Máté evangélium 14. fejezete: Bízzatok! én vagyok, ne féljetek! (revideált)

Mát. 14,1 Abban az időben hírét hallá Heródes [jelentése: hősies] negyedes fejedelem [a Tetrarka] Jézusnak,

Mát. 14,2 És monda szolgáinak: Ez ama Bemerítő János; ő támadt fel  a halálból [ő kelt életre a halottak közül], és azért működnek benne [és általa] az erők [e hatalmas csodatevő erők].

Mát. 14,3 Mert Heródes elfogatta vala Jánost, és megkötöztetvén [bilincsbe verette], tömlöcbe [vagyis börtönbe] vettette [és börtönbe záratta] vala Heródiásért [Heródiás kedvéért], az ő testvérének, Fülöpnek feleségéért.

Mát. 14,4 Mert ezt mondja vala néki János: Nem szabad néked ővele [együtt] élned [nem lehet a tiéd; nem szabad neked őt bírnod; nincs megengedve neked, hogy ő a tiéd legyen]^*

*Lukács röviden így számol be erről: „Mikor pedig Heródes, a negyedes fejedelem, megfeddetett (megintetett) ő tőle Heródiásért, az ő testvérének, Filepnek feleségéért és mindama gonoszságokért (és minden gonosz tettéért), amiket Heródes cselekedett, Ez még azzal tetézte mindezeket, hogy Jánost tömlöcbe vetteté (és börtönbe csukatta)” (Luk. 3,19-20)

 Mert azt mondta neki Bemerítő János, idézve Isten Igéjét: „A te fiútestvéred feleségének szemérmét fel ne fedd; a te fiútestvérednek szemérme az” (3 Móz. 18,16) 

„Ha pedig elveszi valaki az ő fiútestvérének feleségét: vérfertőzés(t követ el) az; az ő fiútestvérének szemérmét fedte fel; magtalanok (vagyis gyermektelenek) legyenek” (3 Móz. 20,21)

Mát. 14,5 De mikor meg akarta öletni, félt [mert megijedt] a sokaságtól [a néptől, a tömegtől], mert mint egy prófétát úgy tartják vala őt.

Mát. 14,6 Hanem mikor a Heródes születése napját ünnepelék, táncola [vagyis táncolni kezdett a terem közepén] a Heródiás leánya ő előttük [vagyis a vendégek előtt], és [úgy] megtetszék Heródesnek;

Mát. 14,7 [hogy] azért esküvéssel fogadá [és ígérte meg], hogy amit kér [legyen az bármi], megadja néki^*

*Íme, az elhirtelenkedett beszédnek szomorú vége van: „Ne gyorsalkodjál a te száddal (és ne beszélj elhamarkodottan), és a te elméd ne siessen valamit szólni Isten előtt (és ne hirtelenkedd el az Isten előtt kimondott szavadat). Mert az Isten (a) mennyben van, te pedig e földön, azért a te beszéded kevés legyen; Mert… a sok beszédből bolond beszéd lesz (és a sok beszéd ostoba fecsegéssel jár)” (Préd. 5,2-3)

Mát. 14,8 A leány pedig [akit anyja előzőleg rávett a dologra], anyja rábeszélésére [tanácsára, unszolásának engedve; előre kitanítva anyjától], monda: Add ide nékem egy tálban a Bemerítő János fejét.

Mát. 14,9 És [bár] megszomorodék [és elkomorodott] a király [mert nyugtalanította a dolog], de esküjéért és a vendégek miatt parancsolá [hogy teljesítsék kérését, és] hogy adják oda.

Mát. 14,10 És elküldvén [embereit a király], fejét véteté Jánosnak [vagyis lefejeztette Jánost] a tömlöcben [vagyis a börtönben].

Mát. 14,11 És előhozzák az ő fejét egy tálban, és adák a leánynak; az pedig vivé az ő anyjának.

Mát. 14,12 És előjövén az ő tanítványai, elvivék a [holt]testet, és eltemették azt; és [ezután pedig] elmenvén, megjelenték [és hírül adták ezt]  Jézusnak^*

*Márk is bizonyságot tesz a történtekről: Az Úr Jézus kiküldi a hetven tanítványt, felruházva őket erővel, és hatalommal: „És sok ördögöt űznek vala ki, és olajjal sok beteget megkennek és meggyógyítnak vala. És meghallá ezeket Heródes király (mert nyilvánvalóvá  lőn (és közismertté vált) az Ő (vagyis Jézus) neve és monda: Bemerítő János támadt fel a halálból és azért működnek benne ezek a (csodatevő)erők. Némelyek (meg) azt mondják vala, hogy Illés Ő; (ismét) mások meg azt mondják vala, hogy Próféta, vagy olyan, mint egy a próféták közül. Heródes pedig ezeket hallván, monda: Akinek én fejét vétetém (akit én lefejeztettem), az a János ez; ő támadt fel a halálból. Mert maga Heródes fogatta el és vettette vala (és bilincseltette meg a) börtönbe Jánost, Heródiás miatt (a Heródiásnak kedvéért), Fülöpnek, az ő testvérének felesége miatt, mivelhogy azt vette vala feleségül. Mert János azt mondá Heródesnek: Nem szabad néked a testvéred feleségével élned. Heródiás pedig (ezért megharagudott rá, és) ólálkodik vala utána, és meg akarja vala őt ölni; de nem teheti. Mert Heródes fél vala Jánostól, igaz és szent embernek ismervén őt, és oltalmazá (és védelmébe vette) őt; és ráhallgatván (gyakran zavarba jött, de) sok dologban követi, és örömest (és szívesen) hallgatja vala őt. De egy alkalmatos nap (vagyis a kedvező alkalom) jöttével, mikor Heródes a maga születése ünnepén nagyjainak (főembereinek), és vezéreinek és Galilea előkelő embereinek lakomát ad vala, és ennek a Heródiásnak a leánya beméne és táncola, és megtetszék Heródesnek és a vendégeknek, monda a király a leánynak: Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom néked. És megesküvék néki, hogy: Bármit kérsz tőlem, megadom néked, még ha országom felét is. Az pedig (vagyis a leány) kimenvén, monda az ő anyjának: Mit kérjek? Ez pedig mondja: A Bemerítő János fejét. És a királyhoz nagy sietve azonnal bemenvén, kéré őt mondván: Akarom, hogy mindjárt add ide nékem a Bemerítő János fejét egy tálban. A király pedig, noha igen megszomorodék, (de) esküje és a vendégek miatt nem akará őt elutasítani. És azonnal hóhért küldvén a király, megparancsolá, hogy hozzák el annak fejét. Ez pedig elmenvén, fejét vevé annak (vagyis lefejezte Jánost) a börtönben, és előhozá a fejét egy tálban és adá a leánynak; a leány pedig az anyjának adá azt. A tanítványai pedig, amikor ezt meghallották vala, eljövének, és elvivék a testét (ptóma: a holttestet), és (egy) sírba tevék (egy sírboltba helyezték)” (Márk. 6,13-29)

Lukács röviden így írja le a történetet: Kimenvén annakokáért (a hetven tanítvány útra kelt tehát, és jártak faluról falura), és bejárják a falukat, hirdetvén az evangéliumot, és gyógyítván mindenütt. Meghallá pedig Heródes a negyedes fejedelem, mindazokat, amik Ő általa történtek: és zavarban volt, mivelhogy némelyek azt mondák (és azt állították), hogy János támadt fel a halálból; Némelyek pedig, hogy Illés jelent meg; mások meg (azt), hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik. És monda Heródes: Jánosnak én vettem fejét (vagyis Jánost lefejeztettem): kicsoda hát (ki lehet) ez, aki felől én ilyen dolgokat hallok? És igyekezik vala őt látni” (Luk. 9,6-8)

Mát. 14,13 És mikor ezt [a hírt] meghallotta Jézus, elméne [vagyis eltávozott, és félrevonult] onnét hajón egy puszta [lakatlan, elhagyatott] helyre, egyedül. [hogy egyedül és egymagában legyen]. A sokaság [a tömeg, a nép] pedig ezt hallva [és tudomást szerezve róla, utána ment], és gyalog követé őt a városokból.

Mát. 14,14 És [amikor kiszállt, vagyis kilépett a hajóból, (vagy a bárkából)] kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot [nagy, hatalmas tömeget, látta a sok embert], és megszáná [megkönyörült, részvétet érzett, megesett, és megindult rajtuk a szíve, mert megsajnálta, és megszánta] őket, és azoknak betegeit [az erőtleneket, a gyengélkedőket] meggyógyítá.

Mát. 14,15 Mikor pedig esteledett [és későre járt az idő, és beesteledett],

hozzá menének az ő tanítványai, mondván: Puszta [sivár, lakatlan, elhagyatott] hely ez, és az idő már elmúlt [és későre jár]; bocsásd el a sokaságot [a tömeget; és küldd el az embereket], hogy menjenek el a falvakba és vegyenek maguknak eleséget [vagyis élelmet].

Mát. 14,16 Jézus pedig monda nékik: Nem szükség elmenniük; adjatok nékik ti enniük.

Mát. 14,17 Azok pedig mondának néki: Nincsen itt [egyebünk], csupán öt kenyerünk és két halunk.

Mát. 14,18 Ő pedig monda: Hozzátok azokat ide hozzám.

Mát. 14,19 És mikor megparancsolá a sokaságnak [a tömegnek], hogy üljenek [és telepedjenek] le a fűre, [kezébe] vevé az öt kenyeret és két halat, és szemeit az égre emelvén, hálákat ada [és megáldotta]; és megszegvén [megtörte] a kenyereket, adá a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak [a tömegnek].

Mát. 14,20 És [miután] mindnyájan evének, és megelégednek [és jóllaktak]; és felszedték a maradék [a letört] darabokat, tizenkét teli kosárral.

Mát. 14,21 Akik pedig ettek vala, mintegy ötezren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül^*

*Márk bizonyságtétele: És az apostolok (visszatértek és) összegyülekeznek Jézushoz, és elbeszélnek néki mindent, azt is, amiket cselekedtek (amiket tettek), azt is amiket tanítottak vala. Ő pedig monda nékik: Jertek el (velem) csupán ti magatok valamely puszta (lakatlan) helyre és pihenjetek meg egy kevéssé. Mert sokan valának a járó-kelők (akik odaérkeztek, és akik elindultak), hogy még evésre sem volt alkalmas idejük. És elmenének hajón egy puszta (lakatlan) helyre csupán ő maguk. A sokaság pedig meglátá (vagyis meglátták és felismerték) őket, amint mennek vala, és sokan megismerik Őt; és minden városból egybefutnak (és összefutottak) oda gyalog, és megelőzik őket, és hozzá gyülekeznek. És (kiszállván), és kimenvén Jézus nagy sokaságot láta, és megszáná őket, mert olyanok valának, mint a pásztor nélkül való juhok. És kezdé őket sokra tanítani. Mikor pedig immár nagy idő vala (és az idő már későre járt), hozzámenvén az ő tanítványai mondának: Puszta (lakatlan) ez a hely, és immár nagy idő van (és az idő már későre jár): Bocsásd el őket, hogy elmenvén a körülfekvő (és a környező településekre a) majorokba és falvakba, vegyenek maguknak kenyeret (és ennivalót); mert nincs mit enniük. Ő pedig felelvén, monda nékik: Adjatok nékik ti enniük. És mondának néki: Elmenvén, vegyünk-é kétszáz pénz árú (azaz: kétszáz dénárért) kenyeret, hogy enni adjunk nékik? Ő pedig monda nékik: Hány kenyeretek van? Menjetek és nézzétek meg. (Amikor megnézték) és megtudván, mondának: Öt (kenyerünk van) és két halunk. És parancsolá nékik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként (egy-egy csoportba) a zöld pázsitra (a zöld fűre). Letelepednek azért szakaszonként, százával és ötvenével (százas és ötvenes csoportokban). Ő (Jézus) pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada (és megáldotta); és megszegé (vagyis megtörte) a kenyereket és adá tanítványainak, hogy tegyék azok elé; és a két halat is elosztá mindnyájok között. Evének azért mindnyájan, és megelégednek (és jól is laktak); És maradékot is szednek fel (és összeszedték a kenyérdarabokat) tizenkét tele kosárral, és a halakból is (ami maradt). Akik pedig a kenyerekből ettek, mintegy ötezren valának (csak) férfiak. (Márk. 6,30-44)

Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus által tett csodáról: „Visszatérvén pedig az apostolok, elbeszélnek néki mindent, amit cselekedtek (és tettek). És azokat maga mellé vévén, elvonult (velük külön) magányosan a Bethsaida nevű városnak puszta helyére. A sokaság pedig ezt megtudván (és amikor észrevette), követé őt (és utánament): és Ő (Jézus) örömmel fogadván őket, szóla (és beszélt) nékik az Isten országáról, és akiknek gyógyulásra volt szükségük (a gyógyulásra szorulókat), azokat meggyógyítá. A nap pedig hanyatlani kezdett; és a tizenkettő őhozzá járulván, monda néki: Bocsásd el a sokaságot, hogy elmenvén a körülvaló (és a környező településekre a) falvakba és majorokba (hogy ott) megszálljanak, és eledelt találjanak (és élelmet szerezzenek), mert itt puszta (lakatlan) helyen vagyunk. Ő pedig monda nékik: Adjatok nékik ti enni. Azok pedig mondának: Nincs nékünk több öt kenyerünknél és két halunknál; hanem ha elmegyünk, és mi veszünk eledelt (ennek) az egész sokaságnak. Mert valának ott mintegy ötezren férfiak. Monda pedig az ő tanítványainak: Ültessétek le őket csoportokba ötvenével (vagyis ötvenenként). És akképpen cselekednek (és így tettek), és leültették valamennyit. Minekutána pedig vette az öt kenyeret és a két halat, (feltekintett az égre és) a mennybe emelvén szemeit, megáldá azokat, és megszegé (és megtörte); és adá a tanítványoknak, hogy a sokaság elé tegyék. Evének azért és megelégednek (és jóllaktak) mindnyájan; és (azután) felszedték, ami darabok maradtak tőlük, tizenkét kosárral” (Luk. 9,10-17)

 János is bizonyságot tesz az Úr Jézus csodatettéről: „Ezek után elméne Jézus a galileai tengeren, a Tiberiáson túl (vagyis a Tiberiás tavának túlsó partjára). És nagy sokaság követé őt, mivelhogy látják vala (azokat a jeleket), az ő csodatételeit, amelyeket cselekszik (és tett) vala a betegeken. Felméne pedig Jézus a hegyre, és leült ott a tanítványaival. Közel vala pedig húsvét, a zsidók ünnepe. Mikor azért felemelé Jézus a szemeit (és amikor körültekintett), és látá, hogy nagy sokaság jő hozzá, monda Filepnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek? Ezt pedig azért mondá, hogy próbára tegye őt; mert ő maga (már) tudta, mit akar vala cselekedni (és mit fog tenni). Felele néki Filep: Kétszáz dénár áru kenyér nem elég ezeknek, hogy mindenikük kapjon valami keveset (dénár: római ezüstpénz, értéke egy napszám). Monda néki egy az ő tanítványai közül, András, a Simon Péter testvére: Van itt egy gyermek, akinek van öt árpa kenyere és két hala; de mi az ennyinek? Jézus pedig monda: Ültessétek le az embereket. Nagy fű vala pedig azon a helyen. Leülnek (és letelepedtek) azért a férfiak, szám szerint mintegy ötezren. Jézus pedig vevé a kenyereket, és hálát adván, adta (és kiosztotta) a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek; hasonlóképen (osztott) a halakból is, amennyit akarnak (és amennyit kívántak) vala. Amint pedig betelének (és jóllaktak), monda az ő tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen (és semmi ne menjen kárba). Összeszedik azért, és megtöltenek tizenkét kosarat az öt árpakenyérből való darabokkal, amelyek megmaradtak vala az evők után” (Ján. 6,1-13)

Dávid így prófétál az Úr Jézus tetteiről: „Dicsérjétek az Urat… Nagyok az Úrnak cselekedetei (és tettei); kívánatosak mindazoknak, akik gyönyörködnek azokban (és kikutathatják, akiknek csak kedvük telik benne). Dicsőség és méltóság az ő cselekedete (az Ő munkája fenséges és ékes), és igazsága megmarad mindvégig (és örökre). Emlékezetet szerzett az ő csudálatos dolgainak (és emlékezetessé tette csodáit); kegyelmes és irgalmas az Úr. Eledelt ad az őt félőknek; megemlékezik az ő szövetségéről örökké” (Zsolt. 111,1-5)

„Mindenki szemei tereád vigyáznak (és mindenki várakozva néz rád), és te idejében megadod eledelüket. Megnyitod a te kezedet, és megelégítesz minden élő(lény)t ingyen (kegyelmesen). Igaz az Úr minden ő útjában (mert az Úrnak minden útja igaz), és minden dolgában kegyelmes (és minden tette jóságos)” (Zsolt. 145,15-17)

Egy előképben pedig így hangzik a prófécia az Úr Jézus csodatettéről: „(Egyszer) jöve pedig egy férfi Baál Sálisából (jelentése: a harmad ura), és hoz vala az Isten emberének első zsengék kenyereit (az első termésből készült kenyeret), húsz árpakenyeret, és megzsendült (meg friss) gabonafejeket az ő ruhájában (vagyis a tarisznyájában). De ő (vagyis Elizeus: jelentése: az én Istenem üdvösség, szabadító) monda: Add (oda) a népnek, hadd egyenek. Felele az ő szolgája: Minek (és hogyan) adjam ezt száz embernek? Ő pedig monda ismét: Add (oda) a népnek, hadd egyenek, mert ezt mondja az Úr: Esznek, és még marad is. És ő eleikbe adá, és evének, és még maradt (mert még hagytak) is belőle, az Úrnak beszéde szerint (ahogyan az ÚR megmondta)” (2 Kir. 4,42-44)

Mát. 14,22 És mindjárt [és nyomban] kényszeríti Jézus az ő tanítványait [és megparancsolta a tanítványainak], hogy szálljanak a hajóba [vagy a bárkába], és menjenek át előre a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot [a tömeget].

Mát. 14,23 És amint elbocsátá a sokaságot [a tömeget], felméne a hegyre, magányosan imádkozni, [hogy egyedül imádkozzon]* Mikor pedig beestveledék [már teljesen], egyedül vala ott.

[Más fordítás: közben besötétedett, s ő ott volt egymagában]

*Az Evangélium bizonyságtétele szerint az Úr Jézus minden cselekedete előtt azt megbeszéli mennyei Atyjával, példát adva minden hívőnek. Erről így ír Márk: „És azonnal kényszeríti tanítványait, hogy hajóba szálljanak, és menjenek át előre a túlsó partra Bethsaida felé, amíg ő a sokaságot elbocsátja. Minekutána pedig (elbúcsúzott tőlük, és) elbocsátotta őket, fölméne a hegyre imádkozni” (Márk. 6,45-46)

János bizonyságtétele: „Az emberek azért látva a jelt, amelyet Jézus tőn, mondának: Bizonnyal ez ama próféta, aki eljövendő vala a világra. Jézus azért, amint észrevevé, hogy jőni akarnak (érte) és őt elragadni, hogy királlyá tegyék, ismét elvonult (vagyis visszavonult) egymaga a hegyre” (Ján. 6,14-15)

Lukács is erről tesz bizonyságot: „És lőn (és történt) azokban a napokban, kiméne a hegyre imádkozni, és az éjszakát az Istenhez való imádkozásban tölté el (és imádkozva virrasztotta át az éjszakát). És mikor megvirrada, előszólítá (és odahívta) az ő tanítványait és kiválaszta azok közül tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett” (Luk. 6,12-13)

 Mielőtt a tanítványainak kijelentette, hogy mi vár Őreá: „És lőn (történt), mikor ő (egyszer) magában imádkozék, vele valának a tanítványok; és megkérdé őket, mondván: Kinek mond engem a sokaság?” (Luk. 9,18)

 Mielőtt kijelenti, és bemutatja, hogy mi a feladata: „Kora reggel pedig, még szürkületkor, fölkelvén, kiméne [és eltávozva a városból], elméne egy puszta [elhagyatott; lakatlan; magányos] helyre és ott imádkozék” (Márk. 1,35)

Mát. 14,24 A hajó [vagy a bárka] pedig immár a tenger közepén vala [már messze, több stádiumnyira^* eltávolodott a parttól], a haboktól háborgattatva [és a hullámok között hányódott, küszködött a hullámokkal]; mivelhogy a szél szembe fújt vala, [mert ellenszél volt].

232 Stádium: Ez (római) mérföld, eredetileg ezer lépés (8 stadion, vagyis kb. 1478 m)

Mát. 14,25 Az éjszaka negyedik részében^* [a negyedik éjszakai őrváltáskor, reggel három és hat óra között] pedig [a víz tükrén elindult feléjük], és hozzájuk méne Jézus, a tengeren [a vízen] járván.

*Az éjszaka negyedik részében: Jézus korában az éjszakát este 6 órától reggel 6-ig négy, egyenként három órás „őrváltás”-ra osztották. Ebben az esetben tehát hajnali három óra körül lehetett.

Mát. 14,26 És mikor látták [és észrevették] a tanítványok, hogy ő a tengeren jár, megrémülnek [és megrettentek, megijedtek, megriadtak, azt] mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltoznak^* [és ijedtükben felkiáltottak; és félelmükben össze-vissza kiabáltak]

234 Kiáltoznak: (kradzó): hangosan kiált, rikolt, sikít, ordít.

Mát. 14,27 De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!

Mát. 14,28 Péter pedig felelvén néki [így szólt hozzá, és] monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken [a habokon].

Mát. 14,29 Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, [a bárkából, elindult], és jár vala a vizeken [a habokon, és Jézus felé ment], hogy Jézushoz menjen.

Mát. 14,30 De látva a nagy szelet [és hogy milyen erősen fúj a szél], megrémült [vagyis amikor azonban az erős szélre figyelt, és nézett, megijedt, megriadt, félt]; és amikor kezd vala merülni [és süllyedni kezdett], kiálta, [és hangosan kiált, rikolt, sikít, ordít] mondván: Uram, tarts meg [ments meg] engem!

Mát. 14,31 Jézus pedig azonnal kinyújtván [felé a] kezét, megragadá [vagyis megfogta, és megkapta] őt, és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél?

Mát. 14,32 És amikor beléptek [és beszálltak] a hajóba [vagyis a bárkába], elállt [és elült] a szél.

Mát. 14,33 A hajóban levők pedig hozzámenvén, leborulának előtte [és térdre borulva imádták, és megvallották], mondván: Bizony, [valóban] Isten Fia vagy^*

*János bizonyságtétele így hangzik: „Mikor pedig esteledik, lemennek az ő tanítványai a tengerhez, és beszállva a hajóba, mennek vala a tengeren túl (vagyis átmentek a tenger túlsó partjára) Kapernaumba. És már sötétség volt, és még (mindig) nem ment vala (oda) hozzájuk Jézus. És a tenger a nagy szél fúvása miatt háborog vala. Mikor azért huszonöt, vagy harminc futamatnyira beeveznek, (kb. 5-6 km-re, tehát a tó közepe táján voltak), meglátták Jézust, amint jár vala a tengeren, és a hajóhoz közeledik vala: és megrémülnek. Ő pedig monda nékik: Én vagyok, ne féljetek! Be akarják azért őt venni a hajóba: és a hajó azonnal ama földnél vala, amelyre menének (vagyis a hajó egyszeriben odaért a partra, ahová tartottak)” (Ján. 6,16-21)

Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus csodatételéről: „És mikor beesteledék, a hajó a tenger közepén vala, ő pedig egymaga a szárazon (vagyis a parton egyedül). És látá őket, amint vesződnek (és meglátta, hogy mennyire küszködnek) az evezéssel; mert a szél szembe fúj vala velük (mert ellenszelük van); és az éj negyedik szakában hozzájuk méne a tengeren járva (vagyis a negyedik éjszakai őrváltás idején, a tengeren járva közeledett feléjük); és el akar vala haladni (és el akart menni) mellettük. Azok pedig látván őt a tengeren járni, kísértetnek vélték (kísértetnek hitték), és felkiáltanak; Mert mindnyájan látják vala őt és megrémülnek (és megrettenek). De ő azonnal megszólítá őket, és monda nékik: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek. Ekkor beméne (vagyis beszállt) hozzájuk a hajóba, és elállt (és elült) a szél; ők pedig magukban szerfölött álmélkodnak és csodálkoznak vala” (Márk. 6,47-51)

Mert Ő az, akiről így hangzik a prófécia: „Ezek látták az Úrnak dolgait (és tetteit), és az ő csodáit a mélységben (és a mélységes tengeren). Szólott ugyanis és szélvészt támaszt (és szavára forgószél támadt), amely felduzzasztá a habokat (és fölemelték őket a hullámok). Az égig emelkednek, a fenékig süllyednek (majd a mélybe zuhantak); lelkük elolvadt az ínségben (és kétségbeestek a veszedelemben). Szédülnek (és imbolyogtak) és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességüknek esze vész vala (és bölcsességük egészen odalett). De az Úrhoz kiáltanak az ő szorultságukban (az ő nyomorúságukban), és sanyarúságukból kivezeti őket (és kiszabadította őket szorult helyzetükből). Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék (és lecsendesítette a forgószelet), és megcsendesedtek a habok (és elcsitultak a hullámok). És örülnek, hogy lecsillapodtak vala (amikor azok elsimultak), és vezérli őket az ő kívánságuknak partjára (és a kívánt kikötőbe vezette őket)” (Zsolt. 107,24-30)

Hiszen Ő az: „Aki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos (és a tenger hullámhegyein lépdel)” (Jób. 9,8)

Hát: „Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erős, mint te vagy Uram? És a te hűséges voltod körülvesz téged. Te uralkodol a tengernek kevélységén (a dühöngő tengeren); mikor az ő habjai felemelkednek (ha hullámai tornyosulnak), te csendesíted le azokat” (Zsolt. 89,9-10)

Mát. 14,34 És általkelvén [a túlsó partra], eljutnak Genezáret [a galileai tenger másik neve. Jelentése: (hárfa, lant, citera; a király kertje, fejedelmi kert)] földére.

Mát. 14,35 És mikor megismerték őt annak a helynek lakosai, szétküldenek [embereket, és mindenfelé elhíresztelték] abba az egész környékbe, és minden beteget hozzá hoznak [aki gonoszul szenvedett, rosszul volt, szerencsétlenül, nyomorúságosan, súlyosan beteg volt];

Mát. 14,36 És [rimánkodva] kérik vala őt, hogy csak [legalább] az ő ruhájának [a köpenyének] peremét [vagyis szegélyét, szélét, bojtját; szegélyrojtját] illethessék [és megérinthessék]. És akik [csak] illeték [és megérintették] vala, mindnyájan meggyógyulnak [és megmenekedtek a bajból]^*

*Márk így írja le a történteket: „És (ezek után a túlsó partra) átkelve, eljutottak (és megérkeztek) a Genezáret földére, és kikötnek. De mihelyt kiszálltak a hajóból, azonnal megismerik (és felismerték) őt, és (némelyek) azt az egész környéket befutván, kezdék a betegeket a nyoszolyákon (vagy ágyakon) ide-oda hordozni, amerre hallják vala, hogy ő ott van (ahol éppen tartózkodott). És ahová bemegy vala a falvakba vagy városokba, vagy majorokba (vagy településekre), a betegeket letevék a piacokon (és a tereken), és kérik vala őt, hogy legalább a ruhája szegélyét illethessék (és érinthessék). És valahányan csak illeték (és megérintették), meggyógyultak” (Márk. 6,53-56)

Lukács bizonyságtétele: „És az egész sokaság igyekezik vala őt illetni (és megérinteni): mert erő származék (és erő áradt ki) belőle, és mindeneket meggyógyíta” (Luk. 6,19)

És az emberek megtapasztalták Isten országának jelenlétét: „Mert sokakat [vagyis sok embert] meggyógyított, úgy hogy akiknek valami bajuk volt [és akiknek valami betegségük volt; akiket valamilyen fájdalom gyötört, akiket csak valami ostor vert], reá rohanának [vagyis megrohanták őt, körülötte tolongtak; és hozzátódultak], hogy illethessék [hogy megérinthessék] őt” (Márk. 3,10)

Jézus terád vár

Az Úr közel!

A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt.

Az Úr közel! (Fil. 4,5)

A legszörnyűbb hiány

"Pénz nélkül lenni kellemetlen, egészség nélkül lenni aggasztó, barát nélkül lenni lehangoló, otthon nélkül lenni nyomasztó. De minden hiány legszörnyűbb hiánya: Krisztus nélkül lenni."

Jobbulást

„De fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak. Úgy ugrándoztok majd, mint a hizlalóból kiszabadult borjak.”

Malakiás könyve 3:20 (Károli ford. 4:2)

Ami a gyógyulásodhoz igazán hiányzik... Az igazság, hogy végre kiléphess a téged körülvevő dobozból, és tovább láss, mint ahogy azt a fizikai korlátok engedik. Az igazság, hogy végre igazán tudd, mi is történt azon a gyászos vasárnap estén. Az igazság, hogy végre őszinte mosoly fakadjon arcodon.

Igen, barátom, lesz egy ilyen nap. Eljön az ideje annak, amikor minden apró részletre fény derül, mint egy Agatha Christie krimi végén. Amikor felfedezed, hogy az események kicsit mások voltak, másként zajlottak, mint ahogy te megélted. Amikor végre igazán tudod, így volt a jó.

Lesz egy nap, amikor az igazság nem okoz már fájdalmat, hanem begyógyítja a régen sajgó sebeket. Amikor nem lesz több furcsa álommal teli éjszaka, melyek után nehézkes a reggel, és keserves a lét. Amikor nem lesz többé űr és hiány, mert életed összes kérdésére választ kapsz, és Isten elhozza számodra az igazi szabadulást.

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2012/09/jobbulast.html

Oswald Chambers: A TERMÉSZETI ÉLET ODAÁLDOZÁSA

"Ábrahámnak két fia volt, az egyik a szolgálótól, a másik a szabad asszonytól" (Gal 4,22).

A Galatákhoz írt levelében Pál nem a bűnnel foglalkozik, hanem azzal, milyen viszonyban van egymással a szellemi és a természeti. A természeti életnek szellemivé kell válnia azáltal, hogy odaáldozzuk, különben szörnyű hasadás áll be az életünkben. Miért rendelkezett Isten úgy, hogy a természetit fel kell áldozni? Nem rendelkezés ez, hanem az Ő beleegyező akarata.

Az Ő rendelése az volt, hogy a természeti élet engedelmesség által formálódjék szellemivé. A bűn miatt kell a természetit odaáldoznunk. Ábrahámnak először oda kellett áldoznia Izmaelt, mielőtt feláldozta Izsákot. Többen közülünk szellemi áldozattal akarnak Istennek áldozni, mielőtt odaáldozták volna a természetit. Csak egyféleképpen áldozhatunk szellemi áldozattal Istennek: ha testünket odaadjuk élő áldozatul. A megszentelődés sokkal több, mint csupán a bűntől való szabadulás, azt jelenti, hogy megváltott önmagamat önként kiszolgáltatom Istennek, kerüljön, amibe kerül.

Ha nem áldozzuk fel a testit a szellemiért, a természeti élet kigúnyolja Isten Fiának életét bennünk és állandóan ingadozóvá tesz. A meg nem fegyelmezett szellemi életnek mindig ez a következménye. Rosszul járunk, amikor nyakasan tiltakozunk az ellen, hogy testileg, értelmileg és erkölcsileg fegyelmezzük magunkat. "Engem gyermekkoromban sem fegyelmeztek" - mondod. Akkor most kell fegyelmezned magadat. Ha nem teszed, Istenért való személyes életedet teljesen szétrombolod.

Isten addig nem áll természeti életünk mellé, amíg mi azt kényeztetjük. De amint kitaszítjuk a pusztába és elszántan féken tartjuk, Isten vele lesz, forrásokat és oázisokat nyit meg és beteljesíti a természeti számára adott minden ígéretét.

---

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

baptista enekek (lejátszási lista)

Várunk Urunk!

„Tanítására várnak a szigetek.” (Ésa 42,49 

Ki rombolta le Jerikó falait?

Tanulmányi ellenőr megy egy iskolába, felmérni a diákok felkészültségi szintjét. Beül egy órára, majd megkéri a tanárt, hadd tegyen fel egy kérdést a gyerekeknek:

- Tudja-e valaki, ki rombolta le Jerikó falait?

Néma csend, a gyerekek zavartan néznek maguk elé. Pár perc múltán

Pistike jelentkezik: - Azt nem tudom megmondani, ki volt, de biztosra veheti, hogy ebben az esetben én ártatlan vagyok!

Az ellenőr felháborodva fordul a tanárhoz: - Ez felháborító! Maga mit szól ehhez?

A tanár mentegetőzve mondja: - Nézze, Pistike nem túl jó gyerek, de elég őszinte. Ha azt mondja, nem ő volt, akkor én hiszek neki!

Az ellenőr dühösen kirohan a teremből, és megy az igazgatóhoz:

- Már megbocsásson, de az Ön iskolájában a gyerekek nem tudják megmondani, ki rombolta le Jerikó falait, és ami még rosszabb, a tanár se!

Az igazgató felhorkan: - Nézze, a gyerekeket nem ismerem mind személy szerint, de a tanáraimban megbízok! Ha egyikük azt mondja, hogy nincs közük hozzá, akkor én hiszek nekik!

Az ellenőr kétségbeesésében felhívja az oktatási minisztert. Amikor elmondja a tapasztaltakat, a miniszter csitítani próbálja:

- Nem ismerem az összes igazgatót, de ha ekkora a probléma, akkor azt gyorsan meg kell oldani! Kérjen három árajánlatot vagy írjon ki egy tendert, és hozassa rendbe azt a nyamvadt falat, ha ennyire fontos!

Spurgeon: Férjek és feleségek

A legtöbb házban nem volna házsártos asszony, ha ugyanott nem volna egy morgó medve, vagy egy járkáló boros - illetve söröshordó.

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Készítette: Kereszteny Hirek

Figyelj! Arra készülök, hogy feltárjam az igazságot minden helyzetről, és leleplezzem a manipulációkat és megtévesztéseket, amelyek akadályozták az előmeneteledet a céljaim betöltésében, mondja az Úr. Itt az idő, hogy tisztán láss, és szabad legyél az káprázattól és a fantáziálástól. Minél tisztábban látod és érted az igazságot, annál nagyobb a szabadságod és annál nagyobb hatalommal vagy felruházva a Szellem birodalmában. Ez a rendeltetésed: hogy szabad legyél.

János 8:32 És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.

http://gyurinaploja.blogspot.com

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Készítette: Zoltán Jani

Látom, hogy sokatokat lekötnek olyan dolgok, amik fölött nincs hatalmatok. Vajon nem tudtok hitet gyakorolni, és Bennem bízni azok miatt? Akik ismernek Engem, tudják, hogy ha bölcsességre van szükségetek, mindössze annyit kell tennetek, hogy kértek. Adok bölcsességet, mindenkinek, aki hittel kéri. Utasítsátok vissza azt, hogy az élet gondjai kiemelt jelentőségűek legyenek. Ápolnotok kell az örökkévaló szemléletet és a Velem való bensőséges kapcsolatot, mondja az Úr. Semmi se szakítsa félbe a Szellemben való sodródásotokat.

Példabeszédek 4:23 Mindennél jobban őrizd a szívedet, mert abból fakad az élet forrása!

Telefonálj haza

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Zsibbadó lábakkal, üres hassal és nem éppen pozitív hangulatban szálltam le a repülőről. Még három óra várakozás állt előttem a csatlakozásig. És a gép késett!

Lepakoltam a csomagjaimat, és hazatelefonáltam. A feleségem vette fel a telefont. Mindig örül, ha hívom. Nem hoztunk fontos döntéseket. Nem oldottunk meg egyetlen problémát sem. Egyszerűen csak beszélgettünk. Kezdtem egyre jobban érezni magam. Amikor befejeztük a beszélgetést, Denalyn azt mondta: „Nagyon örülök, hogy hívtál.” Boldogan tettem le a telefont. Most már kibírom, hogy távol vagyok, mindaddig, amíg tudom, bármikor hazatelefonálhatok.

Ez arra emlékeztet, hogy Jézusnak is haza kellett telefonálnia az élet forgatagában. Szüksége volt rá, hogy egy kis időt töltsön Valakivel, aki megérti. Így hát csevegett Azzal, Akit szeret; hallotta az otthon hangját, ami már hiányzott Neki.

És eszébe jutott, hogy ha elszabadul a pokol, akkor a menny közel húzódik! Lehet, hogy neked is Haza kellene telefonálnod …

„Elbocsátotta a sokaságot”

Bölcs gondolatot rejt a Máté 14:23 három szava: „elbocsátotta a sokaságot.” Nem akármilyen sokaság volt, amit Jézus elbocsátott. Olyan emberek voltak, akiknek küldetésük volt. Követték Jézust. Hallották Őt tanítani. Látták Őt gyógyítani. És éppen azon voltak, hogy királlyá tegyék.

Senki sem utasítana vissza egy ilyen lehetőséget, hogy emberek ezrei felé szolgálhat, nem igaz? Jézus megtette. Elbocsátotta a sokaságot. Miért?

„Miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre magánosan imádkozni.”

Jézus nemet mondott a fontosra, hogy igent mondhasson az életbevágóan fontosra! Ha Jézus szükségesnek látta, hogy nemet mondjon a tömeg követelésére azért, hogy imádkozzon, akkor lehet, hogy nekünk is követnünk kellene a példáját.

Max Lucado

A megtalált örömhír - Kubinyi Károly

Mint szarvas a hűs folyóvízhez

Ige 2 Pál apostol – például a mai igehirdetőknek – dicsekvése:

 „Mert a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk [Szellemmel való együttészlelésünk] bizonysága, hogy isteni őszinteséggel és tisztasággal [tettetés vagy önzés nélkül], nem (hús)testi bölcsességgel [nem evilági értelemben bölcsen], hanem Isten kegyelmével forgolódtunk [éltünk; jártunk] a világon, kiváltképpen pedig ti köztetek

Mert nem egyebet írunk néktek, hanem amit olvastok, vagy el is ismertek, sőt reménylem, hogy el is fogtok ismerni mindvégig; [amit felismertek majd, és teljesen meg fogtok érteni]

Aminthogy némi részben el is ismertétek rólunk, hogy  dicsekvésetek [büszkeségetek] vagyunk [annak alapján, hogy legalább részben  már kiismertetek minket] amiképpen ti is nékünk [mint ahogy mi is fogunk veletek]  az Úr Jézus napján

És ezzel a bizodalommal akartam előbb [készültem már korábban] hozzátok menni, hogy másodízben nyerjetek kegyelmet (2 Kor. 1,12-15)

Megvallás

„De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.” (Zsid. 10,39) 

Ige: Példamutatás az igehirdetés módjáról

„Én is, amikor megérkeztem hozzátok testvéreim, [atyámfiai] nem úgy érkeztem, [nem azért mentem] mint aki ékesszólás [keresett szavak; magasröptű (fellengző) beszéd] vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten [Krisztus] bizonyságtételét. [misztériumát; szent titkát; tanúságtételét]

Mert úgy határoztam, [döntöttem] hogy nem tudok közöttetek másról, [nem akarok semmiről sem tudni] csak Jézus Krisztusról, [még pedig] róla is mint a megfeszítettről. [oszlopra feszítettről]” (1Kor. 2,1-2)

 „Mert… azért küldött engem a Krisztus, hogy ...az evangéliumot hirdessem; de nem szólásban való bölcsességgel, hogy a Krisztus keresztje (kínoszlopa) hiábavaló ne legyen” (Kor. 1,17)

„Mert nem beszédben áll [szavakon alapszik; szóban nyilatkozik meg] az Istennek országa, [Isten királysága, uralma] hanem erőben. [hatóerőben; hatalomban, csodatevő erőben]” (1 Kor. 4,20)

Ezért:  „Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot” (1 Kor. 1,23)   

Az írott Ige fontossága: „… én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam; hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. Eltemették, és - ugyancsak az Írások szerint - feltámadt a harmadik napon” (1 Kor. 15,3)

 „Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, önmagunkat pedig mint szolgáitokat Jézusért” (2 Kor. 4,5)

Ige: Az Úr megfizet

 „azoknak, akik állhatatosan [kitartással] jót cselekedve [jótettekkel; jó munkával] törekszenek [igyekeznek] dicsőségre, megbecsülésre, [tiszteletre; tisztességre] és halhatatlanságra, [romlatlanságra] örök életet ad; [a természetfeletti életet; az életnek egy más létezési formáját]

 [de fizet majd.] haraggal és megtorlással [búsulással; bosszankodással] annak, aki haszonleső, [viszálykodó; perlekedő Önérdek keresője, hajszolója] s nem hajlik [nem hisz (szándékosan és önfejűen)] az igazságra, [nem engedelmeskedik a valóságnak, az Igének] hanem a gonoszsággal [hazugsággal, istentelenséggel, Igével ellentétesen] tart. [követ; hisz]

Mindenkit, [minden embert] aki gonoszat [rosszat haszontalan; hibás dolgot; bajt] művel, [elkövet; végrehajt] utolér a kín [nyomorúság; aggodalom, baj, keserűség; megpróbáltatás; szorongattatás; zaklatás, üldözés; szükség] és a gyötrelem, [ínség; szorongató veszedelem; szorongás; szorongatás; szükséghelyzet] elsősorban [először] a zsidót, azután a pogányt. [görögöt; hellént]

 [ámde] dicsőség, tisztelet [tisztesség; megbecsülés] és békesség vár [épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás jut majd osztályrészül] mindenkire, aki jót tesz, [A jót folyamatosan munkálja] elsősorban a zsidóra, azután a pogányra. [görögre]

Mert [ugyanis] Isten nem személyválogató [részlehajlás; protekció]” (Róm. 2,7-11)

Akik ugyanis törvény ismerete nélkül [akiket a törvény nem kötelezett] vétkeztek [tévesztették el a célpontot], a törvény nélkül vesznek el [pusztulnak el teljesen], és akik a törvény ismeretében [törvénynek alávetve] vétkeztek, azok a törvény alapján [által] kapják [nyerik] meg majd az ítéletet. [ítéltetnek meg]

Állok és csodállak Istenem

19-es ZSOLTÁR ANN.

Kérjük Uram, hogy:

„Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vigadjunk és örüljünk egész életünkben! „(Zsolt. 90,14)

Vida Sándor: Mézcseppek:

- A hit sohasem vár bizonyítékokra, hanem Isten igéje szerint cselekszik, és akkor ezt kétségkívül követik a bizonyítékok.

Átjutni a túlsó partra

„Menjünk át a túlsó partra!" (Márk 4:35)

Egy nap Jézus azt mondta a tanítványainak: Menjünk át a túlsó partra... Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni." (Márk 4:35-37).

Az ördög nem akarja, hogy átjuss a viharon, és elérj a túlsó partra. Nem bánja, ha gyülekezetbe jársz, énekelsz a kórusban, vagy szolgálsz a vezetõségben - csak azt nem akarja, hogy elérd az Istentõl való rendeltetésedet. Ami azonban a túlsó parton vár, megéri mindazt, amin most át kell menned.

Olyan rettenetes ellenséggel küzdesz, aki tudja, Istennek terve van az életedre. Nem tudja viszont elsüllyeszteni azt az embert, akinek a csónakjában ott van Jézus, azt, aki imádkozik, és közel marad Hozzá.

Ma tehát kötelezd el magad arra, hogy megmaradsz Isten erejében, bármivel is kell most szembenézned, és bármekkora csapás is ért téged. A lelki-szellemi növekedés nem jön könnyen. Pál azt írja: Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat" (1Korinthus 13:11).

 Ideje felhagynod a gyermekies gondolkodással, ideje felnõni! Ha nem teszed, nem fogod megtapasztalni mindazt, amit Isten tartogat számodra. Miben van ma szükséged új látásra? Az idõbeosztásodat kell új szemmel átvizsgálnod, hogy legyen benne hely Istennek? Vagy a barátaidat, mert rossz irányba visznek? A szokásaidat, mert elszívják az erõdet és legyõznek? A szavaidat, mert kételkedés beszédeit mondod a hit szavai helyett? Fordulj Istenhez, Õ átvisz a viharon, és eljuttat a túlsó partra.

 Mai IGE: http://maiige.hu/

ESŐRE VÁRVA

1 „Örülni fog a puszta és a szomjú föld, vigad a pusztaság, és kivirágzik rajta a nárcisz.
2 Virágba borul és vigad, vígan örvendezik. Része lesz a Libánon pompájában, a Karmel és Sárón díszében. Meglátják az ÚR dicsőségét, Istenünk méltóságát.
3 Erősítsétek a lankadt kezeket, tegyétek erőssé a roskadozó térdeket!
4 Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, jön
Istenetek, és bosszút áll, jön Isten, és megfizet, megszabadít benneteket!
5 Akkor kinyílnak a vakok szemei, és megnyílnak a süketek fülei.
6 Szökellni fog a sánta, mint a szarvas, és ujjong a néma nyelve. Mert víz fakad a pusztaságban, és patakok erednek a pusztában.
7 Tóvá lesz a délibáb, és víz fakad a szomjú földön. Ahol azelőtt sakálok tanyáztak, nád és káka terem.
8 Jól megépített útja lesz, amelyet szent útnak hívnak. Nem jár azon tisztátalan, csak az ÚR népe járhat rajta, bolondok nem tévednek rá.
9 Nem lesz ott oroszlán, nem megy rá ragadozó vad, ilyen nem lesz található, hanem a megváltottak járnak rajta.
10 Amikor visszatérnek, akiket az ÚR kiváltott, ujjongva vonulnak a Sionra. Öröm koszorúzza fejüket örökre, boldog örömben lesz részük, a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik”  Ézs 35,1-10.

                           ESŐRE VÁRVA

Örülni fog a puszta és a szomjú föld, vigad a pusztaság, és kivirágzik rajta a nárcisz. (Ézs 35,1)

Ausztráliában idén különösen kegyetlen volt a szárazság. Szomorúsággal tölt el a kiskertemben gondosan ápolt növényeim elszáradt látványa. Vajon, mit érezhetnek a gazdák ebben a várakozásban. Amikor esni kezd, azon kapom magam, hogy újra mosolygok. A kertemmel együtt éledek én is.

A Bibliában sok helyen találkozunk a szárazság és a megújulás képével. Ézs 35-ben a fogságban lévők Sion hegyére való visszatéréséről olvashatunk. Első olvasásra, ez a fejezet a szárazságra és az esőre összpontosít, ám valójában a lélek megújulásáról szól. Ha Isten cselekszik, az emberek újra életre kelnek.

A sivatag virágzását látni mindennél többet jelent, valójában lelki megtapasztalás. "Akkor
kinyílnak a vakok szemei, és megnyílnak a süketek fülei." (Ézs 35,5) Új szemekkel és új fülekkel másképp látjuk a világot. Isten megváltó szeretete teszi ezt lehetővé. Még ha minden
összekuszálódik is körülöttünk, az új szemekkel és fülekkel pozitívan fogjuk látni a dolgokat.

Amikor megjön az eső, Isten szabadítása is beteljesedik. A szárazság megtapasztalása utat nyit számunkra, hogy Isten szeretetét és jelenlétét jobban tudjuk értékelni.

Imádság: Nyisd meg szemünket Urunk, hogy meglássunk téged az új életben. Ámen.

Az esőre való várakozás lelki megújulást hozhat.
Bill Adams (Queensland, Ausztrália)

www.csendespercek.hu

Favorite (lejátszási lista)

Ravasz László

Magamnak is ellensége vagyok, ha mással nem tudok szívem szerint megbékélni. (Viktor János) 

Pásztor Chris: Ne a pénz legyen az első! ·

 Készítette: József Balogh: 

A bölcsesség a legelső, legfontosabb dolog: szerezz bölcsességet, és minden keresményedből

szerezz értelmet (Példabeszédek 4:7).

Néhányaknál a pénz hajszolása az elsődleges feladat az életben, de sajnos, minél többet beszélnek a pénzről, és hajszolják azt, annál kevesebbjük lesz. A nyitó ige nem azt mondja, hogy: A pénz a legelső, legfontosabb dolog. Valaki talán azt mondaná: „Üzletet akarok nyitni, szükségem van tőkére." Nem. A legfontosabb tőke, amire szükséged van, az nem pénz; Isten Igéje azt mondja, hogy bölcsesség az, amire szükséged van. A bölcsesség szeretete vagy hiánya határozza meg a sikeredet az életben. Ezért mondja a Biblia, hogy újítsuk meg a gondolkodásunkat (Efézus 4:23).

A pénz fontos, efelől semmi kétség nincsen, mert a Biblia is azt mondja: „a pénz szerez meg mindent" (Prédikátor 10:19). Viszont a Biblia szintén beszél a pénzhez való bölcsességről. A pénz nem tud életed adni, de a bölcsesség tud: „Mert a bölcsességnek árnyéka alatt, és a gazdagságnak árnyéka alatt egyformán nyugszik az ember! De a tudomány hasznosabb, mivelhogy a bölcsesség életet ad az ő urainak" (Prédikátor 7:12).

Miért dolgozol? Miért akarod, hogy az üzleted kiterjedjen? Lehet, hogy iskolát vezetsz, akkor miért akarod, hogy az iskolád sikeressé váljon? Miért akarsz naggyá válni? A tanulók iránt érzett szereteted miatt, mert szeretnéd, ha minőségi oktatásban lehetne részük, vagy csak a pénz szeretete miatt?

Mindenben, amit teszel, ne a pénz legyen az első, hanem inkább az emberek szükségeinek a

betöltése! Motiváljon, hogy azt teheted, ami jó az Istennek és embereknek, így leszel sikeres.

Ima

Drága Atyám, köszönöm a bölcsességet, ami működik bennem ma és mindig, sikerre és

tökéletességre vezetve engem mindenben, amit teszek. A dicsőség magasabb szintjeire jutok a

bölcsesség által, a Jézus Nevében, Ámen.

TOVÁBBI TANULMÁNYOK:1 Timóteus 6:10; Máté 6:33

Az Úr szavának meghallása

Készítette: Tünde Guti

„Uram, taníts meg engem rád hallgatni! Zajos korban élünk, és a fülem belefáradt az ezernyi rekedt hangba, ami állandóan ostromolja. Add nekem az ifjú Sámuel szellemét, aki azt mondta neked: Szólj, mert hallja a Te szolgád! Add, hogy meghalljam a Te szavadat a szívemben! Add, hogy megszokjam a Te hangodat, hogy majd ismerős legyen nekem, amikor a földi hangok végleg elhallgatnak, és a Te beszéded lesz az egyetlen hang! Ámen’”

A. W. Tozer

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Készítette: Kereszteny Hirek
Legyél türelmes, és várd ki a megfelelő időt és lehetőséget arra, hogy kezeld a szakadás és versengés problémás területeit. Bizonyos helyreigazításokat meg kell tenni, de biztos, hogy nem a pillanat hevében. Folyamatban van, hogy feltárjam a rejtett motivációkat és lelkületeket benned és másokban is, aminek az eredményeképpen őszinte megvizsgálás és kommunikáció tud történni. Utasítsd vissza azt, hogy büszkeséggel kelj föl bármely konfrontáció során. A megoldás kulcsa az alázat, mondja az Úr.

Efézus 4:30-32 Ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét, aki által meg vagytok pecsételve a megváltás napjára. Minden keserűség és harag, indulat, szóváltás és szitkozódás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. Egymás iránt legyetek inkább jóságosak, könyörületesek, bocsássatok meg egymásnak, ahogy Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.

A BOHÓC ISMÉT NEVET

Készítette: Ilda kemi

KATHRIN KUHLMAN - ISTEN MOST IS MEGTEHETI CÍMŰ KÖNYVÉBŐL

Sanford Silsby története

Sandy Silsby tanító egy iskolában Escondidoban, Kaliforniában. Kizárólag a tehetségesebb növendékekkel foglalkozik. Michiganban született és egyetemi végzettsége van. Felesége, Margie, ápolónő, és három gyermekük van. Ez a történet nem rólam szól! - legalább is nem egyedül rólam. Inkább egy barátomról akarok beszélni, Virgilről (Tiny), Virgil Poorról. Talán jobb lenne, ha maga Tiny mondaná el, mi történt vele, de ő nem valami bőbeszédű és engem kért meg, hogy írjam le úgy, ahogy történt.

Jobb napjaiban Tiny Poor bohóc volt, de az utóbbi húsz évben egyik helyről a másikra vándorolt, végig az egész Keleten, hogy valami módot találjon a nyomorúságból való szabadulásra.

Először feleségem, Margie révén találkoztam vele, aki a helybeli kórházban ápolónő volt. Ő beszélt erről a szegény emberről, aki megkínzott testét felvonszolta a kórházba, hogy segítséget kérjen. Egy klubnak volt az őrizője San Diegoban. Mérnöki képzettsége volt, de - nevetett - csak gondnok vagyok.

1964-ben egy este Tiny a hátsó lépcsőn egy óriás kosár szemetet hozott le a hátán. Sötét volt és elvétette a lépcsőt, és tizenöt lábnyira lezuhant. Egy kőkorlátnak esett a hátával és a nyakával. A következő napokban megpróbált dolgozni, de abbahagyta, mert mindjobban erőt vett rajta a fájdalom.

Tiny egyszerűen belenyugodott a fájdalomba, de különösnek találta, mikor egyéb szimptómák kezdtek rajta mutatkozni. Észrevette, hogy csuklóin fájdalmas daganatok keletkeznek, majd térdein, hátán, csípőjén és a bokáján. Végül is elment egy orvoshoz, aki köszvényt állapított meg. Fájdalomcsillapító tablettákkal látta el.

Egyedülálló volt, s képtelen volt fenntartani magát, mert ötvenes éveiben járt. A valamikor tehetséges kezeinek ízületei formátlanná dagadtak. A nyakát csupán tizenöt foknyira tudta fordítani minden irányban. A háta annyira telítve volt köszvénnyel, hogy csupán fogcsikorgatva tudott ülni, és a felkelés is csupa kin volt. A csípői, gerince és térdei annyira elmeszesedtek, hogy még a járás is kínos próbálkozás volt számára.

Az orvosok megröntgenezték és pirulákkal látták el, de nem tudták meggyógyítani. A köszvénynek ez a típusa gyógyíthatatlan és progresszív. Könyörtelenül uralma alá veszi áldozatát, végül is nyomorékon ágyba dönti. Gyerekkoromtól kezdve szerettem Tinyt, mert olyan magányos és elhagyatott volt, aki Escondidon kívül egy bérházban lakott. Egy este, iskola után kimentem hozzá és ott találtam a szobájában ülve, sötétben. Az arca könnyektől volt nedves.

Ma délután gyomlálni akartam a kertben - mondta. Kihúztam két gyomot, de oly nagy fájdalmaim voltak, hogy nem bírtam tovább. Úgy sírtam, mint egy gyerek, és ha puskám lenne, megöltem volna magamat.

A szívem fájt Tinyért, de tehetetlennek éreztem magam a betegségével szemben. Az egészségügyi ellátó intézet Los Angelesbe küldte kivizsgálásra. Teljesen munkaképtelennek ítélték. Kapott kis nyugdíjat, de ez a pár dollár sovány ellenszolgáltatás volt a kínokért és a munkaképtelenségért. Csupán Isten tud segíteni Tinyn - mondtam Margienak, mikor hazamentem este. Hittem Istenben. Mindig szilárdan hittem, hogy nem akarja a szenvedésünket, betegségeinket és az emberi nyomorúságot. De nem voltam egyháztag, és életemből hiányzott a szellemi erő. Hogy tudnám bátorítani Tinyt, mikor nekem sincs szellemi erőm? Nemrég Margie fivére, Frank Hines, egy chicagói ügyvéd egy könyvet küldött nekem, John Sherryl könyvét: „Más nyelveken szólnak.” ő már olvasta és ajánlotta, hogy én is olvassam el. Először láttam szavakba öntve azt, amiről úgy véltem, már régen tudom - Isten ereje működik a Szent Szellem által.

Abban az időben még nem értettem, de Isten munkálkodott az életemben és Tinyében is. Aznap, mikor befejeztem a könyvet, levelet kaptam Franktól. Ebben közölte velünk, hogy az életében hatalmas átalakulás ment végbe, amit Jézus cselekedett ugyanazon erőforrás, a Szent Szellem által. A könyv és a levél arra indított, hogy vágyakozzam ez után a hatalom után. Keresni kezdtem másokat, akik osztoznak velem ebben az érzésben.

Ez alatt állandóan imádkoztam Tinyért. Azt sejtettem, hogy ha a saját lelki problémáimra választ nyerek, megoszthatom ővele. Ő már elfogadta Krisztust személyes Megváltójának, és mikor azt ajánlottam, hogy próbálkozzunk Szellem általi gyógyulással, beleegyezett. Megígértem, hogy keresni kezdek valakit, aki elnyerte a gyógyítás szellemi ajándékát, aki a Szent Szellem által szolgál Tiny érdekében. Így indíttatva saját kívánságomtól, hogy elnyerjem a Szent Szellem erejét, hogy segítsek Tinyn betegségében, meglátogattam egy összejövetelt a Full Gospel Businessben (Fellowship in Oceanside.). Megkérdeztem az első embert, akivel találkoztam, nem ismer-e olyan valakit, akinek megvan a gyógyítás ajándéka?

A Szent Szellem küldte önt hozzám - mondta. Én ajtónálló vagyok a Kathrin Kuhlman összejöveteleken Los Angelesben. Ő nem mondja, hogy gyógyító, de az ő szolgálatai alatt csodák történnek.

Beszéltem neki Tiny állapotáról és megígérte, hogy a legközelebbi alkalommal felkeresi a Shrine Auditórium bejáratánál és segít neki, hogy ülőhelyet találjon a kezdet előtt. Visszagondolva, kis csodának látom a csodák láncolatában, hogy Isten direkt ehhez az ajtónállóhoz küldött. Lehetetlen lett volna Tiny számára az ajtón kívüli órák hosszat várakozás, mikor csak rövid ideig tudott állni. Szóltam Tinynek és előkészületeket tettünk az április hóban tartandó szolgálatra.

Már olvastam Kathrin Kuhlman könyvét, a „Hiszek a csodákban”, amelyben szó van számtalan betegről, akik a Szent Szellem ereje által gyógyultak meg. Felolvastam a köszvényről szóló részt Tinynek. Szemét elborították a könnyek és azt kérdezte: Azt hiszi, velem is megtörténhet ez? Mindennap imádkoztam Tinyért, és másokat is kértem, hogy imádkozzanak érte.

Végül eljött a vasárnap, mikor Kathrin Kuhlman Los Angelesben volt. Margie nem tudott eljönni, de jó ebédet csomagolt be nekünk. Elvittem a két fiamat, Charlest és Fordot, és kikocsiztunk Tinyért, majd megkezdődött a hosszú utazás Los Angeles felé.

Annyira részt akartunk venni a szolgálaton, hogy egy órával előbb odaértünk, mint tervbe volt véve. Tinyt a bejárathoz vittem és beszéltünk a kapussal. Igen, ő ismeri ajtónálló barátunkat, és azt ajánlotta, hogy Tinyt ültessük a bejárat mellé egy ódivatú fa pótszékre. Ő majd megmutatja az ajtónállónak, aki majd talál neki helyet az auditóriumban. Bizakodva abban, hogy minden jól van, a fiukkal együtt körülmentünk az auditórium elejére. Már több, mint ezer ember érkezett, bár még csak 11 óra 45 perc volt, és az ajtókat 1 óra előtt nem nyitják ki. Mind a hárman éreztük, hogy ezen a napon Tinyvel történik valami. Isten egész bizonyosan meg fogja gyógyítani.

A szolgálat gyönyörű volt. Az ének után miss Kuhlman első megállapítása ez volt: Az orvosi tudomány azt mondja, hogy a köszvény gyógyíthatatlan. Ezen a szolgálaton sokan meggyógyultak köszvényből a Szent Szellem által. Ez Tiny napja! Ó, siess, Istenem, siess meggyógyítani őt! - imádkoztam.

Nem tudtam, hol ül Tiny, de tudtam, hogy valahol itt van ebben a nagy tömegben, várakozással eltelve, hogy ráhull a Szent Szellem ereje.

Aztán elmerültünk a prédikáció hallgatásában. Amíg miss Kuhlman prédikált, észrevettem, hogy gyógyulások megkezdődtek körülöttünk. Isten Szelleme átsuhant a nagy termen és megérintette emberek testét. Nemsokára kezdtek szállingózni az emelvényre, kérdezve, hogy bizonyságot tehetnek-e a gyógyulásukról, a csodáról.

Az első, aki a mikrofonhoz lépett, egy nő volt, aki köszvényből gyógyult meg. Hajlongott, megérintette a talajt, amit - szavai szerint - már évek óta nem tudott megtenni. A szívem a torkomban dobogott, mikor nyújtogattam a nyakamat, hogy Tinyt lássam. Minden percben reméltem, hogy meglátom őt is az emelvényen.

Aztán a bizonyságtevők olyan gyorsan jöttek, hogy majd lesodortak a lábamról. Egy hatéves kisfiú meggyógyult gerincferdülésből. Anyja sírt örömében. Egy prémbe öltözött hölgy jött fel, kezében két hallókészüléket tartva. Beverly Hillsből való volt. Egy férfi jött, lábtámaszt hozva. Szótlanul ültünk, Isten csodálatos tetteit bámulva.

Egy öregecske hölgy jött tolószékben. Folyton azt ismételgette: meggyógyultam.

Miss Kuhlman azt mondta: jól van, akkor keljen fel és járjon.

Mereven és legnagyobb erőfeszítéssel feltolta magát a tolószékből. Először a térdei csak részben hajlottak meg, és a háta meghajlott, de keresztül sántikált az emelvényen. De térdei és a háta fokozatosan kiegyenesedtek és fel-alá járva nevetgélt magában, könnyek peregtek végig az arcán, és dicsérte Istent. Azzal végezte, hogy valakit beültetett a tolószékébe és végigkocsikáztatta az emelvényen. Sokan, sokan meggyógyultak. Voltak a körülöttem ülők közül egyesek, akik meggyógyultak, de ez túlságosan felizgatta őket, és így nem tudtak az emelvényre menni. Mások pedig nem vették észre, hogy meggyógyultak. Nagyszerű látvány volt.

Sokat olvastam a Bibliában a gyógyulásokról. Hallottam prédikátorokat beszélni Isten hatalmáról a szószékről. De most volt először, hogy a valóságban láttam Isten hatalmát a saját szemeimmel. De hol volt Tiny? Mi történt vele? A fiuk körülnéztek a teremben, de sehol se láttuk őt. Elhangzott az áldás és a nép oszladozni kezdett. Tiny eltűnt. Megkerestük az ajtónállót, de ő se látta Tinyt. Mind keresni kezdtük, de sehol se találtuk. Végül a kocsihoz mentünk és vártunk. 45 perc múlt el, és az auditórium körüli oldalsó kijáratok is majdnem üresek voltak már. Tiny még mindig nem mutatkozott. Most már nagyon nyugtalankodtunk.

Visszamentem a főbejárathoz, ahol hagytuk. Az ajtó nyitva volt, bent a terem sötét. Bekukkantottam és ott volt Tiny - ugyanazon a fa pótszéken ült, ahol hagytuk őt. Mikor kijött, fejét rázta és azt mondta: ez a legrosszabb hely.

Fokról-fokra kiderült minden. Nemsokára, hogy ott hagytuk őt, a kapust felváltották. Az új kapus nem tudta, kire vár Tiny, nem ismerte az ajtónállót. Az ajtónálló, aki nem ismerte Tinyt, mikor megérkezett, engem keresett. Mikor nem látott, azt gondolta, hogy bevittük Tinyt valahogy másképp és elment, hogy a kötelességét teljesítse. És Tiny csak ült ugyanazon a pótszéken delelőt 11-től délután fél hatig és várta, hogy valaki megmondja neki, hogy mit tegyen. Nem hallott semmit abból, ami az auditóriumban történt, sem nem látta miss Kuhlmant. Ott ült azon a kemény széken hat és fél óráig.

Zavart voltam, csalódott és dühös. Annyira izgatottak voltunk a szolgálat miatt, hogy nem néztük meg még egyszer, hogy Tiny bejutott-e. Pedig ez volt jövetelünk fő oka. Elsősorban magamat okoltam. Aztán haragudtam az ajtónállóra. Aztán elkeseredésemben már nem is tudtam, kit okoljak.

Hazautazásunk közben Tiny nemigen szólt. A fiuk és én arról fecsegtünk nagy izgalom közepette, amit láttunk és hallottunk. Kissé bizonytalankodtunk, mert Tiny ott volt és elmulasztott mindent. Próbáltuk megmagyarázni, mi történt a szolgálaton, de mivel elmulasztotta, nem tudta maga elé képzelni a csodálatos dolgokat, amik végbementek.

Mikor letettem a kis háza előtt, még mentegetőztem. Terveket szőttünk, hogy újra elmegyünk és jobb lesz a rendezés. Margie éppúgy méltatlankodott, mikor megtudta, mi történt. Másnap reggel iskolába mentem, de a máskor érdekes munkám a gyerekekkel lehangolónak tűnt. A valóságban annyira türelmetlen voltam, hogy alig vártam, hogy a nap elmúljon. Ebéd után Margieval együtt elhatároztuk, hogy meglátogatjuk Tinyt és próbáljuk vigasztalni. Ha engem ennyire elkedvetlenített, gondold el, mit érez ő - mondtam.

Letértünk a főútról. Nemsokára megláttuk Tiny kis házát. A frontra vezető kapu nyitva volt és a nyíláson keresztül láthattuk Tinyt, aki a szobájában ült.

Margie és én megpróbáltuk mentegetni magunkat, amennyire tőlünk telt, de egy idő múlva abbahagytuk, és hagytuk, hogy Tiny beszéljen. Úgy tűnt nekem, hogy az előző napi fél hat óta nem beszélt.

Tudják, mit csináltam? - mondta. Egész délután a kertben ástam. Nézzék, nézzék! - Felállt a székéről, lehajolt, megérintette a padlót és felkiáltott: Meggyógyultam!

Alig tudtam hinni a szemeimnek. Még a bokáján lévő daganat is eltűnt.

De hogyan, Tiny? Hogy történt? - kérdeztem rémülten. Nos, tegnap történt, a Shrineben.

Tegnap? De hiszen be se ment az auditóriumba! - jegyeztem meg.

Tudom, mondta. Akkor történt, míg ott kint ültem azon a széken.

De mért nem szólt, mikor hazafelé jöttünk, az úton? Féltem, hogy nem igaz. Féltem, hogy elmúlik. De ma reggel, mikor felkeltem, olyan volt, mintha tavasz lenne a lábaimban. Kimentem és elővettem az ásót, gyomláltam, és erősen dolgoztam egész nap. Másfél év óta először tudok dolgozni. Tiny - szólt Margie - mondja el, mi történt. Jó - mondta. Nevetett és megvakarta a tarkóját. - Sandy és azok otthagytak engem egy széken a teremajtónál kívülről. Nem álltam fel. Egyszer fel akartam kelni és a fürdőszobába menni, de féltem, hogy akkor az ajtónálló, akit vártunk, nem talál meg. Valahányszor egy férfit láttam felém jönni, azt hittem, az ajtónálló, de senki se jött hozzám. Szünetet tartott, látszott, hogy gondolkodik a hiteles részleteken. Tudtam, hogy a szolgálat folyamatban van odabent, de semmit se hallottam. Nem láttam az emelvényt, nem tudtam, mi történik. Csak ott ültem.

Akkor, úgy fél ötkor nagy elektromos sokkot éreztem, ami megrázta egész testemet. Belülről bizseregtem és égtem. - Zavartan nevetett, aztán folytatta: ugyanaz az érzés volt, mint mikor egy jó adag erős whiskyt iszom és érzem, hogy a vérembe kerül. Csak most nem volt részegség, hanem csak csupa öröm és béke.

A kezeimre néztem. No, mozgatni tudom - mondtam hangosan. Ott ültem, mozgattam az ujjaimat. Megpróbáltam mozgatni a térdemet. Oly soká ültem ugyanazon a helyen, hogy mindenem egészen béna lett. De végül felkeltem és vagy húsz lábnyit mentem az egyik oldalon és minden tökéletesen működött - épp úgy, mint amikor még bohóc voltam húsz évvel ezelőtt. Tiny vállat vont és nagyot nevetett.

Akkor fél hatkor Sandy értem jött. Nem értettem mi történt. Tudtam, hogy valami történt velem. De féltem szólni róla. Azt hiszem, mindenesetre Isten volt, aki tette. Margie és én éneklő szívvel tértünk haza. Mindenki megfeledkezett Tinyről - mindenki, kivéve Istent. És Isten jóvátette az emberek hibáját és ráárasztotta gyógyító erejét a magányos, elfeledett emberre. És azóta Tiny Poor nem ugyanaz többé.

Az elején azt mondtam, hogy ez a történet Tinyről szól, és úgy is van. De nem tehetek róla, meg kell mondanom, hogy az én életem is megváltozott. Minden esetben, ha visszajövök a Shrine Auditóriumba, nevetnem kell, és azt mondom magamnak: „Tudod, ez a legrosszabb hely.”  

Csiszér László: Atyám, Istenem /Éjféli Kiáltás Misszió/

Bob Gass: Az óriás

Az óriás, amellyel ma küzdesz, nem nagyobb, mint Isten, aki benned él. Rajta, tanulj meg Isten erejével felállni és legyőzni az előtted tornyosuló óriást!

Spurgeon:

„A hit kikötőhelye: Isten hűsége"

Egy Biblia naplója

Gazdám újévkor elhatározta, hogy naponta elolvas egy fejezetet belőlem. Az éjjeliszekrényen fekszem. Még nem olvasott.

Január A gazdám leporolt. Egyéb nem történt.

Február Elvitt a gazdám egy bibliaórára. Örülök, hogy végre kézbevettek. Valamit keresett a gazdám bennem, de nem találta meg.

Március Változatlanul az éjjeli szekrényen heverek.

Április Az újságok közé kerültem.

Május A gazdám leporolt, és a könyves asztalra tett.

Június Egy bőröndbe kerültem, sok holmi közé. Úgy látszik, a gazdám elutazik.

Július A gazdám megérkezett. Mindent kipakolt a bőröndből, egyedül én maradtam ott.

Augusztus Ismét otthon. A gazdám ismét a könyvespolcra tett.

Szeptember Este. Borzalmas vihar kerekedett. A gazdám elővett. Idegesen lapozott bennem. Végre a 91. zsoltárnál olvasni kezdett.

Október Ma nincs veszély. A gazdám pihenni hagy.

November Ma este imaórára készül a gazdám. Levett a könyvespolcról, belém lapozott, olvasni kezdett, de hirtelen csengett a telefon. Engem lecsapott az asztalra, felvette a kagylót, hosszan elbeszélgetett, majd amikor befejezte, visszatett a könyvespolcra.

December Egy meghívót helyezett lapjaim közé melyben tudatták vele, hogy egy bibliatanulmányozó hét kezdődik. Már előre örültem, hogy végre a gazdám kezébe vesz és olvasni fog, de hiába vártam. Ott maradtam a könyvespolcon. A gazdámnak nem volt szüksége rám...

http://www.keresztenyszepsegportal.hu/index.php?option=com_k2&view=item&id=1732:egy-biblia-napl%C3%B3ja&Itemid=183

Joel Osteen: Mennyei Atyád hazavár az ünnepekre

Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. (Máté11,28)

A Bibliában Jézus elmesél nekünk egy történetet egy fiatalemberről, aki kikérte az örökségét, elhagyta atyja házát, és az összes pénzét bulikra, nőkre és mindenféle vad dolgokra költötte. Mindenét eltékozolta és végül a disznók között találta magát. Amikor elérte élete legmélyebb pontját, eszébe jutott az otthona: „Még a szolgáknak is jobb dolguk van édesapám házában, mint most nekem. Talán legjobb lenne, ha hazamennék és megkérném apámat, hadd dolgozzak nála. Hazamegyek édesapámhoz!”

Amikor az Apa messziről észrevette a fiát, nagyon megörült. Elébe szaladt, hogy üdvözölje. Átölelte, és megparancsolta a szolgáknak, hogy hozzák a legszebb ruhát, öljék le a hízott borjút. „Bizony nagy bulit csapunk, mert az én fiam hazajött!”

Az egyetlen alkalom, amikor a Biblia arról számol be, hogy Isten futott, az, amikor az Atya egy szükségben lévő gyermekéhez szaladt!

Amikor hibát követünk el, gyakran előfordul, hogy negatív hangokra kezdünk el hallgatni, amik ilyeneket mondanak: „Semmi jót nem érdemelsz. Elszúrtad. Innentől kezdve csak a kispadról figyelheted az életet. Már semmi jó nem fog veled történni.” Drága barátom, el ne hidd ezeket a hazugságokat! Ha veszed a bátorságot, mint ez a fiatalember, és elindulsz Mennyei Atyád felé, akkor Ő tárt karokkal fog futni feléd! Nem azzal foglalkozik, hogy mekkora hibát követtél el, hanem az Ő hatalmas szeretetével, amivel téged szeret! Azokkal a jó dolgokkal foglalkozik, amiket kikészített számodra!

Amikor hibázol, a legjobb dolog, amit tehetsz, az, amit ez a fiatalember is tett: „Hazamegyek édesapámhoz!” Ne fuss el Istentől, hanem fuss Hozzá! Ne hallgass azokra a hangokra, amik azt mondják: „Á, én nem kérhetem Istent, hogy segítsen, az képmutatás lenne a részemről, hiszen elszúrtam, rosszat tettem.” Hallgass inkább az Ő hangjára, ami azt mondja: „Gyere Hozzám, ha elfáradtál. Nálam nyugalmat és biztonságot találsz.” Ez a te Mennyei Atyád hangja. Tudd, hogy Ő mindig kész arra, hogy befogadjon téged. Ő mindig kész arra, hogy helyreállítson. Ő mindig kész arra, hogy új kezdetet adjon, amikor segítségül hívod szent nevét.
Joel Osteen
Magyar fordítás: ahitatok.hu
http://www.ahitatok.hu/joel-osteen/165-mennyei-atyad-hazavar-az-unnepekre.html

Dicséretek. (lejátszási lista)

Az élet vize

Készítette: Az élet tanulnivalója
Volt egyszer egy kislány, szép volt, tündöklően szép, még a Napnál is ragyogóbb, mert tiszta szívével soha nem bántott meg senkit. Egy napon aztán apja kiküldte őt a kútra az élet vizéért:
- Menj, vidd ezt a vödröt, és merítsd bele a kútba... Amikor megtelik vízzel, gyere vissza hozzám...
Úgy tett a lány, ahogy az apja kérte, mikor a vödör színültig telt a kút friss vizével, elindult

 hazafelé. Ám mire hazaért, egy üres vödröt tartott a kezében. - Mi történt? - kérdezte az apja.
- Ó, semmi... a vödröt, ahogy kérted belemerítettem a kútba, és megtöltöttem az élet friss vizével...
- Hiszen ez a vödör üres - mondta az apja, és nevettek mindketten.
- Hová lett, gyermekem, az élet vize? - Mindent úgy tettem, ahogy tanácsoltad. Ám ahányszor csak belemerítettem a vödröt a tiszta vizű kútba, megjelent egy ember, s mert szomjas volt, neki adtam az utolsó csöppig...
Így ment ez végtelenségig, míg a kút ki majdnem száradt. Végül épp annyi vizet adott, amennyivel az utolsó vödröt telemertem.
Az apa mosolygott: - És hol van az a víz? - Mindenfelé... amerre jártam, mindenkinek adtam belőle, aki kért.

"Adj jót, ha adni tudsz - ha jót nem tudsz adni, ne adj semmit."

A "nasi"-zásról

Készítette: Újragondoló blog

Mindenki szeret nasizni. Két étkezés között bekapni egy kis finomságot nem nagy bűn, ugye? Még csak nem is mértéktelenség, sőt, távol áll tőle. Gondoljuk mi. De aztán meglepődünk, amikor egy kiskanál Nutellából végül egy egész üvegnyi lesz, vagy hogy már az aprópénzünket rendszeresen a Fornettiben verjük el. Arról meg ne is beszéljünk, hogy ha nem is azonnal, de egy idő után meg is látszik rajtunk

(tisztelet itt azoknak a csodálatos genetikával megáldott személyeknek, akik akármennyit esznek, nem látszik rajtuk és akikkel akármikor szívesen cserélnék). Először még csak a mérleg és köztünk marad, aztán amikor már menthetetlenül nasi-függők lettünk, mindenki számára nyilvánvaló lesz hogy hoppá, valaki itt nem vigyáz az alakjára. Milyen hamar a mértéktelenséghez ugrottunk, ugye?

Valahogy így vagyunk a bűnnel is. Eleinte csak csipegetünk és bár tudjuk, hogy az is kártékony, ugye drasztikus változás még nincsen, nem történet semmi baj, belefér egy picit több is. Aztán még több. Majd azon kapjuk magunkat, hogy függők lettünk, nem tudunk szabadulni. Újra és újra elcsábulunk, nem tudunk ellenállni a kísértéseknek. Az ”édes kis semmiségekből” hamar mértéktelenség lesz. Közben meg elfelejtjük, hogy Isten csak azt adja, ami a legjobb nekünk, amire valóban szükségünk van. Ha teljes erőnkből, teljes szívünkből, teljes lelkünkből és teljes elménkből Őt szeretnénk és követnénk, eszünkbe sem jutna nasizni, hiszen még az Úr áldásainak feldolgozásával, a kifürkészhetetlen útjainak követésével, a frissítő Igéjével, hálával, imával, szolgálattal, Vele lennénk elfoglalva. Ne hagyjuk , hogy a kísértés bűnt szüljön, majd a bűn megkötözöttséget. Ne nasizzunk. Főleg ne a Sátán tányérjáról.
(L y d i a : Nasi , ujragondoló blog)

Tényleg TÖKJÓ a Halloween?

Készítette: László Kiss
Sokan kérdezhetik, mit jelentenek az ijesztő ábrázatúra formált és megvilágított tökök, a koponyák, szellemek és boszorkányok, amelyek a Halloween divattal kapcsolatban lépten-nyomon elénk kerülnek?!
Amerikából került át Európába, de az eredete egészen a keltákig vezethető vissza, akik Észak-Franciaország és a Brit-szigetek területén éltek. Az ő papjaik voltak a druidák

. Ezek a természetimádó papok halottkultuszt gyakoroltak, és október utolsó napját a ’halál istenének’ szentelték.
Hitük szerint a kelta év utolsó napján (október 31-én) az istenség megengedte, hogy az elhunytak lelkei visszatérjenek otthonaikba. A boszorkányoktól és a démonoktól való félelmükben nagy tüzeket gyújtottak, és áldozatokat mutattak be, hogy azok jóindulatát megnyerjék.
A varázslók a megfélemlített embereket kényszerítették, hogy éjfélkor adjanak nekik feláldozásra egy gyermeket. Az erre kiszemelt család ajtaja elé raktak egy kifúrt és kivilágított tököt. Ha a ház lakói nem teljesítették a kívánságot, gyilkos bosszúra számíthattak. – A gyermekáldozatot óriási szalma- vagy rőzsekötegbe kötözve elevenen égették el.
Szokásuk volt a keltáknak az is, hogy állatbőrökkel és állatfejekkel álcázták magukat a szellemek elijesztésére. Ajándékokat készítettek az elhunyt lelkek kiengesztelésére.
Szokásaikat azután is megtartották, hogy a rómaiak meghódították őket.
Az 1. században a rómaiak sok hagyományt hoztak magukkal Angliából.
Az elpusztíthatatlannak tűnő pogány szokás átformálása, „keresztyénesítése" érdekében a római katolikus egyház (IV. Gergely pápa) 835-ben november elsejét "Mindenszentek ünnepének" nevezte ki, majd november másodikát a halottak napjává nyilvánította.
(Mindenszentek – all hallows, az azt megelőző este pedig az „all hallows evening".
Ez rövidült le az idők során a mostani, közkeletű szóra: Halloween.)
A Halloween október 31-én, tehát éppen a római katolikus ünnep, a mindenszentek előtt van, mintegy demonstrálva azt, mily vékony is a választóvonal a pogány hagyományok és az egyházi gyakorlatok között.
Amerikában a Halloweent Ír bevándorlók honosították meg 1840 körül.
Rémisztő arcokat faragtak tökökből, azokat belülről gyertyával világították ki, ezzel kívánták elriasztani a gonosz szellemeket. A jelmezbe öltözés is a Halloween egyik eleme. Az ünnep klasszikus figurái közé tartoznak a szellemek, boszorkányok, fekete macskák…
A Halloween mára jelentős helyet foglal el az USA reklámiparában, de Európában is egyre népszerűbb.
Az 1845 utáni évek pusztító írországi éhínsége idején a lakosok százezrei települtek át Amerikába, és a szokásaikat is vitték magukkal. Az anyaországon kívül az USA-ban és Franciaországban még ma is megtartják a régi rítusokat, noha azok lelki háttere többnyire már elhomályosult előttük. Gyerekek beöltöznek szellemnek vagy más ijesztő alaknak, töklámpással házról-házra járnak ajándékot kérve.
Napjainkban tanúi vagyunk a régi-új pogányság elterjedésének.
A mai boszorkányok és varázslók épp október 31. napját tartják a legfontosabbnak.
Ez az ősi kelta ünnep előestéje. Ekkor imádkoznak a halottak kelta istenéhez,
az elhunytak szellemeihez, tulajdonképpen szellemidézést folytatnak.
Nem gondolhatjuk, hogy ártatlan mókáról van szó. Úgy hírlik, hogy ma is vannak olyan sátánista szekták az USA-ban, amelyek erre az „ünnepre" gyermekeket rabolnak,
és azokat ördögi rítusok keretében megölik.
Nem csupán hátborzongató szórakozás ez tehát, hanem az okkultizmus terjesztésének kísérlete, hogy az emberek az egy, igaz Isten helyett, a tiltott démonvilág felé forduljanak hitükkel.
Keresztyén családok nem engedhetik, hogy gyermekeik részt vegyenek ilyen beöltözéseken, felvonulásokon, mert azzal a Sátán kultuszát támogatnák.
Az ilyesmivel kacérkodó ember kárt szenved lelkében, meggyengül kapcsolata Istennel, aki egyedül képes arra, hogy megóvjon bennünket minden ártalmas lelki hatástól.
A keresztényeknek mindenképpen tisztában kell lenniük a következő tényekkel:
Ennek a napnak a szokásai és jelképei a pogányságban és az okkultizmusban gyökereznek.
A Halloween lényegében a boszorkányságnak és az okkultizmus más válfajainak egyik legnagyobb ünnepévé vált. A Halloween megünneplésében való részvétel közvetlenül is okkult tevékenységekhez vezethet, avagy ezekre nyitottá teheti az embert.
A legkevesebb, amit a Halloweenről elmondhatunk, hogy megünneplése támogatja a pogány praktikákat és filozófiát, az animizmust (szellemhitet), a sámánizmust és a druida tanokat.
A Biblia egyértelműen jelzi, hogy az ilyen praktikák "az utolsó időkben"
mérhetetlen módon elszaporodnak majd (1Tim 4,1 és Jel 9,21).
Ami elsőre oly ártatlannak tűnik, az a valóságban halálosan komoly!
Az embert játékos módon csábítják el, hogy egyre nyitottabbá váljon a démoni tanok iránt, és szíve Isten felé egyre inkább megkeményedjen.
Az Ige egyértelműen figyelmeztet, hogy a legkisebb mértékben se keveredjünk bele pogány vagy okkult praktikákba.
Ha bemégy arra a földre…, ne tanuld el azokat az utálatos dolgokat… (5Móz 18,9)
Az Újszövetségben Pál apostol megdicséri a thesszalonikaiakat, amiért megtérésük után egyértelműen szakítottak a bálványimádással (1Thessz 1,9-10).
Feltámadásával Jézus bizonyságát adta annak, hogy legyőzte az ördögöt és a halált (Zsid 2,14).
Isten igéjéből eligazítást lelhetünk az élet nehézségei közepette. Az efézusiak ezért semmisítették meg az összes varázskönyvüket, miután hitre jutottak
(ApCsel 19,18-20).
Nekünk, keresztényeknek mindazonáltal nagy a felelősségünk. Az Úr parancsának engedelmeskedve hirdetnünk kell az evangéliumot, az örömhírt. Szükséges tehát, hogy figyelmeztessük embertársainkat - adott esetben még hívő testvéreinket is - az ördög által felállított csapdákra.
Le kell, hogy rántsuk a maszkot, a játékos, ártatlannak tűnő, de nagy veszélyt hordozó babonákról, népszokásokról.
Az Úr adjon ehhez bölcsességet és erőt mindannyiunknak!
Amúgy október 31. a reformáció ünnepe!
(A reformáció napja több protestáns egyházban október 31-én tartott ünnepnap, annak emlékére, hogy 1517-ben ezen a napon függesztette ki Luther Márton a wittenbergi vártemplom ajtajára a bűnbocsátó levelek árusításával kapcsolatos 95 tételét.) A protestáns világ azért ad hálát, mert az Úristen meg akarta tisztítani egyháza népét a sokféle tévelygéstől és babonától, a hamis hit sötétsége helyett világosságot adni a szívekbe. Ahogy Pál apostol megbízatásában olvasható: „… küldtelek, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek, hogy a hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek! (az apostolok cselekedeteiről írt könyv 26. részének 18. verse).
Isten megtérésre hív bennünket, és a démoni kötelékekből szabadulást ajándékoz Fia, Jézus Krisztus által. Forduljunk hozzá, az élet Istenéhez!
Ingo Marx írása alapján Bérczes István, ref. lelkész valamint Szivos László (evangélikus testvér) írása alapján…

Hit Gyülekezete - Melletted áll