Ige: Az írásmagyarázókról

Az Úr így szól a tanítványaihoz, és a mindenkorban élő Övéihez „… Őrizkedjetek az írástudóktól, akik örömest járnak hosszú köntösökben és szeretik a piacokon (és a tereken) való köszöntéseket. És a gyülekezetekben (vagy a zsinagógákban) az előlüléseket (vagyis a főhelyeken, az asztalfőn ülni), és a lakomákon a főhelyeket: Akik az özvegyeknek házát fölemésztik és színből (vagyis színlelésből) hosszan imádkoznak: ezek súlyosabb ítélet alá esnek (mert ezekre vár a legsúlyosabb ítélet)” (Márk. 12,38-40)

Lukács is bizonyságot tesz: „Jaj néktek farizeusok! Mert szeretitek az előlülést a gyülekezetekben, és a piacokon való köszöntéseket. Felelvén pedig egy a törvénytudók közül, monda néki: Mester, mikor ezeket mondod, minket is bántasz. Ő pedig monda: Jaj néktek is törvénytudók! Mert elhordozhatatlan terhekkel terhelitek meg az embereket, de ti magatok egy ujjatokkal sem illetitek (és nem érintitek) azokat a terheket” (Luk. 11,43.45-46)

És az Úr ismét figyelmezteti az övéit, hogy ne csak hívőknek mutassák magukat: „Ezenközben mikor sok ezerből álló sokaság gyűlt egybe, annyira, hogy egymást letapossák, kezdé az ő tanítványainak mondani: Mindenekelőtt oltalmazzátok meg magatokat (és óvakodjatok) a farizeusok kovászától, mely a képmutatás” (Luk. 12,1)

És az Úr azt is kijelenti, hogy miért óvja tanítványait, hogy ne csak látszatra legyenek hívők, hanem szívből: „És az egész nép hallására monda az ő tanítványainak.  Oltalmazzátok meg magatokat (és óvakodjatok) az írástudóktól, kik hosszú (és díszes) köntösökben akarnak (és szeretnek) járni, és szeretik (és szívesen veszik) a piacokon (és a tereken) való köszöntéseket, és a gyülekezetekben (vagyis a zsinagógákban) az első ülést (a főhelyeket), és a lakomákon a főhelyeket (vagyis az asztalfőn ülni).

Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből (és színlelésből) hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek

(Más fordítás: Ezekre vár a legsúlyosabb ítélet)” (Luk. 20,45-47)

Az Úr parancsa így szólt a ruhák szegélyeire varrt bojtokról, és azok céljáról: „Szólj Izráel fiainak, és mondjad nékik, hogy készítsenek magoknak bojtokat az ő ruháik szegleteire (vagyis szegélyére) az ő nemzetségeik szerint (nemzedékről nemzedékre), és tegyenek a szeglet bojtjára kék (bíbor-)zsinórt. És arra való legyen néktek a bojt, hogy mikor látjátok azt (és valahányszor ránéztek), megemlékezzetek az Úrnak minden parancsolatjáról, hogy megcselekedjétek azokat; és ne nézzetek a ti szívetek után, és a ti szemeitek után (és ne csábítson el titeket sem a szívetek, sem a szemetek), amelyek után ti paráználkodtok (és amelyek paráznaságba (vagyis a szövetség megtörésébe vihetnek benneteket). Hogy megemlegessétek (és emlékezzetek), és megcselekedjétek (és teljesítsétek) minden én parancsolatomat, és legyetek szentek a ti Istenetek előtt” (4 Móz. 15,38-41)

„Mert a papnak ajkai őrzik a tudományt (az Isten ismeretét), és az ő szájából törvényt (vagyis tanítást) várnak, mivel a Seregek Urának követe ő. De ti elhajlottatok (és letértetek) erről az útról, sokakat megbotránkoztattatok a törvénnyel (és tanításotok miatt sokan elbuktak), felbontottátok (és megrontottátok) Lévi szövetségét, azt mondja a Seregeknek Ura” (Malak. 2,7-8)

Pedig: „A gonosznak (a bűnösnek) pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet (és hogy mered emlegetni rendelkezéseimet, és szádra venni szövetségemet)? Hiszen te gyűlölöd a fenyítést (és a feddést), és hátad mögé veted rendelésimet (és elveted igéimet)! Ha lopót (vagyis tolvajt) látsz, mellé adod magad (és vele cimborálsz), és ha paráznákat, társalkodol velük (és a paráznákkal tartasz). A szádat gonoszságra tátod (és szádból gonosz beszéd jön ki), és a nyelved csalárdságot sző” (Zsolt. 50,16-19)

Péter apostol így beszél a vének tanácskozásán a törvénynek a pogányok által való betartásáról: „Most azért mit kísértitek (azzal) az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink sem mi el nem hordozhattunk? Sőt inkább az Úr Jézus Krisztus kegyelme által hisszük, hogy megtartatunk, miképpen azok is.

 (Más fordítás: Ellenben abban hiszünk, hogy mi is az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. éppen úgy, mint ők)” (Csel. 15,10-11)

És Pál apostol így folytatja: „Mert maguk a körülmetélkedettek sem tartják meg a törvényt; hanem azért akarják, hogy ti körülmetélkedjetek, hogy a ti (hús)testetekkel dicsekedjenek” (Gal. 6,13)

Ige: A feltámadásról

Az Úr Jézushoz: „…jövének hozzá Sadduczeusok (olyan vallási felekezet, amely egyben politikai párt is, amely a vallási és politikai hatalmat összekapcsolja), akik azt mondják, hogy nincsen feltámadás. És megkérdezék őt, mondván: Mester, Mózes azt írta nékünk, hogy ha valakinek fitestvére meghalt, és feleséget hagyott hátra, gyermekeket pedig nem hagyott, akkor az ő feleségét vegye el az ő fitestvére, és támasszon magot (vagyis utódot) a fitestvérének.

Heten valának tehát fitestvérek. És az első feleséget vőn, de meghalván, magot (azaz, utódot) nem hagya. És a második elvevé az asszonyt, de meghala, és magot (vagyis utódot) ő sem hagya: a harmadik is hasonlóképpen; És mind a hét elvevé azt, és magot (vagyis utódot) nem hagynak. (Végül) legutoljára meghalt az asszony is.

A feltámadáskor tehát, mikor (majd ezek) feltámadnak, melyiküknek lesz a felesége? Mert mind a hétnek a felesége volt. Jézus pedig felelvén, monda nékik: Avagy nem azért tévelyegtek-e, mert nem ismeritek az írásokat, sem az Istennek hatalmát? Mert mikor (az emberek) a halálból feltámadnak, sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyekben” (Márk. 12,18-25)

Lukács írása további részleteket tartalmaz: „Hozzá menvén pedig a sadduczeusok közül némelyek, akik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék őt, Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok (vagyis gyermek) nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye annak feleségét, és támasszon magot (azaz, utódot) az ő testvérének.

 Hét testvér vala azért: és az első feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül (vagyis gyermektelenül); A másik vevé el azért annak feleségét, és az is magzatok nélkül halt meg; Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak (maguk után) magot (vagyis gyermeket), és meghaltak. Mind ezek után pedig meghalt (végül) az asszony is. A feltámadáskor azért kinek (vajon melyiknek) a felesége lesz közülük? Mert mind a hétnek felesége volt.

És felelvén, monda nékik Jézus: E világnak fiai házasodnak és férjhez adatnak: De akik méltókká tétetnek (és akik méltónak ítéltetnek), hogy ama (eljövendő) világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak: Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai(vá lesznek), mivelhogy a feltámadásnak fiai” (Luk. 20,27-36)

Vagyis az Úr Jézus Krisztus fiai, hiszen az Úr kijelentette, hogy: „… Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él” (Ján. 11,25)

Uram én szeretlek.

Gyöngyszemek

Én olyannak képzelem a mennyországot, ahol a reklámok igazak.

Chartes Brian ügyvéd

Krisztus - a vőlegény - szava menyasszonyáról

Ami az Istené

Márk ev. 12: 13-17. Elküldtek hozzá a farizeusok és a Heródes-pártiak közül néhányat, hogy szóval csalják tőrbe. Odamentek tehát, és így szóltak hozzá: “Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessük-e, vagy ne fizessük?”  Ő pedig ismerve képmutatásukat, ezt mondta nekik: “Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hogy megnézzem.”  Hoztak egyet, és akkor Jézus megkérdezte: “Kié ez a kép és ez a felirat?” Ők pedig így feleltek: “A császáré.”  Ekkor Jézus ezt mondta nekik: “Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.” És igen elcsodálkoztak rajta.

Ebből a történetből megérthető mi a császáré. Amin a császár képmása van, az a császáré. Oda kell adni. Csak ennyi mondanivalója van Jézusnak erről?

Ami viszont az Istené, azt Istennek kell adni.

Mi az Istené? Mi mást tehetnék (vagy teszek) azzal, ami az Istené? Hát nem minden Istené?! Mit adjak én Istennek? Vagy: mit adhatok én Istennek?

1 Mózes 1: 27. Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.

Isten képmása van az emberen. Rajtam is. …akkor amin Isten képmása van, az az Istené. Neki kell adnom… magamat. Mert csak úgy lesz jó… nekem. Saját terveim, kedvteléseim, az én időm, az én életem, az én jövőm, az én…, az én…, az én…

Félek, hogy lemaradok valami jóról, ha átengedem életem irányítását…  Kinek is? Annak Aki tulajdon fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna Vele együtt mindent minekünk… Ez az egyetlen ‘alternatíva’.

http://csendespercek.wordpress.com/2011/03/11/ami-az-istene/

NE FÉLJ!"

1Kor 15,50-56.

50 Azt pedig állítom, testvéreim, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot. 51 Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan elhunyni, de mindnyájan el fogunk változni. 52 Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak

romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk. 53 Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba. 54 Amikor pedig (ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és) ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: "Teljes a diadal a halál fölött! 55 Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te

fullánkod?"

                            "NE FÉLJ!"

Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, s ha ez a bőröm lefoszlik is, testemben látom meg az Istent.

(Jób 19,25-26)

"Csak annyi, hogy félek a haláltól." - mondta édesanyám a kórházi ágyon. Ritkán szólalt meg az utolsó kórházi kezelése idején, amiből erőteljesen látszott mind fizikai, mind szellemi állapotának hanyatlása. Amint meghallottam ezeket a szavait, az első reakciómmal azt mondtam neki, hogy nem fog meghalni. De ahogy összetöpörödött testére

pillantottam, rá kellett jönnöm, hogy tévedek. Amint tekintetünk találkozott, olyan volt, mintha a közöttünk lévő függöny egy pillanatra fellebbent volna. Éreztem, hogy szavaimat nem csak hallja, hanem érti is.

"Ne félj anya! Ha meghalsz, az Istennél leszel, és az csodálatos dolog

lesz." - mondtam neki.

Egy pár héttel később halt meg, és boldog voltam, hogy azt a különleges pillanatot megoszthattuk egymással. Figyelve testének és szellemének lassú leépülését, eszembe jutott saját halandóságom. Szembesültem az igazsággal, hogy földi testünk csak átmeneti lakóhelyünk. Nem tudjuk, pontosan, mi történik velünk halálunkkor, de egy dologban bizonyosak lehetünk: Istennél leszünk, az pedig csodálatos lesz!

Imádság: Istenünk, taníts minket jelenléted örömére összpontosítanunk. Fogadd el hálánkat az örökké tartó örömért, amiben majd részeltetsz bennünket. Ámen.

Nem tudunk mindent, de azt igen, hogy a halál ajtó Isten örökkévaló jelenlétébe.

Debbie Kolacki (New York, USA)

www.csendespercek.hu

Öröktől árad szét

Aforizmák

A hatalom csak azokat teszi tönkre, akiknek nincs. 

Ige: A Krisztus népéről

Légy elégedett: Hagyd abba, hogy másokhoz hasonlítod magad

"Végezd jól a saját munkád, akkor lesz valamid, amire büszke lehetsz, de ne hasonlítsd magad másokhoz!" (Galata 6:4 - CEV fordítás)

A Biblia azt mondja, hogy sosem kellene az anyagi helyzetedet másokhoz hasonlítanod. Ez egy olyan dolog, amely aláássa a képességedet, hogy hálás legyél Istennek azért, amit kaptál tőle. Elégedetlenséghez vezet, mert mindig találsz olyan embereket, akik látszólag jobb helyzetben vannak nálad.

Pál bolondságnak nevezi az ilyen összehasonlításokat: "Mindezekben az összehasonlításokban, beskatulyázásokban, versengésekben teljesen célt tévesztenek." (2.Korinthus 10:12 - Msg fordítás) Az egyetlen ok, amiért Isten olyan hatalmasan használta Pált, hogy ő visszautasította a másokkal való hasonlítgatásokat, hogy ezek ne térítsék el a céljaitól.

A Biblia azt tanítja: "Végezd jól a saját munkád, akkor lesz valamid, amire büszke lehetsz, de ne hasonlítsd magad másokhoz!" (Galata 6:4 - CEV fordítás)

Kérd Istent, mutassa meg azokat a területeket, ahol másokhoz hasonlítgatod megad. Kérd Istent, hogy bocsássa meg a bűneidet, és fordítsa szívedet az elégedettség és a hála irányába.

(Daily Hope by Rick Warren 2011.10.15.)

http://napiremeny.blog.hu/2011/10/22/legy_elegedett_hagyd_abba_hogy_masokhoz_hasonlitod_magad

Oswald Chambers: A SZELLEMI ÖSSZEFÜGGÉSEK TITKA

"Nekem pedig ne legyen másban dicsekedésem, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében" (Gal 6,14).

Az újjászületett ember eleinte nem látja az összefüggéseket. Érzései rendezetlenül kavarognak, a külső dolgok mozzanatai között nem lát összefüggést. Pál apostol mindenben mély, szoros összefüggéseket látott, ezért külső élete is változhatott anélkül, hogy ez elkedvetlenítette volna, mert nála minden Istenre volt alapozva, benne gyökerezett. Krisztus keresztje az alapja ezeknek a szellemi összefüggéseknek. A legtöbben azért nem vagyunk szellemileg rendezettek, mert a dolgok külső rendezettsége jobban érdekel, mint a belső. Pál az alapokban élt, a kritikusok pedig, akik csak a dolgok külső rendjét ismerik el, a "felső emeleten" mozognak. Ez a két világ még csak nem is találkozhat egymással. Pál szilárdsága a fundamentumban gyökerezett. Ez a nagy alap Jézus Krisztus keresztje, Isten haláltusája volt a világ megváltásáért.

Vess számot újra azzal, mit hiszel, aztán ejts el abból, amit csak lehet és menj vissza Krisztus keresztjének kősziklájára! A történelem külső lefolyásában a keresztre feszítés jelentéktelen eseménynek látszik, de a Biblia szemszögéből nézve sokkal fontosabb a világ minden birodalmánál. Ha igehirdetésünkben nem a kereszt tragédiájából indulunk ki, nem érünk el semmit, mert nem közvetítjük Isten erejét az emberek számára. Lehet hogy érdekes amit mondunk, de nincs benne erő. Prédikáld csak a keresztet, és Isten ereje felszabadul: "...tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket." - "Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mégpedig mint megfeszítettet" (1Kor 1,21.23).

Oswald Chambers "Krisztus mindenek felett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Hit Gyülekezete- Közeleg az Úr

Nézz rám!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Kedves, meghitt, 13-14 évvel ezelőtti történetre emlékezem… Kicsi kezeivel megfogta az arcomat és maga felé fordította.

Éreztem bőre bársonyosságát, ahogy vékony ujjacskáival megérintett az állam. Volt benne valami halaszthatatlan sürgetés. Kisfiam látni akarta a tekintetemet. Ahogy odafordultam hozzá, észrevettem szemeiben a boldog várakozást. Szinte sóvárogva mondta:

- Mosolyogj rám! Úgy szeretem, ha mosolyogsz!
Ki tudna ellenállni egy ilyen kérésnek, belenézve egy ártatlanul csillogó szempárba? Azóta is sokszor eszembe jut. A szülők gyakran tanulhatnak kisgyermekeiktől…

Ezt mondja az Úr: „Szemeimmel tanácsollak téged.” Milyen nagyszerű, mély kapcsolatra utal ez a kijelentés, ami ígéret is egyben! Bámulatos, hogy akit így vezetnek, annak nincs szüksége sem útjelző táblákra, sem távirányítóra!
„Ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, semmiképpen nem mehettek be a mennyek országába!” Bizonyára fel tudnánk sorolni azokat az emberi tulajdonságokat, amik miatt ezt a feltételt állította Jézus a tanítványok elé a mennybe jutás kérdésében…
A kisbabáknak létfontosságú, hogy lássák szüleik arcát. Egyszerűen nem érzik jól magukat, ha nincs rajtuk az a kedves, odafigyelő, számukra életet és biztonságot jelentő szempár, telve elfogadással.
Amikor szorongunk, homályos a jövőnk és megoldatlan problémák terhelnek, még ha rövid ideig is, de elhagyatottnak érezzük magunkat. Pedig mennyei Atyánk védelmező szeretete körülvesz, Ő szüntelenül vigyáz ránk. Talán levettük szemünket az egyedüli Vigasztalóról, békességünk és örömünk forrásáról…
„Az én orcámat keressétek és éltek” – tanácsolja az Úr. Mennyire vágyik rá, hogy miként a kisgyermek az édesanyja arca után, mi is sóvárogva forduljunk mindig felé, hogy tekintetünk találkozhasson az övével, és szemeivel tanácsoljon, atyai szeretetével türelmesen vezessen, mert nem akarja, hogy egy is elvesszen közülünk…
Ő nem csak lenéz ránk a mennyből, hanem lát, ismer, nem rejthetünk el semmit, szívünk ott van előtte csupaszon, leplezetlenül.
A 139. Zsoltár az egyik legkedvesebb zsoltárom. Így kezdődik:
„Uram, megvizsgáltál engem és ismersz… Messziről érted gondolatomat. Járásomra és fekvésemre ügyelsz…” Lenyűgöz és rabul ejt ez a tudás, ez az odafigyelés, törődés! Isten ellenállhatatlanul magához vont szeretete és páratlan gondoskodása által.

Amikor Jézus a földön járt, meglátta a vak Bartimeust, akit csitítottak, hogy hallgasson már el. Észrevette és lehívta a fa lombja közt megbújó Zákeust, és nem sajnálta a pillantást, hogy az Őt éppen megtagadó Péterre nézzen. Jézus irgalma az Atya irgalma!
Szemeivel kíséri lépteinket akkor is, amikor engedetlenségünkben eltévedünk az úton, néz, figyel, kezét nyújtja, hogy segíthessen. Keressük az Úr arcát! Aki egyszer a szemébe néz, az soha többé nem tudja elfelejteni. Ő az, aki minden belső sóvárgásunkat, ürességünket betölti szerető lényével.
Mikor kértük Őt utoljára?
- Nézz rám! Fordítsd felém az arcodat és tanácsolj szemeiddel!



Szerző: Guti Tünde

A fordított csavarmenet!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

- Fél tizenegyig leszünk oda - szóltak be Krisztián szülei, amikor barátaik értük jöttek kocsival, hogy magukkal vigyék a bankettre. - Amíg oda leszünk, maradj itthon, és fejezd be a történelemdolgozatodat!

- Nem mehetnék el egy kicsit az autóval? - kérdezte Krisztián. Az előző hónapban szerezte meg a jogosítványát. - Ööö... kölcsön kell kérnem egy könyvet Oszkártól. Nem maradok sokáig.

- Szó sem lehet róla - mondta az édesapja. - Minden könyved megvan, amire ma este szükséged lehet. Itthon maradsz, és megírod a dolgozatodat.

A nemjóját! Krisztián feltétlenül együtt akart lenni a barátaival, amíg szülei oda vannak. Különben is, ők úgysem kocsival mentek, akkor meg ő miért ne használhatná? Ez nem tűnt igazságosnak. Hiszen ő csak egy órányira akart elmenni. Azután is lenne idő arra a történelemdolgozatra - morfondírozott. Ekkor csengett a telefon. Oszkár volt:

- Hékás, gyere át! - mondta. - Már mindenki itt van.

Krisztián úgy látta, hogy elmehet Oszkárhoz, és még időben vissza tud érni ahhoz, hogy a szülei meg ne tudják. Csak arra kell ügyelnie, hogy tankoljon egy kis benzint a kocsiba, nehogy gyanút fogjanak. A történelemdolgozatot meg majd gyorsan megírja, ha visszaér.

Beült a kocsiba, és elindult. Soha nem fog kiderülni - gondolta. Az Oszkárék felé vezető úton azonban nagy baj történt. Defektes lett az egyik kerék. - Na, csak ez hiányzott! - gondolta. Még soha nem cserélt kereket. És most nemcsak hogy ki kell cserélnie a kereket, de gyorsan meg is kell javíttatni, hogy a szülei semmit se vegyenek észre. Sietnie kellett.

Elővette az emelőt meg a csavarkulcsot, és munkához látott. Csakhogy a kerékcsavarok mind megmakacsolták magukat. Nem sikerült levennie a kereket. Teljes erővel megpróbálta elfordítani a csavarkulcsot, de hiába. Aztán, mikor úgy tűnt neki, hogy ez a meddő próbálkozás már órák óta tart, feladta, és elgyalogolt a legközelebbi benzinkúthoz. Teljesen ki volt merülve.

Tíz óra is elmúlt már, mire a benzinkutas hidraulikus csavarkulcs segítségével levette a kereket. Krisztiánnak sehogy nem fért a fejébe. Ő miért nem tudta kiszedni a csavarokat? Miért voltak annyira megszorulva? Az élet igazságtalan! Mostantól fogva megszorításokra számíthat egész életében.

- Merre csavartad őket? - kérdezte a kutas. Krisztián erre azt gondolta, hogy micsoda ostoba kérdés. Hát az már csak természetes, hogy tudja, merre kell csavarni egy csavart. Az óramutatóval ellentétes irányba.

- Nos, - mondta a benzinkutas, - a kocsinak ezen az oldalán fordított a csavarmenet iránya. Ha ki akarjuk szedni a csavarokat, az óramutatóval megegyező irányba kell csavarni őket.

Hirtelen nagyon ostobának érezte magát.

A mai világban sokan azért nem találják meg a boldogságot és a kiteljesedést, mert rossz irányból közelítik meg. Krisztiánhoz hasonlóan rossz irányba tekerik a csavart - és az egyre jobban szorul. Az élet nem jobbra fordul, hanem rosszabbra.

Az az élet, amelyre Jézus tanít minket, olyan, mint a fordított csavarmenet - pontosan az ellenkezője annak, amit az ember gondolna. A világ azt mondja: „Kaparints meg mindent, amit csak lehet!" Jézus azt mondja: „Adj, és adatik neked!" A világ azt mondja: „Csak az erősek és hatalmasok boldogulnak!" Jézus azt mondja: „A szelídek öröklik a földet." A világ azt mondja: „Ha valaki megsért, bosszuld meg!" Jézus azt mondja: „Tartsd oda a másik orcádat is! Tégy jót azokkal, akik rosszul bánnak veled!"

Te melyik irányba tekered a csavarkulcsot? Ne légy ostoba!

A fűszeres!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Jim Davis, aki egy fűszerüzletben volt eladó, szerette a munkáját, és büszke volt arra, hogy milyen jó munkát végez.

Ám az nagyon fel tudta bosszantani, ha fegyelmezetlen gyerekeket látott, és olyan szülőket, akik kiabáltak gyermekeikre, de semmit sem tettek annak érdekében, hogy helyreigazítsák utálatos viselkedésüket.

Egy este Jim éppen az egyik vásárlóval volt elfoglalva, aki mindenfélével telepakolta a bevásárlókocsiját. Miközben beütötte az árut, egy gyerek elkezdett nagyon hangosan sikoltozni mögötte, majd egy haragos férfihang odakiáltott: „Feküdj!"

Milyen bunkó fráter! - gondolta Jim, fel sem pillantva munkájából.

Tovább számolt, ahogy az árut egyenként elhúzta a szkenner előtt. A síró gyermek még mindig nem hallgatott el, és újra felhangzott a férfi kiáltása:

- Feküdj!

A mindenit! Szép kis nevelés, mondhatom! - gondolta Jim. - Ez a pasas egy balfácán! Anélkül, hogy tekintetét felemelte volna, folytatta a számolást. Mikor végre végzett a bevásárlókocsival, felnézett, és így szólt:

- 89 dollár 95 cent, asszonyom!

Minthogy senkit sem látott, körülnézett, és azt látta, hogy az üzletben mindenki, beleértve a soron következő vásárlót is, arccal lefelé a földön fekszik.

Éppen időben fordult még hátra ahhoz, hogy lássa, ahogy egy fegyveres férfi kilép az üzletből. A háta mögött lévő kollégája, még mindig a földön fekve, így szólt hozzá:

- Jim, tudod-e, hogy amikor a második alkalommal hallottad, hogy „feküdj", a betörő fegyvere a te fejednek volt szegezve?

Mi olyan mértékben hozzászoktunk a kultúránkból fakadó, bennünket körülvevő zajokhoz, valamint a világ figyelemelterelő dolgaihoz, hogy ha valaki valami fontosat akar közölni velünk, lerázzuk magunkról, mintha nem volna semmi jelentősége. Olyan sokszor figyelmen kívül hagyjuk a beszélőt, azt vélve, hogy a figyelmeztetés valaki másnak szól. A szokásos módon tovább végezzük a dolgunkat.

Nagy veszélynek teszed ki magadat, ha semmibe veszel egy olyan fontos üzenetet, ami megmentheti az életedet. Eljön majd az az idő, amikor már nem lesz lehetőségünk az üzenetet megfogadni. „Íme, most van az üdvösség napja!" (2Kor 6,2).

Úton a menny felé.

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

A vonat éppen befutott a pályaudvarra. A peronon egy kislány várt az „útipoggyászával”, egy szatyorral, amelybe a tervezett utazásra egy kis ennivalót csomagolt be. A kicsi felszállt, és talált egy ülőhelyet egy még nem egészen teli fülkében. Kutatva nézett körül, és megnézte az utasokat, akik azonban mind idegenek voltak.

Fáradt volt a hosszú várakozástól, és úti csomagját fejpárnának használta, hogy kissé kipihenje magát. Amikor jött a kalauz, nagy bizalommal megkérdezte tőle, hogy szabad-e itt aludni. Ő barátságos igennel felelt, de utána látni akarta a jegyet. A kislány így felelt:

- Nincs jegyem. Erre a következő beszélgetés alakult ki:

- Hova utazol hát? - A Mennybe megyek. - hangzott a válasz.

A kalauz körülnézett, és csodálkozva válaszolt:

- Igen? És ki fizeti a vonatjegyet

Az ÚR JÉZUS - felelte a kislány, és hozzáfűzte: - Ez a vonat nem a Mennybe megy, és az ÚR JÉZUS nem utazik rajta? - Azt hiszem nem. - válaszolta a kalauz, akit zavart a gyermek nyíltszívűsége. – De miből gondolod?

- Mert édesanyám gyakran énekelt egy éneket a vonatról, amely a mennybe megy, és az ÚR JÉZUS kifizette az útiköltséget mindenkiért, aki azon utazik. De most már nem tudja többé énekelni. Nemrég meghalt. Ezért elhatároztam, hogy utána utazom, hogy ismét együtt legyek vele. Nem ismeri a dalt a vonatról, amely a mennybe megy? Nem énekeli a kislányának, hogy el tudjon aludni? Vagy nincs is kislánya? - kérdezte a kicsi, miután a kalauz csendben végighallgatta. Megindult hangon válaszolt: - Volt egy kislányom, körülbelül olyan idős, mint te, de már meghalt. Talán ő is a mennyben van. - És most a bácsi is odautazik, hogy viszontlássa? - kérdezte a kislány nagy együttérzéssel. Néhány utas érdeklődve hallgatta a beszélgetést. Egyesek mélyen meghatódtak a kislány furcsa kérdéseitől. Valaki ezt mondta: - Ez egy angyal. - Nem, Kati vagyok. Az angyalok az ÚR Jézusnál vannak a Mennyben. – Ezután nagy bizalommal megkérdezte az utasokat: - Mindannyian a Mennybe utaznak? Annak nagyon örülnék! Biztosan mind szeretik az ÚR JÉZUST, és imádkoznak Hozzá, ahogyan anyukám is mindig tette velem. Anyukám azt mondta, hogy mindenki, aki valóban hisz az ÚR JÉZUS-ban, minden nehézség nélkül a Mennybe kerül.

- Édesanyád biztosan jó asszony volt. - szakította félbe az egyik utas a kislányt.

- Az én anyukám azonban sosem akarta, hogy valaki azt mondja neki, jó ember. Mindig azt mondta, hogy senki sem jó, csak egyedül ISTEN, és hogy nem azok az emberek jutnak a Mennybe, akik azt hiszik, hogy jók, hanem csak azok, akiknek az ÚR JÉZUS megbocsátotta bűneiket.

A kislány kék szemét a kalauzra emelte: - De még mindig nem mondta meg, hogy a Mennybe utazik-e. Nem akarja viszontlátni a lányát a Mennyben? Vagy nem is hisz az ÚR JÉZUS-ban?

A kalauz csöndben állt, és nem tudta, mit kezdjen a kislánnyal. Az egyik utas értésére adta, hogy kifizeti a kislány jegyét

A kalauz azonban így felelt: - Meddig vigyünk magunkkal a kislányt? Nem hagyhatjuk, hogy valahol csak úgy kiszálljon! Mi lesz ebből a gyermekből? – komolyan aggódott miatta. Nyugodtan kérdezett tovább a gyermek:

- Mit mondjak a kislányának, ha találkozom vele a Mennyben? Mondjam neki azt, hogy az apukája most nem tud a Mennybe jönni, de később eljön őt meglátogatni?

Az- az utas, aki tanúja volt ennek a beszélgetésnek, és tovább mesélte az esetet, sajnálta, hogy a vonat éppen ekkor ért lakóhelye vasútállomásához, és le kellett szállnia. Később azonban megtudta, hogy Kati dolga jól végződött. Valaki oltalmába vette a kislányt, és hazavitte, ahol a hozzátartozói már aggódtak a gyermek miatt. Előzőleg semmit sem mondott nekik tervezett „mennyei útjáról”.

Talán kicsit megmosolyogjuk a kislányt. De talán el kellene tűnődnünk ezen: Mi a megfelelő vonatot választottuk-e, és ismerjük-e a célállomást? Hova vezet életünk útja? Eldöntöttük-e már, hogy mi az úti célunk?

A bűn és az ítélet

Készítette: Éva Édes

"A bűn velem született és nem tudok hozzányúlni, de Isten hozzányúl a váltságban. Isten soha nem az öröklött bűnért teszi felelőssé az embert. Nem ezért ítél el, mert a bűn adottságával születtem, hanem azért, mert amikor ráébredek, hogy Jézus Krisztus eljött engem megszabadítani belőle, visszautasítom az Ő szabadítását." /Oswald Chambers/

Amaro Del - Megszületett

Ige: Vegyetek Szent Szellemet:

Mert: „Akin az Úrnak Szelleme megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak (és erőnek) Szelleme, az Úr ismeretének és félelmének (vagyis tiszteletének) Szelleme. Az ÚR félelme (vagyis az Úr tisztelete) lesz a gyönyörűsége, és nem szemeinek látása szerint (vagyis nem a látszat után) ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik (és nem hallomás után dönt)” (Ésa. 11,2-3).

Mikeás próféta is hittel vallja, hogy: „És megszégyenülnek a látók (ḥôzeh: látók, nézők, próféták), és elpirulnak a jövendőmondók (qásam: jósol, jövendőt mond, hamisan prófétál), és elfedik szájukat mindnyájan, mert nem lészen felelet Istentől. Én ellenben megteljesedem az Úr Szellemének erejével, és (mišəpáṭ: igazságossággal, törvényességgel) és hatalommal, és (gəḇúráh: hősiességgel, vitézséggel, és bátorsággal), hogy hirdessem Jákóbnak az ő vétkét (peša: lázadását, és elszakadását), és Izráelnek az ő bűnét (az ő céltévesztését)” (Mik. 3,7-8).

Ezért szükséges, hogy: „Vegyetek Szent Szellemet” (Ján. 20,21-22).

Pál apostol is így bátorítja az Istent szeretőket: „Mert nem félelemnek [és nem csüggedtségnek] szellemét adott [ajándékozott] nékünk az Isten; hanem erőnek és [(agapé): Isten szerinti)] szeretetnek és józanságnak szellemét

[Más fordítás: Hiszen a Szent Szellem, akit Isten adott nekünk, nem a gyávaság szelleme, hanem az erőnek, isteni szeretnek, kiegyensúlyozottságnak és fegyelmezettségnek Szelleme].

Ige: Aki hisz

István aki a kiválasztott hét közül való: „István pedig teljes lévén hittel, [kegyelemmel] és (csodatevő)erővel, és [hatalommal], nagy csodákat és jeleket cselekszik vala a nép között^” Csel. 6,8

Mert István elhitte az Úr szavát, így beteljesedett benne az Úr Jézus ígérete: „Azokat pedig, akik hisznek [akik hitre jutottak], ilyen [ezek a] jelek követik [fogják kísérni]: az én nevemben [(onoma): név, amely jelenti: a hatalom, tekintély, jellemvonást is] ördögöket [gonosz szellemeket; démonokat] űznek [haj(í)tanak ki]; új nyelveken szólnak. [(kainosz): újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő. Nem csupán újabb keletű, hanem lényegében is különbözik a korábbitól. Új az, ami a régebbi helyét foglalja el, és addig még nem használták, nem volt érvényben].  [Ha] Kígyókat vesznek föl [(airó): felemel, elveszít, kétségekbe taszít, félretesz, eltávolít, elvisz], és ha valami halálost [halálos mérget] isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik [teszik rá a] kezeiket, és [azok] meggyógyulnak^” (Márk. 16,17-18).

A feltámadott Úr kijelentése az ígéret megvalósulásának feltételéről: „… monda azért nékik Jézus (vagyis a tanítványainak, és a mindenkori Övéinek): Békesség néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket. És mikor ezt mondta, rájuk lehelt, (és így folytatta) és monda nékik: Vegyetek Szent Szellemet” (Ján. 20,21-22).

Mert ez a hatalom – erő – csak azután nyilvánul meg, ha: „… vesztek [kaptok] erőt [hatalmat], minekutána a Szent Szellem eljő [leszáll] reátok: és lesztek nékem tanúim [bizonyságtevőim] úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,8).

Csak a hittel lehet előszólítani a természetfelettiben létező dolgokat a látható világba: „A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látható dolgokról való meggyőződés” (Zsid. 11,1).

A hit keletkezéséről pedig így tesz megvallást az apostol: „Azért [tehát] a hit, hallásból van, [az Ige hallásából fakad] a hallás pedig Isten Igéje által. [Krisztus (beszéde; igéje;/rémája = kijelentése/) által]

„Más fordítás: Tehát a hit a meghallott üzenetből, a meghallott üzenet pedig Krisztus kijelentésén keresztül van” (Róm. 10,17)

Ige: Az Ige erősödésének feltétele

Isten Igéje bemutatja, hogy milyen feltételek mellett tud erősödni, és hatalmat venni az Ige:

1. Állandóan Krisztust kell hirdetni. Az apostolok pedig: „… mindennap a templomban [a szenthelyen] és házanként nem szűnnek vala meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust.

[Más fordítás: Továbbra is szünet nélkül, mindennap tanítottak, és hirdették az Evangéliumot a Templom­ban és a házaknál, és hirdették, hogy Jézus a Krisztus]” (Csel. 5,42).

2. Heródes (a gonosz vezető) halála után: „Az Istennek igéje pedig növekedik és terjed vala” (Csel. 12,24).

3. Az okkultizmust gyakorlók megtérése: „Sokan pedig azok közül, kik ördögi mesterségeket gyakoroltak (akik a varázslást űzték), könyveiket összehordva, mindeneknek (szeme) láttára megégetik vala. És mikor kiszámították a könyvek értékét, ötvenezer ezüstpénzre becsülték. Így az Úr ereje által az ige hatalmasan (és erősen növekedik, és) terjedt és megerősödött (és hatalmat vett)” (Csel. 19,19-20).

4. Az Ige állandó tanulmányozása, és megcselekvése: „El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól (és ne hagyd abba az olvasását). Hanem gondolkodjál arról (és tanulmányozd) éjjel és nappal, hogy vigyázz (őrizd meg) és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban (s tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva), mert akkor leszel jó szerencsés a te utjaidon (és akkor sikerrel jársz utadon) és boldogulsz. Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz (és mindenütt amerre csak jársz)” (Józs. 1,8-9).

Mert azt mondja az Úr: „Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek. Így lesz az én beszédem (az én logoszom, igém is), amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi (és véghezviszi), amit akarok, (és eléri célját, amiért küldtem) és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem” (Ésa. 55,10-11)

Isten gondviselése

Isten ígérete

Az Isten szeretőkről

Élő templom - Mike Duó koncert, Kecskemét, 2012.05.19.

Élő templom - Mike Duó koncert, Kecskemét, 2012.05.19.

Nagy Sándor

Nagy Sándor, minden idők egyik legnagyobb hadvezé­re, hatalmas seregével majdnem az egész akkor ismert világot meghódította. Egyik hadjárata alkalmával egy éjszaka nem tudott aludni, és kijött a sátrából, hogy körüljárja a tábort.

Ahogy az egyik szolgálattévő őrszem mellett elhaladt, észrevette, hogy az alszik - ami súlyos vétség volt. Az őrszolgálat közbeni elalvás büntetése bizonyos esetekben azonnali halál volt: a parancsnok leöntethette az alvó őrt petróleummal, és meggyújtathatta.

Amint a hadvezér az őrszem felé közeledett, a katona ébredezni kezdett. Felismerte, hogy ki áll előtte, és halálra rémült.

-     Tudod-e, hogy milyen büntetés jár azért, ha valaki őrség idején elalszik? - kérdezte meg Nagy Sándor a legényt.

-     Igen, uram - válaszolta a katona remegő hangon.

-     Hogy hívnak, katona? - kérdezte Nagy Sándor.

-     Sándornak, uram.

A hadvezér megismételte a kérdést.

-     Hogy hívnak?

-     Sándor a nevem, uram - ismételte meg a kérdezett.

Nagy Sándor harmadszor is feltette a kérdést, ezúttal még hangosabban.

-     Hogy hívnak?

-     Sándornak, uram - mondta a katona alázatosan harmadszor is.

Akkor Nagy Sándor erősen a szemébe nézett a fiatal katonának, és erélyesen így szólt hozzá:

-     Katona, vagy a neveden változtass, vagy a viselkedéseden

Nekünk, akik Krisztus nevének hordozói vagyunk, és magunkat keresztyéneknek nevezzük, úgy kell élnünk, hogy méltók legyünk e névhez (lásd 2Tim 2,19; Jak 2,7; 1Pét 4,16).

http://velunkazisten.hu/content/book/Nagy_S%C3%A1ndor

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Annak van az ideje, amikor el tudtok engedni, sőt el is kell engednetek mindent a múltból, hogy előre tudjatok menni az Én akaratomban és céljaimban. Vágjátok el a köteleket, amelyek fogva tartanak a csalódás és a kudarcélmények által. Most az örökkévaló dolgokat tartsátok a figyelmetek fókuszában, és maradjatok jelen mindenkor itt Nálam, mondja az Úr. Én most egy hatalmas felszabadító munkát végzek a szíveitekben és az elmétekben. Jól teszitek, ha együttműködtök ezzel a munkálkodással, és célba veszitek a szabadságot.

Róma 8:2 Mert a Jézus Krisztusban való élet Szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.

RONGYOKBÓL SZŐTT ÉLETEM

Szerző: Guti Tünde

Pisszenni sem mertem, ahogy gyengéden elhúztam a kárpitot, és óvatosan benéztem a királyi terembe.

Szemem nagyra nyílt, pupillám kitágult, ámulatomban szinte leesett az állam… Színesebbnél színesebb, dúsabbnál dúsabb perzsaszőnyegek hevertek a csodálatos márványlapokon. A hűvös falakat bársony borította, a bíbortól az enciánkékig. Lágy tapintású, könnyed függönyöket lebegtetett a beáramló gyenge szél, és a különös ablaknyíláson beszűrődő napfény mesés színben fürdette a drágakövekkel kirakott trónt.

Halk, kopogó hangot hallottam, ezért visszahúzódtam abba az árnyékos zugba, ahol várakoznom kellett. Valaki arra lépkedett, de hamar elcsendesedett a palotaszárny. Próbáltam felidézni gondolataimban azt a sok-sok gyönyörűséget, amit az előbb láttam. Hova kerültem? Egyáltalán behívnak? Meghallgatnak? Mi lesz? Vajon nem dobnak ki túl egyszerű ajándékomat meglátva?!

Összeszorult a gyomrom és könny szökött a szemembe. De hát meghívtak! És annyi gyász, szomorúság, gyötrelem van már mögöttem… Leültem szomorúan egy kőpadra és vártam. Távolból halk fuvolaszó hullámzott felém, kellemesen édes-fanyar virágillat terjengett a levegőben, ami kissé megnyugtatott. Gyerekkori emlékképek villantak fel gondolataimban. Magas, zöld hegyek, édesanyám ölelő karja, édesapám mosolya, testvéreim hancúrozása…

Újra lépések közeledtek, ami kizökkentett álmodozásomból. Hirtelen feleszméltem, hogy A KIRÁLY ELÉ KELL ÁLLNOM! Halántékom lüktetni kezdett, és újra az a régi gyomorszorítás… Annyira méltatlan vagyok!

A fuvolához már más hangszerek is társultak, így tökéletes harmóniában szólt az egyre erősödő, de mégsem bántó zene. A cipősarkak kopogása sietősebb lett, egyre többen igyekeztek a nagyterem felé, hallottam vidám suttogásukat, köntösük suhogását. A legszebb dallamsornál egy ünnepi dob is megszólalt.

- A király! – szólt egy tekintélyes hang.

- Fogadjátok tisztelettel! – Újra a ruhák suhogása, szöszmötölés, halk sóhajtások. Biztos meghajoltak, gondoltam.

- Ma egy kedves vendéget szeretnék bemutatni nektek, akit azonnal be is hívok.

Akkorát dobbant a szívem, hogy már szinte a torkomban éreztem dobogását. Lábam megingott, amikor valaki elhúzta az engem takaró kárpitot. Minden szem érdeklődve, mosolyogva szegeződött rám a bársonyos, selymes, dús perzsaszőnyegekkel kirakott trónteremből.

- Gyere be hozzám, ne félj! – szólított meg a KIRÁLY olyan hangon, amitől úgy tűnt, mintha nem is a kövezeten járnék, hanem lebegnék. Az idő megállt talán… Minden érzékszervemet átjárta ez a hang, a KIRÁLY HÍVÓ SZAVA.

Elém lépett, s amikor leborultam, a nevemen szólítva emelt fel és a szemembe nézett.

- Örülök, hogy eljöttél! Mostantól fogva az én házam az otthonod!

Csak néztem és csodáltam hangok nélkül, pedig a hála ezernyi dallama zsongott a lelkemben. Lassú mozdulatokkal, szem lesütve adtam át Neki szegényes ajándékomat, egy feltekert szőnyeget. Rongyokból szőtt életemet…

De Ő boldogan elfogadta és maga mellé terítette, mert tudta, hogy a legnagyobb értékemet hoztam el neki.

Gyönyörűséges zene szólt, mindenhol ragyogó szemek, és a KIRÁLY kézen fogva bevezetett az ünneplő sokaságba.

 Guti Tünde

http://keresztenydalok.hu/tortenetek/olvasas/115

Hit Gyülekezete: Áldjátok, áldjátok...

Isten „vasárnapi levele”

„Maga az Úr megy előtted, ő lesz veled. Nem hagy el téged, és nem marad el tőled. Ne félj hát, és ne rettegj!” Mózes ötödik könyve 31:8

Én tudom, milyen leletet kaptál múlt héten és előtte is az orvostól. Én tudom mekkora teher nehezedik rád a munkahelyen, a családban, tudom, milyen elvárásaid vannak magad felé, és hogy néha úgy érzed, összeroppansz ezek súlya alatt. Én tudom, mennyi a havi bevételed és kiadásod, hogy hol áll országod és a világ gazdasága, tudom, mennyire megrémít a bizonytalanság.

De ne félj, mert nem vagy egyedül! Én megyek előtted, és utat török neked a kilátástalan körülmények között is. Én megyek előtted, és mutatom, merre lépj tovább. Én megyek előtted, és nem akarom, hogy félelem legyen a szívedben a remény és szeretet helyén. Én még mindig vagyok, még mindig Isten vagyok, ugyanaz a hatalmas és örök, aki a régi időkben, és gondot viselek rád. Kezemben tartom az eseményeket és a te életedet is.

Ezért kérlek, ne félj, hanem bízz bennem! Hagyd a miérteket rám, és ígérem, egyszer megérted, minek mi volt az értelme. Nemsokára véget vetek minden rossznak, és nem lesz többé félelem a világon. Addig tarts ki, bízz bennem, mert soha nem hagylak téged egyedül.

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2011/11/isten-vasarnapi-levele.html

Idézetek a szeretetről

Az igazi szeretet sohasem fél attól, hogy túl sokat talál adni.

Victoria Osteen: Csukd be az ajtót a félelem előtt

4,18 A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben. (1 János)

Sokszor az emberek megrekednek az életükben egy bizonyos szinten; és ennek az oka a félelem. A félelem visszatart minket attól a legjobbtól, amit Isten tervezett számunkra. Megakadályoz abban, hogy az Isten által tervezett módon növekedjünk, fejlődjünk. Mint egy betegség, a félelem az életünk minden területére kiterjed és hatással van.

Viszont a jó hír az, hogy nem kell félelemben élnünk. Nem kell engednünk, hogy lenyomjon és visszatartson minket. Hívőkként győztesek vagyunk a félelem felett! Azt tanítja az Írás, hogy a félelem nem Istentől van. A 2 Timóteus-ban azt olvassuk, hogy nem a félelem, hanem az erő a szeretet és a józanság lelkét kaptuk Istentől. Az ellenségünk a félelmet használja, hogy eltorzítsa a valóságot, és megpróbáljon visszatartani minket attól, hogy előrébb jussunk. Ezért fontos, hogy a félelemről lehúzzuk a leplet és meglássuk, mi is az valójában: egy hazugság, amit az ellenség arra használ, hogy visszatartson minket!

Lehet, hogy már hallottad, hogy az angolban a félelem, „fear” szó mozaikszóként is funkcionál, „false evidence appearing real”, melyet valahogy így fordíthatnánk: valóságosnak tűnő hamis látszat. Ha felismerjük a félelem gyökerét, ami a hazugság, akkor vissza tudjuk utasítani, és képesek leszünk megragadni Isten Igéjének az igazságát, ami megszabadít minket. (János 8:32)

Például, ha vonakodsz valami új dologtól, mert félsz, hogy elbuksz, utasítsd vissza a hazugságot és ragadd meg az igazságot, mely szerint mindenre képes vagyok Krisztus által, aki megerősít engem (Filippi 4:13).

Ha a jövőtől való félelem miatt aggodalmaskodsz, akkor tudd, hogy ez egy hazugság. Tagadd meg ezt a hazugságot és ragadd meg Isten igazságát, ami azt mondja: Isten reményteljes, jó jövőt tervez számomra (Jeremiás 9:11).

Keresd ki a Bibliából, hogy mit mond Isten az adott szituációval kapcsolatban, és hagyd, hogy az igazság mélyen beleivódjon a szívedbe. Miközben Isten igazságán gondolkodsz, az megszabadít és erőt ad, hogy túllépve a félelmen tovább tudj menni.

Ne felejtsd, hogy Isten tökéletes szeretete az, ami kiűzi a félelmet az életünkből. Amikor ragaszkodsz ahhoz az igazsághoz, hogy Isten szeret, akkor semmi sem tud visszatartani. Hagyd, hogy az Ő szeretete tegyen képessé. Hagyd, hogy az Ő szeretete adjon magabiztosságot. Az Ő szeretetében találd meg a biztonságot, békességet és örömöt, mert amikor ezt teszed, akkor becsukod a félelem előtt az ajtót!

Victoria Osteen

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/victoria-osteen/159-csukd-be-az-ajtot-a-felelem-elott.html

Friderika - Szent Szerelmed

Jim Sanders : Evangelium dióhéjban c. könyvből részlet.: JÉZUS NEVE ÉS TE

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Minden kereszténynek, Isten valamennyi gyermekének megadatott

Jézus mindenható neve. Jogod van használni Jézus nevét. Vedd magadhoz

a Biblia igazságát, és élj vele! Jézus neve a tiéd — használd!

Építsd a szívedbe az alábbi Igéket, és akkor a névben lévõ hatalom

valóságos lesz a számodra.

MÁRK 16,16–18.

Aki hiszen és megkeresztelkedik, üdvözül; aki pedig nem hiszen,

elkárhozik. Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik:

az én nevemben ördögöket ûznek, új nyelveken szólnak.

Kígyókat vesznek föl, és ha valami halálost isznak, meg

nemárt nékik; betegekre vetik kezeiket, és azokmeggyógyulnak.

FILIPPI 2,9. 10.

Annakokáért az Isten is felmagasztalá Õt, és ajándékoza néki

oly nevet, amely minden név fölött való; hogy a Jézus nevére

minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt

valóké.

EFÉZUS 1,17–21.

Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsõségnek

Atyja adjon néktek bölcsességnek és kijelentésnek szellemét

az Õ megismerésében; és világosítsa meg értelmetek

szemeit, hogy tudhassátok, mi az Õ elhívásának reménysége,

mi az Õ öröksége dicsõségének gazdagsága a szentek között,

és mi az Õ hatalmának felséges nagysága irántunk, akik hiszünk,

az Õ hatalma erejének ama munkája szerint, amelyet

megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Õt a halálból,

és ültette Õt a maga jobbjára a Mennyekben, magasan

minden fejedelemség és hatalmasság és erõ és uraság és

minden név fölé, mely neveztetik nemcsak e világon, hanem

a következendõben is.

JÁNOS 16,23. 24.

És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmirõl. Bizony,

bizony mondom néktek, hogy amit csak kérni fogtok az

Atyától az én nevemben, megadja néktek.Mostanáig semmit

sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok,

hogy a ti örömetek teljes legyen.

MÁTÉ 28,18–20.

És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem

adatottminden hatalommennyen és földön. Elmenvén azért,

tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén

õket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében,

tanítván õket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam

néktek: és ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ

végezetéig. Ámen!

Jézus nevében van a hatalmunk az ellenség teljes erején. Az ellenségnek

Jézus nevére térdet kell hajtania, engedelmeskednie kell.

Jézus nevében megkötözheted az ellenség minden erejét, cselvetését,

ravaszságát, Jézus nevére hatástalanná válik veled szemben.

Jézus nevében kérhetünk az Atyától, és megkapjuk, hogy az örömünk

teljes legyen. Ha összejövünk Jézus nevében, Jézus ott van

közöttünk a teljes erejével, hatalmával és szeretetével.

A fiú és a cirkusz!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Az ezernyolcszázas évek végén egy kisfiú, aki egy eldugott vidéki településen élt, tizenkét éves volt, és még sohasem járt cirkuszban.

Képzelhetitek, milyen izgalom kerítette hatalmába, amikor egy napon az iskolában egy plakátot raktak ki, amin az állt, hogy a következő szombaton vándorcirkusz érkezik a közeli városkába. Szaladt haza az örömhírrel, és rögtön meg is kérdezte:

- Apa, elmehetek?

Bár a család szegény volt, az édesapa jól látta, milyen fontos ez a fiúnak.

- Ha előre elvégzed a szombati teendőidet, gondom lesz rá, hogy meglegyen a szükséges pénz - felelte.

Szombat reggelre mindent megcsinált a kisfiú, amit kellett, és a vasárnapi ünneplőjében állt indulásra készen a reggeliző asztalnál. Édesapja benyúlt overallja zsebébe, és előhúzott egy egydolláros bankjegyet - ennyi pénze még soha nem volt a kisfiúnak. Az apa figyelmeztette, hogy vigyázzon magára, majd útnak eresztette.

A városba menet a fiú olyan izgalomban volt, hogy szinte nem is érezte lába alatt a talajt. Amikor a falu szélére ért, azt látta, hogy ott sorakoznak az emberek az utcán, és átfurakodott a tömegen, hogy láthassa, mi történik. És láss csodát, a cirkuszi előadást megelőző parádé közeledett az utcán!

Ez a parádé volt a legnagyszerűbb dolog, amit a fiú valaha is látott. Ketrecbe zárt állatok vicsorogtak, ahogy elvonultak mellette, zenekarok verték a taktust és fújták a fényes kürtöket, törpék adtak elő mutatványokat, miközben zászlók és szalagok lobogtak a fejek fölött. Végül, amikor már minden elvonult előtte, lötyögő cipőjével, buggyos nadrágjával és élénk színekkel kipingált arcával a bohóc zárta a menetet. Amikor a kisfiú előtt haladt el, az benyúlt a zsebébe, és elővette féltve őrzött dollárját. Miután átadta a pénzt a bohócnak, megfordult, és hazament.

Mi történt? A kisfiú azt hitte, hogy látta a cirkuszt, holott csak a parádét látta.

Te megtapasztalod-e mindazt, amit Isten tartogat számodra? A keresztyén élet egy csodálatos kaland, egy izgalmas utazás. Sokan - a keresztyéneket is beleértve - megelégednek azzal, hogy a középszerűség szintjén lebegnek; beérik kevesebbel. Akarod-e azt a bővölködő életet, amelyet Jézus ígért? Akarod-e az életet a maga teljességében élni? Ha igen, tedd a mércét magasabbra! Ne tartsd túl alacsonyan a célkeresztet! Határozd el magad, hogy teljesen megragadod azt, amivé Isten teremtett téged. Add át magadat Krisztusnak, kövesd őt teljes szívedből, és engedd, hogy a Szentlélek munkálkodjon benned és általad. Hiszen még semmit sem láttál!

Amaro Del - Valamikor sötétségben éltünk

Mire legyen időd.

Istennel töltött idő I. rész

Istennel töltött idő II.rész

Ünnepeld Jézust, ünnepeld.

Carl Eichhorn: Az ember - mint Isten gondolata

Milyen kedvesek nekem a te gondolataid, ó Isten! Mily nagy azoknak summája!

(Zsoltár 139, 17)

A zsoltáríró a teremtés alkotásaiban Isten testet öltött gondolatait látja. Minden egyes teremtett dolog Isten egy-egy gondolatának kifejezõje. Milyen üres és sivár is e világ a hitetlen ember szeme elõtt. A balga ember nem tudja, nem érti Isten gondolatait (Zsolt 92, 7); úgy látja, hogy a vaksors ural mindent és érzéketlenül megy el a teremtés csodái mellett. Csak a hivõ ember elõtt nyer mélyebb értelmet minden.

A zsoltárírót különösen az ember, a teremtés e legnagyobb csodája foglalkoztatja. Ellentétben a nemekbe és fajokba sorolható állatokkal és növényekkel, minden egyes ember Istennek egy külön, testet öltött gondolata. Mint ahogy a sok millió ember közül minden egyesnek sajátos és a másokétól különbözõ arcvonásai vannak, így minden egyes lélek is a Teremtõ külön pecsétjét viseli magán. Persze a bûn ezt az isteni pecsétet eltorzítja, letörli. Hasonlóvá válunk a sokat forgatott pénzdarabokhoz, melyeken a kép elmosódott és a felirat olvashatatlanná vált. A legtöbb ember már csak azért sem õrzi meg eredeti, isteni vonásait, mert másokhoz idomul. Így lesznek eredeti egyéniségüket elveszített tucatemberekké.

Sok hiba esik a nevelés és az emberek kölcsönös egymásra való hatása tekintetében is. Nem vesszük figyelembe kinek-kinek sajátos jellegét. Szeretünk mindent és mindenkit egy kaptafára húzni. Pedig nevelni annyit jelent, hogy Isten gondolatát ragadom meg, ismerem fel a másikban és minden más mellékestõl eltekintek. A lelkét akarom kiszabadítani a bûn romhalmaza alól. Minden egyhangúság és egyformaság a bûn következménye.

A Szentlélek mindig valami eredetit alkot. Mindenkivel különleges módon bánik. Teljes kibontakozáshoz akarja segíteni az emberben elrejtett isteni gondolatot. Isten gyermekeit az Ige drágakövekhez hasonlítja (Zak 9, 16; Jel 21, 19), melyek csiszolás alá kerülnek, hogy sajátos ragyogásuk és színük jobban érvényesüliön. Közben érdességüket és kellemetlen éleiket is elveszítik. Így veszi a Szentlélek munkába az embert, kihozva belõle az isteni tervet. Ki akarja ábrázolni bennünk Isten vonásait, hogy az õ dicsõsége ragyogását sugározzuk. Bízzuk magunkat egészen a Mester kezére és ne rontsuk el ellenállásunkkal bennünk végzendõ munkáját!

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/eichorn?ho=1&nap=2

Kenneth E. Hagin: Engedelmeskedni

Mikor pedig a tanácsra vetette szemét Pál, monda: Atyámfiai, férfiak, én teljes jó lelkiismerettel szolgáltam az Istennek mind e mai napig. - Apostolok cselekedetei 23,1.

Érdekes végigmenni azokon az apostoli leveleken, amelyeket Pál írt az Egyháznak, és megnézni, hogy mit mond a lelkiismeretről. Ő mindig engedelmeskedett a lelkiismeretének.

Egyszer hallottam, amint prédikátorok kérdéseket tettek fel a világ egyik vezető evangélistájának. Azt kérdezték tőle: „Tudjuk, hogy Isten hívott el és kent fel téged erre a szolgálatra — de van ezen kívül valami, amivel te magad járulsz hozzá a szolgálatod sikeréhez?”

Nagyon kíváncsian vártam, hogy mit fog mondani. Tudtam, hogy az ima embere, az imádság pedig fontos, de nem az imát említette.

Azt válaszolta: „Igen, Isten hívott el engem evangélistának. De ti azt tudakoljátok, hogy mi az, amivel én járultam hozzá a sikeremhez. Nos, ami részemről leginkább hozzájárult a sikeremhez az az, hogy mindig azonnal engedelmeskedem a legmélyebb előérzeteimnek.”

Más szavakkal azt mondta ez az evangélista: „Mindig engedelmeskedem annak, amit a szellemem mond — annak, amit mélyen a bensőmben kapok.”

Megvallás: A Szent Szellem az én szellememben van. Kapcsolatban van velem az én szellememen keresztül. Az én szellememnek van egy hangja. Én engedelmeskedem annak, amit a szellemem mond — annak, amit mélyen a bensőmben kapok.

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_spurgeon_xhtml&Itemid=34

Oswald Chambers: FELSZÍN VAGY MÉLYSÉG

"Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére cselekedjetek" (1Kor 10,31).

Ne engedd meg magadnak a gondolatot, hogy az élet felszínén levő dolgokat nem Isten rendelte el. Azok ugyanúgy Istentől valók, mint a mély dolgok. Nem az Istennek átadott szíved veti meg azt, hogy természetesen élj, hanem az a vágyad, hogy másokban ezt a benyomást keltsd: te nem vagy felszínes. Ez biztos jele szellemi önhittségednek. Vigyázz, nehogy megvetés támadjon benned - mindig erről az oldalról jön -, és élő szemrehányásként járj a többiek közt, mert ők természetesebbek mint te. Őrizkedj attól, hogy mély embernek tüntesd fel magad. Isten gyermekként öltött testet.

A könnyedség még nem gonoszság és nem azt bizonyítja, hogy nincs alatta mélység: az óceánnak is van partja. Az élet felszínén lévő dolgokat is Isten irányítja, az evést, ivást, sétát és beszélgetéseket. Urunk is benne élt mindebben - de úgy élt bennük, mint Isten Fia, és azt mondta: "Nem feljebbvaló a tanítvány az ő mesterénél" (Lk 6, 40).

A szükséges külső dolgok védelmül szolgálnak nekünk. A hétköznapi élet természetes, megszokott útjain kell értelmes módon járnunk. Amikor jönnek a mélyebb tapasztalatok, azokat Isten a felszínesektől külön adja. Ne mutasd meg a mélységeket másnak, egyedül Istennek. Olyan nagyon komolyak vagyunk, oly kétségbeejtően érdekel a saját jellemünk, hogy nem akarunk az élet mindennapi foglalatosságaiban keresztyénként járni.

Határozd el, hogy senkit nem veszel komolyan, egyedül Istent. A legelső, akit nem kellene komolyan venned, mert a legnagyobb csaló, akit valaha is ismertél - saját magad vagy.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Jézus, Jézus, Jézus Te szent Király

Kenneth & Gloria Copeland: Lakmározz az Igéből

Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, amely Istennek szájából származik.- Máté 4:4

Isten Igéje az a szellemednek, ami a kenyér a testednek. Ha a testedet fizikai étellel táplálod, az fizikai erőt termel. Ha a szellemedet szellemi eledellel táplálod, az szellemi erőt, vagyis hitet eredményez. Amiként nem tudod megtenni, hogy egyszer eszel, majd több hétig ennek az emlékéből élsz, akként az sem lehetséges, hogy az Igét csupán emlékezetben tartod, és emellett erős vagy hitben. Még ha százszor olvastad is, újra el kell olvasnod.

Próbáld ki: csukd be a szemedet, és képzeld el, hogy egy citromot szeletelsz. Most vedd a fogad közé a citromot, és amikor azt mondom, „három”, harapj rá olyan erősen, hogy a leve kifröccsenjen. Egy. Kettő. Három. Harapj!

Valószínűleg olyan élénken él benned, hogy milyen citromra harapni, hogy talán még mindig folyik a nyálad. De hadd kérdezzem meg: kaptál valami táplálékot ebből az emlékből? Nem.

Emlékezetben tartani Isten Igéjét nem elég. Folyamatosan táplálkoznod kell azzal, amit az Ige mond. Olvasd. Menj gyülekezetbe, ahol az Igét prédikálják.

Egy napon olvasni fogsz egy ismerős igeverset… egy verset, amit már ezerszer olvastál… és hirtelen Isten a legnagyobb kijelentést fogja neked adni, amit valaha kaptál. Egy teljesen friss kijelentés abból a régi, ismerős versből! És valószínűleg pontosan az lesz, amit tudnod kell az akkori helyzetedről.

Igen, táplálkozhatsz az Igéből, amely a szellemedben van. De emlékezz erre: nem kaphatsz folyamatosan eredményt, ha nem töltesz időt imában és Isten Igéjében, és nem engeded meg a Szellemnek, hogy naponta tápláljon téged.

Ne próbálj az utolsó szellemi táplálékod emlékéből élni! Újra töltsd fel magad a hit erejével! Lakmározz ma Isten Igéjéből!

Igei olvasmány: János 6:48-58

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_spurgeon_xhtml&Itemid=34