat. Higgyetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig (másért) nem, magukért a cselekedetekért higgyetek nékem” (Ján. 14,9-11).

Pál apostol is erről tesz megvallást: „És minden versengés nélkül (közismerten, elismerten, bevallottan, valóban) nagy a kegyességnek eme titka: Isten (aki) megjelent (láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált; megmutatkozott) (hús)testben. megigazíttatott (igaznak bizonyult) lélekben (pneuma: szellemben). Megláttatott (megjelent, megmutatkozott) az angyaloktól/nak. hirdettetett a pogányok (népek, nemzetek) közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).

Ezt ismerve vallja meg Pál apostol: „Kicsoda szakaszt [vagy kicsoda választ] el minket a Krisztus szerelmétől [agapéjától: Isten szerinti szeretetétől]? Nyomorúság [nyomorgatás, háborúság, nyomás, szorítás, szorult helyzet, elnyomás, gyötrés, megpróbáltatás, gyötrődés, szorongás] vagy szorongattatás [szükség, szorongató keserűség, szükséghelyzet, szorult helyzet, kín, gyötrelem, ínség] vagy üldözés, vagy éhség, [éhínség] vagy mezítelenség, vagy veszedelem, [vagy életveszély] vagy fegyver-é? [kard, háború, erőszakos halál, vagy a fennálló hatalom]. „Mert meg vagyok győződve, [és biztos vagyok benne] hogy sem halál [a természeti (biológiai, fizikai) halál, vagyis a hústest halála]. Sem élet [a természeti (biológiai) vagyis a hústestben való élet]. Sem angyalok [vagyis uralkodó szellemi lények, vagy hírnökök, követek, vagy pásztorok] sem fejedelemségek [kormányzatok, amelyek részint földi, részint mennyei angyali hatalmasságok. A mennyei hatalmak a csillagokat irányító erők, a csillagok mintegy látható kifejezői ezeknek]. Sem hatalmasságok [erősségek, erőmegnyilvánulások, sem csodatévő erők]. Sem jelenvalók [vagyis jelen időben történő, és beálló, a jelenlevő dolgok] sem következendők [eljövendők, ami még körül fog venni, amik elkerülhetetlenül meg fognak történni]. Sem magasság, sem mélység, [sem magasságban sem mélységben lakók] sem semmi más teremtmény [sem a kozmosz időbeli, sem a kozmosz, vagyis a világűr térbeli jelenségei, vagyis a csillagok világában történők] nem szakaszthat el [nem állhatnak oda közénk, és nem képesek elválasztani] minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon [és megjelent, és megbizonyított] a mi Urunk Jézus Krisztusban. (Róm. 8,35.38-39).

Isten már Mózesen keresztül figyelmezteti népét: „Halld (és értsd meg) Izráel: az Úr (JHVH: Jahve), a mi Istenünk, egy Úr (és Ő az egyetlen Úr)!” (5 Móz. 6,4).

És Ézsaiás prófétán keresztül is így jelentette ki magát az Úr: „Ti vagytok a tanúim - így szól az ÚR -, és szolgáim, akiket kiválasztottam, hogy megismerjetek, higgyetek bennem, és megértsétek, hogy csak én vagyok. Előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz! Én, én vagyok az Úr, és rajtam kívül nincsen szabadító! Mostantól fogva is én az leszek, és nincs, aki az én kezemből kimentsen; cselekszem, és ki változtatja azt meg? Így szól az Úr, a ti megváltótok, Izráel Szentje… Én az Úr vagyok, szent Istenetek, Izráelnek teremtője, királyotok. Így szól az Úr, Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kívül nincsen Isten. Ne féljetek, és ne rettegjetek! Hát nem mondtam-e meg és nem jelentém előre? Ti vagytok tanúim! Hát van-e rajtam kívül Isten? Nincs kőszál, nem tudok!” (Ésa. 43,10-15. 44,6.8).

 Pál apostolon keresztül pedig még egyértelmübbé teszi a Szent Szellem a kijelentést: „… Krisztus, aki mindeneknek felette örökké áldandó [imádni való] Isten [aki Isten mindenek felett] Ámen” (Róm. 9,5)

Ján. 10,31 Ismét köveket ragadának azért [és újra köveket vittek oda] a zsidók [a júdeaiak], hogy megkövezzék őt^*

*Ahányszor kijelenti magát az Úr Jézus, meg akarják kövezni: „Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én Vagyok” (Ján. 8,58). János apostol így tesz bizonyságot az örökkévaló Igéről: „Ő kezdetben [(arkhé): eredetileg] az Isten” (Ján. 1,2).

 Pál apostol is Róla tesz bizonyságot: „És Ő előbb volt [és van] mindennél, és minden Őbenne áll fenn (és illeszkedik egybe). [Más fordítás: Ő mindenek előtt való és a mindenség Őbenne áll fenn]” (Kol. 1,17).

 És: „Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz” (Zsid. 13,8).

Mózesnek így jelentette ki magát: „És monda Isten Mózesnek: VAGYOK, AKI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok” (2 Móz. 3,14).

Ézsaiás már megprófétálta, hogy emberré lesz: „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának (és Örökkévaló Atyának), békesség fejedelmének!” (Ésa. 9,6).

Mikeás pedig azt prófétálta meg, hogy hol fog megszületmni: „De te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei (és nemzetségei) között: belőled származik nékem, aki uralkodó az Izráelen; akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van” (Mik. 5,2).

Ézsaiáson keresztül pedig így szól az Úr: „Én hirdettem, és megtartottam, és megjelentettem, és nem volt idegen isten köztetek, és ti vagytok az én tanuim, így szól az Úr, hogy én Isten vagyok. Mostantól fogva is én az leszek, és nincs, aki az én kezemből kimentsen; cselekszem, és ki változtatja azt meg? Ezt mondja az ÚR (JHVH = Jahve), megváltótok, Izráel Szentje: A ti érdeketekben küldök Babilóniába, letörök minden zárat, a káldeusok pedig jajveszékelnek. Én az Úr vagyok, szent Istenetek, Izráelnek teremtője, királyotok” (Ésa. 43,12-15)

És az Úr Jézus újra –és újra kijelenti magát: „Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem: És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből” (Ján. 10,27).

Ján. 10,32 Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot [sok jó cselekedetet] mutattam néktek az én Atyámtól; [és sok jó cselekedetet vittem véghez előttetek az én atyám nevében] azok közül melyik dologért [melyik cselekedetem miatt] köveztek meg engem?

Ján. 10,33 Felelének néki a zsidók [a júdeaiak], mondván: Jó dologért [jó cselekedetért; nemes tettért] nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért [(blaszphémia): azaz: istenkáromlásért], tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat^*

*Az Úr Jézus szombaton gyógyít, ezért kérdőre vonják, amire Ő így felel: „… Az én Atyám mind ez ideig [(arti): amíg jelenleg] munkálkodik [és szüntelenül megszakítás nélkül (ergadzomai): működik, és cselekszik], addig én is munkálkodom [szüntelenül megszakítás nélkül (ergadzomai): működök, és cselekszem]. E miatt aztán még inkább [életére törtek], és meg akarták őt ölni a zsidók [és még inkább azon voltak, és (dzéteó): és igyekeztek, és arra törekedte a júdeaiak, hogy megöljék]. Mivel nem csak a szombatot [(szabbaton): a heti pihenőnap, a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás napját] rontotta [törte, és szegte] meg, hanem az Istent is saját Atyjának mondotta, [és így] egyenlővé tévén magát az Istennel” (Ján. 5,17-18).

Az Úr Jézus bármilyen csodát tesz, és bármit mond, a judeaiak meg akarják ölni: „Én azt beszélem, amit az én Atyámnál láttam; ti is azt cselekszitek azért, amit a ti atyátoknál (hallottatok, és) láttatok. Felelének és mondának néki: A mi atyánk Ábrahám. Monda nékik Jézus: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, az Ábrahám dolgait cselekednétek. Ámde meg akartok engem ölni, olyan embert (olyan valakit), aki az igazságot beszéltem néktek, amelyet az Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem cselekedte. Ti a ti atyátok dolgait cselekszitek (Más fordítás: Ti ugyanazt cselekszitek, mint atyátok…). Mondának azért néki: Mi nem paráznaságból születtünk; egy atyánk van, az Isten. Monda azért nékik Jézus: Ha az Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem: mert én az Istentől származtam és jöttem; mert nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött engem” (Ján. 8,38-41).

A kihallgatáson a főpap kérdésére, hogy Ő-e az isten Fia, így válaszol az Úr Jézus: „Monda néki Jézus: Te mondád. Én Vagyok…” (Mát. 26,64).

És emiatt halálra ítélik Őt: „Hallátok a káromlást [az istenkáromlást]. Mi tetszik néktek [mi a ti véleményetek erről]? Azok pedig halálra méltónak ítélték őt mindnyájan” (Márk. 14,64).

A törvény betüje szerint akartak eljárni, hiszen a törvény kimondta, hogy: „… Ha valaki az ő Istenét átkozza, viselje az ő bűnének terhét. És a ki szidalmazza (qálal: vagyis megveti) az Úrnak nevét, halállal lakoljon, (irgalom nélkül) kövezze azt agyon az egész gyülekezet (az egész közösség). Akár jövevény (vagyis idegen), akár benszülött, ha szidalmazza (vagyis ha káromolja) az Úrnak nevét, halállal lakoljon (meg kell halnia)” (3 Móz. 24,15-16).

Ján. 10,34 Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?

Ján. 10,35 Ha azokat isteneknek mondá, akikhez az Isten beszéde [az Isten (logosza): igéje] lőn (és az írás fel nem bontható), [márpedig az Írást nem lehet (lüó): eltörölni, semmibe venni, és érvénytelenné tenni]^*

*Már korábban kijelentette az Úr Jézus, hogy: „Mert bizony [ámen, úgy van, ahogy] mondom néktek, míg az ég és a föld [el nem] múlik [hanem fennáll, és meg nem semmisül], a törvényből [vagyis Isten útmutatásából, tanításából, amelyet az Igében jelentett ki] egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik. [és egy i betű vagy egy vesszőcske, azaz egyetlen írásjel sem vész el és nem veszíti érvényét], amíg minden be nem teljesedik, [és amíg csak minden meg nem történik, és valóra nem válik, és meg nem lesz]” (Mát. 5,18).

És hogy ki a törvényadó, azt a Lukács írása szerinti Evangélium jelenti ki, ahol így szól az Úr Jézus: „Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak” (Luk. 21,33).

Dávidon keresztül kerül kijelentésre, hogy Isten fiainak szól a prófécia: „Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan” (Zsolt. 82,6).

Vagyis azoknak, akikben krisztus él, mert: „Valakik pedig befogadák őt, hatalmat [lehetőséget, jogot, jogosultságot] ada azoknak [azokat felhatalmazta arra], hogy Isten fiaivá legyenek [Isten gyermekeivé váljanak], azoknak, akik az Ő nevében hisznek. Akik nem vérből, sem a (hús)testnek akaratából [ösztönéből], sem a férfiúnak indulatjából [vágyából], hanem Istentől [Istenből] születtek” (Ján. 1,12-13)

Ján. 10,36 Arról mondjátok-é ti, akit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz [(blaszphémeó): becsmérelem, gyalázom az Istent]; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!

Ján. 10,37 Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem;

Ján. 10,38 Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok [és elismerjétek;] és elhigyjétek, [és hogy rádöbbenjetek és megértsétek], hogy az Atya én bennem van, és én ő benne vagyok^*

*És az Úr Jézus újra -és újra kijelenti, hogy: „… azok a dolgok [(ergon): azok a feladatok és cselekedetek], amelyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem [hogy teljesítsem, és hogy véghezvigyem] azokat. Azok a dolgok [azok a feladatok és cselekedetek], amelyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot rólam [és arról], hogy az Atya küldött engem” (Ján. 5,36).

„… Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, amelyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam” (Ján. 10,25).

„És aki engem lát, azt látja, aki küldött engem” (Ján. 12,45).

Ezért: „Aki engem gyűlöl, gyűlöli az én Atyámat is; (Ján. 15,23)

Ján. 10,39 Ismét meg akarák azért őt fogni; de kiméne az ő kezökből [dzéteó): ismét arra törekedtek, és igyekeztek, hogy elfogják Őt, de Ő átment közöttük].

Ján. 10,40 És újra elméne túl a Jordánon [jelentése: az alájövő, a lefelé folyó, halálfolyó], arra a helyre [(peran): vagyis a túlsó partra], ahol János először keresztelt [vagyis korábban bemerített] vala; és ott marada.

Ján. 10,41 És sokan menének Őhozzá és mondják vala, hogy: János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, amit János Őfelőle mondott, igaz vala.

Ján. 10,42 És sokan hivének ott Őbenne.

Örülj és énekelj az Úrnak!

Istenről:

„Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék (vagy, hogy bármit megbánna). Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?” (4 Móz. 23,19)

Dicsérlek Úr Jézus!

„Dicsérem az Urat, amíg élek, éneklek az Én Istenemnek, amíg vagyok” (Zsolt. 146,2)

Kenneth E. Hagin: Nincs hit megvallás nélkül.

Készítette: Krisztus Szeretete Egyház

A hit a megvallás útján jut kifejeződésre... A száddal vagy Istennek adsz uralmat önmagad felett, vagy a sátánnak. Ne beszéld többé az ördög nyelvét; kezdj el Isten nyelvén beszélni!”

Albert Schweitzer: Legyen időd….

“Időt kell szakítanod embertársaidra, tégy valamit másokért, ha még oly apróságot is — valamit, amiért fizetséget nem kapsz, csupán a kitüntető érzést, hogy megtehetted.”