2012. december 26.

Hiszek a csodákban


Készítette: Ilda Kemi

"Hiszek a csodákban, mert hiszek Istenben.
És mivel hiszek Istenben, látok csodákat megtörténni."
(Kathryn Kuhlman)


Készítette: Ilda Kemi



Ilda Kemi : "A nagy csodaszolgálatokon" Los Angelesben, Pittsburgban ezrek jönnek 
mert azt remélik, hogy én végbeviszem azt a csodát amire várnak. 
De én semmi olyat nem tudok tenni ami azután megtörténik. Én éppen 
úgy meglepődöm és beleborzongok mint bárki más
amikor elkezdődik 
a szolgálat és Isten munkálja a csodáit közöttünk. A Szent Szellem lép elő 
az erejével. 
Én nem tudom használni a Szent Szellemet. 
Neki kell használnia engem. Nem az a fontos, hogy valakit megérintsek
hanem az, hogy a Szent Szellem megérintse az életet, a szívet és betöltse magával az embereket. 
Egy emberi test amit Isten ereje egészségessé tett, Isten szeretetének és irgalmának nagy csodája, de a legnagyobb csoda egy szív amit tisztává tett
Jézus Krisztus vére. Egy újjászületett szív a Szent Szellem által, ami beleszületett a mennyei Atyánk, Isten családjába és örököse lett drága Urunknak, Jézus Krisztusnak. 
Az, hogy Isten szeret bennünket, az minden csodák csodája! 
Válaszokat vártok tőlem, de csak egyet tudok mondani. Jézus Krisztus. 
Ő a válasz minden kérdésre. 
Ami Kathryn Kuhlmant illeti, én csak a mennyei Atyám 
gyermeke vagyok és Jézus Krisztus nélkül, a Szent Szellem nélkül 
én semmi, de semmi sem vagyok. Hogyan mondhatnám másképp amikor 
segítek valakinek? 
Köszönöm Neked Jézus, milliószor köszönöm!" 

Kathryn Kuhlman

Ágnes története


Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Ha az ember Amerika keleti partján él, és Hawaiiba repül, akkor tudnia kell, hogy az időzónák eltérése miatt már hajnali háromkor úgy érzi, mintha tulajdonképpen kilenc óra lenne.

Éppen ezért valahányszor Hawaiira látogatok, már jóval a hajnali szürkület előtt felébredek. Eleven tettvágyat érzek magamban, s miközben mások mélyen alszanak, engem az éhség gyötör egy kiadós reggeli után, pedig olyankor még egyetlen étterem sincs nyitva. Így esett meg velem egyszer, hogy fél négykor megindultam Honolulu utcáin abban a reményben, hogy valahol kapok valami ehetőt. Végül egy mellékutcában nyitott lokálra bukkantam. Bementem, leültem a pult előtti ülőkére, és vártam a kiszolgálást. Meglehetős hanyagul kezelt üzletnek tűnt, aminek akár ,,Piszkos Kanál" nevet is lehetett volna adni. Az étlapot még az ujjam hegyével sem volt kedvem érinteni, attól tartva, hogy valami undorító rovar mászik ki belőle. De hát legjobb akaratom mellett sem találtam jobbat.

A potrohos tulajdonos előbújt a pult mögül, és megkérdezte: ,,Parancsol?" ,,

Egy csésze kávét és egy péksüteményt" - válaszoltam.

Kitöltötte a kávét, ragacsos kezét beletörölte piszkos kötényébe, aztán lemarkolt egy süteményt a polcról. Nem képzeltem semmi magasztosat, tudtam, hogy ezek a sütemények a hátsó raktárban lepotyognak a földre, és a cipő orrával taszítják odébb őket, de itt, ahol mindent láttam, talán mégis úgy illett volna, hogy egy fogóval ráteszi a papírszalvétára.

Ahogy ott ültem hajnali fél négykor reggelimet fogyasztva, hirtelen kinyílt az ajtó, és meghökkenésemre 8-9 rikítóan öltözött prostituált lépett be.

Kicsi volt a helyiség, s a hölgyek jobb és bal oldalamon foglaltak helyet. Hangosan, közönségesen beszéltek, borzasztó kellemetlenül éreztem magam. Már éppen meg akartam lépni, amikor hallom, hogy az egyik nő megszólal ,,Holnap lesz a születésnapom. A harminckilencedik."

,,Na és? - vágott rá a 'barátnője' gonosz vigyorgással. - Mit dicsekszel vele? Talán születésnapi partira áhítozol? Süssek egy tortát neked, és énekeljem el, hogy Happy Birthday?"

,,Mondd, mért vagy mindjárt olyan utálatos? - felelte a mellettem ülő nő. - Egyszerűen csak meg akartam említeni. Nem volt vele semmi szándékom. Tőled meg éppen nem várok semmit. Mért kellene, hogy ünnepélyt rendezz a számomra? Nekem még soha életemben nem rendezett senki születésnapi partit.

" Ezt hallva elhatározás érlelődött bennem. Megvártam, míg a nők távoztak, aztán odafordultam a dagi tulajdonoshoz. ,,Ezek minden éjjel idejönnek?" - kérdeztem.

,,Igen."

,,És az a nő, aki mellettem ült? Ő is jön minden éjjel?"

,,Igen - felelte a főnök. - Az az Ágnes. Itt van minden nap. De miért kérdi?"

,,Mert hallottam, hogy születésnapja lesz holnap - válaszoltam. - Mit szólna hozzá, ha itt holnap hajnalban összecsapnánk neki egy kis partit?"

A tulaj kerek arcán szétterült a mosoly, és őszinte örömmel mondta: ,,Ez nagyszerűen hangzik. Világos. Príma ötletnek találom." - Hátrakiabált a feleségének: ,,Hé, gyere, bújj már elő! Ennek az alaknak itt nagyszerű ötlete van. Holnap lesz Ágnes születésnapja, és azt akarja, hogy segítsünk neki holnap hajnalban egy kis ünnepélyt összeütni."

Az asszony széles vigyorgással jött előre. ,,Hát ez csodálatos gondolat. Tudja, az Ágnes igazán egy jóságos szívű ember, és tulajdonképpen senkije nincs, aki valamit is tenne érte."

,,Szóval, ha egyetértenek vele, akkor holnap fél háromkor itt vagyok, és kicsit kidekorálom a helyiséget. Hozok egy tortát is."

,,Szó sem lehet róla - tiltakozott Harry (így hívták a tulajdonost) -, a torta az én gondom lesz."

Másnap hajnalban ismét ott voltam. Vettem néhány tekercs krepp papírt, és készítettem egy nagy kartonlapot ezzel a felirattal: ,,Boldog születésnapot, Ágnes!" Kidíszítettem a helyiséget, úgyhogy végül egész jól nézett ki.

Az főnökasszony úgy látszik csinált egy kis propagandát, mert negyed négyre szinte a város összes prostituáltja megjelent. Tele lett a helyiség utcanőkkel... és én ott álltam közöttük!

Pontosan fél négykor nyílt az ajtó, és Ágnes belépett a barátnőjével. A többieket előre kioktattam, s amikor Ágnes belépett, mindnyájan felkiáltottunk: ,,Boldog születésnapot!"

Még soha nem láttam embert így meghökkenni, hogy egy szó sem jött ki a torkán. Mintha villám érte volna az ünnepeltet. A szája tátva maradt, a térde elkezdett reszketni. Barátnője támogatta, s miközben Ágnes odavánszorgott az egyik székhez, rázendítettünk valamennyien: ,,Happy Birthday to you!" Ahogy az ének végéhez közelítettünk, ahol ez következik: ,,Happy Birthday kedves Ágnes, happy Birthday to you!" -, Ágnes szemét elfutotta a könny. Mikor aztán behozták a születésnapi tortát is az égő gyertyákkal, nem bírta tovább, elkezdett hangosan zokogni.

,,Gyere, Ágnes, fújd el a gyertyákat - brummogta Harry. - Gyere már! Ha nem jössz, nekem kell elfújnom" - és néhány végtelennek tűnő másodperc után valóban meg is tette. Majd odanyújtott a születésnaposnak egy kést: ,,Vágd fel szépen, Ágnes. Mindnyájan akarunk egy darabkát belőle."

Ágnes ránézett a tortára. Le sem vette róla a tekintetét, úgy mondta szelíden: ,,Te, Harry, nem lenne baj, ha én... úgy gondolom, megtehetném, hogy én... vagyis, amit mondani szeretnék... hogy nem tarthatnám meg egy kicsit a tortát? Szóval ... muszáj most azonnal, feltétlenül megenni?"

Harry vállat vont. ,,Oké, persze hogy lehet. Tartsd meg nyugodtan. Akár haza is viheted."

,,Ó, komolyan? - kérdezte Ágnes, aztán rám nézett. - Itt lakom ebben az utcában, egy pár házzal odébb. Csak néhány percre hazaszaladnék, hogy megmutassam anyámnak, ha lehetséges. Utána azonnal visszajövök. Becsületszavamra."

Leugrott az ülőkéről, kezébe vette a tortát, s maga előtt tartva, mint valami értékes ereklyét, lassan megindult az ajtó felé. Mind mozdulatlanul álltunk, s néztünk utána, amíg el nem tűnt. Amikor az ajtó becsapódott, teljes csend ereszkedett a helyiségre. Mivel semmi nem jutott eszembe, amit mondhattam volna, megkérdeztem: ,,Mi lenne, ha most röviden imádkoznánk?"

Visszatekintve meglehetősen furcsának tűnik, hogy egy szociológus hajnali fél négykor Honolulu bisztrójában imaórát tart prostituáltakkal, de abban a pillanatban valahogy ez tűnt egyedül helyesnek. Imádkoztam Ágnesért. Imádkoztam a megmentéséért, imádkoztam, hogy új életet kapjon, hogy Isten támogassa őt kegyelmesen.

Amikor befejeztem, Harry odahajolt hozzám a pult fölött: ,,Te el sem árultad nekem, hogy prédikátor vagy - mondta. - Aztán melyik egyházhoz tartozol?"

Ez volt egyike azoknak a pillanatoknak, amikor az embernek a megfelelő pillanatban a megfelelő szó jön az ajkára: ,,Én egy olyan egyházhoz tartozom, amelyik hajnali fél négykor születésnapi partit rendez utcanőknek."

Harry hallgatott egy pillanatig, aztán megvakarta a fejét: ,,Á, engem ilyesmivel nem tudsz megetetni. Ilyen egyház egyáltalán nem létezik. Ha volna, én rögtön jelentkeznék tagnak. Ilyen egyházba szívesen belépnék."

Azt hiszem, mindnyájan így érzünk. Vagy nem lépnénk be szívesen egy egyházba, mely hajnali fél négykor utcanőknek születésnapi partit rendez?

Jézus ilyenféle egyházat alapított ezen a világon. Nem tudom, hogy a többi egyház honnan támadt, amelyekben mindig minden olyan perfekt, olyan makulátlan, de aki csak olvassa az Újtestamentumot, felfedez benne egy Jézust, aki szívesen asztalhoz ül paráznákkal és mindenféle egyéb kitaszítottal. A vámszedők és ,,bűnösök" szerették Jézust, mert velük együtt evett. A társadalom leprásai Jézusban olyan embert találtak, aki közösséget vállalt velük. Miközben a szuperkegyesek nem tudtak mit kezdeni a Mesterrel, a magányosok, akiket általában soha nem hívtak meg semmilyen ünnepre, ellenállhatatlanul vonzódtak hozzá. A mi Urunk, Jézus olyan volt és ma is olyan, aki szívesen rendez ilyen partit. Álljon szemünk előtt a keresztyénség központi dimenziója: Isten országa egy ünnep.

Tony Campolo

A győztes és vesztes (gondolkodás)

Nincs más Isten,(Nálad lett borrá a víz) Dobner Illés

2012. december 25.

A mi Urunk a fény


Mert nap és pajzs az Úr Isten;
kegyelmet és dicsőséget ád az Úr,
nem vonja meg a jót azoktól,
akik ártatlanul élnek. (Zsolt. 84,12)


Az ígéret gyermeke belépett a világba


 „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!” (Ésa. 9,6)


Jézus az Úr

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:


Szeretteim, Én megyek előttetek, amikor arra törekedtek, hogy megismerjetek Engem, és még többet a királyságomból és az örökkévaló célkitűzésekből. Felfedem előttetek az ősi ösvényeket, és olyan úton vezetlek titeket, amit eddig nem ismertetek. Az értelmetek megvilágosodik, hogy még teljesebben ismerjétek meg az elhívásotokat és az ösvényt, amit megnyitottam számotokra, mondja az Úr.

Hóseás 6:3 hogy megismerjük, törekedjünk megismerni az Urat. Mint hajnal, oly biztos kijövetele, és eljön, mint az eső hozzánk, mint ország öntőző tavaszi eső.

http://gyurinaploja.blogspot.com

TÉLI VIRÁGOK


13 Az igaz virul, mint a pálmafa, magasra nő, mint a libanoni cédrus.
14 Az ÚR házában vannak elültetve, ott virulnak Istenünk udvarain.
15 Öreg korban is sarjat hajtanak, dús lombúak és zöldek maradnak,
16 és hirdetik: Igaz az ÚR, kősziklám ő, akiben nincs álnokság! Zsolt 92,13-16.

                           TÉLI VIRÁGOK

 (Az igazak) Öreg korban is sarjat hajtanak, dús lombúak és zöldek maradnak. (Zsolt 92,15)

Az egyik gyönyörű novemberi napon, amint a kertünkben sétáltam, észrevettem az alaszkai vadvirágokat, melyeket a feleségemmel együtt ültettünk a tavasszal. Sok közülük még mindig virágzott. Sokféle színben pompázó apró virágok díszítették a pázsit széleit. Azt gondoltam: Már november van, és ezek a virágok még mindig nyílnak! Néhány nap múlva elkezdett havazni. Kinéztem, és a vadvirágok még mindig virítottak.

Az életünk is hasonló az északi félteke naptári évszakainak változásához. A tavasz a születést és növekedést jelenti, a nyár a legaktívabb éveinket. Az ősz az érés időszaka. Azután elérkezik a tél.

Általában lassabban mozgunk, talán nem is hallunk és látunk olyan jól, mint korábban, és egyre jobban megismerjük az orvos rendelőjét, a betegségeket és a gyógyszereket. De még télen is nyílhatnak a virágok!

Vannak olyan "téli" emberek, akik a virágokhoz hasonlóan kései éveikben is virágoznak. Ismerek egy nagymamát, aki vasárnapi iskolát és hétközi bibliaórát vezet, és ételt visz az ágyhoz kötötteknek. Egy másik idősebb asszony zongorán kíséri a gyülekezeti éneklést. Ismerek egy másik valakit, aki önzetlenül megosztja másokkal, amit Istentől kapott. Ilyen
emberek emlékeztetnek arra, hogy a virágok télen is nyílnak.

Imádság: Istenünk, kérünk, add, hogy késő öregkorunkban is virágzó lehessen az életünk. Ámen.

Az Úr szolgálatában nincs nyugdíjas kor.

Ted De Hass (Iowa, USA)

www.csendespercek.hu

Ravasz László: Az éden és a Gecsmáné


Az Édenben ravaszsággal, a Gecsemánéban erőszakkal támadt a Sátán. 


Guti Tünde: JÉZUS A GYERTYATARTÓK KÖZÖTT


Mindenfelé letört ágak, gallyak, amerre a viharos szél elhaladt és tarolt. A maga titokzatosságával borult fölém a bársonyos sötétség… A sűrű csendben mintha szóltak volna a
csillagok… Mintha suttogtak volna…

Az Esthajnalcsillag, mint valami őrszem, uralta az égboltot.
Éles szél kapaszkodott a kabátomba, s az ujjába surrant halkan. Dideregni kezdtem, s tudtam, hogy hideg lesz éjszaka.

                              *   *   *

Másnap valami megmagyarázhatatlan, belső nyugtalanság töltött el.  Mintha egy terhet vinnék, aminek a súlya alatt meggörnyedek. Szívszaggató érzés járt át.  Reggeli tevékenységeim mellől elszólító imádkozásra ösztönzött Isten Szent Szelleme. Belülről szétfeszítő kiáltás a gyülekezetért, pásztoromért, vezetőimért és az egész EGYHÁZÉRT.

Enni sem tudtam, egyszerűen nem kívántam az ételt. Az Úr böjtre „kényszerített”, könyörögnöm kellett, harcolni az országért, Budapestért, családomért, házasságomért, Izraelért és a magyar nemzetért. Az isteni jelenlétben a Szent Szellem sírt bennem,
és én is sírtam vele együtt.

Láttam lelkemben, hogy Jézus járkál a gyülekezetek gyertyatartói között.  Mai közösségek mellett halad el és komoly, szomorú az arca.  Engem is elöntött a szomorúság és újra sírnom kellett. Az Úr Jézus keresett és nagyon hiányolt valamit. Az ezt helyettesítő dolgok semmit sem érnek szemében! Ő nem a jegygyűrűt kéri, nem a fátylat, nem is a menyegzői ruhát vagy a házassági levelet.

  Ő  A  MENYASSZONYA  SZÍVÉÉRT  JÖTT!

A szívet kéri, a szívet vizsgálja!  Már nem jellemző az elrejtettség, hogy „én őbennük és ők énbennem”.

A szívbeli rajongást észrevétlenül önelégültség váltotta fel. Az őszinte, gyermeki ragaszkodást, tőle való függést elnyomta a „mindent tudok az Igéből, minden
Ajándékot megkaptam” karizmatikus hiúság.

A gyertyatartók között sétál Jézus, amik túl magasak hozzá képest.  Ő szelíd és alázatos, a gyülekezetek túl magasan tartják a fejüket.  Nincs szemkontaktus.

Istenfélelem töltött el. Olyan fenségesnek láttam az Urat, hogy szinte megsemmisülve döbbentem rá, micsoda felfoghatatlan kegyelem, hogy elvisel, sőt szeret minket!

Drága, drága Úr Jézus! Csak Őáltala élhetünk! Nélküle semmink sincs, senkik vagyunk.

„Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja.”   Jakab 4:6.

                                     *  *  *

Úgy írtam le mindezt, hogy tisztában vagyok a szellemi ajándékok fontosságával, a betöltekezéssel, ami a saját életemnek is fontos részeként működik.

Az üzenettel párhuzamban az Úr engem is egy mély megaláztatási folyamaton vitt át.  Gyötrelmesen szembesültem azzal, hogy 35 éve hívőként is találok kivetnivalót újra és újra az életemben, gondolataimban.

Hiszem, hogy egy ajtónyitásnyira az Úr Jézus visszajövetelétől nagy szükségünk van lelkünk és szívünk őszinte megvizsgálására, megtisztítására, hogy ünneplőbe öltözhessen a Vőlegény érkezésére!




Guti Tünde

http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/ateleseim/jezus-a-gyertyatartok-kozott.html

Oswald Chambers: A SZOLGÁLAT HELYES IRÁNYVONALA


"És én, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket" (Jn 12,32).

Nagyon kevesen értik meg közülünk is, miért halt meg Jézus Krisztus. Ha az embereknek csak részvétre van szükségük, akkor Krisztus keresztje üres komédia, semmi szükség nem volt rá. A világnak nem "egy kis morzsányi szeretetre", hanem orvosi műtétre van szüksége.
Amikor egy szellemi nyomorúságban lévő lélekkel állsz szemtől szemben, emlékezz a kereszten függő Jézus Krisztusra. Ha az ilyen lélek Istenhez juthat más vonalon is, akkor Jézus Krisztus keresztje szükségtelen. Ha másként is lehet segítened, talán együttérzéssel vagy megértéssel, akkor Jézus Krisztus árulója vagy.

Saját lelkednek helyes kapcsolatban kell maradnia Istennel, és az áradjon rá másokra, ami tőle jön. Nem emberi módon kell "adnod", így Istent semmibe veszed. A mai kor szembeötlő ismertetőjele a barátságos vallásosság.

Egyetlen egyet kell tennünk: Jézus Krisztust, a Megfeszítettet kell bemutatnunk mindenkor. Félrevezet minden olyan tanítás, ami nem Jézus keresztjére épül. Ha maga a szolgáló lélek hisz Jézus Krisztusban és a megváltás valóságában teljesen megbízik, meg kell ragadnia az embereket, akikhez beszél. A keresztyén munkásnak Jézus Krisztushoz való viszonya a maradandó és az mélyül el. Ettől, egyedül csak ettől függ, hogy Isten felhasználhatja-e az evangélium hirdetésére.

Az Újszövetség szolgájának az az elhívatása, hogy leleplezze a bűnt és felemelje Jézus Krisztust, a Megmentőt; ezért nem is lehet költői szép beszédű, hanem szigorúan, sebészként kell eljárnia.

 Isten azért küldött minket, hogy Jézus Krisztust megmutassuk, nem azért, hogy csodaszép előadásokat tartsunk. Egészen olyan mélyre kell lehatolnunk, amilyen mélyrehatóan Isten vizsgált meg bennünket. Az Írást metszőkésként kell használnunk, kertelés nélkül mondjuk meg az igazságot, és az Ige tanításait rettenthetetlenül alkalmaznunk kell.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Zenék főoldalra (lejátszási lista)

Napi gondolat: Bölcs ember


Tudod, hogy intézd bölcsen életed? Légy víg! – ha nem megy, légy elégedett! (Goethe)


Bob Gass: Légy bölcs – állíts fel fontossági sorrendet! (1)


„Ha bölcsek lennének, felfognák, s megértenék, mi lesz a végük.” (5Mózes 32:29)

A Biblia azt mondja: „Ha bölcsek lennének, felfognák, s megértenék, mi lesz a végük.” Az élet egyik legnagyobb kihívása azt gondolni és azt tenni, ami végső soron számít, és sikert hoz. A „lesz, ahogy lesz” életben végül semmi sem lesz.

A bölcsesség azt jelenti, hogy fegyelmezetten felállítunk egy fontossági sorrendet, és képesek vagyunk egy kitűzött célért dolgozni. A kérdés nem az: „Tele lesz-e a naptáram?”, hanem az: „Ki fogja teleírni?” és „Mivel lesz tele?” Ahhoz, hogy felismerd a fontossági sorrendet életedben, gyakran meg kell állnod, és meg kell kérdezned:

1) „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” (ld. ApCsel 9:6).

2) Mi várnak el tőlem, amire más nem képes?

 3) Mi fogja adni a legnagyobb eredményt?

Isten nem jutalmazza a hiábavaló erőfeszítést, Ő a bölcsességet jutalmazza. Van egy történet egy sziklás partszakaszon álló világítótorony őréről, aki minden hónapban megkapta a világítótorony lámpáihoz szükséges olajat. Mivel közel volt a parthoz, sok látogatója volt. Egy asszonynak a faluból egy kis olajra volt szüksége, hogy családja ne fázzon; egy farmer a traktorához kért, egy szerelő pedig meg akart olajozni egy kereket. Mindegyik kérés jogosnak tűnt, így a világítótorony őre megpróbált mindegyiküknek a kedvében járni. Mielőtt a hónap véget ért volna, az olaj elfogyott, és a jelzőfény kialudt. Emiatt sok hajó szenvedett hajótörést, és sokan meghaltak. Amikor a hatóságok kivizsgálták az ügyet, a világítótorony őre nagy megbánást mutatott. De védekezésére és érveire a válaszuk ez volt: „Az olajat egyetlen célra kaptad – hogy a jelzőfényt tápláld!” Légy hát bölcs – és állíts fel fontossági sorrendet!


Joel Osteen pasztor uzenete: A vihar szeme


Készítette: Lisa Szanyel

9:10 Az elnyomottak menedéke az Úr, menedék a nyomorúság idején. (Zsoltárok)
34,18 Akik az Úrhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból.
34,19 Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti. (Zsoltárok)

Houstonban, ahol élek, elég sok vihar jön az öböl felől. Már számos hurrikánt átéltem, némelyik 130-140 km szélességű volt, a szél pedig 190 km/h sebességgel döntött ki fákat telefonoszlopokat, fújt le tetőket, és hatalmas pusztítást okozott.

De tudod, hogy pontosan a vihar közepén van valami, amit úgy hívnak, hogy a vihar szeme? A vihar szemében mindig a legnagyobb nyugalom és békesség uralkodik, annak ellenére, hogy a szélvihar, a pusztítás és az eső mind körülötted lehetnek. Ha pár km-rel arrébb mennél, az nagyon veszélyes lenne, de ha a vihar szemében maradsz, akkor minden rendben lesz. Ugyanez az elv igaz az élet viharaira. Vihar dúlhat az egészségedben, pénzügyeidben, vagy a családodban. Könnyen összeomolhatnál, de pontosan a vihar közepében van egy hely, ahová belépve békességet találsz. Lehet, hogy Isten nem szabadít meg minden vihartól, de ha megtanuljuk, hogy a vihar szemében maradunk, akkor békességünk lehet annak közepette.

Lehet, hogy nagyon nagy kihívással, próbával nézel szembe, és állandóan azzal a problémával birkózol. Annyira aggódsz, hogy még aludni sem tudsz. Lehet, hogy próbálsz valakit helyreállítani, vagy megpróbálsz valakinek visszafizetni a rosszért, amit ellened tett, vagy egyszerűen keményen próbálkozol elég hosszan imádkozni, hogy megmutasd Istennek, te komolyan gondolod. A Biblia azt mondja, hogy aki hisz, az belép Isten nyugalmába. Ha azt akarod, hogy Isten kézbe vegye a problémádat, akkor be kell lépned a nyugalom helyére. Ha békességed van, akkor azzal megmutatod, hogy tényleg bízol Istenben.

Arra bátorítalak, hogy lépj be Isten nyugalmába. Hit által valld meg: „Istenem, bízom Benned a körülményeimben. Bízom Benned, hogy irányítod a lépteimet. Bízom Benned, hogy megőrzöl minden utamon. Köszönöm, Atyám, hogy megnyitod a kegyelem, a növekedés és áldás kapuit számomra.” Ha a gondolataiddal Rá összpontosítasz, akkor Ő megőriz téged békességében. Még ha az élet viharai vesznek is körül, biztonságban leszel és békességre találsz a vihar szemében.

Angyalka


Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Feketén készülődött a karácsony. Reggel óta szünet nélkül csorgott az eső, s a kisváros csatakos utcáin hideg köd tapadt a házfalakhoz. Az emberek föltűrt gallérral, morcosan siettek, s ázott, ócska ruháikban még soványabbaknak és éhesebbeknek látszottak, mint máskor.

A rendőrség épületében rosszkedvű homály uralkodott. A főnök indulatosan csapkodta az ajtókat egész nap, s az írnok behúzott nyakkal hajolt az asztala fölé, csak lopva mert néha a faliórára pislogni. Iszonyú lassan mászott az idő.
Öt perccel négy előtt a főnök kilépett a belső irodából. Kabát volt rajta és kalap.
- Kimegyek levegőzni, Krájnik - mordult rá az írnokra. - ha ötig nem jövök vissza, hazamehet. Jelentés?
A sovány írnok buzgó igyekezettel szökött fel székéről.
- Semmi fontos főnök úr. Az öreg Garami két hete nem jelentkezett...
A hatalmas rendőrfőnök hangja úgy csattant a nyaka közé, mint a mennydörgés.
- És ezt csak most jelenti? Behozatni a vén bitangot! Büntetőcellába vele! Tán azt hiszi a vén semmirevaló, hogy amiért törvényszéki bíró volt annak idején, most nem kell
engedelmeskedjék a törvénynek? Majd megtanítjuk! Ahelyett, hogy hálás lenne, amiért kiengedték a munkatáborból, s megúszta annyival, hogy hetenként egyszer jelentkeznie kell! Most már az is sok neki! Mihelyt bejön a járőr, küldje ki utána! Érti?
- Igenis - hebegte az írnok, s a főnök haragtól fújtatva kidübörgött az irodából.
Az ajtót döngve csapta be maga után.
Kint esett az eső. A hatalmas úr föltűrte kabátján a gallért, s lassú léptekkel megindult az utcán. A ködszagú, nyirkos levegő jólesett, s ahogy zsebre dugott kezekkel, maga elé bámulva haladt, megpróbált nem gondolni semmire. Arra sem, hogy karácsony van. A múltra sem. Semmire. De a léptei súlyosak voltak, s vállait valami nyomta láthatatlanul.
Ázott kis olcsó ruhában sovány leányka haladt előtte az utcán, vállán karácsonyfát cipelt.
Alig lehetett több tíz esztendősnél. Nagy volt számára a fenyő, s nehéz, alig vonszolta magát alatta. Harisnyátlan, vörösre fázott lábán, nagy elnyűtt munkásbakancsot viselt.
Időnként megállt, letette a fát, és kékre fagyott kezeit szájához emelte. A rendőrfőnök lassan utolérte, és megállt mellette.
- Kinek viszed azt a fát? - kérdezte haragosan.
A leányka ijedt szemekkel nézett föl reá. Szemei kékek voltak és nagyok.
- Haza, nagyapóhoz rebegte félénken. - Nagyapó beteg. A temető szélén vágtam. Nem szabad?
- Miért ne lenne szabad... - morogta a főnök bosszúsan.
Valami furcsa, megmagyarázhatatlan érzés fogta el, ahogy azokba a kék szemekbe nézett.
- Hol laktok?
-A Rigó utcában.
A hatalmas ember körülnézett. Üres volt az utca, és félig már sötét. Hirtelen lehajolt és megmarkolta a fát.
- Majd én viszem - dünnyögte valami furcsa szégyenkezéssel a hangjában. - nehéz neked.
A kislány ámulva nézett föl reá, a szeme ragyogott.
- Milyen jó ember maga!
- Gyere! - morogta a főnök, és megindult a Rigó utca felé, vállán a fenyővel. Szó nem esett közöttük egész úton. Egy ház előtt a leányka megállt.
- Itt lakunk - mondta - hátul...
A főnök is megállt, és a fenyőt letette maga mellé a falnak támasztva. Szótlanul nézték egymást egy pillanatig.
- Köszönöm, hogy olyan jó volt... - kezdte a leányka bizonytalanul, de a rendőrfőnök legyintett. Szinte gorombán mondta:
- Ne köszönj semmit. Csak emlékeztettél valakire, ennyi az egész. Nekem is volt egyszer egy kislányom, olyan, mint te...
A goromba hang furcsán ellágyult, s a leányka csodálkozva nézett föl a nagy erős emberre.
- Hol van most?
- Meghalt.
Csönd volt a szó után, mély és sötét csönd. csak az esőt lehetett hallani, ahogy alácsorgott a háztetőről.
- Akkor az égben van - szólalt meg a kislány tárgyilagosan.
- Ott van az én apukám is, meg anyukám is. Biztosan együtt vannak ott most, és az ő kislányuk, a maga kislánya ott fönt... Nem jön be? - kérdezte hirtelen. - nagyapó
örvendene, s én is...
Segíthetne nekem földíszíteni a karácsonyfát... Aztán énekelnénk egy kicsit, ahogy karácsonykor szokás...
A nagydarab ember lehajtotta a fejét, és egy pillanatra félrefordult. Mintha egy könnycseppet törölt volna ki a szeméből.
Aztán lehajolt a fenyőfáért.
- Gyerünk hát! - mondta, és a hangja furcsa volt, mély és halk, és egészen más, mint azelőtt...
A leányka kinyitotta a kaput, és előrement. Megkerülték a házat.
- Még azt sem tudom, hogy mi a neved - szólalt meg a rendőrfőnök, mikor a hátsó
ajtóhoz értek.
- Angyalka - felelte a kislány, és kezét rátette a kopott kilincsre.
- Így szólítanak az emberek. Egyébként Rozi a nevem, csúnya név, ugye? Legyünk csöndesen, hátha nagyapó alszik...
Óvatosan kinyitotta az ajtót és belesett. - Jöjjön! - suttogta halkan. Aztán elakadt a szava és egy pillanatig döbbenve nézett.
- Valami baj van? Beteg talán? A rendőrfőnök halálos sápadt volt, és reszketett. S a szemei... a szemei olyanok voltak, mint aki kísértetet lát.
- Beteg? - ismételte meg a leányka ijedten a kérdést. A rendőrfőnök megrázta a fejét, és szótlanul belépett a nyitott ajtón, vállán a karácsonyfával. A szegényesen berendezett szűk kis szobában egy árva villanykörte égett, fénye hideg volt és kietlen. A szoba
sarkában ócska vaságyon, fehér hajú, sovány öregember aludt a falnak fordulva.
A főnök odatámasztotta a fenyőfát a fal mellé.
- Nincs tűzrevalótok, - kérdezte dörmögve, és állával a sarokban álló pléhkályha felé bökött. A leányka betette az ajtót.
- Van egy kevés, de takarékoskodni kell vele - súgta. A szekrény alól előhúzott egy fából készült karácsonyfatalpat, és az asztalra tette.
- Ide tesszük a karácsonyfát, jó?
A főnök föltette a fenyőfát a talpra. A leányka kinyitotta a szekrényt, és elővett egy papírdobozt.
- Amíg nagyapó alszik, földíszítjük a fát - súgta és odatette a dobozt az asztalra. Használt karácsonyfadísz volt benne. A szekrényajtó nyikorgására az öregember ott az ágyon megmozdult, köhögni kezdett, majd nehézkesen átfordult a másik oldalára. Szemei lassan
megnyíltak és keresve tapogatták végig a szobát. Aztán megakadtak a rendőrfőnökön és nem mozdultak többet.
Nagyapó - újságolta a kislány lelkendezve - ez a jó bácsi segített nekem hazahozni a fát!
Nagyon jó bácsi, nagyapó, neki is van egy leánykája fönt az égben, ahol anyuék vannak, és én behívtam, hogy legyen velünk karácsony estéjén... Ugye jól tettem nagyapó?
- Jól tetted, Angyalka - felelte az öregember halkan, anélkül, hogy levette volna szemét a rendőrfőnök arcáról. - tessék leülni rendőrfőnök úr...
Köhögés rázta meg, görcsös, csúnya köhögés.
A rendőrfőnök néhány pillanatig döbbenve nézte hamuszürke arccal. Aztán lassan odament az ágyhoz.
- Nem tudtuk, hogy beteg, Garami úr - mondta halkan. - Hívatott orvost?
A volt törvényszéki bíró megrázta a fejét a gyűrött párnákon.
Kár nekem az orvos - hörögte - tudom én azt. Az idő eltelt fölöttem. Mindannyiunk fölött eltelik egyszer.
Ebben az egyben nincs különbség közöttünk...
A köhögés miatt alig lehetett megérteni a szavait. A rendőrfőnök lassan leült az ágy melletti székre és arcát a tenyereibe hajtotta. Csönd volt, csak a beteg ziháló hörgése hallatszott, s az ezüstpapír-láncocskák halk nesze, ahogy a kislány ott az asztal mellett egymás után aggatta őket a karácsonyfára.
- Három gyertyavégem is van még! - szólalt meg boldog, csilingelő hangon, mikor befejezte a díszítést.
- Csak átszaladok Sánta nénihez gyufáért, s aztán boldog karácsony lesz, és énekelünk!
Alig csukódott be az ajtó, a beteg megszólalt megint. Rekedten, akadozva:
- Meghalni... nem rossz... az olyannak, mint én vagyok... csak... azt tudnám... Angyalkával mi lesz? Mi lehet belőle a maguk világában... rendőrfőnök úr? ... Az Angyalkákból?...
A rendőrfőnök néhány percig hallgatott. Amikor megszólalt a hangja komoly volt és szelíd:
- Nekem is volt egy leánykám - mondta. Angyalkának hívtuk őt is.
Ekkora volt éppen, amikor... amikor meghalt. A háború vitte el...
- Sok mindent elvitt a háború - felelte a beteg.
- A családomat - mondta a főnök, és a hangja keserű volt.
- Az enyémet is... csak ő maradt. Angyalka. Kinek maradt? - tette hozzá a kérdést zihálva. - nekem, aki elmegyek?...
Aztán csönd volt a két magányos ember körül a szobában. Az emlékek árnyéka ránehezedett a csöndre, sötét, fekete, vérbe fagyott árnyékok, s az asztal közepén álló
árva kis karácsonyfán didergett az ócska ezüstdísz. Könnyű, futó léptek hallatszottak kint, s a rendőrfőnök hirtelen fölkapta a fejét.
- Miatta ne aggódjon, Garami úr - mondta sebesen, s a hangja rekedt volt és fojtott.
- Angyalka az én leányom lesz, örökbe fogadom...
Az ajtó megnyílt.
Itt a gyufa! - csilingelte örömtől lelkesen a kislány.
- Most meggyújtom a gyertyákat, nézzék!
A csöndben hallani lehetett a gyufa sercegését. Az öregember feje lassan megmozdult, s egy kép felé fordult a falon. Katonatisztet ábrázolt a kép.
Ez volt az apja - motyogta halkan.
- A rendőrfőnök ránézett a képre, aztán lehajtotta a fejét.
- Magának ellensége volt... - suttogta a beteg lázas szája.
A három kis gyertyacsonk apró, sárga lánggal égett a karácsonyfán.
Félénk, szomorú kis lángok voltak, de égtek mégis.
- Most énekeljünk! - szólalt meg a kislány a karácsonyfa mellett.
A rendőrfőnök fölállt.
- Kezdd el, Angyalka! - mondta szelíden.
Mikor a rendőrjárőr durván berúgta a Garami-lakás ajtaját, döbbenve torpant meg a küszöbön.
A hatalmas és félelmetes rendőrfőnök ott állt összetett kezekkel egy olcsó kis karácsonyfa előtt, mellette egy vézna, csillogó szemű leányka, és együtt énekelték a
karácsonyi dalt. Az ének elakadt, a leányka szeme nagyra nyílt, ijedtre, az egyenruhák gombjai hidegen csillogtak.
- Tegyétek be az ajtót! - mordult rá a rendőrfőnök az őrjáratra. - nem látjátok, hogy karácsony van?
- Aztán intett. - Énekeljetek!
Ezüstös tiszta csengéssel emelkedett föl Angyalka hangja a fűtetlen, szegényes szobából, föl, föl a magasságos ég felé, s néhány pillanatig egyedül szálldosott, mint egy árva, Istenhez menekülő galamb. De aztán lassan, tompán, mintha mély és sötét pincéből jött
volna, követni kezdte énekét a férfiak dörmögő hangja is, s a dal hömpölygött, áradt, nőtt, emelkedett, míg végül is egyetlen hatalmas zsoltárrá forrva betöltötte a szobát s az egész sötét, hideg világot.
S a három kis pislákoló gyertyavég fénye szelíden csillant meg a marcona férfiak megkönnyesedő szemeiben. A beteg vénember ott hátul az ágyban lehunyta a szemeit.
Valami mégis megmaradt - suttogta halkan -, az emberi szív.
Köszönöm, Istenem..

Wass Albert

Fenségednél nincs vonzóbb

Karácsonyi egyenlet


Az utcán sétálva karácsony előtt néhány nappal, egy férfi az egyik üzlet kirakatában kifüggesztett plakátra lett figyelmes: „Merry Xmas!” 1
Matematika tanárként nem tudta megállni, hogy bemenjen az üzletbe. Miután megtalálta az üzletvezetőt megkérdezte:
„Elnézést Uram, jár valami jutalom az egyenlet megfejtőjének?”
„Miféle egyenletről beszél?” – kérdezte összeráncolt szemöldökkel az üzletvezető.
„Hát arról, ami kirakati plakáton áll.”
Az üzletvezető még értetlenebbül nézett, mire a tanár folytatta.
„A feliraton az áll, hogy „Merry Xmas”. Én matematika tanár vagyok és meg tudom mondani, hogy az ’X’ mivel egyenlő. X egyenlő Jézussal. András a testvérének, Péternek újságolta, hogy megtalálták Jézust. Azt mondta „Megtaláltuk a Messiást, ami megmagyarázva azt teszi: Krisztus.” A megoldás rendkívül egyszerű.Jézus Krisztus hiányzik az ablakból. Az életéből vajon nem Ő hiányzik?”
Az üzletvezető mintha kísértetet látott volna. „Igen, attól tartok igaza van. Lehet, hogy tényleg Ő hiányzik,” mondta.
A tanár elővett a zsebéből egy Új Szövetséget és néhány perc múlva Jézushoz vezette a másik férfit.
„Azt hiszem, most megyek és keresek valami festéket, hogy helyrehozzam a kirakatot,” mondta az üzletvezető. „Köszönöm, hogy segített megoldani az egyenletet! Most így utólag nem is tűnik olyan nehéznek. Mindig is Jézus hiányzott az életemből. Köszönöm, hogy vette a fáradtságot és bejött.”
A te életedből nem hiányzik Jézus? Esetleg valamelyik ismerősöd életéből? Az évnek mindjárt vége, úgyhogy sietni kell, ha még idén segíteni akarsz nekik. Lehet, hogy valamelyikük éppen ebben a pillanatban is arra vár, hogy megmutasd, igenis érdekel, mi történik vele.
„Tekints jobb kezem felé, és lásd meg, hogy senki sem akar észrevenni! Elveszett minden menedékem, senki sem törődik velem.” – Zsoltárok 142:5
Boldog Karácsonyt!
Kent Hovind
Forrás: Kent Hovind Blog
http://idokjelei.hu/2012/12/karacsonyi-egyenlet/#.UNjEg9k54XM.facebook

I need a silent night - Csendes éjre vágyom - Amy Grant

A TROMBITA, BILL BURNS:


Készítette: Lisa Szanyel

Ismerem azt az ösvényt, amin eddig jártál. Ismerem a körülményeket, amelyekkel meg kellett birkóznod. Veled voltam és vagyok azóta is, úgyhogy láttam. Ismerem és megértem azokat a dolgokat, amelyekkel küzdelmeid voltak, a dilemmákat, amelyeken végigmentél, és a kérdéseket, amiket feltettél. Ismerem a legnagyobb félelmeidet, és ismerem a hitedet. Ma azért jöttem el hozzád, hogy bátorítsalak. Amik nyugtalanítottak, amik miatt aggódtál, ismertek Előttem, és ezen a napon, ahogy átengeded azokat Nekem, Én foglalkozni fogok azokkal. Áthozlak a halál árnyékának völgyén, és elvezetlek a bölcsesség és ismeret helyére. Vannak bizonyos dolgok, amelyekkel kapcsolatban rálátást kell kapnod, hogy úgy haladhass tovább, hogy abszolút mértékben hiszel és bízol Bennem, mondja az Úr Isten. Elvezetlek arra a helyre, ahol világosan látod a téged illető dolgokat. Legyél békességben ebben az időszakban, mondja az Úr Isten.

Kedvenc videók (lejátszási lista)

Kedvenc videók (lejátszási lista)

2012. december 24.

Karácsony

Jézus mondja

KészítetteKeresztény szépségportál

Jézus mondá: “Mintha nem tanítottam volna olyat, hogy vásároljátok szét magatokat a születésnapomon...”

ismeretlen

www.keresztenyszepsegportal.hu


A LOGOSZ


„És az Ige - a LOGOSZ - (hús)testté lett és sátrat vert mi közöttünk, szemléltük az ő dicsőségét, mint az Atyától származó egyszülött dicsőségét...” (Ján. 1.14)


ISTEN ÁLTAL HITELESÍTVE! :-)


Készítette: Vissza a valósághoz munkacsoport

Nem létezik még egy olyan könyv, szent irat, vagy beszámoló, amely hibátlanul beteljesült próféciákat, tartalmazna!
Ez egyedül a Biblia kiváltsága!

Összesen 6408 prófécia alkotja a Biblia történetének gerincét, amelyek közül eddig több, mint 3400 hiba nélkül vált valóra, méghozzá ellenőrizhetően, hiszen ezek a jövendölések történelmi személyekre, eseményekre, birodalmakra, országokra vonatkoznak.
A még be nem teljesedett próféciák a mi korunk végére vonatkoznak.

Senki nem ismerheti ilyen pontosan és részletesen a jövőt, mint egy időn és téren kívül létező mindenható Lény.

Ő Isten, aki így hitelesítette az üzenetét!

Bárki számára ellenőrizhetően, közérthetően, egyértelműen.
Ránk van bízva, hogy utána járunk-e, vagy inkább kritikátlanul hiszünk olyan embereknek, akik soha még csak a kezükbe sem vették a Bibliát, mégis nagy magabiztossággal sajnálják le ezt az egyedülálló és életet átformáló Könyvet.

Te hajlandó vagy becsületesen megvizsgálni?

Joel Osteen pasztor uzenete: Ébreszd fel az Igét!


Készítette: Lisa Szanyel

Egy alkalommal, amikor Jézus és a tanítványai a Galileai tengeren hajóztak, egy nagy vihar csapott le rájuk. Süvített a szél, hatalmas hullámok dobálták a hajót. Már úgy nézett ki, hogy elsüllyed a hajó. A tanítványok féltek. Mindeközben Jézus a hajó alsó részében, az eseményekről mit sem sejtve, békésen aludt. Végül az egyik tanítvány így szólt: „Valaki menjen már, és ébressze fel Jézust, különben mindnyájan odaveszünk!” Miután Jézus felkelt, egyszerűen szólt a viharnak, és egy szempillantás alatt minden lecsendesedett.

Annyi mindent tanulhatunk ebből a történetből. János evangéliumának első fejezete úgy mutatja be Jézust, mint „a testté lett Igét”. A vihar közepette a tanítványok egyszerűen felébresztették az „Igét”. Nekünk is ugyanezt kell tennünk, amikor szembe kerülünk az élet viharaival. Az aggódás, panaszkodás, rágódás helyett, menj az Igéhez és kezdj el békességet és győzelmet szólni.

A viharban nem lehetünk passzívak. Ha a tanítványok tovább vártak volna, akkor lehet, hogy nem tudták volna betölteni az elhívásukat. Ugyanúgy mi sem dőlhetünk hátra, és nem hagyhatjuk, hogy a negatív gondolatok egész nap össze-vissza rohangásszanak a fejünkben. Egy dolgot nagyon megtanultam a viharral kapcsolatban: ha nem beszélek a viharhoz, akkor az fog beszélni hozzám. Ilyeneket fog mondani: „Úgysem fog sikerülni. Az ellenség túl nagy. Soha nem leszel jobban.” Ne hagyd magad, ébreszd fel az Igét az életedben! Amikor elkezded megvallani: „Mennyei Atyám, Te azt mondtad, hogy, amikor az ellenség áradatként támad rám, akkor Te korlátot emelsz elé. Azt mondtad, hogy Te vagy a világosságom és üdvösségem, akkor hát kitől félnék? Azt mondtad, hogy életet adsz nekem” – akkor a menny felfigyel. A békesség helyreáll. A vihar elcsendesedik, és te békességben mehetsz tovább az isteni rendeltetésed felé, amit Ő már elkészített számodra.

Kedvenc videók (lejátszási lista)

2012. december 23.

Lukács írása szerinti Evangélium (részlet). 2. Jézus születése


Luk. 2,1 És lőn [történt] azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat [rendelet] adaték ki, hogy mind az egész [lakott] föld [földkerekség; az egész világ; a birodalom lakossága] összeirattassék [hogy számlálják össze].

Luk. 2,2 Ez az összeírás [népszámlálás] először akkor történt, mikor Siriában Czirénius [jelentése: lándzsavető, harcias, harcos].volt a helytartó [kormányozó].

Luk. 2,3 Mennek vala azért mindenek, hogy beírattassanak [följegyeztesse magát; összeírják], kiki a maga városába.

Luk. 2,4 Felméne pedig József is Galileából [jelentése: csekély, alacsony, megvetett; (a pogányok körzete)], Názáret városából Júdeába,a  Dávid városába,  mely Betlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt [nemzetségéből származott];

Luk. 2,5 Hogy beirattassék [összeírják feleségével] Máriával [együtt], aki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala [áldott állapotban volt].

Luk. 2,6 És lőn [történt], hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai [elérkezett a szülés ideje]. 
    
Luk. 2,7 És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyezteté [fektette] őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyük a vendégfogadó háznál [a szálláson]

*Ez pedig akkor, és azért történt: „Mikor pedig eljött az időnek teljessége (befejezettsége; vége), kibocsátotta (elküldte) Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett (született), aki törvény alatt (törvénynek alávetve,) lett, Hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot” (Gal. 4,4)

És hogy milyen törvénynek lett alávetve az Úr Jézus, arról így beszél az Ige: „És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak…” (Zsid. 9,27)

Így az Úr Jézusnak is testben kellett eljönni, hogy a halál „törvénye” alatt lehessen, ahogy ezt Isten Igéje ki is jelenti: „Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt. És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának” (Zsid 2,14-15)

„Mert a Jézus Krisztusban való élet [A természetfeletti élet] szellemének törvénye megszabadított [felszabadított a kötelékekből, és szabaddá tett] engem a bűn és a halál törvényétől” (Róm. 8,2)

Luk. 2,8 Valának pedig pásztorok azon a vidéken, akik künn a mezőn [a szabad ég alatt] tanyáztak és vigyáztak [őrködtek] éjszakán [őrváltásról őrváltásra] az ő nyájuk mellett [és éjnek idején őrizték nyájukat].

Luk. 2,9 És ímé az Úrnak angyala hozzájuk jöve [egyszerre csak ott állt előttük; ott termett mellettük; megjelent nekik], és az Úrnak [Istennek] dicsősége [fényessége] körülvevé [beragyogta; körülragyogta] őket: és nagy félelemmel megfélemlének [nagyon megijedtek, megrémültek; és nagy félelem vett erőt rajtuk].

Luk. 2,10 És monda az angyal nékik: Ne féljetek [mert meglátjátok, jó hírt hoztam,], mert ímé [(öröm)hírként] hirdetek [adok tudtul] néktek nagy örömet, mely az egész [minden] népnek öröme lészen:

Luk. 2,11 Mert  született néktek ma a Megtartó [az Üdvözítő; Megmentő;  Szabadító], ki [maga az] Úr Krisztus [a Messiás], a Dávid városában*

*És folytatódik a kijelentés: „Ez nagy lészen, és a Magasságos [Legfelsőbb] Fiának hivattatik. És néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét [trónját] És uralkodik [királyként] a Jákób [jelentése: aki a másik helyére lép] házán mindörökké [a világkorszakokon át]; és az ő királyságának [országának; uralkodásának] vége nem lészen!” (Luk. 1,32-33)

A próféták mind Őróla szóltak, és a próféciák Őbenne teljesedtek be. Kijelentést nyert, hogy az örökkévaló Király fiúgyermekként fog megszületni: „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának (Örökkévaló Atyának), békesség fejedelmének! Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse (megszilárdítsa) azt jogosság (törvény) és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó (féltő) szerelme mívelendi (viszi véghez) ezt! Beszédet (egy igét) küldött az Úr Jákóbnak, és leesett (eljutott) Izráelben” (Ésa. 9,6-8)

„Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és támasztok Dávidnak igaz magvat (sarjat). És uralkodik, mint király (olyan király, aki bölcsen uralkodik), és bölcsen cselekszik és méltányosságot, és igazságot cselekszik e földön (jog és igazság szerint jár el az országban)… és ez lesz az ő neve, amellyel nevezik őt: Az Úr a mi igazságunk!” (Jer. 23,5-6)

Mert: „Nem töröm (szegem) meg az én szövetségemet, és ami kijött az én számból, el nem változtatom (meg nem másítom). Megesküdtem egyszer (egykor) az én szentségemre: vajon megcsalhatnám-e Dávidot (nem fogok hazudni Dávidnak). Az ő magva örökké megmarad, és az ő királyi széke olyan előttem, mint a nap. Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhőben lévő bizonyság. Szela” (Zsolt. 89,35-38)

Mert az Úr azt ígérte Dávidnak: „És állandó lészen a te házad, és a te országod mindörökké tiéd lészen, és a te trónod erős (szilárd) lészen mindörökké” (2 Sám. 7,16)

Dávid így énekel Róla: „Tartson (maradjon meg) neve mindörökké; viruljon neve (terjedjen híre), míg a nap lesz (ragyog); vele áldják magokat mind a nemzetek (Nevével mondjanak egymásra áldást), és magasztalják őt (mondja őt boldognak minden nép)” (Zsolt. 72,17)


Luk. 2,12 Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket [kisdedet; újszülöttet] bepólyálva feküdni a jászolban.

Luk. 2,13 És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága [a mennyei hadseregből], akik az Istent dicsérik, és ezt mondják vala:

Luk. 2,14 Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és [a jóakaratú] emberekhez jó akarat

Luk. 2,15 És lőn [történt], hogy mikor elmentek [visszatértek] az angyalok őtőlük a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Betlehemig, és lássuk meg e dolgot [(réma): ezt a kijelentést, Igét; ami történt], amelyet az Úr megjelentett [megismertetett, tudtunkra és hírül adott] nékünk. [hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr]

Luk. 2,16 Elmenének azért sietséggel [gyorsan útra keltek], és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket [a kisdedet; az újszülöttet], ki a jászolban fekszik vala.

Luk. 2,17 És ezt látván, elhirdeték [elmondták azt az üzenetet, azt a kijelentést], ami nékik a gyermek felől mondatott vala.

Luk. 2,18 És mindenek, akik hallák, elcsodálkozának [megdöbbentek] azokon, amiket a pásztorok nékik mondottak.

Luk. 2,19 Mária pedig mind ez igéket [(réma): kijelentéseket] megtartja [megjegyezte; megőrizte; emlékezetébe véste], és szívében (bensőjében) forgatja [mérlegelve fontolgatta] vala [és el-elgondolkodott rajtuk].

Luk. 2,20 A pásztorok pedig visszatérének, dicsőítvén és dicsérvén [magasztalták] az Istent mind azok felől, amiket [pontosan úgy] hallottak és láttak, amint nékik megmondatott [ahogyan ő megüzente nekik].

Énekelném örökké

Spurgeon : A gyertya

A gyertya másoknak világít, és önmagát emészti fel!
Semmit sem felejtenek el az emberek olyan hamar, mint a jót, amit másoktól kaptak.


Számomra a karácsony


Készítette: Mária Papp

Sok költő sokféleképpen írta meg
Hogy a Karácsony néki mit jelent.
Havazást és tiszta eget
Máriát és a kisdedet
fa alatt az ajándékot
frissen sült diós kalácsot
pompázó díszes fenyőfát a csillagszóró illatát
Emléket a gyerekkorból
orgonadalt a templomból
jó vacsorát csengőszóra
mennyből az angyalt dalolva
megbékélést a haragossal
megbocsátást az anyóssal
hatalmas hálát,örömet,
kimondhatatlan szeretetet.....

Itt vagyok most én is
hogy elmondjam neked,
Számomra a karácsony
mit is jelent:

Ez az a nap,mikor összeér
az idő és a tér.
Megszelídül a gondolat
ledobhatod a gondodat
leülhetsz várakozva...
belibbenhet a csoda...
mikor megérted végre:
Érted hullt Jézus vére...
örömödben könnyezve,
azt veszed majd észre,
hálával telik meg szíved-
Jézus életét adta érted...
áttör a láthatón
a mennyek országa:
Bűneid meg vannak bocsátva!

A LEGJOBB HÁZASSÁG


Készítette: Róbert Pávay

A kegyelem és a hit házasok. El nem lehet választani őket egymástól!

A kegyelem a hajtóerő. A hit az eszköz hozzá.
A kegyelem a víz. A hit a pohár. Egyik sem tud működni a másik nélkül.
A víznek pohár kell, azaz hely, amin keresztül megitatja az embert.
A pohárnak pedig víz kell, amiből meg tudja itatni az embert.
A kegyelem a motor. A hit az autó.
A motor semmit nem tud tenni kocsi nélkül noha nagy értéke van.
Az autó nem indul motor nélkül, noha jó eszköz.
A kegyelem adja az erőt a hitnek. A hit adja a lehetőséget, hogy a kegyelem megnyilvánulhasson.
A kegyelem a forrás. A hit a csatorna.
A kegyelem a SIM kártya. A hit a telefonkészülék.
A kegyelem a tartalom. A hit a csomagolás.
A kegyelem a gyökér. A hit a gyümölcs.

Ha csak kegyelem van, akkor ellangyosodunk, és nem csinálunk semmit.
Ha csak hit van, akkor áteshetünk cselekedetekbe.
A kettő kombinációja szüli meg a csodákat az életünkben.

Hit Gyülekezete Szeretlek Istenem


Királyok királya 4.

  |   Jorsits Attila
Mit jelentenek és mi az eredetük a karácsonyi történetből jól ismert motívumoknak, amelyek közelebb visznek az ünnep misztériumához? Negyedik rész.
A születés helye
Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. (Mt 2,11)
Az égi jel egyértelmű volt, a bölcseknek nem kellett sokat godolkodniuk, hogy merre induljanak. Egyenesen Jeruzsálembementek, a zsidók országának fővárosába, hiszen logikusnak gondolták, hogy az új király ott születik meg. Útjuk során azonban három csalódással kellett szembesülniük:
  • Az első csalódás, hogy senki sem tudott az új király születéséről. Jeruzsálemben kérdezősködtek, hogy ki mit tud a trónörökösről, de senki nem hallott semmit. Talán tévedtek? Egy trónörökös megszületése nem olyan esemény volt, amit eltitkolnak. Hatalmasnépünnepélyeket tartottak, ahol az ünnep fénypontjaként nyilvánosan bemutatták a gyermeket. A zsidók országában azonban csend volt. Senki nem hallott semmilyen új uralkodóról.
  • A következő állomás a királyi palota volt, hiszen hol máshol születhetne meg az új király? Ott azonban egy öreg uralkodót találtak, aki már régen kivégeztette feleségét. Újabb csalódás. Ki lehet az új király? Talán csak nem egy fattyú? Az öreg királyt felzaklatta a hír; hívatta a véneket és tanácsukra elküldte a bölcseket egy kis faluba, Betlehembe.
  • Hatalmas lehetett a kontraszt az uralkodói város, Jeruzsálem, és a kis Betlehem között. Nagy volt a tömeg és a felfordulás az adóösszeírás miatt. Még szerencse, hogy több háznál is emlékeztek egy állapotos asszonyra és a férjére, hiszen sok helyről küldték el őket. A bölcsek kérdezősködtek és találtak is egy családot. Csakhogy azok nem voltak előkelő emberek. Szegényes szálláson időző, hosszú utazástól megfáradt férfi és asszony egy jászolban fekvő újszülöttel – nem így néz ki egy királyi család.
Semmi nem olyan volt, amilyennek a bölcsek várták. Egész útjuk során semmi sem igazolta az égi üzenet igazvoltát. Ők mégisleborultak a gyermek előtt és királynak járó ajándékokat, aranyat, tömjént és mirhát adtak neki! Miért? Mert bölcsek voltak. Látták az ellentmondó külsőségek mögötti valóságot. Fantasztikus emberek voltak, akiknek viselkedése, személye komoly üzenetet hordoz számunkra.
Nem az a lényeges, hogy kik ők, mi a nevük, hányan voltak és honnan jöttek. A lényeg a céljuk, amitől senki el nem tántoríthatta őket. Semmi sem igazolta várakozásaikat; végig úgy tűnt, hogy akit kerestek, az nem létezik, és mégsem fordultak vissza. Egyedül az égi üzenetet tartották a szemük előtt, amit megértettek.
Előképeik ők a keresztényeknek. Azoknak az embereknek, akik egy égi üzenetet követnek akkor is, ha annak mindenki ellene mond; akkor is, ha az nélkülözéssel jár; akkor is, ha a saját szemük sem igazolja a várakozásaikat. Egyszerűen azért, mert jött egy égi üzenet: Királyotok született!
A TeológiaBlog minden olvasójának áldott karácsonyt kívánok!
Jorsits Attila