Imádság:

Köszönöm, Uram, hogy Te tanítasz örülni.

Köszönöm, hogy a Benned megtalált öröm

mélyebb a múló mosolynál, a pillanat-szülte nevetésnél.

Köszönöm, hogy Te azt akarod, hogy az örömünk teljes legyen.

Mélységek felett átívelően, hegycsúcsokon is hálaadásra megerősítően.

Krisztusért kérlek, taníts örülni! Hogy meglássam, felismerjem,

hogy a Tőled jövő öröm teremti meg az én élet-békességemet.

Őrzi örök szeretettel szívemet, gondolataimat a Krisztus Jézusban. Ámen

(Hajdú Zoltán Levente)

A nap gondolata:

A hit annyi, mint helyes gondolkozás Istenről.

Napi Ige és gondolat

 Ezt mondja az ÚR: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az ÚRtól pedig elfordul szíve!  (Jeremiás 17:5)

Bízni Istenben! A Jeremiás könyvének ez a fejezete egy nagyon kemény nemzeti vész idejét juttatja eszünkbe ezt a hitbeli irányultságot, amikor Isten azért küldte el egykor prófétáját, hogy rámutasson arra, népe mennyire bizalmatlan Istene iránt.

Mindenhova szaladgáltak segítségért, politikai, társadalmi megtartatásban bízva, szorult helyzetükben azonban nem kiáltottak az Úrhoz. Mindennek gyökere, eredete viszont a bálványimádás volt. Amikor ezeket az Istennek nevezett alkotásokat kezdte imádni Izrael, már ott és akkor megrokkant az Úrba vetett kizárólagos bizalom. Elhagyták az Urat és megosztott szívük ide-oda kacsingatott, mindenhonnan várva segítséget, s ezzel annak az Istennek a hatalmát hazudtolták meg, aki alkotójuk, szabadítójuk és megtartójuk volt az évszázadok során.

Így olvassuk a mai Igében: „Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az Úrtól pedig elfordul szíve!” Drága testvérek! Vizsgáljuk meg ma mi is, mennyire bízik szívünk Istenben! Megosztott-e a lelkünk váradalmainkat, jövőt illető reménységünket tekintve? Vagy a változó világ közepette mélyen hisszük, a zsoltárossal együtt: „Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget.” (62.2) (Berencsi Balázs)

Erőm Te vagy szívem Királya.

Keresztény udvarlás...

Isten azt mondta, hogy jöjjek és beszéljek veled.

Napi gondolat

A megbocsátás a talaj, amelybe az Úr beleplántálta érzelmi gyógyulásunkat és képességünket, hogy újból szeressünk. (John Nieder és Thomas M. Thompson)

Csatlakozol Jézus munkájához?

Amikor végignézett a tömegen, megsajnálta õket, mert fáradtak és elhagyatottak voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ekkor így szólt tanítványaihoz: „Sok az aratnivaló, de kevés a munkás. Ezért kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön még munkásokat az aratásába!” Mt. 9:36-38

Vannak olyan pillanatok az életben, melyek olyan fájdalmasak, mintha valaki a gyomrodat tépné ki.

Máté apostol Jézusról írt életrajzában arra utal, hogy Jézus is megtapasztalta ezt a gyomorszorító érzést, mikor látta a zaklatott és támasz nélküli nyáját. Több volt ez, mint puszta szívfájdalom. Jézus elképesztő mértékű szánalmat érzett, mikor meglátta azt a sok, az élettől megkeseredett embert, akik olyan hatalmas problémákkal néztek szembe, hogy azt se tudták, kihez fordulhatnának segítségért. (Máté 9:36)

Ebben a pillanatban, ahogy Máté írja, Jézus ránézett a tanítványaira, és így szólt: „Azt szeretném, hogy segítsetek ebben. Olyan sokan vannak, akiknek segítségre van szükségük – akiknek tudniuk kell és meg kell tapasztalniuk Isten együttérzését –, hogy szükségem van a ti segítségetekre is ebben a nagy aratásban.” (Mt. 9:36-38 – a szerző átfogalmazásában)

Jézus minket is hív, hogy csatlakozzunk hozzá a munkájában. Arra is hív, hogy imádkozzunk azért, hogy mások is csatlakozzanak. Isten betölt minket az ő szeretetével és együttérzésével, így mi is szolgálni tudunk azok felé, akik zaklatottak, nincs támaszuk és megtörte őket az élet. Mi visszük el a Jó Hírt, hogy Jézus segít úrrá lenni a helyzetünk felett érzett bánatunkon és a megpróbáltatásokon.

Akarsz csatlakozni Jézus munkájához, és meglátni, hogy Isten hogyan működik a te engedelmességed által?

Hit Gyülekezete-Neked él a föld és ég

19-es ZSOLTÁR ANN.

Szavak, azok a szép és izmos szavak…

Isten az Ő szavai által teremtette az eget és a földet és mindent, ami bennük van. (Zsidó 11:3). Az egész teremtés szavak által lett és még ma is reagál a szavakra. Szavaink, amikor hittel mondjuk őket, akkor vagy életet, vagy pedig halált szabadítanak fel, (Példabeszédek 18:21.) befolyásolják az embereket, dolgokat és körülményeinket.

Minden szó számít. Nincs olyan, hogy “hányaveti” szó, ami ne vagy értünk, vagy pedig ellenünk dolgozna. Szavaink lehetnek a legerőteljesebb fegyvereink az ördög ellen, vagy az ő kelepcéjévé is válhatnak. A “hittel-töltött” szavaink hegyeket mozdíthatnak!

Az a hit, amely Jézust is csodálkozásra késztette, a kimondott szavak hatalmában való hit volt. (Máté 8:8,10.)

A hit a szavak hatására szabadul fel. Jézus arra bátorított bennünket, hogy szóljunk a hegyhez, vagy bármely utunkba kerülő problémához. A legtöbben Istenhez szólnak a problémáikról, csak kevesen követik Jézus instrukciót, hogy közvetlenül a hegyhez szóljunk.  Isten bizonyos dolgokat a hatalmunk alá helyezett, és ezt ki kell használnunk. Amikor egy probléma elénk szalad, akkor szóljunk a problémához és parancsoljuk meg, hogy álljon félre, a Jézus nevében. Szóld ma Isten SZAVÁT. Az Ő szava ÉLETET fog teremni.

http://awme.hu/2012/04/szavak-azok-a-szep-es-izmos-szavak/#.T3rmRPCRFKU

Az Istenség teljessége

"Mert benne lakik az Istenség egész teljessége testileg, és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak."

Kolossébeliekhez írt levél 2:9-10

„Bennem éljetek!” – ezt szeretné Jézus. Talán már találkoztunk ezzel a kifejezéssel keresztény körökben, de vajon értjük-e az igazi jelentését? Nem fordulhat elő velünk is, hogy megőrizve a látszatot, „vallásoskodva”, biblikusnak tűnő panelekből építünk fel egy szép életet, közben Krisztussal nincs igazi kapcsolatunk.

Pár mondattal korábban azt mondja Pál apostol: „Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne. Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb.” (Kol 2:6-7)

Krisztusban élni ezek szerint naponkénti tudatos döntések sorozata, amely arra épít, hogy elfogadom őt Uramnak és Megváltómnak. Ez több, mint egy kézlendítés, és egy elrebegett ima, hogy „igen Uram, légy az életem vezetője, átadom magam neked…” Ez azt jelenti, hogy MINDEN dologban, minden döntésben, minden élethelyzetben az igazi tekintély Jézus szava, akarata.

Krisztusban élni úgy tudok, ha meggyökereztem benne. Ez a folyamat, többnyire nem látható mások számára, mint ahogy nem látjuk egy fának a gyökereit sem. Mégis ezen múlik minden. Ha nincs gyökér, nincs élet sem. Ha rendszeresen időt töltök Istennel, (Bibliatanulmányozás, imádság), akkor a gyökereim egyre erősebbek és stabilabbak lesznek.

Krisztusban élni azt jelenti, hogy életközösségem van vele. Ha nem keresek mellette, vagy helyette senkit és semmit, akkor jó úton haladok a benne elnyerhető teljesség felé. BENNE valóban mindent megkapunk, amire szükségünk van. Vele nincs hiányérzetünk, nem keresünk pótlékokat, nem gondoljuk azt, hogy nekünk kell még hozzátenni valamit, az ő munkájához. Megnyugszunk, békét találunk.

http://reggelidicseret.blogspot.com/2012/03/az-istenseg-teljessege.html

Oswald Chambers: ISTEN AKARATÁT AKAROM-E?

"Mert ez az Isten akarata, a ti szentté lételetek" (1Tesz 4,3).

Nem kérdés, hogy Isten kész-e engem megszentelni, de én akarom-e? Kész vagyok-e engedni, hogy megtegye bennem mindazt, ami lehetővé vált a megváltás által? Hajlandó vagyok-e megengedni Jézusnak, hogy szentségül legyen nekem és hogy élete nyilvánvalóvá legyen az én halandó testemben? Vigyázz, ne mondd: "Ó, úgy vágyódom a megszentelődésre!" Nem igaz! - Ne vágyódj, inkább tedd meg vágyódás helyett. "Jövök semmit nem hozva!" Fogadd el Jézus Krisztust feltétlen hittel, hogy szentségül legyen neked (1Kor 1,30), és akkor az Ő váltságának nagy csodája is valósággá lesz benned.

Enyém mindaz, amit Jézus számomra lehetővé tett, Isten szerető ajándékként adja annak alapján, amit értem elvégzett. Nekem, mint megváltott és megszentelt léleknek a magatartása a mélyen alázatos szentség. Büszke szentség nem is létezik. Ez a szentség a halálos harcot vívó megbánás és a kibeszélhetetlen szégyen és megalázottság érzékelésére épül, de egyben annak a meglátására is, hogy Isten felkínálta nekem szeretetét már akkor, amikor még törődni sem akartam vele. Tökéletesen elvégzett mindent megváltásomért és megszentelődésemért (Róm 5, 8). Csoda-e, ha Pál azt mondja: "Semmi... nem szakíthat el minket Isten szeretetétől, amely a mi Urunk Jézus Krisztusban van" (Róm 8,39).

A megszentelődés eggyé tesz engem Jézus Krisztussal és benne Istennel és mindezt kizárólag Krisztus fenséges váltsága alapján kaphatom meg. Soha ne tekintsd a következményt oknak. A következmény bennem az engedelmesség, a szolgálat, az imádság, a kimondhatatlan hála és imádat azért a csodálatos megszentelődésért, amit a váltság véghezvitt.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Dobner Illés - Tied a dicsőség, semmim sem volt nekem...

Hillsong - Jesus Generation (Levél Atyádtól)

Hillsong - Believe (magyarul)

Indiánok és az IQ teszt

Miután a tudósok kidolgozták az IQ tesztet, világszerte elkezdtek felméréseket végezni, hogy ki hogyan teljesít. A tesztet elvégezték gyerekeken, felnőtteken, szegényeken, gazdagokon, városiakon, vidékieken, stb.

Volt olyan eset, amikor kifejezetten annak érdekében töltették ki a tesztet, hogy majd az összegzésnél megállapítsák, hogy a különböző embercsoportok hogyan teljesítenek.
Amikor egy már-már kihalófélben lévő szűk indiáncsoportra került a sor, különös dolog történt. Ahogy kézhez kapták a tesztet, elkezdték egymást közt megbeszélni. Ekkor a felügyelő azonnal közbelépett:

- A tesztet nem szabad egymással megbeszélni és senki nem segíthet a másiknak. Mindenki csak magára számíthat! - harsogta fennhangon.

Erre az indiánok nagyon dühösek lettek, és az egyikőjük felkiáltott:
- Nem az a fontos, hogy én vagyok az okosabb vagy a testvérem! Csak az számít, hogy együtt mire vagyunk képesek!

A mai önző világunkban már gyerekkorunktól kezdve arra vagyunk nevelve, hogy csak az egyéni teljesítmény számít. Az iskolában, a sportban, a munkában csak az számít, hogy egyénileg hogyan teljesítünk! Pedig ez helytelen látásmód. Az valóban fontos, hogy tisztában legyünk egyéni képességeinkkel, de Isten minket társas lénynek teremtett. Szükségünk van egymásra, mert csak csapatban tudunk eredményesek lenni. Ehhez pedig olyan erények szükségesek, melyek már nem divatosak pl. alázat, önfegyelem stb.

A versengés kapzsiságot, büszkeséget és szeretetlenséget okoz. Lássuk be, hogy szükségünk van egymásra, és az ehhez szükséges erények alapja a szeretet

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Királyi gyermek

Szép nyári nap volt. A cipész műhelye előtt ült és szorgalmasan dolgozott egy pár agyonhasznált papucson. Feje fölött kalitka lógott, benne vidáman ugrált egy szarka. Mintha éppen a gazdájával beszélgetett volna.

- Jancsikám - magyarázta Wulle, a cipész, miközben felpillantott -, szerencsés madár vagy. Semmi bajod nálam. Én is szerencsés vagyok, hiszen Isten olyan sok jóval ajándékozott meg.

Ezzel kedvenc énekeit kezdte énekelni. Olyan szorgalmasan dolgozott, hogy észre sem vette, amikor egy fiú állt meg előtte.

- Milyen boldog embernek látszik - szólalt meg hirtelen egy hang.

A fiú diák volt és zsidó. Wulle mester csodálkozva nézett fel, majd így válaszolt:

- Boldog? Természetesen, de hát miért ne lennék boldog?

A diák felsóhajtott:

- Sok olyan embert ismerek, aki nem boldog. Azt hiszem, a szegénysége éppen elég ok lenne a szomorúságra. Önnek biztosan senkiről sem kell gondoskodnia, csak erről a madárról.

- Téved, uram, mert rajta kívül feleségem meg hét gyermekem van, akiket el kell tartanom. Mégis minden okom megvan rá, hogy vidáman énekeljek.

A fiú nem válaszolt. Gondolatban összehasonlította saját magát a boldog cipésszel. Fényes jövő állt előtte, mégis gyakran fogta el a szomorúság. Nyugtalanság töltötte el, amikor a halálra vagy az örökkévalóságra gondolt. Nem tudta, mit várhat a halál után. Időnként eszébe jutott Isten, de ettől még nem lett békessége.

- Mégsem értem - szólalt meg egy idő múlva -hogy lehet ilyen boldog egy olyan szegény cipész, mint ön?

A mester elnevette magát.

- Én szegény? - kiáltotta. - Honnan tudja, hogy mennyi pénzem van a bankban? Gazdagabb vagyok, mint hinné.

- Nem is úgy néz ki - viccelt vele a diák.

- Fiam - felelte komolyan Wuíle mester -, biztosíthatom, hogy nem vagyok szegény, igazán nem kell sajnálnia engem. Tudja, én egy király gyermeke vagyok.

A fiú e szavak hallatára megijedt. Gyorsan elbúcsúzott, megfordult és sietve elment.

- Szegény ember - mormogta magában -, csak azért olyan boldog, mert hiányzik egy kereke.

Egy hét múlva újra a cipész háza előtt ment el. A mester most is műhelye előtt ült és vidáman kopácsolt.

- Jó estét, királyi fenség - üdvözölte a diák, és mély meghajtással köszöntötte.

- Várjon csak, barátom - kiáltotta utána Wulle mester -, szeretnék önnek valamit mondani. Legutóbb talán azt hitte, hogy nem vagyok normális, de szerencsére tévedett. Hála Istennek, egyáltalán nem vagyok őrült. Én valóban egy király gyermeke vagyok. Amikor legutóbb itt járt, éppen az ő országáról énekeltem. Nem akarja még egyszer hallani?

- Szívesen, ha királyi őfelsége azt kívánja - válaszolta nevetve a diák.

Wulle mester elénekelte azt az éneket, amely Krisztus eljövendő országáról szól. A fiú figyelmesen hallgatta. A cipész megkérdezte, hogy érti-e az éneket, de ő csak a fejét rázta. Wulle elkezdett neki az Úr Jézusról beszélni, születésétől egészen a haláláig és feltámadásáig.

- Isten gyermeke és örököse lettem, mert hiszek Krisztus nevében - fejezte be magyarázatát.És mert Krisztus örököstársa vagyok, vele együtt fogok uralkodni. Nincs jogom azt mondani, hogy a Király gyermeke vagyok?

A fiatal izraelita gondolataiba merült. Ilyesmit még sohasem hallott. Nem, ez az ember nem elmebeteg, mint hitte, hanem meggyőződésből beszélt.

Wulle mester részvéttel nézett a fiúra. Amikor az egy szót sem szólt, megkérdezte:

- Fiam, hisz a prófétáknak? Úgy látom, igen. De hisz-e abban is, akiről jövendöltek? Mert csak így lehet olyan boldog, mint én.

- Hol hallhatok még arról, ami önt olyan boldoggá teszi? - kérdezte a diák.

- Itt - felelte Wulle és egy Újszövetséget adott neki. - Olvassa ezt a könyvet. Megtalál benne mindent, ami örökre boldoggá teszi.

A fiú megszorította a cipész kezét és továbbment. Otthon rögtön, leült olvasni.

Megtudta, az Úr Jézus, azért jött a Földre, hogy a bűnösöket megbékítse Istennel. Megértette, hogy az ő bűnei büntetését is viselte a kereszten, amelynek most tudatára ébredt és megvallotta. Szívét csodálatos békesség töltötte be.

Megértette, hogy joggal mondhatta a cipész: "Király gyermeke vagyok...Isten minden elveszettet keres, hogy örökre örömet adjon nekik.

A tékozló fiú történetében így szól az apa a bűnét beismerő, hazatérő fiához:"Együnk és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek" (Lk 15,24).

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Tartsd meg a rugalmasságodat, hogy amikor utasításokat adok neked a következő lépésedhez, akkor képes legyél gyorsan és könnyen mozdulni a Szellemem sodrásában. Kezeld lazán a terveidet, és ne sáncold magad körül mereven a céljaiddal és a vágyaiddal. Az engedelmességed próbára lesz téve, a szíved állapota pedig nyilvánvalóvá lesz ebben az időben. Ne nyiss ajtót a félelemnek ebben az időszakban, hanem legyél érzékeny az Én bölcsességemre és útmutatásomra, mondja az Úr.

Példabeszédek 18:15 Az értelmes szíve ismeretet szerez, és a bölcseknek füle ismeretet keres.

Amen!
Aldott szep napot kivanok mindenkinek, szeretettel kuldom Gyuri Naplojabol, e csodas profeciat. :)

Készítette: Lisa Szanyel

Semmi sem tudja lenyomni azt, aki mindenben Istent dicsőíti!

4,11 "Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett". (Jelenések)

Szeretném nektek bemutatni egyik hűséges gyülekezeti tagunkat, Freddie Lamb-et. Freddie mindig mosolyog, mindig telve van hittel és örömmel. Mindig ott van a gyülekezetben. A kilencvenes években történt, hogy Freddie autója defektet kapott az autópályán. Félrehúzódott a leállósávba, hogy kicserélje a kereket. Amint ő ezzel foglalatoskodott, egy részeg sofőr letért az útról és elgázolta Freddie-t. Az ütközés olyannyira szétroncsolta a lábait, hogy térd fölött mindkét lábát amputálni kellett.

Amikor a szüleim bementek hozzá a korházba nem tudták mire számíthatnak Freddie részéről. Ilyen esetben a legtöbben teljesen elkeserednek és depresszióba zuhannak. Azonban amikor a szüleim meglátták Freddie-t, mosoly volt az arcán. Nem volt elkeseredett és nem is panaszkodott. Sőt még mindig örömteli volt. Az ágyon fekve, bekötözött lábcsonkjait az ég felé emelte és így szólt: „Még mindig tudom Istent dicsőíteni.”

Ma már Freddie nem csak járni tud, hanem futni is tud a műlábaival. Ez a sorscsapás nem állította őt meg. Mindenfelé megy, hogy elmondja a történetét az embereknek. A hit és a bátorság hatalmas embere ő.

Ezt tanultam tőle: Semmi sem tudja lenyomni azt, aki mindenben Istent dicsőíti! Lehet, hogy téged is értek tragédiák és nagyon nehéz időkön mész keresztül. Azonban, ha Freddie-hez hasonlóan továbbra is felajánlod a dicséret áldozatát, akkor Isten a feljebb jutásod lépcsőjévé alakítja azt, amit a gonosz a botlás kövének szánt.

Lehet, hogy óriási akadályok vannak éppen az életedben, vagy hatalmas kihívások. De most nincs itt a csüggedés ideje. Nincs itt a panaszkodás ideje. Most jobban, mint valaha, el kell kezdened Istent dicsőíteni. Adj hálát Neki a jóságáért. Igen, Freddie elveszítette a lábát, de hálát adott Istennek, hogy az életét nem veszítette el. Lehet, hogy elveszítettél egy csatát, de adj hálát Istennek, hogy nem veszítetted el a háborút. Lehet, hogy most nagyon lent vagy, de adj hálát Istennek, hogy ki fogsz jönni és felül fogsz emelkedni! Lehet, hogy csődöt mondott a terved, de adj hálát Istennek, hogy Neki van egy jobb terve!

Ne rekedj meg ott, ahol éppen vagy. Állj a sarkadra és nyisd a szádat a dicséretre. Amikor Istent dicsőíted a bilincsek leoldódnak, új ajtók nyílnak, angyalok kezdenek el munkálkodni. Amikor Istent dicsőíted győzelem vár! Tarts ki a dicséretben, a hitben, a reményben, és hitben lépj előre, azzal a bizonyossággal a szívedben, hogy Isten nagyszerű dolgokat tartogat a számodra!

Joel Osteen

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Pál Apostolnak a Thessalonikabeliekhez írott II. levele 1. fejezet: Az Úr visszajövetelének módja. (szerkesztett)

2 Thess. 1,1 Pál [jelentése: a kicsi, alacsony, csekély] és Silvánus [jelentése: hallgatag; erdei] és Timótheus >jelentése: valaki, aki Istent tiszteli; istenfélő< [írják e levelet] a Thessalonikabeli [kihívott] gyülekezetnek [eklézsiájának], Istenben, a mi Atyánkban, és az Úr Jézus Krisztusban [áll fenn, és él]

2 Thess. 1,2 Kegyelem [(kharisz): Szószerinti jelentése: öröm. Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása nyilvánuljon meg] néktek és békesség [(eiréné): az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] Istentől, a mi Atyánktól [Édesapánktól], és [Urunktól] az Úr Jézus Krisztustól

2 Thess. 1,3 Mindenkor [szüntelen; folytonos] hálaadással tartozunk az Istennek, atyámfiai [testvéreim], ti érettetek, amiképpen méltó is [ezt tennünk], mivelhogy felettébb megnövekedék [és nőttön nő] a ti hitetek, és mindnyájatokban bővölködik [gazdagodik; sokasodik; gyarapszik] az egymáshoz való [kölcsönös (agapé): Isten szerinti] szeretet.

[Más fordítás: Igen, erre minden okunk meg is van, mert a hitetek olyan csodálatosan erősödik, és az egymás iránti isteni szeretet is folyton növekszik bennetek]

2 Thess. 1,4 Annyira, hogy mi magunk dicsekszünk veletek az Isten [kihívott] gyülekezeteiben [eklézsiáiban], a ti kitartástok [állhatatosságotok, és a ti béketűrésetek, reményteljes tűrésetek] és hitetek felől, [amellyel] minden ti üldöztetésetek és szorongattatásotok [háborúságitokban; zaklatás, viszontagságok (thlipszisz: megpróbáltatás, gyötrődés)] között, amelyeket szenvedtek [és nyomorúságot elviseltek, bátran vállaltok, és kibírtok].

»Más fordítás: Elmondjuk, hogy ti milyen türelmes kitartással és hittel viselitek el az üldözést, a sokféle bajt és nehézséget, amely körülvesz benneteket«

2 Thess. 1,5 Bizonyságául az Isten igazságos [jogos, és helyes] ítéletének [előjeleként]; hogy méltóknak ítéltessetek [nyilváníttassatok] az Isten országára [az Isten Királyságára; hiszen azt akarja, hogy bemehessetek Királyságába], amelyért szenvedtek is

[Más fordítás: Isten igazságos ítéletének a jelei ezek, hogy méltónak találjanak benneteket Isten országára, ha meg is szenvedtek érte].

2 Thess. 1,6 Mert [hiszen] igazságos dolog az az Isten előtt, hogy szorongattatással fizessen azoknak, akik titeket szorongatnak [üldözőiteknek, zaklatóitoknak, akik nektek most szenvedést okoznak, zaklatással fizessen meg]

»Más fordítás: hogy gyötrőiteknek gyötrelemmel fizessen, azoknak, akik titeket nyomorgatnak, nyomorúsággal, és üldözéssel fizessen meg«

2 Thess. 1,7 Néktek [üldözötteknek; zaklatottaknak] pedig, akik szorongattattok [akik most szenvedtek; (thlibó): szorongatnak, gyötörnek, zaklatnak], nyugodalommal mivelünk együtt [enyhülést, megpihenést és nyugalmat fog adni], amikor megjelenik [(apokalüpszisz): lelepleződés; kinyilatkoztatás, kijelentés; a lepel lerántása tényről, igazságról; megnyilvánul] az Úr Jézus az égből [a mennyből] az Ő hatalmának [(dünamisz): erő-megnyilvánulás, csoda(tevő erő); képesség, lehetőség, hatalom] angyalaival »(aggelosz): hírnök, követ; küldött«

[Más fordítás: Mikor? Amikor az Úr Jézus tüzes lángok között megjelenik (lelepleződik) a Mennyből, hatalmas angyalaival együtt (angyalseregével)].

2 Thess. 1,8 Tűznek lángjában [lángoló tűzben], ki bosszút [(ekdikészisz): igazságszolgáltatás, büntetés, megtorlás] áll [(didómi): megérdemelt módon visszaad] azokon [akkor fogja megbünteti lobogó tűzzel azokat], akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus Evangéliumának [(euangelion): jó hír, örömhír; győzelmi hír, győztes hadvezér érkezésének híre].

»Más fordítás: nem akarnak engedelmeskedni az örömhírnek, amely Urunkról, Jézus Krisztusról szól«

2 Thess. 1,9 Akik meg fognak lakolni [(tinó): megfizet(i az árát), kiteszi magát valaminek] örök veszedelemmel [(olethrosz): pusztulás, végveszély, romlás, halál] az Úr ábrázatától [orcájától, az Úr színétől, jelenlététől], és az ő hatalmának [(iszkhüsz): A szó vitézséget, harcias, kiemelkedő, férfias erőt, küzdőképességet jelent] dicsőségétől >(doxa): fényesség, ragyogás<.

[Más fordítás: Ezek majd világkorszakra szóló (aioni) >(aióniosz): létkorszak, nem időt, hanem minőséget jelölő görög szó< pusztulással bűnhődnek az Úrtól és az ő dicső hatalmától;

Egy másik fordításban: Örökre távol maradnak az Úrtól és dicsőséges (és fönséges) hatalmától; mellyel az Úr orcája és dicsőséges ereje fogja őket igazságos ítéletképpen sújtani],

2 Thess. 1,10 Amikor [(hotan): amikor csak, valahányszor] eljő [(erkhomai): eljön, megérkezik, megjelenik] majd, hogy megdicsőíttessék az Ő szenteiben [Más fordítás: azon a napon, amikor majd eljön, hogy dicsőségét megmutassa szentjeiben], és csodáltassék [csodálat tárgya legyen és csodálatos hatalmát megmutassa bennetek, hívőkben] mindazokban, akik hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok) ama napon

[Más fordítás: Mindez akkor történik meg, amikor az Úr eljön. Akkor mindenki dicsőíteni fogja őt, mert meg fogják látni dicsőségét azokban, akik teljesen az Övéi. Igen, mindenki csodálni fogja őt azok miatt, akik benne hisznek. Ezek közé tartoztok ti is, hiszen hittel elfogadtátok, amit Jézusról mondtunk]

2 Thess. 1,11 Mivégből imádkozunk [könyörgünk] is mindenkor [(pantote): azaz minden időben] ti érettetek, hogy a mi Istenünk méltóknak tartson [méltóvá tegyen] titeket az elhívásra [hogy ezt el is érjétek, hiszen erre hívott el benneteket], és töltsön be titeket [teljesen hatalmával] a jóban való teljes gyönyörűséggel. >(eudokia): öröm, szándék< [Adjon beteljesedést a jóra irányuló minden készségnek és a hit erőteljes munkájának], és a hitnek hathatós [(dünamisz): képesség, lehetőség, hatalom; csoda(tevő erő)] munkálásával >(ergon): cselekvés, eredmény, teljesítmény< [az Ő ereje által, és a hit minden erejével].

»Más fordítás: Azt kérem, hogy Isten hatalma által teljesen véghez tudjátok vinni mindazt, amit jósága meg akar tenni rajtatok keresztül. Igen, mindazt, amire a hitetek indít benneteket; és hathatósan befejezze a hitből fakadó törekvéseteket«.

2 Thess. 1,12 Hogy dicsőíttessék meg [hogy megdicsőüljön] a mi Urunk Jézus Krisztusnak neve [(onoma): hatalom (tekintély), jellemvonás] ti bennetek, és ti is Őbenne, a mi Istenünknek és az Úr Jézus Krisztusnak kegyelméből. >(kharisz): Szószerinti jelentése: öröm<.

[Más fordítás: Azért imádkozom, hogy Urunk, Jézus legyen még dicsőségesebb bennetek és általatok. Ti pedig szintén dicsőséget kapjatok Jézusban és általa. Mindez pedig Istenünk és Urunk, Jézus Krisztus kegyelme által valósul meg].

Jöjj itt az idő hogy áldjad

Utazó angyalok

 Két utazó angyal  megállt,hogy az éjszakát egy tehetős család házában töltse el. A család udvariatlan  volt, és megtagadta az angyaloktól, hogy a nagy ház vendégszobájában pihenjek ki  magukat. Ehelyett egy picike helyet  kaptak a hideg pincében. Amikor kinyújtóztak a kemény padlón, az idősebb angyal meglátott egy lyukat a falon és kijavította azt. Amikor a fiatalabb angyal  kérdezte, miért, az idősebb angyal így felelt:

-"A dolgok nem mindig azok,  aminek látszanak."

A következő éjjelen mindketten egy nagyon szegény, de vendégszerető paraszt és felesége házában pihentek. Miután azok azt a kevés ételt is megosztották velük, amilyük volt, átengedték az  angyaloknak az ágyukat, ahol ők jót aludhattak. Amikor a következő napon a  nap felkelt, az angyalok könnyek között találták a parasztot és a feleségét. Az  egyetlen tehenük, akinek a teje az egyedüli bevételük volt, holtan feküdt a  mezőn. 

A fiatal angyal dühös lett és kérdezte az idősebbet, hogyan hagyhatta,  hogy ez megtörténjen. Az első embernek mindene  megvolt, mégis segítettél neki, vádolta. A második családnak kevese volt, és  hagytad, hogy elpusztuljon a tehenük.

"A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak," mondta ismét az idősebb angyal. Amikor a nagyház hideg pincéjében  pihentünk, észrevettem, hogy a falon lévő lyukban arany van. Mivel a tulajdonos  olyan mohó volt és nem akarta megosztani szerencsés sorsát, betapasztottam a  falat, hogy ne találhassa meg. Amikor a utolsó éjszaka a paraszt ágyában  aludtunk, jött a halál angyala, hogy elvigye a feleséget. Helyette odaadtam  a tehenet.

 "A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak." 

 Néha pontosan az a jó, ami történt csak a dolgok nem annak mutatkoznak, aminek kellene. Ha bízol, csupán  arra kell hagyatkoznod, hogy minden eredménynek megvan az  előnye. Amíg nem telik el egy kis  idő, ezt nem veszed észre....

 Néhány ember eljön az  életünkbe, és gyorsan elmegy...Néhány ember barát lesz és  marad egy kicsit... gyönyörű nyomokat hátrahagyva a szívünkön..

http://havannacsoport.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=219649

Kenneth E. Hagin: A mi lábaink alatt

Amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben. Magasan minden fejedelemség és hatalmasság és erő és uraság és minden név fölé, mely neveztetik nemcsak e világon, hanem a következendőben is: és mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak fejévé, mely az Ő teste, teljessége Őnéki, aki mindeneket betölt mindenekkel.

- Efézus 1,20–23.

Az egyház az Úr Jézus Krisztus teste. Mi vagyunk a Krisztus teste. Ami ezt a kérdést illeti: Hol vannak a lábak? A fejen, vagy pedig a testen? Természetesen, a testen.

Nézzük meg újra a mai szöveget. Ez írja le, hogy hatalmi helyünket tekintve hol ülünk mi.

Isten mindent Krisztus lába alá vetett. Krisztus lábai az Ő Testén vannak. Ezért, mindenek a mi lábaink alá lettek vetve. Miről beszél Pál, amikor azt mondja: “mindenek”? A fejedelemségekről, a hatalmasságokról, az erőkről és az uraságokról. Más szóval, az ellenség minden ereje a mi lábaink alatt van!

Valaki azt mondta: ha valamit közölni akarunk a sátánnal, akkor azt a cipőnk talpára kell írnunk!

Megvallás: Én a Krisztussal együtt ülök a mennyekben. Én a Krisztus Testének tagja vagyok rész szerint. Az ellenség minden ereje a lábam alatt van!

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_spurgeon_xhtml&Itemid=34

GLORIA: Ragaszkodj ahhoz, hogy meghallod Isten hangját!

Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem.

– János 10: 27

Olyan sok hívő bizonytalan abban, hogy képes-e meghallani Istent, hogy ismeri-e a hangját. Folyton attól félnek, hogy nem ismerik fel, ha a Szent Szellem szól hozzájuk.

Nem ismerik fel, hogy a Szellem hangjának meghallása a Biblia szerint minden egyes hívő kiváltsága. (Róma 8: 14) Csupán annyit kell tennünk, hogy hittel elfogadjuk, és olyan állapotba hozzuk magunkat, hogy meghalljuk Istent.

Legközelebb, amikor az ördög azt mondja neked, hogy nem tudod meghallani Isten hangját, emlékeztesd magad erre.

Jézus azt mondta, hogy a juhai ismerik a hangját, és az idegen hangját nem követik. Ezt ígéri Isten ma neked. A Szent Szellem Isten írott szavával megegyezően vezet. (János 16: 13) Ha tehát nem ismered az Igét, nehezebben fogod felismerni Isten vezetését.

Ismerd meg Isten hangját, elmélkedj az Igén, és tanulmányozd. Kövesd Isten utasítását, amit Józsuénak adott: elmélkedj az Igén éjjel és nappal. Cselekedj annak alapján, amit olvasol a Bibliában – ne csak akkor, amikor könnyű, hanem minden alkalommal. Légy engedelmes a legkisebb dolgokban is!

Az írott Igének való folyamatos engedelmesség éretté tesz, és a szellemi füled rá fog hangolódni a Szellem hangjára. Hamarosan olyan könnyen fel fogod ismerni az Ő hangját, mint a legjobb barátodét.

Tehát, ahelyett, hogy azon tűnődsz, tudsz-e hallani Istentől, ragaszkodj ahhoz, hogy hallj Tőle!

Aztán kezdd el javítani a szellemi hallásodat azzal, hogy időt töltesz az Igében.

Igei olvasmány:  János 10: 1 - 9  

Győzedelmes Gyülekezet, 2012. április 2., 6:00 ·

http://www.facebook.com/notes/gy%C5%91zedelmes-gy%C3%BClekezet/gloria-ragaszkodj-ahhoz-hogy-meghallod-isten-hangj%C3%A1t/261865703903245

Hadd menjek Istenem

Válogatás C.S.Lewis gondolataiból

Aki a mennyek országába törekszik, annak ölébe hull a Föld. Aki csak a Föld nyújtotta javak után törekszik, annak kihullik kezéből a menny és a Föld is.

Spurgeontól gondolatok

Jézus nyomán minden megnemesedik.

A TROMBITA, BILL BURNS:

Keljetek fel most, gyermekeim, és lépjetek be a gyümölcsözés idejébe! Lépjetek be ebbe az időbe hittel teljes szívvel, örömmel, imádattal és békességgel. Nem csak diadalmaskodni, hanem bővölködni is fogtok az életetek egészében. Bővölködni fogtok a testetekben, mert isteni egészség lesz eggyé veletek. Bővölködni fogtok a szabadságban, mert az elnyomó és az ellenetek végzett munkája megtörik. Bővölködni fogtok a királyság útjainak a megismerésében, ezek az utak, amelyeket nektek készítettem, hogy azokon járjatok. Emelkedjetek fel bizonyossággal és hittel ebben az órában. Én diadalmat veszek tiértetek, és mindazokban a dolgokban, amikre ráteszitek a kezeteket, hogy belekezdjetek, mondja az Úr.

http://gyurinaploja.blogspot.com/

A takaró

Őszi alkony homálya szállt az észak-svéd tanya körüli mezőkre, földekre. A levegő elég hűvös volt, ami északon szeptemberben igen gyakori, és az ég szürkéskék színbe öltözött, jelezve az első éjszakai fagyot. 

 

A ház melletti kertben fiatal ember állt, és az eget szemlélte, nyílván gondjai voltak. Holger volt, a legidősebb fiú, aki néhány hét múlva orvosi tanulmányait akarta megkezdeni. Gyerekkora óta értelmes, szorgalmas fiú volt.  Szülőfaluja kis iskolájában olyan buzgón tanult, hogy a tanító lelkére kötötte a szülőknek: küldjék a fiút felsőbb iskolába. Mivel Holger is erre vágyott, először a közeli városban elvégezte a gimnáziumot, nagyon jó érettségi bizonyítványt szerzett, s így nyitva állt az út az egyetem felé.

 

De akkor akadály gördült a tervek elé, mellyel a kis családban senki sem számolt. Az előző mezőgazdasági év nagyon kedvezőtlenül zárult. Az állandó esőzés tönkretette a szénát, a rozs pedig nagyon megszenvedte a jégesőt. Még állt a zab, mely az északi részeken csak szeptemberben aratható. Ennek az aratásnak az eredményétől függött, hogy Holger tanulhat-e, vagy sem, mert Willemsen apa nem volt gazdag ember. Nagy nehézséget okozott neki, hogy fiának biztosítsa az egyetemi tanulmányt.

 

- Hej, fiam – mondta a zabföld szélén állva -, félek, hogy nem lesz semmi az egyetemre menetelből, legalábbis ebben az évben. Ha a zab is balul üt ki, akkor nem áll rendelkezésemre a számodra szükséges pénz. Akkor itthon kell segítened. Mert idegen munkaerőt már nem tudok megfizetni. Hogy éppen most annyi zabot vetettem! És milyen szépen áll!

 

Tekintetével végigcirógatta a hatalmas zabtáblát, mely messze nyúlt, amerre a szem ellátott. De arca nagyon gondterhelt kifejezést öltött, mikor az égre nézett, mely átlátszó tisztaságában semmi jót nem ígért. Holger nem felelt semmit. Csalódása túl nagy volt. Hiábavaló lett volna erőfeszítése, szorgalma, kitartása?

 

Az apa visszament a házba. Holger még mindig az udvaron álldogált, és az eget fürkészte. Körülötte feltűnő volt a csend. Éppen ez a csend, ez a tökéletes nyugalom nyomasztotta. Mennyire kívánta most őszi esős szelek süvöltését, zúgását hallani, de a legkisebb szellő sem rezdült. A szélkakas már órák óta mozdulatlanul észak felé mutatott, és a hőmérő higanyszála állandóan süllyedt. Előbb még hat fok volt, most már csak három.

 

- Semmi kilátás más időre – látta be Holger, és komoran nézett maga elé.

 

Hetek óta ostromolta Istent gyermeki bizalommal, hogy adjon áldást a tervezett tanulmányokhoz. Most egyetlen éjszakai fagy minden reményét megsemmisítené? És vajon nem fog-e hite is reményével együtt összeroppanni?

 

Megint a hőmérőre nézett.

 

- Két fok! Fagy lesz, sőt erős fagy! Mindennek, mindennek vége!

 

- Minek van vége? – kérdezte egy hangocska a háta mögött. Krisztina, Holger ötéves húgocskája jött ki az udvarra.

 

- Az én tanulásomnak, ha a zab elfagy. De te ezt még nem érted, és nem is kell megértened, mert úgysem tudsz rajta segíteni!

 

- Olyan nagyon fájna neked, ha nem tanulhatnál? Hiszen itthon nálunk a legeslegszebb, vagy nem? – faggatta Krisztina. Ő még nem tudta Holger gondját igazán átérezni.

 

A kislány aggódva nézett bátyjára. Nem értette egészen, mi köze a tanulásnak az időjáráshoz és a zabhoz, de észrevette, hogy az éjszakai fagy valami gonosz dolog lehet. Egyik lábáról a másikra ugrált, és közben erősen gondolkozott. Akkor hirtelen eszébe jutott valami.

 

- Édesanya ma a ház fala melletti virágágyat betakarta, hogy a virágok meg ne fagyjanak! Így magyarázta nekem! Nem tudná Édesapa a zabföldet is betakarni?

 

- Butaság! – felelte Holger bosszúsan, de aztán nevetnie kellett Krisztina ajánlatán.

 

- Nem, Krisztina, az lehetetlen, nincs ilyen nagy takarónk.

 

Krisztina kicsit csalódott, hogy ajánlata nem jelent segítséget. Tovább gondolkodott nagy igyekezettel. Egyszer csak ragyogni kezdett a szeme.

 

- Tudod, mit? Ha Édesapának nincs is olyan nagy takarója, Isten befedheti a földet, nem gondolod?

 

Ekkor Édesanya kiáltott: Krisztina jöjjön be és feküdjön le. Holger magára maradt. Még egyszer a hőmérőre nézett, csaknem egy fok volt már. Letörve ment be a házba.

 

 Sokáig nem jött álom a szemére. Holnap reggel eltemetheti minden reményét, és ezzel együtt – érezte titkos fájdalommal – még valami más is kihal benne. Ó, ha még úgy tudna hinni, mint kishúga! De erre már nem volt képes. Tehetetlenül állt szemben a természet törvényeivel és folyamataival. És Isten? Tud még kiutat teremteni? Éppen ebben kételkedett Holger, és ez mélyen földre sújtotta.

 

Krisztina már régen mély gyermekálmát aludta. Előzőleg bizalommal imádkozott az Úr Jézushoz: terítsen egy nagy takarót a zabföldre, hogy meg ne fagyjon. Álmában látta, hogy egy nagy sereg angyal szállt az égből a földre, és hatalmas fehér takarót tartanak kezükben, amit gondosan ráterítenek az egész zabföldre. Krisztina öröme határtalan volt. Mit szól majd hozzá Holger?

 

Jóval korábban, mint ahogy Krisztina felébredt, Holger felkelt és kiment. Apját is kint találta, akit a gondok szintén nem hagytak aludni. Az apa szeme ragyogott!

 

- Ide nézz! – kiáltott Holgernek, és rámutatott a földekre.

 

Ameddig szem ellátott, sűrű fehér köd feküdt a mezőkön, földeken.

 

- Isten megőrizte a zabunkat ma éjjel a megfagyástól, s ezt továbbra is meg tudja tenni. És látod, a szél megfordult…

 

A fiú egy szót sem tudott szólni. Percekig nézte a nagy védőtakarót, akkor visszaszaladt szobájába, térdre esett és imádkozott. Érezte, hogy kétségeivel, hitetlenségével megbántotta Istent, és szégyenkezve könyörgött irgalomért, bocsánatért.

 

Évek teltek el. Ködös tavaszi reggel volt. A borús idő ellenére az egyetemi városban nagy sürgés-forgás uralkodott. Sok hallgató letette a záróvizsgát, és ma kellett átvenniük az orvosi diplomát. Az ünnepélyesen öltözött fiatalemberek között, akik egy kicsit még az egyetem parkjában sétálgattak, ott volt Holger és húga is, aki eljött, hogy résztvegyen az ünnepségen, és bátyjával együtt örüljön. Krisztina szeme ragyogott. Büszkén nézett testvérére, és csendben megköszönte mennyei Atyjának, hogy családja ezt a napot megérhette.

 

- Ha legalább a nap sütne! – jegyezte meg. – A köd egyáltalán nem illik ehhez az ünnepi alkalomhoz.

 

- Úgy gondolod, Krisztina? – felelt a fiatal orvos. – Azt hiszem, számunkra a köd nagyon is illik a mai naphoz. Nem emlékszel, hogy azon az estén, mely minden reményemet szét akarta rombolni, imádkoztál egy nagy takaróért a zabföldre? A köd, amit Isten akkor küldött, nem csak tanulmányaimat tette lehetővé, hanem segítőm lett a hitéletben is. Akkor nem álltam valami erősen. De milyen kegyelmes Isten! Tudom, hogy hitben járunk, nem látásban (2Kor. 5,7). És mégis mindig segítségünkre siet azzal, hogy látni is enged. Hála legyen neki, örökre hála, hogy megismerhetjük Őt, mint Atyánkat és Istenünket a Jézus Krisztusban.

Zsolt 13,5-6: Mert én a Te kegyelmedben bíztam, örvendezzen szívem a Te üdvösségedben; hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem!

szerkesztő: Papp Miklós

http://www.mennyeihir.hu/index.php?option=com_easyblog&view=entry&id=44&Itemid=77

Hadd lehessek ott... Hit Gyülekezete

Joel Osteen - Bízz Isten időzítésében

Ige: Az önmegtagadásról

Lukács így tesz bizonyságot az Úr kijelentéséről: „Gondoljátok-é, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön (békességet hozzak a földre)? Nem, mondom néktek; sőt inkább meghasonlást. Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban (egy családban), akik meghasonlanak, három kettő ellen, és kettő, három ellen. Meghasonlik az atya a fiú ellen (az apa a fiával), és a fiú az atya ellen (és a fiú az apjával); és az anya a leány ellen, és a leány az anya ellen; napa (az anyós) a menye ellen, és a menye a napa (anyósa) ellen” (Luk. 12,51-53)

Az Úr Jézus saját családján mutatja be, hogy mit jelent az előző kijelentése. Egyik alkalommal, amikor nagy sokaság vette körül, és Ő meggyógyította a betegeket, és kiűzte a démonokat: „Amint az övéi (a hozzátartozói) ezt meghallák, (elindultak és) eljövének, hogy megfogják őt (hogy elfogják); mert azt mondják vala, hogy magán kívül van. Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebub van vele (Belzebub van benne), és: Az ördögök (démonok) fejedelme által az ördögök (démonok) fejedelmének a segítségével űzi ki az ördögöket (a démonokat)” (Mk. 3,21-22)

„Mert a testvérei sem hittek benne” (Ján. 7,5)

A próféta már előre figyelmeztette Isten népét: „Ne higgyetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban (ne bízzatok a jó ismerősben); az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját (még asszonyod előtt is, akit magadhoz ölelsz, vigyázz, hogy mit mondasz). Mert a fiú bolondnak tartja atyját (és gyalázatosan bánik apjával), a leány anyja ellen támad, a meny az ő napára; az embernek saját háznépe az ellensége” (Mik. 7,5-6)

„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet [(eiréné): a veszély érzetétől való mentességet, és háborítatlanságot] bocsássak [hozzak] e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak [hozzak], hanem hogy fegyvert [(harci) kardot vetni jöttem]. Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támaszszak az ember és az ő atyja [hogy szétválasszam, és egymás ellen fordítsam az embert és atyját], a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa [anyósa] közt; És hogy az embernek ellensége legyen az ő [saját] házanépe [tulajdon családja lesz az ellensége].

Aki inkább szereti [(phileó): jobban kedveli; kedvét leli, (A szó a szeretet lelki-érzelmi jellegét emeli ki főképp: ragaszkodás, vonzalom, szimpátia] atyját és anyját [jobban ragaszkodik apjához vagy anyjához], hogynem engemet [semmint hozzám], nem méltó én hozzám. És aki inkább szereti [jobban ragaszkodik; jobban kedveli] fiát és leányát, hogynem engemet [mint hozzám], nem méltó én hozzám. És a ki föl nem veszi [vállára; aki nem fogadja el] az ő keresztjét (sztaurosz): kínkaróját naponta, //képletesen: halálnak kitettség, azaz önmegtagadás//] és úgy nem követ [nem kísér] engem [nem csatlakozik hozzám, és nem jön azzal utánam,], nem méltó én hozzám [ugyancsak nem érdemli meg, hogy hozzám tartozzon]. Aki megtalálja az ő életét [aki próbálja megtartani az életét], elveszti [pusztulásba viszi] azt; és a ki elveszti [pusztulásba viszi] az ő életét én érettem [én miattam], megtalálja [megmenti] azt” (Mát. 10,34-39)

Ige: Az Ige megértéséről

De: „Ha valaki hallja az igét [(logoszt)] a mennyeknek országáról [az Isten királyságáról] és nem érti [meg, de nem jut belátáshoz; de meg nem szívleli], eljő a gonosz és elkapja [elrabolja tőle; elragadja] azt, ami annak szívébe [bensőjébe] vettetett vala. Ez az, amely az útfélre esett. Amely pedig a tövisek [a szúrós bogáncs] közé esett [hullott], ez az, aki hallja [meghallgatja] az igét [(logoszt)]. De e világnak [de a kor, (aión): a világ(korszak)] gondja [a világ dolgai miatti aggodalom, aggódás, gondoskodás és törekvés] és a [csalóka] gazdagságnak csalárdsága [csábítása] elfojtja az igét [(logoszt)]. És gyümölcsöt nem terem [és meddő marad]” (Mát. 13,19.22).

Dunamisz - Tisztitsd meg a szívemet !

Erőszakos hit.

Ige: A meghívottakról

 „És megszólalván Jézus, ismét példázatokban [(parabolé):hasonlat, példa, jelkép; allegória; talány] beszél vala nékik, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa [az Egek (Istenének) Királysága] a királyhoz, aki az ő fiának menyegzőt szerze [aki esküvői vacsorát rendezett fiának, aki lakodalmat készített]. És elküldé (rab)szolgáit, hogy meghívják azokat, akik a menyegzőre hivatalosak valának [hogy hívják össze a meghívottakat]; de [ők] nem akarnak vala eljőni.

Ismét külde más (rab)szolgákat, [s azt üzente] mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak [a meghívottaknak]: Ímé, ebédemet [a lakomát] elkészítettem [a vacsora elkészült; Látjátok, a legfinomabb ételeket készítettem el nektek], tulkaim [ökreim] és hizlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre [az esküvői vacsorára; a lakodalomba].

De azok nem törődvén vele [a meghívottak azonban nem hallgattak rá; nem törődtek a hívással], elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe; [az üzlete után nézett]; A többiek [(loipoi): a megmaradtak, meghagyottak, a maradék] pedig megfogván [megragadták] az ő [a király] (rab)szolgáit, bántalmazták [megverték, erőszakoskodtak velük; gyalázattal illették] és megölték őket.

Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék [haragra gerjedt; haragra gyulladt], és elküldvén hadait [seregeit; csapatait; katonáit; kivezényelte hadseregét], azokat a gyilkosokat elveszté [elpusztította; megölette; felkoncoltatta], és azoknak városait fölégeté [felgyújtatta].

Akkor monda az ő (rab)szolgáinak: A menyegző [az esküvői vacsora; a lakoma] ugyan készen van, de a hivatalosok [a meghívottak] nem valának méltók [rá]. Menjetek azért a keresztutakra [útkereszteződésekhez; a bekötő utakra], és akiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe [az esküvői vacsorára, a lakodalomra].

És kimenvén [szét is mentek] azok a (rab)szolgák az utakra, begyűjték mind [mindenkit behívtak; összegyűjtöttek] akiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat [(ponérosz): rossz, káros, gonosz, semmirekellő, hitványakat] egyaránt. És megtelék a menyegző [a lakodalmas ház; a menyegzői terem] vendégekkel [(anakeimai): asztalhoz dőlőkkel].

Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse [megszemlélje] a vendégeket; [az asztalhoz dőlőket], láta [észrevett] ott egy embert, akinek nem vala menyegzői ruhája [aki nem volt lakodalmas ruhába öltözve]. És monda néki: Barátom, mi módon jöttél [hogy kerültél] ide [hogyan jöhettél be ide], holott nincsen menyegzői [lakodalmas] ruhád? Az pedig hallgat [néma maradt].

Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek [dobjátok ki] őt a külső sötétségre; ott lészen sírás [jajgatás] és fogcsikorgatás. Mert sokan vannak a hivatalosok [az elhívottak; mert sok ember kap meghívást], de kevesen a választottak [de kevés van kiválasztva]” (Mát. 22,1-14).

„Ekképpen [így] lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak a hivatalosok [mert sok a meghívott], de kevesen a választottak [de kevés a kiválasztott]” (Mát. 20,16).

És hogy milyen ruhában kell lennünk a menyegzőn, arról így szól a Szent Szellem: „Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki (és ujjongjunk és dicsőítsük Őt), mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát (felkészült menyasszonya), És adatott annak (és megadatott neki), hogy felöltözzék (körbetekerje magát) tiszta és ragyogó fehér (lamprosz: fényes, tündöklő) gyolcsba; mert a fehér (fényes, tündöklő) gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei (a megigazulás tetteit jelenti). És monda nékem: Írd meg: Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak (meghívottak). És monda nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei (aléthinosz: igaz (nem hamis); valóságos igéi)” (Jel. 19,7-9).

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Örvendezz, és legyél hálás a kihívásokért, amik azt bizonyítják, hogy még mindig megvan benned az, ami ahhoz kell, hogy szembenézz a nehézségekkel és győzz. Ehhez fegyelem és kemény munka kell, de te nagyon is képes vagy rá, hogy megtedd, amit eléd helyeztem, mondja az Úr. Annak van az ideje, amikor képes vagy arra, hogy szemtől szembe kerülsz a félelemmel és a szemtelenséggel, és szépen továbbmész, mert tudod az igazságot. Újítsd meg a bizonyosságodat és a bizalmadat, és legyél meggyőződve róla, hogy mindenre képes vagy Általam és az Én kenetem által. Ne félj!

Márk 10:27 Jézus rájuk tekintett, és így szólt: „Embereknél lehetetlen, de nem Istennél. Az Istennél minden lehetséges."

http://gyurinaploja.blogspot.com/

ÉNEKLEK?

Zsolt 147,7-12.

7 Zengjetek hálaéneket az ÚRnak, énekeljetek hárfakísérettel

Istenünknek!

8 Ő az, aki beborítja felhőkkel az eget, esőt bocsát a földre, füvet

sarjaszt a hegyeken.

9 Eledelt ad az állatoknak, a károgó hollóknak is.

10 Nem a lovak erejében leli kedvét, nem a férfi izmaiban gyönyörködik.

11 Az istenfélőkben gyönyörködik az ÚR, azokban, akik az ő szeretetében

bíznak.

12 Jeruzsálem, dicsőítsd az URat, Sion, dicsérd Istenedet!

                             ÉNEKLEK?

Éneklek az Úrnak, mert jót tett velem. (Zsolt 13,6)

A múltkor arra döbbentem rá, hogy csak előveszem a Bibliát, olvasom, és

még el sem tudok csendesedni, már az imádságnál tartok, de szívben

igazából még mindig nem vagyok ott, ahol kéne. Olyan vagyok, mint a

gyerek, aki leül tanulni, de csak nézi a betűket, a fejében pedig semmi

nem marad. Elkezdtem vizsgálni, mi a baj? Úgy láttam sok más jár a

fejemben, a napi gondok, az elintézni való problémák, hogy kész leszek-e

mindennel.

Egyik vasárnap a templomban rájöttem, hogy az ének hiányzik otthoni

istentiszteleteimből. A zsoltáríró is arra buzdított: - Énekeljetek az

Úrnak új éneket! - hiszen ő tudta, ha a szövegre odafigyelve énekelünk,

gondolataink is az Úrhoz kerülnek. Már akkor, a vasárnapi énekből

választottam egyet, és egész héten igeolvasás előtt, és imádság után is

énekeltem. Rengeteget jelentett! Egész nap bennem maradt, észre sem

vettem, már dúdoltam, aztán énekeltem, és többet jártak az Úr körül a

gondolataim. Hamar megtartottam, és szokásommá vált a napi ének az

igeolvasás mellett. Ma, mintha jutalom ért volna, egy számomra

ismeretlen éneket énekeltünk az istentiszteleten, és már előre örültem,

hogy a héten valóban új éneket fogok énekelni, azzal áldhatom Istent!

Imádság: Uram, bocsásd meg figyelmetlen, "gépies" istentiszteleteimet.

Szüntelen veled szeretnék lenni, szeretném, ha gondolataimat, és

tetteimet te irányítanád. Ámen.

Válasszunk Istent dicsőítő énekeket, és örömmel énekeljünk!

Nagyné Pál Tünde (Felsőpakony, Magyarország)

www.csendespercek.hu

Csak Te 2012 Balassagyarmat 7

Kinek az élete?

      Fiatal nő ül a hatalmas fa tövében, néha egyet kiált: -Na gyertek, már segítsetek! -megpróbál felállni, de próbálkozása teljesen reménytelen. Néhány centinél jobban nem tud felemelkedni, a gravitáció menthetetlenül visszahúzza a biztonságba, az „ennél mélyebbre már nem süllyedhet helyzetébe.” Ennél mélyebbre már nem süllyedhet?! – Anya! Miért teszed ezt velünk? -kiáltja a mellette álló gyermek. –kuss! Ez az én életem! Küldjetek egy férfit! Nekem egy férfi kell!- -Anya, kérlek-, szól a gyermek bágyadt kis hangja, miközben megjelenik az óhajtott férfi, majd mindketten eltámolyognak. A gyermek némán néz utánuk, szívében ott a mérhetetlen fájdalom. Azt mondta, ez az ő élete. De velem? Mi lesz velem? Markol szívébe a fájdalom.

Az én életem, azt csinálok, amit akarok!?

      A képen intelligens fiatal pár, karrier reménysége, öröm, szeretet, két kicsi gyermek, a szülők boldog ölelésében ragyognak. De jó látni őket. Egy nap az apa haza jön és mondja: - elválunk a ház fele és a bútorok…osztozzuk. – Miért?- sikolt a társ? Miért teszed ezt velem?-

- Mert már nem szeretlek-, hangzik a válasz. –De a gyerekek?....-Ja őket szeretem a hétvégén velem, lesznek, vagy a mamánál- szól a férj ridegen. – De nekik szükségük van rá! Ne menj el, kérlek.- kiált az asszony kétségbeesve.

- Nem kellesz, már nem bírok veled élni. Ez az én életem ! Azt csinálok , amit akarok.-

Az asszony kétségbeesetten zokogva kérdi: -és mi lesz velem, hogyan nevelem  nélküled a gyermekeinket.?- A férj rideg és kimért: -Te is azt csinálsz, amit akarsz!

Két kisgyermekkel, kisemmizve, becsapva. A kép kettétört, s a gyermeki szívekben ott a soha be nem gyógyuló seb. Apa elhagyott.

Az én életem, azt csinálok, amit akarok!?

     Az asszony gondterhelt, félti férjét, rengeteget dolgozik, késő jön haza, ideges, fáradt. Kedvét keresi mindenben, jaj csak valami baja ne legyen. Annyit küzdöttek már együtt, harminc év, gyermekek, unokák. Az a sok nélkülözés. Nem kellene már ennyit dolgoznia, hiszen szépen eléldegélnének már. Majd egy napon a férj előáll.- el akarok költözni, élni akarom a magam életét. Döbbent néma csend. Mikor már könnyebb lehetne, minden széthull, amit a gyermekeiknek szántak. Szétbomlik a család, amiért annyit küzdöttek… alkohol, betegség, nyomorúság, pénztelenség. Szeméből patakokban folyik a könny. – Miért? Miért tetszed ezt velünk?- kérdezi csendben.- Csak! Az én életem és azt csinálok , amit akarok!-

Az én életem és azt csinálok, amit akarok!?

       A ravatalnál halk zokogással gyászolók törlik könnyeiket. – Két napja beszélgettünk. Egyszer csak a szívéhez kapott. Szája elkékült egész testében reszketett. Ott ült a szemében a halálfélelem. Az életéért rimánkodott az orvosoknak.- Most velem… mi lesz? Az én életem ki menti meg? Jaj segítsenek……!

S a te életed ki menti meg? Gondoltál már rá?, hogy megéri-e olyan dolgokat keresni az életben , amit nem  tarthatsz meg? S közben hány szíven ejtesz sebet, s hogyan gyilkolod azokat, akiket szeretned kellene?? Te tudod, hogy a te életed ki menti meg?

  „Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Jézus Krisztusban.”Róm: 6. 23 /TVE/ 

http://www.hiszed-e.eoldal.hu/cikkek/tortenetek/kinek-az-elete_.html

Életcseppek

“Az Isten iránti szeretet akkor tiszta, ha az öröm és a szenvedés egyenlő hálára indít." /Simone Weil/

Cseri Kálmán: A kegyelem harmatja

Bármilyen sok tennivalónk van is, igyekszünk naponta néhány alkalommal valamit enni és inni, mert csak így tudunk dolgozni, és csak így maradunk életben. Persze az igazi az (lenne), ha mindig ugyanabban az időben, nyugodtan tudunk (tudnánk) táplálkozni. Könnyen elfelejtjük azonban, hogy az embernek lelke is van, s mivel a lélek nem követelőzik, nem adunk neki táplálékot. Ezért lesz az emberi együttélés gyakran olyan lelketlen, lélek nélküli.

A lélek tápláléka Isten igéje. Jézus mondta: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik." (Mt 4,4) Eszerint teljes emberi életet az él, aki a lelkét is táplálja.

Ezeknek az írásoknak az a célja, hogy mindennap legalább egy igei gondolattal erősítsük a lelkünket. Isten igéjének különös hatása van: az elolvasás után is munkálkodik az emberben, s amint az ételből fizikai erő, gondolat, kitartás származik, úgy az igéből szeretet, bölcsesség, derű, reménység... fakad. - Persze az igazi az, ha valaki magát a Szentírást veszi kézbe, s abból olvas naponta folyamatosan, gondolkozva egy-egy részt, amihez aztán hozzáigazítja az életét is. Ezeknek az írásoknak egyik célja éppen az, hogy felébressze étvágyunkat Isten igéje után, s már ennek olvasása közben kikeressük az idézett helyeket, s elolvassuk azok környezetét és a zárójelben szereplő utalásokat is.

Akinek jó a lelki erőnléte, az másként hordja az élet terheit, és tud segíteni másoknak is. De Isten igéje segít el minket igaz hitre és üdvösségre is (Lk 8,12!). Az erre és az ezt kísérő-követő csendes, szabad imádkozásra szánt idő nem eltékozolt fáradozás, hanem sokszorosan kamatozik. Itt és az örökkévalóságban is.

Ezért az idős János apostol jókívánságával ajánlom ezeket a gondolatokat minden kedves olvasónak: „Szeretett testvérem, kívánom, hogy mindenben olyan jó dolgod legyen, és olyan egészséges légy, amilyen jó dolga van a lelkednek." (3Jn 2)

http://johir.neobase.hu/kegyelem_harmatja/A_kegyelem_harmatja

Az Úr az én Pásztorom

Messze fent egy hegyen

Bölcs mondások: Szeretet

A szeretet himnuszát, I. Korintus tizenhármat, gyakrabban szoktuk dicsérni, mint gyakorolni.

Bob Gass: Engedd, hogy Isten igéje megoldja!

 „Uram, igéd örökké megmarad, szilárdan, akár az ég.” (Zsoltárok 119:89)

Dr. Martyn Lloyd-Jones írta: „A lélek és az ige [végzi el], az igében lévő lélek, és a bennünk lévő lélek, miközben az igét olvassuk”.

Az mondod: „Ez lehetetlen”. Isten azt mondja: „Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges” (Lukács 18:27).

 Azt mondod: „Teljesen kimerültem”. Ő azt mondja: „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul…” (Ézsaiás 40:31).

Azt mondod: „Engem senki sem szeret”. Ő azt mondja: „…örök szeretettel szerettelek…” (Jeremiás 31:3).

Azt mondod: „Nem bírom tovább”. Ő azt mondja: „Elég neked az én kegyelmem” (2Korinthus 12:9).

 Azt mondod: „Nem tudom, mit tegyek.” Ő azt mondja: „…ő egyengetni fogja ösvényeidet” (Példabeszédek 3:6).

Azt mondod: „Képtelen vagyok rá”. Ő azt mondja: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:13).

Azt mondod: „Nem éri meg”. Ő azt mondja: „…a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk” (Galata 6:9).

Azt mondod: „Nem tudok megbocsátani magamnak”. Ő azt mondja: „Isten megbocsátott nektek a Krisztusban” (Efézus 4:32).

 Azt mondod: „Alig tudok megélni”. Ő azt mondja: „Isten… be fogja tölteni minden szükségeteket…” (Filippi 4:19).

Azt mondod: „Félek”. Ő azt mondja: „…nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét” (2Timóteus 1:7).

Azt mondod: „Ezzel én nem tudok megbirkózni”. Ő azt mondja: „Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!” (Zsoltárok 55:23).

Azt mondod: „Én nem vagyok elég okos”. Ő azt mondja: „…ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől…” (Jakab 1:5).

Azt mondod: „Egyedül vagyok”. Ő azt mondja: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged” (Zsidók 13:5).

Bill Sunday mondta: „Isten igéjére támaszkodom, és ha a könyv lezuhan, én is vele zuhanok.” Ma engedd, hogy Isten igéje megoldja a dolgot!

Húsvét - a Biblia szerint

Szívemet hozzád emelem !