Találka egy ismeretlennel

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Mivel középiskolás koromban kissé félénk voltam, nemigen mertem találkára hívni a lányokat. Egy nap a barátom így szól hozzám: „Hékás, egy nagyszerű találkát szerveztem neked szombat estére! Minden elő van készítve."

- Kivel? - kérdeztem. Kiderült, hogy a barátom unokahúgáról, Dóráról van szó. Én még nem találkoztam vele, sőt, egyetlen Dóra nevű lányt sem ismertem.
- Ó, nem! - tiltakoztam. - Nem megyek el egy ismeretlennel randizni!
- Ó, ezen ne problémázz! - mondta a barátom. - Dóra egy klassz lány, és hidd el, igazán csinos. De ha nem hiszel nekem, van egy ötletem, hogyan bújj ki a találka alól, ha nem tetszik a kinézete.
A következő volt a tennivalóm: Elmegyek a lány lakására, és amikor ajtót nyit, alaposan szemügyre veszem. Ha tetszik a látvány, minden rendben. Ha pedig csúnya a lány, rögtönzök egy asztmarohamot: 'Aaaahhhhhhhgggggg!' (Tegyünk úgy, mintha nehezen kapnánk levegőt!) A lány megkérdezi, mi a gond, én meg azt mondom: „Az asztmám!" Így aztán le kell mondani a találkát. Ilyen egyszerű. Nem lesz semmi gond.
- Hát, nem is tudom... Na jó, elég egyszerűnek tűnik. Benne vagyok!
Így hát elmentem Dórához. Kopogtattam, és ő nyitott ajtót. Ahogy ránéztem, meglepetten láttam, hogy igaza volt a barátomnak. Gyönyörű lány volt Dóra! Csak álltam az ajtóban, és nem tudtam, mit is mondjak. Ő is rám nézett, majd fulladás jött rá: „Aaahhhhggggg!"


Minden bizonnyal téged is utasítottak már el, mert nem voltál elég jóképű, eléggé kisportolt, elég gazdag, elég „vagány" - vagy bármi más okból.
Isten azonban nem ilyen szemmel néz ránk. Amikor Ő ránk néz, szépnek lát bennünket. Elfogad minket úgy, ahogy vagyunk. Nem azt nézi, milyen a külsőnk, hanem sokkal inkább azt, hogy mi van bennünk. „Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van" (1Sám 16,7b).
Isten azt akarja, hogy a mi szívünk olyanná legyen, mint az övé - nyújtsuk ki a kezünket mindenki felé, szeressünk mindenkit kinézetétől függetlenül.

Az Ige

Készítette: Papp László

"Igéd kijelentése világosságot gyújt, értelmessé teszi az együgyűeket" (Zsolt. 119:130)
119:105-ben olvashatjuk: "Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága."

Thomas Edison, a csődtömeg?

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Edison életrajzírói megörökítik, hogy a villanykörte feltalálója több mint kilencszáz olyan villanykörtét készített, ami nem működött, mielőtt elkészült volna egy működőképes.

Kilencszáz alkalommal vette a fáradságot, hogy elkészítse a villanykörtét, bedugja, bekapcsolja a kapcsolót, és nézze, hogy nem történik semmi. Az emberek bizonyára azt hitték, hogy bolond, de

 ő tovább kísérletezett. Saját bevallása szerint Edison minden alkalommal, amikor olyan villanykörtét készített, ami nem működött, egyszerűen csak egy újabb módját fedezte fel annak, hogyan nem szabad villanykörtét készíteni. És ezzel a kizárásos módszerrel eljutott odáig, hogy végül sikerült előállítania egy olyan villanykörtét, amely világított. Ezzel minden idők egyik legnagyobb feltalálója lett.

Legtöbbünkben nem tudatosul, hogy a sikeres emberek mennyi kudarcon mentek keresztül, mire céljukat elérték. Csak arról az egyetlen alkalomról hallunk, amikor sikerrel járnak. Edisont az elszántsága tette naggyá, hogy villanykörtét akart készíteni. Nem engedte, hogy kudarcai elbátortalanítsák. Kitartott, és folytatta a kísérletezést, még ha újra meg újra el is szúrta.

A keresztyén élet is ilyen. A legtöbb keresztyén, akire felnézünk, sokszor kudarcot vallott, mielőtt eljutott volna oda, ahol ma van. Folytatni kell a futásunkat, soha nem szabad feladni!! Ez az elkötelezettség. Az elkötelezettség nem azt jelenti, hogy mindig sikeres vagy, hanem azt, hogy kitartasz. Továbbra is követsz el hibákat, de Edisonhoz hasonlóan megtanulhatod belőlük, hogy hogyan nem szabad élni a keresztyén életet.

Az Úr dicsérete

Készítette:Lisa Szanyel
Minden porcikám ezt mondja majd: Ki hasonló hozzád, Uram?! Aki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az őt kirablótól. Zsoltarok 35:10.
Amen!

Méltó vagy, hogy dicsérjünk....wmv

Ige: A Teremtő

„Bizony, tőle, általa és érte - az Úr Jézusért - van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen” Hiszen: „...Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Őáltala és Őreá nézve teremttettek;

És Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne áll fenn. És Ő a feje a testnek, az egyháznak: aki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első; Mert tetszett az Atyának, hogy Őbenne lakozzék az egész teljesség” (Róm. 11,36; Kol. 1,16-19)

Ige: Feltámadtunk!

 „[Vele – az Úr Jézussal – együtt] titeket is megelevenített [életre keltett; feltámasztott], akik [megölötten] holtak valátok a ti vétkeitek [hibás lépéseitek, botlásaitok, eleséseitek] és bűneitek [céltévesztésetek] miatt, [és következtében]

Melyekben jártatok [és éltetek] egykor [azelőtt] e világ [(koszmosz):  a teremtett  világ; világmindenség; világegyetem] folyása [(aion): a (világ)korszak szokása; életmódja] szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint [igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez],

Akik között forgolódtunk egykor [és közéjük tartoztunk] mi is mindnyájan a mi (hús)testünk kívánságaiban [amíg (hús)testi vágyainkban éltünk], cselekedvén a (hús)testnek és a gondolatoknak akaratát [hajlamait], és természet [születésünknél fogva emberi természetünk] szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek [mint a többi ember] is” (Eféz. 2,1-3)

Ige: Isten nem kísért

 „Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Isten kísért (vagyis megpróbál rávenni, és elcsábítani bűnre, azaz céltévesztésre, és az a célja, hogy az embert elválassza saját magától). Mert az Isten gonoszsággal, (vagyis rosszal, bűnnel, gonosszal) nem kísérthető. (Őt nem érheti kísértés, Ő nem vehető rá a bűnre). Ő maga pedig senkit, (azaz egyetlen egy embert) sem kísért, (vagyis nem csábít bűnre, azaz céltévesztésre), gonosszal, (vagyis bajokkal, rossz, ártalmas dologgal, szerencsétlenséggel, nyomorúsággal).

Hanem mindenki kísértetik (azaz: elcsábíttatik bűnre, vagyis céltévesztésre, amelynek vége, hogy az embert elválasztja Istentől), amikor vonja, (vagyis bűnre csábítja, rossz útra viszi és vonszolja), és édesgeti (azaz: csalétekkel csábítja, vonzza és csalogatja, elszédíti, és csapdába csalja) a tulajdon (azaz a saját maga) kívánsága, (vagyis vágya, kívánsága, szenvedélye, érzékisége).

Azután a kívánság, (vagyis vágya, kívánsága, szenvedélye, érzékisége) megfoganván, (megragadja, és segítségére van, összefog vele / a gonosszal, a kísértővel), és bűnt szül, (vagyis céltévesztést teremt, és eredményez); a bűn (vagyis a céltévesztés) pedig teljességre jutván (vagyis ha teljesen kifejlődik), halált nemz, (azaz az élet megszűnését hozza létre)” (Jak. 1,13-15)

Az apostolon keresztül így szól a Szent Szellem: „Mert a bűn [a cél elvétésének] zsoldja [a bér, amellyel a bűn fizet] halál az Isten kegyelmi ajándéka [a Szent Szellem megnyilvánulása] pedig örök élet [a természetfeletti élet] a mi Urunk Krisztus Jézusban” (Róm. 6,23).

 Ezért: „Mert aki akarja (és választja) az életet szeretni, (azaz többre tartja, és inkább az életet akarja). És jó (szerencsés, boldog) napokat látni, tiltsa meg, (tartsa vissza, fékezze meg, hallgattassa el) nyelvét (és beszédét attól, amit beszélnek) a gonosztól (a rossz, gonosz, káros, ártalmas beszédtől. Tartózkodjon a bajokról, szerencsétlenségekről, viszontagságokról, sérelmekről szólni), és ajkait, hogy nehogy álnokságot (ravaszságot, álnokságot, csapdába ejtőt), szóljanak (beszéljenek, fecsegjenek)” (1Pét 3,10).

Dávidon keresztül is így szól a Szent Szellem: „Ki az az ember, akinek tetszik (aki kívánja), az életet, és szeretne jó napokat (virágzó, sikeres, prosperáló életet, jólétet, és boldogulást) látni? Kerüld a rosszat (fordulj, és távozz el, a rosszaságtól, a gonoszságtól, sikertelenségtől, a boldogtalan, és szerencsétlenségtől).

És cselekedjél (és munkáld) a jót (ami helyes, igaz, boldog, sikeres, és áldott). keresd (kutasd, kívánd, akard és szeresd) a békességet. (törekedj arra az állapotra, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás) és kövesd azt. (Igyekezz elérni, és törekedj rá)” (Zsolt. 34,13.15).

Mert: „Az embernek (embernek, emberiségnek, emberi – vagyis ádámi – fajnak) bolondsága (bolondsága, ostobasága, butasága, értelmetlensége, esztelensége) fordítja el (torzítja el, rombolja le, okoz romlást, és teszi csúszóssá) az ő útját (életútját, sorsát, életmódját, életvitelét, vallási szokását, istentiszteleti módját). És az Úr ellen haragszik (lesz dühös, bosszús, és haragos) az ő szíve (emberi személyiségének középpontja, Isten keresésének, az Ige befogadásának „szerve”)” (Péld. 19,3).

De: „Aki megőrzi száját és nyelvét, (Aki vigyáz a szájára és a nyelvére), életét őrzi meg a nyomorúságtól (a nyomástól, szorongattatástól, gyötrelemtől, gyötrődés, és szorongástól)” (Péld. 21,23)

Dicsérem az Urat amíg élek.

Igaz barátok

Wisconsin államban, Milwaukee-ben egy tizenéves fiú rákos volt, és több hetet töltött a kórházban, ahol sugárkezelésnek és kemoterápiának vetették alá. Közben kihullott a haja. Amikor hazafelé tartott a kórházból, aggódott - nem a rák miatt, hanem a szégyenérzet miatt, hogy kopaszon kell visszamennie az iskolába. Azt már korábban elhatározta, hogy nem fog parókát viselni vagy sapkát hordani.

Amikor hazaért, bement az ajtón, és felkapcsolta a villanyt. Legnagyobb meglepetésére mintegy ötven barátja ugrott fel, és üdvözölte:

-     Isten hozott itthon! - kiáltották.

A fiú körülnézett, és alig akart hinni a szemének, barátai mindnyájan kopaszra nyiratkoztak!

Nem szeretnénk-e mindannyian azt, hogy olyan barátaink legyenek, akik törődnek velünk, és olyan érző szívűek és elkötelezettek irántunk, hogy a hajukat is feláldoznák értünk, ha ezáltal érzékeltethetik, hogy szeretnek és elfogadnak minket? A mai világban nagyon nehéz ilyen barátokra lelni.

Amikor keresztyénekké leszünk, akkor szerető és segítőkész emberek kiterjedt családjába kerülünk be - az egyházba, Krisztus testébe. A Biblia arra tanít bennünket az 1Kor 12-ben, hogy ha a test egy tagja szenved vagy örömet él át, az egész test osztozik abban a fájdalomban vagy örömben. Együtt szenvedünk, és együtt örülünk. Ezt jelenti az, hogy Egyház vagyunk. Egy közösség vagyunk, egy család - igaz barátok.

Amikor így cselekszünk, azt tesszük egymásért, amit Jézus maga tett értünk. Ő annyira szeretett minket, hogy többet tett annál, hogy leborotválta a fejét. A keresztre ment értünk. Lemondott az életéről, hogy mi élhessünk. „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért" (Jn 15,13).

http://velunkazisten.hu/content/small_story/Igaz_bar%C3%A1tok

Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom,  csak erőt kérek a hétköznapokhoz.

Antoine de Saint-Exupéry

Démon világ

Gyakran kicsinyke gyermek tolvajok másznak be egy-egy keskeny ablakon vagy egy résen a házba, hogy a nagyobbaknak ajtót nyissanak. (Servier)

Charles Capps: Megvallás

Jézus elszenvedte a betegségeimet, és elviselte a fájdalmaimat. Ezért semmi kórságnak és fájdalomnak nem adok helyet. Isten kibocsátotta Szavát, és meggyógyított engem. (Zsoltár 107:20)

Csak Tenálad nyugszik meg lelkem.

A boldogság titka.

Szabadság!

„Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhíva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak.”

Pál levele a Galatákhoz 5:13

Annyi dolog köt ebben a világban, és nem tudod felszabadultan élni mindennapjaidat. Kötnek a szokások, az íratlan szabályok, a végzettséged, a rangod, a társadalomban betöltött szereped, az időd és energiád, és már meg sem próbálkozol másként tenni. Inkább elfogadod, hogy ez így megy manapság, és nem teszel meg valamit a másikért, a másik javáért, mert az hozzád túl méltatlan.

Ebben a nagy szabadságban, amiben élünk, az idő észrevétlenül megkötözött, és alig bírsz szabadulni. Százszor könnyebben rávágod valamire, hogy sajnálom, nincs időm.

'48 ifjai már rég nem harcolnak, de ugyanúgy nincs szabadság. Különböző okokra hivatkozva utasítod el, hogy valami jót tegyél a másikért.

Isten ma reggel azzal az üzenettel várt rád, hogy az igazi szabadság több ennél; az a jó tettekre tesz szabaddá. Jó tettekre, amikor a másik ember a fontos, és nem én.  Kérd tőle, és Ő eltöri láncaidat, és szabadként élheted tovább életed a másikért!

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2011/07/szabadsag.html

Hívd segítségül az Úr Jézus nevét!

Isten közel van hozzánk, és mindenki megtalálhatja, aki keresi Őt. Ő nem a templomban van, és nem a papokon keresztül lehet hozzá közeledni. Bárki személyes kapcsolatba kerülhet vele.

Ha megismered Őt, és befogadod az életedbe, célt és értelmet nyer az életed. Megismered azt a személyt, aki annyira szeret téged, hogy a Fia életét adta azért, hogy neked ne kelljen meghalnod.

"Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (János 3:16)

Ha befogadod Őt az életedbe, többé soha nem leszel egyedül. Megismered az igazi szeretetet, amit csak Isten tud adni. Bármi ér az életben, tudod, hogy a világegyetem leghatalmasabb személye él benned, és nincs senki és semmi, ami legyőzhetne téged.

"Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?" (Róma 8.31)

Ha befogadod Őt az életedbe, megkapod Tőle a Szent Szellemet. Akiben az Ő Szelleme él, az folyamatosan vezetést kap, élő kapcsolatban van Istennel. A Szent Szellem képes átformálni téged, megszabadítva azokból a megkötözöttségekből, amik tönkre teszik az életedet (alkohol, szerencsejáték, kábítószer stb.). A Szellem által gyógyulást ad Isten a betegségekből, és bölcsességet ad, hogy helyes döntéseket tudj hozni, amik örömteli és boldog életet adnak.

A legtöbb vallás azt tanítja, hogy Krisztus áldozata "üdvösséget" ad, ami majd a halál után lesz, és nem is tudják, mit foglal ez magában. De az üdvösség nem a jövőben lesz, már most van. Az üdvösség szó jelentése tartalmazza a bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből, mindenfajta problémából, bajból), megszabadítást (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől), oltalmazást, biztonságot, jólétet (bővölködés anyagi és szellemi javakban), gyógyulást (egészség), boldogságot, megtartást. Ebben benne van minden, amire csak szükséged van itt a földön (vagyis nem a mennyben, hanem ITT és MOST).

Hogy Istennel személyes kapcsolatba kerülj, mond el ezt az imát:

Úr Jézus! Köszönöm, hogy magadra vetted bűneimet, betegségeimet, és minden átkot, és emberi testedben felvitted a fára, így távolítva el tőlem. Köszönöm, hogy megígérted, hogy ha megtérek hozzád, megbocsátod minden bűnömet, és meggyógyítod minden betegségemet.

Kérlek, Úr Jézus, hogy jöjj az én szívembe, és Te tanácsolj, és vezess minden dolgomban, taníts a Te szent igédre, és hagy ismerhesselek meg egyre jobban.

Köszönöm, hogy megígérted, hogy aki Hozzád jön, azt Te semmiképpen ki nem veted.

Köszönöm, hogy így megvallhatom, hogy Te vagy életem Ura, Királya, Megváltója, szabadító Istene.

Magasztallak ezért most és mindörökké, Ámen!

K. Anda

C. H. Spurgeon: Mennyei gazdagság

 Nem vonja meg javait az Úr azoktól, akik feddhetetlenül élnek" (Zsolt 84,12).

A kellemes' dolgokat sokszor megtagadja tőlünk az Úr, de a jót soha. S hogy nekünk mi jó, annak Ő a legbölcsebb elbírálója. Bizonyos dolgok kétségkívül jók, és ezeket elkérhetjük Urunktól, a Jézus Krisztus által.

A szentség jó dolog, és ezt Ő bőségesen munkálja is bennünk. Kész győzelmet adni gonosz hajlamaink, indulatos természetünk és rossz szokásaink felett, ezért bátran kérjük csak Tőle mindezt.

Üdvösségünk felől teljes bizonyosságot, és Vele való szoros közösséget akar adni nekünk az Úr, az igazságban vezetni minket és bátorságot adni, hogy bizalommal járuljunk a kegyelem trónusa elé. Ha mindezeknek híjával vagyunk, annak az az oka, hogy nincs hitünk az elfogadásukra, nem pedig az, hogy Isten nem akarja mindezt megadni nekünk. Ő mennyei lelkületet, béketűrést és buzgó szeretetet akar mindazoknak adni, akik komolyan kérik ezt Tőle.

De vigyázz: feddhetetlenül kell élned! Ne legyenek hátsó gondolataid, se görbe utaid; ne legyen benned képmutatás vagy csalárdság. Ha hamisan élünk, Isten nem halmozhat el ajándékaival, mert akkor a bűnt jutalmazná. Csak az őszinte becsületesség útja vezet mennyei gazdagsághoz, amely minden jó dolog összessége.

Hatalmas ígéret ez, amelyre szabad imádságban hivatkoznunk. Térdeljünk hát le, és tegyük ezt!

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Áldom az Urat.

ESŐ ÉS SÖTÉT...

Szerző: Guti Tünde

Néha azt sem tudom hirtelen, mi van velem, amikor 5:25-kor ébreszt a telefonom. Homályos szemekkel keresem a piros gombot, hogy lenyomjam, és mást ne keltsen fel. Megesett már, hogy mély álmomból riadva erősen gondolkodnom kellett, milyen nap is van…

Kint még sötétség terjeng, kábultságom csak lassan oszlik, pedig már megittam a kávémat és fő a teavíz. A búskomor felhők vastagon eltakarják a napot, de már érződik, hogy közel a reggel.

Minden csupa víz. Csak esik, meg esik… De azért vannak, akik a hűvös eső ellenére sem adják búnak a fejüket! Már amikor kipattantak a szemeim, hallottam a feketerigót! Ez a kedves madár 3-4 év után újra itt fészkel az udvarunkban. Felröppen a háztetőre, vagy a fák egyik magas ágára, és onnan fütyüli világgá örömét, nógatva engem is, hogy vegyem már észre, hogy lehet tovább nézni az esőcseppek monoton kopogásán. Csak dalol és dalol…

Magamhoz tértem. Gondolataim visszamennek az ókorba, abba a kis római provinciába, ahol a názáreti Jézus élt, és tanította, gyógyította az embereket.

Egy alkalommal alaposan ráijesztett tanítványaira, ugyanis az éjszaka LEGSÖTÉTEBB szakaszában látogatta meg őket. A vízen járva közelített hozzájuk, mire azok rémületükben kiáltozni kezdtek, kísértetnek látva Mesterüket.

Milyen nehéz felismerni Jézust, amikor vaksötét vesz körül! Homály, végtelennek tűnő tenger, és amire számíthatok, az csak egy deszkákból eszkábált ladik…

Jézus nem azért lepte meg barátait, hogy megfélemlítse őket! Sokkal inkább erősíteni akarta a hitüket, hogy ott van velük még a legsötétebb órákban is, mégpedig a vízen járva, mert Ő soha nem fog a hullámok közt vergődni! Ezért nekünk sem kell!

Jézus az, aki megnyugvást ad, énekelni tanít életünk zord időszakaiban. (Pál és Silás dicsőítette Istent, amikor éjszakára kalodába zárták őket bizonyságtételükért!)

Szerezzünk örömet Jézusnak azzal, hogy felismerjük Őt, amikor hozzánk közelít harcaink éjsötétjében!

 „Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsőíték (és magasztalták) az Istent. A foglyok pedig hallgatják vala őket. És (ekkor) hirtelen nagy földindulás lőn (nagy földrengés támadt), úgyannyira, hogy megrendültek a tömlöc fundamentumai (vagyis alapjai); és azonnal (hirtelen)megnyílának az ajtók mind, és mindnyájuknak a bilincsei feloldódnak (és mindegyikükről lehulltak a bilincsek)” (Csel. 16,20-26).

Cseri Kálmán: A kívánság

Minden kívánság potenciálisan cselekedet. Mint a tojás is. Ha melengetik, az nem marad tojás, egyszer csak elkezd csipogni és szaladni.

MINDVÉGIG

Lk 24,13-35.

13 Tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan futamnyira volt, és amelynek Emmaus a neve, 14 és beszélgettek egymással mindarról, ami történt.

15 Miközben beszélgettek, és vitatkoztak egymással, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük. 16 Látásukat azonban valami akadályozta és nem ismerték fel őt. 17 Ő pedig így szólt hozzájuk: "Miről beszélgettek egymással útközben?" Erre szomorúan megálltak. 18 Majd megszólalt az egyik, név szerint Kleopás, és ezt mondta neki: "Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod mi történt ott ezekben a napokban?" 19 "Mi

történt?" - kérdezte tőlük. Ők így válaszoltak neki: "Az, ami a názáreti Jézussal esett, aki próféta volt, szóban és tettben hatalmas Isten és az egész nép előtt; 20 hogyan adták át a főpapok és a főemberek halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg. 21 Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek

történtek. 22 Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket, akik kora hajnalban ott voltak a sírboltnál, 23 de nem találták ott a testét; eljöttek és azt beszélték, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt hirdették, hogy ő él. 24 El is mentek néhányan a velünk

levők közül a sírhoz, és mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok beszélték; őt azonban nem látták." 25 Akkor ő így szólt hozzájuk: "Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! 26 Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a

Krisztusnak, és így megdicsőülnie?" 27 És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt. 28 Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni. 29 De azok unszolták és kérték: "Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!" Bement hát, hogy velük maradjon. 30 És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. 31 Erre megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük. 32 Ekkor így szóltak egymásnak: "Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta

előttünk az Írásokat?" 33 Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. 34 Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. 35 Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és

hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.

                            MINDVÉGIG

Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről. (Lk 24,35)

"Ó nem! Senki sem jött ki értem!" Egyedül álltam a Kenyai Nemzetközi Repülőtéren. Szomorú voltam; családom és barátaim Nigériában maradtak.

Én pedig most itt álltam tanácstalanul. Nem tudtam, mit tegyek. Mielőtt elhagytam Nigériát, biztos voltam benne, hogy Isten gondot visel majd rólam, de ebben a helyzetben aggódni kezdtem, és bizakodásom kezdett  elszállni. Végül valaki egy megbízható taxishoz irányított, aki bevitt az új iskolámba, Nairobiba.

Később rájöttem, hogy Krisztus mindvégig velem volt, felettem tartotta kezét, azt akarta, hogy szemem megnyíljon, és észrevegyem őt, s halljam, amint szól hozzám. Amíg az iskolába nem értem, túlzottan elfoglaltak a problémáim; nem hallottam meg, és nem vettem észre Krisztust a körülöttem lévő emberekben.

Valami hasonló történhetett a tanítványokkal az emmausi úton. Jézus együtt haladt velük, de nem ismerték fel őt. Amikor Jézus megtörte a kenyeret, a szemeik megnyíltak.

Problémáink között gyakran azt gondoljuk, Krisztus nincs velünk. Ilyenkor talán a tanítványokhoz hasonlóan figyelnünk kellene rá, hogy megláthassuk és hallhassuk őt. Krisztus mindenkor velünk van.

Imádság: Urunk, amikor problémáink elborítanak, nyisd meg szemünk, hogy meglássunk téged. Ámen.

Ha keressük Krisztust, megtaláljuk.

Foluke Bosede Ola (Oyo State, Nigéria)

www.csendespercek.hu

A mester érintése

Készítette: győzedelmes Gyülekezet
Ütött-kopott volt, s az árverező Úgy hitte, fáradni kár. Mégis kezébe vette a vén hegedűt, S mosolyogva mutatta fel.
– Hölgyeim és uraim, figyelmet kérek! Lássuk, a licitálást ki kezdi?
Egy dollár, ott hátul, kettő, igen! Csak kettő? Ki ad hármat? Három dollár először, és másodszor is...
Már koppant volna a kalapács, de mégsem, A terem végéből ősz hajú férfi lépett közelebb, s fe

lemelte a vonót; letörölte a port az ódon hangszerről.
Felhangolta a megereszkedett húrokat. Tiszta és édes dallam kelt szárnyra, akár egy égi angyal éneke.
Elhallgatott a muzsika, s az árverező Furcsán fojtott hangon szólt:
– Ki ad többet a régi hegedűért? Felmutatta a hangszert és a vonót.
– Ezer dollár, ki ad érte kettőt? Kétezer dollár! Ki ad hármat?
Háromezer először, háromezer másodszor, háromezer harmadszor!
Tapsolt a terem, de valaki bekiabált:
– Nem értem, mitől ez a hirtelen értéknövekedés?
Nem váratott magára a válasz:
– A mester érintésétől.
Sok emberélet, akár a lehangolt húr, Ütött-kopott, vétkektől szennyes. Megkaphatja bárki olcsón, bizony, mint az avítt hegedűt. Egy tál lencse, pohár bor, perdül a kocka – és sodródik tovább. Az ára szinte semmi, s kis híján koppan már a kalapács. Ám jő a mester, s a tudatlan tömeg nem érti, mitől a hirtelen változás, a lélek értékét megezerszerezi.
Pedig egyszerű: a mester érintésétől.
(Myra B. Welch)

A szeretet erős.

Ige: A kísértés

 „Boldog ember az [makariosz): a gondoktól és bajoktól mentes az élete, ez jelenti a hiánytalanság és hibátlanság állapotát, mely az anyagi jólétet is magában foglalja], aki a kísértésben [[(peiraszmosz): kísértés; amikor megpróbálják elcsábítani bűnre, vagyis céltévesztésre, aki kísértés idején] kitart [aki a kísértésben megáll]; mert miután [(dokimosz): a kísértés alapján igazinak, valódinak bizonyult], elveszi [mert elnyeri] az életnek koronáját [az élet győzelmi koszorúját], amit az Úr [az Isten] ígért az őt szeretőknek, [azoknak, akik  (agapaó): teljesen odaadják, átadják, teljesen összekötik magukat Istennel, és eggyé válnak vele]” (Jak. 1,12)

A kísértés – melynek célja Istentől való elszakadásra bírni a hívőket – csapások, szeretteink elvesztése, elszegényedés, betegség, üldözés, és ezek okozója a sátán, ahogy ezt Isten igéje bemutatja: „Például vegyétek, atyámfiai, a szenvedésben és béketűrésben (és türelemben) a prófétákat, akik az Úr nevében szólottak. Ímé, boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat, (azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben). Jóbnak tűrését (és állhatatosságát) hallottátok, (és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr) és az Úrtól való végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes. Szenved-é valaki köztetek? Imádkozzék. Öröme van-é valakinek? Dicséretet énekeljen” (Jak. 5,10-11.13).

És hogy mindezekben miért kell az Urat dicsérni, azt a Pál apostollal és Silással történteken keresztül mutatja be az Úr. Ők hirdették az Evangéliumot, és démont űztek, amiért üldözést szenvedtek Filippiben: „És odavezetvén őket (az elöljárók elé) a bírákhoz, mondának: Ezek az emberek zsidó létükre megháborítják (és felforgatják) a mi városunkat, És olyan (olyan szokásokat), és szertartásokat hirdetnek, melyeket nem szabad nékünk bevennünk (vagy átvennünk, sem követnünk), sem cselekednünk, mivelhogy rómaiak vagyunk. És velük egyben feltámada a sokaság ő ellenük (és rájuk támadt. Az elöljárók, és) a bírák pedig letépetvén ruháikat, megvesszőzették (vagyis megbotoztatták) őket. És miután sok ütést mértek rájuk, tömlöcbe (vagyis börtönbe) veték őket, megparancsolva a tömlöctartónak, (vagyis a börtönőrnek) hogy gondosan őrizze őket. Ki (mivel) ilyen parancsolatot vévén, veté őket a belső tömlöcbe, (a belső börtönbe) és lábaikat kalodába szorítá (kalodába zárta). Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsőíték (és magasztalták) az Istent. A foglyok pedig hallgatják vala őket. És (ekkor) hirtelen nagy földindulás lőn (nagy földrengés támadt), úgyannyira, hogy megrendültek a tömlöc fundamentumai (vagyis alapjai); és azonnal (hirtelen) megnyílának az ajtók mind, és mindnyájuknak a bilincsei feloldódnak (és mindegyikükről lehulltak a bilincsek)” (Csel. 16,20-26).

És így bátorít a Szent Szellem: „Semmit ne félj (és ne ijedj, ne rémülj, és ne riadj meg,) azoktól, amiket szenvedned kell (paszkhó: amiket át kell élned, meg kell tapasztalnod; el kell viselned, és tűrnöd kell). (melló: ami készül, ami elkerülhetetlenül meg fog történni és ami még körül fog venni): Ímé a Sátán  (diabolosz: vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló) egynéhányat ti közületek a tömlöcbe (vagyis börtönbe) fog vetni, hogy megkísértsen (peiradzó): megkísérel rávenni arra, hogy elszakadj Istentől,  megpróbál elcsábítani bűnre, vagyis céltévesztésre). És lesz tíz napig való nyomorúságtok (thlipszisz: nyomás, szorongattatás, gyötrés, gyötrődés, szorongás, kínzás, üldözés, baj). Légy hív (vagyis hű) mindhalálig, és néked adom az életnek koronáját (vagyis az ÉLET győzelmi koszorúját). Akinek van füle, hallja (meg), mit mond a Szellem a gyülekezeteknek. Aki győz, annak nem árt a második halál” (Jel. 2,10-11)

Higgyetek, és Kérjetek!

 „Amit csak kértek imádságotokban,

                HIGGYÉTEK,

hogy mindazt már megnyertétek, és meglészen néktek (Márk 11,24)

Azt mondja az Úr JÉZUS:

„Örök szeretettel szeretlek” (Jerem. 31,3)

Az Úrban!

Világosság vagytok az Úrban! (Eféz. 5,8)

Az Úr jóságára emlékezz

Áldjad lelkem az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled (Zsolt 103,2)

baptista enekek (lejátszási lista)

Vagyok, mert vagyunk

Készítette: GYEREKSZÁJ

Egy antropológus, egy afrikai törzs gyermekeinek ajánlott egy játekot: letett egy kosár gyümölcsöt egy fa mellé, majd így szólt:
- Aki előbb odaér, az nyeri a gyümölcsöt!
Erre a gyermekek mind felálltak, kézenfogták egymást és együtt szaladtak érte.
Megkérdezte, hogy miért nem versenyeztek. Mire ők:
- Ubuntu! Hogyan tudna valamelyikünk is boldog lenni, ha bármelyikünk szomorú?

E törzs nyelvén Ubuntu annyit tesz: "Vagyok, mert vagyunk."

Szeretetből fakadó sebhelyek (Tanulsagos tortenet)

Készítette: Lisa Szanyel
Néhány éve, egy forró nyári napon, Dél Floridában, egy kisfiú úgy döntött, hogy úszik egyet a házuk mögötti régi kis tóban. Sietve, hogy minél hamarabb a hűvös vízbe ugorhasson, kiszaladt a hátsó ajtón,maga mögött hagyva cipőt,zoknit és inget, ahogy futott.

Repült a vízbe, nem véve észre, hogy amint ő úszik a tó közepe fele, egy aligátor é

pp a part fele úszott. Apja, aki a kertben dolgozott, észrevette, hogy a kettő egyre közelebb és közelebb kerül egymáshoz. Rémülten rohant a vízhez, kiabálva a fiának amilyen hangosan csak bírt.
Apja hangját hallva a kisfiút aggódás fogta el és gyorsan megfordult és a part felé úszott apjához. De már túl késő volt. Amint elérte apját az aligátor is elérte őt. A partról az apa megragadta kisfiát a karjától pont abban a pillanatban mikor az aligátor annak lábait ragadta meg. Ez egy hihetetlen huzavonához vezetett a kettőjük közt. Az aligátor erősebb volt az apánál, de az apa túl szenvedélyes volt ahhoz, hogy elengedje fiát. Egy gazda épp arra vezetett és a sikoltozásokat hallva, autójától odarohant, célzott és lelőtte az aligátort.

Rendkívüli módon, több hetes kórházi tartózkodás után, a kisfiú életben maradt. A lábát hatalmas sebhelyek torzították az állat erőszakos támadása révén. És a karján, mély karmolások voltak, ahol apja körmei húsába vájtak a kétségbeesett erőfeszítésben, hogy megtartsa az ő szeretett fiát.

Az a riporter az újságtól - aki a borzalmas események után elsőként készítette a riportot a fiúval - megkérdezte, hogy láthatná-e a fiú sebhelyeit. A fiú felhúzta a nadrágszárát és utána büszkeséggel így szólt a riporterhez:

- De nézd a karjaimat! Nagy sebhelyek vannak a karjaimon is.. Azért vannak, mert Apám nem engedett el!

Te és én azonosulhatunk ezzel a kisfiúval. Nekünk is vannak sebhelyeink. Nem, nem egy aligátortól, hanem egy fájdalmas múlt sebhelyei. Némelyek azok közül a sebhelyek közül csúnyák és mély
megbánást okoztak. De, némely sebhelyek barátom azért vannak, mert Isten visszautasította, hogy elengedjen. A vívódásaid közepette Ő ott volt és beléd kapaszkodott.
Az Ige arra tanít, hogy Isten szeret téged. Te Isten gyermeke vagy. Ő meg akar védeni és gondodat viselni minden nap. De néha meggondolatlanul veszélyes helyzetekbe gázolunk, nem tudva hogy mi vár ránk. Az élet tava tele van veszélyekkel és mi elfelejtjük, hogy az ellenség lesben áll, hogy ránk támadjon. Ekkor kezdődik el a huzavona, és ha az Ő szeretetének a sebhelyei a karodon vannak légy nagyon, nagyon hálás!

Ő eddig sem és ezután se fog soha elengedni!

Isten megáldott, hogy te mások számára áldás lehess. Sose tudhatod, hol van egy-egy ember az ő életében és min megy épp keresztül. Soha ne ítéld egy másik ember sebhelyeit, mert nem tudhatod, hogyan szerezte azokat...

forrás: Bacsi Irma (USA)

A pofon

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Vasárnap délután történt. London egyik legszegényebb negyedében egy nagy összejövetelen kellett beszélnem. Ha férfiakhoz szólok, gyakran gondolok a feleségükre is. Így történt, hogy igehirdetésem közben hirtelen ötlettől vezérelve a következőket mondtam:

- Férfiak! Most egy pillanatra eltérnék a témánktól és személyes tanácsot szeretnék adni. Ma határozzátok el, hogy az összejövetel után kivételesen egyenesen hazamentek. És miközben otthon a teát isszátok, jól nézzétek meg a feleségeteket és próbáljátok meg olyannak látni, amilyen akkor volt, amikor elkezdtetek udvarolni neki. Utána kerüljétek meg az asztalt és csókoljátok meg!

Majd folytattam a beszédemet és nem gondoltam többet a jó szándékú tanácsra.

Egészen a legutóbbi napokig.

Nemrégen ugyanis épp az irodám felé tartottam, amikor az utca túloldalán egy férfit láttam meg, aki élénken integetett felém. Vártam, amíg át tudott jönni a zebrán.

- Uram - mondta komoly hangon - szép kis ügybe kevert.

- Én? Magát?

- Igen, ön!

- De hiszen én nem is ismerem. Kicsoda ön tulajdonképpen?

- Annak semmi köze a dologhoz, hogy ki vagyok. De szép kis históriába kevert.

- De hogyan? Miért?

Még mindig halálosan komolyan nézett rám:

- Nem emlékszik, hogy mit mondott West Hamben a férfiösszejövetelen? - kérdezte.

- Dehogynem.

- Jó, én is ott voltam, és nem emlékszik már, hogy mit mondott?

Gondolkoztam.

- Azt hiszem, hogy Isten szeretetéről beszéltem.

- Igen. És nem emlékszik már, hogy még mit mondott?

Ez már nem jutott eszembe, és meg is mondtam neki.

- Nem emlékszik, hogy azt mondta, menjünk egyenesen haza és jól nézzük meg a feleségünket?

- Ja, igen, most jut eszembe, de ez okozta volna a bajt?

- Igen, ugyanis megtettem.

- És mi történt?

- Először még valamit el kell mesélnem önnek. Tehát amikor kijöttünk az összejövetelről, egy páran ott ácsorogtunk és azt mondtuk, hogy igaza van, otthon kell elkezdeni. Nem mondtam a többieknek, mit határoztam el, de azt gondoltam, hogy hazamegyek és megteszem, amit mondott. Tehát ahelyett, hogy még sokáig beszélgettünk volna, mint általában, és a beszédet és az igehirdetőt kritizáljuk, rögtön hazamentem, és amikor hazaértem, a tea már kész volt. Tehát leültem és jól megnéztem a feleségemet. Uram, micsoda megrázkódtatás! Megpróbáltam ugyanis elképzelni, milyen csinos volt akkoriban, amikor elvettem feleségül. Sok mindent ígértem neki, és keveset vagy semmit nem tartottam meg belőle. 14 éven keresztül csak csalódások, gondok, szegénység és munkanélküliség jutott neki velem együtt, és sok szívtelenséget is kapott tőlem. Mindez nyomot hagyott az arcán, ezért döbbentem úgy meg.

- És - kérdeztem - mi történt aztán?

- Aztán felálltam, megkerültem az asztalt és megcsókoltam. De ő csak hátrált, és pofonütött.

- És mit tett ön?

- Uram, ebben a pillanatban eszembe jutott, hogy egy másik alkalommal azt mondta, hogy tartsuk oda a másik arcunkat is, ezért még egyszer megcsókoltam. Még egy pofont kaptam és feleségem így szólt: Mi történt veled? Megpróbáltam elmondani, mit mondott nekünk az összejövetelen - mindenre már nem emlékeztem, de a gyerekek is hallották, és most el akartam önnek mondani. Újra elkezdtük szeretni egymást, az egész család. A kicsik most újra járnak vasárnapi iskolába, és a feleségemmel mi is olyanok vagyunk, mint a gyerekek, mert mindketten szeretjük Istent. Uram, jó tudni, hogy Isten megbocsátott, és mi is megbocsátottunk egymásnak. Biztosíthatom, szükségem volt rá, mert jó asszony a feleségem.

Ezt a történetet három oldalról hallottam, az apától, az anyától és a legidősebb fiútól. Kikérdeztem a gyereket a részletekről, és elmesélte, hogy amikor apja 'sokkot' kapott, az első hatás hihetetlen csodálkozás volt.

- Még sohasem láttam, hogy az apám megcsókolja anyámat. Egyszerűen nem akartam elhinni. Nem tudtam, mi történt vele. De amikor anyám pofon ütötte, és ő nem ütött vissza, majd hanyatt estem.

Megdöbbenését meg tudtam érteni.

- Igen? És utána mit gondoltál?

- Tudja, hallottam, hogy mit mondtak, és ha már akkor megtettem volna, amit ma megtettem (szívét és életét egészen komolyan Istennek adta), akkor, azt hiszem, nagyon sok keserűséget megspórolhattam volna magamnak.

G. F. Dempster Evangéliumi életképek c. könyvből

Isten szeretet

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Van egy legenda: gőgös, hitetlen lovagról szól, aki kérkedve dicsekedett a maga hitetlenségével, s nevette és gúnyolta az Istenben hívőket.

Egy napon durván dobta földre kesztyűjét, mint a lovagok szokták amikor valakit párviadalra hívnak, s így szólt:
- Ha van Isten, én kihívom, küzdjünk meg életre-halálra!

S míg a félelemben reszkető nép azt várta, hogy fénylő villám sújtja földre a vakmerő, öntelt lovagot, ímé az égből egy pergamen hullott alá, s e két szó volt írva rá: 'Isten szeretet'.

Ez az üzenet megtörte a lovag gőgös hitetlenségét, s attól a perctől fogva Isten alázatos és szerető szolgája lett.

.....................................
(Hastings: Isten napjai c. könyvből)

David Wilkerson - Hová lett a gyötrődés.wmv

Hit Gyülekezete- Érted jönnek fel a csillagok

evangélizáció 2

HIT EGY CSODÁÉRT – Josiah története

A tikkasztó oklahomai hőség reszketve csillogott a járdán, ahogy Anitával a Tulsai Bibliai Főiskola kampuszán ballagtunk, és beiratkozni készültünk. Még mindig hiányzott a gyönyörű Torontó, de az Úr világosan értésünkre adta: Torontó a múltunk; Tulsa a jövőnk.

Noha fiunk, Josiah csak pár hetes volt, összecsomagoltuk cókmókunkat, engedelmeskedtünk az Úrnak, és megtettük a lépést. Mint mindig, Isten most is hűségesen irányította lépéseinket.

Megérkezésünkkor, csodálatosan lehetővé tette számunkra, hogy házat vegyünk. Találtunk egy hölgyet is a közelben, aki gyermekfelügyeletet vállalt. Noha számos más gyermeket is gondozott, Josiah és Matthew szépen gyarapodtak az ő gondozásában.

Szeptember és október gyorsan elröppent a Biblia kurzusok, házi feladatok és családi kötelezettségek pörgésében. Az órák között Anita átrohant, hogy megszoptassa Josiaht. Minden jól ment, amíg egy novemberi napon Anita észrevette, hogy Josiah csak az egyik oldalán fekve szopott. Fürdetés közben pedig azt vette észre, hogy kis fejének egyik oldala puha és lágy, miközben a másik oldal szilárd és erős. Megkérdeztük a testvérét, hogy Josiah nem sérült-e meg valahogy. Matthew szerint Josiah csecsemőszékében ült egy konyhai pulton, amikor a gondozónő egy pillanatra kilépett. A többi gyermek futkosott, és felügyelet nélkül játszott. Egyikük felmászott a pultra, és véletlenül lelökte Josiah csecsemőszékét. Fejjel a köves padlóra esett!

Sérült fej

Anitával rohantunk vele az orvoshoz. Amikor az orvos megvizsgálta Josiah fejének puha oldalát, arca elfehéredett. Felkapta a telefont, és röntgenvizsgálatot rendelt. Áthajtottunk a városon a koponya vizsgálatra, és mire végeztünk az orvosi rendelő bezárt. Nem kellett ahhoz a röntgenfelvételt látnunk, hogy tudjuk, komoly a helyzet.

Hazaérve, rátettük kezünket Josiahra, és hittel Istenhez fordultunk, hogy gyógyítsa meg. Másnap reggel az orvos telefonált. „Megkaptam a röntgenfelvételeket, és sajnos, rossz hírem van” – mondta. „Azonnal hozzák be Josiaht!” Az orvos becsúsztatta Josiah röntgenképeit a megvilágított dobozba, és rámutatott a sérülésre. Nem kellett ahhoz orvosi diploma, hogy lássuk a károsodást. Mielőtt az orvos felvethette volna a kórházi beutalást vagy az agyműtétet, feltettem neki egy kérdést. „Doktor úr, volna szíves újra megvizsgálni Josiah sérülését?” „Természetesen” – mondta, és ujjait Josiah koponyájára helyezte. „Látják, itt …” Megállt a mondat közepén, és finoman végigtapogatta. Megerősítette azt, amit Anita és én már tudtunk.

Már nem volt semmilyen károsodás, nem volt puha, lágy rész, sem hiányzó csont. Josiah fejének mindkét oldala tökéletesen formált koponya volt. És Josiah ismét normálisan szopott. Az orvos, aki keresztény volt, alig tudta visszafogni izgatottságát. „Isten természetfeletti módon meggyógyította ezt a gyermeket!” – közölte. Mindhárman dicsértük Istent, Neki adva minden dicsőséget és tiszteletet egy újabb csodáért.

Ma Josiah kitűnő tanuló, aki focizik, sakkozik, zongorázik, és fuvolázik. Ha Anita és én nem tudtuk volna, hogy hogyan kell csodáért imádkozni, nem tudom, milyen állapotban lenne ma Josiah. De, Isten kegyelmével, tudtuk. Azt akarjuk, hogy te is tudd. Istennek számodra is van egy csodája.

A BETEGSÉGNEK NINCS ESÉLYE - Matthew története

Készítette: győzedelmes Gyülekezet

A nyüzsgő sürgősségi osztály tele volt sérült emberekkel. Egy fiatal fiú törött lábbal ült egy tolószékben röntgenre várva. Egy idős asszony, göndörödő ősz hajfürtökkel, küszködve vette a levegőt a sarokban. Egy munkabakancsba öltözött férfi hitetlenkedve bámult a keze köré csavart véráztatta pólóra.

Anita mellettem ült, sápadt és nyúzott volt a kimerültségtől. Második gyermekünkkel volt terhes, és már napok óta virrasztott a kétéves Matthew mellett, akinek magas láza volt. Végtelennek tűnő várakozás után bevezettek bennünket vizsgálatra. A fiatal ügyeletes orvos úgy vélte, az eredeti diagnózis helyes volt: Matthewnak fülfertőzése volt. Már éppen haza akarta küldeni, amikor Anita közbeszólt: „Ne, kérem …valami komoly baj van. A kisfiam rosszul van.” Én csendben várakoztam. Nem tudtam, mi baja volt a fiunknak, de egyetértettem Anitával. Túlságosan rosszul volt ahhoz, hogy hazamenjen. „Uram, adj bölcsességet az orvosnak!” Egy idősebb úr, aki a sürgősségi osztály másik oldalán ment, hirtelen megállt. Mint egy radar, amely önvezérlő szerkezetre talál, elfordította fejét, és Matthewra nézett. „Megvizsgálhatom a fiukat?” – kérdezte. Pár pillanat múlva megfordult, és erélyesen rászólt a kezelő orvosra: „Ez a fiú most fel van véve!” Azonnal megértettük, hogy ő volt a gyermekgyógyászati osztály főorvosa. „Mi baja van, doktor úr?” – kérdeztem. „Még nem tudom” – ismerte be. „De súlyos.”

A diagnózis

Az ápolónők sietve felvitték Matthewt egy szobába az emeletre, ahol Anitával virrasztottunk. Másnap reggelre állapota rosszabbodott. A magas láz, kiszáradás és influenza tünetek mellett hólyagok lettek a szájában. A kezén és a lábán kezdett lehámlani a bőr. Ami még rosszabb volt, megváltozott a viselkedése. Úgy viselkedett, mint egy vadállat. Egy dührohamában kitépte az infúzióját, és teljes erővel belerúgott Anita várandós hasába. Míg Anitát ellátták a sérülésével a sürgősségin, az ápolószemélyzet ráccsal elzárta Matthew kiságyát. „Uram, mi van vele?!” Anitával már az első tünet megjelenése óta imádkoztunk érte, de ez idáig csak egyre rosszabb lett az állapota.

Kértük Istent, adjon bölcsességet és útmutatást az orvosnak. Másféle gyógyszeres kezelést is kipróbált, de semmi sem segített. Másnap a főorvos elmagyarázta Matthew diagnózisát. „Fiuknak Kawasaki-kórja van” – magyarázta. „Ez egy olyan kór, amely az öt év alatti gyermekeket érinti.” Megtudtuk, hogy ha nem kezelik, súlyos szövődményeket okozhat, különösen a szívben. Megnagyobbíthatja a szívartériákat, és egyes Kawasaki-kóros betegek szívrohamban meghalnak. Okoz viselkedési változásokat, bőrhámlást, hólyagokat és magas lázat. Voltak gyermekek, akikben izületi gyulladás, szívizomgyulladás, szívburokgyulladás, szívszélhűdés, agyhártyagyulladás, szívkoszorúér tágulás, vérrögök és lyukas szívbillentyű alakult ki.

A minden név felett álló név

Miután az orvos elment, Anita rám nézett nagy kék szemeivel, melyek csordultig teltek könnyel. „Most már pontosan tudunk imádkozni” – mondtam. A Biblia szerint Jézus neve felette áll minden névnek. Ez azt jelentette, hogy Jézus neve felette áll a Kawasaki-kór nevének is. Most hogy már tudtuk a nevét, megparancsolhattuk a betegségnek, hogy hajtson térdet Jézus neve előtt. Vadászpuska imák helyett éles bombákkal támadtunk. Precíz pontossággal kimondtuk Isten Igéjét, és egyenesen arra a betegségre céloztuk, amelyet az ördög ellenünk hozott. Imádtuk az Urat, és dicsértük őt, amiért meggyógyította Matthewt 2000 évvel ezelőtt a kereszten. Hittel megragadtuk a gyógyulását. Emlékeztettük az Urat, hogy Igéje azt mondja, hogy ahol ketten vagy hárman összejönnek az Ő nevében, Ő ott van. Hit alapján tudtuk, hogy imáink célba találtak.

Tudtuk, hogy Isten ereje és jelenléte ott volt abban a szobában, és hogy Jézus szolgált a fiunknak. Akkor is hittük azt, amikor Matthew még dühöngött. Hittük, amikor láza felszökött. Hittük, amikor hámlott a bőre. Hittük sokkal előbb, minthogy egyetlen tünet is elhagyta volna a testét. De el is hagyták. A Kawasaki-kórnak nem volt esélye Jézus nevével szemben. Meg kellett futamodnia. Matthew teljesen meggyógyult, és soha egyetlen szövődményben sem szenvedett. Ma erős, egészséges, és imád kosárlabdázni, de szívesen hokizik és focizik is.

Jézus neve minden név felett áll. Felette áll bármely aljas betegségnek, amelyet az ördög ellenünk hozhat. Ez az a név, amelytől minden démon reszket, és amely emlékezteti az egész pokolt, hogy 2000 évvel ezelőtt meggyógyultál a Kereszten. Szívedben hittel, és ajkaidon ezzel a névvel, a betegségnek nincs esélye.

John Osteen: Élő víznek folyamai részlet.: AZ ELSŐ CSODÁK

Felismertem, hogy buzgó hívő emberek sokasága van a különböző felekezetekben. Olyanok, akik nem részesültek a Szent Szellembe merülés ajándékában. Közöttük buzgó szolgálattevők ezrei valóban szeretik Jézust, és mindent megtesznek, ami tőlük telik. Mégis nincsen ilyen irányú tapasztalatuk.

Nem válogattunk abban, amikor hírül adtuk mindenfelé, ami a gyülekezetünkben történt. Nem egészen értettük a kritizálást, amiért a Biblia ilyen vonatkozásait is feltártuk. Szeretjük Krisztus testének teljességét, és azt kívántuk minden egyes tagjának, örüljön velünk a Szent Szellem mibennünk kiteljesedett hatalmának.

Különleges időszak volt ez, amikor a saját baptista gyülekezetemben megkíséreltem minden tagnak a Szent Szellembe merülés ajándékát közvetíteni. Igyekeztem nagyon bölcsen cselekedni, de ma már biztos vagyok benne, hogy az angyalok engem figyelve jót mosolyoghattak erőlködésemen és sok-sok hibámon.

Szüntelen arról beszéltem: Jézus ma is változatlanul csodát tevő. Sürgettem, higgyék el a gyógyulási csodákat. Biztos voltam, hogy az első gyógyulási csoda közöttünk, számukra is meggyőző lesz, és elfogadják a Szent Szellemet.

Ekkoriban született a kislányunk. Az orvos megállapította, hogy a járási, és beszéd hibáját nem fogja kinőni, az agyi fejlődési rendellenessége miatt. Feleségem, és én kezünket ráhelyezve könyörögtünk Istennek, hogy gyógyítsa meg őt. Néhány hónap alatt teljesen elmúlt a betegsége. Úgy, hogy az orvos csodának minősítette a változást. Ma is ép, és egészséges, és az óta főiskoláit is befejezte az Oral Róbert Egyetemen. (történetét leírja a „This Awakening Generation” című könyvem).

Lányunk gyógyulása láttán egyeseknek mégis kétségei maradtak. Ismétlődő, látványos csodákat vártak. Én, pedig arról prédikáltam, hogy mindez nem lehetetlen.

Egy nap gyülekezetünk egyik elöljárója próbára akart tenni, talált számomra egy próbatételi esetet. Egy próbatételi esetnek, valamilyen kifejlődött halálos betegség igen alkalmas, mondjuk a rák, szívbaj, tuberkulózis, leukémia, gyógyíthatatlan fertőzés. Ilyent ugyanis nem olvasunk a Bibliában, Jézus gyógyításai között. Ezzel ki lehet próbálni a bibliai igazságok helytállóságát. Ebben az esetben egy súlyos szívbeteg volt, akit elém hoztak. Az elöljáró testvérem előkészítette a látogatást, én meg vettem a kis olajos szelencémet, és vele mentem. Úgy gondoltam: „Biztosan meglátják most a gyógyulást, és hinni fognak”!

-És mi történt? Imádkoztam, és néhány nap múlva meghalt a beteg! – hála Istennek, ő teljesen készen volt a távozásra. Így hát úgy éreztem magam, nekem is jobb lett volna vele együtt elmenni a mennybe, mint itt maradni, ebben a kényes helyzetben. Igen nehéz szakaszon kellett átjutni a csodák, és a gyógyulás folyóinak megindulásakor.

Nem ember az, aki a csodát és gyógyítást teszi, hanem ISTEN!!

Hatalmának folyama az Ő uralma alatt áll, és annak adja azt, akinek akarja.

Nem adtam fel a dolgot. Néhány hét múltán egy nagy, kifejezetten gyógyítási alkalmat készítettem elő a saját baptista gyülekezetemben. A betegek előrehívását terveztem, hogy olajjal megkenve rájuk helyezzem kezem a gyógyulásuk érdekében. Meg is jegyezte valaki: ez teljesen szokatlan, egy baptista gyülekezetben. Valóban, olyan, mintha valaki a római Vatikánban egy táncoló, ujjongó, hangos „Jerikói körmenet”-et csinálna. Sohasem felejtem el ezt a vasárnapot, de a gyülekezet sem! Előre hívtam a betegeket, és ők jöttek. Soha nem gondoltam, hogy ilyen sokan szenvednek a betegségtől egy baptista gyülekezetben együtt levők közül. Amint előrejöttek, válogatás nélkül mindenkire rátettem a kezemet, és olajjal megkentem. És mind ugyanolyan betegen ment vissza a helyére, mintha semmi sem történt volna. Életem egyik legsötétebb napja ez volt. Ma nevetek együgyűségemen, de akkor sírtam.

Az Úrhoz fordultam utána: „Miért nem gyógyult meg senki?” - Szívemben kialakult a válasza: „Hirdesd az én Igémet, a többit bízd Énrám!” Eddig azt mondtam el, hogy mit képes Isten tenni, de nem mondtam el az aznapra szóló üzenetét, ami felkészíthette volna szívüket a csoda elfogadására.

A Róma 10:17-ben azt mondja a Biblia: „A hit tehát hallásból van, a hallás, pedig a Krisztus beszéde által!”

Így hát Isten szavát teljes hittel hirdettem tovább, megosztottam a hallgatósággal, amire Isten feljogosított, és éreztem, ahogyan az eljut a szívükig.

Egyik csütörtök este különleges jelenlétét éreztem az Úrnak, a szolgálatom során. Az evangéliumokról szóltam, milyen dicsőséges volt Jézussal járni, amint azt a négy evangélium visszaadja. Megéreztem, amint Jézus belép közénk a gyülekezetbe. Az első padban ült egy mozgássérült gyermek. A lába, és a bokája rendellenes növésű volt, és évek óta ortopéd cipőt hordott. A bokái teljesen merevek, és mozgásképtelenek voltak.

Azon az estén éreztem, ahogyan megindulnak a csodák folyói. Jézus megérintette őt, és bokái hangosan roppantak, és azonnal tudott járni!

A hír azonnal széjjelfutott. A folyam megindult. Isten népe felismerte a VALÓSÁGOT. Mások nem hitték. Akik viszont hitték, azokban hatalmas éhséggel támadt fel a Szent Szellembe merülés megtapasztalása. – Mások is meggyógyultak.

Ezekben a napokban minden este volt imaalkalmunk, az emberek jöttek-mentek. Sokan felálltak, s hittel elmondták, hogy azért jöttek, mert igénylik a Szent Szellembe merülést, s azért jöttek, hogy részesüljenek benne.

Végül is, mintegy kilencvenen tapasztalták meg a Szent Szellem hatalmának teljes kiáradását.

Sok ámulatra méltó dolog történt ebben az időszakban. Egyesek igen haragossá váltak először. Ami, - letéve lázadásukat – teljesen elmúlt, amint végül részesedtek a Szent Szellemben, és elnyerték az Ő áldását, az Isten előtt megalázkodva.

Az irodámban volt egy derűs eset is. Néhányan össze szoktunk jönni ott imádkozni. Ezen az estén a bemerítendőkkel összejöttünk imádkozni néhányan. Egy diakónus testvér is mindenképpen ott akart maradni velünk együtt imádkozni. Azokban a napokban mindig akadt valaki, aki elriadt az összejöveteltől. Ez a diakónus azonban, aznap este eltökélt volt. Szokásom szerint a bemerítő öltözékemet az ajtó hátán levő fogasra akasztottam. Ez egybe volt szabva egy pár gumicsizmával. Ahogyan az ott függött, a csizmák vagy fél méterrel magasabban voltak a padlónál. Szokás szerint a lámpát lekapcsoltuk, hogy ne zavarjon. A feltartott kezek ne kényszerítsék a másik imádkozót is erre. Diakónusunk már a sötétbe lépett be. Gyorsan letérdelt, és bekapcsolódott az imádságba. Közben ő is, amint felemelte a kezeit, hozzáért a levegőben lógó csizmákhoz, nem tudva, mi az ott. Ő azt hitte, az Úr valakit a levegőbe emelt. Ez annyira mélyen érintette, hogy azon az estén a Szent Szellembe merülésben ő is részesült. Sohasem említettük neki, hogy mi volt az, amit érintett.

Eseménydús, örömteli napok voltak ezek.

A Cselekedetek könyvének a második részében olvashatjuk a vallásos csoportok különböző viselkedését, a Szent Szellem kiáradása, és a nyelveken-szólás, láttán. Sokan teljesen megzavarodtak, mások elcsodálkoztak, egyesek kételkedtek, mások csúfolódtak. Mindezekkel mi is találkoztunk azokban a napokban, a Szent Szellem kiáradása kapcsán.

A kirobbanóan boldog baptisták egy kisebb csoportja, mindig Jézusról beszélt, és nyelveken szólt. Egy sokkal nagyobb csoport csodálkozva figyelt. Mindenesetre a hír gyorsan terjedt. Még olyan is visszakerült, hogy „Az Osteen testvér kábítószerrel teszi őket olyan felszabadulttá, hiszen semmi más okra nem vezethető vissza! Biztosan kábítószerről van szó!”

Mások azt mondták: „Az Osteen testvér hipnotizálja őket!” Voltak, akik a gyermekeiket eltiltották, távol tartották mindettől. Óh ezek a drága testvérek, mi okom volna bírálni őket? Biztos, hogy az értetlenséget én és mások igehirdetéseinek hiányosságai okozták bennük. „Az ó tömlőbe nem fér bele az új bór.”

Mindenesetre a folyó folyt, és mi boldogok voltunk. Úgy éreztük, mindenütt el kell ezt hirdetni, és evangélizációra készültem. Az én áldott testvérem, és munkatársam F.E. Ward testvér egy iskolai, nagy előadótermet bérelt ki. És széleskörűen hirdettük a tervezett alkalmat. Sokfelől jöttek össze, sok féle felekezetből valók, hogy hallják Isten erejének rendelkezésre álló, mai történetét.

Jól előttem van az, akkor együtt lévő gyülekezet, az a sok száz sokfelől jött ember. Elmondtam, mi történt velem, és a többiekkel. Bemutattam a Bibliából, hogy „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz!” (Zsidó 13:8). Hirdettem Isten Igéjét. Isten ma is hasonlókat tehet, ha hittel rászánják magukat, jöjjenek előre, és mindezért együtt imádkozunk.

Legnagyobb csodálkozásomra, hittek a szónak. Azelőtt nem láttam ilyen hosszú sorát az embereknek. Úgy tűnt, mindenki meg akar gyógyulni bajából. A sor ahogyan mozgott, nem volt vége még, amikor már az eleje kiért a teremelőtti előtérbe. A gyomrom fel-le járt az izgalomtól, ahogyan ott álltam. Egy kis Baptisa prédikátor, aki éppen csak most részesült a Szent Szellembe merülésből, másokon segíteni akar?! Úgy éreztem, sokkal könnyebb lett volna a dolgom, ha csak néhány emberről van szó. De ekkora tömeggel szembenézni?!

Az ördög azt mondta: „és mit teszel, ha ezek nem újulnak meg?” – és más ezernyi dolog kavargott még a fejemben. Végül így válaszoltam: „És mit teszel te ördög, ha ezek megújulnak!!”

Amint az első felért elém az emelvényre, a vele egy felekezetből valók, mind lélegzet visszafojtva figyeltek rá. Ő egy harminc év körüli férfi volt. Kérdeztem: mi a baja?- Mondták, akik ismerték: még soha sem tudott beszélni! – „Istenem”! – gondoltam, „hát nem lehetett volna valami egyszerűbbel kezdeni, egy fejfájóssal, vagy gyomorbajossal???”

Isten nagyon könyörületes. Bizonyára mosolygott kínlódásomon. – Majd eszembe juttatta az igéket, amit Lukács 10:19-ben olvasunk: „Ímé, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején…!” - meg azt, hogy: „..ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki…!” (Márk 16:17).

Felismertem, most már nem egyedül vagyok. A Szent Szellem bennem van, ott áll mellettem. Egyszer csak hallom a hangomat: „Parancsolom neked, te néma ördög, az Úr Jézus Krisztus nevében: menj ki ebből az emberből!” – Az ember hallott, és én a mikrofont a szájához tartottam, miközben mondtam: mondja: „Köszönöm Neked Úr Jézus!” - Egyszercsak csengő hangon megszólalt: „Köszönöm Úr Jézus!” - a hallgatóságon kirobbanó öröm lett úrrá.

Ezen az összejövetelen nyilvánvalóvá vált, hogy Jézus Krisztus valóban él. A csodás gyógyulások sorra megindultak, és a szükséget szenvedők pusztájában elindult a folyó.

Mindezt, amit Jézus tett az evangélizáció során, itt nem tudom mind elmondani. Sokan megmenekültek, és elnyerték a Szent Szellembe merülést. Mások csodát éltek át, amint elérte őket Isten Szeretetének, és kegyelmének folyója.

Dicsőséges események voltak. A sátán ellenünk állt, de legyőzetett. Arra buzdítlak, csatlakozz a győzteshez! Amikor a sátán egy lépést feléd lép, te állj ellene, kettőt lépj felé! – Egy nagy evangélista ezt így fogalmazta meg: „Csak addig ijeszt a sátán a vele való összetalálkozáskor, míg észre nem veszem, az ördög saját ijedtségét!”

Egy tanmese jut eszembe, egy nagydarab emberről. Azzal szórakozott, hogy másokat megijesszen. Egyszer listát is készített, kiket fog sírásig ijeszteni a faluban. Egyik ismerőse kérdi, mit csinálsz? – Válaszolja a nagytermetű, a tájszólásával: „listát készítek, kit tudnék leütni.” - legalábbis így értette a másik. És izgatottan kikapta a kezéből a papírt. – legnagyobb megrökönyödésére, a lista elején a saját nevét látta. Ekkor haragosan rászólt a nagydarab emberre: „Te engem nem fogsz megütni!” – Erre az engedékenyen így válaszolt: „akkor inkább kihúzlak a listámról”.

Az ördög is valahogy így van. Egy nagy erős alkat, aki megkísérel mindenkire ráijeszteni, és legyőzni. De a Biblia azt mondja, az I. Péter 5:8-9-ben:”Legyetek józanok, és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit nyeljen el. Álljatok ellene a hitben szilárdan…!” – A te neved (is) a listáján van. El akarja hitetni veled, hogy le tud győzni. De te állj ellene. Emlékezz rá: Jézus minden hatalmat neked adott az ellenség felett! – Jézus nevében kiűzheted a démonokat. Jézus által több vagy, mint győztes. Benned van Ő, és nagyobb Ő, mint aki a világban van. A Biblia azt mondja Jakab 4:7-ben: „álljatok ellene az ördögnek, és elfut előletek!” – Tudjátok, mit tesz a gonosz, amikor mindennek igazságát megérti? – Gyorsan előkapja a radírt, és megszelídülten mondja: „ez esetben jobban teszem, ha kihúzom a neved a listámról”.

Kényszerítsük a gonoszt: sürgősen vegye elő a radírját, és Isten népének neveit törölje ki a listájáról. A Biblia azt mondja János 8:32-ben: „megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít tiéteket!”

Van, aki arról számol be, hogy az ördög naphosszat környékezte őt. A Biblia azt mondja: ha Jézus megjelenik, a sátánon félelem lesz úrrá és kéri: ne kínozza! – Ha valaki téged kérdez: „hogy vagy?” – jó dolog, ha mondhatod: „Dicsőség az Úrnak: megkínoztam ma az ördögöt! Menekült! Győztem felette, az Úr Jézus Krisztus nevében!”

Szerte a világon láthatjuk a győzelmet, a feltámadt, és élő Úr Jézus Krisztus hatalmas folyamait, ahogyan kihozza az elveszettek ezreit az Úrhoz. Csoda, csodát követ az Ige hirdetése nyomán. Sokszor az evangélizáció csak néhány száz hallgatóval indul. De Jézus csodája láttán ezrek futnak össze, hogy hallják az Igét. Hasonlót tapasztaltunk Indiában, és a Filippi szigeteken. Később lesz még szó erről is.

A folyók minden hívő életén át kiáradhatnak. Az évek során megtanultunk, szabad utat engedni neki. A mi tapasztalatainkba vetett bizalom, másnak is segít megtapasztalni Isten csodás hatalma kiáradásának csatornáit.

Jézus mondja: élő vizek folyamai ömlenek azokból, akik a Szent Szellembe merülésben részesültek. A helyes ismeret, és gyakorlat kialakulásáig sok hiba nehezíti a szabad folyást. Ezekről szól a következő fejezet.

baptista enekek (lejátszási lista)

ÁLDÁS GYERMEKEINKNEK

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

– Aaron története

Tavaszi esők áztatták Torontót, amitől buja zöld lett azon a reggelen, ahogy felébresztettem 12 éves fiamat, Aaront, hogy iskolába menjen. „Ideje reggelizni” – mondtam. Amikor felült az ágyban, elállt a lélegzetem. Szeme köröskörül csupa hólyag volt. Felállt a nyakamon a szőr, ahogy eszembe jutottak a hólyagok, amelyek egykor az én testemet borították. „Biztos nem övsömör!”– gondoltam, ahogy Aaron erőlködve kinyitotta a szemeit. Iskola helyett orvoshoz vittem, aki mintát vett a folyadékból, amely megtöltötte a hólyagokat, és elküldte a laborba. „Iskolába kell ma mennem” – vitatkozott Aaron, amikor kijöttünk az orvosi rendelőből. „Vizsgázunk, és nem hagyhatom ki.” Elvittem az iskolába, de a tanárnő ránézett, és nem engedte, hogy a többi gyerekkel egy terembe üljön. „Vizsgázhat, ha egyedül ül egy szobában” – egyezett ki. A vizsga letétele után hazavittem. Mostanra már igen nagy fájdalmat okoztak a hólyagok, és alig tudta kinyitni a szemeit. Aznap este Anita és én egyesítettük hitünket, ahogy kezünket rátettük, és kértük Istent, hogy gyógyítsa meg. Másnap reggel az orvos telefonált. „Megvannak az eredmények” – mondta. „A hólyagokat fertőzés okozza. Hozzák vissza a fiút a rendelőbe.” Anitával nevettünk az orvos arckifejezésén, amikor pár órával később megvizsgálta Aaront. Egyetlen hólyag sem maradt. Szeme tiszta, ragyogó és derűs volt. „Arra készültem, hogy antibiotikumot adok neki” – magyarázta az orvos, ahogy értetlen kifejezéssel Aaron szemébe nézett. „Mit csináltak?” „Imádkoztunk” – mondtuk Anitával egyszerre.

A Példabeszédek 20:7 azt ígéri, hogy amikor az igazak tökéletességben járnak, gyermekeik áldottak ő utánuk. Anitával bebizonyítottuk, hogy ez az ígéret igaz. Az igazságosságban állva, amely a Jézusba vetett hit által a miénk, kiléptünk Isten Igéjének tökéletességén, és újra és újra megkaptuk a gyógyulás áldását. Ami még jobb, megláttuk ugyanazt az áldást gyermekeink életében. Nem csoda, hogy ma, amikor kinyitjuk a Bibliánkat, és látjuk Isten gyógyulással kapcsolatos ígéreteit, mindig hálásak vagyunk. És minden alkalommal, amikor belenézünk Aaron nevető szemébe, hálát adunk a mi ígéretmegtartó Istenünknek.