2 Thess. 1,1 Pál [jelentése: a kicsi, alacsony, csekély] és Silvánus [jelentése: hallgatag; erdei] és
Timótheus >jelentése:
valaki, aki Istent tiszteli; istenfélő<
[írják e levelet] a Thessalonikabeli [kihívott] gyülekezetnek
[eklézsiájának], Istenben, a mi Atyánkban, és az Úr Jézus
Krisztusban [áll
fenn, és él]*
*Silvánusról Péter apostol is megemlékezik: „Péter, Jézus Krisztusnak apostola, a Pontusban (Jelentése: tenger, hullám), Galáciában,
Kappadóciában (jelentése: nádas vidék), Ázsiában
(jelentése: mocsár) és
Bithiniában (jelentése: korai sietség) elszéledt
(szétszóródott) jövevényeknek (idegen,
azaz aki rövid ideig, átmenetileg idegen helyen tartózkodik (tehát olyanok, akiknek nem otthona a világ). Silvánus által, aki amint gondolom, hű atyátokfia (akit hűséges
testvéreteknek tartok), röviden
írtam, intve (bátorítva, buzdítva) és
bizonyságot (tanúságot) téve
(figyelmeztetlek titeket és tanúsítom), hogy
az az Istennek igaz(i) kegyelme, amelyben (benne) állotok. (Ebben tartsatok
ki.)” (1Pét 1,1; 5:12)
Timóteusról pedig így tesz bizonyságot Isten igéje. Pál
apostol: „Juta pedig Derbébe (jelentése: bőrrel bevonó) és Listrába (jelentése: feloldó
város): És ímé vala ott egy
Timótheus nevű tanítvány, egy hívő zsidóasszonynak, de görög atyának fia; Kiről
jó bizonyságot tesznek (és dicsérőleg szóltak) vala a Listrában és Ikóniumban (jelentése: kép, képoszlop) levő atyafiak (testvérek).
Ezt Pál magával akará vinni; és
vévén, körülmetélé őt a zsidókért, kik azokon a helyeken valának (az ott
lakókért): mert ismerték mindnyájan az ő
atyját, hogy görög volt” (Csel. 16,1-3)
2 Thess. 1,2 Kegyelem [(kharisz): Szószerinti
jelentése: öröm. Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása nyilvánuljon
meg] néktek és békesség [(eiréné): az az állapot, amelyben
minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való
mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség
vonatkozásában] Istentől, a mi Atyánktól [Édesapánktól], és [Urunktól] az
Úr Jézus Krisztustól*
*És így folytatódik a kijelentés:
„Mert az Isten Fia Jézus Krisztus, akit
köztetek mi hirdettünk [prédikáltunk], én
és Silvánus (jelentése: hallgatag) és Timótheus (jelentése: valaki, aki
Istent tiszteli; Istenfélő), nem volt
igen és nem [nem volt Igen is, meg Nem is], hanem az igen lett [valósult meg] Őbenne” (2 Kor. 1,19)
„Aki által van a menetelünk is [megnyílt számunkra az út; szabadon
járulhatunk] hitben ahhoz a kegyelemhez,
amelyben [most] állunk [élünk;
vagyunk] és dicsekedünk [ujjongunk] az Isten [fiai] dicsőségének reménységében. [és dicsekszünk a reménységgel, hogy az
isteni dicsőség részesei lehetünk]”
(Róm. 5,2)
2
Thess. 1,3 Mindenkor [szüntelen; folytonos] hálaadással tartozunk az Istennek, atyámfiai [testvéreim], ti érettetek, amiképpen méltó is [ezt tennünk], mivelhogy felettébb megnövekedék [és nőttön nő] a
ti hitetek, és mindnyájatokban bővölködik [gazdagodik; sokasodik; gyarapszik] az egymáshoz való [kölcsönös (agapé): Isten
szerinti] szeretet.
[Más fordítás: Igen,
erre minden okunk meg is van, mert a hitetek olyan csodálatosan erősödik, és az
egymás iránti isteni szeretet is folyton növekszik bennetek]*
*Az apostolon keresztül a
Szent Szellem már korábban is így buzdította a hívőket, és ma is ezt teszi:
„Hálát adunk az Istennek mindenkor
mindnyájatokért, emlékezvén rólatok a mi imádságainkban. Szüntelenül [(adialeiptósz): megszakítás, és megállás nélkül, állandóan,
szünet nélkül, szakadatlanul] emlegetve a ti hitetek munkáját [hitből eredő munkátokat], és a ti [(agapé): Isten szerinti]
szeretetetek fáradozását [szeretetből
jövő fáradozásotokat]. és a mi Urunk
Jézus Krisztus felől való [elváró] reménységeteknek
[(elpisz): az Isten ígéreteire irányuló, ember fölött álló
(természetfölötti) reménység] állhatatosságát
[kitartását], az Isten előtt, a mi Atyánk
[színe] előtt.
[Más fordítás: Állandóan gondolunk
Istenünk és Atyánk előtt tevékeny hitetekre, áldozatos szeretetetekre és
Urunkba, Jézus Krisztusba vetett szilárd, állhatatos reményetekre, és a mi
Urunkban, Jézus Krisztusban való hitetek gyümölcseire]. Tudván [tisztában
vagyunk vele, és meg vagyunk győződve], Istentől
szeretett atyámfiai [testvéreink], hogy
ti ki vagytok választva [hogy ti választottak vagytok].
(Mivel)hogy a mi Evangéliumunk [az örömüzenet] ti nálatok nem áll csak szóban [nemcsak
szavakban jutott el hozzátok, nem csak üres beszéd volt (logosz)], hanem isteni
erőkben [erő-megnyilvánulásban, csoda(tevő erőben)] is, Szent Szellemben
[a Szent Szellem kiáradásával, és meggyőző erejével] is, sok bizodalomban [és teljes bizonyossággal és sok
meggyőződéssel, nagy biztonsággal] is [és
annak a teljes bizonyosságával, hogy ez az igazság]. Amiképpen tudjátok [láttátok], hogy
milyenek voltunk [hogyan éltünk, hogyan léptünk fel] közöttetek ti érettetek [a ti érdeketekben, és hogy mindent értetek
tettünk]” (1 Thess. 1,2-5)
És minden gyülekezetért való imában a hit és szeretetért ad
hálát, így a Rómaiakért is: „Először
hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy
a ti hiteteknek az egész világon híre van; [dicsérettel szólnak;
hirdettetik]. Mert bizonyságom
[tanúm] nékem az Isten, kinek szellem
szerint [szellemben] szolgálok az ő
Fiának evangéliumában [amit hirdetek],
hogy [imáimban] szüntelen [szakadatlanul; megszakítás, megállás nélkül] emlékezem felőletek, [említést teszek
rólatok]” (Róm. 1,8-9)
A
Kolossébeliekért: „Hálát adunk az
Istennek és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának, mindenkor [valahányszor] tiértetek könyörögvén, [imádkozunk]. Mivelhogy hallottuk a ti hiteteket a Krisztus Jézusban, és a
szeretetet, amellyel minden szentekhez vagytok” (Kol. 1,3-4)
Az
Efézusbeliekért: „Én tehát, miután hallottam az Úr Jézusba vetett hitetekről
és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló szeretetről, szüntelenül hálát
adok értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban; és kérem, hogy a mi
Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a
kinyilatkoztatás Szellemét, hogy megismerjétek őt” (Eféz. 1,15-17)
„Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és
dicsekedésünk koronája (a koronánk és dicsőségünk)? Avagy nem azok lesztek-é ti is a mi Urunk Jézus Krisztus előtt az ő
eljövetelekor? Bizony ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk” (1 Thess. 2,19-20)
2
Thess. 1,4 Annyira, hogy mi magunk dicsekszünk veletek az Isten [kihívott] gyülekezeteiben [eklézsiáiban],
a ti kitartástok [állhatatosságotok, és a ti
béketűrésetek, reményteljes tűrésetek] és
hitetek felől, [amellyel] minden ti üldöztetésetek
és szorongattatásotok [háborúságitokban; zaklatás, viszontagságok
(thlipszisz: megpróbáltatás,
gyötrődés)] között, amelyeket szenvedtek [és
nyomorúságot elviseltek, bátran
vállaltok, és kibírtok].
»Más fordítás: Elmondjuk, hogy ti milyen türelmes kitartással és hittel
viselitek el az üldözést, a sokféle bajt és nehézséget, amely körülvesz
benneteket«*
*És így folytatja az apostol: „Mert ti, atyámfiai (testvéreim), követői lettetek az Isten gyülekezeteinek,
amelyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól
(a saját népetektől), miként azok is a
zsidóktól” (1 Thess. 2,14)
„Tudván, hogy
amiképpen társaink vagytok [részt vállaltatok] a szenvedésben [szorongattatás; háborgattatás, megpróbáltatásban;
zaklatásban], azonképpen a vigasztalásban [buzdítás és felbátorodásban] is” (2 Kor. 1,7)
„De mindazok is, akik
kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, (szintén) üldöztetni fognak” (2 Tim.
3,12)
De nem kell
félnetek: „Mert a mi [mostani] pillanatnyi könnyű(súlyú) [könnyen
elviselhető, jelentéktelen] szenvedésünk
[nyomorúságunk, (szorongattatás, gyötrés, megpróbáltatás, gyötrődés,
szorongás)] igen-igen nagy [minden
mértéket meghaladó] örök [súlyú] dicsőséget
szerez nékünk; [ugyanis a mennyei örök dicsőség túláradó mértékét
szerzi meg nekünk, és munkál ki számunkra]” (2 Kor. 4,17)
„Mert azt tartom, [állítom] hogy amiket most [a jelenlegi
időszakban] szenvedünk
[megtapasztalunk, ami történik velünk] nem
hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik. [véleményem
szerint nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul (láthatóvá
lesz; ki fog nyilatkozni) rajtunk. Úgy számítom ugyanis, hogy a
mostani idő (ennek az életnek) szenvedései nem érdemlik meg, hogy
összehasonlítsuk őket azzal a dicsőséggel, melyre értünk egyszer a lepel le fog
hullani]” (Róm. 8,18)
Ezért: „…
meg nem félemlvén [rettenve; (ptüromai):
megijed, félelembe esik, félelem fogja el, megrémül; Itt: semmiféle módon ne
féljetek (ne ijedezzetek; ne riadjatok meg) ellenségeitektől] semmiben az ellenségek [ellenfelek;
szembeszegülők; (sátán)] előtt.
Ami azoknak a
veszedelem [romlásnak, pusztulásnak] jele
[bizonyítéka], néktek pedig az üdvösségé
[megmenekülés; megmentés; megszabadítás megmutatása], és ez az Istentől van. Mert néktek adatott az a kegyelem a
Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Őbenne, hanem hogy szenvedjetek is Őérette” (Fil.
1,28-29)
„Mert nem félelemnek (csüggedtség, gyávaság,
félénkség) szellemét adta nékünk az
Isten; hanem erőnek (hatalomnak) és
szeretetnek és józanságnak [Ige szerinti gondolkodás] szellemét” (2 Tim. 1,7)
És az apostol minden gyülekezetben Isten erejével hirdeti az
örömhírt, mert csak így maradhatnak meg hitben és szeretetben még az üldözések
idején is. „És az én beszédem és az én
prédikálásom [igehirdetésem] nem
emberi bölcsességnek hitető beszédeiben [nem a bölcsesség meggyőző (rábeszélő) szavaiból] állott, [nem tudományos szavakkal
szólott] hanem Szellemnek és erőnek
[hatalomnak; hatóerőnek] »(dünamisz): csodatevő erő« megmutatásában,
[megnyilvánulásában]. Hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem
Isten erején [hatalmán] »(dünamisz): erő, csodatevő erő« nyugodjék” (1 Kor. 2,4-5)
„Mert [ugyanis] nem szégyellem a
Krisztus evangéliumát [az Úr Jézus kereszthalála általi győzelméről szóló
jó hírt; örömhírt] mert Istennek hatalma
[képessége; (szabadító, /üdvösséget hozó/) ereje] az minden hívőnek üdvösségére, [aki hisz] zsidónak először s [aztán] görögnek.
[hellénnek, azaz: pogánynak]” (Róm.
1,16)
2 Thess. 1,5 Bizonyságául az Isten igazságos [jogos, és helyes]
ítéletének [előjeleként]; hogy méltóknak
ítéltessetek [nyilváníttassatok] az Isten
országára [az
Isten Királyságára; hiszen azt akarja, hogy bemehessetek Királyságába], amelyért szenvedtek is
[Más fordítás: Isten
igazságos ítéletének a jelei ezek, hogy méltónak találjanak benneteket Isten
országára, ha meg is szenvedtek érte].
2 Thess. 1,6 Mert [hiszen] igazságos
dolog az az Isten előtt, hogy szorongattatással fizessen azoknak, akik titeket
szorongatnak [üldözőiteknek,
zaklatóitoknak, akik
nektek most szenvedést okoznak, zaklatással fizessen meg]
»Más
fordítás: hogy gyötrőiteknek gyötrelemmel fizessen, azoknak, akik
titeket nyomorgatnak, nyomorúsággal, és üldözéssel
fizessen meg«
2 Thess. 1,7 Néktek [üldözötteknek; zaklatottaknak]
pedig, akik szorongattattok [akik most szenvedtek; (thlibó): szorongatnak, gyötörnek, zaklatnak],
nyugodalommal mivelünk együtt [enyhülést, megpihenést
és nyugalmat fog adni], amikor
megjelenik [(apokalüpszisz):
lelepleződés; kinyilatkoztatás, kijelentés; a lepel
lerántása tényről, igazságról; megnyilvánul] az Úr Jézus az égből [a mennyből] az
Ő hatalmának [(dünamisz): erő-megnyilvánulás, csoda(tevő erő);
képesség, lehetőség, hatalom] angyalaival »(aggelosz):
hírnök, követ; küldött«
[Más fordítás: Mikor? Amikor az Úr Jézus tüzes lángok
között megjelenik (lelepleződik) a Mennyből, hatalmas angyalaival együtt
(angyalseregével)].
2
Thess. 1,8 Tűznek lángjában [lángoló tűzben],
ki bosszút [(ekdikészisz): igazságszolgáltatás, büntetés, megtorlás] áll
[(didómi):
megérdemelt módon visszaad] azokon [akkor fogja megbünteti lobogó tűzzel azokat],
akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus
Krisztus Evangéliumának [(euangelion):
jó hír, örömhír; győzelmi hír, győztes
hadvezér érkezésének híre].
»Más fordítás: nem akarnak
engedelmeskedni az örömhírnek, amely Urunkról, Jézus Krisztusról szól«
2
Thess. 1,9 A kik meg fognak lakolni [(tinó):
megfizet(i az árát), kiteszi magát
valaminek] örök veszedelemmel [(olethrosz): pusztulás, végveszély, romlás, halál]
az Úr ábrázatától [orcájától, az Úr színétől,
jelenlététől],
és az ő hatalmának [(iszkhüsz): A szó vitézséget, harcias, kiemelkedő,
férfias erőt, küzdőképességet jelent] dicsőségétől
>(doxa): fényesség, ragyogás<.
[Más fordítás: Ezek majd világkorszakra
szóló (aioni) >(aióniosz):
létkorszak, nem időt, hanem minőséget jelölő görög szó< pusztulással bűnhődnek az Úrtól és az ő
dicső hatalmától;
Egy másik fordításban: Örökre
távol maradnak az Úrtól és dicsőséges (és fönséges) hatalmától; mellyel az
Úr orcája és dicsőséges ereje fogja őket igazságos ítéletképpen sújtani],
2
Thess. 1,10 A mikor [(hotan): amikor
csak, valahányszor] eljő [(erkhomai):
eljön, megérkezik, megjelenik] majd, hogy megdicsőíttessék az Ő szenteiben [Más fordítás: azon a napon, amikor majd eljön, hogy
dicsőségét megmutassa szentjeiben], és csodáltassék [csodálat
tárgya legyen és
csodálatos hatalmát megmutassa bennetek, hívőkben] mindazokban, akik
hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok) ama napon
[Más fordítás: Mindez
akkor történik meg, amikor az Úr eljön. Akkor mindenki dicsőíteni fogja
őt, mert meg fogják látni dicsőségét azokban, akik teljesen az Övéi. Igen,
mindenki csodálni fogja őt azok miatt, akik benne hisznek. Ezek közé tartoztok
ti is, hiszen hittel elfogadtátok, amit Jézusról mondtunk]*
2 Thess. 1,5 Bizonyságául az Isten igazságos [jogos, és helyes]
ítéletének [előjeleként]; hogy méltóknak
ítéltessetek [nyilváníttassatok] az Isten
országára [az
Isten Királyságára; hiszen azt akarja, hogy bemehessetek Királyságába], amelyért szenvedtek is
[Más fordítás: Isten igazságos ítéletének a jelei
ezek, hogy méltónak találjanak benneteket Isten országára, ha meg is szenvedtek
érte].
2 Thess. 1,6 Mert [hiszen] igazságos
dolog az az Isten előtt, hogy szorongattatással fizessen azoknak, akik titeket
szorongatnak [üldözőiteknek,
zaklatóitoknak, akik
nektek most szenvedést okoznak, zaklatással fizessen meg]
»Más
fordítás: hogy gyötrőiteknek gyötrelemmel fizessen, azoknak, akik
titeket nyomorgatnak, nyomorúsággal, és üldözéssel
fizessen meg«
2 Thess. 1,7 Néktek [üldözötteknek; zaklatottaknak]
pedig, akik szorongattattok [akik most szenvedtek; (thlibó): szorongatnak, gyötörnek, zaklatnak],
nyugodalommal mivelünk együtt [enyhülést, megpihenést
és nyugalmat fog adni], amikor
megjelenik [(apokalüpszisz):
lelepleződés; kinyilatkoztatás, kijelentés; a lepel
lerántása tényről, igazságról; megnyilvánul] az Úr Jézus az égből [a mennyből] az
Ő hatalmának [(dünamisz): erő-megnyilvánulás, csoda(tevő erő);
képesség, lehetőség, hatalom] angyalaival »(aggelosz):
hírnök, követ; küldött«
[Más fordítás: Mikor? Amikor az Úr Jézus tüzes lángok
között megjelenik (lelepleződik) a Mennyből, hatalmas angyalaival együtt
(angyalseregével)].
2
Thess. 1,8 Tűznek lángjában [lángoló tűzben],
ki bosszút [(ekdikészisz): igazságszolgáltatás, büntetés, megtorlás] áll
[(didómi):
megérdemelt módon visszaad] azokon [akkor fogja megbünteti lobogó tűzzel azokat],
akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus
Krisztus Evangéliumának [(euangelion):
jó hír, örömhír; győzelmi hír, győztes
hadvezér érkezésének híre].
»Más fordítás: nem akarnak
engedelmeskedni az örömhírnek, amely Urunkról, Jézus Krisztusról szól«
2
Thess. 1,9 A kik meg fognak lakolni [(tinó):
megfizet(i az árát), kiteszi magát
valaminek] örök veszedelemmel [(olethrosz): pusztulás, végveszély, romlás, halál]
az Úr ábrázatától [orcájától, az Úr színétől,
jelenlététől],
és az ő hatalmának [(iszkhüsz): A szó vitézséget, harcias, kiemelkedő,
férfias erőt, küzdőképességet jelent] dicsőségétől
>(doxa): fényesség, ragyogás<.
[Más fordítás: Ezek
majd világkorszakra szóló (aioni) >(aióniosz): létkorszak, nem időt,
hanem minőséget jelölő görög szó<
pusztulással bűnhődnek az Úrtól és az ő dicső hatalmától;
Egy másik
fordításban: Örökre távol maradnak az
Úrtól és dicsőséges (és fönséges) hatalmától; mellyel az Úr orcája és dicsőséges ereje
fogja őket igazságos ítéletképpen sújtani],
2
Thess. 1,10 A mikor [(hotan): amikor
csak, valahányszor] eljő [(erkhomai):
eljön, megérkezik, megjelenik] majd, hogy megdicsőíttessék az Ő szenteiben [Más fordítás: azon a napon, amikor majd eljön, hogy
dicsőségét megmutassa szentjeiben], és csodáltassék [csodálat
tárgya legyen és
csodálatos hatalmát megmutassa bennetek, hívőkben] mindazokban, akik
hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok) ama napon
[Más fordítás: Mindez
akkor történik meg, amikor az Úr eljön. Akkor mindenki dicsőíteni fogja
őt, mert meg fogják látni dicsőségét azokban, akik teljesen az Övéi. Igen,
mindenki csodálni fogja őt azok miatt, akik benne hisznek. Ezek közé tartoztok
ti is, hiszen hittel elfogadtátok, amit Jézusról mondtunk]*
*És így folytatódik a kijelentés:
„Titeket pedig gyarapítson az Úr és
tegyen bőségesekké (és gazdagítson) az
egymás iránt és mindenki iránt való szeretetben, amilyenek vagyunk mi is ti
irántatok (és ahogyan mi is szeretünk titeket). Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben (a
szent életben), a mi Istenünk és Atyánk (színe)
előtt, amikor eljő a mi Urunk Jézus
Krisztus minden ő szentjeivel egyetemben” (1
Thess. 3,12-13).
Hát: „Szeretteim, ne rémüljetek (ne
idegenkedjetek, ne ütközzetek) meg attól
a tűztől (azon a tüzes kohón), amely
próbáltatás (kísértés, próbára tevés, próbatétel,ingerlés, provokáció) végett támadt köztetek (amelyen kell
átjutnotok), mintha valami rémületes
(idegen, szokatlan) dolog történnék
(fordulna elő) veletek; Sőt,
(aszerint) amennyiben részetek van
(személyes közösséget vállaltok, részt vehettek) a Krisztus szenvedéseiben (szenvedéseivel), örüljetek (vidám, azaz
békésen boldog), hogy az ő dicsőségének
megjelenésekor (lelepleződésekor, kinyilvánulásakor) is vigadozva (túláradóan boldognak lenni; rendkívüli módon örül,
ujjong) örvendezhessetek (vidám, azaz
békésen boldog)” (1Pét 4:12-13)
Mert: „Ímé eljő a
felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még akik őt által szegezték is; és
siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen. Én vagyok az Alfa és az
Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, aki van és aki vala és aki eljövendő, a
Mindenható” (Jel. 1,7-8)
Énok is prófétált erről, ahogy ez meg van írva: „Ezekről is prófétált pedig Énok
(jelentése: odaszánt, odaszentelt, kezdő), aki Ádámtól (jelentése: vörös
földből való ember; a vörös) fogva a
hetedik volt, mondván: Ímé eljött az Úr az ő sok ezer (müriasz): megszámlálhatatlan) szentjével
(szent seregeivel). Hogy ítéletet tartson
(kriszisz): megkülönböztetés, különbségtétel, döntés,
(meg)ítélés, ítélethozatal, ítélet, büntetés, igazságosság, válság, változás); mindenek felett, és feddőzzék (exelenkhó: megcáfol, rábizonyít, bizonyítékkal nyilvánvalóvá tesz, feltár valamit) mindazok ellen, akik közöttük istentelenek (Isten nélkül élők), istentelenségüknek minden cselekedetéért,
amelyekkel istentelenkedtek, és minden kemény (szklérosz: kemény,
durva, nyers, rideg, szigorú, kérlelhetetlen, kegyetlen) beszédért, amelyet az istentelen bűnösök/ként (hamartólosz: a célt eltévesztők) szóltak Őellene” (Júd. 1,14-15)
Ézsaiás is prófétál az Úr eljöveteléről, és arról, hogy
megöli az Úr az óembert, hogy feltámadjon az újember:: „Mert ímé, az Úr eljő tűzben, s mint forgószél az ő szekerei (harci
kocsijai gyorsak), hogy megfizesse
(rájuk zúdítja) búsulásában az Ő
(lángoló) haragját, és megfeddését
sebesen égő lánggal (és fenyítését lángoló tűzben). Mert az Úr tűzzel ítél és kardjával minden (hús)testet (kardja mindenkit elér), és sokan lesznek az Úrtól megöltek” (Ésa. 66,13-16)
És az Úr kardjáról így hangzik a bizonyságtétel: „Mert az Istennek beszéde (logosz=Ige) élő és ható (élő energia), és élesebb minden kétélű fegyvernél (kardnál), és elhat a szívnek
és (és áthatol az elmének és) szellemnek,
az ízeknek (ízületeknek) és a
velőknek megoszlásáig (szétválásáig), és
megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait (és szándékait). És nincsen oly teremtmény, amely nyilvánvaló
nem volna (amely rejtve volna) előtte,
sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek (fedetlenek) annak szemei előtt, akiről mi beszélünk. (Neki kell majd számot
adnunk)” (Zsid. 4,12-13)
És ennek a „fegyvernek az erejéről prófétál Dávid: „Az Úr szava (phóné): egy hang,
értelmes szó; kiáltás; a tagolt beszéd) tűzlángokat
szór (Az ÚR hangjára lángok törnek elő). Az Úr szava (hangja) megrengeti
(megremegteti) a pusztát, megrengeti
(megremegteti) az Úr Kádesnek pusztáját.
Az Úr szava megborjaztatja a nőstény szarvasokat (Az ÚR hangja megriasztja
a szarvasokat), lehántja (letarolja) az erdőket, és az ő hajlékában mindene azt
mondja: dicső (templomában mindenki őt dicsőíti)!” (Zsolt. 29,7-9)
Ézsaiás bizonyságtétele a prófétai szóról, amely szintén
Isten kardja: „Hallgassatok reám, ti
szigetek, és figyeljetek távol való népek (nemzetek): anyám méhétől hívott el az Úr, anyámnak szíve alatt már emlékezett
nevemről. Hasonlóvá tevé számat az éles
kardhoz, keze árnyékában rejtett el engem, és fényes nyíllá tett engemet,
és tegzébe zárt be engem” (Ésa. 49,1-2)
És „Igazságban ítéli a
gyöngéket (igazságosan ítél a nincstelenek ügyében), és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett (és
méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában); megveri a földet szájának vesszejével (logosz=Ige), és ajkai lehével (pneuma=Szellemével) megöli a
hitetlent. Derekának övedzője az
igazság lészen, és veséinek övedzője (csípőjének öve pedig) a hűség” (Ésa. 11,4-5)
Már Bemerítő János így
hirdeti az Úr Jézus Krisztust: „Én ugyan
vízbe merítelek be titeket megtérésre [hogy más felismerésre térjetek; a
gondolkozás(mód) megváltoztatás végett], de
aki utánam jő, [a nyomomba lép], erősebb
[hatalmasabb] nálamnál, akinek saruját
hordozni sem vagyok méltó [alkalmas; megfelelő]; Ő Szent Szellembe és tűzbe merít
be majd titeket” (Mát. 3,11)
És Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy
ez mit jelent: „Avagy nem tudjátok-é, [hát nem értitek] hogy [mi] akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába
merítkeztünk be? Eltemettettünk [azaz szellemben hasonlóvá váltunk] azért Ővele együtt a bemerítés által a
halálba: hogy miképpen feltámasztatott [életre kelt] Krisztus a halálból [a halottak közül] az Atyának dicsősége [fényessége,
ragyogása] által, azonképpen mi is
új életben [állapotban]
járjunk. Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint Ővele eggyé lettünk [egybenőttünk; egyesültünk] bizonyára feltámadásáé szerint is azok
leszünk. [feltámadásával is összenőttekké leszünk].
Tudván azt, hogy a mi
ó emberünk Ővele megfeszíttetett [oszlopra feszíttetett] hogy megerőtlenüljön [teljesen
működésképtelenné, erejét vesztetté legyen] a bűnnek teste, (amartias szóma: a céltévesztett én) [megsemmisüljön (elpusztuljon; tétlenné; tehetetlenné váljon)
a bűn hatalmában álló (a céltévesztett)
test (szóma = én)] hogy ezután
ne szolgáljunk [ne legyünk rabszolgája] a
bűnnek. [ne legyünk a
céltévesztés) rabszolgái]. Mert aki [így] meghalt, felszabadult a bűn alól. [megigazult; igazságossá lett;
(felmentést nyert) a bűntől, a cél ELVÉTÉSÉTŐL)]. Hogyha
pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy [együtt] élünk [továbbra] is Ővele” (Róm.
6,3-8)
2 Thess. 1,11 Mivégből imádkozunk [könyörgünk] is mindenkor [(pantote): azaz minden időben] ti érettetek, hogy a mi Istenünk
méltóknak tartson [méltóvá tegyen] titeket az
elhívásra [hogy
ezt el is érjétek, hiszen erre hívott el benneteket],
és töltsön be titeket [teljesen hatalmával] a jóban való teljes gyönyörűséggel. >(eudokia): öröm, szándék< [Adjon beteljesedést a jóra irányuló minden készségnek és a hit
erőteljes munkájának], és a hitnek
hathatós [(dünamisz):
képesség,
lehetőség, hatalom; csoda(tevő erő)] munkálásával >(ergon): cselekvés, eredmény, teljesítmény< [az Ő ereje által, és a hit
minden erejével].
»Más
fordítás: Azt kérem, hogy Isten hatalma által teljesen véghez
tudjátok vinni mindazt, amit jósága meg akar tenni rajtatok keresztül. Igen,
mindazt, amire a hitetek indít benneteket; és hathatósan befejezze a
hitből fakadó törekvéseteket«.
2 Thess. 1,12 Hogy dicsőíttessék meg [hogy
megdicsőüljön] a mi Urunk Jézus
Krisztusnak neve [(onoma): hatalom (tekintély), jellemvonás] ti bennetek, és ti is Őbenne, a mi
Istenünknek és az Úr Jézus Krisztusnak kegyelméből. >(kharisz): Szószerinti jelentése:
öröm<.
[Más fordítás: Azért imádkozom, hogy Urunk, Jézus legyen még dicsőségesebb bennetek és
általatok. Ti pedig szintén dicsőséget kapjatok Jézusban és általa. Mindez
pedig Istenünk és Urunk, Jézus Krisztus
kegyelme által valósul meg].