Egy csodálatos árverés (Nancy Dahlberg)

Hill Roland, Krisztus áldott szolgája egyszer egy városban szabad téren

hirdette az evangéliumot. Nagy tömeg lepte el a teret. Megrázó erővel
szólt a bűn rontásáról és a szeretet hatalmáról, amely Jézusban földre
szállt.

Igehirdetése közben egyszer csak mozgolódás támadt. Egy fogat elakadt a
téren a nagy tömegben. A hintóban Erskine Anna lady, egy gazdag és
pompaszerető, városszerte ismert hölgy ült. Első csillag volt minden
bálon, a színházakban, hangversenyeken és a korzón. De szinte soha nem
járt az olyan helyeken, ahol Isten igéje hangzott. Hill Roland látásból
ismerte a ladyt. Éles tekintetét nem kerülte el a mozgolódás és felismerte
őt a hintóban. Villámgyorsan elgondolta: ez egy rendkívüli alkalom.

Félbeszakította az igehirdetést, kinyújtotta karját a hintó felé,
rámutatott a lady-re és odakiáltott a tömegnek:

- Nézzétek, lady Erskine van ott a hintóban. Jó alkalom, hogy nem tud
továbbjutni. El fogjuk őt árverezni!

A lady meglepetése leírhatatlan volt. Minden szem feléje fordult. Kínos
helyzetében legszívesebben a föld alá süllyedt volna. De a tömegben meg
sem mozdulhatott.

És hangzott az igehirdető kiáltása:

- Ki akarja megvenni Erskine lady lelkét? Nagy csönd támadt. Hill Roland
szünetet tartott, aztán a Szentlélek hatalmával megint megszólalt:

- Több jelentkezőt is látok, akik készek minden árat megfizetni.

- Világ, te mit adsz érte?

- Adom minden dicsőségemet és pompámat; tekintélyt, hódolatot, gazdagságot!

- Csak ennyit? Hát halhatatlanságot, örök életet?

- Az magamnak sincs . . .

- Ez nagyon szegényes! Túl alacsony ez az ár. Mert mit használ a ladynek,
ha az egész világot megnyeri is, de a lelkében kárt vall?

- Sátán, te mit adsz érte?

- A test kívánságát, a szemek kívánságát s az élet kérkedését csordultig
kielégítem. Élheti a maga akaratát! Minden vágyát teljesítem, az élvezetek
poharát fenékig ürítheti.

- És mit kívánsz ezért?

- Természetesen a lelkét, hiszen azt akarom, hogy örökre az enyém legyen!

- Túl magas az ár, amit kívánsz. Te sem kapod meg őt, Sátán! Hazug vagy és
a hazugságnak atyja!

- És te Úr Jézus, te mit adsz érte?

- Én már odaadtam a ladyért a tulajdon életemet. A véremet ontottam érte
a kereszten, ott lefizettem a váltságdíjat az egész
emberiségért. Adom neki az én békességemet, az én örömömet, azt az örömet,
amelyet a világ nem adhat, de el sem vehet. Felöltöztetem Őt a megigazulás
fehér selymébe és felékesítem őt az üdvözítő hit színaranyával. Senki ki
nem ragadhatja öt az én őérte átszegezett kezemből. És ha majd hitben
elvégzi hívő életének pályafutását, magamhoz akarom venni őt az én
dicsőségembe. Mert ahol én vagyok, ott legyen az én szolgám is!

- És mit kívánsz tőle, Uram e csodálatos ajándékért?-

- A bűneit és a rossz lelkiismeretét. Mindent, ami megronthatná és
terhelné Őt. Mindezt én vettem magamra helyette.

- Ó Uram, a tiéd, legyen és maradjon is ő mindig, örökre!

- Erskíne lady, meg van elégedve az árveréssel? - fordult most a ladyhez.

- Igen! - felelte a lady megindultan, tiszta, erős hangon. Mély
megindultság lett úrrá a tömegen is.

Erskine lady megtartotta a szavát. Ettől az órától kezdve megváltozott
egész élete. Letette mind a pompát, felhagyott mind a szórakozásaival,
feladta régi társaságát, Barátja és pártfogója lett a szegényeknek és
betegeknek, a nyomorultaknak és meg terhelteknek. Messze földön híre járt.
Égett benne a Szentlélek tüze, szívvel-lélekkel szolgálta Isten országának
ügyét. Mindvégig áldotta Istent, aki odavitte őt akkor a tömegbe és
csodálatosan kiragadta őt a világ és a bűn bűvöletéből.

Forrás: 1963 ÚJ ÉLET evangéliumi folyóirat

Britt Nicole - Walk on the water (magyarul)

Imádság:

Uram, olyan hangos a világ. Ki-ki csak hajtogatja, védi a maga igazát. Bántva, sebezve, mégis távlattalanul.

De a Te szavad, Uram gyógyító szó.

Uram, olyan csendes a világ. Némán fordul el az ember embertársától, üres lélekkel, visszhangtalanul.

De a Te csended, Uram, távlatot nyitó.

Kérlek, mert fáj ez a zaj és fáj ez a némaság, amiben élek, ölelj át Önmagaddal, csendes szavaddal.

Hangod és csended, Uram, életre nyugtató.

Ámen (Hajdú Zoltán Levente)

A nap gondolata:

Ha engedelmesség helyett azoknak rokonszenvét és részvétét keresed, akik igazat adnak neked, akkor lelki érzéked elhomályosul, és te használhatatlan leszel.

Akik hasonlók Jézushoz

 „…akiket…kiválasztott…, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez…” (Róma 8:29)

Bill iszákos volt, de megtért egy hajléktalanokkal és lecsúszottakkal foglalkozó missziónál. Megtérése előtt úgy ismerték, mint alkoholista csavargót, aki számára nincs semmi remény. Amikor azonban átadta életét Krisztusnak, minden megváltozott. A missziós szervezetben ő lett az, aki leginkább törődött másokkal. Egész napját ott töltötte, és megcsinált bármit, amire szükség volt. Kérhettek bármit tőle, semmilyen munkát nem tartott méltóságán alulinak. Akár egy részeg hányadékát kellett eltakarítania, akár mocskos illemhelyeket tisztára súrolni, Bill hálás szívvel mindent elvégzett.

Számítani lehetett rá, ha meg kellett etetni az utcáról beesőket, sőt akár le is vetkőztette, és ágyba is fektette őket, ha nem voltak képesek gondoskodni magukról. Egy este, amikor a misszió vezetője elmondta evangéliumi üzenetét a szokásos tömegnek, a lehorgasztott fejű férfiak közül egy előrejött az oltárhoz, és letérdelt imádkozni; Istenhez kiáltott segítségért, hogy meg tudjon változni. A megtérő egyre csak ezt kiáltozta: „Ó, Istenem, hadd legyek olyan, mint Bill! Tegyél olyanná, mint Bill! Tegyél olyanná, mint Bill!” A misszió vezetője lehajolt hozzá, és ezt mondta: „Nem lenne jobb, ha azt imádkoznád: legyek olyan, mint Jézus?” Miután néhány másodpercig gondolkodott, a férfi felnézett, és megkérdezte: „Ő olyan, mint Bill?” Élj úgy, hogy mások meglássák benned Jézust!

(Forrás: www.maiige.hu)

Nézz testvér fel

Válogatás C.S.Lewis gondolataiból

Ha a keresztyénség csak egy világképpel tudna megajándékozni minket, ami megfelel várakozásainknak, akkor a keresztyénség emberi találmány lenne, s érdemes arra, hogy elfelejtsük.

Napi gondolat

Az együttérző ember összegyűjti saját készletét békéből, bizalomból, kreativitásból, izgalomból és leleményességből, aztán nagylelkűen megosztja másokkal, bátorításul.

MARADANDÓ ÖRÖKSÉG

1Jn 3,16-18.

16 Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életét adta értünk; ezért mi

is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért. 17 Aki pedig

világi javakkal rendelkezik, de elnézi, hogy a testvére szükséget

szenved, és bezárja előtte a szívét, abban hogyan lehetne az Isten

szeretete? 18 Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem

cselekedettel és valóságosan.

        MARADANDÓ ÖRÖKSÉG

Mert Krisztus Jézusban nem számít sem a körülmetélkedés, sem a

körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit. (Gal 5,6)

Egyedülálló, gyermektelen nőként gyakran eltöprengek, mi az életem értelme. Az, hogy nincs testvérem, csak néhány távoli családtagom, növeli bennem a céltalanság és a magányosság érzését. Szerencsére, Isten gyermekeként van reményem. Isten csodálatos ígéretet tett számomra a Jer 29,11-ben: "Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.".

Isten tervében az a szerepem, hogy mások életére figyelmet fordítsak, mint ahogyan mások is áldoztak rám: A szüleim a kemény munkára és a jószívű adakozásra tanítottak; egy lelkész felesége megszerettette velem a madár lest kislánykoromban; egy hittan tanár elfoglaltsága ellenére időt szakított arra, hogy tanítson és imádkozzon értem.

Noha sose lesz saját gyermekem, mégis maradandó értéket hagyok örökül azoknak a gyerekeknek, akikkel szociális munkásként foglalkozom, segítve nekik meglátni, mennyire "csodálatosak az Úr alkotásai" (Zsolt 139,4).

Figyelek rájuk, amikor küzdelmeikről beszélnek. Odaadással törődöm mindegyikőjükkel. Isten megígérte, hogy együttérzésem és gondoskodásom nem hiábavaló.

Imádság: Istenünk, segíts Krisztus arcát mutatnunk minden ember felé, akivel életünk során találkozunk! Ámen.

Jézus nevében másokra figyelve, Isten jelét hagyjuk a világban.

Mary McKheen (Michigan, USA)

www.csendespercek.hu

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Készítette: Lisa Szanyel 

Miközben vezet téged az Én Szellemem, egyre élesebben fogod látni, mit tárhatsz fel, és mit kell bepecsételned. Egyes dolgokat el kell mondani, és egyes dolgokat a szívedhez közel kell tartanod. Gyakran a körülmények számítanak és az időzítés. Mindössze annyit kell tenned, hogy legyél érzékeny a szellemi sodrásra, és őrködj a szád beszédeifölött, és várj a Szellemem kenetére, mondja az Úr.


Máté 7:6 "Ne adjátok azt, ami szent, az ebeknek; se ne hányjátok gyöngyeiteket a disznók elé: nehogy széttapossák azokat lábaikkal, és megfordulván széttépjenek benneteket."
Amen!

Ma is egy csodas profecia Gyuri Naplojabol, fogadjatok szeretettel! Legyetek bosegesen megaldottak, a Jezus neveben! :)

AmaroDel - Most élem a legszebb éveimet

Gianni- Nevetve nézek a holnap elé.wmv

Ige: A Fiú – az Egyház – neve, és helye:

„Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben van fenntartva számunkra” (1 Pét. 1,3-4)

És már az áldás mindazoké, akik Krisztussal feltámadtak, mert Isten Ővele: „...együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban” (Eféz. 2,6)

Ige: Isten elhatározása

Eleve elhatározván [előre kiszemel, előre elhatároz, eldönt] hogy minket a maga fiaivá fogad [egy fiú helyére helyez] Jézus Krisztus által az Ő akaratának jó kedve szerint.

[Szeretetéből indítva azonban már eleve különválasztott (kiszemelt) minket a maga számára a Krisztus Jézuson keresztül, avégre, hogy fiaivá tegyen, ahogyan ezt akarata (és jóságos tetszése) is helyeselte]

Kegyelme [amelybe befogadott, vagy amellyel megáldott minket] dicsőségének magasztalására, amellyel megajándékozott [elfogadottá tett, felkarolt] minket ama Szerelmesben, [az ő szerelmes Fiában]

Akiben van a mi váltságunk [Ebben a Szerelmesben lett ugyanis mienk a váltság, a megváltásunk] az Ő vére által [árán, az ő vérén keresztül], a bűnöknek [félre-csúszások, botlások vagy elhajlások] bocsánata [eltörlése, és az elesések elengedése] az Ő kegyelmének gazdagsága szerint. [kegyelmének gazdag voltához mérten]” (Eféz. 1,3-7)

Itt pontosabban fordítva: egy fiú helyére helyezte. A fiúvá fogadásnak négy alapvető törvénye volt a görög jog szerint, amelyen keresztül magyarázza el a Szent Szellem, hogy ez gyakorlatilag mit jelent:

1. Megváltozott a családi helyzete, egy másik család tagja lett (Az Ádám (jelentése: földből való ember) családjából Isten családjának tagja, azaz: mennyei /szellemi/ emberré lett).

2. Ez névváltozással is járt (Ádámról Krisztusra változott a neve).

3. Új otthona lett, az új család szokásait, törvényeit kellett követnie (Otthona az Atya háza, vagyis a menny. A mennyország szokásait kell követnie, és annak törvénye vonatkozik rá).

4. Új felelősségek és kiváltságok birtokosa lett (Felelőssége az isteni természet /a feltétel nélküli – mentő – szeretet/ megjelenítése itt a földön, kiváltsága: minden helyzetben és helyzet feletti: győzelem).

Ige: Ő szaporít meg

 „Azokban a napokban, mivelhogy fölötte nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniük, magához szólította (magához hívta) Jézus az ő tanítványait, és monda nékik: Szánakozom e sokaságon, mert immár harmad napja hogy velem vannak, és nincs mit enniük; És ha éhen bocsátom haza őket, kidőlnek az úton; mert némelyek ő közülük messzünnen jöttek. Az ő tanítványai pedig (így) felelének néki: Honnan elégíthetné meg ezeket valaki (miből tudná valaki ezeket jóllakatni) kenyérrel itt e pusztában?

És megkérdé őket: Hány kenyeretek van? Azok pedig mondának: Hét. Akkor megparancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. És vevén a hét kenyeret, és hálákat adván, megszegé (vagyis megtörte), és adá az ő tanítványainak, hogy eléjük tegyék. És (ők pedig) a sokaság elé tevék. Volt egy kevés haluk is. És hálákat adván (és miután áldást mondott) mondá, hogy tegyék eléjük azokat is. Evének azért, és megelégednek (mert jóllaktak); és fölszedik a maradék darabokat, hét kosárral. Valának pedig akik ettek mintegy négyezren; és (ezek után) elbocsátá őket.

És azonnal a hajóba szálla tanítványaival, és méne Dalmánuta vidékére (jelentése: haltorony; a környékhez tartozó)” (Márk. 8,1-10)

Az Úr Jézus bárhová ment: „És [amikor kiszállt (vagyis kilépett) a hajóból, (vagy a bárkából)] kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot [nagy, hatalmas tömeget, és sok embert]. És megszáná [megkönyörült, részvétet érzett, megesett (megindult) rajtuk a szíve, megsajnálta, megszánta] őket, és azoknak betegeit [az erőtleneket, gyengélkedőket] meggyógyítá” (Mát. 14,14)

Dávid így prófétál erről: „Nagyok az Úrnak cselekedetei (és tettei); kívánatosak mindazoknak, akik gyönyörködnek azokban (és kikutathatják, akiknek csak kedvük telik benne). Dicsőség és méltóság az ő cselekedete (munkája fenséges és ékes), és igazsága megmarad mindvégig (örökre). Emlékezetet szerzett az ő csudálatos dolgainak (emlékezetessé tette csodáit); kegyelmes és irgalmas az Úr. Eledelt ad az őt félőknek; megemlékezik az ő szövetségéről örökké” (Zsolt. 111,2-5)

 Ézsaiás pedig így prófétál, kijelentve, hogy ki jött el a földre, a kietlen sivár pusztaságba: „Virulva virul és örvend ujjongva (és virágba borul és vigad, és vígan örvendezik, része lesz a Libanon (jelentése: a fehér, fehér hegy) pompájában, mert), a Libanon dicsősége adatott néki. Karmel (jelentése: gyümölcsöskert, díszkert, ültetvény) és Sáron (jelentése: síkság, sík föld) ékessége (dísze); meglátják ők az Úrnak dicsőségét, Istenünk ékességét (és méltóságát). Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok (tegyétek erőssé) a tántorgó (a roskadozó) térdeket. Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő (és bosszút áll), az Isten (jön), aki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket! Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak, Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta (és szökellni fog), és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben” (Ésa. 35,2-6)

Az Úr fent van a szent helyén

Imádság:

Most szeretnék megállni, Krisztusom, Veled.

Kezemből mindent letéve megfogni kezed.

Szemedbe nézve látni önmagam:

Hogy munkámban kegyelmed üdvösség-terve van.

 Indíts Lelkeddel aztán újra el,

Vezess a célhoz engem: Aki Te leszel.

 Ámen (Hajdú Zoltán Levente)

A nap gondolata:

Ádámot legyőzte a Sátán, Jézus a Sátánt győzte le.

Az idő 3

…méghozzá idejében küldtem! (Jeremiás 26:5)

 A mai jeremiási Igében maga Isten mondja népének, hogy elküldte Igéjét, „…méghozzá idejében küldtem!” Isten becsületes Isten. Nem az utolsó percben esik be. Nem késik el. Az ember megtérését, szíve megnyerését türelemmel, nagy odafigyeléssel viszi véghez.

Isten jól él az alkalmakkal. Nem mondhatta Izrael akkoriban és ma sem mondhatja senki, hogy ne lett volna lehetősége már meghallani a hívó szót és az Úr felé idejében megtenni a lépéseket. Nem volt könnyű kor a Jeremiásé, alig hittek neki, de az idő őt igazolta.

Igen. Ma is lehet okoskodni, mint Jeremiás kortársai is az Isten által teremtett alkalmakkal kapcsolatosan. Ma is lehet modern szemlélettel az ellenkezőjét állítani ezeknek, de csak akkor, ha balga módon elfelejtjük, hogy az időt még mindig nem tartjuk a kezünkben. Különösen az alkalmak nem tőlünk erednek. S aki ezt alázattal felismeri, az hálás lesz Istennek azért, amit munkálni kész az életében, hálás lesz minden hallott Igéért, minden olyan emberi kapcsolatáért, s azért a számtalan gyülekezeti összejövetelért, melyen az Úr előtt lehettünk, melyeket hisszük, Isten készített el és adott nekünk.  (Berencsi Balázs)

Budapesti Sekina Gyülekezet

Morzsák az élet kenyeréből. Összegyűjtötte: Vida Sándor

A hit elhiszi, amit nem lát és az a jutalma, hogy meglátja, amit hisz. 

A nagy ÉN

"Ezen az alapon emelkedik a nagy ÉN-enek épülete: Önmaga körül való forgás, önérvényesítés, önhittség, önkímélet, öntetszelgés, önmaga keresése, önsajnálat, érzékenység, önvédelem, önelégültség, öntudat, önigazultság, öndicséret. Ezekből az anyagokból áll az épület." /Ruth Paxon/

Bob Gass: Amikor gondterhelt vagy (2)

„Semmiért se aggódjatok!” (Filippi 4:6- Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt).

Mind találkozunk olyan időkkel, amikor választanunk kell a hit és az aggodalom között.

Az asszonynak, aki egy bántalmazó kapcsolat csapdájába került, választania kell aközött, hogy segítséget kér, kiszáll, vagy bennreked.

A fiatal, akire nyomás nehezedik, hogy drogokhoz forduljon, választhat, hogy megadja magát, vagy nemet mond, és továbblép.

Aki a halál miatt aggódik, olvashatja Isten igéjét, beszélgethet egy baráttal vagy egy tanácsadóval, vagy retteghet tovább.

 A Biblia azt mondja: „az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak” (Példabeszédek 28:1 Károli). Azt mondod: „Per pillanat nem érzem magam hú de bátornak”. A bátorság nem semmisíti meg az aggodalmat, hanem fölébe emelkedik!

Dávid azt mondta: „Várjad az Urat: légy bátor és ő megerősíti szívedet” (Zsoltárok 27:14 NKJ). Ha igaz ügyben jársz, és elkötelezted magad Istennek, akkor ő megadja a cselekvéshez szükséges bátorságot. De meg kell tanulnod szembenézni a félelmeiddel.

Ez jelentheti azt, hogy kiállsz azért, amiben hiszel, elintézel egy régóta halogatott telefonhívást, kimondod a véleményedet, elismered egy jellemhibádat, és kéred Istent, hogy segítsen megváltozni.

Azt nem szabad elfelejtened, hogy először mindig cselekedned kell, a növekvő önbizalom érzése csak azután következik. Valahányszor szembenézel az aggodalmaiddal, egy lépést teszel előre. De ha engeded, hogy az aggodalmad irányítson, akkor visszavonulsz a „biztonsági zónádba”, és úgy tekintesz magadra, mint aki nem tud megbirkózni az élettel.

 Íme egy nagyszerű tanács az élethez: bátran értékeld ki a helyzetet, számítsd ki, mi lehet a legrosszabb, ami történhet! Ha ezt el tudod fogadni, akkor érzed majd, hogy felszabadulnak az energiáid, és tudsz valamit kezdeni a helyzettel; még akkor is, ha a legtöbb, amit tehetsz az, hogy rábízod Isten szerető és mindenre képes kezére.

Hinni kell, küzdeni, teljes szívvel szeretni!

Hinni kell, küzdeni, teljes szívvel szeretni!

Noel Richards - Praise the Lord in all the earth

Jézus Krisztus Gyülekezetének: Bartha László

Jézus Krisztus Gyülekezetének: Bartha László

Júda Oroszlánja - Prófétai oldal, 2012. május 4., 9:21 ·

Kedves Testvérek!

Isten Szelleme indított, hogy újból olvassam át egy két évvel ez előtt kapott próféciát, amelyet imádatban kaptam. Használjátok, ha építőnek látjátok.

Üdv. Laci

Állj meg végre és figyelj Rám - mondja Isten Szelleme!

Ne a te elgondolásod szerint keress Engem! Tedd félre teológiádat és minden módszeredet, mert Engem nem lehet vallásos beidegződések alapján megtalálni.

Emlékezz Én Népem, hogy mit mondtam a samáriai asszonynak a kútnál.

...hidd el Nekem, hogy eljön az Óra, amikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát...

De eljön az óra és az most van, amikor az igazi imádók szellemben és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya ilyeneket keres az Ő imádóiul.

Igen így van Én kedvesem. MOST van az idő a változásra! MOST van az idő Orcám keresésére! Ebben az időben hívom ki vallásos börtönükből azokat a fiaimat, akik megízlelték a mennyei dolgokat, akik ittak új boromból és megrészegedtek tőle. Ők ezt mondják: "ez kell nekünk!!!"

Őket nem tarthatja már vissza Egyiptom, és Babilon börtönei, hogy rabszolgaként éljenek amikor Én már megszabadítottam őket, és Királyságom szabad fiaiként ki - be járhatnak Tróntermemben!

Ők azok akik letették az életük minden területét, és teljes szívükből keresnek Engem az imádatban. Ők nem szépen faragott kövek, akikben az ember szeme gyönyörködhet. De nem is piramis vagy Bábel tornya épül belőlük, hanem az Én szellemi oltárom... az Én Templomom - mondja a Seregeknek Ura!

Ó Én Kedvesem! Én Szerelmesem! Véremen megvásárolt drága Gyülekezetem! Miért töltesz Velem oly kevés időt? Neked elég egy gyors randevú Velem? Pedig ha tudnád milyen közel vagy ahhoz, hogy áttörjön jelenlétem dicsősége és úgy jelenjek meg közötted amelyről mindig is álmodtál... Ó Én Kedvesem! Tudnod kell az igazságot, mert az Igazság megszabadít téged! Az igazság pedig az, hogy nem ismersz Engem úgy mint a te szerelmesedet! Mert ha így ismernél Engem, akkor önfeledten imádnál mint drága fiam Dávid, és nem az időt néznéd és nem a körülötted állókat. Ő nem csak tudta, hogy ki Vagyok, hanem át is adta magát teljesen ennek a szenvedélynek, mert ez az Én szenvedélyem volt az ő szívében! Ő az Én szerelmesem a mai napig. Nem érdekelte a körülötte állók véleménye.

Miért korlátozol be kedvesem? Ó ha szabadjára engednél szent gyűléseiden... akkor... igen akkor bemutatkoznék neked. De még nem ismersz így, azért félsz Tőlem, mint az a feleség, aki nem meri oda adni magát szerető férjének. Félsz Tőlem, ezért igyekszel kezedben tartani a dolgokat. Félsz Tőlem, hogy a meghatározott rendedet felborítom. Ezért szorítod magadhoz az időt, a hatalmat, a vezetést, az énekeidet, mert ez ad biztonságot neked és nem az Én jelenlétem. Arra kértelek, hogy énekelj Nekem új éneket, mert annyira szeretem látni amikor nem kapaszkodsz hamis biztonságot adó korlátaidba. Szeretem látni ilyenkor a szívedet, amikor nem a betanult slágereidet veszed elő amelyhez már nem kell szív, csak jó memória, és egy kis lelkesedés. Értesz Engem Kedvesem? De Én hűséges maradok hozzád! Eldöntöttem viszont, hogy új dolgokat hozok elő tárházamból. Új bort, és gondom lesz az új tömlőkre is! És ki akadályozhat meg benne? - mondja a Seregeknek Ura!

Megrázom a rostát Egyházamban! Megrázok mindeneket, és amit nem Én építettem összedől. Maradjatok Velem! Maradjatok Bennem, mert csak így haladhattok Velem. Legyél kész, Én Népem a gyors váltásra. Elég volt a beidegződésekből! Elég volt az elme kontrolljából! Én jövök! Azokat keresem akik készek Velem tartani, akik nem emberek tetszését és az állam elfogadását keresik, hogy elismerjék őket. Keressetek Engem mert jövök és bezörgetek minden közösségbe, ahol segítségül hívják Nevemet, és jutalmam Velem lesz!

"Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban: mert az idő közel van." Jel. 1,3.

Az Atya szívéből:

Bartha László

http://www.facebook.com/notes/j%C3%BAda-oroszl%C3%A1nja-pr%C3%B3f%C3%A9tai-oldal/j%C3%A9zus-krisztus-gy%C3%BClekezet%C3%A9nek-bartha-l%C3%A1szl%C3%B3/406678226020412

A prófétai beszédről

Készítette: Júda oroszlánja - prófétai oldal

Legyen világosság

Készítette: Júda Oroszlánja - Prófétai oldal

VAGYOK, AKI VAGYOK!

Készítette: Júda Oroszlánja - Prófétai oldal

Graham Cooke: Isten természete (The Nature of God)

Kenneth E. Hagin: Az ember teste

Készítette: Lisa Szanyel


Fontos felismerni, hogy mivel a tested nincs újjászületve, a testeden keresztül - az öt fizikai érzékszerved által - érintkezel e világgal, ahol sátán az isten (2 Kor. 4:4). Ezért kell neked, a belső embernek tenned valamit a saját testeddel. Ha hagyod, hogy a tested azt tegyen, amit akar, és az elméd azon gondolkodjon, amin akar, az ördög bejuthat az elmédbe és testedbe és uralhat téged. Gondolkodj el ezen.

Nem akar a tested helytelen dolgokat tenni?
Természetesen akar. Mindannyiunk teste akar, nem számít, mióta vagy megváltva, vagy mennyire vagy szellemileg fejlett, mivel a tested még nem lett megváltva. Van egy ígéretünk a testünk megváltására (1 Kor. 15:53). De ebben az életben nekünk kell tennünk valamit saját testünkkel, különben sátán kihasznál minket a testünkön keresztül. Az Írások utasítást adnak arról, hogy mit kell tenned a testeddel:

Fel kell ajánlanod a tested élő áldozatul Istennek (Róm.12:1).

Meg kell feszítened a testet,vagyis meg kell öldökölnöd a test cselekedeteit (Kol.3:5).

Tested a szellemi embered - a belsőember -, a valódi ember alá rendelve kell tartanod (1Kor.9:27).

Tiéd a tested feletti ellenőrzés, tehát képes vagy arra, hogy visszatartsd a tested attól, amit tenni akar. Isten azt mondta, hogy meg tudod tenni. Nem kell megengedned sátánnak, hogy testedet a hamisság fegyveréül használja (Róm.6:13).

Emlékezz, a Kolosse 1:12 azt mondja, hogy Isten "alkalmassá" vagy képessé tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban. Ez azt jelenti, hogy járhatunk a Szellemben, nem pedig a test szerint. Ez azt jelenti, hogy nem kell megnyitnunk magunkat az ördög kísértéseinek a testi természetünkön keresztül.

Ahhoz, hogy megértsd, hogyan engedelmeskedj Isten Igéjének a testeddel kapcsolatban, fel kell ismerned, az Írások különbséget tesznek az ember teste - a külső ember - és szelleme – a valódi, a belső ember - között.

Az ember testét "háznak" nevezi az Ige

Az Ige sokszor "háznak" nevezi az emberi testet. Tudnod kell ezt, mert gonosz szellemek lehetnek egy személy házában - a testében -, azonban legteljesebb értelemben a gonoszszellemek nem a személyben - nem a szellemében - vannak. Ez azért van így, mert az ember szellem, nem pedig test. 

Például, ha olyan házban laknál, melyben termeszek vannak, ez nem jelentené azt, hogy termeszek vannak benned. A ház csak az, ahol laksz, de neked magadnak nincsenek hangyáid.

Tehát, egy gonosz szellem megpróbálhatja kínozni a testedet, de ez nem azt jelenti, hogy gonosz szellem van benned - a szellemedben. 

Az Ige megerősíti azt a tényt, hogy az ember testét gyakran a "házának" nevezik. Amikor az ember fizikailag meghal, a teste hal meg, ő azonban még mindig él. Pál úgy utal a testre mint "földi sátorházra".

2 KORINIHUS 5:1,2,4.
1. Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk (az ember teste) elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökkévaló házunk (az emberszelleme) a Mennyben.
2. Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei HAJLÉKUNKAT;
4. Mert akik e SÁTORBAN (a testben) vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén; mivel hogy nem kívánunk levetkőztetni, hanem felötözni,hogy ami halandó, elnyelje azt az élet.

A Biblia itt belső emberről és külső emberről beszél. A külső ember a földi házunk, a test. De van egy belső ember is, egy nem kézzel készített ház, az ember szelleme, ami örökkévaló. Pál beszél a külső ember és a belső ember közötti különbségről.

2 KORINIHUS 4:16:
Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról napra újul.

A szellemi ember vagy belső ember ugyanaz, mint a "szívnek elrejtett embere".

1 PÉTER 3:3,4.
3. Akiknek ékessége ne legyen külső (a külső ember vagy test ékesítése), hajuknak fonogatásából és aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevéséből való;
4. Hanem a SZÍVNEK ELREJTEIT EMBERE (a belső ember), a szelíd éscsendes szellem romolhatatlanságával, ami igen becses az Isten előtt. Pál szavaiból megérheted, hogy az ember teste különbözik a belső embertől.
1 KORINTHUS 9:27: (KJV)
Hanem megfékezem a testem és alávetem .AZT (a testemet), hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.

Pál "az"-nak nevezi a testét. Akkor ki az "én", aki a testét alávetettségben tartja? Ez a belső ember, aki új teremtéssé vált Krisztusban! Pál határozottan különbséget tesz az "az' - a teste - és az "én" - a valódi, a belső embere - között.
Pál nem azt mondta, hogy önmagát - a belső emberét - kell alávetnie, hanem azt, hogy a belső emberének kell uralnia a testét.
Az egyik fő terület, ahol a hívők - anélkül, hogy tudnának róla hozzáférési lehetőséget adnak sátánnak az életükhöz: az, hogy engedetlenek ennek az Igének.

Sátán kap egy talpalatnyi helyet az emberek életében azáltal, ha megengedik, hogy testük uralja őket; ahelyett, hogy lehetővé tennék az újjáteremtett szellemük számára, hogy uralkodjon és irányítsa a hústestüket.


Reszlet KENNETH E. HAGIN: GYŐZEDELMES GYÜLEKEZET c. konyvebol

Folyatatasa kov:
Tartsd tested a szellemed alá vetve

János Evangélium 4. fejezet: Jézus Először egy asszonynak jelenti ki magát (szerkesztett)

Ján. 4,1 Amint azért [észrevette, és] megtudta az Úr, hogy a farizeusok [jelentése: elkülönülő („szeparatista”), vagyis kirekesztően vallásos emberek zárt csoportja, szektája] meghallották, hogy Jézus [Héb. Jehosua = Jahve az üdvösség, a szabadítás; a megváltó) Józsué neve görög formában] több tanítványt szerez és merít (víz)be, mint János [jelentése Jahve kegyelmes],

Ján. 4,2 Jóllehet Jézus maga nem merítette (víz)be az embereket, hanem csak a tanítványai,

Ján. 4,3 Elhagyá Júdeát [jelentése: vallásos emberek szimbóluma] és elméne ismét Galileába [jelentése: a pogányok körzete]

Ján. 4,4 Ehhez Samárián [jelentése: őrtorony, őrhegy] kell vala pedig általmennie

Ján. 4,5 Megy vala azért Samáriának [jelentése: őrtorony, őrhegy] Sikár [jelentése: megkenés, felkenés] nevű városába, annak a teleknek [annak a birtoknak, annak a helynek] szomszédjába [vagyis a közelébe], amelyet Jákób [jelentése: aki a másik helyére lép] adott vala az ő fiának, Józsefnek [jelentése: megsokasítás]

Ján. 4,6 Ott vala pedig a Jákób forrása [vagyis a Jákób kútja]. Jézus azért, az utazástól [amelyet gyalog tett meg] elfáradva [úgy, ahogyan volt], azonmód leült a forráshoz [vagyis letelepedett a kút mellé]. Mintegy hat óra vala [azaz, dél felé járt az idő].

Ján. 4,7 Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!

Ján. 4,8 Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.

Ján. 4,9 Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó [vagyis júdeai] létedre én tőlem, aki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók [vagyis a júdeaiak ugyanis] nem barátkoznak [még csak nem is nem érintkeztek, szóba sem álltak] a samáriaiakkal.

Ján. 4,10 Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát [és tudnád], és hogy ki az, aki ezt mondja néked: Adj innom! Te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet.

Ján. 4,11 Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened [hiszen merítő edényed sincs], és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet?

Ján. 4,12 Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál [jelentése: aki a másik helyére lép], aki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is?

Ján. 4,13 Felele Jézus és monda néki: Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik:

Ján. 4,14 Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó [és örök életre szökellő] víznek kútfeje [és forrása] lesz őbenne.

Ján. 4,15 Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jöjjek ide [vizet] meríteni!

Ján. 4,16 Monda néki Jézus: Menj el, hívd [el] a férjedet, és jöjj ide [vissza]!

Ján. 4,17 Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, [ez igaz] hogy: Nincs férjem;

Ján. 4,18 Mert öt férjed volt, és a mostani, [akivel most élsz, az sem] férjed: ezt igazán mondtad. [és most igazat mondtál, ezt őszintén mondtad].

Ján. 4,19 Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy.

Ján. 4,20 A mi (ős)atyáink ezen a hegyen imádkoztak [itt borultak le, és imádták Istent]; és ti [zsidók azonban] azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádkozni [és Istent imádni] kell.

Ján. 4,21 Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra (vagyis bekövetkezik az az idő), amikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok [majd Istent], az Atyát.

Ján. 4,22 Ti [samáriaiak] azt imádjátok, akit nem ismertek; mi [júdeaiak azonban] azt imádjuk, akit ismerünk: mert az üdvösség a zsidók (vagyis a Júdabeliek) közül támadt

[Más fordítás: mert a megmentés a Júdabeliek közül ered, hiszen a Júdeaiak közül való, aki a szabadulást hozza].

Ján. 4,23 De [közel az idő], és eljő az óra, [sőt már itt is van] és az most vagyon, amikor az igazi [a valódi] imádók szellemben, és igazságban [azaz: valóságban, vagyis – a Szent Szellem által adott –Igében] imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.

Ján. 4,24 Az Isten szellem: és akik őt imádják, szükség, hogy szellemben és igazságban [azaz: valóságban, vagyis Isten Igéjében] imádják

Ján. 4,25 Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő, aki Krisztusnak [vagyis Felkentnek] mondatik [és Krisztusnak neveztetik]; mikor Ő eljő, megjelent [és hírül ad] nékünk mindent [és mindent tudtunkra fog adni].

Ján. 4,26 Monda néki Jézus: Én vagyok az, aki veled beszélek.

Ján. 4,27 Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkoznak [és nagyon meglepődtek, amikor látták, hogy Jézus], asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel [vagy hogy mit akart tőle]? Vagy: Mit [és miért] beszélsz vele?

Ján. 4,28 Ott hagyá azért az asszony a vedrét [vagyis a vizeskorsóját], és elméne a városba, és monda az embereknek:

Ján. 4,29 Jertek, lássatok egy embert, aki megmonda nékem mindent, amit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?

Ján. 4,30 Kimenének [kitódultak az emberek] azért a városból, és hozzá menének [és odasereglettek hozzá].

Ján. 4,31 Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester [vagyis: Rabbi], egyél!

Ján. 4,32 Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, amit egyem, amit ti nem tudtok [és nem ismertek].

Ján. 4,33 Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?

Ján. 4,34 Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem [és teljesítsem], aki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem, [és befejezzem azt a munkát, amivel megbízott].

Ján. 4,35 Ti nem azt mondjátok-é [amikor elvetitek a magot], hogy még négy hónap és eljő az aratás [ideje, és a betakarítás]? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat [a mezőket], hogy már fehérek [és készek, megértek] az aratásra.

Ján. 4,36 És aki arat, jutalmat nyer [és már most megkapja a bérét], és az örök életre gyümölcsöt gyűjt [és begyűjti a termést az örök (a természetfeletti) életre]; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen.

Ján. 4,37 Mert ebben [az esetben] az a mondás [az a logosz: az a kijelentés] igaz [és valóságos], hogy más a vető, más az arató.

Ján. 4,38 Én annak az aratására küldtelek titeket, amit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok. [Más fordítás: Én azért küldtelek el titeket, hogy betakarítsátok azt a termést, amiért nem ti dolgoztatok. Mert mások dolgoztak vele, ti pedig learatjátok az ő munkájuk gyümölcsét].

 Ján. 4,39 Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, aki bizonyságot tett vala [és aki így tanúskodott], hogy: Mindent megmondott [és elsorolt] nékem, amit [valaha] cselekedtem.

Ján. 4,40 Amint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig.

Ján. 4,41 És sokkal többen [jutottak hitre, és] hivének a maga beszédéért [az Ő logoszáért, Igéjéért],

Ján. 4,42 És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ üdvözítője [Szabadítója, Megváltója, és Megmentője], a Krisztus.

Ján. 4,43 Két nap múlva pedig kiméne onnét, és elméne Galileába [jelentése: a pogányok körzete].

Ján. 4,44 Mert [bár] Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs tisztessége [és nincs becsülete] a maga hazájában.

Ján. 4,45 Mikor azért beméne Galileába, befogadták őt a Galileabeliek, mivelhogy látták vala mindazt, amit Jeruzsálemben cselekedett az ünnepen; mert ők is elmentek vala az ünnepre.

Ján. 4,46 Ismét a galileai Kánába [jelentése: nádszál, nád; nádas] méne azért Jézus, ahol a vizet borrá változtatta. És volt Kapernaumban egy királyi ember [egy királyi tisztviselő], akinek a fia beteg vala.

Ján. 4,47 Mikor ez meghallá, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, hozzá méne és kéré őt, hogy menjen el és gyógyítsa meg az ő fiát; mert halálán vala [mert haldoklott].

Ján. 4,48 Monda azért néki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.

Ján. 4,49 Monda néki a királyi ember [a királyi tisztviselő]: Uram, jöjj, mielőtt a gyermekem meghal.

Ján. 4,50 Monda néki Jézus: Menj el, a te fiad él. És hitt az ember a szónak [a logosznak, az igének], amit Jézus mondott néki, és elment.

Ján. 4,51 Amint pedig már megy vala, elébe jövének az ő (rab)szolgái, és hírt hoznak néki, mondván, hogy: A te fiad él.

Ján. 4,52 Megtudakozta azért tőlük az órát, amelyben megkönnyebbedett vala [vagyis hogy mikor lett jobban a gyermek]; és mondának néki: Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz [vagyis hogy előző nap délután egykor múlt el a láza];

Ján. 4,53 [Visszaemlékezett], és megérté azért az atya, hogy abban az órában, amelyben azt mondá néki a Jézus, hogy: a te fiad él. És hitt ő, és az ő egész háza népe.

Ján. 4,54 Ezt ismét második jel gyanánt tevé. [és ez volt a második csoda, amit tett] Jézus, mikor Júdeából Galileába ment.

Friderika - Szent Szerelmed

Áldott napot

Minden ismerősnek, barátnak, és testvérnek.

A hit

HIT Gyülekezete - Jézus él !!

Imádság:

Istenem, tudom, hogy Te itt vagy velem, bár a szemeimmel nem láthatlak Téged.

Te megszólalsz a Biblia szavain keresztül, és olyan jó volna, ha érthetném a szavaidat.

Szavaid üzenetéből sugárzik a gondoskodás, és én annyira szeretném átérezni, hogy szeretsz engem.

Istenem, most arra kérlek: jöjj közel a szívemhez, a lelkemhez, hogy a Te szent igédben, találkozhassam Veled!

Ámen

(Hajdú Zoltán Levente)

A nap gondolata:

Ádám engedetlen volt, Jézus engedelmes a halálig.

Az idő 3

…méghozzá idejében küldtem! (Jeremiás 26:5)

Az Úrral való viszonyunkban is igen fontos a kairos, az alkalmas idő. Ugyanis Istent sem lehet akármikor megtalálni. A Biblia lépten-nyomon arról beszél, hogy Isten készít el alkalmakat a vele való találkozásra és ezek az idők ugyancsak nem visszahozhatóak, nem megismételhetőek.

Ézsauról olvassuk, hogy ő volt az elsőszülött, s az Úr áldásának jog szerinti örököse, de eladta egy tál lencsééért testvérének ezt a jogot, s mikor kereste volna, már nem adatott meg neki.

Íme, a vissza nem térő lehetőség. Ismerősek az Igék: „MA, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket!” (Zsid 3.7)

Jézus ugyanígy beszél a jelen erejéről a kereszten megtérő lator felé: „Még MA velem leszel a paradicsomban!” (Luk 23.43)

A Biblia szava, sürgetése a ma felelősségére irányítja mindig a figyelmünket. Jézus maga mondta: „Még egy kis ideig közöttetek van a világosság. Addig járjatok a világosságban, amíg nálatok van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket!” (János 12.35) / Berencsi Balázs/

Öreg halász

|Készítette: Győzedelmes Gyülekezet 
A házunk éppen szemben volt a baltimore-i Johns Hopkins kórház épületével.
Az alsó szinten laktunk, a felső szintet pedig bérbe adtuk a klinika járó betegeinek.

Egy nyári estén éppen vacsorát készítettem, amikor kopogást hallottam az ajtón. Kinyitottam, és egy ritka csúnya öregembert pillantottam meg. Alig magasabb nyolcéves fiamnál, gondoltam, miközben végigmértem görnyedt, összeaszott testét. 
A legvisszataszítóbb az arca volt, mely az egyik oldalon feldagadt, és vörös vadhús borította. A hangja meglepően kedvesen csengett:
- Jó estét. Azt szeretném megtudni, volna-e kiadó szobájuk egy éjszakára. Ma reggel érkeztem kezelésre a keleti partról, de csak holnap reggel megy busz visszafelé.
Elmondta, hogy dél óta igyekszik szobát szerezni sikertelenül.
- Gondolom, az arcom miatt van. Tudom, hogy rémesen néz ki, de a doktor azt mondja, még néhány kezelés és ...
Egy pillanatig tétováztam, de amit ezután mondott, az meggyőzött:
- Elalszom a hintaszékben is a verandán. A buszom kora reggel indul.
Biztosítottam róla, hogy találunk neki ágyat, de addig is lepihenhet a verandán. Bementem a házba és befejeztem a vacsorakészítést. Amikor elkészültem, megkérdeztem az öreget, hogy csatlakozik-e hozzánk..
- Köszönöm, nem. Van elég ennivalóm - mondta, és felmutatott egy barna papírzacskót.
Miután befejeztem a mosogatást, kimentem hozzá beszélgetni a verandára.
Hamar észrevettem, hogy ennek a pici embernek a testében hatalmas szív dobog. Elmondta, hogy halászatból él és segíti a lányát, akinek öt gyermeke van és a férje egy súlyos gerincsérülés következtében nyomorék. Mindezt nem panaszkodva mondta. Minden második mondatában hálát adott Istennek az áldásaiért. Hálás volt azért, mert a betegsége, mely valószínűleg valamilyen borrák, nem jár fájdalommal. Megköszönte Istennek, hogy erőt ad neki a munkához.
Lefekvés előtt beállítottunk neki egy tábori ágyat a gyerekszobába. Amikor reggel felkeltem, az ágynemű takarosan összehajtogatva feküdt az ágyon, és a kis öreg kint volt a verandán. Visszautasította a reggelit, de mielőtt elindult a buszhoz, akadozva, mintha valami nagy szívességet kérne, azt mondta:
- Lehetséges lenne, hogy legközelebb is itt szálljak meg, amikor kezelésre jövök? Nem okozok felfordulást, elalszom egy székben is.
Rövid szünetet tartott, majd így folytatta:
- A gyerekeinek hála nagyon otthonosan éreztem magam. A felnőttek általában megriadnak az arcomtól, de úgy tűnik, a gyerekeket nem zavarja.
Közöltem vele, hogy szívesen látjuk újra.
A következő alkalommal, valamivel reggel hét után érkezett. Egy nagy halat és egy kiló gyönyörű osztrigát hozott ajándékba, még sohasem láttam ekkorákat. Azt mondta, aznap hajnalban foga őket indulás előtt, így biztosan finomak és frissek lesznek. Tudtam, hogy a busza hajnali négykor indult, és elgondoltam, hánykor kellett felkelnie, hogy halászhasson előtte.
Az elkövetkezendő évek során többször megszállt nálunk egy-egy éjszakára, és sosem jött üres kézzel. Mindig hozott nekünk halakat, vagy osztrigát, vagy zöldséget a kertjükből. Máskor csomagokat küldött, mindig expressz küldeményt, halat és osztrigát vagy friss parajt, kelkáposztát, melynek előzőleg minden levelét gondosan megmosta.
Mivel tudtam, hogy három mérföldet kell gyalogolnia a postáig és nagyon kevés a pénze, kétszeresen értékesnek éreztem ezeket a küldeményeket. Miközben időről időre átvettem figyelmessége apró bizonyítékait, gyakran eszembe jutott a szomszédom megjegyzése, melyet akkor tett, amikor a halász először hagyta el a házunkat:

- Maguknál aludt az a borzalmas külsejű öregember a múlt éjjel? Én kiutasítottam. Elveszítheti a vendégeit, ha ilyeneket szállásol el.

Lehet, hogy igaza volt, időnként néhányan miatta álltak tovább. De ha ismerték volna őt, talán könnyebben viselték volna betegségeiket. Tudom, hogy a mi családunk mindörökre hálás lesz neki, amiért megismerhettük..
Megtanultuk tőle, hogy mindenkor hálát kell adnunk Istennek.
Nemrégiben meglátogattam egy barátomat, akinek melegháza van. Megmutatta a virágait. A legeslegszebb egy éppen nyíló aranyszínű krizantém volt.
Legnagyobb meglepetésemre egy horpadt, rozsdás vödörben állt. Azt gondoltam magamban, ha az enyém lenne ez a virág, a legszebb cserepembe tenném. A barátom szavai azonban jobb belátásra térítettek:
- Elfogytak a cserepeim, és mivel tudtam, hogy ez milyen szép lesz, úgy döntöttem, jó lesz neki ez a régi vödör is - magyarázta.
- Nem kell sokáig benne maradnia, úgyis nemsokára kiültetem a kertbe.
Biztosan elcsodálkozott rajta, amiért olyan jót nevettem szavain, de éppen ilyen jelenetet képzeltem el a mennyben: "Itt ez a különlegesen szép lélek. Nem bánja, ha ebben a kicsi, rút testben kell élnie." De ez már egy másik történet. Isten kertjében régóta biztosan büszkén magasodik ez a drága lélek!

A Názáreti Jézus - Az ajtód előtt állok és zörgetek...

Hit gyülekezete-Áldott aki jön az Úr nevében

Az Atya Szerelmes levele

Continental Singers, 1988 Summer Tour I

Ige: A Szabadító

Ez a prófécia is az Úr Jézusban teljesedett be: „Ímé, az Isten az én szabadítóm! Bízom, és nem félek (és nem rettegek); mert erősségem és énekem az Úr, az Úr, és lőn nékem szabadítóm! S örömmel merítetek vizet a szabadító kútfejéből” (Ésa. 12,2-3).

 „És vezérel téged az Úr szüntelen, (kopár földön is jól tart téged, és) megelégíti egész lényedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy” (Ésa. 58,11)

Ige: Az eledelről

Az apostol megvallása: „Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi [vagyis egyetlen egy férfi, nő vagy dolog] sem tisztátalan [vagy beszennyezett; közönséges, bemocskolt, szentségtelen] önmagában: hanem bármi [csak] annak [a személynek] tisztátalan, aki tisztátalannak tartja. [csak ha valaki valamit beszennyezettnek gondol, annak az, beszennyezetté lesz]” (Róm. 14,14)

Ugyanis: „Az eledelek a hasnak [vagyis az étel a gyomorért van] és a has az eledeleknek [és a gyomor az ételért] rendeltetett. Az Isten pedig mind ezt, mind amazokat eltörli. [teljesen tétlenné, haszontalanná, teljesen működésképtelenné teszi]. A test [(szóma): a teljes valótok] azonban nem a paráznaságnak [nem fajtalankodás, házasságtörés; kicsapongásra, ás nem  bálványimádásra] rendeltetett, hanem az Úrnak, és az Úr a testnek (szóma: egész valótoknak)” (1 Kor. 6,13)

Ige: Az Úr temploma

A templomról pedig, ahol az Úr lakik így tesz bizonyságot az apostolok, a Krisztus népéhez szólva: „Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma [(naosz): templom magva, vagyis a Szentek Szentje, a legfőbb szentély] vagytok, és az Isten Szelleme bennetek lakik?” (1Kor. 3,16).

És hogy ki lakik a templomban, arról így beszél Isten Igéje: Az Úr pedig a Szellem [Az Úr ugyanis Szellem]” (2 Kor. 3,17).

„Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek (szóma = személyiségetek, legbelső énetek) a bennetek lakozó Szent Szellemnek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben (szómati = egész valótokban)” (1 Kor. 6,19-20)

Pál apostol megvallása: „...Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: „Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek” (2Kor. 6,16)

„Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, Akiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; Akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Szellem által” (Eféz. 2,20-22)

Ezért „Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel szellemi házzá, szent papsággá, hogy szellemi áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által” (1 Pét. 2,5)

Emeld fel kezed az ég felé

Imádság:

Uram, ha álom, csak ábránd a hitem, ébressz fel, Te mutass utat nekem!

Adj, kérlek, cselekvő, bátor életet, hogy amíg másokért élek, lehessek egészen Tied!

Ámen

(Hajdú Zoltán Levente)

A nap gondolata:

Ádám a test akaratát kereste, Jézus halálra adta testét.