„És a ki föl nem
veszi [vállára, és aki nem fogadja el]
az ő keresztjét, [az ő kínkaróját
naponta, //ez a halálnak kitettséget, azaz önmegtagadást jelent//]. és nem
úgy követ [és nem úgy kísér] engem [és nem úgy csatlakozik hozzám, és nem jön azzal utánam]. nem méltó
én hozzám [és ugyancsak nem érdemli meg, hogy
hozzám tartozzon].
Aki megtalálja az ő életét [vagy aki próbálja megtartani az életét], elveszti [vagyis
pusztulásba viszi] azt; és aki elveszti [vagyis pusztulásba viszi] az ő életét én érettem [vagyis
én miattam], megtalálja [és megmenti] azt” (Mát. 10,38-39)
Lukács bizonyságtétele az Úr Jézus kijelentéséről: „Mondja vala pedig
mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az
ő keresztjét (sztaurosz):
kínkaróját naponta, //vagyis a halálnak kitettséget, és az önmegtagadást// minden nap, és
kövessen engem. Mert aki meg akarja tartani
(meg akarja menteni) az ő életét
(vagyis önmagát), elveszti azt; aki pedig
elveszti az ő életét (vagyis önmagát) én
érettem, az megtartja (és megmenti) azt.
Mert mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri is, önmagát pedig
elveszti, vagy magában kárt vall (vagy magát romlásba viszi)?” (Luk.
9,23-25)
„És valaki nem
hordozza az ő (maga) keresztjét (sztaurosz):
kínkaróját naponta, //és nem vállalja a halálnak kitettséget, és az
önmegtagadást//, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom” (Luk. 14,27)
A Máté írása Evangélium jelenti ki, hogy mikor és miért
szólt így az Úr Jézus: „… kezdé Jézus
jelenteni az ő tanítványainak, hogy néki Jeruzsálembe kell menni, és sokat
szenvedni a vénektől és a főpapoktól és az írástudóktól, és megöletni, és
harmadnapon föltámadni. És Péter
előfogván (magához vonta) őt, kezdé
feddeni, mondván: Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik (nem történhet) ez meg te véled.
Ő pedig
megfordulván, monda Péternek: Távozz tőlem Sátán; bántásomra vagy nékem (botránkoztatsz engem, csapdát állítasz nekem); mert nem gondolsz az Isten dolgaira (és nem az Isten szerint gondolkozol),
hanem
az emberi dolgokra (az emberek szerint).
Ekkor monda Jézus
az ő tanítványainak: Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és
vegye fel az ő keresztjét, (sztaurosz): kínkaróját naponta, //és vállalja a
halálnak kitettséget, és az önmegtagadást//
és kövessen engem. Mert aki meg akarja
tartani (menteni) az ő életét,
elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem (és az
evangéliumért), megtalálja (és
megmenti) azt. Mert mit használ az
embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall
(vagyis az élete kárt szenved)? Avagy
micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért (azaz az ő életéért)?” (Mát.
16,21-26)
„Bizony, bizony
mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal (vagy ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg), csak egymaga marad; ha pedig el-és meghal, sok gyümölcsöt terem
(és sokszoros termést hoz). Aki szereti a
maga életét, elveszti azt (és elpusztítja, romlásba viszi); és aki gyűlöli (vagyis kevésbé szereti,
vagy választja) a maga életét e
világon, örök életre tartja (és őrzi) meg
azt. Aki nékem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én
szolgám is: és aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya” (Ján. 12,24-26)
Mert: „Valaki
igyekezik (és törekszik) az ő életét
megtartani (és megőrizni), elveszti
(és elpusztítja, romlásba viszi) azt, és
valaki elveszti azt, megeleveníti (megtartja, életben tartja, életre kelti) azt”
(Luk. 17,33)
Az apostolok is így: „Erősítették
a tanítványok lelkét (vagyis a tanítványokat), intvén (és bátorították őket), hogy
maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon (és sok nyomorúságon, szorongattatáson)
által kell nékünk az Isten országába
bemennünk” (Csel. 14,22)
„Hogy senki meg ne
tántorodjék ama szorongattatások között (a mostani megpróbáltatásokban); mert ti magatok tudjátok, hogy mi arra
rendeltettünk, és hogy ezeket nem kerülhetjük el. Mert mikor közöttetek valánk
is, előre megmondtuk néktek, hogy szorongattatásnak leszünk kitéve (hogy
üldözni fognak minket); amint meg is
történt, és tudjátok (és amint tapasztaltátok)” (1 Thess. 3,3-4)
„De mindazok is,
akik kegyesen (vagyis Istenben való
hitben) akarnak élni Krisztus Jézusban,
(szintén) üldöztetni fognak” (2
Tim. 3,12)