Lukács evangélium 15. fejezet: Öröm a mennyben (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Luk. 15,1 Közelgetnek vala pedig ő hozzá [és Jézus köré gyűltek] a vámszedők és a bűnösök [azaz: a célt eltévesztők] mind [és mindnyájan igyekeztek Jézushoz], hogy hallgassák őt.

Luk. 15,2 És zúgolódnak [és így morgolódtak, és méltatlankodtak egymás közt] a farizeusok [jelentése: elkülönülő (elkülönült, elzárkózó; elválasztó), vagyis kirekesztően vallásos emberek zárt csoportja, szektája] és az írástudók [és a törvénymagyarázók], mondván: Ez [az ember] bűnösöket [azaz: céltévesztőket] fogad magához [vagyis elfogadja őket], és velük [érintkezik], és együtt eszik*

*Amikor az Úr Jézus Lévit, azaz: Mátét elhívja, hogy kövesse Őt, akkor: „Lévi nagy lakomát (nagy vendégséget) készíte néki az ő házánál; és vala ott nagy sokasága a vámszedőknek és egyebeknek (vagyis másoknak), akik ővelük (együtt) letelepedtek volt (vagyis asztalhoz dőltek). És köztük az írástudók és farizeusok zúgolódnak az ő tanítványai ellen, mondván: Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és a bűnösökkel (hamartólosz: céltévesztettekkel) (együtt)? És felelvén Jézus, monda nékik: Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket a megtérésre (vagyis a gondolkodásmód megváltoztatására, hogy visszatérjenek, visszaforduljanak Isten felé)” (Luk. 5,29-32).

Hiszen Isten már a prófétán keresztül kijelentette ezzel kapcsolatos akaratát: „Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen” (Ezék. 18,23)

Luk. 15,3 Ő pedig ezt a példázatot beszélé nékik, mondván:

Luk. 15,4 Melyik ember az közületek, akinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszt, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a [magányos, elhagyatott] pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt?

Luk. 15,5 És ha megtalálta, felveti az ő vállára, örülvén [és örömében örvendezve, vidáman].

Luk. 15,6 És haza menvén, egybehívja barátait és szomszédjait, mondván nékik: Örvendezzetek [és ünnepeljetek, és vigadjatok] én velem, mert megtaláltam az én juhomat [vagyis az én bárányomat], amely elveszett vala.

Luk. 15,7 Mondom néktek, hogy ily módon nagyobb öröm [és ujjongás] lesz a mennyben [vagyis a mennyek országában] egy megtérő bűnösön [azaz: egy céltévesztett gondolkodásmód megváltoztatásán, észre térésén, ha az más felismerésre tér és aki  megváltoztatja az életét], hogysem kilencvenkilenc igaz [vagyis megigazult] emberen, akinek nincs szüksége megtérésre [vagyis a gondolkodásmód megváltoztatására; nincs szüksége arra,hogy más felismerésre térjen; és nincs szüksége arra, hogy megváltoztassa az életét]*

*Máté így ír az Úr Jézus kijelentéséről: „Mit gondoltok [és mi a véleményetek]? Ha valamely embernek száz juha van, és egy azok közül eltévelyedik [vagyis eltéved, elkóborol, elcsatangol, mert eltévelyítették, félrevezették, eltérítették, becsapták]: vajon a kilencvenkilencet nem hagyja-e ott, és a hegyekre menvén, nem keresi-e azt, amelyik eltévelyedett [és elveszett, nem keresi-e az eltévedtet]? És ha történetesen megtalálja azt, bizony mondom néktek, inkább örvend azon [és jobban örül neki], mint a kilencvenkilencen, amely el nem tévelyedett [és amelyik nem tévedt el]. Ekképpen [és ugyanígy] a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen [vagy elpusztuljon, tönkremenjen, megsemmisüljön] e kicsinyek közül” (Mát. 18,12-14).

„Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa [és üdvözítse, vagyis, hogy: megtartsa, megőrizze, megmentse, kiszabadítsa, biztonságba helyezze, meggyógyítsa] azt, [aki] elveszett vala [és aki tönkrement]” (Mát. 18,11).

És így folytatja az Úr Jézus: „Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét (vagyis életét), hanem hogy megtartsa, (és megmentse)….” (Luk. 9,56).

„Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világba, hogy kárhoztassa (vagyis hogy elítélje) a világot, hanem hogy megtartassék (és hogy üdvözüljön) a világ általa.” (Ján. 3,17).

Tehát az Úr Jézus azért jött, hogy ezt a próféciát is betöltse: „Az elveszettet megkeresem, s az elűzöttet visszahozom (az eltévedtet visszaterelem), s a megtöröttet (és sérültet) kötözgetem (és bekötözöm), s a beteget (és a gyengét) erősítem; a kövérre és az erősre vigyázok…” (Ezék. 34,16).

Luk. 15,8 Avagy ha valamely asszonynak tíz drakhmája [tíz ezüstpénze] van, és egy drakhmát [egy ezüstpénzt, ami körülbelül egy napi munkabérnek felel meg] elveszt, nem gyújt-é gyertyát [vagy lámpást, vagy mécset; nem gyújt-e világot], és nem sepri-é ki a házat, és nem keresi-é gondosan, mígnem megtalálja?

Luk. 15,9 És ha megtalálta, egybehívja az ő asszonybarátait és szomszédjait, mondván: Örüljetek [és örvendjetek] én velem, mert megtaláltam a drakhmát [az ezüstpénzemet], melyet elvesztettem vala!

Luk. 15,10 Ezenképpen, mondom néktek, [hogy ilyen öröm, és] örvendezés [és ujjongás] van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén [vagyis egyetlen gondolkozását megváltoztató bűnösön, aki más felismerésre tér, aki megváltoztatja az életét].

Luk. 15,11 [Azután így folytatta], és monda: Egy embernek vala két fia;

Luk. 15,12 És monda az ifjabbik az ő atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám eső részt! És az megosztá köztük a vagyont.

Luk. 15,13 Nem sok nap [vagyis nem sok idő] múlva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre [egy távoli, messze tartományba] költözik; és ott eltékozlá [elpazarolta, elfecsérelte, szétszórta] vagyonát, mivelhogy tobzódva élt. [vagyis mert kicsapongó életet folytatott, és léhán, feslett életet élve, és züllött életmódjával]

Luk. 15,14 Minekutána pedig mindent elköltött, és [elpazarolt, és elpocsékolt], támada nagy éhség [azaz nagy éhínség] azon a vidéken, és ő kezde szükséget látni [vagyis nélkülözni kezdett].

Luk. 15,15 Akkor elmenvén, hozzá szegődött annak a vidéknek egyik polgárához; és az elküldé őt az ő mezeire disznókat legeltetni.

Luk. 15,16 És kívánja vala megtölteni [vagyis szívesen megtöltötte volna] az ő gyomrát azzal a moslékkal [azzal a szentjánoskenyérrel], amit a disznók ettek [Más fordítás: Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek]; és senki sem ád vala néki.

Luk. 15,17 Mikor aztán magába szállt, [és így bánkódott] monda: Az én atyámnak mily sok bérese bővölködik kenyérben [és hány béres dúskál ennivalóban], én pedig éhen halok meg!

Luk. 15,18 Fölkelvén [útra kelek, és] elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, [hibáztam], és vétkeztem  az ég ellen és te ellened.

Luk. 15,19 És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hívattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!

Luk. 15,20 És felkelvén [fölkerekedett és útra kelve], elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, [már messziről] meglátá őt az ő atyja, és megesett [és megindult] rajta [és elszorult] a szíve [és megszánta, és megkönyörült rajta], és [elébe futott, és] oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt.

Luk. 15,21 És monda néki a fia: Atyám, [hibáztam], és vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hívattassam!

Luk. 15,22 Az atyja pedig monda az ő (rab)szolgáinak: [Siessetek], és hozzátok ki a legszebb [a legdrágább, a kezdeti, az eredeti] ruháját, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira!

Luk. 15,23 És előhozván a hízott tulkot [vagyis a hízott borjút], vágjátok le, és együnk [lakomázzunk], és vigadjunk.

Luk. 15,24 Mert ez az én fiam meghalt, [vagyis halott volt], és feltámadott [vagyis életre kelt]; elveszett, és megtaláltatott [ím megkerült]. Kezdenek azért vigadni*

*És az Úr Jézusra kell tekinteni ahhoz, hogy megértsük, amit tett velünk az Úr: „Amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben” (Eféz. 1,20).  

És: „[Vele együtt] titeket is megelevenített [és életre keltett; feltámasztott], akik [megölötten] holtak valátok a ti vétkeitek [hibás lépéseitek, botlásaitok, eleséseitek] és bűneitek [céltévesztésetek] miatt, [vagyis a céltévesztés következtében]” (Eféz. 2,1).

„De az Isten gazdag lévén irgalmasságban [és könyörületben], az Ő nagy szerelméből [az Ő nagy szeretetéért] mellyel minket szeretett

[Más fordítás: De a végtelenül irgalmas Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk], hogy minket, kik meg voltunk halva a vétkek [vagyis eleséseink] miatt, megelevenített [és életre keltett] együtt a Krisztussal. (Kegyelemből tartattatok meg, (és kaptátok a megváltást); [kinek kegyelme által megszabadultatok, vagyis üdvözültetek].

 És [vele] együtt feltámasztott [életre keltett] és [vele] együtt ültetett [maga mellé] a mennyekben [az ég(iek)en túliakban) minket], Krisztus Jézusban” (Eféz. 2,4-6).

„Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által [az Ő vére árán], a bűnöknek bocsánata [és eltörlése] az Ő kegyelmének gazdagsága szerint” (Eféz. 1,7).

Mert bizony minket is: „Eltemettetvén Ővele együtt a bemerítésben, akiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe (Isten beavatkozásába, és működő erejébe) vetett hit által, aki feltámasztá Őt a halálból (vagyis a halottak közül).

És titeket, kik holtak valátok a bűnökben (vagyis a hibás lépésekben, botlásokban, melléfogásokban) és a ti (hús)testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített (és életre keltett) együtt Ővele, megbocsátván minden bűnötöket (vagyis minden félre-csúszásotokat botlás vagy elhajlásotokat).

„Avagy nem tudjátok-é, [hát nem értitek] hogy [mi] akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be? Eltemettettünk [azaz szellemben hasonlóvá váltunk] azért Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott [és életre kelt] Krisztus a halálból [vagyis a halottak közül] az Atyának dicsősége [fényessége, ragyogása] által, azonképpen mi is új életben [új állapotban] járjunk.

Tudván azt, hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett [vagyis oszlopra feszíttetett] hogy megerőtlenüljön [és teljesen működésképtelenné, erejét vesztetté legyen] a bűnnek teste, (az amartias szóma: a céltévesztett én) [megsemmisüljön (elpusztuljon; tétlenné; tehetetlenné váljon) a bűn hatalmában álló test (vagyis a céltévesztett én)] hogy ezután ne szolgáljunk [és ne legyünk rabszolgája] a bűnnek. [a céltévesztésnek]” (Róm. 6,3-4.6).

Így teljesedett be a prófécia: „Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban! Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket! Hűséget mutatsz a Jákóbnak, irgalmasságot Ábrahámnak, amint megesküdtél atyáinknak még az ősidőkben” (Mik. 7,18-20).

„Mert amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket. Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt” (Zsolt. 103,11-13).

 Dávid így imádkozik, prófétálva a Krisztus népéről: „Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat (a te csodáidat). Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat (a te hatalmadat) e nemzetségnek (és e nemzedéknek), és minden következendőnek a te nagy tetteidet.

Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat (és fölér) a (magas) égig, mert nagyságos (és hatalmas) dolgokat cselekedtél (és vittél véghez); kicsoda hasonló te hozzád (és ki olyan, mint te), oh Isten?! Aki sok bajt (kakosz: rosszat, szerencsétlenségeket, viszontagságokat) és nyomorúságot (thlipszisz: nyomást, szorítást, szorongattatást, megpróbáltatást, gyötrődést, szorongást) láttattál velünk, de ismét (és újra) megelevenítesz (újra életet adsz; életre hívsz), és a föld (feneketlen) mélységéből (vagyis az abüsszosz: a pokol feneketlen mélységéből) ismét felhozol (és kiemelsz) minket” (Zsolt. 71,17-20).

Luk. 15,25 Az ő nagyobbik [vagyis az idősebbik] fia pedig [ezalatt] a mezőn vala: és mikor hazajövén, közelgetett a házhoz, hallá a zenét és táncot.

Luk. 15,26 És előszólítván egyet a szolgák közül, megtudakozza, mi dolog az [és hogy mi történik itt]?

Luk. 15,27 Az pedig monda néki: A te öcséd jött meg; és atyád levágatta a hízott tulkot [vagyis a hízott borjút], mivelhogy egészségben nyerte [és kapta] őt vissza.

Luk. 15,28 Erre ő megharaguvék, és nem akart bemenni. Az ő atyja annakokáért kimenvén, kérleli őt.

Luk. 15,29 Ő pedig felelvén, monda atyjának: Ímé ennyi esztendőtől fogva szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam [és meg nem szegtem és soha meg nem kerültem]: és nékem soha nem adtál egy kecske fiat [vagyis kecskegidát; kecskegödölyét sem], hogy az én barátaimmal vigadjak [és mulathassak].

Luk. 15,30 Mikor pedig ez a te fiad megjött, aki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat [és aki parázna nőkkel, cédákkal, szajhákkal ette fel, és tékozolta el], levágattad néki a hízott tulkot [vagyis a hízott borjút].

Luk. 15,31 Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor énvelem vagy, és mindenem a tiéd!

Luk. 15,32 Vigadnod és örülnöd [és örvendezned] kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt [mert halott volt], és feltámadott [és életre kelt (megelevenedett)]; és elveszett, és megtaláltatott*

*És így folytatódik a kijelentés: „Avagy nem szabad-é nékem a magaméval [a javaimmal] azt tennem, amit akarok? Avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok [vagy talán nincs jogom azt tenni a saját pénzemmel, amit akarok? Irigy vagy, mert én jót teszek ezekkel az emberekkel; Rossz szemmel nézed talán, hogy én jó vagyok]?” (Mát. 20,15).

Ézsaiáson keresztül kerül kijelentésre, hogy kikről beszél az Úr: „Hisz az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek; és örök öröm fejükön, vígasságot és örömöt találnak; és eltűnik fájdalom és sóhaj” (Ésa. 35,10)

Casting Crowns - Prayer For A Friend

Válogatás C.S.Lewis gondolataiból

Mennyire erős bennünk a gonosz hatalma, először akkor érezzük meg, amikor szabadulni akarunk tőle.

Bob Gass: A szeretet elhívása (2)

„Éljetek szeretetben!” (Efézus 5:2-. És járjatok szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul. )

Van egy állapot, amit úgy hívnak „aktív tehetetlenség”. Akkor történik ez, ha ragaszkodunk olyan régi elkötelezettségekhez, melyeknek nincs többé értelmük. Néhány esetben ez akár rombolhatja az egészségünket, a családi életünket és a lelki egészségünket is.

 Egészen addig folytatódhat, míg kritikus pontot érünk el.

Például: Egy elfoglalt apa, akinek elhanyagolt lánya megszökött otthonról, és beszippantotta a függőség, hirtelen talál időt arra, hogy az egész országot átkutassa érte, aztán heteket tölt azzal, hogy megfelelő klinikát keressen a lánya kezeltetésére.

 Egy házaspárnak, akik túl elfoglaltak voltak egymás számára, hirtelen rengeteg idejük lesz tanácsadásra, ügyvédekre, jogi számlákra és lakáskeresésre, amikor a házasságuk szétesik.

 Egy munkamániás hirtelen talál időt arra, hogy feltegye a kérdést, mit is jelent valójában az élet, amikor szövettani jelentése megérkezik az orvosához, és ez van ráírva: „rosszindulatú”.

Dr. Timothy Johnson írja: „A regényolvasás egyik öröme éppen abban rejlik, hogy nem tudjuk, hogyan fog alakulni a történet, amíg el nem jutunk az utolsó oldalra – aztán pedig abban, hogy visszagondolunk arra, hogyan élhettek volna a szereplők másként, ha tudták volna, hogy mi lesz a történet vége.

A való életben azonban van egy sürgető tény, ami annyira különbözik a fantázia világától – az, hogy a végén nem lehet változtatni. Az élet jelentősége éppen az, hogy véget ér.

Sohasem fogunk rájönni, hogyan kellene élnünk az életünket, ha nem értjük meg annak a ténynek a jelentőségét, hogy az élet véget fog érni. És akkor mi lesz?” Tehát állj meg, és kérdezd meg magadtól, hogy amit éppen most teszel (vagy nem teszel), azt nem fogod-e bánni később? Az élet története mindig előre halad; nem lehet visszafelé lejátszani. Pál tanácsa ebben a témában ez: „Éljetek szeretetben!”.

The GOSPEL by Propaganda (magyar felirattal)

Christian Dance - Alive in Christ

A kegyelem evangéliuma 1. rész - Kubinyi Károly (Szeráf Gyülekezet)

Imádság:

Álom csak az álom, vagy igédet látom most beteljesedni?

Szavam puszta szó csak, mit kövekre szórtak? Ennyi lenne lenni?

Az álom is elég, hogyha te rendeléd: ébredést keresni.

Ámen (Hajdú Zoltán Levente)

A nap gondolata:

Lásd csak, oly rövid az életünk, hogy nagyon kevés időnk van jót tenni. Minden óra, amit felesleges alvással töltünk, elveszett idő a mennyország számára. S minden perc, amit elveszünk a nélkülözhető éjszakai nyugalomtól, meghosszabbítja az életünket. (Don Bosco)

A tékozló fiú

Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta… (Lukács 15:20)

Chuck Colson írja: „Amikor a Buckingham Palotában jártam… Fülöp herceg megkérdezte tőlem: »Mit tehetnénk a bűnözés ellen Angliában?« Így feleltem: »Küldjünk több gyereket vasárnapi iskolába«. Azt hitte, csak tréfálok. De rámutattam Christy Davies szociológus tanulmányára, aki felfedezte, hogy az 1800-as évek első felének brit társadalmát nagyarányú bűnözés és erőszak jellemezte, amely drámai módon csökkent az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején. Mi változtatta meg egy egész nemzet jellemét? Abban az időszakban a vasárnapi iskolák látogatottsága egyenletesen növekedett, 1888-ra Angliában a gyermekek 75%-a járt.

Miután a részvétel lecsökkent… ennek arányában növekedett a bűnözés és rendzavarás. Ha megtöltjük a vasárnapi iskolákat, meg tudjuk változtatni a szíveket, és helyre tudjuk állítani a társadalmat.”

Azt jelenti ez, hogy a mi gyermekeink soha nem fogják elvéteni az utat? Nem, ez csupán azt jelenti, hogy fel fogják ismerni az igazságot, amire tanították őket, vissza fognak emlékezni az „atyai ház” örömeire, és vissza fognak térni, mert tudják, hogy szeretettel fogadják őket.

Figyeld csak meg: a tékozló fiú apját nem vádolták azzal, hogy elhanyagolta gyermekét. Ő nagyszerű példakép volt. Támogatta gyermekeit anyagilag és érzelmileg. Utat mutatott nekik, de nem erőszakolta ki az alkalmazkodást. Teret adott arra is, hogy elbukjanak – és helyet biztosított a visszatéréshez. Az mutatja meg, hogy milyen szülők vagyunk, ahogy a gyermekeinkkel bánunk. Lehet, hogy a gyermeked még távol van, de tudnia kell, hogy törődsz vele, szereted, imádkozol érte, és szeretettel fogadod őt, mikor hazatér.

(Forrás: www.maiige.hu)

___________________________________________________________

Csend van bennem

Albert Schweitzer - Egy élet Afrikáért

Ima esőért, bő termésért

(Szellemi értelemben is elmondható, a Szent Szellem kiáradásáért)

Drága Mennyei Atyám, hálát adok Neked végtelen jóságodért és irgalmadért, mert esőt adsz mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Magasztallak Téged, mert megöntözöd a földet alkalmas időben. (Mát. 5,45.)

Drága Mennyei Atyám, meg van írva a Te szent Igédben: Meglátogatod a földet és elárasztod; nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója tele van vizekkel; gabonát szerzel nékem, mert úgy rendelted azt. Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod; záporesővel meglágyítod azt, termését megáldod. Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal, és a Te nyomdokaidon kövérség fakad; csepegnek a puszta legelői és a halmokat vígság övezi. A legelők megtelnek juhokkal, és a völgyeket gabona borítja; ezért örvendezek és énekelek. (Zsolt. 65,10–14.)

Egek harmatozzatok onnan felül, és a felhők follyanak igazsággal, nyíljék meg a föld és viruljon fel a szabadulás, és igazság sarjadjon fel vele együtt; én az Úr teremtettem azt. (Ésa. 45,8.)

A vetés békességes lészen, a szőlőtő megadja gyümölcsét, a föld is megadja termését, az egek is megadják harmatjukat, és az Úr örökössé tesz engem mindezeken. (Zak. 8,12.)

Mivel én megtartom parancsolatodat és szeretetben járok, Te esőt adsz nékem idejében, és a föld megadja az ő termését, a mező fája is megtermi gyümölcsét. Az én cséplésem ott éri a szüretet, és a szüret ott éri a vetést, és elégségig eszem kenyerem, és bátorságosan lakozom az én földemen. (3Móz. 26,3–5.)

Az én földem az égnek esőjéből iszik vizet, oly föld az, amelyre az Úr, az én Istenem visel gondot; mindenkor rajta függenek az Úrnak, az én Istenemnek szemei az esztendő kezdetétől az esztendő végéig. (5Móz. 11,11. 12.)

Mert Te ezt mondtad: „Esőt adok a ti földetekre alkalmatos időben: korai és kései esőt, hogy betakaríthasd a te gabonádat, borodat és olajodat. Füvet is adok a te meződre a te barmaidnak; te pedig eszel és megelégszel.” (5Móz. 11,14. 15.)

Megnyitja nekem az Úr az Ő drága kincsesházát, az eget, hogy esőt adjon az én földemnek alkalmas időben, és megáldja kezemnek minden munkáját, és kölcsönt adok sok népnek, én pedig nem veszek kölcsönt. (5Móz. 28,12.)

Te hasítasz nyílást a záporesőnek, hogy megitasd a pusztát, a sivatagot, és sarjassz zsenge pázsitot. Te vagy Atyja az esőnek, és Te szülted a harmat cseppjeit. (Jób 38,25. 28.)

Te megöntözöd a hegyeket a Te palotádból, a Te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld. (Zsolt. 104,13.)

Hálaadással éneklek Neked Uram, mert Te vagy, aki beborítod az eget felhővel, esőt készítesz a föld számára, és füvet sarjasztasz a hegyeken. (Zsolt. 147,7. 8.)

A Te szent esőid által bő gabona legyen az országban a hegyek tetején is; rengjen gyümölcse, mint a Libanon, s viruljon a városok népe, mint a földnek füve. (Zsolt. 72,16.)

És ad az Úr esőt a magra, amellyel a földet bevetem, és a kenyér, a föld termése tápláló lesz, és széles mezőn legelnek nyájaim. (Ésa. 30,23.)

Előhívom a gabonát és megsokasítom azt, és megsokasítom a fa gyümölcsét és a mező termését — én az Úr mondtam és megcselekszem azt. (Ezék. 36,29. 30.)

A mező fája megadja gyümölcsét, s a föld megadja termését, és bátorságosan laktok földeteken, és megtudjátok,  hogy én vagyok az Úr, mikor eltöröm jármotok keresztfáit, és kimentelek titeket a szorongató kezéből. (Ezék. 34,27.)

És megismeritek, hogy ti az én juhaim, legelőm nyája vagytok, én pedig Istenetek vagyok. (Ezék. 34,31.)

Az Úr kijövetele bizonyos, mint a hajnal, és eljön hozzánk, mint az eső,mint a késői eső, amely megáztatja a földet. (Hós. 6,3.)

Igazságra vetek; kegyelem szerint aratok! Új szántást szántok, mert ideje keresnem az Urat, mígnem eljön, hogy igazság esőjét adja nekem. (Hós. 10,12.)

Örvendezek és vigadok az Úrban, az én Istenemben; mert megadja nekem az esőt igazság szerint, és korai és kései esőt hullat nékem. (Jóel 2,23.)

Így szól az Úr: „És adok reájok és az én magaslatom környékére áldást, és bocsátom az esőt idejében; áldott esők lesznek.” (Ezék. 34,26.)

Az Úr nem hagyja magát tanúbizonyság nélkül, mert jótevőm az Úr, ad mennyből esőket és termő időket, és betölti eledellel és örömmel az én szívemet. (Csel. 14,17.)

Olyan vagyok, mint a föld, amely beissza a reáhulló gyakori esőt és hasznos termést hozok és áldást nyerek Istentől. (Zsid. 6,7.)

Atyám, béketűréssel várom a földnek drága gyümölcsét, míg reggeli és estvéli esőt kap Jézus nevében! (Jak. 5,7.)

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2&Itemid=7

Én vagyok a Folyó

 Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Egyes kelet-afrikai törzseknél, ha ikrek születnek, még mindig érvényes a régi szabály: Az egyik gyermeket ki kell tenni, mert két gyermeknek nincs meg az esélye az életben maradásra. Két gyermeket nem tud szoptatni az anyjuk, az egyiknek tehát meg kell halnia, hogy a másik felnőhes­sen. A sztyeppén egy-egy bokor alá teszik, hogy a hiénák egyék meg, vagy egy fo­lyóba vetik, hogy a krokodilok falják fel.

Amikor egy bennszülött lelkészt egy, a Kilimandzsárótól délre eső faluba hívtak, hogy keresztelje meg az előkészítő oktatáson átment keresztelendőket, talált ott egy idős asszonyt. Már vagy hatvanéves lehe­tett, s volt mellette egy hatéves kisfiú. Az ő fia, állította az asszony. A lelkész úgy vélte, hogy semmi esetre sem lehet az ő gyermeke, legfeljebb az unokája. De az asszony csak nevetett és megismételte:

- De igen, ez az én fiam! - Ott volt a felnőtt fia is és ő elmondta, hogyan jutott az anyja a kisfiúhoz.

Mintegy hat évvel azelőtt volt, hogy ő vízért ment a folyóra. Ezt ott a Pangani felső folyásánál a férfiak végzik. Másutt lányok és asszonyok járnak nagy korsókkal a vízért, de ebben a folyóban sok a krokodilus, ezért a férfiak a veszélyes vízmerítést nem engedik a nőknek, maguk mennek vízért.

Visszafelé jövet találkozott egy emberrel a faluból, aki egy újszülöttet vitt a karján. Kérdezte tőle, hogy hova viszi a gyermeket, az pedig ezt felelte:

- A feleségem ikreket szült, két fiút. Az egyik öregasszony, aki segített neki a szülésnél, a karomba tette ezt a gyermeket, hogy vigyem a folyóra. Tudod, hogy az ősök akarata szerint csak egy gyermek maradhat életben.

A vízhordó ezt felelte:

- De ezt nem teheted meg!

Az ember azonban kitartott a szándéka mellett:

- Ez a szokás! - mondta. - A szokás ellen nem tehetünk semmit.

- De Isten parancsolatot adott az embernek, s az így szól: Ne ölj! - S amikor látta, hogy a gyermek apja még mindig vonakodik, egyre nyomatékosabban magyarázta neki, hogy a gyermeket nem szabad a folyóba dobnia. Végül az ember így kiáltott fel:

- Jól van. Hajlítsd be a karod!

A vízhordó letette a korsót, behajlította a karját, az ember pedig beletette a gyermeket, és így szólt:

- Te vagy a folyó, amelybe a gyermekemet vetem. Ha hazamegyek, ezt mondom: A folyóba vetettem a gyereket. Számomra meghalt, örökre meghalt!

Ezzel elment, a vízhordó pedig csak állt ott karján a gyermekkel. Majd hazavitte az anyjához, az pedig elfogadta, táplálta és felnevelte. És ez a gyermek most ott volt a keresztelendők között.

Következménye van annak, ha valaki ezt mondja egy másik embernek: "De Isten parancsolatot adott nekünk..." Az ilyet akkor a szaván lehet fogni. Ha bármilyen formában Istenre hivatkozunk - pl. azzal is, hogy "keresztyén"-nek mondjuk magunkat - akkor másoknak joguk van ahhoz, hogy szavunkon fogjanak.

Mert az olyan hit, amelynek nincsenek következményei, semmit sem ér! Ezt mások néha jobban tudják, mint mi magunk. Minden pillanatban, minden mozdulatnál felvetődik számunkra a kérdés, hogy amit igaznak ismertünk fel, azt hogyan váltjuk cselekedetre. Ez a szükséges próba: Megfelelnek-e a tetteink a szavainknak?

Kit ismersz?

Készítette: Reni Kovacs

Két úr ült egymás mellett a vasúti kocsiban. Az egyik előkelő idős férfi, a másik fiatal tudós. Az ifjú sok mindenről beszélt, amit az egyetemen tanult. Egyszerre ezzel a kérdéssel fordult az öreg úrhoz:
- Ismeri ön Nietszchét?
- Nem ismerem – válaszolta az.
- Hát Schopenhauert?
- Őt sem.
- De Hauptmann Gerhardot, az írót csak ismeri?
Az öreg ismét nemmel válaszolt. A fiatal ember egészen elvesztette türelmét és idegesen így szólt:
- Ugyan kit ismer hát ön, uram?
- Fiatalember – hangzott a válasz, mikor én olyan idős voltam, mint ön most, három szakból tettem doktorátust és sok mindent tudtam és ismertem. Ma csak egyet ismerek, a világ Megváltóját, az én Megváltómat, akit ismerni örök élet.

"Hillsong" "Darlene Zschech- Let The Peace of God Reign

Lukács evangélium 15. fejezet: Öröm a mennyben (szerkesztett)

Luk. 15,1 Közelgetnek vala pedig ő hozzá [és Jézus köré gyűltek] a vámszedők és a bűnösök [azaz: a célt eltévesztők] mind [és mindnyájan igyekeztek Jézushoz], hogy hallgassák őt.

Luk. 15,2 És zúgolódnak [és így morgolódtak, és méltatlankodtak egymás közt] a farizeusok [jelentése: elkülönülő (elkülönült, elzárkózó; elválasztó), vagyis kirekesztően vallásos emberek zárt csoportja, szektája] és az írástudók [és a törvénymagyarázók], mondván: Ez [az ember] bűnösöket [azaz: céltévesztőket] fogad magához [vagyis elfogadja őket], és velük [érintkezik], és együtt eszik

Luk. 15,3 Ő pedig ezt a példázatot beszélé nékik, mondván:

Luk. 15,4 Melyik ember az közületek, akinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszt, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a [magányos, elhagyatott] pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt?

Luk. 15,5 És ha megtalálta, felveti az ő vállára, örülvén [és örömében örvendezve, vidáman].

Luk. 15,6 És haza menvén, egybehívja barátait és szomszédjait, mondván nékik: Örvendezzetek [és ünnepeljetek, és vigadjatok] én velem, mert megtaláltam az én juhomat [vagyis az én bárányomat], amely elveszett vala.

Luk. 15,7 Mondom néktek, hogy ily módon nagyobb öröm [és ujjongás] lesz a mennyben [vagyis a mennyek országában] egy megtérő bűnösön [azaz: egy céltévesztett gondolkodásmód megváltoztatásán, észre térésén, ha az más felismerésre tér és aki  megváltoztatja az életét], hogysem kilencvenkilenc igaz [vagyis megigazult] emberen, akinek nincs szüksége megtérésre [vagyis a gondolkodásmód megváltoztatására; nincs szüksége arra,hogy más felismerésre térjen; és nincs szüksége arra, hogy megváltoztassa az életét]

Luk. 15,8 Avagy ha valamely asszonynak tíz drakhmája [tíz ezüstpénze] van, és egy drakhmát [egy ezüstpénzt, ami körülbelül egy napi munkabérnek felel meg] elveszt, nem gyújt-é gyertyát [vagy lámpást, vagy mécset; nem gyújt-e világot], és nem sepri-é ki a házat, és nem keresi-é gondosan, mígnem megtalálja?

Luk. 15,9 És ha megtalálta, egybehívja az ő asszonybarátait és szomszédjait, mondván: Örüljetek [és örvendjetek] én velem, mert megtaláltam a drakhmát [az ezüstpénzemet], melyet elvesztettem vala!

Luk. 15,10 Ezenképpen, mondom néktek, [hogy ilyen öröm, és] örvendezés [és ujjongás] van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén [vagyis egyetlen gondolkozását megváltoztató bűnösön, aki más felismerésre tér, aki megváltoztatja az életét].

Luk. 15,11 [Azután így folytatta], és monda: Egy embernek vala két fia;

Luk. 15,12 És monda az ifjabbik az ő atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám eső részt! És az megosztá köztük a vagyont.

Luk. 15,13 Nem sok nap [vagyis nem sok idő] múlva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre [egy távoli, messze tartományba] költözik; és ott eltékozlá [elpazarolta, elfecsérelte, szétszórta] vagyonát, mivelhogy tobzódva élt. [vagyis mert kicsapongó életet folytatott, és léhán, feslett életet élve, és züllött életmódjával]

Luk. 15,14 Minekutána pedig mindent elköltött, és [elpazarolt, és elpocsékolt], támada nagy éhség [azaz nagy éhínség] azon a vidéken, és ő kezde szükséget látni [vagyis nélkülözni kezdett].

Luk. 15,15 Akkor elmenvén, hozzá szegődött annak a vidéknek egyik polgárához; és az elküldé őt az ő mezeire disznókat legeltetni.

Luk. 15,16 És kívánja vala megtölteni [vagyis szívesen megtöltötte volna] az ő gyomrát azzal a moslékkal [azzal a szentjánoskenyérrel], amit a disznók ettek

[Más fordítás: Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek]; és senki sem ád vala néki.

Luk. 15,17 Mikor aztán magába szállt, [és így bánkódott] monda: Az én atyámnak mily sok bérese bővölködik kenyérben [és hány béres dúskál ennivalóban], én pedig éhen halok meg!

Luk. 15,18 Fölkelvén [útra kelek, és] elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, [hibáztam], és vétkeztem az ég ellen és te ellened.

Luk. 15,19 És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hívattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!

Luk. 15,20 És felkelvén [fölkerekedett és útra kelve], elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, [már messziről] meglátá őt az ő atyja, és megesett [és megindult] rajta [és elszorult] a szíve [és megszánta, és megkönyörült rajta], és [elébe futott, és] oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt.

Luk. 15,21 És monda néki a fia: Atyám, [hibáztam], és vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hívattassam!

Luk. 15,22 Az atyja pedig monda az ő (rab)szolgáinak: [Siessetek], és hozzátok ki a legszebb [a legdrágább, a kezdeti, az eredeti] ruháját, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira!

Luk. 15,23 És előhozván a hízott tulkot [vagyis a hízott borjút], vágjátok le, és együnk [lakomázzunk], és vigadjunk.

Luk. 15,24 Mert ez az én fiam meghalt, [vagyis halott volt], és feltámadott [vagyis életre kelt]; elveszett, és megtaláltatott [ím megkerült]. Kezdenek azért vigadni.

Luk. 15,25 Az ő nagyobbik [vagyis az idősebbik] fia pedig [ezalatt] a mezőn vala: és mikor hazajövén, közelgetett a házhoz, hallá a zenét és táncot.

Luk. 15,26 És előszólítván egyet a szolgák közül, megtudakozza, mi dolog az [és hogy mi történik itt]?

Luk. 15,27 Az pedig monda néki: A te öcséd jött meg; és atyád levágatta a hízott tulkot [vagyis a hízott borjút], mivelhogy egészségben nyerte [és kapta] őt vissza.

Luk. 15,28 Erre ő megharaguvék, és nem akart bemenni. Az ő atyja annakokáért kimenvén, kérleli őt.

Luk. 15,29 Ő pedig felelvén, monda atyjának: Ímé ennyi esztendőtől fogva szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam [és meg nem szegtem és soha meg nem kerültem]: és nékem soha nem adtál egy kecske fiat [vagyis kecskegidát; kecskegödölyét sem], hogy az én barátaimmal vigadjak [és mulathassak].

Luk. 15,30 Mikor pedig ez a te fiad megjött, aki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat [és aki parázna nőkkel, cédákkal, szajhákkal ette fel, és tékozolta el], levágattad néki a hízott tulkot [vagyis a hízott borjút].

Luk. 15,31 Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor énvelem vagy, és mindenem a tiéd!

Luk. 15,32 Vigadnod és örülnöd [és örvendezned] kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt [mert halott volt], és feltámadott [és életre kelt (megelevenedett)]; és elveszett, és megtaláltatott.

Gyertek és öltözzük fel

Életcseppek

"A mennyországban való reménykedés nem a való világtól elrugaszkodott romantika, hanem a világot megváltoztató valóság."

95 dolog, amit Isten biztosít a hívőnek a megtérés pillanatában

Két kategória van: helyzeti és tapasztalati

Helyzeti (68 dolog, amit nem érezhetünk, de tény)

Tapasztalati (27 dolog, amit kapásból megtapasztalhatunk)

Helyzeti

1.  Eleve ismert bennünket - Róm.8:29; 1Pt.1:12

2.  Ő választott minket - Róm.8:33; Kol.3:12; 1Thessz.1:4; Tit.1:1;1Pt.1:2

3.  Eleve elrendelt minket - Róm.8:29-30; Ef.1:5; Ef.1:11

4.  Választottak vagyunk - Mt.22:14; 1Pt.2:4

5.  Elhívott minket - 1Thessz.5:24

6.  Megbékéltetett minket magával - 2Kor.5:18-19; Kol.1:20

7.  Megbékéltünk Istennel - Róm.5:10; 2Kor.5:20

8.  Isten megváltott minket - Róm.3:24; Kol.1:14; 1Pt.1:18.

9.  Szellemileg újjá születtünk - Jn.3:7; 1Pt.1:23

10. Megújultunk - Jn.13:10; 1Kor.6:11; Tit.3:5

11. Igazzá tett minket - Róm.3:22; 1Kor.1:30; 2Kor.5:21; Fil.3:9

12. Isten igazságossága nekünk adatott és rajtunk van, mert hiszünk - Gal.3:22

13. Megigazított - Apcsel.13:39; Róm.3:26; Róm.5:1; Róm.8:30; 1Kor.6:11; Tit.3:7

14. Megdicsőített - Róm.8:30

15. Fiává / lányává fogadott - Róm.8:15; Róm.8:23

16. Teljesek vagyunk Őbenne - Kol.2:10

17. Megszentelt minket - 1Kor.1:30; 1Kor.6:11

18. Megbocsátott nekünk - Apcsel.10:43; Róm.4:25; Kol.1:14; Kol.2:13; Kol.3:13; Ef.1:7; Ef.4:32; 1Pt.2:24

19. Megelevenített - Ef.2:1; Kol.2:13

20. Tökéletesekké tett minket - Zsid.10:14

21. Elfogadott minket - Ef.1:6; 1Pt.2:5

22. Alkalmasakká tett - Kol.1:12

23. Megfeszítettünk Krisztussal - Róm.6:6; Róm.6:8; Gal.2:20; 1Pt.2:24

24. Eltemettettünk Krisztussal - Róm 6:4; Kol.2:12

25. Feltámadtunk Krisztussal - Róm.6:4; Ef.3:6; Kol.2:12

26. A Szellemtől születtünk - Jn.3:6

27. Megkereszteltettünk a Szellem által - 1Kor.12:13; 1Kor.10:17

28. Isten Szelleme lakozik bennünk - Jn.7:39; Róm.5:5; 8:9; 1Kor.6:19; 2Kor.1:21; Gal.6:4; 1Jn.3:24

29. Megpecsételtettünk a Szellemmel - Jn.7:39; 2Kor.1:22; Ef.1:13; Ef.4:30

30. Istenben vagyunk - 1Thessz.1:1

31. Krisztusban vagyunk - Jn.14:20

32. A Szellemben vagyunk - Róm.8:9

33. Meghaltunk a törvénynek - Róm.7:4

34. Megszabadultunk a törvénytől - Róm.6:14; Róm.7:6; 2Kor.3:11; Gal.3:25

35. Krisztusban körülmetéltettünk - Róm.2:29; Fil.3:3; Kol.2:11

36. Közelvalókká lettünk Istenhez Krisztus vére által - Ef.2:13; Jak.4:8; Zsid.10:22

37. Megszabadultunk a sötétség hatalmából - Kol.1:13; Kol.2:13-15

38. Nem maradunk a sötétségben - Jn.12:46

39. Általvitettünk az Ő szerelmes fiának országába - Kol 1:13

40. Az Atya Krisztusnak adott minket ajándékként - Jn.17:6; Jn.17:11-12; Jn.17:20; Jn.10:29

41. Életet ad nekünk az Ő nevében - Jn.20:31

42. Örök életet ad az Ő fiában - Jn.3:15-16; Jn.3:36; Jn.5:24; Jn.6:47; Jn.11:25; 1Jn.5:11-12

43. Soha meg nem halunk - Jn.11:26

Amit Ő a hívőnek jelent

44. Jézus Krisztus a mi engesztelő áldozatunk - Róm.3:25-26; 1Jn.2:2

45. Jézus a mi alapkövünk - Ef.2:20; 1Kor.3:11; 2Kor.1:21

46. Jézus Krisztus a mi életünk - Kol.3:4

47. Ő a mi fejünk - Kol.2:10

48. Ő a mi férjünk - Ef.5:25-27;2Kor.11:2

49. Ő a mi szószólónk - 1Jn.2:1

50. Ő a mi atyánkfia - Zsid.2:11

51. Ő a mi barátunk - Jn.15:15

Amivé Ő minket tesz

52. Isten fiai vagyunk - 2Kor.6:18; Gal.3:26;  1Jn.3:3

53. Új teremtés vagyunk - 2Kor.5:17; Gal.6:15

54. Az Ő Testének tagjai vagyunk - 1Kor.12:13.

55. Az Ő menyasszonya vagyunk - Ef.5:25-27

56. Szentek vagyunk - 1Pt.2:9

57. Mi vagyunk az Ő szent papsága - 1Pt.2:5;9

58. Az Ő királyi papsága vagyunk - 1Pt.2:9; Jelen.1:6

59. Választott papság és kiváltképpen való nép vagyunk - Tit.2:14; 1Pt.2:9

60. Az Ő öröksége vagyunk - Ef.1:18

61. Isten épülete vagyunk - 1Kor.3:9

62. Mennyi állampolgárok vagyunk - Luk.10:20; Ef.2:19; Fil.3:20; Zsid.12:22

63. Az Ő munkatársai vagyunk - 1Kor.3:9; 1Kor.6:1

64. Krisztus követei vagyunk - 2Kor.5:20

65. Isten szolgái vagyunk - 2Kor.3:3; 2Kor.3:6; 2Kor.6:4

66. Az Ő cselédei vagyunk - Gal 6:10; Ef.2:19; 3:15

67. Az Ő atyjafiai vagyunk - Zsid.2:11

68. Most világosság vagyunk az Úrban - Ef.5:8; 1Thessz.5:4

Tapasztalati (27 dolog, amit érezhetünk is)

69. Nincs kárhoztatás a hívő számára - Róm.8:1; Jn.3:18; Jn.5:24; 1Kor.11:32

70. A bűneink megbocsátattak - 1Pt.2:24.Róm.4:25

71. Megeleveníttettünk - Ef.2:1; Kol.2:13

72. Menetelünk van Istenhez - Róm.5:2; Ef.2:18; Zsid.4:14-16; Zsid.10:19-20

73. Szeret minket - Jn.3:16; Ef.2:4; Ef.5:2

74. Kegyelmet ad nekünk - Ef.2:8

75. Nekünk adja az Ő hatalmát - Ef.1:19; Fil.2:13

76. Hűséges mihozzánk - Fil.1:6; Zsid.13:5

77. Nekünk adja az Ő békességét - Kol.3:15

78. Reménységet ad - Ef.1:18

79. Minden szellemi áldást nekünk ad - Ef.1:3

80. Nyugodalmat ad - Zsid.4:3

81. Örömet ad - Róm.15:13; l.Pt.1:8

82. Megvigasztal - 2Thessz.2:16

83. Esedezik értünk - Zsid.7:25; Zsid.9:24; Róm.8:34

84. Megtart minket - Róm.5:2

85. Tanít minket - Tit.2:12-13

86. Megvált minket - Róm.1:16

87. Örökséget ad nekünk - Ef.1:14; Kol.3:24; Zsid.9:15; 1Pt.1:4

88. Közösségünk van vele - 1Kor.1:9; 1Ján.1:9

89. Hű hozzánk a szenvedésben - Róm.8:18; Fil.1:29; Kol.1:24; 1Thessz.3:3; 2Tim.2:12; 1Pt.2:20; 1Pt.4.12-13

90. Isten beszéde munkálkodik mibennünk - 1Thessz.2:13

91. Nem szégyenülünk meg - Róm.9:33; Róm.10:11

92. Nem szomjúhozunk soha többé - Jn.6:35

93. Nem szégyeníttetünk meg - 1Pt.2:6.

94. Legyőzzük a világot - 1Jn.5:5

95. Az Ő hatalma felséges nagysága irántunk van, akik hiszünk - Ef.1:19

http://johir.neobase.hu/book/95_dolog_amit_Isten_biztosit_a_hivonek_a_megteres_pillanataban

csilla664 jézus követése

Isten szeretete - Jesus Culture

Téves beazonosítás

A Little River Community Gyülekezet épülete ugyanazon az utcán volt, mint a First Memorial Gyülekezeté. Mivel ugyanannak a városkának ugyanazon az utcáján volt a két gyülekezet, az ifjúsági csoportjaik gyakran versengtek egymással. Ugyanabban a softball ligában játszottak, ugyanabban a kosárlabda ligában, és kemény riválisok lettek. Az LRC mindig megpróbálta túlszárnyalni az FM-t, és viszont.

Egy vasárnap, miután arról tanultak, hogyan kell szolgálni mások felé, az LRC gyülekezet ifjúsága úgy döntött, hogy kimennek a városba, és gyakorlatba ültetik a hitüket. Az ifjúsági pásztor „szolgálócsoportokba" szervezte a fiatalokat, és biztatta őket arra, hogy menjenek, és szolgáljanak mások felé. Bármit tehettek - csak azt nem volt szabad elfelejteni, hogy azt tegyék, amit Jézus tenne.

Így aztán az LRC gyülekezet ifjúsági csoportja szétoszlott a környék utcáin, és elkezdett szolgálni. Az egyik csoport az utca két oldalán álló kocsikat mosta le. Egy másik csoport segített az embereknek tankolni egy önkiszolgáló benzinkútnál. Egy harmadik csoport elment egy kórházi otthonba, és énekelt az ott lábadozó betegeknek.

Miután lejárt az idő, a szolgálócsoportok visszatértek a gyülekezeti házba, és beszámoltak arról, mit végeztek. Mindegyik csoportnak volt mesélnivalója, és elmondták, mit tanultak, és közben hogy érezték magukat.

Az egyik csoport arról számolt be, hogy egy olyan néni felé szolgáltak, aki az FM gyülekezet mellett lakott. Amikor riválisuk neve elhangzott, mindenki morgott. „Lenyírtuk a füvet, összegereblyéztük a leveleket, és elvégeztük a kerti munkát" - mondta az egyik diák. „Nagyon aranyos volt a hölgy. Amikor végeztünk, behívott, és imádkozott értünk. Aztán azt mondta: Ti, FM gyülekezetbeli fiatalok, mindig olyan kedvesen segítetek nekünk, időseknek."

„Jaj, ne! - mondta az ifjúsági pásztor. „Azt hitte, hogy az FM-ből jöttetek? Remélem, helyreigazítottátok! Megmondtátok neki, hogy nem az FM-ből, hanem a LRC gyülekezetből jöttetek?"

„Hát... nem mondtuk meg - felelt a diák, meglepődve az ifjúsági pásztor kérdésén. „Nem azt mondtad, hogy azt tegyük, amit Jézus tenne? Mi úgy döntöttünk, hogy Jézus hallgatna."

Ez az igaz történet (amelyben megváltoztattuk a neveket) figyelemreméltó, mert legtöbben gyorsan tudattuk volna a nénivel, hogy másnak tulajdonítja az elvégzett munkát. A Jézus szerinti élet azonban nem foglalkozik azzal, hogy ki kapja az elismerést. Valójában az a jézusi, ha tudunk örülni mások jó szerencséjének. Ha a másikat előnyben részesítjük, magunkat pedig háttérbe szorítjuk.

Amikor szolgálunk, nem szabad azzal foglalkoznunk, hogy megkapjuk-e érte az elismerést, hanem csak azzal, hogy Istené legyen a dicsőség. Neki jár minden dicséret és hála. A szolgálat célja nem az, hogy jó képet mutassunk magunkról, hanem hogy az emberek figyelmét Istenre irányítsuk.

http://johir.neobase.hu/small_story/Teves_beazonositas

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Látomásban láttam egy jet-ski jellegű vízi járművet, aminek az a tulajdonsága, hogy könnyedén siklik a víz felszínén. És hallottam, ahogy ezt mondja az Úr: Már elég régóta közlekedsz könnyedén a bibliai gondolatok ismeretének a felszínén. Ha megengeded, Én elvezetlek téged a királyságom nagyobb megismerésébe és megértésébe. Sőt, megnyitom neked az írásokat, a mélyebb kinyilatkoztatás által. Ez csak akkor fog megtörténni, amikor vágyni fogsz arra, hogy behatolhass a mélységesebb szellemi igazságokba, és ennek a vágynak a hatására fogsz még szorgalmasabban keresni.

Lukács 11:9 "Én is mondom nektek: kérjetek és adatik nektek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik nektek."

Több dal 2

Menny a Földön Konferencia: A pénzügyi fogság

Atyád karjai

Az éjszaka közepén az egyik emeletes házban tűz ütött ki. A lakók a ház udvarára menekültek, és kétségbeesve figyelték a tűz terjedését.

Az egyik családban az édesanya döbbenten vette észre, hogy öt éves gyermekük nincs az udvaron tolongó emberek között. Az történt, hogy a gyermek félelmében nem a kijárat, hanem az emelet felé menekült. A szülők rettegve néztek egymásra. A tűzoltók késtek és a lakók a gyorsan elharapódzó tűzbe nem mertek bemenni.

Akkor észrevették, hogy a felső emelet ablakából a fiúcska segítségért kiált.

-  Ugorj le!  Elkaplak! - kiáltott  fel az édesapa.

-  Nem látlak apa! - kiáltott a gyermek.

-  Én viszont jól látlak és ez elegendő!  Azonnal ugorj!

A gyermek leugrott. Édesapja biztos karokkal ölelte magához a zuhanó gyermeket.

"Várva vártam az Urat, és Ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat.

Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból,

Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet."

Zsoltárok könyve 40.2-3.

Bob Gass: A szeretet elhívása (1)

„Éljetek szeretetben!” (Efézus 5:2)

Amikor leltárt készítünk mindennapi tetteinkről, akkor gyakran nagy szakadék van aközött, amit értékesnek mondunk, és aközött, amire az időnket, pénzünket és energiánkat fordítjuk.

A házaspárok négyszer annyi időt töltenek tévénézéssel, mint amennyit egymással való beszélgetéssel. A szülők naponta átlagosan négy óra hosszat néznek tévét, egy órát vásárolnak, és hat percet játszanak a gyerekeikkel.

A szakadék pedig minden egyes eltelt nappal nő. A City Slickers [Irány Colorado!] című filmben Billy Crystal komikus színész kiáll fia osztályában a gyerekek elé, és úgy dönt, hogy megtanít nekik egy leckét, amelyre valószínűleg még nem állnak készen: „Becsüljétek meg ezt az időszakot az életetekben, srácok, mert ez az az időszak, amikor még vannak választási lehetőségeitek, és ez az idő nagyon gyorsan elmúlik.

Amikor tizenéves vagy, azt hiszed, hogy bármit megtehetsz, és meg is teszed.

A huszonéves kor teljes homály, a harmincas éveidben – felneveled a családod, keresel egy kis pénzt, és azon gondolkodsz magadban: »Hová tűntek a húszas éveim?«.

 A negyvenes éveidben – egy kis pocakot eresztesz és tokád nő, úgy érzed, a zene túl hangos, és az egyik régi gimis barátnőd nagymama lesz.

 Hetvenes éveidben a legtöbb idődet bevásárlóközpontokban bolyongva töltöd, tűnődve, hogy melyik könnyű joghurtot válaszd, és magadban így dünnyögsz:  »Miért nem hívnak a gyerekek?«

… Van kérdés?” Ha úgy érzed, hogy egyre nő a szakadék aközött, amiről azt mondod, hogy leginkább számít, és aközött, amit valójában teszel életedben, lépj akcióba! Változtass gyökeresen, ha kell, de ragadd meg a percet, amíg még lehet. Ne várd, hogy a szeretet elhívása expressz-ajánlott levélben érkezzen!

Fehérgyarmati Dicsőítő Csoport - A mélységből kiáltok

Ige: A kiválogatottak

 „Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden szellemi áldással a mennyekből [és a mennyeiek között] a Krisztusban.

A szerint, amint magának kiválasztott [kiválogatott] minket Őbenne a világ teremtetése [megalapozása; a világ(alap) levetése, elvetése] előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek [hibátlanok; kifogástalanok; szeplő nélküliek teljesen épek, fogyatékosság nélküliek] Őelőtte szeretet által" (Eféz 1,3-4)

Ige: Akiknek Isten az Atyja

 „Kegyelem néktek [Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása szálljon rátok] és békesség [vagyis: az, az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól [a mi Urunktól]” (Eféz. 1,2)

Ige: Kik a boldogok?

 „Boldogok, [áldottak] akiknek megbocsáttattak [bűneik; hamisságaik; gonoszságaik] törvényszegéseik, [akiknek törvénytiprásait elengedték] és akiknek elfedeztettek bűneik [gonoszságaik; vétkeik, vagyis a cél ELVÉTÉSE]

Boldog [áldott] ember [áldott személy] az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít. [akinek az Úr vétkeit (céltévesztését) nem rója (nem számítja) fel]” (Róm. 4,7-8)

Mert Isten: „Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk. Mert amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket. Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR (JHVH = Jahve) az istenfélőkhöz” (Zsolt. 103,10-13)

„Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik bűneiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét” (2Kor. 5,19)

A Te szereteted

Imádság:

Csend van, és belül is vágyom a csendet.

Árnyak közt lélekben keresem a fényt.

Köszönöm, Istenem, azt, hogy Tebenned

nyugalmat találok, békét, és reményt.

Ámen

(Hajdú Zoltán Levente)

A nap gondolata:

Jézus nem kívánt jobb szántóföldet munkája számára. Hozzáfogott annak a szántóföldnek munkálásához, amely előtte volt, és olyan aratást végzett, amely azóta is folyton táplálja a világot. (Fosdick)

Elvégeztetett

 Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem. (János 17:4)

 E mai Igében határozottan állítja Jézus, hogy Ő elvégezte azt a munkát, amit reá bízott az Atya. Mennyei Atyjával karöltve végezte a lélekmentés szolgálatát, ennek megfelelően tanított, gyógyított, munkálkodott Isten dicsőségén az emberek között. Most a keresztre feszítése előtt tanítványaiért imádkozik, hogy ők is tudják betölteni ezt a küldetésüket. Teszi ezt azért, mert tudja Jézus, hogy ez teherhordozást, kitartást kíván, helytállást az akadályokban, a kísértések ellenére.

A lelki munkát sohasem tudjuk a saját erőnkből végezni. Csakis Istenre figyelve, Jézus Krisztus érdemében bízva tudjuk az Igét hirdetni és a szolgálatban fáradhatatlanul helyt állni. Alázatra nevel ez bennünket, hiszen Jézus tanítása szerint figyelmeztet, hogy más a vető és más az arató ebben a munkában. Lehet, mi csak vetünk, de annak gyümölcseit mások hivatottak betakarítani. A vetést ennek ellenére tegyük reménységgel.

Ha azonban az aratás feladata jut számunkra, amikor a mások által elvetett Ige eredményét, gyümölcsét kell betakarítanunk, azt tegyük alázattal. Hiszen amiért zömében nem mi fáradoztunk, az aratásban Isten kezéből kapjuk, kegyelemből adatik. Jézus elvégezte ezt a munkát, de hozzá hasonlóan Pál apostol szolgálatában is ezzel találkozunk, aki ezt írja: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam!”

Nincs boldogítóbb dolog a keresztyén ember számára, minthogy tudja, jó irányba tart szolgálata, és ebben a világban betöltötte azt a küldetést, és elvégezte azt a munkát, amit Jézus Krisztus reá bíz. Isten dicsőségére végzi ezt Isten gyermeke, így munkája nem merül feledésbe, hanem megmarad örökre. Bíztasson ebben bennünket maga Jézus, aki ezt mondja: „Aki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya!” (Berencsi Balázs)

Ma csak álmodom arról.

Győri Márti: Szemeimet nyitva tartod (77. zsoltár)